Szombati pihenés és a fogyasztás erkölcsi határai

Úgy tűnik, minden éven a karácsonyi időszak egy kicsit hamarabb kezdődik. Nem
advent négy hetéről beszélek, vagy a karácsonyi időszakról, ami december 24-én kezdődik.
Az egyházi naptár és a litrugikus év ugyanaz maradt. Inkább a karácsonyi vásárlói szezonról
van szó, ami úgy tűnik, minden éven egyre jobban kitolódik.
Az, hogy a boltok jóval hálaadás előtt felhalmozzák a karácsonyi témájú kellékeket
csak egy aspektusa a belopakodó konzumerizmusnak, ami a kortárs populáris kultúrára
jellemző. Más ünnepeket és szent napokat is elkezdett már ostromolni a materializmus
lelkülete. A nemzetközi kiskereskedő Kmart úgy tervezi, hogy a fekete pénteket, ami a
hálaadás utáni péntek már a hálaadás reggelén 6 órakor elkezdi. Az internet óriás Amazon
nemrég bejelentette terveit a vasárnapi szállításokról, New York Cityben és a Los
Angelesben, amit az egyébként ilyenkor nyugvó állapotban lévő Egyesül Államok Posta
Szolgálatával akar megvalósítani. Ezután az ünnepi szezon után az Amazon a vasárnapi
szállítás szolgáltatását kiakarja terjeszteni több piacra is.
Ezek csak a legutóbbi fejlemények egy folyamatosan növekvő fogyasztói aktivitásnak,
amik a fogyasztás erkölcsi határait feszegetik. És habár óvatosnak kell lennünk annak a
megállapításában, hogy hol helyezkednek el ezek a határok, amiket vagy meglátunk, vagy
nem értünk velük egyet, de ezek a határok igenis léteznek.
Fogyasztás és a szombat
A fogyasztás önmagában nem egy rossz dolog. Önmagában egy szükséges, sőt üdvös
tevékenység, amit maga Isten vezetett be. Élvezzük a mindennapi kenyerünket, és mi, akik
jólétben élünk sok minden mást is amellett. A tárgyi javak elcserélése, nevezetesen például
ajándékok formájában, egy sokat mondó, és szép jelenség. Az első hálaadás a szükséges
materiális javakért való hálából született, és karácsonykor részben azért adunk ajándékokat,
mert Krisztus is gazdag ajándékokat kapott a mágusoktól.
De a végtelen fogyasztás nem üdvösséges. Habár nem divatos ezt beismerni
manapság, de az erkölcsi rend határokat szab az emberi viselkedésnek. A torkosság és
kapzsiság továbbra is vétek marad, és a parancsolat, hogy tartsuk szentnek a szombatot még
mindig számít.
Hogy biztosra menjünk a negyedik parancsolat (ahogyan azt a református hagyomány
számozza) igenis jelentős összetettséget foglal magában arra nézve, hogy hogyan alkalmazzuk
és mi a relevanciája a mai világban. A szombat megértésében vannak néha figyelemre méltó
eltérések annak alkalmazásában, különösen a hetedik napi egyházak és a zsidók között,
viszont a keresztyének rég felismerték a szükségét egy elkülönített napnak, ami a közös
istentisztelet és a hétköznapi munkától való pihenés napja.
Kálvin János kelt védelmére ennek a két érvényességnek a szombat törvénnyel
kapcsolatban azzal, hogy felhívta a figyelmet a lelki pihenésre, ami a szombat része. Ezért
Kálvin az írta, hogy a szombatra való törekvés „nincs egy napra korlátozva, hanem az egész
életre kiterjed egészen addig, amíg teljesen meg nem halunk saját magunk számára, hogy
feltöltődjünk az Istenben való élettel.”
Így tehát egyrészt semmi különleges nincs a vasárnapban vagy az olyan ünnepekben,
mint a hálaadás. Ahogyan Kálvin fogalmazza, mivel minden nap lelki pihenést keresünk a
gonosz mindennapi munkától „a keresztyéneknek el kell határolniuk magukat a nap
megtartásának babonásságától.” Azonban ugyan úgy szükségünk van rendszeresen egy napra,
amit elkülönítünk a közös istentiszteletnek, és ugyan úgy a fizikai és lelki pihenésnek. Kálvin
azt mondja, hogy „ezeket az okokat a szombattal kapcsolatban nem kell elhagynunk a múlt
árnyékában, mert azok minden korban érvényesek.”
Mindennapi kenyér és heti pihenés
Különböző keresztyén hagyományokban dolgozták ki ezeket az összefüggéseket,
melyek néha ellentmondásosak vagy sajátosak. De a szombat hithű megtartásának különböző
változatai közepette a parancsolat fő üzenete továbbra is irányítja az emberi tevékenységek
erkölcsét.
A szombat egyik kulcsfontosságú tanítása az, hogy nem a pénz mindennek a mércéje,
és hogy nem minden emberi tevékenységünknek kellene anyagi javak szerzésére irányulnia.
Ahogyan Jézus maga is mondta: „Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha
bőségben is él valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg.” (Lukács 12,15)
Ezen miatt az okok miatt fontos, hogy a keresztyének felismerjék, hogy fogyasztási
szokásaik a nagyobb társadalmi réteget is érintik szignifikáns módon. A puritán törvények
egyre inkább passzívak, gyakran jó okkal. De a puritán törvények egy központi kulturális
látásmódot képviselnek: bizonyos időknek és helyeknek az anyagi fogyasztás szempontjai
fölött lenne a helyük. Térre és időre van szükségünk a lelki épüléshez, és ugyan úgy a
fizikaihoz is.
A Kmart reggel 6-kor nyit, mert úgy érzékelik, jól vagy rosszul, hogy az emberek
azért mennek vásárolni, hogy jó árakat fogjanak ki korán hálaadás reggelén. Az Amazon azért
ajánlja fel a vasárnapi kiszállítást, mert úgy gondolja, hogy az emberek kényelemből akarják
ezt. Végső soron tehát a fogyasztás erkölcsi határainak megsértése és áthágása azok miatt van,
akik ilyen kihágásokat megkövetelnek. Azok miatt az emberek miatt van ez, akik a fekete
pénteki leértékelés előtti este már sorban állnak, és azok miatt az emberek miatt, akik másokat
letarolnak az őrült rohanásban, hogy leértékelt kütyüket vegyenek. Mi miattunk, akik
előnyben részesítik az utolsó pillanatban történő megrendelés kényelmét és a kiszállítással
járó azonnali megelégedettséget a hét bármelyik napján.
Az erkölcsi fogyasztással kapcsolatban a felelősség még inkább kiemelkedővé válik,
amikor rájövünk arra, hogy a piacok jók abban, hogy létrehozzák azt, amit az emberek
akarnak. Ahogyan azt Paul Heyne közgazdász is megfigyelte, a piacnak ez a hatékonysága
„még nem ok arra, hogy megbénítsuk azt. Viszont az egy jó ok, hogy sokkal óvatosabban
elgondolkodjunk azon, mit akarunk.” A piac biztosra megy majd, hogy megkapjuk, amit
akarunk. Bizonyosodjunk meg arról, hogy amit akarunk, az tényleg jó nekünk.