6.3.3.I.

RU GA LM AS G E R E N D A A L AP O KK AL ALÁTÁMASZTVA

A feladat modelljét a 6.24. ábra szemlélteti.

A felépítményt rugalmas gerendával modellezzük, melynek merevsége nem
szükségszerűen állandó. A felépítményre ható terheléseket és a felépítmény önsúlyát az
oszlopok vonalában redukálva vesszük fel. Az oszlopokat inga oszlopoknak
(nyomatékmentes oszlopoknak) tételezzük fel, az alapok rugalmas ágyazaton nyugvó
merev alapok. Az ábrán az ágyazat kezdeti elmozdulása — süllyedése — s(x).
A számítás alapelve az, hogy az oszlopok helyén (i= 1,2 . . . N), a gerenda lehajlása
és az ágyazat összenyomódása egyenlő.
Vezessük be az oszlopok helyén ható F, erők F, reakciók és w, lehajlásokra és az s,
kezdeti ágyazati süllyedésekre az alábbi vefyorjelöléseket:
Fi Ri w, s,
r „ R2 W2 S2
F= . K= . W= S= . (6.38)

LM L h'vJ L sn _
A feladatmegoldást az egyszerűbb tárgyalás céljából mátrixegyenletekkel írjuk fel.

Felépítmény

Oszlop
Alap
Ágyazat
Ágyazat kezdeti alakja:s(x)
Modell
} eje
Oszlop
Alap
Ágyazat süllye­
Felbontott modell dése: s (x)

6.24. ábra. R u g a l m a s g e r e n d a a l a p o k k a l m e g t á m a s z t v a

7 D u lá c s k a 97
 • • ' I

Az ágyazat összenyomódásának megfelelő tartólehajlás

w = AaR + S, - (6.39)
ahol az Ал mátrix elemei az egyes alapok összenyomódását adják meg az
egységterhelés hatására. Az A a mátrix elemei:

au = —~r > ( = 1, 2 , . . . , N ,
ctAi

a t j = 0, i Ф j ,
ahol c, = az i-dik oszlop alatti ágyazási együttható,
A, = az i-dik oszlopalap alapfelülete.
A tartó lehajlása az F és R terhelések hatására egy elmozdulás és egy elfordulás
vonatkozásában határozatlan. Ha a tartón (lehetőleg annak közóptáján) felveszünk
egy x K pontot, és ennek a pontnak lehajtását wK-val, elfordulását pedig <p-val jelöljük,
akkor ezen alapbázisvonal egyenlete
M x ) = w K + ( x - x K)q> (6-40)

összefüggéssel jellemezhető. Ha bevezetjük a

’ i; (* i - * k)"

z* у J és (6.41)

_i; (*n ~ xk )_

jelölést, akkor a (6.40) összefüggés w = Bz alakban adható meg. A tartó w lehajlás

vektora ezekután „ „ „ . „
w= - A eR + Bz + AeF (6.42)

alakban írható fel, ahol az AE mátrix elemei az oszlopok helyén lefelé ható egységerők
okozta lehajlásokat adják meg az xk pontban befogott tartón.
A e elemei állandó merevség esetében (6.25. ábra):
1 (хк—х,)2 / \ 2 \
a,;= — 2 ( y Xt+ J Xj~ Xl} ha Xi 68 Xj k

1 (xk —Xj )2 ( 1 2 \ ,
üij= EJ 2 V ~3 ÓXk~ T Xj + XT X' CS XJ k

űi*= 0, a ki = 0•
A (5.39) és (5.42) összefüggésekkel
(Aa + Ae)R = Bz + AeF + S,
az A - A a + A e jelölés bevezetésével
R = A ~ i Bz + A ~ lAEF + A ~ 1S (6-43)

98
 6.25. ábra. Az AB mátrix elemeinek értelmezése

összefüggést kapjuk, mely N + 2 ismeretlent tartalmaz N egyenlethez. A hiányzó

egyenletek pótlására írjuk fel az F és R erők egyensúlyi feltételeit.

B*R = B*F, (6.44)

ahol В* а В mátrix transzporáltja.
A (6.43) és (6.44) összefüggésekből a z vektor kifejezhető:
B*A ~'Bz = B*F —B*A ~ ' A eF —B*A ~lS,

z = ( B * A - 'B ) - ' \_(B*-B*A~'AE) F - B * A - iS . (6.45)

A z vektor ismeretében a reakciók R vektora a (6.43)-ból fejezhető ki, míg a lehajlások
w vektora legkönnyebb a w = Bz összefüggésből nyerhető. A talajfeszültségeket pedig a
szokásos
Rj
o-, = — i = 1, 2, . . . , N (6.46)
^i , , •
összefüggés szolgáltatja.
Az F és R vektorok ismeretében a felépítményt modellező gerenda tetszőleges
keresztmetszetében a Q keresztmetszeti erő és az M hajlítónyomaték könnyen
felírható:
Öi= I ( R j- P j ),
j= i

i-l
M i= I [ ( / ? ; - PjM x.-X j)]. (6.47)
j= 1

(Megjegyzés: Q; és Aí, az oszlop „bal oldalán” értelmezett hatás.)

A feladatra a fejezet végén mintapéldát mutatunk be.

7» 99
 6.3 .3 .2 . R U G A L M A S Á G Y A Z Á S Ú A L A P G E R E N D Á N ,
O SZLO PO K O N TÁ M ASZK O DÓ M EREV G EREN D A

A feladat modelljét a 6.26. ábra szemlélteti. A merev felépítmény csak eltolódást és

elfordulást szenvedhet, de tengelyvonala nem deformálódik.
A rugalmas ágyazásé alapgerenda lehajlásai a rugalmas ágyazat és az alapgerenda
együttdolgozásának megfelelően alakulnak ki, de a felépitmény merevítő hatása miatt
az oszlopok alatti pontok egy egyenesen helyezkednek el.
A fenti feltételeknek megfelelően az előző 6.3.3.1. pontbeli modell jelölésrendszeré­
nek felhasználásával az alábbi összefüggések írhatók fel:
A merev felépítmény „lehajlása” az oszlopok helyén
w= Bz . (6.48)
Az F külső erőhatások és az R reakcióvektor egyensúlyi feltétele
B*R = B* F. (6.49)

Ej =oo Felépítmény
merev test
Oszlopok
Rugalmas alapgerenda
Ágyazat

Felbontott modell

Lehajlások

Egyenes

Oszlopok helyét
egyenes köti össze
Rugalmas alapge­
renda deformálo'dik
6.26. ábra. R u g a l m a s t a l p g e r e n d á n o s z l o p o k k a l m e g t á m a s z t o t t f e lé p ítm é n y

100
 A rugalmas ágyazású tartó lehajlásai közelítően
w = A aR + S. (6.50)

ahol az AÁ mátrix аи elemei a tartó Xj helyén ható egységterhelés hatására keletkező

lehajlása az x, helyen. Ezek az elemek a 6.3.1. fejezetrész (6.28) képletei alapján
határozhatók meg.
A (6.48) és (6.49) és (6.50) egyenletekből
B*A a 'B z = B * F - B * A a ' S ,
azaz
z =(B*A a ' В Г ' ( B * F - B * A a 'S). (6.51)

A számítás logikai menete hasonló a 6.3.3.1. modellnél alkalmazottakkal az

R = Aa ' Bz - A a 'S (6.52)

és a (6.48) összefüggések felhasználásával:

w= B z .

6.3.3.3. R U G A L M A S A L A P G E R E N D Á N .
O S ZLO P O K O N TÁM ASZKO DÓ RUGALMAS GERENDA

A feladatmegoldás modelljét a 6.27. ábra tartalmazza.

Ez a modelltípus az előző 6.3.3.1. és 6.3.3.2. pontbeli modellkombinációja.
Az ágyazat összenyomódásának megfelelő tartólehajlás az alapgerenda alatt
w = A aR + S, (6.53)

ahol az A a mátrix értelmezése a (6.50) egyenletnél megadott értelmezésnek felel meg.

Rugalmas fele'pitmeny
Rugalmas alapgerenda
EAJA
1 2 1 i N Rugalmas ágyazat

0 X1 x2 x3 xi XN

Lehajlások

6 .2 7 . ábra. R u g a l m a s a l a p g e r e n d á n o s z l o p o k k a l m e g t á m a s z t o t t r u g a l m a s f e lé p ítm é n y

101
 A felépítmény tartójának lehajlása a (6.42)-nek megfelelő
w = —AER Bz 4- AEF ,

melyből a (6.50) felhasználásával

R = (Aa + A e ) ~ 1 (Bz + A e F - S ) . (6.54)

A B*R = B*F egyensúlyi feltétel az A = A a + A e jelölés felhasználásával

z = ( B * A - ' B p 1 l ( B * - B * A - lAE)F + B*A~lS~\. (6.55)

Ez utóbbi összefüggés az egyes mátrixok értelmezése szempontjából nem, de

formailag teljesen azonos a (6.45) egyenlettel. A számítás további része a (6.53) é s (6.54)
összefüggések felhasználásával azonosak a 6.3.3.1. modellnél alkalmazott gondolatme­
nettel.
Az előző 6.3.3.1. és 6.3.3.2. feladattípusok megoldására a fejezet végén numerikus
példát mutatunk be.

6.3.4. RUGALMAS ÁGYAZÁSÚ LEMEZEK

A rugalmas ágyazású lemezek számítására-az irodalomban igen sok analitikus és

numerikus módszert ismerünk. Ezek közül ki kell emelni a véges elemek módszerének
és a differenciamódszer összefüggéseinek fontosságát. A következőkben a lemezek
számítására a differenciamódszer összefüggéseit mutatjuk be, mivel a rugalmas féltérre
helyezett lemezek esetében is ezt fogjuk használni.
Legyen a vizsgált lemezalap alakja derékszögű négyszög, melyet egy derékszögű
egyenlő közű hálóosztással osszunk fel N —n ■m hálópontra a 6.28. ábra szerint.
A hálóosztás csomópontjait számozzuk be sorfolytonosan.

1 1 2 3 U n-1 n
n+1 n+ 2 2n
2
3
ДЬ I=( m-1 )ДЬ

nxm = N
m

Да

(п-1)Да=а
6.28. ábra. Lemezalap hálóosztása

102
 A csomópontokban fellépő Xj talajreakciókat és w, lemezbehajlásokat, valamint s,
kezdeti ágyazatsüllyedéseket, valamint a csomópontok helyén működő f megoszló
terheléseket foglaljuk össze vektorokba:
W| s, fi X,
W2 S2 f 2 X2

w= S= F= X= (6.56)
wi Sf fi X,

w n s n .Ín x n

Az ágyazatra ható X terhelés következtében az ágyazat deformálódott alakja

w = CX + S , (6.57)
ahol a C mátrix elemei:
Cj j C —Winkler-féle ágyazási együttható cu = 0 i f f
A w vektor elemeit ugyanakkor meghatározhatjuk a lemez deformációi alapján is. A
lemezre felülről az F terhelés, alulról a —X terhelés hat. A lemezegyenlet ennek
megfelelően mátrix alakban
Dw =F —X . (6.58)

A D N X N méretű mátrix elemeinek generálását a későbbiekben részletezzük.

A (6.57) és (6.58) egyenletekből
DCX + Ds=F —X, ahonnan
(DC + E)X = F - Ds; AX = Frcd (6.59)
ahol
A = DC + E és Frt.d= F - D s .
A (6.59) egyenletből az X talajfeszültség elemei meghatározhatóak. A (6.57) alapján
számítható a w vektor is.
A w lehajlásvektor ismeretében a lemezben keletkező mx, my, mxy nyomatékokat az
mx —M x w

my= M уw

mxy= M xyw (6.60)

összefüggések alapján határozhatjuk meg, ahol
] Г " i, i 1 Г "í v, Г
» 1 ,2 "l,-2 "1,V2
" 1 ,= .. " iy = . m xy —

" i,\j L m>ívJ L m*>N

103
 Az M v, Mv, Mxy mátrixok elemeit a lemezegyenlet alapján képezzük.
Az orthotrop lemezek terhelései és lehajlásai között az alábbi differenciálegyenlet
írható fel:
„ ^n-
Kx^ +2H + 1 ? =f”A x ' y) (6 -6 1 1
ahol
is _ EXJ л -X
x V E.J..
у у
1 ’ 4
vxVy l - v xvy

2H = (KxVy+ K yvx) + 4C0 ,

Jx és Jy —az x és у irány szerinti inercianyomaték a lemez egységnyi hosszára

vonatkoztatott keresztmetszetben
Ex és Ey = az x és у irányok menti rugalmassági modulus,
vxvy= az x és у irányok szerinti Poisson-tényező.
A lemezben fellépő mx, my, mxy nyomatékok
/ c2w c 2 w\

„ ő 2 w\
Ky\ d y 2+Vx dx2) '

d2w
m xy = — 2C 0 - — — . (6.62)
1 dx cy
A qx és qy nyíróerők

- _ V P 3*’ i Í 4C° \ d2w

Lőx 3 \K X / c'x őy2 J

p 3tv / 4C 0 \ Ő3w 1

4 ’ m - 4 w + h í + V M b \ - (663)
A peremfeltételek, ha a megtámasztások helyén a támaszerők és a támaszmozgások
között lineáris kapcsolat írható fel:
Közbenső megtámasztás F= —K,w ,

őw
X íranyu befogás mx= - K2 — ,
ex

('w
Y irányú befogás my= - K 3 — ,
cy

104
 6.29. ábra. Pontkép általános alakja

X szegélyen megtámasztás qx = —K 5 w ,

У szegélyen megtámasztás qy— —K 6 w. (6.64)

A (6.61), (6.62), (6.63), (6.64) összefüggésekkel jellemzett parciális differenciálegyen­
letet oldjuk meg differencia módszerrel. Vegyük fel a 6.29. ábra szerinti pontképet.
Az ábrán 1— 13 számmal adtuk meg az egyes csomópontok „pontképbeli” számát.
(Itt a középső pontnak a 7-es felel meg.) A pontkép pontjai alatt megadtuk a pontok
hálóosztásszámát a középső „mag”-ponthoz viszonyítva, melynek hálóosztásbeli
számát K-val jelöltük. Foglaljuk a К -ik hálócsomóponthoz tartozó pontkép
pontjaihoz tartozó lehajlásokat vektor alakba:
Wl w K-2n

w2 WK- и - 1

W3 vvK _ „

W4 WK n+1
W’J WK - 2

Wb WK - 1

н — tV7 ~ WK
tV 8 W'K + !

tV9 Hr + 2
tv 10 Н’к + „ _ ,

W*+" (6.65)
tV 12 tV x + n + 1

tt’13 _ tVx +2„

105
 Ezzel a vektorjelöléssel a differenciáloperátorok differenciaoperátorral közelíthető-
ck *
ßiK= CCiWK (6 -6 6 )
alakban, ahol i az operátor típusa, К a hely, ahol az operátor értelmezendő.
A lemezegyenlet (6.61) egyenlete ennek megfelelően
ß\K = <X\ü'K (6.67)
alakban írható, ahol az a! vektor elemei
Ky 2H ( H КЛ
ÍU _ 7 ’ a l-2-^2~ 2< *1-3- ~ 4 ( t 72 + T T )'
*b Ьи Sf> W í Ьh bfr /

2H Kx ( H Kx\
Sa Sfj a i-5 _ Sa7 ‘ ’ a ,f -= ~ 4 \(Sta Sfr
72“ + Sa
Т5г)'
/

6 Kx 8 H 6Kv
«1.7 — ~ 4- + -J-j -I---- 4—,

/ H K x\ Kx 2H
a i -8_ 4 1 2 2
\ .S Ü Sfr
+ ~ T J
Su /
’ • Su
a , io_ Sa
7272’
Sfj

я( H К .Д 2H Kv
a i 'l ‘ - _ 4( x 2 + 7 ^ ) ’ «1.12= 7 7 2 - «1.13= -7 - (6 .6 8 )
\^a ^b '**b J Su Sb

Az a,-hez hasonlóan képezhető a differenciaoperátor a nyomatékokhoz és

nyíróerőkhöz
m xK = « 2 w* < ЧхК — «5 w*,

= «з w*. Чук = «в ,

= «4 W4 (6.69)
és a megtámasztásokra
Р к = а 7н'к, q xK = <xX0 w K,

m x K~ a 8 w K , q yK = a 4 ^ K -

myK= (XgWK, (6.70)

Az а2, a3, . .., a ,, vektorok komponensei az alábbiak:

általában, ar., = 0, (r = 2, 3, . . . , 11)
kivéve:

^х / 1 vyV.
«2.3 2 ’ «2 . 6 2 ’ «2 . 7 —xVxl 2 7 2 ) ’ «2.8 «2,6 ' «2,11 «2.3 i
lS‘ 'SU VSu Sfc/
106
általában a3 , = 0, kivéve:
Ky Kyvx (1 vx\
“ a-3 “ - ~ 3 T ' a 3-o= 3 " ' а з.7 = ^ Д - у + 3 J 2 ,
\ sb sa /

«3,8 = «3.6> «3.11= «3.3!

általában a4-i = 0 , kivéve:

c0
* 4 .2 — > « 4 , 4 - _ ® 4 .2 f « 4 . 1 0 — ~ « 4 .2 >
2 s„sb

« 4 ,1 2 = « 4 .2 »

általában a 5 l = 0 , kivéve:
/4C 0 \ 1
*5 -2 _ К Ч " к 7 +У7 2 ^ ’ «5.4= - «5.2,

1 fi / 4C 0 \ 1
* • * '* - 2? ’ es-6 ” “ 4 í 4 ^ +v7 ^ } .

« 5 .8 = ~ « 5 .6 i « 5 ,9 = -« 5 .5 > «5 .1 0 = « 5 .2 i

általában a 6 , = 0 , kivéve:

„ 1 /4С 0 \ 1

Г1 /4С 0 \ 1 "
'4 ü + \к 7 +Ч ш ■

« 6 .1 0 = - « 6 . 4 . « 6 .11 = - «6.3 > « 6 .1 2 = — « 6 .4 >

« 6 . 1 3 = — «6.1 >

általában a 7 l= 0, kivéve:

« 7.7 = — C i ,

általában a8.; = 0 , kivéve:

C2
«8 .8 = ± — . — előjel a felső szegélyen
zsa

«8 .6 = —«8.8 > + előjel az alsó szegélyen

107
általában oe9 , = 0, kivéve:

C3
a 9 з = н----- , — előjel a bal oldali szegélyen
2 sh

««.и = ± « 9 .з . + előjel a jobb oldali szegélyen

általában a lo./ = 0 , kivéve:

«10.7 = " é s ,

általában а п .,= 0 , kivéve:

« ,,. 7 = - Q . (6.71)
Differenciamódszer és a 6.29. ábra szerinti pontkép alkalmazása esetében a pontkép
elemei olyan osztáspontokat is lefednek, melyek a 6.28. ábra lemezszegélyein kívül
fekszenek. Ezeket a pontokat „fiktív” pontoknak nevezzük. A fiktív pontokkal
kapcsolatban számítástechnikai szempontból kétféle lehetőségünk van. Egyik az
ismeretlenek számának megnövelése a „fiktív pontokban” keletkező lehajláskompo­
nensekkel, a másik a kerületi feltételekből kifejezni a fiktív pontokhoz tartozó
ismeretlenek értékét, és a számítást a valós (nem fiktív) pontok szerint végrehajtani.
A következőkben ez utóbbi megoldást alkalmazzuk.
A kerületeken a hajlító nyomatékok és nyíróerők feltételei, a sarokpontokban a
csavarónyomatékok feltételei adva vannak szabadszegélyű lemezek esetében. Ezekből
a feltételekből a fiktív pontokat az alábbi sémák szerint fejezhetjük ki:
A sémák jelölésének értelmezése:
□ az a pont „magpont” ahova a kerületi feltételt felírjuk (értelmezzük),
* az a fiktív pont, melynek hatását a „magpontra” felírt egyenletből elimináljuk,
О az a pont, melyhez tartozó egyenletből eliminálni kívánjuk a fiktív pontot.
Az eliminálás alapegyenlete általában

a* r = ( « m - « 7 n ) ~ *РЯ <XSR ( « i .q - « 7 . q ),
«Р.С —as.g

ahol K = l ,2 ........ 13. (6.73)

P és S a (6.67) egyenletekben szereplő aktuális együtthatók indexei,
Q = a *-al jelölt pont pontképbeli indexe.
A 6.30. ábra j. részletében az eliminálás kétismeretlenes egyenlet lesz. Az a! vektor
korrigálása során kapott vektorokat minden К pontra meghatározva megkapjuk a
D mátrixnak egy kódolt sávmátrix alakját.
«*.* 1 Г«!,.
^ <*!.* «Т.2
d s á v = . ahol а* к = . (6.74)

.«T.13.
108
a) (^ + «"g)w = 0

e)
b) (o<r3 í O<g )w =0
Feltétel qx =0 illetve qy=0

(o<5 + c*, q ) w =0
0

(cx^ ± o<ii)w=0 f)
d)
Fettétel mXy=0

Fettétel: mx=0 itletve Feltétel:

my=0 т х=ШугО

g) h)

Feltétel: mx=0 illetve

(Пу=0

i) j)
6.30. ábra. Fiktív pontok eliminálása
I
109
 A DsÁv mátrixból a D mátrix elemei az alábbi átkódolással nyerhetőek
" sTvij*= d j j ,

r 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13

j i — 2n i —n — 1 i-n t —л + 1 i—2 i - 1 i í+ l 1+ 2 i+ n- 1 i+n i+n+ l i + 2n

(6.75)

Az előzőekben ismertetett módon meghatározott mátrixok segitségével a (6.59)

számú lineáris egyenletrendszer megoldható, és az X talajfeszültségek, valamint a w
lehajlások, majd ezekből az mx, my, mxy nyomatékok meghatározhatóak.
A számítások során az X talajfeszültség-vektor elemeit különösen „megsüllyedt”
ágyazatok esetében meg kell vizsgálni, hogy nem negatívak-e, azaz nem lép-e fel
valahol húzófeszültség. Amennyiben húzófeszültség lépne fel, a számítást meg kell
ismételni a modell korrekciójával.
A differenciamódszer lehetőséget nyújt változó terhelések, változó merevségi
viszonyok modellezésére. A kerületi feltételek összefüggései közbenső csomópontok­
ban is alkalmazhatóak, így a legváltozatosabb terhelési és geometriai alakzatok
számítására van lehetőség.

6.3.5. RUGALMAS ÁGYAZÁSÚ KERETSZERKEZET

A keretszerkezetek számítása és a számítás gépi megoldása a statikában általánosan

megoldott feladat, ezért annak módozatait itt nem részletezzük, de megmutatjuk,
hogyan kell figyelembe venni a rugalmas ágyazású rudakat a számítás során.
A gépi számítások során a mozgásmódszert szokták általában alkalmazni, melynek
törzstartójául a két végén befogott rudat, egyes speciális rúdelemeknél az egyik végén
csuklós, másik végén befogott rudat veszik fel. A rudak végpontjainak egységnyi
elmozdítása révén meghatározhatóak azok a dinámok, melyek a rúd végpontjára
hatnak. A kapcsolatot egy merevségi mátrix írja le. Ennek alakja általános esetben:

EA/l 0 0 -EA/l 0 0
n EJ EJ л EJ EJ
f; 0 12 t 6 ~f 0 ~ l2T 6T |T ,1
FF n EJ EJ EJ EJ vA
Мл = ° V 4T ° - V 2T
FB
X -EA/l 0 0 EA/l 0 0 UB

1 \ •
A , EJ EJ
• - ¥
EJ
- ¥
EJ
0 б-*- 2 — 0 - 6 -J- 4 —
L I I P I J (6.76)

110
ahol . I = tartóhossz,
E = tartó anyagának rugalmassági modulusa,
J = tartó keresztmetszetének inercianyomatéka,
/1 = tartó keresztmetszeti területe,
F j, Ff, M A= a tartó bal oldali végén az X és У irányú terhelés valamint a nyomaték,
Ff, Ff, MB= a tartó bal oldali végén az X és У irányú terhelés, valamint a nyomaték,
V л, vA, <pA= a tartó bal oldali végének X. Y irányú elmozdulása, illetve szögforgása,
UB,vB. cpB= a. tartó jobb oldali végének X, Y irányú elmozdulása, illetve
szögforgása.
A tartó merevségi mátrixa rugalmas ágyazású tartó esetében is meghatározható a
(6.76)-hoz hasonlóan. A számítást a 6.3.1. pontban ismertetett egyenletekkel
határozhatjuk meg a megfelelő kerületi feltételek felvételével. A (6.76) egyenletnek
megfelelő, de a rugalmas ágyazatot figyelembe vevő merevségi mátrix az alábbi lesz:-

' EA/l 0 0 —EA/I 0 0

EJ EJ EJ EJ
'fí1 0 aT 8T 0 ~dT eT [uA~
¥i EJ EJ EJ EJ va
m -_ 0 gT hT 0 -eT . fT „„
FB
X ~ -EA/l 0 0 EA/l 0 0 UB
Ff EJ EJ EJ EJ vB
..B
MB 0 ~dT1 ~e
1
T 0 aY
1
~gl12 (Pb
EJ EJ EJ EJ
° * I2 f I ° 8 I2 h / J (6 .7 7 )

le ■b , , .
ahol /.= / -----, c = agyazasi együttható,
V a ej
a=/.l, b = tartószélesség (alapszélesség),
eh a sh a + cos a sin a eh a sh a —cos a sin a
a = 4a -------Ti------ — — * h = 2 a --------- - j ------ ------------
sh о«—sin a sh a - s in a

, sh 2 a + sin 2 a , eh a sin a + sh a cos a

g = 2<x2 — 5------d = 4a 3 --------------------------- -------------------- ,
sh2 a - sin2 a sh2 a —sin2 a

, sh a sin a , eh a sin a —eh a cos a

e = Aaг — 2- ----- — , / = 2a 2 ------ -------------------- •
sh 2 a —sin 2 a sh 2 a - sin 2 a
A fenti összefüggésekből a térbeli keretszerkezetek, illetve a tartórácsok rúdjainak
merevségi mátrixa is összeállítható.
A rugalmas ágyazású keretek egyes típusainál a keretszerkezet nem gerendaelemek­
kel fekszik fel a rugalmas ágyazaton, hanem alapokon (3.31. ábra).

111
 a) b)
6.31. ábra. Rugalmas ágyazású keretek sémái

Elméleti rúdtalálkozás

b3

bt b. Kétszeresen letakart
felület

6.32. ábra. Alapgerendák csatlakozási pontjai

Ez utóbbi számítástechnikailag egyszerűbb, mivel az ágyazat hatása egy rugózattal,

illetve pótrúddal helyettesíthető. A helyettesítő rugózat G rugóállandója (az egységnyi
elmozduláshoz szükséges rugóerő)
G = cA, (6.78)
ahol e = a Winkler-féle ágyazási együttható,
A = az alaptest felülete.
Rugalmas ágyazású térbeli keretek és tartórácsok esetében az egyes rúdelemek
csatlakozásánál vigyázni kell arra, hogy a tartószélességeket, mint alapokat ne vegyük
kétszeresen figyelembe a rudak találkozásánál. Szélesebb rudaknál az átfedéseknem
hanyagolhatóak el.
A 6.12. ábrán jól láthatjuk, hogy egy szélső rúdtalálkozásoknál az átfedés 6, b3/2
közbenső rudak csatlakozásánál pedig b2 b3. Ezek az értékek szélesebb tartók esetében
nem hanyagolhatóak el. Elatásuk kiküszöbölésére gépi számítások során különleges
gerendatípusokat szoktak alkalmazni.

6.3.6. PÉLDÁK RUGALMAS ÉPÍTMÉNYEKRE

6.4. Példa: A 6.3.3.1. a ponttal kapcsolatban vizsgáljuk meg a 6.33. ábrán megadott
példát. Az agyazati együttható az egyes alaptestek alatt:
C, = 15 MN/m3, C2 = 10 MN/m3, C3 = 20M N /m 3 .

112
 1,2MN 3,0 MN 2,0MN

y^-IOOOOMN/m2

1 2 3

«О

1,5 2,5 2,0

6,0 6,0

6.33. ábra. Alaptesteken oszlopokkal megtámasztott rugalmas felépítmény

Az építményre ható erők F vektora

F— 1,2 és S= 0
3,0 0

. 2 -° J [M N ] L °_
Az A a és A e mátrixok, ha а К = 2
0,01111 0 0 ], Ae = 0,0072 0 0
0 0,0100 0 0 0 0
0 0 0,006 25 0 0 0.0072

A= 0,01831 0 0 , A '= 54.6120 0 0

0 0,0100 00 0 100,00 0
0 0 0,01345 0 0 74,349

B= 1 -6 , A 'B= 54,6120 -327.6712 ,

1 0 100,0000 0

1 6J L 74’349 446,0966

a e F= 0,008 64 , B * A ' B = Г228,961 118,425],

0 [.118.425 4636.600
0,01440

8 Dulácska jj^
 ( В * - В * А Ё 1E)F= Г4,6575П és Z = Г 0,02048
1,2073 J L - 0,000 263.
Eredmények:

R= 1,676 , w= 0,01862 , c= 0,2793

2,048 0,02048 0,2048

L
2,476
’
rvIN,
J [M N ] L
0,01547 J [m]
rml L
0,3095 J [MN
гк<к| m2]2i

Nyomaték a merevítő gerendában az X, = 2 helyen

M kö:ép=( 1,676- 1,20)6,0= +2,856 MNm ,

Ha az építmény merevítő hatásával nem számoltunk volna, a feszültségek az alaptestek

alatt a
<r0 = 0,200
0,300
_0,250^ [MN/m2]

értékeket vették volna fel.

6.5. Példa: A 6.3.3.3. ponttal kapcsolatban vizsgáljuk meg a 6.34. ábrán megadott
példát.

2,0 MN 3,0 MN 2,5 MN

F F F
Ee J e =6500 MN/m2

EA JA =650MN/m*

2,0 AO AO zo A lapszélesség
16,0 b=1,8m

s(x) ág y a za t kez­
deti alak ja

-J
o_D СО LT)
o_ О
o' o' o'
634. ábra. Rugalmas ágyazású tartó oszlopokkal megtámasztott rugalmas felépítmény

114
 Az ágyazási együttható legyen állandó és c = 6 MN/m3. Az ábrán megadtuk az
ágyazat kezdeti görbületét az oszlopok alatt. А К jelű pont itt is a 2-es pont, így

wi = w2 + (xi- x k) a .

Az A a mátrix elemeit a (6.54) algoritmusai alapján, az AE mátrix elemeit pedig a

következőkből számolhatjuk.
a E ij = 0, i ф ]

1 /3

am~ E j t 3

Aa = 0,01890587 0,00149790 -0,00111590

0,001479 00 0,012 672 04 0,00149790
-0,00111590 0,00149790 0,018905587

Ae = 0,110769 0 0 0 ],
0 0 0

0 0 0,1107690

A= 0,12967487 0,00149790 -0,00111590

0,00149790 0,01267204 0,00149790
-0,00111590 0,00149790 0,12967487

A~l = 7,722 908 -0,922 002 0,077 109],

-0,922 002 79,131863 -0,922 002
0,077 109 - 0,922 002 7,722 908

b = i -6 в*= Г i i f
1 о 1 - 6 0 6

1 6

B*A~'B= Г 91,043 891 0 ],

0 550,4976 _

(B*A ~ 1B ) ~ 1 = Г 0,010 893 7 , 0 ],

0 0,001 816 54_

8* 115
 F= Г 2 ,0 , S= 0,06
3 ,0 0,08
2,5 [MN] 0,05 [m]

" 4,071 58 1 Г 6,939 61

(В* - B*A~' Ae) F= , В* A 'S= ,
0,459 247 5 J - 0,458 748 J

' 0,120943 6
Z=
0,000009074

0,284 761 0
[BZ+ /4£F - S ] = 0,040943 6 .
0,347 871 6

Eredmények:

R= 2,1706 , n= 0,1020395 , o= 0,2522

2,6588 0,120 944 0 0,2457
2,6706 [MN] 0 ,1 0 2 050 5 _ [m] 0,3123 J [MN-m»]

Nyomaték a felszerkezet közepén

MkiH.r= (2,1706-2,0 6,0) = 1,0236 MNm .

6 .6 .Példa: Rugalmas ágyazású rugalmas tartóra a 6.35. ábrán mutatunk be példát,

melynek eredményeit elektronikus számítógéppel határozták meg. A 21,60 m hosszú
tartót szimmetrikus elrendezésben 3,60 m-ként koncentrált erők terhelik. A számításo­
kat c = 17,80 MN/m 3 és c= 1,78 M N/m 3 nagyságú Winkler-ítk ágyazási együtthatók
esetére mutatjuk be. Az ágyazási együttható megváltozása keresztmetszeti erő­
ben és talajreakcióban lényegtelen változást okoz, a nyomatékok esetében a vál­
tozás körülbelül 100 %-nyi, a lehajlások tízszeres eltérést mutatnak a vizsgált eset­
ben.

116
 z Z Z z Z Z 7
s 2: 2C X É i i
ry <r <r <t- <)■ fz
O. o_ О О О O
^ -J- -í
1:200
3,60, 3,60 3,60 3,60. 3,60. 3,60
43,20/2=21,60

(W)lcm(=)2cm c=17.80MN/m
+ lehajlás
♦ m utat

0/cm(=)O,OO2
rad
szögforgás
2

® 1cm (= )20O
MN m
♦ nyomaték
alul ház

©1cm(=)2,00MN
♦ keresztm et­
szeti erő

® 1 c m (= )2 ,0 0
MN/m
+ reakció

0 1 2 3 4 5cm
6.35. ábra. Rugalmas ágyazású rugalmas tartók

117
 7. É P Í T M É N Y E K RU GA LM A S F É L T É R E N

7.1. A RUGALMAS FÉLTÉRMODELL ALKALMAZÁSÁNAK

TULAJDONSÁGAI

A rugalmas féltérmodell szerinti ágyazatok esetében a Winkler-ü\e modellel

ellentétben az ágyazatra jutó terhelés nem csak a terhelés helyén, hanem a féltér minden
pontjában összenyomódásokat okoz. Az agyazat és az építmény együttdolgozása ezért
csak bonyolultabb összefüggésekkel fejezhető ki és általában nem célravezetők azok a
módszerek, melyeket a Winkler-féle ágyazatok esetében alkalmaztunk.
Az egyszerű rugalmas ágyazású ( Winkler) gerenda esetében a (6.23)-ban megadott
(l*W
E J - —. + Kw —J = 0
dx

összefüggés helyett rugalmas féltér esetében

i
j.e I ke ,J J
0
összefüggést kapjuk, ahol <r(.v) a talajreakció, az EJ a tartó merevsége, vf és Ef a féltér
Po/sson-tényezője, illetve rugalmassági modulusa. A (7.1) integródifferenciál-egyenlet
analitikusan még a legegyszerűbb terhelési esetekben is csak nagy nehézségek árán
oldható meg, ezért célszerűbb rugalmas féltérmodellek esetében más alapfeltételezé­
sekből kiindulni.
Elektronikus számítógépek segítségével a megoldások egyszerű formulákkal
meghatározhatóak, ha a féltérágyazat és az építmény lehajlásainak azonosságát írjuk
elő az alapozási síkban ,
w\ 4 (.y, y\= wE(.v, у) (л-, y) e ГAlap (7.2)

н'л(х, y) = a féltér összenyomódása az építmény alatt,

w£(x, y) = az építmény lehajlása az alaptest alatt -
Г Alap ~ az alaptest síkja.
A (7.2) egyenlőségnek а Г alaptartomány minden pontjában teljesülni kell. Ez ismét
matematikai nehézségeket okoz, ezért a (7.2) feltételt közelítsük meg úgy. hogy а Г
alaptartománynak csak egyes diszkrét pontjaiban kívánjuk meg a szerkezet és az
ágyazat lehajlásának egyenlőségét:
^ л ( * ; , у Л = п 'е ( * , , у , ) . (л „ у ,)е Г /=1,2.........N ' (7.3)

118
 Ez a közelítés azt jelenti, hogy a <r(x, y) talapfeszültségeket lépcsős függvényekkel,
azok fff, i= 1, 2 . . . N értékével közelítjük.
Az ágyazat közelítő modellezése során а Г alaptartományt felosztjuk £,, i = 1,2 . . . N
össze nem függő résztartományra,
N
ГА= I £ ,, (7.4)
í= 1
Mindegyik tartományban a tr(x, y) feszültséget konstans értékkel tx,-vel ( / =1, 2 . . .
N) helyettesítjük. Az így kapott féltérmodell összenyomódásai szolgáltatják a w,
= wA(xh У,) értékeket.
Ha minden £, tartományhoz hozzárendelünk egy P, talajreakciót
К, = А((т, , i = l,2 . . . N (7.5)
ahol Aj az £ ; tartomány területe, akkor az (5.7) összefüggés felhasználásával az Ej
tartományon ható Rj= I erő hatására az £ ; tartomány súlypontjában a talajösszenyo­
módás az alábbi lesz
1-vjri 1 /t2
W‘7 ' nEA U 2 (l-v ^ )/? J ’ (76)

ahol Vjj = 7 ( х ,-- х ; )2 + (у,.-у,.)2 , i фj

lij=v /rfj + h2 ,
X,, y, = az Ej tartomány súlyponti koordinátái,
Xj,yj = az Ej tartomány súlyponti koordinátái,
ú = az ágyazat vastagsága,
= az ágyazat Poisson-tényezője,
£ л = az ágyazat rugalmassági modulusa.
A (7.6) összefüggés közelítő voltát, a hiba mértékét, az 5. fejezetben elemeztük és
kimutattuk, hogy ha i ±j a közelítés általában megengedhető; i = j esetében a (7.6)

Ej tartomány

Ab/4 At
Ab/4

Aa/4 Aa/4

Aq

7.1. ábra. Az £, tartomány felosztása

119
összefüggés szinguláris, ezért a következőkben négyszögtartományok esetében

r„ = + (7.7)

helyettesítéssel számolunk a (7.6) összefüggésben megadott kifejezés helyett. Ez a

helyettesítés £, tartománynak a 7.1. ábrán bemutatott négy részre bontásával
egyenértékű.
A következőkben a féltért mindig a (7.6) és (7.7) összefüggéseknek megfelelő
modellel helyettesítjük annak kihangsúlyozásával, hogy az 5. fejezetben megadott
bonyolultabb algoritmusok is minden nagyobb nehézség nélkül alkalmazhatóak.

7.2. MEREV ÉPÍTMÉNYEK

Merev építmények esetében az építmény alakváltozásokat nem szenved és az

alaptestek síkja az ágyazat összenyomódása után is sík marad.
A feladatmegoldáshoz rendelkezésünkre áll a féltér összenyomódása, az építmény
eltolódása és elfordulásának adatai, valamint az erő és nyomatéki egyensúlyi feltétel.
Osszuk fel a merev építmény alaptesteit Eh i = 1,2 . . . N négyszögtartományra a 7.2.
ábra szerint. Az ábra esetében az építmény három egy nagyobb és két kisebb -
alaptesten nyugszik. Az £, tartományok mérete olyan legyen, hogy a felosztás még elég
pontosságot biztosítson. (Az ábra esetében a felosztások kétszeresére sűrítésének már
nem volna értelme, mivel a pontosságot csak kb. 1%-nyira növelné. Fele mennyiségű
osztás felvétele pedig kb. 5— 10% pontatlanságot okozna.) Az egyes / = 1 , 2 . . . N
súlyponti helyekhez rendeljük hozzá a w, lehajlásokat, az F, terheléseket, normálerő­
ket, az Mxi és Myi terhelő nyomatékokat és az R, talajreakciókat, a < j { talajfeszültsége­
ket, valamint az s, féltérsüllyedéseket. Foglaljuk ezeket vektorokba az egyszerűbb
tárgyalás végett.
W= Г w, "I £= [£ ,] Mx= ГМЛ.,~| M y = Г M yl
w2 F2 M x2 M y2

w’v , _F/v , _ %\\_ 5 My\_ ,

R= Г ял a= Г CTJ 1 S= (7.8)
R2 S2

RjV > @n > _s.\ _ ■

A rugalmas féltér összenyomódása az i= 1, 2 . . . N pontokban az R talajreakció
vektor és az s kezdeti féltérsüllyedés hatására
wa = AaR + s , (7.9)

120
 7.2. ábra. Alaptestek résztartományokra osztása

ahol az A a mátrix elemeit a (7.6), (7.7) szerint

_ 1- v 2a Г 1 1 h2

" лЕл Jij lij 2(1 —vA)lfj_

+ és r,j = v/(x, - Xj )2 + (V, - v,)2, i +j

Uj = J r 2j-bh2. /,./=1,2 . . . TV (7.10)

Az építmény lehajlásai az í= 1, 2 ..., N pontokban
wE= B.Z (7.11)
ahol
B.= xk~ *ii Ук~У i és Z= w
1, x K~ x 2, yK- y 2 Sw
1' xk ~ x 3> У к ~ У 3 (x
: : : íw
ív
_j X K ~ X N t У К — J L J 'xl x*
'*
Az (хк, ук) hely egy tetszőleges pont, melyet a numerikus számítások jegyveszteségei
miatt célszerű a súlypont közelében felvenni.
Az építményre ható F, M terhelések és F talajreakció egyensúlyi feltétele

BfR = B*F+B*Mx + B*My (7.12)

ahol В* a B. transzponálja, а BJ, B* pedig a

Bx = 0 1 0 és By= 0 0 1 mátrix transzponálja.

0 1 0 0 0 1
I

.0 1 oj L° 0 1_

A wA= wE egyenlőség alapján

R = A A ' B-z —A A 's (7.13)

121
majd ezt behelyettesítve a (7.12)-be
z = A ~ iB*F + A ~ 1B*Mx + A ~ l Bf M y + A~' A ^ 1 s ,
ahol
A = Bf A j l B.. (7.14)
A 2 vektor ismeretében, az R talajreakció, valamint a w = wA= wE lehajlásvektor a
(7.13) és (7.11) alapján meghatározható.
A talajfeszültségek az i'= 1, 2 . . . N pontokban
K,
»1 = 7 7 (7.15)

(ahol Aai és Abi az t'-dik ‘tartomány oldalhosszai).

Az 1 és M terhelésvektorok, valamint az R reakcióvektor komponenseinek
ismeretében az építményben keletkező erőhatások a 6 .2 . pontban ismertetett módon a
merev testek statikájának összefüggései szerint határozhatók meg.
A fentiekben ismertetett eljárás a féltér kezdeti süllyedései miatt az F és M
terhelésekben nem lineáris, sőt maga a számítás is hibás, ha a
Wi>Si, i'=l,2... N (7.16)
ágyazási feltétel nem teljesül. Ha ugyanis Wj<Sj akkor a (7.9) összefüggés az R,
talajreakcióra negatív értéket ad, ami az alaptest és az altalaj között húzófeszültséget
tételez fel.
A Wj < sj esetében a számítást meg kell ismételnünk az i-dik pont elhagyásával, illetve
Rj = 0 feltétellel. A számítást annyiszor kell megismételni amíg a legutolsó redukált
modell minden pontjában a (7.16) teljesül.
Ha a féltérnek kezdeti süllyedése nincsen, azaz S vektor minden eleme zérus, akkor a
feladat F és M terhelésekre lineáris.
A merev építményekkel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy az ismertetett
számítási eljárás természetesen nem csak a 7.2. ábrán megadott elrendezés esetében
érvényes. Az építménynek az ágyazattal — az altalajjal — érintkező része állhat egy
vagy több részből és tetszőleges alakú is lehet. Az osztások nem szükségszerűen
egyformák és nem kell feltétlenül derékszögű felosztást alkalmazni, de nem szabad
elfelednünk az alapfeltételt, mely szerint az alaptesteket egy közös merev építmény
kapcsolta össze.
A merev építmények modelljének számítástechnikai egyszerűsége miatt rugalmas
féltér esetében is kiemelt jelentősége van. Bonyolultabb féltérmodellek vizsgálatát ezért
célszerű merev modellel kezdeni.
Rugalmas féltérre helyezett merev építmény vonatkozásában is felmerül a kérdés
mikor „merev az építmény. A válasz itt is hasonló, mint a ffán/í/er-ágyazat esetében
volt. Ha az építmény F, M, R erőrendszer hatására keletkező „saját lehajlása” a vizsgált
i = l , 2 , . . . . /V pontokban a wEi lehajlás értékének 1—5%-a, akkor biztosan merev az
építmény és az építmény saját lehajlásai elhanyagolhatóak.
A rugalmas féltérre helyezett merev építmény számítására összeállított gépi
programot a Függelékben ismertetjük. Ez a program és az eddigiekben ismertetett
algoritmusrendszer egy vagy több alaptestrésszel rendelkező merev test esetét

122
tárgyalja. A gyakorlatban érdekes lehet több merevtestszerű építmény egymásrahatá-
sa. A Függelékben bemutatott gépi program ezt a lehetőséget nem adja meg. Több
merev építmény esetében a (7.11 )-ben megadott egyenlet helyett az építményrendszer
lehajlása felbomlik az egyes építmények lehajlására. Minden egyes merev építményhez
ezért külön z vektort és B. mátrixot kell rendelni és ezek generálják a wE vektor egyes
elem csoportjait. A számítás gondolatmenete különben mindenben azonos az egy
építmény esetéhez.

7.3. RUGALMAS ÉPÍTMÉNYEK

A rugalmas építmények esetét a fTűik/er-ágyazatnál tárgyalt szerkezettípusokra

mutatjuk be. így először a gerendamodellt, a gerendamodellel összekapcsolt alaptestek
típusait, a lemezalapozást és a keretszerkezeteket ismertetjük.

7.3.1. RUGALMAS ÁGYAZÁSÚ GERENDA

Legyen a gerenda állandó merevségű állandó talpszélességű és legyen egyenes tartó.

A gerenda alatt a féltérágyazatnak legyen kezdeti süllyedése. A gerenda terhelése a
gerenda tengelyére merőleges terhelésekből és nyomatékterhelésekből álljon.
Osszuk fel a gerenda alapsíkját N egyenlő részre a 7.3. ábra szerint. Az / = 1,2, . . JV
pontokhoz rendeljük hozzá a w, lehajlást, az ágyazat kezdeti s, süllyedését, az F, és M,

Fi
Mi
EJ=const.

1 2 В i N

Alaprajzi f e lo s z tá s

A.N=a

S.
12 si
Az ág y a z a t kezdeti
sülly ed é se
7.3. ábra. Rugalmas féltérre helyezett gerenda

123
 te r h e lé s e k e t a z F , ta la jr e a k c ió k a t é s fo g la lju k e z e k e t v e k to r o k b a

w= Г W[ "I S= r s ,! F = T F ,! М = Г М ," | R= Г я ,‘

w2 s2 ^2 M2 F2

.WjvJ , [ sjvJ , - Lf vJ , L M nJ ’ \ - R K- ■

A féltér w A ö s s z e n y o m ó d á s a :
wa = A a R + S (7.17)
a la k b a ír h a tó , a h o l a z A Á m a tr ix e le m e i:

1 —vi Г 1 1 h2 1 1 r—2------
a A i j = — -------- 7--------- ^77---------- Г 75- , r„ = — j A 2 + b 2 ,
L/y lu 2(1 - v j / f j 4 v

r ij = yJ ^ 2 { i - j ) 2 + H í és lij = J r l + h* .

*
A ta r t ó w £ le h a jlá sa :
и/£= ~/1£ + /1£F + /1mM + ö _.z , (7.18)
ahol Z = Г w

8w
Я ’ * *
x x = a ta r tó k ö z e p e tá já n fe lv e tt o s z t á s p o n t h e ly e ,

B --= 1. x * -* i

1, x K- x 2

J . x K- x ,v _ .

A z Л £ m á tr ix e le m e i, m e ly e k a j h e ly e n h a tó e g y s é g t e r h e lé s o k o z t a le h a jlá st a d já k
m e g az i h e ly e n :

"ha j < i < k (2i-3j + k H k - i ? á 3

J 6 EJ

, , ( 2 i — 3j + k ) ( k — i ) 2 A 3
ha k < i < i a iL= ----------------------- ‘-------------------,
------ A 6 EJ

, . . . .. (/ —3/ + 2 k)(k —j) 2 A 3

ha i < i < k а п = ------------------------------------ ,
1 6 EJ

, ..... (./ —3/ + 2 k ) ( k — j ) 2 A 3

ha k < i < i a u = ----------------------------------- — ,
J 6 EJ

124
minden egyéb esetben
a,j = 0 t /-1Vj

Az A f mátrix elemei azonosak jelen esetben az AE mátrix elemeivel.

Az AM mátrix elemei, melyek a j helyen ható egységnyi nyomaték okozta lehajlást
adják meg a j helyen:
(k —i)2 A 2
ha aMij= ~ { i - 2 j + k ) — — ,

(k —i)2 A 2
ha к <; i aMij= + (í - 2/ + k) — — —

(k —j)2 A 2
ha i ü j й k aMij = - ( / ' - 2i' + к) — — *

{k —i )2 А 2
ha k <í i aMij - + ( j - 2 i + k) — —

minden egyéb esetben ^ _ q (7 20)

A wA= wE= w azonosság miatt (7.17) és (7.18 )-ból

(Aa + Ae)R = A f F+ AmM + B zz - s

ahonnan az A = A a + A e jelölés figyelembevételével

R = A ~ 1A FF + A ' l AM M + A ~ i B . z - A ~ is (7.21)

Az F, M és R erőrendszerek egyensúlyi feltétele

B*R = B*F + B&M (1.22)
ahol B*E a BE transzponáltja, а B& pedig a
Вм = Г 0, 1 mátrix transzponáltja.
0, 1

Л l \ „

A (7.21) és (7.22) alapján

Z = Cf F + CmM + CsS (7-23)
ahol
С , - ^ " 1* * ) '1 (B*f - B * e A - ' A f ) ,

CM= (B*A~'BE)~l (Вй-В*ЕА - ' А М),

Cs =(B*EA ~ l BEr lB*EA - 1.

125
 А г vektor ismeretében (7.21) alapján meghatározható az R vektor.
A talpfeszültségek <r, értékei az / = 1, 2 . . . N pontban
1
<r= ——R (7.24)
Ab

ff= Г a i .
G2

aN

A tartó i'= l, 2 . . . N pontjaiban a (), nyíróerő és az M, nyomatékok értékei

Qi = Qi -i - F i+ R i, /= 1 ,2 . . . N, öo = 0,

M, = AÍ,_, +Qi -,A , /= 1 ,2 . . . /V,. Mo = 0 . (7.25)

A feladatmegoldást különösebb nehézség nélkül ki lehet terjeszteni változó

merevségű tartókra is. Ebben az esetben az AKilletve az Af és AM mátrix elemei lesznek
valamivel bonyolultabbak.
Ennél a feladatnál is igaz a feladat lineáris volta, amennyiben az ágyazat kezdeti
süllyedése zérus. Ha az S vektor elemei nem zérusok, akkor a 7.2. pont végén tett
vizsgálatot (az ágyazási feltétel w,>sh (= 1 ,2 . . . N, vizsgálatot) el kell végezni.
Rugalmas féltérre helyezett gerendák számítására a fejezet végén egy példát mutatunk
be, melyet elektronikus számítógéppel dolgoztunk fel. A gépi program leírását,
valamint a programot a Függelék tartalmazza.
Egyenletesen megoszló terhelésre, különböző merevségi és ágyazási viszonyokra
számítottuk a rugalmas féltérre helyezett tartók nyomatékait és lehajlásait. Ezek
táblázatos összefoglalását i Függelékben adtuk meg.

7.3.2. RUGALMAS ÁGYAZÁSÚ GERENDA

MEREVSÉGI MÁTRIXA

Az előző pont végén már megemlítettük, hogy ha az S vektor elemei zérusok, akkor a
feladat a terhelésre nézve lineáris. A linearitás miatt lehetőségünk nyílik a rugalmas
ágyazású gerenda merevségi mátrixának meghatározására. Az eljárást a 7A. ábrán
megadott elrendezés esetére három kapcsolati rendszerre mutatjuk be. Természetesen
az eljárás tetszőleges kapcsolatszám esetében is felírható logikailag teljesen azonos-
módon.
A tartót itt is osszuk be N részre úgy, hogy az I, II és III helyek éppen az
i = 1, 2 . . . TVpont valamelyikére essenek. Jelöljük ezeket a pontokat ih i„, iIiral. Mivel
külső terheléseket csak az i,, i„, iw pontokban adunk át az F és M vektorok
komponensei általában zérusok lesznek az in, im komponensek kivételével. Hagyjuk

126
/
 7.4. ábra. Séma a merevségi mátrix meghatározásához

el a zérus elemeket és írjuk az F és M-et rövidített alakban

' Fu 1 ГМ „1
F0 = Fm . M0 = M,„ . (7.26)
F m , in

A számítások menete azonos jellegű a 7.3.1. pontban megadottal, így a

н'у4= Лу4Я és

wE= —/IßR + ApF0 + AmM q (7.27)

összefüggések alakja változatlan. Megváltozik viszont az /tFés AMjnátrix mivel csak az
{h ini oszlopoknak megfelelő tagokra van szükség, hiszen az F és M vektorokból a
zérus elemeket töröltük és úgy állítottuk elő az F0 és M0 vektorokat:

Af==\ 1 ’ л -Г
L JV
3 '4m~ U J3
Természetesen az így értelmezett AFmátrix nem egyenlő az AE mátrixszal, miként az
a 7.3.1. pontban még teljesült.
A (7.21) összefüggés formailag változatlan marad
R = A - 1A fF0 + A - ' A mM 0 + A-'B;Z (7.28)

Az F0, M о és R erőrendszerek egyensúlyát a

B*eR = B*fF 0 + BZ,F0 (7.29)

adja meg, ahol BF és BM értelmezése módosul:

1, x K—Xu "I |~0, 1
BF= K , B M=
l хк - х ш о, 1
1. хк —Хц„ 0, 1
.3 L J3
2 2
127
A (7.23) összefüggés formailag változatlan:
: = C fF0 + CmM 0, (7.30)

ahol CF= { B t A - ' B E)~l(BF- B t A - ' A F)

CM= (B*EA - l BE)-'(BM-B*EA ~ lAM).

A (7.30)-ból és (7.28)-ból kifejezhető R,
R = H fF0 + HmM 0 , (7.31)

ahol HF= A ~ l(AF+ BECF)

Hm — A 1M m + B e C m ). '
A (7.27) és (7.31) alapján a w lehajlásvektor
w= (AF- A eH f 4- BeC f)F0 + (AM- A eHm + BECM)M0 (7.32)
A w vektorból a merevségi mátrix meghatározása során minket a w vektor и,,, w,„,
h'í/í;
komponenseiből alkotott w0 vektor érdekel csak, ezért a (7.32) vektoregyenlet két
mátrixából emeljük ki az ezekhez tartozó sorokat:
G 1 ] = {IAF- A £ H F+ BECF] mátrix i,„
sorából képzett m átrixJ,
g i2 = {IAm ~ A eHm + BeCm] mátrix i„, /„,
* sorából képzett mátrix]
és legyen
и'о= wi/
wm
w illl
akkor
M’o = G m F0 + G12M0 . (7.33)
A szögforgások, az F0, M0 és К vektorok ismeretében, az />, i,„ pontokban
meghatározhatók:
f’wtx,,) ]
vv’o = — ---- (7.34)
ex
™(Xjii)
ex
?w{Xiiu)
dx
akkor
vv0 = - DeR + DfF0 + DMM + D-г , (7.35)

128
 ahol Dt mátrix elemei:

ha j £ i í k _ (k-2j+i)(k-i)A2
2 EJ

ha k £ i £ j (k-2j+i)(k-i)A2
2 EJ

ha iSJSk dc,
" 2EJ

h a t S JSi ie (73e)
2£J 1 '
minden más esetben dF “íj =0.
A Df mátrix elemei azonosak a Z)£ mátrix elemeivel, de csak az i; , 1Я, iin pontokhoz
tartozó i és j elemeket tartalmazzák.
A DM mátrix elemei

ha jü i^ k dM = - {k~ ' )A
EJ

ha k^iüj dM = - (k~ l)A

EJ

ha iSj$k dM = - * ^ -
EJ

ha kSj*i dM = - (± ^
EJ

minden más esetben dM = 0 i, j = i,,i„,iw . (7.37)

A D. mátrix elemei

0, 1 (7.38)
D. = 0, 1 .
0, 1

A (7.35) kifejezésben az R és z kifejezések (7.31), illetve (7.30) szerinti behelyettesítése

után
vv0 = [Df - DeH f + D.Cf-]F0 + [DM- DeHm + D:CM] M 0

azaz rövidítve
vvo= G21F0 + G22M0 . (7.39)

9 D u lá c s k a j 2q
 A (7.35) és (7.39) összefüggéseket egybe írva
w0 = GtiF 0 + G 12 M o >

vv0 = G21F0 + G22M0 ,

W - GF ,

^ ("Gu G12"l F0
ahol W = . ,G =\ , F— >
W0J L°21 V722J L m oJ

F=KW, (7-4°)
К = G ~1= merevségi mátrix.
А К merevségi mátrix segítségével lehetőségünk nyílik a rugalmas féltérre helye­
zett gerendamodellt az építmény felszerkezetét képező szerkezeti elemekkel össze­
kapcsolni.
7.3.4. ÖSSZETETT SZERKEZETEK KÖZELÍTŐ MEGOLDÁSA

A 6.3.3. pontban a Winkler-féle ágyazattal kapcsolatban bemutattuk egypár

összetett szerkezet közelítő számítását. Ezek a közelítő megoldások mind a
szerkezetlehajlás és az ágyazatösszenyomódás egyenlőségének feltételezéséből indul­
tak ki, így nagyobb átalakítás nélkül az ott közölt algoritmusok rugalmas féltérmodell
esetében is alkalmazhatóak. Eltérés csupán az ágyazatot modellező AÁ mátrix
elemeiben van. A Winkler-féle ágyazási modell esetében az A a mátrixnak csak a
főátlóban levő elemei zérustól különbözőek. Rugalmas féltérmodell esetében az A a
mátrix elemei nemzérus elemek, szimmetrikus mátrixot alkotnak és az elemek a 7.2.
pont (7.6) és (7.7) képletével generálhatóak.
Bár az összetett szerkezetek esetében rugalmas féltér ágyazat esetében az
algoritmusrendszer formailag azonos a Winkler-féle ágyazati modell esetében
alkalmazott algoritmusrendszerrel a feladatmegoldás mégis bonyolultabb. A megfele­
lő numerikus pontosság biztosítása érdekében a féltérmodell esetében a féltérösszenyo-
módások és az alaptestek süllyedését (lehajlását) lényegesen több ponton kell előírni,
mint ahogy azt a Winkler-ägyazat esetében tettük. A legegyszerűbb esetekben is 10—
20-ismeretlenes egyenletrendszerekkel kell számolnunk, ami elektronikus számítógé­
pek alkalmazását igényli.

7.3.5. RUGALMAS ÁGYAZÁSÚ LEMEZ

A 6.3.4. pontban ismertettük a Hön/c/ér-ágyazaton nyugvó orthotrop lemez

problémáját. Az ott közölt algoritmusok a (6.54) képletben megadott C ágyazási
mátrix kivitelével minden változtatás nélkül alkalmazhatóak rugalmas féltérágyazat
modell esetében.
A C mátrix elemei rugalmas féltér esetében a (7.5), (7.6) összefüggésekkel
generálhatóak. A feladat megoldására gépi programot készitettünk, melynek
protokollját a Függelékben ismertetjük.

130
 У

X0R

A te rh e le s helye

Av
Hálo'osztás-elem

V
^0R
A lehajlás helye

u Ли

7.5. ábra. Hálóosztáselem felbontása részekre

Ebben a programban a C mátrix elemeit az alábbi összefüggések szerint

értelmeztük:
A program ortogonális irányonként egyenlő közű hálóosztással dolgozik. Az egyes
hálóosztás-elemeken belül a féltérösszenyomódások pontosítása céljából a program a
hálóosztás elemeit tizenhat egyenlő részre osztja a 7.5. ábra szerint. A j osztáspontban
ható egységnyi erő hatására keletkező süllyedés az i pontban a K-adik réteg hatására a
hK mélységben:
1 - v ^ AU AV i . i. Г 1 hl 1
w ijK = У У --------------- 1------------------ ---------------
--------------------------------
п^лк 16 e = i r= i U&RK 2(1 —vAK)lßRK

ahol v,,* és E ak a K-dik réteg rugalmassági adata, hK a K-dik réteg melysége,

Iork ~ \ fx % T + E QR+ h2K ,

v rr AU AU
XeR — U - 1— — R --------—,
4 8

v .. AV AV
Yqr —E -1— — 0 ---- .
4 8
A rétegek elrendezését a féltérben a 7.6. ábra szemlélteti. Több réteg esetében az
egységi hatásra keletkező féltérlehajlás azaz a C mátrix elemei a
M
C ij = X [ W ijK — w ij(K + 1 )] + w i JO
K= 1

9*
131
4
 1. re 'te g h1
2. rétég h2

M.réteg hM

7.6. ábra. Rétegek a féltérben

alapján számíthatóak, ahol

_ 1 - v J , AUAV * * J
wijo г? 4s 2—
, i ’
n t A\ lO 0 = =

7.4. PÉLDÁK RUGALMAS FÉLTÉRMODELL ESETÉRE

A rugalmas féltérmodell esetében — miként azt már említettük — a feladat

bonyolultsága miatt a számítási munka igen megnő. A következőkben egypár
számítógéppel feldolgozott példán mutatjuk be a feladattípus sajátosságait.

7.4.1. RUGALMAS FÉLTÉRRE HELYEZETT EGYENLETESEN MEGOSZLÓ

TERHELÉSSEL TERHELT GERENDA

Az egyenletesen megoszló terheléssel terhelt gerenda számítására a Függelék F. 1.5

pontjában táblázatot adtunk meg. Ezekben a táblázatokban az a és ß paraméterek
függvényében megadtuk a tartólehajlás, a nyomaték, a keresztmetszeti erő és a
talajfeszültség paramétereit. A tartó tönkremenetele szempontjából számunkra
általában a hajlítónyomatékok a legfontosabbak.
Az a paraméter a tartó b szélessége és a tartó a hossza közötti viszonyt fejezi ki.
a = b/a
A ß paraméter a tartó E,J, merevsége és a féltér Ef rugalmassági modulusa valamint
vf Poisson-tényezője közötti kapcsolatot fejezi ki
EtJt ,
nEfa
A táblázatban megadott paraméterekből a nyomatékot az M = M 0a3f összefüggésből
lehet meghatározni, ahol / a megoszló terhelés nagysága.
Vizsgáljuk meg ezek után a Függelék F.16, F.17, F.18, F.19-es táblázatait az M0
paraméter szempontjából.

1 32
' I
 Az F. 16 és F. 17 táblázatokban а /? = 0,1 ■lCP5és/J = 0,l ■10 “4 értékek közötti, tehát
a merevség egy nagyságrendnek megfelelő változtatása esetében az M0 paraméter
körülbelül 15-szörös értékkel változik. A ß = 0,\ és /2= 0,1 • 101 értékek között az M 0
paraméter lényegesen nem változik. Keskeny tartók, a ^0,250 esetében, tehát a
tartóban keletkező hajlítónyomaték a tartó és a féltér merevségét kifejező ß
paramétertől függően változik. Ha egy adott hosszúságú tartó merevsége az ágyazat
merevségéhez képest nagy, akkor a tartóban keletkező nyomatékok értéke nagy lesz,
de a ß paraméter pontatlanságának hatása kisebb lesz. Ha a tartó merevség az
ágyazathoz képest kicsi, akkor a nyomatékok értéke is kicsi lesz, de a ß paraméter
pontatlanságára ugyanakkor nagyon érzékeny lesz.
Hasonlójellegű következtetések vonhatók le az F. 18 és F. 19 táblázatokból is. Ezen
táblázatokkal kapcsolatban meg kell említeni, hogy használatuk csak olyan esetek­
ben ajánlható, ha az építmény keresztirányban igen merev. Az F.18 és F.19 táblá­
zatok ugyanis a = 0,75 és a = 1,0 talpszélesség — talphossz viszony esetére lettek meg­
határozva.

7.4.2. RUGALMAS FÉLTÉRRE

EGYMÁS UTÁN ELHELYEZETT GERENDÁK

A rugalmas féltérre egymás után elhelyezett gerendák számítására a Függelék F. 2.2

pontjában gépi számítási programot mutattunk be. Vizsgáljuk meg ezzel a program­
mal az egy önálló gerenda, az egymás után elhelyezett két gerenda és az egymág után
elhelyezett öt gerenda esetét. A gerendák elrendezését a 7.7. ábra tartalmazza. A
gerendák műszaki adatai az alábbiak
£ ,= 10000 MN/m2 (a tartó rugalmassági modulusa),
./,= 185 m4 (a tartó inercianyomatéka),
Ef = 45 MN/m2 (a féltér rugalmassági modulusa),
Vy= 0,25 (a féltér Poisson-tényezője),
/ = 3,56 MN/m (a tartóra ható megosztó terhelés)

Egy tartó esete

---------------------- *
1. tartó' 20,0

Ke't tartó' esete

------------ ->L
1.tartó' 2. tartó' ^20,0
- г ts '° t w i f
Öt tartó' esete

1.tartó 2. tartó 3.tartó A tartó 5.tartó ^ 20,0

} Á5,0 j. 45,0 j, 45.0 j. 45.0 ^ 45.0 j ^
7.7. ábra. Egymás után elhelyezett tartók

133
 7.1. T á b lá za t

M Nyomatékok MNm

Egy tartó Két tartó ö t tartó

hely 4 5
1 1 2 j 1 2 3

0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00

i
32,60 24,17 9,11 23,62 0,22 0,68 0,79 9,16
2
3 58,55 39,77 20.67 38,68 0,97 1,40 1,60 20,25
4 76,22 47,05 32,15 45,60 1,75 1,97 2,20 31,17
5 85.04 47,08 41,54 45.52 2,27 2,28 2,44 40,15

6 85,04 41,54 47,08 40,15 2,44 2,28 2,27 45,52

76,22 32,15 47,05 31,17 2,20 1,97 1,75 45,60

7
58,50 20,67 39,77 20,25 1.60 1,40 0,97 38,68
8
32,60 9,11 24,17 9,16 0,79 0,68 0,22 23,62
9
10 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00

a, talajfeszültség MN m2

Egy tartó Két tartó ö t tartó

hely 4 5
1 1 2 1 2 3

i 0,232 0,237 0,200 0,236 0,178 0,179 0,180 0,200

2 0,145 0,157 0,184 0,154 0,179 0,178 0,178 0,182

3 0,142 0,157 0,178 0,158 0,178 0,177 0,177 0,177
4 0,140 0,160 0,173 0,160 0,177 0,177 0,177 0,173

5 0,140 0,164 0,168 0,165 0,177 0,177 0,177 0,169

6 0,140 0,168 0,164 0,169 0,177 0,177 0,177 0,165

7 0,140 0,173 0,160 0,173 0,177 0,177 0,178 0,160

8 0,142 0,178 0,157 0,177 0,177 0,177 0,178 0,158

9 0,145 0,184 0,157 0,182 0,178 0,178 0,179 0,157

10 0,232 0,200 0,237 0,200 0,180 0,179 0,178 0,236

A gépi számítás eredményeinek kivonatát a 7.1. táblázat tartalmazza. A táblázatban

a tartók 10 szakaszra lettek felosztva és ezen szakaszok középpontjában adtuk meg a
nyomatékokat, illetve a talajfeszültségeket az egyes tartókon. A táblázatból jól látható,
hogy a tartón akkor keletkezik maximális nyomaték, ha csak egy tartót helyezünk el a
féltéren. Ha két tartó van, akkor a maximális nyomaték az egy tartós esethez képest
majdnem a felére csökken, öt tartó esetében pedig, a közbenső tartókon már csak
elenyésző nyomaték keletkezik.
A talajfeszültségek táblázatából látható, hogy a tartórendszerek szélein a feszültsé­
gek ugrásszerűen megnőnek, különben majdnem egyenletesek.
A fenti példacsoport jól illusztrálja a rugalmas féltérmodell és a W inkier-féle ágyazati
modell közötti különbséget. Féltérmodellel jól tudtuk követni az építmények
egymásra hatását, míg Winkler-modeW esetében ezeknél a terheléstípusoknál
mindenütt zérus nyomatékot kaptunk volna.

134
 7.4.3. RUGALMAS FÉLTÉRRE HELYEZETT
RUGALMAS LEMEZ

A Függelék F. 2.3 pontjában bemutattuk a rugalmas féltérre helyezett orthotrop

lemezek számításának gépi programját. Az ezzel a programmal készült gépi számítás
eredményeit kivonatosan az alábbiakban adjuk meg.
A lemez alaprajzi elrendezését a 7.8. ábra szemlélteti. A lemez a szegélyeken
mindenütt szabad szegélyként van értelmezve.
A lemezre /= 0 ,3 0 MN/m2 egyenletesen megosztó terhelés hat teljes felületén.
A lemez merevségi adatai:
Jx = 20 m4/m , £ / = 104 MN/m2 , v, = 0,2,
Jy = 20 m4/m , Ey = 104 MN/m2 , vv= 0,2 .
A féltér adatai:
£ / = 32,50 MN/m2 , V / = 0,25,
határmélység h = 24,0 m,
talaj-törőfeszültség <rtörö= 1,0 MN/m2 .
A számítás eredményeit a 7.8. ábrán feltüntetett 1, 2, 3, . . . 9 jelű pontokban a 7.2.
táblázat tartalmazza.

7.8. ábra. Rugalmas féltérre helyezett lemez

7.2. Táblázat

jyjMNm fojMNm „MN m2

° falui T erM ésMN m‘

1 0,0567 0,0361 0,000 0,000 0,000 1,000 0,30

2 0,0612 0,0612 4,558 0,000 -0,222 0,947 0,30
3 0,0630 0,0630 5,798 0,000 0,000 0,985 0,30
4 0,0573 0,0573 0,000 2,901 0,000 0,807 0,30
5 0,0617 0,0617 5,219 3,670 0,000 0,199 0,30
6 0,0634 0,0634 6,440
o'
rn

3,675
о

0,000 0,210
7 0,0567 0,0361 0,000 0,000 0,000 1,000 0,30
8 0,0612 0,0612 4,558 0,000 0,222 0,947 0,30
9 0,0630 0,0630 5,798 0,000 0,000 0,985 0,30

135
 I

A táblázatban a wleme:és waiter lehajlás az 1. jelű pont kivételével azonos. Az 1. jelű

pontban a talajfeszültség az első gépi iterációban túllépte a megadott talaj­
törőfeszültség értéket, ezért a gép a következő iterációs lépésben a talaj-törőfeszültsé­
get vette fel az 1. jelű pontban talajfeszültségnek és a lehajlásokat itt tovább nem
egyeztette.
A maximális hajlítónyomaték a 6. jelű pontban középen van. A hajlítónyomatékok
összege a felező vonalon nagyságrendileg azonos jellegű, mint az előző pontban
számolt tartó maximális nyomatéka, ha a terhelés különbségeket is figyelembe vesszük.

>

136
 8. K O N T I N U U M F E L A D A T O K

0
Az utóbbi évtizedben különböző alapozási feladatok megoldására kiterjedten
alkalmazzák a végeselemek módszerét. Az irodalmi adatok részletes felsorolása helyett
az Irodalomjegyzékben megadtunk néhány külföldi és hazai szerzőt, akik a témával
foglalkoztak. Mivel a kontinuum feladatok igen nagy mennyiségű gépi számítást
igényelnek, a közvetlen felhasználásra csak azok a feladatmegoldási módszerek
jöhetnek számításba, melyekre hazai gépi programok készültek. Ezért a végeselemek
módszerének igen szerteágazó változata közül csak azt tárgyaljuk, melyre a
Függelékben gépi programot adtunk meg.

8.1. VÉGESELEMEK MÓDSZERE SÍKBELI ALAKVÁLTOZÁS

ÉS LINEÁRISAN RUGALMAS HOMOGÉN IZOTROP
ANYAGTÖRVÉNY ESETÉBEN

Végeselemek módszerének alkalmazása esetében az analitikus formában igen

nehezen (vagy egyáltalában nem) megoldható parciális differenciálegyenleteket a
vizsgálat tárgyát képező résztartományokra — végeselemekre — való felosztással
oldjuk meg. Az egyes résztartományokon — az elemeken — a differenciálegyenleteket
egyszerű függvényekkel közelítjük és ezeket a függvényeket az elemek kitüntetett
pontjaiban illesztjük a szomszédos elemekhez. Az elemek, a közelítőfüggvények és az
illesztési módok a legváltozatosabbak. Mi a következőkben a legegyszerűbb és ezért
legelterjedtebb elemalakot a háromszöget fogjuk alkalmazni. A közelítő függvények
elemenként paramétereikkel vannak jellemezve. Ezeket a függvényparamétereket a
háromszög csomópontjai elmozdulásának függvényeként fejtjük ki. A feladat
megoldását az elemekből összetett rendszer alakváltozási munkájának minimumfelté­
tele szolgáltatja.
A 8.1. ábrán bemutatjuk egy Г tartomány lehetséges elemfelosztását, majd egy '
kiragadott háromszögelemen ismertetjük az elmozdulások és alakváltozások értelme­
zését ( 8 .2 . ábra).
Legyen az u(x,y) és r(.v, y) elmozdulások közelítő függvénye я,, a3, a4, a 5, a6
paraméterekkel jellemezve egy adott © jelű elemen.
u(.y, v) = m(.y, y, a ,, a 2, a 3) , (8.1)

r(.v. y) = f(.y, y, a4, a5, a6). (8.2)

137
 y.v

i E

j Г
y.u
8.1. ábra. Tartomány felosztása elemekre

к
vk
u,v -elm o zd u lá so k
i ^ k = csomópont-ok
uk (E) =elem so rszám a
i £
■vi

ui J_
VJ

x,u ut
8.2. ábra. Háromszögelem jelölései

Tételezzük fel, hogy e közelítő függvények lineárisak, akkor

u(x, v) = a , + a 2.v+ a 3.v, (8.3)

r(x, v) = a4 + a 5.\- + a(,r. (8.4)

Jelöljük egy r jelű csomópont (háromszög-csúcspont) elmozdulásait
ur és cr-el, ahol r = /, /, к , (8.5)

ur —a, + a 2.vr + a 3Tr ,

i'r = a 4 + a 5AV + 3!e, r r, /• = (, /, к . (8.6)

Vezessük be az r-nél az alábbi ciklikus sorrendet

г = f '\
"»i
138
 %
és alkalmazzuk az alábbi jelöléseket
a = x r+ i > V - i x r_|>v + 1 ,

К —yr +1 Уг - \ >
cr = xr- i - x r + I . (8.7)
Az © jelű háromszög AE területe
i; y>
2AE = 1; Xj-; y} . (8.8)
1; x k; yk
A bevezetett jelölésekkel az a és u„ vr paraméterek illetve elmozdulások között felírható
az r r - i f i
ai a, ; ау ak u,
a2 = — b,í by bk Uj ,
2d£
a3 ; cy ; Cfe J
a4 af; я* r,
. *s = - | - bf; by, bk Vj(8.9)
2Ae
«aj cy Cjt ct J |^rk
összefüggés, melyet felhasználva az u(x,y) és v(x,y) elmozdulások:

ű,; ау uk Uj
u(x,y) = — [l,x ,y ] by by bk Uj ,
2A e
cy Cj; ck J \_UL

ay ау ak r,
v(x,y) = [l,x ,y ] by, by bk Vj (8.10)
2A e
cy Cj; cyj [_ vk
A 8.1. ábrán felvázolt elemosztás háromszögcsúcsainak и és v elmozdulásaihoz
alkalmazzuk a következő jelölésrendszert
S,
UE(x, y) = ( , őr - , ŐE = őj . (8.11)
L^(Xi У ) J e d e m UvJ
<5*
Ezekből a (8.10) felhasználásával:
Si
UE( x , y ) = l N y Ny N,] Sj = N rSE,
Sk
139
 г
ahol
j K + M + w ; о i
2 A E [_ 0; ar + brx + cry_
Az egyes © jelű elemeken belül fejezzük ki az alakváltozásokat az u(x, y), v{x, y)
függvényeként:
' du I Г 8 '
г dx 8x ' _
du d м(х, y)
e = £ , , = — = 0; — , (8.13)
cy dy |_r(x,y)
_"Н 8v 8v d_' £
<3y cbc _ őy ’
ebből az előzőek felhasználásával
и,

b ,; 0; by, 0; b*; 0
1 U:
£= — 0; c ,; 0; cy, 0; ck
Z/iE Vj
q; b y, с у , bj-, су, bk
ик
v k

(8.14)
<5,
= [Bj ,Bj , B k] öj = BöE. ■

Л .
Lineárisan rugalmas anyagtörvény esetében a a feszültségek és e alakváltozások között
a fizikai egyenlet
г ~\ T l-v . v; 0
E v; 1—v; 0
a= a., - ------------------
(1 —v) (1 —2v) j
Txy 0; 0 ; ----- v
L 2 J
azaz rövidítve
<t = D e , (8.15)
ahol v = a háromszögelem anyagának Poisson-tényezője,
£ = a háromszögelem anyagának rugalmassági modulusa.
A (8.14) felhasználásával az © jelű elemre a
° е = ^ е£ е^ е (8.16)
összefüggést kapjuk.

140
 Jelöljük az © háromszögeiéin i, /, к csomópontjaira ható F koncentrált erőket
V n
F
Ff = Fj -val, ahol Fk = “r , r - i . j . k . (8.17)
_F|T_
f k
A külső és belső erők munkája alapján a feladatmegoldást egy
K ő= F (8.18)
alakú lineáris egyenletrendszer szolgáltatja, ahol а К merevségi mátrix elemei az egyes
© jelű elemeknek megfelelő
K E= $ BETDEBEdxdy (8.19)
rc
mátrix elemeiből generálódik.
A (8.18) lineáris egyenletrendszer kétszer annyi ismeretlen mozgást tartalmaz, mint
ahány csomópont van. Az egyenletek száma megegyezik az ismeretlenek számával, így
megoldható.
A ö vektor ismeretében az egyes háromszögelemekben keletkező átlagfeszültségek a
(8.16)-ból számíthatók.
A (8.18) egyenletrendszerben, amennyiben a kerületi feltételek mozgásgátlásokat
írnak elő, úgy a mozgásgátlásnak megfelelő sorok és oszlopok a mátrixban zérussá
teendők, majd a főátlóban ennél a sornál 1 elemet elhelyezve az F vektor megfelelő
elemének zérussá tétele, illetve az adott kényszermozgásnak megfelelő értékadása
révén, a mozgásgátlás figyelembe vehető, a végeselemes módszernél általában elterjedt
módon.
Az ismertetett eljárásnak megfelelő gépi programot a Függelék, egy alkalmazási
példát a 8.4. pont tartalmaz.

8.2. VÉGESELEMEK MÓDSZERE FORGÁSSZIMMETRIKUS

TÉRBELI ALAKVÁLTOZÁS ÉS LINEÁRISAN RUGALMAS
HOMOGÉN IZOTROP ANYAGTÖRVÉNY ESETÉBEN

Ezzel a feladattípussal kapcsolatban bemutatjuk a szükséges algoritmusrendszert.

Ezeknél részletesebb magyarázatot csak ott adunk, ahol az az előző pontban
ismertetett síkbeli alakváltozási feladattól eltér.
A feladattípust a 8.3. ábra szemlélteti.
u(R, z) = ocj + a2R + oí3z ,
v(R, z) = a4 + a 5K + a6z , (8.20)

Ur = IXi +CL2 R r + aLl z r .

iV= a4 + a 5Kr + a6zr , r = i,j,k (8.21)

ar = Rr+iZr- i ~ R r~iZr +i ,

141
 z,v _>>
сСиП
а
О)
'0сел7>
L—
11
__
О

8.3. ábra. Forgásszimmetria feladat

br — Zr + l zr- h

cr = Rr. i ~ R r+ i, (8.22)

1; R,; Zj
2 Ae =1; Ry zj ,(8.23)
1; Rk'. zk

ar, aj; ak ut
u(R ,z)= — [1; R: z] fe,; bj; bk Uj ,
ia e
cy cy c* J

ai; ay ak Vi
H R , z ) = ^ r [l; R; z] br, by, bk Vj , (8.24)
ZZl£
C,; cy ck [ vk

ÍV
u(R, z) u.
Ue(R , z )= , Sr = , SE= őj , (8.25)
LV(R, z)_|£ elem K J
sk_

X
UE(R,z) = [N y Ny N k] Sj = N rSE, (8.26)
Л.

142
ahol
= _\_V ar+ brR+ c Rz ; 0 (8.27)
r 2Ae \_ 0; ar + brR + cRz_

Az e alakváltozások forgásszimmetrikus esetben:

dx
dz
"e=l du

«„ £" = ™ , (8.28)

Угг R
<3u dx
~dz+ dR

£ = [ß ,; ß,; № , (8.29)
ahol
0; c,
br; 0
ßr = r j - ar Crz , г= У Д . (8-3°)
2ZI e + °

er; fcr .

Az anyagegyenlet
V V
1; Г Р ’

°Z -Л -; 1; —— ; 0
= *(*-»> _ ]- V ‘- V , (8.31)
ae (1 + v)(1 —2v) . j. 0

> J ’ 1~ V’
1 —2v
0; 0; 0; -------- -
2 ( 1- v )

a —De,

oe —Dee —DeBeöe .

Az @ jelű elem belső alakváltozási munkájából a KE mátrix részleteit az

integrálások egyszerűsítése végett, a háromszögelem R, z súlypontjára redukálva
célszerű meghatározni;
143
 /

a K e =2 ti f| BEDEBER dR dz helyett tehát az

R = (Ri + Rj + R k)/ 3

Z=(zi+Zj+Zí )l3 (8.32)

súlyponti koordinátákkal a K£-t a
KE~ 2nB7FDEBr Ae (8.33)
szerint számíthatjuk, ahol
ß=№ ; b j; в*],

0;
hr ; 0

~ 2TE ^ + (834)
R r R, r ’
er ; 6 r_

A csomópontokra ható F, külső terheléseket a 2Rn kerületen összegezve kell

értelmezni.
A feladatmegoldást itt is a KE mátrixelemekből összetett К mátrix-szal képzett
lineáris egyenletrendszer szolgáltatja:
K<5 = F (8.35)
A Függelékben megadott gépi program a forgásszimmetrikus feladatmegoldást is
tartalmazza.
i
8.3. NEMLINEÁRISÁN RUGALMAS KONTINUUM
FELADATOK MEGOLDÁSA

Nemlineárisán rugalmas kontinuum feladatok megoldásánál elterjedten alkalmaz­

zák a Hencky-féle anyagtörvényt. A Hencky-féle anyagtörvény azon a felismerésen
alapszik, hogy az S feszültségintenzitás és E alakváltozás-intenzitás a koordináta-
rendszer forgatására invariáns. így a gyakorlat számára sok esetben indokoltnak tűnik

8.4. ábra. Hencky-görbe

144
 8.5. ábra. Iterációs stratégia

8.6. ábra. Hencky-görbe közelítése

az a feltevés, hogy az S feszültségintenzitás az E alakváltozás-intenzitásnak monoton

növő függvénye.
A Hencky-féle elmélet alkalmazása esetén a a feszültségek és c alakváltozások között
a lineárisan rugalmas megoldáshoz formailag hasonló
o = De (8.36)
anyagtörvényt kapunk. A D mátrix elemei ebben az esetben azonban nem konstansok.
A feladat ezért célszerűen iterációval oldható meg. Az iteráció stratégiáját a 8.5. ábra
szemlélteti.
A számítást minden háromszögelemre az S=F(E) görbe érintőjével a 8.5. ábra
szerinti © jelű egyenes szerint kezdjük. Az így kapott eredményt a Qj pont szemlélteti.
Mivel a öi pont túl messze van az S = F(E) görbétől az iterációt egy © majd © stb.
egyenesek szerint megismételjük mindaddig, amig az n-dik iteráció esetében az eltérés

10 Dulácska [4 ^
elég kicsi lesz. Az iteráció elemenként változó és akkor lehet befejezni, ha minden
háromszöghöz tartozó Q„ elég közel van a görbéhez.
A függelékben megadott gépi program esetében az S = F(E) görbét a 8 .6 . ábrán
megadott görbével közelítettük. A görbe az ОA és AB szakaszból álló törött vonal.
A továbbiakban megadjuk a D mátrixok elemeit síkbeli alakváltozás és forgásszim­
metrikus esetben.

8.3.1. SÍKBELI ALAKVÁLTOZÁS D MÁTRIXA

Síkbeli alakváltozás esetében a feszültségintenzitás

S = J -X[ o x - a,.)2 + (ff,. - <r.)2 + (<t_-- a x)2] + 12,.,

mivel rx: = r y, = 0 . (837)

Az alakváltozás-intenzitás

E= /y(e£ - ex>.- e2) + '/ív - (838)

mivel e: = yx: = yyz= 0 .

A D mátrix elemei
S 1 S Í
2- + -; 0
E CL E CL
1 1 S Í
D= — 2 - + -; 0 . (8.39)
З а E et'
S
o; °; EJ
A D mátrix elemei között az a, a fajlagos térfogatváltozás mértéke, melyet az

a = £l+£2 + £3 (8.40)
с, + о 2 + аз

összefüggés ad meg, ahol el, e2, e3 a főnyúlások, a u a2, <r3 a főfeszültségek érteke. Az a
általában egy nagyon kicsiny érték.
Lineárisan rugalmas anyagoknál
1 —2v
“ = 2G(1 + v) ’
ahol v= a Poisson-tényező,
G = a csúsztató rugalmassági |jodulus,
és az S = F(£) összefüggésre megkapjuk a Hooke-féle törvényt:
S = 2GE,
mely behelyettesítés után visszaadja a (8.15)-ben megadott D mátrix elemeit.

146