Egy civilizáció fejlettségi fokának megállapításáról

A földönkívüli intelligens (FKI) civilizációkkal kapcsolatosan a legtöbb

találgatásra okot adó kérdés nem az, hogy mikor fog bekövetkezni (a válasz ugyanis
egyértelmű: előbb-utóbb!), hanem az, hogy miként fognak viszonyulni egymáshoz a
társadalmaink. Mivel ez a kérdés az emberi faj fennmaradásával is kapcsolatos
lehet, érthető, ha az ebben gyökerező indulatok (szorongások, félelmek)
felhasználásával profitorientált társaságok akár tömeghisztéria kiváltása árán is
megpróbálnak a köztudatba dobni olyan forgatókönyveket, amelyek ezt a témát
dolgozzák fel – és amelyek közvetve az illető társaságok malmára hajtják a pénzügyi
forrásokból fakadó vizeket. Az emberi kultúrtörténelemben vannak bőven idegen
civilizációk képviselőivel való találkozást leíró történetek – akár sokkal
korábbiak is, mint pl. az 1938 október 30-án a CBS által sugárzott rádiójáték
(Orson Welles dolgozta fel H.G Wells egyik novelláját, a „Világok harcát”). A műsor
– akárcsak a mitikus múltba vagy jövőbe ágyazott FKI civilizációval történő
kontaktusunk meséjének feldolgozása - rengeteg embert megzavart (bár azért
tömegpánik kitöréséről szó sem volt: az csak a náci propaganda által alkalmazott
fogás volt, hogy az amerikai közönséget idiótának, szellemileg alsórendűnek
kiáltotta ki, mert valósnak vélték a rádióban elhangzó közvetítést). Azóta se
szeri, se száma a tudományos-fantasztikus filmeknek és sztoriknak, amelyek úgy
próbálnak kasszasikert generálni, hogy a tudományos álláspontot csak mímelik (pl.
az Interstellar vagy az Arrival c. filmek). Honlapunk egyik kitűzött célja, hogy a
civilizációk közötti kapcsolat kiépítésének kérdését valós tényeken és
összefüggéseken alapuló, tudományos elemzés révén közelítse meg.

Persze a jelenlegi helyzetben ez a megközelítés kissé egyoldalúnak tűnhet,

hiszen ismereteink javarészt a mi civilizációnkra korlátozódnak. A FKI-ról jelenleg
csak annyit tudhatunk, amennyit a nevük elárul: amennyiben léteznek, a megnevezésük
definíciója értelmében intelligensek (a fogalom meghatározásáat ld. lentebb) és
bázisukat jelentős téridő-tartomány választja el a Földtől. A tudományos alapoktól
elrugaszkodó álláspontok ezt kiegészítik azzal, hogy a földi civilizáció evolúciója
egy olyan univerzális mintát követ, amely a Világegyetem bármely szektorában
megismétlődhet és eredményeképpen hozzánk hasonló kinézetű és értékrendekkel
rendelkező utasokat szállító repülő csészealjakkal való találkozásra kell
felkészülnünk. Márpedig a legnagyobb hibákba éppen az extrapoláció helytelen
alkalmazásával lehet belefutni: a földi élet evolúciójához hasonló minta
kialakulhat ugyan bárhol az Univerzumban – de az élet kifejlődhet a mienktől
különböző alapanyagokból és mintákból is.

Ezért nagy körültekintéssel kell kezelnünk a kapcsolatfelvétel kérdését. Ebben

az esetben (a rosszul alkalmazott extrapolációk elkerülése révén) módunk adódhat
kidolgozni egy olyan keretrendszert, amely alkalmas lehet a két civilizáció
összehasonlítására akkor is, ha elfogadjuk, hogy a FKI képviselői/je a mienktől
gyökeresen különböző evolúciós folyamat révén alakult(ak) ki. Ugyanis a kapcsolat
stratégiájának kidolgozásához feltétlenül szükséges lesz összehasonlítani
társadalmainkat.

Első ránézésre nehéznek tűnhet az összehasonlítás szempontjait úgy kiválogatni,

hogy még nem tudhatjuk, milyen életformákból szerveződött társadalommal kerülünk
szembe.

Az első probléma-csoportot ugyanis magának az életnek a meghatározása jelenti:

(véleményem szerint) az alábbi négy kritérium teljesítése esetén beszélhetünk
életről:

1. Olyan szervezet (tehát alkotóelemeit a környezetétől elhatárolni képes entitás),

amely szabályozni képes alkotóelemei kapcsolatát, és ezáltal reagálni képes a
környezet változásaira.

A szervezet-környezet határ mindkét irányba szelektíven átjárható.

2. a környezettel való anyag, energia és információcsere révén a szervezet

entrópiája tartósan környezetéé alatt marad

3. szaporodásra való képesség – vagyis önmagukhoz hasonló utódok létrehozásának

lehetősége (még ha az nagyon kicsi is, és meg sem valósul - hiszen az utód nélkül
elhalt élőlények, és az öszvérek is élőnek számítanak)

4. környezethez való alkalmazkodás és evolúció a természetes kiválasztódás révén, a

versengés (kompetíció), együttműködés (kooperáció) és próba-szerencse módszerével
(trial and error).

A földi biológiai evolúció keretén belül eddig csak szén-alapú rendszerek

fejlődtek ki nálunk, amelyek főként vizet használtak oldószerként, és generáció-
váltások során ribonukleinsav-láncban kódolt genetikai információt örökítenek
tovább. Ez nem jelenti azt, hogy másfelé nem fejlődhettek ki olyan entitások,
amelyek a szénatom helyett valami más (esetleg nem is barionikus) összetevőkből
állanak, ezért nem igényelnek vizet fennmaradásukhoz és a mienkétől különböző
adattárolási-és feldolgozási protokollokat használnak. A földi életre jellemző
elemek előfordulhatnak ugyan FKI esetében is – de nem törvényszerűen. A fenti
kritériumokat ugyanis teljesíthetik bizonyos (meglehetősen ritkának tűnő)
feltételek mellett oldatokban úszkáló chemotonok, csillagközi felhők is, sötét
anyagból szerveződő struktúrák, stb. Sőt, adott esetben mesterségesen épített gépek
is alkalmasak lehetnek az “Önújító élet”nevű szoftver futtatására. Mivel nincs
utalás arra,hogy ilyen folyamatok csakis a szénatomra épülhetnének, vagy hogy a
DNS-lánchoz hasonló struktúrának kellene biztosítania az utódoknak a szülőkre való
hasonlatosságát, a felsorolt entitások is élőnek tekinthetőek, ha az említett
kritérium-tetrádot teljesítik.

Márpedig ha az élet ennyire változatos lehet, akkor el kell azt is fogadnunk,

hogy az evolúciója a mienkétől különböző irányokba is haladhat: csupán a földi élet
fejlődésének hozzávetőleges (!) ismerete nem jogosít fel bennünket arra, hogy
megállapításokat tehessünk a földönkívüli biológia (exobiológia) trendjeiről és
fejlődési irányvonalairól –legalábbis addig, amíg életfolyamataikat saját
környezetükben (odafenn, a “terepen”) nem állt módunkban megvizsgálni.

Feltéve tehát, hogy a híradások megerősítik egy FKI létezését, a következő lista
alapján javasolnám összehasonlítani a két civilizációt:

1. Anyagi jellegű kérdések

1.1. Az összehasonlítás első lépése a FKI fizikai alkotóelemeit hasonlítja össze a

mienkkel: barionikus anyagból állanak vagy valami egyéb elemből (pl. antianyag,
sötét anyag, exotikus anyag, stb). Ha barionikus anyagról van szó, természetesen
meg kell próbálnunk meghatározni pontosabban, milyen atomokról van szó.

1.2. VíZ SZÜKSÉGSZERŰSÉGE: a földi élet vízalapú. Meg kell próbálnunk megtudni,
hogy FKI hogyan viszonyul a vízhez: igényli, közömbös vagy kerülendő számára. Az
élet alapját képező makromolekulák, amelyek az anyag-, energia– és információcsere
infrastruktúrájaként szolgálnak, a négyvegyértékű szénatom mellett vagy helyett egy
sor más atomra is épülhetnek: a szilícium, a nitrogén, a foszfor és az arzén is
számításba jöhet. Figyelembe kell azonban vennünk azt is, hogy ha nem szénalapú
életről beszélünk, akkor elképzelhető, hogy a víz helyett valami más vegyület lehet
az a közeg, amelyben a makromolekulák láncai kialakulnak. Ezt a szerepet játszhatja
az ammónia, a metán vagy a hidrogén-fluorid. A szilícium alapú életformák egyik
oldószere lehet a folyékony nitrogen (a szilánok vízben elbomlanak). És mivel ezek
az anyagok mínusz 50 C és -200 C fok között a legfolyékonyabbak, sokkal több
exobolygó számíthat életfenntartásra képesnek, mint amennyivel a Drake-formulában
számoltak. Ráadásul a nem szénalapú élet esetében a hőmérsékletnek és az ezzel
arányos kémiai reakciósebességnek egyéb következményei is vannak. Eléggé önkényesen
ugyanis az említett formulában tízezer évre teszik egy technikai civilizáció
fenntarthatóságának időtartamát. Ha azonban a kémiai folyamatok, amelyek a nem
szénalapú élet fenntartásához szükségesek, lassúak a (hozzánk képest) alacsony
hőmérsékletek miatt, akkor feltételezhetjük, hogy az anyagcseréjük is lassúbb. Ez
ismét egy olyan tényező, amely jelentősen megemelheti a velünk egyidőben létező
civilizációk számát. Most már csak az lenne a kérdés, hogy következtethetünk-e a
lassúbb anyagcseréből arra, hogy a hidegebb bolygókon kialakult élőlényeknek
lassabban jár az eszük kereke is ? Vagy éppen ellenkezőleg, a hideg környezet az
információs csatornák zajártalmát csökkenti, és hatékonyabb, gyorsabb
információfeldolgozást tesz lehetővé? Akár így, akár úgy, a mienkétől különböző
ritmus nem gátolja meg az idegen életformákat abban, hogy helyesen ismerjék meg
környezetüket, gondolkozzanak – de kommunikációs akadályt képezhetnek olyan
lényekkel való kapcsolatfelvétel esetén, amelyek más ritmusban gondolkoznak. Tehát
elképzelhető, hogy a SETI rádióteleszkópjai által közvetített üzeneteknek azért nem
értjük a tartalmát, mert nem megfelelő időtartományban vizsgáltuk: lehet, hogy tíz
évig kell folyamatosan egy adott irányból elemezni a rádióhullámokat ahhoz, hogy
rájöhessünk, milyen rendszer van a jelekben – vagy attoszekundumos modulációkat
kell keresnünk.

2. Idő jellegű kérdések

• Az Ősrobbanást Univerzumunk idődimenziójának megnyílása pillanatának tekintve,

meg kell próbálnunk megállapítani, ezen a dimenzión tarsadalmaink milyen relatív
helyzetet foglalnak el.

Az egyedek átlagos élethossza egy univerzális óra szerint mérve. Ezt a Planck-
időben lehet kifejezni (5,39.10-44 sec: ennyi idő alatt futja be a fény az elemi
húr hosszát) – az emberi élet hossza pl. átlagosan 4π.1053 Planck-idő.

3. Az információ feldolgozására alkalmas struktúrák szerkezete és stabilitása.

A földi élet esetében három eljárás említhető:

• A genetikai információ makromolekulák replikációjához kötött továbbítása,

• az agyi neuronhálózatok révén történő tanulás és gondolkodás

• az ember által előállított, mesterséges intelligenciával felvértezett

szerkezetek, (amelyek jelenleg nem teljesítik az élet fentebb megnevezett
kritérium-tetrádját)

4. Tudással kapcsolatos kérdések

a rendelkezésre álló tudás mértéke és pontossága. Kifejezhető pl. a Planck-hossz

(10-35 m) hatványkitevői intervallumában (méretnagyságrendben), amelyeken belül a
jelenségek magyarázatára helyes modellel rendelkezik az illető társadalom. A mi
jelenlegi ismereteink a kvarkok méretétől a galaxisok méretéig terjed (azokon túlra
tekintő modelljeink is vannak, de ezek még nem tekinthetőek ismeretnek). Ha azonban
egy mai ember megkísérelné összehasonlítani tudását és technológiai ismereteit az
ókori Róma egy polgáráéval, vagy egy középkori emberrel, megdöbbentő különbségek
bukkannának felszínre – pedig ugyanarról a fajról és ugyanazon a bolygóról
beszélünk, geológiai értelemben pedig jelentéktelen időbeli távolságról van szó. Az
akkori embereknek nem voltak szavaik olyan fogalmak kifejezésére, mint gravitáció,
vírusok, genetika, stb. Ennek ellenére el kell ismernünk, hogy a régi Rómának egy
kifinomult, nagy fejlődési potenciállal bíró civilizációja volt – de ez nem a mai
tudásunkkal való összehasonlításából következik.

5. Intelligenciával kapcsolatos kérdések

Az intelligencia két képesség ötvözéséből születik: a tudás megszerzésének

képességéből, illetve ennek a tudásnak a problémák megoldására való alkalmazásának
képességéből. A tudás megszerzése (tanulás) a környezet viszonyainak leképzését
feltételezi a gondolkodó lény dedikált struktúráiba. Elnézést a körülményes
fogalmazásért: nemcsak emberi intelligenciáról vagy tanulásról beszélünk, ahol a
neuronhálózat szinapszisainak „ösvényei” tárolják a mi emberi tudásunkat. Más
élőlények molekula-konfigurációkban vagy hullámalakzatokban tárolhatják tudásukat:
a Noether-tétel értelmében a szimmetriatörvények garantálják a tudás megmaradását
változatos hordozókon. A megszerzett tudást osztályozhatjuk aszerint, hogy a
környezet milyen mérettartományára vonatkozik, vagy a pontossága szerint: a valós
viszonyoktól való eltérés mértéke alapján.

A problémamegoldó képesség a tudás aktivizálását, felhasználását jelenti, és itt a

megoldható poblémák komplexitása lehet fokmérője az intelligencia ezen
dimenziójának.

Ha tehát egy FKI-ra bukkanunk, intelligenciáját aszerint ítélhetjük meg, hogy

tudásuk a természet milyen mérettartományaira vonatkozik, és ezzel milyen komplex
problémákat képesek megoldani. Nekünk pl. elég pontos ismereteink vannak a 10-18 m-
es tartománytól (az elektron méretétől) a 10 milliárd fényévnyiig terjedőig (kb.
ilyen idős a legrégibbi foton, amely hozzánk elért). Azt persze be kell ismernünk,
hogy a skála két végén van valamelyes bizonytalanság. Ami pedig az általunk
megoldható problémák komplexitását illeti: uraljuk az ellenőrzött maghasadást, de a
nukleáris fúzió kifog rajtunk. Ezen elemek fürtjéből ki lehet alakítani azokat a
kritériumrendszereket, amelyekkel a mi intelligenciánkat a FKI-val
összehasonlíthatjuk (ha FKI belemegy ebbe a méricskélésbe)

6. Gondolkodással kapcsolatos kérdések

A gondolkodás az a folyamat, amelynek során a környezet viszonyait tükröző

absztrakciók manipulálásával egy szervezet saját céljainak elérését segíti elő,
mintegy alakítva a jövőt saját érdekei szerint. A folyamatnak három fázisa van: az
érzékelés, az absztrakt fogalmak kialakítása és végül a jövő befolyásolása olyan
döntések révén, melyek meghozatalában az absztrakt fogalmak kölcsönhatásának
képzeletbeli lefuttatása eredményeinek mérlegelése játszott szerepet. A mi
esetünkben tehát a kérdés lényege nem is az lenne, hogy miként gondolkozik egy
földönkívüli – illetve ez másodrendű lenne ahhoz képest, hogy miből ismernők mi fel
azt, hogy az a képződmény, amely a fenti életkritériumainkat teljesítette, az
gondolkodik is. Ugyanis az előbb felsorolt kritériumok alapján az életnek nem
feltétele a gondolkodás. Szerencsére a gondolkodás előbbi meghatározása kezünkbe
adja a választ: ha az élőlény képes úgy manipulálni környezetét, hogy az az idő
teltével életfeltételeinek megfelelőbbé válik, akkor az a gondolkodás jele. Ezért
fontos, hogy az élőlényt természetes környezetében vizsgálhassuk – és hogy
felismerjük azt a ritmust, amellyel az anyag-, energia- és információcsere zajlik.
Mert míg a növények és mikroorganizmusok gondolkodása generációkon keresztül
nyilvánul meg csupán, az állatok és más idegrendszerhez hasonló képződményekkel
bíró entitások a mi reakcióidőnkhöz hasonló ritmusban hozhatnak döntéseket. Ezekkel
szemben a mesterséges intelligenciával, esetleg kvantumszámításra is alkalmas, az
„Önújító élet”szoftvert futtató gépek ezredmásodpercek alatt döntenek helyesen
komplex problémákban és számunkra úgy tűnhet, hogy a környezet mintegy
varázscsapásra megváltozott.

7. A technológiai lehetőségek kritériumát aszerint ítélhetjük meg, hogy milyen

mértékben képes az illető civilizáció átalakítani a környezetét. Akárcsak az előbb
említett tudás esetében, fajunk esetében hatalmas különbségek észlelhetőek pár
évtizedes állapotok összehasonlítása esetén. Gondoljunk csak az első, féltéglányi
méretű mobiltelefonunkra – és a mai írásfelismeréssel, időjáráselőrejelzéssel,
internet-böngészővel rendelkező, multimédia-eszközzé avanzsált okostelefonunkra. És
a jövő az ajtónkon kopogtat: a magfúzió, kvantumos téridő-technológiák,
génmanipulációs eljárások, nanotechnológia, erős mesterséges intelligencia, stb.
valószínűleg pár évtizeden belül megvalósíthatóvá, majd mindennapossá válik
számunkra.

Valószínűleg a 7-es számú kritérium eldöntésére alkalmas kérdés egyik változata így
szól majd: ki talált rá a másik civilizációra? Ha a mi SETI-nk észleli a FKI
tevékenységének jeleit, akkor technológiáink legalábbis hasonló szinten lehetnek.
Ha viszont ők érkeznek ide, vagy célzott üzenetet kapunk, akkor a technológiák
tekintetében ők vannak előbbre.

8. Energia jellegű kérdések

Ismeretes a technikai civilizációk Kardasev-féle osztályozása, amely szerint a

csoportosítás alapjául a felhasznált energia aránya volna a perdöntő. Ebben a
felfogásban az I-es típusú civilizációk képesek felhasználni a bolygójukra eső
csillagfény teljes energiáját. A II-es típusú civilizáció a bolygó csillagának
egész kisugárzott energiáját képes felfogni és céljaira alkalmazni. A Kardasev III-
as társadalmak egy teljes galaxis energiáját képesek felhasználni, és feltehetőleg
ez a legmagasabb szint, ugyanis nehezen lenne elképzelhető olyan entitások
kialakulása, amelyek hatása az egész Univerzumra – vagy annak nagyrészére –
kiterjedhetne: ezek lennének a Kardasev IV-es osztály lakói. Mostanában a mi
civilizációnk Kardasev-száma 0,7 körül mozog (2012-ben az emberiség átlagosan 153
TWh energiát állított elő volt – igaz, hogy nagyrészét szénalapú
energiahordozókból; a Földre eső 7x1017 watt napenergiának kevesebb, mint 1%-át
hasznosítottuk) . A Kardasev skálán magasabb fokra lépnünk a mesterséges
magfúzióval, antianyag olcsó előállításával vagy a Dyson-gömbökkel lehetne
(utóbbiak olyan csillagkörüli gömbhéj-pályára állított tükrök rendszerét jelenti,
amely a kisugárzott energiát egy erőműbe vezeti). Ám ha a technika előbbi
meghatározását vesszük, arra jutunk, hogy a rendelkezésre álló energia csupán a
lehetőséget teremti meg a környezet átalakítására: a nagyobb rendelkezésre álló
energia nem jelenti automatikusan azt, hogy birtokosuk intelligensebben fog bánni
vele (hacsak valami olyan hátulütője nincs a dolognak, hogy azok a civilizációk,
amelyeknek energiához való jutásuk gyorsabb ütemű, mint intelligenciájuk fejlődése,
azok kipusztulnak. Lehet, hogy FKI azért nem mutatja meg nekünk a Kardasev II-höz
vezető utat, amiért mi sem mutatjuk meg a kisgyereknek, hogyan kell a gyufával
játszani?)

De ne feledjük, hogy a Kardasev-féle osztályozás csupán az elektromágneses

kölcsönhatásból származó energiával számol (bár bizonyos módosításai tekintetbe
vesznek magfúziós vagy antianyaggal való annihihilációból származó komponenenseket
is). Márpedig jelenlegi tudásunk szerint az elektromágneses és nukleáris
energiamennyiségek eltörpülnek az Univerzum tömegének 74%-át kitevő sötét energia
mellett. Ezt a fajta energiát a mi civilizációnk nemcsak hogy felhasználni nem
tudja, hanem a mibenlétével és törvényszerűségeivel sem vagyunk tisztában.

9. Erkölcsi kérdések

Talán a kapcsolatfelvétel legfontosabb aspektusa, hiszen olyan kérdések tartoznak

ide, mint a bajbajutott fajtársak segítése, fajfennmaradást elősegítő akciók, mások
szenvedésének enyhítése – illetve ezeknek a tevékenységeknek a környezetre
gyakorolt hatása (ára). A környezet életfenntartó képességének megőrzése lenne
tehát tulajdonképpen az erkölcsi kérdések sarokpontja, mert az élet tisztelete
tulajdonképpen a civilizáció nulladik főtétele. Persze, ez nem egy abszolút
kritérium, hiszen akkor mi, akik (még) fotoszintézisből nem tudunk megélni,
erkölcstelennek számítanánk, mivel élő növények és állatokokat fosztunk meg
életüktől annak érdekében, hogy anyagcserénket fenntartsuk. Ezért fajtársunk életét
és az öntudattal rendelkezőlények életét tekinthetjük érinthetetlennek, a nálunknál
alacsonyabbrendű élőlények közül pedig csak a létfenntartásunkhoz szükséges
mértékben oltunk ki életet - baktériumot, növényt, állatot. Vagyis nem erkölcsös
dolog fertőtlenítőszerrel locsolni a padlót, helikopterből vegyszert szórni a
mezőre és sportból vadászni. Szintén az élet tisztelete kategóriába tartozik az
elesettek és betegek segítése - de a méltó halál lehetőségének megadása is.

Az erkölcs tulajdonképpen a kooperatív viselkedés túlsúlyát jelenti a

konfrontációval és konkurrenciával szemben – ennek törvénybefoglalása és a
törvények, a jog tisztelete. A civilizáció nem azonos a technikai fejlődés fokával,
hanem a társadalom olyan berendezkedésére utal, ahol az egyedek közötti viszony
rendszer meglehetősen stabil és szabályozott és a fentebbi értelemben erkölcsös. A
viszonyok meghatározásához hozzájárul ugyan a tudás meg az intelligencia is – de
fontos szerepet töltenek be a tulajdonjog és annak megszerzése illetve öröklése, a
törvények rendszere valamint az élet értelméről vallott felfogások összessége.

10. A művészet megjelente, mely a Természet szépségének, belső harmóniájának és

rejtett szimmetriáinak megértését és ennek egyéni feldolgozására, kifejezésére való
képességet tükrözi.

11. Vajon számíthatunk-e valamilyen segítségre a FKI részéről – ha kiderül, hogy a

fenti 10 kritérium szerint nálunk fejlettebbek?

Nem feltétlenül. A technikai fejlettség az illető faj túlélésére, fennmaradására

irányuló tevékenységek jellemzője. Egy technikailag fejlettebb faj bírhat nagyobb
tudással és képes lehet komplexebb problémák megoldására, mint mi - manapság. De ha
az élet tisztelete és a kooperatív viselkedés nincs legalább olyan szinten, mint a
mienk, akkor nem sok jóra számíthatunk egy kapcsolatfelvétel következményeként.

Egyetlen, paradoxálisnak tűnő dolog azért megemlíthető. Az a tény, hogy az

emberiség civilizáltsági foka ilyen alacsony a fentebbi kritériumok alapján,
valamelyes reményeket támaszthat bennünk aziránt, hogy a FKI – ha létezik – ennél
magasabb civilizációs standardokkal rendelkezik.

Dr. Györfi András

andrasgy@rejtelyesfizika.hu