A hallás és az

egyensúlyozás

A KÜLSŐ FÜL ÉS A KÖZÉPFÜL

A hallás a hangnak, vagyis a levegő rezgéseinek
érzékelése. A fül mindhárom része részt vesz
hangérzékelésben.

A külső fül a porcos fülkagylóból és a külső hallójáratból áll. Ezek a levegő rezgéseit a középfül felé
terelik.

A középfül a dobhártyával kezdődik. Ez a vékony, rugalmas lemez választja el a külső hallójáratot a

dobüregtől. A levegővel telt dobüreget vékony járat, a fülkürt köti össze a garattal. A fülkürtön
keresztül egyenlítődhet ki a nyomás a dobhártya két oldala között.
A dobüregben három, ízülettel összekapcsolódó hallócsontocska található, sorrendben: a dobhártyához
rögzülő kalapács, majd az üllő és végül a kengyel . A kengyel talpa a belső fülbe vezető nyílást,
az ovális ablakot fedi be. A külső fülön bejutó hanghullámok megrezegtetik a dobhártyát, majd a
rezgések végighaladnak a hallócsontocskákon, és közben föl is erősödnek. A kengyel rezgése végül a
belső fület kitöltő folyadékot hozza mozgásba.

A BELSŐ FÜL SZEREPE A HALLÁSBAN

A belső fül a halántékcsont csontos üregrendszeréből és az abban található hártyás falú

labirintusszervből áll, amit folyadék tölt ki. A hallás receptorsejtjei a hártyás labirintus csigaházszerűen
föltekeredő részében, a csigában találhatók . Az érzékszőrökkel rendelkező receptorsejtek a csiga
alaphártyáján ülnek. Az érzékszőrök fölé vékony fedőhártya nyúlik. A kengyel rezgése a csiga
folyadékát mozgásba hozza. Ennek hatására kileng az alaphártya, és ezért a receptorsejtek
érzékszőrei a fedőhártyának ütköznek. Ennek a mechanikai ingernek a hatására alakul ki az ingerület a
receptorsejtekben.
A különböző magasságú (eltérő frekvenciájú) hangok a csiga más-más helyein keltenek ingerületet, ez
teszi lehetővé a hangok magasságának megkülönböztetését. A csiga alapját a magas, a csiga csúcsát
pedig a mély hangok ingerlik. Az ingerület az agyidegek közé tartozó halló-egyensúlyozó agyideg,
majd a hallópálya idegrostjain a talamuszba jut, onnan pedig tovább a halántéklebenyben található
hallóközpontba. Az agykéregben keletkezik a hallásérzet. A hallásérzet azonban nem azonos a hangok
megértésével. A további ingerületfeldolgozási folyamatok során agyunk értelmezi a hallott hangokat,
például megállapítjuk, hogy ki és mit mondott.

AZ EGYENSÚLY-ÉRZÉKELÉS EGYIK OLDALA: A FEJ

HELYZETÉNEK ÉRZÉKELÉSE

Az egyensúly-érzékelés a test helyzetének és mozgásának érzékelését jelenti. A testhelyzet

érzékelése több szerv összehangolt működésén alapul. Lényeges, hogy milyen helyzetben látjuk a
környezetünket, és azt is folyamatosan regisztrálja agyunk, hogy mely izmaink milyen mértékű
összehúzódását szükséges fenntartani ahhoz, hogy a testhelyzet ne változzon meg. Mindemellett
speciális érzékszervünk is van az egyensúly érzékelésére a belső fülben.

A hártyás fallal határolt, folyadékkal telt labirintusszerv egyik része, a tömlőcske és a zsákocska fejünk
térbeli helyzetéről szolgáltat információt. Érzékszőrökkel rendelkező receptorsejtjeik fölött kocsonyás
rétegbe ágyazódva apró mészszemcsék helyezkednek el (6. ábra). Ezek a kristályok tömegüknél fogva
nyomják az alattuk levő érzékszőröket. Ha a fej térbeli helyzete megváltozik, a szemcsék más irányban,
más sejteket ingerelnek .
AZ EGYENSÚLY-ÉRZÉKELÉS MÁSIK OLDALA: A FEJ
FORGÁSÁNAK ÉRZÉKELÉSE
Fejünk elfordulását, forgó mozgását a három félkörös ívjárat segítségével érzékeljük. A félkörös
ívjáratok egymásra merőlegesen, a tér három síkjában, félkör alakban görbülő csövek, belsejüket
folyadék tölti ki. Az ívjárat végénél kocsonyás kúp található, ebbe ágyazódnak bele a receptorsejtek
érzékszőrei. Ha a fej elmozdul, az elfordulás síkjába eső ívjáratban a folyadék tehetetlensége miatt
ellenkező irányba áramlik. Az áramló folyadék sodrása deformálja a kocsonyás kúpot, ez pedig
meggörbíti az érzékszőröket. Ez kelti az ingerületet .

Az egyensúlyozás érzékszervének receptoraiból az ingerület a halló-egyensúlyozó agyideg rostjain halad

a talamusz felé, ahonnan átkapcsolás után az agykéreg több részéhez is eljut, így a halántéklebenyhez és
a fali lebenyben található érzőmezőhöz is. Az ingerület eljut a mozgásszabályozás központjaiba is. Így
izmaink működtetésével azonnal válaszolhatunk az ingerre.

A halló- és az egyensúlyozó szerv szorosan összefügg egymással, amit az is jelez, hogy az erős
hanghatások szédülést okozhatnak.