A lemezből vágjunk ki egy elemi nagyságú darabot és vizsgáljuk, hogy a z

irányú terhelést követően a középfelület P pontjától z távolságra lévő A pont,

milyen eltolódásokat szenved. A kis elmozdulások miatt az elemi mozgásokat
szétválaszthatjuk és a szögek tangense, megegyezik magával a szöggel. A
nyíróerők alakváltoztató hatásának elhanyagolása miatt az A pont továbbra is
a terhelést követően a középfelület normálisán fekszik, azaz a g egyenesen.

yz síkban xz síkban

3.9. ábra. A lemez elemi elmozdulásai

Az A pont tényleges elemi elmozdulásai (3.9. ábra):

A merevtest szerű elmozdulás következtében az A pont A' pontba jut, az
alakváltozás miatt a zy síkban A'-ből A"-be tolódik illetve a zx síkban A'-ből
A"'-be kerül. A P' ponton keresztül az xz síkkal párhuzamos metszősík a
középfelületből kimetszi а к görbét, amelynek P' pontban számított érintője
megadja a <f>x szöget. Hasonló módon kapjuk ф, szöget.
Az xy síkban az eredő elmozdulás következtében az A' pont az AIVpontba
kerül, ahol az eltolódások a következő módon számíthatóak:

99
 dw dw
V= -Z(p = —z- U = -Z(p = - z —
Ту ОX
(3.37)
A) Geometriai egyenletek:
A geometriai egyenletekbe helyettesítsük be az (3.37) összefüggéseket. Az
alakváltozások kizárólag a függőleges irányú eltolódások függvénye.

du d 2w
sx= = -Z' 2 =2S
д X д X
d V ő 2w
£ v - ----- = - Z ------- r- = Z K r
y dy d y2
du d V d 2w
у' Х
rv
У = ----
Я .. + ------=
Л „ - 2 z ----------
Д = 2 zk ^
<7 у <?x d xd у
(3.38)
В) Anyagegyenletek:
A lemez vizsgálatakor feltételezzük a síkbeli feszültségi állapotot. A merev-
ségi anyagegyenletbe írjuk be a (3.38) geometriai egyenleteket.

(7, =

ö\, = T \£v +VEX ) = - ,

1 -v 2^ 1 -v 2
Д’/ y _ £z <?2w
^ 2(l + v ) (l + v )< 7 x d y
(3.39)

C) Egyensúlyi egyenletek:
A lemezből vágjunk ki egységnyi élhosszúságú és h vastagságú darabot
a belső erők vizsgálata céljából.
A lemez belső erőinek eloszlása részben hasonlít a gerendához, mert ha a
lemezből x és у irányba vékony lemezcsíkokat vágunk ki, akkor ezek viselke­
dése gerendaként értelmezhető. A lemezcsíkok x normálisú metszetein az is­
mert a, és x„ feszültségek illetve az у normálisú metszetein a a vés xKfeszült­
ségek ébrednek. A hajlításból eredő keresztmetszet elfordulások kereszthatás­
ként csavarónyómatékot okoznak az elforduló keresztmetszetekre merőleges
metszeteken, amelyből a x„ és x„ nyírófeszültségek származnak. Ezek a nyí­
rófeszültségek természetesen hiányoznak a gerenda esetén, ahol a keresztmet­
szetek szabadon elfordulhatnak.

100
 1

3.10. ábra. Egységnyi szélességű lemezre ható belső erők

A belső erőket redukáljuk a középfelületre. írjuk fel az egységnyi lemezéi

hosszúságára eső igénybevételeket. A hajlításból származó crvés crvnormál fe­
szültségek eredője az Mx és az Mv hajlítónyomaték, a rx: és a vyz nyírófeszült­
ségek eredője a Q, és Qy nyíróerők és végül a csavarásból származó z„ eredő­
je az Mxy csavarónyomaték. Az (3.39) egyenletek felhasználásával a megfelelő
igénybevételek:

d 2w d 2w
M. = í a z dA ------- — ----- T ^ ----- T ] z 2dz =
К x 1 —i 8x2 <9/
-X
2. . . N
Eh 3 <7 w d w Г <?2w
+ V- = -лг — 7 + v — 7 K (?y+VKX)
1 2 ( l - v 2) ^ x 2 <9/ ^ jc2 д у

_ ly E
К = dA = \- dz Ao=\-h
12 (1 - V ) 1 -v 2
(3.40)
ahol К a lemez merevsége.

101
 Í <я92w 8 2w / д32w д w
о2 \
м zdA = — ------r + V ------7 j z 2dz = -К - + V- =к(^х+уку)
=1л 1 -v 2 д у 8 X 2 8 у2 8 X2)
(3.41)
E d 2w Yl-
М „ = Í г z <£4 „ fz V z = -(1 - V к = (1 - V X *
v •Ио 1+ v д хд у д хд у
(3.42)

a = l ^ dA Q> = [ j y ' dA
(3.43)
Egyensúlyi egyenletek:
A z egyensúlyi egyenleteket igénybevételekkel írjuk fel az elemi nagyságú
lemezfelületre. А В pont (jt ,y) koordinátái környezetében az igénybevételeket
Taylor-sorba fejtjük és a másodrendűén kicsiny mennyiségeket elhanyagoljuk
hasonlóan, mint a térbeli rugalmasságtan egyensúlyi egyenleteiben tettük:

M x(x + dx,y) = M x( x ,у ) + d M^ X--y ^ dx

оX
Hasonló módon állítjuk elő a többi igénybevételt is.

Az igénybevételek térbeli általános erőrendszert alkotnak, ahol az egyensú­

lyi egyenletek felírásánál a másodrendűén kicsiny mennyiségeket elhanyagol­
juk. Az igénybevételek értelmezését és jelölését a fenti ábra (3.11) mutatja.

3.11. ábra. Az elemi nagyságú középfelületre ható igénybevételek

102
 A z irányú vetületi és az у illetve az x tengelyre vett nyomaték! egyenletek:

I.F .: 9 Qx dxdy + 9 Qy c
ох о у
д Мх дМ у
yx dydx + Qx dydx = 0
M

г
д x д у

I « Í ,: 8 Му dydx + 9 Мх dxdy + Qy dxdy = 0

д у д x
(3.44)

A fenti egyenleteken határátmenet képzése után az alábbi differenciál­

egyenletekhez jutunk.
д Q
■+ (а)
* - Р =0 О X

д Мт
■+— r ^ - + Qx = 0 (Ь)
d x Sy
д М
* x

О)

'■ +
+

(с)
II

dy ( 3.45)

Az (3.45) (a) egyenletbe helyettesítsük be a (b) és a (c) egyenleteket, m ajd

az igénybevételeket fejezzük ki a w (x, y) lehajlás-függvénnyel (3.42) egyen­
letekkel.
d 4w d 4w d 4w d 4w
K ^X -K v- 2 n,2
-K + Kv 2(1- v X +p = 0
dx4 d x 2d y2 d у d x 2d y2 d x 2d y Á

d 4w ^ d 4w ^ 2 P
d x4 d y4 d x 2d y2 К
(3.46)

A lemezfeladat differenciál operátorát két Laplace-operátor egymás utáni

alkalmazásával értelmezzük. A z/egységnyi lemezmerevségre redukált teher-
intenzitás.

A • Д = L(4) f= p /K

A lemez peremérték-feladata:

L (4> w (x ,y) = f ( x ,y ) ; D l = {v(x,y): w e C(4)(f ) w (Su) = 0}

103
 4. A végeselem-módszer matematikai megközelítése
Bevezetés a végeselem-módszer elméletének matematikai
alapjaiba

4.1. A peremérték-feladatok megoldásának módjai

A megelőző fejezetben bemutatott legalapvetőbb rugalmasságtani peremérték-
feladatok megoldására elviekben több lehetőség is kínálkozik. Ezek közül az
alábbi módszereket kell megemlíteni:
- analitikus vagy pontos eljárás, amely egyszerű esetben a differenciál­
egyenletek szokásos megoldási módjait jelenti a peremfeltételek kielégí­
tése mellett,
- véges differenciák módszere, mint közelítő eljárás,
- Ritz'-módszer, mint közelítő eljárás,
- Galjorkin12-módszer, mint közelítő eljárás,
- végeselem-módszer (VEM), mint közelítő eljárás, melynek alapja a
klasszikus Ritz-Galjorkin-módszer speciális választású bázisfüggvények­
kel.
A fenti megoldások közül a továbbiakban részletesen kizárólag a véges-
elem-módszerrel foglalkozunk, mert a tényleges gyakorlati problémák haté­
kony megoldását ez a módszer teszi lehetővé.

4.2. A peremérték-feladat variációs megfogalmazása

A végeselem-módszer alapját a klasszikus Ritz-Galjorkin-módszer képezi,
mely variációs eljárás, és mint ilyen a variáció-számítás gazdag elméletéhez
tartozik. [Popper, 1985] [Máté, 1976]
A peremérték-feladatoknak legtöbb esetben létezik variációs elvre alapozott
megfogalmazása, ahol a közelítő megoldást a felírt funkcionált minimummá
tevő megoldásfüggvény szolgáltatja.
A műszaki jellegű peremérték-feladatok esetében az alkalmazott függvé­
nyek osztálya a Hilbert függvénytér, amely elég tág függvénytér az ilyen prob­
lémák kezeléséhez. A Hilbert függvénytér a folytonos függvények m ellett
a szakadásos függvényeket is tartalmazza.

1Walter Ritz (1878-1909), német matematikus, fizikus.

2 Boris Grigorievich Galérián (Galjorkin) (1871-1945), orosz mérnök.

105
 Az f i x ) valós mérhető függvényt négyzetesen integrálhatónak ne­
D e fin íc ió :
vezzük, ha létezik
j f 2(t)dt< 00
о

A négyzetesen integrálható függvényteret L2-témek hívjuk.

Definíció: Ha az L 2 függvénytért skalárszorzattal látjuk el, akkor Hilbert
függvényteret kapunk.

L m) и = f ; D L = { ( x , y , z ) : u e C (m)( f i ) u ( S u ) = o} (4.1)

A peremérték-feladatok variációs módszerekkel történő megoldásához meg

kell ismerkedni a funkcionálanalízis néhány alapvető fogalmaival és tételeivel.
A peremérték-feladat differenciál-operátorának tulajdonságai alapvetően
meghatározzák az ilyen típusú feladatok megoldhatóságát, valamint a megol­
dás menetét.
D e fin íc ió : Az M a X részhalmaz sűrű az X normált lineáris térben, ha bár­
mely x c X elem tetszőleges pontossággal közelíthető az { m j sorozattal, azaz

mn ^ x nn : m n e M }

vagy másképpen bármely * ÍX elemhez található olyan m elem és e > 0 , hogy

\ x - m m\ < s

D e fin íc ió : Az M c zX részhalmaz előállítja az X normált teret, ha az M halmaz

elemeiből képzett lineáris kombinációk halmaza sűrű.
Ez annyit jelenti, hogy X minden eleme vagy M halmaz elemei, vagy elemei­
nek lineáris kombinációja, vagy ilyen lineáris kombinációk határértéke.
D e fin íc ió : Szimmetrikus az L operátor a D L halmazon, ha D L sűrű a H
Hilbert-térben és teljesül, hogy

(Lu,v) = (u,Lv) H ,veűi = {(:u eC w ( f ) H ( 5 j = 0 } (4.2)

D e fin íc ió : Pozitív az L operátor a D j halmazon, ha szimmetrikus és telje­

sül, hogy

(L u ,u)> 0, u eD L

(Lu,u) = 0, => u = 0 (4.3)

D e fin íc ió : Pozitív definit az L operátor a D [ halmazon, ha pozitív és telje­

sül, hogy

106
 {Lu,и) > у 2 -|м| u e D L.
(4.4)

Tétel (Riesz Frigyes [Riesz-Szőkefalvi, 1988] j: Minden korlátos funkcionál

megadható skaláris szorzat alakjában. Ha F korlátos lineáris funkcionál, akkor
létezik pontosan egy olyanv v e H elem, melyre igaz, hogy

Fu = (u,v) (4.5)

Tétel: Ha L szimmetrikus operátor akkor a peremérték-feladatnak

L(m>и - f ; ö l = |( x j , z ) : M e C w ( F ) i / ( s J = o } (4.6)

létezik az eredetivel ekvivalens variációs megfogalmazása az F(u) kvad­

ratikus funkcionál formájában,

F (u) = ( L u , u ) - 2 { f , u ) (4.7)

ahol u0 extremális pontja a funkcionálnak, azaz olyan elem, amely m ini­

mummá teszi a funkcionált (stacionaritás).
A tétel nem ad felvilágosítást arra vonatkozóan, hogy a funkcionálhoz köt­
hető-e fizikai tartalom, vagy nem. A rugalmasságtani feladatok esetében, ha a
külső terhek konzervatív erőrendszert alkotnak, akkor a fenti F funkcionál
nem más, mint a rendszer teljes potenciális energia függvénye. (Rugalmas
anyagok esetén a belső erők mindig konzervatív erőteret alkotnak.)
A rugalmas kontinuum esetén a belső (П ь) és a külső (П ь) erők teljes poten­
ciális energiája:

П(ы, ) = n belsö ( m,.) - U külsö («,.) = l^JyEydV - \ g iuid V + \ p iuidS

y„ К s„
^ i M ) = a ijlde kl( x i) xt e V

Z k i-zV ij+ U jih ^ x- e V

u,-Vj= 0 x ,eS a (4-8)

ahol a gi a potenciálos térfogati, a p, felületi teherintenzitási függvénye­

ket jelöli. A Vj az előírt peremmozgás, m elyet a kényszerfeltételek határoz­
nak meg. A szögletes zárójelben lévő külső erők (Пк) potenciálja azért ne­
gatív előjelű, mert azok potenciálja csökken. A potenciálos erőterekre az is
jellem ző, hogy a rendszer állapotváltozása nem függ az állapotváltozás út-
jától, hanem csak a kezdeti és a végállapottól. A m echanikai erőterhek leg­

107
több esetben gravitációs erőtől származnak melyek intenzitása a g( és a p ( té­
nyezők.
Tétel (ekvivalencia tétel): Legyen L pozitív a H Hilbert tér DL alterén és f e H
térnek. Ha az L m= / peremérték-feladatnak létezik u0e D h megoldása, akkor
ez és csak is ez az u0 minimalizálja a

F(u) = (Lu,u) - 2 { f , u)
funkcionált.
Megfordítva: Ha u0 stacionárius pontja az F(u) funkcionálnak, azaz

F(u0) = min F(u) (4.9)

akkor u0e D L egyben megoldása a peremérték feladatnak is.

Az ekvivalencia tétel teszi lehetővé, hogy a peremérték-feladatok megold­
hatóak legyenek indirekt variációs módszerrel, amely a végeselem-módszer-
nek az alapját képezi.
Sok olyan műszaki feladat létezik, ahol a peremérték-feladat jobb oldalán
szereplő ismert / függvény nem folytonos. Ilyenkor a peremérték-feladatnak
nem lehet DL halmazon megoldása, mert az L,m>differenciál operátor szerinti и
függvény m-edik differenciálhányadosának folytonosnak kell lennie. Ilyen
esetben az F funkcionál sem veheti fel minimumát a DL halmazon.
Az L differenciál operátor D l értelmezési tartományát ki kell bővíteni, hogy
az említett peremérték-feladatnak legyen megoldása.
A D l függvény halmaz kibővíthető új elemekkel annak érdekében, hogy a
nem folytonos jobb oldalú feladatok is megoldhatóak legyenek. Azok a meg­
oldások, amelyek nem elemei a DL térnek általánosított (vagy gyenge) meg­
oldásnak nevezzük. A megoldásoknak, pedig az a része, melyek elemei Dt
halmaznak, klasszikus (vagy erős) megoldásnak hívjuk.
Az általánosított megoldás meghatározásának elve hasonló, mint a nem
folytonos függvények közelítése folytonos függvények határértékeként. A pe­
remérték-feladat megoldásánál arról van szó, hogy a nem folytonos m-edik
derivált függvényt tetszőleges pontossággal közelíthetjük olyan függvények­
kel, amelyek m-edik deriváltja folytonos. Hasonló a példa a valós számok
körében az irracionális számok közelítése racionális számokkal. Az irracio­
nális számok esetében természetesnek vesszük, hogy a halmaz elemeit tet­
szés szerinti pontossággal csak racionális számsorozatok határértékeként ér­
hetjük el. Ennek ellenére nem okoz nehézséget a tekintetben, hogy velük al­
gebrai műveleteket végezzünk, vagy numerikus értékként végeredményeket
közöljünk.
A D l tér kibővítése új elemekkel nem egyszerű feladat, ezért ennek részle­
teitől eltekintünk.
A céljainknak megfelelő HL függvényteret az alábbiak szerint definiáljuk:

108
 Definíció: Legyen az L operátor pozitív definit a DL sűrű lineáris altéren,
ahol a következő skalárszorzattal indukált

и e Dl (4.10)

normát értelmezzük, akkor egy PL pre-Hilbert teret kapunk, amely általános

esetben nem teljes tér.
Ha a PL pre-Hilbert térhez hozzá vesszük a hiányzó ideális elemeket is, ak­
kor a HL térhez jutunk, amely már tartalmazza az általánosított megoldásokat.
Tétel: Legyen L pozitív definit a DL téren és f e H térnek. Ha az Ln=/perem -
érték-feladatnak létezik u0 eH, megoldása, akkor ez és csak is ez az u0 mini­
malizálja a
F(u) = (u,u)L - 2 ( f , u )

funkcionált. Megfordítva, ha u0 minimummá teszi az F(u) funkcionált, ak­

kor az u0 egyben megoldása a fenti peremérték feladatnak.

4.3. A lényeges és természetes peremfeltételek

A peremérték-feladatoknál a DL tartományba azok az и függvények tartoz­
nak, amelyeknek létezik az m-ed rendű deriváltjai és kielégítik a vizsgálati
tartomány Su peremén az előírt peremfeltételeket. Ha az előírt peremfeltételek
zérusértékűek, akkor a peremfeltételt homogénnek ellenkező esetben inho­
mogénnek nevezzük. Inhomogén peremfeltételű feladat alkalmas transzfor­
mációval mindig átalakítható homogén peremfeltételű feladattá.

L(m>и = f; D l = { ( x , y , z ) : u e C ^ ( v ) u ( S u)= o}

A HL tér magába foglalja a D, függvényteret. Azok a peremfeltételek, me­

lyeket a D l függvények kielégítenek a HL függvények, pedig nem, azokat ter­
mészetes peremfeltételnek nevezzük. A többi peremfeltételt lényeges (kine­
matikai) peremfeltételnek hívjuk, amelyet a feladat egyértelműsége szem­
pontjából mindig meg kell adni.

4.4. A Ritz-módszer
Tétel: Az L u = f peremérték-feladat L differenciál operátora legyen pozitív
definit a H Hilbert tér egy sűrű DL lineáris altéren és f e H térnek. A H L térben
vegyünk {cpk; k = l,2,3, ...} bázisrendszert és az u0 megoldás függvényt köze­
lítsük az n-dimenziós altéren, un függvénnyel,

109
 п
и„ = 2 Л <Pk^H L (4.11)
к=\

ahol az bk ismeretlen együtthatókat az F kvadratikus funkcionál

F{un) = (un>un)L - 2 < /> „> = min (4.12)

minimum feltételéből nyerjük.

A bk együtthatók rendszerének meghatározása:
Az F funkcionál stacionaritási feltétele, biztosítja az ismerteden bk együtt­
hatók meghatározását. A közelítő függvényt behelyettesítjük az F funkcionál-
ba és ekkor bt - r e (i=l,2,..,n) többváltozós másodfokú egyenletet kapunk,

F (un) = (un,u„)L - 2 </,«„> = <(%>, + b2cp2 +... + bn(pn),{bx(Px+ b2(p2 + ... + bn(pn))L -
- 2 ( / , (b{(px +b2(p2+... + bn(pn)> =

(4.13)

amely ott veszi fel szélső értékét, ahol a változók szerinti parciális differen­
ciálhányadosok nullát adnak (szükséges feltétel).

A differenciálhányadosokból képzett egyenlet-rendszer:

(<P^)A + < < P l> < P 2 > A + ( (pM<P3)Lb3+ - + (<P\’(Pn)Lbn = < / > 1>

{(p2,(p,)L\ + {(p2,(p2)Lb2 + (q>2,(p3) Lb2 + ... + {(p2,(pn) Lbn = ( f , ( p 2 >

+ < < М 2> Л +(<Рп’<Рз)А + - + < M „ > A = (f,(p n) (4-15)

Az ismeretlen b( együtthatókat b vektorba, az ismert mennyiségeket g vek­

torba foglaljuk, a lineáris egyenletrendszer együtthatóit, pedig К mátrixba.

<_/>!>
< / > 2>
b= b Я= ( f ’<Pз)

b.n

110
 < W l)i {<Px<Pi ) l •••• (<Pl<Pn)L

((p2(p2)L (<,?2<Pz) l - (4>2<P)L

(<Pn<Pi ) l <fPrfPl ) l - • (<Pn(Pn) L _ (4.16)

1
К b =q b = K~ Я (4.17)

Az ismeretlen bk együtthatórendszer (4.17) egyértelműen meghatározható,

mert К mátrix (4.16) nem szinguláris. Ez abból következik, hogy a választott
lineárisan független (pk bázisrendszerből képzett Gram mátrix determinánsa
zérustól különböző lesz, akkor a Gram mátrixai egyenértékű К mátrix sem le­
het szinguláris.
Kimutatható, hogy a b vektor szigorú minimuma a (4.13) kvadratikus funk­
cionálnak, amely egy n+1 dimenziós hiper-paraboloid csúcspontjaként kép­
zelhető el.

|l , ha i = j
<<Pn<Pj)L (4.18)
[0, ha i Ф j

Abban az esetben, ha a (pk bázisrendszer ortonormált a H, térben, akkor a

(4.15) egyenletrendszer szétesik n darab egy ismeretlenes egyenletre, mivel az
(4.18) ortogonalitás miatt К diagonál mátrix lesz. Általános esetben К „tele
mátrix”.
Tétel: Az {un} Ritz-függvénysorozat HL térben konvergál az Lu=f perem-
érték-feladat u0 általánosított megoldáshoz.
Az {un} Ritz-függvénysorozatban az un függvénysor együtthatóit a (4.15)
egyenletrendszer megoldásával nyerjük, az un függvényt pedig
n
u n = Y , bk Vk <Pk ^ H L
k=1
alakban approximáljuk.
A fentiekből következik, amennyiben növeljük n index értékét, azaz n>m
akkor HL térben az un jobban közelíti az általánosított megoldást, mint um .

< Mo m <n (4.19)

A Ritz-módszer esetében az un közelítő megoldást, úgy kapjuk az Mm-ből,

hogy megtartjuk a bázisfüggvényeket m-ig bezárólag, majd ehhez hozzávesz-
szük az (m+1 )-edik, az (m+2)-dik és így tovább egészen az n-edik bázisfügg­
vényig. Ennél a közelítő eljárásnál azt kell kiemelnünk, hogy a közelítő meg-

111
oldásfüggvényt előállító altér bővítésekor mindig megtartjuk a szűkebb altér
bázisait, és ehhez vesszük az új bázisokat. Az altér bővítésének (a konvergen­
cia növelésének) e módja lényeges és alapvető megállapítás a végeselem-mód-
személ alkalmazott eljáráshoz képest.

4.5. A végeselem-módszernél alkalmazott approximáció

A végeselem-módszer lényegében a Ritz-eljárás továbbfejlesztésének tekint­
hető a tekintetben, hogy a közelítő megoldást előállító bázisfüggvények meg­
választását speciális módon végezzük. A bázisfüggvények speciális megvá­
lasztásán kívül a végeselem-módszer megegyezik a Ritz-eljárassal.
A módszer alkalmazásakor a vizsgálati tartományt véges diszjunkt halma­
zokkal ún. véges- elemekkel fedjük le. Ezt nevezzük geometriai fmitizálásnak.
Az n dimenziós vizsgálati tartomány lehet test, felület és görbe alakzat. A tes­
tet kubusokkal (tetraéderrel, hasábbal), a felületet felület elemekkel (három­
szögekkel, négyszögekkel, stb.) a görbe alakzatot vonalelemekkel fedjük le,
melyek (n-1) dimenziós tartomány mentén kapcsolódnak egymáshoz.
A végeselem-módszerben alkalmazott közelítés:
a) Az általánosított megoldás un közelítését a HL térnek az n dimenziós
alterén cp£ bázisfüggvényekkel, végezzük a következő módon:

Un Фк e H L (4 20)

ahol a (pl"> bázisfüggvényben a felső n index arra utal, hogy egy újabb
(n+/)-edik bázisfüggvény felvételével a megelőző n bázisfüggvény analitikus
alakja is megváltozik.
b) A k-adik bázisfüggvénynek azt a bázisfüggvényt nevezzük, amely a k-
adik csomópontban 1 értéket vesz fel, vagy a differenciálhányadosaik értéke
1 és minden más csomópontban e jellemzőik nullaértékűek. A többi bázis­
függvény, pedig a k-adik csomópontban nulla lesz. Az approximációnak ezt a
módját lokális közelítésnek hívjuk. Például a k-adik bázisfüggvény csomó­
pontbeli értékei:
(B) fi, ha i = k
[O, ha i* k
A végeselem-módszerben a bázisfüggvények speciális választása alatt a
fenti tulajdonságokat értjük. Természetesen a bázisfüggvényeknek itt is ki kell
elégíteni a folytonossági követelményeket és a homogén peremfeltételeket. A
(4.2) bemutatott bázisfüggvények a HL tér elemei, hiszen nem folytonosan dif­
ferenciálhatok.
112
 X

ь I h + к I

4.1. ábra. Példa a végeselem-módszer bázisfüggvényeire

Tétel: Az { u j Ritz-sorozat HL térben konvergál az Lu =/peremérték-feladat

u0 általánosított pontos megoldáshoz.

lim un = u0
«->oo
(4.21)

ahol { u j Ritz-sorozatban az un függvénysor együtthatóit {bk; k=l,2,...,n} a

(4.15) egyenletrendszer megoldásával nyerjük, az un függvényt pedig
n

k =1 (4.22)

alakban approximáljuk.

113
 4.6. A végeselem-módszer geometriai interpretációja
Az L u = f peremérték-feladat u0 megoldását vektornak tekintjük a H, végtelen
dimenziós térben, hasonlóan a geometriai térben alkalmazott vektorokhoz.
Keressük az u0 vektor legjobb un közelítését (ftn>l,(0n>2,-..,(fl"ln bázisvektorok ál­
tal kifeszített n dimenziós Mn altéren:
n

4.2. ábra. A z u0 legjobb közelítésének szemléltetése [Popper, 1985]

Az u0 legjobb közelítését olyan un elem adja, melynek rezídiuma (u0-un) a

legkisebb, vagy merőleges un-re.
Az HL térben az u0 legjobb közelítése:

(4.23)

A (4.23) összefüggés végső alakja nem más, m int az F(vn) funkcionál, ame­
lyet heurisztikus úton nyertünk általánosított geometriai megfontolások alap­
ján. A (4.23) kifejezés utolsó tagjának nincs hatása a stacionaritási pontra, így
azt elhagyjuk.

F(yn) = {vn,vn)L - 2 { f ,vn)

114
 4.7. A végeselem-módszer alkalmazása rugalmasságtani
feladatokban
A rugalmasságtan peremérték-feladatnak a gyakorlati megoldását a végeselem-
módszerrel a következők alapján végezzük [Bojtár-Gáspár, 1995, 2003] [Bojtár-
Vörös, 1986] [Kurutzné-Scharle, 1985] [Roller, 1993] [Zienkiewicz, 1984].
A vizsgálati tartományunkat geometriailag finitizáljuk, azaz véges diszkrét ele­
mek diszjunkt halmazára osztjuk. Az érintkező elemek általánosított csomópont­
okon keresztül érintkeznek, és folytonossági követelményeket elégítenek ki, rög­
zített szempontok alapján. Ki kell emelni, hogy a kapcsolódó elemek a folytonos-
sági követelményeket nem kizárólag az általánosított csomópontokban teljesítik,
hanem az érintkezési tartomány mentén, amely lehet pont, vonal és felület, attól
függően, hogy vonalelemről, felületelemről, vagy térfogatelemről van szó.
a) Háromdimenziós hálózat (térfogatelem)

c) Egydimenziós hálózat (vonalelem)

nidebiti (gcrendacleni)

4.3. ábra. Geometriai finitizálás. Vonalelem, felületelem és térfogatelem

A fentiek szerint definiált diszkrét modell állapotjellemzőit a csomópontok­

ra vonatkozó véges méretű vektorokkal jellemezzük.
A szerkezet geometriai adatait, a terheket és a kényszereket, csomóponti el­
mozdulásokat általában (x, y, z) globális derékszögű koordináta-rendszerben,
a feszültségi és alakváltozási tenzor komponenseit, pedig ( rj, Q derékszögű
115
lokális koordináta-rendszerhez kötjük. A két fajta rendszer között egyszerű
esetben Z lineáris transzformációval teremtünk kapcsolatot, bonyolultabb
esetben közelítést alkalmazunk. A következő állapothatározók egy diszkrét
elemre vonatkoznak:
Általánosított feszültségvektor:

o T = \?x(£,n>t)

Általánosított alakváltozási vektor:

£ r = tx é » l? . í ) e,(£,V,G) e z(^»7.C) У„(£,Л,С)

Eltolódásvektor: мг = \ u ( x , y , z ) v ( x , y , z ) w ( x , y , z )]

Térfogati erők vektora: £ = ^ х ( х ’У>2 ) S y(x,y,z) g z ( x , y , z )]

Felületi erők vektora: £ Г =&*(*« У»2) P y ( x , y , z ) p z ( x , y , z ) ]

Reakcióerők vektora: L =\;x ( x , y , z ) ry ( x , y , z ) rz ( x , y , z ) J

Perem-elmozdulások vektora: / = Ь (*»?»*) v ^(x ,y ,z) vz(r,j>,z)J

A rugalmasságtani peremérték-feladat végeselem-módszerrel történő meg­

oldásakor a keresett megoldásfüggvény az eltolódások vektora, amelyet köze­
lítő függvények segítségével állítunk elő. Az и eltolódásvektort approximáljuk
speciálisan megválasztott bázisfüggvények lineáris kombinációjával az n di­
menziós altéren. Ha az approximáció szabad állandóinak száma nagyobb mint
a csomóponti elmozdulások általánosított koordinátáinak száma, akkor pótló­
lagos csomópontokat alkalmazunk az elem peremén illetve az elem belső
pontjaiban.
A bázisfüggvények legtöbbször egyszerűen kezelhető polinomok.
Az approximációban szereplő ismeretlen együtthatókat a teljes potenciális
energia (vagy a kvadratikus funkciónál) minimum tételéből nyerjük, amely va­
lójában a diszkrét szerkezet állapotát rögzíti és e vektorral jelölünk, melyet
csomóponti általánosított elmozdulás-vektornak nevezünk. Az e vektor elemei
csomóponthoz tartozó elmozdulások függvényértékei, vagy ezek magasabb
rendű deriváltjai lehetnek.
A következő egyenletekben az egyszerűség érdekében minden mennyiséget
(x, y, z) globális koordináta-rendszerben adunk meg és az összefüggések egy
diszkrét elemre vonatkoznak:
A) Az eltolódásvektor approximációja: u ( x ,y ,z ) = N(x, y , z } e , (4.24)

116
 ahol az ^ (x, y, z) az approximációs (vagy interpolációs) mátrix, amely tar­
talmazza a bázisfüggvényeket,
e csomóponti általánosított elmozdulás-vektor.

B) Geometriai egyenlet:

s ( x ,y ,z ) = L g u ( x ,y ,z ) = L g N ( x ,y ,z ) e = B (x,y,z)-e (4.25)

ahol Lg mátrix a geometriai egyenletek differenciáloperátora,

B(x, y, z) geometriai mátrix és B(x ,y ,z)= Lg N(x, y, z).

C) Anyagegyenlet: п = Р - £ = Р В е . (4.26)

ahol Ц a merevségi anyagegyenlet (merevségi) mátrixa.

D) Belső erők potenciálja (Пь ):

A potenciálfüggvénybe helyettesítsük be a (4.25) és (4.26) egyenleteket és
integráljuk. A geometriai egyenletnek a behelyettesítésével lép be a közelítés
a potenciálfüggvényébe, erre utal a hullámos egyenlőségi jel is.

П,(е)= J \ q j d s d V - y2 \ s TD s d V = / 2 J/ B TD B e d V ( 4 . 27 )
Ve £ Ve V,
E) Külső erők potenciálja (Пд. ):
Ebben az esetben is írjuk be (4.25) egyenletet. A negatív előjel a külső kon­
zervatív erők potenciáljának csökkenését jelenti.

Y\k( e ) = - g dV - |м г p dA = - ^ e TN j g d V - je r p dA (4.28)
Ve Sa ve s„
F) A teljes potenciális energia: Yl(e) = Пь(е) + П к(е)
A teljes potenciális energia nem más, mint a peremérték-feladat variációs
felírásánál bevezetett kvadratikus funkcionál. A funkcionálnak konkrét fizikai
jelentése van rugalmasságtani feladatok esetében, ezért úgy is nevezzük, hogy
energia funkcionál. Keressük a rendszer teljes potenciális energiájának stacio­
nárius pontját. Ehhez vegyük a teljes potenciál első variációját és emeljük ki
a csomóponti elmozdulás variációját.
s n ^ y ^ r ő / =o
de

117
 A két tényező közül a zárójelben lévő kifejezésnek nullát kell adni, mert a
csomóponti általánosított elmozdulás vektor nem lehet zérus, hiszen ebben az
esetben a teljes potenciális energia nulla lenne. A zárójeles kifejezés első tag­
jából e vektort az integrandusból kiemeljük és az így megmaradt kifejezés Ke
lesz az elem merevségi mátrixa. A maradék két tag összege, pedig a c,^ teher-
vektor:

L = \ i Tü l dV (4.30)
к
qe= Jwr g d V + pdA (4-31)
V. s,
G) Az elmozdulás-módszer alapegvenlete
A merevségi mátrix, a tehervektor és az általánosított elmozdulás vektor egy
egyenletrendszert alkot, melyet e vektorra kell megoldani, ahhoz hogy a teljes
potenciális energiafüggvény stacionárius pontját megkapjuk. A lineáris egyen­
letrendszer a végeselem-módszer elmozdulás-módszerének alapegyenlet­
rendszere.

X e Z = ie (4-32)

A lineáris alapegyenlet-rendszer megoldhatósága a Ke merevségi mátrix

szingularitásától függ. Ennek eldöntése az illesztés rendjétől, illetve az appro­
ximáció fokszámától függ. A két fogalom között szoros a kapcsolat.
írjuk fel részletesen a merevségi mátrixot.
K e = \ N TL gTD L g N dV
У.
Az elmozdulásmező szerinti approximációnál a bázisfüggvényeknek olyan
minimális folytonossági követelményt kell kielégíteniük, amelyet az Lg diffe­
renciál operátor előír. Ezt a minimális folytonossági követelményt nevezzük
az elemek illesztési rendjének. A folytonossági kritériumokat C (Cl), C (fi),
C2 (Cl),... függvényosztályokkal jellemezzük.
Definíció: А О (Cl), függvényosztályok alatt azokat a függvényeket értjük,
amelyek legalább &-szor folytonosan differenciálhatok az Cl tartomány felett.
A merevségi mátrixban lévő N(x, y, z) approximációs mátrix tartalmazza a
választott bázisfüggvényeket, amelyen az Lg operátor n-ed rendű differenciálá­
si műveletet végez. Abban az esetben, ha az előírt n-edik, vagy az ezt megelő­
ző deriváltak nullát eredményeznek, akkor a merevségi mátrix szinguláris lesz
következésképpen a peremérték-feladat közelítő megoldását, nem lehet megadni.
Az approximáció rendje alatt a felvett bázisfüggvények fokszámát értjük,
amely függ az elem általánosított csomópontjainak számától és az illesztés
rendjétől.
118
 A végeselem finitizálása alatt a következőket kell érteni:
a) geometriai finitizálás, amely a geometriai tartomány felosztásakor a
csomópontok számát eredményezi,
b) függvénytér finitizálása, amely egy csomóponthoz tartozó bázisfügg­
vény megválasztását jelenti,
Az elem szabadságfokai:
a) fizikai szabadságfok alatt az elem csomópontjainak kinematikai sza­
badságfokát kell érteni,
b) matematikai szabadságfok alatt, pedig az elem approximációjában fel­
használt bázisfüggvények számát értjük.
Konformnak nevezzük az elemet, ha teljesíti az alábbi követelményeket:
a) geometriailag izotróp, azaz elmozdulásokat illetően nincs kitüntetett
irány amely mentén a közelítő függvény magasabb rendű approximáció­
val rendelkezne;
b) folytonossági feltétel teljesül, ha a minimális illesztés rendjének eleget
tesz;
c) teljes bázisfüggvény-rendszer, azaz az alkalmazott közelítő polinom-
rendszer fokszámára vonatkozóan teljes, ha az összes polinomtaggal ren­
delkezik, és nem tartalmaz feleslegesen magasabb fokszámú tagokat.
Sajnos e két utóbbi feltétel nem mindig teljesíthető.

4.7.1. Rúdszerkezet

Gerenda feladat megoldásához alkalmazzuk a végeselem-módszert. Az elmoz­

dulások szerinti approximáláskor kompatibilis elmozdulásmezőből indulunk
ki, ahol eltérő illesztési rendet kell alkalmazni. A nyíróerők alakváltoztató ha­
tását elhanyagoljuk.

4.4. ábra. A gerenda végeselem-modellje

119
 A ) G e o m e tria i eg y en letek :

Táblázat: 4.1. Gerenda

Igénybevétel Geometriai Illesztés rendje Approximáció
egyenlet minimális rendje
Húzás­ d u lx ) C° folytonos elsőrendű
nyomás £_ = ----—
dx
Csavarás d&(x) C0 folytonos elsőrendű
Xx = ,
dx
Hajlítás d 2 w(x) C1 folytonos másodrendű
= A ’
.H. <N
Hajlít ás
J* *
másodrendű
~Q
C1 folytonos
N
II

Bevezetjük a gerendára vonatkozó általánosított elmozdulás- és alakváltozás vektort.

4.5. ábra. A gerendaelem általánosított csomóponti elmozdulásai

d
£
0 0 0
X
(0 dx
u(x)
0 0 0
dx2 v(x)
e(*)=
w(x)
0 0 0
dx1
К (0
X
d
0 0 0
dx
(4.33)

£ (x)= L ■m(x )= L ■N_(x)e= B (x)e

120
 В ) A n y a g eg y en let:

q_(x)= D e ( x ) = D i?(x)e

N(x)

1
EA 0 0 0
M (x )
zv ' 0 EIZ 0 0 KÁX)
ct(x)= = D g (x )
M (x) 0 0 EK 0 Ky(X)
к4 7

__ 1
0 0 o GI, (4.34)

К
Mix)

C) Az elem merevségi mátrixa:

£
= j i r£ £ dv = A j ß rDBdx
к i (4.35)
D) Az elmozdulás-módszer alapegyenlete:

К ■e = q
--- - P X О

(4.36)

4.7.1.1. Áttérés globálisról lokális vonatkoztatási rendszerre

Összetett bonyolult elemek esetében a bázisfüggvények alkalmazása és a ve­
lük történő számítások egyszerűsödnek akkor, ha a globális koordináta-rend­
szerről lokális rendszerre térünk át. Az x h x 2 csomóponttal jellemzett vonal­
elemen a lokális rendszer kezdőpontját az elem középpontjában vesszük fel és
az л:] pontban <A=—1, x2 pontban E=\. Feltételezzük, hogy terhelt és terhelet­
len vonalelem geometriája azonos, azaz elsőrendű elméletet használunk. Eb­
ben az esetben analitikusan megadhatjuk a rendszerek közötti egyértelmű
transzformációs kapcsolatokat.

—
D
\r i
LX, £=0 X2
^=-1 ;= i
X

4.6. ábra. Vonalelem globális és lokális koordináta-rendszere

121
 Fejezzük ki a globális koordinátát a lokális koordinátával.
x = x(%)=y2[x2 + x l +(x2 - x ])%]
Inverze:

£ = £ ( * ) = — — ( 2 * - * , - x 2)
x 2 —JCj
Függvények deriváltjainak meghatározása lokális rendszerben a láncsza­
bály alapján számítható:
du{E,) du dx
Pl:u(S)=u(x($))
dE, dx dE,
d _ j-\d
— = i— (4.37)
d E, дX d x ^ = dE,

d _ j d d _ j-\ d
~dl~=~dx d X = dE,
(4.38)
Az inverz létezésének szükséges és elégséges feltétele, hogy a Jacobi mát­
rix determinánsa zérustól különbözzön. Vonalelem esetén a Jacobi mátrix
skalár mennyiség.
A Jacobi mátrix determinánsa:

d X x 2 - X, x 2 -X,
J = J = d e t(/)=
_ d t\ 2

A geometriai egyenlet kifejezése lokális rendszerben:

_i d
J 0
Ф
-2 u(g)
j 0
Kz &
dd, vfe)
:(í)= 2
Ky & w(% )
-2 d
0 J
dE,
« Л )
0 0 j+ ±

efehü4 «(£)*к*Ш£)е =ё.(£)е (4.39)

122
 Az approximációs mátrixot most lokális rendszerben kell felírni, amely lé­
nyegesen egyszerűbben kezelhető.
Merevségi mátrix lokális rendszerben : dx = det (j^dä,

£ = A - f B r(S)D (4.40)
-1
Lokális rendszerben az elem merevségi mátrixának határozott integrálja
egyszerűbben számítható, hiszen az integrációs határok nem függnek az elem
geometriai méretétől.

4.7.2. Tárcsaszerkezet

A tárcsa szerkezetet is kompatibilis elmozdulás-mező szerint approximáljuk.

A tárcsa geometriai egyenletéből következik, hogy az elmozdulások approxi­
mációjánál az egyes koordináták előállításához azonos rendű, azaz C° illesztés
szükséges.

4.7. ábra. Tárcsa végeselem-modellje

A) Geometriai egyenletek:
д и д V

д X ’ dy'
du öv
r*y (4.41)
д у d X’

123
 Bevezetjük a tárcsára vonatkozó általánosított elmozdulás- és alakváltozás
vektort.

4.8. ábra. A tárcsa általánosított csomóponti elmozdulásai

d
0
д X
£Х х ’У)
d u (x ,y )
£у(Х’У) 0
dy v (x ,y \
Y ty fa y ) d d
dy d X

s ( x , y ) = L u (x,y)= L N ( x ,y ) e = B ( x ,y ) e (4.42)

В) Anyagegyenlet:
(т(х)= D s(x)= D B (x )e

иE
° х (Х’У) l-и2 l-о 2 £Л Х’У)
уE E
°(x,y)= ° у ( Х’У) О £y(X>y) = D s(x ,y )
l-о2 l-о 2
Тху(Х,У ) О О G Уху(Х’У)
(4.43)

С) Az elem merevségi mátrixa:

K e = j B TD B d V = te^ B TD B d A (4.44)
К 4
D) Az elmozdulás-módszer alapegyenlete:

K - e =q (4.45)

124
 *

4.7.2.1. Áttérés a globálisról lokális vonatkoztatási rendszerre

Tárcsa esetében is egyszerűbb a bázisfüggvények alkalmazása, ha a globális
koordináta-rendszerről lokális rendszerre térünk át. Vizsgáljuk azt az esetet,
mikor a két rendszer koordináta-tengelyei párhuzamosak egymással. Ilyenkor
egyszerű transzformációval leírható a koordináták közötti kapcsolat [Bathe,
1986].
Vegyünk egy téglalapelemet, ahol a lokális rendszer kezdőpontja az elem
súlypontjában található. A lokális vonatkoztatási rendszert anyagi vagy együtt-
mozgó koordináta-rendszernek nevezzük. A lokális koordináták [-1,1] inter­
vallumban vehetnek fel értékeket. Az x , y a globális, míg a r\ a lokális koor­
dinátákat jelöli.

n
(Х4,У4> t a a U (хз>Уз)
4P 4
( - 1 ,1 ) ' Г a . 1)
С

m
4
b
6
о

1 2
(г
(Xi.yi) (X2,У2)
(- 1,- 1) ( 1, - 1)
4.9. ábra. Derékszögű négyszögelem globális és lokális koordináta-rendszere

Fejezzük ki a globális koordinátát a lokális koordinátával:

X = x ( ^ , r / ) = x 0 + at,

У = у(£>ч)=Уо+Ьт1 (4.46)

A koordináták inverze:

£ = S (x , v h ^
a

r i= r i(x ,y ) = ^ —^
b

A szükséges függvények deriváltjait lokális rendszerben a közvetett

függvények differenciálásának szabályai szerint végezzük, m ajd az így ka­
pott eredményt mátrixos formába írjuk. Vegyük példaként az approximáci­
ós mátrixot:

125
 N ( S , v )= N(x(£,T}),y(£,Ti))

ő ŐX Őy ő ő д X ő у

ŐS ŐS ŐS ŐX - /. ŐX 1 = ~8Í
ő ŐX őy ő ő = д X д у
ŐT] ^ ŐT] ŐT] ßy. ßy. ŐT] ŐT]

ő őy őy- ő ő \ őy őy
ŐX _ 1 д T] ŐS ŐS ŐS I Ő T] ŐS
= J~l -
ő J д X ŐX ő ő J ŐX ŐX

őy ŐT] ŐS\ ŐT] ßn_ ŐT] ő s \

J = d e t ( /)
(4.47)

Az inverz létezésének szükséges és elégséges feltétele, hogy a Jacobi mát­

rix determinánsa zérustól különbözzön.
A Jacobi mátrix inverze úgy is előállítható globális rendszerben, hogy a
közvetett differenciálási eljárást alkalmazzuk az eredeti függvény inverzére
vonatkozóan. Példaként ismét az approximációs mátrixot vegyük:

ä(x,y)= К(£{х,у),т]{х,У))
' ő ' Ő T ] ' ő ‘ - ő ' ß s Ő T ]

Ő X 6 X őx - J - 1. ŐS J-\ = Ő X Ő X

ő ŐS Ő T ] ő ő ŐS Ő T ]

[őy\ őy őy J Ő T ] Ő T ]
[őy őy J
Párhuzamos koordináta-tengelyek mellett a Jacobi mátrix determinánsa:
дX őy
a 0 őx őy őx őy
J = ŐS <?S J = d e t(j) b
дX 0 b ~ő ~S~őt] őr] ŐS,
ŐT] ŐT]

A felületelem esetén geometriai egyenlet kifejezése lokális rendszerben lé­

nyegesen nehezebb, mint vonalelemnél:

126
 fду д ду d л
dr\ dl; dE, dr]
Sx& n)
őx 8 őx 8 (£>*?)'
e(g,Tl)= В у & л ) 0 -+ -
8 r\ 8 1; 8E, 8 r] А л ).
r xy
v (g,Tl) dx 8 dx 8 '8 у 8 dy 8
1 dr]dE, 8 % 8 t)) [ d r jd l; 8% д ц )

е(%,л)= Ll" a(g,Tl)= L-N (£,Tj)e = B(§,rj)e

(4.49)

Az approximációs mátrixot most lokális rendszerben kell felírni, amely ké­

sőbb lényegesen egyszerűbben kezelhető.
dx dx
~4 Sri ^dx dy dx d y ^
dA = dxdy = Idl; x dr}\ = dE, dr] = dE, drj = det{j^)dE, drj
dy dy_ dE, drj dr\ dE,
H dri

4.10. ábra. Kapcsolat a lokális és globális integrációs változók között

Merevségi mátrix lokális rendszerben:

Ée = t \ \ ä T($’Tl ) ü ä ( £ ’Tl)fet(iL)dZ-dri
- 1-1 (4.50)

Lokális rendszerben az elem merevségi mátrixának határozott integrálja

egyszerűbben számítható, hiszen az integrációs határok nem függnek az elem
geometriai méretétől.

127
4.7.2.2. Parametrikus elemek
Olyan esetekben, amikor a lokális koordináta-rendszer tengelyei nem párhu­
zamosak a globális rendszerrel, mert a perem geometriája nem teszi ezt lehe­
tővé, mint például íves peremek esetében, akkor parametrikus elemeket kell
alkalmaznunk. További nehézséget jelent a geometriai nemlinearitás, ahol a
kezdeti és végállapothoz tartozó geometriai alakzat lényegesen különbözik,
azaz esetleg a kezdeti szabályos geometriájú alakzatból szabálytalan alakzat
keletkezik. Ezekben az esetekben a globális és lokális vonatkoztatási rendsze­
rek közötti kapcsolat analitikusan nem írható le, hiszen ismeretlen az a tör­
vényszerűség, amely a geometriai állapotok változását jellemezné. Ezekben az
esetekben az elem geometriai alakzatának leírását approximáció útján rögzít­
jük. A lokális rendszerben az elem geometriai adatait a megoldásfüggvények­
nél használt bázisfüggvényekkel közelítjük.

1 2 1 5 2
(xbyi) (х2,уг)
4-1. ábra. Parametrikus elemek geometriájának szemléltetése

Legyen a négy csomópontú téglalapelem approximációs mátrixa a követke­

ző alakú:

<pl1*4)(Z,n) 0 0 : <pl4)( z ,r i) 0 ; ) 0
0 срГ Ы 0 <?>24 )( ^ n ) : 0 (p l4 )f é , r i ) 0 < P {4 4 ) ( $ , t i ) J,

ahol a <p/ 4), <p2<4>, (p 3(4>, (p 4'4>lokális vonatkoztatási rendszerben értelmezett bá­
zisfüggvények.

128
 Az elem egy tetszőleges (E„r\) pontját globális rendszerben az approximáci­
ós mátrix segítségével állítjuk elő:
X,

Ух
x2
X = x(£,ri) У2
7 = y(4 ,rj) X,
^3
X4

_У4 (4.51)

ahol az x7, yh ..., y4 a téglalap sarok csomópontjainak koordinátái a globá­

lis vonatkoztatási rendszerben.
Kvadratikus bázisfüggvényekkel jól közelíthetők a görbe peremvonalak, il­
letve a végállapothoz tartozó görbült terek.
Definíció: A parametrikus elemet izoparametrikusnak nevezzük akkor, ha
az elem geometriáját ugyanazokkal a bázisfüggvényekkel közelítjük, mint a
megoldásfüggvényt. Ha a geometria közelítéséhez kevesebb bázisfüggvényt
alkalmazunk, azaz alacsonyabb rendű közelítés is elegendő, akkor szubpara-
metrikus elemről beszélünk. Abban az esetben, ha több bázisfüggvényt kell
használni, akkor szuperparametrikus elemnek nevezzük.
Szuperparametrikus elemet erősen görbült felületek leírásánál használunk,
ahol a geometria pontos leírását csak magasabb rendű approximációval lehet
biztosítani.

4.7.3. Lemezszerkezet

A lemez szerkezet közül a korábban ismertetett klasszikus vékony és kis lehaj-

lású lemezeket használjuk. A lemezek esetében is kompatibilis elmozdulás­
mező szerint approximálunk. A lemez geometriai egyenletéből következik,
hogy az elmozdulások approximációjánál C1 folytonos illesztés szükséges. Ez
annyit jelent, hogy a folytonossági követelmény a w(x,y) lehajlás függvény
mellett annak deriváltjára is vonatkozik. A perem mentén az érintkező elemek
w lehajlásának és a doi/dv peremre merőleges irányú deriváltjának is folyto­
nosnak kell lenni, hogy az elem konform legyen. Gyakran alkalmaznak
nemkonform elemeket, melyek sokszor kielégítő pontosságot szolgáltatnak. A
nemkonform elemeknél legtöbbször az iránymenti deriváltakban tesznek en­
gedményeket.

129
 4.12. ábra. Lemez végeselem-modellje

A) Geometriai egyenletek:
d 2w _ 1
Ку(Х’У) =
~дТ1 = ~Хх
d 2w _ 1
KÁ x >y)=

д 2м>
* Л Х’У)=
дхду ху (4.52)

4.13. ábra. A lemez általánosított csomóponti elmozdulásai

Bevezetjük a lemezre vonatkozó általánosított elmozdulás- és alakváltozás

vektort.

130
 д 2

д у 2
*& > y) Я2
к у(*’У) [w(x, j O]
д X2
к А х ’У \ д2
д х д у

е (х ,у )= L u (x ,y )= L N (x,y)e_ = В (х ,у )е
(4.53)

В) Anyagegyenlet:
ст(х,у)= D £ (х ,у )= D В (х ,у )е

D е (х ,у )

(4.54)

C) Az elem merevségi mátrixa:

K e = \ \ В ТD B dA
Ae

Lokális vonatkoztatási rendszerben:

£ = B(g,Tf)detQ )dZ dr)

-í-i (4.55)

D) Az elmozdulás-módszer alapegyenlete:
К
= e
e=—
—
qe

131
 5. A végeselem-módszer elemei, elemtípusai

Az előző fejezetekből világosan kiderült, de itt újra hangsúlyozni szeretnénk,

hogy a végeselem-módszer, a vizsgált tartományra vonatkozó egzakt megol­
dásfüggvényeket résztartományokon felvett közelítő megoldások (függvé­
nyek) illesztésével approximálja/közelíti.
Ebben a fejezetben először mechanikai feladattól függetlenül vizsgáljuk
meg az approximáció/interpoláció lehetőségét, majd pedig a mechanikai fel­
adatoknál használt véges-elemek esetében tárgyaljuk azt.

5.1. Interpoláció, folytonosság, lokális közelítés

Ha egy tartomány feletti folytonos függvénynek csak bizonyos tartománybeli
pontokban ismerjük az értékeit, akkor felvehető egy függvény, amelynek a pa­
ramétereit megválaszthatjuk úgy, hogy az ismert pontokban az előírt függ­
vényértékeket adja vissza. A függvény felvétele és a paraméterinek a megvá­
lasztása jelenti az approximációt/interpolációt. A kiválasztott függvény az
approximációs/interpolációs függvény.
Egy adott esetben nagyon sokféle függvény közül választhatunk interpolá­
ciós függvényt. Azonban kimondható az a tétel, hogy mindig előállítható pon­
tosan egy olyan (n-7)-ed fokú (egyváltozós esetben)/(x) polinom, amely n szá­
mú Xj, x 2, ..., x n helyen előre m egadott//, f 2, ...,/„ értékeket vesz fel, azaz
amelyre

/(*1 )= I > / f e ) = Л > /(* з )= /з >••• » f ( Xn)=fn

Példaként keressünk közelítő / approximációs polinomot egy függvényhez,
aminek két helyen ismerjük az értékét (5.1. ábra).

133
 5.1. ábra. &)f(x) függvény approximációja, b) az approximációs függvény,
c) a Lagrange polinomok

Mivel két függvényérték ismert (n = 2), ezért elsőfokú (lineáris) polinom-

mal (n - 1 = 1) közelíthető egyértelműen az f(x) függvény (magasabbfokú po­
linomok alkalmazásakor tetszőlegesen megválasztható szabad paraméterei
maradnának a polinomnak).

f ( x x) = c 0 + c xx , (5.1)

ahol c0 és C/ szabad paraméterek

На X = Xj, akkor ( .X jf x + cxxx , es

ha x = x2, akkor f i x 2) = f 2 = c 0 + c xx2 (5.2)

A két feltétel egyértelműen megszabja a két paramétert

co ~ e\
/,-л ■xx, C1=
f - f 2
xx- x 2 (5.3)
melynek segítségével az approximációs polinom (5.1 )-ből

u(x) = X f + -Í_ Í2 _ . f = /'

J 1^
f + f l f
J 2 c Ux)Jl T ^2(x)J2
xx—x2 x2 - x x (5.4)

аЬоИ'1(х) és t'2(x)az ún. Lagrange-féle interpolációs alappolinomok két alap­

pont, két adott függvényérték esetén.
Tehát ha n számú függvényérték ismert, akkor az interpolációs függvény
(n -l)-e d fokú polinom

/ ( x ) = c 0 + c xx + c 2x 2 + ... + c n_xx n~' (5.5)

ahol c, (i = 0, 1, 2, ... , n -1 ) szabad paraméterek, amelyek meghatározha­

tók az ismert függvényértékek (f, (i = 1, 2, ..., n)) segítségével. A c, paramé­
terek ismeretében az approximációs függvény

134
 /W = O i + / :£ ) Л +•••+ * £ ) / - (5.6)

alakú, ahol L ”_1 (i = 1, 2, , n) a Lagrange-féle interpolációs alappoli-

nomok.
A Lagrange-féle interpolációs polinomok az alábbi módon számíthatók
„-1 ( г - г , ) ' ( г - г 2) - . . . - ( х - г ы ) - ( г - х м ) - . . . '( г - х п)

(5.7)
к = 1,2, ... , n
f0 ha i ^ к
iy П ' \ х, = \
( ,) [l ha i = k

vagyis az alappolinom egy előírt függvényérték helyén (jt,) egységnyi, és az

összes többi előírt függvényérték helyén pedig zérus.
Természetesen nemcsak függvényértékek, hanem a függvény deriváltjainak
értékei is előírhatók. Ekkor úgy kell megválasztanunk az interpolációs polino-
mot és paramétereit, hogy az előírt deriváltak értékeit is visszaszolgáltassák.
Példaként keressünk egy olyan interpolációs polinomot, amelynek két érté­
ke, és egy helyen pedig az első deriváltja is ismert, 5.2. ábra.

5.2. ábra. Példa: interpoláció előírt függvényérték és derivált esetén

Három előírt értékünk van, így másodfokú polinomot választunk az interpo­

lációhoz, ami három paramétert tartalmaz.
f( x ) = c0 + CjX + c2x 2 (5.8)
Az előírt értékek segítségével a Cj paraméterek számíthatók az
K xi) = A = c 0 + c 1x1+ c 2x 12

K X2)= Л = C0 + ClX2 + C2*22 (5.9)

/ ( * 2)= Л = C0 + C1*2 + C2*22
egyenletrendszerből. f 3 az függvény x, helyen számított deriváltja.

135
 2 _ „2
_ (-^ 2 *1) X\ f ,_______ Xx-X2
J2 V3>
(хх- х 2У2 'h ({xx-
X j - xx 2)
2f ' j l x2 - x x
2-x,
______ _____ f _____ ÍU 2!___ /- +
2-x, X, + x .
' *2 . /■ (5.10)
(JC2 —JCj) (X2 -X j) X2 -X j

1 f . 1 r 1
C2 = - ,2 ' J \ + / \2 ' J 2 „ ' J 3’
(x2 X ,) (x2 X ,) x 2 -X ,

és így

> ^ _ ( JC2 “ - * l ) 2 - ( J C - - >Cl ) 2 У , ( * - * l) 2 2- (x X !) • ( x — X 2 ) r

J \ x ) , ч2 ’-^l + 2 42 'J2 'J 3
(X2 - X j ) (x2 -X j) X2 - X [

(5.11)
amit a következő alakban is írhatunk

/(* ) = + A U ,)/2 + ^ 1 ( х) / з (5-12)

ahol az ün. Hermite-féle interpolációs polinomok,

n a Hermite polinom rendszáma, az előírt legmagasabb derivált rendje (pél­
dánkban ez 1), m a deriválás rendje, к a hely, ahol az előírt értékünk van.
Ezen függvények jellemzője, hogy az előírt függvényérték helyén, amelyhez
az interpolációs polinom tartozik, a polinom értéke egy, és az összes többi he­
lyen zérus, továbbá az előírt derivált helyén a megfelelő deriváltja zérus. Előírt
derivált esetén az előírt függvényértékek helyén a polinom zérus értékű, az
előírt derivált helyén, amelyhez a polinom tartozik, a megfelelő derivált érték
egységnyi, míg az összes többi előírt derivált helyén zérus a megfelelő derivált.
Az előbbi példában kapott polinomok a 5.3. ábrán láthatók.

5.3. ábra. Hermite polinomok az 5.2. ábra példájához

136
 A 5.1.c és 5.3. ábrákon látható Lagrange- és Hermite-féle interpolációs po-
linomok adott függvények, amelyek előírt függvényértékekkel és előírt deri­
vált értékekkel számított lineáris kombinációja szolgáltatja az interpolációs
polinomot. Ezek az alappolinomok függetlenek az előírt értékektől, csak azok
helyétől (x;) és milyenségétől (függvényérték vagy derivált érték) függnek.
Bázisfüggvényeknek nevezzük őket.
Ha nem egyváltozós függvényt kell közelítenünk / interpolálnunk, akkor
minden változóra nézve az előbbieknek megfelelően polinomot veszünk fel, és
azokat összeszorozva kapjuk meg a többváltozós approximáció interpolációs
polinomját. Az így kapott függvény nem teljes polinom, mert olyan tagokat is
tartalmaz, amelyek magasabb fokú teljes polinomok része. Négyszög alakú
elemeknél használunk ilyen függvényeket. Háromszög alakú elemeknél teljes
polinomot használunk interpolációs polinomként.
Például ha kétváltozós függvényhez mindkét változóban lineáris interpolá­
ló függvényt keresünk, akkor annak alakja lehet

/ ( х , у ) = с 0 + схх + с2у + съху , (5.13)

amikor négy előírt értékre van lehetőségünk a függvény paramétereinek

meghatározásához. Ez a függvény a teljes kétváltozós lineáris polinomnak (el­
ső három tag) és a másodfokú polinomból származó negyedik tagnak az ösz-
szege.
(5.13)-ban mind az x, mind az у koordináta függvényében azonos rendben
(lineárisan) változik a polinom. Ilyenkor az interpolációs polinomot izotróp-
nak nevezzük. Ha különböző fokszámú polinomokat használunk az egyes ko­
ordináta-irányokban, akkor az interpolációs polinom izotrópiája megszűnik.
Ez azt jelenti, hogy az interpolálandó függvény változása más az egyik koor­
dináta szerint, mint a másik szerint. Például v-ben lineáris, у-ban másodfokú
interpolációs függvény az

f ( x , y ) = c 0 + clx + c2y + c3xy + cAx y 2 + c5y 2 , (5.14)

ami hat előírt értéket igényel a c, paraméterek meghatározásához.

A végeselem-módszer alkalmazása részben az előbbieknek megfelelő inter­
polációs függvények felvételét, részben pedig a vizsgált tartomány elemekre
(résztartományokra) való bontását jelenti. Az interpolációs polinomokat (app­
roximációs függvényeket) a vizsgált tartomány elemeihez rendeljük. Vagyis az
interpoláció csak egy-egy elem felett szolgáltatja a teljes tartományra vonatko­
zó megoldásfüggvény közelítését. Az egyes résztartományok peremein (csat­
lakozási pontjaiban/vonalain/felületein) csatlakoztatnunk, illesztenünk kell az
approximációs polinomokat.
Az illesztés vonatkozhat csak a függvényértékekre, vagy azon kívül a deri­

137
váltakra is. A függvényértékekre vonatkozó illesztést C° folytonos illesztés­
nek, az első deriváltra is vonatkozó illesztést pedig C' folytonos illesztésnek
nevezzük, n-ed rendű deriváltakat is illesztve - a függvények C" folytonossá­
gáról beszélünk. Az 5.5.a-b.ábrán mutatunk be példát C° és О folytonos függ­
vényre.
Mivel az approximáció a vizsgált tartomány egy részére vonatkozik, ezért
beszélünk lokális közelítésről végeselem-módszer esetén.
Mechanikai feladatnál a vizsgált tartomány a szerkezet. Ezt - általános
esetben - elemi testekre (téglatest, tetraéder stb.) bontható fel. Ezek az ele­
mi testek (térfogatelemek) a résztartományok, a végeselem-módszer elemei,
amelyekhez rendelhetők a háromváltozós interpolációs polinomok.
A szerkezet jellegétől függően azonban - figyelembe véve a szilárdságtan­
ban elfogadott közelítéseket - megkülönböztetünk rűdszerkezeteket, felület­
szerkezeteket is.
Rúdszerkezeteknél a vizsgált tartomány a rúd tengelyvonala, amely szaka­
szokra, mint résztartományokra bontható (5.4.a ábra). Itt a szakaszok (vonal­
elem) a végeselem-módszer elemei, amelyekhez egyváltozós interpolációs
polinomokat rendelünk.
A felületszerkezeteknél (tárcsa, lemez) a vizsgált tartomány a szerkezet kö­
zépfelülete, amely egymáshoz hézagmentesen csatlakozó felületrészekre, mint
résztartományokra bontható (5.4.a ábra). Itt a felületrészek (felületelemek) a
végeselem-módszer elemei, amelyekhez kétváltozós interpolációs polinomo­
kat rendelünk.
A felületrészek általában háromszögek, szabályos vagy általános háromszö­
gek, lehetnek. Oldalaik egyenes vagy görbe vonalak.

Уж
rúdelem
О L
X i-1 Xi Xj+l X i+2 X j+3

■*- X

a) Rúdszerkezet felosztása, rúdelem

b) Felületszerkezet felosztása, felületelem

5.4. ábra

138
 Az elemek közötti illesztés rendjétől függően beszélhetünk C°, C , ... foly­
tonos vonal-, felület-, térfogatelemről.
Az 5.5.c-d. ábra bemutat néhány C°és C folytonosságot biztosító egyválto­
zós bázisfüggvényt.

b)

5.5. ábra. a) C° folytonos függvény, b) C' folytonos függvény, c) C° folytonos illesztés

bázisfüggvénye, d) C' folytonos illesztések bázisfüggvényei

A továbbiakban először a vonal- és felületelemek interpolációs- és bázis­

függvényeinek előállításával, majd a végeselem-módszemél alkalmazott koor­
dináta-rendszerekkel és ezek kapcsolatával foglalkozunk. Végül a rúd- és fe­
lületszerkezetek véges elemeinek meghatározási módjait tárgyaljuk.

5.1.1. Egyváltozós függvények, vonalelemek

A végeselemek felett a keresett megoldásfüggvényt az elmozdulások szerint

approximáltuk. Az approximációhoz lineárisan független bázisfüggvények
felvételére van szükségünk. Ezt nevezzük a bázisfüggvények meghatározásá­
nak. A végeselem-módszemél a bázisfüggvények szinte mindig polinomok
rendszere. A polinomokat azért részesítjük előnyben, mert zárt alakban diffe-
renciálhatóak, integrálhatóak és algebrailag is könnyen kezelhetők lineáris
műveletek használatakor.
Rúdszerkezeteknél az alkalmazott elem egydimenziós vonalelem. A vonal­

139
elem ek minimális csomóponti száma kettő, közbenső csomópontok felvételé­
vel ettől több is lehet általában legfeljebb hat. A vonalelemek csomópontok­
ban érintkeznek, ahol a kapcsolódó elemek matematikai értelemben folytonos-
sági követelményeket elégítenek ki, attól függően, hogy C° vagy C vagy ma­
gasabb rendű folytonossági követelményeket írunk elő, e szerint fogjuk cso­
portosítani őket. [Kurutzné-Scharle, 1985][Müller-Rehfeld, 1999]

5.1.1.1 C° folytonos vonalelemek

(У-folytonos lineáris két csomópontú vonalelem
Azokat az elemeket, melyek C° folytonos illesztési rendet biztosítanak, az
irodalom Lagrange vonalelemnek nevezi. A legegyszerűbb C° folytonos lineá­
ris vonalelem a két csomópontú elem az 5.6. ábra szerint. A csomópontok a
szakasz, elem végpontjai.

Vegyünk fel egy lehetséges polinomot a globális koordináta-rendszerben és

alkalmazzunk a mátrixos írásmódot. Két csomópont esetén, C° folytonos il­
lesztési rend mellett, két feltétel áll rendelkezésre a polinom ismeretlen c-
együtthatóinak a meghatározására. Ez a két feltétel azt jelenti, hogy lineáris
függvény használható interpolációs függvényként. A két csomópontban a
közelítő és a pontos megoldásfüggvények értékeikben azonosak, 5.7. ábra.
Vegyük fel a közelítő lineáris függvényt a következő alakban:

T
f ( x ) = c 0 + cxx = [l X c
(5.15)

A közelítő függvényt mindig kalappal fogjuk jelölni. Az / hosszúságú vonal­

elem csomópontjait x, és x2 koordináták jelölik, míg az x egy tetszőleges pont­
ja az elemnek.

140
 5.7. ábra. C° folytonos két csomópontú vonalelem lineáris bázisfüggvényei

A feltételi egyenletek a két csomóponban, mátrixos felírásban:

/i = /( * i) = /( * i) f 2 = f ( x 2) = f ( x 2)

7Г 1 Xj co
f= =A c
_Л_ 1 x2
C l. (5.16)

A feltételi egyenlet-rendszerből fejezzük ki az ismeretlen c vektort és he­

lyettesítsük (5.15) egyenletbe.
x2 - X,
c = A~' f a - 'A -
-1 1 (5.17)

/ ( * ) = X C=(^T A ~ ' \ = N T f = \pl2\ x ) (p(? \x ) \f_

A (p, és (p2 bázisfüggvények értéke egy, abban a csomópontban, mely index­

ként a függvényben szerepel. (5.7. ábra).

1
(Pi (x)= -(x2 - x ) < P ? \x)= -^ x ,- x )
(5.18)

141
 C°-folytonos másodrendű vonalelem
A C° folytonos vonalelem approximációs rendjét azzal tudjuk fokozni, hogy
új csomópontot veszünk fel. Ebben az esetben a vonalelem egy belső pontját,
a szakaszfelező pontját vesszük fel, így a két csomópontú elemből három cso­
mópontú elemet nyerünk, 5.8. ábra. A három csomópontú elem másodrendű
approximációt tesz lehetővé. A három csomópontban ismert három függvény-
érték másodfokú polinomot egyértelműen meghatározza.
Vegyük fel a közelítő függvényt másodfokú polinomként a következő alak­
ban:

f ( x ) = c0 + C\ X + C2X 2 = [1 X

(5.19)

Az illesztési rendnek megfelelően a közelítő és a pontos függvények értékei­

nek azonossága alapján a következő feltételi egyenletrendszer írható.

/i = / ( * i ) = / ( * i) Л = / ( * 2) = / ( * 2 ) / з = / ( * 3) = / ( * 3 )

7Г 1 X, x2
V
Л = 1 x2 x22 c. - A c
/з . 1 x3 x32 .C2.
(5.20)

A feltételi egyenlet-rendszerből ismét kifejezzük az ismeretlen c vektort és

behelyettesítjük az approximációs (5.19) egyenletbe.

e= (5.21)

f( x ) = x r c= (x T£ ' ) j f = N T/ = \р13)(х) (p ? \x ) <p!3)(* ) ]/

A másodfokú bázisfüggvények alakja:

-X (3) x - x , f 2 x- —ÍL
- x _iл
n w (x) = : 2 * ^ -1 Фг ’(x ) = : ~
V / у
«,<»(*)= f e - J X x - x ,)
(5.22)

A három csomópontú, C0 folytonos vonalelem esetén a bázisfüggvények

teljesen különböznek a két csomópontú vonalelemnél alkalmazott bázisfüg­
gvényektől, 5.8. ábra. A bázisfüggvény felső indexe ezt a különbéget, fejezi ki.

142
 5.8. ábra. C°-folytonos másodrendű három csomópontú vonalelem

5.1.1.2 C'-folytonos vonalelem

C' -folytonos harmadrendű vonalelem
Hajlított gerenda elem esetén a minimális illesztési rend a C'-folytonos
függvényosztály használatát követeli meg. A legegyszerűbb a C'-folytonos vo­
nalelem a két csomópontú harmadrendű vonalelem, amely a minimális illesz­
tési rendet kielégíti, 5.9. ábra. Az l hosszúságú vonalelem x, és x 2 csomópont­
jában a közelítő és pontos függvények értékeinek és a differenciálhányadosai­
nak egyenlőségét írjuk elő, mint feltételt. Ez négy feltételi egyenletet jelent,
amely a harmadfokú polinom, egyenlőre ismeretlen, együtthatóinak a megha­
tározását biztosítja.
Az approximációs függvény a korábbi jelöléssel:

T
/ 0 0 = c0 + Cj X + C2X 2 + c3 X 3 X c

c3
(5.23)

Az approximációs függvény differenciálhányados függvénye mátrixos fel­

írásban:

143
 d fix) = f ( x ) = 0+ c x + 2 c2x + Зс3 X 2 = [) 1 2x 3x2] = X c
d X

fi = f ( x , ) = f ( x l)
f 2 = f ( X 2) = f (x2) f l = f l {x2) = f \ x 2)

A feltételi egyenlet-rendszer:

7 Г "1 *1 x\
// 0 1 2x, 3x,2 1
/= — =A c
Л 1 x 2 x\ x\
/ 2. 0 1 2 x 2 3x2 (5.24)

A feltételi egyenlet-rendszerből ismét kifejezzük az ismeretlen c vektort és

behelyettesítjük az (5.23) approximációs egyenletbe.

c = A~l f (5.25)

A bázisfüggvények analitikus alakja:

x —x, x —x, V
<PÍ4\x ) = 1 - 3 +2 Lagrange-polinom

x -x , \ 2 x - x tV
(p2 \ x ) =(x —X l ) —2\ + 2 Hermite-polinom
V / у У
x2 -X \ 2 f x2 - X Y
<?34)W = i - 3 +2 Lagrange-polinom
У V У

x2 - X
\2 f
x2 - X
<
p14)(x)=( x2 - x) - 2 + 2 Hermite-polinom
У
(5.26)

144
 5.9. ábra. C'-folytonos harmadrendű, két csomópontú vonalelem

5.9. ábra mutatja a jelölést és a négy q>h cp2, (p3, (p4 bázisfüggvény grafi­
konját.

5 .1.2 Kétváltozós függvények, felületelemek

5.1.2.1 C folytonos felület elemek

A C° folytonos háromszögelem lineáris approximációt, vagy másképpen ne­
vezve konstans alakváltozású illetve feszültségű közelítést biztosít.
[Bojtár-Vörös, 1986]
A legegyszerűbb C° folytonos elem, tárcsaelem, az 5.10. ábra szerinti három
csomóponté háromszögelem.
Tárcsa feladat esetében az elem u(x, y) általánosított elmozdulás-vektora
két függvényt tartalmaz. Ezek mindegyike külön-külön lineáris függvénnyel
közelíthető.
u (x ,y )
u (x,y)
v(x,y)

145
 X

5.10. ábra. C° folytonos három csomópontú háromszögelem

Az approximációs függvény most x , у változók függvénye lesz, azaz kétvál­

tozós. Háromszögelem esetén teljes kétváltozós polinomot használunk. Ez li­
neáris esetben a következő alakban vehető fel.

T
f( x ,y ) = c 0 + CxX + C 2y = [l X y] - X c

(5.27)

A folytonossági feltétel szerint a közelítő és a megoldásfüggvények érté­

kükben, a három csomópontban megegyeznek, azonosak. Ezt látjuk az 5.11.
ábrán.

f(x,y)

(x2 %) (хзу3 )

5.11. ábra. A megoldásfüggvény közelítése

146
 A felté te li e g y e n le te k a k ö v e tk e z ő k .

/ > / ( W i) = / ( W i )
fi =

/з = 1 ( хз>Уз)=Ах з’Уз)

1 X,
Ух
f= fi = 1 x2 У2
/з . 1 x3 Уз
(5.28)

A feltételi egyenletrendszerből ismét kifejezzük az ismeretlen c vektort és

behelyettesítjük az (5.27) approximációs egyenletbe.

c = á~l L (5.29)

f ( x , y ) = x c=(fcT(x, y) A ' \ = N j { x , y ) f = \pl3)( x, y) (p(23\ x , y ) (p^(x,y)\ f

(5.30)

A bázisfüggvények analitikus alakja, 5.12. ábra:

< P i( 3 ) (х,У) = В~' [ Д 2 ~ Уг) x + ( x 3 - x 2) у + x 2 y 3 - у 2x 3]

( p ? (x, y ) = B ~ % y 3 - y x) x + ( x x - x 3) y + x xy 3 - y xx 3 ]

ср(33)( х , у ) = B~l [(yx - y 2) x + ( x 2 - x x) y + x xy 2 ~ y xx 2]

В = (У2 - Уз )Xl + (Уз - У1 ) x 2 + (УУ - У2 )*3 (5.31)

5.12. ábra. A három (ff3'; (i=l, 2, 3) bázisfüggvény grafikus képe

147
 A bázisfüggvények ismeretében írjuk fel a tárcselemre vonatkozó általáno­
sított elmozdulás-vektor közelítő alakját. Mindkét függvényt (5.30)-nak
megfelelően approximáljuk. (5.30)-ban levő f helyett a fizikai tartalomnak
megfelelő и és v függvények csomóponti értékei jelennek meg az egyenletben.

*\x

riy
u(x,y) <Pi(3) 0 1<P23) 0 Фз(3> 0 " *2x
u {x,y) =
v(x,y)_ _ 0 <P1(3) ! о (P2] ! о <P3(3)_ K2 у

' 3x

У3у

5.13. ábra. Egy csomópont környezetében a bázisfüggvények (lokális közelítés)

A három csomópontú C° folytonos háromszögelem konform, mert teljesül az

elemre, hogy a bázisfüggvények izotrópok, a polinom-rendszer teljes és az illesz­
tés rendje a minimálisan C° folytonosságot kielégíti. Általában elmondhatjuk,
hogy a C° folytonos háromszögelemek mindig konform elemek. Nézzük meg,
hogy milyen módon lehet a lineárisnál magasabb fokú approximációt biztosítani
a C° folytonosság mellett. Ehhez alkalmazzuk a jól ismert Pascal háromszöget,
melyből könnyen kiolvasható a kétváltozós teljes polinomok változói, 5.14. ábra.
Az 5.13. ábráról leolvashatjuk, hogy egy rögzített polinom fokszám esetén,
hány feltételi egyenlet szükséges az ismeretlen együtthatók meghatározásá­
hoz. A csomópontok elhelyezésének elve, hogy biztosítsuk a geometriai
izotrópiát. A geometriai izótrópia azt jelenti, hogy a megoldásfüggvény köze­
lítésekor nem tüntetünk ki a térben egyetlen geometriai irányt sem oly módon,
hogy ebben az irányban az approximáció magasabb rendű közelítést engedé­
lyezne, mint egy másik irányba.

148