Településkutatás I.

Telepules1-3.qxd 2006. 08. 04.
10:21 Page 11
Elõszó
Telepules1-3.qxd 2006. 08. 04. 10:21 Page 12
Köszönetnyilvánítás
Sajnos lehetetlen mindenkinek köszönetet mondanom, aki hozzájárult jelen kö-
tet megszületéséhez. A kötet a Szegedi Tudományegyetem részére kidolgozott
képzési tematikán alapul; köszönet a lehetõségért a szegedi Szociológia Tanszék
vezetõjének, Feleky Gábornak és munkatársamnak, Rácz Attilának. A kötet
megírására Szikla Gyula, a Falu Város Régió szerkesztõje bíztatott.
A kötet fõ támogatója az Országos Lakás- és Építésügyi Hivatal Településren-
dezési Fõosztálya volt, támogatásuk nélkül a kötet nem jelenhetett volna meg.
Ezúton fejezem ki köszönetemet személyes segítségéért Körmendy Imrének, a
fõosztály vezetõjének, aki többször és rendkívül figyelmesen olvasta át a kézira-
tot, és javaslataival, korrekcióival sokat segített a tartalmi részek kifejtésében.
Az egyes fejezetek írása közben különbözõ szakterületek képviselõitõl kér-
tem segítséget: Bali János és Nagy Terézia néprajzkutató, Bartus Tamás és
Moksony Ferenc szociológus, Dúll Andrea és Sátor Nóra pszichológus, Juhász
Pál és Szabó Katalin közgazdász, Lammel Annamária kulturális antropológus.
A Magyar Urbanisztikai Társaság tagjai, Babos István, Lukovich Tamás, Marthi
Zsuzsa és különösen Pongrácz Katalin ötleteikkel és javaslataikkal segítették a
kézirat csiszolását.
Köszönet illeti a kötet társzerzõit, akik kifejezetten a jelen kötet számára írták
vagy dolgozták át korábbi munkáikat: Csernák Boldizsár, Eranus Eliza, Futó
Péter, Garamhegyi Ábel, Heltai Erzsébet, Kürtösi Zsófia, Láng Sarolta, Máth
András, José Luis Molina, Rácz Attila, Pálinkó Éva, Sarah Pink, Teresa San
Román, Szántó Zoltán, Szathmári Milán, Szeszler Zsuzsa, Tarjányi József,
Tompai Géza, Vicsek Lilla, Varga-Ötvös Béla, Vörös Miklós, és a fordítók, Erdõdi
Katalin, Földházi Erzsébet, Kállai Tibor. Együttmûködésüknek köszönhetõen a
kötet írásai nyelvileg és tartalmukat tekintve jól illeszkednek egymáshoz; a vég-
eredmény nem egyszerûen egy szöveggyûjtemény, hanem egy közös alkotás
lett. Öröm volt együtt dolgozni.
Köszönet illeti a Budai Várgondnokság munkatársait, amiért lehetõvé tették,
hogy éjjel-nappal dolgozhassak a Karmelita Kolostor egyik cellájának nyugalmá-
ban. Magánügy, mégis szeretnék nyilvánosan is köszönetet mondani annak a
két embernek, akik hónapokon át hiányoltak engem; és a munkatársaknak is,
akik elviseltek ugyanezen idõ alatt.
Elõszó
Annak idején a demokratizálódás jegyében a 7/1983. (Ép. Ért. 23.) ÉVM-utasítás

elõírta a rendezési tervekkel kapcsolatban a lakossági egyeztetést, ismertetést.
Ezeket az egyeztetéseket a Hazafias Népfront lakókörzetenként végezte, azon-
ban eredményességükrõl, hasznukról, azt hiszem, mindannyiunknak vegyes és
ellentmondásos tapasztalatai vannak. Az önkormányzatiság létrejöttével értelem-
szerûen egy ilyen ÉVM-utasítás már nem fejtette ki jótékony hatását. 1999-ben
megszületett az önkormányzati törvény, majd jó néhány évvel késõbb az épített
környezet alakításáról és védelmérõl szóló törvény. Szembetaláltuk magunkat
azzal, amit egyesek Patrick Geddesre, a rendezési tervek skót mûvelõjére vezet-
nek vissza, aki fontosnak tartotta a lakossági egyeztetéseket, fórumokat. Azt
mondhatjuk, hogy az önkormányzati döntések közül ez (ti. a településrendezési
terveket és a helyi építési szabályzatokat jóváhagyó) csaknem az egyetlenegy
olyan határozat, illetõleg rendelet Magyarországon, amelyhez valamiféle társa-
dalmi ismertetés, társadalmi kontroll is tartozik.
Az önkormányzati törvény két helyen említi a társadalmi egyeztetés szüksé-
gességét. Egyrészt kimondja, hogy a képviselõ-testület szervezeti és mûködési
szabályzatában maga határozza meg, hogy mely társadalmi vagy érdekképvise-
leti szervezettel és milyen formában mûködik együtt, bevonva õket a képviselõ-
testület vagy a bizottságok munkájába. Másrészt azt mondja ki, hogy az önkor-
mányzat a lakossággal való párbeszéd érdekében fórumrendszert mûködtethet.
Az építési törvény jogalkotásakor úgy tûnt, hogy a lakossági egyeztetéssel kap-
csolatban nem tehetünk mást, mint hogy elõírjuk az érintettek bevonásának
kötelezettségét, valamint az úgynevezett harmincnapos kifüggesztést, másrészt
pedig utalunk a helyben szokásos módra, ami a szervezeti és mûködési szabály-
zatban rögzíthetõ, és más jogszabályokban is visszatérõ fordulat. Tapasztalata-
ink szerint a tervezõknek és települési fõépítészeknek általában gondot jelent e
törvényi kötelezettség gyakorlati megvalósítása.
A településrendezésben gyakran okoz gondot, hogy az idõ sürget, valamint
szûkösek a tervezésre rendelkezésre álló anyagi források, amelyek nem teszik
lehetõvé a megbízó önkormányzatok és a tervezõk által elvárt mélységû vizsgá-
latok és elemzések elkészítését.
Letenyei László könyve a településrendezõi munkához kíván segítséget adni.
Az újszerû szerkesztési elveket követõ kötet (egyszerre tankönyv és szöveg-
gyûjtemény) néhány korszerû társadalomtudományos utat és módot vázol fel,
amelyen járva eredményesebben vonhatjuk be a helyi lakosságot a települési
tervezõi munkába, illetve ellenõrizhetjük készülõfélben lévõ terveink várható
fogadtatását és hosszú távú hatásait. Õszintén remélem, hogy a kötetben felvá-
zolt módszerek használatának köszönhetõen a következõ években a helyi la-
kosság véleménye és igényei egyre nagyobb súlyt kaphatnak a települések ké-

pének és a településrészek funkcióinak kialakításakor, és végül megvalósítható,
hogy a tervezõ valóban a lakosság érdekében végezze szolgálatait.
Szokatlannak tûnhet a tisztelt olvasó számára, hogy egy építész dominanciájú
szakma hivatala efféle könyv kiadását támogatja, de könnyen belátható, hogy a
településtervezés elsõsorban társadalmi, s csak másodsorban mûszaki kérdés.
Az urbanisták mindenkor büszkén vallották, és vallják (egyébként teljesen jog-
gal), hogy szakmájuk interdiszciplináris (akár mint tudományt, akár mint alkal-
mazott tevékenységet nézzük), méltó és igazságos tehát, hogy megtegyük a
szükséges nyitást e téren is. Reményeink szerint a különbözõ szakterületek kö-
zötti együttmûködés tovább fog folytatódni, sõt bõvülni, hogy a Széchenyi István
által leírtak mindannyiunk tapasztalatává válhassanak: „Egynek minden nehéz,
sokaknak semmi sem lehetetlen.”
Körmendy Imre
fõosztályvezetõ
Országos Lakás- és
Építésügyi Hivatal
Településrendezési Fõosztály
Bevezetés
Terepen folytatott kutatás ..... 19

A térségi és településkutatás mint alkalmazott tudomány ..... 20
Kiknek szól a kötet? ..... 20
Hiánypótlás ..... 21
Az egyszerûsítésrõl ..... 22
A kötet szerkezete ..... 23
A kötet és a szöveggyûjtemény fejezetei ..... 24
Terepen folytatott kutatás
Talán ismerõs az olvasónak az a helyzet, amikor megérkezik egy olyan helyre,

amelyrõl nem elégségesek az elõzetes ismeretei, azt sem tudja pontosan, me-
lyek a helyben fontos kérdések, csak annyit tud, hogy neki kell majd ezekre
választ adnia, miközben mind az ideje, mind az anyagi eszközei korlátozottak.
A fenti alaphelyzet mindig elõáll, amikor egy település vagy térség életét szeret-
nék megismerni, akár tudományos, akár pedig alkalmazott célból. Még ha tulaj-
don lakókörnyezetünkrõl van is szó, és ismerünk néhány, a területre vonatko-
zó statisztikát, mindig kevesebb elõzetes információval rendelkezünk, mint
amennyire szükségünk lenne a késõbb felmerülõ kérdések megválaszolására.
Kutatásunk elején még nem tudhatjuk, melyek lesznek azok a kérdések, ame-
lyek a legtöbb odafigyelést, érzékenységet igénylik majd – tehát amelyek kuta-
tásunk szempontjából a legfontosabbnak lesznek. Az anyagi és idõbeli források
pedig végül minden esetben szûkösnek fognak mutatkozni, függetlenül attól,
hogy több évre tervezett tudományos célú, vagy néhány hetes alkalmazott kuta-
tásról van-e szó. Jelen kötet éppen ilyen helyzetben kíván hatékony segítséget
nyújtani.
A „terep” – jelen kötet értelmezésében – egyaránt lehet egy település vagy egy
térség. A kortárs európai és hazai gyakorlat megkülönbözteti a település-, terü-
let- és vidékfejlesztõ szakmákat, illetve a rendezéssel és a fejlesztéssel foglalkozó
szakembereket. A különbözõ szakmák, szakterületek intézményesülése ma már
elõrehaladott folyamat. Ennek ellenére egy társadalmi vizsgálat folytatásakor a
különbözõ fejlesztõ és rendezõ szakmák szerint nem mutatkoznak különbsé-
gek, települések és térségek esetében alapvetõen ugyanazokat az adatgyûjtési
és -feldolgozási technikákat kell alkalmazni. Pontosabban fogalmazva, az alkal-
mazott módszereken minden esetben változtatni kell egy keveset, de ez terep-,
nem pedig szakmaspecifikus kérdés. A kötetben tárgyalt módszerek más ese-
tekben, például egy településrész, egy szubkultúra vagy egy intézmény vizsgá-
latakor is alkalmazhatók.
A terep megismerésére számtalan módszer kínálkozik. Kötetünkben terjedelmi

korlátok miatt nem törekedhetünk teljességre, csupán néhány adatgyûjtési tech-
nikát kívánunk bemutatni az antropológia, a szociológia, a társadalomföldrajz és
a közgazdaságtan területérõl. A válogatás alapelve természetesen vitatható; két-
ségtelen, hogy a bemutatott technikákon kívül számos további módszer ismerte-
tésével lehetne bõvíteni a sort. A módszerek kiválasztásának legfontosabb szem-
pontja az volt, hogy a településfejlesztés terén szerzett személyes tapasztalataim
20 TELEPÜLÉSKUTATÁS
szerint ezek ismeretében hatékonyan, azaz viszonylag gyorsan és nagy megbíz-
hatósággal lehet feltárni és megválaszolni a terep legfontosabb kutatási kérdéseit.
A térségi és településkutatás mint alkalmazott tudomány
Korábban egy-egy település vagy régió életének megismerése néhány elhivatott

társadalomkutató érdeklõdési körébe tartozott. A falu- vagy városszociológiai,
etnográfiai, antropológiai vagy szociográfiai munkák eredményeit ugyan a széles
közönség is olvashatta, a kutatások eredményei azonban ritkán hasznosultak
közvetlen módon, azaz nem voltak alkalmazott kutatások.
Napjainkban a települések, kistérségek jövõjére vonatkozó döntések megho-
zatalakor egyre fontosabb szerepet játszik a „társadalmi egyeztetés”, a helyben
élõ emberek véleménye. Továbbra is kérdés azonban, hogy miként lehet fel-
tárni a helyi véleményeket. A ma Magyarországon alkalmazott módszerek – így
például a lakossági fórum vagy az interjúsorozat – a gyakorlatban elégtelenek
arra, hogy segítségükkel a helyi lakosságot bevonjuk a tervezési folyamatba,
illetve hogy valós véleményüket megismerjük. Új, az eddigieknél hatékonyabb
véleményfeltáró és adatfeldolgozó módszerek alkalmazására van tehát szükség.
A magyarországi kutatók viszonylag könnyû helyzetben vannak: mivel a te-
lepülési és térségi tervezés társadalomtudományos megalapozása terén több
évtizedes a lemaradásunk a világ fejlettebb országaitól, viszonylag könnyû ta-
nulni másoktól, nem kell egészen önálló utakat keresnünk. Jelen kötet olyan
társadalomtudományos módszereket mutat be, amelyek hazánkban talán újsze-
rûnek hatnak, de amelyeket más országokban régóta sikerrel alkalmaznak a
települések és térségek vizsgálatában.
Kiknek szól a kötet?

A kötet szerkesztésekor elsõsorban a település- vagy térségfejlesztésben dolgozó
szakemberekre voltunk tekintettel. Ennek megfelelõen az egyes módszerek le-
írása során rövid idõtávokban gondolkodtunk, a bemutatott példák pedig vala-
milyen települési vagy térségi rendezési/fejlesztési kérdéshez kapcsolódnak. Az
egyes módszerek azonban – az alkalmazott jellegû példáktól függetlenül – nem-
csak az alkalmazott, hanem a hosszabb távú és kevésbé gyakorlatias kutatások
során is alkalmazhatók. Reméljük, hogy a több diszciplína területérõl merítõ
kézikönyv a tudományos kutatók számára is jól használható lesz.
Valószínû, hogy a kötet olvasói legnagyobb számban az urbanisztika és/vagy
a társadalomtudományos szakirányokon tanuló egyetemi és fõiskolai hallgatók
lesznek, akiknek a kötet olvasását kötelezõ vagy választható jelleggel elõírják.
BEVEZETÉS 21
Elsõsorban a hallgatók igényeire gondoltam, amikor a témához tartozó legfonto-

sabb irodalmak lefordítására és szöveggyûjteményszerû megjelentetésére vállal-
koztam; ugyancsak a hallgatók számára fontos, hogy a tankönyv és a szöveggyûj-
temény együtt jelenjen meg, ne kelljen „ugyanazt” kétszer megvenni. A képzés-
ben részt vevõ oktatók feladatait és a hallgatók felkészülését segítik a fejezetek
végén a tudást ellenõrzõ kérdések és gyakorló feladatok.
Összefoglalva a gondolatmenetet, a kötetet elsõsorban társadalomtudomá-
nyos kutatók és hallgatók, illetve urbanisták, település-, terület- és vidékfejlesz-
tés, rendezés és szabályozás területein dolgozó szakemberek figyelmébe ajánlom.
Hiánypótlás
A bemutatásra kerülõ módszerek kiválasztásakor fontos szempont volt, hogy

olyan módszerekrõl írjunk, amelyekrõl ma még nincs hozzáférhetõ gyakorlati
útmutató irodalom Magyarországon.
Egyes módszerek bemutatásakor abból indultunk ki, hogy a magyar nyelvû
olvasó még semmit nem olvashatott az adott módszertanról. Bár régóta létezõ
gyakorlat, de még mindig hiányzik például a mentális térképezés vagy a kapcso-
latháló-elemzés módszertani segédlete magyar nyelven – ezeknél a terület minél
teljesebb körû, az alapoktól kezdõdõ bemutatására törekedtünk. Más kérdések
kapcsán vannak bizonyos kézikönyvek magyar nyelven, de azok eltérõ szemlé-
letük vagy nem gyakorlatias jellegük miatt alkalmazott kutatások során nehezen
használhatók.
Bár általában véve jelentõs a hazai néprajzi-antropológiai, illetve a marketin-
ges szakirodalom, nincs magyar nyelvû gyakorlatias kézikönyv a résztvevõ meg-
figyelésrõl, és hiányzik a könyvpiacról a fókuszcsoportos vizsgálatokat kellõ tu-
dományos mélységben tárgyaló munka. Napjainkban a kutatók mindkét vizsgá-
lati módszert elsõsorban gyakorlat közben sajátíthatják el, hiszen az egyetemi
oktatásban a módszertan „módszeres” megismerése gyakran háttérbe szorul a
tudomány- és eszmetörténeti, illetve elméleti tendenciák javára. Az adott fejeze-
tek ezekben az esetekben a magyarul már hozzáférhetõ irodalmakra gyakran
utalva, azokra részben építve fejtik ki gondolataikat; a hozzáférhetõ irodalma-
kat a kilencedik fejezet ajánlott irodalmai között ismertetjük.
Végül, vannak olyan témák, amelyekrõl remek kézikönyvek találhatók ma-
gyarul. Például, kérdõívezés kapcsán elsõsorban Earl Babbie (1965, 1995) mun-
kája a kutatási eredmények átadása kapcsán pedig Szabó Katalin (2001) könyve
alapvetõ kiindulópont lehet; ilyen esetekben jelen kötet csak arra vállalkozik,
hogy a más munkákban leírtakat kiegészítse. Az ajánlott irodalmak ismerete ilyen
esetekben elengedhetetlennek tûnik a jelen kötetben foglaltak pontos megérté-
séhez.
Az egyszerûsítésrõl
A dolgok sokszor másként festenek távolról és közelrõl. A Naprendszer egy tá-

voli pontjáról tekintve a Föld egy golyó. A Holdról vizsgálva egy színes bolygó,
míg egy repülõgéprõl letekintve egy egyenetlen felszín tûnik a szemünkbe. Ha
az embereket kérdezzük, hogy mi a véleményük a Földrõl, többnyire társadal-
mi vagy környezeti kihívásokról fognak beszélni, és csak kevesen, vagy talán
senki sem fogja azt mondani, hogy a Föld egy rücskös felszínû színes golyó.
Jelen kötet arra vállalkozott, hogy különbözõ tudományágak területérõl me-
rítve állítson össze egy egymásra épülõ, egységesnek tûnõ módszertant, amelyet
követni lehet települések és térségek életének megismerésekor. Eltekintve attól,
hogy a bemutatott módszereken kívül számos további adatgyûjtési és feldolgo-
zási technika is a kötet oldalaira kívánkozna, belátható, hogy már a tárgyalandó
módszerek esetében is csak dióhéjban, „távolról tekintve” mutathattuk be azok
elméleti kereteit és metodikai megfontolásait. Érthetõ, ha sok olvasó úgy gon-
dolja majd, hogy az egyes témákat részletesebben körül kellett volna járni; saját
szakterülete felõl tekintve minden egyes fejezet kiegészítésre szorulna. Valószí-
nû például, hogy ha egy pszichológus átfutja a konstruktuivista megközelítések
egy bekezdésben történõ összefoglalását, vagy egy néprajzkutató elolvassa a kul-
turális antropológia másfél évszázadát másfél oldalban áttekintõ vázlatot, akkor
olyasmit gondol, hogy „hümm, a dolog azért ennél kicsit bonyolultabb”. A kötet
szerkesztésekor azonban ezzel épp ellentétes szemléletet követtem: az volt a
kérdés, hogy miként lehet az egyes tudományágak fõ kérdéseit a lehetõ legegy-
szerûbb módon bemutatni, azzal a céllal, hogy az eltérõ diszciplínák keretei
között nevelkedett szakemberek valamennyi módszert megérthessék és feldol-
gozhassák a maguk számára.
Jelen kötet egyik vezérgondolata, hogy a hétköznapi élet nincs tekintettel a
diszciplináris határokra. Éppen ezért egy település vagy térség életének megis-
merésekor interdiszciplináris társadalomtudományos szemléletre van szükség.
Gyakorlati szakemberként az a tapasztalatom, hogy egy közepes színvonalon
elvégzett interdiszciplináris szemléletû, alkalmazott célú településkutatás jobban
használható eredményeket hoz, mint egy kiváló, de saját szaktudománya kere-
tein belül maradó vizsgálat. Az interdiszciplinaritás igénye bizonyos távolság-
tartást követel meg minden egyes diszciplínától, azok nyelvezetétõl és saját ér-
telmezésétõl. A „közös nyelv” iránti igény miatt le kellett mondanom az egyes
tudományágakra jellemzõ szakkifejezések és a szakmai retorikák elemeinek
használatáról; ez viszont épp arra teremt lehetõséget, hogy az egyes technikák
módszertani és elméleti megfontolásait a lehetõ legegyszerûbb módon adhas-
sam közre.
BEVEZETÉS 23
A kötet szerkezete
A kétkötetes munka egyszerre kíván tankönyv és szöveggyûjtemény lenni. Az

elsõ kötetben az egyes kutatási módszereket egy-egy könnyen érthetõ nyelven
írt fejezet vezeti be, amelyeket – keretes írásként – más szerzõktõl vett rövi-
debb szövegrészletek vagy recenziók egészítenek ki. A második kötetben az
egyes témakörökhöz tartozó „veretes” szövegek találhatók hazai, illetve külföldi
szerzõktõl.
A tankönyv jellegû fejezetek röviden és gyakorlatiasan tekintik át az adott
társadalomtudományos módszer elméleti gyökereit, legfontosabb elméleti és
gyakorlati problémáit, majd az alkalmazás lépéseit. A gyakorlatok és ellenõrzõ
kérdések a kötet végén találhatók. Bár nemzetközi példa több kínálkozik, igye-
keztünk minden esetben hazai példákat és esettanulmányokat bemutatni. Azt
reméljük, hogy a fejezet pontjait követve egy alapismeretekkel rendelkezõ ku-
tató képes végrehajtani egy „próba”-kutatást az adott módszertan szerint. A rö-
vidre szabott útmutatók azonban gyakran túlzottan egyszerûsítve ismertetik az
egyes technikák fõbb kérdéseit. Kétségtelen, hogy aki ezeket a módszereket
nemcsak kipróbálni, hanem a gyakorlatban alkalmazni is szeretné, annak a to-
vábbiakban nem csupán saját hibáiból kell tanulnia, hanem a szakirodalomban
is el kell mélyülnie. A továbblépést segítik azok az irodalmak, amelyeket az
adott fejezetekhez mellékelve, szöveggyûjteményszerûen adunk közre.
A szöveggyûjtemény szövegei közül témakörönként az egyik az adott téma
„klasszikusa”, amelyet egy kivétellel elõször adunk közre magyar nyelven. Ezen
irodalmak ismerete azért fontos, hogy a magyar kutatók közös szakmai nyelvet
beszéljenek külföldi kollegáikkal. A szöveggyûjtemény másik darabja fejezeten-
ként általában egy-egy hazai szerzõ írása az adott témában. A többnyire elsõ
közlésként közreadott szövegek kiegészítik a tankönyvben leírtakat, és irányt
mutatnak a módszertan fõbb kérdéseinek továbbgondolására.
Az autodidakta továbbképzést segíti a kötet végén található szakirodalmi át-
tekintés és könyvajánló. Gondolva a településfejlesztõ szakemberek idõkorlá-
taira, ahelyett hogy egy-egy témakör irodalmát teljeskörûen bemutatnánk, ki-
válogattuk a megítélésünk szerint leginkább gyakorlatias és jól hasznosítható
kézikönyveket és internetes oldalakat. Az egyes kötetekrõl és oldalakról rövid
leírást is adunk, megkönnyítendõ a keresést és a megfelelõ írás kiválasztását.
A kötet és a szöveggyûjtemény fejezetei
I. A társadalomtudományos vizsgálat
A kötet legelsõ fejezete azzal foglalkozik, mikor érdemes egy településen vagy
kistérségben társadalomtudományos alapozó szaktanulmányt készíteni, illetve
általában mi a szerepe a késõbbiekben bemutatott módszereknek a település-
fejlesztési koncepció megalapozásában.
A szöveggyûjtemény I. fejezetében elsõként az Európa Tanács 1999/1260
rendeletét olvashatjuk, amely lefektette az unió fejlesztéssel kapcsolatos elveit.
Ezt egészíti ki Futó Péter és Szeszler Zsuzsa írása, amely egyfajta fogódzót, sza-
márvezetõt nyújt a településfejlesztési koncepciók készítéséhez.
II. Kvalitatív és kvantitatív adatgyûjtési technikák ötvözése

A kötet második fejezete a túlnyomórészt kvantitatív módszertani képzésben
részesülõ hazai társadalomkutatók számára lehet érdekes. A fejezet arra hívja fel
a figyelmet, hogy az adatgyûjtés két iskolája között nem lehet értékbeli különb-
séget tenni, egy helyi társadalom megismeréséhez a kvalitatív és kvantitatív
technikák együttes alkalmazására van szükség.
A szöveggyûjtemény II. fejezetének elsõ darabja az antropológusok generá-
cióit nevelõ, nagy hatású pedagógus, Teresa San Román egyik elõadása, amely
a „tervezett” versus „spontán” kutatás és más kulcsfogalmak antropológiai jelen-
tésének megvilágításával segít tisztázni a kvalitatív és kvantitatív módszerek
együttes használatának kérdését. A másik szöveg egy kortárs amerikai szocioló-
gus, Alan Bryman munkája, aki hasonló gondolatokat fogalmaz meg. Gondo-
latmenete remélhetõen közelebb áll a szociológián és közgazdaságtanon nevel-
kedett hazai olvasókhoz. Mindkét szöveg elõször jelenik meg magyar nyelven.
III. Résztvevõ megfigyelés

A résztvevõ megfigyelés a legismertebb és leggyakrabban használt módszertan
a kulturális antropológiában. A módszert eleinte olyan társadalmak megismeré-
sére alkalmazták, amelyekrõl a kutatók, úgymond, „semmit sem” tudtak. Az
antropológia arra tanít, hogy napjaink hazai társadalmának sok sajátosságára ér-
demes úgy rácsodálkozni, mintha semmit sem tudnánk róla. A résztvevõ meg-
figyelést elsõsorban érzékeny kutatóknak ajánlom, akik a társadalom nagy és
az emberek kis kérdéseit egyaránt fontosnak tartják.
A III. fejezet egyik szövege a módszer egyik „feltalálója”, Bronislaw Mali-
nowski 1922-ben megjelent könyvének bevezetõje. Mint az elmélettörténeti ke-
reteket felvázoló másik tanulmány szerzõi, Vörös Miklós és Frida Balázs rámu-
tatnak, a Malinowski-szöveg a híres antropológus módszertani ajánlásának te-
kinthetõ.
BEVEZETÉS 25
IV. Fókuszcsoportos interjú

Elsõsorban a reklámszakmában divatos módszer, melyet – módszertani problé-
mái miatt – társadalomtudományos kutatásokban ritkán használnak. A vizsgá-
lat során a célcsoportot „reprezentáló” személyeket leültetik egy asztal köré (õk
a fókuszcsoport), és egy kutató, az ún. moderátor nekik teszi fel a kérdéseket.
A vizsgálat során nem csak az derül ki, hogy mi a válasz a kérdésünkre, de az
is, hogy miért. Fontos információt hordozhatnak a vizsgálatban részt vevõ sze-
mélyek spontán reakciói is.
A szöveggyûjteménynek a fókuszcsoport-témakörhöz tartozó elsõ szövege
Robert K. Merton, Marjorie Fiske és Patricia L. Kendall 1956-ban megjelent, ma
már klasszikusnak számító kötete (The Focussed Interview) két fejezetének ma-
gyar nyelvû kivonatolt fordítása. A másik szöveg szerzõje Jenny Kitzinger, aki
az interakciók jelentõségét hangsúlyozza a fókuszcsoportos vizsgálatban egy
empirikus kutatás tapasztalatai alapján. Az utolsó írás – Vicsek Lillától – az ered-
ményt befolyásoló különbözõ tényezõkrõl szól.
V. Interjú, kérdõív és adatbázisok gyûjtése – terepközeli módon

Jelen kötetnek nem célja, hogy akár az interjúzás, akár a kérdõívszerkesztés, a
mintavétel, a statisztikai adatfeldolgozás módszertanához olyan részletes útmu-
tatót nyújtson, mint a többi adatgyûjtési technikához. Mindezekrõl a módszerek-
rõl több kitûnõ kézikönyvet olvashatunk magyarul. Egy hasonló részletességû
bemutatás túlnyúlna jelen kötet terjedelmi korlátain. Az 5. fejezetet inkább kiegé-
szítésnek szánjuk, melynek célja bemutatni, hogy miként interjúzhatunk és kér-
dõívezhetünk a terepmunka sajátos körülményei között. Ezek a kiegészítések
olyan szakemberek számára hasznosak, akik már rendelkeznek tapasztalatokkal
e három gyakran alkalmazott módszer használatában. A kevésbé gyakorlott ku-
tatók és hallgatók figyelmébe a szöveggyûjteményt illetve az ajánlott irodalmat
ajánlom a továbblépéshez.
A szöveggyûjtemény V. fejezetében Heltai Erzsébet és Tarjányi József mun-
kája kéziratban már régóta létezõ, többek számára ismert, de nyomtatásban még
meg nem jelent hiánypótló írás, amely elsõsorban a szerzõpáros saját interjús
tapasztalatira támaszkodik. A kiadás számára némileg átdolgozott szöveg elsõ-
sorban a mélyinterjú során elkövethetõ hibákkal foglalkozik, oldott, könnyen
érthetõ stílusban. A másik szöveg a kérdõíves adatgyûjtés újabb technikáival
foglalkozik, a személyes mellett a telefonos, internetes, postai és e-mailes vala-
mint a számítógéppel támogatott interjúkkal. A szöveg szerzõi, Eranus Eliza,
Láng Sarolta, Máth András és Rácz Attila gyakorlati szakemberek, illetve tudo-
mányos karriert választott kutatók.
VI. Mentális térkép szerkesztése
Ha azt halljuk: térkép, akkor többnyire a földfelszín egy darabjának meghatáro-
zott méretarány szerint kicsinyített rajzára gondolunk. Ha viszont azt halljuk:
középkori térkép, akkor nehezen böngészhetõ rajzolatok jutnak az eszünkbe,
amelyen a rajzoló élethû portrékkal jelzi a vízi szörnyek és kutyafejû tatárok
földjét. Ez utóbbihoz hasonló a mentális térkép, amely egy településre vagy tér-
ségre vonatkozó közös tudást gyûjti össze és ábrázolja. A mentális térkép szer-
kesztése – az eddigiektõl eltérõen – nem adatgyûjtési, hanem adatfeldolgozási,
vagy még inkább interpretációs technika. Maga a térképvázlat (ha egyáltalán
készítünk ilyent) csupán grafikai ábrázolása egy adatbázisnak, amelynek adatai
például interjúkészítés vagy kérdõíves vizsgálat keretében gyûjthetõk össze.
A szöveggyûjtemény VI. fejezetében két írás található, az elsõ Roger Downs
és David Stea 1977-ben megjelent népszerû tankönyvének részlete. Ez a tan-
könyv a mentális térképekkel foglalkozó egyik legkorábbi egyetemi jegyzet, és
angolszász nyelvterületen elsõsorban e könyv alapján ismerkedtek társadalom-
földrajzosok generációi a kognitív térképezéssel. A másik szöveg hazai alkalma-
zott kutatásokat bemutató válogatás, közte Garamhegyi Ábel, Csernák Boldi-
zsár, a csíkszeredai Kommunikációs Antropológia Munkacsoport, illetve Letenyei
László és szerzõtársainak munkái.
VII. Kapcsolatháló-elemzés
A kapcsolatháló-elemzés napjainkban egyfajta tudományos divattá vált. A tele-
pülés- és térségfejlesztõ szakmában is gyakran elhangzik az igény, hogy a kü-
lönbözõ kisebb egységek (falvak, mikrorégiók, helyi vállalkozások, iskolák
stb.) hálózatba szervezõdve igyekezzenek megoldani kisebb-nagyobb gondjai-
kat. A nyilvánvalónak tûnõ elõnyök ellenére még mindig nagyon kevés kutató
végez hálózati típusú kutatást. Ennek sok oka van: kevesen értenek az elemzõ
eljárásokhoz, az adatfeldolgozáshoz új számítógépes szoftverekre van szükség,
és kevés az ilyen jellegû megrendelés is. A fejezet ezen a helyzeten kíván segí-
teni. Keretes írásként José Luis Molina tankönyvének részlete olvasható, amely
a kapcsolatháló-elemzés alkalmazásainak áttekintését adja.
A szöveggyûjtemény VII. fejezetében Szántó Zoltán elmélettörténeti és Kür-
tösi Zsófia módszertani jellegû írása található. A szövegek elsõ közlések.
VIII. Interpretáció
Az adatok feltárásával és értelmezésével még nem zárult le a kutató munkája: át
kell adnia tudását a megrendelõnek, azaz az önkormányzatnak vagy a kistérségi
társulásnak. A kötet utolsó fejezete arra hívja fel a figyelmet, hogy a nem érthe-
tõ, nem adekvát módon tolmácsolt tudás olyan, mintha nem is létezne. A fejezet
néhány olyan gyakorlati tanácsot fogalmaz meg, amelyek segíthetik a társadal-
BEVEZETÉS 27
mi szaktanulmány hasznosulását. Kiemelt helyet foglal el a vizuális, azaz képi

elemek szerepe az interpretáció során; ennek aktualitást ad, hogy a kép jellegû
információk gyûjtése és továbbadása napjainkban technikailag egyre könnyebbé
válik.
A társadalomtudományos tanulmány írójának szem elõtt kell tartania, hogy
javaslatait alkalmanként meg is fogadhatják. Ha javaslatai a társadalomtudomá-
nyos koncepcióból kilépve átkerülnek a tervezõ asztalára, majd megvalósulás
útjára lépnek, elengedhetetlen a monitoring, azaz annak ellenõrzése, hogy a
javaslatok elérik-e a várt hatást.
A megszerzett tudás átadása, tolmácsolása mind az antropológiai, mind a
szociológiai, mind pedig a közgazdasági irodalomban fontos helyet foglal el,
ám az egyes diszciplínák képviselõi egymástól eltérõ módon gondolkodnak a
kérdésrõl. A szöveggyûjtemény VIII. fejezete egy részletet tartalmaz Deirdre
McCloskey: A közgazdaságtan retorikája c. könyvébõl. A választott szövegrész-
let nem csak a közgazdászok, hanem a szociológusok és az urbanista tervezõk
részére is megszívlelendõ. A másik szöveget az antropológus Sarah Pink írta,
témája a vizuális adatgyûjtés és interpretáció a társadalomtudományos kutatás
során.
I. A TÁRSADALMI VIZSGÁLAT
Bevezetés ..... 31
Koncepció, fejlesztés és rendezés ..... 32
A társadalmi vizsgálat szerepe a település- és területfejlesztés
és -rendezés során ..... 35
Települési, térségi és vidékfejlesztõ szakmák ..... 39
A fejlesztési piac szereplõi:
önkormányzatok, fejlesztõ cégek, közigazgatás ..... 41
A lakossági egyeztetés hazai gyakorlata ..... 45
Mûszaki (szakmai) dominancia
a hazai településfejlesztõ gyakorlatban ..... 47
A lakossági egyeztetés adekvát és korszerû módszerei ..... 51
Keretes írás:
Tompai Géza: A településszerkezeti és természetföldrajzi szempontok
meghatározó szerepe a településfejlesztésben és -rendezésben ..... 36
Varga-Ötvös Béla: Tervezési idõ és tér ..... 43
Négy paradoxon ..... 49
Szöveggyûjtemény:
1 Az Európa Tanács 1999. június 21-i 1260/1999/EK-rendelete
a strukturális alapokra vonatkozó
általános rendelkezések megállapításáról. (Kivonat) ..... 325
1 Futó Péter és Szeszler Zsuzsa:

A településfejlesztési koncepció készítésének módszerei
az EU-ban és Magyarországon ..... 341
Bevezetés
A fejezetben elõször arról esik szó, hogy mi a társadalmi vizsgálat szerepe a te-
lepülési tervezési folyamatban, majd a terület-, vidék- és településfejlesztõ, -ren-
dezõ szakmák bemutatása következik. Röviden ismertetjük a „társadalmi egyez-
tetés” kortárs hazai módszereit, majd a kötetben tárgyalásra kerülõ további tár-
sadalomtudományos adatgyûjtési technikákat. Mindezek a kérdések elsõsorban
területi és térségi tervezõi szakmákban dolgozó szakemberek számára lehetnek
érdekesek; akik nem gyakorló szakemberek, és nem is kívánnak ezen a terüle-
ten dolgozni, ezt a fejezetet bátran átlapozhatják.
A szöveggyûjtemény e témához tartozó fejezetében két írás olvasható. Az
egyik az Európa Tanács 1999. évi 1260-as rendeletének kivonata, amely az ér-
vényes hét éves tervezési idõszakra vonatkozóan (2000-tõl 2006-ig) fogalmazza
meg a strukturális alapok mûködésének alapelveit. A dokumentum III. fejezet
9. cikke – „Meghatározások” – egyfajta szószedetként definiálja a fejlesztés uni-
ós gyakorlatában használt legfontosabb fogalmakat, mint például programozás,
fejlesztési terv, operatív program, prioritás, intézkedés, irányító és kifizetõ ható-
ság stb.
A másik szöveg Futó Péter és Szeszler Zsuzsa ajánlása településfejlesztési
koncepciók készítésére. Az ajánlás tételesen, pontokba szedve tekinti át a tele-
pülésfejlesztési koncepció írásakor leggyakrabban elõforduló, megválaszolandó
kérdéseket. Bár a kötet következõ fejezete éppen arra hívja fel a figyelmet, hogy
egy fejlesztési koncepció készítésekor ne határozzuk meg elõre a kutatási kérdé-
seket, kétségtelen, hogy a szerzõpáros útmutatója következetes gondolkodásra
késztet és ezért hasznos segédlet lehet.
A szövegben két rövidebb keretes írás található. Tompai Géza – a jelen kö-
tetben hangsúlyozott társadalomközpontú szemlélet ellenpontozásaként – arra
hívja fel a figyelmet, hogy a települési és térségi tervezés során a mûszaki adott-
ságoktól sem szabad eltekinteni. Varga-Ötvös Béla írása azt mutatja be, hogy a
településtervezõk sokszor másként gondolkodnak a település terérõl és az idõ-
távokról, mint a politikai és a gazdasági élet szereplõi.
A fejezet a települési, térségi és vidékfejlesztési szakmák fejlesztési és rende-
zési kérdéseirõl szól. A társadalomtudományos vizsgálat módszertana alapvetõ-
en nem különbözik akkor, ha települést vagy térséget vizsgálunk, ezért jelen
kötetben, és így ebben a fejezetben is, amikor „fejlesztési koncepcióról”, „ren-
dezésrõl” stb. írunk, akkor ezzel egyszerre utalunk a települési és térségi felada-
tokra. A „település vagy térség lakossága” helyett a „helyi társadalom” kifejezést
használjuk. A térségi vagy településrendezési jogosultságú szakemberekre „terve-
zõként”, a társadalom megismerésével, a rendezési feladatok társadalmi moni-
toringjával foglalkozó társadalomkutatókra „kutatóként” hivatkozom.
Koncepció, fejlesztés és rendezés
A mindennapi gyakorlatban a települési és területfejlesztési szakmában három-

fajta feladatról szoktunk beszélni: koncepcióalkotás, fejlesztés és rendezési fela-
datok.
A fejlesztési koncepció egy térség vagy település operatív fejlesztési programjait

és rendezését megalapozó dokumentum. Egy jó koncepció az élet minél több
területére vonatkozóan, komplex szemlélettel készül, amelyben a társadalmi
szempontokon kívül (egyebek közt) gazdasági, helyi politikai, földrajzi, környe-
zetvédelmi, egészségügyi, infrastrukturális, közlekedési, mûemléki, mûvelõdési
és más szempontok is felmerülhetnek. Az adott területre vonatkozó információ-
kat szélesebb kontextusban, regionális, országos vagy uniós összehasonlításban
is értelmezni kell. A koncepcióban megjelenik a múlt öröksége, a jelen tenniva-
lói és a jövõ célkitûzései: a dokumentum a statikus állapotleíráson túl idõsoros
elemzések segítségével bemutatja a települést, térséget érintõ legfontosabb folya-
matokat, illetve az egyes területeken elõrejelzéseket és jövõképet is megfogal-
maz. A különbözõ szempontok alapján írt dokumentumnak egységesnek kell
lennie, amelybõl kiderül az egyes vizsgálati területek kapcsolatrendszere. Elvár-
ható például, hogy a gazdasági erõforrások, a szociálpolitika és a környezetvé-
delem kérdései a maguk szervesen összekapcsolódó módján kerüljenek bemu-
tatásra. A gyakorlatban persze a koncepciót megalapozó kutatások nem mindig
törekedhetnek a teljességre; általában ésszerû kompromisszumokat kell kötni a
kutatás mélysége, költségei és idõtartama között. A készülõ koncepciók fõleg
akkor lesznek jól hasznosíthatók, ha a készítõk már a vizsgálati szakaszban is
elsõsorban a legfontosabb helyi kérdésekre koncentrálják erõforrásaikat; éppen
ezért nincs is állandó recept a „jó” koncepció elkészítésére.
Fejlesztési programok:
fejlesztési tervek,
pályázati anyagok
Fejlesztési
koncepció
Rendezési feladatok:
szerkezeti terv, szabályozás
1.1. ábra. A koncepció, a fejlesztés és a rendezés viszonya

I. A TÁRSADALMI VIZSGÁLAT 33
Mind a rendezési, mind pedig a fejlesztési feladatok alapja a térségi vagy telepü-
lésfejlesztési koncepció, a kétfajta tevékenység azonban különbözik egymástól.
Viszonyuk mellérendelt, mindkét tevékenység a fejlesztési koncepcióra építve
és egymást figyelembe véve végezhetõ.
A rendezési feladatokat jogszabályok írják elõ. A területfejlesztés és -rendezés ke-

reteit az 1996. évi XXI. törvény, a településfejlesztés és -rendezés önkormányzati
feladatait elsõsorban az 1990. évi LXV. (önkormányzati) törvény tartalmazza;
hozzá kell tennünk, hogy a hazai településfejlesztési törvény nem született meg.
A településrendezés hazai alapdokumentuma az épített környezet alakításáról és
védelmérõl szóló 1997. évi LXXVIII. törvény. Ez utóbbi jogszabály, mint erre
Kõszegfalvi és Loydl 1 rámutatnak, a településrendezést, mint fogalmat, ugyan nem
határozza meg, de megjelöli célját, feladatát és eszközeit. Célja – hogy röviden fo-
galmazzunk – a területfelhasználás szabályozása, az infrastrukturális hálózat és
az építés helyi rendjének kialakítása. Feladata a fejlõdés kereteinek és az érté-
kek megõrzésének biztosítása a terület felhasználására és beépítésére vonatko-
zó helyi szabályok kialakításával. A megvalósítás eszköze négy dokumentum: a
fejlesztési koncepció, a településszerkezeti terv, a szabályozási terv és a helyi épí-
tési szabályzat. A szabályozási terv a helyi építési szabályzat szöveges megfo-
galmazását grafikus formában (térképen) rögzíti, illetve (a grafikai lehetõsége-
ket kihasználva) azt kiegészíti.
A településrendezés (korábban: városrendezés) jogi szabályozása Magyaror-
szágon 1937-ben került törvényi erõre. Az 1937. évi VI. törvénycikk fogalom-
használata az 1997. évi LXXVIII. törvény elfogadásáig érvényben volt; nem
csoda, hogy a kortárs urbanista szakzsargon ma is sokszor a régi fogalmakat
használja. Az 1.2. ábra a régi és az új jogszabály fõbb fogalmait mutatja be:
A településrendezési terv (az 1997. évi LXXVIII. törvény szóhasználatában) a

szerkezeti terv és a szabályozási terv összefoglaló elnevezése. Az idézett jogsza-
bály egyik vívmánya, hogy szabályozási tervet nem kell minden településnek
elkészítenie; egyszerûen fogalmazva, csak az új beépítésre vagy jelentõs változ-
tatásra kerülõ területek esetén kell rendezési tervet készíteni. Ez a könnyítés el-
sõsorban a fogyó népességû kistelepülések önkormányzatainak kedvezõ. A ren-
dezési folyamat fogalmat a törvény nem használja, a gyakorlati szóhasználatban
a fenti rendezési eszközök elkészítését, elfogadását és megtartását takarja. A ren-
dezési terv elkészítése elsõsorban mérnöki feladat, amelyet ezért csak rendezési
jogosultsággal rendelkezõ szakember készíthet. A jogosultság feltétele (jogsza-
bályban meghatározott módon) szakirányú felsõfokú végzettség, kamarai tagság
1
Kõszegfalvi György és Loydl Tamás 1999: Településfejlesztés. Budapest: ELTE Eötvös
Kiadó: 175.
és szakmai gyakorlat. A településtervezõi jogosultság nem jogosít térségi terve-
zõi feladatok ellátására, és viszont.
A szerkezeti terv a település térbeli-fizikai kialakítását rögzíti, tartalmazza az
egyes területrészek felhasználási módját, a szükséges infrastruktúra térbeli kiala-
kítását stb. A szerkezeti terv mindig hosszú távú kitekintéssel készül. A telepü-
lésszerkezeti tervet az önkormányzat képviselõtestülete határozattal fogadja el,
a határozat csak az önkormányzatra nézve kötelezõ jellegû.
A szabályozási terv a szabályzat építési elõírásait térképen, rajz formában
foglalja össze. A szabályozási terv rövidebb távra szól, ezért nem feltétlenül tar-
talmazza a szerkezeti terv valamennyi elemét, de a szerkezeti tervben megfo-
galmazott távlati céloknak nem mondhat ellent. A helyi építési szabályzat a he-
lyi építésügyi követelményeket tartalmazó és a szerkezeti tervben foglaltak
megtartását szolgáló jogi dokumentum. A szabályozási terv és a helyi építési sza-
bályzat az építéshatósági munka alapja; a dokumentumokat az önkormányzat
képviselõtestülete rendelettel fogadja el, a jogszabály az önkormányzat területi
hatályán mindenkire, így a magasabb szintû közigazgatási egységekre (regioná-
lis, állami vagy uniós szervekre) is érvényes.
Rendezési A rendezési terv részei A rendezési terv elemei

folyamat fõbb 1937–1997 az 1997. évi LXXVIII.
elemei törvény alapján
1937–1997
Területfelhasználási és Településszerkezeti terv
településszerkezeti terv
Általános
rendezési terv Általános szabályozási
(ÁRT) és övezeti terv
Szabályozási elõírások
Részletes szabályozási
Részletes terv Szabályozási terv és
rendezési terv helyi építési szabályzat
(RRT)
Szabályozási elõírások
1.2. ábra. A rendezési feladatok érvényes elnevezései 1997 elõtt és után

A fejlesztési feladatokat nem foglalja össze egyetlen jogszabály, bár több jogsza-
bály is érinti. A fejlesztés célja egy terület vagy egy település egésze vagy része
fejlõdésének gyorsítása. (Hazai szóhasználatban „ingatlanfejlesztésnek” nevez-
zük egy vagy több telek beépítését, ezzel azonban jelen kötet nem foglalkozik.)
A fejlõdés lehet minõségi vagy mennyiségû jellegû, de minden esetben elvárha-
tó, hogy a gyarapodás igazolható legyen bizonyos mérõszámok, indikátorok
alapján. A fejlesztés történhet egy vagy több szempont szerint, utóbbi esetben
komplex fejlesztésrõl beszélhetünk. A konkrét fejlesztési tervek, bár a fejlesztési
koncepción alapulnak, többnyire a koncepciónál kevésbé komplex szemléletû-
ek. A fejlesztési projektek rövid vagy hosszú távra egyaránt szólhatnak. Jellem-
zõen a hosszú távú programok komplexebb jellegûek, a rövid távú projektek
pedig szûkebb körû, de konkrétabb jellegû célokat követnek. Az élet számos
forgatókönyvvel szolgálhat a fejlesztési feladatok ellátására; jellemzõen a kon-
cepció alapján írt fejlesztési terv megfogalmazását egy pályázati idõszak követi,
amelyet sikeres esetben egy kivitelezési/végrehajtási, majd egy nyomon követé-
si/monitoring és értékelõ szakasz követ. A korábbi fejlesztések általában újab-
bak alapját vetik meg, ezért a fejlesztések sikeres esetben egy végtelennek tûnõ
láncolatot képeznek. A rövid és hosszú távú projektek idõben és hatásukat te-
kintve is átfedésbe kerülhetnek; a dokumentumok nincsenek „elvágólag” egy-
máshoz igazítva, mint a rendezési feladatok esetében. A fejlesztési feladatok
során a fejlesztéssel kapcsolatos lakossági vélemények gyûjtésekor, konfliktus-
kezeléskor vagy a monitoring során többnyire felbukkannak olyan társadalmi
kérdések, amelyekre társadalomtudományos vizsgálati munkarészek tudnak
választ adni.
A társadalmi vizsgálat szerepe a település- és területfejlesztés

és -rrendezés során
Bár egy települési vagy térségi fejlesztési koncepció egységes dokumentum,

gyakori, hogy elõkészítésekor több szaktanulmány készül, és a koncepció ezek-
re épül. Késõbb, a rendezési szakasz során már kifejezett elõírás bizonyos mû-
szaki szaktanulmányok elkészítése. A társadalmi szaktanulmány (hatástanul-
mány) a társadalomtudomány eszközeit használja, és a helyi társadalom leírásá-
val, az emberek véleményével foglalkozik. A helyi társadalom helyzetének és
véleményének ismerete szinte minden fejlesztési elképzelés során fontos a dön-
téshozó részére. A jó koncepciónak, illetve a jó fejlesztési vagy rendezési terv-
nek az ott élõ emberek igényeit és elképzeléseit kell tükröznie. Ahhoz, hogy
egy település „élhetõ” lakóhelyként, polgárainak megfelelõ otthonaként funk-
cionáljon, alapvetõ fontosságú, hogy a jövõbeli fejlesztések az õ igényeiken
nyugodjanak. Éppen ezért a társadalmi szaktanulmány egy térség vagy telepü-
lés fejlesztésének megkerülhetetlen dokumentuma. Olyan fejlesztési elképzelé-
sek is elképzelhetõk – humánerõforrás-fejlesztési, konfliktuskezelõ programok –,
amelyeket csak társadalmi és gazdasági jellegû vizsgálattal szükséges alátá-
masztani.
Jelen kötet szerzõje társadalomkutató, aki a társadalmi szemlélet jelentõségét
emeli ki. Egy másik szemléletû írás inkább a pénzügyi-finanszírozási, egy har-
madik pedig a mûszaki (természeti és épített környezeti) adottságok meghatáro-
zó szerepét hangsúlyozná. Mindezen álláspontokat jelen kötet nem képviselheti
hitelesen, de igyekszik felhívni az olvasó figyelmét, hogy a helyi társadalom
igényeit és elképzeléseit tükrözõ társadalmi tanulmány nem koncepciók, hanem
csak légvárak alkotására alkalmas a megfelelõ pénzügyi és mûszaki adottságok
figyelembevétele nélkül. (A témával kapcsolatban lásd keretes írásunkat.)
Tompai Géza:
A településszerkezeti és természetföldrajzi szempontok
meghatározó szerepe a település-
fejlesztésben és -rendezésben
A településrendezés feladata a terület- lesztés” típusú tevékenységtõl; a tele-

felhasználásnak és az építés rendjének pülésrendezési tervek nem egyszerû-
helyi szabályozása, a természetföldraj- en a településfejlesztési koncepcióban
zi és településszerkezeti adottságok és foglaltak térbeli vetületei, hanem önál-
a bennük rejlõ lehetõségek feltárása ló döntési kompetenciával rendelkezõ
alapján. A „rendezés” számos olyan dokumentumok. A következõ táblázat
sajátossággal bír, amely e tevékenysé- a fejlesztési és rendezési feladatok
get világosan megkülönbözteti a „fej- közti fõbb különbségeket mutatja be:
Fejlesztés Rendezés
Idõtávja belátható idõtáv (ciklus) nem belátható idõtáv (jövõkép)
Tartalma a teendõket határozza meg as növekedés kereteit

határozza meg
Mire érzékeny? társadalmi-politikai természeti-környezeti

szempontokra szempontokra
Mire alapoz? a gazdasági lehetõségekre a mûszaki és ökológiai

normákra
Jellege dinamikus statikus

(offenzív, rugalmas) (defenzív, merev)
Jóváhagyása önkormányzat határozatával, önkormányzat rendeletével,

vagy kormányrendelettel vagy törvénnyel
Míg a fejlesztési koncepciókat és értelmetlen lenne, másrészt a telepü-
programokat pénzügyi szempontból is lés identitásának elvesztéséhez vezet-
meg lehet, sõt meg kell alapozni, a ne.
rendezési tervektõl nem kell, de nem
is lehet számon kérni a pénzügyi meg- A fejlesztés és a rendezés elhatározá-
alapozottságot, mert a rendezési terv sait jóváhagyó dokumentumok nem
nem a hosszú távú elemek pénzügyi azonos rendûek; a rendezés erõsebb
megvalósíthatóságával, hanem a terü- jogi támogatottságot élvez. A telepü-
letfelhasználási és beépítési szabályok lésrendezési tervek és helyi építési
meghatározásával foglalkozik, amely szabályzatok mindenkire nézve köte-
révén kialakulhat az optimálisnak te- lezõek, elfogadásuk önkormányzati
kintett településszerkezet. rendelettel történik. Ez egyúttal azt is
jelenti, hogy egy elfogadott település-
A települések rendezése és fejlesztése rendezési tervet nem lehet késõbb egy
során nem hagyhatjuk figyelmen kívül szûkebb érvényességi körû döntéssel,
az adott település természetföldrajzi, önkormányzati határozattal jóváha-
valamint évszázadok alatt kialakult gyott településfejlesztési koncepcióval
szerkezeti adottságait; ez utóbbiak automatikusan felülírni.
alatt – némi leegyszerûsítéssel – a
fõbb közlekedési és közmûlétesítmé- A fenti rövid áttekintés arra szolgáltat
nyek hálózatát, a jellemzõ területhasz- érveket, hogy a természeti és telepü-
nálati módokat (területfelhasználási lésszerkezeti adottságokon alapuló te-
egységeket) és az épületállományt ért- lepülésrendezés döntõ módon befo-
jük. Ugyancsak megkerülhetetlen, lyásolja a fejlõdés irányát. A fejlesztés
hogy értékeljük az adott település fek- és a rendezés egymáshoz illeszkedését
vésébõl eredõ tágabb térszerkezeti elsõsorban a fejlesztéstõl lehet elvárni.
összefüggéseit és az ezekbõl figyelem- Fordítva ez azt jelentené, hogy egy
be veendõ szempontokat. A település gyorsabban változó, rugalmas, növe-
szerkezetét természetesen minden kedésorientált rendszertõl (fejlesztés)
korban az új igényeknek megfelelõen teszünk függõvé egy lassabban válto-
kell alakítani, de az említett adottsá- zó, merev, szabályozásorientált rend-
gok figyelmen kívül hagyása egyrészt szert (rendezés).
A helyi társadalmat feltáró kutatás mellérendelt, alkalmazott szerepben van,

amely kiegészíti a többi szaktanulmány megállapításait. A hazai tudományegye-
temeken képzett társadalomkutatóknak eleinte szokatlan, hogy az alkalmazott
célú vizsgálat ritkán fogalmazhat meg önálló kutatási kérdést; sokszor a többi
szaktanulmány fõ kérdésinek társadalmi megalapozására koncentrál. További
jellemzõ különbség a rendelkezésre álló idõ. Míg az egyetemi világban egy ku-
tatást több évig is végeznek, addig az alkalmazott társadalomkutatás záró tanul-
mányát a szerzõdéskötés után néhány héttel-hónappal már át kell adni, lehetõ-
leg a szaktanulmányok között elsõként, hogy a tervezõ kollégák is felhasznál-
hassák az eredményeket.
A fenti gondolatmenetet egy elkerülõút és egy tornaterem létesítésének pél-
dáján mutatom be. Egy tornaterem létesítése elsõsorban az iskola, másrészt az
üzemeltetõ önkormányzat gondja. A tervezés természetesen építészi, a finanszí-
rozás pénzügyi kérdés, és felmerülhetnek más (településszerkezeti, mûemléki,
környezetvédelmi, oktatáspolitikai stb.) megfontolások is. Hogy a remélt társa-
dalmi hasznok reálisak-e (többet fog sportolni az ifjúság és/vagy a veszélyezte-
tett korosztály, javul az életminõség, kevesebb lesz a keringési betegség, maga-
sabb várható élettartam stb.), illetve arányban vannak-e az áldozatvállalás mér-
tékével – ennek eldöntése a társadalmi vizsgálat feladata.
Egy elkerülõút tervezése során közlekedés építõmérnöki feladat, hogy
igényli-e a forgalom az elkerülõutat, és kialakíthatók-e a megfelelõ csomópont-
ok. A várostervezõ jogosultságú szakember kompetenciája, hogy – a közleke-
désmérnökkel együttmûködve – a rendezési tervbe illessze az elképzelést. Egy
pénzügyi szakember állapítja meg, milyen forrásokból valósítható meg a beru-
házás. A társadalmi vizsgálatnak azt kell feltárnia, hogy szeretnének-e egyálta-
lán az emberek elkerülõutat, illetve, hogy az új út várhatóan több gondot fog-e
megoldani, mint amennyit kivált. A kutatónak a válaszhoz helyi statisztikákat
kell feldolgoznia (például: növekszik-e a gépjármûforgalom), meg kell figyelnie
a helyben élõk viselkedését (miért szállnak autóba), ki kell kérnie a véleményü-
ket (mit gondolnak az autózásról, az új nyomvonalról stb.) meg kell különböz-
tetnie a többségi és a kisebbségi véleményt, fel kell derítenie az útépítést kivál-
tó további megoldásokat, továbbá a konfliktusforrásokat és kezelésük módjait.
A két (gyakorlatból merített) példa rámutat, hogy milyen értelemben illeti
„elsõség” a társadalmi vizsgálatot. A közlekedési, mûemlékvédelmi, gazdaságfej-
lesztési, esélyegyenlõségi stb. szaktanulmányok akkor lesznek használhatók, ha
javaslataikat, megállapításaikat társadalomtudományos felmérésekre is alapozzák.
A térségi és településtervezésben a közeljövõben várhatóan és remélhetõen

növekedni fog a társadalmi vizsgálatok szerepe, és ennek megfelelõen egyre
több alkalmazott társadalomkutatóra lesz szükség.
Egyrészt, a társadalmi vizsgálat közvetlen érdeke a mindenkori polgármester-
nek: a társadalomkutató tevékenysége az önkormányzat PR-ja, mert tevékeny-
sége közben egyúttal kifejezi a megszólított polgárok felé, hogy véleményük
fontos az önkormányzat számára. A kutatás természetesen több, mint PR, hiszen
az eredmény ténylegesen beépül az önkormányzati döntéshozatalba.
Másrészt, a társadalmi vizsgálat növeli a mindenkori terv végrehajthatóságát,
legyen szó koncepcióról, rendezési vagy fejlesztési tervrõl. Ha nagyobb a terv
társadalmi megalapozottsága és monitoringja, azaz közel áll a társadalom elkép-
zeléseihez, nagyobb a valószínûsége, hogy a terv végrehajtható lesz.
Harmadrészt, a kutató munkája a tervezõkollégáknak is érdeke, hiszen csak
együttmûködésben valósulhat meg az a komplex szemlélet, amelyre a fejleszté-
si szakma többi területein, azaz urbanisták, tájépítészek, mûemlékesek stb. kö-
rében meg van az igény.
Negyedrészt, a társadalmi vizsgálati eredményeket is tükrözõ, komplex szem-
léletû tervezés megfelel az Európai Unió irányelveinek (például: 79/409/EGK,
2001/42/EK-irányelv). Az unióban a legkülönbözõbb fejlesztési programok so-
rán készítendõ környezeti vizsgálatok a társadalmi és kulturális környezet feltá-
rását is tartalmazó komplex vizsgálatokat jelentenek. A nemzeti szintû operatív
programok (OP) pályázati kiírásaiban a kommunikáció, illetve a program elõké-
szítésének és megvalósításának társadalmi monitoringja fontos szerepet kapott.
Végezetül, a társadalmi munkarészek elõnye, hogy nem túl költségesek. A mû-
szaki munkarészektõl eltérõen a társadalomkutatás nem igényel például talajfú-
rást vagy más költséges mûszaki vizsgálatokat, nincs szükség drága mûszerek
beszerzésére, jellemzõen csak néhány szakember egy-két hónapi munkáját és
megszerzett szaktudását kell megfizetni.
A térségi, vidék- és településfejlesztõ szakmák
Mint a bevezetõben hangsúlyoztuk, akár települést, akár nagyobb térséget vizs-

gálunk, alapvetõen ugyanazt a módszertant követhetjük a helyi társadalom meg-
ismerésére. A módszertan ilyen értelemben biztosabb pontot jelent, mint a foly-
tonosan változó, átalakuló intézményi környezet, amelyben a társadalmi hatás-
tanulmányok készülnek. A változékonyság ellenére a továbbiakban egy pillanat-
képet vázolunk fel a települési és térségi tervezés fõbb területeinek intézményi
hátterérõl.
A kortárs európai és hazai gyakorlatnak megfelelõen napjainkban az embe-
ri lakókörnyezet alakítása területén alapvetõen három „nagy” szakmáról beszél-
hetünk, település- és területfejlesztésrõl és -rendezésrõl és vidékfejlesztésrõl. Egy-
szerûen fogalmazva a településfejlesztés a településekkel, a területfejlesztés a ki-
sebb-nagyobb térségekkel vagy régiókkal foglalkozik, a vidékfejlesztés feladata
pedig a hátrányos helyzetû rurális területek, települések rehabilitációja, felzár-
kóztatása.
A fejlesztés intézményi keretei ugyan idõrõl idõre változnak, mégis elmond-
ható, hogy a három nagy szakma nemcsak tevékenységének felosztásában, ha-
nem intézményrendszerében is különbözik egymástól.
1.3. ábra. A fejlesztési szakmák intézményi háttere 2004-ben
Az Európai Unióban a vidékfejlesztés, területfejlesztés és településfejlesztés ki-

emelt prioritások. A fejlesztési tevékenység közösségi finanszírozására szolgál-
nak az unió strukturális alapjai. Az uniós alapok a hazai gyakorlattól némiképp
eltérõ intézményi struktúrát és filozófiát követnek. A fejlesztési törekvések alap-
elvei a szöveggyûjteményben közölt szövegrészletbõl (az Európa Tanács 1260/
1999 határozatából) olvashatók ki. A strukturális alapok tevékenységi köre kö-
zött olykor átfedések találhatók, így például a regionális fejlesztési alap támoga-
tásaiból hátrányos helyzetû, csökkenõ népességû térségek is juthatnak forrás-
hoz, függetlenül attól, hogy ezek a vidékfejlesztés elvei alapján is támogatása
szorulnak.
A fejlesztések kereteit a hosszú távú Országos Területfejlesztési Koncepcióra
(OTK) épülõ Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) határozza meg. A nemzeti fejlesz-
tési tervek az európai uniós költségvetési ciklusokhoz illeszkedve hét évre szól-
nak; a következõ ciklus 2007-ben kezdõdik majd. Az NFT alapján az egyes or-
szágok operatív programokat (OP) fogalmaznak meg. Magyarországon öt OP ke-
rült megfogalmazásra (lásd 1.2. táblázat). Az operatív programokhoz pályázatok
kapcsolódnak, amelyekre térségi társulások, önkormányzatok vagy civil szerve-
zetek (közkeletû angol rövidítéssel: NGO-k, a Non Governmental Organization,
nem-kormányzati szervezet szókapcsolat rövidítésébõl) pályázhatnak. A sikeres
projektekhez az Unió strukturális alapjai társfinanszírozást biztosíthatnak. A struk-
turális alapok és a nemzeti alapok struktúrája nem esik egybe, mert az egyik
az Unió, a másik a tagállam fejlesztési prioritásait tartja szem elõtt. A következõ
* A szubszidaritás-elv alapján településekkel nem uniós szinten foglalkoznak. A szub-

szidiaritás elvének értelmében minden döntést azon a legalacsonyabb szinten kell meghoz-
ni, ahol az még hatékonyan megoldható. A települések ügyes-bajos dolgainak intézése
ezért az Európai Unióban és Magyarországon is elsõsorban a települési önkormányzatok
hatáskörébe tartozik, a felügyeletet pedig alacsonyabb szintek (NUTS 1, azaz országos,
vagy NUTS 2, régiós szinten) látják el.
táblázatban a megfeleltetés csak hozzávetõleges, a fõ tendenciákat mutatja,
amelyektõl lehetnek eltérések.
A Nemzeti Az Európai Unió
Fejlesztési terv Strukturális Alapjai.
Jellemzõ
alapján megállapított Strukturális alapok
társfinanszírozás
operatív programok megnevezése, magyar
(OP) és angol rövidítésük
1. Agrár- és
1. Európai Regionális
vidékfejlesztési
Fejlesztési Alap (ERFA,
Operatív Program
ERDF)
(AVOP)
2. Gazdasági
2. Európai Szociális Alap
Versenyképesség
(ESZA, ESF)
javító ~ (GVOP)
3. Európai
Mezõgazdasági,
3. Humán Erõforrás
Orientációs és Garancia
Fejlesztési ~
Alap orientációs
(HEFOP)
szekciója (EMOGA,
EAGGF)
4. Környezetvédelmi
4. Halászati Orientációs
és Infrastruktúra-
Eszköz (HOE, FIFG)
fejlesztési ~ (KIOP)
5. Regionális
fejlesztési ~ (ROP)
1.4. ábra. Magyarországi operatív programok és a társfinanszírozást biztosító

strukturális alapok a csatlakozástól a hétéves tervezési idõszak végéig (2004 – 2006).
A táblázatban feltüntetett megfeleltetés csak tájékoztató jellegû
A fejlesztési piac szereplõi: önkormányzatok,

fejlesztõ cégek, közigazgatás
Bár a szakzsargon piacnak nevezi, a „fejlesztési piac” valójában redisztributív,
azaz újraelosztási alapon mûködik, ami a központi (uniós vagy nemzeti) forrá-
sok helyi célú elosztását jelenti. A gazdaságnak ebben a szeletében az erõfor-
rások megszerzéséért folytatott vetélkedés teremt kvázi-piaci helyzetet. A vetél-
kedés kereteit az Európai Unió tagállamaiban pályázati rendszer teremti meg.
A piaci szereplõk legfontosabb feladatait a pályázatok megírása, majd a nyertes
pályázatok lebonyolítása és elszámolása jelenti.
A hazai fejlesztési „piac” szereplõi alapvetõen három szektorból kerülnek ki,
a magánszférából, az önkormányzatok közül és az államigazgatásból. Leegysze-
rûsítve azt mondhatjuk, hogy a közigazgatás által biztosított keretek között a
települési vagy térségi önkormányzatok a magánszektor által biztosított szakér-
telem segítségével versenyeznek a fejlesztési forrásokért. A továbbiakban egy
pillanatképet adunk a három szektornak hazánkban ma fellelhetõ jellemzõ sze-
replõirõl. Fontos hangsúlyozni, hogy a mindenkori piaci helyzetnek megfelelõen
az európai és a hazai piaci szereplõk köre gyorsan változhat. A 2004-es állapo-
tokról nyújtott durva felbontású kép csak a pillanatnyi tájékozódást szolgálhatja
egy, a piacot kevéssé ismerõ ember számára. Az itt megfogalmazott, pillanatnyi-
lag aktuális információk felett természetesen gyorsan eljár majd az idõ. A kötet
következõ hét módszertani fejezetének idõtállósága remélhetõleg ennél nagyobb.
1. Települési illetve más önkormányzatok

Az önkormányzatok a fejlesztési piacon való részvétel során alapvetõen a pá-
lyázati úton elnyerhetõ források megszerzésében érdekeltek. Ezen a piacon
nemcsak települési önkormányzatokra kell gondolni, a kistérségi és regionális
önkormányzatok illetve fejlesztési ügynökségek is fontos piaci szereplõk. Sajáto-
san magyarországi helyzet, hogy a régiók és a kistérségi összefogás szintje kö-
zött a nagy történelmi hagyományokkal és erõs közigazgatási pozíciókkal ren-
delkezõ megyei önkormányzatok egy további tervezési szintet jelentenek. A ter-
vezési munka és a pályázatok egyes elemei kiegészíthetik egymást, de elõfor-
dul, hogy az egyes önkormányzatok, sõt akár eltérõ tervezési szintet képviselõ
önkormányzatok is egymás vetélytársaiként jelennek meg a fejlesztési piacon.
2. Magánszektor
Bár a legtöbb önkormányzat igyekszik saját szakembert alkalmazni a várható
fejlesztési források becsatornázására, elkerülhetetlen a magas szakmai színvona-
lat biztosító önkormányzati tanácsadó cégek alkalmazása a pályázatírás és – egy-
re gyakrabban – a lebonyolítás során. A tanácsadó cégek esetében nem kvázi-
piaci, hanem valódi piaci helyzetrõl beszélhetünk: egy behatárolt, ám gyorsan
növekvõ piacon megrendelésekért küzdenek. Ma Magyarországon a következõ
piaci szereplõk jellemzõek:
a) Tanácsadó cégek: hazai alapítású, jellemzõen rendszerváltás után létrejött,
kis vagy közepes tõkével mûködõ, helyi vagy kistérségi kapcsolatokra alapozó
cégek, olykor külföldi tulajdonrésszel és tudástõkével.
b) Szakértõk: jellemzõen a közigazgatásban és önkormányzati munkában ta-
pasztalatot szerzett szakemberek, akik kapcsolathálójukra és szakértelmükre
támaszkodva megbízásos alapon szakértõi feladatot látnak el egy közigazgatási
vagy önkormányzati fejlesztési munka során.
c) Tervezõirodák: rendszerváltás elõtti alapítású, azaz nagy múltú, elsõsorban
rendezési feladatokkal foglalkozó, olykor közcélokat is szolgáló, nagy létszámot
foglalkoztató cégek.
d) Nemzetközi tanácsadó cégek hazai képviseletei: érdemes megkülönböz-
tetni a nagyobb tanácsadó cégeket, amelyeknek jellemzõen nem fõ profilja a
fejlesztési piac és az önkormányzati tanácsadás, illetve a csak a fejlesztési pia-
con tevékenykedõ, brüsszeli irodát is fenntartó úgynevezett „keretszerzõdõ” cé-
geket, amelyek jellemzõen országos szintû projektek lebonyolításában mûköd-
nek közre, és megrendeléseiket referenciáik alapján, megbízás vagy zártkörû
pályáztatás útján nyerik el az unió központjában.
3. Államigazgatás, uniós közigazgatás

Az államigazgatás és az európai uniós közigazgatás célja a fejlesztési piacon el-
sõsorban a keretek megteremtése. Vannak azonban bizonyos programok, ame-
lyek kifejezetten nemzeti szintû projektek lebonyolítását támogatják. Jellegzetes
példa a Kohéziós Alap, amely a társult országok nemzeti kormányainak nyújt
társfinanszírozást elsõsorban infrastrukturális jellegû beruházások kivitelezés-
éhez. Bár a következõ években további létszámbõvülés a közigazgatásban nem
várható, megfigyelhetõ, hogy a köztisztviselõi státus presztízse növekvõben van.
Az uniós csatlakozással a magyar szakemberek elõtt megnyíltak az uniós köz-
igazgatás karrierlehetõségei is.
Varga-Ötvös Béla:
Tervezési idõ és tér
IDÕTÁV-DILEMMA vezetõk ténykedését viszont behatá-
rolja a választási periódusok idõtarta-
A várostervezési gyakorlatban ma léte- ma, ezért szemléletük rövid távú, leg-
zik az „idõtáv-dilemma”, mely idõbeni feljebb két ciklust fog át. A profitori-
meg nem felelést fejez ki a fõ városfor- entált projektmegvalósító befektetõk,
málók szemléletében (lásd 1. ábra). ingatlanfejlesztõk alkalmazkodnak a
A várostervezõk térszerkezetben, kon- gazdasági és politikai környezethez.
cepciózus területfelhasználásban, ezért Képesek mind rövid, közép- és hosz-
hosszú távon gondolkodnak. A város- szú távon tervezni.
tervezõi idõtáv
befektetõi idõtáv
vezetõi idõtáv
Idõtáv-dilemma
„TERVEZÉSI TÉR”-DILEMMA tathatók fel. Számukra a város lehetõ-
leg egy ciklus alatt befejezhetõ projek-
Az idõtávbeli motivációs különbsé- teket befogadó területként jelenik
gekbõl adódóan tervezési kényszer- meg, mely a gyakorlatban átfedéseket,
helyzet figyelhetõ meg a városterve- rögtönzéseket és „menetrendszerû”
zésben, amit „tervezési tér”-dilemma- tervmódosításokat eredményez. A be-
ként jellemezhetünk. fektetõk ugyancsak projektszemléletû-
ek, a város az õ szempontjukból elsõ-
A városszerkezetben gondolkodó vá- sorban gazdasági „piactér”, amelyet a
rostervezõk számára a város egységes, futó projekt érdekeikhez kívánnak
rendszerbe foglalt általános tervezési igazítani. A sokszor egymás kiszorítását
tér, amelyen belül funkcionális pro- is célzó, tõkemegtérülés-számításon
jekthelyszíneket helyeznek el. A veze- alapuló „ingatlanfejlesztõ” beruházá-
tõk – a rövid ciklusérdek miatt – vi- sok a város fizikai kereteit feszegetik.
szont konkrét projekteket preferálnak,
melyekkel látványos eredmények mu-
tervezõ befektetõ
vezetõ
Tervezési tér-dilemma
A lakossági egyeztetés hazai gyakorlata
A településrendezésrõl szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 9. § 2. pontja leszögezi,

hogy a településre vonatkozó tervezés elindulását „a helyben szokásos módon”
az érintett állampolgárok, szervezetek és érdekképviseleti szervek tudomására
kell hozni, és részükre véleménynyilvánítási lehetõséget kell biztosítani. A tör-
vényalkotói szándék az volt, hogy a helyi társadalom véleménye és kontrollja
már a tervezés legelsõ pillanatától jelen legyen a tervezõi gyakorlatban. Tekint-
sük át röviden, mit jelent a lakossággal való egyeztetés kortárs hazai gyakorla-
ta! Eltekintve néhány biztató módszertani próbálkozástól és egyedi kísérlettõl,
elsõsorban négyféle gyakorlat honosodott meg, a lakossági fórum, a vonatkozó
dokumentumok közzététele, a társadalmi hatástanulmány készítése és a par-
ticipációs tervezés.
1. A lakossági fórum nagy elõnye, hogy nyilvánossága révén komoly legitimi-

tást jelent az önkormányzat, a tervezõk és a tervezési folyamat számára. Mód-
szertani problémái miatt ugyanakkor nem tekinthetõ a lakossági vélemény meg-
ismerésére alkalmas eszköznek. Az egyik gondot az jelenti, hogy a fórum nem
reprezentatív. Illúzió lenne olyan idõpontot találni, amikor valóban egyforma
eséllyel tudnának részt venni a fórumon a településen, térségben élõk. A má-
sik gond, hogy a fórum többnyire nem vagy rosszul moderált: sokszor néhány
személy viszi a hangot, nincs idõ fontos kérdések végigbeszélésére, a kisebbségi
vélemények nem kerülnek felszínre. A legnagyobb gond pedig az, hogy a lakos-
sági fórum többnyire nem is a lakosság véleményének megismerését célozza,
hanem tájékoztató jellegû. Gyakori, hogy a fórumot a tervezési folyamat lezáru-
lása után, ex post szervezik meg, így a lakossági fórum eredménye elõre boríté-
kolható (sikeres).
2. A települést érintõ fejlesztési dokumentumok „legalább egy hónapra” történõ

közzétételét az idézett jogszabály 9. § 6. bekezdése írja elõ. A szakzsargonban
harmincnapos kifüggesztésként emlegetett gyakorlatnak számos elõnye van,
például kisebb településeken az informális csatornákon keresztül az önkor-
mányzatnál olvasható, kifüggesztett információk jól terjedhetnek. A közzététel
az ellenõrizhetõség és társadalmi kontroll érzését erõsíti az egyes dokumentu-
mok szerkesztõiben. Nagyobb településeken persze nem várható, hogy az érin-
tett állampolgárok és/vagy szervezetek többsége elolvasná a kifüggesztést, de
még a helyi újságban megjelenõ közlemény sem szolgálhatja kellõ mértékig a
társadalom tájékoztatásának ügyét. További gondot okoz, hogy a kommuniká-
ció nem kétirányú, azaz a visszajelzések csak ritkán és hiányosan juthatnak visz-
sza a döntéshozókhoz.
3. A participációs tervezés szintén ismert gyakorlat a hazai települési és térségi
tervezésben. A módszer lényege a helyi társadalom különbözõ csoportjainak
(igazgatási intézmények, helyi politikai csoportok, beruházók, civil szervezetek,
véleményformáló értelmiségiek etc.) bevonása a tervezési folyamatba. A módszer
nagy elõnye, hogy érdekcsoportokat sorakoztat fel a terv megvalósítása mögé,
miközben a döntésmegosztás révén csökkenti a tervezõ felelõsségét. Nagyfokú
legitimációt biztosít a tervnek, miközben az alacsonyabb szintû fórumoknak is
beleszólást enged, így elõsegíti a szubszidiaritás elvének megvalósulását.
A participációs tervezés azonban inkább elv, mint követhetõ módszertan.
Mint minden adatgyûjtõ technikánál, itt is kérdés a rekrutáció elve, azaz milyen
szempontok alapján kerül be egy társadalmi csoport a tervezésbe bevontak kö-
rébe. Mivel a bevont résztvevõk véleményének a módszer nagy befolyást en-
ged, a kívül maradottaknak pedig semmit, a kiválasztás annyira torzító hatású le-
het, hogy némi tájékozottság birtokában a szereplõk összetétele alapján megjó-
solható az adatgyûjtési szakasz végeredménye.
A participációs tervezés feltételezi, hogy elõre meghatározhatók a tervben a
érdekelt társadalmi csoportok, és ezért például a jövõbeni konfliktusok is kezel-
hetõk a kialakított keretek között. Ez a megközelítés inkább rövid távon sike-
res. Hosszú távon az érdekek bebetonozódása miatt a terv nem tud rugalmasan
alkalmazkodni a helyi társadalom változásaihoz.
További kérdés a participáció, azaz a részvétel mikéntje. A „résztvevõk be-
vonása” a mai magyar gyakorlatban jellemzõen interjúsorozattal vagy konferen-
cia szervezésével történik. Ha a konferencia vagy „kerekasztal” résztvevõi sokan
vannak, az nem az elmélyültebb munkának, inkább az ötletgyûjtésnek kedvez.
A participációs tervezés során tartott konferenciák és csoportos interjúk jel-
lemzõen túlmoderáltak. Ha a moderátor helyi személy, például a polgármester,
gyakori, hogy a mindenkori helyi erõviszonyoknak megfelelõen alakul ki egy-
egy domináns vélemény. A vélemények irányítására egyébként szükség van,
mert a résztvevõk a közösségi célokon túl saját intézményi és/vagy személyes
érdekeiket is képviselik. A túlmoderált beszélgetések azonban nem kedveznek
az új szempontok feltárásának.
4. A helyi társadalom igényeinek és véleményének bemutatására napjainkban

jobbára úgynevezett társadalmi hatástanulmányok készülnek. A „hatás” szó
megtévesztõ ebben a szóösszetételben, hiszen azt sugallja, hogy egy bekövet-
kezett vagy tervezett esemény hatását vizsgálja, holott a hatástanulmányok gyak-
ran a koncepció részét, sõt, olykor gerincét jelentik. A kortárs hazai gyakorlat
abból az elvbõl indul ki, hogy a települési vagy térségi kérdéseket a településre
vagy térségre vonatkozó adatok, információk alapján lehet megválaszolni. A ha-
tástanulmányok készítõi ezért jellemzõen a helyszínre vonatkozó statisztikai
adatbázisok elemzésével és értelmezésével foglalkoznak. A statisztikai adatok
elemzésén túl a kutatók többnyire interjúsorozatot is készítenek a település vagy
térség képviselõivel, vezetõivel, melyek eredményeit a tanulmány szintén tartal-
mazza. Jellemzõ, hogy az interjúsorozat további ötleteket ad a tervezõknek,
amelyeket azután tovább vizsgálnak a statisztikai adatok tükrében. Elõfordul,
hogy az adatgyûjtést kérdõíves lakossági vizsgálattal egészítik ki.
A hatástanulmányok módszertana jobbára világos és szakszerû, az adatforrá-
sok visszakereshetõk, az eredmények többnyire nagy megbízhatóságúak.
A döntõen statisztikai másodelemzésen alapuló társadalmi hatástanulmányok-
nak ugyanakkor gyakori hibája, hogy rugalmatlanul viszonyulnak a terephez,
elõre lefektetett kérdések mentén vizsgálódnak. Az eredmények interpretációja-
kor nem szempont, hogy csak a leglényegesebb összefüggéseket mutassák be,
ezért sok-sok oldalnyi szakszöveget és adattáblát zúdítanak a megbízó fejére,
aki ebbõl többnyire csak a néhány oldalas összefoglalót érti meg, a többit el sem
olvassa.
Mûszaki („szakmai”) dominancia

a hazai településfejlesztõ gyakorlatban
A hazai tervezõi gyakorlatban a szabályozás és a fejlesztés viszonya egy sajátos

„tyúk vagy tojás”-dilemmához hasonlít. A fejlesztésben érdekelt intézmények
többsége szerint a társadalom dinamikája, „fejlõdése” az elsõ, mert ez adja az
alapot azokhoz a gazdasági jellegû beruházásokhoz, amelyek kapcsán a késõb-
biekben szabályozási, rendezési feladatok merülnek fel. Az önkormányzati és
államigazgatási gyakorlatban azonban többnyire éppen fordítva történnek a dol-
gok: a szakemberek az objektívnek és kalkulálhatónak tekintett rendezési és
szabályozási tervekbõl, határozatokból indulnak ki, amelyekhez képest a gazda-
sági kalkuláció a gyakorlatban csak mellérendelt, alkalmasint alárendelt szere-
pet játszik, amely nem a célt, hanem „csak” az eszközöket határozza meg. A „fej-
lesztési koncepció” mellékleteként készülõ társadalmi szaktanulmányok szerepe
még a gazdasági számításokénál is kisebb. (A témával kapcsolatban lásd kere-
tes írásunkat a 49. oldalon.)
A szabályozás prioritása a mûszaki szemlélet prioritását is jelenti. A „keménynek”
tekintett szabályozási feladatokhoz képest a fejlesztés „puha” szempontjait tárgyaló
közgazdasági és társadalmi vizsgálatok kisebb jelentõségûek.
1.5. ábra. Értékhierarchia.

Az építész, pénzügyes és
társadalomtudományos szakma viszonya
a hazai települési és térségi
tervezõi gyakorlatban
A sajátosan „építészetinek” vagy „szakmainak” tekintett rendezési feladatok

prioritása miatt a társadalmi szaktanulmányok az elmúlt évtizedekben a mûsza-
ki tanulmányokhoz váltak hasonlóvá. A tanulmányokban az „objektív”, matema-
tikai-statisztikai elemzésen alapuló érvelés vált jellemzõvé. A társadalmi „hatás-
tanulmányok” sokszor érdektelen kimutatásokkal, túlságosan kvantitatív adat-
mennyiséggel halmozzák el a döntéshozókat, a valós kérdések pedig fel sem
bukkannak az elemzési eljárások rutinszerû alkalmazása miatt.
Véleményünk szerint a helyi társadalom szempontjait tükrözõ társadalmi szak-

tanulmánynak az „utolsó helyezett” helyett az „elsõ szolga” szerepében kellene
újra felbukkannia a tervezõ szakmában. Legyen a tervezõi folyamat elsõ lépése
annak feltárása, hogy mit akar a lakosság, majd vizsgálja meg az anyagi lehetõ-
ségeket a gazdasági szaktanulmány, és ezek eredményeit tükrözze a koncepció
és a szerkezeti terv.
1.6. ábra. Dobogóból – piramist!

Javasolt viszony az építész, pénzügyes és
társadalomtudományos munkarészek között
Jelentõs részben a mai magyar társadalomkutatókon is múlik, hogy a társadal-
mi szaktanulmány a tervezõi folyamat alapozó tanulmányává válik-e. A társadalmi
egyeztetés ma használt módszerei nem kielégítõek, nem tükrözik megfelelõen a
gyorsan változó helyi társadalmak valós viszonyait. A helyi társadalom leírására
új módszerek alkalmazására van szükség, amelyek fel tudják tárni a helyi lakosok
számára valóban fontos kérdéseket, a válaszok mögött rejlõ megfontolásokat,
motivációkat.
Négy paradoxon,
amelyek miatt Magyarországon nem társadalmi szemléletû a
településtervezés
Magyarországon kétségkívül kisebb a minanciájához és egyúttal a társadalmi

társadalomtudományos vizsgálati mód- vizsgálatok ellaposodásához.
szerek jelentõsége egy településfej-
lesztési koncepció kialakításakor, mint
a nyugat-európai tagállamokban vagy 1. PARADOXON:
a világ más fejlett országaiban. A terü- ÖNÉRDEK VERSUS TÖRVÉNYI
leti és települési rendezési szakmában KÖTELEZETTSÉG
az építész szakma dominanciája érvé-
nyesül, annak ellenére, hogy az urba- Elvben a legtöbb szakember egyetért
nista kollégák többsége a társadalmi azzal, hogy a tervezési folyamat elsõ
és a tág értelemben vett környezeti lépcsõjeként elõször helyi igényeket
szemléletû tervezés híve. Gyakori a kell feltárni, ez alapján készülhet egy
panasz a hazai városépítõk körében, településfejlesztési koncepció, amire
hogy a településfejlesztési koncepciók alapozhatnak a különbözõ fejlesztési
kevés kézzelfogható támpontot adnak és rendezési tervek. Leszögezhetjük,
a rendezési tervek kialakításához. hogy Magyarországon sok önkor-
A társadalmi vizsgálatok gyengesé- mányzat szívesen méretné fel a telepü-
gének és a mûszaki dominancia kiala- lés valós társadalmi kérdéseit, hogy er-
kulásának számos oka lehet: a rend- re alapozva készítse el településfej-
szerváltás óta még mindig tovább él- lesztési koncepcióját.
nek a modernista várostervezõi ha- Gyakorlatban viszont az állandó
gyományok, gyenge hazánkban a civil forráshiány közepette sok önkormány-
szféra, lassan terjed az önkormányza- zat úgy gondolkodik, hogy amit mu-
tiság szelleme, a tervezõk és a meg- száj elkészíteni, azt elkészíttetik, amit
rendelõk gyakran nem ismerik a meg- nem, azt késõbbre halasztják. A társa-
felelõ módszereket. A sok szempont dalomtudományos felmérés, amelynek
közül négy olyan paradoxont emelek elkészítését „csupán” az önérdek és a
ki, amelyek önmagukban is hozzájá- józan ész kívánja, háttérbe szorul a ren-
rulnak az építészi-mûszaki szakma do- dezési (szabályozási, szerkezeti stb.)
terv készítéséhez képest – ez utóbbi „kemény” feladatok, amelyek végre-
ugyanis többnyire törvényi kötelezett- hajtása kötelezõ, eredményei számon
ség, vagy legalábbis pályázati forrá- kérhetõk. Ezekhez képest a fejlesztés
sok megszerzésének feltétele. A terv- „puha” feladat, halasztható, az ered-
készítés védett piaccá vált. A piacra ményei nehezen becsülhetõk, és még
korlátozott a belépés: terveket csak nehezebben kérhetõk számon.
településrendezõi jogosultságú szak- A szabályozási feladatok túlnyomó
emberek készíthetnek. Ez a sajátos mértékben mûszaki, a fejlesztési fel-
helyzet az oka annak, miért maradt adatok sokkal inkább közgazdasági
fenn a rendszerváltás után is a mûsza- és társadalmi vizsgálatokat igényel-
ki dominancia a településfejlesztés/ nek. A szabályozás prioritása a mûsza-
-rendezés területén. A hazai gyakor- ki szemlélet prioritását is jelenti. A „ke-
latban a megrendelõk (azaz az önkor- ménynek” tekintett szabályozási fel-
mányzatok) jellemzõen a rendezési adatokhoz képest a fejlesztés „puha”
tervet készítõ építésszel szoktak meg- szempontjait tárgyaló közgazdasági és
állapodni a munka elkészítésérõl, és társadalmi vizsgálatok kisebb jelentõ-
az építész mint fõvállalkozó kéri fel a ségûek.
többi kollégát, így például a mûem-
lékest, környezetvédelmi és közleke- 3. PARADOXON:
dési szakembert, közgazdászt és – rit- MEGISMERÉS VERSUS LEGITIMÁCIÓ
kábban – a társadalomkutatót. Ezek a
társtervezõk elsõsorban nem a helyi Elvben a tervezési folyamat elsõ lépé-
lakosságnak vagy az önkormányzat- seként meg kell ismernünk a terep fõ
nak akarnak megfelelni, hanem meg- kérdéseit, ezután állapíthatunk meg
bízójuknak, azaz az építésznek. A te- rendezési és fejlesztési prioritásokat,
lepülésfejlesztési koncepció gyakran végül jöhet a szabályozás. A szabályo-
csak a rendezési terv egy korai válto- zási folyamat során a lakossági egyez-
zatát jelenti, amely gyakran nem a te- tetést jogszabályok írják elõ.
lepülés valós helyzetébõl, hanem az Gyakorlatban a lakossági egyeztetés
ex ante elképzelt rendezési feladatok- leggyakrabban alkalmazott eszköze, a
ból indul ki. lakossági fórum nem a tényfeltárást,
nem is a kölcsönös kommunikációt,
2. PARADOXON: hanem a már kialakult szabályozási
SZABÁLYOZÁS VERSUS FEJLESZTÉS terv vagy koncepció legitimációját szol-
gálja. A felmerülõ vélemények alapján
Elvben a fejlesztés és szabályozás kö- olykor kisebb korrekciókra még sor
zül a fejlesztés az elsõ: a fejlesztõ te- kerül, de jellemzõen a koncepció nem
vékenység eredményeként születnek változik a fórum után. A lakossági fó-
azok az eredmények, beruházások rum eredményeképp kijelenthetõ,
stb., amelynek növekedését szabá- hogy ott volt (vagy ott lehetett volna)
lyoznunk kell. a település apraja-nagyja, és jóváhagy-
Gyakorlatban az önkormányzatok ták vagy véleményezhették volna a ja-
szemében a rendezés és a szabályozás vaslatot.
4. PARADOXON: zatokat és diagramokat tartalmaz. Vé-
ÉPÍTÉSZETI/SZAKMAI VERSUS gül egy „ideális” pénzügyi tanulmány
4-5 oldal, ahol néhány számítás alap-
GAZDASÁGI/TÁRSADALMI NYELVEZET
ján kész a következtetés. Amikor egy
önkormányzat asztalára kerül a három
Elvben kívánatos és elõnyös lenne, ha
paksaméta – az egyik több kötet, do-
egy településen a fejlesztési koncepció
kumentáció, számítás színes fényké-
kialakításakor a különbözõ szakmák
pekkel, térképekkel, a másik az né-
képviselõi, társadalomkutatók, köz-
hány laza oldal, egy-két számítással, a
gazdászok, építészek és más mûszaki-
harmadik pedig harminc-negyven, ki-
ak együttmûködése egyenrangúságon
fejezetten csúnya, tömött, írott massza
alapulna.
– sok önkormányzati képviselõ arra
Ma Magyarországon a település- és
gondol, hogy az elsõ munka komo-
területi tervezõ/fejlesztõ szakmában,
lyabb, mint a másik kettõ. A területter-
az imént bemutatott három paradoxon
vezésben dolgozó közgazdászok és
miatt, a tervezõi/mûszaki oldal domi-
társadalomkutatók, hogy ne tartsák
nanciája érvényesül. A tervezõi domi-
munkájukat kevésbé fontosnak, gyak-
nancia miatt a szakmában dolgozó
ran maguk is hasonló, több száz oldal
közgazdászok és társadalomkutatók
terjedelmû munka elõállítására töre-
gyakran igyekeznek hasonlóvá válni
kednek, ábrákkal, bonyolult számítá-
az ilyen értelemben vetélytársuknak
sokkal, mûszakihoz hasonló érveléssel.
tekintett tervezõkhöz.
A mûszaki nyelvezet dominanciája mi-
A tervezõi munka eredménye job-
att a gazdasági és társadalmi hatásta-
bára egy vastag kötet, sok számítással,
nulmányok nehezen érthetõk lesznek,
színes ábrákkal és nagyméretû térké-
az érdemi megállapítások elsikkadnak,
pekkel. Egy társadalomtudományos
a tanulmányok kevés gyakorlati szem-
tanulmány körülbelül 30-40 oldalas,
pontot adnak az építészeknek a rende-
tömött sorokban írt, helyenként táblá-
zési terv készítéséhez.
A lakossági egyeztetés adekvát és korszerû módszerei
A „lakossági egyeztetés” törvény által nem definiált fogalma jelen kötet értel-
mezésében két dolgot jelenthet: a javaslatok megfogalmazásához szükséges
elõzetes adatgyûjtést, illetve a javaslatok és a végrehajtás nyomon követését
(monitoringját). Az adatgyûjtés teszi lehetõvé, hogy feltárjuk a helyi lakosság
szándékait, ezen alapulhatnak a javaslatok. A társadalmi monitoring a megfo-
galmazott javaslatok és a végrehajtás lakossági véleményezését jelenti.
Jelen kötet a társadalomtudományos adatgyûjtés és a monitoring következõ
módszereit ajánlja a kutatók figyelmébe:
– résztvevõ megfigyelés;
– mentális térkép;
– fókuszcsoportos kutatás;
– terephez igazodó, rugalmas kérdõív és interjú;
– kapcsolatháló-elemzés.
Mindezek a módszerek, bár korszerûek, nem „újak” abban az értelemben, hogy

többségük több évtizedes múltra tekint vissza; hazai tudományos célú alkalma-
zásra is számos példa van. A hazai települési és térségi tervezési gyakorlatban
azonban ezeket a módszereket ritkán alkalmazzák. A következõ fejezetek az
egyes módszerek bemutatásával foglalkoznak majd, és ahol erre lehetõség adó-
dik, alkalmazott hazai példákat is bemutatunk.
A fentieken túl számos további adatgyûjtési technika is használható a helyi
társadalom megismeréséhez: kérdõívezés, interjútechnikák, statisztikai adatok
gyûjtése és másodelemzése. Mindezek a módszerek nem csak a hazai tudomá-
nyos, de a hazai alkalmazott kutatásokban is jól ismertek és széles körben hasz-
nálatosak, ezért ebben a kötetben nem kerülnek bemutatásra.
Jelen kötet egyik üzenete, hogy a helyi társadalommal foglalkozó kutatónak
sok idõt kell fizikailag is helyben, a terepen töltenie, és a kutatási kérdéseket
minél inkább terepbarát módon érdemes megközelítenie. Egy fejezetet ezért
arra szántunk, hogy bemutassuk a kérdõívezés, az interjútechnikák és a statisz-
tikai adatok gyûjtésének terepbarát, a helyi társadalom sajátságaihoz alkalmaz-
kodó, rugalmas gyakorlatát.
A kötet nem tárgyal adatfeldolgozási technikákat. Bár a kvalitatív adatfeldol-
gozási technikák magyar nyelvû irodalma hiányos, ennek az ûrnek a betöltésé-
re nem vállalkozhatunk. Az ajánlott irodalmak között néhány adatfeldolgozással
foglalkozó angol nyelvû kötetet ajánlunk az olvasó figyelmébe, míg a különbözõ
kvantitatív módszerek megismeréséhez elsõsorban magyar nyelvû irodalmakat
ajánlunk.
A hazai települési és térségi tervezõ szakemberek, és ez a megállapítás nem csak

a társadalomkutatókra vonatkozik, többnyire készpénznek veszik, hogy megál-
lapításaikat, észrevételeiket át tudják adni a megbízónak. Ez a gyakorlatban saj-
nos sokszor nincs így: a kutató és a megbízó gyakran nem egy nyelvet beszél,
és elõfordul, hogy meg nem értettség miatt a megfigyeléseknek csak egy töredé-
ke kerül át a gyakorlatba. Jelen kötet utolsó fejezete az interpretáció kérdésével
foglalkozik: ahhoz próbál segítséget nyújtani, miként adhatjuk át eredményein-
ket úgy, hogy üzenetünk minél nagyobb része eljusson azokhoz, akiket illet.
II. KVALITATÍV
ÉS KVANTITATÍV
ADATGYÛJTÉSI TECHNIKÁK ÖTVÖZÉSE
Bevezetés ..... 55
Adatgyûjtési technikák egy kvalitatív-kvantitatív skálán ..... 56
Megbízhatóság és érvényesség a szociológiában ..... 59
Terepspecifikus jelleg és
összehasonlíthatóság az antropológiában ..... 62
Kvalitatív és kvantitatív technikák:
egymásutániság és mellérendeltség ..... 64
Az alkalmazott terepkutatás menete ..... 66
Keretes írás:
Mikor válasszunk kutatási kérdést, és mikor operacionalizáljunk? ..... 60
Teresa San Román: A megérzéstõl a megerõsítésig:
a terepmunka az antropológiában ..... 359
Alan Bryman: Kvantitatív és kvalitatív

módszerek összekapcsolása ..... 371
Bevezetés
Általánosan elterjedt vélekedés, hogy kétfajta társadalomtudományos adatgyûj-
tési technika, illetve kétfajta kutatási hagyomány létezik: kvalitatív és kvantitatív.
A szakzsargonban „puha” és „kemény” módszernek is nevezett technikák közöt-
ti fõ különbség, hogy az egyik inkább a minõségi, a másik pedig a számszaki
jellemzõk megragadására törekszik.
Abban is sokan egyetértenek, hogy egy kutató általában vagy az egyik, vagy
a másik kutatási irányban jeleskedhet. Ezzel az állásponttal ellentétes elképze-
lések szerint az adatgyûjtési technikák két részre osztása természetellenes dolog.
Inkább az a kérdés, hogy sok vagy kevés embert kérdezünk-e meg, illetve hogy
strukturált vagy strukturálatlan adatgyûjtést folytatunk, azaz tudjuk-e elõre, hogy
milyen adatot gyûjtünk.
Jelen írás álláspontja az, hogy létezik ugyan kétféle kutatói és oktatási hagyo-
mány, vannak inkább az egyik vagy a másik kutatási irány követésére szociali-
zált társadalomkutatók, ám egy település vagy térség életének megismeréséhez
a kvalitatív és kvantitatív technikák együttes alkalmazására van szükség. A helyi
társadalom világa, amit egy településfejlesztési terv készítéséhez meg kell ismer-
nünk, nem osztható fel számokra és megérzésekre, vagy „kemény” és „puha”
adatokra. Éppen ezért tisztán az egyik vagy a másik kutatói hagyomány köve-
tése kevéssé célravezetõ. A két hagyomány ötvözéséhez nincs szükség különle-
ges képességekre – mint ezt sokan feltételezik –, csupán megfelelõ ismeretekre
minél több adatgyûjtési technika terén.
A mai magyarországi településfejlesztési szakma, beleértve a társadalomku-
tató mûhelyeket is, a kvantitatív, azaz számszaki szemlélet túlsúlyával küzd.
Ennek a sajátos helyzetnek sokféle oka van. Jellemzõ például, hogy a hazai szo-
ciológusképzésben a módszertannak nevezett kurzusok szinte kizárólag mate-
matikai-statisztikai tematikát követnek. Az is megfigyelhetõ, hogy a településter-
vezési folyamatban az államszocializmus ideje óta a mérnöki, mûszaki megkö-
zelítéseknek magasabb a presztízse. Jelen fejezet ezért – szemléletformáló céllal
– elsõsorban a tisztán kvantitatív megközelítések buktatóira és a kombinált tech-
nikák elõnyeire hívja fel a figyelmet. Terjedelmi okok miatt a hazánkban nem
túl elterjedt kvalitatív és a kombinált technikák gyengéit nem, vagy csak kevésbé
részletesen mutatjuk be. Felhívjuk ugyanakkor még egyszer az olvasó figyelmét,
hogy a számszaki megközelítések egyoldalú kritikája ellenére jelen írás a kvali-
tatív és kvantitatív módszerek kiegyensúlyozott használatára buzdít, és azt az elvet
vallja, hogy egyik adatgyûjtési technika sem „jobb” vagy „rosszabb”, mint a másik.
Jelen fejezetnek nem célja, hogy az adatgyûjtési technikák vagy az érvényes-
ség/megbízhatóság kérdéseit a maga teljességében világítsa meg, hanem egy le-
egyszerûsített képet kíván adni gyakorló szakemberek kezébe, akik ezekkel az
alapismeretekkel felvértezve felkészültebben vállalkozhatnak a helyi társadalom
megismerését szolgáló kutatások megtervezésére.
A szöveggyûjteménybe válogatott két szöveg ugyancsak a kutatások elméleti
megalapozását célozza. Az egyik szöveg, Teresa San Román tollából, a kulturá-
lis antropológia, a másik, Alan Bryman könyvének részlete pedig a szociológia
szemszögébõl világítja meg, miért fontos a kvalitatív és kvantitatív módszerek
ötvözése. A szövegek elõször jelennek meg magyarul, és reméljük, hogy a té-
mában járatos kollegáknak is újszerû olvasmányt jelentenek. Végül, a téma iránt
elmélyültebb érdeklõdést mutató szakemberek figyelmébe a kötet végén, az
ajánlott irodalmak között néhány, a miénkhez hasonló szemlélettel írt, de jelen
összefoglalónál jóval alaposabb módszertani kötetet ismertetünk és ajánlunk
röviden.
Adatgyûjtési technikák egy kvalitatív-kkvantitatív skálán

Jelen fejezetben a helyi társadalom megismeréséhez használható adatgyûjtési
technikákat tekintjük át. A különbözõ módszereket kvalitatívabb vagy kvantita-
tívabb jellegûnek tekintjük a következõ négy szempont szerint:
1. Strukturált vagy strukturálatlan-e az adatgyûjtés, azaz definiáljuk-e, hogy mi-
lyen adatot, információt gyûjtünk?
2. Hány alanyt (hány embert) lehet az adott technikával megkeresni, sok vagy
kevés megkérdezettrõl lesz adatunk?
3. Terepspecifikus, azaz csak helyi kontextusban érthetõ vagy összehasonlítható
jellegû eredményekre jutunk-e?
4. Maga a kutató mennyire van közel a terephez, illetve távol a tereptõl?
Egy kutatás annál kvalitatívabb jellegû, minél inkább strukturálatlan, terephez

igazodó módon kérdez rá a helyben fontos dolgokra, és ezt a kutatást maga a
kutató végzi, ami be is határolja a megkereshetõ adatközlõk körét. (A kvantitatív
adatgyûjtés ennek az ellentéte.) Ez a megközelítés szociológiai és antropológiai
szemléletet ötvöz: jellemzõen a szociológiában inkább az elsõ kettõ, az antro-
pológiában a második két szempont jelentõségét szokták hangsúlyozni.
Meglátásom szerint a különbözõ adatgyûjtési technikák egy folytonos skálán

helyezhetõk el.
Megfigyelés Résztvevõ Strukturálatlan Strukturált Kérdõív Másodlagos

megfigyelés interjú interjú adatelemzés
2.1. ábra. Adatgyûjtési technikák egy kvalitatív-kvantitatív skálán

II. KVALITATÍV ÉS KVANTITATÍV ADATGYÛJTÉS 57

A különbözõ társadalomtudományos adatgyûjtési technikák egytõl-egyig „fiatal”
módszerek, leírásuk, definiálásuk és módszeres alkalmazásuk alig százéves múlt-
ra tekint vissza. Természetesen száz, kétszáz és sok száz esztendõvel ezelõtt is
voltak olyan emberek, akik megfigyeléseket tettek egy-egy kultúráról vagy tár-
sadalomról. Ezek a minden különösebb módszertan nélkül készült megfigyelé-
sek sokszor nagyon fontos információkat hordoztak, és nem egy megfigyelési
eredményt, híradást azóta is forrásmunkaként kezel a szociológia vagy az ant-
ropológia. Idézzük fel néhány utazó tudósítását: „Mezítelenül járnak kelnek,
úgy, ahogy Isten megteremtette õket” – írja le elsõ benyomásait Kolumbusz Ame-
rika õslakóról. „Fegyvert egyáltalán nem hordanak magukkal, nem is ismerik
azokat. Megmutattam nekik a kardokat, és minthogy tudatlanságból az élüknél
fogták meg, meg is vágták magukat.” 1
Kétségtelen, hogy a híradások széles érdeklõdésre tarthattak számot, és for-
rásértékûek lehetnek több kutató számára is. Ugyanakkor az is kétségtelen,
hogy ezek a tudósítások nem törekedtek módszeres adatgyûjtésre.
A résztvevõ megfigyelés ehhez képest számos megkötést tartalmaz. Ilyen
például, hogy a kutató törekedjék az egyidejû kívül- és belülállásra, azaz a helyi
társadalom tagjaként megélni az eseményeket, és közben kívülállóként rácso-
dálkozni a helyi szokások nem magától értetõdõ jellegére. További megkötés,
hogy a kutató igyekezzen kifejezetten hosszú idõt tölteni a terepen, tekintse a
terepet egy „felfedezendõ” világnak, tulajdonítson kisebb jelentõséget az elõze-
tes információknak. A megkötések ellenére a résztvevõ megfigyelés meglehetõ-
sen kvalitatív adatgyûjtési technika marad: az információgyûjtés alapvetõen
strukturálatlan, jellemzõen nem csak a kutatási eredmények, de még a kutatási
kérdések is a kutatás során fogalmazódnak meg. A kutatás elválaszthatatlan a
tereptõl és a kutató személyétõl, azaz a résztvevõ megfigyelést nem lehet másra
bízni, sem pedig másutt végezni. Egy településkutatás elején a kutató jellemzõ-
en résztvevõ megfigyeléssel indulhat útjára: nem ismeri a települést, nem sokat
mondanak a „háttérinformációk”, fel kell fedeznie ezt a mikrovilágot.
Az interjú – a legszabadabb értelmezésben – egy egyszerû beszélgetést jelent,

amely abban különbözik a hétköznapi beszélgetéseinktõl, hogy a kapott infor-
mációt egy kutatás során hasznosítani szeretnénk. A különbözõ kérdések meg-
válaszolására különbözõ interjútechnikák alakultak ki. Az interjúk többek közt
strukturáltságukban is különbözhetnek egymástól. Strukturálatlan interjúban
nem irányítjuk a megkérdezettet, többnyire csak egy-egy indító kérdést teszünk
fel, majd hagyjuk, hogy válaszadónk a maga ritmusában, a saját szempontjai
szerinti csoportosításban válaszoljon. Ilyen interjúknál általában épp az a fontos
információ, hogy mik a csoportosítás szempontjai, vagy milyen nyelvezetet
1
Kolumbusz útinaplója (1941) 1991. Budapest: Akadémiai Kiadó. Szerb Antal fordítása.
használnak helyben a kérdés tárgyalására, ezért nem jó közbeszúrásokkal, visz-
szakérdezésekkel irányítani partnerünket. Jellemzõ, hogy egy kutatás elején,
amikor még nem tudjuk pontosan, mire vagyunk kíváncsiak, strukturálatlan in-
terjúkkal dolgozunk. Késõbb, amikor már formálódik néhány kutatási kérdés,
amit végig akarunk beszélni a partnereinkkel, egyre inkább strukturált interjút
készítünk, azaz bizonyos kérdéscsoportokat elõre megfogalmazunk és végigbe-
szélünk. Gyakran fontos lehet, hogy bizonyos kérdéseket több embernek szó
szerint ugyanúgy tegyünk fel. Ilyen esetekben a kérdés nem tud idomulni a
megkérdezett nyelvezetéhez, az interjú egy újabb szempont szerint válik „kvan-
titatívabbá”, az összehasonlíthatóság kedvéért a terephez idomulás elõnyérõl
kell lemondanunk. Feltehetünk nyílt és zárt kérdéseket, azaz olyanokat, ame-
lyekre elvben bármilyen válasz adható, vagy olyanokat, ahol csak néhány vá-
laszlehetõség képzelhetõ el. Minél inkább strukturált az interjúvázlatunk, minél
pontosabban fogalmazzuk meg elõre a kérdéseinket, és ezek között minél több
a zárt kérdés, annál kisebb lesz a kutató jelentõsége az interjú során. Ha vala-
mennyi kérdésünket papírra vetjük, és ahhoz is ragaszkodunk, hogy a kérdése-
ket pontosan ugyanabban a formában tegyük fel, akkor gyakorlatilag egy kér-
dõívet kaptunk.
Ha a kérdõív kérdései mindig ugyanabban a formában hangoznak el, akkor
nem feltétlenül szükséges, hogy maga a kutató is ott legyen a terepen. Jellem-
zõ, hogy a kérdõíveket íróasztal mellett szerkesztik és íróasztal mellett is dol-
gozzák fel, a tereppel – azaz a megkérdezett személyekkel és környezetükkel
– a kutató nem, csak kérdezõbiztosai találkoznak. A kérdõív tehát strukturált,
kevéssé alkalmazkodik a terephez, viszont rövid idõ alatt sok válaszadó megkér-
dezését teszi lehetõvé a kutató személyes részvétele nélkül. A legtöbb mód-
szertani kézikönyv a kérdõíves technikát kifejezetten kvantitatív adatgyûjtési
módszernek tartja.
A másodlagos adatelemzés olyan adatbázisok értelmezését jelenti, amelyet
nem az éppen folyó kutatás céljaira és idõtartama alatt állítottak össze. Az adatok
forrása általában valamilyen nagy adatbázis, településkutatás során jellemzõen
például a KSH, az RKK, vagy éppen a megyei önkormányzat az információgaz-
da. Az adatbázisok beszerzése kétségkívül a terepre vonatkozó információk
gyûjtésének leginkább kvantitatív módja. A település életének megismerésével
foglalkozó kutató ilyenkor nemcsak azokkal nem fog találkozni, akikre az ada-
tok vonatkoznak, de még azokkal sem, akik a kérdéseket megtervezték, illetve
lekérdezték. Bár keveset lehet tudni az adatok gyûjtésének módjáról, feltehetõ,
hogy minél nagyobb adatbázisról van szó, annál inkább strukturált volt az adat-
gyûjtés, viszont kevésbé terepspecifikus.

A kvalitatív és kvantitatív módszerek határát többnyire az interjú és a kérdõív
között szokták meghúzni. Jelen kötet szemlélete szerint a kvalitatív és kvantita-
tív technikák között sehol sem húzható meg egyértelmû határvonal, az egyes
módszerek inkább egy folytonos skálának képzelhetõk el. Az egyes módszerek
átfedésben is lehetnek, minden egyes technika tartalmazhat kvalitatív és kvanti-
tatív elemeket. Egy kérdõív is lehet például terephez alkalmazkodó, rugalmas
jellegû, míg egy strukturálatlan interjú alapján is módunk van nagy megbízható-
ságú összehasonlítható adatokat felszínre hozni.
Megbízhatóság és érvényesség a szociológiában

A megbízhatóság fogalma a szociológiában és a statisztikatudományban arra
utal, hogy mekkora valószínûséggel igaz az állítás, amit többnyire statisztikai
adatelemzés eredményére támaszkodva jelentünk ki. Az érvényesség azt jelenti,
hogy a kijelentés valóban a szóban forgó kérdésre vonatkozik-e. A szociológu-
sok gyakran úgy gondolják, hogy a megbízhatóság és érvényesség között fordí-
tott arányosság áll fenn, és az egész kérdés az n-számmal, azaz a megkérdezett
esetek számával függ össze. Ahogy a szakzsargonban gyakran megfogalmazzák,
az n minél kisebb, a kutatás annál „mélyebb”, és fordítva, minél több embert
kérdezünk meg, annál nagyobb a megbízhatóság, de az érvényesség gyengül-
het. Az érvényesség „gyengesége” azt jelenti, hogy például egy kérdõíves fel-
mérés során ismerjük ugyan a kérdezett válaszát, de nem tudjuk, hogy milyen
értelmezés és motiváció rejlik a válasz mögött.
A statisztikai adatgyûjtések kvalitatív kritikái azt hangsúlyozzák, hogy a közvé-

lekedéssel ellentétben a kutatás érvényessége elsõsorban nem a megkérdezet-
tek számával, hanem az operacionalizálás idõpontjával függ össze. A kvantita-
tív kutatások a legtöbb hibát nem az adatgyûjtés vagy az elemzés során követik
el, hanem korábban, a kérdések megfogalmazásakor és a gyûjtendõ adatok kö-
rének meghatározásakor. (Az operacionalizálással kapcsolatban lásd keretes írá-
sunkat a következõ oldalon.)
Az operacionalizálás a kutatásnak azt a szakaszát jelenti, amikor mérési el-
járásokat rendelünk egy kutatandó kérdéshez. A kvantitatív kutatások az ope-
racionalizálás során arra törekednek, hogy a legtöbb adat szám jellegû, tehát
mérhetõ és összehasonlítható legyen. A kvantifikálható mérõszámok jobbára
indikátor szerepûek, azaz nem magára a vizsgálat tárgyára vonatkoznak, viszont
árulkodnak róla. Például, ha egy településen az egészségügy fejlesztésére sze-
retnénk javaslatot tenni, akkor fontos lehet megismernünk a helyi dohányzási
szokásokat. Ennek mérõszáma lehet például az 1000 fõre jutó légzõszervi megbe-
tegedések száma, vagy az arra a kérdésre adott válasz, hogy „Dohányzik-e Ön?”
A kortárs hazai szociológiai és településfejlesztési gyakorlatban a kutatásokat
elõre megtervezik. Jellemzõ, hogy egy társadalmi vizsgálat megrendelésekor
vagy egy kutatói ösztöndíj megpályázásánál a kutatótól részletes kutatási tervet
várnak, sõt gyakran a várható végeredményt is meg kell jelölni. Egy „jól terve-
zett” kutatás nemcsak a fõ kutatási kérdéseket fogalmazza meg „elõre”, azaz a
terepre való megérkezés elõtt, hanem a hipotéziseket is, sõt elvégzi az opera-
cionalizálást, azaz kitalálja, milyen mérõszámok alapján lehet majd tesztelni a
hipotézist. A kutató általában statisztikai alapadatok ismeretében és kész kérdõ-
ívvel vagy interjúvázlattal érkezik a terepre. Ha nem így tesz, akkor jobbára fel-
készületlennek tartják.
Mikor válasszunk kutatási kérdést,

és mikor operacionalizáljunk?
James P. Spradley2 meglátása szerint a A lineáris kutatástervezésre a szerzõ

társadalomtudományos kutatásokat McCord és McCord3 munkájából idéz
általában lineáris folyamatként kép- egy sémát, amelyhez hasonlókkal
zelik el, az etnográfiai gyakorlat vi- egyébként szinte minden módszertani
szont jobbára ciklikus mintát követ. kézikönyvben találkozhatunk:
Kutatási probléma Hipotézisek

Operacionalizálás
meghatározása megfogalmazása
Kutatási eszköz
Adatgyûjtés Adatelemzés
megtervezése
Következtetések Eredmények
megrajzolása közreadása
2.2. ábra. A társadalomkutatás lineáris tervezési folyamata
2
Spradley, James P. 1980: Participant Observation. Wadsworth: Thompson Learning.
3
McCord, Joan és W. McCord 1958: The Effects of Paternal Role Model on Criminality.
Journal of Social Issues 14: 3, 66 –75.

Jelen írás hibának tartja, ha az operacionalizálást túl korán végzik el, azaz már
akkor megtervezik a mérési eljárásokat és a mérõszámokat, mielõtt a kutató
megismerné a terepet. A terep elõzetes ismeretét számos érv indokolja. Ezek
közül a legfontosabb, hogy a kutatási kérdés behatárolja a lehetséges válaszo-
kat. Ha elõre elhatározzuk, hogy mit szeretnénk kutatni, akkor eredményként
nem kaphatunk ettõl egészen eltérõ felvetést. A jól strukturált, azaz célirányos
kutatás bizonyos értelemben vak is, az érdeklõdésébe nem tartozó információt
akkor sem tudja feldolgozni, ha véletlenül felszínre bukkan.
Másik érv a túl korai operacionalizálás ellen, hogy a kutatási eredmények
nem választhatók el a kulturális háttértõl, amelyben megfogalmazták õket. Egy
interjú, kérdõív esetében mind a kérdések, mind a válaszok csak a helyi kul-
turális kontextusban tekinthetõk érvényesnek.
Spradley szerint ezzel szemben az et- újabb kérdések merülnek fel ben-
nográfiai (antropológiai, kvalitatív) jel- nünk. Az újabb kérdéseket a korábbi-
legû kutatások többsége ciklikus sé- nál nagyobb felkészültséggel, több ta-
mát követ. A ciklikus sémában a kuta- pasztalatra támaszkodva fogalmazhat-
tási terep és téma kiválasztása után juk meg, ennek köszönhetõen kutatá-
következik a kutatási kérdések megfo- sunk eredménye a korábbi ciklusnál
galmazása, majd az adatgyûjtési sza- nagyobb érvényességû lehet. Az új
kasz, adatrögzítés és adatelemzés. Az kérdések esetén újabb adatgyûjtés,
elemzésekre támaszkodva következ- rögzítés és elemzés és tanulmányírás
het az eredmények megfogalmazása. következhet, amit alkalmasint egy még
Az eredmények alapján azonban újabb ciklus követhet, és így tovább.
Adatgyûjtés
Kérdések
felvetése Adatrögzítés
Kutatási téma
kiválasztása
Tanulmány- Adatelemzés
írás
2.3. ábra. Az etnográfiai kutatási ciklus

Ugyanazok a statisztikai adatok különbözõ kontextusban eltérõ értelmezést
kaphatnak. (Ezen a felismerésen alapul a kontextuális elemzés.) A statisztikai
adatok érvényes kontextusa azonban nem kézenfekvõ információ; többnyire
csak terepismeret birtokában deríthetõ fel.
Fontos a bizalom kérdése. Mint errõl az V. fejezetben bõvebben lesz szó, uta-
lunk arra, hogy a legtöbb bizalmas információ elõcsalogatásához elsõsorban
meghitt viszonyra van szükség, ehhez pedig többek között idõre, illetve a ku-
tató személyes jelenlétére a terepen.
Egy terepen nem biztos, hogy minden adatgyûjtési technikát alkalmazha-
tunk, ennek lehetnek többek közt etikai vagy éppen érvényességi korlátjai. For-
dítva, egy adatgyûjtési technika nem alkalmazható minden terepen. Elõzetes
terepismeret nélkül nem lehetünk biztosak abban, hogy az általunk választott
módszer valóban megfelelõ lesz.
Összefoglalva gondolatmenetünket, a helyben érvényes kérdések megismerésé-

hez és az adekvát módszerek kiválasztásához elõzetes terepismerettel kell ren-
delkeznünk. Egy kutató a kutatása elején nem ismerheti fel a kutatás legfonto-
sabbnak mutatkozó kérdéseit, fõleg nem tudhatja a hipotéziseit, és azt sem,
hogy milyen adatok alapján fogja azokat tesztelni. A jó kutatási terv nem a kuta-
tás elején, hanem egy késõbbi szakaszban fogalmazható meg, egy, a helyi tudás-
ra alapozott strukturálatlan adatgyûjtési fázis eredményeire támaszkodva. A ku-
tatás tervezésének és az operacionalizálásnak egy késõbbi idõpontra, a kutatás
közepére való idõzítése egyébként elterjedt gyakorlat a kortárs szociológiában.
Erre vonatkozóan a szöveggyûjteményben Alan Bryman könyvének kiválasztott
fejezete számos példát mutat be.
Terepspecifikus jelleg és összehasonlíthatóság az antropológiában
A kulturális antropológiában a megbízhatóság és érvényesség kérdése nem fog-

lal el kitüntetett helyet, viszont egy hasonló probléma bukkan fel két másik el-
lentétpár kapcsán. Az egyik a tervezett versus spontán, a másik pedig a terep-
specifikus versus összehasonlító kutatás ellentmondása. A fogalmak megértéséhez
röviden be kell mutatni a hazai településfejlesztési gyakorlatban szinte ismeret-
len antropológiai adatgyûjtési módszerek logikáját. Mindezeket a kérdéseket
részletesen és árnyaltan mutatja be a szöveggyûjteményben a Teresa San Román-
tól származó írás. A téma iránt mélyebben érdeklõdõk számára a kötet végén,
az irodalmak között ajánlunk néhány összefoglaló antropológiatörténeti munkát.
Az antropológiai adatgyûjtés legfontosabb módszere, a résztvevõ megfigye-
lés, teljes egészében a terephez alkalmazkodik. A kutató felé elvárás, hogy

amennyire lehet, illeszkedjen be a helyi társadalomba, annak egy tagjaként ve-
gyen részt a helyi közösség életében. A beilleszkedés személyes áldozatot kíván,
ami miatt ezt a fajta munkát csak szívvel és odaadással lehet végezni. Ez sok
hazai településfejlesztõ szakember számára meglepõ, hiszen egy szociológiai
jellegû felmérés esetében ez a fajta azonosulás nem elvárás. A kutató azonosu-
lása a kutatott közösséggel különbözõ mértékû lehet, de az mindenképpen el-
mondható, hogy az antropológus hajlamos elfeledkezni arról, hogy a vizsgált
terepen kívül is van élet. Sokszor legszívesebben csak olyan kérdésekkel fog-
lalkozna, melyek helyben érdekesek, akkor is, ha az eredmények éppen terep-
specifikus jellegük miatt tágabb kontextusban nem értelmezhetõk.
A kulturális antropológia a XX. század elején az emberi kultúra különbözõ
megnyilvánulási formáinak összehasonlító tudományaként határozta meg önma-
gát. Bár azóta a diszciplína több jelentõs változáson ment keresztül, jelen kötet
egyszerûsített, elsõ olvasatnak szánt leírásakor maradjunk meg ennél a definí-
ciónál. Az antropológia mint tudomány számára a kulcs az összehasonlítható-
ság: az egyedi terepmunkák során megfigyelt esetekbõl együttesen, az össze-
kapcsolható elemek révén rajzolható meg az a kép, ami többé-kevésbé teljesnek
(holisztikusnak) tekinthetõ.
Egy hasonlattal élve, képzeljük el, hogy száz kutatót küldünk egy sötét erdõ-
be egy-egy reflektorral felszerelve, azzal a feladattal, hogy reggelre írják meg,
milyen az erdõ. Valamennyi kutató elhelyezi a reflektort valahol, és leírja, amit
lát. A leírások között lesz olyan, amely így hangzik: „Az erdõ három gombából
áll, amelyek páfrányok alatt nõnek. Idõnként éjjeli bogarak repülnek el fölöt-
tük.” Egy másik talán így szól: „Az erdõ magas lombkoronából áll, amelyhez
néhány fatörzs tartozik. Az egyik fatörzsön odú található, ahonnan idõnként egy
bagoly repül ki és be, amely pockokkal a szájában érkezik és anélkül távozik.”
A leírások önmagukban elégtelenek lennének az erdõ megragadására, ám felte-
hetjük, hogy ha mind a száz leírást sikerül egymás mellé tenni, akkor valóban
egy meglehetõsen sokszínû, a valóságot jól megközelítõ képet kapunk az éjsza-
kai erdõrõl, amelyben lesz gomba, páfrány, fák, baglyok stb.
Az antropológiai kutatások számára az összehasonlíthatóság kulcselem. Az
egyedi, terephez igazodó kutatások során is meg kell teremteni a kapcsolódási
pontokat, azaz bizonyos kutatási kérdések vizsgálatakor és az adatgyûjtési tech-
nikák kiválasztásakor a kutatóknak nem csak a terephez, de a többi kutatóhoz,
végsõ soron az antropológiai irodalomhoz is alkalmazkodniuk kell. Az összeha-
sonlítás igénye miatt az antropológiai kutatás nem lehet tökéletesen a terephez
igazodó, ilyen értelemben „kvalitatív” jellegû; kérdésfelvetéseiben a tereptõl ide-
gen, más kutatásokban felmerült kérdéseket is vizsgálnia kell.
Ezzel a kérdéssel rokon a spontán vagy tervezett kutatás problémája is: az
antropológusok legszívesebben terephez tökéletesen illeszkedõ kutatást végez-
nének, ami módszertani rugalmasságot feltételez, hiszen a megfelelõ adatgyûj-
tési technika is csak terepismeret alapján választható ki. Mivel azonban a kuta-
tásból elõbb-utóbb tanulmányt kell készíteni, a kutatónak adatokat kell gyûjte-
nie, köztük olyanokat is, amelyek megteremtik az összehasonlíthatóságot más
kutatásokkal. Megfelelõ mennyiségû és minõségû adat gyûjtése csak tervezett
adatgyûjtés keretében lehetséges, ami megint távolabb viszi a kutatót a kezdeti,
tisztán kvalitatív alapállástól.
Kvalitatív és kvantitatív technikák: egymásutániság és mellérendeltség
A megbízhatóság és érvényesség, illetve a terepspecifikus vagy összehasonlító

jelleg közötti látszólagos ellentmondás a szöveggyûjteménybe válogatott szerzõ,
Teresa San Román útmutatása szerint úgy oldható fel, ha a terepmunkát két sza-
kaszra osztjuk.
Az elsõ szakasz legfontosabb eredménye a kutató és a megismerésre váró
közeg egymáshoz való közeledése. A szakasz végére a kutató érezze azt, hogy
egy nyelvet beszél az ott élõ emberekkel, és sikerült több bizalmas kapcsolatot
kialakítania. A kutatónak nyitott szemmel és az új dolgokra nyitott szemlélettel
kell járnia a terepen. Ha van is elõzetes ismerete a helyszínrõl (pl. a szakiroda-
lom vagy statisztikai adatok tanulmányozása révén), elsõsorban nem ebbõl, ha-
nem saját tapasztalataiból és benyomásaiból kell kiindulnia. Igyekezzen megta-
nulni a terep nyelvezetét, hogy a helyi kérdéseket a helyben megszokott módon
tudja megbeszélni. Az adatgyûjtésnek ez a szakasza alapvetõen strukturálatlan
adatgyûjtést jelent, amelynek jellemzõ módszere a résztvevõ megfigyelés, a struk-
turálatlan interjú. Az elsõ szakasz végén érdemes egy ideig eltávolodni a terep-
tõl, és újra kívülállóként gondolkodni. Ezalatt letisztulnak a tapasztalatok, és
össze lehet állítani egy listát a fontos kutatási kérdésekrõl. Ez lehet a másodla-
gos adatgyûjtés, szakirodalom-olvasás idõszaka, és egyben a hipotézisek meg-
fogalmazásának és az operacionalizálás végrehajtásának ideje is.
A kutatás második szakaszában a cél az adatok megszerzése, amellyel az
elsõ szakasz végén felvetett kutatási kérdések megválaszolhatók. Ez a fázis egy
tervezett kutatási szakasz. Jellemzõen strukturált interjúkkal, kérdõívekkel és
statisztikai adatok feldolgozásával dolgozunk, de a kvantitatív eredmények el-
lenõrzésére illetve értelmezésére ekkor is alapvetõen kvalitatív megközelítése-
ket, például fókuszcsoportot kell használnunk. A korábbi terepismeretnek kö-
szönhetõen a kutatás illeszkedik a terep adottságaihoz, a helyi kontextushoz,
de már csak korlátozottan rugalmas, azaz a kutatási tervtõl ekkor már nem cél-

szerû eltérni. A szakasz végén jön el az ideje, hogy ütköztessük a hipotéziseket
a valósággal, és leíró-értelmezõ értékelést adjunk.
Szöveggyûjteményünk másik szövege (Alan Bryman tollából) azt emeli ki, hogy
a kvalitatív és kvantitatív módszerek kölcsönösen egészítik ki egymást. A kvali-
tatív módszerek például segíthetik a probléma beazonosítását, illetve a különbö-
zõ skálák és indikátorok meghatározását, ötletet adhatnak útelemzés-modellek
alkotásához, illetve segíthetnek az eredmények értelmezésében. Ugyanakkor a
kvalitatív módszerek alapján kialakult, jól megalapozott sejtésekre vonatkozóan
csak kvantitatív adatgyûjtés eredményeképp lehet megfelelõ megbízhatóságú
kijelentést tenni. Bryman kiemeli, hogy a kvalitatív kutatók gyakran éreznek
késztetést, hogy eredményeiket (hibásan) olyan kifejezésekkel írják le, mint
„többnyire”, „általában” vagy „többségükben”. Amikor egy kérdés kapcsán fon-
tos lenne tudni, hogy a helyi társadalom „többségében” és „általában” milyen
tulajdonságokkal vagy véleménnyel rendelkezik, akkor az egyetlen helyes eljá-
rás, ha ezt kvantitatív módon megmérjük.
A különbözõ technikák nemcsak egymás mellett használhatók – olyan hibrid

technikák is létezek, amelyek ötvözik a kvalitatív és kvantitatív elemeket. Bryman
is hoz példát olyan résztvevõ megfigyelésre, amelynek eredményeit kvantitatív
módon, adatsûrítõ eljárásokkal lehetett feldolgozni. Az V. fejezetben arra próbá-
lunk receptet adni, hogy miként lehet a kérdõívezést, illetve a statisztikai adat-
gyûjtést is hibrid, terepközeli módon végezni, ami a rutinszerû kérdõívezésnél
kvalitatívabb jellegûvé teszi az adatgyûjtést, és növelheti az érvényességet.
A kvantitatív és kvalitatív módszerek egyenértékûsége nem jelenti azt, hogy bár-

mely kérdés kapcsán bármely adatgyûjtési technika egyformán jól alkalmazható
volna. Egy technika választásakor sok szempontot kell mérlegelni, és valószínû,
hogy mindig csak egy módszer a leginkább célravezetõ.
A hazai településfejlesztési gyakorlatban az adatgyûjtés egyik jellemzõ formája

a kérdõív – az interjúsorozat és a statisztikai adatbázisok begyûjtése mellett. Je-
len írás szerzõje arra hívja fel a figyelmet, hogy a kérdõív nem egy általánosan
használható technika. Alapvetõ hiba lenne, ha reprezentatív kérdõíves felmérés
segítségével igyekeznénk részletes képet alkotni egy településrõl. Egy kérdõív
nem tud puhatolózni, nem képes kitapogatni a helyi kontextust. Ez egy robosz-
tus módszer, amely arra és csak arra a kérdésre tud választ kapni, amelyre ter-
vezték. A kérdõív a kutatás során olyan, mint egy traktor a kertészetben: sok
kézi erõt takaríthat meg, és növeli a hatékonyságot, de ha nem az elõre kijelölt
úton halad, óriási kárt tud okozni. A kérdõív nem használható például kreatív
ötletek vagy érzelmi töltésû vélemények gyûjtésére. Ha minden lehetséges össze-
függésre kérdést szerkesztünk, eredményként egy nagy és nehézkes kérdõívet
kapunk, amelynek hosszadalmas kérdezése elfárasztja a válaszadót, bizalmat-
lanságot szül, megbízhatatlan válaszokat eredményez, és nehezíti az adatok fel-
dolgozását. A jó kérdõív pontosan definiált adatokra kérdez rá, ezért kevés,
többségében zárt kérdésbõl áll, melyeket a helyiek számára érthetõ nyelven fo-
galmaztak meg. Az ettõl eltérõ, általános jellegû kérdéseket kvalitatív módsze-
rekkel érdemes körüljárni. Egy korrekt módon végzett kvalitatív adatgyûjtés
nagyon sok kérdésre tud választ adni kérdõív használata nélkül is.
Idézzük fel a példát az éjszakai erdõ antropológiai kutatásáról. Valószínû,
hogy az összehasonlítható mélyfúrások módszere alkalmas a leginkább arra,
hogy részletes képet alkosson az erdõrõl, amelyben nem tûnnek el a részletek.
Egy ilyen kutatás eredményeképp releváns kérdéseket tudunk megfogalmazni,
nem tudunk azonban megbízható választ adni arra, hogy (például) tölgyes vagy
bükkös erdõrõl van-e szó. Arra is kvalitatív adatgyûjtésnek kell választ adnia,
hogy ez egyáltalán fontos kérdés-e. Amennyiben viszont a kérdés fontosnak bi-
zonyul, elkerülhetetlen egy kvantitatív szakasz, amely az erdõben található fák
fajtáira szûkítené a kutatást, és egy reprezentatív minta alapján jó megbízható-
ságú válasszal szolgálna.
Az alkalmazott terepkutatás menete
A szöveggyûjteményben található mindkét írás a tudományos célú kutatások

tapasztalatai alapján fogalmazta meg tapasztalatait és javaslatait. Az alkalmazott
terepkutatások során azonban sok dolog másként alakul, mint a tudományos
kutatások során. A legfontosabb talán az idõdimenzió: míg egy antropológiai
terepmunkát jellemzõen három-négy, egy szociológiai kutatást legalább egy-két
évre terveznek, addig egy települési vagy térségi társadalmi szaktanulmányt né-
hány hónap alatt kell összeállítani. Települési koncepciók esetében a tervezési
idõtartam ugyan egy év is lehet, ám mivel a települések sokszor egy idõben ad-
ják ki a megbízást a koncepció és a szerkezeti terv elkészítésére, a társadalom-
kutatónak, ha azt szeretné, hogy javaslatait figyelembe vegyék, célszerû meg-
elõznie a szerkezeti terven dolgozó munkatársakat, és már két-három hónapon
belül körvonalaznia elképzeléseit.
A többnyire az állami szektorhoz köthetõ tudományos kutatásokkal szemben
az alkalmazott kutatások költségvetési korlátja kemény, a kutatás költségeit job-
bára a minimumra akarják szorítani.
További különbség, hogy a megbízó részérõl kifejezett igény merül fel bizo-
nyos kérdések vizsgálatára, sõt olykor bizonyos módszertan követésére is.

Jelen tanulmány szerzõje gyakorlati szakember is, aki önkormányzati tanács-
adó cégnél szerzett tapasztalatai alapján kijelentheti, hogy az adekvát módszer-
tan követése nem jelent több költséget vagy idõt, mint a rutinszerû felmérések.
Az adekvát adatgyûjtési technikák meghatározása összetett dolog, a terep saját-
ságain és a kutatás céljain kívül az idõbeni és anyagi korlátokat is figyelembe
kell venni. Anélkül, hogy mindezeket a szempontokat számba vennénk, a to-
vábbiakban ismertetünk egy 13+1 pontból álló javasolt „menetrendet” a kutatás
folytatására. Hangsúlyozzuk: ahogy nincs két egyforma terep, úgy nincs két egy-
forma kutatás sem. A „menetrend” ezért nem egy követendõ lépéssort, hanem
a javasolt adatgyûjtési és feldolgozási szakaszok egy lehetséges forgatókönyvét
jelenti, amelytõl azonban minden egyes kutatás során el lehet, és többnyire el
is kell térni.
A terepkutatás lehetséges menetrendje
1. terepbejárás;
2. önkormányzati interjúsorozat;
3. virilis interjúsorozat;
4. KSH- és önkormányzati adatok elemzése;
5. kistérségi interjúsorozat;
6. mentális térkép szerkesztése;
7. fókuszcsoport: kulcskérdés, véleményháló;
8. kérdõíves reprezentatív adatfelvétel;
9. elõzetes javaslatok;
10. javaslatok monitoringja fókuszcsoporttal;
11. javaslat konfliktuskezelésre;
12. interpretáció (tanulmány elkészítése);
13. a végrehajtás monitoringja;
+1: prezentáció.
A továbbiakban az egyes pontok leírása következik.

1. Terepbejárás
Egy település vagy térség társadalmi szaktanulmányának elkészítésére vállalkozó
kutató kezdetben nem ismeri a terepet. Hasznos, ha a kutatás megkezdésekor
elõször bejárja a vidéket, a települést, akár térkép nélkül is, és itt-ott beszélget az
emberekkel. Fontos, hogy az embernek legyen egy képe a térségrõl, amikor in-
terjúzni kezd, nehogy beszélgetõpartnerei megmosolyogják tájékozatlanságáért.
2. Önkormányzati interjúsorozat
Általában javasolt a megbízó térségi vagy települési önkormányzat tagjait egy in-
terjúsorozat keretében felkeresni. Véleményük kiemelten fontos, hiszen a helyi
közösség tagjai a választáson éppen azzal a bizalommal ruházták fel õket, hogy
képviseljék a körzet lakosainak érdekeit. Célszerû, ha az interjúsorozat struktu-
rálatlan, ám az idõközben elhangzott kérdéseket a többiektõl is kérdezzük meg.
Ezáltal az interjúvázlatunk egyre inkább strukturált lesz. A polgármesterrel több-
ször is készíthetünk interjút.
3. Virilis interjúsorozat
A századfordulóról ránk maradt szóval virilisnek nevezzük a legtöbb helyi adót
fizetõ gazdasági egységeket, polgárokat. A virilis épp azzal, hogy vállalkozása
adóját helyben fizeti, és nem feltétlenül a legelõnyösebb helyszínen, kifejezte
lokálpatrióta voltát. A velük folytatott interjúsorozatnak elsõsorban a tervezett
beruházásokra és a helyi gazdaság kérdéseire érdemes fókuszálnia. A virilisek,
ezek a cselekvõképes, nagy befolyással és érdekérvényesítõ képességgel bíró és
lakóhelyük iránt elkötelezett emberek többnyire erõteljes elképzelésekkel ren-
delkeznek a település egészére vonatkozóan is, amit a tervezõnek gyakran ér-
demes figyelembe vennie.
4. KSH- és önkormányzati adatok elemzése

Néhány alapvetõnek tekintett statisztikai adat feldolgozása és bemutatása általá-
ban elvárás a társadalmi szaktanulmányokkal szemben. Ilyenek például az alap-
vetõ demográfiai adatok, ingatlanpiaci jelzõszámok, a helyi gazdaság fõbb mu-
tatói. Ezek egy része helyben is begyûjthetõ, a többi a megyei KSH-tól vagy más
adatbázisból megszerezhetõ. Az interjúsorozat során is felszínre kerülhet olyan
vélekedés, aminek érdemes utánajárni statisztikai adatok alapján.
5. Kistérségi interjúsorozat
Mind az önkormányzatok, mind a helyi gazdaság szereplõi részérõl felmerülhet-
nek olyan projektötletek, amelyek települések közötti hálózat kiépítésével való-
síthatók meg eredményesen. Ezek vizsgálatához elengedhetetlen a potenciális
partnertelepülések szándékainak megkérdezése. Ez általában a helyi jegyzõ

vagy szakintézmény vezetõjének interjús megkeresését jelenti. Sokat tanulha-
tunk a már meglévõ együttmûködések hálózatainak feltérképezésébõl is.
6. Mentális térkép szerkesztése

A helyi lakosságnak a környezetérõl alkotott képét speciális interjútechnikával,
illetve azt kiegészítõ kérdõíves felméréssel ismerhetjük meg. A mentálistérkép-
szerkesztés a kutatás bármely idõszakában alkalmazható, de többnyire a kuta-
tás legelején kell összeállítani, egyrészt azért, mert könnyen gyûjthetõ informá-
ció (mindenki szívesen idegenvezetõ a saját háza táján), másrészt pedig mert az
eredmények jól hasznosíthatók a kutatás további szakaszaiban.
7. Fókuszcsoport: kulcskérdés, véleményháló

Amikor az interjúsorozatok eredményeképp már kialakulóban vannak az elkép-
zeléseink a helyben fontos kérdésekrõl, akkor érdemes ezeket több fókuszcso-
portban is végigbeszélni. A fókuszcsoportos vizsgálat alkalmas a legfontosabb
kérdések kiszûrésére és a véleménykülönbségek, valamint az érdekellentétek
feltárására.
8. Kérdõíves reprezentatív adatfelvétel

A korábbi „puha” módszerek révén kiszûrt legfontosabb kérdésekre vonatkozó-
an gyakran már csak az a kérdés, hogy a lakosság többsége miként vélekedik,
vagy milyen tulajdonságokkal rendelkezik. Ezen kérdések megválaszolására a
reprezentatív kérdõíves adatfelvétel a leginkább alkalmas. Általában igaz, hogy
a telefonos kérdõívezés könnyebben kivitelezhetõ, a hazai telefonálási szoká-
sok gyors változásai miatt ezek reprezentativitása gyakran megkérdõjelezhetõ.
Mivel a lakcímbejelentések sem feltétlenül követik az élet ritmusát, a legbizto-
sabb módszer napjainkban talán a visszatérés a kérdõívezés hõskorába, és be-
kopogtatni minden n-edik otthonba.
9. Elõzetes javaslatok
A felmérés eredményeképpen már tudnunk kell a kutatási kérdéseinket és a vá-
laszokat is. A megbízás értelmében azonban jobbára javaslatokat kell megfogal-
maznunk. A javaslatnak egyszerûnek kell lennie, ezért nem tükrözheti a maga
teljességében a helyi társadalom komplexitását. Bár a kutatási dokumentációban
módunk van a javaslat mögött álló szempontokat részletesebben is bemutatni,
a javaslat megfogalmazása mégis a kutató felelõssége marad.
10. Javaslatok monitoringja fókuszcsoportos vizsgálattal
Az alkalmazott kutatás során az idõ rövidsége miatt a kutató nem bízhat abban,
hogy megtanul a terepen élõk fejével gondolkodni. Elkerülhetetlen, hogy egy
újabb vizsgálattal ellenõrizze, javaslatairól mit gondolnak a helyben élõ embe-
rek. A fókuszcsoportos vizsgálat a monitoring egyik alkalmas eszköze lehet.
11. Javaslat konfliktuskezelésre

Nagyon ritkán lehet olyan javaslatot megfogalmazni, amely minden társadalmi
csoportnak egyaránt kedvezõ. A monitoring során választ kell találni arra, hogy
a kedvezõtlen helyzetbe került csoportokat milyen módon lehet kompenzálni.
Fontos, hogy a kompenzáció és a konfliktuskezelés a vizsgálat és a javaslat ré-
szét képezze.
12. Interpretáció (tanulmány elkészítése)

A hazai gyakorlatban a kutatás végeztével a tervezõk két hibát szoktak elkö-
vetni. Egyrészt hiba feltételezni, hogy amit tudnak, azt le is tudják írni. Másrészt
pedig nem megalapozott azt remélni, hogy amit leírtak, azt mások hozzájuk ha-
sonlóan fogják értelmezni. Jelen kötet az antropológiai kutatásokból ismert in-
terpretáció, azaz tolmácsolás fontosságára hívja fel a figyelmet. E szerint a
megközelítés szerint a terep és a kutató világa más nyelven beszél, más nyel-
ven fogalmazza meg a kérdéseit. A kutatónak komolyan kell vennie a „fordítói”
munkát, azaz hogy miként tudja úgy megfogalmazni tereptapasztalatait, hogy az
eredeti jelentésbõl minél kevesebbet veszítsen. Ehhez hasonlóan a megbízó is
más nyelvet beszél, mint mi, és a javaslatainkat akkor érti meg tökéletesen, ha
az õ nyelvén sikerül azokat megfogalmaznunk.
13. A végrehajtás monitoringja

A tanulmány elkészültével jobbára véget ér a megbízás. Ám éppen azért, mert
a javaslatokat nem feltétlenül értelmezi egyformán a kutató és a megbízó, egy-
fajta morális kötelesség a tanulmány sorsának, a javaslatok vitájának figyelem-
mel kísérése és a végrehajtás monitoringja.
+1: Prezentáció
Jellemzõ, hogy a kutatót felkérik a kutatási eredmények prezentációjára lakos-
sági fórumon, képviselõtestületi ülésen.
III. RÉSZTVEVÕ MEGFIGYELÉS
Bevezetés ..... 73
Elmélettörténet ..... 74
Kívülállás, belülállás ..... 78
Etikai kérdések ..... 79
A résztvevõ megfigyelés ábécéje ..... 81
Esettanulmányok és példák ..... 94
Keretes írás:
A kutató és a terep viszonya a századfordulón ..... 75
Vörös Miklós és Frida Balázs: Terepek és emberek.
Az antropológiai terepmunka archetípusa és késõbbi alakváltozásai ..... 395
Bronislaw Malinowski: A nyugat-csendes-óceáni térség argonautái.

Bevezetés: a kutatás tárgya, módszere és alkalmazási területe ..... 417
Bevezetés
A résztvevõ megfigyelés elsõsorban a kulturális antropológiában használt adat-

gyûjtési technika. A módszertant kezdetben az Európától távoli és ismeretlen
nyelveken beszélõ népcsoportok kultúrájának és társadalmának tanulmányozá-
sára fejlesztették ki. Az antropológus kutató gyakran néprajzi felfedezõnek is te-
kintette magát. A módszertan napjainkig használja a hõskor kulcskifejezéseit:
terep, beilleszkedés, nyelvtanulás, az eredmények tolmácsolása stb.
Napjainkra a korábban „archaikusnak” tekintett kultúrák többnyire átestek
egy modernizációs folyamaton, illetve – ettõl részben függetlenül – a korábbinál
nagyobb mértékben fordult a kulturális antropológia érdeklõdése a saját társa-
dalom megismerése felé. A résztvevõ megfigyelés azonban a kortárs társadalom
megismerésére is alkalmas módszernek bizonyult. Kifejezetten ajánlható helyi
társadalmak, kistérségi vagy települési lakóközösségek vizsgálatakor, elsõsorban
a kutatások kezdeti szakaszában.
A résztvevõ megfigyelés napjainkig is sok elemet megõrzött a századfordu-
lós hõskor idejébõl. A kutatás fontos eleme, hogy a kutató felfedezõnek tekintse
magát: A terepet még akkor is ismeretlennek kell tekinteni, ha történetesen a
saját házunk táján vizsgálódunk. Bár a kutató rendszerint igyekszik tájékozódni
kutatása leendõ helyszínérõl, fontos, hogy a terepre érkezve félre tudja tenni
elõzetes ismereteit, prekoncepcióit, sõt, saját korábbi tapasztalatait is. A terepen
azután – igazi felfedezõként – nyitott szemmel kell járnia, az olvasmányélmé-
nyek, statisztikák helyett elsõsorban saját tapasztalatokat és személyes élménye-
ket kell gyûjtenie. A tapasztalatokat sem kell készpénznek venni: a kutatónak
mindig készen állnia annak felismerésére, hogy addigi megfigyelései és értel-
mezései tévútra vitték. Ilyenkor bátran félre kell tenni a régi értelmezéseket, és
újakat kell találni helyettük. A kutatómunka végsõ célja az interpretáció, vagyis
az összegyûjtött tapasztalatok és belülrõl jövõ értelmezésük lefordítása a többi
kutató és a szélesebb közönség részére.
Sokan gondolják, hogy a résztvevõ megfigyelés végzéséhez különleges ké-
pességekre, például átlagon felüli érzékenységre, önfegyelemre és empatikus
képességre van szükség. Jelen írás üzenete szerint a résztvevõ megfigyelés lé-
nyege nem a képesség, hanem az õszinte, belülrõl fakadó érdeklõdés a terep
és az ott élõ emberek iránt. Az antropológiai jellegû felfedezéshez napjainkban
éppúgy elengedhetetlen a kíváncsiság és a kalandvágy, mint valaha a századfor-
dulón. Ha a kutató érdeklõdése nem lankad, a terepmunka átlagos képességek
birtokában is sikeres lesz, sõt a legtöbb képesség menet közben fejleszthetõ.
Elmélettörténet
Bár a különbözõ kultúrákról szóló híradások jószerivel az írásbeliség hõskorá-

val egyidõsek, a kultúrakutatás mint önálló diszciplína csak viszonylag késõn, a
XIX. század második felében alakult ki, tehát késõbb, mint a természettudo-
mányok többsége vagy a közgazdaságtan. A világ elsõ antropológia tanszékét
Nagy-Britanniában alapították, az elsõ fõállású antropológus Edward Burnett
Tylor volt. Ezzel szinte egy idõben alakult ki a kultúrakutatás kelet-európai is-
kolája, a néprajz, néhány évtizeddel késõbb pedig a kulturális antropológia az
Egyesült Államokban. (A századforduló és a késõbbi idõk kultúrakutató gyakor-
latáról és a résztvevõ megfigyelés kialakulásáról alaposabb áttekintést nyújt szö-
veggyûjteményünkben Vörös Miklós és Frida Balázs írása.1)
A brit és a francia etnológia és antropológia nagynevû professzorai kezdet-
ben távoli népekrõl szóló híradások feldolgozásával foglalkoztak, de maguk
nem mentek terepre – egy késõbbi kifejezés szerint „karosszék-antropológusok”
voltak.
Bár J. Baldwin Spencer és Francis J. Gillen ausztráliai kutatásai 1894-tõl kezd-
ve ráirányították a figyelmet a helyismeret és a terepen tartózkodás jelentõségé-
re, a következõ évtizedek jellegzetes antropológus figurája még az íróasztalnál
maradt.
Bronislaw Malinowski, a lengyel származású brit antropológus az elsõ világ-
háború elején kezdett terepmunkát a brit birodalom egy eldugott szegletében,
a Trobriand-szigeteken. A terepen töltött évek alatt fokozatosan ismerte fel az
intenzív terepmunka elõnyeit. Kezdetben nyelvészeti kutatásokat végzett, majd
nyelvtudására alapozva belülrõl ismerte meg a helyi társadalmat. Összefoglaló
tanulmánya 1922-ben jelent meg, és óriási szakmai sikert aratott. A kötet beve-
zetõjében fogalmazta meg Malinowski a résztvevõ megfigyelés módszertani
alapvetéseit – írása szöveggyûjteményünkben magyarul olvasható. Az üzenet lé-
nyege, hogy úgy kell terepmunkát végezni, mintha hosszú évekre számûznének
minket egy ismeretlen nyelvû, vademberek lakta szigetre. Semmilyen szabályt,
viselkedést, normát ne tartsunk magától értetõdõnek, mindent kérdõjelezzünk
meg, és minden kérdésre helyben és a helyiektõl igyekezzük megtalálni a vá-
laszt.
Halála után kiadott személyes naplója tanúsága szerint terepmunkája kezde-
tén Malinowski azzal a felsõbbségtudattal viszonyult a „bennszülöttekhez”, mint
a gyarmatosítás korában általában a fehér ember a feketékhez. Példa erre, hogy
1
Magyar nyelven lásd még: Borsányi László 1988: Megfigyelési technikák az etnológiai
terepmunkában. Ethnographia 99 (1): 53–82.; Kézdi-Nagy Géza 2000–2001: Terepmun-
ka módszertan az antropológiában. Kultúra és közösség, 4 (5); 5 (1): 85–90.
III. RÉSZTVEVÕ MEGFIGYELÉS 75

sátrát egy helyi település kellõs közepén, ha úgy tetszik, fõterén verette fel.
Malinowski hosszú ideig tartó tanulási folyamat közben jött rá arra, hogy ha iga-
zi információkat akar szerezni a helyi társadalomról, akkor ezt csak egyenrangú
félként, partnerként teheti meg. Terepmunkája fontos állomása volt, hogy el-
bontotta a sátrát, és beköltözött egy helybéli barátja házába.
A különbözõ kultúrák egyenrangúságának elve lett a történeti partikularizmus
talaján álló antropológia egyik vezérfonala. Az Egyesült Államokban Franz Boas
nyomán a Columbia Egyetemen kialakuló kulturális relativista antropológia a
terepmunka során is a kultúrák egyenrangúságát tartotta szem elõtt, ezért a ku-
tató és a terep kölcsönösségen alapuló, szimmetrikus viszonya általános elvárás-
sá vált. (A kutató és a terep viszonyával kapcsolatban lásd keretes írásunkat.)
A kutató és a terep viszonya a századfordulón

az evolúciós és a kulturális relativista antropológiai
gyakorlatban és a néprajzban
A XIX. század és a századforduló brit irányzatok közé tarozó szociáldarwi-

és francia kultúrakutatói (antropológu- nista elképzelések még azt is megfo-
sok és etnológusok) az egyenes vona- galmazták, hogy a kevésbé fejlett nép-
lú társadalmi evolúció talaján álltak, csoportok menthetetlenül ki fognak
azaz feltételezték, hogy a különbözõ pusztulni.
kultúráknak ugyanazt a fejlõdési utat
kell bejárniuk. E szerint az elképzelés Ugyanekkor Európa keleti felén a
szerint a fejlett kultúrák (civilizációk) kutatók felfedezõ szenvedélye elsõ-
egy zártkörû klubot alkottak, amely sorban nem távoli népek, hanem sa-
azokból a népekbõl állt, akik ismerték ját országuk falusi társadalma felé
a szikratávírót, vasutat, és számos to-
fordult. Szemléletük sok szempont-
vábbi fontos technikai vívmányt. Ha a
ból hasonló volt nyugati kollégáiké-
kutató kilépett ebbõl a közegbõl,
(akár kulturális antropológusként, hoz, például õk is felfedezõknek tar-
hogy a gyarmatok és a nagyvilág né- tották magukat, és szintén a minél
peinek felfedezésére induljon, akár õsibb, eredetibb kulturális jegyeket
pedig régészként, hogy régebbi korok keresték. Saját kultúrájuk vizsgálata
emlékeit vizsgálja), úgy tapasztalta, során viszont a fejletlenség jegyeit
hogy a magáénál fejletlenebb népek- egyúttal az õsi jelleg bizonyítékának
kel találkozik. A kutató és a terep vi- is tekintették. A paraszti és pásztor-
szonya aszimmetrikus volt, a kutató társadalmak kulturális sajátságait
fejlettebbnek tartotta magát, mint a te- „õsi” és „autentikus” jellege miatt ér-
repen található közeg. Az evolúciós téknek tartották. A kutató és a terep
közötti viszony fordított volt, mint az deti értékek kútfejére, amelyhez ké-
evolúciós antropológia esetében: a pest saját városi közege „romlott” és
századforduló néprajzkutatója úgy te- „meghasonlott” volt.
kintett a terepre, mint a romlatlan, ere-
Kulturális relativista
Evolúciós antropológia antropológia Néprajz
Kutató Terep
Kutató Terep
Terep Kutató
3.3. ábra. A kutató és a terep viszonya
Az orosz néprajzkutató, Mikluho telepedtek meg, egy másik módja pe-

Maklaj a pápuák között, a mai Maklaj- dig, hogy a földmûvelés öntözésének
parton végzett fizikai antropológiai és biztosítására nagy népességet igyekez-
kultúrakutatási révén igazolta, hogy a tek egy helyben tartani. Egy kultúra
pápuák is emberek. Például megálla- eredményei más természeti és társadal-
pította, hogy fejükön hajzat, nem pe- mi adottságok közepette nem lenné-
dig szõrzet található – ez akkoriban nek hasznosak. Épp ezért a nagyobb
tudományos vita kérdése volt! Feltéte- vagy kisebb népesség, egyszerûbb
lezte, hogy minden ember eredete kö- vagy összetettebb eszközhasználat
zös, azaz nincsenek különbözõ fajok nem jelent fejlettségbeli különbséget.
az emberiségen belül.2 A kultúrák egyenrangúságának szo-
Maklajhoz hasonló kutatásokat és ciáldarwinista magyarázata is van: épp
következtetéseket késõbb Franz Boas azért tekinthetõ minden kortárs kultúra
fogalmazott meg újra. Boas alkotta meg a maga körülményei között a „legfej-
a történeti partikularizmus fogalmát,3 lettebbnek”, mert fennmaradt egészen
mely szerint minden kultúra fejlettsége napjainkig. A kulturális relativizmus
csak a rá jellemzõ természeti és társa- alapján a kutató és a terep viszonya
dalmi feltételek között értelmezhetõ. szimmetrikus: a kutató, a terep és
Az emberiség feltehetõen egy közös minden más kultúra alapvetõen
õshazából rajzott szét, ám a különbö- egyenrangú. A kutató nem tartja saját
zõ területeken eltérõ módon kellett al- kultúráját magasabb civilizációs fo-
kalmazkodnia. Az alkalmazkodás egy kon állónak, és értékeket sem keres a
módja lehetett például, hogy a kis el- terepen.
tartóképességû területeken kevesen
2
Maklaj, Mikluho 1873: Az Új-Guinea Maklaj-partvonal mentén élõ pápuák antropológiai le-
írása. Natuurkundig Tijdschrift voor Nederlandsch Indie. Deel XXXIII, 225–250. Másodköz-
lésben: Putyesesztvije, 1923/3 324–348, Putyesesztvije, 1940/4. 207–220.
3
Boas, Franz 1911: The Mind of Primitive Man. New York: Macmillan; Boas, Franz 1948:
Race, Language and Culture. New York: Macmillan.

A résztvevõ megfigyelés módszertana a századforduló óta alapvetõen nem
változott, két nagy elméleti vita mégis nagy hatással volt a terepmunka gyakor-
latára. Az egyiket a kutatók és kutatottak közötti aszimmetria miatti morális, eti-
kai jellegû probléma váltotta ki a hatvanas–hetvenes években, a másikat pedig
a kultúra fogalmáról szóló ismeretelméleti, szakmai jellegû diskurzus, körülbe-
lül ugyanekkor. (Magukról a vitákról és a résztvevõ megfigyelés gyakorlatára
kifejtett hatásukról, valamint a terepmunkára hatást gyakorló további szellemtör-
téneti irányzatokat bõvebben tágyaljaVörös Miklós és Frida Balázs tanulmánya
jelen kötet szöveggyûjteményében, ezért itt mindezekre csak leegyszerûsítve
utalunk.)
A gyarmatbirodalmak felbomlását követõen a harmadik világ országaiban
gyakran érte vád az akkori antropológiát, hogy a gyarmati, illetve az imperia-
lista rendszer kiszolgálója. A legfontosabb kérdés az volt: ki ír kirõl, azaz miért
fehér emberek írnak színes bõrû emberekrõl? Milyen jogon tartják magukat fel-
fedezõknek az antropológusok, amikor azok a népek, akiket „felfedeznek”,
mindig is tudtak saját létezésükrõl? A dilemmát illusztrálja az alábbi, hazai kö-
tetben megjelent karikatúra:4
A „ki kutathat kit?”-vita, bár hosszú ideig válságot okozott az antropológiai te-
repmunka gyakorlatában, termékenynek bizonyult, és végül hozzájárulhatott
egy új szemlélethez, amely egyfelõl a saját kultúráját felfedezõként vizsgáló ant-
ropológus megjelenéséhez, másfelõl pedig a hátrányos helyzetben, deffen-
zívában lévõ kulturális csoportokért személyes felelõsséget vállaló és aktívan
ténykedõ akcióantropológia kialakulásához vezetett.
4
Rákoss Péter 1988: Ismeri Ön a kakadút? Budapest: Móra Kiadó.
A másik vita, ami nagy hatással volt a terepmunka gyakorlatára, a kultúra fo-
galmáról folyt. Kevés olyan diszciplína van, amely olyan kevéssé tudná megha-
tározni kutatása tárgyát, mint épp az antropológia. A kultúra fogalmának nap-
jainkra sok száz definíciója létezik, de ezek közül egyik sem vált általánosan
elfogadottá a szakmában. Az ötvenes–hatvanas évekig jobbára úgy gondolták,
hogy a kultúra a viselkedésben ragadható meg. Részben Claude Lévi-Strauss
strukturalista elméletének5 hatására (amely az emberi gondolkodás univerzális
struktúráit igyekezett megragadni), részben pedig a modern nyelvészet fejlõdé-
sének köszönhetõen a hatvanas években elõtérbe került egy olyan szemlélet,
amely szerint a kultúra az azt képviselõ szimbólumokban nyilvánul meg, és
ezért a jelentésekben, szûkebb megközelítésben a szavakban és a nyelv struk-
túráiban ragadható meg. A hatvanas évek óta, ennek köszönhetõen, a terep-
munka során a helyi jelentések (szavak és szimbólumok) gyûjtése elsõdleges
feladattá vált. Clifford Geertz6 a Sûrû leírás címû, magyarul is hozzáférhetõ, prog-
ramadó írásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a helyi jelentések csak saját
kulturális kontextusukban értelmezhetõk. Üzenete szerint ezért a jelentéseket és
a helyi értelmezési keretet a terepmunka során egyszerre kell gyûjteni, majd a
tanulmányírás során úgy kell lefordítani (interpretálni) a tudomány nyelvére,
hogy az eredeti kontextus minél kevésbé sérüljön. A Geertz nyomában járó ku-
tatókat kezdetben interpretív antropológusoknak nevezték. Napjainkra az
intepretív antropológia lett a „mainstream”, azaz a kutatótársadalom többsége ál-
tal követett irány.
Kívülállás, belülállás
A résztvevõ megfigyelõ kutatóval szemben többnyire elvárás, hogy a terepen

egyfajta kívül- és belülállást valósítson meg. A kettõsség leírására angolul elsõ-
sorban az emic versus etic (émikus és étikus) kifejezéspárt használják. A külsõ
és belsõ leírás kettõssége leegyszerûsítve azt jelenti, hogy a kutató igyekszik
beilleszkedni a helyi társadalomba, és a közösség tagjaként (azaz belülrõl) éli
meg és értelmezi a helyi eseményeket, azonban helyi tapasztalatai, élményei
megélése közben folyamatosan külsõ szemmel is értelmezi benyomásait, ame-
lyeket majd be kell mutatnia másoknak, a „külvilágnak” is. „Külsõ” szemmel
reflexíven tekint saját magára is, érzéseire, cselekvéseire és értelmezéseire is.
5
Lévi-Strauss, Claude (1958) 2001: Strukturális antropológia. Budapest: Osiris.
6
Geertz, Clifford (1975) 1988: Sûrû leírás. Út a kultúra értelmezõ elméletéhez. In: Vári
András (szerk.): Misszionáriusok a csónakban. Budapest: Akadémiai, 13–61.

A „külvilág”, azaz a leendõ olvasóközönség a többi kutatót, azaz a tudományos
világot, alkalmazott kutatás során pedig a megrendelõt illetve a várostervezõ
kollegákat jelenti.
A kívülállás-belülállás megragadására Clifford Geertz 7 a pszichoanalízis terü-
letérõl kölcsönzött élményközeli versus élménytávoli (experience-near, -distant)
ellentétpárt használja. Élményközeliek a helyben minden erõlködés nélkül, ma-
gától értetõdõen használható fogalmak, élménytávoliak pedig a magasabb
absztrakciós szintek, ahogy a tudósok és kutatók gondolkodnak. Geertz példá-
jában a „félelem” élményközeli, az „ego-diszton” élménytávoli fogalom, a „fó-
bia” pedig valahol a kettõ közt áll. A helyi társadalom megértéséhez elsõsorban
élményközeli fogalmakat gyûjtünk. A helyi társadalom összetett jelenségei azon-
ban gyakran nem maguktól értetõdõek, megértésükhöz magasabb absztrakciós
szintre van szükség. A résztvevõ megfigyelés során ezért mindkét megközelí-
tésre szükség van. Geertz a helyi társadalom megértését egy verselemzéshez
hasonlítja. Keats: Óda egy görög vázához c. versének elemzésekor az elemzõ ál-
landóan a következõ két kérdést teszi fel váltakozva: „Mirõl szól a vers?”, „Pon-
tosan mit látott Keats a vázán?” Geertz megközelítése szerint az antropológiai
kívül- és belülállás egy hermeneutikai kör, amelyben hol az egészt, hol pedig a
részletet figyeljük meg, pontosabban hol az egészt tapogatjuk ki a megfigyel-
hetõ részleten keresztül, hol fordítva, a részletet magyarázzuk az azt motiváló
egészen keresztül, és végeredményben a részt és az egészt (az élményközelit és
az élménytávolit) egymás magyarázataivá tesszük.
Etikai kérdések
Mivel a kutató emberekkel dolgozik, munkája folyamatosan felvet bizonyos etikai

kérdéseket, amelyek tárgyalása elengedhetetlen egy módszertani kézikönyvben.
Valamennyi megfontolandó kérdés felvetésére – különösen megválaszolására –
természetesen nem vállalkozhatunk. Célunk a következõ néhány sorral nem
több, mint hogy kezdõ lökést adjunk az olvasónak a kérdések továbbgondolá-
sához.
Egy szakmai szólásmondás szerint az antropológus az életével felel a kutatá-
sáért, ami arra utal, hogy egy-egy antropológiai terepmunka 2–4 évet tesz ki az
ember életében. Ha a terepmunka végül eredménytelennek bizonyul, életünknek
7
Geertz, Clifford (1983) 1994: „A bennszülöttek szemszögébõl”. Az antropológiai megér-
tés természetérõl. In: Geertz, Clifford: Az értelmezés hatalma. Antropológiai írások. (Válo-
gatta és szerkesztette Niedermüller Péter). Budapest: Századvég Kiadó, 200–216.
ez a szakasza (legalábbis szakmai szempontból) terméketlen volt. A kutatónak
tehát saját magáért is felelõsséget kell vállalnia, még az egyébként rövidebb idõ-
re tervezett alkalmazott kutatások során is.
A már említett „ki kutat kit?” kérdés, a kutató és a terep közötti aszimmetria
kérdése nem vált idejétmúlttá. Kétségtelenül aszimmetrikus helyzet például az,
amikor a településkutatás során magasan képzett városi emberek írnak alacso-
nyabb iskolázottságú vidéki emberekrõl. Bár ez az aszimmetria nehezen oldható
fel, a kutatónak folyamatosan törekednie kell arra, hogy a terepen élõ emberek
minél szélesebb körét aktív és öntudatos partnerként vonja be a kutató és ter-
vezõ folyamatba.
Kérdõíves adatfelvétel során a kutató úgy juthat információhoz, hogy közben
nem ad ki magáról semmi információt. Résztvevõ megfigyelés során az informá-
ciócsere kölcsönös kommunikáción alapul, a kutató a „nyíltságért nyíltságot” elv
szerint jut bizalmi adatokhoz. Terepmunka közben mindig érezni kell, mennyit
adtunk és mennyit kaptunk információban, segítségben, kedves gesztusokban.
Kölcsönösségre, szimmetriára, egyenrangú felek közötti kölcsönös beszélgetõ
viszonyra kell törekedni.
A kutató nem megváltoztatni, hanem leírni akarja környezetét. Bár a kutató
megjelenése nyilván hatással van a helyi közösség életére, ezt a hatást lehetõség
szerint csökkenteni kell, és a helyi ügyekbe általában nem szabad beavatkozni.
Az akcióantropológia elképzelése szerint viszont képzettsége és kapcsolatai
révén gyakran egyedül a kutató van abban a helyzetben, hogy segítsen a nehéz
helyzetû helyi közösségeknek.
A terepnapló és a tanulmányírás során világosan el kell különíteni egyrészt
a történéseket, másrészt a kutató értelmezését, harmadrészt pedig a terep értel-
mezését. A kutató mindig ismerje fel saját helyzetét és szerepét az adott szituá-
cióban, reflexíven valljon magáról.
A résztvevõ megfigyelés során az ember sokszor szem- és fültanúja olyan
bizalmas eseményeknek, belsõ (émikus) információknak, amelyeket a helyben
élõk nem hoznának mások tudomására. Néha viszont ezek adják a kutatás szem-
pontjából legértékesebb eredményeket. Mindig mérlegelendõ, hogy az eredmé-
nyek közlése nem hozza-e kellemetlen helyzetbe a helyben élõket. Az adatköz-
lõ adatainak védelme érdekében a fontosnak ítélt eredményeket is csak akkor
szabad közzétenni, ha úgy látjuk, hogy azt az érintettek is nyilvánosságra hoz-
nák magukról. Az álnevek használata vagy az anonimitás ritkán segít, mert a
helyi közösségben különbözõ jegyek alapján ráismerhetnek a szereplõre.

A résztvevõ megfigyelés ábécéje
A következõkben Taylor és Bogdan (1984)8 nyomán, illetve saját terepmunka-

tapasztalataim alapján tekintem át a résztvevõ megfigyelés legfontosabb elemeit.
A módszertani ábécé a könnyebb követhetõség kedvéért vázlatpontokból áll,
amelyek megértését rövid magyarázó szövegek segítik.
Taylor és Bogdan szerint a résztvevõ megfigyelésnek három fõ elve van:

– Mindenki érezze jól magát.
– Legyen terepstratégiánk, és legyenek adatgyûjtõ taktikáink.
– Legyen a terepmunkanaplónk hasznosítható: ami nincs leírva, az nincs.
Mint errõl a korábbi fejezetben szó esett, a „jó” kutatási kérdés a helyben élõ
embereknek is kérdés, azaz illeszkedik a terep sajátos látásmódjához. A hely-
ben fontos kérdéseket a kutató kezdetben nem ismerheti, a kutatási kérdés te-
hát maga is kutatási eredmény. A helyi közeg sajátos látásmódja azonban csak
fesztelen viselkedés, oldott beszélgetés során deríthetõ ki. Az oldott hangulat
megteremtése végett alapkövetelmény, hogy mindenki – mind a helyi emberek,
interjúalanyok, mind pedig a kutató maga – jól érezze magát a kutatás teljes idõ-
tartama alatt. Ez a szempont egyébként ritkán merül fel kvantitatív adatgyûjtési
technikák során: sokan képzelik úgy, hogy egy kérdõív adatait „vért izzadva”
is össze lehet gyûjteni, és az eredmények használhatók lesznek.
A terepmunka nem nyaralás; nem elég jól érezni magunkat, adatokat is kell
gyûjtenünk. A „terepstratégia” azt jelenti, hogy legyen elképzelésünk arra vonat-
kozóan, milyen idõpontra, mely technikák segítségével milyen jellegû adatokat
szeretnénk nyerni. Kezdetben kevésbé, majd egyre pontosabban lehet tervezni
a terepmunka várható eredményeit. Az adatgyûjtési technikák azokat a konkrét
módszereket és/vagy trükköket jelentik, amellyel a szükséges információk elõ-
csalogathatók.
A résztvevõ megfigyelés legfontosabb adatrögzítõ eszköze a terepmun-
kanapló, vagy egyszerûbben terepnapló. Ezen a téren alig változott a világ
Bronislaw Malinowski kutatásai óta. Bár a technikai fejlõdés sok további eszköz
használatát teszi lehetõvé – ezek között a fényképezõgép és a videokamera el-
ismert rangot vívott ki magának –, a legtöbb antropológus még mindig inkább
a saját érzékszerveiben bízik, és a megfigyelések rögzítésére a naplóírást tartja
a legjobb eszköznek. A „melegében” írt napló sok friss élményt megõriz, amit
8
Taylor, Steven J. és Robert Bogdan 1984 (1975): Participant Observation in the Field.
In: Taylor, Steven J. and Robert Bogdan: Introduction to Qualitative Research Methods:
A Phenomenological Approach to the Social Sciences. New York, etc.: John Wiley and
Sons. 40–78.
azonban nem írtunk le, az sokszor feledésbe merül. Ez az alapja az antropoló-
gus bölcsességnek: „ami nincs leírva, az nincs”.
1. Beilleszkedés
Egy aforizma szerint háromszor kerülhet a kutató nehéz helyzetbe: a terepmun-

ka elején, a végén, és menet közben. Az elsõ pillanatnál maradva: kétségtelen,
hogy minden terepkutatás a megérkezéssel kezdõdik. A megérkezés és beillesz-
kedés általában a terepmunka legnehezebb és legválságosabb idõszaka, amely
gyakran a „kultúrsokk”-nak nevezett élményt vonja maga után. Jellemzõ, hogy
a kutató egyedül érzi magát, sokszor ténylegesen ismeretlen emberek veszik kö-
rül, a kulturális különbségek miatt még csak ismerkedni sem tud könnyen, vagy
épp ellenkezõleg, csodabogárnak tartják, és túl kedvesek vele, esetleg mutogat-
nak rá. Mivel a kutató eleinte a terep fizikai adottságait sem ismeri, például nem
tudja, hol van a bolt, vagy hol és mikor lehet pihenni, a beilleszkedési szakasz-
ban gyakran éhes és fáradt, fennáll a kezdeti sikertelenség nyomán beálló
frusztráció veszélye. Mindezek a feltételek nem kedveznek a jó terepmunkának.
Sok tervezett terepmunka végül a megérkezés pillanatában elbukik. A bukás el-
kerülését és a beilleszkedési idõszak elviselését szolgálják a következõ javaslatok:
·
– A fõ cél a bizalmi kapcsolatok kialakítása.
– A kezdeti, beilleszkedési szakaszban ne akarjunk adatokat gyûjteni.
– Ne feltétlenül az emberekkel kezdjük az ismerkedést, hanem például a fizi-
kai környezet leírásával.
– Igyekezzünk jól érezni magunkat. A kutató jókedve, pozitív kisugárzása a
kapcsolatteremtés és a terepmunka folytatásának alapja.
– Igyekezzünk a szokásosnál többet pihenni: a kimerült kutató nem mozog
biztosan a terepen.
– Írjunk terepnaplót. A naplóírás „kikapcsol”, pihentet az ismeretlen környe-
zetben, egyúttal lehetõséget teremt, hogy azokat az „elsõ benyomásainkat”
is rögzítsük, amelyeket késõbb elfelejtenénk.
– Felfedezõként tekintsünk a terepre, mintha elõttünk még senki sem járt vol-
na arrafelé. Bármivel és bárkivel ismerkedjünk. Ne befolyásoljon bennün-
ket az elõdök véleménye, saját témaválasztásunk stb.
– A tereptaktikák közé tartoznak az ismerkedési trükkök. Állandó recept nincs,
de például jó eszköz lehet egy ál-kérdõív (amely azt a célt szolgálja, hogy
megszólítsunk embereket, és feltegyünk néhány strukturálatlan kérdést),
vagy a bekapcsolódás helyi civil szervezetekbe (tánccsoport, focicsapat).
Ha a kutató maga elég nyitott és érdeklõdõ, akkor ezt többnyire látják raj-
ta, és bármilyen közegben könnyen megy az ismerkedés.

– Vigyünk magunkkal valakit. Bár résztvevõ megfigyelést egyedül ajánlott vé-
gezni, eleinte könnyebb, ha van velünk egy ismerõs. Az ismerõssel meg le-
het beszélni az elsõ élményeket, így személye egy külsõ viszonyítási pontot
jelent. Társasága véd a csüggedés és az egyedüllét ellen.
2. Szerep
Résztvevõ megfigyelés során a párbeszéd kölcsönös: kérdezünk és kérdeznek

bennünket. Meglepõ jelenség, hogy sokszor a helyi emberek épp annyira kíván-
csiak a kutatóra, mint õ az emberekre. A kutatónak eleinte leggyakrabban arra
a kérdésre kell válaszolnia, hogy mit keres ott. A kérdésre adott válasz rendkí-
vüli jelentõségû. A válasz határozza meg a kutató szerepét a terepen, a szerep
pedig a gyûjthetõ adatok körét. A válasz azonban nem kézenfekvõ. Egyrészt, a
kutató kezdetben nem tudja, mit keres ott, hiszen, mint a korábbi fejezet bemu-
tatta, az igazán fontos kérdések majd menet közben derülnek ki. Másrészt, a ku-
tatási kérdéseket a kutató gyakran egy magasabb absztrakciós szinten fogalmaz-
za meg magának, amelyet nehezen tudna a terep nyelvére lefordítani. Egy olyan
válasz, hogy például „Én az Önök idõhöz való viszonyának megragadására szol-
gáló kognitív struktúrák feltérképezésével szeretnék foglalkozni”, bár alkalma-
sint igaz lenne, nem elégítené ki a helyben élõ emberek kíváncsiságát. Éppen
ezért az a cél, hogy a kutatási célt talán nem teljes mértékben fedõ, de annak
megfelelõ szerepet alakítsunk ki magunknak, amelyet helyben érthetõ módon,
egyszerûen ki tudunk fejezni.
– Világos választ kell adni arról, hogy honnan jöttünk, és mit akarunk.
– A felvállalt szerepünk ne legyen hamis.
– A felvállalt szerepet a terep, és ne a kutatás nyelvén fogalmazzuk meg.
– A felvállalt szerep olyan legyen, amit a kutatás teljes idõtartama alatt vállal-
ni tudunk majd. Utólag módosítani nem lehet.
– A szerep legyen pártatlan: ne avatkozzunk a csoport belsõ konfliktusaiba.
– A szerep legyen független: a kutató igyekezzék többfelé kötõdni, kapcsola-
ti „híd” szerepet vállalni.
A jó szerep kialakítására számtalan példa van a hazai néprajzi és antropológi-

ai szakirodalomban, itt most két kortárs példát emelek ki. Szeljak György ant-
ropológus több évet töltött Mexikóban, Huasteca tartományban egy nahua
közösségben. Kutatási témái között szerepelt a helyi közösség idõfelfogása, val-
lásos elképzelései, modernizációhoz való viszonya. Mivel kutatási témáit kezdet-
ben nehéz lett volna érthetõen kifejeznie és elfogadtatnia, azt mondta, hogy a
nahuatl nyelvet akarja megtanulni. Szerepe szinkronban volt kutatási terveivel,
hiszen tényleg célja volt a nyelv megtanulása. A világos szerep segített megte-
remteni azt a bizalmi viszonyt, amelyre támaszkodhatott terepmunkája során.
Másik példa a budapesti Közgáz szervezésében rendezett falukutató táborok
gyakorlata.9 A terepgyakorlatok során egyszerre több tucat egyetemista dolgozik
kis csoportokban, önálló kutatási terv alapján. Szükséges egy közös szerep ki-
alakítása, amelyre hivatkozva az egyes csoportok zavartalanul dolgozhatnak. Ez
a közös szerep a településfejlesztõé: a hallgatók a fejlesztési koncepció elõtanul-
mányát készítik a település részére. Ez a válasz többnyire érthetõ és elfogadható
a helybeliek számára, és megfelel a valóságnak, hiszen a kutatások eredménye-
it az egyetem visszajuttatja a települési önkormányzatnak, amely valóban fel-
használhatja a fejlesztési koncepció kialakításakor. Településfejlesztõ szerepben
az egyes kutatócsoportok egymástól eltérõ kérdésekkel foglalkozhattak, mint
például helyi vallásosság, etnikai kisebbségek, helyi gazdasági stratégiák stb.
3. Viszony és viszonyulás
Az elõzõ vázlatpontok érintették, hogy a jó adatgyûjtéshez „bizalmi viszony”

kialakítására van szükség. Angolul a rapport szót használják a kutató és a terep
kölcsönösen kiegyensúlyozott viszonyára, amely a magyar viszony és viszonyu-
lás szavak jelentését hordozza. A terepmunka során spontán, irányítatlan módon
elõkerülõ információknak gyakran nagy szerepe lehet. A kutató idegensége fe-
szélyezhet, ezért akkor jó a viszony, ha a kutató és a terep ismerõsnek tûnnek
egymásnak. Kétoldalú közeledés szükséges: a kutató fogadtassa el magát és azt,
hogy õ kutat, de közben igyekezzék minél inkább igazodni, hasonulni a terep-
hez. A következõ néhány ajánlás ezt a kölcsönös igazodást segít lerövidíteni:
– Viselkedjünk úgy, ahogy helyben szokás: napirendünk, higiénés szokásaink,

étkezésünk legyen olyan, mint ami helyben megszokott.
– A nyelvtanulás a bizalmi viszony egyik alapja. Ha valaki anyanyelvi közeg-
ben kutat, mihamarabb sajátítsa el a tájszólást, az argót, a közösség nyelvét.
– A kutató mutasson õszinte érdeklõdést a terepen, ami akkor valósítható meg
könnyen, ha a kutatási témája valóban érdekes.
– Beszélgessünk gyakran „csak úgy”, a kutatási témától függetlenül, olyan té-
mákról, amelyek õszintén érdeklik a többieket és a kutatót (gyerekek, ko-
csik, nõk, pasik stb.). Érdekelje minden, ami van körülötte.
9
www.uni-corvinus.hu/antropologia

– Kezdeményezzünk: a közeledést a helyiek általában a kutatótól várják el,
hiszen õ akar valamit.
– Személyes viszony kialakulásában segíthet, ha segítünk: hivatalos irat meg-
írása vagy fordítása, gyermekvigyázás, cipekedés jellemzõen olyan aprósá-
gok, amit a kutató könnyen felajánlhat.
– Egyenrangú, partneri viszony kialakítására törekedjünk.
– Ne legyünk vesztesek: értékeljük a helyi téteket, és igyekezzünk szerepünk-
nek megfelelõen részt kapni a helyi sikerekbõl. Ellenkezõ esetben vagy
baleknak néznek, vagy úgy látják, nem tartjuk fontosnak, amiért õk küzde-
nek.
– Ne legyünk versenytársak: a kutató ne váljon helyi hatalmi központtá, ne a
terepen akarja kiteljesíteni az egyéniségét, és ne hozzon helybelieket hátrá-
nyos helyzetbe.
– Egymással vetélkedõ csoportok esetén a kutató ne álljon egyik vagy másik
csoport oldalára, igyekezzen „híd”-szerepet kialakítani.
– Nyíltságot nyíltságért.
A „nyíltságot nyíltságért” elv azon a megfigyelésen alapszik, hogy a terepmun-

ka során (mint minden szimmetrikus kommunikációs szituációban) épp annyi
információt kaphatunk, mint amennyit adunk. Sokszor csak akkor nyílnak meg
az emberek, ha mi is beszélünk magunkról, tapasztalatainkról. A kutatónak, ha
õszinte és nyílt válaszokat vár, fel kell készülnie arra, hogy tõle is õszinte és nyílt
válaszokat várnak. Amelyik kutató például mellébeszél, vagy nem õszinte pél-
dául a karrierjét vagy magánéletét érintõ kérdésekben, annak az interjúalanyai
is õszintétlenek lesznek és mellébeszélnek majd, hasonló témák kapcsán.
4. Kulcsinformátor
A terepmunka során a kutató – bár igyekszik többfelé kötõdni – egy vagy két
személlyel, például házigazdájával vagy helyi barátjával bizalmasabb viszonyt
alakít ki. A helyben látott és tapasztalt eseményeket ennek az embernek meséljük
el, ez az ember fogja rövid megjegyzéseivel a helyben megszokott módon értel-
mezni számunkra a látottakat. Ezt az embert nevezzük kulcsinformátornak vagy
kulcsadatközlõnek. Szerepe csak a kutató szubjektív szempontjából „kulcssze-
rep”. A kulcsinformátorral kapcsolatban a következõket jó figyelembe venni:
– Szerencsés, ha már a kutatás elején találunk olyan helyi szereplõt, akivel

kölcsönösségen alapuló bizalmi viszonyt tudunk kialakítani.
– Szerencsés, ha a kulcsinformátor a helyi társadalomban nem marginális hely-
zetû (kivéve, ha épp a marginalizálódott helyzetet vizsgáljuk).
– A kutatás során célszerû gyakran megkérdezni a kulcsinformátort, hogy õ
mit gondol az adott eseményrõl, egy bizonyos emberrõl stb.
– A kutató képe a településrõl nagymértékben a kulcsinformátor képét fogja
tükrözni. Ez önmagában nem baj, de ezt tisztázni kell a terepmunkanapló-
ban és a beszámolóban is.
– A tanulmányban tisztázni kell a kulcsinformátor társadalmi helyzetét, nézõ-
pontját.
5. Nehéz helyzetek
Miután a kutatónak sikerült beilleszkednie a terepen, és kialakította a kutatás-

hoz szükséges viszonyt, a kutatás többnyire zökkenõmentesen mehet tovább.
Ilyenkor is elõfordulhatnak nehéz helyzetek, jellemzõen a következõk:
– A kutató különbözik a tereptõl (bõrszín, nem, kor stb. szerint).

– A kutató elfárad.
– Kiderül, hogy viselkedésünk normasértõ volt.
– A többi résztvevõ veszekedik, és legszívesebben felszívódnánk.
– A helyi közösség viselkedése a mi normánkat sérti.
– A közösség olyan állásfoglalást vár el tõlünk, amely számunkra etikailag fel-
vállalhatatlan.
Amikor a kutató a terepen töltött hetek, hónapok után már eléggé helybelinek
és bennfentesnek érzi magát, egyre nehezebben viseli a helybeliek csodálkozó
megjegyzését a furcsa kiejtésére, ajánlkozásukat egy kisebb idegenvezetésre
azon a részen, amit maga is jól ismer, és nehezére esik nevetni a már százszor
hallott anekdotán. Az egyetlen recept a türelem: nem lehet minden helybeli tisz-
tában a kutató helyi ismereteivel. Fontos, hogy a kutató ugyanolyan kedvesen
fogadja közeledésüket, mintha a kutatás elején tartana, amikor még valóban rá
volt szorulva a helybeliek jóindulatára.
A terepen töltött idõ alatt a kutató olykor elfáradhat. Amikor nyelvtanulók
idegen nyelvi közegbe utaznak, sokszor tapasztalják, hogy míg eleinte meg sem
tudnak szólalni, késõbb gyorsan fejlõdik a kommunikációs képességük, aktívvá
tudják tenni passzív szókincsüket stb. Ezt egy idõ után újabb mélyhullám kö-
vetheti, amikor a nyelvtanuló úgy érzi, még annyit sem tud, mint mikor idejött.
Jellemzõ tünet, hogy az ember lépten-nyomon az anyanyelvét véli hallani. Ez a
fáradtság azután elmúlik, és egy még biztosabb nyelvtudás követi. A nyelvtanu-

lásból ismert ciklikus elfáradás a terepmunka tanulási folyamatánál is megfi-
gyelhetõ.
A tanulási folyamat hullámvölgyét gyakran az váltja ki, hogy a kutató rájön,
hibásan viselkedett. További magyarázat helyett egy példát hozok fel: 1992-ben
Ököritófülpösön végeztünk terepmunkát. Elsõ este, ahogy megérkeztünk a fa-
luba, vettünk frissen fejt tejet, amelyet mindannyian nagyon szerettünk. Másnap
reggel a polgármester azzal fogadott minket, „gyertek fiúk, megbeszéljük a falu
kérdéseit egy pohár tej mellett”. Kiderült, hogy Szatmárban úgy tartják, csak a
gyerekek (puják) isznak tejet, felnõtt emberhez ez nem illik.
Még kellemetlenebb dolog, ha az ember akaratán kívül egy veszekedés
szemtanúja lesz. Ilyen helyzetekben a legcélszerûbb eltûnni a helyszínrõl, és
késõbb úgy tenni, mintha semmirõl sem tudnánk. Egy helyi vita esetén a kuta-
tó semmiképpen sem lehet döntõbíró, még akkor sem, ha egyébként van saját
véleménye az ügyrõl. Sohasem cél, hogy megváltoztassuk a helyi társadalmat,
hanem hogy megismerjük.
Mindezekben a nehéz helyzetekben az általános recept az, hogy nem kell
megijedni a nehézségektõl, nem szabad abbahagyni a kutatást. Érdemes esetleg
egy rövidebb szünetet tartani, kikapcsolódni, vagy éppen hazautazni, és átgon-
dolni az eddig tapasztaltakat. Kivételt csak az jelenthet, amikor a helyi társada-
lom normái a kutató érzékenységét sértik. Az antropológiai szakirodalom erre
is számos példát ismer. Elizabeth Marshall Thomas 10 például egy észak-ugandai
dodot családban végignézte, amint a helyi szokásoknak megfelelõen kitépdesték
a lányok elsõ fogait. Az esemény végtelenül kegyetlen: a fogászati beavatkozást
a kislányok két idõsebb bátyja hajtotta végre, az egyik lefogta a lányokat, és egy
bottal peckelte ki a szájukat, a másik testvér pedig egy árral piszkálta ki a foga-
kat a helyérõl. A rítus õszinte sajnálatot keltett az antropológusban; mégsem
avatkozott közbe, mert arra gondolt, hogy ha ezek a kislányok most nem esnek
át ezen a beavatási rítuson, környezetüktõl késõbb több hátrányt szenvednek el.
A kutató akkor sem változtathatja meg a helyi társadalmat, ha annak normái-
val nem ért egyet. Ha azonban a helyi közösség viselkedése a kutató érzékeny-
ségét oly mértékben sérti, amit nem tud elfogadni, nos akkor – és csak akkor –
valóban nincs más megoldás, abba kell hagyni a terepmunkát, és másik, a sze-
mélyiségünknek jobban megfelelõ terepet kell választani. Egy ilyen döntés nem
megfutamodás és nem is szégyen; senki sem született arra, hogy bárhol a vilá-
gon vagy akár csak Magyarországon belül is minden kulturális közegben ottho-
nosan érezze magát.
10
Thomas, Elizabeth Marshall 1965: Warrior Herdsman: The Story of the Dodoth Tribesmen
of Northern Uganda. New York: Alfred A. Knopf.
6. Terepmunka-taktikák
A terepmunka során az a célunk, hogy az emberek feltárják elõttünk gondola-

taikat bizonyos kérdések kapcsán. Ennek elérésére több technika, kisebb trükk
adódhat:
– Tettessük magunkat tudatlannak vagy naivnak.
– Mindenki szívesen idegenvezetõ a saját világában.
– Tisztázzuk szerepünket és hogy mit kutatunk.
– Mindig tudjunk válaszolni arra, hogy „ezt most miért kérdeztük”.
– A pontos, de bonyolult kérdések helyett fogalmazzunk érthetõen.
– Nemcsak azt kell tudni, mit akarunk kérdezni, hanem azt is, mit nem.
– Legyünk megfelelõ idõben a megfelelõ helyen.
– Készítsünk és/vagy kérjünk fényképet, rajzot, vázlatokat, jegyzeteket.
Általában az emberek akkor magyaráznak el valamit alaposan és õszintén, ha a

beszélgetõpartnerük tájékozatlannak mutatkozik. Ha a beszélgetõpartner szin-
tén alapos ismeretekkel rendelkezik a témáról, akkor gyakran feleslegesnek tart-
ják elmondani a véleményüket, vagy valami érdekesség megfogalmazására tö-
rekednek, amit a kutató még remélhetõen nem hallott. Éppen ezért célszerû ma-
gunkat tapasztalatlannak vagy naivnak tettetni. Például 2003-ban Larissa Adler
Lomnitz mexikói antropológusnõ Budapesten az itt dolgozó moldvai csángó
vendégmunkások információs csatornáit kutatta. Tolmácsa egy idõ után azzal a
bizalmas kérdéssel fordult hozzám, hogy nincs-e valami gond az antropológus-
nõ emlékezõtehetségével. Azt figyelte meg ugyanis, hogy a Adler Lomnitz min-
den interjúalanytól megkérdezi, hogy miért jött Budapestre munkát vállalni,
majd amikor elmagyarázzák neki, hogy az itteni fizetés a romániainak többszö-
röse, a kutatónõ csodálkozva felnéz: „Nahát! A többszöröse? Ilyen különbség van
a két ország életszínvonala között?” Nyilván nem a kutatónõ memóriájával volt
gond, hanem tereptaktikája része volt az eljátszott csodálkozás, amely az inter-
júk során egyébként hatásosnak bizonyult: a megkérdezettek maguktól kezdték
el magyarázni az otthoni és a budapesti élet különbségeit, a saját nézõpontjukból.
Vannak témák, amelyekrõl az emberek szívesen, más dolgokról kevésbé szí-
vesen beszélnek. Nyilván az lenne a jó, ha mindig csak olyan dolgokról kérdez-
nénk az embereket, amelyekrõl szívesen beszélnek. A valóságban ez nem olyan
nehéz feladat. Segíthet például, ha az embereket saját szûkebb környezetükrõl,
például az utcájuk történetérõl vagy lakásuk tárgyairól kérdezgetjük. Megfigyel-
hetõ, hogy az emberek általában szívesen idegenvezetõk a saját világukban,
amelynek gyakran õk az egyedüli ismerõi. A személyes tárgyak, a ház vagy az
utca történetei kapcsán azután nagyon sok részlet felbukkanhat, ami a kutatás
szempontjából hasznos lehet.

Az interjús és a résztvevõ szituációk közben ne távolodjunk el attól a szerep-
tõl, amit a kutatás elején kialakítottunk. Ha például valaki településfejlesztéssel
foglalkozik, érthetõ, ha a közlekedésrõl vagy a virágoskert virágairól kezd el ér-
deklõdni, de már az interjúalany vallásos elképzelései iránti kérdések bizalmat-
lanságot kelthetnek. Éppen ezért fontos, hogy a szerepünk, amit a kutatás ele-
jén kialakítunk, minél nagyobb mértékben fedje a teljes kutatási elképzelésün-
ket. A legjobb szerep az igazi.
A kutató készüljön fel arra, hogy bármikor visszakérdezhetnek: „Ezt most
maga miért kérdezte?” Aki ilyenkor zavarba jön, annak valószínûleg nem sike-
rül végigkérdeznie az interjút, és kockára tette a bizalmi viszonyt. A kérdésre vi-
lágos és érthetõ választ kell adni, ami összhangban van azzal a szereppel, amit
a kutatás elején kialakítottunk.
A résztvevõ megfigyelés nagy elõnye más adatgyûjtési technikákkal szem-
ben, hogy nemcsak (sõt: nem elsõsorban) az elmondott vagy leírt információk,
hanem az emberek viselkedésének megfigyelése révén szerez adatot. Amikor
például egy településkutatás során a térhasználatra vagyunk kíváncsiak (hogyan
használják az utcát vagy a teret az emberek hétköznapokon, hétvégén és ün-
nepnapokon), akkor sok-sok interjúnál többet ér, ha megfigyeljük és magunk is
használjuk a teret vagy az utcát ilyen napokon.
Emberek filmezéséhez, fotózásához elengedhetetlen a megfelelõ bizalmi vi-
szony. Épületeket, utcákat érdemes fényképezni, de a beszélgetõpartnereket,
események résztvevõit zavarhatja a fénykép készítése, a videózás. Alkalmazott
kutatás során gyakran nincs idõ a bizalmi viszony elmélyítésére, ezért ha fon-
tosnak találjuk, inkább kérjünk fényképet a partnerünkrõl vagy lakókörnyezeté-
rõl. Az elkért privát fényképek alapján sok mindenrõl beszélgethetünk az inter-
júalanyokkal, ami a kutatás szempontjából fontos lehet. Az interjúalanyokkal le
is rajzoltathatjuk a környezetet – ezzel kapcsolatban bõvebben írunk a mentális
térképekrõl szóló fejezetben.
7. Terepstratégia
A terepstratégia a következõ dolgokra terjed ki:
– a terepmunka idõtartama;
– idõ- és pénzforrás-gazdálkodás;
– kutatási kérdés, hipotézisek, gyûjtendõ adatok köre;
– adatgyûjtési technikák;
– nyelvtanulás.
Alkalmazott kutatás során a klasszikus antropológiai terepmunkánál sokkal ke-
vesebb idõ, jellemzõen 1–4 hónap áll csak rendelkezésre.
A kutatást – a második fejezetben leírtak szerint – érdemes két részre osztani,
ahol az elsõ szakasz a terephez igazodó, strukturálatlan adatgyûjtés idõszaka,
a második pedig a tervezett, strukturált szakasz. Tegyük hozzá, hogy a kettõ
között szükség van egy átmeneti szakaszra, amikor a kutató eltávolodik a terep-
tõl, átgondolja addigi tapasztalatait, meg- vagy újrafogalmazza hipotéziseit, köz-
ben konzultál más szakemberekkel is, akik „külsõ szemmel” tudnak tekinteni ku-
tatási kérdéseire. Általában az a célszerû, ha a két nagy szakasz közül az elsõ a
hosszabb, de a másodikra tartalékolunk több anyagi és személyes erõforrást. Egy
három hónapra tervezett alkalmazott kutatás esetében (bár biztos recept nincsen)
célszerû például másfél hónapot a helybeli tájékozódással tölteni, majd két hétre
visszavonulni, és elkészíteni a leendõ tanulmány vázlatát. Ekkor kell megfogal-
mazni a hipotéziseket és a gyûjtendõ adatok és az azoknak megfelelõ adatgyûj-
tési technikák körét. Ezután újabb két héten át (nagyobb apparátus bevonásával)
kvantitatív adatokat kell gyûjteni a vitás kérdések eldöntésére, végül újabb két
hét alatt ellenõrizni az eredményeket, és megírni a tanulmányt.
A nyelvtanulás nemcsak a viszony megalapozására szolgál, hanem a terep-
munka egyik kulcseleme. Nyelvtanulás alatt nem feltétlenül egy „idegen” nyelv
elsajátítására, hanem a helyi szókincs, nyelvjárás és szóhasználat, a helyi jelen-
tések elsajátítására kell gondolni. Mind a terepmunka, mind késõbb az interpre-
táció során szem elõtt kell tartani, hogy a helyi jelentések csak helyi kontextu-
sukban érvényesek. A megfigyelt fogalmak helyi értelmezése még akkor sem
feltétlenül azonos a kutatóéval, ha a saját településén kutat.
8. Megfigyelés és jegyzetkészítés
– Jegyzetelés, videokamera vagy diktafon használat helyett elsõsorban az em-

lékezetünkre hagyatkozzunk.
– A naplóírás jelentõsége: ami nincs leírva, az nincs.
– Vigyázzunk, hogy saját kommentárjaink és értelmezéseink ne keveredjenek
össze a tapasztalatokkal.
– Készítsük el és bõvítsük a meg nem értett jelenségek jegyzékét. A legerede-
tibb ötletek sokszor a kezdetben meg nem értett jelenségek vizsgálatából
származnak.
A résztvevõ megfigyelõ jellemzõen jobban bízik rövid távú memóriájában, mint

egy diktafonban, videokamerában vagy menet közben készített jegyzetekben.
Ennek nem valamiféle maradiság az oka, hanem az igény, hogy a terep minél

érintetlenebb, eredetibb formájában tárja fel magát a kutató elõtt. Anélkül, hogy
eltekintenénk magának a kutatónak a terepre gyakorolt befolyásoló hatásától,
nem nehéz belátni, hogy egy videokamera például egy kétszemélyes interjús
szituációban „lámpalázat” okozhat, amelynek eredményeképp a megkérdezett
vagy zavarba jön, lebeg a hangja, vagy stressz miatt túljátssza a válaszokat, eset-
leg meg akar felelni a feltételezett elvárásoknak. A diktafon félúton van a kame-
ra és a semmi között; nem okoz komoly lámpalázat, de a beszélgetõpartner
meggondolja, mit és milyen szavakkal mondjon el, és hajlamos elhallgatni dol-
gokat. A bizalmi viszonyt még egy egyszerû papírlap is tönkreteheti. Nem egy
kezdõ kutató számolt be arról, hogy amikor a beszélgetés közepén papírért és
tollért nyúlt, a megkérdezett szinte hátrahõkölt: „Ugye, ezt nem akarja leírni?”,
vagy „Ezt azért így ne írja le!” Interjúk esetében sokszor érdemes diktafon nél-
kül, rövid távú emlékezetünkre hagyatkozva rögzíteni az elhangzottakat, rövid-
del a beszélgetés után. A memória fejleszthetõ! A kulcskifejezéseket idézzük szó
szerint a szövegben, úgy, ahogy elhangzott, anélkül hogy kicserélnénk a saját
szavainkra.
A jegyzetelés és felvételkészítés mindig zavarja a környezetünket, ezért csak
akkor használható, ha már kialakult a megfelelõ bizalmi viszony. Egy antropo-
lógiai film forgatása például csak személyes bizalmi kapcsolaton alapulhat. Al-
kalmazott kutatás esetén erre többnyire nem jut idõ.
Az emberi emlékezet csalóka. Amit nem értünk, azt hajlamosak vagyunk ma-
gyarázattal ellátni, illetve elfelejteni. Bár mindez a rövid távú emlékezetünkre is
igaz, mégis célszerû feljegyzéseinket az élményhez minél közelebbi idõpontban
készíteni. Az idõben le nem jegyzett információkat egészen bizonyosan el fog-
juk felejteni, vagy átköltjük. Legjobb minden esemény után, de legkésõbb az-
nap este naplót írni.
9. Terepmunkanapló
A terepmunkanapló az antropológiai kutatás legfontosabb adatrögzítõ eszköze.

Terepnaplót régebben valóban naplószerûen, azaz tollal és füzetbe jegyzeteltek
a kutatók. Ma már elterjedtebb, hogy a kutató számítógépbe jegyzetel. Ennek
nagy elõnye, hogy nem kell figyelembe venni számos formai jegyet, ami régeb-
ben kényelmetlenné tette a napló vezetését. Ilyen például az 1/3–2/3-os szabály,
amely szerint a napló oldalait két részre kellett bontani, a nagyobbik részre ír-
tunk, a kisebbik (egyharmados) részt pedig szabadon hagytuk az utólagos jegy-
zetek számára. Taylor és Bogdan kiemelik, hogy emlékeink közel fele nem a
napló írásakor, hanem késõbb szokott eszünkbe jutni, amikor valami apropóból
(például fényképnézegetés vagy mesélés) felelevenítjük az emlékeket. Másik
szabály, hogy az egyes bekezdések témáját és kulcsszavait írjuk ki a margóra,
hogy késõbb, amikor egy-egy téma kapcsán lapozzuk át a naplót, könnyen rá-
találjunk az érintett szövegrészekre. A számítógép használatával persze köny-
nyebb a kulcsszavakra rákeresni.
A terepnaplók írásakor még így is elég sok szabályt érdemes betartani:
– Terepmunkanaplót mindennap kell írni. Inkább végezzünk kevesebb meg-

figyelést, de hagyjunk idõt az írásra.
– Minden esemény és beszélgetés lejegyzésénél emlékezzünk vissza, és írjuk
le, hogy hogyan kezdõdött és hogyan ért véget.
– A helyszíneket, pl. a teret, szobabelsõt, írjuk le és vázoljuk fel (rajzolva), és
ha fontos, a mozgásokat is (pl. ki hova ment).
– Írjuk le a hétköznapi dolgokat. Az embereknek többnyire nem marad fel-
jegyzésük a hétköznapokról.
– A nagylátószögû objektívet cseréljük kis optikára: a helyi közeget elsõsor-
ban a részletek leírásával ragadhatjuk meg.
– Ismerjük fel és a naplóban ismerjük be saját szerepüket. Figyeljünk magunk-
ra és a terepre gyakorolt hatásunkra.
– Több részlet csak napok, hetek múlva jut eszünkbe. Ezeket a részleteket
úgy toldjuk be, hogy a napló kronologikus rendje ne változzon.
– Segít, ha valakinek írunk. Minden kutató hajlamos a saját céljaira elnagyol-
tan fogalmazni, takarékoskodni a környezet leírásával. Ha levelet írunk
(akár e-mailt), akkor muszáj láttatnunk, pontosabban fogalmaznunk.
– Segít, ha a naplót valaki elolvassa, és visszajelez, a terepen vagy e-mailen.
A „külsõ szem” könnyen észreveszi, ha egy általunk kézenfekvõnek tartott
jelenség magyarázatra szorul, vagy a magyarázat nem meggyõzõ.
– Mivel a terepnapló más kezébe is kerülhet, használjunk álneveket, és az ál-
nevek megfeleléseit rögzítsük pótlapon. Publikációban ennél óvatosabbnak
kell lenni, mert a helyi társadalomban az álnevesített szereplõket is be tud-
ják azonosítani.
– Naplónkat gyakran mentsük le új néven, vagy fénymásoljuk – az eredetik
el szoktak veszni.
– A jól megírt terepnaplót nemcsak egy publikációhoz, hanem akár írások so-
rához is fel lehet használni.
– Készítsük el és bõvítsük a meg nem értett jelenségek jegyzékét. A legere-
detibb ötletek sokszor a kezdetben meg nem értett jelenségek vizsgálatából
származnak.

10. Egy tanulmány lehetõségeinek határai
Strukturált adatgyûjtések esetében elõfordulhat, hogy az adatgyûjtés minden

eredménye publikálásra kerül. A résztvevõ megfigyelés eredményei azonban
szerteágazóak és strukturálatlanok. Tudomásul kell venni, hogy a tapasztalatok
jelentõs része soha nem kerül majd megfogalmazásra, kiadásra. A strukturálatlan
adatgyûjtésnek köszönhetõ viszont, hogy a terepmunkanapló számos tanulmány
elkészítéséhez is alapot adhat. Az antropológia jeles mûvelõi közül Margaret
Mead, Bronislaw Malinowski és mások is híresek voltak arról, hogy fiatalkori
kutatásaik eredményeit idõs kori és egészen eltérõ témájú tanulmányaikhoz is
felhasználták. Részletes naplójukat az utókor is eredménnyel tanulmányozhatja.
Nem baj, sõt, egészen természetes dolog, ha a naplóban további kiaknázat-
lan információk maradnak, publikálatlanul. A jó tanulmány nem szerteágazó
jellegû, mint a napló, nem a teljes tudásunkat, hanem egy kérdéshez kapcsolódó
tapasztalatainkat rögzíti.
A tanulmány írása egyben az interpretáció ideje is, ekkor kell a helyi tudást
a tudomány „élménytávoli” nyelvére „fordítani”. A saját világukban megfigyelt
emberek fogalmainak jelentéshálója akkor sem feltétlenül azonos a kutatóéval
és a tanulmány leendõ olvasójáéval, ha történetesen egy településen élnek.
11. Visszavonulás a tereprõl
A kutatás során a harmadik nehéz helyzet a búcsú pillanata, azaz a terep elha-
gyása. A legfontosabb szabály egy mondatban fogalmazható meg: úgy menjünk
el, hogy vissza tudjunk menni.
A résztvevõ megfigyelõ kutató, mint korábban írtuk, nem egyszerûen dol-
gozott, hanem élete egy darabját töltötte a terepen. Ha jól végezte a munkáját,
akkor a kutatása végére megszerették, és õ is kötõdik a helyi emberekhez. Meg-
könnyítheti a búcsút, ha a terepmunka során magunkat is és a többieket is fel-
készítjük a terepen tartózkodásunk ideiglenes jellegére. A meghatározott idõre
szóló bizalmi kapcsolatok, barátságok kialakítása persze furcsa dolog.
A legfontosabb szabályokat két pontban lehet összefoglalni:
– Ne hitessük el, hogy életre szóló barátságot kötünk, ha a terepmunkát né-

hány évre tervezzük.
– Csak olyan dolgot ígérjünk, amit meg tudunk tartani, illetve amelynek ha-
tárideje a terepmunka tervezett idõtartamán belül esik.
Néhány gyakorlati példa
Közlekedésmérnökök régóta használják a „forgalomszámlálást” adatgyûjtésre,

az autóforgalom mértékének becsléséhez. A terepmunkás a gépjármûforgalom-
nál gazdagabb információt olvashat ki terepnaplójából: mérheti az ugyanott
zajló kerékpáros- és gyalogosforgalmat, megnézheti, hogy zavarják-e egymást a
különbözõ forgalmak, vizsgálhatja, hogy kik járnak gyalog és kik autóval, kér-
dezõsködhet, hogy miért ül valaki autóba, végül résztvevõ megfigyelõként ki-
próbálhatja a kerékpározást az adott útszakaszon, hogy felmérje az autósok és
gyalogosok reakcióit stb.
Közlekedéshez tartozó másik példa, hogy több felmérés szerint a Magyaror-
szágra látogató külföldiek a különbözõ táblák hiányát tartják az ország legna-
gyobb hiányosságának. A közlekedési és más információs táblák elhelyezésének
a megfelelõ eszköze nem a térkép feletti tervezés, hanem a résztvevõ megfigye-
lés. Már az is fél siker, ha a tervezõ végigmegy az útvonalon, és megpróbálja ki-
találni, hogy szerinte hol lenne szükség táblára, de jobb eredményre vezet, ha a
terepet valóban nem ismerõ embereket követve, társaságukhoz csatlakozva jár-
ja végig az útvonalat, és megfigyeli, hogy hol keresik és hiányolják az útjelzõ, il-
letve információs táblákat.
A rendezési feladatok egyik fontos eleme a településrészek funkcióinak meg-
határozása. Az egyes településrészek ennek során például lakóövezeti, szolgál-
tató, idegenforgalmi övezeti stb. besorolást kaphatnak, és ez a besorolás nagy-
mértékben meghatározza a terület késõbbi tényleges hasznosítását. A terület
tervezett funkcióját akkor könnyû megvalósítani, ha az megfelel annak a gyakor-
latnak, ahogy az ott élõk, ott dolgozók vagy arra járók, látogatók ténylegesen
használják a területet – amit azonban csak a területen résztvevõként ott töltött
idõ alatt lehet megfigyelni. Kõszegen például – lásd az esettanulmányt a szö-
veggyûjtemény VI. fejezetében – a városszerkezet és a hagyományok alapján a
„városközpont” az óvárosi Jurisics tér kellene hogy legyen; a valóságban azon-
ban a kõszegiek nem ezt, hanem az egykori városfalon kívül található, Jézus
Szíve plébániatemplom elõtti teret használják fõtérként, azaz például itt találkoz-
nak, idejárnak vásárolni.
Néha nem is az emberek viselkedésbõl, hanem a mindennapi gyakorlatok nyo-

maiból olvashatunk ki hasznos információt; jó példa erre, amikor egy lakópark-
ban csak egy-két évvel a lakóingatlanok átadása után készítik el a járdákat, hogy
a kitaposott ösvények jelöljék ki a járdacsíkok nyomvonalát és szélességét.
Hasznos információkat olvashatunk ki abból is, hogy hol milyenek a falfirkák,
hol szedik szét rendszeresen a kerítést, vagy hol szemetelnek az emberek, míg
máshol eszükbe sem jut.

A közösségi terek kialakításában a legjobb megoldás, ha a meglévõ és meg-
figyelt térhasználati stratégiákhoz illeszkedik. Például kerékpárutakat biciklisták,
az épületek megközelítését a mozgássérültek viselkedésének résztvevõ megfi-
gyelése alapján lehet elemezni és tervezni.
Telepules4.qxd 2006. 08. 04. 10:30 Page 97
IV. FÓKUSZCSOPORTOS INTERJÚ
Bevezetés ..... 99
Mikor célszerû fókuszcsoportos vizsgálatot végezni? ..... 102
A fókuszcsoport a hazai kutatói gyakorlatban ..... 105
A fókuszcsoport ábécéje ..... 105
Esettanulmányok, példák ..... 116
Keretes írás:
Szanyi Ágnes: A településkutatás moderátora ..... 110
1 Merton, Robert K., Marjorie Fiske és Patricia L. Kendall:
A fókuszált interjú. (Részletek) ..... 443
1 Kitzinger, Jenny: Bevezetés a fókuszcsoport-vizsgálatba. ..... 467
1 Vicsek Lilla: A fókuszcsoportos vizsgálat

eredményét befolyásoló tényezõk ..... 477
Bevezetés
A fókuszcsoportos vizsgálat egy interjútechnika. Mindaz, amit az olvasó koráb-

ban az interjúkról általában olvasott a szakirodalomban, például hogy lehet
strukturált vagy strukturálatlan, vagy miként célszerû az interjúvázlatot összeál-
lítani, illetve milyen nehézségek akadnak a lekérdezés folyamán, a fókuszcso-
port esetében is igaz. Az egyetlen különbség a fókuszcsoport és a többi interjú-
technika között az, hogy a hagyományos interjú egy kétszemélyes interakciót
jelent a kutató és az interjúalany között, a fókuszcsoportos interjú pedig több
személy interaktív kommunikációját. A résztvevõk között persze különleges
szereppel bír maga a kutató, fókuszcsoportos szakzsargonban: a moderátor, az
a személy, aki a beszélgetést vezeti (moderálja). Az aprónak látszó különbség
miatt, hogy egy vagy több személlyel beszélgetünk egyszerre, a fókuszcsoport
mégis minõségében tér el a többi interjútechnikától.
A fókuszcsoportos vizsgálat legnagyobb értéke az interakció. A vizsgálat
során a kutató személyesen találkozik a vizsgált célcsoport tagjaival (ebben kü-
lönbözik a kérdõíves felmérésektõl), illetve a megkérdezett személyek is talál-
koznak, interakcióba léphetnek egymással (ebben különbözik a mélyinterjútól).
A megkérdezettek konkrét válaszain kívül a válaszhoz fûzött kommentárok, a
gesztusok, továbbá a csoportdinamikai sajátságok (vita, vélemény elhallgatása)
mind-mind értékes információkat hordoznak. A fókuszcsoportos vizsgálat egyik
fõ erénye, hogy más módszereknél alkalmasabb a társadalmi véleményformáló-
dás és a társadalmi viták „modellezésére”; kérdõíves felmérés vagy egyéni inter-
júsorozat esetén például a csoportdinamikai tulajdonságokra vonatkozó infor-
mációk nem kerülnének a felszínre.
Jelen kötet azért szentel külön fejezetet a fókuszcsoport módszertanának is-
mertetésére, mert mind a hazai társadalomtudományos, mind pedig a település-
tervezõi gyakorlatban kevéssé ismert és még kevésbé használt technikáról van
szó. Sokszor elhangzik olyan vélemény, hogy a fókuszcsoport nem tekinthetõ
tudományos kutatási eszköznek. Ezt a vélekedést feltehetõen a hibás alkalma-
zások rossz tapasztalata alapozta meg. Tény, hogy napjainkban a fókuszcsopor-
tot elsõsorban a piackutatásoknál alkalmazzák, ahol az alkalmazott kutatások
állandó idõ és forráshiánya miatt olykor nem megfelelõ módon interpretálják az
eredményeket. Jelen fejezet szeretné „rehabilitálni” a fókuszcsoportos módszert,
megvilágítani, hogy mikor célszerû használni, és milyen eredményeket remél-
hetünk tõle.
Jelen fejezet szöveggyûjteményében három szöveg található. Az elsõ Robert
K. Merton, Marjorie Fiske és Patricia L. Kendall 1956-ban megjelent kötete (The
Focussed Interview) két fejezetének magyar nyelvû kivonatolt fordítása. A kötet,
illetve az AJS-ben 1946-ban publikált elõtanulmánya a fókuszcsoportos vizsgálat
100 TELEPÜLÉSFEJLESZTÉS
módszertani alapköve. A fordítás másodközlés: az itt közöltnél nagyobb terjedel-
mû, de szintén kivonatolt és stencillel sokszorosított magyar nyelvû változatot a
fiatalon elhunyt kutató, Boros Péter szerkesztette és tette közzé 1977-ben a Tö-
megkommunikációs Kutatóközpont módszertani kötetei között.
A második írás Jenny Kitzinger 1994-ben megjelent nagy hatású tanulmányá-
nak rövidített fordítása az interakciók jelentõségérõl. A tanulmány a kilencvenes
években ráirányította a figyelmet a fókuszcsoportos kontextus és a konstrukti-
vista megközelítés fontosságára. A szöveg elõször jelenik meg magyar nyelven.
A harmadik szöveg Vicsek Lilla tanulmánya a fókuszcsoportos vizsgálat ered-
ményét befolyásoló tényezõkrõl szól, illetve arról, hogy ezeket miként lehet be-
vonni az elemzésbe. A szerzõ maga is gyakran végez fókuszcsoportos vizsgála-
tokat. A fejezetben rövidebb keretes írás található Szanyi Ágnestõl a moderátor
szerepérõl a településkutatás során.
A fejezet írásakor a hazai társadalomtudományos képzési gyakorlatot alapul
véve szem elõtt tartottuk, hogy az olvasó mind az interjútechnikák, mind pedig
a kérdõíves technikák alkalmazásáról elõzetes ismeretekkel rendelkezik. Aki
nem tanult interjútechnikákat, az ajánlott irodalmak közül elsõsorban Steinat
Kvale és Earl Babbie munkáit, illetve a szöveggyûjtemény V. fejezetében Heltai
Erzsébet és Tarjányi József írását ajánljuk figyelmébe.
Elmélettörténet
A fókuszcsoportos vizsgálat módszertani elõzményei között az antropológiai

terep interjúit, elsõsorban Bronislaw Malinowski terepmunkáit szokták említeni,1
aki naplója tanúsága szerint2 maga is végzett csoportos interjúkat, bár eredmé-
nyeire nem hivatkozik külön késõbbi publikációiban. Ennek ellenére az antro-
pológiában a legutóbbi idõkig nem tekintették külön adatgyûjtési technikának
a fókuszcsoportot. A „csoportos interjú” fogalma 1926-ban jelent meg elõször a
szakirodalomban Emory Bogardus tollából. 3 Bogardus ebben az idõben társadal-
mi távolsággal és etnikai kérdésekkel foglalkozott, az olcsónak és egyszerûnek
tûnõ módszer azonban hamar népszerûvé vált alkalmazott területen, a tengeren-
túlon a harmincas években fellendülõ reklámiparban. A rádiósorozatok rendsze-
res hallgatóit vizsgáló Herta Herzog kutatásait Merton a fókuszált interjú elsõ al-
kalmazásaként értékelte.
1
Például: Frey, James H. és Andrea Fontana 1991: The Focus Group in Social Research.
The Social Science Journal 28/2: 175–187.
2
Malinowski, Bronislaw 1967: A diary in the strict sense of the term. New York: Harcourt,
Brace and World.
3
Bogardus, Emory S. 1926: The Group Interview. Journal of Applied Sociology 10: 372– 382.
IV. FÓKUSZCSOPORTOS INTERJÚ 101

A fókuszcsoportos vizsgálat továbbfejlesztésében a második világháború kihívá-
sainak volt nagy szerepük. 1941-ben a Columbia Egyetem megrendelést kapott
katonai propagandafilmek és rádióadások hatásának mérésére. A kutatók, Paul
Lazarsfeld és Robert Merton az idõ rövidsége miatt a megszokott mélyinterjú-so-
rozat vagy kérdõíves vizsgálat helyett a válaszadókat egy idõpontban egy
moziteremben ültették le, ahol gombnyomással jelezték az adott filmmel vagy
hanganyaggal kapcsolatos tetszésüket, illetve rosszallásukat. A módszer a világ-
háború évei alatt finomodott olyanná, amilyennek most is ismerjük. A módszer-
tanról már 1943-ban is megszületett egy rövidebb beszámoló, majd módszertani
megfigyeléseiket Merton és szerzõtársai 1946-ban cikk,4 1956-ban pedig könyv
alakban publikálták. A szöveggyûjteményben ebbõl a kötetbõl olvashatók rész-
letek.
Merton munkájának címe, „fókuszált interjú” (focussed interview), arra utal,
hogy az eljárás során korlátozott számú személyt kérdezünk meg, azaz ezekre
az emberekre fókuszálunk. A vizsgálat elnevezéseként a „csoportos mélyinterjú”
(group depth interview) kifejezés is ismert.5 A „csoport” az egymással kapcsolat-
ban álló személyekre utal, függetlenül attól, hogy az interjús szituáción kívül
egy társadalmi csoportot alkotnak-e. A „mély” a keresett információ jellegére vo-
natkozik, amely a megszokott interakciók során nem bukkan elõ. Az „interjú”
az információszerzés módszerét jelenti, azaz, hogy az egyik csoporttag (a kuta-
tó) célja az információk elõcsalogatása. A fókuszcsoportos mélyinterjú a hatva-
nas évektõl kezdõdõen vált fokozatosan elfogadottá a társadalomtudományok
különbözõ területein, elsõsorban feltáró jelleggel, kutatási kérdés tisztázására
vagy hipotézisek megfogalmazására. Az alkalmazott kutatások, elsõsorban a pi-
ackutatás és a politikai célú közvélemény-kutatás területén a hetvenes évektõl
kezdõdõen vált egyre népszerûbbé, sõt, napjainkra a legáltalánosabban használt
módszerré.
A fókuszcsoportos technika gyakorlatára a nyolcvanas és kilencvenes évek-
ben nagy hatást gyakoroltak az újabb szociálpszichológiai elméletek. Itt csak
néhány szóban utalunk az esszencialista versus konstruktivista megközelítések
ellentétére.6 Az esszencialista megközelítés régebbi, ma is domináns megközelí-
tés. Az esszencialisták szerint minden megkérdezettnek van egy belsõ, lényegi
véleménye. Különbözõ kontextusokban, például a csoportnyomás hatására
4
Merton, Robert K. és Patricia L. Kendall 1946: The Focussed Interview. American Jour-
nal of Sociology, LI. 541 – 557.
5
A fogalmi áttekintés Shamsadi és Steward mûve alapján készült. Shamdasani, Prem N.
és David W. Steward 1990: Focus Groups. Theory and Practice. Applied Social Research
Methods Series, (20). Newbury Park etc.: SAGE.
6
Vicsek Lilla (2004): Bizonytalanság és meghatározó tényezõi a mai Magyarországon.
Ph.D. értekezés. Budapest. (Kézirat)
ugyan elképzelhetõ, hogy ez a vélemény nem, vagy csak torz formában jöhet a
felszínre, de a moderátor feladata éppen ezeknek a hatásoknak a felismerése,
alkalmasint csökkentése és a „valódi” válaszok elõcsalogatása. Más megközelí-
tések szerint a vélemények nem tekinthetõk adottnak, hanem minden egyes
helyzetben az adott kontextusnak megfelelõen konstruálódnak. A válaszadó el-
térõ viszonyok között másként határozza meg saját magát, és másként alakul ki,
más lesz véleménye is. A konstruktivista megközelítés szerint tehát nincs kon-
textustól független, „esszenciális” vélemény. A fókuszcsoport gyakorlatára ez
annyiban hat, hogy míg az esszencialisták inkább az elhangzott véleményekre,
addig a konstruktivisták inkább a csoportdinamikai folyamatokra, a véleményt
kialakító kontextusra fókuszálnak. Jenny Kitzinger a konstruktivista álláspont
egyik markáns képviselõje; a szöveggyûjteményben található írás jó példákat
mutat be a csoportdinamikai folyamatok értelmezésére a fókuszcsoportos vizs-
gálat során. A tisztán konstruktivista, azaz kizárólag csoportdinamikai folyama-
tokat elemzõ és magukat a válaszokat mellõzõ vizsgálatokra azonban – mint erre
Vicsek Lilla tanulmánya felhívja a figyelmet – egyelõre nincs gyakorlati példa.
Mikor célszerû fókuszcsoportos vizsgálatot végezni?
Az adat-másodelemzésen és/vagy kérdõíves felmérésen alapuló társadalmi hatás-

tanulmányok többnyire jól kiegészíthetõk fókuszcsoportos vizsgálatok eredmé-
nyeivel. Csoportos interjút végezhetünk más kvalitatív módszerekkel kombinál-
va is, például résztvevõ megfigyeléssel vagy mélyinterjú sorozattal. Shamdasani
és Steward7 összefoglalása szerint a fókuszcsoportos vizsgálat használata elsõ-
sorban az alábbi esetekben javasolt:
1. Általános kép kialakulásához, háttérinformációk gyûjtésére.

2. Induló hipotézisek megfogalmazására.
3. Kreatív ötletek, új gondolatok születésének elõsegítésére.
4. Valamilyen tervezet potenciális hibáinak kiszûrésére.
5. Vizsgálati kérdéssel (pl. termék, szolgáltatás) kapcsolatos asszociációk
gyûjtésére.
6. A kutatás nyelvezetének feltárására.
7. Kvantitatív eredmények motivációinak kvalitatív ellenõrzésére.
Röviden említettük már, hogy sok kutatónak fenntartásai vannak a fókuszcso-

portos vizsgálattal szemben, úgy gondolják, ennek a módszernek nincs helye a
7
Shamdasani – Steward: i. m.

tudományos kutatások eszköztárában. A fókuszcsoportos módszer rossz hírét az
a helytelen gyakorlat kelti, hogy a vizsgálat eredményeit (fõleg piackutatások
során) gyakran a kvantitatív kutatási eredményekhez hasonlóan interpretálják.
Bár minden kutató tudja, hogy kis elemszámnál nincs értelme reprezentativitás-
ról beszélni, egyes vélemények szerint elég sok csoport és körültekintõ minta-
vételi mód esetén a vizsgálatok eredményét kvázi-reprezentatívnak tekinthetjük,
annak ellenére, hogy a mintanagyság nem közelítheti meg a kérdõíves vizsgá-
latnál megszokottat. Sajnos gyakori, hogy az ilyen eredményeket a kérdõíves
eredményekhez hasonlóan interpretálják, azaz például megoszlásokat, százalé-
kokat számolnak az elemzõk (még százas mintanagyság alatt is!), és kijelentik,
hogy a „többség” miként vélekedik. Ez az eljárás több szempont miatt is hibás-
nak tekinthetõ. Egyrészt, az elemzés során a gyakoriság fontos lehet, az interpre-
tációban azonban nem, mert az eredmények úgysem a teljes sokaságra vonat-
koznak. Másrészt, a kérdések kevéssé standardizáltak, ezért a válaszokat számos
tényezõ befolyásolhatja. Végül, a fókuszcsoportos vizsgálatokban gyakran nem
a válaszok megoszlása, hanem kialakulásuk folyamata számít kutatási kérdésnek.
Valóságban a fókuszcsoport elsõsorban társadalmi vélemények kialakulásá-
nak megfigyelésére, viták modellezésére alkalmas. A fókuszcsoport révén nem
egyszerûen csak „több szem többet lát” alapon leszünk tapasztaltabbak, a cso-
port összetétele révén meghatározott társadalmi csoportok néhány képviselõjével
kerülhetünk interakcióba, és ütköztethetjük egymással véleményüket. A gondo-
latok gyûjtése ezért a gyakorlatban valóban jól használható eredményt hoz. Az
eredményeket felhasználhatjuk hipotézisek megfogalmazására vagy pontosításá-
ra, potenciális konfliktusforrások feltárására, vagy a kvantitatív kutatási eredmé-
nyek ellenõrzésére – viszont sohasem szabad az eredményeket „reprezentatív-
nak” tekinteni. Összefoglalva gondolatmenetünket, a fókuszcsoportos kutatás
használható:
– kvantitatív kutatás elõtt,
– kvantitatív kutatás mellett,
– kvantitatív kutatás után, vagy
– kvantitatív kutatás nélkül, de
– sohasem kvantitatív kutatás helyett!
Etikai kérdések
A fókuszcsoportos vizsgálat kimeneti eredménye – mint minden adatgyûjtés

eredménye – sokféle módon manipulálható: a csoport összeállítása, a kérdések
sorrendje, megfogalmazása sokszor sugalmazhatja, olykor meghatározhatja a
választ. A technika „puha” eredményeit azután sokféleképpen lehet értelmezni.
Összefoglalva, a vizsgálat során „csalni”, azaz a valóságnak nem megfelelõ ered-
ményeket produkálni könnyû, „leleplezõdni” viszont nehéz. A valóban „jó”, az-
az pártatlan és az igazságot híven tükrözõ eredmények felszínre csalogatása a
kutató személyes felelõssége.
Az interakciók és a gesztusnyelv helyes értelmezése, és maga a moderálás
kétségkívül pszichológiai ismereteket kíván. Gyakori, hogy nem a kutatás terve-
zõje végzi a moderálást, hanem egy erre szakosodott, többnyire pszichológus
végzettségû moderátor. A moderátor megbízatása jellemzõen csak egy napra
szól, ami etikai kérdéseket is felvet: szabad-e a fókuszcsoportos vizsgálat során
felszínre kerülõ bizalmas információkat külsõ szakemberre bízni, aki nem tarto-
zik felelõsséggel a kutatás teljes menetéért?
A fókuszcsoportos vizsgálatok kortárs gyakorlatában általában elvárás, hogy
a kutatás megrendelõje hozzáférhessen magához a kutatáshoz, vagy videofelvé-
telen, vagy pedig úgy, hogy egy rejtekhelyrõl (videoláncon vagy „detektívtükör”
mögül) nézi végig a vizsgálatot. Mindkét gyakorlat komoly etikai kérdéseket vet
fel. Videofelvétel esetében a kutató hiába ad akár írásbeli biztosítékot is, hogy
a felvételek nem kerülnek nyilvánosságra, ha azokat kiadja a kezébõl a megren-
delõnek, további sorsát nem ellenõrizheti. Sajnos, volt már arra példa, hogy fó-
kuszcsoport-felvételek kerültek ki „jópofa” internetes oldalakra.
A videolánc és a tükörfal legalább ennyi aggályt vet fel. Mivel a résztvevõk
nem ellenõrizhetik, ki van a fal mögött, csak a moderátor szavának hihetnek,
ami a moderátor személyes felelõsségét jelenti. Sajnos, többnyire a moderátor
sem tudja kizárni, hogy a tükörfal mögött mások immorális célokra, például
elõnytelen felvételek készítésére használják ki a lehetõséget. A gyakorlatban az
egyetlen garancia a megrendelõ és a moderátor közötti intézményi vagy szemé-
lyes kapcsolat és kontroll.
Minden kutatásnál kérdésként merül fel, hogy ajánljanak-e fel jutalmat (pénzt
vagy ajándékot) a résztvevõknek. A jutalom felajánlása önmagában etikusnak
tekinthetõ, hiszen a résztvevõ a szabadidejét áldozza olyan tevékenységre, ami
a kutatónak jövedelmet és/vagy szakmai elismerést hozó munka. A pénzelfoga-
dás inkább szakmai szempontból jelenthet gondot, mert megfelelési kényszert
alakíthat ki, és a résztvevõ a saját õszinte véleménye helyett a „helyes választ”
igyekszik kitalálni. A pénzjutalom vagy ajándék miatt az arra rászorulók felül-
reprezentáltak lehetnek, ami a mintanagyságot kedvezõtlenül befolyásolhatja.
Ha a kutató szó szerint idéz a településkutatás során végzett fókuszcsoportos
beszélgetésekbõl – ami általában javasolt –, gondoljon arra, hogy fõleg kisebb
közösségekben a résztvevõk keresztnév alapján is könnyen beazonosíthatók;
célszerû tehát a tanulmányban a keresztneveket is megváltoztatni.

A fókuszcsoport a hazai kutatói gyakorlatban
A fókuszcsoportos vizsgálatokat ma mind hazánkban, mind nemzetközi gyakor-

latban elsõsorban alkalmazott kutatások során, ezen belül is fõleg piackutatás
és politikai marketing területén használják. Bár a fókuszcsoport a valóságban
nem annyira olcsó, mint azt a kívülállók hiszik, az alkalmazott kutatásokban
kedvelik, mert egyszerûen és rövid idõ alatt kivitelezhetõ. A piackutatás leg-
gyakrabban használt adatgyûjtési eszköze napjainkban egyértelmûen a fókusz-
csoport, ezt a szóhasználat is jelzi. A piackutató szakzsargonban a „kvalitatív”,
vagy becenevén „kvalikutatás” kifejezés alatt egyszerûen fókuszcsoportot érte-
nek. A piackutatók néha nem is tudják, hogy a kvalitatív kutatások nagy család-
jába több tucat módszer tartozik, az oral historytól a tartalomelemzésig. Ehhez
hasonlóan a „kvantitatív kutatás” a gyakorlatban surveyt, jellemzõen telefonos
omnibuszos felmérést jelent, de ilyen megrendelés az üzleti életben ritkábban
fordul elõ, mint a kvalikutatás.
A hazai településtervezõi gyakorlatban a fókuszcsoportos vizsgálat egyelõre rit-

ka, mint a fehér holló. Az ún. participációs tervezés keretében rendezett szakmai
konferenciák, illetve a szûkebb körû megbeszélések, lakossági fórumok nagyon
hasonlítanak a fókuszcsoportos vizsgálatokra. A gyakorlatban sokszor gondot
okoz a moderálás és a rekrutációs elvek tisztázatlansága (milyen alapon hívunk
meg valakit a beszélgetésre).
A fókuszcsoport ábécéje
A következõkben Morgan és Krueger8 nyomán, illetve saját tapasztalataim alap-

ján tekintem át a fókuszcsoportos vizsgálat legfontosabb lépéseit. A módszertani
ábécé – mint a többi fejezetben is – vázlatpontokból áll, a megértést rövid ma-
gyarázó szövegek segítik.
1. Az interjú- vagy témavázlat
A fókuszcsoportos vizsgálat tervezéséhez már rendelkezni kell bizonyos elõze-

tes ismeretekkel, amelyek révén be tudjuk azonosítani a vizsgálandó témakö-
röket és a célcsoportot. Ezután lehet nekilátni a témavázlat vagy kérdéssor
8
Morgan, David L. és Richard A. Krueger 1997: The Focus Group Kit. 1–6. Thousand Oaks,
London, New Delhi: Sage Publications.
megtervezésének. A piackutató szakzsargon és néhány módszertani kézikönyv
az interjúvázlat összeállítását nevezi „kutatástervezésnek” vagy „design”-nak.
Meglátásom szerint ez a szóhasználat félrevezetõ. A kutatásdesign kifejezést cél-
szerûbb – a többi adatgyûjtési technikához hasonlóan – szélesebb értelemben
használni, amely összességében utal a megkérdezettek körének kiválasztására,
a mintaválasztás módjára, az adatgyûjtés technikai kérdéseire stb.
Az interjúvázlat kérdéseit többnyire érdemes elõre megfogalmazni: ez meg-
könnyíti a moderátor munkáját, aki így több figyelmet fordíthat a beszélgetés
irányítására és a válaszok értelmezésére. Az elõre leírt kérdések még akkor is
megkönnyítik a moderátor munkáját, ha éppen a téma nyelvezetét akarjuk ki-
puhatolni. A fókuszcsoportos beszélgetés rugalmas módszer; mód van arra,
hogy a kérdéseket menet közben újrafogalmazzuk vagy részletesen körülírjuk,
a közérthetõség kedvéért vagy a téma érzékenysége miatt. Éppen rugalmassága
miatt ajánlható ez a módszer kérdõívek elõzetes tesztelésére.
Az interjúvázlat összeállításakor a következõ szempontokra érdemes odafi-
gyelni:
– A probléma azonosítása.
– A témakörök, kérdéscsoportok számbavétele.
– A kérdések megszövegezése.
– Az interjúvázlat kulcskérdései: idõtartam, kérdések száma, blokkok száma,
ugrás.
– Összefüggõ beszélgetés jelleg, kohézió a kérdések között.
– Kérdéstípusok: kezdõ, bevezetõ, átvezetõ, kulcs-, levezetõ és a megkérde-
zettre vonatkozó kérdések, anonim kérdések (kártya), ellenõrzõ kérdések.
– Az interjúvázlat pre-tesztje.
Az interjúvázlat tervezésekor tekintettel kell lenni a megkérdezettek várható te-

herbíró képességére. Egy „jó” kérdõív 30–40 percnél nem hosszabb (ezután a
legtöbb válaszadó már fáradni szokott), a fókuszcsoport viszont nem terhel le
mindenkit egyformán, ezért a csoport késõbb fárad el, a beszélgetés egy és két
óra közötti idõtartamú lehet. Összességében mégis kevesebb kérdést tehetünk
fel, mint kétszemélyes interjús szituációban, hiszen egy-egy kérdés kapcsán
többen kifejtik a véleményüket.
Az ideális fókuszcsoportos interjú egy folyamatos, spontán beszélgetésnek
tûnik. Ez úgy érhetõ el, ha a kérdések összefüggenek, egymásból következnek.
A nyilvánvaló „ugrások” értetlenséget és gyakran bizalmatlanságot eredményez-
hetnek. A folyamatosság megõrzésének több trükkje van (pl. átvezetõ kérdések
alkalmazása, vagy egy elhangzott apropó megragadása), de a legjobb, ha ele-
ve egymással logikusan összefüggõ témakörökbõl (blokkokból) áll az interjú.

A folyamatosság igénye behatárolja a blokkok számát is: a tervezett másfél-két
óra alatt 4–5 témakörnél többet nem célszerû tárgyalni. Településtervezõi témák
kapcsán blokkonként általában 3–8 kérdést tudunk végigkérdezni. A monitoring
típusú vizsgálat több, a feltáró jellegû kutatás kevesebb kérdést tartalmaz azért,
hogy az egyes témakörök kapcsán a résztvevõknek legyen idejük kifejteni véle-
ményüket.
Az egész beszélgetést egy nyitó kérdéssel szoktuk kezdeni, például minden-
ki mondjon magáról néhány szót. A nyitó körkérdés célja a bizalmi viszony ki-
alakítása, azaz, hogy mindenki megszólaljon, hallja a saját hangját, bátorságot
merítsen, hogy késõbb az érdemi kérdéseknél is hozzá merjen szólni. A mode-
rátor is kap egy elsõ benyomást a résztvevõkrõl, amely a moderálás során fon-
tos lehet.
Az egyes kérdésblokkokat bevezetõ kérdéssel érdemes kezdeni, amely ráirá-
nyítja a résztvevõk figyelmét az adott témára. A bevezetõ kérdés legyen általá-
nos jellegû és könnyen érthetõ, a válaszok itt nem fontosak. Ezután tehetjük fel
a kulcskérdéseinket, logikus sorrendben, mintha egyik kérdés a másikra adott
válaszokból jutna eszünkbe. A téma és a csoportdinamikai folyamatok izgalmi
állapotot válthatnak ki, ezért a blokk végén egy unalmas, a kedélyeket megnyug-
tató levezetõ kérdést célszerû felvetni, amire a résztvevõk csak hümmentenek
valamit. Ezután következhet a következõ blokkra asszociáltató átvezetõ kérdés,
majd a következõ blokk bevezetõ kérdése. A kulcskérdéseket érdemes kontroll-
kérdésekkel ellenõrizni. A kontrollkérdéseket késõbb és más hangulati környe-
zetben (kontextusban) kell feltenni; ezzel kiszûrhetõ például a kezdeti feszültség
torzító hatása. A személyes, azaz például megkérdezettek életkorára, foglalkozá-
sára stb. vonatkozó kérdések olykor bizalmatlanságot szülnek, ezért érdemes
azokat a beszélgetés végén feltenni. Kényes kérdéseket anonim módon, kártya
segítségével kérdezhetünk meg. Ilyenkor a válaszokat a jelenlevõk egy papír-
lapra írják fel, név nélkül.
Utaltunk rá, hogy a fókuszcsoport különösen ajánlott módszer egy kérdõív
újrafogalmazására, a helyi nyelvezet feltárására. Olykor magát a fókuszcsoport-
interjúvázlatot is érdemes lehet pre-tesztelni, abból a szempontból, hogy érthe-
tõek-e a kérdések, logikusan következnek-e egymásból, belefér-e a tervezett
idõbe. A pre-teszt eszköze lehet mélyinterjú, vagy akár egy elõ-fókuszcsoport is.
2. A fókuszcsoport összeállítása
A csoportos beszélgetések legfontosabb szervezési feladata a fókuszcsoport

tagjainak összegyûjtése. A csoport összeállítása nagy felelõsséget igényel, mert
bizonyos helyzetekben a csoport összetétele befolyásolhatja vagy éppen meg-
határozhatja az eredményt. A csoport összeállításánál elsõsorban a következõ
szempontokra érdemes ügyelni:
– Csoport mérete: kisebb csoport az elmélyültebb, nagyobb csoport a krea-

tívabb munkának kedvez.
– Fókuszcsoport = több csoport (legalább három).
– Toborzás elvek: a célcsoportot „reprezentáló” személyek, életszerû helyze-
tek, helyi közösségek.
– Homogén vagy heterogén összetételû csoport.
– Egymást ismerõ versus nem ismerõ személyek.
– Csoporttagok meghívása: nyilvános adatbázis, spontán meghívás, hólabda-
módszer.
A csoportok létszáma többnyire 6–12 fõ között változik, leggyakoribbak a nyolc-

fõs csoportok. Bár a kutatóbabonán kívül más nem indokolja, a gyakorlatban
csoportok szinte mindig páros számú résztvevõbõl, 6, 8, 10 vagy 12 fõbõl állnak,
plusz a moderátor. A tapasztalatok szerint a kisebb csoport az elmélyültebb, a
nagyobb pedig a kreatív, ötletbörze jellegû feladatok megoldására alkalmas.
Egy vizsgálat több, csoportos beszélgetést jelent egymás után. A piackutatók
jobbára 6 csoportot, tudományos kutatások ennél többet, akár 40-50 csoportot
is használnak egy kérdés vizsgálatakor. Ha maga a sokaság is kicsi, például kiste-
lepülések vizsgálatakor, akkor elõfordulhat, hogy kevesebb csoport is elég.
Például, ha a településen csak egy iskola van, szükségtelen hat csoportot össze-
verbuválni a helyi pedagógusokból és szülõkbõl.
A szakzsargonban toborzás vagy rekrutáció néven említik a csoporttagok
meghívását. A piackutatásoknál általában az a követelmény, hogy a megkérde-
zettek véletlenszerûen kerüljenek kiválasztásra, még akkor is, ha a kis létszám
miatt a résztvevõk a teljes sokaságra nézve úgysem tekinthetõk reprezentatív
mintának. A reprezentativitás megközelítése végett ügyelni szoktak a csoportta-
gok megoszlására a bizonyos szempontok, például nem, kor, iskolai végzettség,
vallási meggyõzõdés, anyanyelv, étkezési szokások stb. szerint. A csoporttagok
meghívása történhet valamilyen nyilvános adatbázis alapján, de más módszerek
is elképzelhetõk, például hólabda-módszer, vagy amikor egy lakókörzetben ad
hoc hívják meg a résztvevõket. A kutatási kérdéstõl függõen dolgozhatunk a
választott szempontok szerint homogénnek vagy heterogénnek tekinthetõ cso-
portokkal. Mivel befolyásolhatja az eredményt, ha a csoporttagok egy része is-
meri egymást, a többiek pedig nem, a piackutatók általában ragaszkodnak ahhoz,
hogy csak egymást nem ismerõ személyek kerüljenek a csoportokba. A gyakor-
latban ezt az elvet sokszor nem sikerül teljesíteni. Egyrészt a kutatásszervezõ a
legegyszerûbb szervezésben érdekelt, és ezért gyakran elhívja személyes isme-

rõseit, másrészt pedig sok piackutató cég relatíve stabil listákból dolgozik, és a
csoporttagok egy idõ után a korábbi beszélgetésekrõl ismerhetik egymást.
Társadalomtudományos vizsgálat során a csoportok összeállításának ettõl el-
térõ elveit követhetjük. Kistelepüléseken vagy munkahelyi kollektívákban ne-
héz lenne egymást nem ismerõ embereket hívni, de erre nincs is szükség. Az
egyik rekrutációs elv az „életszerû helyzet” elve, amikor a bekerülést a véletlen
kiválasztás jelenti, majd feltárjuk, hogy a jelenlévõk közül kik ismerik egymást,
milyen viszonyban vannak, és ezt a szempontot is figyelembe vesszük a mode-
rálás és az elemzés során. Egy másik kiválasztási elv lehet a helyi közösségek
(például munkahelyi kollektíva) vagy státuscsoportok (véleményvezetõ szemé-
lyek, virilisek stb.) tagjainak meghívása. A fókuszcsoporton kívüli viszonyok
nagyban befolyásolhatják a válaszokat (ki kinek mer ellentmondani, kinek sze-
retne megfelelni etc.). A moderátornak ilyenkor a háttér, a terep ismeretére van
szükség, hogy például korábbi résztvevõ megfigyelésére támaszkodva értelmezni
tudja az interakciós szituációkat.
3. Moderálás
Az interjúkészítésnek, a beszélgetés moderálásának fõ célja a megkérdezettek

õszinte válaszainak elõcsalogatása. Ez nem egyszerû feladat, hiszen egyes vá-
laszadók vélt elvárásoknak akarnak megfelelni, mások szerepelni akarnak, vagy
éppen nem mernek szerepelni, esetleg nem értik a kérdést, vagy nem is érdekli
õket. A moderátor feladata rendkívüli koncentrációs képességet kíván: csopor-
tonként egy-két órán, sokszor egy egész napon keresztül minden egyes ember-
re figyelnie kell, kit bátorítania, kit tapintatosan leszerelnie, közben fenntartani
a jó hangulatot, és szem elõtt tartani az adatgyûjtés céljait. Empatikusnak, oldott-
nak és engedékenynek kell lennie, hogy kialakulhasson a szükséges bizalmi
légkör, ugyanakkor határozottan kell megállítania a nemkívánatos csoportpola-
rizációs tendenciákat, és betartania a kérdések tervezett menetrendjét. „Kaméle-
on-képességgel” kell rendelkeznie, hogy rövid idõ eltelte után a csoporttagok
nyelvét beszélje, gesztusait használja. A gesztusok és az interakciók értelmezé-
séhez minél alaposabb pszichológiai képzettség ajánlott. Nem csoda, ha sok
kutató inkább egy moderátor szakembert bíz meg az interjúk lebonyolításával.
Bár sok szempontot kell mérlegelni, a településkutatás során általában az java-
solt, hogy a kutató maga moderálja a fókuszcsoportos vizsgálatot. Nehéz, de
mégiscsak megtanulható feladatról van szó. (A moderátorról lásd még keretes
írásunkat.)
Szanyi Ágnes:
A településkutatás moderátora
Településkutatás során fókuszcsopor- meglehetõsen tájékozott. Személyes

tos vizsgálatot egyaránt vezethet szak- viszonyára támaszkodva könnyen
képzett moderátor, vagy maga a kuta- kapcsolatot tud teremteni, el tudja
tó, esetleg egy önkéntes helybeli la- nyerni a csoporttagok bizalmát. Az ön-
kos. Mindhárom megoldásnak vannak kéntes helybeli moderátor alkalmazá-
elõnyei és hátrányai. A szakképzett sával járó hátrány viszont, hogy ritkán
moderátor alkalmazásának elõnye, tud elfogulatlan lenni, sajátosan helyi
hogy felkészültségének köszönhetõen látásmódja nem engedi a téma sokol-
jól tud bánni az emberekkel, és bizto- dalú megközelítését. További gondot
san tudja kezelni a nehéz helyzeteket; okoz, hogy nem rendelkezik a cso-
szinte garantált, hogy a vizsgálat ered- portos mélyinterjú sikeres vezetéséhez
ménnyel zárul, és az is, hogy kívülál- olykor elengedhetetlen tudással és ta-
lóként semleges légkört tud teremteni pasztalattal, és éppen helybeli volta
a csoportban. A szakképzett moderá- miatt sokszor nem tud semleges lég-
tor alkalmazásával járó hátrány viszont kört teremteni.
a településkutatás során ritkán megfi-
zethetõ, magas munkadíj; hátrányként Bárki töltse is be a moderátor szerepét,
jelentkezhet, hogy ha a helyi ügyek- rendelkeznie kell bizonyos képessé-
ben tájékozatlannak mutatkozik, az gekkel, amelyek alapvetõen befolyá-
ronthatja a hitelét a csoport tagjai solhatják a csoportmunka menetét és
elõtt. A fókuszcsoportos vizsgálat si- az interakció jellegét. Ilyen képesség,
kere néha olyan tényezõkön múlik hogy a moderátor legyen képes átlátni
mint a nyelvezet és más kulturális sa- a csoportfolyamatokat, és órákon át
játosságok, ezért elõfordulhat, hogy odafigyelve finoman irányítsa, ellen-
egy közösségbe kívülrõl érkezõ szak- õrizze a csoportot, a beszélgetést a
ember tudása és rutinja ellenére sem megfelelõ mederben tartsa. Fontos a
tudja elfogadtatni magát. nyitottság az új ötletekre, az érdeklõ-
Ezzel szemben, ha maga a kutató a dés az emberek és a téma iránt, a hu-
moderátor, akkor feltehetõen járatos a morérzék és barátságos viselkedés, a
településrendezés kérdéseiben, illetve megfelelõ kommunikációs készség, az
könnyebben el tudja fogadtatni magát alkalmazkodóképesség és a „hallgatás
a csoport tagjaival, viszont valószínû- képessége” is. Nagy elõnyt jelent, ha a
leg kevesebb szakértelemmel és ta- moderátor ért a metakommunikáció
pasztalattal rendelkezik a moderálást (gesztusok, arcjáték, hanghordozás,
illetõen, mint egy szakember. testbeszéd stb.) nyelvén.
Végül, ha egy helybeli lakos a mo-
derátor, akkor feltehetõen mind az A moderátorok olykor sajátos szere-
adott kérdésben, mind általában a te- peket „alakítanak”, hogy ösztönzõvé
lepülés ügyeiben és a válaszok társa- tegyék az interjú légkörét, és arra bír-
dalmi kontextusának értelmezésében ják a csoport tagjait, hogy õszintén

válaszoljanak, és minél több informá- ezáltal olyan véleményeket is felszínre
ciót osszanak meg velük. A különbö- hozzon, amelyek egyébként rejtve
zõ szerepek az interjúszituációtól füg- maradnának.
gõen akár egy-egy beszélgetésen be- A „döntõbíró” szerepkört jobbára
lül is váltakozhatnak. A különbözõ akkor veszik fel a moderátorok, mikor
elõre elhatározott szerepek „eljátszása” felfedezik, hogy a csoport polarizáló-
elsõsorban a gyakorlott moderátorok- dott. Ilyenkor az alapvetõ szabály,
nak ajánlottak, viszont a településku- hogy mindenkinek joga van beszélni,
tatás fókuszcsoportos vizsgálataiban is de kötelessége másokat is meghall-
jól hasznosíthatók. Néhány példa: gatni.
A moderátor lehet „tudatlan”, azaz
elhiteti, hogy keveset tud arról a témá- Ahhoz, hogy valakibõl jó moderátor
ról, amelyrõl a csoport tagjai beszél- váljon, elsõsorban sok gyakorlás szük-
getnek, és arra törekszik, hogy a cso- séges. De emellett érdemes figyelni
port felvilágosítsa. Ebben a szerepben más moderátorok munkáját is, idõrõl
a moderátor célja az, hogy a résztve- idõre kikérni egy tapasztalt moderátor
võk minél több információt osszanak véleményét, elemezni a felvett anya-
meg vele. gokat (hanganyag, képanyag), és fej-
Az úgynevezett „provokátor” sze- leszteni a tudását (konferenciák, szak-
repben a moderátor különbözõ állás- mai szövetségek, szakirodalom alapos
pontokat igyekszik ütköztetni, hogy ismerete stb.).
A moderálás során a következõ szempontokat érdemes szem elõtt tartani:
– Fõ cél: az õszinte válaszok elõcsalogatása.

– Alaphelyzet: semleges környezet, terem, asztal.
– Adatrögzítés: tükörfal, videokamera, magnó, toll és papír.
– A testbeszéd értelmezése.
– Csapdák: a válaszadók „korrekt” választ akarnak adni, szerepelni akarnak,
nem mernek szerepelni, nem alkotnak véleményt, nehezen érthetõ kérdés.
– Interakciók: csoportdinamika, polarizáció, konfliktus, konszenzus.
Fókuszcsoportos beszélgetést elvben bárhol és bármikor lehet végezni. Telepü-

léskutatás során az interjúkat helyben kell lefolytatni, ezért a kutató gyakran
kényszerül improvizálni: magánháznál vagy a helyi iskolában, polgármesteri hi-
vatalban kap helyet. Elsõsorban arra kell ügyelni, hogy a terem minél semlege-
sebb, megszokottabb jellegû legyen, például akváriumban úszkáló halak vagy a
település részletes térképe ne vonja el a beszélgetõk figyelmét. A fókuszcsoport
tagjait egy asztal körül ültetjük le. Ez jellemzõen néhány bútor összetolásával ka-
pott nagyobb, négyszögletes asztal szokott lenni. A moderátor úgy üljön le, hogy
mindenkit lásson, és persze célszerû, ha mindenki lát mindenkit.
A piac- és közvélemény-kutató cégek a kifejezetten fókuszcsoport céljaira épí-
tett, profi stúdiókat kedvelik. Ez két részbõl áll: a hátsó, kisebb rész a „kukucska-
szoba”, ahonnan egy detektívtükör mögül figyelhetõk az események, az elsõ
részben zajlik maga a vizsgálat. A fókuszcsoportos beszélgetés céljára sokszor
ovális vagy kör alakú asztalt helyeznek el. A moderátor ül a tükörnek háttal, így
a tükörfal mögül a megrendelõ a résztvevõk arcát látja. A menet közben felme-
rülõ kérdéseket az asszisztens közvetíti a moderátornak. Gyakran az asszisztens
rögzíti a beszélgetés eredményeit is, hogy a moderátor a beszélgetésre összpon-
tosíthasson.
KUKUCSKA-SZOBA
moderátor
TÜKÖRFAL asszisztens
megrendelõ
4.1. ábra. A fókuszcsoportos vizsgálat céljára kialakított stúdió
A településtervezõi munkában a professzionális stúdió használata nem javasolt.

A környezet nem megszokott és nem semleges, a résztvevõknek sokszor nehéz
saját tükörképükkel szemben nyilatkozni. A jelenlévõk eltérõen reagálhatnak
arra, hogy figyelik õket, egyesekbõl pozitív, másokból negatív érzéseket válthat
ki. Ezek a hátrányok persze csökkennek, ha egy listáról választott, „rutinos” sze-
replõkkel dolgozunk, de településkutatás során erre nincs módunk.
A fókuszcsoportos beszélgetéseket általában videofelvételen rögzítik. A vi-
deofelvétel nagy elõnye, hogy a kutató utólag visszanézheti, és a kijelentések,
gesztusok, mimikák alaposabb megfigyelésébõl számos további eredményt ol-
vashat ki. A videofelvétel készítésekor azonban mindazon hátrányokat is figye-
lembe kell venni, amelyekrõl a résztvevõ megfigyelés kapcsán már írtunk: lám-
palázat okozhat, szereplési kényszert vagy stresszt eredményezhet. Tény, hogy
a fókuszcsoportnál maga az interakció sokat segít a kamera okozta zavarok le-
küzdésében, és a felvétel általában kevésbé zavaró, mint akár a kétszemélyes
interjús szituációban, akár résztvevõ megfigyeléskor, vagy egy hétköznapi visel-
kedés rögzítésekor. Ha a kamerát nem a partnerekkel szemben, hanem a hátuk
mögött állítjuk fel, kevésbé zavarja õket, de kevésbé is használhatók az ered-
mények, mert nem látszanak az arcok, a gesztusok. Titkos felvételeket készíteni

természetesen tilos. A válaszokat hangszalagra is rögzíthetjük, ez kevésbé zava-
ró, de kevésbé is használható. A moderátor menet közben papírra jegyzetel, a
tanulmány gerince többnyire a jegyzetek alapján készül.
Ahhoz, hogy minden résztvevõtõl választ kapjunk, a moderátornak számos
kiemelkedõ emberi tulajdonsággal kell rendelkeznie: kontaktusteremtés, konf-
liktuskezelés, koncentrációs képesség, határozottság, kaméleonszerû alkalmaz-
kodóképesség (lásd keretes írásunkat). A moderátoroknak a testbeszédet, azaz
a gesztusok nyelvét is érteniük kell – részben ezért van az, hogy a moderátorok
többnyire pszichológus végzettségûek. Az antropológiai módszertan hatását tük-
rözi a fókuszcsoportoknál a moderátor émikus és étikus alapállása: egyszerre kell
belülrõl, az asztaltársaság tagjaként részt vennie a beszélgetésben, átélni a cso-
portdinamikai folyamatokat, és mindeközben kívülálló személyként gondolkod-
va irányítani a beszélgetés fonalát, rögzítenie a számára fontos információkat.
A fókuszcsoport legnagyobb hozzáadott értéke a szokásos interjús szituáció-
hoz az interakció. Az interakciók értelmezése alapos szociálpszichológiai isme-
reteket kíván, amelyek összefoglalására jelen tanulmánykötet keretei között
nem vállalkozhatunk, helyette csak néhány gyakran felmerülõ jelenséget eme-
lünk ki. Az egymást nem ismerõ tagokból álló csoport tagjai kezdetben véde-
kezõ alapállásról indulnak, mert feltételezik, hogy õk egyedül vannak, mások
pedig nem. Hajlamosak a moderátort vezetõnek tekinteni, aki tudja a választ a
felvetett kérdésekre. Eredeti ötletek, meglátások csak bizonyos idõ eltelte és
bizalmi viszony kialakulása után remélhetõ. Gyakori, hogy a résztvevõk kisebb
csoportokat, jellemzõen párokat kezdenek formálni, és a csoporttagoktól várják
véleményük megerõsítését. A véleménycsoportok felbomolhatnak és újjáalakul-
hatnak, de – különösen egymást ismerõ résztvevõk esetén – elõfordulhat, hogy
stabil véleménycsoportok alakulnak ki, amelynek tagjai már csak csoportszoli-
daritásból is közös véleményt igyekeznek megfogalmazni. A csoportpolarizáció
ismert jelensége fókuszcsoportoknál gyakran fordul elõ: arra utal, amikor a cso-
port együtt szélsõségesebb álláspontot képvisel, mint tagjai külön-külön. A mo-
derátor egyik fontos szerepe a polarizáció felé mutató tendenciák tompítása, a
kisebbségi vélemények felszínre csalogatása, egyfajta „ellenpontozás”. Fókusz-
csoport közben nem cél a konfliktus generálása, de a vélemények szembeállí-
tása nem számít hibának, az ütköztetés gyakran segít a vélemények kikristályo-
sításában. Az sem cél, hogy vitás kérdések kapcsán konszenzus alakuljon ki, a
cél mindig a megismerés, vagyis az õszinte vélemények felszínre csalogatása.
Kezdõ moderátorok gyakran megijednek attól, ha a csoport csendben ma-
rad, és a feltett kérdésre hosszú másodpercekig nem válaszol senki. Valójában
a csend nem baj, nem kell feltétlenül megtörni egy kiegészítõ kérdéssel vagy
egy oda nem illõ „angyal szállt el felettünk” mondattal. A csend lehet az elmé-
lyült gondolkodás jele is. A megkérdezettek sokszor csak akkor találkoznak
elõször az adott kérdéssel nem csoda, ha némi idõre van szükségük saját véle-
ményük megfogalmazásához.
A konstruktivista megközelítés szerint a fókuszcsoport célja nem az õszinte
válaszok elõcsalogatása (ez az elképzelés az esszencialista megközelítést tükrö-
zi), hanem a véleményeket kialakító csoportdinamikai folyamatok értelmezése.
Kitzinger9 hangsúlyozza, hogy a vélemények és attitûdök gyakran a vita és az
érvelés közben alakulnak ki, ezért a fókuszcsoport eredménye nem a vélemény
maga, hanem a vélemény konstruálásának megfigyelése. A fókuszcsoport ilyen
értelemben nem kifejezi a sokaság véleményét, hanem modellezi a teljes popu-
lációban is végbemehetõ csoportdinamikai folyamatokat. A konstruktivista meg-
közelítés szerint a fókuszcsoportos vizsgálat fõ kutatási kérdései nem azok, hogy
például mit gondolnak az emberek errõl vagy arról, hanem az, hogy mi vált ki
vitát, milyen érvekkel csillapítható a konfliktus, hogyan alakul ki konszenzus stb.
4. Adatfeldolgozás. Interpretáció
A fókuszcsoportos kutatás eredményei általában magukért beszélnek, nem igé-

nyelnek összetett elemzõ eljárásokat. Ugyanakkor vagy tényleges információ-
nyerés, vagy a késõbbi adatfeldolgozási eszközök tesztelése céljából mód van
mind kvalitatív, mind pedig matematikai-statisztikai elemzõ eljárások használa-
tára. Az eredmények interpretációjakor (ez a fókuszcsoportban egyszerûen a
tanulmány megírását jelenti) viszont világossá kell tenni, hogy értelmezõ, leíró,
de statisztikailag nem igazolható adatokkal dolgozunk. A leggyakoribb adatfel-
dolgozási technikák a következõk:
– Kvalitatív adatfeldolgozó technikák: leírás, kivágás-beillesztés.

– Tartalomelemzés.
– Adatsûrítõ eljárások (faktor, MDS, CONCOR) alkalmazása.
– Eloszlások. „Ívpapír”-módszer.
A fókuszcsoportos vizsgálatból nyert adatok a kutatási kérdésektõl függõen sok-

félék lehetnek, ezért az adatfeldolgozás terén sincs állandó recept. A feltáró,
kreatív, ötletgyûjtõ célú vizsgálatok esetében általában elég egyszerûen leírni
minden elhangzott ötletet és véleményt, amelyeket egy késõbbi kutatás során
fogunk megrostálni. Kulcskérdésekre fókuszáló kutatás esetén a vitát diskurzus-
vagy tartalomelemzéssel elemezhetjük.
9
Kitzinger, Jenny 1994: The Methodology of Focus Groups: The Importance of Interaction
between Research Participants. Sociology of Health and Illness, 16/1: 103–121.

Bár a fókuszcsoport kvalitatív adatgyûjtési technika, egyes esetekben alkal-
mazhatunk összetett matematikai-statisztikai eljárásokat is az eredmények feldol-
gozásakor. Például ha adatok rangsorolását kértük a résztvevõktõl, ugyanúgy al-
kalmazhatunk adatsûrítõ eljárásokat (faktorelemzést, MDS-t stb.), mint a kvanti-
tatív adatgyûjtések esetében. Az viszont igaz, hogy a kis esetszám miatt az ered-
mények csak hipotézis szintû megfogalmazásokat engednek meg. A megoszlá-
soknak általában nem tulajdonítunk jelentõséget: ha az interpretáció során meg-
oszlásokat mutatunk be, azt a látszatot keltjük, mintha kutatásunk kvázi-repre-
zentatív lenne. Piackutatások során ma is bevett gyakorlat, hogy a különbözõ
véleményeket különbözõ színekkel egy nagy ívpapírra írják fel, amelyre messzi-
rõl rátekintve látszik, a beszélgetés mely szakaszában mely vélemények erõsöd-
tek meg vagy gyengültek.
Az interpretáció során a beszélgetés kapcsán elhangzó új, váratlan szempon-
tok, a csoport véleményét befolyásolni tudó érvek, a többségi és kisebbségi vé-
lemények megfontolása, motivációi kerülnek kiemelésre. A kis esetszám miatt a
számítógépes feldolgozásnak sincs feltétlenül nagy jelentõsége. Legtöbben ugyan
valamilyen adatbázis-kezelõt használnak az adatok tárolására és feldolgozásá-
ra, de sok kutató használja az „ívpapír”-módszert is, amikor a megkérdezettek
válaszait csoportonkénti és kérdésenkénti bontásban egy nagy papíron, külön-
bözõ színekkel rögzítik.
Napjainkban még sok területfejlesztõ szakember ódzkodik a fókuszcsoportos
vizsgálattól, mert ezekben kevés szereplõ vesz részt, így az eredmények statisz-
tikai értelemben vett megbízhatósága viszonylag gyenge. A kvalitatív kutatások
azonban amit veszítenek a mennyiségen, megnyerik a kutatás mélységén: új, az
elõzetes tervezések során figyelmen kívül hagyott érveléstechnikák, megfonto-
lások, csoportdinamikai tényezõk merülhetnek fel. Az interpretáció során termé-
szetesen tisztázni kell, hogy az adatok nem reprezentatív mintán készültek – de
ez nem csökkenti a kutatások értékét.
5. Fókuszcsoport és más kutatások viszonya
Röviden összefoglalva a következõ gondolatmenetet, kijelenthetjük, hogy a fó-

kuszcsoport önmagában is használható, de tulajdonképpen valamennyi adat-
gyûjtési technikával jól egészítik ki egymást. A leggyakoribb párosítások a kö-
vetkezõk:
– résztvevõ megfigyelés és fókuszcsoport;

– mélyinterjú és (fókusz-) csoportinterjú;
– fókuszcsoport és kérdõív.
A fókuszcsoportos vizsgálat nem indulhat a nulláról, némi elõzetes ismeretre
szükség van a kutatási problémák felvetéséhez. Ezek a felvetések a szakirodalom
olvasásából, statisztikai másodelemzésbõl vagy mélyinterjú-sorozatból is szár-
mazhatnak, ám legáltalánosabb, hogy a kutató saját benyomásaiból erednek,
amelyeket tereptapasztalat közben szerez. Megfordítva, a résztvevõ megfigyelés
eredményei alapján felvázolt hipotézisek általában épp a fókuszcsoportos vizs-
gálattal pontosíthatók a legsikeresebben, azaz a legrövidebb idõ alatt és a leg-
körültekintõbb módon.
Bár a fókuszcsoport nem kimondottan antropológiai adatgyûjtési technika, a
csoportos interjú a kezdetektõl jelen van a terepmunka eszköztárában, az ant-
ropológiai módszertan pedig sok szempontból termékenyítõleg hatott a fókusz-
csoportok gyakorlatára, gondoljunk a moderátor kívül- és belülállására.
A mélyinterjú és a (fókusz-) csoportinterjú közös használata különösen akkor
érdekes, ha a kutató a környezet véleményformáló hatására kíváncsi.
A fókuszcsoport és kérdõív együttes alkalmazása talán a legáltalánosabb gya-
korlat a módszertani párosítások között. Sok kutatás során úgy tekintik, hogy a
két módszer közül az egyik a reprezentatív mintán való, nagy megbízhatóságú
adat gyûjtésére szolgál, a fókuszcsoport pedig a válaszok mögötti értelmezések
és motivációk feltárásával a kutatás érvényességét segíti. A két vizsgálat kölcsö-
nösen kiegészítheti és ellenõrizheti egymás eredményét. A fókuszcsoportot jel-
lemzõen a kérdõív elõtesztelésére, a kérdések megfogalmazásának kialakítására
szokták használni, illetve a kérdõívezés lezárulása után, az eredmények várható
hatását és értelmezéseit vizsgálják ezzel a módszerrel.
Esettanulmányok, példák
HUMÁNERÕFORRÁS-FEJLESZTÉSI PROGRAM MONITORINGJA KERECSENYBEN
ÉS GYÕRVÁROTT
Az elmúlt évtizedekben Magyarországon egyre több szellemi mûhely egyre több

településen foglalkozott közösségfejlesztéssel. Az FVM Vidékfejlesztési Fõosz-
tálya megbízásából kutatótársammal azt vizsgáltuk egy fókuszcsoportos kutatás
keretében, vajon várható-e, hogy a tréningek, képzések révén megerõsödnek a
helyi közösségek. A kutatás két helyszíne sok szempontból hasonló volt egy-
máshoz, azonban míg Gyõrvárott már évek óta rendszeresen folynak közösség-
fejlesztõ programok, a kontrolltelepülésen, Kerecsenyben egyet sem tartottak.
A nagyobbik településen 3, a kisebbiken 2 nyolcfõs csoporttal készítettünk in-
terjút. Anélkül, hogy közreadnánk a kutatás eredményeit, a továbbiakban pél-
daként ismertetünk néhány megállapítást arra vonatkozólag, hogy mi fogalmaz-
ható meg egy fókuszcsoportos vizsgálat eredményei alapján.

Gyõrvárott a megkérdezettek árnyaltabban, sokrétûbben gondolkodtak a közös-
ségi gazdálkodás kérdéseirõl, kevesebb volt az ingadozó vagy „nem tudom” vá-
lasz, mint a kontrolltelepülésen, Kerecsenyben. A közösségi gondolkodás egy
ponton mutat lényeges különbséget a két településen: míg Gyõrvárott a meg-
kérdezettek bíznak abban, hogy megfelelõ módszerekkel minden embert be le-
het vonni a közösségi tevékenységekbe – ez valószínûleg a tréningek pozitív
hatása –, Kerecsenyen ebben senki sem bízott.
A „potyautas-problémát” a két település lakói láthatóan tapasztalatból isme-
rik. Egybehangzó véleményük szerint nem okoz gondot, hogy nem mindenki
és nem egyenlõ mértékben vesz részt a közös munkában. „Amikor befejeztük a
munkát, akkor aki sokat dolgozott benne, az a magáénak érzi és örül neki, aki
pedig keveset, vagy egyáltalán nem, az is.” A megkérdezettek hozzátették, hogy
a közös munkának maga a munka a legjobb reklám: ha eleinte kevesen vesz-
nek is részt benne, példájuk ragadós, a létesítmény megszületése pedig legkö-
zelebb azokat is ösztönzi, akik ezúttal nem voltak aktívak.
A válaszok tükrében helyesnek tûnik az a feltevés, hogy a közösségfejlesztõ
tréningek alkalmasak a közösségi értékek további erõsítésére. Elsõsorban három
olyan hatás van, amelyek révén a közösségfejlesztõ tréningek kifejtik pozitív ha-
tásukat:
1. Humánerõforrás-fejlesztés: a képzések résztvevõi személyiségük új jegyeit

fedezték fel, amely révén alkalmasak szervezõ, vezetõ munkára a közösségen
belül. Bár a közösségfejlesztõ tréningeknek ez nem kifejezett céljuk, a gyakor-
latban mégis humánerõforrás-fejlesztést is végeztek.
2. A vezetõ „mag” szocializációja: a tréningek eredményeként megerõsödött

Gyõrvárott „egy csapat”, amely hajlandó és képes a közösségen belül vezetõ
szerepet vállalni. A falu szintén megbarátkozott a gondolattal, hogy a település-
nek ne egy, hanem egyszerre több vezetõ személyisége legyen.
3. Képzés, technikák: a tréningekben résztvevõk számos olyan rutint, technikát

sajátítottak el (pl. hogyan tekintsünk túl a saját szempontunkon, melyek a kö-
zösségi gazdálkodás fortélyai stb.), amelyek segítik õket a helyi közösségi élet
szervezésében.
Tapasztalataink alapján úgy gondoljuk, hogy a fókuszcsoportos vizsgálat alkal-

mas módszer lehet különbözõ fejlesztési programok hatékonyságának utólagos
mérésére, monitoringjára. Több hasonló kutatás lefolytatása alapján kialakítható
lenne egy fókuszcsoportos vizsgálatra tervezett standard interjúvázlat, amely ré-
vén a különbözõ településeken végzett fejlesztõ tevékenység összehasonlítható-
vá válna.
V. INTERJÚ, KÉRDÕÍV ÉS ADATBÁZISOK

GYÛJTÉSE – TEREPKÖZELI MÓDON
Bevezetés ..... 121

Kvantitatív módszerek terepközeli alkalmazása ..... 121
A mélyinterjú mint terepközeli technika ..... 124
Interjú a településkutatás során ..... 126
Terepbarát és rugalmas kérdõív ..... 129
Rugalmas kérdõív-szerkesztõ ábécé ..... 137
Statisztikai adatbázisok gyûjtése és elemzése a terepen ..... 143
Keretes írás:
Zygmund Gostowski: A survey típusú vizsgálatok
humanizálásának szükségességérõl ..... 130
1 Heltai Erzsébet és Tarjányi József:
A mélyinterjú készítése és az elkövethetõ hibák forrásai ..... 501
1 Eranus Eliza, Láng Sarolta, Máth András és Rácz Attila:

A kérdõíves adatfelvétel újabb módszerei: telefonos, számítógéppel támogatott
interjú (CAPI, CATI) és internetes adatgyûjtés ..... 545
Bevezetés
Jelen kötet írásakor feltételeztük, hogy az olvasó már tanult és gyakorlatban is
alkalmazott interjúzást, kérdõív-szerkesztést, és járatos a statisztikai adatok gyûj-
tésében. Nem célunk a magyarul már hozzáférhetõ szakirodalomban foglaltakat
megismételni, ezért ez a fejezet nem magukat a technikákat ismerteti, hanem a
feltételezett ismereteket egészíti ki két további szemponttal:
– miként lehet a kvantitatív technikákat is terepközeli módon végezni,
– hogyan alkalmazható a három módszer a településkutatás során.
Azok számára, akik nem tanultak interjúzást vagy kérdõív-szerkesztést, jó kiin-

dulási pont lehet szöveggyûjteményünk két írása. Heltai Erzsébet és Tarjányi
József „A mélyinterjú” címû munkája jó betekintést nyújt az interjús technika
alapvetõ kérdéseibe, és módszeresen tekinti át az elkövethetõ hibák leggyako-
ribb forrásait. A hetvenes években írt, sokak által jól ismert kézirat (eredeti cí-
mén: a szociológiai interjú) elõször jelenik meg nyomtatásban.
Eranus Eliza, Láng Sarolta, Máth András és Rácz Attila írása a kérdõíves
adatgyûjtés néhány új technikáját mutatja be röviden. A szerzõk elõször általá-
nos képet nyújtanak a kérdõív-technika alkalmazásának gyakorlatáról, majd
részletesebben foglalkoznak a négy újabb adatszerzési módszerrel, a telefonos,
az internetes, az e-mailes és a számítógéppel támogatott (CAPI, CATI) techni-
kákkal.
Mindkét írás szerzõi egyben gyakorlati szakemberek is, akik jelentõs részben
saját tapasztalataikra támaszkodva fogalmazták meg útmutatónak szánt írásaikat.
Az interjúval, kérdõívvel és statisztikai adatfeldolgozással kapcsolatos önálló
tájékozódást megkönnyítendõ az ajánlott irodalomban néhány magyar és angol
nyelvû módszertani kötetet ajánlunk.
Rövidebb keretes írásként szerepel a fejezetben Zygmund Gostowskinak a
kérdõív standard jellegébõl fakadó hibákra vonatkozó gondolatmenete.
Kvantitatív módszerek terepközeli alkalmazása

Jelen kötet második fejezetében vezettük be a „terepközeli” és „tereptávoli” ki-
fejezéseket. Gondolatmenetünkben a terepközeliség volt az adatgyûjtési techni-
kák kvalitatív vagy kvantitatív jellegének egyik ismérve. Véleményünk szerint a
„tisztán” kvantitatív technikák, mint például a statisztikai adatok másodelemzé-
se vagy a kérdõívezés, egyúttal távol is vannak a tereptõl, az interjútechnikák
pedig valahol félúton a terepközeli és tereptõl távoli jelleg között.
Meg- Részt- Strukturá- Strukturált Kérdõív,

Kérdõív, Kérdõív, Másod-
figyelés vevõ latlan interjú nyílt zárt lagos
megfi- interjú kérdés kérdés adat-
gyelés elemzés
5.1. ábra. Emlékeztetõ: adatgyûjtési technikák a kvalitatív-kvantitatív tengelyen

(Lásd bõvebben: II. fejezet.)
Ebben a fejezetben azt kívánjuk bemutatni, hogy a tereptõl távoli technikákat,

így a kérdõívezést és a statisztikai adatbázisok gyûjtését is lehetséges és olykor
ajánlott terepközeli módon végezni.
Az interjú esetében a terepközeliség nem igényel különösebb magyarázatot.

A technikát – egyebek között – azért tekintettük inkább kvalitatívnak, mert ki-
vételes helyzetektõl eltekintve csak a terepen végezhetõ, és többnyire elenged-
hetetlen hozzá a kutató személyes jelenléte. Létezik persze tereptávoli interjú is,
így például az állásinterjú (job interview), amikor nem a kérdezõ, hanem a kér-
dezett alkalmazkodik az idegen környezethez, kifejezetten tereptávolinak
mondható. A professzionális stúdióban, kívülálló moderátorral végeztetett struk-
turált interjú annak ellenére tereptávoli, hogy közben a moderátor igyekszik
beilleszkedni a beszélgetõpartnerek ad hoc „közösségébe”. A legjellemzõbb in-
terjútípus, a mélyinterjú viszont kifejezetten terepközeli, amennyiben az interjút
az alany természetes közegében készítjük (vö. Heltai Erzsébet és Tarjányi Jó-
zsef írásával, szöveggyûjteményünkben).
A kérdõív tervezése és az adatok elemzése jellemzõen nem a terepen történik,

a lekérdezés viszont hagyományosan terephez kötött, bár a fizikai jelenlét már
nem feltétlenül szükséges (pl. postai, internetes vagy telefonos lekérdezés). A kér-
dõív robosztus adatgyûjtési technika, amelynek célja olyan nagy mennyiségû
információ begyûjtése, amely alkalmas nagy megbízhatóságú adatok elõállítá-
sára. A kérdések összeállításakor az érthetõség az elsõdleges szempont, de emel-
lett más tényezõket is szem elõtt kell tartanunk: az eredmények legyenek össze-
hasonlíthatók, a kérdések standard módon, azaz mindig ugyanolyan formában
hangozzanak el, a megfogalmazás legyen precíz, törekedjünk zárt kérdések
megfogalmazására stb. Jelen fejezet azt hangsúlyozza, hogy kérdõíves technika
sem zárja ki a terep nyelvéhez való alkalmazkodást, sõt a helyi nyelv használata
kifejezetten kívánatos, mert növeli a válaszok és a kutatás érvényességét, és
csökkenti a torzító hatások egy részét. A kérdõív-szerkesztés rugalmas jellege
megköveteli, hogy a kutató személyesen is a terepen tartózkodjon a kérdõívezés
alatt, és lehetõség szerint vegyen részt a kérdõívezésben. A terephez alkalmaz-
V. INTERJÚ, KÉRDÕÍV ÉS ADATBÁZISOK GYÛJTÉSE 123
kodó, rugalmas kérdõív jelen kötet egyik módszertani innovációja: bár régi és
közismert gyakorlatról van szó, módszertani kézikönyvek eddig nem tárgyalták,
vagy módszertani nehézségei miatt (amelyekrõl szintén lesz szó) nem ajánlották.
A statisztikai adatbázisok beszerzése és másodelemzése tekinthetõ a leginkább

kvantitatív eljárásnak, és ez a módszer áll a lehetõ legtávolabb a tereptõl. Az
adatbázis-kezelés jellegzetesen nem terepmunka-technika. Mint a második fe-
jezetben utaltunk rá, a kutató ilyenkor nemcsak a terepen élõ emberekkel nem
találkozik, hanem még a kérdezõbiztosokkal sem, sõt, a másik kutatót sem is-
meri, aki az adatgyûjtés szempontjait megtervezte. A világ azonban ezen a téren
is változóban van. Míg kezdetben a „statisztikai adatok” gyûjtése és elõállítása
alapvetõen közigazgatási célokat szolgált, és ezeket a feladatokat nemzeti-köz-
ponti intézmények látták el, napjainkban már szinte minden intézménynek
szükséges különbözõ adatokat gyûjteni és tárolni saját tevékenysége végzésé-
hez. Tudnunk kell, hogy nagyon sok statisztikai adat a terepen is beszerezhetõ
(gyûjthetõ); némelyik csak ott. Települési és térségi kutatások során a legjelen-
tõsebb adatszolgáltatók a helyi önkormányzatok és az iskolák lehetnek. A hely-
ben megszerezhetõ statisztikai adatok gyûjtése, értelmezése és feldolgozása
azonban sajátos ismereteket, egyfajta terepközeli szemléletet igényel. Errõl lesz
szó a fejezetben.
A helyi adatok védelme ugyanakkor etikai kérdéseket is felvet. Az adatgyûj-
tés és -feldolgozás akkor megfelelõ, ha annak folyamatát az adatszolgáltató szá-
mára megbízható és ellenõrizhetõ módon végezzük. Éppen ezért nem célszerû
az adatokat feldolgozás céljából magunkkal vinni; igyekezzünk inkább minden
statisztikát helyben feldolgozni, és az elemzési eredményeket azonnal visszajut-
tatni az adatszolgáltatóknak, azaz a helyi intézményeknek.
A továbbiakban elõször a településkutató célú interjúról, majd a terepbarát kér-

dõívrõl és a statisztikai adatgyûjtésrõl lesz szó.
A mélyinterjú mint terepközeli technika
Az interjús szituáció
A mélyinterjú a kérdezett és a kérdezõ közötti interakciónak tekinthetõ. Bár a

kérdezõ bizonyos mértékig irányíthatja a beszélgetést, a megkérdezettnek szin-
tén nagy befolyása van annak alakulására. A rugalmasság a technika egyik sajá-
tossága: a kérdezõ általában sejti, hogy mire kíváncsi, ezzel kapcsolatban elõre
megfogalmaz bizonyos kérdéseket vagy kérdéscsoportokat, de az interjú során
ettõl kisebb-nagyobb mértékben eltérhet. A gyakorlatban a legtöbb mélyinterjú
egyszerre strukturált vagy strukturálatlan jellegû. Gyakori, hogy az interjúzó ku-
tató nem tervezi meg pontosan a kérdések pontos sorrendjét, sõt konkrét meg-
fogalmazását sem. A mélyinterjú gyakorlata terepközelinek tekinthetõ, mert egy-
részt megköveteli a kutató személyes jelenlétét, sõt az interakció során ennél töb-
bet, személyes érdeklõdését is a téma és a személy iránt, miközben általában le-
hetõséget teremt arra, hogy az interjúalany saját szavaival, saját kognitív struk-
túrái szerint haladva fejtse ki elképzelését az adott témáról.
Ugyanakkor bizonyos szempontból az interjú is tereptávolinak tekinthetõ.
A mélyinterjús szituáció (azaz egy kétszemélyes beszélgetés) a legtöbb kutató
számára otthonos helyzet, az interjúalany számára azonban nem feltétlenül. Jel-
lemzõ, hogy a kutató ritkábban elfogódott vagy félénk, mint a megkérdezettek.
Ha úgy tetszik, az interjú során a kutató „hazai pályára” hívja a helybelieket.
A résztvevõ megfigyeléstõl eltérõen a mélyinterjú bár saját környezetében, de
többnyire nem megszokott szituációban figyeli meg az embereket. Épp ezért ez
a technika csak korlátozottan alkalmas például különbözõ elvek és a tényleges
gyakorlat ütközéseinek feltárására.
A mélyinterjús kérdések
Kétszemélyes mélyinterjús szituációban a beszélgetés folyamatossága kevésbé

fontos, mint a fókuszcsoportos technika esetén. A bevezetõ, átvezetõ, illetve le-
vezetõ kérdések megfogalmazása helyett általában egyenesen a tárgyra lehet tér-
ni; kevésbé kell attól tartani, hogy a beszélgetõpartner zavarba jön.
A mélyinterjú során nyílt vagy zárt kérdésekkel egyaránt dolgozhatunk. A nyílt
kérdések elõnye, hogy a kutató kevésbé befolyásolja a választ.
Adatok rögzítése
A kortárs hazai gyakorlat szerint az interjút a kutató általában diktafonnal végzi.

Bizonyos esetekben, például tartalomelemzés céljára készült interjúknál, valóban
elengedhetetlen a teljes szöveg rögzítése. A magnószalagra rögzített eredmé-
nyek egy késõbbi idõpontban, otthon is feldolgozhatók.
Mivel az elkészült felvételek visszahallgatása nagyon sok idõt vesz igénybe,
legépeltetése pedig költséges, a településkutatási gyakorlatban a legtöbb inter-
júszöveget senki sem hallgatja vissza. A „Résztvevõ megfigyelés” fejezetben már
volt szó a diktafon válaszbefolyásoló hatásáról, ami miatt azt javasoltuk olvasó-
inknak, hogy készítsenek inkább jegyzeteket, vagy támaszkodjanak rövid távú
emlékezetükre, és az interjúszövegeket lehetõleg még aznap dolgozzák fel.
Jegyzeteléskor nem törekedhetünk szó szerinti szöveghûségre, általában csak
a beszélgetés vázlatát kell leírni, és elég néhány kulcsmondatot idézni szó szerint.
Az interjúk eredményeinek feldolgozása
Az interjúszövegek elemzésére számos kvalitatív adatfeldolgozási technika ismert.

Mivel jelen kötet nem foglalkozik adatfeldolgozással, itt csak egy sajátosságra hív-
juk fel a figyelmet. A lejegyzetelt szövegek segítenek ugyan visszaemlékezni az
interjúra, és vannak már számítógépes algoritmusok is, amelyek tartalmi vagy
formai jegyek alapján átstrukturálják a szövegeket, ennek ellenére a kutatónak
gyakorlatilag meg kell tanulnia az interjúkat, emlékezni kell az elhangzottakra,
és fejben kell a tartalmat újrarendeznie, rendszereznie.
Etikai kérdések
A magnófelvétel sok esetben nem a megismerést, hanem a bizonyíthatóságot

szolgálja: az elhangzott mondatok visszakereshetõk. Egy településkutatás során
azonban a bizonyíthatóság nem elsõdleges szempont, mert nem etikus olyasmit
leírnunk, melyet a megkérdezett nyilvánosan nem vállal fel (még ha korábban
el is hangzott ez a vélemény). Magnószalagos rögzítés helyett inkább a jegyzete-
lés és az egyeztetés javasolt, azaz juttassuk vissza a lejegyzetelt interjúszöveget a
rövidebb szó szerinti idézetekkel együtt a megkérdezettekhez még a tanulmány
leadása elõtt.
Az interjúszövegek gépelt változatait a településkutatás során többnyire átad-
juk a megrendelõnek. A szövegjegyzeteket név nélkül kell átadni. A bármilyen
szempontból terhelõ adatokat tartalmazó részeket ki kell törölni a szövegbõl,
akkor is, ha fontos kutatási eredményt tartalmaznak. Az eredményre ennek el-

lenére lehet hivatkozni a tanulmányban. Video- és magnófelvételt vagy teljes
gépelt interjúszöveget a kutató lehetõleg ne adjon ki a kezébõl.
INTERJÚ A TELEPÜLÉSKUTATÁS SORÁN
Az interjúsorozat meglehetõsen bevett módszer a hazai gyakorlatban. A telepü-

lésfejlesztési koncepciók készítésekor általában készülnek mélyinterjúk is. Az
interjú használata kézenfekvõnek tûnik, egyrészt mert hasznos eredményekre
vezet, másrészt mert a kutatás legitimálásának egyik fontos eszköze lehet. Az
interjúzó kutató „látszik”: az emberek találkoznak vele, a megrendelõ is látja,
hogy valóban folyik a munka – míg egy szintén alapos könyvtári vagy statiszti-
kai jellegû kutatásnál a kutatói erõfeszítések kevésbé látványosak. A legépelt és
mellékletként csatolt interjúszövegek pusztán terjedelmüknél fogva is igazolják
az elvégzett munka nagyságát. Ne feledjük azonban, hogy a legitimációs szán-
déknál nagyobb legyen a valódi ismeretszerzés szándéka.
A következõkben néhány olyan interjútípust mutatunk be, amelyek különö-
sen jól használhatók a helyi fejlesztési koncepció készítésekor. Természetesen
nem tudunk minden terepre megfelelõ receptet adni, hiszen a kérdések, prob-
lémák településenként, térségenként változatosak lehetnek. A következõ válo-
gatás ezért inkább csak tájékoztató jellegû.
Képviselõ-testületi tagokkal készített interjúsorozat
Településkutatás során a képviselõ-testületi tagok és a polgármester megkeresé-

se azért elengedhetetlen, mert az önkormányzatiság elvei szerint õk azok az em-
berek, akiket a helyi közösség a demokratikus választásokon képviseletének el-
látásával bízott meg. Bár természetesen a képviselõ-testületi tagok megkeresése
önmagában nem elég ahhoz, hogy képet alkossunk a településrõl, véleményük
és szándékaik megismerése egy kutatás elsõ lépései között kell hogy szerepel-
jen. Az interjúsorozat kiegészíthetõ a jegyzõvel, olykor más önkormányzati al-
kalmazottal folytatott interjúval is.
A képviselõ-testületi interjúvázlat kérdései a településre vonatkozó sokrétû
kérdéseken és jövõképen túl a képviselõ személyes ambícióira és elképzelései-
re, kapcsolati hálójára és a munkával kapcsolatos elvárásaira szokott kiterjedni.
Kezdetben általában strukturálatlan interjúkkal dolgozunk, de késõbb a koráb-
ban hallott elképzelésekre visszakérdezve az interjúvázlat egyre strukturáltabb
jelleget ölt.
Ingatlanpiaci interjúsorozat
A helyi ingatlanpiac jellemzése és maga az ingatlanár fontos indikátora lehet egy

település fejlõdésének. Az ingatlanpiaci statisztikákat szerencsésen egészítheti ki
a helyi ingatlanközvetítõkkel folytatott interjúsorozat. Jellemzõen minden tele-
pülésen vannak olyan emberek, akik ingatlan-adásvételbõl vagy -közvetítésbõl
élnek. A falvakban ezt a tevékenységet gyakran nem ûzik hivatásszerûen, az is
elképzelhetõ, hogy a közvetítõk nem helyben, hanem a környezõ nagyobb te-
lepüléseken élnek. Bár ritkán készítenek statisztikákat, tapasztalatból többnyire
jó becslést tudnak mondani a kereslet és a kínálat jellegérõl és összhangjáról.
Az interjúban elmondott információk többnyire nem titkos adatok. Az ingatlan-
közvetítõk általában maguktól is szívesen beszélnek munkájukról és tapasztala-
taikról, cserébe általában két dolgot várnak el: egyrészt, hogy velük is osszuk
meg statisztikai adatgyûjtésünk eredményét (aminek nincs akadálya), másrészt,
hogy fejlesztési elképzeléseiket, javaslataikat jelentessük meg a készülõ tanul-
mányban. Ez utóbbira ne tegyünk ígéretet, hiszen az ingatlanközvetítõk, mint
minden piaci szereplõ, jellemzõen nem a település hosszú távú érdekeit tartják
szem elõtt, hanem rövidebb távú üzleti megfontolásokat.
Virilis interjúsorozat
A századfordulóról ránk maradt latinos kifejezéssel virilisnek nevezzük az adott

település legtöbb helyi adót fizetõ polgárait, illetve vállalkozásait (a századfor-
dulón jellemzõen a polgárt, napjainkban elsõsorban a vállalkozásokat tartjuk
számon). A békebeli városgazdálkodási elképzelés ma is megállja a helyét: ha
egy vállalkozás fizeti a magasabb helyi adót, ahelyett hogy székhelyváltoztatás-
sal minimalizálná ilyen jellegû költségeit, akkor ezt a „helyben maradást” egy-
fajta lokálpatriotizmusnak tekinthetjük. Helyi kötõdésükre az önkormányzat
éppannyira építhet, mint befizetett adójukra – érthetõ hát, ha a település terve-
zése során „kiemelt ügyfélként” kezelik õket.
A virilis interjúvázlat kérdései a településre vonatkozó általános kérdések
mellett a gazdasági/beruházási klímára, a megkérdezett fejlesztési elképzeléseire
és ennek várható települési szintû hatásaira, a helyi vállalkozásfejlesztés lehetõ-
ségeire és eszközeire, és az önkormányzattal való kapcsolatára, valamint a kap-
csolattartás módjára is kitérhetnek.
Virilislistát minden településen össze lehet állítani. Az egyik lehetséges mód,
hogy az iparûzési adó mértéke alapján a vállalkozásokat sorba rendezzük, és a
jól elkülönülõ legfelsõ csoportot keressük meg (amely után a listán szakadás mu-
tatkozik). Egy kistelepülésen általában négy-öt, egy közepes nagyságú városban
pedig kb. húsz virilisnek számító vállalkozás fordul elõ. Húsz fölötti létszámot
nem nagyon lehet interjú-technikával megkeresni. Érdemes a listát az interjúso-
rozat közben pontosítani, azaz rákérdezni, hogy még melyek a jelentõsebb vál-
lalkozások a településen. Vannak keveset adózó vállalkozások, amelyek más
szempontból lehetnek fontosak a település szempontjából: például sok embert
foglalkoztatnak, vagy magas technikai színvonalat képviselnek, esetleg egy je-
lentõs gazdasági csoport tagjai stb.
Térségi interjúsorozat
Minden település esetében lehetnek olyan önkormányzati feladatok, amelyeket

hatékonyabb településszövetségi együttmûködésben ellátni. A fejlesztési piac
néhány szabálya szintén kedvez a települések összehangolt, integrált pályázata-
inak. Kérdés az, hogy egyrészt a vizsgált önkormányzat mennyire együttmûkö-
dõ, másrészt pedig a többi partner együtt kíván-e mûködni vele. Az elsõ kérdés-
re helyben, a képviselõtestületi interjúsorozatból kaphatunk választ, a második
megválaszolására azonban elkerülhetetlen egy több településre kiterjedõ, térségi
interjúsorozat. A partnertelepüléseken sokszor nem a polgármestert, hanem a
jegyzõt érdemes megkeresni, mivel õ több választási cikluson keresztül szolgál-
ja a helyi érdekeket, így gyakran jobb rálátása van a települések közötti viszony
alakulására.
Egyedi szakmai interjúsorozat
A legtöbb települési, térségi fejlesztési program valamely kiemelt társadalmi

csoport vagy szakma fejlesztését tûzi ki célul. Ha a célcsoport kicsi, akkor akár
teljes körû interjúsorozatot is készíthetünk. Ha nagyobb, akkor érdemes elõször
véletlenszerûen megkeresni néhány személyt a település különbözõ részein,
ezután pedig a hólabda-módszert alkalmazni, vagyis interjúalanyainkat megkér-
dezzük, kiket lenne még érdemes megkeresnünk. Minden ajánlott személyt va-
lószínûleg nem tudunk megkeresni. A fõbb kérdések kipuhatolásához általában
10-15 interjú elegendõ.
Terepbarát és rugalmas kérdõív
A STANDARD KÉRDÉSEKKEL DOLGOZÓ,

TEREPTÕL TÁVOLI KÉRDÕÍVEZÕI GYAKORLAT KRITIKÁI
A kérdõív a kvantitatív adatgyûjtés legáltalánosabban elterjedt eszköze. A kér-

dõíves adatgyûjtés célja általában egy alapos sejtés statisztikai igazolása vagy
elvetése. Erre a célra a technika kiválóan alkalmas: ha a kutató tudja, hogy mi
a kutatási kérdés, és azt is, hogy a kérdésre milyen adatok alapján és kiktõl re-
mélhet választ, akkor kérdõívvel lehet a leghatékonyabban megfelelõ megbíz-
hatóságú eredményt begyûjteni. Tegyük hozzá, hogy a kérdõíves módszert
Magyarországon a településfejlesztésben egyelõre kevesen alkalmazzák, ennek
azonban nem módszertani, hanem gazdasági okai vannak: a kérdõívezés na-
gyon költséges. A kérdõívek használata a közeljövõben vélhetõen növekedni
fog, mert a különbözõ társadalmi kérdések számszerû bemutatása egyre na-
gyobb szerepet kap a fejlesztési célú pályázati rendszerben.
Jelen kötet szöveggyûjteményében Eranus, Láng, Máth és Rácz írása bete-
kintést nyújt a kérdõív alkalmazásába, áttekintve a technika néhány újabb mód-
szerét is, a személyes, a telefonos, a számítógéppel támogatott (CAPI, CATI), a
postán és e-mailben küldött önkitöltõs és az internetes adatgyûjtés lehetõségeit.
Jelen fejezet nem kívánja az ott leírtakat megismételni, ezért a kérdõíves tech-
nika bemutatása nélkül, néhány hibaforrás áttekintésével kezdjük az ismertetést.
Három hibaforrásra utalunk röviden:
– amikor a kérdõívet nem megfelelõ célra használják;
– amikor nem megfelelõ nyelvezettel írják; és
– amikor feltételezik, hogy ugyanaz a kérdés különbözõ kulturális környezet-
ben és különbözõ társadalmi csoportokban ugyanolyan értelmezést kap.
A kérdõíves technika kritikáival kapcsolatban lásd keretes írásunkat a következõ

oldalon.1
1
A problémafelvetés, hogy a standard kérdéseket a megkérdezettek eltérõen értelmezik,
egyidõs a kérdõíves technika alkalmazásával. A választott keretes írás a téma egyik elsõ
közép-európai megfogalmazását jelenti, egy lengyel szerzõ tollából. A téma óriási irodal-
mának bemutatására itt nem vállalkozhattunk, az érdeklõdõ olvasó figyelmébe kiinduló-
pontként egy újabb összefoglalást ajánlunk: King, Gary, Christopher J. L. Murray, Joshua
A. Salomon és Ajay Tandon 2004: Enhancing the Validity and Cross-Cultural Comparability
of Measurement in Survey Research. American Political Science Review (98) 1: 191–207.
Zygmund Gostowski:
A survey típusú vizsgálatok
humanizálásának szükségességérõl2
A kérdõívek és kérdõíves interjúk történõ fellépés a többségi burzsoá

technikája a legkorábban sajátos kö- demokrácia állampolgári és a szabad-
rülmények között az amerikai kultúrá- piaci gazdaság fogyasztói szerepe mû-
ban bontakozott ki, amely kultúrát a ködésének alkotórészét képezi.
(következõ) feltételek kedvezõ rend- Eltérõ a helyzet azonban azokban a
szere jellemzi: társadalmakban, amelyek az említett
Az egyének közötti kapcsolatok stí- három tényezõ (az elõzõektõl) alapve-
lusára a tényszerûség és a szervezési tõen különbözik. A survey-technikát
hatóképesség nyomja rá a bélyegét, (…) elfogadva a kutatók nem mindig
így többek közt a mindennapi élet- tisztázzák a tényt, hogy ez a technika
ben, az iskolákban, munkahelyeken a különbözõ körülmények közepette
széles körben alkalmazott standardi- lényeges hiányosságokkal rendelkezik
zált kérdések, tesztek, pontrendszerek majd. A beszerzett válaszok minde-
stb. nekelõtt jelentékeny és a kutató elõtt
A „szabad kifejezés” és a közvéle- ismeretlen torzításokkal lesznek terhe-
mény hagyományos ideológiája azt sek (õszinteség hiánya, helyeslés, lát-
hirdeti, hogy minden egyes állampol- szólagos „nem tudom” és „lerázó” vá-
gárnak saját egyéni véleménnyel kell laszok találomra adott válaszok stb.).
rendelkeznie minden közösségi ügy- Ez abból fakad, hogy az interjú-szituá-
ben. ció a válaszolók nagy többsége szá-
A számos survey-intézet közel fél mára mesterséges, csinált, tehát társa-
évszázados tevékenysége az USA-ban dalmilag meghatározatlan, vagyis elvá-
oda vezetett, hogy az ilyen típusú ku- lik a mindennapi élethelyzetektõl. (…)
tatási technika beépült a kultúrába.
A fenti körülmények (miatt) az A mennyiségi elemzés és a standar-
USA-ban és a hasonló feltételekkel ditás követelményei
rendelkezõ nyugat-európai országok- A survey-vizsgálatok mint mennyiségi
ban a survey-kutatások a vizsgált sze- vizsgálatok jellemzõje vonása a szóbe-
mélyek és a kutatást végzõk közötti li stimulusok magasfokú standardizá-
természetes, vagyis kulturálisan elfo- lása, azoknak az embereknek az óriá-
gadott társadalmi kapcsolatokra ala- si társadalmi, intellektuális, nyelvi stb.
pozódnak. A válaszadói szerepben különbözõsége ellenére, akikre ezek a
2
Eredetileg megjelent: Varsó, Studie Socjologiczne, 1974/1. Jelen kivonat a magyar fordí-
tás alapján készült: 1975, Budapest: Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Módszertan
sorozat VI./16. Virágh Attila fordítása.
stimulusok irányulnak. (…) Amikor a kapcsolatokban ha a megkérdezett

kérdezés tárgyát nehéz és összetett nem érti a kérdést, elvárja, hogy érthe-
dolgok képezik, mint például társadal- tõbb formában ismételjék meg. A gé-
mi rétegzõdés és csoportszolidaritás, a pies ismétlés ingerli a kérdezettet, azt
szigorúan vett standarditás a válasz- a benyomást kelti, hogy a kérdezõ
adók túlnyomó részéhez viszonyítva „nehéz felfogásúnak” tartja. Vaktában
csak látszólagos lesz. Meg lehetne for- adott válaszokhoz vezet, hogy elejét
dítani a standarditás kérdését: ahhoz, vegye a „vallatásnak”.
hogy lehetõleg egységesített szemanti- (Egy további probléma, hogy) a ku-
kus tartalmakat közöljünk igen külön- tató (a kérdések összeállításakor)
bözõ emberekkel, éppenséggel meg- kénytelen fõként saját tapasztalatára
felelõen meg kell különböztetnünk a és „belsõ ellenõrzésre” támaszkodni;
szóbeli stimulusokat. ez oda vezethet, hogy helytelenül a
A gyakorlatban ezt a problémát válaszadónak kölcsönzi saját logikai
szükségképpen maguk a kérdezõk struktúráját, saját gondolkodását vagy
oldják meg azáltal, hogy átalakítják a motivációit és szándékait. Az ily mó-
kérdés elsõdleges változatát a válaszo- don kapott értelmezések inkább ma-
lóknál megfigyelt reakcióhoz alkal- gának a kutatónak a belsõ tapasztalati
mazkodva. Ha az ilyen nyelvi mûvele- projekcióját jelenthetik, mintsem a va-
tek ad hoc történnek, és nagyszámú, lósághoz való eljutást. Ezt a veszélyt a
különbözõ kérdezõ teszi saját érzései minõségi vizsgálatok (segíthetnek el-
alapján, a mérési eszköznek a kutató kerülni), amelyeknek az a célja, hogy a
által ellenõrizhetetlen negatív destan- kutatónak a választott mintában meg-
dardizálása következik be. (…) Ezt a mutatkozzanak az õt érdeklõ beállító-
nehézséget nem oldja meg a kérdezõk dások, élmények és elképzelések ese-
eligazítása, amely elõírja, hogy a kér- tei (vö. M Smith, J. S. Bruper és R. W.
dés félreértése esetén változatlan for- White, R. Merton vagy M. Komorovsky
mában meg kell azt ismételni. Ez az munkáival).3
eljárás (…) kedvezõtlenül befolyásol-
hatja a válaszadó viszonyát az interjú-
hoz, hiszen normális személyközi
3
Gostowski a fenti szerzõkre A. H. Barton és Paul F. Lazarsfield 1961: Some Functions of
Qualitative Analysis in Social Research. (S. M. Lipset és N. J. Smelser (szerk): Sociology.
The Progresse of a Decade. A collection of Articles) címû mûve alapján utal.
A kérdõív célja, hogy világosan körülhatárolt, tényszerû adatokból minél többet

gyûjtsön. A jó kérdõívhez egyszerû, világos, könnyen érthetõ kérdéseket kell
megfogalmazni, amelyre egyértelmû, lehetõleg számszerûen is megragadható
választ várhatunk. A kérdõív összeállításánál a kérdésekkel takarékosan kell
bánni, egyrészt a költségek csökkentése végett, másrészt pedig hogy a válasz-
adó ne fáradjon el. A „jó” kérdõív épp annyi kérdést tartalmaz, amennyinek a
feldolgozására megvan a kapacitás. Sokszor gondot okoz, hogy a kérdõíves
technikát rutinszerûen alkalmazzák bármilyen felmerülõ kérdés megválaszolásá-
ra, és nem csak jól specifikált esetekben.
Hibás gyakorlat, ha a helyzetfeltárást, a helyi társadalom megismerését kérdõ-
ívvel akarjuk végezni. A kérdõív „kemény” kutatási eszköz, nem alkalmas arra,
hogy érzékenyen kitapogassa a válaszok mögött rejlõ motivációkat, vagy részle-
tesen körüljárjon egy kérdést. Az olyan exploratív jellegû kérdések, mint példá-
ul: „Ön szerint mi a település legsúlyosabb problémája?”, jellegzetesen interjús
vagy fókuszcsoportos vizsgálatra valók. A kvalitatív és kvantitatív technikák
között egyfajta egymásra épülõ munkamegosztást kell kialakítani. A munkameg-
osztás során a kérdõívvel csak a jól specifikált, magyarázat nélkül kérdezhetõ, le-
hetõleg arányskálán mérhetõ vagy eldöntendõ kérdéseket kell felmérni. A „min-
dent tudó”, robosztus kérdõívek fárasztják válaszadót és a kérdezõbiztost, és
emiatt rossz eredményeket hoznak.
A kérdõívek nyelvezete gyakran nehézkes. A nehézkességet a tereptõl távol dol-

gozó kutató szemlélete okozza: a kérdések megfogalmazásakor sokan nem a
kérdések érthetõségére törekednek, hanem hogy ne legyenek félreérthetõek.
A félreérthetetlenség igénye miatt a jogi nyelvhez hasonló, hivataloskodó stílus-
ban írt kérdõívek egy sajátos kutatói metanyelven szólnak a hétköznapi élet
nyelve helyett. Kevés kutató gondol arra, hogy a nehézkes megfogalmazás miatt
szintén félreérthetik a kérdést, és közben romlik a bizalmi viszony, illetve csök-
kenhet a felmérés érvényessége.
A harmadik és jelen írás szempontjából legfontosabb észrevétel a kérdõíves ered-

mények összehasonlíthatóságát kérdõjelezi meg. Kérdõív-szerkesztéssel foglalko-
zó módszertani írások jobbára alapkövetelményként fogalmazzák meg, hogy a
kérdõív kérdéseit standard módon, azaz mindig pontosan ugyanabban a for-
mában kell feltenni. A kérdõívek általában egy magasabb szintû, tudományos
nyelven, általános jelleggel kerülnek megfogalmazásra, egyrészt azért, hogy a
kérdéseket mindenkinek fel lehessen tenni, másrészt pedig azért, hogy félreért-
hetetlen legyen, ne kelljen további magyarázatokkal kiegészíteni, ami a standard
jelleget rontaná.
A valóságban a standard módon feltett kérdések másként hatnak különbözõ

társadalmi környezetben. Vegyünk egy egyszerû példát. Ha a lakosság dohány-
zási szokásait akarjuk megismerni, akkor a kérdõívben feltehetjük a kérdést így:
„– Dohányzik?”
A kérdés feltételezi, hogy a kérdezõ és a kérdezett távolságtartó viszonyban van.

Egy egymást ismerõ, vagy fiatalokból álló csoport azonban a kérdést nem így
fogalmazná meg, hanem a következõképpen:
„– Szoktál cigizni?”
Nem mindegy, hogy cigizel helyett dohányzik-ot kérdezünk-e. Feltételezhetõ,

hogy a két kérdésre egymástól eltérõ válaszok születnek. Cigizni fiatalabb kor-
ban például lehet sikk, fel lehet vele vágni, az ember könnyebben bólint rá a
kérdésre. A dohányzásról viszont köztudott, hogy káros az egészségre, rákot
okoz, nem is beszélve a kismamákról és a környezetünkben élõk egészségérõl.
Összességében a „dohányzik?” kérdésre a fiatalok körében valószínûleg keve-
sebb lesz az igenlõ válasz, mint a „cigizel?” kérdésre.
Ha a kérdés megfogalmazása távol áll a helyben beszélt nyelvtõl, önámítás
azt remélni, hogy sikerül majd azokat standard módon feltenni. A nehézkes kér-
déseket még a legjobban képzett kérdezõbiztos is módosítja valamelyest a sa-
ját, illetve a közeg nyelvére, vagy legalább egy kis segítséget, magyarázatot nyújt
a megkérdezett tanácstalansága láttán. Iménti példánkat folytatva, ha a kérdezõ-
biztos fiatal, és egy vele egykorúval készít interjút, akkor valószínûleg tegezõdni
fog, és tegezve fogja feltenni a kérdést: „dohányzol?”, vagy ha bizalmasabb a
viszony, akkor így: „cigizel?”
A kérdezõbiztos fegyelmezetlensége, amellyel ellenszegül a kutató szándé-
kának, valójában egészen természetes terepmunkás megnyilvánulás. A kérdõív
szerkesztõje, távol a tereptõl, a számítógéppel felszerelt irodájában megteheti,
hogy saját nyelvén írjon, a vélt tudományos elvárásoknak megfelelõ kérdéseket
szerkesszen. A kérdezõbiztos azonban kénytelen alkalmazkodni a terephez, pél-
dául nem választhatja a magázódást, ha felajánlják neki a tegezõdést. Tegyük
hozzá, hogy a kérdezõbiztosok fegyelmezetlensége és rugalmassága sokszor
kijavítja a sután megfogalmazott kutatói kérdéseket, elõsegítve az adatgyûjtést.
A kérdés megfogalmazása összefügg a válasz érvényességével és megbízha-
tóságával. Ha a kérdés terephez alkalmazkodó, azaz a helyben beszélt nyelven
kerül megfogalmazásra, érvényes válaszokat kapunk. Ha bonyolult, tudományos
nyelvezetû kérdéseink vannak, akkor korlátozottabb érvényességû válaszokat
kapunk. A félreértésbõl eredõ hibák mértékét nem tudjuk becsülni, ezért a fel-
mérés megbízhatósága is gyengül.
Ha egy kutató ebbõl azt a következtetést vonná le, hogy – a fenti példát foly-
tatva – magázódó helyett tegezõ formában kell feltennie a kérdést, azt kockáz-
tatná, hogy a kérdezõbiztost sorra utasítják el az idõsebb korosztály tagjai, ami-
ért udvariatlan volt, és letegezte õket. A „cigizel?” kérdés helyénvaló fiatalok és
ismerõsök közt, de nem ajánlott idõsebbek vagy magasabb társadalmi presztí-
zsû válaszadók esetén.
Néhány összehasonlító jellegû nemzetközi kutatás épp merevsége miatt hoz-
hat rossz eredményt. A korábbi egyszerû példánál maradva: ha a „dohányzik?”
kérdést nem Magyarországon, hanem hagyományos, falusi környezetben élõ
muzulmán nõknek tesszük fel, a dohányzók körében magasabb lesz a nemmel
válaszolók száma, mert a dohányzást nem illõ dolognak tartják. Kicsit hasonló
módon, mint például a nõi alkoholizmus esetében, itt is inkább indikátor-kér-
dések segítségével, közvetett módon lehetne megközelíteni a dohányzók ará-
nyát. Ugyanaz a kérdés tehát lehet érvényes (a valóságnak megfelelõ válaszo-
kat hozó) az egyik területen, és a valóságot erõsen torzító egy másikon. Minél
bonyolultabb, számokkal nehezen megragadható vagy értékorientált kérdéseket
teszünk fel, a félrehallás valószínûsége annál nagyobb. Sok esetben célszerû
lenne a kérdés szó szerinti átvétele helyett a tartalom szerinti átvételre törekedni,
ami a rugalmas, terephez igazodó kérdõív felé való közeledést jelenti.
TEREPHEZ ALKALMAZKODÓ, RUGALMAS KÉRDÕÍV
Eddig azt hangsúlyoztuk, hogy a kérdõíves technika legfõbb problémája, ha

nem a helyi nyelvezettel fogalmazzák meg, és ezért a különbözõ kulturális kör-
nyezetben rugalmatlannak mutatkozik. A rugalmatlan és tereptávoli kérdõív al-
ternatívája a terephez alkalmazkodó, rugalmas kérdõív.
A terephez alkalmazkodás célja az, hogy az információt jó érvényességgel
tudjuk begyûjteni. Míg a hagyományos kérdõívek a megkérdezett válaszadók
sokaságától várják el, hogy értsék meg a tudományos nyelvet, vagy egy nem-
zetközi összehasonlítás során a más országban kitalált gondolatmenetet, addig
a terephez alkalmazkodó kérdõív esetében a kutatónak kell megtanulnia a te-
rep nyelvén beszélni. A kérdések tervezésekor arra kell törekedni, hogy helyi
értelmezésben pontosan tükrözzék a kutató szándékát, azaz a válasz pontosan
az az adat legyen, amit a kutató keres. Ez persze bonyolult és gondolkodtató
kérdések esetén nehéz feladat lehet, ezért törekedjünk az egyszerûségre, alkal-
mazzunk minél több zárt kérdést, melyek kérdõív-technikailag is jobbak, és
könnyebbé teszik az adatok feldolgozhatóságát.
Nemcsak egy nemzetközi kutatás során, de a helyi társadalom vizsgálatakor
is tisztában kell lenni azzal, hogy a kérdõív kérdései az egyes társadalmi cso-
portokban különbözõ kontextusokba kerülnek, a megkérdezettek a standard

kérdést eltérõen értelmezik. A kérdéseket valamennyi helyi kulturális közösség
nyelvén meg kell fogalmaznunk. Példánkban legyen a kérdések között „cigizel?”
és „dohányzik?” egyaránt. Ezzel megengedjük a kérdezõbiztosnak azt, amit
egyébként is tenne, azaz, hogy a kérdést a helyben adekvát módon tegye fel.
A kérdések cserélhetõsége jelenti a kérdõív rugalmasságát. A rugalmas kérdõív
kérdései azonban nem mást kérdeznek, hanem épp ellenkezõleg, nagyobb ér-
vényességgel kérdezik ugyanazt, amikor az egyes kulturális közegekben újrafo-
galmazzák a kérdéseket.
A kérdõív rugalmassága nem jelenti a technika „felpuhítását”, azaz közeledést a

kvalitatív technikákhoz. A különbözõ módon feltett kérdések a gyûjtött adatok
körét és megbízhatóságát nem módosítják, csak a kérdések és a válaszok érvé-
nyességét növelik. Még inkább, mint más kérdõívek esetében, a minél inkább
szám jellegû, lehetõleg arányskálán értékelhetõ adatok gyûjtése a cél, ezek
ugyanis többnyire könnyebben értelmezhetõk és könnyebben kérdezhetõk.
Akkor igazítható könnyebben a terephez a kérdõív, ha eleve egyszerû kérdése-
ket tartalmaz, például eldöntendõ jellegû vagy tényszerû adat jellegû kérdést,
vagy ha kevés alternatíva közül kell egyet választani, de a legpuhább esetben is
az iskolai osztályzatokhoz hasonlóan értékelhetõ. Eredményként gyorsan lekér-
dezhetõ kérdõívet kapunk.
Ha a megkérdezettekhez a maguk megszokott, hétköznapi, otthonos nyel-
vén, a helyi „dialektusban” szólunk, az nem lassítja, hanem épp ellenkezõleg,
gyorsítja a lekérdezést. A kérdõívezés közben tartott elkerülhetetlen konzultá-
ciós szünetek ellenére a technika egységnyi ráfordítással körülbelül ugyannyi
válaszadó megkeresését teszi lehetõvé, mint a hagyományos kérdõívek. A rugal-
mas kérdõív eredményeinek tehát nagy a megbízhatósága, ráadásul csökkent-
hetõk a kulturális különbségekbõl fakadó hibák, javul az érvényesség.
A társadalmi csoportok megismerése és a kérdõív nyelvezetének kialakítása
kutatói feladat, ezért a rugalmas kérdõív szerkesztése során elengedhetetlen,
hogy a kutató maga is kérdõívezzen. A terephez alkalmazkodó kérdõív kérde-
zés közben alakul ki.
Összehasonlíthatóság és konzisztencia
A rugalmas kérdõív egyik nagy hátránya az összehasonlíthatóság nehézsége.

Tudományos munkában az összehasonlíthatóság nagy elõny, emiatt sokszor el-
engedhetetlen más helyzetre kidolgozott kérdéssorok szó szerinti átvétele. Mivel
a terephez idomuló kérdõív idegenkedik más kutatásokból egész kérdésblok-
kokat szó szerint átvenni, nehéz az eredményeket más kutatások eredményei-
vel összehasonlítani. A terephez igazodó kérdõív rendesen arra törekedne, hogy
a kérdéseket ne szó szerint, hanem tartalom szerint vegye át, a nemzetközi ku-
tatások gyakorlata azonban ezt nemigen teszi lehetõvé. Javasoltak az olyan hib-
rid megoldások, amelyek az eltérõ társadalmi kontextusból szó szerint átvett
kérdéseket a kérdõív más részén (vagy egy másik vizsgálat során) terephez iga-
zodó módon is megkérdezik.
Alkalmazott terepkutatásnál az eredmények helyben hasznosulnak, ezért in-
kább terephez alkalmazkodó, mintsem összehasonlítható kérdéseket kell kidol-
gozni.
A rugalmas kérdõív másik problémája az adatbázison belüli konzisztencia csök-

kenése. A különbözõ módon feltett kérdések hasonló értelmezése csak kvalitatív
módszerekkel ellenõrizhetõ, statisztikailag általában nem igazolható. Veszélyfor-
rást jelent, hogy a megfelelõ kérdés kiválasztása a kérdezõbiztos helyzetfelisme-
rõ képességén múlik.
A fentiek miatt a rugalmas kérdõív nem minden kutatási szituációban hasz-
nálható. Helyi célú kutatások során azonban általában ajánlható, mert terep-
közeli jellege miatt a hagyományos „merev” kérdõív-technikáknál könnyebben
lekérdezhetõ, és feltehetõen nagyobb érvényességû eredményt ad.
Etikai kérdések
A szociológusok jobbára nem babonásak, mégis, egyfajta szakmai tradíció miatt,

többnyire hisznek bizonyos varázsigékben. Ilyen varázsige például a következõ:
„A válaszadás névtelen és önkéntes, az adatokat csak aggregált formában hozzuk
nyilvánosságra.” Sok szociológus hisz abban, hogy ezen mondat gépies elha-
darása egy kérdõíves szituációban egyrészt megkönnyíti a bizalmi kapcsolat
kialakítását, másrészt pedig csökkenti a kutató személyes felelõsségét az adat-
kezelés során.
A valóságban a kérdõívezéshez szükséges bizalmi kapcsolat kialakítása alap-
vetõen a kérdezõbiztos személyén múlik. Ezenkívül persze nem elhanyagolható
jelentõsége van még a kérdõíves cég imázsának, a kérdõív témájának és egyéb
szempontoknak, de kétségtelen, hogy a kérdezéshez elengedhetetlenül szüksé-

ges bizalmi viszonyt alapvetõen a kérdezõbiztos személye, kontaktusteremtõ
képessége biztosítja a kutatás számára. Etikai kérdés, hogy tükrözi-e a kérde-
zõbiztosok anyagi és erkölcsi megbecsülése ezt a munkakörön kívüli, szemé-
lyesen hozzáadott értéket. A kvantitatív kutató esetében, a gyakorlatban többnyi-
re nem. A kutatók hierarchiájában a kérdéseket szervezõ kutatók vannak felül, a
kutatásszervezõk középütt, és a biztosok alul. A kutató sokszor nem is ismeri
személyesen a kérdezõbiztosokat. A dilemma nehezen oldható fel, mindeneset-
re segíthet, ha a kutató személyesen is részt vesz a kutatás lekérdezési szaka-
szában, szolidaritást vállal a kérdezõbiztosokkal, ahogy ez a rugalmas kérdõív
gyakorlatában elengedhetetlen.
Ha a kutató azt ígéri, hogy az adatokat csak aggregált formában teszi közzé,
akkor ügyelnie kell arra, hogy adatbázisa ne kerüljön más ember kezébe. Mivel
néhány sajátos adat révén a legtöbb személy visszakereshetõ lenne, ezért ha az
adatokat másodelemzés céljára is elérhetõvé akarjuk tenni, esetleg át akarjuk
adni a megrendelõnek, akkor ezt kell mondani a kutatás során.
Az adatok aggregált formában való közzététele nem csökkenti a kutató fele-
lõsségét a végül nyilvánosságra hozható adatokkal kapcsolatban. Az összesített
adatok is érzékenyen érinthetik a helyi közösséget.
Rugalmas kérdõív-sszerkesztõ ábécé
A rugalmas kérdõív inkább tekinthetõ egyfajta kutatói gyakorlatnak, mintsem

kialakult módszertannak. Bár egyes szociológiai vagy antropológiai szövegek-
ben lehet rövidebb utalásokat találni a kérdõív-technika rugalmas kezelésére, a
következõkben elsõsorban saját kutatási tapasztalataim alapján fogalmazom meg
a rugalmas kérdõív-szerkesztés és -lekérdezés gyakorlatát. Tapasztalataim nem
egyedülállóak, számos terepmunkás kollegám visszajelzése szerint a kérdõíveket
õk is gyakran hasonló rugalmassággal, terephez alkalmazkodó módon kezelik.
1. Kérdõív-stratégia: gyûjtendõ adatok, kérdõívperc és struktúra
A kérdések megfogalmazásánál szem elõtt kell tartani, hogy a kérdõívnek nem

kell az összes kutatási kérdésre választ adnia. Közvélemény-kutatás jellegû kér-
dések esetében például a legtöbb nézõpont, vélemény felkutatható kvalitatív
módszerekkel, fókuszcsoport révén kvázi elõre lejátszhatók a várható viták, sok-
szor arra nézve is elég biztos sejtésünk lehet, hogy mi a leggyakoribb vélemény.
Azokat a kérdéseket viszont, ahol néhány vélemény ugyanolyan arányban fordul
elõ (például két jellemzõ vélemény gyakran felbukkant a beszélgetésekben),

feltétlenül kérdõíves formában érdemes megkérdezni. Ilyen esetekben már nem
arra vagyunk kíváncsiak, hogy miként értelmezik a megkérdezettek a kérdést,
milyen következményt tulajdonítanak a válasznak (ezt már tudjuk a kvalitatív
kutatási szakaszból), hanem egyszerûen csak azt akarjuk tudni, hogy melyik vé-
lemény képviselõi vannak többen. A következõ szempontokat érdemes szem
elõtt tartani:
– Sok kutatandó kérdés tanulmányírás közben jut eszünkbe.

– Minél rövidebb egy kérdõív, annál jobb.
– A kérdõív szerkesztését üres papírlappal célszerû kezdeni.
– A készülõ tanulmányunk konkrét adatigényébõl induljunk ki.
– Egy adat= egy kérdés.
– A kérdõív legyen strukturált.
– Lehetõség szerint zárt kérdéseket fogalmazzunk meg.
Településkutatók gyakran panaszkodnak tanulmányírás közben, hogy valami

fontos dolgot elfelejtettek megkérdezni. Kétségtelen, hogy a kutató tanulmány-
írás közben kényszerül néhány dolog végiggondolására. Néha újabb lehetséges
összefüggésekre jön rá, amelyek létezését már hiába próbálná adatokkal alátá-
masztani vagy meggyõzõen tagadni. Ezen az segíthet, ha már a kvalitatív kuta-
tási szakasz végére jelentõs részben elkészül a tanulmány, amelybõl valóban
csak a kérdõíves kutatási szakasz eredményei hiányoznak. Elsõ olvasatra furcsá-
nak tûnhet, hogy a kutatás elõtt javaslom a tanulmányírást, pedig ennek nincs
akadálya. A településkutatás során a jól szerkesztett kérdõív alapján már nem
bukkanhatnak fel újabb kérdések, összefüggések, nem fogalmazhatunk meg
újabb hipotézist. Mikor a kérdõívet szerkesztjük, már minden kutatási kérdéssel
tisztában kell lenni. Ezt le is írhatjuk, csak a tényleges eredmények helyét kell
kihagyni. Sõt a várható eredményt is megfogalmazhatjuk, legfeljebb a tényleges
eredmények alapján majd át kell írnunk, alkalmasint épp az ellenkezõjére.
Ha jól végeztük a kvalitatív szakaszt, akkor a kérdõívvel már csak néhány
kérdésre kell választ kapnunk. Egyébként is szerencsés, ha a kérdõív nem
hosszú. Személyes megkereséskor a kérdezõbiztos általában 15-20 percet, tele-
fonban pedig még kevesebbet, 5-10 percet mondhat a kérdezés várható idõtar-
tamára ahhoz, hogy jól fogadják. Bár menet közben ezt az elõre becsült idõt
némiképp túl szokás lépni, nagyban segíti a kérdezõbiztos munkáját, ha a sze-
mélyes kérdõív félóránál, a telefonos 15-20 percnél nem hosszabb. Ha kérdé-
seink könnyen érthetõk és nem igényelnek sok gondolkodást, ez akár 80-100
kérdést is jelenthet.
A kérdõív szerkesztését egy üres papírlappal célszerû kezdeni. Szemünk

elõtt ne a korábbi interjúvázlatunk vagy egy nemzetközi kutatás kérdései lebeg-
jenek, hanem a készülõ tanulmány igényei: mirõl akarok írni? Melyek a vitás
kérdések? Mely állításokat szükséges alátámasztani megbízható adatokkal?
Lehetõség szerint egy konkrét adatot egyetlen, jól eltalált kérdéssel ragadjunk
meg. Indokolt esetben kontrollkérdés szerkeszthetõ. Szerencsés, ha a kérdések
egymásból következõnek tûnnek, de ha ez nem megoldható, nem akkora
gond, mint az interjútechnikáknál.
A készülõ kérdõív legyen strukturált. A kérdõívszerkesztést célszerû a struk-
túrák megállapításával kezdeni. Az egyes blokkokba majd a készülõ tanulmány
egyes témáira vonatkozó kérdések kerülnek. Blokkonként három-négy remél-
hetõ adatot, majd ezeknek megfelelõ zárt kérdéseket fogalmazzunk meg. A nyílt
kérdéseket lehetõleg kerüljük. Gyakorlattal és terepismerettel minden nyílt kér-
dést zárttá lehet alakítani. Ha nem sikerül, akkor inkább folytassuk a kvalitatív
kutatási szakaszt.
Terepismeret tükrében már a kérdõív elsõ változatának készítésekor töreked-
hetünk arra, hogy a kérdéseknek az egyes helyi közösségek számára megfelelõ
változatait elkészítsük. Tapasztalat szerint azonban még alapos terepismeret ese-
tén sem kézenfekvõ a kérdések helyi nyelvjárásokon történõ, azonos értelmû
megfogalmazása. A változatok majd késõbb, kérdezés közben alakulnak ki.
2. Kérdõív és kódlap
A hagyományos kérdõív-technikáknál a kérdések és a válaszok szorosan össze-

tartoznak. A rugalmas kérdõív-koncepció szerint a gyûjtendõ adatok köre a
biztos pont, de változó, hogy ezt miként kérdezzük meg. Épp ezért célszerû a
kérdéseket tartalmazó kérdõívet és az adatgyûjtésre szolgáló kódlapot elválasz-
tani egymástól. A kérdõívbõl annyi példány készüljön, ahány kérdezõbiztos
van, a kódlapból viszont annyi, hogy valamennyi gyûjtött adat ráférjen. Kulcs-
fogalmak:
– kérdõív-mesterpéldány;
– kódlap;
– nyílt és zárt kérdések adatainak rögzítése;
– kérdésvariációk rögzítése.
A rugalmas kérdõívnek csak korlátozott számú „mesterpéldánya” van, minden

kérdezõbiztosnak egy. A kérdezõnek érdemes felírnia a nevét a mesterpéldány-
ra, hiszen a legtöbb javítást késõbb kézzel kell rávezetni, amit úgyis csak õ tud
elolvasni.
A kódlapra csak az eredményeket kell írni. A külön kérdõív és kódlap hasz-

nálata ismert gyakorlat a kérdõíves kutatások során, bár ennek oka nem a kér-
dések rugalmassága, hanem a költségek csökkentése szokott lenni: mivel nem
kell a kérdéseket újra kinyomtatni, a technika kevés papírt fogyaszt. Aki még
nem dolgozott külön kódlapra, az elsõ néhány kérdés során olykor a kérdõívre
írja a válaszokat, de a kódlap használatához hamar hozzá lehet szokni.
Szerencsés esetben a kérdõívünk zárt kérdésekbõl áll. Ilyenkor a kódlap egy
egyszerû négyzetrács, ahol a táblázat celláiba csak számokat írunk. Egy ilyen
kódlapra akár 20-25 kérdõív adatai is ráférnek. A kódlap adatait könnyû gépbe
vinni.
Nyílt kérdéseket érdemes egy pótkódlapra írni. Általában a kutatás közepén
már ismerõsnek hangzanak az elhangzó válaszok – akkor majd ezekbõl is zárt
kérdéseket lehet készíteni.
A rugalmas kérdõív elve, hogy ugyanarra az adatra más közegben másként
kell rákérdezni. Célszerû ugyanakkor feljegyezni, hogy melyik adatot melyik
kérdésvariánssal hívtuk elõ. Ez úgy oldható meg, ha a kódlapon minden válasz-
hoz két rubrika tartozik, az egyik a kérdésvariáció, a másik pedig a válasz kód-
ját tartalmazza. Az eljárással elvben kiszûrhetõ, ha valamely kérdéstípus nagyon
eltérõ eredményeket hoz a többihez képest. Ez az eljárás azonban nem alkal-
mas annak statisztikai igazolására, hogy akár a standard, akár pedig a rugalmas
kérdések érvényesebb válaszokat hoznának.
3. A kérdezés és a kérdések véglegesítése
– próbakérdezés;
– terephez alkalmazkodó kérdezés;
– kérdés variációk;
– kérdõív-konzultációk;
– a kérdõív végsõ formáját a kérdezés végére nyeri el.
A próbakérdezésnek a „hagyományos” kérdõíves eljárás során is nagy jelentõ-

séget tulajdonítanak, ebbõl derül ki ugyanis, hogy milyen hosszú a kérdõív, illet-
ve hogy érthetõk-e a kérdések. A merev kérdõívek azonban mindenképpen
csak egyetlen kérdést fogalmazhatnak meg, amelyek az összehasonlítás és a
félreérthetetlenség igénye miatt csak korlátozottan alkalmazkodhatnak a helyi
köznyelvhez, gyakran nehezen érthetõk.
A próbakérdezés a rugalmas kérdõív szerkesztésének alapja. Az összeállított
kérdéssor alapján a kutató és a kérdezõbiztosok már az elsõ napon teljes lét-
számban vesznek részt az adatgyûjtésben. Kérdõívezés közben a kérdezõknek
épp csak olyan mértékben megengedett a szabad eltérés a kérdõív nyelvezeté-

tõl, amilyen mértékig ez bevallatlanul egyébként is szokás a kérdõíves gyakor-
latban. A cél az, hogy az elvben merev survey-eljárásnál is gyakorlatban létezõ
mértékû, de be nem ismert szövegmódosítások itt nyíltan felvállalhatók legye-
nek, és hatásuk kontrollálható legyen az adatgyûjtés során. Rugalmas kérdõív-
nél a kérdezõnek az eredeti kérdéstõl való minden eltérést fel kell jegyeznie a
kérdõív mesterpéldányára. Így alakulnak ki a kérdésvariációk, illetve a kérde-
zõbiztosok által használt rávezetések, rásegítések listája.
Napközben többször kell konzultációra összegyûlni az összes kérdezõnek és
a kutatónak. A konzultációkkor összeolvassák, egybevetik a kérdésvariációkat.
A kutatónak a terep és a kérdezõbiztosok személyes tulajdonságainak ismereté-
ben kell véleményt alkotnia az egyes variációk elfogadásáról vagy mellõzésérõl.
A variációk növelése alapvetõen nem cél. Sokszor végül egyetlen kérdés is elég,
de két-három variációnál többre nincs szükség a terepkutatás során. Az elsõ kér-
dezõi nap végére, két-három konzultáció után a kérdõív általában elnyeri vég-
leges formáját. Ezt a módosított, variációkat is tartalmazó kérdõívet érdemes új-
ból kinyomtatni, bár a kérdezõbiztosok ilyenkor már hozzászoktak saját kézírá-
sukkal írt kiegészítéseik kiolvasásához.
Elképzelhetõ olyan sokrétû kulturális közeg, amelyben a sok mikro- vagy
szubkultúra miatt egyes kérdéseket még a kérdezés utolsó napján is módosíta-
ni kell, vagy újfajta módon szükséges magyarázni. Ha a válaszadó nem érti vagy
félreérti a kérdést, és a kérdezõbiztos ezt hagyja, mondván, hogy õ szó szerint
kell hogy feltegye a kérdésvariációk egyikét, az nyilvánvaló hiba. De az is hiba
lenne, ha ez az újabb módosítás nem jelenne meg információként. Ilyen esetek-
ben ugyanaz az elv, mint eddig: a kérdést úgy tegyük fel, hogy érthetõ legyen,
és a megváltozott kontextusban is minél inkább ugyanazt jelentse, mint a többi
esetben. A módosítást akár az utolsó pillanatban is fel kell tüntetni a kérdõíven,
és hivatkozni rá a kódlapon. Ilyen értelemben a kérdõív legvégsõ formájában
csak a kérdezés után készül el.
4. Az összehasonlíthatóság és a kohézió biztosítása
A rugalmas kérdõívezés egyik hátránya, hogy nehéz más kutatások eredményei-

vel összehasonlítani. Valójában azonban ez a probléma feloldható: a rugalmas
kérdõívbe rugalmatlan kérdéspanelek is illeszthetõk, ilyenkor alkalmasint más
kutatásokból blokkokat veszünk át szó szerint. Az összehasonlítható eredmé-
nyeket produkáló blokk mellé olykor érdemes rugalmas kontrollkérdéseket is
illeszteni, amely alkalmazkodik a terephez, és így a kétfajta eredmény összeha-
sonlítható lesz.
A rugalmas kérdõív másik veszélye az adatbázison belüli kohézió, azaz hogy a

különbözõ módon lekérdezett adatok valóban ugyanazt jelentik-e. Meglátá-
sunk szerint az nem jelent hibaforrást, hogy különbözõ helyzetekben a kérde-
zõbiztosok némileg másként teszik fel vagy magyarázzák a kérdést. A gondot
az jelentené, ha mindig mereven ragaszkodnának a leírt megfogalmazáshoz,
vagy ha az eltérések nem derülnének ki. A gond inkább a próbakérdezés idõ-
szaka, amikor kezdetben egyféleképpen, majd több különbözõ variációban
tesszük fel a kérdést. Mivel a próbakérdezés idõszakában túl sok adatot kérde-
zünk le, ezektõl eltekinteni nem lehet, de esetleg érdemes megnézni az eltérést
a kérdezés többi napjához képest, vagy súlyokat alkalmazni.
5. Adatfeldolgozás a terepen
Az adatfelvétel számítógépes támogatottsága eltávolíthatja a kutatót a tereptõl:

vannak már olyan eljárások, amelyek szükségtelenné teszik a kérdezõbiztos
munkáját, azaz végeredményben senki sem megy el a terepre.
A számítógépes támogatottság ugyanakkor fordítva is hathat, a kutató ugyan-
is egyre kevésbé van irodájához kötve, egyre több munkafolyamatot végezhet
el helyben, a terepen. Míg korábban a kérdõív összeállítása jellegzetesen irodá-
ban végzett munka volt, ma már egyre könnyebben végezhetõ terepen. Ugyan-
úgy az adatbevitel és az adatfeldolgozás is elvégezhetõ helyben. A jól szerkesz-
tett kódlapok bevitele jellemzõen néhány óránál nem igényel több munkát.
A terephez idomuló, rugalmas interjú ugyan alapvetõen személyes interjú-
technika, de lehetséges telefonos interjúnál is alkalmazni. A telefonos kérdõíves
helyi kutatások a gyakorlatban már régóta számítógéppel támogatott, bár jellem-
zõen nem professzionális megoldások. Ha a telefonos felmérést helyben végez-
zük, érdemes az önkormányzat infrastruktúrájára támaszkodni, azaz kölcsön-
kérni az épületet és a számítógépek egy részét hétvégére. A számítógépekre
telepíthetõ egy adatbázis-kezelõ és a keretfájl. Telefonos lekérdezés közben
beírhatók a válaszok, és egybõl kész lesz az adatbázis, s már csak az elemzést
kell elkészíteni. Helyben dolgozva általában könnyebben kapunk informális
visszajelzéseket a kutatásra vonatkozóan, ami gyakran fontos lehet a kutatás
helyzete vagy az eredmények szempontjából.
Az adatfeldolgozást szintén lehetséges, néha kifejezetten érdemes helyben
elvégezni. Az eredmények közzététele elõtt mindenesetre érdemes azokat hely-
ben, szûkebb körben ismertetni, és megfigyelni a kiváltott hatást.
Statisztikai adatbázisok gyûjtése és elemzése a terepen
A statisztikai adatbázisok gyûjtésének és feldolgozásának célja lehet az elõzetes

tájékozódás, a nem nyilvánvaló összefüggések feltárása, esetleg különbözõ sej-
téseink statisztikai igazolása vagy elvetése. Statisztikai adatok feldolgozásához
jelentõs technikai apparátusra van szükség, ezért korábban csak jól felszerelt
irodában lehetett végezni. Napjainkban azonban már az adatelemzés nem fel-
tétlenül kötõdik az irodához. A kutató egy hordozható számítógép és mobil
internetkapcsolat segítségével elvben bárhol dolgozhat, vagy hozzáférést kaphat
a helyi önkormányzat, iskola, kultúrház vagy a teleház gépeihez.
Hasonló a helyzet a statisztikai adatbázisok gyûjtésével is. Ma már minden
településen több helyi intézménynek szükséges különbözõ adatokat gyûjtenie;
sok statisztikai adat helyben is beszerezhetõ. Települési és térségi kutatások
során a legjelentõsebb adatszolgáltatók a helyi önkormányzatok és az iskolák
lehetnek. A helyben hozzá nem férhetõ, de kutatásunk szempontjából fontos
statisztikai adatok sem feltétlenül csak a budapesti Keleti Károly utcában férhe-
tõk hozzá, hanem a területi KSH-igazgatóságtól vagy más adatbázisokból is. KSH
területi igazgatóság napjainkban minden megyeszékhelyen van. 2005. január 1.
után a megyei igazgatóságokat a regionális igazgatóságok váltják fel.
A kérdés napjainkban nem az, lehetséges-e terepmunka közben, helyben adat-

bázisokhoz jutni és elemezni, hanem hogy érdemes-e, van-e valami hozzáadott
értéke a kutatáshoz. Meglátásunk szerint feltétlenül érdemes.
Az alkalmazott településkutatás során a koncepciót készítõ társadalomkutató
többnyire „tanácsadó” néven dolgozik, megkülönböztetésül a mûszaki végzett-
ségû „tervezõ” kollégáktól. A statisztikai adatok értelmezése valódi tanácsadói
feladat. Az adatelemzés elsõsorban alapvetõ összefüggések nagy vonalakban
való megközelítésére szolgál. Napjainkban a hazai önkormányzatok az ilyen
nagyobb összefüggések felvázolásához szükséges legtöbb statisztikai adattal
már rendelkeznek. Ami hiányzik, az a szaktudás, amely révén az adatokból a
mindenkori fontos információ kiolvasható.
Helyi adatgyûjtés révén a kutató tanulmányában példát mutathat arra, miként
tudják a helyi intézmények saját adataikat az eddigi gyakorlatnál sokrétûbben
olvasni. Ha elemzései megragadták a megrendelõk figyelmét, remélhetõ, hogy
a továbbiakban maguk is végeznek majd hasonló adatelemzéseket a mindenko-
ri frissített adatbázisban. Ha viszont a kutató egy ismeretlen vagy távoli forrás-
ból szerzi az adatokat, a helyi döntéshozók nem fogják feltételezni, hogy mun-
káját maguk is reprodukálhatják.
Ha magunkkal visszük az adatokat további feldolgozás céljából, az bizalmat-
lanság forrása lehet. Ezért érdemes helyi adatfeldolgozást végezni, azaz a helyi
statisztikai adatokat helyben feldolgozni, hogy megnyugtatóan, ellenõrizhetõ

módon történjék az adatok bizalmas kezelése. A helyi adatfeldolgozás közben
az adatszolgáltatót azonnal szembesíteni lehet az eredményekkel, amelyeket a
kutatóval együtt átnézhet és értelmezhet is. Ez nagyban megkönnyíti a késõbbi
interpretációt, azaz a tanulmányírást.
Néhány társadalomkutató attól tart, hogy ha mûhelytitkaiba helyben is bete-
kintést nyernek, és kiderül, hogy tudománya mégsem boszorkányság, akkor
nem kap többé megrendelést. Meglátásom szerint a helyi kutatás nagymérték-
ben segít bizalmi kapcsolatokat kialakítani a megrendelõ önkormányzatnál, ami
a további megrendelések legbiztosabb alapja. A kutatónak attól sem kell tarta-
nia, hogy ha tanulmányában példát mutat a helyi statisztikák feldolgozására,
akkor nem lesz többet szükség az õ munkájára. Egyrészt lehet arra számítani,
hogy a helyi statisztikák köre folyamatosan bõvül, másrészt pedig a helyi társa-
dalom állapotának és véleményének alaposabb megismeréséhez mindenkép-
pen felmérésekre, friss adatgyûjtésekre lesz szükség.
Adathozzáférést (átvett adatot is) a statisztikai és az adatvédelmi törvények
alapján lehet kérni. Bizonyos adatokat csak az érintett hozzájárulásával lehet
kiadni. A vonatkozó jogszabályokat érdemes áttanulmányoznia a kutatóknak,
mielõtt adatot kérnek.
A helyben kikérhetõ statisztikai adatok gyûjtése egyfajta terepközeli szemléletet

igényel.
Térségi vagy településfejlesztési koncepció készítésekor általában a követ-
kezõ statisztikákat szoktuk elemezni:
– Népességi és népmozgalmi adatok (jelenlévõ népesség, a bejelentett lakó-

népesség és/vagy a népszámlálási lakónépesség, házasságkötés, válás,
élveszületés, halálozás stb., illetve népesedési adatok az idõsoros elemzés
céljaira.
– Oktatásra és képzettségre, a humán erõforrás jelenlegi és várható alakulá-
sára vonatkozó adatok.
– A népjólét, vagyis az életszínvonal és az életminõség mutatói, szociális,
egészségügyi és foglalkoztatási adatok.
– Helyi gazdaságra vonatkozó adatok (cégek száma, forgalma, a növekedés
tendenciái stb.).
– Regionális összehasonlító jellegû adatok (a környezõ településekre vonat-
kozó adatok ismeretében az adott településsel kapcsolatos adatokat a ma-
guk statisztikai kontextusában értelmezhetjük).
A fentiek közül a legtöbb adat kevés utánajárással helyben beszerezhetõ.

A településre vonatkozó demográfiai adatok az önkormányzat népességnyil-

vántartó csoportjánál szerezhetõk be. A legtöbb önkormányzat számítógépes
nyilvántartást vezet, és az adatok kezeléséhez ugyanazt a szoftvert használja.
A számítógépes nyilvántartás lehetõvé teszi az adatok listázását és csoportosítá-
sát bizonyos szempontok szerint, például könnyen lehet férfi–nõ bontást adni
korcsoportok szerint, és korfát készíteni: a kritikus évfolyamok (például tizen-
évesek) létszámát akár évenkénti bontásban is megkaphatjuk. A régebbi adatok
sajnos sok településen nincsenek meg a gépen, de papír formában igen, így
idõsoros elemzések is végezetõk helyben. Figyelembe kell venni, hogy a tele-
pülési önkormányzat az állandó vagy ideiglenes lakhellyel bejelentett lakosokat
tartja nyilván, a magas migrációs mutatók miatt egyes területeken, fõleg agglo-
merációs övezetekben, az eltérés akár 20-30 százalék is lehet. Ennek ellenére a
„hivatalos” adat mindig jó kiindulópont; a népesség tényleges alakulásának becs-
lését mindig ehhez képest kell meghatározni.
A helyi iskolától többnyire megszerezhetõ az iskolai körzetben élõ iskolakö-
teles korú gyermekek száma, illetve az iskolába járó gyermekek közül a körzet-
be tartozók aránya és létszáma. Mivel az iskolaköteleseket hosszú évtizedek óta
nyilvántartják, az adatok idõsoros elemzésre is lehetõséget biztosítanak.
A humán erõforrás állapotára és a munkaerõpiac helyzetére vonatkozóan a kör-

zeti munkaügyi központok, népjóléti kérdésekkel kapcsolatban az önkormányzat
szociális bizottsága tud adatokkal szolgálni. Ezek az adatok azonban többnyire
nem a lakosság egészére, csak a hátrányos, leszakadófélben lévõ népességre
vonatkozóan pontosak. Elkerülhetetlen az egybevetésük és a kiegészítésük más
adatforrásokkal.
A helyi vállalkozásokra vonatkozó adatok elsõsorban az önkormányzati adócso-

porttól és a költségvetésért felelõs pénzügyi elõadótól szerezhetõ be. Kistelepü-
léseken gyakran mindezeket a feladatokat a jegyzõ látja el. Az adócsoport ren-
delkezik a helyi iparûzési adó adataival, amelynek alapja a cégek éves árbevé-
tele. Az egyes cégekre vonatkozó adatok ugyan titkosak, de aggregált formában
elkérhetõk. Cégadatok a cégbíróságoknál is hozzáférhetõek, ha szükséges. Az
aggregált adatok elõállításához az adócsoport munkatársait lehet megkérni ar-
ra, hogy a kutatás szempontjainak megfelelõen, például ágazati bontásban
vagy árbevétel alapján végezzenek el egyszerû csoportosítást. Árbevétel alap-
ján például az adatokat sorrendbe állítva a szakadási helyeket kell keresni, és
így a legtöbb településen 3–6 csoportot lehet megkülönböztetni. Többnyire a kis
forgalmat bonyolító, gyakran nem is mûködõ kisvállalkozásból van a legtöbb,
kevesebb a közepes vállalkozás, és csak néhány cég tartozik a nagyobb cégek
vagy telephelyek közé. (Persze a helyben nagynak számító cégek is lehetnek
kis- és középvállalkozások országos összehasonlításban.) Az egyes csoportokat

néhány egyszerû szempont alapján lehet jellemezni: a csoport átlagos árbevéte-
le, cégprofilok megoszlása csoportonként (pl. kereskedelem, mezõgazdaság,
ipari, szolgáltató ágazatok etc.), gazdasági szervezeti formák megoszlása (bt.,
kft., rt. stb.), belföldi/külföldi tulajdoni arány stb. A helyi cégvilág egyszerû át-
tekintése fontos kiindulópont lehet például helyi gazdaságélénkítõ, vállalkozás-
fejlesztési feladatok meghatározásakor. Az adatbázis további kutatások alapja
lehet, például kérhetünk rétegezett mintát az egyes csoportokból, illetve elkér-
hetjük a legnagyobb helyi adófizetõk (virilis cégek) listáját, természetesen a
konkrét árbevételük nélkül. Az elemzéshez szükséges adatok az adócsoportnál
mind rendelkezésre állnak. Ahhoz azonban, hogy az aggregált adatokat részünk-
re elkészítsék, ugyanúgy bizalmi kapcsolatra van szükség, mint a terepmunka so-
rán máskor is. Az adócsoport tisztviselõi könnyen megtagadhatják az együttmû-
ködést, még akkor is, ha az adatok összeállítására a polgármester kéri fel õket.
A mindenkori önkormányzati költségvetés bevételi oldala árulkodik a külön-
bözõ forrásokból származó bevételekrõl. Az önkormányzatok költségvetése
nyilvánosan hozzáférhetõ. Ez alapján egybevethetjük a helyi iparûzési adó jelen-
tõségét például az szja-visszatérítésbõl származó jövedelemmel, a normatívákkal
stb., idõsoros összehasonlítást tehetünk.
A fentieken túl más adatok megszerzését helyben ne nagyon reméljük. A regio-

nális összehasonlítás adatbázisa például egyszerûbben kikereshetõ egy KSH-ar-
chívumból, mint ha a környezõ települések önkormányzatait járnánk végig. Az
aggregált adatok többnyire a megyei évkönyvekben találhatók meg, összegyûjt-
ve és elektronikus formában pedig a KSH T-STAR állományából is kikérhetõek.
A példaként hozott adatok jelentõs része (pl. demográfia, iskolai végzettség,
munkanélküliség, szja, helyi adó, önkormányzat tárgyévi bevétele, kiadása stb.)
mind benne van az adott évre érvényes T-STAR adatbázisban. Mivel az állomány
adataihoz a kutatónak nincs közvetlen hozzáférése, illetve a T-STAR használata
a felhasználónak idõbe és pénzbe kerül, hasznos, ha a kutató pontosan tudja,
mire van szüksége. Ha a kutató kérése általános (például: munkanélküliséggel
kapcsolatos adatot szeretne kapni), akkor a KSH néhány gyorsan elkészíthetõ
mutatóval fog szolgálni. Elképzelhetõ, hogy épp azok az adatok hiányoznak
majd, amelyek a késõbbi elemzés céljából hasznosnak mutatkoznának. Adatké-
rés elõtt ezért érdemes kézbe venni egy statisztikai évkönyvet, és megnézni,
hogy pontosan milyen adatra lesz szükség. Az összehasonlíthatóság miatt érde-
mes az idõsoros és területi (például megyei) mutatókat is mindig elkérni.
VI. MENTÁLIS TÉRKÉP SZERKESZTÉSE

Objektív térképek pedig nincsenek! ..... 151
Áthallások: a kognitív térképezés fogalma különbözõ diszciplínákban ..... 154
Adatgyûjtés és adatfeldolgozás ..... 163
Mentális térkép szerkesztése az alkalmazott településkutatás során ..... 172
Mentálistérkép-szerkesztõ ábécé ..... 172
Keretes írás:
Mentális térképek és történelmi városrészek ..... 156
Egy amerikai Párizsban ..... 160
Van, ami mentális térkép, és van, ami nem ..... 164
1 Downs, Roger M. és David Stea: Térképek az elmében. (Részlet) ..... 593
1 Szathmári Milán (szerk.):

Hazai példák a mentális térképezés alkalmazására ..... 615
Bíró A. Zoltán és a Kommunikációs Antropológia Munkacsoport 1991: Mentális kör-

nyezet; Letenyei László 1993: Falusi társadalom rejtett kapcsolatai; Letenyei László
1997: Kõszeg mentális térképe és ingatlantérképe; Csernák Boldizsár 2002:
Befogadóállomásokon élõ menekültek helyismerete és térhasználati szokásai; Letenyei
László 2002: Eger mentális térképe; Garamhegyi Ábel 2001: Mentális térképek: egy
holland példa; Letenyei László, Babarczi Annamária Marica és Lengyel Linda Márta
2003: Cece község mentális térképe; Kovács Bence, Letenyei László és Szathmári Milán
2004: Telki mentális térképe
Bevezetés
A térhasználat átrajzolja tudatunkban a település tényleges képét. A mindennap

bejárt távok rövidebbnek tûnnek, a ritkán látogatott helyeket távolinak gondol-
juk. Saját környékünket barátságosnak véljük, más városrészeket idegennek
vagy egyenesen rossz környéknek. Hogy mi a távoli és mi a közeli, mi a sajá-
tunk és mi az idegen, az természetesen mindig szubjektív, elõzetes tapasztala-
tok, motivációk, képességek függvénye. A mentális vagy kognitív térképezés 1
(Downs és Stea meghatározása szerint2) „pszichológiai folyamatok sorozatából
álló folyamat, amely megjegyzi, kódolja, raktározza, elõhívja és dekódolja a
mindennapi térbeli környezetre (…) vonatkozó információt”. A kognitív térkép
ilyen értelemben egy tudati tulajdonság, amely – Cséfalvay Zoltán kifejezésével
– a fejekben található. Amikor egy kutató mentális térképezést végez, akkor a
térképek térképezésével, azaz a fejekben található mentális térképek összegyûj-
tésével és interpretációjával foglalkozik.
Az egyes szubjektív tudatelemeknek és -elképzeléseknek többnyire van olyan
közös része, amelyet a legtöbb városlakó oszt: fontos tájékozódási pontok, út-
vonalak, az egyes városnegyedek határai. A kutató által készített mentális térkép
– mint termék – a tér egy részének mint környezetnek a megragadása egy (vagy
több) személy látószögébõl nézve, ezen személy(ek)nek az elképzeléseit tük-
rözve. A térre vonatkozó egyéni vagy közös tudást adatbázisszerûen vagy gra-
fikusan, térkép formában egyaránt lehet interpretálni. A mentális térkép grafikai
megjelenítése értelemszerûen nem feltétlenül egyezik egy „valódi” térképészeti
munkával, hiszen míg az elõbbi az emberek térészlelésébõl, addig a másik a tér-
re vonatkozó, objektívnek tekintett, mérhetõ adatokból indul ki.
A mentális térképek összegyûjtése fontos lehet a településfejlesztõi alkalma-
zott kutatások kérdéseinek megválaszolására, például az ingatlanpiaci tendenciák
értelmezésére. Az egyes városrészek reprezentációihoz, a mentális terekhez az
emberek asszociációkat is társítanak; ezeknek egy része teljesen személyes jel-
legû (például: ott lakik a sógorom), más részét a legtöbb lakos osztja (például:
a Rózsadombon gazdag emberek laknak). A közös vélekedések alapján a város-
negyedekhez sajátos karakterjegyek társulhatnak. Akár megalapozottak ezek a
vélekedések, akár nem, meghatározhatják egy városrész vagy egy település
sorsát.
1
Jelen kötet szóhasználatában a mentális illetve a kognitív térkép fogalmakat szinonimák-
ként tárgyaljuk.
2
Robert M. Downs és David Stea 1973: Cognitive Maps and Spatial Behavior: Process and
Products. In: Downs és Stea (szerk.): Image and Environments. Chicago: Aldine
Publishing.
A mentális térképezés jellegzetesen interdiszciplináris terület, amely elsõsorban
a pszichológia, az antropológia, a földrajz és a térképészet különbözõ tudo-
mányterületeibõl nõtt ki. Bár a gondolat immár negyven-ötven éves (más meg-
közelítések szerint régebbi) múltra nyúlik vissza, egyelõre nem dõlt el, hogy egy
új interdiszciplináris tudományterületrõl, esetleg egy új paradigmáról, vagy csak
néhány új technikáról kell-e beszélnünk. Maga a „mentális” vagy „kognitív tér-
kép” kifejezés különbözõ diszciplínákban eltérõ dolgokra használatos fogalom.
A félreértések számát gyarapítja a sok ehhez hasonló, de eltérõ jelentésû foga-
lom, mint az értéktérkép (value map), koncepciótérkép (concept map), szeman-
tikus térkép (semantic map) stb. elõfordulása.
A mentális térképezés gyakorlata egyelõre gyerekcipõben jár. A térre vonat-
kozó információk gyûjtésére és interpretációjára vonatkozóan napjainkig sem
alakult ki egységes módszertan. Nem alakultak ki az adatgyûjtés standard formái
például az is vitatott kérdés, hogy szükséges-e térképeket rajzoltatni az adat-
gyûjtés során. Az adattárolás, adatfeldolgozás és az interpretáció különbözõ
megvalósításai pedig inkább csak kísérleteknek tekinthetõk, mintsem módszer-
tani hagyománynak. Az új évezredben a diszciplína elmélete és módszertana
egyaránt gyors növekedésnek indult, a kötetben tárgyalt technikák közül napja-
inkban itt tapasztalható a legdinamikusabb fejlõdés.
A mentális térképezés jól ismert diszciplína Magyarországon, amelyhez az érdek-

lõdõ itthon is találhat további fogódzókat. Az ajánlott irodalmak között néhány
további magyar nyelvû irodalmat és weboldalt is megadtunk.
A szöveggyûjtemény kapcsolódó fejezetében Roger M. Downs és David
Stea 1977-ben megjelent tankönyvének bevezetõ fejezetét adjuk közre magya-
rul. A nagy hatású kötet mind a mentális térképezés népszerûségéhez, mind pe-
dig földrajzosok-térképészek egy egész generációjának képzéséhez hozzájárult
az angolszász nyelvterületen. A fejezet második részében – Szathmári Milán
szerkesztésében – rövid válogatást nyújtunk hazai kutatásokból, alkalmazások-
ból. A szerzõk: Bíró A. Zoltán és a csíkszeredai Kommunikációs Antropológia
Munkacsoport tagjai, Csernák Boldizsár, a Magyar Gallup Intézet, Garamhegyi
Ábel, illetve jómagam, szerzõtársaimmal. A szerzõtársak felsorolása az egyes
szövegeknél található.
VI. MENTÁLIS TÉRKÉP SZERKESZTÉSE 151
Objektív térképek pedig nincsenek!
A mentális térképezés során a szubjektív, tudati tartalmakból indulunk ki. Ami-

kor a térre vonatkozó közös tudást egy térképvázlaton ábrázoljuk, nyilván na-
gyon sok szubjektív elemet ábrázolunk rajta.
A fent látható karikatúra egy viccesnek szánt e-mailbõl származik. Azt mutatja, hogy a feltehetõen nem-
amerikai rajzoló szerint milyennek képzeli az amerikaiak többsége a Földet.
A térképészet hõskorában természetes volt, hogy a térképeket szubjektív ada-

tok alapján állították össze. A földrajzi távolságot fõleg a menetidõ, a hegyek
körvonalait pedig utazók
leírásai alapján becsül-
ték. A régi térképeken
jobbára fontosnak tartot-
ták feltüntetni a terület
növény- és állatvilágát
(különösen a szörnye-
ket) és lakóit. Ezek ter-
mészetesen mind szub-
jektív elemek, amelyek a
térképrajzoló vélemé-
nyét tükrözik.
Északnyugat-Európát ábrázoló középkori térképrészlet

Kevesen gondolnak arra, hogy a térképek napjainkban is számos szubjektív
elemet tartalmaznak. A következõ ábra egy kortárs „világtérkép”, azaz Földünk
felszíne. Némi böngészés után az ember persze felfedezi a kontinensek körvo-
nalait, amelyek attól tûnnek szokatlannak, hogy Ausztrália van középen.
Ausztrál kiadású világtérkép
A térkép azért szokatlan számunkra, mert olyan térképekhez szoktunk, ahol

Észak van felül, és az Atlanti-óceán, pontosabban Greenwich van középütt. Ez
nyilván egy szubjektív térképelem: a konvenció az akkori térképalkotók mentá-
lis térképét tükrözi, amikor a brit birodalom volt a világ gazdasági és politikai
vezetõereje.
A tájoláson kívül a térképek színei is szubjektív térképelemek. A ma általá-
nosan elfogadott színhasználat szerint például az alföldeket zöldre festjük, a
hegyeket barnára, de a hóhatáron túl fehérre, a sivatagok viszont általában vilá-
gossárgák. A térkép mintha a valós színeket igyekezne utánozni: a folyók men-
ti síkságok üde zöldjét, a hegyek kopárságát, hó fehérségét igyekszik tükrözni.
A mûholdról készített felvételek viszont egészen más színeket adnak vissza: a
hegyek zöldek, a sárga és barna helyek pedig sivatagok, szintmagasságtól füg-
getlenül. Az alacsonyabb helyek zöld színe a XIX–XX. századi európai térkép-
készítõk mentális térképét tükrözi. Számukra az alföldek voltak a barátságos,
mezõgazdasági mûvelésre is alkalmas, zöld területek, a hegyek pedig gyéren
lakott, kicsit félelmetes helyek, amelyet a hidegebb barna szín jobban kifejezett.
Európa domborzati térképe
A rendszerváltás elõtti
Szovjetunió
A rendszerváltás elõtti térképeken – mind keleten, mind nyugaton – a Szovjet-

uniót szinte mindig rózsaszín (sötét rózsaszín) színnel tüntették fel. A vörösnek
ez a térképészethez illõ, pasztellesített változata nyilván az ország kommunista
berendezkedésére utalt.
Az eddigi példák a térképészek által gyûjtött információk ábrázolásának
szubjektivitását mutatták. Sokan azonban úgy gondolják, hogy a térképészeti
adatgyûjtés és -feldolgozás objektív dolog, ahol a szubjektív tényezõnek nincs
szerepe.
A következõ oldalon látható két fénykép „Európa közepe”-emlékmûveket
mutat be. Az egyik Ukrajnában, a másik Magyarországon található. Bár a konti-
nens körvonalainak meghatározása és a középpont kijelölése látszólag objektív,
térképészeti eszközökkel jól végezhetõ feladat, Európa földrajzi közepét a
Csepel-szigeti Mahart-kikötõben, Litvániában (Vilnius), Beloruszban és Francia-
országban is számon tartják. Az egyes „középpontok” akár 1000-1500 km-re is
lehetnek egymástól, és
egytõl-egyig hivatalos
térképészeti felmérések
alapján tekinthetõk kö-
zéppontoknak. Egyéb-
ként a kontinens közepe
valószínûleg tényleg va-
lahol a Kárpát-meden-
cében található.
„Európa közepe”-emlékmû.
Terebesfehérpatak,
Kárpátalja, Ukrajna
„Európa közepe”-emlékmû.
Tállya, Magyarország
Áthallások
Jelen fejezet a mentális illetve kognitív térkép fogalmát egymás szinonimáiként

tárgyalja. Más diszciplínák a két kifejezést a miénktõl eltérõ jelentésben használ-
ják, illetve több, ezekhez hasonló hangalakú és/vagy rokon értelmû kifejezéssel
találkozhatunk: értéktérkép, koncepciótérkép, szemantikus térkép, történelmi vá-
rosrészek stb. Ebben a fejezetben a lehetséges félreértések forrásait igyekszünk
tisztázni.
Egyes vélemények szerint a kognitív vagy mentális térképezés (cognitive/mental

mapping) két különbözõ dolgot jelent a pszichológia és társadalomföldrajz szó-
használatában. Mintha fordított lenne a kutatás tárgya: a földrajz a térre vonat-
kozó tudást gyûjti, a pszichológiai értelemben vett kognitív térkép viszont a

tudást térképezi fel, azaz a tudati jelentésstruktúrák „térképének” elkészítésével
foglalkozik. Más kutatók (például Tversky3) viszont úgy látják, hogy a kétfajta fo-
galomhasználat között nincs különbség, hiszen mindkét esetben a tudattartal-
mak feltárásáról, feltérképezésérõl van szó; a tudat vizsgálatakor képtelenség
lenne a vizsgálatot a térrel kapcsolatos tartalmakra szûkíteni, hiszen a kognitív
folyamatok csak a maguk komplexitásában értelmezhetõk.
Az értéktérkép (value map) kifejezés a szociálpszichológiában az értékpreferen-

ciák (szociológiai, pszichológiai) vázlatát, illetve az eredmények sokdimenziós
skálázás eredményeként kapott „térképét” jelenti. A hazai kutatások közül ki-
emelendõ például Füstös László (1988) Értéktérkép címû tanulmánya.4
Az elõzõ kifejezés csak hangalakban hasonlít az ingatlanpiaci/területfejlesztési

értelemben vett értéktérképre, amely egy település ingatlanpiacát színárnyalatok-
kal vagy más módon ábrázoló térképet, vagy a térkép alapjául szolgáló adatbá-
zist, azaz értékkatasztert jelent. Ilyen értelemben tárgyalja a kifejezést Varga-
Ötvös Béla.5 Ingatlanárakat tükrözõ térképek készítésével egyébként több hazai
cég is foglalkozik, érdemes meglátogatni például az ingatlanbefektetés, lakás-
pont, értéktérkép vagy ingatlan-oneline.com honlapokat.
A szervezetszociológia, vezetés- és szervezéstudományok használják a koncep-

ciótérképezés (concept mapping) kifejezést, amely gyakorlatilag egy elképzelés
megvalósításának komplex folyamatábráját jelenti, feltüntetve az egyes fáziso-
kat, a részt vevõ szereplõket és a társadalmi/szervezeti környezetet, az eredmé-
nyeket grafikusan interpretálva. A koncepciótérkép egy vagy több résztvevõ
észlelése alapján készül (jellemzõen fókuszcsoportos vizsgálat, ritkábban interjú
vagy résztvevõ megfigyelés alapján), az eredményeket általában adatsûrítõ eljá-
rásokkal (MDS, klaszter) dolgozzák fel.
A szemantikus térképezés (semantic mapping) egy nyelvészeti megközelítés,

amely szövegek közti nyelvi (formai vagy tartalmi) kapcsolatok feltárásával fog-
lalkozik. Szintén nyelvészeti megközelítés a szótérképezés (word mapping)
3
Tversky, Barbara 1993: Cognitive Maps, Cognitive Collages and Spatial Mental Models.
In: Frank, Andrew U. és Irene Campari (szerk.): Spatial Information Theory: A Theorethical
Basis for GIS. Lecture Notes in Computer Science 716: 14–24 Berlin: Springer.
4
Füstös László 1988: Értéktérkép. 16 ország értéktérképe a gyermeknevelési elvek tükrében.
Budapest: MTA SZKI. /Módszertani Füzetek./
5
Varga-Ötvös Béla 1993: Értéktérkép. A települési ingatlanvagyon felmérésének módszere.
Comitatus (3) 1.
vagy gondolattérképezés (idea mapping). Újabb alkalmazási terület az inter-
netes oldalak közötti nyelvi kapcsolatok és utalások (tehát nem a link, hanem
a tartalmi kapcsolat) vizsgálata, amelyre (egyelõre) kifejezések sokasága utal:
semantic networking, semantic web stb.
A mentális térképezéssel rokon fogalom a történelmi városrész, amely – egysze-

rûen fogalmazva – régi korok mentális térképeit jelenti (lásd keretes írásunkat).
Mentális térképek és történelmi városrészek
A történelmi városrész a hazai város- pekkel, hiszen a mindennapi élet so-

tervezõi gyakorlatban széles körben rán a térhasználati szokásaink folya-
bevett és használt fogalom. A telepü- matosan változnak.
léstervezés közben gyakran figyelem- A mindennapi városrendezõi gya-
be veszik, sõt egyes településeken korlatból kiindulva viszont inkább azt
(például Eger, Gyula stb.) a várostér- mondhatjuk, hogy a történelmi város-
képek is feltüntetik a történelmi város- részek elhibázott módszertannal ké-
részek neveit. A történelmi városré- szülõ, átgondolatlan mentális térké-
szek jobbára a modern közigazgatás pek, amelyek sem a történelmi korok,
kialakulása elõtti tudati tartalmakat sem napjaink mentális térképét nem
rögzítik, azaz olyan régi településrész- tükrözik hitelesen. Alkalmazott mun-
neveket és határokat, amelyek ma már kák során a történelmi városrészek
nem „érvényesek”, de a hagyomány- összegyûjtését csak ritkán elõzik meg
ban megõrzõdtek. Egyes történelmi történeti, levéltári kutatások. A kutatá-
városrészek egykor „hivatalos” köz- sok során ráadásul egyfajta külsõ, tör-
igazgatási egységek voltak, mások so- ténelmietlen döntést igényel, hogy
hasem voltak azok. Például az egri melyik korhoz nyúljon vissza a kutató,
hóstyák a régi elõvárosok (hoch stadt) tehát például a XIX., XVII. vagy XV.
emlékét õrzi, míg a legtöbb magyar fa- századi elnevezéseket tekintse-e „törté-
lu részeinek hagyományos elnevezése nelminek”. Történeti kutatások helyett
mögött nem állt közigazgatási határ, a várostervezõi gyakorlatban a törté-
hanem csak tudati elkülönülés. nelmi városrészeket adottnak tekintik,
Egyszerûen fogalmazva azt mond- és jellemzõen az önkormányzaton
hatnánk, hogy a történelmi városré- szóban szokták elmondani a tervezõ-
szek a régi idõk mentális térképei, nek, hogy melyik városrészt hol talál-
amelyek több-kevesebb kapcsolatot ja. Könnyen belátható, hogy ez az in-
mutatnak az egykori közigazgatási be- formáció az önkormányzati dolgozók
osztásokkal. A történelmi városrészek mentális térképét tükrözi.
még a leginkább hagyományos szem- A történelmi városrészek fogalmát
léletû településeken sem szoktak nem minden településen, hanem
megegyezni a kortárs mentális térké- csak néhány olyan esetben indokolt
használni, ahol a mentális térkép leg- volt. A történelmi elnevezések tovább-

fontosabb kategóriái nagy vonalakban élését akadályozta, hogy sváb szárma-
hosszú ideje változatlanok. Egerben zása miatt néhány család kivételével a
például indokolt a mentális tereket falu teljes lakosságát kitelepítették a II.
egyben történelminek is tekinteni, an- világháború után. Mentális tereket vi-
nak ellenére, hogy – a szöveggyûjte- szont természetesen itt is találunk, sõt
mény jelen fejezethez kapcsolódó ezek tartalma napjainkban felgyorsult
blokkjában olvasható – itt is jelentõs ütemben gazdagodik (lásd a Telkirõl
változások mentek végbe, például a szóló szövegrészletet szöveggyûjtemé-
történelmi Belváros egy része „sétáló- nyünkben). Hogy csak egy példát
belváros” néven kognitíven önállósult, mondjunk: a rendszerváltás után a
miközben az egykori Sánc a gyakor- helyi mezõgazdaság visszaesése miatt
latban a Belváros része lett. parlagon maradt földeket – visszaem-
Egyes települések vagy település- lékezések szerint – évekig „pipacsten-
részek esetében anakronizmus lenne ger” borította. A földek többsége az-
„történelmi” részekrõl beszélni, a tele- óta belterület lett és beépült, de a fõ-
pülés gyors növekedése, új jellege mi- tér köznyelvi elnevezése még ma is a
att. A budapesti agglomerációban pél- „Pipacsos”, ezzel is õrizve a rendszer-
dául Telki lakossága az elmúlt 10-15 váltás helyi emlékét. Az ehhez hason-
év alatt 500 fõrõl 2500 fõre duzzadt, és ló elnevezések lesznek a késõbbi ko-
a növekedés tovább tart. A mai belte- rok „történelmi városrészei”.
rület java része korábban szántóföld
Elmélettörténet
Kevés tudományos érdeklõdési terület született olyan interdiszciplináris kör-

nyezetben, mint éppen a mentális térképezés. A térre vonatkozó tudattartal-
mak vizsgálata az 1960-as évektõl kezdve körülbelül egy idõben jelent meg
(és kölcsönösen hatott egymásra) a földrajz, a pszichológia, a nyelvészet és a
társadalomtudományok, elsõsorban a kulturális antropológia területén. Anél-
kül, hogy megkísérelnénk mindezen tudományterületek fejlõdését és kölcsön-
hatását bemutatni, néhány fontosnak tartott, lehetõleg magyarul is hozzáférhe-
tõ írás bemutatására szorítkozunk, amelyeket kiindulópontként használva re-
mélhetõen megkönnyítjük a továbblépést a téma iránt mélyebben érdeklõdõ
olvasó számára.
A mentális térképek vizsgálata – egyes meglátások szerint – egyidõs a kultúra
kutatásával, és térhasználat címke alatt már a századforduló néprajzi és antro-
pológiai irodalmában is megjelent. Bronislaw Malinowski ,6 bár kognitív térké-
pezés nála nem bukkan fel, a Trobriand-szigetek közötti kereskedelmi lánc le-
írásakor utal arra, hogy a szigetek lakói a közvetlenül szomszédos szigeteket
tartják közelinek, és ez az elképzelés hatással van a kereskedelmi kapcsolatok
alakulására. A hazai néprajzi irodalomból nemzetközi ismertsége és hatása miatt
is kiemelendõ Hofer Tamás és Fél Edit 7 munkája a magyar paraszti gazdálkodás
tér- és idõbeosztásáról.
A kulturális antropológiában az ötvenes–hatvanas években végbemenõ struk-
turalista és kognitív fordulat a térérzékelés vizsgálatának felértékelõdéséhez ve-
zetett. A nyelvészet és az antropológia sok tekintetben egymás mellett, szoros
kölcsönhatásban haladt. A hazai olvasó számára az egyik legismertebb antropo-
lógiai jellegû munka Edward T. Hall 8 Rejtett dimenziók címû könyve, amely
eddig öt magyar nyelvû kiadást ért meg. A kötet a környezetre vonatkozó, kul-
turálisan meghatározott tudás és a kommunikáció, illetve a nyelv kérdéseivel
foglalkozik. Hall a „proxemika” kifejezést használja a különbözõ emberi kultúrák
és közösségek tér- és idõhasználatának egymással összefüggõ feltérképezésére,
amely kifejezés bizonyos kutatási hagyományban a „proxemikai ábra” rajzolásá-
val egészül ki. Sok fontos megállapítása közt arra is rámutat, hogy az ember és
környezete kölcsönösen alakítják egymást. Az ember megteremti a kultúrát,
közben háziasítja magát; a kultúra nyelvén keresztül ismeri meg a valóságot, mi-
közben az építetett (városi) környezet is a kultúra szûrõ-szelektáló folyamatának
terméke. Térre vonatkozó elképzeléseink elsõsorban nem az objektív valóságon,
hanem annak szubjektív észlelésén nyugszanak. A szöveggyûjtemény jelen fe-
jezethez kapcsolódó blokkjában található antropológiai írás (Bíró A. Zoltán és
szerzõtársai) egy székelyföldi faluról alkotott helyi képet vázol fel, résztvevõ
megfigyelés során elhangzó megjegyzések alapján.
A mentális térképezés területén a legkülönbözõbb nyelvészeti, pszichológiai és

földrajzi megközelítések eredményei kölcsönösen hatottak egymásra. A korai
6
Malinowski, Bronislaw 1922: Argonauts of the Western Pacific. London: Routledge. (A nyu-
gat-csendes-óceáni térség argonautái. – A szöveg bevezetése a szöveggyûjtemény III.
fejezetében olvasható.)
7
Hofer Tamás és Fél Edit (1997): Arányok és mértékek az átányi gazdálkodásban. Buda-
pest: Balassi. (A kötet eredetileg Nyugat-Németországban jelenet meg 1964-ben, amelyet
csak több évtizedes késéssel követhetett a magyar változat.)
8
Hall, Edward T. (1975): The Hidden Dimension. Garden City: Anchor Books. (Magya-
rul: 1975, 1987, 1995 stb.: Rejtett dimenziók. Budapest: Gondolat, Katalizátor Iroda stb.)
pszichológiai patkánykísérletek (például: Edward Tolman 9) szorosan összekap-

csolták a térérzékelést, a mentális térképezést és az állati/emberi viselkedés
vizsgálatát. Az etológia, fõleg Konrad Lorenz hatása kimutatható Kevin Lynch10
könyvén, amely azzal foglalkozott, miként tájékozódnak az emberek a városok-
ban. Az egyébként építész végzettségû Lynch munkája készítette elõ – Cséfalvay
Zoltán11 értékelése szerint – a földrajztudomány egy újabb fordulatát. Egy évti-
zeddel késõbb jelent meg a földrajzkutató Roger Downs 12 programadó írása,
majd 1973-ban David Stea-vel közösen szerkesztett szöveggyûjteménye.13 Ez
utóbbi munka viszont a pszichológus végzettségû, de számos diszciplína terüle-
tén alkotó Stanley Milgram-re14 volt hatással, aki 1976-ban tette közzé Párizs
mentális térképérõl szóló tanulmányát (lásd keretes írásunkat a következõ
oldalon). A mentális térképezés és a behaviorista földrajz körüli szellemi pezs-
gést jelzi, hogy gyors egymásutánban több összefoglaló jellegû kézikönyv, egye-
temi jegyzet is megjelent (például: Gould és White,15 Downs és Stea,16 Gold,17
Stoltman,18 Holahan19).
9
Tolman, Edward C. 1948: Cognitive Maps in Rats and Men. Psychological Review 55 (4):
189–208.
10
Lynch, Kevin 1960: The Image of the City. Cambridge MA: MIT Press.
11
Cséfalvay, Zoltán 1990: Térképek a fejünkben. Budapest: Akadémiai.
12
Downs, Roger M. 1970: Geographic Space Perception: Past Approaches and Future
Prospects. Progress in Geography, 2: 65–108.
13
Robert M. Downs és David Stea (szerk.) 1973: Image and Environments. Chicago: Aldine
Publishing. (Downs földrajzkutató, Stea pszichológus volt; szövetkezésük jól mutatta a
mentális térképezés interdiszciplináris jellegét.)
14
Milgram, Stanley (1992): Psychological Maps of Paris. In: Milgram, Stanly: The Individual
in a Socal World: Essays and Experiments. (Eds: John Sabini and Maury Silver.) McGraw-
Hill. (Eredetileg megjelent: Ittelson, W. H., H. M. Prohansky és L. G. Rivlin [szerk.] 1976:
Environmental Psychology: People and Their Physical Settings. New York: Holt, Rinehart
and Winston).
15
Gould, Peter R. és Rodney R. White 1974: Mental maps. Harmondsworth: Penguin,
Pelican geography and environmental studies. (Második, javított és bõvített kiadás: 1986,
London, New York: Routledge.)
16
Downs, Roger M. és David Stea 1977: Maps in Minds. Reflections on Cognitive Mapping.
New York: Harper & Row. (A kötet bevezetése jelen fejezet szöveggyûjteményében olvas-
ható.)
17
Gold, John R. 1980: An Introduction to Behavioural Geography. Oxford: University Press
18
Stoltman, Joseph P. 1980: Mental maps: resources for teaching and learning. Sheffield:
Geographical Association.
19
Holahan, Charles J. 1982: Environmental psychology. New York: Random House. (A kö-
tet hat fejezete magyarul is olvasható in Dúll Andrea és Kovács Zoltán [szerk.] 1998: Kör-
nyezetpszichológiai szöveggyûjtemény. Debrecen: Kossuth Egyetemi Kiadó.)
Egy amerikai Párizsban*
Recenzió Stanley Milgram könyvérõl
Amikor Milgram Párizs mentális tér- szertani eljárással próbálkozott, men-
képének felderítésébe fogott, hamar tális térképek rajzoltatásával, ame-
szembesült azzal a problémával, lyet egy sajátos interjúsorozat egészí-
hogy milyen nehéz a térre vonatkozó tett ki. Bár meglehetõsen kis számú
információt kipuhatolni. „Az emberek (218 fõs) mintát merített csak, fontos-
Párizsról alkotott képe nem olyan, nak tartotta, hogy az interjúalanyok
mint a jogosítvány, amit csak úgy elõ- rétegezett véletlen mintavétellel, Pá-
húznának ellenõrzés céljából. Be kell rizs húsz kerületének lakosságarányát
vetnünk minden eszközt, amivel a tükrözve kerüljenek a mintába. Arra
pszichológia csak szolgálhat a nyo- is ügyelt, hogy a megkeresett szemé-
mozás során a tudattartalmak felde- lyek különbözõ társadalmi csopor-
rítésére” – ecseteli Milgram a vállal- tokból kerüljenek ki.
kozás nagyságát, egyébként Downs Az interjúalanyokkal Milgram elõ-
és Stea 1973-as tanulmányára hivat- ször is Párizs-térképeket rajzoltatott
kozva (88. o.). A kutató végül egy ak- egy üres papírlapra. A következõ tér-
kor rendhagyónak tekinthetõ mód- kép egy 33 éves hentestõl származik.
„Elsõre a kép kicsit zavarosnak tûnik, elé képzelhetjük, amint egyszer a ver-
de ha közelrõl vizsgáljuk, elkezdjük ész- sailles-i kapunál jártában lenyûgözte õt
revenni a válaszadó életkörülményei- a kiállítási csarnok (…). Leginkább ta-
nek elemeit. Nem mulasztotta el feltün- lán a Szajna fordított görbülete zavar
tetni saját kerületét, a 11-iket, és (…) La meg bennünket, ami miatt a folyó-
Villette-et, ahol a legnagyobb mészár- partelemek mind távolra kerültek tény-
székek és lerakatok találhatók. Magunk leges földrajzi helyüktõl.” (90–91. o)
* Stanley Milgram (1976): Psychological Maps of Paris (Párizs pszichológiai térképei). Az oldalszámok
az 1992-es kiadásra utalnak.
Milgram hangsúlyozza, hogy a város Milgram statisztikát készített, hogy

társadalmi konstrukció, és fontosnak melyik tereptárgy hányszor fordul elõ
tartotta megalkotni a párizsiak közös a térképeken. Jelen recenzióban csak
mentális térképét az egyéni mentális az elsõ néhány elemet mutatjuk be
térképek alapján. A kis elemszám mi- (97. o.):
att a térképelemek összesítéséhez
nem volt szüksége számítógépes tá- Elõfordulási
Sorrend Az elem neve gyakorisága
mogatásra (errõl Milgram nem ír, de terepeken %
valószínûleg e miatt a szempont miatt 1. Szajna 84,3
volt kicsi a minta), hanem a 218 tér- 2. Párizs határai 81,5
kép nézegetése, egybevetése révén 3. Étoile, Arc de 61,9
vonta le következtetéseit. Megállapí- Triomphe
totta például, hogy Párizs körvonala (a 4. Notre Dame 55,5
périphérique) minden térképen szere- 5. Tour Eiffel 54,6
pel, sõt, körülbelül méretarányos is; 6. Bois de Boulogne 49,1
ehhez képest viszont a Szajna, bár stb., az elsõ 50
szintén minden térképen rajta van, elem
szisztematikusan torzul.
Míg a térképrajzoltatás a kognitív ele-
mek kötetlen felidézésén (free recall)
94. o., 8.5. ábra. „A Szajna tapasztala- alapult, Milgram következõ módszeré-
ti kanyarulata. A szaggatott vonal, ben 40 darab párizsi fényképet muta-
amelyet rákopíroztunk a folyó tényle- tott interjúalanyainak. A válaszok
ges kanyarulatára, a kézzel rajzolt tér- és/vagy reakciók alapján Milgram
képeken fellelhetõ Szajna-ívek átlagát négyféle, a „tér-ikonokra” (asszociáci-
jelzi.” ókból leszûrhetõ, területhez kötõdõ
vélt tulajdonságok, sztereotípiák), az
osztálykülönbségekre, az eltéveszté-
sekre és az ismeretlen helyekre vonat-
kozó eredményt szûrt le. Ezek közül e
helyütt csak egyre utalunk röviden:
megállapította, hogy részben a szegre-
gáció (azaz a szegények és gazdagok
lakónegyedeinek elkülönülése), rész-
ben pedig az osztályfüggõ kulturális
különbségek magyarázzák, hogy
egyes épületek, helyek ismertsége
nagymértékben eltérõ bizonyos társa-
dalmi csoportokban. A UNESCO épü-
letének ismertsége például értelmisé-
giek között 67, munkások között csak
24 százalék volt (104. o.).
A nyolcvanas évek végétõl az olcsóbbá váló számítógépes adatfeldolgozás lehe-
tõséget teremtett összetett elméleti modellek kísérleti, szimulációs és/vagy adat-
felvételen alapuló empirikus ellenõrzésére. Barbara Tversky 20 1993-ban a kogni-
tív térképezés három fõ csoportját állapítja meg, a kognitív térképeken kívül a
konstruktivista alapokon álló kognitív kollázsokat és térbeli mentális modelleket.
Míg a kognitív térképezés a térre vonatkozó tudati tartalmakat gyûjti, a kognitív
kollázs (cognitive collage) gondolata szerint térészlelésünk sokkal több tudati
elemmel függ össze, például egy távolság megítélésénél figyelembe vehetjük a
kocsiút idejét, a zónaidõt, de akár a történelmi hadjáratokat vagy a nyelvcsa-
ládot, és ezekbõl kollázsszerûen állítjuk össze a térre vonatkozó információt.
A megközelítés attól konstruktivista, hogy az érdeklõdés középpontjában nem
a térkép (kollázs) áll, hanem alkotásának folyamata. A dolgot bonyolítja, hogy
az információk szisztematikus vagy véletlen hibával állnak rendelkezésünkre tu-
datunkban. A térbeli mentális modellek (spatial mental models) abból indulnak
ki, hogy az egyes térbeli információk nem állnak össze egy teljes képpé, a biz-
tos pontok (landmarks) közti teret a tudatunk tölti ki, modellezi. Pléh Csaba21
megfogalmazásában: „az értelmezõ rutinokat rávisszük mindenre, ami ér min-
ket, így válik a világ koherenssé”. A mentális térképezés konstruktivista jellegû
megközelítése nem a térképre, hanem a modellépítés folyamatára fókuszál.
Az elmúlt évtizedben újabb megközelítések és elemzési algoritmusok sora
született, ám az ezekkel kapcsolatos elméleti keretek áttekintése túlmutatna jelen
kötet célkitûzésein. Mint a gyorsan fejlõdõ kutatási területeknél általában, kon-
ferenciaanyagok és publikációk óriási tömege áll elõ, amelyekrõl kézikönyvek
sora igyekszik egy általános és strukturált képet felvázolni (például: Portugali,22
Kitchin és Freundschuh,23 Kitchin24). A korszerû pszichológiai és humánetológi-
ai megközelítések terén egyébként nemzetközi összehasonlításban is kiemel-
kednek a hazai kutatók, László Ervin,25 Csányi Vilmos és szerzõtársaik munkái.
20
Tversky, Barbara 1993: Cognitive Maps, Cognitive Collages and Spatial Mental Models.
In: Frank, Andrew U. és Irene Campari (szerk.): Spatial Information Theory: A Theorethical
Basis for GIS. Lecture Notes in Computer Science 716: 14–24. Berlin: Springer.
21
Pléh Csaba: Az elbeszélt történelem a pszichológiában. Elõadás elhangzott az MTA Fi-
lozófiai és Történettudományok Osztályának 2000. május 3–4-én tartott A történeti hely-
zettudat alakváltozásai: Kényszerpályák és alternatívák a magyar történelemben c. tudo-
mányos ülésszakon.
22
Portugali, Juval 1996: The construction of cognitive maps. Dordrecht: Kluwer Academic
Publishers, The geojournal library.
23
Kitchin, Rob és Scott Freundschuh (szerk.) 2000: Cognitive Mapping: Past, Present and
Future. London, New York: Routledge.
24
Kitchin, Rob 2002: The cognition of geographic space. London, etc.: I.B. Taurus.
25
László Ervin, Robert Artigiani, Allan Combs, és Csányi Vilmos 1996: Changing Visions:
Cognitive Maps – Past, Present, and Future. Westport: Greenwood Group, Praeger
Az alkalmazott kutatások sajátja, hogy csak ritkán alapoznak a legújabb elméleti

megközelítésekre, inkább a már elfogadottnak tekintett megállapításokra ha-
gyatkozva dolgoznak. Mivel jelen kötet elsõsorban gyakorlati alkalmazásra
igyekszik felkészíteni, a következõ oldalakon bemutatandó módszertani megfon-
tolások a kognitív térképezés kezdeteire, azaz Lynch, Downs és Gould munkái-
ra vezethetõk vissza.
Adatgyûjtés és adatfeldolgozás
Mint korábban utaltunk rá, napjainkban még a mentális térképezés módszerta-

ni alapjai is kidolgozás alatt állnak, aminek több oka is van. Egyrészt az inter-
diszciplináris jelleg tág teret enged a módszertani kísérletezéseknek; negatív
megfogalmazásban ez azt jelenti, hogy nincs olyan egységes elméleti keret,
amelyhez igazodhatna a módszertan. Másrészt, az elméleti keretek gyakori és
nagy fordulatai (például statikus helyett konstruktivista szemlélet) miatt a kiala-
kuló módszertan nem tud zökkenõmentesen építkezni a korábbi eredményekre.
Harmadrészt arról se feledkezzünk meg, hogy a számítógépes támogatás felté-
telei – amelyek más tudományterületeken is gyors módszertani eróziót okoztak
– a térképjellegû adatok esetében viszonylag késõn jelentek meg. A térképek és
térre vonatkozó információk jellegzetesen kép jellegû anyagok, márpedig nagy
tömegû képet adatbázisszerûen kezelni csak a legkorszerûbb számítógépeken
lehet.
A folyó alkalmazott kutatások többsége – a korai kognitív elméletek nyomán –

feltételezi, hogy a mentális térkép egy létezõ dolog, a fejekben található, és a
kutató feladata, hogy ezt feltárja, feltérképezze. Nem eldöntött viszont, hogy eh-
hez kvalitatív vagy kvantitatív adatgyûjtés és feldolgozás célravezetõ-e, illetve
hogy miként dolgozzuk fel a térre vonatkozó információt, és miként kapcsoljuk
azt egybe a nem-tér jellegû adatokkal. A következõkben a gyakorlatban folyó
alkalmazott kutatásokat az adatgyûjtés szempontjából csoportosítjuk, hozzátéve,
hogy az adatgyûjtési technika többnyire meghatározza az adatfeldolgozás és az
interpretáció módszereit is. A csoportosítás – szerkesztési megfontolásból – nagy-
mértékben egyszerûsít, és számos további módszert, technikát még utalás szint-
jén sem említ. Ezek megismeréséhez az elméleti keretekben javasolt néhány
Publishers, László Ervin, I. Masulli, Robert Artigiani és Csányi Vilmos (szerk.) 1993: The
Evolution of Cognitive Maps: New Paradigms for the 21st Century. New York: Gordon and
Breach.
újabb angol nyelvû kézikönyvet és szöveggyûjteményt, illetve, gyorsan fejlõdõ
módszertanról lévén szó, az ajánlott irodalmak között internetes oldalakat java-
solunk az olvasónak megtekintésre.
A mentális térképezés leggyakoribb adatgyûjtési technika típusai:
– tisztán kvantitatív jellegû adatfelvétel;

– tisztán kvalitatív, nem rajzoltató adatgyûjtés és feldolgozás;
– szabad térképrajzoltatáson alapuló adatfelvételek;
– standarditásra törekvõ térképrajzoltatás;
– kész (tér)képekbõl kiinduló adatfelvételek.
A kvantitatív adatok földrajzi helyek szerinti megoszlása nem mentális térkép

jellegû kérdés – a témával kapcsolatban lásd keretes írásukat. A tisztán kvanti-
tatív, közvélemény-kutatás jellegû adatfelvételek nem vállalkozhatnak olyan
„puha” adatok felderítésére, mint a mentális térkép elemei, vagy a kognitív
konstrukciós folyamatok. A kérdõívek elsõsorban arra alkalmasak, hogy bizo-
nyos objektívnek tekintett térelemek ismertségét mérjék, vagy a megkérdezett vi-
szonyulását helyezzék el egy ordinális skálán. Csernák Boldizsár kutatásának egy
fejezete például (a szöveggyûjtemény jelen fejezethez kapcsolódó blokkjában)
kérdõíves adatfelvétel alapján készült: menekülttáborok lakóitól kérdezték,
hogy ismerik-e Magyarország bizonyos városait. A válaszok alapján becsülhetõ
volt a menekültek Magyarország-térképe, és ez alapján az, hogy könnyebb vagy
nehezebb lenne részükre a beilleszkedés Magyarországon.
Van, ami mentális térkép,

és van, ami nem
Építészeti-várostörténeti „karakteres övezetek”, illetve analitikus adatok
térbeli megoszlásának térképi ábrázolása
Településtervezõ munka során a ter- rések sokszor lehetnek nagyon hasz-

vezõ – akinek feladata az egyes terü- nosak – csak éppen nem nevezhetõk
letek funkciójának hosszú idõtávra mentális térképezésnek. Akkor lenne
szóló tervezése – gyakran igyekszik a mentális térképezés, ha az adatgyûjtés
terepbejárás során megállapítani az nem az olyan, objektívnek tekintett
egyes városrészek „karakteres öveze- adatokból indulna ki, mint az épüle-
teit”, különbözõ szempontok alapján, tek külsõ képe vagy a lakosság fõbb
mint például az épületállomány álla- adatai, hanem az ott élõk szubjektív
ga, az épületek stílusa, vagy az ott térérzékelésébõl. A terepbejárás során
élõk anyagi helyzete. Az ilyen felmé- szerzett benyomásokra alapozott kép
egyébként leginkább a tervezõ men- Az eredmények grafikai ábrázo-

tális térképének tekinthetõ, amely lása során többféleképpen köthetjük
azonban nem biztos, hogy hasonlít össze a statisztikai adatokat és a tér-
az ott élõ emberek mentális térképé- képet. Például oszlopdiagramokat
re. Példaként a TeTT Települési és rajzolhatunk bizonyos területi egy-
Térségi Tervezõ Consult Kft. egyik – ségekre, vagy a szintvonalakhoz ha-
2002-ben, a székesfehérvári önkor- sonlóan jelölhetjük bizonyos válto-
mányzat részére végzett – munkájá- zók magasabb vagy alacsonyabb ér-
ból mutatunk be egy térképet. tékét. Az adatok térbeli megoszlásá-
Székesfehérvár-Belváros karakte- nak kezelésére speciális program-
res övezetei, 2002. (Terepbejárás, to- csomagok készültek; a legismertebb
vábbá építész tervezõkkel, mûemléki talán a MapInfo.
szakemberekkel és helytörténészek-
kel folytatott konzultációk alapján.) Például a Magyar Gallup Intézet
2001-ben a Városi Információs Rend-
szerek™ projekt keretében – egye-
bek közt – Kaposvár lakóinak köz-
biztonság-érzetét vizsgálta, reprezen-
tatív kérdõíves adatfelvétel alapján
(forrás: http://varos.gallup.hu).
Mennyire elégedett a város közbiz-

tonságával? (5 fokú skála)
Az elõzõtõl egészen eltérõ, de szin-

tén nem mentális térkép jellegû
megközelítés, amikor – különbözõ
céllal – ingatlanárakat, demográfiai
vagy jövedelmi viszonyokat elemez-
nek és ábrázolnak területi alapon. Az eredményeket a válaszadó lakhe-
Gyakori félreértés, de a közvéle- lye alapján térképen ábrázolták, a
mény térbeli megoszlását tükrözõ szintvonalakhoz hasonló jelöléssel.
térképek sem mentális térképek. Ez a kutatás azért nem mentális tér-
Ez a kutatás azért nem mentális tér- ják. Az ábrán a vörös szín a legerõ-
képezés, mert nem a térre vonatko- sebb 10%-nak megfelelõ, azaz leg-
zó tudattartalmakat kutatta, hanem a biztonságosabbnak tekintett terüle-
teret objektíven adottnak tekintetve teket mutatja, a zöldesbarna az alsó
a vélemények (azaz nem tér-jellegû 10%-ot, a sárga az átlaghoz közeli
információk) térbeli eloszlását ele- biztonságérzetet nyújtó területeket
mezte és ábrázolta. Az információ ábrázolja.
ettõl függetlenül persze hasznos a
településen élõk számára, és az in- Közvélemény-kutatási vagy más
terpretáció módja is adekvát. statisztikai adatok térbeli megoszlá-
sának bemutatása tehát önmagá-
Kaposvár közbiztonsággal való elé- ban még nem mentális térképezés.
gedettségi térképe Ha viszont a kutatás különbözõ
mentális terek megítélésére vonat-
kozik, az még akkor is mentális tér-
képezésnek tekinthetõ, ha az ered-
ményeket nem ábrázolják térkép
formában, vagy a kutatás eltekint a
mentális terek határainak, útvona-
lainak stb. felderítésétõl. A
közvélemény-kutatási adatok tér-
beli megoszlását tükrözõ térképe-
ket egyébként a földrajztudomány-
ban véleményföldrajznak nevezik.
A térkép – a honlapon található ma- A bemutatott kutatás például akkor
gyarázat szerint – geokódoltan ábrá- lett volna vélemény-földrajzi jelle-
zolja a válaszokat, azaz a térképet gû, ha az embereket az egyes vá-
az egyedi válaszok térben interpo- rosrészek közbiztonságáról kérde-
lált átlagainak megfelelõen színez- zik, és a válaszokat nem a válasz-
ték. Az eredmények relatívak, va- adó lakhelye, hanem az egyes vá-
gyis a közbiztonság-dimenzió átla- rosrészekre vonatkozó értékek sze-
gához képesti elégedettséget mutat- rint összesítik.
Más kutatások tisztán kvalitatív jellegû adatgyûjtést és feldolgozást követnek.

Bíró A. Zoltán és szerzõtársai antropológiai tanulmánya például Korond mentá-
lis térképét egyetlen család odavetett megjegyzései alapján vázolja fel. A résztve-
võ megfigyelés közben gyûjtött tapasztalat eredményét a kutató minden további
adatfeldolgozás nélkül, a helyi értelmezés megõrzésére törekedve interpretálta.
A kvalitatív adatgyûjtési technikák egy sajátos típusa a térképrajzoltatás, amely

egyúttal a mentális térképezés elsõ eredeti adatgyûjtési technikája. A legáltaláno-
sabb eljárás szerint az interjúalannyal egy üres papírlapra rajzoltatjuk a kiválasz-
tott mentális tér térképét, ami lehet egy település, egy térség vagy egy település-
rész is. Ezt a technikát alkalmazta Stanley Milgram párizsi kutatásai alkalmával
(lásd keretes írásunkat néhány oldallal korábban), illetve a szöveggyûjtemény-
ben található kutatások közül így készült el a menekülttáborok, Gencs és Eger
mentális térképe. Gyakori, de nem törvényszerû, hogy a térképrajzoltatást más
adatgyûjtési technikák, interjúsorozat vagy kérdõívezés egészíti ki, mint a fenti
példákban is. (A térképrajzoltatás és a többi adatgyûjtési technika alkalmazásá-
ról a módszertani ábécé 2. és 3. pontjában is szó esik még.)
A kötetlen felidézés-elvû, fehér papírlappal induló térképrajzoltatás hátránya,
hogy az eredmények nagymértékben különbözhetnek egymástól, és így nagyon
nehéz kvantitatív módon értelmezni. 2003-ban Bonchidán 26 végzett terepmun-
kánk alkalmával például a település térképét szerettük volna megrajzoltatni, ám
a részt vevõ hallgatók meglepõdve tapasztalták, hogy míg valaki a környékbeli
tanyákat és szomszédos falvakat is felvázolta, addig mások csak a saját faluré-
szüket, sõt olyan is volt, aki csak a saját házát rajzolta le a kacsaúsztatóval és az
állatokkal. Valójában a térképrajzolás-technikánál az egymástól eltérõ megfon-
tolások egészen természetesek, éppen ezért értelmezésükhöz, feldolgozásukhoz
elengedhetetlen a kutató személye. A kutató nélkülözhetetlensége viszont gátat
szab az adatfeldolgozásnak; a Milgram által készíttetett 218 darab térkép például
valószínûleg a határán jár annak az információmennyiségnek, amit egy ember
még képes fejben megjegyezni.
Nagyobb mennyiségû rajzolt térkép adatainak feldolgozásához a térképeknek

jobban kell hasonlítaniuk egymáshoz, ezért az adatfelvétel (rajzoltatás) során bi-
zonyos elemeket standard módon kell végezni. Számtalan módszertani kísérlet
és próbálkozás folyik napjainkban is ezen a területen, ezek áttekintésre nem vál-
lalkozhatunk, inkább néhány jellemzõ irányt mutatunk be. Az egyik megoldás
az, hogy szóban, instrukció jelleggel meghatározzuk, mit kívánunk látni a raj-
zon (például a település térképét), és az ettõl eltérõ szemléletet (például amely
a környezõ falvakat, tanyákat is idesorolja) nem vesszük figyelembe. Egy másik
lehetséges út az, ha a rajzolás szempontjainak a számát csökkentjük, azaz külön-
26
2004: Elsõ kutatási jelentés a bonchidai falukutatásról, WEB (13: 25–33.). A kolozsvári
Max Weber Szakkollégium lapja. A kutatás a szegedi, a budapesti közgazdaságtudomá-
nyi és a kolozsvári Babes-Bolyai egyetem együttmûködésében folytatódik. Az eredmé-
nyek a Közgáz Gazdaságantropológia Központ honlapján megtekinthetõk: www. uni-
corvinus.hu/ antropologia/bonchida.
külön rajzoltatunk térképeket például az iránypontok és az útvonalak feltünteté-
sére. Egy harmadik eljárás, hogy a rajzoltatást nem fehér lappal kezdjük, hanem
már szerepelnek rajta bizonyos térképelemek (a kérdéses tér határai, iránypon-
tok, körvonalak, útvonalak stb.), és a térkép rajzolója ezeket figyelembe véve
készíti el a rajzát. Ilyenkor az instrukciók többnyire szükségtelenek, mert a papí-
ron berajzolt határtól vagy útvonalaktól a megkérdezett úgysem tud eltekinteni.
Bajmócy Péter és Kiss János27 kutatásában például a résztvevõknek egy üres Ma-
gyarország kontúrtérképére kellett a lehetõ legtöbb települést bejelölni, megadott
idõ alatt. Az adatfeldolgozás során a kutatók a bejelölések számából és a pon-
tosságból vontak le következtetéseket.
A kötetlen felidézés jelleg megõrzését és a standarditás megteremtését egy-
szerre célozza Lisa Brinkmann és Garamhegyi Ábel 28 (1994) „céltáblás” eljárása.
Az interjúalanyok egy üres papírlapot kapnak, közepén egy ponttal. A pont egy
ismert objektum; Garamhegyi Ábel, Kádár Enéh és Sümegi Zoltán egyik hazai
kutatásában például ez a pont Szegedet jelentette. Ezután a megkérdezetteknek
a papírlapra más településeket kellett bejelölniük, ügyelve a földrajzi irányra és
távolságra. Az adatfeldolgozás során a valóságos távolságtól mért eltéréseket
számítógépen vektorosan összesítik, így megrajzolható a megkérdezetteknek az
a közös mentális térképe, amely a távolságbecslések torzításait tükrözi.
6.3. ábra.
Alföldi lakóhelyû egyetemisták
mentális térképe Magyaror-
szágról.
Garamhegyi Ábel, Kádár Enéh
és Sümegi Zoltán kutatása
(kézirat)
27
Bajmócy Péter és Kiss János 1996: Egyetemi hallgatók mentális térképei Magyarország-
ról. Tér és Társadalom, 1996/2.
28
Brinkmann, Lisa és Garamhegyi Ábel 1994: How close, how far? Distance perception
report. Groningen: GIRUGTEN. (Garamhegyi Ábel egyik alkalmazott kutatása, amely
ugyanezen eljárás alapján készült, a szöveggyûjtemény jelen fejezethez kapcsolódó
blokkjában olvasható.)
Kész térképekbõl vagy fényképekbõl kiindulva is felderíthetõk mentális térképek.

A térképmásolatok átrajzoltatása szinte egyidõs a free recall jellegû, azaz üres
papírra rajzoltató technikával. A térképekbõl vagy légi fotókból kiinduló meg-
közelítések különösen ajánlhatók akkor, ha nem magukra a mentális terekre,
hanem a hozzájuk fûzõdõ asszociációkra vagyunk kíváncsiak, vagy az egyes
mentális terek határait szeretnénk meghatározni, vagy a szabadabb jellegû adat-
gyûjtés „fehér foltjairól” szeretnénk megtudni valamit. A szöveggyûjteményben
ismertetett tanulmányok közül Cece és Telki esetében egy elõzetes interjúsoro-
zat és résztvevõ megfigyelés után térképmásolat alapú rajzoltatást végeztünk.
A különbözõ képek, jellemzõen fényképek által kiváltott reakciók és/vagy
asszociációk értékelése szintén korán ismertté vált; többek közt – mint koráb-
ban keretes írásunkban utaltunk rá – Milgram is használta ezt a technikát Párizs
egyes pontjai ismertségének vizsgálatára. A fényképek által kiváltott asszociá-
ciók lehetõséget teremtenek a tudati folyamatok konstruktivista szemléletû (pél-
dául a kognitív kollázsok elképzelésen alapuló) feltárására és elemzésére is.
Egy kutatás során számos további módszertani jellegû kérdést kell végiggondol-
ni, ezek közül csak néhányat érintünk röviden.
Nincs általános recept arra nézve, hogy kvalitatív vagy kvantitatív adatgyûj-
tés-e a leginkább célravezetõ. Településkutatás során a mentális térképek vizs-
gálatakor is általában abból érdemes kiindulni, hogy nem ismerjük a valóságot,
nem tudjuk, hogy helyben milyen mentális térképek érvényesek. A mentális tér-
kép kategóriáinak megállapítása kétségkívül kvalitatív munkarész, jellemzõ mód-
szere a szabad asszociációs térképrajzoltatás és a strukturálatlan interjú. Késõbb,
amikor már konkrét kérdésekre keressük a választ, például az egyes mentálistér-
elnevezések vagy -iránypontok ismertségére vagyunk kíváncsiak, az pedig jelleg-
zetesen kvantitatív feladat.
Éppen feltáró jellege miatt a mentális térkép rajzoltatás elsõsorban a kutatás
kezdeti szakaszában használható. A megszerzett helyismeretet jól hasznosíthat-
juk a kutatás többi szakaszában, és fontos magyarázó faktor lehet más kutatási
kérdések vizsgálatakor. A szöveggyûjteményben található egyik írásban például
Kõszeg ingatlanpiaca kerül bemutatásra a mentális térkép kategóriái szerint.
A mentális térkép elmeinek gyûjtését azért is érdemes a kutatás elején vé-
gezni, mert – mint a szöveggyûjtemény több írása kiemeli – egy viszonylag köny-
nyen végezhetõ interjútechnikáról van szó. Az emberek általában büszkék a
helyismeretükre, szívesen válaszolnak a lakókörnyezetükre vonatkozó kérdé-
sekre. Az interjús szituáció nem igényel magyarázatot: a kutató hitelesen alakít-
hatja az arra járó idegen szerepét, hiszen valóban az.
A rajzolás segít a kulturális különbségek áthidalásában – ezzel kapcsolatban
érdemes elolvasni szöveggyûjteményünkben Csernák Boldizsár tanulmányrész-
letét a menekülttáborokban végzett kutatások tapasztalatairól.
Sokszor okoz gondot a térre vonatkozó információk, elsõsorban a rajzoltatás
eredményeinek adatbázisba szerkesztése és elemzése. Ezen a téren bevett gya-
korlatról nem, inkább csak kísérletekrõl beszélhetünk, annak ellenére, hogy a
vektoros adatok statisztikai programcsomagokkal és a térképészeti eszközökkel
egyaránt feldolgozhatók. A módszertani nehézségek miatt a gyakorlatban a tér-
kép és kép jellegû adatokat legtöbbször kvalitatív módon gyûjtjük, és fejben
dolgozzuk fel, a többi adat feldolgozását pedig kvantitatív adagyûjtéssel, amely
„hagyományos” statisztikai programcsomagokkal történik.
Végül, megfontolandó, hogy miként adjuk közzé az eredményeket. Vannak
ugyan programcsomagok analitikus adatok térképi megjelenítésére, de ezek
egyelõre rugalmatlanok a térképszerkesztésben, legalábbis ahhoz képest, amit a
mentális térkép adatainak feldolgozása megkövetelne. Ha az adatgyûjtés és
adatfeldolgozás során is elvált a kvalitatív és kvantitatív munkarész, akkor
ugyancsak elválik az interpretáció során is; a gyakorlatban a térképek elsõsorban
a kutató mentális térképét tükrözik, amely a kutatás kvalitatív szakasza alapján
alakult ki, a kvantitatív szakasz adatai pedig diagramok és táblázatok formájá-
ban kerülhetnek bemutatásra.
Etikai kérdések
A mentális térképek felderítése során a kutató bizalmas információk birtokába

jut; az eredmények interpretálásakor a bizalom megõrzésének és az ezzel ösz-
szefüggõ etikai megfontolásoknak fontosabb szerepe van, mint annak, hogy az
eredmények könnyen értelmezhetõk legyenek. Az alapelv az, hogy csak olyan
dolgot szabad közzétenni, amelyet a megkérdezettek is nyilvánosságra hozná-
nak magukról.
Módszertani problémának tûnhet, de etikai alapról válaszolható meg az a kér-

dés, hogy az adatgyûjtés során mirõl gyûjtsünk adatot: a megkérdezett saját
mentális környezetérõl, vagy bármely másik, esetleg az összes többi térre vonat-
kozóan. Ha például a szegregáció jelenségét szeretnénk körüljárni a helyi men-
tális térkép alapján, akkor érdemes lehet egy interjúban végigkérdezni, hogy az
egyes településrészek lakói a megkérdezett szerint milyen jövedelmi helyzetûek.
A kérdések egyetlen mentális térre is irányulhatnak, ez esetben az eredmények
azt mutatják, hogy a többi városrész lakói miként vélekednek a kérdéses terü-
letrõl. A harmadik megközelítésben egy városrész lakóinak önmagukról alkotott
véleményét kérdezzük. Nem szükséges fejtegetni, hogy mindhárom megközelí-
tésnek lehet értelme. Etikai szempontból azonban megengedhetetlen, hogy
olyan képet mutassunk be emberekrõl, amelyet õk nem osztanának magukról.
A külsõ megítélés általában más, mint a belsõ, és az ott élõk szempontjából csak
a belsõ megítélés számít érvényesnek, elfogadhatónak; éppen ezért egy város-
részre vonatkozó kognitív tudattartalmak interpretációjakor csak a saját lakói
által adott válaszokat vehetjük figyelembe. A kutatás során természetesen felte-
hetünk más területre vonatkozó kérdéseket, és a válaszok a kutatónak fontosak
lehetnek, de a „külsõ” megítélés közzétételétõl többnyire tartózkodni kell. A gya-
korlatban egyébként általában nem marad idõ és energia arra, hogy a fontosabb
kérdéseket valamennyi mentális térre vonatkozóan végigkérdezzük, ezért az az
elv, hogy az interjúalanyokat elsõsorban a saját városrészükrõl kérdezzük, vi-
szonylag egyszerûen betartható.
Egy másik fontos kérdés a gyûjtött adatok bizalmas kezelésére vonatkozik. Az

információk bizalmas kezelése természetesen valamennyi adatgyûjtési technika
esetében fontos, de a mentális térkép rajzoltatás esetében a szokásosnál is na-
gyobb elõvigyázatosságot igényel. Mindenki látott már kézzel rajzolt térképváz-
latot, de aki nem tud ilyent felidézni, az lapozzon vissza a Párizs pszichológiai tér-
képeit bemutató keretes íráshoz. A 33 éves hentes térképére tekintve nem igényel
további magyarázatot, hogy az ákombákom rajzok, tele szubjektív térképele-
mekkel és olyan „szarvashibákkal”, mint például a folyókanyarulat elvétése, egy
kívülálló számára humoros, sõt, nevetséges dolog. Ha egy ilyen rajz visszakerül
a válaszadó természetes közegébe, akkor az ismerõsei és az ismeretlenek is raj-
ta fognak nevetni – ami egyrészt megbocsáthatatlan hiba, másrészt pedig a meg-
romló viszony miatt lehetetlenné teszi a kutatás folytatását. A kutató természe-
tesen nem a nevetségességet, hanem a kiolvasható információt látja a térképben.
Aki mentális térképekkel foglalkozik, tudja, hogy nincsenek „szarvashibák”, sõt
még kisebb hibák sem, hanem csak különbözõ térészlelések vannak, amelyek
mindegyike „helyes”, függetlenül attól, hogy mennyire felel meg az objektíven
mérhetõ térképadatoknak. A vizsgált helyszínen élõ emberek azonban mindezt
nem feltétlenül tudják, ezért ügyelni kell arra, hogy a rajzok semmilyen formá-
ban ne juthassanak vissza az eredeti helyszínre. Éppen ezért egy tanulmányban
vagy egy publikációkban nem megengedhetõ – Milgram példájára – eredeti raj-
zokat is bemutatni illusztráció gyanánt, mert kis országban élünk, ahol a pub-
likált eredmények még akkor is eljutnak a válaszadókhoz, ha elmulasztottuk
volna személyesen kézbesíteni nekik.
Mentális térkép szerkesztése alkalmazott településkutatás során
Egy rendezési terv készítésekor felpezsdül az élet az egyébként fárasztó hivatali

munkát végzõ önkormányzatokban. Beszédtéma lesz a település új szabályozá-
sa és az is, hogy milyen most valójában. Olyan kérdésrõl van szó, amelyhez
„mindenki ért”, hiszen saját lakókörnyezetérõl, településérõl mindenkinek van
saját véleménye.
Mentális térkép gyûjtése és szerkesztése önkormányzati, megyei vagy regio-
nális koncepciók vagy fejlesztési tervek elõtanulmányaként javasolt, de használ-
ható demográfiai vizsgálatok kiegészítésére vagy gazdasági jelentések, riportok
kiegészítésére is. A helyi kifejezéseken és a helyi közös tudáson alapuló men-
tális térkép kategóriák pontosan tükrözik a helyi viszonyokat, és ezért jó kiin-
dulási alapot jelenthetnek a további kutatásokhoz.
Annak ellenére, hogy a települések rendezési tervének elkészítéséhez elsõ-
sorban a helyben élõk saját településükrõl alkotott képét kellene megismerni,
a megrendelõ önkormányzatok mégsem szoktak mentális térképeket szerkesz-
tetni. Ennek két oka van: az egyik, hogy a képviselõknek maguknak is nagyon
határozott képük van saját településükrõl, és ezért nehéz elhinniük, hogy más
emberek ugyanezt eltérõen látják. A másik ok az, hogy a gyakorlati alkalmazási
lehetõségeket egyelõre kevesen ismerik.
A bevett gyakorlat szerint az önkormányzat vezetõi fejbõl, tapasztalatból
szokták felvázolni a tervezõ számára a település helyzetét, a koncepcióval és a
rendezési tervvel kapcsolatos fõbb elvárásokat. Ezzel a gyakorlattal az a baj,
hogy a tervezett szabályozás végül nem a település többségének, hanem csu-
pán az önkormányzat vezetõ elitjének mentális térképét fogja tükrözni.
Annak ellenére, hogy a mentális térképezés már hosszú évek óta elfogadott
diszciplína Magyarországon, gyakorlati felhasználására kevés példa született.
A szöveggyûjtemény idekapcsolódó fejezetébe ezekbõl válogattunk néhány
írást. A bemutatott kutatások többsége olyan alkalmazott kutatás, amelyek ered-
ményei további elemzések kiindulópontjául szolgáltak – a szerkesztett szövegek
röviden utalnak a kutatási eredmények késõbbi hasznosítására is.
Mentálistérkép-sszerkesztõ ábécé
Mint erre korábban utaltunk, az alkalmazott kutatások általában nem a legújabb,

hanem a már jól beváltnak tekintett elméleti alapokra építenek. A mentálistér-
kép-szerkesztõ útmutatót elsõsorban Kevin Lynch (1960), Downs és Stea (1977)
illetve saját tapasztalataim alapján készítettem.
1. Az adatgyûjtés megtervezése
A mentális térképek feltárása közben, bármilyen adatgyûjtési technikát alkalma-

zunk is, elsõsorban a gyûjtendõ adatokra kell tekintettel lenni. Kétféle adatot
gyûjtünk: térre vonatkozó információkat, illetve a megkérdezett véleményét tük-
rözõ analitikus adatokat.
A térre vonatkozó adatok, Kevin Lynch (1960) áttekintése nyomán, ötfélék le-
hetnek:
• mentális terek neve és kiterjedése

• törésvonalak, határok
• tájékozódási pontok
• útvonalak
• csomópontok
A megkérdezett véleményét tükrözõ adatok a mindenkori kutatási kérdéseknek

megfelelõen különbözõek lehetnek, általában a következõket szokták gyûjteni:
– a mentális térkép elemeinek ismertsége;
– terekre vonatkozó tudáselemek: vélemények, sztereotípiák;
– a megkérdezettre vonatkozó adatok.
Bár a kifejezések magukért beszélnek, néhány szóban felvázoljuk, melyik mire

vonatkozik.
A mentális terek neve az egyes településeken a településrészek nevét jelenti.

Általában azt mondhatjuk, hogy az a földrajzi egység nevezhetõ mentális térnek,
amelynek van neve, és a saját nevére hivatkozva tudnak róla beszélni és gon-
dolkodni az emberek. Ha egy bármilyen szempontból (például építészeti meg-
oldásai miatt) különlegesnek tûnõ helyet az emberek nem tudnak megnevezni,
akkor az nem önálló mentális tér. A mentális terek nevének felderítéséhez né-
mi elõzetes ismeretre van szükség. Tudni kell, hogy milyen településrészekben
gondolkodnak a helybeliek. Például városok esetében ne tekintsük kézenfek-
võnek, hogy városrészek után kell érdeklõdünk: lehet, hogy az emberek példá-
ul környékben, negyedben vagy kerületben gondolkodnak, és elõfordul, hogy
egyszerre több, egymást átfedõ/tartalmazó kategóriát is használnak. A helybéli
térelnevezési stratégiák gyakran nem esnek egybe a „hivatalos” geográfiai vagy
közigazgatási nevezéktannal: sok településrésznek van gúny- vagy beceneve,
esetleg „õshonos” vagy „népi” neve, amelyekkel nem találkozhatunk a telepü-
lés térképein. A kérdéseinkre akkor kapunk érvényes választ, ha úgy fogalmaz-
zuk meg a térneveket, ahogy helyben beszélnek róluk (tehát az émikus kategó-
riák használata javasolt).
A mentális terek kiterjedése többnyire bizonytalan: jellemzõ, hogy egy-egy
környék vagy városrész jellegzetes helyeit, fõbb pontjait tudják csak megnevez-
ni a megkérdezettek, de a határai elmosódnak, egybefolynak a következõ men-
tális térrel, vagy a megkérdezett számára ismeretlen „fehér folttal”.
Bizonyos esetekben viszont a határ világos és félreérthetetlen: nem szüksé-
ges bizonygatni például, hogy Pest és Buda határa a Duna, vagy hogy Szeged
város határa az árvízvédelmi körgát. Az ilyen világos és félreérthetetlen határo-
kat nevezzük törésvonalaknak. Jellemzõen egy mentális teret néhány oldalról
törésvonalak, más oldalakról bizonytalan kiterjedésû, puha határvonalak vesznek
körül. Fontos megjegyezni, hogy míg a tervezõk szeretik a határokat az utcák,
fõutak nyomvonalán meghúzni, a mentális térképek épp ellenkezõleg vannak
ezzel: az utca alapvetõen nem határ, hanem egy közösségi tér, amelynek két
oldala szervesen összetartozó dolog. Egy budapesti példával élve, a Király utca
ugyan közigazgatási határ, viszont egyetlen mentális tér. Az utcák közösségi tér
szerepére utal az utca szó régi magyar megfelelõje, a köz, amely egyébként ma
már csak poros falusi mellékutca értelemben használatos a magyar nyelvben.
Az egyes mentális tereken különbözõ tereptárgyak (landmarks) találhatók,
amelyek iránypontként, tájékozódási pontként szolgálnak a mindennapi tér-
használat során. A tájékozódási pontok lehetnek a kívülálló szemével is fontos
helyek, de nem feltétlenül azok; a kolozsvári fiatalok esti találkozóhelye példá-
ul a „ló farkánál”, azaz Mátyás király lovasszobra mögött van, a budapesti
Moszkva téren pedig az „óra alatt”, amely óra pedig nem egy különösebben
jeles alkotás. Nem gyakori, de elõfordul, hogy az adott mentális térre jellemzõ
tájékozódási pont kívül esik a mentális tér határán: például Pécs egészének, il-
letve egyes városrészeinek is egyfajta jelképe, tájékozódási pontja a város hatá-
rán kívül álló, de a városból jól látható adótorony.
Az egyes mentális tereken belül bejárható útvonalak kapcsán mutatkozik
meg legfeltûnõbb módon a helyismeret jelentõsége. Jellemzõ, hogy egy terüle-
ten az idegen a legnyilvánvalóbb, a helybeli pedig a legrövidebb útvonalakat
használja, azaz végsõ soron egészen másként közlekednek. Ha egy településter-
vezõ idegenként tekint a területre, akkor csak a fõ útvonalak fejlesztését fogja
erõltetni, hiszen nem ismerheti a helyi rejtekutakat, lerövidítéseket (shortcut).
Az útvonalak különbözhetnek az egyes közlekedési eszközök szerint; gyakori
például, hogy az emberek autóval, biciklivel vagy gyalog nem a tömegközleke-
dés nyomvonalain haladnak. Jellemzõ, hogy az egyes közlekedéstípusok nem
nagyon szeretik egymás közelségét: az országúti kerékpározás, vagy a kerék-
páros és gyalogos útvonalak olyan kényszermegoldások, amelyek folyamatosan

konfliktust termelnek a gyalogosok, a kerékpárosok és az autósok között.
A csomópontok ott találhatók, ahol az egyes útvonalak összefutnak. Felderí-
tése kevésbé kézenfekvõ, mint az útvonalaké, mert az emberek sokszor nem
csomópontként használják, hanem keresztülutaznak rajta. Néhány csomópont
– de nem az összes – olyan fontos szerepet játszhat a mentális térképeken,
hogy önálló nevet kap, csakúgy, mint a városi terek. Ilyen például Budapesten
az Astoria, az Élessarok Kõbányán, vagy az „Elág” Rákoskeresztúron.
A mentális térelnevezések, tájékozódási pontok stb. ismertségét, illetve a terek-
re vonatkozó egyéb tudati elemeket (például a környékre és lakóira vonatkozó
véleményeket, sztereotípiákat) a közvélemény-kutatásokhoz hasonló módszer-
rel gyûjthetjük és dolgozhatjuk fel.
A megkérdezettre vonatkozó adat (például: a megkérdezett neme, kora, isko-
lai végzettsége stb.), bár fontos információt hordoz, nem mentálistérkép-jellegû
adat.
2. Adatgyûjtõ kérdéssor
A mentális térkép elemeit körültekintõ módon lehet térhasználat közben, részt-

vevõ megfigyeléssel gyûjteni, ez azonban hosszadalmas eljárás, ezért alkalmazott
kutatás során ritkán alkalmazzák. A térképrajzoltatás és interjúkészítés a hetve-
nes évek óta bevett módszer a mentális térképezés során, a kérdõíveket azon-
ban csak késõbb kezdték el használni az adatgyûjtés során. Ennek az az oka,
hogy a hagyományos kérdõív-technika – rugalmatlansága miatt – nem tudja a
mentális terek finom kategóriáit a terephez illeszkedõ módon kérdezni, és az
adatfelvétel eredményei nehezen vagy rosszul értelmezhetõk. A mentális térké-
pezés jellegzetesen olyan téma, amelyet az elõzõ fejezetben bemutatott „rugal-
mas kérdõívvel” érdemes vizsgálni. Ez a pont a kérdõív kérdéseinek összeállí-
tásához igyekszik segítséget nyújtani. A javasolt kérdéssor a strukturált interjú
vázlataként is felfogható.
Mivel elsõsorban az elõzõ pontban említett öt elemre (azaz a mentális terek
elnevezésére, határaira, tájékozódási pontokra, útvonalakra és csomópontokra),
továbbá az adott kutatás szempontjából fontosnak mutatkozó ismertségi illetve
közvélemény jellegû adatokra vagyunk kíváncsiak, az interjúvázlatnak vagy kér-
déssornak ezekre kell rákérdeznie. A következõkben egy javasolt kérdõívvázla-
tot mutatunk be; felhívjuk az olvasó figyelmét, hogy még ezt a rugalmas jellegû
kérdõívvázlatot is minden egyes település, minden kutatás esetében többé-ke-
vésbé a terephez kell igazítani.
Javasolt mentális térkép adatgyûjtõ kérdéssor:
– Mentális tér neve: Ön hol lakik? (Segítõ kérdés: Hogy hívják azt a város-
részt, ahol Ön lakik?)
– Törésvonalak: Ön szerint hol a határ, azaz mi választja el …-t a szomszédos
városrészektõl? (A kipontozott rész helyére mindig az a városrész kerül,
ahol a megkérdezett lakik.)
– Tájékozódási pontok: Ön szerint melyek a legfontosabb tájékozódási pon-
tok, jellegzetes épületek, karakteres helyek …-ben?
– Fõ útvonal: Melyek …-ben a leginkább használt útvonalak, merre szokott
Ön is járni leggyakrabban?
– Csomópont: Hol vannak közlekedési csomópontok …-ben?
– Sztereotípiák: Ön szerint milyenek a …-beli emberek?
– Bármilyen egyéb vizsgálati szempontra utaló kérdés: szolgáltatások, jöve-
delmi viszonyok, ingatlanpiac stb.
A mentális terek sajátsága, hogy van nevük. Kognitív antropológusok úgy fogal-
maznának, hogy attól kognitív egység a földrajzi (fizikai) tér egy darabja, hogy
nevet adtunk neki, és viszont, csak akkor tudunk a földrajzi tér egy adott ré-
szére gondolni, ha szavakba is tudjuk önteni ezt a gondolatot, azaz meg tudjuk
nevezni a teret. Azok a helyek, amelyeknek nincs elnevezése, nem épültek be
a mentális térképbe. Éppen ezért fontos minden kutatást a szavak és kifejezé-
sek gyûjtésével kezdeni – ezek között is elsõsorban a mentális terek neveinek
gyûjtésével, és minél inkább irányítatlan módon.
Szerencsés esetben az „Ön hol lakik?” kérdésre a megkérdezett nem a pon-
tos lakcímét, hanem a magára nézve érvényesnek tartott városrészt (környéket,
negyedet) nevezi meg. Pontosan erre az információra van szükségünk. Általá-
ban azonban a válaszadó valamilyen „hivatalos” választ igyekszik adni, például
valamilyen közigazgatási egység nevét (XXIII. kerület), vagy a pontos lakcímét
(Kossuth utca 5.). Ez az eredmény számunkra fontos lehet, nem szükségtelen
jelölni a kódlapon, de a megkérdezett számára érvényesnek tartott mentális tér
elnevezés elõcsalogatásához segítõ kérdést kell feltenni, például: „Hogy hívják
az Ön városrészét?”, vagy „A Kossuth utca, az melyik városrészben van?” A ru-
galmas kérdõív sem végtelenül rugalmas: ha az egyikféle segítõ kérdés mellett
döntünk, akkor célszerû ahhoz következetesen ragaszkodunk; csak azok az ele-
mek változzanak rugalmasan, hogy például a visszakérdezéskor az utca nevét
értelemszerûen behelyettesítjük. Lehet több segítõ kérdésünk (például jelen
esetben kettõ, arra számítva, hogy a konkrét lakcímet vagy valami hivatalos
körzetet nevez meg a megkérdezett), de csak annyi segítõ kérdésünk legyen a
csomagban, amennyi feltétlenül szükséges, semmivel sem több.
A mentális terekben való gondolkodás nagymértékben függ attól, hogy ki

mióta lakik a környéken, helyben dolgozik-e vagy sem, helyben járnak-e isko-
lába a gyerekei, esetleg maga is oda járt. Elképzelhetõ, hogy a megkérdezett nem
gondolkodik más mentális térben, mint a saját lakása és annak címe. Éppen
ezért a mentális terekre vonatkozó néhány segítõ kérdésen túl a választ nem
kell erõltetni.
Más kutatások céljaira semmiképp sem vehetjük át szó szerint az egész kér-
déssort és azon belül az elsõ kérdést; a kérdéseket a helyi közeg nyelvének
megfelelõen át kell alakítani. A segítõ kérdés például nem tartalmazhatja a „vá-
rosrész” kifejezést, ha egy faluban kérdõívezünk. Nem tartalmazhatja a „telepü-
lésrész” szót sem, mert azt pedig senki sehol nem használja, legfeljebb a többi
szociológus. Mindenhol olyan kifejezést kell használni, amit helyben használnak:
negyed, környék, szeg stb. Az is elképzelhetõ, hogy nincs olyan gyûjtõfogalom
(lexéma), amelyet helyben a mi településrész szavunknak felelne meg, csak az
egyes részeknek van neve külön-külön. A szöveggyûjtemény idekapcsolódó
fejezetében például Gencs mentális térképének készítésekor ütköztünk ebbe a
nehézségbe. Ilyenkor másfajta, a terephez illeszkedõ segítõ kérdéseket kell
megfogalmazni.
Az ötödik fejezetben utaltunk arra, hogy rugalmas kérdõív nem jelent mód-
szertani „puhaságot”. Jelen esetben például a gyûjtendõ adatok köre „kemény”
információ, igaz, csak nominális skálán értékelhetõ. A mentális terek, iránypon-
tok stb. nevei nem egy végtelen sokaság. Bár látszólag nyílt kérdést teszünk fel,
az adatrögzítés a kódlapon a zárt kérdésekhez hasonlóan történik: az idõköz-
ben kiderülõ mentális térképelemeket a kérdõívezés egy adott pillanatában ösz-
szesítjük, kódszámmal látjuk el, és a továbbiakban csak a kódokat rögzítjük. Ha
új elem bukkan fel – aminek nem nagy a valószínûsége – akkor azt egyelõre
betûvel célszerû rögzíteni, a kérdõívezés végén majd az is kódot kap. A kód
alapján készíthetünk statisztikát például a mintabeliek térbeli megoszlásáról,
egyes mentális tereken belüli tájékozódási pontok ismertségérõl stb.
Kevesebb magyarázatot igényel, hogy a kérdõív rugalmas jellege hogyan
növeli az érvényességet. Épp azért van szükség a rugalmas kérdõívre, hogy a
válaszadó szavait használva, a megkérdezett számára otthonos módon folytas-
suk le a kérdõívezést. Egy elõre eltervezett és a városrész gyûjtõfogalmat stan-
dardizáló kérdés (például: „Milyen a lakossági szolgáltatások színvonala az Ön
kerületében?”) strukturálja, irányítja a megkérdezett gondolkodását; ráerõltet a
megkérdezettre egy olyan városrész-koncepciót, amelyet õ esetleg nem is tart
érvényesnek. Nem tudjuk, hogy a válasz valóban a kerületre vonatkozik-e, vagy
annak egy kisebb részére, ahol õ él, esetleg az egész városra, vagy kerületha-
tártól függetlenül bármire, amit magára nézve érvényesnek tart. Abban viszont
biztosak lehetünk, hogy válaszunk érvényessége gyenge, mert a szolgáltatások
színvonalának érzékelése általában nem áll meg a kerülethatároknál. Az ilyen
tereptávoli módon fogalmazott és standard módon kezelt (azaz rugalmatlan)
kérdés annyit ér, mintha az illetõ véleményét általában a szolgáltatások színvona-
láról kérdeznénk, földrajzi kötöttségek nélkül, majd a választ területi megoszlás
alapján értékelnénk. Tegyük hozzá, hogy az (egyébként valós kutatásból merí-
tett) példa „lakossági szolgáltatás” fogalma sem terepközeli kifejezés, azaz nem
a település lakói, hanem e kérdõív tervezõi tudnának válaszolni a kérdésre.
A rugalmas kérdõív két további elõnye a mentális térképezés során, hogy
egyrészt segít megõrizni a beszélgetés folyamatosságát (ami bizalmat teremt),
másrészt pedig kontrollálható, hogy mely segítõ kérdések hatására hangzik el a
mentális tér neve. Az adatfeldolgozás során értékelhetõ az az információ, hogy
például az emberek a mentális tér (városrész) nevét az „Ön hol lakik?” kérdésre
közvetlenül vagy az elsõ-, vagy a másodikfajta segítõ kérdésre válaszul jelölték
meg; ha már a leginkább nyílt formájú kérdésre is felbukkan a helyi mentális tér
neve, akkor az nyilván nagyon releváns, érvényes kategória, más esetben kevés-
bé, vagy egyáltalán nem.
A törésvonalakra vonatkozó kérdés („Ön szerint hol a határ, azaz mi választja el

…-t a szomszédos városrészektõl?”) esetében szintén rugalmas kérdésrõl van
szó: a kipontozott rész helyére mindig az a mentálistér-elnevezés kerül, ahol a
megkérdezett lakik, azaz amit az elõzõ kérdésben megnevezett. A terület hatá-
rára vonatkozó kérdésre adott válasz a mi fogalmaink szerinti törésvonalakat
fogja jelenteni, azaz olyan határokat, amelyek kognitív értelemben világosan,
élesen elválasztják az adott mentális teret a többitõl. A válaszadók azonban nem
fogják a teret minden irányban lehatárolni: amely irányba nem mondanak ilyen
határokat, arra a mentális tér kiterjedése bizonytalan. Például ha egy mexikóit
megkérdezünk, hogy mely országokkal szomszédos Mexikó, akkor valószínûleg
azt válaszolja, hogy az Egyesült Államokkal. Keveseknek jut eszébe, Mexikónak
déli szomszédja is van, Guatemala. Ez azt is jelenti, hogy a kognitív átjárható-
ság dél felé sokkal nagyobb, a tudati különbségek észak felé sokkal nagyobbak.
Másik interjús tapasztalaton alapuló példa, hogy a budapesti Belváros sokak
szerint a Dunától a kiskörútig tart, ami a kelet–nyugati irány, de az észak–déli
kiterjedésben sokan bizonytalanok. Ebbõl az is következik, hogy a mentális te-
rek olykor átfolyhatnak egymásba, illetve részben fedhetik egymást.
Sokszor tapasztaljuk, hogy ugyanazon a területen élõ emberek különbözõ
kategóriákat mondanak saját városrészükre: például a budapesti Nemzeti Múze-
um környékét néhányan nyolcadik kerületnek (Józsefvárosnak), mások belvá-
rosnak tartják, hangsúlyozva, hogy a „nyócker” csak odébb kezdõdik. Az egy-
mást fedõ mentálistér-kategóriáktól nem kell megijedni, sõt ez épp egy olyan
kutatási eredmény, amelynek a feltárására törekszünk a mentális térképezés
során. Az sem baj, ha egy kérdéses elem „lelóg” a térképrõl, azaz kívül esik
(vagy kinyúlik) a településhatáron.
A tájékozódási pontok a szubjektív térérzékelésnek megfelelõen sokfélék lehet-

nek. Efrájim Kishon ad jó példát egy „szabványos” útbaigazításra Tel Aviv egyik
gyorsan városiasodó területén: „– Menjen, uram, most itt egyenesen, amerre csak
lát, az elsõ keresztutcánál ne forduljon balra, a másodiknál se, a harmadiknál ta-
lán. Ott fog találni a sarkon egy szerelõt, aki veri a fiát, errõl lehet megismerni.
Ezután menjen egyenesen, amíg egy meszesgödörig nem ér, ott forduljon jobb-
ra, és menjen, amíg jegenyefák vannak. Itt jön egy nagyon pocsolyás rész, mert
a lefolyó eldugult. A pocsolyánál forduljon balra, és menjen végig a vaskerítés
mellett, amíg egy döglött macskához nem ér, ahol majd megmondják magának
a továbbiakat, mert innen már nem olyan könnyû eligazodni…” 29 A példakérdés-
ben szereplõ felsorolást („Ön szerint melyek a legfontosabb tájékozódási pontok,
jellegzetes épületek, karakteres helyek ...-ben?”) általában érdemes átalakítani,
úgy, hogy megfeleljenek a helyben érvényes kategóriáknak.
Az útvonalak és csomópontok gyûjtése során általában nem azt érdemes kérdez-

ni, hogy a megkérdezett szerint merre közlekednek az emberek – ezt a kérdést
sokan vizsgáztatásként élnék meg, ami vagy ellenszenvet, vagy éppen azonosu-
lást vált ki, és egyfajta hivatalos választ generál –, hanem azt, hogy õ merre köz-
lekedik leggyakrabban, esetleg mindkét kérdést egyszerre. („Melyek …-ben a
leginkább használt útvonalak, merre szokott Ön is járni leggyakrabban?”) A cso-
mópontok az útvonalak elemzése során, azok metszéspontjaként is meghatároz-
hatók, de mindenképp érdemes ellenõrizni egy irányítatlan kérdéssel, hogy a
helyben élõk is csomópontoknak tartják-e ezeket a helyeket („Hol vannak köz-
lekedési csomópontok …-ben?”).
A településrészekhez kötõdõ egyik legáltalánosabb nem térjellegû információ,

amit a legtöbb kutatás során érdemes gyûjteni, a „genius locii” (a hely szelleme),
vagyis az egyes mentális terekhez és azok lakóihoz kötõdõ közkeletû megíté-
lések, sztereotípiák, hangulati, szubjektív vagy érzelmi elemek. Minél egysze-
rûbben kérdezünk rá, annál jobb. (Például: „Ön szerint milyenek a ...-beli em-
berek?”, „Milyen …-ben élni?”) A kérdés kapcsán ne feledkezzünk meg arról az
etikai megfontolásról, hogy csak olyan információt hozhatunk nyilvánosságra a
megkérdezettekrõl (aggregált formában is), amilyent õk is nyilvánosságra hoz-
nának magukról. Épp ezért az egyes mentális terek megítélésekor csak az ön-
Efrájim Kishon (1967) 1984: Válaszúton. In uõ: Veszett ernyõ nyele. Budapest: Európa
29
Könyvkiadó, 288–289.
megítéléseket szabad nyilvánosságra hozni, bár az adatgyûjtés és elemzés során
a külsõ megítéléseket is figyelembe vehetjük.
A vizsgálati szempontoknak megfelelõen további kérdéseket tehetünk fel, pél-

dául a szolgáltatások, jövedelmi viszonyok, ingatlanpiac stb. helyzetének meg-
ítélésére vonatkozóan az egyes (vagy több, esetleg az összes) mentális térre
vonatkozóan. A kutatási kérdésektõl függõ kérdések megfogalmazására érte-
lemszerûen nincs állandó recept; a következõ néhány kérdés átvételét ezért
nem javasoljuk más kutatások során, csak arra mutatunk egy példát, hogy egy
szerkezeti terv készítése során a megbízó önkormányzat és a rendezõ kollégák
által javasolt kérdést miként adaptáltuk a mentális térképezõ jellegû kutatásba:
– Az Ön városrésze Eger városhoz képest:
1. háttérbe szorított
2. azzal harmonikus viszonyú
3. elõnyös helyzetû
4. egyéb, éspedig: …
– Milyen szolgáltatásokat, intézményeket hiányol leginkább …-ben?
– Ön szerint … (városrész neve) mire alkalmas leginkább? (Segítõ kérdés:
Mely városi funkciók, milyen feladatok ellátására lenne leginkább hivatott?)
(A kódok nem felolvasandók!)
1. idegenforgalom
2. lakóövezet
3. kisvállalkozás
4. egyéb, éspedig: …
A kérdésre adott válaszokat egy táblázatban összesítettük, amely a szöveggyûj-

temény jelen fejezethez kapcsolódó blokkjában az Egerrõl szóló tanulmányban
olvasható. A táblázat kívülállónak természetesen nem mond sokat, de a terve-
zõknek segítséget jelentett a munkavégzés során.
3. Rajzoltatás- és rajzolástechnikák kézzel és számítógéppel
Jelen kötet – részben terjedelmi, részben szerkesztési okokból – nem foglalkozik

a rajzoltatás és a grafikai jellegû adatok statisztikai feldolgozásának újabb kér-
déseivel, sem pedig a számítógépes térképrajzolás eszközeivel. A következõk-
ben dióhéjban leírt eljárás azoknak a korai technikáknak felel meg, amelyeket
vázlatosan már bemutattunk Stanley Milgram párizsi kutatásainak ismertetésekor
(lásd keretes írásunkat, néhány oldallal korábban), illetve a módszertanról írot-
tak közben. Hogy ne ismételjük a korábban leírtakat, e helyütt csak megvalósí-

tás lépéseit tekintjük át röviden.
Kulcskifejezések:
– a térképrajzolás mint interjútechnika;

– kötetlen felidézés (free recall);
– irányított felidézés;
– a kutató mentális térképe és az interpretáció.
A térképrajzoltatás egy sajátos interjútechnikaként, illetve, ha nagy mennyiség-

ben, standard módon rajzoltatunk térképelemeket, akkor kérdõív-technikaként
fogható fel. A térkép elemeit csoportos interjú keretében is gyûjthetjük. Az in-
terjú egy része verbális, más része nonverbális, grafikai jellegû; ettõl függetlenül
mindazok a módszertani, formai, etikai stb. megfontolások, amelyek általában
az interjútechnikára vagy a kérdõívezésre vonatkozóan érvényesnek szoktunk
tartani, itt is megállják a helyüket. A szöveggyûjtemény ötödik fejezetében a
szerzõk jó betekintést nyújtanak az interjútechnika, illetve a kérdõívezés alapve-
tõ kérdéseibe, az ötödik fejezet bevezetõ tanulmánya pedig a terepen való alkal-
mazás sajátos eseteirõl ír; mindezeket itt szintén nem áll szándékunkban meg-
ismételni.
Aki még nem végzett térképrajzoltatást, azt gondolja, nehéz feladat felnõtt
embereket rávenni a rajzolásra, de ez nincs így: a térbeli tájékozódásra vonat-
kozó kérdések során az emberek természetesnek tartják, hogy lerajzoljanak egy
térképvázlatot. Az alapszituáció – azaz hogy a kutató a környezettel ismerkedik
– hiteles: a megkérdezettek természetesnek tartják, hogy a kutató idegen az
adott környezetben, míg õk helybeliek, akik helyismeretük révén tájékoztatást
nyújthatnak. Amikor a kutató a megkérdezett mentális térképét deríti fel, kifeje-
zi azt, hogy értékeli a helyismeretet; ez a válaszadónak pozitív visszajelzés, ami
növeli az önbizalmát, meg tudja teremteni azt a bizalmi viszonyt, ami késõbb a
terepmunka teljes idõtartama alatt fontos lehet. A rajzoltatást számtalan terep-
munka-taktika segítheti, például amikor a kutató magának kezd el rajzolni egy
vázlatot, majd az interjúalany(ok) belejavítanak, végül átveszik a rajzolást. Az is
elképzelhetõ, hogy végig a kutató rajzolja a térképet, az interjúalany(ok) instruk-
ciói alapján; ha csoportos interjút készítünk, akkor a mentális tér körüli vitákból
még az az információ is leszûrhetõ, hogy hol mutatkozik különbség a különbö-
zõ társadalmi csoportok (például idõsek és fiatalok, férfiak és nõk, dolgozók és
inaktívak stb.) térelképzelései között.
A térképeket általában fehér lapon, minden további instrukció nélkül szokás
rajzoltatni; ezt nevezzük – pszichológiából kölcsönzött kifejezéssel – kötetlen
felidézés (free recall) módszernek. Másik eljárás, hogy a térképen bizonyos ele-
meket elõre meghatározunk (például egy folyó vonalát, az ország- vagy telepü-
léshatárt stb.), illetve bizonyos képeket mutatunk fel, és az alapján beszéltetjük,
illetve rajzoltatjuk az interjúalanyt – ezt nevezzük kulcsingervezérelt felidézésnek
vagy egyszerûen irányított felidézésnek. Az irányított felidézés módszernél több
dolgot meg kell fontolni, például a színek vagy a vonalak vastagság, valamint a
fényképek beállítása mind-mind sokféleképpen befolyásolják a válaszadást. Mi-
vel mindezek tárgyalására jelen kötetben nincs mód, az olvasónak inkább a sza-
bad elõhíváson alapuló módszert javasoljuk követni.
Az interjúk és a térképrajzoltatás során – egyfajta esszencialista megközelítés
szerint – a kutató számára lassan kirajzolódik a településen élõk mentális térképe.
(A konstruktivista álláspont szerint viszont nem tárható fel a településen élõk
közös mentális térképe: a fizikai térrõl nincs állandó kognitív képünk, a men-
tális térkép elválaszthatatlan attól a pillanatnyi kontextustól, amelyben a megfi-
gyelt tudati folyamatok végbemennek.) A térképelemek összesítésére léteznek
bizonyos számítógépes technikák az irányított felidézésen alapuló technikák
esetén, sõt kötetlen felidézés esetén is készíthetünk néhány egyszerû statisztikát
például egyes térképelemek elõfordulásának gyakoriságáról. Ennek ellenére
fontos tisztázni, hogy a végeredmény alapvetõen nem a helybéli emberek, még
csak nem is mintába bekerültek közös mentális térképe, hanem a kutatóé, aki
a tudását persze az interjúsorozat alapján szerezte.
Amennyiben a kutató nyíltan beismeri, hogy a saját, nem pedig a helybeliek
mentális térképét készítette el az adott településrõl, úgy annak sincs morális
akadálya, hogy saját mentális térképét grafikusan is felvázolja, azaz – interjúala-
nyaihoz hasonlóan – maga is elkészítse a település kognitív térképét. Ez a tér-
képvázlat, a hozzá tartozó kiegészítõ információval együtt, jelenti a vizsgálati
eredményt.
Tegyük hozzá, hogy míg régebben ezek a térképek kézzel készültek, napja-
inkban általában valamelyik számítógépes grafikai programmal. A térképek
alapja a település „hivatalos” térképe, például a szerkezeti terv, várostérkép vagy
légifelvétel. Ezek a méretarányos térképek elsõ ránézésre „jobbak”, mint kézzel
rajzolt elõdeik. A valóságban a mentális térképeknek nem kell méretarányosak-
nak lenniük, sõt épp az a „jó”, ha érzékeltetni tudják a kézzel rajzolt térképek
információgazdagságát, például azzal, hogy a fõutak aránytalanul szélesek, a
fontos helyek túl nagyok, vagy hogy a kevéssé fontosnak tartott tereknek még
a helye sem marad meg a térképen.
4. Adatfeldolgozás és interpretáció
Az adatfeldolgozás során a legnagyobb gondot az jelenti, hogy a terepen gyûj-

tött adatok egy része a térre, más része pedig a megfigyelt személyre vonatko-
zik; az adatfeldolgozás és interpretáció során a legnagyobb gondot a kétféle adat
közös kezelése, illetve közös közzététele, publikálása jelenti.
Kulcskifejezések:
– térre vonatkozó versus a megkérdezetthez tartozó (analitikus) adatok;

– interaktív lehetõségek;
– internetes lehetõségek.
Egyszerûen fogalmazva, a mentális térképezés során a térre vonatkozó, illetve a

megfigyelési egységre vonatkozó (analitikus) adatokkal dolgozunk. Közelebbrõl
vizsgálva a kérdést viszont azt tapasztaljuk, hogy a legtöbb térre vonatkozó in-
formációt egyúttal a megkérdezettekhez is köthetjük, és statisztikai programcso-
magokkal is elemezhetjük. Ilyen értelemben analitikus adatként kezelhetjük a
mentális tér megnevezésére, határára, útvonalaira stb. vonatkozó információk
gyakoriságát, akár szóban hangzott el, akár térképeken tüntették fel azokat. A tér-
re vonatkozó tudati tartalmakat – azaz a tulajdonképpeni mentális térképeket –
azonban nem tudjuk a hagyományos társadalomtudományos eljárásokkal ele-
mezni; például a mentális tér kiterjedése (határai) esetében nem tudjuk egyszerû
statisztikai eszközökkel megragadni, hogy hol húzódnak a határok, hanem csak
azt, hogy hány ember szerint. A térre vonatkozó információk standardizált gyûj-
tése, statisztikai adatfeldolgozása és interpretációja – mint erre a kötetben több
helyütt utaltunk – nem megoldhatatlan feladat, de az ezzel kapcsolatos kísérle-
ti módszerek bemutatása túlmutat jelen kötet keretein.
Összefoglalva gondolatmenetünket, azt javasoljuk a kutatóknak, hogy men-
tális térképezés során a térre vonatkozó információt alapvetõen fejben feldol-
gozva mint a kutató mentális térképét tegyék közzé; a hagyományos statisztikai
eljárásokkal feldolgozható adatokat viszont valamelyik statisztikai adatbázis-ke-
zelõvel dolgozzuk fel.
Az eredeti kutatási kérdések megválaszolásához többnyire a térképi és az
analitikus adatok közös interpretációjára lenne szükség. Ha az eredményeket
papír alapú tanulmányon kell átadnunk, akkor a lehetõségeink meglehetõsen
korlátozottak: annyit tehetünk, hogy egyes analitikus adatokat nem a térkép utá-
ni táblázatban vagy szöveges leírásban, hanem a térképen vagy a térkép körüli
fülszövegeken tüntetünk fel. Amennyiben a tanulmányt digitális formában kell
átadnunk, esetleg kifejezetten internetes célokra szánjuk, érdemes kihasználni a
digitális technikák interaktív lehetõségeit, amelyek révén a térkép adott pontjára
kattintva a kért információt a legkönnyebben értelmezhetõ formában mutatja be.
5. Mentális térképek ellenõrzése más módszerekkel.

Továbblépés mentális térkép alapján
A mentális térkép a településkutatás során nagyon ritkán tekinthetõ „végter-

méknek”: általában további kiindulási alapot jelent további vizsgálatokhoz.
Hogy a mentális térképezésre alapozó további elemzések tévútra ne fussanak,
a mentális térképezés eredményeit a helyi lakosság bevonásával kell ellenõrizni
(monitoring).
Kulcskifejezések:
– monitoring fókuszcsoportos vizsgálattal;

– a résztvevõ megfigyelés monitoring-lehetõségei;
– a széles nyilvánosság monitoring-szerepe;
– továbblépés a mentális térkép kategóriái alapján;
– kapcsolatháló-elemzés lehetõségei.
A mentális térképezés leggyakoribb adatgyûjtési technikái az interjúzás, illetve a

kérdõív. Ha az adatgyûjtés eredményeképp a kutató elkészítette a saját mentális
térképét, érdemes ezt még a továbblépés elõtt más módszerekkel leellenõrizni.
Jellemzõ, hogy a kisebb településeken sincs „egységes” mentális térkép, ki-ki
a saját szûkebb környezetét ismeri alaposabban; a legátfogóbb képpel gyakran
a kívülrõl jött kutató rendelkezik, aki viszont kívülállóként azt nem tudhatja,
hogy a teljes kép kiket érinthet kellemetlenül, kiket fognak helyben elítélni mi-
atta, vagy mit tartanak esetleg a helybeliek nevetségesnek. Mindezen vélemé-
nyek felszínre hozatalának a legkézenfekvõbb eszköze a fókuszcsoportos vizs-
gálat. Míg a sok egyéni interjú mellé még néhány további egyéni interjú nem
sok újat mondana, addig néhány fókuszcsoport, épp a csoporton belüli interak-
cióknak köszönhetõen (ami ennek a mûfajnak a sajátja), kiválóan modellezi a
közösség reakcióját.
Az emberek sok helyzetben másként viselkednek, mint ahogy nyilvánosan
véleményt nyilvánítanak. Mindannyian nagyra értékeljük például, ha egy domb-
oldalról szép a kilátás, az ott élõk azonban hajlamosak hozzászokni, és a minden-
napi teendõk közepette ritkán állnak meg néhány percre a kilátásban gyönyör-
ködni. A térhasználattal kapcsolatos legtöbb észrevétel megfigyelés, pontosabban
résztvevõ megfigyelés közben leshetõ el.
Ha már elég bizonyosak vagyunk abban, hogy megállják a helyüket a men-

tális térképünk elemei, akkor érdemes kiállni vele a széles nyilvánosság elé,
például a helyi újság vagy a helyi televízió segítségével. Bár a helyi sajtó egyol-
dalú kommunikációt folytat, a visszajelzések mégis fontosak lehetnek a kutató
számára; egyrészt, ha rossz úton jár, akkor sok visszajelzést kap, másrészt pe-
dig, ha kevés a visszajelzés, akkor feltehetõen a téma iránt leginkább érdeklõ-
dõ, gyakran helytörténet iránt érdeklõdõ, idõsebb helyi polgárok jelentkeznek,
akik többnyire hasznos kiegészítésekkel/helyreigazításokkal szolgálhatnak. Ha a
mentális térkép kategóriái a széles nyilvánosság próbáját is kiállták, akkor az
eredményeket biztonsággal lehet használni a további kutatások során.
A mentális térkép kategóriái sokszor jó kiindulási alapot jelenthetnek például
a helyi népjóléti, vállalkozásösztönzõ vagy humánerõforrás-fejlesztõ programok
elõkészítése során. A területi kérdések mindezeknél a szempontoknál fontosak
lehetnek, a területi kérdéseket pedig alapvetõen a térrõl alkotott helyi elképze-
lések – azaz a helyi mentális térkép – határozzák meg. A szöveggyûjtemény
kapcsolódó fejezetében Kõszegrõl szóló tanulmányrészlet például az ingatlan-
piac elemzését mutatja be a helyi mentális térkép kategóriái alapján.
Az egyes mentális terek (például városrészek, vagy egy térség települései)
közötti kapcsolatok elemzése szintén hasznos információkkal szolgálhat: új
szempontból világíthatja meg a szegregáció kérdését (különbözõ társadalmi
csoportok földrajzi elkülönülését/elkülönítését), vagy rámutathat arra, hogy kap-
csolati szempontból mely településrészek központi, és melyek periférikus vagy
elszigetelt helyzetûek. A szöveggyûjtemény Gencsrõl szóló tanulmánya egy te-
lepülésközi kapcsolatok vizsgálatáról szóló példát mutat be.
VII. KAPCSOLATHÁLÓ-ELEMZÉS

Technika vagy paradigma? ..... 191
Kapcsolatháló- és kapcsolatitõke-elemzések ..... 194
A kapcsolatháló-elemzés tudományos és gyakorlati alkalmazásai ..... 196
Kapcsolatháló-elemzés a településkutatás során ..... 198
Kapcsolatháló-elemzõ ábécé ..... 202
Esettanulmányok, példák ..... 235
Egyetemközi kapcsolatháló a Kárpát-medencében, 2002 ..... 236
Véleményhálók: a készülõ filmtörvény véleményezése, 1997 ..... 240
Magyar fogalomtár ..... 245
Keretes írás:
José Luis Molina: Társadalmi kapcsolathálók elemzése.
Egy bevezetés. (Részlet) ..... 197
Futó Péter, Lányi Pál és Soltész Anikó:
A regionális klaszterek definíciója az Európai Unióban,
Magyarországon és a nemzetközi szakirodalomban ..... 199
Behálózva. Recenzió Barabási Albert László könyvérõl ..... 205
1 Szántó Zoltán: A kapcsolatháló-elemzés szociometriai gyökerei ..... 649
1 Kürtösi Zsófia: A kapcsolatháló-elemzés módszertani alapjai ..... 663

Bevezetés
A kapcsolatháló-elemzés napjaink egyik tudományos divatjává vált. Bár ez az

irányzat több évtizedes múltra nyúlik vissza, a széles közönség inkább a termé-
szettudományos megközelítéseket ismerhette meg a közelmúltban megjelent
nagy sikerû kézikönyvekbõl, így Barabási Albert László, Duncan Watts és Marc
Buhannan munkáiból. (Barabási könyvérõl lásd keretes írásunkat a 205. oldalon.)
Jelen fejezetben elõször a társadalmi kapcsolatháló-elemzés elmélettörténe-
tét tekintjük át – törekedve arra, hogy minél kevesebb átfedés legyen a szöveg-
gyûjteményben foglaltakkal –, majd a kapcsolatháló-elemzés néhány fontos
kérdését, illetve tudományos és gyakorlati célú alkalmazásait ismertetjük. Az ezt
követõ alfejezetet „szamárvezetõnek” szánjuk, mely bevezeti az olvasót a kap-
csolatháló-elemzés alapjaiba. Bár a fejezet túl rövid ahhoz, hogy tartalmazni tud-
ná a módszer minden csínyját-bínját, a fejezet lépéseit követve, reményeink sze-
rint az olvasó eljut egy olyan tudásszintre, ahonnan továbblépni már több örö-
möt jelent, mint bosszúságot. Az autodidakta továbblépést segítik az ajánlott iro-
dalmak és honlapok, valamint szöveggyûjteményünk írásai is.
A szöveggyûjtemény elsõ írása, Szántó Zoltántól, a hazánkban jól ismert szo-
ciometriai irányzatot, illetve a kapcsolatháló-elemzést mint a szociometria álta-
lánosítását mutatja be. Írása elsõsorban azoknak a pedagógiai végzettségû szak-
embereknek lehet hasznos, akik már tanultak szociometriát. A következõ írás
Kürtösi Zsófia módszertani útmutatója. Mindkét szöveg elsõ közlés.
A regionális hálók vagy klaszterek fogalmával – keretes írásban – Futó Péter
és szerzõtársai összefoglalója ismerteti meg az olvasót. Ugyancsak keretes írás-
ként szerepel José Luis Molina könyve bevezetõjének egy gondolata, amely a
kapcsolatháló-elemzés kurrens kutatási témáit tekinti át. A fejezetben több he-
lyütt felhasználtam a Szociológiai Szemlé ben és a Falu Város Régió ban koráb-
ban megjelent írásaim részleteit.
Elmélettörténet
A társadalmi kapcsolatháló-elemzés fontos módszertani és elméleti elõfutára a

szociometria (Moreno 1934),1 mely a harmincas évektõl kezdve foglalkozott kis-
közösségeken belüli társas kapcsolatok vizsgálatával. Mérei Ferenc munkássága
nagyban hozzájárult a diszciplína újabb eredményeihez. A szociometria hazai
1
Moreno, Jacob Levy 1978 (1934): Who Shall Survive? Foundations of Sociometry, Group
Psychotherapy, and Sociodrama. Beacon: Beacon House.
ismertségét elsõsorban annak köszönheti, hogy alapjai a hazai pedagóguskép-
zés fontos részét képezik. Szántó Zoltán (2004, szöveggyûjteményünkben)
amellett érvel, hogy a kapcsolatháló-elemzés a szociometria általánosításaként is
felfogható.
Elsõsorban eredeti kutatástechnikai megoldása és meglepõ eredményei mi-
att emelhetõ ki az egyik korai kapcsolati kutatás, Stanley Milgram 2 „kis világ”
elnevezésû kísérlete. Milgram úgy küldetett csomagokat az Egyesült Államok
egyik sarkából a másikba, hogy a postázók mindig csak egy személyes ismerõ-
süknek adhatták át a küldeményt. Kiderült, hogy átlagosan 5-6 ismerõs közbe-
iktatásával mindenki ismer mindenkit az Államokban.
A szociológiában a kapcsolati szempontú paradigmaváltás Mark Granovetter 3
1973-ban publikált írása, „A gyenge kötések ereje” nyomán következett be. Ezzel
egyidejûleg a gráfelmélet, mátrixelmélet újabb eredményei jelentették a mate-
matikai alapot a kapcsolatháló-elemzés módszertani fejlõdéséhez. A nyolcva-
nas–kilencvenes években a módszertan és az elmélet látványos fejlõdésnek in-
dult. Hogy csak néhány eredményt említsünk, a hálósûrûség és -központiság
mérõszámainak kidolgozásával, a kapcsolathálók vizualizációjával, a strukturá-
lis lyukak koncepciójának megalkotásával, a kapcsolatháló-dinamikával kapcso-
latos kutatások az elmúlt évtizedekben jelentõs elõrelépést hoztak.
Kevesen tudják, hogy a társadalmi kapcsolatháló-elemzésnek antropológiai
gyökerei is vannak. A kapcsolatok vizsgálatát Alfred Reginald Radcliffe-Brown
ajánlotta elõször a társadalomkutatók figyelmébe a brit Királyi Antropológiai
Társaságbeli elnöki székfoglaló beszédében, 1940-ben. Több áttekintõ munka a
brit szociálantropológiához és a „manchesteri iskolához” köti a kapcsolatháló-
elemzés kialakulását. Nagy hatású volt Larissa Adler Lomnitz 4 1971-ben publi-
kált munkája a chilei középosztály társas kapcsolatainak szerepérõl, mely meg-
jelent magyarul is. Az antropológusok számára fejlesztett Anthropack nevû
szoftver a kilencvenes évek elején az egyik elsõ kapcsolatháló-elemzésre is al-
kalmas programcsomag volt. Az antropológus végzettségû programkészítõ, Steve
P. Borgatti pedig részt vett az UCINET programcsomag-fejlesztésében – napjaink-
ban a kapcsolatháló-elemzéssel foglalkozó kutatók többsége ezt a szoftvert
használja.
A kapcsolatháló-elemzések egyes eredményei a neoklasszikus közgazdaság-
tan kritikájának is tekinthetõk. Granovetter (1973) bemutatta, hogy a munkaerõ-
piacon azért nem érvényesülhet tökéletesen a kereslet és kínálat hatása, mert
2
Milgram, Stanley 1967: The Small Word Problem. Physiology Today 1967/2: 60–67.
3
Granovetter, Mark 1973: The strength of weak ties. American Journal of Sociology 78:
1360 – 1380.
4
Adler Lomnitz, Larissa 1998 (1971): Komaság: kölcsönös szívességek rendszere a chilei
városi középosztályban. Replika 29: 139–150. www.replika.hu
VII. KAPCSOLATHÁLÓ-ELEMZÉS 191

a legtöbb ember a modern korban is ismerõsei révén próbál munkát találni. A cikk
a XX. század egyik legtöbbet hivatkozott írása lett. Más szerzõk késõbb a leg-
tökéletesebbnek hitt piacokról (tõzsde, biztosítás, nagyvállalati szektor) mutat-
ták ki, hogy itt sem csak a kereslet és kínálat határozza meg az üzletmenetet, a
személyes kapcsolatoknak ugyanolyan fontos szerepük van (például: Baker
19845). A kilencvenes években több hazai kutatás is vizsgálta a nagyvállalatok
összefonódásait és a kapcsolatok nemzetgazdasági jelentõségét (például: Stark
1994,6 Vedres 19977).
A kapcsolatháló-elemzés – talán mert relatíve fiatal tudomány – nem egyfor-
mán elterjedt a világ valamennyi országában. A legtöbb kapcsolati témájú pub-
likáció az Egyesült Államokban születik, Európában pedig Hollandiában, Spa-
nyolországban, Szlovéniában és nem utolsósorban Magyarországon folynak
kapcsolatháló-kutatások. A kapcsolati szemlélet népszerûsítésében fontos szere-
pet játszottak a magyar nyelvû egyetemi jegyzetek és szöveggyûjtemények,
Angelusz Róbert és Tardos Róbert8 (1991), Utasi Ágnes9 (1991), illetve Lengyel
György és Szántó Zoltán10 (1994, 1998) szerkesztésében. A hazai kutatók írásai
többnyire elolvashatók a hazai kapcsolatháló-elemzõk honlapján (www.social-
network.hu).
Technika vagy paradigma?
A kapcsolatháló-elemzés néhány vonásában alapvetõen különbözik más elemzõ

eljárásoktól. Jelen fejezetben (némi egyszerûsítéssel) három kulcselemet eme-
lünk ki:
– új típusú adatokat gyûjt;

– új elemzési kérdéseket fogalmaz meg;
– új elemzési módszereket használ.
Baker, Wilfred E. 1984: The Social Structure of a National Securities Market. American
5
Journal of Sociology, 89/4: 775–811.

6
Stark, David 1994: Új módon összekapcsolódott régi rendszerelemek: rekombináns tu-
lajdon a kelet-európai kapitalizmusban. Közgazdasági Szemle, 1994/11–12.
7
Vedres Balázs 1997: Bank és hatalom. A bankok helye a magyar nagyvállalatok kapcso-
lathálójában. Szociológiai Szemle, 1997/2.
8
Angelusz Róbert és Tardos Róbert (szerk.) 1991: Társadalmak rejtett hálózata. Budapest:
Magyar Közvéleménykutató Intézet.
9
Utasi Ágnes (szerk.) 1991: Társas kapcsolatok. Budapest: Gondolat.
10
Lengyel György és Szántó Zoltán (szerk.) 1994: A gazdasági élet szociológiája. Budapest:
Aula; Lengyel György és Szántó Zoltán (szerk.) 1998: Tõkefajták: A társadalmi és kulturá-
lis erõforrások szociológiája. Budapest: Aula.
Új típusú adat (relációs ismérv)
A „relációs ismérv” kifejezést a hatvanas években Lazarsfeld és Menzel11 (1961)

vezették be, megkülönböztetésül az analitikus és a kontextuális ismérvektõl. Az
analitikus ismérv a megvizsgált egyedhez elválaszthatatlanul hozzá tartozó infor-
máció. Egy fejlesztési terv közgazdasági hatásvizsgálatakor többnyire analitikus
adatokat, például megtérüléseket, várható foglalkoztatotti létszámot elemzünk.
A kontextuális adatok ezzel szemben a környezetre, a relációs adatok pedig a
környezettel való kapcsolatra vonatkoznak. A relációs ismérv mindig egyszerre
legalább két szereplõ közötti kapcsolatot jellemez.
Analitikus ismérv például, hogy van-e középiskola egy településen. Kontex-

tuális, hogy a térség településeihez viszonyítva alacsony vagy magas-e az érett-
ségizettek aránya. Relációs ismérv lehet például, hogy hová mennek továbbta-
nulni a diákok, vagy mely településekrõl jelentkeztek a középiskolába.
Képzeljük magunkat egy hitelkérelmet elbíráló velencei kalmár szerepébe. Míg

egy mai banki alkalmazott elsõsorban mérlegadatok (azaz analitikus adatok)
alapján dolgozna, egy részvényelemzõ már a várható piaci környezeti hatásokat
is figyelembe venné (ez kontextuális ismérv), a kalmár pedig azt is kiszimatol-
ná, hogy a hitelkérõ milyen más fontos személyekkel, vállalkozásokkal áll kap-
csolatban.
A kapcsolat kívül esik a többi formális elemzés érdeklõdésén, gyakorlati jelen-

tõségével viszont mindenki tisztában van. Az információ megszerzéséhez és ér-
tékeléséhez – bizalmas jellegénél fogva – a kapcsolatháló-elemzés megjelenése
elõtt egy velencei kalmár agyafúrtságára volt szükség.
Új elemzési kérdések (kapcsolatok)
A kapcsolatháló szemléletû megközelítés új kérdéseket vet fel. Nem egy válla-

lat, iparág vagy település, régió helyzete, hanem vállalatok, iparágak, települé-
sek vagy régiók kapcsolatai kerülnek górcsõ alá. A teljes hálóra irányuló kuta-
tás során olyan kérdéseket fogalmazhatunk meg például, hogy: elég sûrû-e a
11
Lazarsfeld, Paul F. és Herbert Menzel 1961: On the Relation between Individual and
Colective Properties. In: Etzioni, Amitai (szerk.): A Socilogical Reader on Complex
Organisations. London, New York.

háló? (A sûrûség a lehetséges és a valós kapcsolatok aránya.) Hol vannak sû-
rûsödési pontok, vagy ellenkezõleg, strukturális lyukak? Hogyan definiálhatók
az egyes hálózati csoportok? Mely pontok töltenek be közvetítõ szerepet? Hány
lépésben lehet elérni egyes csoportokat, tagokat?
A kapcsolatok két szinten vizsgálhatók: az egész kapcsolathálót, vagy pedig
egy-egy konkrét szereplõ (azaz sok pont) egyéni hálóját elemezzük. Az egyes
pontok kapcsolataira fókuszáló vizsgálatot nevezzük kapcsolati tõke elemzés-
nek. A kapcsolati tõke elemzések olyan kérdésekkel foglalkozhatnak, hogy az
egyes szereplõknek (cég, település, személy stb.) hány kapcsolata van, kikkel
tartanak kapcsolatot, milyen jellegûek a kapcsolataik, és mire használják azokat.
Új elemzési módszerek
(mátrix- és gráfelmélet, új számítógépes algoritmusok)
A kapcsolatháló-elemzés elterjedésének útjában leginkább az áll, hogy nem

kompatibilis a bevett statisztikai módszerekkel. Egyszerûen fogalmazva: míg a
többi adatbázis-kezelõ oszlopaiban a változók soraiban a megfigyelési egységek
szerepelnek, addig a kapcsolatháló-elemzés adattábláiban a sorokban és az osz-
lopokban is a megfigyelési egységek vannak. Az adatok nem egy-egy megfigyelt
alanyra, hanem két alany kapcsolatára vonatkoznak egyszerre. A megszokott
statisztikai programcsomagok – például Excel vagy SPSS – nem végeznek háló-
elemzési mûveleteket.
A módszertani elõzmények (pl. diád- és triádelméletek vagy a szociometria)
meghaladása óta a kapcsolatháló-elemzés módszertana a modern matematika,
elsõsorban a mátrix- és gráfelmélet eredményein nyugszik. Ma a társadalmi kap-
csolatháló-elemzõk többsége a számításokhoz Ucinet, Egonet vagy Pajek prog-
ramokat, a grafikus megjelenítéshez (gráfok rajzolásához) pedig Netdraw,
KrackPlot és más szoftvereket használ. A szoftverek gyors fejlõdésének köszön-
hetõen az egyre bonyolultabbá váló számítások elvégzése egyre egyszerûbb.
Az Ajánlott irodalomban ajánlott honlapokról a legtöbb szoftver ingyen letölthe-
tõ vagy kipróbálható.
Kapcsolatháló- és kapcsolatitõke-eelemzések
A kapcsolati tõke fogalmát a legtöbb kutató James Coleman és Pierre Bourdieu

nyomán használja. Coleman (1990)12 három tõkefajtát különböztet meg, az anya-
gi tõkét (ez a megszokott tõke fogalmat jelenti), a humán- vagy tudástõkét, illet-
ve a társadalmi vagy kapcsolati tõkét. Coleman meglátása szerint a három tõke-
fajta mindegyike külön-külön is hozzásegíthet valakit céljai eléréséhez, ráadásul
a különbözõ tõkefajták átkonvertálhatók egymásra, azaz tudástõke révén kap-
csolatokra tehetünk szert, a kapcsolatainkat anyagi tõkére válthatjuk, és így to-
vább. Coleman munkássága óta a kapcsolati tõke mérhetõsége és a konverzió
módja fontos társadalomtudományos kérdéssé vált. Bourdieu, bár egyes mun-
káiban maga is használja a tõke imént említett hármas felosztását,13 más írásai-
ban Colmannál lényegesen összetettebb képet vázol fel a különbözõ tõketípu-
sokról. Bourdieu14 szerint az életünk során sokfajta célt tûzhetünk ki magunk
elé. A célok (Bourdieu-nél: tétek) eléréséhez tõkére van szükségünk. Az egyes
téteket – melyek megszerzéséért versengés folyik – azonban csak az annak
megfelelõ tõkével lehet megszerezni. A tétek és a tõkék érvényessége határolja
be azt a mezõt, ahol a versengés zajlik. A mezõ határai ott húzódnak, ahol ha-
tásai véget érnek. Minden egyes mezõhöz tehát sajátos tétek és tõkék tartoznak.
Az egyes tõkefajták bizonyos feltételek mellett átkonvertálhatók egymásra.
Bourdieu értelmezésében a mezõk száma végtelen, beszélhetünk például mû-
vészi, vallási vagy gazdasági mezõrõl. Hogy csak egy példát emeljünk ki, a val-
lási mezõben a szereplõk (egyházak) versengenek egymással a hívõ lelkekért
(tétek) azokkal a spirituális és hagyományba ágyazott tudástartalmakkal, amit
vallásnak nevezünk (tõke). Ennek megfelelõen nem három, hanem végtelen
sok tõkefajtáról beszélhetünk. A kapcsolati tõke alapvetõen a kapcsolati mezõ-
ben, kapcsolati tétek (célok) elérésére használható; bármilyen más tét megszer-
zéséhez tõkekonverzióra van szükség.
12
Coleman, James S. (1990): Foundations of Social Theory. Boston: Harvard University
Press.
13
Bourdieu magyarul is megjelent írásai közül például: Bourdieu, Pierre 1997: Gazdasági
tõke, kulturális tõke, társadalmi tõke. In: Angelusz Róbert (szerk.): A társadalmi rétegzõ-
dés komponensei. Budapest: Új Mandátum; Bourdieu, Pierre 1978 (1972): A szimbolikus
tõke. In: Léderer Pál és Ferge Zsuzsa (vál.): A társadalmi egyenlõtlenségek újratermelõdése:
Tanulmányok. Budapest: Gondolat.
14
A tõkefogalmak a szerzõ több munkájában kifejtésre kerültek, ám ezek helyett – egy-
szerû nyelvezete és követhetõsége miatt – inkább egy vele készített interjúszöveget aján-
lunk az olvasó figyelmébe, amely magyar fordításban is megjelent: Loic J. D. Wacquant
1990 (1989): A reflexív szociológia felé. Mûhelybeszélgetés Pierre Bourdieu-vel. Replika,
(1) 1990/1: 51–68.

A kapcsolatháló-elemzés szemszögébõl tekintve a kapcsolatitõke-elemzések
legfontosabb sajátossága, hogy nem a teljes kapcsolathálóra, hanem az egyes
szereplõk kapcsolataira figyelnek. Az egyes szereplõk hálóját a kapcsolatháló-
elemzõ szaknyelv egohálónak nevezi. Ehhez képest a teljes hálót networknek,
azaz kapcsolathálónak nevezzük. Az egoháló-vizsgálatok és a kapcsolatháló-ku-
tatások a rész és az egész, illetve a mikro- és makroperspektíva új ruhájaként je-
lentkeznek a kapcsolatháló-elemzésben. A mikro és makro kifejezések használa-
ta azonban megtévesztõ lehet. Jellemzõen a teljes hálóra koncentráló kutatások
– éppen a teljesség igénye miatt – kisebb kapcsolati rendszerekkel foglalkoznak,
a kapcsolatitõke-elemzés viszont dolgozhat reprezentatív mintavétellel, és na-
gyobb sokaságra érvényes megállapításokat is tehet.
/
7.1. ábra. Egészben a rész. Kapcsolatháló és egoháló
A kétfajta megközelítés egymástól eltérõ módszertant követ, és másfajta kutatási

kérdésekre remélhet választ.
A kapcsolatitõke-elemzések középpontjában magukban álló szereplõk vannak,

azaz a kutatók az egyes pontok kapcsolatait igyekeznek számba venni. A gyûj-
tött információ (a pont kapcsolata, vagyis az egoháló) a megfigyelési egységhez
elválaszthatatlanul hozzátartozik, csak arra jellemzõ. Éppen ezért a kapcsola-
titõke-kutatás eredménye az analitikus adatokhoz, azaz a többi, megszokott sta-
tisztikai adathoz hasonlóan gyûjthetõ és dolgozható fel. Lehetséges például rep-
rezentatív mintát venni, és a mintába került esetekre vonatkozó információt (pél-
dául az ego kapcsolatainak számát) a megszokott módon elemezni.
A teljesháló-kutatások a háló minden egyes pontját bevonják a vizsgálatba. Ép-

pen ezért általában nem lehetséges mintát venni, hanem egy jól specifikált kör
valamennyi tagjától (vagy tagjáról) kell adatot szerezni. A „teljesség” igénye a
gyakorlatban sokszor nem teljesíthetõ, de mindig arra kell törekedni, hogy a
vizsgált sokaság kapcsolatairól minél teljesebb képünk legyen.
Ugyanazon szereplõk között más és más szempontok szerint eltérõ jellegû
hálók vázolhatók fel. Másként néz ki például egy kistérségi kapcsolatháló a
szennyvízhálózat, a tõkebefektetések és a munkaerõ napi ingázásának iránya
alapján. A különbözõ szempontok szerint felvázolt kapcsolathálók összehason-
líthatók, így további elemzésre adnak módot, és alkalmasak a korábbi vizsgálati
eredmények kiegészítésére, ellenõrzésére.
A kapcsolatháló-eelemzés tudományos és gyakorlati alkalmazásai
José Luis Molina áttekintése szerint a kapcsolatháló-elemzés terén publikált írá-

sok közel háromnegyede nem alkalmazott, hanem módszertani jellegû (lásd ke-
retes írásunkat). Az új elemzési technikák vagy elméleti keretek kidolgozásáról
beszámoló munkákban az empíria sokszor csak példaként jelentkezik. Ez érthe-
tõ jelenség egy viszonylag fiatal és rendkívül gyorsan fejlõdõ diszciplína esetén.
A módszertani és elméleti viták fontos témái például az erõs és gyenge kötések,
a kis világok, a strukturális hasonlóság vagy a hálók változásainak dinamikája.
Az empirikus kutatási területek között leggyakoribb a különbözõ közössé-
gek, köztük virtuális közösségek vizsgálata, de szintén jelentõs irodalma van a
terjedési folyamatok (diffúziók), a cégösszefonódások (tulajdonlás, érdekközös-
ség, beszerzési vagy piaci együttmûködés stb.) vagy a kommunikációs csatornák
kutatásának. A kapcsolatháló-elemzéseknél lényegesen gyakoribbak a kapcso-
latitõke-, azaz egoháló-elemzések.
A gyakorlati célú alkalmazások közül elsõsorban a kapcsolati tanácsadást, a

kapcsolatitõke-mérést és auditot, illetve a konfliktuskezelés során alkalmazott
véleményháló-kutatást érdemes kiemelni.
A fejlett országokban az üzleti tanácsadás új területévé nõtte ki magát a kap-
csolati tanácsadás, amely elsõsorban stratégiai üzleti kapcsolatok kialakításában
segít: mely tulajdonosi körrel érdemes szorosabb kapcsolatot kiépíteni, milyen
piacokhoz mely szereplõkön keresztül vezethet a legrövidebb út etc. Az egyik
elsõ tanácsadó céget egyébként a neves kutató, Ronald Burt hozta létre. A kap-
csolatháló-elemzés iránti érdeklõdés oka külföldön elsõsorban az eredmények
gyakorlati hasznában rejlik. Bár stratégiai kapcsolati tanácsadás egyelõre nincs
hazánkban, vannak kapcsolatépítést segítõ cégek, amelyek elsõsorban potenciá-
lis partnereket mutatnak be egymásnak, például beszállítókat a leendõ megren-
delõnek.
José Luis Molina:

Társadalmi kapcsolathálók elemzése.
Bevezetés. (Részlet)
Molina, José Luis 2001: El análisis de redes sociales. Una introducción. Barcelona:
Editions Bellaterra.
Domonkos Orsolya és Hári Péter fordítása
Fel kell tenni a kérdést, hogy a kap- tések súlya még nagyon jelentõs. Pél-
csolathálók vizsgálata egy új társada- dául a társadalmi kapcsolatháló-elem-
lomtudományos irányzat, vagy csak zéssel foglalkozó folyóirat, a Social
kiegészítik a hagyományos kutatáso- Networks száz cikkének vizsgálatakor
kat kapcsolati adatokkal a valóság az derült ki, hogy százból negyvenkét
pontosabb értelmezése céljából. A kér- publikáció kifejezetten statisztikával il-
dés nem eldöntött. Számos szerzõ úgy letve módszerekkel kapcsolatos, meg-
tartja, hogy a kapcsolathálók vizsgála- elõzve olyan lényeges témákat, mint a
ta egy új paradigma, mely képes a tár- személyes kapcsolatok területe, a kö-
sadalom struktúrájának meghatározá- zösségek, vagy a kölcsönös segítség
sára és jellemzésére, nemcsak metafo- hálói. (A Social Networks 1979 óta
rikus, hanem operatív formában is. megjelenõ negyedévi folyóirat, elekt-
Álláspontunk szerint a bizonytalan- ronikusan a www.elsevier.com olda-
ság annak köszönhetõ, hogy egy még lon hozzáférhetõ. Jelen áttekintés az
kialakulófélben lévõ megközelítésrõl 1992 és 1999 között közreadott publi-
van szó. Ilyen körülmények között a kációkat és az azokban hivatkozott
módszertani és statisztikai megközelí- korábbi cikkeket tekinti át.)
Témák Szám
Statisztikák és módszerek 42 ’’’’’’’’’’’’’’’’’’’’’
Személyes hálók, közösségek, kaláka 14 ’’’’’’’
Szervezeti dinamikák 10 ’’’’’
Cserekapcsolatok hálói 8 ’’’’
Egészség, AIDS 6 ’’’
Megfigyelések, terepmunka és alkalmazások 5 ’’
Társadalmi hálók fejlõdése
fejlõdése 5 ’’
Társadalmi tõke 3 ’
Megismerés és társadalmi hálók 3 ’
Vizualizáció, ábrák és programok 2 ’
Politikai hálók 1
Virtuális közösségek 1
Összesen 100
Míg a kapcsolati tanácsadás strukturális elemzésen alapul, addig a kapcsolati
audit alapvetõen kapcsolatitõke-elemzés, vagy más néven egoháló-vizsgálat.
A kapcsolatitõke-elemzés révén olyan, korábban csak „pletykaszinten” észlelt,
fontos információk válnak mérhetõvé, mint például egy közéleti személyiség
befolyása, egy település vagy egy magánszemély társadalmi presztízse, egy cég
holdudvara stb. A cégek kapcsolati tõkéjének egy része nyilvános adat, ezek-
nek az értéke mérhetõ, akár pénzben is kifejezhetõ, és a cégértékelõ audit része
lehet. Ilyen mérhetõ információ például a tulajdonosi kör kiterjedtsége, a beszál-
lítókkal vagy vevõkkel való kapcsolat rétegzettsége stb.
A kapcsolatháló-elemzés véleményhálók feltárására, azaz egy vita értelmezésére

is használható. A vita – különbözõ vélemények ütköztetésének színtere – min-
den demokratikus intézmény természetes velejárója. A nézõpontok értelmezése
azonban nem mindig egyszerû feladat; gyakran nehéz meghatározni a frontvo-
nalakat és a véleménykülönbségeket. Különösen igaz ez a közszereplésre, a
médiában folytatott politikai vitákra, ahol bevett stratégia a diskurzus elterelé-
se. Egy politikai diskurzus során védekezni vagy cáfolni népszerûségvesztéssel
járhat. Célravezetõbb tudomásul sem venni a felvetett kérdéseket, és új szem-
pontokat, új kérdéseket megfogalmazni. Egy-egy vitában az új érvek száma ex-
ponenciálisan növekszik. Ekkora tömegû információt nem könnyû megfelelõen
kezelni. Megfelelõ matematikai modell híján a bevált gyakorlat szerint a hozzá-
szólók a diskurzus menetét fejben szokták tartani. Ez a módszer óriási szellemi
kapacitást és sajátos érzékenységet igényel, de még ezek birtokában is óhatat-
lanul tökéletlenebb eredményekre vezet, mint egy számítógépes adatfeldolgo-
zás. A módszer szemléltetésére jelen fejezetben egy esettanulmányt ismertetünk,
amely egy szûkebb szakma képviselõi közötti párbeszédet elemez.
Kapcsolatháló-eelemzés a településkutatás során
A területi, térségi fejlesztések kapcsán egyre több szó esik a helyi vagy regionális
gazdasági kapcsolatok kiépítésérõl, fejlesztésérõl. A régiók gazdasági szerepét
például sokan egy információs és innovációs hálóként képzelik el. A Gazdasá-
gi Minisztérium egyik képviselõje egyszer úgy fogalmazott, hogy a nagyválla-
latok, multinacionális cégek versenytársai nem a kis- és középvállalkozások,
hanem ezek regionálisan szervezõdõ termelési, információs és innovációs háló-
zatai lehetnek.
Míg abban nincs vita a vidékfejlesztõk és a gazdaságpolitikusok között, hogy
a regionális és kistérségi szintû gazdaságszervezés egyfajta hálóépítés lesz, ki-
sebb azonban az összhang a hálózatszervezés mikéntjével kapcsolatban. Nincs

például egységes elképzelés arra nézve, hogy mit is jelentenek a regionális
együttmûködési hálók vagy klaszterek (a témával kapcsolatban lásd keretes írá-
sunkat). Gazdaságpolitikai kérdésekkel jelen kötet nem foglalkozik, viszont
egyértelmûen a kapcsolatháló-elemzést tartjuk a meglévõ gazdasági és társadal-
mi hálók feltérképezésére alkalmas módszernek. A szakszerû elemzés révén
kezdõdhet el egy-egy területen a hálózatfejlesztés, a helyi vagy a regionális gaz-
dasági kapcsolatok kiépítése. Településkutatás során leggyakrabban az önkor-
mányzatok együttmûködési hálóit, a migrációs és munkavállalási irányokat,
közlekedési kapcsolatokat szoktuk feltérképezni és elemezni. Kapcsolatháló-
elemzést nemcsak regionális, de településrészek közti kapcsolatok elemzésére
is érdemes használni.
Egy másik alkalmazási terület a véleményhálók feltárása. A térségi szemléletû

helyi tervezés erõsítését, a térségi véleményhálók feltárását célozza a település-
rendezésrõl szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 10. § 4. pontja, amely leszögezi,
hogy a településszerkezeti tervet a szomszédos települési (kerületi, megyei stb.)
önkormányzatokkal is egyeztetni kell.
Futó Péter, Lányi Pál és Soltész Anikó:

A regionális klaszterek
definíciója az Európai Unióban, Magyarországon
és a nemzetközi szakirodalomban
A klaszterek olyan, vállalatokból és nális klaszter esetében a közös tevé-

intézményekbõl álló hálók, melyek vi- kenységeket legtöbbször a térségfej-
szonylag kis földrajzi területen viszony- lesztés szándéka integrálja.
lag nagy számú vállalkozást, viszony- Sem Magyarországon, sem az Európai
lag kis számú iparágat képviselnek, és Unióban nem létezik hivatalos, min-
egymással együttmûködnek. Egyes denki által elfogadott és használatos
klaszterekben szakmai szervezetek, klaszter-definíció.
kamarák, kutatási és oktatási szerveze- – A Széchenyi Terv korábbi Regio-
tek is részt vesznek, esetleg közpon- nális Gazdaságfejlesztési Programja
ti, regionális vagy helyi kormányzati RE-1-es pályázatának (2001 novembe-
intézményeket is tartalmaznak. A há- rében közzétett) klaszter-definíciója ez
lóépítés alapja valamilyen közös tevé- irányú törekvésnek tekinthetõ. Esze-
kenység, például közös marketing, in- rint: „A klaszterek földrajzi közelségen
nováció, gyártástechnológia, közös alapuló vállalati stratégiai szövetségek,
beszállító- vagy célpiac, esetleg egysé- amelyek a külsõ versennyel szemben
gesen felhasznált nyersanyag. Regio- egységesek, belsõ viszonyaikat pedig
egyaránt jellemzi a konkurencia és a csoportjai, melyek lehetnek együttmû-
közös helyi érdekek összehangolása, a ködõk és/vagy versenyzõk, melyek
partnerek közötti bizalmi tõke megléte. földrajzilag egy vagy több régióban
A klaszter vállalkozásait informális koncentrálódhatnak, melyek meghatá-
kapcsolatok kötik össze, a közösen vég- rozott területre/ágazatra koncentrálnak,
zett innovációk, a piaci igényekhez közös technológiák és képességek kö-
igazodó képzés, a hálókon belüli köz- tik õket össze, és amelyek lehetnek
vetlen és célzott információáramlás tudományos alapúak (science based)
révén csökkenthetõk a tranzakciós vagy hagyományosak (traditional).
költségek, ezáltal pedig az adott térség A klaszter-fogalmat a szakirodalom-
vállalkozásainak versenyképessége nö- ban állandó vita övezi. Porter (1998:
vekszik.” 199.) a következõ definíciót alkalmaz-
– Az Európai Unió Vállalkozási Fõ- za: „A klaszter földrajzilag egymáshoz
igazgatósága által kijelölt szakértõcso- közel elhelyezkedõ vállalatok és kap-
port felvállaltan kerüli, hogy határo- csolódó intézmények meghatározott
zott definíciót adjon a klaszter – úgy- gazdasági területen együttmûködõ
mond – „ködös” (nebulous) fogalmá- csoportja, melyeket hasonlóságuk és
ra, helyette inkább a klaszterek fajtáit egymást kiegészítõ mivoltuk köt ösz-
határozták meg (EU DG Enterprise sze.” Rosenfeld (2002) különbséget
2002). A jelentés szerint a klaszterek tesz klaszterek és hálók között:
olyan, egymástól kölcsönösen függõ
vállalatok és kapcsolódó intézmények
Hálók Klaszterek
Olcsóbb szolgáltatások igénybevételét Specializált szolgáltatásokat vonz egy
lehetõvé
teszi lehetõvé régióba
Korlátozott tagságú Nyitott tagságú
Szerzõdéses megállapodásokon Piaci dinamikán alapul
alapul
Komplex termelési folyamatokba Igényt generál egyre több cég számára,
történõ bekapcsolódást tesz lehetõvé
lehetõvé melyek hasonló képességekkel
rendelkeznek
Együttmûködésen alapul
Együttmûködésen alapul Versengést igényel és feltételez
Tagjainak közös üzleti céljaik vannak Tagjait kollektív vízió vezeti
Feser (et al. 2001) megkülönbözteti a ható) klasztereket. Három különbözõ

lokalizált (egy régióba tartozó) és a klaszterdefiniáló elvet (kapcsolattí-
nem lokalizált (több régióban talál- pust) különböztet meg:

– Értéklánc-kapcsolat: a beszállítói Applied Industry Cluster Studies. In:
láncokat integráló vertikális klaszter. Economic Development Quarterly 2001
– Munkaerõpiac: a cégek ugyan- march.
azokkal dolgoztatnak, egyazon mun- – Porter, M. E. 1998: On Competi-
kaerõforrásból merítenek. tion. Harvard Business School Press.
– Innovációs klaszterek: tagjai ki- – Rosenfeld, Stuart A. 2002: Creating
cserélik kulcsinformációikat, techno- Smart Systems. A guide to cluster
lógiai változásokhoz vezetõ tudásukat. strategies in less favoured regions.
European Union-Regional Innovation
– Feser, Edward J., Kyojun Koo, Strategies. In: Rosenfeld, Stuart A.
Henry C. Renski, Stewart H. Sweeney (szerk.): Regional Technology Strategies.
2001: Incorporating Spatial Analysis in Carrboro, North Carolina, USA.
Etikai kérdések
Részben etikai, részben kutatástechnikai kérdés az erõs és gyenge kötések meg-

különböztetése. Bár Granovetter hivatkozott munkája óta a fogalmakat a leg-
több kapcsolatháló-elemzõ kutató használja (természetesen a megközelítéssel
vitatkozó írások száma sem kevés), tény, hogy a megkérdezettek gyakran nehe-
zen választják szét például a munkatárs és a barát fogalmakat, vagy nem feltét-
lenül tartják erõsebb kapcsolatnak a távoli rokont, mint a közeli kollégát. A ku-
tatók szeretnek szilárd kategóriákban gondolkodni, a terep kevésbé. Fontos,
hogy az elemzés és a tanulmány végül ne a kutató, hanem a megfigyelt közeg
látásmódját tükrözze.
Hasonló megfontolásból óvatosan kell bánni a kapcsolati tõke értékelésével
is. Elõfordulhat például, hogy a kutató jelentõs gazdasági kapcsolatként értékel
egy olyan viszonyt, amelyet a szereplõk bensõséges érzelmi kapcsolatként él-
nek meg, gazdasági vonatkozásaitól függetlenül.
A legtöbb társadalomtudományos szöveg és ábra a kívülállóknak nem sokat

mond, a kapcsolati térképek (gráfok) böngészése azonban a laikusoknak is ér-
dekes feladat lehet, melybõl sok információhoz juthatnak. Éppen ezért a kuta-
tónak óvatosnak kell lennie a kapcsolatháló vizuális megjelenítésekor.
A gráfokon megjelenik az egyes szereplõk valamennyi kapcsolata. Még ha
egyes szereplõket név nélkül jelenítünk is meg, a többiek kapcsolataiból köny-
nyen ki lehet következtetni, kirõl van szó. Éppen ezért csak akkor szabad ne-
veket használni, ha nyilvános adatbázisból dolgozunk, vagy ha az eredmények
publikálásába minden szereplõ beleegyezett. Ha ez nincs így, akkor jobb a tel-
jes ábrát anonimizálni, azaz minden szereplõt kóddal jelölni.
A gráfok esetében a pontok elhelyezkedésének vagy színének általában
nincs jelentõsége. A vizsgált szereplõk viszont jobbára nem képzettek a gráfel-
méletben, így õk jelentõséget tulajdoníthatnak annak is, hogy melyik másik sze-
replõ mellé sorolták, vagy hogy milyen színû az õket reprezentáló pontocska.
Épp az ilyen kérdések tisztázása érdekében fontos az ábrát visszajuttatni a vizs-
gált szereplõkhöz, és tisztázni a lehetséges félreértések forrásait.
A 2001 szeptemberében történt merényletek ráirányították a különbözõ hírszerzõ

ügynökségek figyelmét a kapcsolattartás, a kommunikáció megfigyelésének
biztonságtechnikai fontosságára. A megfigyelésnek nincsenek technikai akadá-
lyai: a világon a legtöbb szerver regisztrálja a rajta átmenõ adatforgalmat (ez sok
országban törvényi elõírás). A személyes kapcsolattartás ellenõrzését különösen
megkönnyítik a 2001 után létrejött, baráti szálakat meghívásos alapon regisztráló
és hálóként bemutató internetes oldalak. Sok kutató akaratán kívül dolgoz ki
megfigyelésre is alkalmas módszereket, miközben az internetes adatforgalmat és
személyes kapcsolattartást elemzi.
Kapcsolatháló-eelemzõ ábécé
Az ábécé – a többi fejezetben található részekhez hasonlóan kalauz kíván len-

ni a módszertannal ismerkedõ kutatók részére. Célja, hogy átsegítse az olvasót
a kezdeti lépéseken, melyek segítség nélkül meglehetõsen nehezek és fárasztó-
ak lennének, és eljuttassa addig a pontig, ahonnan már egyszerûbb az önálló
továbblépés. A többi fejezettõl eltérõen azonban itt nem számítunk arra, hogy
az olvasó bármiféle elõzetes ismerettel rendelkezik. Éppen ezért még inkább
ügyelünk arra, hogy az alapoktól ismertessük a kutatástervezés folyamatát, és a
lehetõ legegyszerûbb formában mutassunk be néhány alapvetõ elemzési tech-
nikát. Az itt ismertetett eljárás tanulás céljára jó lehet, de egy valódi kutatás el-
végzéséhez természetesen további ismeretszerzésre van szükség.
1. Az elsõ kérdés: kapcsolatitõke- vagy kapcsolatháló-elemzés
A kutatástervezés kulcsfogalmai a következõk:
– témaválasztás;
– mintaválasztás kapcsolati tõke elemzés esetén;
– minél teljesebb körû vizsgálat kapcsolatháló-elemzés esetén;
– kapcsolatitõke-elemzések;
– kapcsolatháló-elemzés.

Mint minden módszertan követésekor, a kapcsolatháló-elemzés során is fontos,
hogy a kutató ne a mindenkori módszertani divatokra, hanem elsõsorban a téma
sajátos adottságaira, tényleges információszükségletére legyen tekintettel a téma-
választáskor.
A kutatás elején a kutatónak legelõször azt kell eldöntenie, hogy kapcsolat-
háló- vagy kapcsolatitõke-kutatást szeretne-e folytatni. Bár vannak olyan példák,
sõt az Egonet vagy a Siena programcsomagok révén kész algoritmusok is létez-
nek, amelyek összekötik a kétfajta elemzési eljárást, mégis célszerûbb, ha a ku-
tató határozottan az egyik- vagy a másikfajta kutatási irány mellett teszi le a vok-
sát. Ha a kapcsolati tõke kutatást választjuk, és egy nagy sokaságból merített
reprezentatív mintát elemzünk, akkor általában már nem nyerhetünk teljes há-
lóra vonatkozó adatokat. A kétfajta kutatási irányt csak úgy lehet összeegyeztet-
ni, ha összefüggõ hálóból indulunk ki, ez esetben viszont az egoháló-elemzés
sokszor nem mond többet, mint ami a háló struktúrájából egyébként is látszik.
Kapcsolatitõke-elemzés esetén az adatokból az analitikus elemzésekhez ha-
sonló módon készíthetünk adatbázist, és „szokásos” módon elemezhetünk, SPSS-
szel, vagy más programcsomagokkal.
Kapcsolatháló-elemzés esetén eltérõ szemlélettel, másfajta adatokból indu-
lunk ki, és sajátos elemzési technikákat valósítunk meg. A további pontok csak
a hálóelemzéssel foglalkoznak.
2. Adatgyûjtési technikák
Megfontolnivalók:
– Sok szereplõt kutassunk vagy keveset?

– A vizsgálatba bevontak körének meghatározása.
– A mintavétel esélye és veszélyei.
– Kvalitatív adatgyûjtési technikák.
– Kvantitatív adatgyûjtési technikák.
– Dichotóm változók.
A kapcsolatháló-elemzés egyik kulcskérdése, hogy a kutató hogyan határozza

meg azoknak a szereplõknek a körét, amelyekkel foglalkozni akar. Szerencsés
helyzetben a vizsgálat tárgya egy megszámlálható és lehetõleg nem túl nagy
méretû sokaság. Településkutatás során ilyen „átlátható” sokság lehet, példá-
ul egy kistérség vagy akár egy megye települései, vagy egy nagyobb telepü-
lés városrészei. Sok esetben viszont a kutatás kifejezetten nagy sokaságokra vo-
natkozik, például egy kistérség gazdasági szereplõire (vállalkozások, cégek,
nonprofit szervezetek összessége). Bár a sokaság nem végtelen, nehezen lehet-
ne minden egyes szereplõrõl adatot gyûjteni, illetve egy ilyen adatgyûjtés nem
lenne elég mély, csak formális adatokat tartalmazna, tehát alkalmasint amit nye-
rünk a HÉV-en, elveszítjük a MÁV-on.
Sokan azt gondolják, hogy a kapcsolatháló-elemzések azért foglalkoznak
elõszeretettel kisebb sokasággal, mert a módszertan nem alkalmas nagy adattö-
meg kezelésére. A valóságban mind az elemzõ algoritmusok, mind a rendelke-
zésre álló szoftverek képesek tetszõleges méretû adatbázist kezelni, és adekvát
kutatási kérdések esetében vannak is példák rendkívül nagy, akár több millió
vagy milliárd elemû hálók vizsgálatára. A kisebb hálók vizsgálatát a társadalmi
kérdések esetében inkább az adatgyûjtés fenti sajátságai és elméleti megfonto-
lások indokolják. Természetesen elképzelhetõk olyan kutatási kérdések is, ahol
érdemes nagy sokasággal foglalkozni. Ha például valaki a testvérvárosi kapcso-
latokat akarja kutatni, akkor akár egész Európa valamennyi településére vonat-
kozóan is viszonylag könnyen jut megbízható adatokhoz az internetrõl, és nem
kell feltétlenül leszûkítenie a kutatását egyes országokra vagy a nagyobb váro-
sokra.
Nagyobb sokaság esetében tehát – példánkban: cégvilág, vagy egy nagyobb
régió települései – a kutató általában arra kényszerül, hogy valahol meghúzza a
kutatása határait (vesd össze szöveggyûjteményünkben Kürtösi Zsófia írásával).
Településkutatás során jellemzõen a következõ szempontok alapján szokták ezt
megtenni:
– Legjelentõsebb szereplõk (például: az elsõ 500 legnagyobb árbevételû cég,
vagy 1000 lakos feletti települések).
– Egy kiválasztott, szorosan összetartozó alcsoport, melynek tagjai egy cso-
portba tartozónak tartják magukat, és ezt formálisan vagy informálisan kife-
jezik (például kistérségi önkormányzati szövetség tagjai, vagy egy gazda-
sági kartell).
– Egy központ köré szervezõdõ, hasonló helyzetû (de egymással nem feltét-
lenül kapcsolatban álló) blokk, például egy nagyvállalat és beszállítói, vagy
egy agglomerációs övezet.
– Hólabda-módszer: a választott sokaság néhány tetszõlegesen választott tag-
jától kiindulva, az õ kapcsolataikon továbbhaladva addig folytatjuk a kuta-
tást, amíg a kapcsolati szálak összeérnek. Ezzel biztosítjuk, hogy a legjelen-
tõsebb szereplõk benne legyenek a vizsgálatban, ugyanakkor eljuthatunk a
kapcsolatháló periférikus helyzetû szereplõjéhez is. A módszer veszélye,
hogy egész blokkok maradhatnak ki a vizsgálatból, központi szereplõjük-
kel együtt.

A fentieken kívül természetesen további szempontok is elképzelhetõk a vizsgá-
landó sokaság lehatárolására.
A mintavétel, mint korábban hangsúlyoztuk, alapvetõen az egoháló-kutatások

eszköze. Ennek ellenére egy reprezentatív mintából származó adatok is árul-
kodhatnak a teljes háló néhány sajátságáról, becsülhetõ például a kapcsolatháló
sûrûsége. Az ilyen becslésekkel azonban óvatosan kell bánni. Barabási Albert
László kutatásai épp arra világítottak rá, hogy a skálafüggetlen hálóknak néhány,
sok kapcsolattal rendelkezõ pont a központja, melyek kis valószínûséggel ke-
rülnek be egy reprezentatív mintába, viszont meghatározók a háló struktúráját
tekintve (a témával kapcsolatban lásd keretes írásunkat).
Recenzió Barabási Albert László könyvérõl 15
Barabási Albert László Behálózva címû ig elsõsorban a véletlen gráfok vizsgá-

könyve a 2003-as esztendõ egyik je- latával foglalkoztak. Barabási arra mu-
lentõs könyvsikere volt az Egyesült Ál- tat rá, hogy a természetesen fejlõdõ
lamokban. A könyv alcíme szerint a rendszerekben a kapcsolatok nem
kötetbõl megtudhatjuk, „hogyan kap- véletlenül alakulnak ki, az újonnan ér-
csolódik minden mindenhez, és mit kezõk jellemzõen a korábbi közpon-
jelent ez a tudomány, az üzlet és a tokhoz kapcsolódnak (vö. „kapcso-
mindennapi élet számára”. A New latérzékeny útfüggõség” – Sik 200417).
Scientistben megjelent kritika (Cohen A természetben és a társadalomban
200216) szerint olyan szabályt fedeztek fellelhetõ legtöbb kapcsolatháló ezért
fel, amely egyaránt szabályozza szexu- hatványfüggvény-eloszlású lesz. A fen-
ális életünket, a fehérjék mûködését és ti gondolatmenetbõl következik a ská-
a filmsztárok világát. Ez a „mindenha- lafüggetlenség definíciója: „A véletlen
tó” szabály a skálafüggetlenség. hálózatokban a fokszámeloszlás csú-
A könyv üzenete röviden összefog- csa azt mutatja, hogy a pontok nagy
lalva a következõ: Erdõs Pál és Rényi részének ugyanannyi kapcsolata van,
Alfréd nyomán a matematikusok soká- és az átlagtól eltérõ pontok rendkívül
15
Magyar Könyvklub, 2003. Eredeti megjelenés: Barabási Albert László: Linked. The New
Science of Networks. Cambridge MA: Perseus Publishing, 2002. Jelen szöveg a könyvrõl írt
recenzió egy részlete. A recenzió eredetileg megjelent: Letenyei László 2003: A kapcso-
latháló regénye. Recenzió Barabási Albert László: Behálózva c. könyvérõl. Szociológiai
Szemle, 2003/1.
16
Cohen, David 2002: All The World is a Net. New Scientist, 2338: 2002. IV. 13.
17
Sik, Endre 2004: Network Dependent Path-Dependence. Paper Presented at: 24.
International Sunbelt Social Network Conference, Portoroz.
ritkák. Ezért a véletlen hálózatban a len) hálózat csomópontjainak a meg-
pontok fokszámának van egy jellemzõ hibásodása a hálózatot könnyen szét-
nagysága, egy skálája, amelyet a fok- tördelheti elszigetelt, egymással nem
számeloszlási grafikon csúcsa határoz kommunikáló részekre. (…) Skála-
meg, és amelyet egy átlagos pont segít- független hálózatból (viszont) véletlen-
ségével képzelhetünk el. Ezzel szemben szerûen eltávolítható a pontok jelentõs
a hatványfüggvény esetében az elosz- része, anélkül hogy a hálózat széttö-
lás csúcsának hiánya arra utal, hogy redezne. A skálafüggetlen hálózatok
a valódi hálózatokban nincsen tipikus korábban nem sejtett hibatûrõ képessé-
pont. A pontok folytonos hierarchiáját ge egy, a véletlen hálózatokétól eltérõ
figyelhetjük meg, amely a kevés közép- tulajdonság. Mivel az internetrõl, a vi-
ponttól a sok pici pontig terjed. A leg- lághálóról, a sejtrõl és az ismeretségi
nagyobb középpontot két vagy három, hálózatokról tudott, hogy skálafügget-
valamivel kisebb középpont követi szo- lenek, ezek az eredmények azt jelzik,
rosan, majd egy tucat még kisebb kö- hogy a hibákkal kapcsolatban jól is-
vetkezik, és így tovább, végül elérke- mert ellenálló képességük topológiájuk
zünk a sok kis pontig. A hatványfügg- belsõ tulajdonsága.” (Barabási 2003:
vény szerinti eloszlás tehát arra kény- 9/2 láncszem.) A robosztusság alap-
szerít bennünket, hogy teljesen le- gondolata szerint tehát a néhány nagy
mondjunk a skála vagy a jellemzõ forgalmú központ is egyben tartja a
pont fogalmáról. (…) Ezekben a háló- rendszert, ha a rendszer elemeinek
zatokban nincsen belsõ skála. Ezért nagy része véletlenszerûen megsem-
kezdte csoportom skálafüggetlen háló- misül. Szándékos támadásokkal szem-
zatként említeni a hatványfüggvény- ben azonban ezek a rendszerek véd-
eloszlású hálózatokat.” (Barabási 2003: telenek: néhány központ kiiktatása
6/2 láncszem.) után a rendszer máris elemeire eshet
Barabási és kutatócsoportja a skála- szét. „Jó tudni, ha az ember ezekre a
független rendszerek tulajdonságainak hálózatokra van utalva” – jegyzi meg
leírásával is foglalkozott. Legfonto- Barabási, aki rámutat, hogy egyebek
sabb megállapításuk a rendszer ro- közt a társadalom és az emberi szerve-
bosztusságára vonatkozik. „Egy (vélet- zet is skálafüggetlen kapcsolatháló.
A mintavétel módja nagyban befolyásolja az adatgyûjtés eszközeit. Kisebb soka-

ságnál általában a kvalitatív technikák adekvátabbak, segítségükkel a kapcso-
latok megléte vagy épp hiánya mellett kideríthetõ azok tényleges tartalma, köl-
csönös jellege stb. Településkutatás során, intézményközi kapcsolatok (például
helyi önkormányzatok, nonprofit szervezetek stb.) vizsgálatakor az interjúsorozat
gyakran hoz meglepõ eredményeket. Sok együttmûködés csak szóbeli meg-
egyezésen, pontosabban egy hagyományos bizalmi kapcsolaton alapul, de ennek

ellenkezõjére is találhatunk példát, például hogy a két település vagy a két pol-
gármester közötti rossz viszony miatt nem lehet tartalommal megtölteni az írá-
sos megállapodásokat. A résztvevõ megfigyelés is sokszor lehet hasznos eszköz,
például településközi vagy városrészek közti forgalom vizsgálatakor érdemes
megfigyelni, merre mennek reggel és este az emberek, velük együtt bejárni a jel-
lemzõ útvonalakat stb.
Nagyobb sokaságnál általában nincs lehetõség puha adatgyûjtési technikákra,
a kérdõív, vagy valamilyen nyilvános adatbázis felhasználása lehet járható út.
Kérdõív esetében nem érdemes a kapcsolat tartalmával és mélységével foglal-
kozni. Az olyan kérdések, mint a „Mennyire érzi közel önhöz a rokonait?”, jellem-
zõen sutára sikerednek. A „Kik a legfontosabb üzleti partnerei/vevõi?” kérdésre
az esetek többségében ad hoc, megbízhatatlan válaszokat kapunk. A puha kér-
déseket ezúttal is bízzuk inkább a puha technikákra: jobb egy világos és egy-
szerû kérdõív mellett egy kiegészítõ, de szûkebb körû interjúsorozatot folytatni,
mint a kérdõívet puhítani. A kérdõív kérdései legyenek világosak és félreérthe-
tetlenek, lehetõség szerint csak arra kérdezzenek rá, hogy van-e kapcsolat az
adott szereplõvel a vizsgált szempont szerint, vagy nincs. Ha mások által gyûj-
tött adatokból indulunk ki (pl. cégbírósági adatok, sajtóhírek, szervezeti tagsá-
gok), hasonlóan „egyszerû” adatokat kell keresnünk.
A „kemény” technikák révén is vizsgálhatók érzékeny kérdések. Az interlock
kutatások például azzal foglalkoznak, hogy kik jelentenek személyükben kap-
csolatot az intézmények között, azaz vannak-e olyan emberek, akik egy politikai
csoport képviselõjeként több cég felügyelõbizottságának is tagjai, bár a szerve-
zetek között nincs formális kapcsolat. A települések vagy intézmények közötti
potenciális (kölcsönösen elõnyös) együttmûködések, a megkötött keretegyez-
mények és a tényleges együttmûködések egybevetése szintén érdekes eredmé-
nyeket hozhat.
Már adatfelvételkor tekintettel kell lennünk a késõbbi elemzési technikákra és

az interpretációra. Általában akkor elemezhetõ és interpretálható könnyen az
eredmény, ha az adatok dichotóm (kétértékû) változó, azaz 0 vagy 1 értéket
vesznek fel. Az 1 értelme, hogy van kapcsolat a két szereplõ között, a 0 pedig,
hogy nincs. Sok elemzõ eljárás értékét befolyásolják a (0-1)-tõl eltérõ értékek.
Ez néhány esetben elemzési többletet jelenthet, legtöbbször viszont érvényte-
len eredményekhez vezet. Jelen kötet csak dichotóm változókkal végzett elem-
zések bemutatására vállalkozik, elsõsorban nem terjedelmi okok miatt, hanem
azért, mert gyakorlatban ritkán éri meg mást használni. A (0-1)-tõl eltérõ értéke-
ket, például negatív számokat sokan a kapcsolat erõsségének vagy irányának je-
lölésére szeretnék használni. A kapcsolat erõssége többnyire nehezen definiál-
ható, ordinális skálán értékelhetõ fogalom, statisztikai elemzésbe nem érdemes
bevonni. Ha a kapcsolat erõsségét a rétegezettséggel definiáljuk (hány különbö-
zõ minõségû kapcsolatot ápol egymással két szereplõ, például egyszerre barát
és kolléga), akkor javasolt inkább a különbözõ szempontok szerint egy-egy
újabb mátrixot készíteni, és mindegyikben dichotóm változókkal jelölni, hogy
van-e vagy nincs kapcsolat. Ha a kapcsolat irányát akarjuk jelölni, akkor ugyan-
abban a mátrixban a fõátló alatti vagy feletti értékeket kell kitölteni, aszimmet-
rikus módon. Összességében tehát az adatgyûjtés során a kapcsolat meglétét
kell kutatni, a kapcsolat mélységét és tartalmát viszont inkább kvalitatív módon
érdemes vizsgálni, és leíró jelleggel, elemzés nélkül interpretálni.
3. Adatbázis összeállítása
A következõ pontok megírásánál arra voltunk tekintettel, hogy a kapcsolatháló-

elemzésben egészen járatlan kutató a legelsõ lépésektõl kezdhesse az ismerke-
dést az adatbázis összeállításával és az elemzéssel. Az egyszerûség kedvéért a
példákat a kapcsolatháló-elemzésben jelenleg legelterjedtebb programcsomag,
a Ucinet 6 (Beta, azaz kísérleti) verzióján mutatjuk be. Az ismerkedést megköny-
nyíti, ha az olvasó otthon letölti magának a programcsomagot – a mindenkori
kísérleti verzió ingyen hozzáférhetõ – és úgy követi a lépéseket. Az Ajánlott iro-
dalomban további letölthetõ szoftvereket ajánlunk az olvasó figyelmébe.
Az adatbázis összeállításánál felmerülõ legfontosabb kérdések a következõk:
– adatbázis tervezése;
– keretfájl elkészítése;
– a kapcsolatok értelme;
– szimmetrikus és aszimmetrikus mátrix;
– sor, oszlop;
– adatbevitel.
A leendõ adatbázis kerettáblája már akkor felvázolható, amikor meghatároztuk

a szereplõket, de még mielõtt elkezdenénk adatokat gyûjteni.
A kapcsolatháló-adatbázis kialakításánál legtöbb esetben egy kvadratikus
(négyzetes) mátrix kialakítására kell törekedni. Kvadratikus mátrixunk sorai és
oszlopai ugyanazokra a szereplõkre vonatkozzanak, a mátrix értékei pedig a
köztük levõ kapcsolatot mutassák. A mátrix elemei közötti kapcsolat a sorból
mutat az oszlop felé.
Elképzelhetõk olyan vizsgálatok, mikor nem az összes kapcsolat érdekel ben-
nünket, hanem csak néhány meghatározott ponthoz való kapcsolódás (néhány
kiemelt hálózati pont felé irányuló kapcsolat). Ilyenkor néhány oszlopot (vagy

néhány kivétellel az összes oszlopot) el lehet hagyni. Ez azonban gyakorlatlan
kutatóknak nem javasolt, mert bizonyos elemzési algoritmusok csak n*n-es, az-
az kvadratikus mátrixokon futnak, vagy csak azokra adnak érvényes eredményt.
A kezdõ kutatók készítsenek inkább n*n-es adatmátrixot, és legfeljebb bizonyos
oszlopokat vagy sorokat töltsenek fel 0-val.
Az adattábla elsõ sora és elsõ oszlopa egyaránt az elsõ elemre vonatkozik.
Értelemszerûen az elsõ sor és oszlop közötti kapcsolat (önmagával való kapcso-
lat) nem értelmezendõ információ, ezért ez 0 értéket kap. Mivel ez igaz a 2.
szereplõ önmagával való kapcsolatra is, a mátrix fõátlója nullákból áll. Összes-
ségében a mátrix kerettáblája így néz ki:
1 2 ... n
1 0
2 0
... 0
n 0
Ha késõbb Ucinetet szeretnénk használni az elemzéskor, célszerû rögtön ebbe

írni az adatokat, mert az adatok ugyan másolhatók, de a keretek nem. Ha más
adatbázis-kezelõben dolgozunk, akkor is hasonló mátrixot kell készítenünk. A ke-
retfájl elkészítéséhez elõször nyissuk meg a Ucinet programot.
Kattintsunk az ikonok közül a táblázatra. A megjelenõ új ablak a Ucinet adat-

bázis-kezelõ. A táblázat szélére kattintva a nevet, a közepébe az értéket írhat-
juk. A szoftver nem ismeri a magyar hosszú õ és û betûket, az egységes írás-
mód végett a nevek lehetõleg csak az angol ábécé karaktereit tartalmazzák.
7. 2. ábra.
A Ucinet
programcsomag
menüsora
és ikonsora.
A Ucinet
adatbázis-kezelõ
képe
Kezdésképpen, amíg nincsenek adataink, a fõátlót írjuk tele 0-val. A fõátlót ké-
pezõ 0-kat azért érdemes beírni az elején a keretfájlba, mert késõbb, adatbevitel-
kor (különösen nagyobb táblázatoknál) segít megtalálni, hogy hol is tartunk. Pél-
daként egy régebbi munkánk, a kõszegi kistérség településközi kapcsolatainak
adatait használom fel.18
Ha eddig nem tettük, itt az ideje, hogy elgondolkodjunk, milyen típusú kapcso-
latokat definiálunk a szereplõk között. Térségek vizsgálatakor például kérdés le-
het, hogy honnan hová járnak dolgozni az emberek, hová költöznek lakni, vagy
mely települések tartanak fenn valamilyen közös intézményt stb. Mindezekre az
esetekre majd egy-egy újabb mátrixot kell kitölteni. Egy településkutatás során
– a mindenkori kutatási kérdésektõl függõen – 8-10 vagy több adatmátrixot is
létrehozhatunk. Célszerû olyan beszédes fájlnevet adni, amibõl könnyen ráisme-
rünk a kapcsolat jellegére. A „varos4.##h” név helyett például javasolt „napi-
ingazas.##h” nevet adni. Ez a tanács szájbarágósnak tûnhet, ezért leszögezem:
tisztában vagyok azzal, hogy Ön, kedves olvasó, látott már számítógépet és
adott már fájlneveket. A Ucinet programnál az adatmátrix elnevezésének azért
van különös jelentõsége, mert elemzés során az adatbázist nem nyitjuk meg, vi-
szont minden egyes parancs során meg kell adni a hivatkozást arra a fájlra, amin
az elemzést el kívánjuk végeztetni. Más adatbázis-kezelõknél ez nincs feltétle-
nül így: ott általában megnyitunk egy fájlt, a nekünk tetszõ szempontok szerint
elemezzük, majd a végén bezárjuk, és semmiképp sem kell minden egyes pa-
rancshoz kikeresni az adatbázist.
Egy-egy adatmátrix kitöltéséhez elõször azt kell eldöntenünk, hogy szimmet-
rikus vagy aszimmetrikus módot használunk-e. Az aszimmetrikus módnál van
értelme a kapcsolat irányának, a szimmetrikusnál nem beszélhetünk irányokról.
Például rokonság esetében a szülõ–gyerek kapcsolat aszimmetrikus, míg a „há-
zastárs” vagy „unokatestvér” szimmetrikus. A cégvilágban a partneri kapcsolat
szimmetrikus, a beszállítói aszimmetrikus, míg települések között az úthálózat
mindig szimmetrikus, a forgalom azonban lehet aszimmetrikus kapcsolat.
A kapcsolatok beírásakor a szabály: „sor, oszlop”, azaz a sorból mutat a kap-
csolat az oszlop felé. Az alábbi egyszerû gráf például a következõképp néz ki
mátrix formában:
18
Kõszeg és vonzáskörzete kistérség 1998. Kézirat. Készült a Vasi Reginnov Kft. megbízá-
sából. Készítették Letenyei László, Vedres Balázs és Lénárd Henrik. A példa gyanánt leg-
többet hivatkozott adat egy kistérségi reprezentatív lakossági felmérésbõl származik.
1 2 3 4 1 2
1 0 1 1
2 0
3 0 1 3 4
4 1 0
7.3. ábra. Kapcsolatok jelölése adatmátrixban és gráf formában
Az adatbevitel során elõször mentsük el a keretfájlt új néven, majd válasszuk ki

a szimmetrikus/aszimmetrikus (normal) üzemmódot a Ucinet adatbázis-kezelõ-
jében, a képernyõ bal oldalán. Ez szimmetrikus módban némiképp megköny-
nyíti az adatbevitelt: a sor–oszlop kombinációt beírva megjelenik az oszlop–sor
változat is. Újabb programverziók az üres helyeket automatikusan 0-ként keze-
lik, ezért csak az 1 értékeket kell beírni, oda, ahol van kapcsolat.
A Ucinet egy-egy mátrixból két fájlt készít, .##h és .##d kiterjesztéssel. Meg-
nyitáskor csak a .##h fájlok láthatók. A fájlok csak néhány kapcsolatháló-elem-
zõ programmal kompatibilisek, kölcsönösségi alapon. A program nem tud más
kiterjesztésû, így például .xls vagy .sav fájlokat megnyitni. Ennek ellenére az ada-
tokat bármely más adatbázis-kezelõ szoftverbe is begépelhetjük. Ha összeállt az
adatbázisunk, akkor egyszerûen másolás-beillesztés paranccsal áttehetõ a Ucinet
keretfájlba.
4. Vizualizáció
A begépelt adatbázist érdemes vizuálisan is megjeleníteni, azaz felvázolni egy

gráfot. Az egyszerû hálókat mind a kutatónak, mind pedig a késõbbi olvasók-
nak könnyebb grafikusan, gráf formában áttekinteni, mint mátrix alakban. Az
adatok gráf és mátrix formában történõ kezelését Szántó Zoltán írása – szöveg-
gyûjteményünkben – részletesen bemutatja, ezért e helyütt csak érintõlegesen
foglalkozunk a témával, és inkább a gráfok rajzolásának gyakorlati teendõit
vesszük számba. A fejezetben bemutatott NetDraw-, Pajek- és Mage-programok
önállóan is kezelhetõk, de ha Ucinettel elemzünk, egyszerûbb õket Ucinetbõl
betölteni. Fõbb lépések:
– Gráf felvázolása NetDraw-programmal.

– A Pajek grafikai lehetõségei.
– 3D lehetõségek MAGE-programmal.
– A gráf mint grafika: alak, színezés, feliratozás.
– Milyen üzenetet akarunk sugallni?
A kapcsolatháló grafikai képének felvázolása sokszor a kutató számára is adhat
ötleteket, érdemes az elemzést ezzel kezdeni. Elõször is zárjuk be az elkészített
adatmátrixokat, majd a Ucinet menü ikonjai közül válasszuk ki az utolsó elõtti
ikont (NetDraw; lásd 1. ábra). Erre kattintva egy újabb ablak jelenik meg. Itt vá-
lasszuk a File – Open – Ucinet Dataset – Network menüt (vagy kattintsunk egyet
a nyitott fájl ikonra), ekkor egy újabb kis ablak jelenik meg. Válasszuk ki az
egyik adatbázisunkat, és nyomjunk egy Opent. A Netdraw válaszul megrajzolja
a kapcsolatháló képét.
7.4. ábra. Rajzolás NetDraw-val.

Példa: honnan hová jártak dolgozni az emberek a kõszegi kistérségben, 1998-ban
Az ábrára rátekintve látható, hogy a kistérség munkahely szempontból erõsen

centralizált. A központi szereplõk Kõszeg, kisebb mértékben Lukácsháza, illetve
Szombathely. Szombathely természetesen nem a kistérség része, azért szerepel
az adatbázisban, mert jelentõs elszívó hatást gyakorol a helyi munkaerõpiacra.19
19
Az adatok a kistérségi lakosságra reprezentatív kérdõíves adatfelvételbõl származnak.
A kérdést nyitott formában tettük fel („Ön hol dolgozik?”), amelyet településnévvel kó-
doltunk, kivéve ha Ausztriában dolgozott, ekkor az országot. Ha válaszként munkahelyet
mondtak, akkor visszakérdeztünk, hogy hol található a munkahely, és ugyanúgy a tele-
pülést kódoltuk. Ha a válasz „itthon”, „tsz-ben”, „helyben” stb. volt, értelemszerûen annak
a településnek kódoltuk, ahol elhangzott a válasz. Az eredmények tükrében a kistérség
településein kívül csak Szombathely jelentett jelentõs elszívó hatást, a többi célpont nem
érte el azt a küszöböt, amely felett bevontuk volna az elemzésbe.

Az ábráról az is leolvasható, hogy mely településekrõl járnak az emberek Kõ-
szegre dolgozni, melyekrõl Kõszegre és Lukácsházára egyaránt stb.
A képrõl azért olvasható le ez a sok információ, mert a NetDraw olyan szoft-
ver, amely rajzolás közben elemez is: ismétlõdõ mûveletek (iterációk) sorát
hajtja végre, hogy végül a hasonló helyzetû szereplõk kerüljenek egymás mellé.
Alapértelmezésben a központi szereplõk kerülnek középre, körülöttük helyez-
kednek el a hozzájuk kapcsolódó szereplõk, az ugyanahhoz a taghoz kapcsoló-
dó szereplõk egymás mellé, az elszigeteltek pedig a bal felsõ sarokba kerülnek.
Ha játszunk az ikonsoron, akkor átrendezhetjük a grafikai képet más elvek sze-
rint, például úgy, hogy körben legyenek a szereplõk, vagy sokdimenziós skálá-
zás szerint csoportokba osztva. Kézzel is belekontárkodhatunk a rajzba, példá-
ul egérrel megfogva a pontokat arrébb húzhatjuk, ilyenkor természetesen a kap-
csolati szálak is megnyúlnak. Ha a kép olyan, amilyet szeretnénk, elmenthetjük
képfájlként (Save diagram as).
A grafikai kép alapján kialakuló sejtésünket természetesen matematikai-sta-
tisztikai elemzõ módszerekkel is igazolnunk kell. A példában szereplõ kis elem-
szám esetén „ránézéses módszerrel” is kialakulhatnak sejtéseink, de nagyobb
elemszám, több száz vagy több ezer kapcsolat esetén a grafikai kép átláthatat-
lan, ezért még a sejtéseket is mátrix alapú elemzésekre kell alapozni.
Míg a NetDraw kifejezetten grafikai programcsomag, korlátozott elemzõ lehetõ-

ségekkel, a Szlovéniában fejlesztett Pajek alapvetõen egy matematikai-statiszti-
kai szoftver, amely elsõsorban – de nem kizárólag – kapcsolatháló-elemzést tud
végezni, és ráadásul hasonló grafikai lehetõségeket biztosít, mint a Net-Draw.
A Ucinet ikonsorából a „mérges pókra” kattintva egy új ablak bukkan fel, Export
to Pajek címmel. A legfelsõ sor (import dataset) melletti három pontra kattintva
megkereshetjük és kiválaszthatjuk a kívánt adatbázist. Ezt jóváhagyjuk (OK),
majd a engedélyezzük a Pajek betöltését. Ekkor két újabb ablak jelenik meg,
melyek közül a Pajek feliratút kell választanunk. Ennek felsõ sorában látható,
hogy a program behívta a keresett adatbázist. Pajekben elemezhetnénk is az
adatokat, de a Pajek elemzési lehetõségeivel jelen kötet nem foglalkozik. Grafi-
kai ábrázolásra a menüsor Draw – Draw menüjét kell választani. Erre kattintva
egy újabb ablak jelenik meg, felül menüsor, alatta szürke alapon hasonló ábra,
mint korábban. A Pajek alapvetõen nagy hálók elemzésére és rajzolására alkal-
mas szoftver, ezért a grafika alapbeállításként kis pontocskákat rajzol, és nem
tüntet fel címkéket. Ha ezen változtatni szeretnénk, az Options menüben válo-
gathatunk a különbözõ beállítási lehetõségek között: címkék, irányok, méretek
beállítása stb. A kész képet végül az Export menüpont alól menthetjük el grafi-
kai formátumban (lásd a következõ oldalon).
7.5. ábra. Rajzolás Pajekkel

Példa: honnan hová jártak dolgozni az emberek a kõszegi kistérségben, 1998-ban
A Mage programcsomagot eredetileg mikrobiológiai kutatások segítésére hozták

létre. A biokémia szerves vegyületei hosszú és összetett láncokat alkotnak, ame-
lyeket a kutatóknak nehéz volt elképzelniük. A molekula makettje nagy segítség
a kutatóknak, hiszen meg lehet nézni, elforgatni, értelmezni az egyes atomok
helyét. A Mage alapvetõen térbeli láncolatok makettjét készíti el, és egy kis kép-
ernyõn bemutatja egy vetületét. A Mage-ábra háromdimenziós hatású és forgat-
ható, az egyes vetületek képfájlként menthetõk. A könnyebb érthetõség kedvé-
ért az egyes szereplõk címkézhetõk.
A Mage a Ucinet ikonsorából a kör alakú hálóra kattintva hívható be, a Pajek-
hez hasonló módon. A megjelenõ program közepén fekete alapon látható az áb-
ra, jobb szélén a menüsor. A menüvel ki-be kapcsolhatjuk a címkék, a pontok
vagy az élek feltüntetését, állíthatjuk a kép kontrasztosságát, ráközelíthetünk
egy részletre. A fekete alaphoz nyúlva elforgathatjuk a képet, és más nézõpont-
ból csodálkozhatunk rá. A gráf formáján változtatni nem tudunk, azaz a pontok
nem helyezhetõk át. Ez fõleg akkor gond, ha egy nagy sûrûségû hálóban van
néhány izolált szereplõ. A Mage grafikai algoritmusa a távoli szereplõket külön
csoportnak tekinti, és a teret egyenlõen osztja el a csoportok között. Ennek
eredményeképp a sûrû hálót egy kis csomóba zsúfolja a képernyõ közepén,
amelyre erõsen ráközelítve sem tudunk kivenni semmit. A Mage ezért fõleg ak-
kor használható, ha nem túl nagy elemszámú, viszonylag kis sûrûségû hálót

akarunk ábrázolni, amelyben az elszigetelt, azaz kapcsolat nélküli szereplõket
nem tüntetjük fel. A Mage-programot nemcsak azért érdemes használni, mert több
oldalról enged rácsodálkozni a hálóra, hanem azért is, mert a szép 3D grafikák
jól mutatnak a készítendõ tanulmányban.
7.6. ábra.
Mage-program. Példa: honnan hová költöz-
nek az emberek a kõszegi kistérségben
A vizualizáció szerepe elsõsorban az, hogy kutatási eredményt egyszerû, érthetõ

formában közzétegyük. A 7.2. ábra egy négyelemû háló tagjait mutatta be gráf
és mátrix formában. Meggyõzõdhetünk róla, hogy a gráf elsõ ránézésre sokkal
többet mond, mint egy mátrix. A gráfoknak ez a sajátsága különösen alkalma-
zott kutatásnál elõny. Egy fejlesztési terv esetében a megrendelõ és a mûszaki
kollégák várhatóan nem fognak elmélyülni adatmátrixok értelmezésében, köny-
nyen átlátható, világos közléseket várnak.
A gráf akkor hasznos, ha pontosan azt tükrözi, amit mondani akarunk. Elõ-
ször tehát el kell döntenünk, milyen üzenetet akarunk sugallni az elemzések
alapján. Az elemzési szakasz után érdemes új, beszédes ábrákat készíteni, ame-
lyek kihasználják a bemutatott szoftverek kisegítõ grafikai lehetõségeit, változtat-
nak a gráf alakján, színein és feliratozásán. Az esettanulmányok között, a hazai
felsõoktatási kapcsolatháló kapcsán bemutatunk néhány ilyen ábrát.
5. Sûrûségmérés
Kis hálózati csoportok esetében a kapcsolati ábra megtekintésekor már többnyi-

re vannak sejtéseink a háló struktúrájáról. Ilyenkor a különbözõ számításoknak
az a szerepe, hogy megerõsítsen vagy épp ellenkezõleg, elbizonytalanítson ben-
nünket. Nagy elemszám (nagy méretû háló) esetén viszont a sejtéseink is csak
az elemzõ eljárások során alakulhatnak ki. A következõkben egy kis elemszámú
példán mutatjuk be a sûrûség néhány mérõszámát, az elõzõ oldalakról már ismert,
a kõszegi kistérségben a munkaerõ napi ingázását mutató adatmátrix alapján.
Kulcsfogalmak:
– sûrûség (density);
– a kapcsolatháló sûrûsége;
– az egoháló sûrûsége.
A háló sûrûsége a lehetséges és a létezõ kapcsolatok arányát jelenti. Egy n ele-

mû hálóban a lehetséges kapcsolatok száma n*(n-1). Ha minden lehetséges
kapcsolat valóban létezik, azaz mindenki kapcsolatban áll mindenkivel, akkor a
sûrûség értéke 1. A „0” sûrûség érték azt jelenti, hogy senki sem áll kapcsolat-
ban senkivel. A sûrûség értéke mindig 0 és 1 közötti szám, melynek magasabb
értékei nagyobb hálózati sûrûséget jeleznek.
A teljes háló sûrûségéhez hasonló módon számolhatjuk ki az egyes pontok
sûrûségét, ami az egyes pontok tényleges kapcsolata az összes lehetséges kap-
csolatukhoz képest. A mátrix, mint korábban írtuk, lehet szimmetrikus vagy
aszimmetrikus, attól függõen, hogy a kapcsolatok irányítottak vagy sem. Aszim-
metrikus mátrix esetén el kell döntenünk, hogy oszlopok vagy sorok, azaz a
beérkezõ vagy a kifutó kapcsolatok alapján szeretnénk-e a pontok sûrûségét
mérni. Az egyes szereplõk kapcsolatainak számát egyébként a szakma nyelvén
foknak, a beérkezõ és kifelé mutató kapcsolatok számát pedig kifoknak és
befoknak mondjuk.
A Ucinet programcsomag menüjében a Tools – Statistics – Unvariate parancs-
csal választhatjuk ki a sûrûség számítását. A megjelenõ ablak második sorában
választhatjuk ki, hogy a teljes mátrix sûrûségét kérjük-e le, vagy az egyes eleme-
két, sorok vagy oszlopok szerint. A következõ Ucinet-jelentés a teljes mátrixra
vonatkozó legfontosabb adatokat tartalmazza. Az adatbázis a kõszegi kistérség
lakosainak napi ingázására vonatkozik, azaz azt mutatja, hogy mely település-
rõl hova járnak az emberek dolgozni.
A táblázat feletti három sor közül az egyik (Diagonal valid? No) azt jelzi, hogy
a fõátlót, azaz a magával való kapcsolatot, jelen esetben a saját településén dol-
gozó munkavállalót nem értelmezzük.
A jelentés táblázatának elsõ értéke (átlag, mean) a sûrûség. Értéke, 0,135 azt
mutatja, hogy a lehetséges kapcsolatok 13,5%-a létezik a valóságban. A kõszegi
kistérségi napi ingázásra vonatkozóan ez azt jelenti, hogy a legtöbb településrõl
nem járnak át a többi településre, a lehetséges ingázási utak 87%-a valóságban
nem létezik.
Az adatok (standard) szórása (Std. Dev.) azt jelzi, mekkora különbségek mu-
tatkoznak e téren az egyes települések között. Ha a kapcsolatok egyenlõen osz-
lanának meg, azaz példánkban minden településre ugyanannyi helyrõl jönnének

UNIVARIATE STATISTICS
-----------------------------------
-----
Dimension: MATRIX
Diagonal valid? NO
Input dataset: D:\...\KOSZMUN
Descriptive Statistics
1
----
1 Mean 0.135
2 Std Dev 0.341
3 Sum 21.000
4 Variance 0.116
5 SSQ 21.000
6 MCSSQ 18.173
7 Euc Norm 4.583
8 Minimum 0.000
9 Maximum 1.000
10 N of Obs 156.000
Statistics saved as dataset D:\...\UnivariateStats
--------------------
Running time: 00:00:01
Output generated: 28 mar 04 21:11:25
Copyright (c) 1999-2004 Analytic Technologies
dolgozni az emberek, és viszont, akkor a szórás 0 lenne. A szórás értéke az át-

laghoz képest értelmezhetõ. Jelen esetben a szórás 0,341, azaz az átlag két-há-
romszorosa, ez extrém nagynak számít, azaz a kapcsolatok rendkívül egyenlõt-
lenül oszlanak meg. Ez példánkban azt jelenti, hogy a kistérség települései
egyenlõtlenül szerepelnek a munkaerõpiacon.
A „sum” a kapcsolatok összes számát mutatja, jelen esetben 21 kapcsolat van
a települések között. Ez alapján a sûrûség értékét számológéppel is könnyen
kiszámolhatnánk: Sûrûség-érték = létezõ/lehetséges kapcsolatok, azaz a 13 tele-
pülés esetében 21 / 13*12 = 0,1346.
Az oszlop utolsó értéke, az esetszám (N. of observations), kapcsolatháló-
elemzésrõl lévén szó, nem a szereplõkre, hanem a kapcsolatokra vonatkozik. 13
település esetén a diád kapcsolatok száma n*n-1, azaz 13*12, jelen esetben 156.
A többi információtól általában eltekinthetünk. A variancia a szórás négyzete,

a négyzetes összeg (Ssq: sum of squares) dichotóm változó esetén ugyanaz,
mint a „sum”, a minimum- és maximum-érték pedig értelemszerûen 0 és 1, hi-
szen csak ez a két érték szerepel az adatmátrixunkban.
Ha nem csak 0 és 1 értékek van-
------ ------ ------ ------ ------ ------ ------ ------ ------ ------ ------ ------ ------
0.000 0.000 0.000 0.917 3.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 2.667 3.000
Cak Bozsok Kszerd Kdoros KOSZEG Szomba
0.000 0.000 0.000 0.076 0.250 0 .000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.222 0.250
0.000 0.000 0.000 1.000 1.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 1.000 1.000
0.000 0.000 0.000 0.276 0.500 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.471 0.500
13
0.000 0.000 0.000 0.083 0.500 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.667 0.500
0.000 0.000 0.000 1.000 6.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 8.000 6.000
0.000 0.000 0.000 1.000 6.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 8.000 6.000
0.000 0.000 0.000 1.000 2.449 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 2.828 2.449
0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000
12.000 12.000 12.000 12.000 12.000 12.000 12.000 12.000 12.000 12.000 12.000 12.000 12.000
nak az adatbázisban, akkor a sûrû-
séget számító algoritmus nem mû-
ködik helyesen, azaz nem a lehet-
12
séges és a valós kapcsolatok ará-

nyát fogja mutatni, hanem egy ér-
telmezhetetlen eredményt. Érdemes
11
kipróbálni, mennyire más eredmé-

nyek jönnek ki, ha egy egyszerû
10
adatbázisban az egyesek helyére

más értékeket írunk. Ez egyébként
a jelen fejezetben ismertetett vala-
9
mennyi eljárásra igaz, mindegyik

csak dichotóm változókkal mûkö-
8
dik helyesen.
A bemutatott példa egy kistér-
ség 13 településére vonatkozott.
7
Koszeg Puszta Nemesc Gyongy Lukacs Horvat Velem
Most képzeljük el, hogy egy óriási

sokaság esetében hasonló ered-
ményt kapunk. Nyilvánvaló, hogy a
6
kapott információ nem mondana

sokat, de sugalmazhat például egy
5
olyan kérdést, hogy ha valóban

egyenlõtlenül oszlanak el a kapcso-
D:\...\KOSZMUN
latok a szereplõk között, akkor va-

4
jon melyek a kapcsolati központok.

COLUMNS
Kérdés lehet még, hogy a többi

3
szereplõ egyformán periférikus

NO
helyzetû-e, vagy köztük is mutat-

koznak különbségek. Lefordítva a
2
kistérségi problémára: egy munka-

erõ-piaci központ van a térségben,
Descriptive Statistics
vagy több, és van-e különbség na-

pi ingázás tekintetében az egyes
Diagonal valid?
települések között. A kérdés meg-

Input dataset:
2 Std Dev
Mean
Sum
4 Variance
SSQ
MCSSQ
7 Euc Norm
8 Minimum
9 Maximum
10 N of Obs
válaszolásában segít az egoháló-sû-

Dimension:
rûség vizsgálata.
Egoháló-sûrûség mérésénél dön-
tés kérdése, hogy sorok vagy oszlo-
1
5
6
pok, azaz kifok vagy befok alapján


vizsgálódunk. Ha – példánkban – arra vagyunk kíváncsiak, hogy mely telepü-
lés a munkaerõ-piaci központ, hová járnak az emberek dolgozni, akkor oszlo-
pok szerinti statisztikát kell kérni.
Az adattáblából látszik, hogy Kõszeg befok szerinti sûrûsége 66,7%-os, azaz a

kistérség településeinek kétharmadáról járnak be emberek Kõszegre dolgozni.
A települések felérõl járnak Szombathelyre, és szintén felérõl Lukácsházára. A töb-
bi településre gyakorlatilag nem járnak sehonnan, a napi ingázás a központok
felé egyirányú.
6. Központiság mérése
Az egoháló-sûrûséghez hasonló elven mûködnek a központiság (centralitás)

mérõszámai is. A sûrûség a lehetséges és a valós kapcsolatok arányát méri, a
központiság pedig azt, hogy a valóban létezõ kapcsolatok közül mennyit bir-
tokol az adott szereplõ. Könnyen belátható, hogy központiságot alapvetõen
egoháló-elemzésére találták ki: teljes háló esetén a valós kapcsolatok arányát sa-
ját magához kellene hasonlítani, azaz az értéke egy lenne. A központiság elsõ-
sorban egoháló-sajátságot mér, bár teljes hálóra vonatkozó információkat is tar-
talmaz. Hanneman (2001: 60)20 a központiságot a társadalomtudományok egyik
legfontosabb mérõszámaként értékeli, meglátása szerint a központiság a tár-
sadalmi kohézió és az erõ mérõszáma. Kulcskifejezések:
– központiság (centrality);
– fok;
– freeman-fokszám;
– közelség;
– közöttiség;
– sajátvektor;
– Bonachich hatalmi mutató (Bonachich power).
A központiság legkézenfekvõbb mérõszáma az egyes pontok kapcsolatainak

(fokainak) számát viszonyítja az összes kapcsolathoz. Ezt fokszám-központiság-
nak (degree centrality) nevezzük. A mérõszámot a szociológus Linton Freeman
(1979)21 finomította tovább, a gyakorlatban általában Freeman-fokszám-közpon-
tiságot (Freeman’ s degree centrality) használunk.
20
Hanneman, Robert A. 2001: Introduction to Social Network Methods. Riverside:
University of Caifornia.
21
Freeman, Linton M. 1979: Centrality in Social Networks: Conceptual Clarification. Social
Networks, 1: 215–239.
Irányított kapcsolatok esetén a fokszám alapján olyan kijelentést is tehetünk,
hogy mely szereplõnek nagy a presztízse (amelyiknek nagyobb a befoka, mint
a kifoka) vagy a befolyása (nagyobb kifok, mint befok).
A fokszám-központiságon kívül több különbözõ mérõszám áll rendelkezésre.
A Ucinettel is végezhetõ mûveletek közül az (angol nevükön) reach centrality,
flow betweenness, power, information és influence centrality mérõszámokkal je-
len fejezetben terjedelmi okokból nem foglalkozunk.
A következõ eredményt a szokásos adatmátrixból nyertük a kõszegi kistér-
ség ingázóiról. A Ucinet menüsorából a Network – Centrality – Multiple meas-
ures parancsot adtuk ki. Ekkor négy különbözõ algoritmus: Freeman-fokszám
(degree), közelség (closeness), közöttiség (betweenness) és sajátvektor (eigen-
vector) alapján számol a program központiságot.
MULTIPLE CENTRALITY MEASURES

-----------------------------------------------------------------------

Output centrality measures: D:\...\Centrality
Normalized Centrality Measures
1 2 3 4
Degree Closeness Betweenness Eigenvector
------------ ------------ ------------ ------------
1 Koszegpaty 16.667 26.667 0.253 24.394
2 Pusztacso 25.000 27.273 0.253 38.828
3 Nemescso 16.667 26.667 0.000 27.851
4 Gyongyosfalu 8.333 23.529 0.000 8.501
5 Lukacshaza 66.667 31.57 9 16.162 68.943
6 Horvatzsidany 0.000 7.692 0.000 0.000
7 Velem 25.000 27.273 0.253 38.828
8 Cak 16.667 26.667 0.000 27.851
9 Bozsok 33.333 28.571 13.889 40.607
10 Kszerdahely 25.000 27.273 0.253 38.828
11 Kdoroszlo 0.000 7.692 0.000 0.000
12 KOSZEG 66.667 31.579 20.455 64.090
13 Szombathely 50.000 30.000 9.091 52.429
Az eljárás során az algoritmus a kapcsolatok irányát nem vonja be az elemzés-

be, azaz a mátrixot szimmetrikussá teszi. Emiatt az eljárás – mint látni fogjuk –
gyakorlatilag alkalmatlan a konkrét példa elemzésére, azaz a kistérségi munka-
erõ-piaci kapcsolatok vizsgálatára.
Jelen kézikönyv olvasói a továbbiakban túlnyomórészt önállóan képezik
majd tovább magukat. Az autodidakta tanulás során az ember jobbára a hibái-
ból tanul, ha feltûnik neki, hogy az elemzés értékei ellentmondanak a józan ész
szerint várható eredményeknek. Jelen „rossz” példa remélhetõen életszagúbb,

és ezért többet lehet tanulni belõle, mint egy adekvát elemzésbõl. A „rossz elem-
zések” után egy „jó” elemzést is bemutatunk, de azt már csak egyetlen mérési
eljárással.
A Freeman-fokszámon alapuló központiságeljárásnál a legnagyobb megfigyelt

fok mínusz az összes többi fok különbségei összegét osztjuk az elméletileg le-
hetséges legnagyobb különbséggel. Az együttható normalizált, értéke akkor 1,
ha egy központi szereplõ tart össze egy hálót, és 0, ha minden szereplõnek épp
ugyanannyi kapcsolata van. (Gyakorlatlan kutatóknak általában könnyebb a nem
normalizált adatokból kiindulni, azaz számszerûen vizsgálni a ki- és befokokat.)
Az eredmények alapján Kõszeg és Lukácsháza kiterjedtebb helyi munkaerõ-
piaci hálóval rendelkezik, mint Szombathely. Egyes falvak 0,25–0,33, mások
0,16 értékkel rendelkeznek. A eredmények alapján Kõszeg központisága nem
tûnik olyan kiugróan nagynak, mint a sûrûségeredmények alapján. Az eredmé-
nyek egy kiegyensúlyozott munkaerõpiacról árulkodnak, ahol sokan sokfelé
járnak munkába. Fogjunk gyanút! Ezek a furcsa eredmények a kapcsolatok
szimmetrikussá alakítása miatt jönnek ki. A valóságban Lukácsházára épp ennyi
településrõl járnak dolgozni, mint Szombathelyre, csak éppen Lukács-házáról is
járnak el dolgozni, amit a szimmetrikus elemzés egybemos. Az elemzési algo-
ritmus csökkenti Kõszeg vezetõ szerepét is: ugyan a kistérségben szinte vala-
mennyi településsel van kapcsolata, de a többi településnek is van jellemzõen 2-
3 kapcsolata, így az elõny nem kiugró. Attól lenne kiugró, ha a kapcsolatok irá-
nyát is figyelembe vennénk, és kiderülne, hogy Kõszeg valamennyi kapcsolata
felé mutat (befok), a többi településé pedig kifok.
A fokszám-központiság elsõ kritikája azt fogalmazta meg, hogy a mérõ-
szám csak a közvetlen kapcsolatokat méri, figyelmen kívül hagyva a „kapcsolat
kapcsolatait”. Két pont geodézikus távolsága azt jelenti, hogy a két pont hány
szereplõn keresztül érintkezhet egymással. Két pont akkor közeli egy kapcsolat-
hálóban, ha egy (vagy minél kevesebb) lépésbõl elérik egymást. A közelség-köz-
pontiság azt nézi, hogy a kiválasztott pont hány lépésbõl éri el a háló valameny-
nyi pontját, és ezt az összes pont hasonló paraméteréhez (azaz a geodézikus
távolságok összegéhez) viszonyítja. Akkor magas egy ego közelség-központisága,
ha a legtöbb szereplõt közvetlenül vagy kevés lépéssel el tudja érni, más sze-
replõk pedig nem. Visszalapozva a 7.4. ábrához (212. oldal), vagy felidézve az
egosûrûség-mutatót, láthatjuk, hogy Kõszeg és Szombathely kiugróan magas
központiságú kell hogy legyen. Jelen elemzés eredményei szerint azonban
minden település közelség-központisága 30% körül mozog. Ha ilyent látunk,
kezdjünk el gyanakodni! A magyarázat: az algoritmus nem mûködik, ha a há-
lóban elszigetelt szereplõk is vannak. Látható például, hogy a mi esetünkben
például Horvátzsidány (ahonnan senki nem jár el dolgozni, és oda sem járnak
máshonnan) szintén komoly közelség-értéket kapott. Ez jól mutatja, hogy ez az
eredmény érvénytelen. Az eljárást meg kellene ismételni úgy, hogy az elszige-
telt szereplõk sorait és oszlopait kitöröljük az adatmátrixból.
A közöttiség- (betweenness) központiság egészen eltérõ megfontoláson alapul:
feltételezi, hogy egy szereplõ azért sikeres egy hálóban, mert közvetítõ szerep-
ben van két csoport között. (A témával kapcsolatban lásd Szántó Zoltán írását
szöveggyûjteményünkben.) A közvetítõ szerep nem feltétlenül jelent központi
szerepet, bár ez is elképzelhetõ. Jelen esetben a különbözõ ingázó településcso-
portok között Kõszegen és Lukácsházán kívül Bozsok tûnik közvetítõ szerepû-
nek. Jelen példa értelmezésekor ne felejtsük el, hogy a kapcsolatokat szimmet-
rikusnak tételeztük, holott a valóságban irányított kapcsolatokról van szó! Ha
egybevetjük az eredményt a 7.4. ábrával, rögtön láthatjuk, hogy az értelmezés
nem jó, Bozsok nettó munkaerõ-kínáló település. Ezt az eredményt az aszim-
metrikus módon megismételt elemzés ki fogja mutatni. Ha egyébként szimmet-
rikus kapcsolatokról lenne szó (például egy úthálózati térképet néznénk), akkor
az eredmény a valóságot tükrözné, hiszen Bozsok lenne az egyedüli közvetítõ
(tekintsünk az ábrára) Gyöngyösfalu és a külvilág között.
A sajátvektor (eigenvector) alapján számított központiságot kitalálója, a szocio-
lógus Phillip Bonachich22 (1987) után Bonachich-centralitásnak vagy Bonachich
hatalmi mutatónak (Bonachich power) nevezzük. Mint erre a sajátvektor elne-
vezés is utal, az algoritmus alapja a faktorelemzés. Az eljárás a közelséghez ha-
sonló megfontoláson alapszik, de inkább tekintettel van az egész hálóra, és ke-
véssé a helyi környezetre. Ezek az elõnyök persze csak nagy hálók esetében
érvényesülnek, kis hálóknál a sajátvektor- és a közelség-központiság-értékek
között minimális a különbség. Jelen esetben viszont látható, hogy a Bonachich
hatalmi mutató közelebb áll a józan eszünkkel várható eredményhez, mint a
közelség-központiság. Ez azért van, mert az algoritmus nem érzékeny az elszige-
telt értékekre. Az eredmények azért így is „gyanúsak”, az eljárást aszimmetrikus
módban lenne jó megismételni. A Ucinet 6. verziója azonban csak szimmetrikus
adatmátrixon tud Bonachich-központiságot számolni. Ennek köszönhetõ
egyébként az is, hogy ha a „Multiple measures” parancsot adjuk ki, a program
mind a négy elemzést szimmetrikus alapokon végzi. Éppen ezért ne ezt a pa-
rancsot adjuk ki, hanem döntsük el, hogy melyik központiságot akarjuk hasz-
nálni, és az adatmátrixunknak megfelelõen a szimmetrikus vagy aszimmetrikus
módot futtassuk. A Bonachich-erõt csak akkor érdemes számolni, ha szimmetri-
kus és kifejezetten nagy méretû adatmátrixunk van.
Bonacich, Phillip 1987: Power and Centrality: A Family of Measures. American Jour-
22
nal of Sociology 92: 1170–1182.


Anélkül, hogy az adekvát elemzéseket mind bemutatnánk, megmutatunk egy
Freeman-központiságelemzést. A parancsot a menübõl Network – centrality –
degree útvonalon érjük el. A megjelenõ kis ablak második sorát (Treat data as
symmetric) állítsuk át aszimmetrikusra (No), majd ha kiválasztottuk a megfelelõ
adatmátrixot, nyomjunk OK-t.
FREEMAN’S DEGREE CENTRALITY MEASURES
----------------------------------------------------------------------
Diagonal valid? NO
Model: ASYMMETRIC
1 2 3 4
OutDegree InDegree NrmOutDeg NrmInDeg
------------ ------------ ------------ ------------
9 Bozsok 4.000 0.000 33.333 0.000
7 Velem 3.000 0.000 25.000 0.000
2 Pusztacso 3.000 0.000 25.000 0.000
10 Kszerdahely 3.000 0.00 0 25.000 0.000
5 Lukacshaza 2.000 6.000 16.667 50.000
3 Nemescso 2.000 0.000 16.667 0.000
1 Koszegpaty 2.000 0.000 16.667 0.000
8 Cak 2.000 0.000 16.667 0.000
6 Horvatzsidany 0.000 0.000 0.000 0.000
4 Gyongyosfalu 0.000 1.000 0.000 8.333
11 Kdoroszlo 0.000 0.000 0.000 0.000
12 KOSZEG 0.000 8.000 0.000 66.667
13 Szombathely 0.000 6.000 0.000 50.000
Az eredmények elsõ oszlopa a kifokokat tartalmazza csökkenõ sorrendben, a

harmadik pedig a Freeman-együttható alapján számított, normalizált, azaz 0 és
1 közötti együtthatót. A második oszlop a befokokat, a negyedik pedig a
befokok alapján számított normalizált értéket mutatja. Ezek az értékek elfogad-
hatók. Látható például, hogy Kõszeg és Bozsok magas értéke nem hasonlósá-
got, hanem a lehetõ legnagyobb különbséget takarja: Kõszeg a legmagasabb,
Bozsok pedig a legalacsonyabb presztízsû szereplõ (természetesen csak kapcso-
lathálózati értelemben). Ugyancsak nem kerül Szombathely elébe Lukácsháza,
mert a ki- és befokok nem adódnak össze.
Az elemzés – egyébként a többi elemzés is, de ezeket nem mutatjuk be –
nemcsak az egyes szereplõkre, hanem az egész hálóra vonatkozóan is tartalmaz
megállapításokat.
DESCRIPTIVE STATISTICS
1 2 3 4
OutDegree InDegree NrmOutDeg NrmInDeg
------------ ------------ ------------ ------------
1 Mean 1.615 1.615 13.462 13.462
2 Std Dev 1.389 2.816 11.574 23.465
3 Sum 21.000 21.000 175.000 175.000
4 Variance 1.929 7.929 133.958 550.625
5 SSQ 59.000 137.000 4097.222 9513.889
6 MCSSQ 25.077 103.077 1741.453 7158.120
7 Euc Norm 7.681 11.705 64.010 97.539
8 Minimum 0.000 0.000 0.000 0.000
9 Maximum 4.000 8.000 33.333 66.667
Network Centralization (Outdegree) = 21.528%

Network Centralization (Indegree) = 57.639%
NOTE: For valued data, both the normalized centrality and the
centralization index may be larger than 100%.
----------------------------------------
A két legfontosabb információ az alsó két sor, azaz a ki- és befok alapján szá-
mított háló-központiság. Kifok alapján a háló központisága normális (21,5%),
azaz sok szereplõtõl indulnak kifelé kapcsolatok, és ilyen téren nem nagy a kü-
lönbség köztük. Befok alapján viszont 57,6%, nagyon magas centralizáltságról
beszélhetünk, azaz a kiinduló kapcsolatokat néhány központ szipkázza be. Ér-
dekes (ezzel egybevágó) eredményt mutat a táblázat második sora, a szórás:
míg a kifok esetében a szórás mértéke az átlagos kifok alatt marad, addig befok
esetén a szórás kétszer akkora, mint az átlagos fokszám maga. Ha nem lenné-
nek más ismereteink a sokaságról, akkor pusztán ez alapján az információ alap-
ján is megállapíthatnánk, hogy a sok helyrõl kiinduló kapcsolatokat néhány
központ egyenlõtlen módon gyûjti be – ahogy ez igaz is a vizsgált kistérségi
munkaerõpiacra.
7. CONCOR strukturális ekvivalencia elemzés
A kapcsolatháló-elemzés kelléktára és a Ucinet programcsomag számos elemzõ

eljárást tartalmaz. Valamennyinek a bemutatására jelen kötetben nincs lehetõ-
ség. Önkényes módon két elemzési eljárást választottam ki bemutatásra, a
CONCOR- és a QAP-elemzéseket.

Kulcsfogalmak:
– strukturális ekvivalencia;
– blokk-elemzés;
– CONCOR-elemzés.
Nagy mennyiségû adat esetében sokszor érdemes arra törekedni, hogy az ada-
tokat néhány csoportba soroljuk, és a továbbiakban a kevés számú csoport
kapcsolatait tárgyaljuk. A CONCOR-elemzés – más ekvivalencia eljárásokhoz
hasonlóan – épp erre alkalmas. A csoportosítás alapja a strukturális ekvivalencia.
A strukturális ekvivalencia ötlete nem újkeletû. Például a legtöbb emberi nyelv

õsidõk óta kapcsolati szempont alapján, egymáshoz való viszonyuk és struktu-
rális hasonlóságuk szerint osztja az állatokat nagyobb csoportokba, úgymint nö-
vényevõk vagy ragadozók (húsevõk). A késõbbi zoológiai kutatások a táplálék-
láncban elfoglalt hely hasonlósága alapján néhány további csoportot figyeltek
meg az állatvilágban, mint például rovarevõk, mindenevõk, rágcsálók stb.
Tekintsünk a következõ egyszerû gráfra!

1 2 B1
3 B2
7.7. ábra.
4 5 B3 Strukturális ekvivalencia és a blokkok
Tegyük fel, hogy a számok településeket jelentenek, a nyilak pedig azt jelzik,
hogy honnan hová járnak az emberek dolgozni. Látható, hogy a „3” település
valami központféle lehet, mert mindenki oda jár. Az „1” és „2” településrõl nem
csak „3”-ba, hanem egymás felé is ingáznak emberek. Mondhatjuk, hogy az „1”
és „2” település között nincs is különbség, azaz ekvivalensek, persze csak struk-
turálisan, azaz kapcsolataik tekintetében. Ha a két települést ezentúl együtt
akarjuk kezelni, akkor úgy emlegetjük õket, hogy az „1. blokk”. A „3”-mal jelölt
központ egyedül is egy blokk, mert strukturálisan nincs más hozzá hasonló
szereplõ. Nevezzük „2. blokk”-nak. Végül a „4” és „5” településeket szívesen
besorolnánk egy újabb blokkba, de a figyelmesebb szemlélõ egy apró különb-
séget fedezhet fel köztük. Az ábra szerint a „4” településrõl járnak emberek az
„5”-be dolgozni, de fordítva ez nem igaz.
A döntést, hogy egy blokkba soroljuk-e az egymáshoz hasonló helyzetû, de
mégsem strukturálisan ekvivalens szereplõket, különbözõ algoritmusok segítik.
Ezek közül az egyik legelterjedtebb, de nem feltétlenül minden helyzetben a
„legjobb” algoritmus a CONCOR-elemzés. A CONCOR-eljárás a mátrix oszlopai
és sorai között számol korrelációt, amelynek eredményeként egy korrelációs
mátrixot kap. A korrelációs mátrix értékei 0 és 1 közötti értékek. Ezután a kor-
relációs mátrix sorai és oszlopai közt számol korrelációt, és így tovább. Az is-
métlõdések (iterációk) addig tartanak, amíg a sokadik korrelációs mátrix csak
néhány alcsoportból (almátrixból) áll, amelynek elemei csak vagy 1 vagy –1 ér-
tékeket vesznek fel. Ezeket egy-egy blokknak tekinthetjük, és a továbbiakban
így hivatkozunk rájuk. Nézzünk egy példát!
A Ucinet programcsomag menüsorában válasszuk ki a Network – Roles and

Positions – Structural – CONCOR parancsot, majd a megjelenõ ablak felsõ sorá-
ban válasszuk ki a kívánt adatbázist.
Érdemes elgondolkodni azon, hogy hány blokkot szeretnénk eredményként
kapni. A blokkok számát, akárcsak a hierarchikus klaszterelemzésnél a klaszte-
rekét, elõre kell meghatározni. CONCOR-elemzésnél a blokkok számát az hatá-
rozza meg, hogy hányszor bontjuk ketté (split) a blokkokat. Egy bontás ered-
ményeképp két blokkot kapunk, két bontáskor négyet, háromkor hatot, és így
tovább. Elsõ olvasatra bizonyára egyszerû szabálynak tûnik, valószínûleg mégis
sokan eltévesztik; erre utal, hogy a szoftverfejlesztõk a „bontások maximális
mélysége” kérdés mellé zárójelben odaírták: „nem a blokkoké!” (max. depth of
splits [not blocks]).
Végezzük el a CONCOR-elemzést két, illetve három bontásban a szokásos
adatmátrixunkon!
Koszegpáty 1
Pusztacso 2
Bozsók 9
Kszerdahely 10
Velem 7
Cak 8
Nemescso 3
Gyöngyösfalu 5
Lukacsháza 12
Koszeg 4
Szombathely 13
7.8 a. ábra.
Kdoroszló 11
Dendogram és a négy blokk
Horvátzsidány 6 elemei két bontás után

Koszegpáty
Pusztacso
Bozsók
Kszerdahely
Velem
Cak
Nemescso
Gyöngyösfalu
Lukacsháza
Koszeg
Szombathely
Kdoroszló
Horvátzsidány
7.8 b. ábra. Dendogram és a hat blokk elemei három bontás után
Hogy a hat vagy a négy blokkból álló felosztást választjuk-e, az ugyanúgy a ku-
tató szabadsága, mint például a hierarchikus klaszterelemzésnél a csoportok
számáról való döntés. Jelen esetben ténylegesen nincs értelme blokkokat készí-
teni, hiszen felesleges a 13 szereplõs mátrixot 6 vagy 4 elemesre csökkenteni.
A példa kedvéért maradjunk a 6 blokkos felosztásnál. Itt világosan elkülönülnek
az izolált pontok (2 db) és a nagy központiságú szereplõk (Kõszeg, Szombat-
hely, Lukácsháza). A CONCOR-elemzés a következõ adatokat adja ki:
H
Pratition diagram
G o
K y S r
K s o L z v
o P z n u o K a
s u e N g k m d t
z s r e y a b o z
e z B d m o c K a r s
g t o a V e s s O t o i
p a z h e s f h S h s d
a c s e l C c a a Z e z a
t s o l e a s l z E l l n
y o k y m k o u a G y o y
1 1 1 1
Level 1 2 9 0 7 8 3 4 5 2 3 1 6
----- - - - - - - - - - - - - -
3 . XXXXXXX XXX . XXXXX XXX
2 XXXXXXXXX XXX XXXXXXX XXX
1 XXXXXXXXXXXXX XXXXXXXXXXX
CONCOR
--------------------------------------------------------------------------------
Diagonal: Reciprocal
Telepules7.qxd
Max partitions: 3
Initial Correlation Matrix
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13
Kosze Puszt Nemes Gyong Lukac Horva Velem Cak Bozso Kszer Kdoro KOSZE Szomb
----- ----- ----- ----- ----- ----- ----- ----- ----- ----- ----- ----- -----
2006. 08. 04.
1 Koszegpaty 1.00 0.80 0.46 -0.06 0.43 0.00 0.80 0.46 0.68 0.80 0.00 -0.22 -0.18
2 Pusztacso 0.80 1.00 0.80 -0.07 0.22 0.00 1.00 0.80 0.85 1.00 0.00 -0.26 -0.21
3 Nemescso 0.46 0.80 1.00 -0.06 0.05 0.00 0.80 1.00 0.68 0.80 0.00 -0.22 -0.16
4 Gyongyosfalu -0.06 -0.07 -0.06 1.00 0.30 0.00 -0.07 -0.06 0.00 -0.07 0.00 0.30 0.37
5 Lukacshaza 0.43 0.22 0.05 0.30 1.00 0.00 0.22 0.05 0.14 0.22 0.00 0.65 0.47
10:44
6 Horvatzsidany 0.00 0.00 0.00 0.00 0.00 1.00 0.00 0.00 0.00 0.00 1.00 0.00 0.00
7 Velem 0.80 1.00 0.80 -0.07 0.22 0.00 1.00 0.80 0.85 1.00 0.00 -0.26 -0.21
8 Cak 0.46 0.80 1.00 -0.06 0.05 0.00 0.80 1.00 0.68 0.80 0.00 -0.22 -0.16
9 Bozsok 0.68 0.85 0.68 0.00 0.14 0.00 0.85 0.68 1.00 0.85 0.00 -0.30 -0.24
10 Kszerdahely 0.80 1.00 0.80 -0.07 0.22 0.00 1.00 0.80 0.85 1.00 0.00 -0.26 -0.21
Page 228
11 Kdoroszlo 0.00 0.00 0.00 0.00 0.00 1.00 0.00 0.00 0.00 0.00 1.00 0.00 0.00
12 KOSZEG -0.22 -0.26 -0.22 0.30 0.65 0.00 -0.26 -0.22 -0.30 -0.26 0.00 1.00 0.82
13 Szombathely -0.18 -0.21 -0.16 0.37 0.47 0.00 -0.21 -0.16 -0.24 -0.21 0.00 0.82 1.00
Density Matrix
1 2 3 4 5 6
----- ----- ----- ----- ----- -----
1 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.667
2 0.000 0.000 0.000 0.000 0.667
3 0.000 0.000 0.000 0.000 0.250 1.000
4 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000
5 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000
6 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.333
R-squared = 0.775
First order actor-by-actor correlation matrix saved as dataset Concor1stCorr

Partition-by-actor indicator matrix saved as dataset ConcorCCPart
Permutation vector saved as dataset ConcorCCPerm
----------------------------------------

Relation 1
Blocked Matrix
1 1 1 1
8 3 1 0 2 9 7 1 6 4 5 2 3
C N K K P B V K H G L K S
-------------------------------------
8 Cak | | | | | | 1 1 |
3 Nemescso | | | | | | 1 1 |
---------------------------------------
1 Koszegpaty | | | | | | 1 1 |
---------------------------------------
10 Kszerdahely | | | | | | 1 1 1 |
2 Pusztacso | | | | | | 1 1 1 |
9 Bozsok | | | | | 1 | 1 1 1 |
7 Velem | | | | | | 1 1 1 |
---------------------------------------
11 Kdoroszlo | | | | | | |
6 Horvatzsidany | | | | | | |
---------------------------------------
4 Gyongyosfalu | | | | | | |
---------------------------------------
5 Lukacshaza | | | | | | 1 1 |
12 KOSZEG | | | | | | |
13 Szombathely | | | | | | |
--------------------------------------
A sok adat közül az induló mátrix tulajdonképpen érdektelen. A partíciós dia-

gram viszont megmutatja, hogy mely szereplõket választott szét a program már
a legelsõ lépésben (ezek között mutatkozik a legnagyobb különbség), melyeket
a másodikban, és melyeket csak a harmadikban. A blokkokból álló mátrix azt
mutatja, hogy az utolsó iteráció után hogy néztek ki a helyi értékek, amelyek
alapján a blokkokat kialakítottuk. Számunkra a legfontosabb a legutolsó infor-
máció, a blokkok kapcsolatát mutató táblázat (density matrix). A blokkok kap-
csolati mátrixa alapján felvázolható a kapcsolatháló egyszerûsített, blokkokból
álló gráfja, amely jelen esetben így néz ki:
5
4
7.9. ábra.
A blokkok kapcsolatai:
6 a napi ingázás
egyszerûsített folyamata
Kõszeg térségében
2 1
8. Mátrixok összehasonlítása QAP-korrelációval
Míg a CONCOR-elemzés a nagy hálón belüli hasonlóságok megállapítására és

kisebb blokkok kialakítására szolgál, a QAP-elemzés különbözõ adatmátrixokat
hasonlít össze. (Krackhardt, David 1987: QAP Partialling as a Test of Spurious-
ness. Social Networks 9: 171–186. Akadémiai könyvtár.) Az elemzés során csak
pontosan ugyanakkora méretû kvadratikus (azaz n*n-es) mátrixok hasonlíthatók
össze. Ez szigorú megkötésnek tûnik, a valóságban azonban nem az, mert az
esetek többségében éppen erre van szükségünk. Az egyazon sokaságra vonat-
kozó, de különbözõ szempontok szerint felvett adatokat ezzel a módszerrel
tudjuk együttesen vizsgálni. Az is elképzelhetõ, hogy az egyik mátrix egy ösz-
szehasonlító adatgyûjtésbõl származik, vagy valamilyen modell részére terve-
zett adat, és a valóságos adatok és a modell különbségére vagyunk kíváncsiak.
A QAP-korreláció elemzésének kulcskifejezései:
– mátrixkorreláció;
– véletlen mátrixgenerálás sor- és oszloppermutációval;
– a véletlentõl szignifikánsan eltérõ korrelációk.
A QAP-korreláció két mátrix hasonlóságának mérésére szolgál a végeredmény

azt mondja meg, hogy a két adathalmaz közti mátrixkorreláció mögött van-e
oksági összefüggés vagy nincs. Az adott kutatás hipotézisétõl függõen az elem-
zés során az egyik mátrixot megfigyelendõ vagy függõ, a másikat modell vagy
független mátrixnak tekinthetjük.
Általában tartózkodjunk a szimmetrikus és aszimmetrikus hálók összehason-
lításától. A két mátrix közötti korreláció ugyan kiszámítható, de kérdés, hogy
miként interpretáljuk az eredményt. Az aszimmetrikus kapcsolat egy adatmátrix-
ban egyszer, egy szimmetrikusban kétszer jelenik meg. Ha például úgy látjuk,
hogy két szempont szerint körülbelül ugyanazok a szereplõk kapcsolódnak
egymáshoz, csak arról feledkezünk meg, hogy az egyik esetben irányítatlanok
a kapcsolatok, a másikban pedig jellemzõen irányítottak és aszimmetrikusak.
Ekkor viszont a hasonlóságot nem fogjuk tudni QAP-korrelációval igazolni, an-
nak ellenére, hogy struktúráját tekintve a két háló valóban hasonló.
Az algoritmus két lépésbõl áll. A program elõször Pearson-korrelációs koeffici-

enst (és más mérõszámokat) számol az adatmátrixok megfelelõ cellái között.
Második lépésben a modell (független) mátrix sorait és oszlopait random módon
permutálva véletlen mátrixokat állít elõ, és mindig újra számolja a megfigyelt
mátrix és a randommátrix közti korrelációt. Ezt a második lépést sok százszor
ismételhetjük; a Ucinet alapbeállítás 500 permutáció, de ha pontos eredményre

vagyunk kíváncsiak, sok ezer permutációt is kérhetünk. A QAP-eljárás azokat az
eseteket számolja, amikor a véletlen mátrix korrelációja magasabb vagy egyenlõ
az elsõ lépésben mért korrelációval. Ha sok ilyen eset van, akkor az eredetileg
vizsgált összefüggés is véletlennek tekinthetõ, azaz nincs korreláció a két vizs-
gált mátrix között. Ha viszont a megfelelõ korrelációjú véletlen mátrixok tarto-
mánya szûk, az azt valószínûsíti, hogy a két mátrix hasonlósága nem a véletlen
mûve.
Példaként hasonlítsuk össze a kõszegi kistérségi napi ingázási adatokat az ön-

kormányzati együttmûködési hálókkal, a közösen fenntartott iskolák alapján. Az
alábbi ábra a két kapcsolathálót mutatja:
Horvátzsidány Gyöngyösfalu
Pusztacsó
Kdoroszló
Szombathely
Kszerdahely Bozsok
Lukacsháza
Velem KOSZEG
Cak
Koszegpáty
Nemescsó
7.10. ábra.
Napi ingázás (fent) és önkormányzati együttmûködés (következõ oldal) hálója a kõszegi kistérségben
Horvátzsidány
Kdoroszló
Kszerdahely
Gyöngyösfalu
Velem
Lukacsháza
Bozsok
Koszegpáty
KOSZEG Cak
Nemescsó 7.11. ábra.

Napi ingázás (elõzõ oldalon)
Pusztacsó
és önkormányzati
együttmûködés (fent) hálója
a kõszegi kistérségben
Mivel kis méretû és egyszerû hálóról van szó, minden elemzés nélkül, ránézés-
re látszik, hogy a hálók nem hasonlítanak. A napi ingázás alapján egy nagy sû-
rûségû és magas központiságú hálót figyelhetünk meg, amelynek központja
Kõszeg, Lukácsháza és Szombathely. Az önkormányzatok közös iskolafenntartó
tevékenysége viszont elsõsorban földrajzi közelség alapján szervezõdik, épp
ezért itt kirajzolódnak a „hagyományos” kistérségi kapcsolati rendszerek. Az
egyik oldalon Velem, Cák, Kõszegszerdahely és Bozsok található, míg a mási-
kon Nemescsó, Pusztacsó, Kõszegpaty; a két csoportot Kõszeg köt össze.
A két adatmátrix összehasonlításának két nagy hibája van, ami miatt a való-
ságban nem lenne szabad QAP-korrelációt számolni. A „rossz” tanulópéldát épp
az ilyen szempontok bemutatása végett alkalmazzuk.
Egyrészt, a közösen fenntartott intézmények hálója kölcsönösségen alapul,
tehát irányítatlan kapcsolatokból áll, míg a munkába járás irányának van értel-
me, vagyis ez a kapcsolat irányított. A szimmetrikus és aszimmetrikus hálókat,
mint korábban írtuk, nem szerencsés összehasonlítani. Jelen esetben az elemzés
során a iskolafenntartást tükrözõ háló sûrûbbnek, a napi ingázások hálója rit-
kábbnak fog mutatkozni, a két háló közti hasonlóság mérõszámai nagyobbak
lesznek, mint ahogy józan ésszel gondolnánk.
Másrészt, a két háló nem egyforma méretû: a kistérség 12 településbõl áll,
mivel azonban napi ingázás szempontjából a közeli Szombathely is jelentõs cél-
pont, az adatmátrix 13 elemû. A QAP-eljárás csak azonos méretû mátrixokat tud
összehasonlítani, azaz vagy a 12 elemû adatmátrixba kell beszúrni még egy sort
és oszlopot (0 értékekkel), vagy pedig törölnünk kell Szombathelyet a 13 ele-

mû kapcsolathálóból. Mindkét eljárás csökkenti az egyik háló centralitását és
sûrûségét, ami nagymértékben torzítja az eredményeket. Jelen példában a má-
sodik megoldást választjuk, azaz eltekintünk Szombathely szerepétõl a helyi
munkaerõpiacon – ennek eredményeképp egy sûrûbb és kevésbé centralizált
hálót kapunk, amelynek a központi szereplõje immár egyértelmûen Kõszeg –,
akárcsak a másik hálóban.
Most nézzük meg az elemzés adatait:
0.981 2500.000
0.981 2500.000
0.981 2500.000
7
NPerm
0.981 2500.000
0.064 2500.000
-------- -------- --------- --------- --------- --------- ------
QAP MATRIX CORRELATION
-----------------------------------------
6
SD P(Large) P(Small)
Observed matrix: QAPKOSZMUN
Structure matrix: KOSZAL
# of Permutations: 2500
Random seed: 185
0.064
0.064
0.064
5
0.064
0.981
Univariate statistics
1 2
QAPKOSZ KOSZAL
0.091
0.046
0.404
4
0.026
2.803
------- -------
1 Mean 0.114 0.152
2 Std Dev 0.317 0.359
3 Sum 15.000 20.000
4 Variance 0.101 0.129
5 SSQ 15.000 20.000
-0.000
0. 071
-0.086
3
Avg
0.769
30.453
6 MCSSQ 13.295 16.970
7 Euc Norm 3.873 4.472
8 Minimum 0.000 0.000
9 Maximum 1.000 1.000
0.064
2
Signif
0.064
0.064
0.064
0.064
10 N of Obs 132.000 132.000
Hubert’s gamma: 5.000

Goodman-Kruskal Gamma: 0.545
1
Value
Pearson Correlation: 0.182

Simple Matching: 0.811
Jaccard Coefficient: 0.167
Hamming Distance: 25.000
Az elemzés jelentésébõl elõször is kide-

rül, hogy az algoritmus 2500 véletlen
mátrixot állított elõ, majd megadja
mindkét adatmátrix alapvetõ adatait
Bivariate Statistics
(unvariate statistics), amelyeket a sûrû-

ségrõl szóló pontnál már bemutattunk.
Az ezután következõ táblázat (bivariate
statistics) tartalmazza a QAP-elemzés
igazi eredményeit. Általában csak a fel-
sõ sort, azaz a Pearson-korreláció érté-
keit értelmezzük.
1
2
3
4
5
Az érték (Value) oszlop a két kapcsolatháló összefüggését (korrelációját) mu-
tatja. A kõszegi kistérségre vonatkozó két adatmátrix korrelációjának értéke:
0,182. A véletlenmátrixokkal való átlagos korreláció (Avg.) nulla körüli érték,
0,091-es standard szórással. A 0,182-es korrelációt elérõ vagy ennél erõsebb kor-
relációt mutató véletlen mátrixok aránya 0,064, azaz a szignifikancia-szint 6,4%.
Ez azt jelenti, hogy a 2500 random permutációból csak 160 véletlen mátrix
(6,4%) érte el vagy haladta meg a 0,182-es korrelációt. A megszokott, 0,05-ös
határérték mellett ez a korreláció nem tekinthetõ szignifikánsnak, mert 0,064 >
0,05. A P(Large) és P(Small) értékekkel nem szoktunk foglalkozni, a megadott
korrelációs értéknél nagyobb és egyenlõ, illetve kisebb és egyenlõ korrelációk
számát mutatják, amelyek közül az egyik mindig megegyezik a „signif ” oszlop
értékével.
Esettanulmányok, példák
A kapcsolatháló-elemzés magyar vonatkozású nemzetközi kutatásai közül érde-

kes megközelítése miatt kiemelendõ az „Erdõs-project”. Erdõs Pál matematikus
köztudottan számos közös publikációt jelentetett meg társszerzõkkel. Sajátos
életvitelének köszönhetõen a legkülönbözõbb diszciplínák területén dolgozott
együtt kollegákkal mind Európában, mind az Egyesült Államokban, sõt még Ma-
gyarországon és a keleti blokk országaiban is szép számmal találhatók szerzõtár-
sai. Egy érdekes kísérlet keretében egy nemzetközi kutatás Erdõs és szerzõtársa-
inak kapcsolathálóját vizsgálta, és közben megalkotta az ún. „Erdõs-számot”.
Eszerint Erdõs Pál Erdõs-száma: 0. Az a kutató, aki együtt publikált Erdõssel, 1-es
számot, aki együtt publikált olyan személlyel, aki együtt publikált Erdõssel, 2-es
számot kap, és így tovább. A kutatásról részletes információk olvashatók a ku-
tatás honlapján: http://www.acs.oakland.edu/~grossman/erdoshp.html.
Napjainkban az Erdõs-szám (talán a tudományok matematikai alapjainak fel-
értékelõdése, vagy talán csak egy tudományos divathullám miatt) egyfajta infor-
mális minõségértékelõ rendszerré vált, vagy, ahogy a kutatók megfogalmazták,
egyfajta tudományos folklórrá. Némi kutatás révén mindenki kiszámolhatja,
mennyi a saját Erdõs-száma, és minél kisebb ez a szám, annál magasabb presz-
tízst jelent. A 3-as vagy 4-es Erdõs-számokat a kutatók elõszeretettel tüntetik fel
önéletrajzukban vagy honlapjukon.
A hazai alkalmazott kutatások közül kiemelkedik Szántó Zoltán és Vedres

Balázs23 (2002) szervezetszociológiai jellegû kutatása, amely egy összetett felépí-
tésû hazai cég szervezeti egységei közötti kapcsolatokat elemezte. A település-
fejlesztéssel rokon területen dolgozott Futó Péter és Fleischer Tamás,24 akik a
hulladékkezelés partnerségi kapcsolatrendszerét vizsgálták nemzetközi összeha-
sonlításban. Magam kifejezetten településfejlesztési célú kutatásokat végeztem az
elmúlt években, túlnyomórészt térségi szervezetek, önkormányzatok részére,
ezek közül példaként a bicskei kistérségbeli települések közötti kapcsolatokat a
Falu Város Régió 2002/8-as számában ismertettem (www.vati.hu/fvr).
A következõkben két alkalmazott kutatás eredményeit mutatom be, az egyik
a hazai felsõoktatás kapcsolathálójával, a másik egy szakmai vita véleményhálói-
nak felvázolásával foglalkozik.
23
Szántó Zoltán, Vedres Balázs 2002: Kapcsolathálók, szervezeti kultúra, pénzügyi teljesít-
mény. Szervezetszociológiai tanulmányok a magyar távközlésfejlesztés finanszírozásáról.
Budapest: Aula.
24
Futó Péter és Fleischer Tamás 2004: Intézmények és vállalatok kapcsolathálói: Elem-
zési módszerek áttekintése egy hulladékgazdálkodási esettenulmány kapcsán. Kézirat.
www.vki.hu/~tlfeisch
EGYETEMKÖZI KAPCSOLATHÁLÓ A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN, 2002
2002 tavaszán interjúsorozattal arra a kérdésre kerestük a választ, hogy regioná-

lis oktatási központnak tekinthetõ-e Magyarország a közép-európai régióban.25
Felmérésünk során a (hallgatói létszám alapján) legjelentõsebb hazai felsõokta-
tási intézményeket kerestük fel. Azt az intézményt tekintettük központnak,
amely stratégiai partneri kapcsolatai alapján közép-európai vagy regionális híd-
szerepet tudott betölteni a többi kapcsolatban álló egyetem között. Az adatokat
Ucinet programmal, blokkelemzéssel értékeltük.
Az eredmények alapján úgy tûnik, hogy két nagy tendencia érvényesül a kö-
zép-európai kapcsolatépítés terén:
7.12. ábra. Egyetemközi együttmûködési régiók a Kárpát-medencében
1. Regionális kapcsolatrendszer: elsõsorban a nagy, vidéki egyetemek határon

átívelõ regionális kapcsolatok kiépítésében érdekeltek, 3–6 stratégiai partner
részvételével. Ezeken a kapcsolatokon belül eltérõ súllyal, de megjelenhetnek
a sajátosan kari-szakmai szempontok, illetve a magyar–magyar kapcsolatok is.
25
A kutatás egy jelentõs hazai közvélemény-kutató cég megbízásából készült. Az eset pi-
kantériája, hogy az elvégzett és átadott kutatást a megrendelõ azóta is meg nem történt-
nek tekinti, és adós a megbízási díj kifizetésével. Elsõ publikáció: Batár Zsolt és Letenyei
László 2002: City to city kapcsolatok. Falu Város Régió 2002/8.

2. Szakmai kapcsolatrendszer: a sajátos profilú, a maga területén vezetõ jelentõ-
ségû egyetemek elsõsorban szakmai jellegû kapcsolatok ápolásában érdekel-
tek, országonként egy-egy részt vevõ partnerrel. A kapcsolattartás gyakran
exkluzív szövetségek formájában is érvényre jut. A határon túli magyar kap-
csolatok ápolása e tevékenység mellett olykor elõfordul, a regionális határon
átívelõ kapcsolatok viszont nem jellemzõk.
Kulturális régiók medencéje?
Az elsõ blokkcsoport a regionális együttmûködésben érdekelt intézmények kap-

csolathálója. Ma Magyarországon négy ilyen blokk található.
1. Az Alpok–Adria-régióhoz kapcsolódó Pécsi Tudományegyetem és a térségbeli

egyetemek: Graz, Ljubljana, Zágráb és Újvidék egyetemei régóta több jól mû-
ködõ közös programban vesznek részt. A részt vevõ egyetemek mindegyike
több karral rendelkezik, tevékenységeik több ponton találkoznak. A kapcso-
latokban a gyakorlatban nem jelenik meg a magyar–magyar kapcsolati jelleg.
2. Szeged, Arad, Temesvár és Újvidék egyetemeinek stratégiai partnersége sok

évtizedes „testvéregyetemi” múltra tekint vissza, és sokat fejlõdött az elmúlt
években is. Több karú, sok ponton kapcsolódó egyetemekrõl van szó, kieme-
lendõ az orvosi és nyelvészeti karok együttmûködése.
3. A miskolci egyetem hagyományosan jó kapcsolatai a Kassai Mûegyetemmel

és az Ungvári Állami Egyetemmel egyszerre szakmai és regionális kapcsola-
toknak tûnnek.
4. A Debreceni Tudományegyetem jó stratégiai kapcsolatai a két nagyváradi

egyetemmel és az Ungvári Állami Egyetemmel a város regionális szerepének
erõsítését célozhatják.
Az egyes régiók vezetõ egyetemei között gyakran gyenge a kapcsolat, vagy egy-
általán nincs is, ezért elõfordulhat, hogy nem hazai, hanem külföldi intézmé-
nyek töltenek be híd-szerepet az egymással viszonylag kevés kapcsolatot ápoló
magyar intézmények között.
Szakmai klubok
1. Mind hazai kapcsolathálójuk alapján, mind nemzetközi kapcsolataik alapján

is megkülönböztethetõk az orvosi csoport tagjai, a Semmelweis Egyetem, a
Marosvásárhelyi Orvosi Egyetem, illetve a Szegedi Tudományegyetem, a Pécsi
Tudományegyetem, a Debreceni Tudományegyetem és a temesvári Vest
Egyetem orvosi karainak együttmûködése révén.
2. Jól megkülönböztethetõ a mûszaki blokk: a Budapesti Mûszaki és Gazdaság-

tudományi Egyetem, a Miskolci Egyetem és kapcsolatrendszerük.
3. Jól körülhatárolható a közgazdasági egyetemek együttmûködése, igaz, a Bu-

dapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem több sok karú
külföldi tudományegyetemmel is kapcsolatot ápol: Károly Egyetem,
Comenius Egyetem stb.
4. A sok karral általános képzést nyújtó egyetemek kapcsolathálója szintén sa-

játos, leginkább egymás felé mutat, kevés kapcsolatot ápolnak a szakegyete-
mekkel. Bár nem alkot „blokkot” a többivel, megjelöltünk egy jellegzetesen
„nagyegyetemi” kapcsolati strukturális sajátságokat mutató egyetemet, az
Eötvös Loránd Tudományegyetemet.
5. A legtöbb egyetem strukturálisan besorolható e szakmai csoportok valamelyi-

kébe, de a Szent István Egyetem kivételt képez. Kapcsolathálója egészen
egyedi, amelyet az egyetem sajátos helyzete, határon átnyúló kapcsolatai is
magyaráznak.
7.13. ábra.
Szakmai jellegû egyetemközi
kapcsolathálók Európában

Hídfõk és hidak
Az egyes szakmai és regionális csoportok, blokkok között – mint említettük –

gyakran nem hazai, hanem külföldi közvetítõk állnak híd-szerepben.
1. A régióba irányuló magyar felsõoktatási intézményi kapcsolatok középpont-

jában a Babes-Bólyai Egyetem áll. A négybõl három regionális együttmûkö-
dés, illetve az ugyancsak négy szakmai hálóból háromnak a tagjai kiemelten
fontosnak ítélt kapcsolatokat ápolnak a kolozsvári egyetemmel.
2. További fontos híd-szerepben vannak (azaz egyszerre állnak stratégiai kap-

csolatban az egymással gyér kapcsolatot ápoló hazai intézményekkel) a kö-
vetkezõ egyetemek: az újvidéki, a ljubljanai, a pozsonyi Comenius Egyetem,
a bécsi, a prágai Károly Egyetem, a varsói, a krakkói Jagelló Egyetem.
7.14. ábra. Híd-szerepben lévõ egyetemek a Kárpát-medencében
A kapcsolatok szerkezete alapján nem mondható, hogy a kérdéses magyar in-

tézmények regionális központi szerepet töltenének be (a közvetítõ „híd”-szerep
is inkább néhány külföldi intézménynek tulajdonítható), viszont jelentõs részt
vállalnak a határon átnyúló együttmûködések erõsítésében, és ilyen értelemben
potenciálisan javítják Magyarország regionális központi szerepét.
Összefoglalás: kapcsolatháló-elemzés és regionális fejlesztés
A mellékelt példák egyszerû hálókon, grafikusan mutatták be, hogyan használtuk

a módszertant a közép-európai régióban, illetve egy településen. A kérdések
(meddig terjed a régió, mi a valódi központja, milyen koalíciók vannak egy tele-
pülésen belül stb.) minden regionális fejlesztési munkánál megkerülhetetlenek,
ám addig, amíg nem végzünk kapcsolati elemzést, ezekre csupán sejtésszerû
választ tudunk adni. Minél nagyobb térségrõl, vagy minél összetettebb rendszer-
rõl van azonban szó, annál csalókábbak ezek a sejtések, annál inkább szükség
van a hálók matematikai-statisztikai feldolgozására.
VÉLEMÉNYHÁLÓK: A KÉSZÜLÕ FILMTÖRVÉNY VÉLEMÉNYEZÉSE, 1997

Az MTA KTI megbízásából 1997-ben, az akkor készülõ filmtörvény elõkészíté-
seként interjúsorozatot készítettem az érdekeltekkel.26 A legfontosabb témakö-
rök a következõk voltak:
1. Törésvonalak: Hogyan ítélik meg a megkérdezettek a filmszakma jelenlegi

helyzetét, hol vannak érdekazonosságok és érdekellentétek?
2. Finanszírozási rendszer: Hogyan értékelik a filmtörvénybeli (járulékokon és

közalapítványi támogatásokon alapuló) megoldást, milyen alternatív elképze-
lésük van?
3. Nyereségesség: Mi a véleményük a javasolt társaságiadó-kedvezményekrõl?
4. Közvetett haszon: Melyek a filmgyártás közvetett hasznai és veszélyei?
Az alábbiakban kilenc interjúalany véleményét elemzem. A kis sokaság révén

néhány egyszerû ábrán be lehet mutatni a véleménycsoportokat.
Azért szerepelhet a tanulmányban ilyen kevés interjú, mert a filmszakmában

egyébként is kevés szereplõ van, ráadásul a jelen esettanulmányban nem szere-
peltetem a filmforgalmazók, moziüzemeltetõk, szakszolgáltató cégek (operatõr,
hangosító, díszlettervezõ stb.) és a televíziós társaságok véleményét.
26
Köszönet Tóth István Jánosnak és az interjúalanyoknak: Barbalics Péternek, Helle Lász-
lónak, Kardos Istvánnak, Lukács Árpádnak, Majtényi Gábornak, Miskolci Péternek, Sándor
Pálnak, Szakácsi Lajosnak és Vincze Lászlónak együttmûködésükért és segítségükért.
Elsõ publikáció: Véleményhálózatok. Eredetileg megjelent: Csigó Péter és Letenyei László
2000: Véleményhálózatok. Falu Város Régió 2000/9.

A kilenc válaszadó közül hárman állami, öten pedig független producerirodák
képviselõi voltak, egyikõjük pedig egy közalapítvány vezetõje. Véleményükre
anonim formában hivatkozom. A megkérdezettek véleményének egyezése vagy
különbsége adja az alapot a kapcsolatháló-elemzéshez. Két vizsgált pont (azaz
két interjúalany) közötti kapcsolatnak azt tekintem, ha két szereplõ hasonló vé-
leményen van. Ha a véleményük eltérõ, akkor arra – a hálóelemzés kifejezésé-
vel – azt mondom, hogy nincs közöttük kapcsolat. A kapcsolatnak ez a definí-
ciója természetesen eltér a hétköznapi jelentéstõl.
Az elemzéssel a szakmai törésvonalakat, a véleménybeli különbségeket kíván-

tam feltárni. Ezt a kérdést természetesen közvetlenül is fel lehet tenni – kapunk
is választ a kérdésre –, ám a vélt és a valós törésvonalak között jelentõs különb-
ség mutatkozott.
Amikor az interjúalanyokat a magyar filmszakmán belül fellelhetõ csoportosulá-

sokról faggattam, többnyire a régi stúdiók és az új producerirodák közötti különb-
ségrõl kezdtek beszélni. Nem feladatunk kitérni a filmszakma sajátos kérdéseire,
pusztán a kontextus megértése végett szükséges röviden felvázolni véleményü-
ket. A rendszerváltás óta több új, független produceriroda jelent meg. Míg a ma-
gyar játékfilmek többsége még 1997-ben is a nagy gyártási hagyományokat és
szellemi értékeket felhalmozó állami stúdiókban készült, a függetlenek mind a
piacon, mind pedig az új pályázati lehetõségek kihasználásában gyorsabbaknak,
ügyesebbeknek mutatkoztak náluk. A szakma megosztottságának leírására az
interjúkban a következõ kifejezéseket használták:
ÁLLAMI STÚDIÓK MAGÁNSTÚDIÓK

ÖREG FIATAL
ÁLLAMI MAGÁN, PRIVÁT
STÚDIÓK, MÛHELYEK PRODUCEREK, IRODÁK
NAGYOK, MAMMUT KICSIK
RÉGI ÚJ
A kétfajta produceri stílus szembeállítása nem tükröz értékítéletet, pontosabban

mindkettõ megközelíthetõ pozitív vagy negatív szemlélettel egyaránt. Ennek alá-
támasztására szolgáljon két rövid interjúidézet.
9. válaszadó: „Ez egy szemléleti kérdés: [az állami stúdiókban] a vezetõ gárda
ugyanaz maradt, és egy kicsit 80-as évekbeli vállalati szemlélettel intézik az
ügyeiket: nekik elvárásaik vannak az államtól, amit biztosítani kell... Az, hogy
õk menjenek munka után, legyen az reklám, bérmunka vagy televíziós játék,
nem is azt mondom, hogy lealacsonyító dolog a számukra, mert van is, aki
megpróbálja, de nem tudnak olyan aktívan és agilisan részt venni, mint az,
aki a semmibõl elkezdett valamit, aki tudja, hogy a pénzt meg kell termelni.”
4. válaszadó: „A stúdiórendszer egy állami támogatáson alapuló dolog. Nem

akarom visszasírni, de kell, mert olyan mûvészeti tevékenységet fejtettek ki,
amelyet a mai függetlenek, akik jó esetben az amerikai independensek szín-
vonalán mozognak, sohasem fognak elérni. (…) Tudja, micsoda lehetõség volt
egy olyan fiatalnak, mint amilyen én is voltam, bekerülni egy stúdióba, ahol
olyan emberekkel dolgoztam együtt, mint Jancsó Miklós, Szabó István... Volt
idõ és volt igény rá, hogy minden nap kivegyünk két-három filmet, amit levetít-
tettük magunknak, és átbeszéltük (…) így lehetett új filmes generációt nevelni!”
Véleménycsoportok
A filmszakma képviselõinek majdnem mindegyike egyetértett abban, hogy a régi-

ek és az újak megosztottsága létezõ jelenség. Az egyes csoportok megítélésében
és egyes szereplõk besorolásában már sokkal kevésbé értettek egyet. Ellentétes
vélemények voltak a finanszírozási kérdésekkel kapcsolatban is. A következõ
ábrákon az egy véleményen levõ, illetve attól eltérõ álláspontot képviselõ cso-
portokat mutatjuk be:
I
H
F
7.15. ábra.
E A gömb alakú, szimmetrikus véleményháló tagjai
azok az interjúalanyok, akik szerint a filmszakma
A két nagy csoportból (régiekbõl és újakból stb.)
áll, míg a „G” interjúalany ezzel nem értett egyet.
Az õ megítélése szerint a valódi különbség a be-
G vételbõl élõ, alkalmazott filmgyártók és a támo-
B D
gatásra számító mûvészfilmesek között van.
E
C
H
I 7.16. ábra.
A A kis gömb alakú csoport tagjai egyformán ítél-
F
ték meg a producerirodákat, az „F” és a „G”
B szereplõk viszont a filmszakma alapítványait is
az állami cégekkel egy kalap alá vették. „H” kü-
lönvéleménye szerint a mai stúdiók már nem a
D régiek, a valódi szellemi örökséget néhány kor-
G társ producer viszi tovább.
D
H I
G
7.17. ábra.
A pentagon alakú csoport tagjai, a „mérsékel-
tek”, azt emelték ki, hogy mindkettõnek vannak
E A elõnyei, az idõ a fiataloknak dolgozik, de a régi
B
stúdiókat is jó lenne megmenteni. „D” és „E”
alapvetõen a régi értékeit, „G” és „H” pedig a
F feltörekvõ kis cégek életerejét és a régiek mun-
C kastílusának elavultságát hangsúlyozták.
7.18. ábra.
A legnagyobb csoport tagjai a jelenlegi-
H hez hasonló, piaci és állami-újraelosztó
F
elemeket ötvözõ rendszert tartanak he-
lyesnek. „C” meggyõzõdése, hogy csak
E D nagyobb járulékok és még nagyobb tá-
mogatás révén marad talpon a magyar
filmszakma. „F” és „G” a szabadpiac el-
C
I vét vallják. Úgy látják, hogy ha a reklám-
filmezésbõl és bérmunkából származó
B bevételeiket nem vonnák el kulturális já-
G
rulék formájában, õk maguk készíthet-
A nének játékfilmeket.
E
B F
7.19. ábra.
C A „régiek” szerint (C, D, E) nem lehet nyeresé-
ges filmet gyártani, mert kis ország vagyunk, kicsi
a magyar nyelvû közönség, az újak viszont (A, F,
I A G G, H) ezt hosszabb távon, fenntartásokkal, de le-
H hetségesnek tartják. „I” és „B” határozatlanok
D voltak.
D
I
7.20. ábra.
E A filmgyártás közvetett hasznainak bemutatása, a
A H pozitív externáliák felsorolása (például hogy egy
filmforgatás megrendelést jelent a teherfuvaro-
G zásnak, szállodáknak, javítja az országimázst,
F know-how-t hoz be, lassítja az agyelszívást stb.)
az egész filmszakma érdeke. Éppen ezért ebben
B a kérdésben minden résztvevõ egyetértett – ezt
C mutatja a nagy gömb alakú ábra.
Az ábrákból leolvasható, hogy az egyes kérdések kapcsán egy-két „radikális”

álláspontot képviselõ interjúalany áll szemben egy mérsékelt többségi véle-
ménnyel. A piaci szemléletet, be nem avatkozó gazdaságpolitikát erõteljesen
szorgalmazó „G” és „F” szereplõkkel a többség nem ért egyet, mint ahogy több-
nyire nem osztják a még nagyobb állami szerepvállalást sürgetõ „C” véleményét
sem. Bár a szemléletbeli különbség a nyereségesség kérdése kapcsán világosan
megmutatkozott, a válaszokból az is kiderült, hogy a fiatal producergeneráció
és az öregek közötti szemléletbeli különbségek ellenére a legtöbb lényegi kér-
dés kapcsán ezek az emberek hasonlóan vélekednek. Egyszerûbben fogalmaz-
va, eltérõen gondolkodnak, de hasonlóan cselekszenek. Az a sejtésem alakult
ki, hogy az általuk fontosnak vélt különbségek inkább viselkedésbeli, habitus-
beli különbségek, de az eltérõ gesztusok mögött hasonló vélemények fogalma-
zódnak meg.
Gondolatmenetünk kiindulópontja az volt, hogy míg a modern viták legna-

gyobb problémája, hogy bonyolultak, megfoghatatlanok, és pontos megértésük-
höz valamilyen matematikai-statisztikai algoritmusra lenne szükség, addig a
gazdasági vagy politikai viták résztvevõi többnyire semmilyen módszert nem
használnak, hanem igyekeznek fejben tartani az eseményeket. Az eredmény az,
hogy a diskurzusban részt vevõk akaratlanul is elbeszélnek egymás mellett –

ami különösen akkor gond, ha éppen megértésre kellene törekedniük. Az álta-
lunk bemutatott esettanulmány a diskurzus érvrendszereinek, frontvonalainak
feltárására mutat példát. Egy ilyen elemzés mindenfajta konfliktuskezelés elsõ
lépése lehet.
A példaként felhozott esettanulmány azért újszerû, mert a konfliktuselemzések

kapcsán Magyarországon egyelõre nem szoktak hálóelemzést használni. Minél
összetettebb vitáról van azonban szó, annál nehezebb fejben tartani az érveket,
annál inkább szükség van a véleményhálók számítógépes feldolgozására.
Magyar fogalomtár
A következõkben Angelusz és Tardos: i. m. (lásd a 191. oldalon), Szántó és Tóth
(1993),26 illetve a hazai kapcsolatháló-elemzõ szakirodalom áttekintése és az
MSZT Kapcsolatháló Elemzõ Szakosztály ajánlása (www.socialnetwork.hu)
nyomán mutatjuk be a kapcsolatháló-elemzés legfontosabb fogalmait és magyar
megfelelõiket. A fogalmak angol megfelelõi után rövid értelmezést adunk.
A magyar szakirodalomban használt

Angol kifejezés és rövid magyarázata
és/vagy javasolt kifejezés
Node Pont; kapcsolati pont; szereplõõ
Tie Kapcsolat; gráf esetén: él, vonal
Ego network: egy pont kapcsolatai Egoháló; énháló
Network: több pont kapcsolataiból álló háló Kapcsolatháló; háló
Social network: társadalmi szereplõk
õ Társadalmi kapcsolatháló
kapcsolatainak hálója
Social network analysis (SNA) Társadalmi kapcsolatháló elemzés
Relational: kapcsolatra vonatkozó (ismérv) Relációs
Structural: egy nagyobb sokaság Strukturális
kapcsolataira vonatkozó (adat)
Interactional: a kapcsolat jellegére Interakcionális vagy kapcsolati
vonatkozó
Pattern: egy hálón belüli kapcsolatok Minta; mintázat
sajátságai
Morphologic: a kapcsolatok mintázatára
mintázatára Morfológiai jellemzõ
õ
vonatkozó
Uniplex: a pontok között csak egyféleképpen Egyrétegû
û
definiált kapcsolatokat értelmezünk
26
Szántó Zoltán és Tóth István György 1993: Társadalmi hálózatok elemzése. Társadalom
és gazdaság, 1993/1: 31–55.

VIII. INTERPRETÁCIÓ

Az interpretáció közgazdasági, szociológiai
és antropológiai megközelítése ..... 253
Az alkalmazott településkutatás interdiszciplinaritása:
antropológiai, szociológiai és közgazdasági jelleg ..... 258
Az interpretáció lehetõségei és módjai ..... 259
Tanulmányíró ábécé ..... 261
A szóbeli elõadás sajátságai ..... 269
Egy újszerû interpretációs eszköz: az elektronikus szöveg ..... 271
Filmmonográfia és döntéselõkészítõ film ..... 274
Kommunikáció, nyomon követés és értékelés ..... 276
Keretes írás:
Az értelmezés és interpretáció lehetõségei ..... 254
1 McCloskey, Deirdre N.: A szignifikanciatesztek retorikája ..... 687
1 Pink, Sarah: Interdiszciplináris programok

a vizuális kutatásban: a vizuális antropológia újragondolása ..... 703
Bevezetés
A településkutatói megbízás – a szerzõdések szövege szerint – általában egy ta-

nulmány elkészítésére vonatkozik. A településkutató munkája azonban nem
érhet véget a tanulmány átadásával (akkor sem, ha így szólt a szerzõdés); akkor
lehet elégedett, ha kutatása eredményeit át tudták venni a tervezõ kollégák, il-
letve a megbízó térségi vagy helyi önkormányzat is, vagy amikor megbizonyo-
sodott arról, hogy az eredmények valóban beépültek a tervezõi és fejlesztõi
folyamatba, azaz társadalmi szemléletû lett a tervezés. A kutatói tudás átadás-
átvételét úgy kell felfogni, mint a megbízás íratlan részét képezõ kiegészítõ
munkarészt, melynek lényege – a kulturális antropológiából kölcsönzött kifeje-
zéssel – az interpretáció, azaz a tudás lefordítása azoknak az embereknek a
nyelvére, akiknek írtunk.
A településkutató a kutatási fázis lezárultával kétfajta tévedés áldozata lehet:
– azt hiszi, hogy amit megtudott, azt el tudja mondani; és/vagy

– azt hiszi, hogy amit elmond, azt mások megértik.
A valóságban a megszerzett tudás átadása rendkívül összetett folyamat: sok min-

denen múlik, hogy végül eljut-e az üzenet azokhoz, akiknek szántuk. Hogy csak
néhány szempontot említsünk: a megrendelõ és a megbízott közötti viszony, a
helyi erõviszonyok, a projekt jellege, jelentõsége más ügyekhez képest mind be-
folyásolják azt, hogy a kutató át tudja-e adni a tudását és javaslatait. A sok szem-
pont közül, felvállalva a válogatás szubjektív jellegét, a következõ szemponto-
kat emeljük ki jelen fejezetben:
– Az átadni kívánt információ mennyisége.

– Nyelvezet: míg a kutatói szakaszban a helyi társadalom nyelvét kellett meg-
tanulni, addig az interpretáció során a saját kutatói nyelvezetünkrõl kell
lefordítani a tudást a befogadó nyelvére.
– Az interpretáció eszköze: azaz például papírra írt vagy elektronikus szöve-
get, szóbeli prezentációt, esetleg mozgóképet készítünk.
Az interpretáció utáni lépés a tervezési eredmények nyomon követése, ellenõrzé-

se vagy társadalmi monitoringja, illetve értékelése. A monitoring nem a kutatói
megbízás íratlan része, csak kifejezett felkérés esetén végezhetõ. A társadalmi
monitoring jellegû megbízatások már ma is a fejlesztési piac fontos szegmensét
jelentik, az Európai Unió gyakorlatához közeledve pedig egyre gyakrabban és
egyre többféle program során lesz majd rá szükség.
Míg a tervezõi munka elején elsõsorban a társadalomtól gyûjtünk adatot, a
munka vége felé éppen fordítva, az eredményeket kommunikáljuk a társadalom
felé, természetesen ekkor is ügyelve a visszajelzésekre. A kommunikáció elsõ-
sorban nem a társadalomkutató, hanem a helyi településmarketing-szakember
feladata, de a kutató helyi tapasztalatai és eredményei jól hasznosíthatók a mar-
ketingkommunikációs és PR-folyamatban.
Jelen fejezet elõször röviden áttekinti, mit jelent az interpretáció, tehát az ered-
mények közlése a társadalomtudományok különbözõ területein – a gazdaság, a
társadalom és a kultúra vizsgálatára szakosodott közgazdaságtanban, szocioló-
giában és antropológiában –, illetve hogy miért szükséges egy komplex, inter-
diszciplináris látásmód kialakítása a településkutatás során. Ezután az interpre-
táció lehetõségeivel és módozataival foglalkozunk, kitérve az átadható információ
mennyiségére és az etikai kérdésekre is. Ezt egy gyakorlatias útmutatónak szánt
tanulmányíró és prezentációkészítõ ábécé követi, és röviden felvázoljuk a film-
készítés és az elektronikus szövegkészítés lehetõségeit is. Végül az eredmények
átadása utáni munkarészekrõl, az egyre növekvõ jelentõségû monitoringról,
evaluációról és kommunikációról (nyomon követés, értékelés és tájékoztatás)
lesz szó.
A szöveggyûjtemény kapcsolódó fejezetében két írás található, mindkettõ az
interpretáció fogalmának, azaz a tudás átadásának elméleti megalapozását szol-
gálja. Az egyik írás Deirdre N. McCloskey 1 tollából a „The Rhetoric of Human
Sciences” c. könyvsorozat részeként megjelent kötet elsõ és második kiadása
egy-egy részletének fordítása, elõször jelenik meg magyar nyelven. Bár a könyv
A közgazdasági retorika címet viseli, a statisztikai adatelemzések, pontosabban a
szignifikancia retorikájáról szóló fejezet, amit lefordítottunk, a szociológusok szá-
mára is ismerõs kérdéseket vet fel. Néhány szóban összefoglalva a választott fe-
jezet gondolatait, McCloskey szerint a statisztikai elemzés eredményeit elsõsor-
ban nem szignifikancia-tesztekkel, hanem józan eszünkkel kell ellenõrizni.
A másik szöveg Sarah Pink gyakorlati útmutatója a vizuális interpretációs
módok közül az elektronikus szöveg és a film alkalmazásáról a társadalomtudo-
mányos kutatás eredményeinek közlésére.
1
McCloskey, Donald 1986: The Rhetoric of Economics. Sussex: Wheatsheaf Books Ltd. és
Wisconsin: University Press; McCloskey, Deirdre N. 1998: The Rhetoric of Economics. (2.,
javított kiadás.) Wisconsin: University Press. /The Rhetoric of Human Sciences./ (A két név
egyazon személyre utal, aki idõközben nemi identitást, és ennek megfelelõen keresztnevet
változtatott.)
2
Szabó Katalin 2002: Kommunikáció felsõfokon. Hogyan írjunk, hogy megértsenek? Ho-
gyan beszéljünk, hogy meghallgassanak? Hogyan levelezzünk, hogy válaszoljanak? (2.,
átdolgozott és bõvített kiadás.) Budapest: Kossuth.
VIII. INTERPRETÁCIÓ 253
A tudományos célú dolgozatok (például szakdolgozat, TDK, tudományos

publikáció stb.) elkészítéséhez hasznos és jól követhetõ útmutatót nyújt Szabó
Katalin2 (2002) könyve, amelyet ezúton is ajánlunk az olvasó figyelmébe. Az
abban foglaltak megismétlésére nem törekszünk, ezért kötetünkben nem tár-
gyalunk olyan – egyébként kulcsfontosságú – kérdéseket, mint például az írott
vagy elmondott szöveg stílusa, a tanulmány címének és alcímének megválasz-
tása, a szöveg belsõ logikai rendje és az oksági magyarázatok fontossága stb.
Mindezek bemutatása helyett a következõkben csak néhány olyan elemet idé-
zünk fel röviden, amelyek az alkalmazott célú tanulmánynál másként merülnek
fel, mint a tudományos publikációk esetében.
Az interpretáció közgazdasági, szociológiai

és antropológiai megközelítése
A kulturális antropológia a századfordulón az ismeretlen kultúrák megismeré-
sére vállalkozott. Bár a küldetés mára erõsen módosult, az antropológia még ma
is az ismeretlen terep felfedezésére vállalkozik, sõt kezdetben még a kutatási
kérdéseket is ismeretlennek tételezi.
Az antropológusok a kutatás során azt feltételezik, hogy a tereprõl szerzett
ismereteik csak az eredeti környezetben és eredeti nyelvezeten érvényesek. Ha
a tudományos élet, vagy alkalmazott kutatás során a megrendelõk számára akar-
juk ismertetni eredményeinket, akkor a megszerzett tudásunkat fordítani, tolmá-
csolni kell. Ez a tolmácsolás az interpretáció 3 (lásd keretes írásunkat a következõ
oldalon).
3
Az interpretív antropológia alapköve Clifford Geertz (1975) Sûrû leírás c. munkája (in:
Vári András [szerk.] 1988: Misszionáriusok a csónakban. Budapest: Akadémiai). Az újabb
irodalmak közül ajánlható például:
– Bernard, Harvey Russell 1988: Research methods in cultural anthropology. Newbury
Park, etc.: SAGE.
– Denzin, Norman K. 1997: Interpretive Ethnography. Ethnographic Practices for the 21st
Century. Thousand Oaks, etc: SAGE.
– Emerson, Robert M. (szerk.) 2001: Contemporary Field Research. Prespectives and
Formulations. Los Angeles: University of California Press. A kvalitatív szociológiai kutatá-
sok többnyire a kortárs antropológiai megközelítésekhez hasonlóan fontosnak tartják a
kutatási eredmények helyi kontextusának megõrzését az adatgyûjtés és az interpretációs
során; lásd például:
– Mason, Jennifer 1996: Qualitative Researching. Thousand Oaks, etc: SAGE.
– Corbin, Juliet és Anselm Strauss 1998: Basics of Qualitative Research. Techniques and
Procedures for Developing Grounded Theory. Thousand Oaks etc.: SAGE.
– Bryman, Alan and Robert G. Burgess 1994: Analyzing Qualitative Data. London, New
York: Routledge.
Az értelmezés és interpretáció lehetõségei 4
„Az a kultúrafogalom, amely mellett ennek a hálónak, elemzését pedig ép-

síkraszállok – írja Cliffort Geertz5 –, lé- pen emiatt nem törvénykeresõ kísérle-
nyegében szemiotikai jellegû. Max ti tudománynak, hanem a jelentés nyo-
Weberrel együtt úgy vélem, hogy az mába szegõdõ értelmezõ tudomány-
ember a jelentések maga szõtte hálójá- nak tartom.”
ban függõ állat. A kultúrát tekintem
Az ötvenes–hatvanas évektõl kezdve a A kognitív megközelítés szerint csak

kulturális antropológusok egyre in- olyan dolgokra tudunk gondolni, ame-
kább a viselkedést generáló jelentése- lyekre vannak szavaink, az ismeretlen
ket igyekezték vizsgálni, és nem ma- érzést vagy újszerû tudást pedig igyek-
gát a viselkedést. Geertz idézett tanul- szünk szavakba önteni.
mánya szerint például az ember nem
viselkedik, cselekszik stb., hanem a vi-
selkedését, cselekvését, jelentéssel ru-
házza fel. A társadalmilag konstruált
jelentések az egyén szempontjából
adottak. A jelentések rendszere az a
„pókháló”, amely meghatározza,
struk-turálja gondolkodásunkat. A je-
lentésháló tág értelemben a kultúra
(szokások, gesztusok, szabályok stb.),
szûkebb értelemben pedig a nyelv.
Egy másik kultúra egy másik jelentés-

hálót jelent. Az antropológus feladata,
hogy az egyik hálót megfeleltesse a
másiknak. Ez a megfeleltetés az interp-
retáció, amelyrõl az interpretív antro-
pológia a nevét kapta. Eltekintve az
antropológiai adatgyûjtés és értelme-
zés nehézségeitõl, maga az interpretá-
ció is akadályokba ütközik. Egy kultú-
rát, vagy annak elemeit, elméletileg
4
Takács Ildikó grafikái. Eredetileg megjelent: Letenyei László: A jelentésháló pókja.
Adalék a kulturális antropológia érvényességi határának kérdéséhez. Az Irodalom Visz-
szavág, 2002/2003 tél. www.iv.hu
5
Geertz, Clifford (1975) 1988: Sûrû leírás. In: Vári András (szerk.): Misszionáriusok a
csónakban, 16.
sem lehetséges egy másik kultúra szá- mint amennyire a sarokba szõtt pók-
mára a maga teljes kontextusában in- hálóról készített fénykép hasonlít a há-
terpretálni. A feladat olyan, mintha egy romdimenziós eredetire. Jobb híján a
sarokba szõtt pókhálót akarnánk egy „minél jobb”, az eredeti kontextust mi-
keresztespók kör alakú hálójába illesz- nél hívebben bemutató interpretációra
teni. A kapott eredmény csak épp any- kell törekedni.
nyira tükrözheti a megfigyelt kultúrát,
A szavaink és kultúránk által megra- ziáját, és csak arra törekedhet, hogy

gadható világ feltehetõen sokkal ki- más kultúrákban már létezõ jelentése-
sebb a számunkra elérhetetlen érzések ket ismerjen meg, és tolmácsoljon az
és tudások világánál, mint ahogy pél- eredetihez minél hívebb módon.
dául egy pókháló körüli tér is na-
gyobb magánál a hálónál. Egy véges
ismerethalmaz áll szemben egy végte-
len ismeretlennel. Az antropológia
azonban nem vállalkozhat az ismeret-
len megismerésére, például nem al-
kothat új szavakat eddig ismeretlen
érzések vagy tudások megragadására.
(Ez elsõsorban a mûvészek és a tudó-
sok feladata.) Az antropológusnak
munkája során nélkülöznie kell fantá-
A szociológia a XIX. század közepén – August Comte szerint – a pozitív tudo-

mányok legbonyolultabbikaként határozta meg magát. A pozitív tudomány ki-
fejezést Comte arra értette, hogy a diszciplína néhány egyszerû axiómából kiin-
dulva, világos és logikus szabályok révén jut el a bonyolult jelenségek magya-
rázatáig. Èmile Durkheim útmutatása nyomán a szociológusok többnyire azt is
elfogadják, hogy társadalmi tényeket (azaz az egész társadalomra vonatkozóan
megfigyelhetõ jelenségeket) csak más társadalmi tényekkel tudunk magyarázni.
Ez az útmutatás a társadalomkutatók érdeklõdését a makrotársadalmi kérdések
statisztikai adatok alapján történõ vizsgálata felé terelte. A matematikai-statiszti-
kai összefüggéseket az elemzõk akkor is érvényesnek tartják, ha ezeket a vizsgált
közeg képviselõi nem ismerik fel. Bár az elmúlt évszázad alatt számos további új
gondolat bukkant fel a szociológiában, mind a megismerhetõségbe vetett pozi-
tív hit, mind pedig a statisztikai elemzésekbe vetett megingathatatlan bizalom
a szociológiai fõ áram (mainstream) fontos sajátsága maradt.
A kvantitatív szociológusok általában feltételezik, hogy elõre meg tudják
határozni a kutatási kérdéseiket, meg tudják tervezni az adatgyûjtés módját,
becsülni tudják a várható eredményeket, és azt is feltételezik, hogy ismeretei-
ket/tapasztalataikat el tudják mondani. A kvantitatív szociológia nagy elõnye,
hogy a statisztikai adatok alapján tett megállapítások többnyire megbízhatónak
tekinthetõk egy adott sokaságra nézve, illetve bizonyos folyamatok feltárása
alapján korlátozott jelleggel elõrejelzéseket is megfogalmazhat.6
Mivel a kvantitatív kutatók feltételezik, hogy a statisztikai összefüggés az ala-
nyok értelmezésétõl függetlenül érvényes, sem a tudás megszerzésekor, sem pe-
dig átadásakor nem merül fel, illetve mást jelent a tolmácsolás (interpretáció)
problémája. A statisztikai adatok kontextuális elemzése 7 például nem az értelme-
zés jellegû kontextusra utal, hanem arra, hogy az adatokat kisebb statisztikai
kontextusban (például országos helyett megyei vagy regionális adatok viszony-
latában) értelmezzük. A kvantitatív szociológiában ugyan parázs viták folynak a
tudás átadása körül, ám ezek nem a terepközeliség és az érvényes nyelvezet
hiányát, hanem inkább a túlértelmezés veszélyét emelik ki. Hogy csak néhány
ilyen vitára utaljunk, a szignifikancia-tesztekkel kapcsolatban 8 sokan úgy vélik,
nem etikus, illetve statisztikailag nem indokolható a statisztikai összefüggéseket
szignifikáns / nem szignifikáns dichotóm csoportokra osztani, helyesebb lenne
inkább megadni a szignifikancia-szintet, és az olvasóra bízni annak értelmezé-
sét. Gary King 9 (1986) azt hangsúlyozza „Hogyan ne hazudjunk a statisztika se-
gítségével” c. cikkében, hogy a reziduális hatások figyelmen kívül hagyásával
(amit egyebek közt a standard mutatók, a dichotóm változók, a szignifikancia-
tesztek használata és az interpretációs gyakorlat idéz elõ) a statisztikai jellegû
kutatások elveszítik az élet komplex szemléletét. A szociológia retorikáját tár-
gyaló írások egy rövid gyûjteménye a Szociológiai Figyelõ 1999/2. számában10
Ennek ellentmondó gyakori vélemény, hogy a társadalomtudományok nem képesek a
6
természettudományos módszerekhez hasonlóan általános megállapításokat tenni vagy

elõrejelezni. Magyar nyelven lásd például Macintyre, Alasdair (1985) 1999: A társadalom-
tudományos általánosítások jellege és az elõrejelzõ képesség hiánya. In uõ: Az erény nyo-
mában. Budapest: Osiris, 125 – 152.
7
Lazarsfeld, Paul F. és Herbert Menzel 1961: On the relation between individual and col-
lective properties. In: Amitai Etzioni (szerk.): A sociological reader on complex organiza-
tions. New York: Holt, Rinehart, and Winston. Magyarul a témával kapcsolatban lásd:
Moksony Ferenc 1988: A kontextuális elemzés. Statisztikai Szemle, 66. 3: 259–285.
8
A témával kapcsolatos írások egy gyûjteménye: Harlow, Lisa L., Stanley A. Mulaik és
James H. Steiger (szerk.) 1997: What If There Were No Significance Tests? Hahwah, Lon-
don: Lawrence Erlbaum Associates.
9
King, Gary 1986: How Not to Lie with Statistics: Avoiding Common Mistakes in Quanti-
tative Political Science. American Journal of Political Science 30. 3: 666–687.
10
Szociológiai Figyelõ 1999/2.: David Zarefsky, André Gosselin, Kai Erikson, Phillip J. Davis
és Reuben Hersh írásai.
jelent meg. A hazai irodalomból – a teljesség igénye nélkül – az r2 értékkel

kapcsolatban Moksony Ferenc11 (1998) írását, Bartus Tamásnak12 (2003) az esély-
hányados értelmezésérõl szóló publikációját, a hazai közgazdasági irodalomból
Bródy András (1990) írását,13 illetve Léderer Pál14 (2002) összegyûjtött írásait
ajánljuk az érdeklõdõk figyelmébe.
A közgazdászok – a XVII. századi merkantilistáktól kezdve egészen napjainkig

– általában úgy gondolják, hogy a gazdaság kérdései önmagukban vizsgálhatók,
és abban is egyet szoktak érteni, hogy a gazdaság mûködése bizonyos szabályo-
kat követ. A tudomány feladata ezeknek a szabályoknak a feltárása, gazdasági
„törvények” megállapítása, illetve a gazdaság mûködését leíró modell felállítása.
A közgazdasági modellek néhány világos peremfeltételbõl kiindulva, egyszerû
szabályok alapján magyarázzák a gazdaság összetett jelenségeit. A közgazdaság-
tan nagy elõnye a többi társadalomtudományhoz képest, hogy modelljei révén
a gazdasági folyamatok elõrejelzésére is vállalkozhat.
Adam Smith metaforája szerint a gazdaságot egy „láthatatlan kéz” irányítja –
a metafora arra utal, hogy a közgazdaságtan törvényeit és modelljeit a gazdaság
szereplõi többnyire nem ismerik fel. A „láthatatlan” szabályok feltárása a tudo-
mány feladata. Az antropológiai értelemben vett interpretáció kérdése – amely
abból indul ki, hogy minden megfigyelés csak a saját társadalmi kontextusában
értelmezhetõ – a közgazdasági modellek publikálása során nem merül fel.
Deirdre McCloskey (írását lásd szöveggyûjteményünkben) arra figyelmeztet,
hogy a közgazdaságtan, a tudomány több évszázados fejlõdésének köszönhetõ-
en, ma már elsõsorban nem a gazdaság megfigyelésébõl, hanem a többi közgaz-
dász elméleteibõl indul ki, és a mindennapi élettõl eltávolodott közgazdasági
retorika napjainkban alig alkalmas a valós gazdasági kérdések feltárására.
11
Moksony Ferenc 1998: A kicsi szép. A determinációs együttható értelmezése és haszná-
lata a szociológiai kutatásban. Szociológiai Szemle, 1998/4.
12
Bartus Tamás 2003: Logisztikus regressziós eredmények értelmezése. Statisztikai Szem-
le, 81. 4: 328 – 347.
13
Bródy András 1990: Mennyi az ennyi? Bevezetés a gazdasági mérés elméletébe. Köz-
gazdasági Szemle, 37/5: 521– 537.
14
Léderer Pál 2002: A szociológus, a módszerei, meg a szövege. Rögeszme-félék a mester-
ségrõl. Budapest: Új Mandátum Könyvkiadó.
Az alkalmazott településkutatás interdiszciplinaritása:
antropológiai, szociológiai és közgazdasági jelleg
Alkalmazott településkutatás során, amikor egy kutató egy település vagy térség
életének megismerésére vállalkozik, az antropológiai, szociológiai és közgazda-
ságtani megközelítések ötvözésére van szükség.
Egy kutatás kezdeti szakaszában elõször is fel kell tárnunk, hogy mit akar-
nak a település lakói, amihez elengedhetetlen alkalmazkodni a helybeli embe-
rek sajátos gondolkodásához és kifejezésmódjához. Az exploratív (feltáró) sza-
kasznak döntõen antropológiai jellegûnek kell lennie.
Nélkülözhetetlen a kvantitatív szociológiai jelleg is, hogy legfontosabb vagy
leginkább kérdéses megállapításainkat statisztikai adatokkal is alátámaszthassuk.
Ha például a helyi közlekedés kapcsán úgy látjuk, hogy a gyalogosok, a kerék-
párosok és a környéken élõk eltérõ módon csillapítanák a gépjármûforgalmat,
viszont nem tudunk arra a kérdésre válaszolni, hogy melyik csoport tagjai van-
nak többen, akkor bármi legyen is a javaslatunk, mindenképpen gyenge lábakon
áll, és a döntéshozók nem fogják megfogadni. A kérdésrõl alkotott képünket
nagymértékben befolyásolhatja, és egyúttal az érvelésünket is megerõsítheti, ha
adatokat szerzünk a gépkocsiállomány alakulásának tendenciáiról, vagy egy rep-
rezentatív mintán végzett közvéleménykutatás eredményeire támaszkodhatunk.
Harmadrészt, ugyancsak nélkülözhetetlen a közgazdasági jellegû, modellal-
kotáson alapuló gondolkodás a társadalomtudományos vizsgálat során. Nem a
pénzügyi és gazdasági számítások szükségességére utalunk – ezt természetes-
nek tartjuk –, hanem arra, hogy az alkalmazott kutatás során a távoli jövõre vo-
natkozó javaslatokat kell megfogalmazni. A jövõ becslése, az elõrejelzés a tár-
sadalomkutatók számára szokatlan feladat. Nem szükséges bizonygatni, hogy az
antropológiai jellegû megfigyelések csak az adott helyzetben, és ezért csak az
adott idõpontban érvényesek. A szociológiai jellegû felmérések olykor szolgál-
hatnak ugyan olyan eredményekkel, amelyek alapján bizonyos társadalmi fo-
lyamatok néhány évre elõre jelezhetõk, de sohasem 15 vagy 25 évre, mint
amennyi idõre a rendezési tervek szólnak. A hosszú távra szóló javaslatok nem
alapulhatnak a hagyományos makroszociológiai érvelésen, mert az adatgyûjtés
nem a húsz év múlva, hanem a ma ott élõ lakosságra nézve reprezentatív. Hosz-
szabb távú, prognózis jellegû megállapításokat akkor tehetünk, ha a komplex
jelenségek néhány fõ vonását megragadva absztrakt modelleket építünk, ame-
lyek segítségével ceteris paribus, azaz a többi tényezõ változatlanságát feltéte-
lezve becsülhetõk a jövõbeni tendenciák. Tegyük hozzá, hogy a mai fejlõdési
sebesség mellett rendkívül nehéz 15-20 éves elõrejelzéseket tenni. Bár gyakran
elvárás, az eredményeket az idõ sokszor meghaladja. A nagyvállalatok például
elõrejelzés helyett inkább rugalmasságuk növelésével foglalkoznak; ez a meg-

fontolás követhetõ lehet az önkormányzati szférában is.
Végül, jelen kötet meglátása szerint, az alkalmazott kutatás végén elenged-
hetetlen visszakanyarodni az interpretáció antropológiából átvett fogalmához: a
terepen megszerzett tudást, a helyi kontextusból minél többet megõrizve, le kell
fordítani „mások”, azaz a tervezõ kollegák és/vagy a megrendelõ nyelvére.
Az interpretáció lehetõségei és módjai
A terepen szerzett tudás átadása kapcsán e helyütt csupán két fontos szem-
pontra hívjuk fel az olvasó figyelmét: az egyik a folyamatosság, a másik pedig
a régi tapasztalat, miszerint „a kevesebb több”.
A kutatónak bele kell nyugodnia, hogy lehetetlen a témához kapcsolódó teljes

tudását átadnia, és tereptapasztalatainak nagy részét sohasem fogalmazza meg.
Tanulmányíráskor nem a teljességre kell törekedni, hanem arra, hogy csak a va-
lóban fontos dolgokat mondjuk el. Ha túl sok információt zúdítunk a megbízó-
ra vagy a munkatársakra, akkor azt kockáztatjuk, hogy nem fogják a teljes ta-
nulmányt elolvasni, hanem csak bele-belekapva, az eredeti struktúrákból és kon-
textusból kirángatva fogják kicsemegézni a fontosnak vélt információt. Jobb, ha
az információt inkább magunk szûrjük meg, és a teljesség helyett az érthetõségre
törekszünk. A megfogalmazáskor ne kövessük a tudományos retorikát, hanem
elsõsorban a felhasználók igényeire és logikájára legyünk tekintettel. A leegy-
szerûsített módon megfogalmazott tapasztalatok alátámasztását szolgáló, vagy
azokat árnyaltabb módon kiegészítõ szempontok, interjúszövegek, statisztikák
stb. a háttéranyagok vagy a mellékletek és függelékek között jelenjenek meg.
A másik kulcsfogalom a folyamatosság. Mint errõl a II. fejezetben röviden volt

szó, a hagyományos elképzelés szerint a kutatás lineáris folyamat, amely a ku-
tatástervezéssel kezdõdik, és a tanulmány elkészítésével ér véget. Jelen kötet
inkább a ciklikus kutatástervezést javasolja a kutatók figyelmébe, ahol az ered-
mények interpretációjában egyfajta folyamatosság figyelhetõ meg. A készülõ
részeredmények folyamatos közreadása és a helyi közeg véleményével való
ütköztetése 15 biztosítja a kutatás önreflexív jellegét.
Az interpretáció folyamatossága egyébként praktikus okokból is indokolt az
alkalmazott kutatás során. A folyamatos jelenlét és a megrendelõvel folytatott
15
Teresa San Román kifejezése; az írás a szöveggyûjtemény II. fejezetében olvasható.
kiegyensúlyozott konzultációsorozat megnyugtatóan hat a megrendelõre, és hoz-
zájárulhat, hogy a kutatás a jövõben valóban alkalmazható eredményeket szol-
gáltasson.
A megszerzett tudás átadásának korábban szinte egyedüli módja volt a tanul-

mányírás, amelyet szóbeli magyarázatok egészíthettek ki. Napjainkban az in-
terpretációnak már több formája ismert, és általában megfigyelhetõ, hogy a
vizualitásnak, vagyis az üzenet képi megjelenítésének minden formában egyre
nagyobb jelentõsége van. Jelen fejezetben a következõk kerülnek majd bemu-
tatásra:
– Tanulmány: ismereteink írott formája.

– Prezentáció: a vizsgálati eredmény szóbeli elõadása.
– Elektronikus szöveg: elsõsorban internetes felületre szánt, interaktív, szö-
veges és vizuális elemeket ötvözõ interpretációs forma.
– Film: a vizualitás lehetõségeit nagymértékben kihasználó interpretációs
eszköz.
Etikai kérdések
Tapasztalataink átadásakor a legfontosabb etikai kérdés, hogy nem szabad elfer-

díteni a kutatásból származó eredményeket, talán kézenfekvõnek látszik. A gya-
korlatban az interpretáció során a jóindulat ellenére is sok hibát véthetünk. Az
általános recept szerint minden esetben az a legjobb, ha az ember számot vet,
és felvállalja azokat a tényezõket, amelyek az adatgyûjtésen túl hatással voltak
a leírt eredményekre.
A legnagyobb „hibaforrás” maga a kutató személye. A jelenlét, az adatgyûj-
tés – fõleg a résztvevõ megfigyelés és interjúzás során – a kutató személyisége
nagymértékben befolyásolja a válaszadók viselkedését, sok esetben a kutatás
eredményeit is. A hatást lehet ugyan csökkenteni, de az is fontos, hogy a kuta-
tó ismerje fel saját szerepét és befolyásoló hatását az adatgyûjtés során, és ahol
szükséges, számoljon be róla az interpretáció során.
Egy másik hibaforrás a kutatói (pre)koncepció. Elég általános gyakorlat Ma-
gyarországon, hogy a településfejlesztés során a kutatók olyan természeti és re-
gionális adottságokból indulnak ki, mint a településszerkezetben elfoglalt hely,
az országhatár közelsége vagy a helyi hagyományok. Mindezek a szempontok
persze valóban fontosak lehetnek, de a társadalmi vizsgálat során nem ezekre,
hanem a terepen gyûjthetõ információkra kell koncentrálnunk. Amennyiben
elõzetes koncepcióval érkezünk a terepre, ezzel számot kell vetni, és le kell írni
a tanulmányban, mint ahogy azt is, mennyiben módosultak az elképzelések a

terepmunka hatására.
A tanulmánykötet bevezetésében be kell mutatni a követett módszertant, és
minden egyes kijelentésnél félreérthetetlenné kell tenni, hogy az adott megálla-
pítást milyen adatgyûjtés és adatfeldolgozás alapján jelentettük ki.
A vizuális elemek nagymértékben segítik a megértést; kétségtelen, hogy egy-
egy jól sikerült ábra vagy egy fénykép olykor informatívabb, mint sok oldalnyi
szöveg. Jelen tanulmány az érme másik oldalára hívja fel a figyelmet: képpel
vagy mozgóképpel könnyebb befolyásolni az embereket, mint írott szöveggel.
A befolyásoló hatásra mindig tekintettel kell lenni az interpretáció során.
A települési és térségi kutatás során elkerülhetetlenül felszínre kerülnek bi-
zonyos érdekellentétek. Marketinges nyelven fogalmazva, van egy termék (a
tér), melyet egyidejûleg több különbözõ célcsoportnak kívánunk „eladni”, s ez
nyilvánvalóan nem mindig megoldható. Nem a társadalomkutató, hanem a dön-
téshozó, képviselõ politikus kompetenciája, hogy bármelyik társadalmi csopor-
tot elõnyben részesítse. Érdekütközés esetén a tanulmányban valamennyi társa-
dalmi csoport érdekeit – a csoport méretétõl és érdekérvényesítõ képességétõl
függetlenül – illik bemutatni.
Tanulmányíró ábécé
A következõkben egyfajta ajánlást igyekszünk adni arra, hogyan készítsünk el

egy társadalmi szaktanulmányt egy önkormányzat részére. A társadalmi vizsgá-
lat eredményeit bemutató tanulmányra vonatkozóan természetesen nincs min-
den körülmények között érvényes recept. Alapvetõen különböznek például a
beruházáselõkészítõ, konfliktuskezelõ vagy állapotfelmérõ társadalmi hatásta-
nulmányok, illetve a települési és térségi szemléletû írások. A következõkben
egy településfejlesztési koncepció társadalmi szaktanulmánya készítésének leg-
fontosabb lépésein haladunk végig. Felhívjuk azonban a figyelmet arra, hogy
még egy ilyen munkának is minden egyes település esetében egymástól elté-
rõnek kell lennie, attól függõen, hogy az adott településen adott idõpontban
melyek a legfontosabb kutatási kérdések.
1. A tudományos és az alkalmazott tanulmány közötti legfontosabb különbségek
Fõleg a felsõoktatásban részt vevõ hallgatók számára fontos tisztázni a tudomá-

nyos célú dolgozat, az akadémikus szaktanulmány és az alkalmazott tanulmány
különbségeit. Kulcsfogalmak:
– fogalomhasználat;
– visszakereshetõség;
– hivatkozás.
Tudományos munkáknál, iskolai dolgozatoknál elengedhetetlen a precíz foga-

lomhasználat. Az adott szakmára jellemzõ szaknyelv helyénvaló használata fon-
tosabb, mint az, hogy a dolgozatnak gördülékeny, olvasható stílusa legyen.16
Szintén fontos alapelv, hogy a dolgozat fogalmi keretei illetve tartalmi megálla-
pításai egyaránt visszakereshetõk legyenek, azaz a hivatkozásokból világosan
kiderüljön, mely fogalmat milyen értelemben, mely szerzõ és munka nyomán
használunk, illetve a dolgozat különbözõ kijelentései mely munkákra alapozód-
tak, és ezekhez képest a dolgozat hol és miben mond újat.
Egy alkalmazott tanulmány esetén, amelynek eredményeit a helyi önkor-
mányzat és/vagy a tervezõkollégák fogják hasznosítani, többé-kevésbé mást je-
lent a nyelvhasználat és a hivatkozások rendje. A nyelvhasználat kapcsán pél-
dául a legfontosabb, hogy világosan és érthetõen írjunk. A megfelelõ társada-
lomtudományos szakkifejezéseket persze használhatjuk, de mindig ügyelni kell
a kifejezések bevezetésére, tehát arra, hogy legalább egyszer, amikor elõször
használunk egy kifejezést, pontosan magyarázzuk el a jelentését. Egy másik
fontos különbség, hogy az alkalmazott kutatásnak nem kell új eredményeket
megfogalmaznia, sõt épp ellenkezõleg, a kutatást már bevettnek számító tu-
dományos elméletekre és eljárásokra szokták alapozni. Általában elhagyható
a tudományos irodalomra való hivatkozás, kivéve, ha egy újnak számító társada-
lomtudományos vagy urbanisztikai elképzelés alapján fogalmazzuk meg hipoté-
ziseinket vagy következtetéseinket. A „visszakereshetõség” inkább arra vonatko-
zik, hogy melyik kijelentést melyik kutatási módszer eredményeire alapozzuk.
2. A társadalmi szaktanulmány vázlata
A társadalomtudományos dolgozatok szerte a világon, terjedelemtõl függetlenül,

egy viszonylag állandó séma szerint készülnek, amely a többi között bemutatja
16
Lásd például: Péli Gábor 1994: Terminusok a társadalomtudományokban. In: Lendvai L.
Ferenc (szerk.): Társadalomtudomány és filozófia. Tanulmányok. Budapest: Áron Kiadó.
181– 216.
a téma elméleti kereteit, a tanulmány hipotéziseit, majd a kutatást, és végül az

eredményeket. Alkalmazott településkutatás során ettõl eltérõ sémát szokás al-
kalmazni; ennek kulcselemei leggyakrabban a következõk:
– vezetõi összefoglaló;
– bevezetés (kutatási kérdések, módszertan stb.);
– általános jellegû leírás;
– kulcskérdések (2–4 db);
– függelék.
Fontos szempont, hogy a szükséges információt a lehetõ legkisebb terjedelem-

ben adjuk át. A társadalomtudományos munkarésznek ritkán kell túllépnie a
20–60 oldalt. Ezen belül a vezetõi összefoglaló terjedelme ne haladja meg a 2–4
oldalt. A település vagy térség általános leírásán túl egy tanulmány csak néhány
kulcskérdést emeljen ki, mert túl sok információt egy tanulmányból úgysem fog
kiolvasni a megrendelõ. Ha további fontos vizsgálati kérdések merülnek fel,
akkor ezek listáját is állítsuk össze, és foglalkozzunk velük egy újabb kötetben,
vagy javasoljuk õket további vizsgálat tárgyául. A tanulmány ezenkívül terjedelmes
függeléket (mellékleteket) is tartalmaz, amely akár a tanulmány terjedelmének
két-háromszorosát (100–150 oldal) is elérheti, témától függõen. Ebben kaphatnak
helyet a területre vonatkozó fontos, de nem alapvetõ statisztikák, amelyeket aján-
lott táblázatos és diagram formában is közölni (interjúszövegek, kérdõívszöveg,
fényképek, helyszínrajzok, térképek, szakirodalmi áttekintés stb.).
A dolgozatnak nem kell különösebb tipográfiai erényekkel rendelkeznie, de

minimális szerkesztettség elvárható. A kézirat jellegû, dupla sorközzel szerkesz-
tett tanulmányok ma már kimentek a divatból.
Nem célszerû, hogy a társadalomtudományos tanulmány – az építészeti mun-
karészekhez hasonlóan – képeket, ábrákat tartalmazzon. Az illusztrációszerûen
elhelyezett fényképek, kiragadott jellegük miatt, általában félreviszik az olvasó
gondolatait, ehelyett javasolt egy témát inkább fényképekkel alaposan körüljár-
ni, és a teljes fotógyûjteményt a melléklethez csatolni. Erre viszont a nyomtatott
tanulmány csak korlátozottan alkalmas, így a képi dokumentáció inkább az
elektronikus szövegek és más eszközök sajátja lehet.
A vizualitásnak, azaz a képiségnek ennek ellenére fontos szerepe lehet az
üzenet átadásában. Javaslatokat többnyire érdemes folyamatábrán vagy koncep-
ciótérképen is ábrázolni a szöveges kifejtés mellett, a fontosabb statisztikai ada-
tokat pedig célszerû könnyen érthetõ, grafikus formában közreadni. A táblázat
tényleges számadatait nem a tanulmányban, hanem – könnyen visszakereshetõ
módon – a mellékletek között kell megadni.
3. Vezetõi összefoglaló
A vezetõi összefoglalónak az egész tanulmány valamennyi fontos megállapítá-

sát és javaslatát tartalmaznia kell, leegyszerûsített formában. Az a szerepe, hogy
rendkívül rövid idõ alatt tájékoztatja a döntéshozót a legfontosabb kérdésekkel
kapcsolatban, olyan helyzetekben, amikor már csak néhány perc jut a doku-
mentum átfutására a tárgyalás elõtti pillanatokban. Hogy ne kelljen keresgélni,
a vezetõi összefoglaló közvetlenül a borítólap után, a dokumentum legelején
kezdõdjön, még a bevezetés elõtt.
Az összefoglaló terjedelme lehetõleg kettõ, legfeljebb négy oldal lehet. Vi-
gyázat: az egyoldalas összefoglaló komolytalannak tûnik! A gyorsolvasást segí-
tendõ a mondanivalót pontokba szedve fogalmazzuk meg. Az egyes kérdések
kapcsán például a következõ pontjaink lehetnek: cím, helyzet, probléma, javas-
lat, és hivatkozás, hogy részletesen hol található a tanulmányban. Az egyes
pontok kifejtése egy-egy mondatban történhet. A hazai tudományegyetemeken
nevelkedett kutatóknak eleinte szokatlan a kutatási kérdéseket vagy komplex
javaslatokat egy mondatban összefoglalni; ennek elsajátítására azonban feltétle-
nül törekedni kell az alkalmazott kutatás során. A döntéshozók többnyire úgy
vélik, hogy az olyan javaslat, amit nem lehet egy mondatban elmondani, még
átgondolásra vár. Jelen kötet gyakorlatai között például ezért találhatók olyan
feladatok, amelyek az összetett kérdések egymondatos megfogalmazására szok-
tatnak.
4. Bevezetés
A bevezetés terjedelmének nem kell meghaladnia a 2-3 oldalt. Az a szerepe,

hogy a kívülálló számára félreérthetetlen módon világossá tegye, milyen doku-
mentumot tart a kezében. Tartalmaznia kell a dokumentum címét, alcímét, a
megrendelõ nevét, valamint a munka készítõinek felsorolását és szerepét a mun-
kában. Legyen világos, hogy a tanulmány írója és a kutató(k) egy személy vagy
sem; ha munkamegosztásban készült a munka, kinek mi volt a feladata. Szó
szerint idézendõ a szerzõdésbõl a megbízás tárgya, majd ugyanezt írjuk le
„konyhanyelven” is. Ha a megrendeléstõl némiképp eltérõ problémákra is fóku-
száltunk a kutatás során, akkor az eltérést és ennek okát szintén itt kell leírni.
Röviden meg kell fogalmaznunk a kutatás kulcskérdéseit, hipotéziseit és teszte-
lésük módját.
Vázlatpontokba szedve, de minden részletre kiterjedõen kell ismertetnünk az
adatforrásainkat, az adatgyûjtési és adatfeldolgozási technikákat. Ha például sta-
tisztikai adatokból dolgoztunk, meg kell jelölni, hogy pontosan milyen adatokat
és hogyan szereztük, azaz például nyilvános internetes adatbázisból, vagy

könyvtári/adattári kutatásból, vagy megvásároltuk az adatokat. A források bib-
liográfiai és egyéb adatait viszont nem itt, hanem a Mellékletek közt szerepel-
tetjük. Ugyanígy, ha például kérdõíves kutatást végeztünk, le kell írni, hogy
hány fõs, milyen minta alapján, milyen technikával kérdezett kérdõívrõl van szó,
és a mellékletek közt hol található a kérdõív.
A bevezetésben kerüljön bemutatásra a tanulmány vázlata. Nem jellemzõ,
hogy a megrendelõ a tanulmányt az elejétõl a végéig elolvasná, inkább csak az
éppen aktuális részeket tanulmányozza. A tanulmány bemutatása azért fontos,
hogy – az elektronikus szövegek linkjeihez hasonlóan – segítse megtalálni, hogy
a szövegen belül mit hol találunk.
Ahhoz, hogy mindez az információ 2-3 oldalba beleférjen, rendkívül tömö-
ren kell fogalmaznunk.
5. Általános településismertetés
A magyar településfejlesztõi hagyomány része, hogy a tanulmányok – a kuta-

tás konkrét céljaitól függetlenül – egy olyan általános településismertetõ részt
is tartalmaznak, amely bevezeti az olvasót a település földrajzi, történeti, demog-
ráfiai és egyéb összefüggéseinek ismeretébe. Ezek a fejezetek hasonló monda-
tokkal kezdõdhetnek: „Cserénfa 216 fõ lakosú kistelepülés a kaposvári kistér-
ségben, a festõi zselici dombvidéken.”
Tudományos dolgozat esetében megengedhetetlen lenne egy ehhez hasonló
fejezet. A tudományos dolgozatok a kutatási kérdésre koncentrálnak, és – pél-
dául – a demográfiai folyamatok vagy a klimatikus viszonyok bemutatásával
csak akkor foglalkoznak, ha az a kutatási kérdés szempontjából megkerülhe-
tetlen.
Alkalmazott tanulmány esetén ezt a sajátos tanulmányírói hagyományt bizo-
nyos mértékig tiszteletben kell tartani, elsõsorban azért, mert ez napjainkban
elvárásként jelentkezik a megrendelõ önkormányzatok részérõl. Nem túl nagy
részletességgel, de ki kell térni a település történetére, természetföldrajzi adott-
ságokra, regionális szerepre, kulturális sajátosságokra stb. A társadalomkutató-
nak azonban tisztában kell lennie saját korlátaival: tudnia kell, hogy a település
történetének megírása helytörténészi munkarészt, a természeti környezet bemu-
tatása földrajzos szakértelmet kívánna meg, és így tovább. A társadalomkutató a
fejezet megírásakor mindezeket a munkarészeket nem végezheti el, ehelyett
csak forrásmunka-elemzést végezhet, azaz leírja, hogy mások mit írtak ugyan-
ebben a témakörben.
A korszerû tanulmányok a leíró részeket egyre szûkebbje szabják. Várható,
hogy idõvel az ilyen fejezetek végleg kivesznek a magyar alkalmazott kutatási
gyakorlatból is, hiszen az Ádámtól-Évától induló gondolatmenetek nehezen jut-
nak el a lényegig, fölöslegesen terhelik az olvasót.
A gyakorlatban egyébként ezek az „általános bevezetõ” fejezetek a korábbi
hasonló tanulmányokból átvett és némiképp aktualizált szövegek. Akár eggyel
korábbi tanulmányból, akár több különbözõ szaktanulmányból vagy helyi pub-
likációkból indulunk ki, a forrásokkal kritikusan kell bánni. A leghelyesebb eljá-
rás, ha csak arra szorítkozunk, hogy röviden bemutatjuk az egyes források tartal-
mát, ha kell, szó szerint idézve a dokumentumokból, majd a hivatkozott eredeti
forrásokat a mellékletek között helyezzük el. A mellékletek terjedelmével nem
szükséges takarékoskodni. Az irodalom – és egyben a település – általános be-
mutatása az egy-másfél oldalt ne haladja meg. Az alfejezet címe ne legyen fél-
revezetõ; lehet például: „A település általános képe különbözõ források szerint”.
A szerzõ lehetõség szerint sajátítsa el alkotó módon a készen kapott szövege-
ket, kezelje õket kritikával, ne vegye át például a logikai ellentmondásokat.
A település általános képéhez tartozik a helyi mentális térkép ismertetése. A men-

tális térkép elemei teljes egészében a társadalomtudományos adatgyûjtés ered-
ményei, ezért ezek bemutatására lényegesen nagyobb terjedelemben kell vállal-
koznunk. Egy kistelepülés esetén 10-12, egy nagyobb település esetén 25-30
oldal terjedelemben is írhatunk. Elõször is le kell írnunk a mentális térkép álta-
lános kategóriáit, majd minden egyes településrészrõl külön-külön le kell írnunk
a mentális terekre vonatkozó öt, tér jellegû információt (vesd össze a 6. fejezet-
ben írottakkal, illetve az adatgyûjtés többi eredményével). A városrész-specifikus
kérdéseket szintén érdemes városrészenként tárgyalni, bemutatva az aktuális
helyzetet, a problémát és a megoldási javaslatot, illetve azt, hogy a kérdést még
hol érinti a tanulmány. Ha az adott kérdés kifejezetten településrész-specifikus,
és a tanulmány többi részében nem jelenik meg, akkor természetesen nincs
szükség ilyen hivatkozásra.
A városrendezõ kollégák számára az egyik legfontosabb információ az úgyne-

vezett települési funkciók feltárása. A szerkezeti tervnek rögzítenie kell, hogy az
adott terület – például – elsõsorban lakófunkciót szolgáljon, vagy ipari létesít-
ményeknek, esetleg szolgáltatásoknak biztosítson teret. Természetesen ennél
sokkal több kategória képzelhetõ el; például lakófunkció esetén is beszélhetünk
családi házas övezetrõl, nagy népsûrûségû lakóövezetrõl vagy vegyes funkció-
jú belvárosi lakó-szolgáltató negyedrõl. Társadalomtudományos felmérés nélkül
a tervezõk elsõsorban az érvényes övezeti besorolásból indulnak ki, ami a sza-
bályozás tehetetlen, útfüggõ továbbvitelét jelenti, azaz a korábbi elképzelések
kritika nélkül tovább élnek. Ez természetesen elõnytelen a településre nézve,

hiszen a mindennapi élet gyorsabban alakítja át a településszerkezetet, és a szer-
kezeti terv a természetes növekedés/változás gátjává válik. A társadalomkutató
nagy segítséget nyújthat, ha meg tudja állapítani, hogy az egyes mentális tere-
ket hogyan használják és a jövõben miként szeretnék használni az ott élõ
és/vagy ott dolgozó emberek, illetve információt tud gyûjteni arról, hogy milyen
elképzelései vannak az adott területekrõl a potenciális beruházóknak.
Az általános kép megrajzolásához tartozik, hogy minden olyan kérdést, amelyet

nem ítélünk kulcskérdésnek, röviden – néhány mondatban/bekezdésben – be
kell mutatni. Az adottságoktól és pillanatnyi helyzettõl függõen ugyanaz a kér-
dés bizonyulhat kulcskérdésnek az egyik, ugyanakkor döntést nem igénylõ, nem
akut kérdésnek a másik település esetében. A helyi közlekedés, az oktatás, a
népjólét, a vállalkozásösztönzés vagy a regionális együttmûködés kérdései pél-
dául mind fontos kérdések, de nem biztos, hogy szerteágazó, mélyreható és
gyors döntést igénylõ kérdéseket vet fel. Ha mindezek nem merülnek fel, akkor
– fontosságától függetlenül – elég röviden és az általános bevezetõ jellegû rész-
ben említeni a témát.
6. Kulcskérdések
A legtöbb esetben a vizsgálat elején még nem tudható (a vizsgálat során derül
ki), hogy melyek a település legfontosabb kérdései. Késõbb a társadalomtudo-
mányos kutatásnak az olyan kérdéssel kell többet foglalkoznia, amely:
– a helyi lakosság véleményét megosztó kérdés, és/vagy

– konfliktus lehetõségét rejti magában, és/vagy
– a fontosabb helyi érdekérvényesítõ csoportok ellenkezését váltja ki,
és/vagy
– a kérdés szerteágazó, azaz sok mindent / sok mindenkit érint, és/vagy
– következménye mélyreható, és/vagy
– gyors döntést igényel.
Egy olyan területen, ahol például a felerõsödõ betelepülés vagy a gazdasági

élénkülés miatt jelentõs az ingatlanforgalom, ott az ingatlanpiaci vizsgálat kulcs-
kérdés lesz; ahol viszont nincs gazdasági növekedés, és stabil vagy csökkenõ a
népesség, ott a haldokló és/vagy statikus állapotú ingatlanpiacot a település
egyéb kérdései között, néhány bekezdésben be lehet mutatni.
Vannak olyan kérdések, amelyek napjainkban sok magyar településen ko-
moly gondot okoznak. A túlterhelt lakóövezetek gépkocsiforgalmának korláto-
zása például szinte garantálható konfliktushelyzetet teremt a gyalogos-, a kerék-
páros- és a gépkocsiforgalom hívei között, ami többnyire bizonyos társadalmi
csoportok jövedelmi helyzetével is összefügg.
A kislétszámú iskolák bezárása egy településen mindenképpen alapos vizs-
gálatot és megfontolt döntést igényel; a döntés többnyire ugyan önkormányzati
kiadást takarít meg, viszont értelmiségi munkahelyeket számol fel, a gyerekes
családokat elköltözésre sarkallja, csökken a gyermekszám, ami kistelepülésen
visszafordíthatatlan negatív következményekkel járhat; elöregedõ falu lesz; stb.
Ugyanígy elképzelhetõ, hogy például az egészségügy, az átmenõ forgalom, az

átképzés, a foglalkoztatás, a vállalkozásösztönzés vagy a regionális együttmûkö-
dés kérdései (vagy bármi egyéb) tekintendõk kulcskérdésnek; illetve mindezek
lehetnek kisebb jelentõségûek is az adott település viszonyait figyelembe véve.
A kulcskérdések tárgyalása kapcsán nincs terjedelmi korlát, a dokumentum-
nak minden fontos szempontot tartalmaznia kell. Gyakorlatban kérdésenként
kb. 8-10 oldal elegendõ szokott lenni.
Az egyes kérdések tárgyalása a következõ vázlatpontokból állhat:
– Helyzetismertetés.
– Probléma: az adott kérdés döntést igénylõ és/vagy konfliktusforrást jelentõ
eleme.
– Hol húzódnak a véleményhatárok; mely társadalmi csoportok vannak egy
véleményen; melyek állnak szemben egymással a kérdés kapcsán.
– Javaslatok.
– A kérdés még hol bukkan fel a tanulmányban.
Javaslatok megfogalmazásakor több alternatíva kidolgozása célszerû, mind-

egyiknél megjelölve az egyes forgatókönyvek
– elõnyeit;
– hátrányait;
– rövid és hosszú távú hatásait, beleértve a nem közvetlen hatásokat (exter-
náliák);
– társadalmi veszteseit és kompenzációjuk módját;
– a javaslat kommunikációjának tervét stb.
A különbözõ adatgyûjtési technikával szerzett adatokat nem adatgyûjtés, hanem

kutatási kérdés szerint csoportosítva kell bemutatni. Ez azt jelenti, hogy ne le-
gyen például olyan fejezet, hogy „A kérdõíves vizsgálat eredményei” vagy „Az
interjúsorozat eredményei”. A megrendelõt nem az érdekli, hogy mi olvasható
ki a statisztikákból vagy az interjúkból, hanem az, hogy mi a válasz az adott kér-
désre. Az egyes kérdések (egészségügy, közlekedés, oktatás, ingatlanpiac stb.)
kapcsán viszont ki lehet, sõt ki kell térni arra, hogy milyen benyomásaink tá-
madtak az interjúk vagy a résztvevõ megfigyelés alapján, mit mond a kérdõíves
kutatás eredménye a lakossági vélemények megoszlásáról, mit olvashatunk ki a
vonatkozó statisztikai adatokból stb.
A statisztikai adatok bemutatásakor tartsuk szem elõtt, hogy ha a megbízó
maga is tudna statisztikai táblákat értelmezni, valószínûleg nem rendelné meg
ezt a munkát egy társadalomkutatótól. Nem jó eljárás az, ha statisztikai táblák
tömegét zsúfoljuk az írott szövegbe; csak a legfontosabb adatokat kell beillesz-
teni a szövegbe, a többi a mellékletek között kerüljön bemutatásra. Az adatok
szûrése, válogatása a kutató egyik fontos feladata. Törekedni kell arra, hogy a
bemutatott adatok könnyen olvashatók legyenek: táblázatok helyett a könnyeb-
ben érthetõ oszlop- és kördiagramokat használjunk. A konkrét értékek (és nem
csak százalékos megoszlásuk) legyenek visszakereshetõk táblázatos formában a
mellékletek között.
Legtöbb esetben érdemes a helyi adatokat kistérségi vagy regionális össze-
hasonlításban interpretálni. A legtöbb települési önkormányzat a környékbeli
településekhez képest ítéli meg a saját teljesítményét.
Amikor a megbízás értelmében a társadalomkutatótól kifejezetten elõrejelzést
kérnek, például demográfiai vagy iskoláztatási folyamatok becslését, akkor igye-
kezzünk a kérésnek eleget tenni, ugyanakkor jelezzük, hogy az elõrejelzések-
ben milyen mértékig lehet megbízni.
A szóbeli elõadás
A településkutatás résztvevõinek vizsgálati eredményeit általában szóban is be

kell mutatni, lakossági fórumon, önkormányzati ülésen, vagy más alkalommal.
A részletes leírás helyett Szabó Katalin17 (2002) könyvét ajánljuk az olvasó fi-
gyelmébe. Jelen alfejezetben csak a tudományos és alkalmazott célú elõadások
közötti, szinte elhanyagolható különbségeket mutatjuk be.
17
Szabó Katalin 2002: Kommunikáció felsõfokon. (2., átdolgozott és bõvített kiadás.) Bu-
dapest: Kossuth.
Terjedelem szempontjából a tudományos célú elõadások jobbára hosszabbak
szoktak lenni; az önkormányzati képviselõtestületi ülésen vagy lakossági fóru-
mon viszont a tömör és frappáns felvezetéseket értékelik nagyra, amelyek elég
idõt hagynak a felmerülõ kérdések tisztázására. Éppen ezért a prezentáció ter-
jedelme a 10-15 percet ne haladja meg! Ez alatt az idõ alatt a tanulmányban ki-
fejtett kulcskérdéseket és javaslatokat kell tömören megfogalmazni, mint ahogy
írásban a vezetõi összefoglaló esetében tettük.
A kutatótól az elõadás során többnyire nem „kutatási beszámolót”, hanem
végeredményt, az adott téma kapcsán felmerült kérdés megválaszolását várja a
közönség. Az információforrásokról, adatgyûjtési technikákról csak érintõlegesen
kell beszélni; ha viszont olyan kérdést tesznek fel, hogy egyes megállapításainkat
mire alapozzuk, akkor természetesen bemutathatjuk a vizsgálati módszereket.
A javaslatokat konkrét és világos formába kell önteni. Amennyiben nem tu-
dunk javaslatot megfogalmazni, célszerû javaslat helyett kérdést intézni a hallga-
tósághoz, megjegyezve, hogy az elõadás után kérjük az együttmûködésüket a
kérdés megválaszolásához.
Még inkább, mint az írásbeli tanulmánynál, a szóbeli prezentációra is igaz,
hogy nem a teljes tudásunkat, csak annak egy részét tartalmazhatja. Az elõadó
szabadsága, hogy milyen témákat érint az elõadásában. Választása nagymérték-
ben strukturálja a közönség gondolkodását; egyszerûen fogalmazva, valószínû-
leg azokról a témákról lesz szó, amelyeket az elõadó felvet. Ritka, hogy a közön-
ség azokra a lehetséges témákra kérdezne rá, amelyek nem hangoztak el.
Az írásbeli és a szóbeli tanulmány alapvetõen különbözõ mûfaj. Az írásbeli
tanulmánynak például bár érthetõnek kell lennie, nem szükséges, hogy szóra-
koztató legyen. A szóbeli elõadás esetében nem hagyhatjuk, hogy ellankadjon
a közönség figyelme, mert akkor nem tudjuk átadni az üzenetet. Javasolt az
elõadás során legalább kétszer, az elõadás legelején és végén, a következteté-
sek levonása elõtt valami témához illõ idézettel, aforizmával, szellemes meg-
jegyzéssel felkelteni a közönség érdeklõdését.
Az írásos tanulmány elemeit nem lehet „büntetlenül” felhasználni egy szó-
beli elõadás során. Még a jól megírt szakmai szövegek is sután hangzanak, ha
szó szerint felolvassák; célszerûbb egy vázlat alapján rögtönözni. A tanulmány
szövegét vagy táblázatait nem szabad kivetíteni. Vetíteni csak képi elemeket sza-
bad, például diagramokat vagy ábrákat.
Az idõ rövidsége miatt törekedni kell arra, hogy beszédünket minél több
képi elemmel kiegészítve segítsük, könnyítsük üzenetünk befogadását. Fóliák
vetítésére minden hazai önkormányzatnál van mód, de sok településen a szá-
mítógép kivetítése is megoldható. Beszédünk alátámasztására általában ábrákat
használjunk, amelyek néhány ikon alapján a gondolatfüzért mutatják be; legegy-
szerûbb esetei a folyamatábrák.
Sokan óvakodnak a vizuális elemek alkalmazásától, félnek, bonyolultnak tart-

ják a képi elemeket. A valóságban a képiség egyrészt meggyorsítja, másrészt pe-
dig megkönnyíti az üzenet célba juttatását. Az ábrák viszont nem feltétlenül len-
nének szerencsések az írott, nyomtatott tanulmányban. Az ábra sajátja, hogy ki-
egészítõ információ nélkül nem értik meg, vagy félreérthetik a jelentését. Írásos
dokumentumban kontrollálhatatlan, hogy az olvasó elolvassa-e az ábrához tar-
tozó szöveget, így az is, hogy miként fogja értelmezni a látottakat (olvasottakat).
Azt javasoljuk, hogy fényképeket csak óvatosan vegyünk igénybe. Egy-egy
kiragadott fénykép nem lehet dokumentáció, hanem csak illusztráció, amely
egyoldalú kép kialakulásához vezethet a hallgatóság soraiban.
Hagyjunk idõt a kérdéseknek. A közönség kérdéseire adott válaszok nagy-
mértékben segítik a kételyek eloszlatását. Ha egy kérdésre nem tudunk vála-
szolni – megnyugtatásul: három-négy hónapos intenzív településkutatás után
általában tudunk válaszolni –, akkor köszönjük meg a kérdést, és jelentsük ki,
hogy a válasz további vizsgálatot igényel; ez sokkal kevésbé rontja a hitelünket,
mint ha egy átgondolatlan, improvizált választ adnánk.
Egy újszerû interpretációs eszköz: az elektronikus szöveg
Napjainkban megszokott dolog, hogy minden tanulmányt néhány nyomtatott

példányban és digitálisan (flopin vagy e-mailben) egyaránt le kell adni a meg-
rendelõnek. Kevés megbízó és kutató gondol arra, hogy a digitális és a nyom-
tatott tanulmánynak nem kellene feltétlenül megegyeznie, már csak azért sem,
mert alapvetõen más célra lehetne és kellene õket használni.
A nyomtatott tanulmány „küldetése”, hogy néhány szakértõ és/vagy döntés-
hozó személy áttanulmányozza, majd egy adott döntéshozatali szakasz után az
irattárban helyezzék el; esetleg újabb döntések elõtt újra elõveszik. A szöveg
elektronikus változatát azért szokták elkérni, hogy ha bármi okból a tanulmányt
át kellene dolgozni – például a dokumentum alapján, annak részleteit felhasz-
nálva, pályázat, fejlesztési terv stb. készül –, akkor az elektronikus szövegbõl
könnyen át lehet venni a szükséges elemeket.
Az elektronikus szöveg azonban többre, illetve másra is alkalmas, mint a
nyomtatott tanulmány. A továbbiakban Sarah Pink 18 (2001) nyomán, illetve saját
tapasztalataim alapján tekintem át, hogy mikor és miként használható ez az új
interpretációs technika az alkalmazott településkutatás során.
18
Pink, Sarah 2001: Doing Visual Ethnography. Images, Media and Representation in
Research. London, Thousand Oaks, New Delhi: SAGE.
Az elektronikus és nyomtatott szöveg különbségeit mutatja az alábbi táblázat:
A fenti különbségek egy újszerû, kiaknázható lehetõséget biztosítanak a telepü-

léskutatás eredményeinek interpretációja során.
A társadalomtudományos vizsgálati beszámolók általában sokkal több informá-

ciót tartalmaznak, mint amennyit a döntéshozók képesek lennének befogadni.
A legtöbb döntés a néhány oldalas vezetõi összefoglalók alapján születik. A ne-
hézséget nem utolsósorban a nyomtatott tanulmány nehézkessége okozza. A kö-
tött hivatkozási rend szerint a tartalmi részek a szöveg elején, az alátámasztó
függelékek a végén kapnának helyet. Bár elvben a tanulmány késõbbi fejezete-
iben és a mellékletek között bõséges információ áll rendelkezésre, a gyakorlat-
ban az olvasók – mûfajtól függetlenül – nem szeretnek lapozni. A nyomtatott
szöveg a folytonos olvasásra alkalmas leginkább.
Az elektronikus szövegnél feleslegessé válik a folytonosság. Az egyes oldalak
tetszõleges módon hivatkozhatók, és az olvasó az érdeklõdésének megfelelõ
hivatkozásokat követve, tetszésének megfelelõ sorrendben kapcsolhatja egy-
máshoz a szöveg üzeneteit. A kulcskérdésekre külön rákereshetünk. A „mellék-
letek” elérése gyorsabbá, kézenfekvõbbé válik. Az olvasó nem zökken ki saját
ritmusából, ami gyorsítja, könnyíti a megértést.
Az elektronikus szöveg könnyen lehet „nyílt végû”, sõt a legtöbb esetben az
szokott lenni; az egyik dokumentumból közvetlen linkek vezethetnek adatbázi-
sokhoz, vagy hasonló kérdéseket tárgyaló tanulmányokhoz szerte a nagyvilágban,
vagy a település többi dokumentumához, esetleg a szerzõ más írásaihoz. Az

egyes dokumentumokhoz kapcsolódó olvasói hozzászólások gyakran interneten
keresztül gyûjthetõk, megjeleníthetõk, vagy ez alapján a dokumentum frissíthetõ.
Elektronikus szövegeknek elvben nincsenek terjedelmi korlátai; gyakorlat-
ban persze számolni kell bizonyos méretbeli korlátokkal, de kétségtelen, hogy
sokkal több információ fér egy egyszerû CD-re, mint amennyit kinyomtathatnánk.
Röviden utaltunk már arra, hogy nyomtatott szövegnél vagy szóbeli prezentá-
ció során a képi anyagokkal, elsõsorban a fényképekkel óvatosan kell bánnunk;
kevés fénykép félrevezetheti az olvasót, sok fénykép, azaz teljességre törekvõ
fotódokumentáció pedig nem helyezhetõ el egy nyomtatott tanulmányban. Egy
elektronikus szöveg viszont – épp a terjedelmi korlátok rugalmassága miatt –
megengedheti magának, hogy körültekintõ képi dokumentációt mutasson be.
A magyarázatot segítõ ábrák (piktogramok, folyamatábrák stb.) esetében
eddig azt írtuk, hogy szóbeli elõadás során nagyban segítik az élõbeszéd meg-
értését, nyomtatott szövegben azonban a papír nem „magáért beszélõ”, ezért
óvatosan kell vele bánni, gondolván azokra is, akik nem olvassák el a magya-
rázó szöveget. Az elektronikus szöveg azonban alapvetõen vizuális jellegû, ahol
az ábráknak gyakran a szövegtestnél nagyobb szerepe van az üzenet közvetíté-
sében. A megértést csak kisebb mértékben segítik a magyarázó szövegrészletek,
nagyobb mértékben támaszkodhatunk az animált vagy interaktív ábra magyará-
zó erejére. Hangzó elemként megjelenõ magyarázatok szintén fontos szerepet
játszhatnak.
A nyomtatott tanulmányok célközönsége korlátozott: a településkutatás ered-
ményeit többnyire az önkormányzati képviselõtestület tagjai és a végrehajtásban
érdekelt személyek olvassák. Az elektronikus szövegeket ugyan õk is hasznosít-
hatják, sõt egy interaktív CD elsõsorban ugyanazt a közönséget célozhatja, mint
a nyomtatott tanulmány. Az elektronikus szövegek óriási elõnye viszont éppen
az, hogy olvasóközönsége jóval szélesebb is lehet; e-mailben vagy internetes
felületen keresztül sokakhoz, például civil szervezetekhez, beruházókhoz vagy
az internet-hozzáféréssel rendelkezõ lakosság széles csoportjaihoz is eljuthat,
célzottan vagy nem célzott formában.
Internetre vagy CD-re szánt felületek szerkesztésekor tekintettel kell lenni
arra a sajátos olvasói szokásra, hogy az emberek nem szeretik a monitort a szük-
ségesnél hosszabb ideig nézni. Az olvasó figyelmét minden pillanatban folytono-
san ébren kell tartani, például interaktív elemekkel, megválaszolható kérdések-
kel, linkek ajánlásával. A különbözõ szerkesztési megoldásokra egyelõre inkább
ötletek, mint kész receptek állnak a rendelkezésre. Az elektronikus szöveg egy
újszerû mûfaj, melynek fõbb jegyei még kialakulóban vannak.
Fel kell hívnunk a figyelmet az elektronikus szövegek legfontosabb veszélyére
is: az egyes olvasati útvonalak alapján minden olvasónak sajátos, személyre
szabott képe lesz a dokumentum alapján; a személyes olvasatok különbözõségei
miatt az elektronikus szövegek sokszor kevéssé bizonyulnak alkalmasnak dön-
tések elõkészítésére. Az alkotó a többi interpretációs formánál sokkal kevésbé
tudja ellenõrizni, hogy szövegét az olvasó hogyan fogja értelmezni; nehéz az
esetleges félreértéseket megelõzni, elkerülni.
Az elektronikus szövegek sajátos etikai kérdéseket vetnek fel. Míg a nyomtatott

szövegek esetében leírhatunk szûkebb közönségnek szánt, bizalmasnak tekint-
hetõ információkat, az elektronikus szövegek esetében sohasem lehet kizárni
annak veszélyét, hogy a szöveg kikerülhet a célcsoport ellenõrzése alól, és bizo-
nyos részei az internetre is felkerülhetnek. A bizalmas információk nyilvánosság-
ra hozatala minden esetben a szerzõ felelõssége is, ezért az elektronikus szöve-
geket mindig úgy kell elkészíteni, hogy senkire, illetve egyetlen beazonosítható
társadalmi csoportra vonatkozóan se tartalmazzon terhelõ vagy bizalmas jellegû
információt.
A világhálóról gyorsan letölthetõ képi és szöveges információk lehetõséget
teremtenek azok átírására, és az átírt verziók szintén hamar kikerülhetnek az
internetre. Bár a dokumentumok hamisítása természetesen nem jogszerû, jobb,
ha a szerzõ felkészülten várja az ilyen lehetõséget, például úgy, hogy a szerzõi
jogot a dokumentumban több helyütt, félreérthetetlenül tisztázza és feltünteti.
Különösen ügyelni kell arra, hogy a „copyright” jelölések a vizuális elemek mind-
egyikén, azaz minden fotón, ábrán, videobetéten vagy flash-animáción szere-
peljenek. Természetesen ezek a feliratok mind kitörölhetõk, de ez esetben a
hamisító rosszhiszemûsége bizonyítottnak tekinthetõ.
Filmmonográfia és döntéselõkészítõ film
A továbbiakban Sarah Pink19 (2001) nyomán, illetve saját tapasztalataim alapján

igyekszem betekintést nyújtani a filmezés lehetõségeirõl a településkutatás során.
Sarah Pink szöveggyûjteményünkben található írása a gyakorlatias megközelítés
vizuális antropológiai elméleti alapjait mutatja be; az írást a kutatónõ kifejezet-
ten kötetünk számára küldte, bár elõbb-utóbb várhatóan angol nyelven is meg-
jelenik.
19
Pink, Sarah 2001: Doing Visual Ethnography. Images, Media and Representation in
Research. London, Thousand Oaks, New Delhi: SAGE.
A hatástanulmányok üzenete gyakran azért nem jut el a felelõs vezetõkhöz és a

lakossághoz, mert kevesen tudnak idõt szakítani a gyakran 80–100 oldalas ki-
merítõ olvasmányok áttekintésére, az adatbázisok értelmezésére. A felkészületlen
partnerek gyakran parttalan vitába bonyolódnak. Miközben napjainkban egyre
kevesebb embernek van ideje olvasni, a mozgóképes kommunikáció még min-
dig nagy teret hódít.
A döntéselõkészítõ film Magyarországon újszerûnek tûnõ módszer. Egy 10-15
perc terjedelmû rövidfilm alkalmas arra, hogy egy döntési helyzetet több oldal-
ról, árnyaltan mutasson be, ugyanakkor a nézõ számára könnyen érthetõ és fel-
dolgozható. Ha egy értekezlet vagy önkormányzati ülés egy rövidfilm vetítésével
kezdõdik, azzal kiküszöbölhetõ, hogy a résztvevõk ne lennének valamennyien
legalább a látottak-hallottak szintjén informáltak a kérdésrõl. Döntéselõkészítõ
film bemutatható például
– önkormányzati és bizottsági gyûlésen, értekezleten;

– pályázatokat kiíró szervek, hivatalok részére tartott prezentáción;
– letölthetõ az önkormányzat honlapjáról;
– helyi televízió adásában, lakossági fórumon;
– CD-ROM-on vagy videokazettán postázható a potenciális beruházók részé-
re stb.
A filmek készítése különösen indokolt olyan esetekben, ha az írásos dokumen-

tumok elkészülte és a döntéshozatal között kevés az idõ, vagy sokszereplõs a
döntés, esetleg széles kört érint az intézkedés; például
– új rendezési terv vagy rekonstrukció készítésekor a lakosság és érdekcso-

portok bevonására;
– pályázatok céljainak tisztázására, külföldi partnerek és hazai intézmények
meggyõzésére;
– kistérségi együttmûködési program céljainak közérthetõvé tételére;
– helyi vállalkozásösztönzõ vagy szociális program készítésekor stb.
Az alkalmazott településkutatás során készíthetõ másik filmtípus a filmmo-

nográfia; ez tulajdonképpen a korábbi írásos monográfiák filmes újrafogalmazá-
sa. Sajátjuk, hogy míg a települési monográfiák, helytörténeti munkák elsõsor-
ban a település hagyományait követték, a településekrõl szóló filmek inkább a
néprajzi filmezés és a vizuális antropológia hagyományait, illetve az amatõr és
rendezvényvideózás gyakorlatát követve inkább egy-egy kiemelkedõ esemény
vagy éppen a hétköznapok gyakorlatának megörökítésére törekszik.
A hazai filmmonográfiák színvonala természetesen vegyes; hasznuk azonban
minden esetben jelentõs. Egy filmmonográfia erõsíti a helyi identitást és a kö-
zösségérzést, közben felhívhatja a figyelmet a település néhány aktuális problé-
májára, vagy azok megoldására és az önkormányzat munkájára. Veszélyeire is fel
kell hívni a figyelmet: az írott szövegnél jobban felkorbácsolhatja az érzelmeket,
a „szereplõk” szerepeltetése és a film további sorsa számos etikai kérdést vet fel.
A film egyoldalú kommunikációs csatorna, amely hatásossága miatt a települési

marketingkommunikáció fontos eszköze lehet. A két érzékszervünkre egyszer-
re ható kép és hang nagy befolyásoló erõvel bír. A kiemelkedõ befolyásoló erõ
etikai kérdéseket is felvet: mint minden interpretációs technika, a film is lehet
jó eszköz jó célokra, illetve hatásos eszköz rossz célok elérésére.
Jellemzõ, hogy az emberek hajlamosak hinni a szemüknek és a fülüknek,
így a megtekintett filmes jelenetek ritkán maradnak hatás nélkül. Valójában film-
mel könnyebb „csalni”, mint írott szöveggel: az interjúszövegek kiválasztása, a
hangzóanyag szerkesztése, vagy a bemutatott képek mind külön-külön is erõsen
befolyásolnák a nézõt; rutinos vágó a legtöbb felvételbõl szinte bármilyen han-
gulatú képsort elõ tud állítani. A filmben elhangzott/látott események ráadásul
sokkal nehezebben kereshetõk vissza, mint az írásos tanulmány esetében, mert
a filmnek többnyire nincsenek mellékletei és hivatkozásai (kivéve az elektroni-
kus szövegbe ágyazott filmrészleteket). Összefoglalva, elsõsorban a film készí-
tõjének morális érzékén múlik, hogy a filmet, mint eszközt, etikus módon és cé-
lokra használja-e.
Kommunikáció, nyomon követés és értékelés
A vizsgálat eredményeinek átadásával véget ért a szorosan vett kutatói feladat;

valójában ilyenkor még három olyan munkarész következik, amelynek végzése
során jobbára elengedhetetlen a társadalomkutató tapasztalatának felhasználása.
Az elsõ munkarész az eredmények kommunikációja a társadalom felé. A kom-
munikáció ugyan elsõsorban a helyi településmarketing-szakember feladata, de
a kutató helyi tapasztalatai és eredményei jól hasznosíthatók a marketingkom-
munikációs folyamatban. A társadalomtudományos vizsgálat eredményei alapján
meghatározhatók a kommunikáció célcsoportjai (kihez beszéljen az önkor-
mányzat, illetve a megbízó), hogyan, milyen médián keresztül tartsa a kapcsola-
tot, mi legyen az üzenet, illetve milyen társadalmi fogadtatásra lehet felkészülni.
A szakzsargonban jobbára monitoring és evaluáció néven emlegetett munka-
részek szintén a kutatás lezárulása és az eredmények átadása utáni munkafáziso-
kat jelentik. A hazai gyakorlatban nagyon ritka, hogy akár egy tudományos, akár
pedig egy alkalmazott kutatás utóéletét nyomon követnék és értékelnék. A nyo-

mon követés és az értékelés szerepe a közeljövõben várhatóan gyorsan növe-
kedni fog. A hazai gyakorlat ahhoz az európai felfogáshoz közeledik, amely
szerint az egyes fejlesztési projektek az eredmények értékelésével tekinthetõk
lezártnak.
ELLENÕRZÕ KÉRDÉSEK ÉS
GYAKORLÓ FELADATOK*
ÖSSZEÁLLÍTOTTÁK: LETENYEI LÁSZLÓ, RÁCZ ATTILA ÉS SZATHMÁRI MILÁN
I. A társadalmi vizsgálat ..... 281

II. Kvalitatív és kvantitatív adatgyûjtési technikák ötvözése ..... 283
III. Résztvevõ megfigyelés ..... 285
IV. Fókuszcsoportos interjú ..... 288
V. Interjú, kérdõív és adatbázisok gyûjtése – terepközeli módon ..... 291
VI. Mentális térkép szerkesztése ..... 293
VII. Kapcsolatháló-elemzés ..... 294
VIII. Interpretáció ..... 296
*
Az ellenõrzõ kérdéseket és gyakorló feladatokat szakemberek is haszonnal olvashatják, de
alapvetõ célközönsége a vizsgáztató oktatók, akik ez alapján vizsgakérdéseket fogalmazhat-
nak meg, illetve a vizsgára készülõ diákok, akik tudásukat ellenõrizhetik. A fejezet szúró-
próbaszerû kérdéseket tartalmaz, ami nem fedi, nem is fedheti le a teljes anyagot, ezért az
ellenõrzõ kérdések helyes megválaszolása még nem feltétlenül jelenti azt, hogy az olvasó
elsajátította a könyv teljes anyagát.
Az általános tankönyvszerkesztési szokás szerint az ellenõrzõ kérdések és gyakorló fel-
adatok az egyes fejezetek végére kerülnek. Mi eltérünk ettõl a gyakorlattól, két okból.
Egyrészt a szöveggyûjteményre szintén vonatkoznak ellenõrzõ kérdések. Másrészt, (részt-
vevõ) megfigyelésünk szerint, egy tankönyv olvasásakor a hallgatók nem olvassák el a fe-
jezet végi ellenõrzõ kérdéseket, hanem a következõ fejezetre ugranak. Kivétel, amikor
vizsgára készülnek, akkor viszont kifejezetten zavaró, hogy fejezetrõl fejezetre kell lapoz-
ni az ellenõrzõ kérdésekért. Ezért a kérdések és feladatok egy helyre, ebbe a fejezetbe
kerültek.
A feladatokat tegezõdõ formában fogalmaztuk meg. Abból indultunk ki, hogy a kötet
olvasói tervezõkollégák és egyetemi hallgatók lesznek. Mivel mind a hallgatókkal, mind
pedig a kollégákkal tegezõdni szoktunk, ezt érvényesítjük a kötetben is.
I. A társadalmi vizsgálat
ELLENÕRZÕ KÉRDÉSEK
Fogalmazd meg egyetlen mondatban, miért van szükség társadalmi vizsgálatra

a településfejlesztési és rendezési gyakorlatban!
Az 1990. évi LXXVIII. törvény alapján határozd meg a településrendezés eszkö-

zeit! (4 darab)
Mi a különbség az önkormányzati határozat és rendelet között?
A települési és regionális önkormányzatok között alá-fölérendelt, hierarchikus

viszony, vagy egyenrangúság jellemzõ?
Miért nincs településrendezéssel foglalkozó DG (Direction Général) az Európai

Unióban?
Hány évre szól az Európai Unió költségvetési ciklusa, és meddig (év) tart a most
érvényes ciklus?
Hány nemzeti operatív program van ma Magyarországon?
Futó Péter és Szeszler Zsuzsa öt lépésbe sorolták a fejlesztési koncepciókészítés

legfontosabb teendõit. Melyik ez az öt lépés?
Mely szereplõk mit csinálnak az egyes lépések során?
Az Európai Unió Tanácsának 1260/1999/EK-rendelete alapján fogalmazd meg

egy-egy könnyen érthetõ mondatban, hogy mit jelentenek a következõ, európai
uniós közigazgatásban használt fogalmak:
– programozás;
– fejlesztési terv;
– támogatás;
– operatív program;
– prioritás;
– intézkedés;
– mûvelet;
– végsõ kedvezményezett.
Az Európai Uniónak hány ún. „célkitûzése” van, és melyek ezek?
Hány strukturális alapja van az EU-nak, és melyek ezek?
GYAKORLÓ FELADATOK
Lapozz a kötet 1.1. táblázatához! Az internet segítségével derítsd fel, hogy ma

Magyarországon hány területre oszlanak a települési és térségi fejlesztési és ren-
dezési feladatok; határozd meg az egyes szakterületek felügyelõ hatóságokat
(minisztériumi osztály vagy fõosztály, esetleg önálló állami hatóság). Az ered-
ményeket táblázatban foglald össze! Figyelem, a felügyelõ hatóságok és szakte-
rületeik a mindenkori kormányzati megfontolásoknak megfelelõen gyorsan vál-
tozhatnak!
fejlesztési és rendezési feladatok a felügyelõ

felügyelõ hatóság
hatóság megnevezése,
megnevezése,
internetcíme
internet címe
Keress rá az általad összeállított táblázat kulcskifejezéseire az interneten, magya-

rul. Pontos statisztika vezetése nélkül ítéld meg, hogy az általad látott honlapok
gazdái milyen intézménytípusba tartoznak (például önkormányzatok, fejlesztési
ügynökségek, államigazgatási intézmények, fejlesztéssel foglalkozó vagy pályá-
zatíró magáncégek stb.). Vonj le (gyenge lábakon álló) következtetéseket a fej-
lesztési piacra vonatkozóan: kik lehetnek a kulcsszereplõk, mi az egyes intéz-
ménytípusok szerepe stb.
Egy településfejlesztési koncepció készítésekor társadalomkutató és mûszaki

végzettségû kollégák dolgoznak együtt. Megítélésed szerint hierarchikus vagy
mellérendelt jellegû szervezeti munkamegosztás a célravezetõbb? Milyen lehetõ-
ségei és veszélyei vannak az egyik-, és milyen a másikfajta együttmûködésnek?
ELLENÕRZÕ KÉRDÉSEK ÉS GYAKORLÓ FELADATOK 283

II. Kvalitatív és kvantitatív adatgyûjtési technikák ötvözése
Fogalmazd meg egy mondatban, miért van szükség a településkutatás során a

kvalitatív és a kvantitatív adatgyûjtési technikák ötvözésére!
Mi az a négy szempont, ami alapján az adatgyûjtési módszereket kvalitatívabb

vagy kvantitatívabb jellegûnek tekintjük?
Mit jelent a megbízhatóság és az érvényesség a szociológiában?
Mi az oprecionalizálás?
Teresa San Román szerint milyen két fázisból álljon a terepkutatás?
Alan Bryman szerint hogyan erõsítheti a kvalitatív szakasz a kvantitatív kutatást?
ESSZÉKÉRDÉSEK
Sorolj fel érveket a túl korai operacionalizálás ellen!
Mit jelent a társadalomtudományos kutatás tervezésének lineáris vagy ciklikus

folyamata James P. Spradley szerint?
Hogyan függ össze a kvalitatív-kvantitatív kérdés a mikro–makro problémával?
Milyen szempontok szólnak az egyoldalú kvantitatív kutatás ellen?
GYAKORLÓ FELADATOK
Válassz adatgyûjtési technikákat a következõ kérdések megválaszolásához!

Ítéld meg elõre, mi lenne az adatgyûjtés legfontosabb várható eredménye!
Becsüld meg, hogy az egyes technikák esetében mennyi idõre lenne szükséged
ahhoz, hogy lebonyolítsd a kutatást! (A kutatás során szükség esetén szakkép-
zetlen segítõket alkalmazhatsz, például kérdezõbiztosnak.)
Székesfehérvár belvárosa kiemelkedõ mûemlék épületegyüttes, amely azonban
rendkívül rossz állapotban található. A magántõke egyelõre nem partner a bel-
város rehabilitációjában; sem nagy forgalmú üzletek, sem a magas jövedelmû
emberek nem a Belvárosban telepednek le. Az önkormányzat kérdése, hogy mi-
ként lehetne ezt a folyamatot megváltoztatni, vonzóvá tenni a Belvárost a ma-
gas jövedelmû vállalkozások és magánszemélyek részére.
Cecén a lakosság jelentõs része az országúton átmenõ forgalom számára primõr

termékeket, dinnyét, paprikát, fûszereket árusít. A nagy forgalom ugyanakkor
sok embert zavar a településen. Az önkormányzat javaslatot vár tõled arra, hogy
kezdeményezze-e egy elkerülõút építését.
Sóvidéken, ahol hagyományosan jelentõs a turizmus, az egyes falvak más-más

értékekkel rendelkeznek. Például Parajd a sóbánya, Korond a turistapiac révén
vált ismertté, Szovátán a Medve-tó termálvize jelenti a vonzerõt. Idegenforgalmi
szakemberek szerint településközi összefogással tovább bõvíthetõ a térség ide-
genforgalma. Azt a megbízást kapod, derítsd fel, mekkora a realitása a telepü-
lésközi együttmûködés kialakulásának.
Adatgyûjtési tecnika
Adatgyûjtési technika Várható eredmény Szükséges napok száma
Elsõ
Elsõ példa
példa 1. 1. 1.
2. 2. 2.
3. 3. 3.
Második 1. 1. 1.
példa 2. 2. 2.
3. 3. 3.
Harmadik 1. 1. 1.
példa 2. 2. 2.
3. 3. 3.
Rendelj mérõszámokat (operacionalizálás) a következõ oksági összefüggések-

hez!
Ha van rá lehetõséged, végezz településeden kvalitatív felmérést, és ellenõrizd,
relevánsnak mutatkoztak-e az általad kitalált mérõszámok! Miket javasolsz még,
vagy helyettük?

Okozat Ok
Oksági összefüggés A ceglédiek szeretik a városukat Jó a munkaerõ-piaci
helyzet
Mérõszámok 1. 1.
2. 2.
3. 3.
Terepmunka során 1. 1.
javasolt új 2. 2.
mérõszámok 3. 3.
Okozat Ok
Oksági összefüggés Sokan költöznek el is, be is Taszár a kaposvári
Taszáron agglomerációhoz tartozik
Mérõszámok
Mérõszámok 1. 1.
2. 2.
3. 3.
Terepmunka során 1. 1.
javasolt új 2. 2.
mérõszámok 3. 3.
III. Résztvevõ megfigyelés
Fogalmazd meg egy mondatban, miért hasznos résztvevõ megfigyelést alkal-

mazni a településkutatás során?
Mi Taylor és Bodgan szerint a résztvevõ megfigyelés három fõ elve?
Két szaggatott vonallal osszál fel egy üres papírlapot úgy, hogy megfeleljen a
terepmunkanapló formai követelményeinek Taylor és Bogdan ajánlása szerint!
(Több megoldás is elképzelhetõ.) Mi a szabadon hagyandó egyharmadnyi rész
szerepe? Mi a margó szerepe?
A résztvevõ megfigyelés során a kutató a rövid távú memóriájára támaszkodik.

Sorolj fel szempontokat, hogy miért zavaró a jegyzetelés, a diktafon, fényképe-
zõgép, kamera használata!
A játszótéren, parkban gyerekek vízipisztolyoznak. Az alábbi lehetõségek közül
melyik nevezhetõ résztvevõ megfigyelésnek?
– Megfigyelem a vízipisztolyozókat.
– Lefilmezem õket, és a felvételeket otthon elemzem.
– Figyelem õket, majd interjúkat készítek a gyerekekkel.
– Beállok, és vízipisztolyozok velük.
Ki tekinthetõ kulcsinformátornak a terepmunka során?

– Az az ember, aki az elejétõl a végéig megfigyelte az eseményeket.
– Aki az adott események kulcsszereplõje, alakítója volt.
– A kutató helyi barátja, aki személyes szemszögébõl értelmezi az eseménye-
ket.
A megérkezés a terepre és a beilleszkedés a terepmunka egyik legnehezebb

idõszaka. Soroljon fel néhány javaslatot a beilleszkedés megkönnyítésére!
ESSZÉKÉRDÉSEK
Miért nem tartja Bronislaw Malinowski jó ötletnek arról kérdezni a Trobriand-

szigetieket, hogy „Hogyan kezelik és büntetik a bûnelkövetõket?”
Malinowski szerint mi a tudományos képzés célja?
Fogalmazd meg Malinowski alapján, hogy egy településkutatás során mi a kü-

lönbség a helybeli emberekkel való alkalmankénti találkozás és az igazi kapcso-
lat között.
Miért nevezi Vörös Miklós Malinowski résztvevõ megfigyelését az antropológiai

terepmunka archetípusának?
Fejtsd ki röviden, hogy mit jelent a politikai és a személyes felelõsségvállalás

kérdése az akcióantropológiában?

GYAKORLÓ FELADATOK
Magyarországon általában kényelmetlen parkolni: szûkek a parkolóhelyek, ke-

vés a rézsútos beálló stb. Ennek egyik oka, hogy a parkolókat tervezõ szakem-
berek között felülreprezentáltak a statisztikák szerint legjobban vezetni tudó
30–50 év közötti, magasan képzett férfiak, akik nincsenek feltétlenül tekintettel
más társadalmi csoportok eltérõ parkolási szokásaira. Te milyen kutatást tervez-
nél, a szûkebb lakókörnyezetedben a parkolókérdés feltárására és egy javaslat
megfogalmazására? (Használd a résztvevõ megfigyelés módszerét is!)
Csukd be a szemed, és gondold végig magadban a környezetedet! Írd le a meg-

figyelésed eredményét egy üres papírlapra!
Nézz körül újból, most már azzal a szándékkal, hogy minél többet megje-
gyezz a látottakból! Egészítsd ki a korábbi megfigyeléseid eredményét!
Pillants fel a könyvbõl, nézz körül, és rajzold le a teret két nézõpontból: felül-
nézetbõl és a Te nézõpontodból.
Elemezd a helyiség térhasználatát a rajzaid alapján!
Mutasd meg a vázlatokat egy ismerõsödnek, és kérd meg, hogy kiegészítõ
információ nélkül olvasson ki minél többet a rajzaidból: szerinte hol és mikor
készültek a rajzok, kik szerepelnek a rajzokon, és mit csinálhatnak?
Készíts interjút diktafonnal, de közben törekedj az interjúalany kulcskifejezései-

nek és fõbb gondolatainak szó szerinti megjegyzésére! A beszélgetés után köz-
vetlenül, de a hangfelvétel visszahallgatása nélkül, emlékezetedre támaszkodva
próbáld meg leírni legfontosabb gondolatait, és szó szerint az interjúalany által
használt kulcsfogalmakat!
Napok múlva hallgasd vissza a hangfelvételt!
Sok lényeges információt veszítettél? Ha igen, akkor gyakorold a beszélgetések
memorizálását és felidézését!
Mennyi idõbe telt leírni a kulcsfogalmakat és a legfontosabb gondolatokat a
emlékezetedre támaszkodva?
Mennyi idõbe telt leírni a hangfelvétel alapján?
A következõ kirándulás / családi esemény alatt érezd magad „terepmunkásnak”!

A nap során készíts néhány fényképet, és a nap végén írj terepmunkanap-
lót! A fényképeket csak egy hónap múlva hívd elõ, és akkor a fényképnézés
kapcsán felmerülõ emlékeid alapján egészítsd ki a terepmunkanaplód! (Ez a
gyakorlat rávilágíthat, miért kell a terepmunkanapló oldalainak egyharmadát
szabadon hagyni.)
IV. Fókuszcsoportos interjú
Fogalmazd meg egy mondatban, hogy a településkutatás mely szakaszaiban ér-

demes fókuszcsoportos vizsgálatot végezni!
Hogyan nevezik a fókuszcsoportos interjúban a kérdezõt?
Milyen hosszú legyen (témától függetlenül) a fókuszcsoportos beszélgetés?
Egészítsd ki a mondatot: a kreatív csoportok többnyire … létszámúak, míg az

elmélyült munkának a … létszámú csoport kedvez.
Milyen szakmai indok szól amellett (ha van ilyen), hogy a fókuszcsoport részt-
vevõi többnyire páros számúak?
A szöveggyûjtemény szövegei alapján mit tart Merton és mit Kitzinger a csopor-

tos interjú fõbb elõnyeinek?
Merton (et al. 1956) milyen kritériumok szerint javasolja az interjú folyamatos
önellenõrzését? (4 darab)
Merton a kérdések strukturáltságának milyen fokozatait állapítja meg? (3 darab)
Miket emel ki Merton, és miket Kitzinger a csoport elhelyezkedése kapcsán?
Vicsek Lilla írása alapján sorold fel a csoportfolyamat-modell öt elemét Werdy-

Langmaid nyomán!
Vicsek Lilla hat nagyobb csoportba osztja a fókuszcsoportos vizsgálat eredmé-

nyeit befolyásoló tényezõket. Melyek ezek?
ESSZÉKÉRDÉSEK
Egy jelentésben azt olvasod, hogy egy fókuszcsoportos vizsgálat résztvevõinek

78%-a támogatta a tervezett beruházás megvalósítását. Anélkül, hogy bármi
egyebet tudnál a kutatásról, mi a „gyanús” a kijelentésben? Milyen kiegészítõ in-
formációt kérnél a jelentés készítõitõl?

Egy fókuszcsoportos vizsgálat alapján készített beszámolód kapcsán a megbízó
kijelenti, hogy az adataid értéktelenek, mert nem reprezentatív a minta, túl ki-
csi az elemszám. Hogyan véded meg a kutatásodat, azaz hogyan indokolod,
hogy az eredmények így is értékesek?
GYAKORLÓ FELADATOK
Egy vidéki általános iskola egy humánerõforrás-fejlesztési pályázaton szeretne

indulni. A pályázat az egészségügyi tananyag fejlesztését és ezzel kapcsolatban
a biológia-, kémia- és fizikaszertár felszerelését tenné lehetõvé, s egyúttal egy
nagyobb együttmûködési hálóba vonná be az iskolát. A folyamat elõre látható
következményeit kell vizsgálnod. A megbízás értelmében arra kell választ adnod,
hogy a tananyagfejlesztést és az iskola részleges profilváltását támogatja-e a pe-
dagógus közösség és a településen élõ szülõk, illetve a program segíti-e az évek
múlva várhatóan idejáró gyerekek elhelyezkedési/továbbtanulási lehetõségeit.
A tervezés és megvalósítás mely szakaszaiban végeznél fókuszcsoportos vizs-
gálatot? Milyen további megkerülhetetlen kutatási kérdéseket fogalmaznál meg,
amelyekre a megbízóid nem gondoltak? Kiket (azaz mely társadalmi csoportok
tagjait) kellene leültetned az asztal mellé? A fókuszcsoporton kívül milyen to-
vábbi kutatásra van szükség? (Vedd figyelembe, hogy anyagi lehetõségeid erõ-
sen limitáltak.)
Egy vidéki kisvárosban a fókuszcsoportos vizsgálatban vizsgálandó témák laza

felsorolását adják a kezedbe; olykor még a fõbb kérdések sem kerültek megha-
tározásra. A te feladatod, hogy ez alapján kidolgozd a fókuszcsoportnak felte-
endõ kérdéseket. A 4., 5. és 6. téma a városi közlekedés, az egészségügy, illetve
a kisváros és a környezõ települések kapcsolata.
Az alábbi táblázat alapján dolgozz ki az egyes témák és kulcskérdések alap-
ján kérdéseket, amelyeket fel lehet tenni a csoportoknak! Ügyelj arra, hogy a
konkrét információra utaló kérdéseken túl legyenek bevezetõ kérdéseid (ezek
ráirányítják a figyelmet a témára), illetve átvezetõ kérdéseid, amelyek a kérdések
folytonosságát biztosítják. A kulcskérdések és témák sorrendje változtatható.
Példaképpen néhány kérdést megfogalmaztunk, de ezek is tetszés szerint átala-
kíthatók.
4 .Elsõ téma: közlekedés
Bevezetõ kérdés:
Elsõ vizsgálati pont 1. kérdés: Mivel (milyen jármûvel) szokott
leggyakrabban közlekedni a városban?
Milyen jármûveket preferálnak az emberek 2. kérdés: Mi a kedvenc városi jármûve,
helyi közlekedés céljaira? azaz mivel közlekedne legszívesebben?
3. kérdés:
Második vizsgálati pont 1. kérdés:
2. kérdés:
A városi kerékpárutak fejlesztésekor 3. kérdés:
elsõsorban a városon belüli kerékpáros
közlekedés, vagy a város és környékbeli
települések közötti kerékpárutak
kialakítására koncentráljon az
önkormányzat?
Harmadik vizsgálati pont 1. kérdés:
2. kérdés:
A gyalogos útvonalakat a fõ közlekedési 3. kérdés:
útvonalak mentén fejlesszék
(járdaszélesítés, rehabilitáció), vagy a
fõútvonalakkal párhuzamos mellékutcákban
alakítsanak ki gyalogos útvonalakat
(sétálóutca-program)?
Átvezetõ kérdés:
5. téma: Egészségügy
Bevezetõ kérdés:
Elsõ vizsgálati pont 1. kérdés:
Szükség van-e a jelenleginél kisebb 2. kérdés:
háziorvosi körzetek kialakítására? 3. kérdés:
Szabadon választható 2. kérdés:
Átvezetõ kérdés:
6. téma: külváros-belváros kapcsolata

Bevezetõ kérdés:
Elsõ vizsgálati pont 1. kérdés:
3. kérdés:
Levezetõ kérdés:

V. Interjú, kérdõív és adatbázisok gyûjtése – terepközeli módon
A „rugalmasság” a kérdõíves vizsgálat érvényességének vagy megbízhatóságá-

nak jobbítását célozza?
A rugalmas kérdõív több nyílt kérdést kell hogy tartalmazzon, és puhább jelle-
gû kell hogy legyen, mint a standard kérdésekbõl álló kérdõív?
Heltai és Tarjányi mely két nagy csoportra bontja a kérdezõi hibákat?
Sorold fel a magatartáshibák típusait, Heltai és Tarjányi szerint! (4 darab)
Milyen nem valószínûségi mintavételi eljárásokat ismersz? (min. 4 darab)
Fogalmazd meg címszavakban, hogy Eranus, Láng, Máth és Rácz szerint melyek
a személyes megkeresés elõnyei? (min. 4 darab)
Sorold fel az irodalom alapján a telefonos adatgyûjtés fõbb hátrányait és ve-

szélyeit!
A számítógéppel támogatott kérdõíves technikák milyen típusait ismered?

(3 darab)
Mióta beszélhetünk az internetes adatgyûjtésrõl?
Milyen etikai kérdések merülnek fel általában az önkitöltõs, illetve sajátosan az

e-mail alapú kérdõívek esetében? Sorolj fel legalább 3 szempontot!
ESSZÉKÉRDÉSEK
A 2. és 5. fejezet alapján fejtsd ki a „terepközeli” és „tereptávoli” fogalmak jelen-
tését! Milyen szempontok szerint tekinthetõ a mélyinterjú tereptávoli techniká-
nak? Miért van szükség olykor terepközeli hozzáállásra statisztikai adatbázisok
beszerzésekor?
Fejtsd ki, miért (vagy miért nem) teremti meg automatikusan a bizalmi légkört
két ember között az alábbi két mondat: „A válaszadás névtelen és önkéntes. Az
adatokat csak aggregált formában hozzuk nyilvánosságra.”
El tudsz-e képzelni olyan kulturális helyzetet a világon, amelyben a „Mi az Ön
anyanyelve?” kérdés nem értelmezhetõ? Magyarországon elõállhat ilyen helyzet?
Ha igen, a lakosság mekkora részét érintheti?
GYAKORLÓ FELADATOK
Tedd fel az alábbi kérdéseket egy közeli barátodnak, illetve egy alacsony isko-
lai végzettségû, idõsebb személynek.
– Mennyi az Ön háztartásában az egy fõre jutó nettó jövedelem éves szinten?
– Kérem, rangsorolja egytõl kilencig, hogy térképvásárláskor a felsorolt szem-

pontokból milyen fontossági sorrendet követ Ön! (1: a legfontosabb, 9: nem szá-
mottevõ)
Szempontok: 1. ár; 2. tartalmi gazdagság; 3. gyártó cég; 4. kötés típusa; 5. ki-
adás éve; 6. borító szépsége; 7. a térkép szépsége; 8. az eladó ajánlata; 9. egyéb,
éspedig: …
– Melyek a termelésük/szolgáltatásaik bõvítését korlátozó legfontosabb ténye-

zõk?
Gyakorlásképpen keress további kérdõív- és interjúkérdéseket az interneten.
Kérdezés közben figyeld, hogy a megkérdezettek mennyire értették meg a kér-

dést, szükség van-e kiegészítõ információra, segítõ kérdésre. Törekedj arra, hogy
mindig ugyanazokat a kiegészítéseket használd. Jegyezd le, mit szoktál mon-
dani segítségképpen!
Végül, fogalmazd át a kérdõívkérdéseket kétféleképp olyanra, hogy mindkét
csoport tagjai (azaz mind a baráti köröd, mind pedig az idõsebb és alacsonyabb
végzettségû emberek) könnyen, különösebb gondolkodás nélkül válaszolhassa-
nak a kérdésekre!

VI. Mentális térkép szerkesztése
Fogalmazd meg egy mondatban, miért van szükség mentális térképezésre a te-
lepüléskutatás során!
Sorold föl a mentális térkép öt gyûjtendõ elemét Kevin Lynch alapján!
Mit tükröz a kutatás eredményeként létrejött mentális térkép?

– A polgármesteri hivatal dolgozóinak mentális térképét.
– A kutató mentális térképét a településrõl, az adatgyûjtés alapján.
– A település valamennyi lakosának összesített tudását a településrõl.
A kognitív térképezés melyik három fõ csoportját állapította meg Tversky?
Hány mentális térképet rajzoltatott Milgram Párizs mentális térképének felvázo-

lásához?
Mit jelent Brinkmann és Garamhegyi (1994) céltáblás eljárása?
A papírlapra rajzoltatás technikája miért volt különösen elõnyös Csernák Balázs

kutatása során?
Milyen adatgyûjtési technikát alkalmazott a térre vonatkozó információk gyûjté-

sére Bíró Zoltán?
ESSZÉKÉRDÉSEK
Hogyan standardizálná a térre vonatkozó tudattartalmak gyûjtését?
Ismertesd röviden, hogy mit ért Downs, Roger M. és David Stea kognitív térké-
pezés alatt!
GYAKORLÓ FELADATOK
Rajzold le a saját településedet úgy, ahogy Te látod, feltüntetve a mentális tér-

kép elemeit Kevin Lynch alapján!
Szerkessz kérdõívet a mentális térkép öt elemének gyûjtésére saját települése-
den!
Készítsd el a kérdõív adatainak tárolására alkalmas SPSS keretfájlt!
VII. Kapcsolatháló-eelemzés
Foglald össze egy mondatban, miért érdemes kapcsolatháló-elemzést végezni

térségi tervezõ munka során!
Futó Péter (et al.) nyomán definiáld a regionális klaszterek fogalmát egy mon-
datban!
Mit jelent a skálafüggetlenség fogalma Barabási Albert László nyomán?
José Luis Molina szerint melyek a leggyakoribb társadalmi kapcsolatháló jellegû

kutatási és publikációs témák?
Szántó Zoltán írása mely kutatásokban fedezi fel a kapcsolatháló-elemzés gyö-

kereit?
Mit jelent a töréspont (cut point)?
Kürtösi Zsófia a hálózati központiság mely mutatóit ismerteti?
ESSZÉKÉRDÉSEK
Milyen elemek között lehet értelmezni egy kapcsolatháló-elemzést egy telepü-
léskutatás során? Írj legalább három példát, és becsüld meg, mi lenne az egyes
hálók felvázolásának és összehasonlításának a várható haszna!
Milyen etikai jellegû korlátait látod a kapcsolatháló-elemzésnek egy kevés sze-

replõs közegben, legyen szó akár egy kistelepülés lakóiról, akár egy vidéki vá-
ros legjelentõsebbnek számító vállalkozásairól.

GYAKORLÓ FELADATOK
Kutatási terv készítés kapcsolatháló-elemzésre.

Kapcsolati adatok gyûjtésére alkalmas kérdõív szerkesztése.
Keress rá a JOSS, a Connections és a Redes folyóiratokra, illetve a www.social-

network.hu oldalon található magyar nyelvû írásokra az interneten! Válassz ki
néhány olyan cikket, amelyben néhány nem túl sok elembõl álló gráf található.
Vázold fel az interneten talált gráfokat egy mátrixban, lehetõleg egyenesen a
Ucinet adatbáziskezelõjében. (A Ucinet programcsomag beta verziója, amely
internetrõl ingyenesen letölthetõ, alkalmas gyakorlási célokra.)
Figyelem: a kapcsolat irányát a mátrixban a sor/oszlop értéke jelzi; lásd a pél-

dát. A szimmetrikus vagy irányítatlan kapcsolatokat a gráfok nyíl helyett vonal-
lal jelölhetik.
Példa:
1 2 3 4 5 1 2
1
1 - 1 1
22 - 1
3
3 1
3 1 - 1 1
4 4 1 - 1
5 1
- 4 5
5
Ha elkészültél az adatbázissal, ábrázold az eredményt Pajekkel, NetDraw-val

vagy Mage-dzsel. Vesd egybe az eredményt az eredeti ábrával. Számíts sûrûsé-
get és központiságot az adatbázisodon! Értelmezd az eredményeket!
VIII. Interpretáció
Fogalmazd meg egy mondatban, mit jelent az interpretáció a településkutatás

során!
Sorold fel az interpretáció eszközeit és jellemzõit!
Mikor ér véget a településkutató munkája?

– Amikor a kutató átadja az elkészült tanulmányt a megbízónak.
– Amikor a kutató számlavezetõ pénzintézete igazolja a megbízás díjának be-
érkezését.
– Ha a kutató megbizonyosodott arról, hogy kutatása eredményeit át tudták
venni a tervezõ kollégák, illetve a megbízó térségi vagy helyi önkormány-
zat.
Sorold fel a település kulcskérdéseinek jellemzõit!
Ismertesd az elektronikus és a nyomtatott szöveg fõbb különbségeit (legalább 5

darab)!
ESSZÉKÉRDÉSEK
Mi a kulturális antropológia, a szociológia és a közgazdaságtan álláspontja az

interpretáció szerepérõl?
Mi a vezetõi összefoglaló szerepe, mekkora terjedelmû legyen, és hol a helye a

tanulmányban?
Mit jelent a reflexivitás Sarah Pinknél a vizuális módszertan által felvetett etikai
kérdések vonatkozásában?
Mit takar McCloskey szerint a „statisztikai szignifikancia” kifejezés?


GYAKORLÓ FELADATOK
Magyarországon több helyütt gondot okoz, hogy a szemétlerakók megépítését

az egyes települések lakossága tiltakozásával meghiúsítja. Tervezz adekvátnak
tûnõ interpretációs technikákat arra nézve, hogy a döntéshozók megértsék a
NIMBY (not in my backyard) lényegét, vagyis azt a paradox helyzetet, hogy egy
közcélokat szolgáló beruházást mindenki valahol máshol szeretne megvalósíta-
ni. Indokold, hogy az egyes interpretációs technikáknak mi lesz a várható hasz-
na, és hogy inkább az önkormányzati vezetõk vagy a lakosság meggyõzésére al-
kalmas!
Sok agglomerációs településen gond, hogy a gyors lélekszám-növekedéssel

nem tart lépést a gyalogosközlekedés infrastruktúrája; nincsenek járdák, gyalo-
gos-átkelõhelyek, az emberek, köztük gyerekek és idõsek az úttesten közleked-
nek. Tegyük fel, hogy ez egy vizsgálatod során is kiderült. Készíts tervet arra,
hogyan interpretáld ezt a kutatási eredményt az önkormányzat döntéshozóinak,
illetve a rendezési tervet készítõ mûszaki kollegáknak! Készítsd el az elektroni-
kus szöveg tervét és a hivatkozások fáját!
Készítsd el a fotódokumentáció tervét: hány darab és milyen jellegû fotót kell
szerepeltetni, hogy a kérdést körültekintõen dokumentáld?
Kérd el a lakóhelyed önkormányzatának településfejlesztési koncepcióját! A te-

lepülésfejlesztési koncepció alapján írj egy maximum 1 oldalas újságcikket a
helyi újságba, melyben elmagyarázod a helyben élõ embereknek a koncepció
lényegi elemeit.
Készíts fotódokumentációt a településed honlapja számára, amely képes ér-
zékeltetni a koncepció lényegi elemeit! Rendezd a fényképeket témakörönként
külön oldalakra, és gondold át a hivatkozások rendjét!
Készíts filmtervet a helyi tévé számára, melyben tíz percben elmagyarázod,
mit tartalmaz a koncepció!
Ítéld meg, hogy melyik interpretációs mód jár a legtöbb munkával, melyik a leg-
olcsóbb, és melyik jut el a legtöbb érdekelthez, azaz a legtöbb helyi lakoshoz!
AJÁNLOTT IRODALOM
PÁLINKÓ ÉVA ÉS LETENYEI LÁSZLÓ ÖSSZEÁLLÍTÁSA
Az ajánlás szempontjai
Ebben a részben könyveket, folyóiratokat illetve internetes oldalakat ajánlunk az érdeklõdõ

olvasó figyelmébe. Minden anyagról rövid leírást készítettünk, hogy az olvasó ez alapján
könnyebben eldönthesse, szüksége van-e a kötetre. A könyveket és internetes oldalakat té-
mánként, könyvünk fejezeteinek megfelelõen, a folyóiratokat pedig egybegyûjtve ajánljuk.
A válogatás során a következõ szempontokat tartottuk szem elõtt:

– A kevesebb több: az egyes módszerek óriási szakirodalmának sokoldalú, részletes bemu-
tatása helyett – a keresést megkönnyítendõ – csak néhány, gyakorlatias jellege vagy ösz-
szefoglaló törekvései révén általunk különösen hasznosnak tekintett kötetet ajánlunk.
– Könyvek preferálása: folyóiratcikkeket nem, legfeljebb összegyûjtött tanulmányokat tar-
talmazó gyûjteményes köteteket ajánlunk az olvasó figyelmébe; illetve magukat a hazai
folyóiratokat.
– Tankönyv jelleg: egy-egy szakterület kiemelkedõ jelentõségû, elméleti vagy módszertani
innovációt jelentõ írásainak bemutatásával szemben az átfogó, összefoglaló jellegû elméleti
mûveket, illetve a tankönyvszerû, gyakorlatias módszertani írásokat részesítettük elõnyben.
– Magyar nyelvû irodalom: ha lehetõség volt rá, akkor a magyar olvasó számára az egyes
témakörökön belül inkább a magyar nyelvû irodalmat igyekeztünk ajánlani; ha ilyen nem
volt, akkor angol nyelvûek közül válogattunk.
– Egy könyv két szempont alapján kerülhetett be az ajánlott kötetek sorába: vagy azért,
mert az adott szakterületen a továbblépést, az elmélyülést segíti, vagy pedig egyes tanköny-
vek esetében azért, mert számítottunk az abban található tudásanyagra, amelyek ismerete
nélkül jelen „hiánypótlónak” szánt kötet olykor nehezen érthetõ.
Az egyes fejezetekhez internetes oldalakat is ajánlunk; ahol van rá mód, ott egy-egy link-
gyûjteményt, ha nincs ilyen, akkor pedig néhány olyan oldalt, amelyrõl kiindulva könnyen
meg lehet találni az olvasó számára fontos oldalakat.
AJÁNLOTT IRODALOM 301

Ajánlott hazai szakmai folyóiratok
Comitatus. Önkormányzati szemle. A Megyei Önkormányzatok Országos Szövetsé-

gének folyóirata. Alapítva 1990-ben, évi 6 szám.
Folyóirat a területfejlesztés és kapcsolódó területeinek – idegenforgalom,
civil társadalom, önkormányzatok, régiók – témaköreibõl. Elméleti tanul-
mányok és gyakorlati tapasztalatokat bemutató mûhelytanulmányok egy-
aránt olvashatók benne.
Falu Város Régió. A VÁTI Kht. folyóirata. Alapítva 1993-ban, évi 10 szám. Letölthetõ cik-
kek: www.vati.hu/fvr.
A VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Közhasznú Társaság
folyóirata. Szaktanulmányok település- és területfejlesztésrõl, vidékfejlesz-
tésrõl, esettanulmányok, módszertani cikkek, EU-tájékoztatók, pályázati
források.
Földrajzi Közlemények. A Magyar Földrajzi Társaság tudományos folyóirata. Alapítva

1873-ban, megjelenik negyedévente.
Földrajzi Értesítõ. Az MTA Földrajztudományi Kutatócsoportjának lapja, alapítva
1951-ben, megjelenik negyedévente.
Mindkét folyóirat a hazai földrajztudomány fontos fóruma. A folyóiratok-
ban a földrajz különbözõ területeirõl találhatók írások, egyebek közt tár-
sadalom- és településföldrajzról is.
Település és térségfejlesztés. Alapítva 1999-ben, Településfejlesztés, Gazdálkodó önkor-

mányzatok címen; megjelenik havonta.
Vezetõ külföldi folyóiratokból válogatott tanulmányokat tesz közzé, feje-
zetenként csoportosítva (Önkormányzat, Térségfejlesztés, Környezet- és
tájgazdálkodás, Ellátás, Infrastruktúra, Településépítés, Kultúra, Gazda-
ság). A korábbi számokban önkormányzati hangsúly, 2002. januártól in-
kább a települések közötti együttmûködéssel foglalkozik. Jó nemzetközi
példákat mutat be.
Tér és Társadalom. Az MTA Regionális Kutatások Központjának folyóirata, az MTA IX.

Osztálya és az MTA Regionális Kutatások Központja támogatásával. Alapítva 1987-
ben, negyedévi megjelenéssel. A folyóirat honlapján a cikkek (egyelõre) nem férhe-
tõk hozzá: www.dti.rkk.hu/tet.html
Társadalomföldrajzzal, településfejlesztéssel, urbanisztikával, regionális és
kistérségi fejlesztéssel foglalkozó írásokat tartalmazó folyóirat, színvonalas
esettanulmányokkal és elméleti ízelítõkkel.
Társadalomtudományos vizsgálat
Csontos János és Lukovich Tamás (szerk.) 1999: Urbanisztika 2000. Budapest: Aka-
démiai Kiadó.
Az „emberi lét, életmódunk kereteinek formálását” jelentõ szakma, azaz az
urbanisztika legfrissebb nemzetközi és hazai eredményeinek gyûjteményét
tartalmazó kötetet maguk a szerkesztõk „jubileumi hármaskönyvként” ér-
tékelik. A „klasszikusok” között Manuel Castells, Henri Lefebre, Kevin
Lynch és más szerzõk írásait olvashatjuk többnyire elõször magyar nyel-
ven, amit a szerzõ-szerkesztõk – többek közt – Peter Hall-lel, Allan Scott-
tal és más szerzõkkel folytatott interjúsorozata egészít ki. A kötet hazai
szerzõi közt a hazai urbanisztika kiválóságai írnak a területi és térségi ter-
vezés fontos kérdéseirõl, sok más szempont között a társadalommal közö-
sen folytatott tervezés fontosságáról, a lakosság felé irányuló kommuniká-
cióról vagy a térégi hálózatok kialakításának szükségességérõl. A kötet
függelékében Horváth Béla átfogó képet rajzol a magyar urbanisztika tör-
ténetérõl és irodalmáról a századfordulótól napjainkig.
Kovács Imre (szerk.) 1999 (frissítése folyamatos): Építésztervezõk aktuális kézikönyve

a legújabb tervezési elõírásokkal. Gyakorlati tanácsadó. Budapest: Verlag Dashöfer.
A „gyakorlati tanácsadó” kötet jogszabály-magyarázatokat és mûszaki elõ-
írásokat tartalmaz. A kötet 4. fejezete (szerzõk: Pongrácz Katalin és Tóth
Zoltán) a településrendezés és településtervezés jogi hátterét mutatja be
oldott, érthetõ nyelvezettel a nem-jogász végzettségû szakemberek, elsõ-
sorban építészek számára – de természetesen társadalomkutatók is haszon-
nal forgathatják. A mindenkori jogszabály-módosításokat követõen a kiadó
elvégzi a vonatkozó oldalak cseréjét. Az aktualitás igénye miatt nem egy
fûzött könyvrõl, hanem szokatlan megjelenésû kiadványról van szó, amely
egy dossziéban egybefûzött lapok és CD-ROM-mellékletek gyûjteménye.
Könyvesbolti kereskedelmi forgalomban nem kapható.
Kõszegfalvi György és Loydl Tamás 2001: Településfejlesztés. Budapest: ELTE Eötvös

kiadó. 2., bõvített kiadás.
Átfogó elméleti munka, amely a településrendezés kérdéseit európai, ön-
kormányzati, történelmi perspektívába helyezve válaszolja meg. Nemcsak
földrajzosok használhatják sikerrel; jól bemutatja a településfejlesztés törvé-
nyi hátterét, fogalomhasználatát is. Szószedete a szakma legfontosabb szak-
kifejezéseirõl igen hasznos.

Locsmándi Gábor, Péteri Gábor és Varga-Ötvös Béla 2000: Urban Planning and
Capital Investment Financing in Hungary. Budapest: OSI/LGI.
A településrendezés és -fejlesztés gazdasági és pénzügyi feltételinek, ke-
reteinek korszerû áttekintése és összefoglalója.
Lukocich Tamás: A posztmodern kor városépítészetének kihívásai. Budapest: Pallas

Kiadó.
A kötet a városépítészeti gondolkodás újabb kérdéseit tárgyalja, így egye-
bek közt – a tartalomjegyzék címszavait idézve – típusokba sorolva mu-
tatja be a városépítészeti gondolkodás történetét, és kitér a kortárs globális
folyamatok hatásaira. A városépítészet társadalmi vonatkozásai kapcsán
számos, jelen kötetben is felbukkanó témát érint, például az „emberi té-
nyezõ – igények, státus, életmód” kérdéseit, a mentális térképezés alapfo-
galmait vagy a „kapcsolatok hálózatait”.
Tóth László (szerk.) 2002: Településszociológia szöveggyûjtemény. Budapest: Zsig-

mond Király Fõiskola.
Sokszempontú válogatás a települési és térségi tervezés társadalmi meg-
alapozásának hazai irodalmából. Kitér a tér és társadalom fogalmára, a te-
lepülésfejlesztés általános problémáira és a XX–XXI. századi jelenségeire,
a regionalitás kérdéseire. A szöveggyûjteményben a hazai településfej-
lesztési szakma sok fontos írása található, egyebek között Erdei Ferenc,
Bibó István, Szelényi Iván, Cséfalvay Zoltán, Nemes Nagy József, Kulcsár
Kálmán, Bartke István, Kovács Zoltán, Hajdú Zoltán és mások írásai.
Quo Vadis Consulting Kft. (név nélkül) 2002: Szerszámosláda. Térségi szemléletû te-
lepüléstervezés. Budapest: Pest Megye Önkormányzatának Hivatala.
Naprakész szemléletû, a tervezés társadalmi, gazdasági és mûszaki meg-
közelítésmódját ötvözõ, gyakorlati példákat is tartalmazó, jól tagolt, köny-
nyen áttekinthetõ kézikönyv. Áthidalja a települési-térségi problematikát,
felhívja a figyelmet a tervezés többszereplõs voltára, és arra is, hogyan kell
menedzselni, elfogadtatni a tervezés folyamatát.
AJÁNLOTT INTERNETOLDALAK
http://www.mut.hu
A Magyar Urbanisztikai Társaság honlapja.
www.urbanissimus.hu
Az Urbanissimus Egyesület honlapja.
http://www.kancellaria.gov.hu
A MEH honlapja, a Nemzeti Fejlesztési Hivatal, a Magyar Terület és Regioná-
lis Fejlesztési Hivatal oldalaival – minden, amit a szabályozásról, pályázatok-
ról tudni lehet.
http://www.vati.hu
A VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Közhasznú Társaság, a
Miniszterelnöki Hivatal háttérintézménye. Honlapjának, a TérPortnak célja,
hogy tájékoztatást nyújtson a terület- és településfejlesztés, a vidékfejlesztés,
a terület- és településrendezés, az építésügy, az épített örökség, valamint a
mûemlékvédelem aktuális kérdéseirõl.
Kvalitatív és kvantitatív módszerek összekapcsolása
Delbert C. Miller 1964: Handbook of Research Design and Social Measurement.

Newbury Park, London, New Delhi: SAGE Publications.
Ma már klasszikusnak számító, a teljesség igényével készített, alapos mód-
szertani kézikönyv társadalomkutatók számára, szemelvényekkel, a meg-
értést segítõ táblázatokkal, példákkal. Kvalitatív és kvantitatív módszereket
egyaránt bemutat, de inkább kvantitatív túlsúly jellemzi.
Stake, Robert E. 1995: The Art of Case Study Research. Thousand Oaks, London,
New Delhi: SAGE Publications.
Könyv az esettanulmány-készítés módszerérõl az eset kiválasztásától az
adatgyûjtésen és feldolgozáson át egészen az interpretációig, a kutatási
beszámoló megírásáig.
Bryman, Alan 2001: Methods of Sociological Research. Oxford: University Press.

John Scott értékelése szerint ez a kötet lesz „a kézikönyv” a szociológia és
általában a társadalomtudományos oktatásban. A kötet – angolul – köny-
nyen érthetõ, olvasmányos stílusban, számos példával fûszerezve mutat-
ja be a társadalomtudományos kutatás módszereit. A négy nagy fejezet
közül az elsõ egy bevezetés, a második a kvantitatív, a harmadik a kvali-
tatív technikákkal foglalkozik, végül az utolsó, hasonló terjedelmû fejezet
pedig a két kutatásmódszertani hagyomány összekapcsolásáról.
AJÁNLOTT TÁRSADALOMTUDOMÁNYOS LINKGYÛJTEMÉNYEK
http://tarsadalomtudomany.webmania.hu
http://szociologia.lap.hu

Résztvevõ megfigyelés
Bogdan, Robert és Steven J. Taylor 1965: Introduction to Qualitative Research
Methods. A Phenomenological Approach to the Social Sciences. New York, etc: John
Wiley and Sons.
Bogdan és Taylor munkája népszerû antropológiai módszertani kézi-
könyv, mely behatóan foglalkozik résztvevõ megfigyeléssel is. Jelen kötet
III. fejezete többször hivatkozik erre a munkára.
Boglár Lajos (szerk.) 2004: Így kutatunk mi... – az antropológiai terepmunka módsze-
reihez. Budapest: Szimbiózis. Szimbiózis kötetek 10.
A budapesti ELTE Kulturális Antropológia Tanszéken folyó oktatásból ki-
nõtt, kétkötetesre tervezett könyv elsõ, már megjelent kötetében magyar
és külföldi antropológusok (kutatók és egyetemi hallgatók) számolnak be
terepmunkáikról. A kötetet Boglár Lajos terepmunka-módszertani és okta-
tási ajánlása indítja: „Ajánlott szempontok a (szub)kultúrák tanulmányozá-
sához.” A két kötetben folytatásokban jelenik meg egy rövidebb kivonat
Thomas R. Williams (1967) Field Methods in the Study of Culture c. köny-
vébõl.
Bohannan, Paul és Mark Glazer (szerk.): Mérföldkövek a kulturális antropológiában.

Budapest: Panem. (A magyar kiadás szerkesztõje: Sárkány Mihály.)
Átgondoltan szerkesztett tankönyv és szöveggyûjtemény. A kötet a kultu-
rális antropológia klasszikusainak életmûveit tekinti át, ismerteti életrajzu-
kat, illetve szöveggyûjteményszerûen egy-egy rövidebb írást vagy részletet
közöl tõlük. A szövegeken keresztül az olvasó betekintést nyerhet az ant-
ropológia fejlõdésének több mint egy évszázados történetébe. Jelen kötet
fejezeteihez elsõsorban a Franz Boasról (131 – 155.) és Bronislaw
Malinowskiról (376 – 405.) szóló fejezetek kapcsolódnak.
Burgess, Robert G. 1993 (1984): In the Field. London, New York: Routledge.
Könyv a terepmunka során alkalmazható kvalitatív kutatási módszerekrõl.
Ötvözi a szociológiai és antropológia megközelítésmódokat. Elméleti hát-
teret is rajzol, de gyakorlati tanácsokkal, a terepen jól használható prakti-
kákkal is szolgál. Külön fejezetet szentel a résztvevõ megfigyelés módsze-
rének (78– 100.).
Bõdi Erzsébet 1982: Bevezetés a magyar néprajzi terepmunka módszertanába. Deb-

recen: KLTE Néprajz Tanszék.
Az elsõéves néprajz szakos hallgatók részére írt egyetemi jegyzet jó be-
vezetés a néprajzi terepmunka módszertanába. A megfigyelés-technikák
rövid bemutatásán túl a kérdõíves kutatás és a társadalmi kísérlet lehetõ-
ségeivel is foglalkozik, illetve áttekinti az adatgyûjtés újabb technikai lehe-
tõségeit (rajz, fényképezés, filmezés, magnetofonhasználat) és az írásos for-
rások (levéltárak, statisztikák, parasztirattárak stb.) használatának módjait.
Hollós Marida 1993: Bevezetés a kulturális antropológiába. Budapest: ELTE BTK Kul-
turális Antropológia Tanszék.
A magyar származású, Egyesült Államokban élõ szerzõ oktatási tapaszta-
latai alapján 1993-ban Budapesten írta meg ezt a hiánypótló mûvet, amely
azóta is az egyetlen magyar nyelvû bevezetés a kulturális antropológiába.
A kötet érthetõen, tömören, mégis sokoldalúan mutatja be a tudományág
kialakulását, fontosabb elméleteit, gyakorlati kutatási kérdéseit, módszer-
tanát és szemléletmódját. Különösen érdekesek könyvünk szempontjából
„Az antropológiai megközelítés”, „Az antropológiai gondolkodás története”
és „Az etnográfiai kutatás” c. fejezetek (43–64.).
www.neprajz.hu
A Néprajzi Múzeum honlapja kiállításokról, gyûjteményekrõl, kiadványokról.
www.anthropolis.hu
Az Anthropolis közhasznú egyesület honlapja. Antropológiai tanulmányok,
beszámolók, képsorozatok, programajánló.
www.uni-corvinus.hu/antropologia
A budapesti Közgázon mûködõ Gazdaságantropológia Központ honlapja; fo-
lyó kutatások, letölthetõ publikációk, linkek.
http://vlib.anthrotech.com/
Antropológiai virtuális könyvtár. Információk angol nyelven az antropológiá-
ról: intézményekrõl, könyvekrõl, tanulmányokról.
www.anthropologie.net
Könnyen áttekinthetõ társadalomtudományi linkgyûjtemény.
www.easaonline.org
Az európai szociálantropológia hazai szerkesztésû lapja hírekkel, konferen-
ciaajánlásokkal, publikációkkal.

Fókuszcsoportos vizsgálat
Barbour, Rosaline S. és Jenny Kitzinger (eds.) 1999: Developing Focus Group Re-
search. Politics, Theory and Practice. London, Thousand Oaks, New Delhi: Sage
Publications.
A szöveggyûjtemény nem válogatás, hanem csapatmunkában írt, egységes
koncepciót tükrözõ kötet. A tizenhárom fejezet módszeresen tekinti át a
fókuszcsoportos vizsgálat legfontosabb elméleti kérdéseit (a kontextus
szerepe, érzékeny kérdések, adatelemzés, más kutatási módszerekkel
való együttes alkalmazás stb.) és alkalmazásának lehetõségeit különbözõ-
területeken: kisebbségek, társadalmi nem (gender), közösségek stb.
Hoffman Márta, Kozák András és Veres Zoltán (szerk.) 2000: Piackutatás. Budapest:
Mûszaki Könyvkiadó.
Átfogó módszertani tankönyv elsõsorban a vállalati marketingdöntéseket
megalapozó kutatásokhoz. A sokéves kutatói tapasztalat alapján íródott
kvalitatív fejezet tömör és – alkalmazott kutatók számára – jól hasznosít-
ható áttekintést ad különbözõ kvalitatív adatgyûjtési technikákról, egyebek
közt a fókuszcsoportról is. Ismerteti az egyes kreatív csoporttechnikákat.
A tárgyalandó kérdéseket példák sokasága teszi kézzelfoghatóvá és köny-
nyen érthetõvé.
Morgan, David L. és Richard A. Krueger 1997: The Focus Group Kit. Thousand Oaks,
London, New Delhi: Sage Publications. Hat kötet, 692 oldal. Kötetek:
David L. Morgan: The Focus Group Guidebook;
David L. Morgan: Planning Focus Groups;
Richard A. Krueger: Developing Questions for Focus Groups;
Richard A. Krueger: Moderating Focus Groups;
Richard A. Krueger: Involving Community Members in Focus Groups;
Richard A. Krueger: Analyzing and Reporting Focus Group Results.
Kifejezetten gyakorlati útmutatónak írt angol nyelvû kötetek könnyed és
olvasmányos stílusban, de szigorú következetességgel tekintik át mind-
azon teendõket, amelyeket a fókuszcsoportos vizsgálat során végezni kell,
a kutatás megtervezésétõl a moderáláson át az adatok elemzéséig. Attól
nem kell tartani, hogy valami fontos kérdés kimaradt a kötetekbõl, az vi-
szont természetes, hogy egy-egy kérdés többször is felbukkan a hat kötet-
ben. Szinte minden oldalon található egy-egy rövidebb példa, gyakorlat,
amely segíti a leírtak megértését és elsajátítását. A gyakorlatias kézi-
könyvbõl szándékosan maradtak ki az elméleti megalapozást szolgáló fe-
jezetek, ezért nem olvashatunk például a módszertan kialakulásáról, vagy
nem ismerkedhetünk meg a szociálpszichológiai elméletek hatásaival. Az
angol nyelvû kötetek Magyarországon a CEU könyvtárában lelhetõk fel.
Werdy, Gordon és Roy Langmaid (1988) 1997: Kvalitatív piackutatás. Budapest:

HVG Rt.
A kötet jól jelzi, hogy a piackutató szakzsargonban a kvalitatív kutatás tu-
lajdonképpen egyet jelent a fókuszcsoportos vizsgálattal: a 300 oldalból
280 a fókuszcsoporttal foglalkozik. A brit piackutató-szerzõpáros elsõsor-
ban saját tapasztalatai alapján ír, és rendkívül gyakorlatias, jól használha-
tó kézikönyvet adott az olvasó kezébe. Mint ez az alkalmazott kutatások
során gyakori, a könyv mellõzi a szakirodalmi áttekintéseket, nem buk-
kannak fel etikai megfontolások, nem jelennek meg az újabb elméleti
megközelítések és gyakorlati kihasználhatóságuk. A sok praktikus tanács
elsõsorban az alkalmazott kutatások során lehet hasznos. A magyar fordí-
tás jól adja vissza a hazai marketinges nyelv könnyedségét. A kötet a leg-
több hazai könyvtárban megtalálható, illetve a kiadónál megvásárolható.
A fókuszcsoportos kutatás kapcsán megfelelõ linkgyûjteményt nem tudunk

adni, de a korábban megadott társadalomtudományos linkgyûjtemények
többnyire ez esetben is használhatók. Keresõ kulcsszavak alapján az olvasó
remélhetõleg hamar megtalálja az õt érdeklõ témákat.
Ajánlott keresõ kulcsszavak:

fókuszcsoport, focussed interview, focus group, group interview
Interjú, kérdõív és adatfeldolgozás a terepen
Babbie, Earl 1995 (1965): A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. (Eredeti cím:

The Practice of Social Research.) Budapest: Balassi Kiadó.
A kortárs hazai terület- és településfejlesztési szakterület humán erõforrá-
sának állapotából kiindulva jelen kötet szerkesztésekor feltételeztük, hogy
legtöbb olvasónk már rendelkezik némi társadalomtudományos elõkép-
zettséggel és/vagy gyakorlattal, elsõsorban a kvantitatív adatfelvételi és
adatfeldolgozási technikák terén. Earl Babbie könyvét elsõsorban azok fi-
gyelmébe ajánljuk, akik nem tanultak kérdõívtechnikát és más adatgyûjté-
si technikákat szervezett keretek között. A kötet sok helyütt a kvantitatív

módszertani képzés alaptankönyve, ahogy kereskedelmi szlogenek mon-
danák, 1965 óta. A magyar fordítás a kötet hatodik, átdolgozott kiadása
alapján készült, és 1995 óta számos kiadást ért meg. Átfogó, könnyen ért-
hetõ, önálló tanulásra is alkalmas munka a társadalomtudományos kutatás
módszereirõl, a megfelelõ kutatási módszer kiválasztásától a kutatási terv
készítésén keresztül az adatgyûjtésig és az eredmények értelmezésének
alapjaiig. Kérdõívkészítés megtanulásához különösen ajánlott. Az adatfel-
dolgozásról keveset ír, a kvalitatív technikákról szóló fejezetek megállapí-
tásai olykor vitathatók.
Kvale, Steinar 1996 (1994): InterViews. Thousand Oaks, London, New Delhi: SAGE
Publications.
Részletes elméleti és gyakorlati útmutató kezdõ és haladó kutatók számára
az interjús technikáról, példákkal – a tervtõl a kutatási beszámolóig. Arra is
megtanít, hogyan gondolkodjunk az interjúkról.
Rudas Tamás: Hogyan olvassunk közvélemény-kutatásokat? Budapest: Új Mandátum

Kiadó. Membrán könyvek sorozat.
Rudas Tamás könyve „az olvashatóság és a precizitás közötti ösvényen”
haladva (9. o.) nem túl nagy terjedelemben és könnyen érthetõ formában
vezeti be az olvasót a közvéleménykutatás – és általában a széles körû la-
kossági adatgyûjtés – legfontosabb kérdéseibe, a megbízhatóság és érvé-
nyesség fogalmától kezdve a mintavétel módjain át az adatok súlyozásáig.
A kötet többet teljesít, mint amennyit a címben ígér, az alapfogalmak tisz-
tázásával nemcsak a közvéleménykutatások olvasóinak, de a kutatást
végzõ szakembereknek is segítséget nyújt.
Székelyi Mária és Barna Ildikó 2003: Túlélõkészlet az SPSS-hez. Többváltozós elemzé-

si technikákról társadalomkutatók számára. Budapest: Typotex Kiadó.
Többéves oktatói és kutatói tevékenység tapasztalatain alapuló, nagyon jól
használható tankönyv a többváltozós matematikai-statisztikai elemzési
módszerek elsajátításához.
http://www.tarki.hu/adatbank-h/index.html
A TÁRKI adatbankjában és publikációi között számos hazai kérdõíves, inter-
jús és más technikával folytatott kutatás beszámolója olvasható.
Linkgyûjtemények:
http://tarsadalomtudomany.webmania.hu
http://szociologia.lap.hu
Mentális térkép szerkesztése
Cséfalvay Zoltán 1990: Térképek a fejünkben. Budapest: Akadémiai Kiadó

Az elsõ magyar nyelvû könyv a mentális térképezésrõl a hazai olvasók
számára éppoly alapvetõ, mint a szöveggyûjteményünkben közölt Maps in
Minds címû írás az angolszász nyelvterületen. Olvasmányos stílusban mu-
tatja be a kognitív térképezés fõbb gondolatait és elmélettörténetét. Fõbb
gondolatai megjelennek a szerzõ késõbbi tankönyvében (Cséfalvay Zoltán
1994: A modern társadalomföldrajz kézikönyve. Budapest: IKVA).
Dúll Andrea és Kovács Zoltán (szerk.) 1998: Környezetpszichológiai szöveggyûjte-

mény. Debrecen: Kossuth Egyetemi Kiadó.
Átgondolt válogatás a kognitív térképezés és a környezetpszichológiai
nemzetközi irodalmából a hatvanas évektõl a kilencvenes évekig. Charles
Holahan (1982) Environmental psychology címû kötetébõl hat fejezet eb-
ben a szöveggyûjteményben magyarul is olvasható.
Kállai János, Karádi Kázmér és Tényi Tamás 1998: A térélmény. Budapest: Tertia Kiadó.
A neuroanatómiai, fejlõdéslélektani alapoktól indulva tárgyalja a térészle-
lés fontosnak tartott kérdéseit, például szorongásos állapotok, pszichózi-
sok térvonatkozásait.
Borsos Endre, Csite András és Letenyei László (szerk.) 1999: Rendszerváltozás után.
Falusi sorsforduló a Kárpát-medencében. MTA PTI és Számalk Kiadó.
A könyv egyetemisták Szatmár térségében végzett terepmunka-beszámolóit
tartalmazza, a vizsgált települések mentális térképeivel együtt.
Kognitív térképek kapcsán megfelelõ linkgyûjteményt nem tudunk megadni,

a kiindulási pontként megadott néhány kutatóhely oldaláról kiindulva, illetve
kulcsszavak alapján keresve az érdeklõdõ olvasó remélhetõen hamar megta-
lálja az õt érdeklõ információt.

Ajánlott keresõ kulcsszavak:
mentális térkép, mental ~, cognitive ~, cultural mapping, environmental
psychology
http://www.spacesyntax.com/, http://www.spacesyntax.net/SSS4.htm
Space Syntax Symposia konferenciák
http://www.tm.tue.nl/jfschouten/dgp/
Biennial Conference on Environmental Psychology konferencia
http://geosim.cs.vt.edu/mmap.html
egy letölthetõ szoftver mentális térképezés céljára
Kapcsolatháló-eelemzés
Angelusz Róbert és Tardos Róbert (szerk.) 1991: Társadalmak rejtett hálózata. Bu-
dapest: Magyar Közvéleménykutató Intézet.
A válogatás a társadalmi kapcsolatháló-elemzés irodalmából, magyar for-
dításban. A tanulmányok a kapcsolatok társadalmi, gazdasági szerepérõl,
és a kapcsolathálók sajátságairól szólnak. Angelusz Róbert és Tardos Róbert
bevezetõ tanulmánya jó betekintést nyújt a témával ismerkedõ szakembe-
rek számára. A bevezetõ tanulmány az internetrõl letölthetõ: www.social-
network.hu
Hanneman, Robert A. 2001: Introduction to Social Network Methods. Riverside:

University of California.
A kötet Wasserman és Faust (1994) köteténél rövidebben és követhetõbben
mutatja be az egyes elemzési technikákat. Az ekvivalenciaelemzõ eljárások
terén több, egymástól különbözõ módszert ismertet, bemutatva a 2001-
ben legfrissebbnek számító eljárásokat. A kb. 150 oldalnyi kötet PDF for-
mátumban letölthetõ, sõt mellékletként „jár” a Ucinet programcsomaghoz.
Kadusin, Charles 2004: Introduction to Social Network Theory. (Megjelenés elõtt)

A még csak kézirat formában létezõ, 2004 õszén megjelenõ kötet aktuális
formája letölthetõ az internetrõl. Könyv formában való megjelenése után
az internetes forrás várhatóan nem lesz elérhetõ. A kötet az alapfogalmak-
tól kiindulva, a módszertani alapokat folyamatosan bemutatva tekinti át a
társadalmi kapcsolatháló-elemzés olyan fontos kérdéseit, mint a többréte-
gûség, a strukturális ekvivalencia, a kis világok, közösségek. Az egyes
elemzõ módszerek akkor kerülnek bemutatásra, amikor alkalmazásuk egy
konkrét kérdés vizsgálata kapcsán felmerül – ez nagyban segítheti az el-
mélet és a módszertan egybekapcsolását.
Scott, John (szerk.) 2002: Social Networks. Critical Concepts in Sociology. (Vol 1–4.)
London, New York: Routledge.
John Scott szöveggyûjteménye óriási terhet vett le mindazok válláról, akik
társadalmi kapcsolatháló-elemzéssel szeretnének foglalkozni: egyetlen,
összesen közel kétezer oldalas terjedelmû, négykötetes munkába gyûjtötte
össze a téma szinte valamennyi kiemelkedõ publikációját, Radcliffe-Brown-
tól és a manchesteri iskola korai képviselõitõl kezdve a negyedik kötetben
található legújabb kutatási témákig. A szövegek értelmezését a kötet beve-
zetõ tanulmányán kívül 34 oldalas tárgymutató és egy eredeti innováció, a
publikációk kronológiai sorrendjének bemutatása teszi könnyen kezelhe-
tõvé.
Wasserman, Stanly and Katherine Faust 1994: Social Network Analysis. Methods and
Applications. Cambridge: University Press.
A kapcsolatháló-elemzés alapjait, az elméleteket és elemzési eljárásokat is
jól bemutató módszertani kézikönyv. Érthetõ, alapos munka, amely a
módszertani tudnivalókat matematikai képletekkel és szövegesen egyaránt
megfogalmazza. A kötet megjelenése óta a legtöbb kapcsolatháló-elemzõ
kutató ebbõl tanult, az idõsebb generációnak pedig megtalálható a köny-
vespolcán. A nyelvezet nem nehézkes, ennek ellenére a kötet kevéssé „fel-
használóbarát”, kevés benne a gyakorlati útmutatás a nehéz helyzetekre,
és nem ír a kapcsolatháló-elemzõ szoftverek használatról.
AJÁNLOTT INTERNETES LINKGYÛJTEMÉNYEK ÉS KIINDULÁSI PONTOK
www.socialnetwork.hu
A magyar kapcsolatháló-elemzõk honlapja. A legtöbb magyar nyelvû, kap-
csolati témájú írás itt összegyûjtve megtalálható. Hírei és linkgyûjteménye mi-
att a kapcsolatháló-elemzés terén a legfontosabb hazai kiindulópont.
http://www.heinz.cmu.edu/project/INSNA/ INSNA
INSNA (International Network for Social Network Analysis) a kapcsolatháló-
elemzõk nemzetközi társasága. Alapvetõ kiindulási pont a társadalmi kapcso-
latháló-elemzõknek, hírekkel, a JOSS és Connections folyóiratokkal, további
linkekkel.

http://www.analytictech.com/
A Ucinet kapcsolatháló-elemzõ szoftver Beta verziója és kézikönyve ingyen
letölthetõ.
http://members.es.tripod.de/redes
Spanyol ajkú kapcsolatháló-elemzõk honlapja: fórum, folyóirat stb.
Interpretáció
Geertz, Clifford 1994: Az értelmezés hatalma. Antropológiai írások. Válogatta, az utó-

szót írta: Niedermüller Péter. Budapest: Századvég Kiadó.
Magyar nyelvû válogatás Clifford Geertz munkáiból az ötvenes évek végé-
tõl a nyolcvanas évek végéig. Egyebek közt megtalálható benne a „Sûrû
leírás” címû tanulmány, ami az interpretív antropológia, a kultúra értelme-
zõ megközelítésének egyik alapmûve. A kötetben egy, a szerzõvel készült
interjút és egy róla szóló tanulmányt is olvashatunk.
Moksony Ferenc 1999: Gondolatok és adatok. Társadalomtudományi elméletek empi-

rikus ellenõrzése. Budapest: Osiris.
A könyv a társadalomtudományos kutatások készítõit hipotéziseik korrekt,
alapos empirikus ellenõrzésére tanítja. Amellett, hogy gyakorlati segítséget
ad az elemzések elkészítéséhez, számos olyan hatásra hívja fel a figyelmet,
amely a kvantitatív elemzés során a kutatási eredményeket befolyásolhatja,
az interpretációt félreviheti. A leírt gondolatok megértését a valós kutatói
gyakorlatból vett példák segítik.
Szabó Katalin 2001: Kommunikáció felsõfokon. Hogyan írjunk, hogy megértsenek? Ho-
gyan beszéljünk, hogy meghallgassanak? (2., átdolgozott, bõvített kiadás.) Budapest:
Kossuth.
Szerte Európában egyetemisták egész generációja vette kezébe végzõs
éveiben Umberto Eco Hogyan írjunk szakdolgozatot címû ajánlását. Szabó
Katalin könyve nemcsak egyetemistáknak szól, és Ecótól eltérõen nem böl-
csészettudományi jellegû példákkal dolgozik. A kötet mindenkinek hasznos
olvasmány, aki tudományos szöveget szeretne érthetõen megfogalmazni,
írásban vagy szóban. Szintén jól hasznosíthatók az elektronikus levelezés-
sel kapcsolatos ajánlások. Kötetünk nagymértékben épít a Szabó Katalin
könyvében leírtak ismeretére, az abban foglaltakat nem ismételjük meg.

Településkutatás I.

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Településkutatás I.

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Telepules1-3.qxd 2006. 08. 04.

Annak idején a demokratizálódás jegyében a 7/1983. (Ép. Ért. 23.) ÉVM-utasítás

kosság véleménye és igényei egyre nagyobb súlyt kaphatnak a települések ké-

Terepen folytatott kutatás ..... 19

Terepen folytatott kutatás

Talán ismerõs az olvasónak az a helyzet, amikor megérkezik egy olyan helyre,

A terep megismerésére számtalan módszer kínálkozik. Kötetünkben terjedelmi

A térségi és településkutatás mint alkalmazott tudomány

Korábban egy-egy település vagy régió életének megismerése néhány elhivatott

Kiknek szól a kötet?

Elsõsorban a hallgatók igényeire gondoltam, amikor a témához tartozó legfonto-

A bemutatásra kerülõ módszerek kiválasztásakor fontos szempont volt, hogy

A dolgok sokszor másként festenek távolról és közelrõl. A Naprendszer egy tá-

A kétkötetes munka egyszerre kíván tankönyv és szöveggyûjtemény lenni. Az

II. Kvalitatív és kvantitatív adatgyûjtési technikák ötvözése

III. Résztvevõ megfigyelés

IV. Fókuszcsoportos interjú

V. Interjú, kérdõív és adatbázisok gyûjtése – terepközeli módon

mi szaktanulmány hasznosulását. Kiemelt helyet foglal el a vizuális, azaz képi

1 Futó Péter és Szeszler Zsuzsa:

A mindennapi gyakorlatban a települési és területfejlesztési szakmában három-

A fejlesztési koncepció egy térség vagy település operatív fejlesztési programjait

1.1. ábra. A koncepció, a fejlesztés és a rendezés viszonya

A rendezési feladatokat jogszabályok írják elõ. A területfejlesztés és -rendezés ke-

A településrendezési terv (az 1997. évi LXXVIII. törvény szóhasználatában) a

Rendezési A rendezési terv részei A rendezési terv elemei

1.2. ábra. A rendezési feladatok érvényes elnevezései 1997 elõtt és után

A társadalmi vizsgálat szerepe a település- és területfejlesztés

Bár egy települési vagy térségi fejlesztési koncepció egységes dokumentum,

A településrendezés feladata a terület- lesztés” típusú tevékenységtõl; a tele-

Idõtávja belátható idõtáv (ciklus) nem belátható idõtáv (jövõkép)

Tartalma a teendõket határozza meg as növekedés kereteit

Mire érzékeny? társadalmi-politikai természeti-környezeti

Mire alapoz? a gazdasági lehetõségekre a mûszaki és ökológiai

Jellege dinamikus statikus

Jóváhagyása önkormányzat határozatával, önkormányzat rendeletével,

A helyi társadalmat feltáró kutatás mellérendelt, alkalmazott szerepben van,

A térségi és településtervezésben a közeljövõben várhatóan és remélhetõen

A térségi, vidék- és településfejlesztõ szakmák

Mint a bevezetõben hangsúlyoztuk, akár települést, akár nagyobb térséget vizs-

1.3. ábra. A fejlesztési szakmák intézményi háttere 2004-ben

Az Európai Unióban a vidékfejlesztés, területfejlesztés és településfejlesztés ki-

* A szubszidaritás-elv alapján településekkel nem uniós szinten foglalkoznak. A szub-

1.4. ábra. Magyarországi operatív programok és a társfinanszírozást biztosító

A fejlesztési piac szereplõi: önkormányzatok,

1. Települési illetve más önkormányzatok

3. Államigazgatás, uniós közigazgatás

A településrendezésrõl szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 9. § 2. pontja leszögezi,

1. A lakossági fórum nagy elõnye, hogy nyilvánossága révén komoly legitimi-

2. A települést érintõ fejlesztési dokumentumok „legalább egy hónapra” történõ

4. A helyi társadalom igényeinek és véleményének bemutatására napjainkban

Mûszaki („szakmai”) dominancia

A hazai tervezõi gyakorlatban a szabályozás és a fejlesztés viszonya egy sajátos

1.5. ábra. Értékhierarchia.

A sajátosan „építészetinek” vagy „szakmainak” tekintett rendezési feladatok

Véleményünk szerint a helyi társadalom szempontjait tükrözõ társadalmi szak-

1.6. ábra. Dobogóból – piramist!

Magyarországon kétségkívül kisebb a minanciájához és egyúttal a társadalmi

A lakossági egyeztetés adekvát és korszerû módszerei

Mindezek a módszerek, bár korszerûek, nem „újak” abban az értelemben, hogy

A hazai települési és térségi tervezõ szakemberek, és ez a megállapítás nem csak

Alan Bryman: Kvantitatív és kvalitatív

Adatgyûjtési technikák egy kvalitatív-kkvantitatív skálán

Egy kutatás annál kvalitatívabb jellegû, minél inkább strukturálatlan, terephez