Egy égő épület belsejében találom magam. Úgy érzem valamit vagy valakit keresek.

Rohanva próbálom megtalálni de sehogy sem sikerül. A folyosókon haladva hallom

ahogy a tűz miatt szobáikban rekedt emberek sikoltoznak, haldoklanak.
Megpillantok valamit. A nevem hallom aztán egy nagy csattanás és egy sikoly
hallatszódik. Minden elsötétül. Mintha összeomlott volna minden...
Egy ágyon ébredek egy üres, sötét szoba belsejében. Lépteket hallok majd
bekopogtat valaki az szoba ajtaján. Benyitnak és kivezényelnek.
Ahogy kilépek az ajtón emlékek ugranak be. Eszembe jut mi is ez a hely, hol is
vagyok valójában.
Ez nem a valóság csak egy szimuláció. A minap kapott az iskola egy megívást egy
nagyobb cég leányvállalatától, akik egy olyan technológián dolgoznak amivel az
ember képes a tudatát átvinni egy számítógépbe, ezáltal képes lehet egy
mesterségesen kreált világba is belépni.
Egy ilyen technológia tesztelésére kaptunk mi is meghívást sok más ország
iskoláival együtt. Minden iskola választhatott egy osztályt akit elküldenek a
tesztelésre.
Ahogy kilépek a folyosóra, meglátom a többi diákot, köztük pár osztálytársamat is.
Hozzájuk sietek, hogy megbeszéljem velük a helyzetet.
Elmesélem az álmomat az égő épületről és megkérdezem nekik volt e hasonló élményük
mielőtt bekerültünk volna ide. Egyikükkel sem történt semmi ilyesmi, de érdekesnek
találták az enyém. Beszélgetés közben észrevesszük, hogy a többség elindult egy
irányba ezért mi is utánuk eredünk.
Egy nagy terembe érünk ahol meglátjuk a többieket is az osztályból. Oda megyünk
hozzájuk és körbekérdezősködünk mi történik épp. Minden osztály elszeparálódik
egymástól, majd kezdetét veszi egy beszéd ahol elmondják mi ez a hely és mi is ez
az egész:
Az egész hely egy mesterségesen létrehozott terület. Egy kisebb tengerpart
melletti várost foglal magába, rengeteg látványossággal és szórakozást nyújtó
lehetőségekkel. Az itt található épületeket több építészeti stílus is jellemzi mint
például az angol, magyar, japán...stb.
Mindenhez lesz hozzáférésünk az itt tartózkodásunk alatt ami 2 hetet foglal magába.
A szállásunk egy hotel lesz a város szélén, amiben külön szobát kap mindenki saját
fürdővel, konyhával, nappalival és hálóval. Emellé kapunk a szobánkhoz egy belépő
kártyát és egy telefont.
A fizetések a telefonon keresztül történnek egy egyedi pénznemmel ami csakis itt
használható. Mindenki azonos összeget kap amit kölönböző szolgáltatásokra költhet.
A város és a benne található üzletekben mesterséges inteligenciával ellátott "NPC"-
k lesznek. (NPC=nem élő "karakter") Ők fognak minket kiszolgálni és segíteni
mindenben...
A beszéd végeztével aláiratnak mindenkivel egy papírt amiben bele kell egyeznünk
abba, hogy az adatainkat begyüjthetik a későbbi fejlesztések segítése érdekében,
ezzel együtt biztosítanak arról minket, hogy minden begyűjtött adatot kellő
biztonsági intézkedéssel elzárnak és ezeket a későbbiekben csakis az arra
feljogosult személyek tekinthetnek meg.
Letudtunk mindent ezért mindenki szabadlábat kap a városban. Kisebb csoportokba
gyülve indulnak útra a diákok és mi sem teszünk másképp. Az egyik fiúval és egy
szerelmes párral karöltve indulunk el felfedezni a helyet. Az első útunk a hotel
közelében található parkba vezet. Útközben elhülyéskedünk, nevetgélünk, néha
ámulunk a hely szépségében.
A park kapujához érve egy kép villan fel a szemem előtt. A park bejáratánál állok
előttem egy szőke lány aki épp hátra pillant és rám mosolyog. Nyomasztó érzés fog
el annyira, hogy megszédülök. Észreveszik ezt a többiek ezért megkérdezik minden
rendben van e. Elmesélem nekik de nem tudnak mit hozzáfűzni ezért inkább haladunk
tovább.
(Talán a hely okozza ezeket a képzelgéseket. A gép amiben vagyunk. Vannak mások is
hasonló álmokkal és képekkel?) Félretesszük a történtet és belépünk a parkba.
Gyönyörű kép tárul elénk. Az egész park tele van éppen virágzó fákkal és
növényekkel. A park közepén egy sziget, amin egy hatalmas sakura fa hullajtja
szirmait. Voltak akik megelőztek minket, sokan közülük szerelmes párok akik a park
szépséges látványvilágában próbálnak épp elveszni.
Elindulunk körbe a szigeten mígnem egy hídhoz érünk, ami a szigetre vezet. Alattunk
a vízben, körbe a szigeten szivárvány színben pompázó halak úszkálnak. A szigeten a
fa alatt megpillantunk egy srácot aki összekuporodva sírt. Úgy látszik mintha
megjárta volna a poklot és megélte volna a világ összes kínját. Csak pár rövid
mondatot ismételget: "Miért pont ő?" "Senki nem emlékszik."
Megpróbálunk szóba elegyedni vele de nem reagál ezért inkább továbbállunk.
Pihenésképp a park szélén levő kis kávézóba megyünk. Minenki rendel magának egy
kávét, én csak egy kólát kérek amit iszogatva eltöprengek. (Valami nem teljesen
oké. Mi történt azzal a fiúval és mi ez a sok látomás? Nem áll össze a kép.) A nap
hátralevő részét a parkban töltjük. Egész későre jár mire visszaérünk a hotelba.
Itt szétválnak útjaink. Mindenki a saját szobája felé veszi az irányt. Én útközben
találkozok egy rég nemlátott barátommal aki jelenleg külföldön tanul. Ők is épp
bejutottak erre a tesztre.
Azt mondja elkísér a szobámig és amíg megyünk, elbeszélgetünk. Elmesélem neki mi
történt velem a mai nap folyamán, aztán nosztalgiázásképp a régi emlékeket idézzük
fel, amikor még egy iskolába jártunk. (Valami viszont furcsa benne. Sok emlékről
mintha megfeletkezett volna, sőt mintha nem is lenne önmaga.)
Ahogy sétálunk a folyosón, beszélgetés közben elsétálunk egy lány mellett. Elsőre
nem tűnik fel de ahogy vissza nézek realizálódik bennem. Ő az a szőke lány akit a
látomásban láttam. Ő mosolygott rám. A szobámhoz érve elköszönök a régi ismerőstől
majd belépek a szobába. Bedőlök az ágyba kifújom a fáradtságot. Erőt veszek magamon
és elmegyek fürdeni aztán vacsorázok. Elalvás előtt a szőke lány és a mosolya jár
az eszemben. (Ki lehet ő?)
Egy furcsa álom veszi kezdetét.
Éjszaka van, szakad az eső. Én egy padon ülök. Jobbra tőlem pár lépésre egy
óratorony körülöttem lámpák. A szőke hajú lány ül mellettem bőrig ázva. A vállamra
dől és megfogja a kezem. A szemembe néz, közel hajol és megcsókol. Ekkor
felébredek.
Második nap reggelén nehezen ugyan de sikerül kimásznom az ágyból. A reggeli
készülődés közben az álmomon gondolkodok. Rápillantok a város térképére, hogy merre
vezessen a mai utam. A vidámpark látszik a legvonzóbb helynek ezért el is kezdek
készülődni. A hotelből kilépve elémjön egy kóbor kiskutya. Zsömle színű golden
retriver. Meg van sérülve a jobb első lába és csak sántikál szegény. A karomba
veszem és telefonon megkeresem merre van legközelebbi állatkórház. Elindulok hát és
nem telik el túl sok idő, megpillantom a helyet. Belépek a kórházba aztán a
recepciós NPC-től kérek segítséget. Elmondom mi történt, a kiskutyát pedíg
otthagyom egy ott dolgozóval aki átveszi a gondozását. Visszatérek az eredeti
uticélomhoz de valami eltereli a figyelmem. Meglátom az óratornyot ami az álmomban
is szerepelt. Nem gondolkodok rajta túl sokat és egyből felé is veszem az irányt.
Két épület között lépek be egy térre aminek közepén az óratorony áll. Rengeteg
lámpa veszi körbe, a lámpák között pedíg padok vannak. Látok pár nálam fiatalabb
gyereket akik, padok köré gyűlve nevetnek. A torony bejáratától nem messze egy idős
férfi sepreget. Körbe sétálom a tornyot hátha újabb kép ugrik be. Pár kört teszek
is de semmi haszna. Az idős ember észrevesz és odaszól hozzám. Közelebb megyek,
erre ő üdvözöl engem és megkérdezi mi célból jöttem újra ide. (Újra?) Látszik
rajta, hogy nem igazi ember. Ő is csak egy NPC akinek a tér tisztántartása a
feladata. Furcsa módon úgy bánik velem mintha már találkoztunk volna. (Miért mondta
azt, hogy újra?) Nem ismerem ezért rákérdezek mikor találkoztunk utoljára. Azt
válaszolja egy hete látott ami furcsa mert csak másfél napja vagyok itt. (Az eddígi
látomások emlékek lettek volna?) Elköszönök tőle majd elsétálok. Újból a
vidámparkba indulok. Útközben találkozok a fiúval akivel előző nap voltam a virágzó
parkba. Ő is épp a vidámparkba tart ígyhát az utat együtt folytatjuk. Elmondom neki
a történteket az újabb álmomról és az idős emberrel folytatott beszélgetésemről.
Elmondja, hogy ma ő is észlelt valami furcsát. Sok iskolás másnak látszik, mintha
nem is lennének emberek ami abszurd hiszen a diákok mind más iskolákból jöttek és
ezen a helyen nem kellene legyenek iskolás NPC-k. Eközben pár osztálytárs is
szembejön velünk. Elújságolják találkozásukat egy NPC-vel aki értesítette őket egy
holnapra tervezett koncertről ami délkörül kezdődik és rengeteg előadó mása vesz
részt. Mindenki kap meghívót a telefonjára, aki szeretne résztvenni annak csak el
kell fogadnia. Rákérdeznek nem e láttunk x y személyeket az osztályból amire
sajnálatos módon nem a válaszunk. Nem tartanak fel mennek is tovább, ahogy mi is
tesszük. A vidámparkba beérve találkozunk a párral akik szintén ott voltak velünk
tegnap. Ők nem maradnak tovább hisz a napuk nagyrészét itt töltötték. A hotelbe
indulnak, mi viszont maradunk. Mindenféle dolog található itt, óriáskeréktől kezdve
dodgemen át egészen a vasútakig, hullámvasútakig. Van kis mozi részleg is ahol
retro meséket játszanak le a fiatalabb iskolásoknak emellett rengeteg kisebb bódé
amiben nyalánkságokat lehet kapni, esetleg egyéb játékokban lehet
szerencsétpróbálni. Egész kora hajnalig elvagyunk itt. Megismerkedek pár külföldi
diákkal is akikkel kisebb barátságot kötök. Későn indulok haza hű társam oldalán a
hotelba, ahol különválunk és a szobáinkba érve hullafáradtan huppanunk be az ágyba.
Újabb álom veszi kezdetét, de ezúttal olyan mintha csak az első napot élném újra a
gépben. Vége a beszédnek mindenki az útjára indul, de itt nem a parkba veszem az
irányt. A tengerparthoz sétálok egyedül. A közelébe érve keresek egy padot amire
leülök, hogy megcsodáljam a napfelkeltét. Pár percre rá valaki odaszól nekem. Egy
lány hang volt. Annak a lánynak a hangja akiről eddíg is szó volt. Megkérdezi
szabad e a hely mellettem, majd leül. Beszélgetni próbál. Elmondja, egyedül érzi
magát mert az osztálya nem jön ki jól vele. Együttérzek vele igaz velem nincs semmi
baja az osztályomnak. Megpróbáljuk megismerni egymást. A végére elmondja, hogy nem
szeretné ezt a három hetet egyedül tölteni. Helyette töltsük el együtt az időt és
legyünk barátok. Elárulja a nevét majd elköszön.
A telefon csörgésére ébredek. A koncert miatt hív a korábbi társam. A szerelmes
párnak már szólt, de ők helyette a tengerpartra mennek és kell valaki akivel
elszórakozhat. Nincs sok időm a koncert kezdetéig ezért hamar el is megyek
készülődni. Egy gyors zuhany, aztán irány a koncert. Útközben az álmomat próbálom
felidézni de sok része hiányos. Nem emlékszek a lány nevére. Sietve is egy óra
alatt érek ki a helyszínre, de már ígyis várnak rám. A koncerten több külföldi
előadó lép fel, a legtöbb azokból az országokból jön mint ahonnan a választott
iskolák tanulói származnak. Van itt német, angol, olasz, francia és magyar is.
Veszünk egy pár üdítőt magunknak aztán kezdődhet a party. Ránk találnak az előző
éjjel megismert új cimborák akik csatlakoznak. Mindenki őrjöng mintha állatok
lennének. Én kissé visszafogottabb vagyok és hamarabb meg is unom mint a többiek
ezért hamarabb le is lépek a koncertről. Úgy döntök inkább elsétálok a partra. Pont
oda ahol az álmomban is voltam. A pad közelébe érve látom a lányt aki egyedül ül,
épp úgy ahogy az álmomban ült mellettem. A közelébe érve megpróbálnék odaszólni de
szembe jön velem egy ismerős arc. Úgy néz ki a szerelmes pár valamin összekapott. A
fiú jött velem szembe. Segítséget kért. Tanácsot várt tőlem, mert nem tudja mihez
kellene kezdenie. A barátnőjével összevesztek. Azt állítja az utóbbi pár napban nem
volt önmaga. Mintha nem érezne már semmit iránta. Veszekedés közben sem látszott
rajta, hogy megbánna bármit amit mond. (Egy gondolat motoszkál a fejemben de nem
tudom mi az.) Megkér, hogy kísérjem el a közeli kocsmába és igyak vele egy párat.
Én így is teszek. Elmegyünk és leülünk a pulthoz. Mindketten rendelünk. Ivás közben
elmeséli mi minden változott meg az előző két nap alatt szerelmében. Közben én is
mesélek neki az álmaimról és az emlékképekről. Elmondom mit gondolok de ez
egyáltalán nem tetszik neki. Nem tudja, mire vélni a dolgot. Megköszöni, a
társaságom és vissza indul a hotelba. Megkér, hagyjam egyedül. Egy darabig
elkísérem de aztán leválok róla. Elsétálok a tőlem nem messze levő szökőkúthoz.
Sötétedik és felkapcsolnak a lámpák. A fények megcsillannak a vízfelszínen,
kellemes melankóliába hozva engem... Kis ücsörgés után úgy döntök inkább
visszamegyek a hotelbe és ott pihenek tovább. Elindulok az úton és meglátom ahogy
berángatnak valakit a sikátorba. Oda sietek hozzá. A szőke lányt próbálja valaki
épp megszégyeníteni. Az italtól túlfűtve, habozás nélkül segítségére sietek.
Sikerül elfutnunk. A lány kisebb karcolásokkal megúszta. Rám nézett könnyes
szemével. Ebben a pillanatban összeállt minden és visszatértek az emlékeim. A
legelső találkozásunk a tengerparton volt. Itt ismertük meg egymást. Mindketten
meséltünk magunkról és belátást nyerhettünk egymás személyiségébe. A második
találkozásunk a virágzó sakurafás parkban volt. Együtt néztük a szivárvány színű
halakat a vízben és ahogy a fák lassan lehullajtják a szirmaikat. Teltek a napok és
mi egyre közelebb kerültünk egymáshoz. A hét utolsó napjaiban zuhogott az eső. Az
óratoronynál voltunk éjszaka. Mindketten bőrig ázva. A vállamra dőlt és megfogta a
kezem. A szemembe nézett majd megcsókolt. Vissza indultunk együtt a hotelba.
Felkísértem a szobájához, ahonnan egy búcsú puszival váltunk el egymástól. A
szobámfelé vettem az irányt. Pár emeletet haladva megszólal a tűzjelző. Néhány
fiatalabb iskolás a tűzzel játszott az alsóbb emeleteken és felgyújtottak egy
szobát ami át terjedt a teljes emeletre is. Senki nem tud kijutni az épületből
anélkül, hogy meg ne égett volna. Egyből rohantam vissza a szőke lány szobájához.
Mire a megfelelő emeletre érkezek a lángok már szinte mindent ellepnek. Az égő
épület belsejében találom magam. A szerelmem keresem, de sehogy sem találom. A
folyosókon haladva hallom ahogy a tűzben égnek a fiatal iskolások. Sikoltoznak,
valaki az életéért könyörög de már késő. Haldoklanak. Megpillantom a lány szobáját.
Az ajtó beragadt. Dörömböl de hiába. A sírását hallom és ahogy elhagyja a száját a
nevem. Egy nagy csattanás és egy sikoly hallatszódik. Minden elsötétül.
A teszt ideje valójában 3 hét volt. A teszt során azok az emberek akik meghalnak a
gépen belül azok a valóságban is meghalnak. A tűzeset nem baleset volt ugyanis meg
tudták volna akadályozni kívülről, hogy ilyen előforduljon. A teszt érdekében
hagyták bent égni a fiatalokat. Akik kint voltak túlélték, viszont az égő épületen
belül tartózkodók 80%a életét vesztette. A tűzeset után mindenki emlékét
megpróbálták kitörölni. Akik meghaltak mindenkit visszahoztak az "élők" soraiba
úgy, hogy NPC-vé változtatták őket.