Professional Documents
Culture Documents
Várkonyi Ágnes
EMLÉKKÖNYV
• K Ü LÖ N L E N Y O M A T •
S z e r k e s z te tte
Tusor Péter
E ö tv ö s L o r á n d T u d o m á n y e g y e te m
B ö lc s é s z e ttu d o m á n y i K ar
B u d a p e st 1998
A KÖTET TARTALMA
A szentilonai piacon 1650 ja n u á r 23-án történtek eddig sem voltak ism eretlenek az
utó k o r előtt: KISBÁN E mil számolt be róluk pálos rendtörténeti m unkájában. Most, az
ügyet tárgyaló források — Zrínyi Miklós levele Borkovich M árton pálos generálishoz,
vele kapcsolatos és hozzá intézett misszilisek — közreadása kapcsán érdem es újra feli
dézni az 1650 eleji m uraközi skandalum ot, hiszen K isbán a m onográfiája szem pontjá
ból m ellékes tém áról adott vázlatos áttekintésében több, a forrásokban szereplő fontos
részletet figyelmen kívül hagyott.1
R. VÁRKONYI ÁGNF.S az 1991. évi, II. Nemzetközi Pálos R endtörténeti Szim póziu
m on tarto tt előadásában KISBÁN nyom án főbb vonásaiban szintén ism ertette az esem é
nyeket. K érdésére: „Katonai önkényeskedés történt, vagy földesúri érdekek ütköztek
össze, s a csetepaté a piacokért E urópa-szerte dúló helyi villongások egyike?” m élyreha
tóbb kutatásoktól várja a választ.2 Az alábbiakban e rre is feleletet kaphatunk.
***
1 KlSISÁN E.: A magyar Pálosrend története. I: 1225 — 1721, B u d a p e s t 1938, 228— 229. K isilÁ N a Z rínyi —
B o rk o v ich lev elezést a n n o tá ló 65— 67. jeg y zetek b en (V I. rész), v a la m in t a k ö v e tk e z m é n y e k rő l tu d ó s ító fo rrá s
h iv a tk o z á sá b a n (V I. rész, 68. j.) a k ü ld ő és a cím z e tt m e lle tt c s u p á n a keltezés h e ly é t és a d á tu m o t tü n te ti fél.
Az. e lő z m é n y e k e t tag laló ir a t ism e rte té s é n é l viszo n t az „A. P. l o m . I. p a g . 309.” jelzet sz e re p e l a V I. ré sz 63.
jeg y zetéb en . E n n e k n y o m á n fe lté te le z h e tő volt, h o g y a tö b b i fo rr á s t itt kell k e re sn i. P ro b lé m á t o k o z o tt, h o g y
az „A. P .” rö v id ítésse l jelölt Ar.la Paulinorum h ol találh ató . K ö z tu d o tt, a M a g y ar O rsz á g o s L e v é ltá r ő riz eg y
h a s o n ló n e v ű , h a ta lm a s fo n d o t (E 153). Ez az a n y a g a z o n b a n fast:kulusokhó[ é p ü l fél, a kevés k ö te t k özül
e g y e d ü l a l.ibn Profe.ssnrum Pratrum 1655 (140. k ö te t: bejegyzési könyv) k o ra b e li az e se m é n y e k k e l, a többi
k éső b b k e le tk e z e tt. (Vö. M aksay F erenc.: A Magyar Kamara Archívuma. Repertórium [L ev éltári L e ltá ra k 63],
B u d a p e s t 1975, 76 — 95.) Ar.la Paulinorum n é v e n a z o n b a n az E L T E E g y etem i K ö n y v tá rá n a k K é z ira ttá rá b a n is
f e n n m a r a d t egy te rje d e lm e s g y ű jte m é n y , m é g p e d ig az e g y h á z tö rté n e lm i k é z ira to k so ro z a tá b a n (M s Ab 154).
I tt ta lá lh a tó a k tö b b e k k ö z ö tt a p álo s r e n d fő n ö k s é g ira ta in a k 1 640-nel k e z d ő d ő , úg y tű n ik , fo ly am ato san
v e z e te tt m áso la ti k ö tetei. A sz e n tilo n a i piac k ö rü li b o n y o d a lm a k k a p c s á n ír o tt lev elek et, k ö z tü k Z rín y ié t is, az
1640— 1670-es év ek a n y a g á t felölelő 1. sz. turnus ta rta lm a z z a a k ö v e tk e z ő c ím en : Cimlraversiae de l'inn monasle-
rii Czaktumiensis .Sanctae Helenae rum lllustrissimo Domina Bann Craaliae. (A nn o t[atio ] [ = Na] 88, p a g . 31 1 — 3 17.)
2 V Á R K O N Y I Á G N ES e lő a d á s á n a k sz e rk e sz te tt v á lto z a tá t 1. SARllAK G. (szerk.): Pálos rendtöirténeti tanulm á -
nyok (V a ria P a u lin a 1), B u d a p e s t 1994, 126— 136. Az üg y e m líté se és é rté k e lé se : 128— 129.
s Az 1605 k ö rü l D o in ag o v ich o n sz ü le te tt B o rk o v ic h o t lep o g lav ai p e rje li és r e n d i v ik áriu si tisztségei u tá n
1644 s z e p te m b e r 10-én v álaszto ttá k m e g leg fő b b v e z e tő jü k ü l (g e n e rá lis ill. fő p e rje l) a p á lo so k . ASV S eg re-
TU S O R PÉTER
zsarnoki m ódon érvényt szerzett ma, azaz ja n u á r 23-án a Bán ú r övéi által, hátravan
m ég a kolostor lerontatása, amelyet m ár egy év óta gyakran hangoztatott, am elynek ha
sürgősen és habozás nélkül nem szegülünk ellene, igen kell félnünk, nehogy bekövet
kezzék, mivel a Szentlélek is, m iként Sault, elhagyta őt. Hasonló tragédiát, m int am i
lyent ő n ekünk és em bereinknek okozott: vagdalkozásokat, rablásokat, hogy a tem plom
kapuja előtt vért ontott a nép oly nagy csődülete és gyásza mellett, hogy a szent áldoza
tot be sem lehetett fejezni, aligha hallottunk egy keresztény fejedelem ről vagy fő ú rró l.”
A kolostor két jobbágya súlyosan m egsérült: Ioannes Fabienech belehalt sebeibe, Ioan-
nes Poliak kezét csaknem teljesen levágták. A vikárius m ind világiak, m ind két szerzetes
útján tiltakozott (valószínűleg a m agánál a bánnál) a jogtalanság és az erőszakoskodás
ellen. Bizonyítékképpen levelében név szerint is elősorolja azokat, akik azt vallották,
hogy Zrínyi küldte őket a pálos kolostor melletti piac feldúlására. Ez a m ozzanat azért
lényeges szám unkra, m ert Zrínyi Csáktornyái katonái közül név szerint nem nagyon
ism erünk senkit sem. Sellegovich, m iután aznap m ár többször írt Zrínyinek, ám választ
nem kapott, sőt a g ró f m egvetően m egtagadta, hogy fogadja őt és igazságot szolgáltas
son, hiábavalónak tartotta, hogy Borkovich levelezzen az ügyben Zrínyivel, szerinte a
felsőbb fórum okhoz kell fordulni. A vikárius saját helyettesét, G eorgius Jagachich pátert
küldte a generálishoz, hogy részletesen beszám oljon m indarról, am it személyesen látott
és hallott, mivel nem m ert m indent a tolira bízni. Ő m aga — m ég súlyosabb következ
m ényektől tartva — tanácsosabbnak látta helyben m aradni.4
A levélhez fűzött kom m entár szerint a Bécsújhelyen időző Borkovich értesülve az
atrocitásról, késedelem nélkül, m inden más ügyet félretéve Bécsbe m ent, és Csáky Lász
ló országbírótól felhatalm azást (Compulsorium) szerzett tanúk kihallgatására és vallom á
saik jegyzőkönyvbe vételére. Megbeszélte az ügyet Zrínyi Péterrel is, akivel feb ru ár 3-
án, Bécsújhelyről mégis csak küldött levelet („per eum scripsit”) a bánnak.
Elöljáróban leírja, hogy Lepoglaváról való visszatértében egy szerzetese útján érd ek
lődött Zrínyinek György nevű prefektusától, akitől m egtudta, hogy a bán Nova C uriá-
ban találja, ám m ire odaért, nem csekély bosszúságára Zrínyi m ár elm ent onnét, pedig
szívesen végzett volna lelki szolgálatot a grófnak („...qua occasione libenter D om inationi
Vestrae illustrissim ae praesens obsequia religiosa detulissem ”). Hogy ez pontosan mit
jelen tett volna, nem tudjuk, de ezek szerint a generális személyes kapcsolatban állhatott
Zrínyivel. Borkovich bevezető sorai után m integy mellékesen jegyzi meg, hogy Bécsúj
helyre m egérkezvén értesült a szentilonai piacon tö rtén t önkényeskedésről. Az esem é
nyeket Sellegovichcsal m egegyezően m ondja el, további részletként csupán arról é rte
sülhetünk, hogy a vérengzés a kripta (Caemiterium) kapujában történt, és a m enedéket
kereső sebesültek vére nem csak a cinterem falait, hanem egyéb felszentelt helyeket is
beszennyezett. Borkovich nem véletlenül hangsúlyozza ezt és a szentm ise félbeszakítá
sát: az erőszakoskodás vádja mellé így m ég a katolikus vallást ért sérelm et is a vétkesek
fejére olvashatták.5 M indazonáltal a pálos generális elsősorban nem egy esetleges p er
kilátásba helyezésével igyekezett a bánra hatni. Figyelmébe ajánlotta a szentilonai kolos
(> E L T E E K K A cta l’a u lin o r u m (M s Ab 154), tó m . 1, p a g . 312— 314 (A nnot. 88). L. Források 2. sz.
7 C siszo lt stílu s á ra o lm ü tz i és ró m a i ta n u lm á n y o k so rá n te tt sz ert. ASV SS A NV I’ (3. j.) Ny 155.
8 E L T E E K K A cta l’a u lin o r u m (M s Ab 154), to m . 1, p a g . 314— 315 (A n n o t. 88). L. Források 3. sz.
T u so r P éter
nem véletlenül kapta m eg bátyja báni kinevezése u tán a jövedelm ezőbb, de több gondot
okozó ten g erp arti birtokokat? Itt kell keresni a szentilonai piacügy gyors lecsendesiilé-
sének m agyarázatát is. Zrínyinek az ország első közjogi m éltóságainak egyikeként nem
állt érdekében egy m ég zajosabb botrány, amely esetleg veszélyeztethette volna ez idő
tájt m ár körvonalazódó politikai terveit. A hierarchiával való viszonya ekkoriban nem
nevezhető különösebben jónak, és Borkovich pálos generálisként nem csak Lippay p rí
mással, hanem az udvari körökkel is közvetlen kapcsolatban állott.17 Zrínyi a szentilonai
pálosokkal ellentétben ezért válaszolt neki postafordultával, m éghozzá szem látom ást
visszafogottan, mintegy jelezve: nem áll szándékában tovább fokozni a feszültséget.
Borkovich április 8-án reflektált Zrínyi február 18-ai soraira. T agadja, hogy előző
levelében bárm ivel is m egfenyegette volna a bánt — láthattuk, ez nem teljesen így volt — ,
kizárólag a sérelm eket kívánja orvosolni. Ő is felajánlja, ha valóban szerzetestestvérei
„tám adtak Z rínyire”, pontosabban em bereire, am int a gróf állítja, m egbünteti őket, csak
szolgáljon bizonyítékokkal. Borkovich arra is rám utat, hogy Zrínyi em bereinek eltiltása
a pálos piactól ténylegesen annak tönkretételével azonos, és felhívja Zrínyi figyelmét
arra, hogy az előírt távolságon belül új vásár nyitása nem m egengedett. T erm észetesen
egyetért azzal, hogy Isten háza nem a vásároké, de ism ételten kifejti a piac nyújtotta
kedvező lelkipásztori lehetőségeket. Ez kétségkívül valós érvnek tűnik, de nem feledhet
jü k az érem másik oldalát sem: a piactartásból származó bevételek, a nagy néptöm eg
ad ta adom ányok szintén ugyanilyen súllyal eshettek latba. A pálos előjáró saját tíz évvel
korábbi vélem ényét is a bán ellen fordítja. Elm ondása szerint az idő tájt, am ikor Zrínyi
hazaérkezett Itáliából — ezek szerint Zrínyi külföldi útját a kortársak szám on tartották
— , a M agyarországról visszatérő Vinkovich B enedek zágrábi püspök egy pap kérésére
felvetette a grófnak a piac áthelyezésének lehetőségét. A gróf akkor ezt elutasította,
m ondván: káros lenne az odagyűlő nép áhítatára, és sértené ősei rendelkezését. Látszik,
hogy Borkovich időközben alaposan tájékozódott: gyakorlatilag előző levelének két
gondolatát adja m ost a tíz évvel fiatalabb Zrínyi szájára, aki az 1630-as évek végén való
ban jó viszonyt tartott fenn a szentilonai pálosokkal. A ndrea Francisci akkori Csáktor
nyái vikáriust közvetlen környezetében találjuk.18
föl. I l i . F e r d in á n d 1655 a u g u s z tu s 9 -én sz ó líto tta fél e b e rsd o rffi k astély áb ó l P é te r t az eg y h ázi b irto k o k és
b e v é te le k h á b o r g a tá s á n a k a b b a h a g y á s á ra (M O L M K L [9. j.], C o n c e p tu s E x p e d itio n u m [A 35], N” 2 5 7 A n n i
1655), 1641 n o v e m b e r 2 7 -é n m é g M iklós sz á m á ra k ü ld ö tt a k an c e llá ria h a s o n ló ta r ta lm ú m andátum ot (uo.
Nl> 3 0 8 A n n i 1641). Vö. m é g az e lő z ő je g y z e tb e n e m líte tt királyi fig y elm eztetést.
17 P álo s f ö p e rje lk é n t sz e rz e tt befo ly ása k éső b b fén y es eg y h ázi k a r rie r h e z se g íte tte : 1667 n o v e m b e r 19-
étő l z á g rá b i p ü s p ö k , 1 6 86 d e c e m b e r 16-ától kalocsai é rse k le tt a k ö v e tk e z ő év o k tó b e r 3 1 -é n b e k ö v e tk e z e tt
h aláláig . M O L MKA C o lla tio n e s E cclesiasticae (E 229), vol. 2, föl. 171— 172 és 55 4 — 555; u o . l.ib ri D ig n ita ri-
o r u r n (Fi 6 8 3 ), vol. 3, föl. 33.
18 A g ró fo t bécsi ú tjá r a is e lk ísé rő F ranciscitől é r te s ü lü n k a rró l, h o g y Z rínyi m ily en m é r h e te tle n csaló
d o ttsá g g a l fo g a d ta b á n i k in e v e z é sé n e k m e g h iú su lá s á t: „ ...u t in o p in a to Illu strissim i C o m itis ab itu i, e t n o n alicui
m e a e p ra e s u m p tio n i a d s c rib a t [ti. b ú csú n é lk ü li táv o zását B écsből]: p r im u m fu it q u o d c u m illo ite r fe cerim
e r it e t u ltim u m : o b f e c e r a t i l l e q u o d B a n a t u s a l t e r i d a r e t u r e x p l i c a r e n o n p o s s u m
q u a c u m p r o p e r a t i o n e e t t u m u l t u s e s e V i e n n a e x p e d i v i t. V e n tu m ta n d e m C h a k to r -
n ia m , q u o D o m in u m C o m ite m a 'l'u n c u m u n iv e rsa fam ilia d e d u x it, trib u s h ic m a n s it s e p tim a n is ...” Egy m á
sik lev eléb en így ír: „ N o n p o ss u m e x p lic a re q u a n t u m m e l a n c h o n i z e t N i c o l a u s Z r i n i u s d e
a m i s s o B a n a t u , cu i p e r c e rto s sig n ificatu m a liu m illo g a v is u ru m . V e ru m e tia m fu isse t m a g n o a u x ilio
d e s o la to m e o m o n a s te rio si B a n u s fu isse t factus, sed a d m a io re s m e re fe ro .” A n d r e a F rancisci, b é lh á r o m k ú ti
a p á t, C sáktornyái v ik áriu s L ip p a y G y ö rg y e g ri p ü s p ö k , k a n c e llá rh o z (S z en tilo n a , 1639 a u g u s z tu s 12. és
V a ra sd , 1639 a u g u s z tu s 22.). P I. AS AR (14. j.) C a p sa X, N» 196, 9. cs., 149— 141 és 155— 157. fo l. F rancisci
338 T u so k Pé t e r
Borkovich ennek az írásának végére is hagy egy kis figyelmeztetést: a történtek bizo
nyíthatóságára utal, ha arra kerülne a sor. A generális először tisztázza, hogy ő sem azt
írta, hogy a kriptában történt volna a sajnálatos összetűzés, hanem annak kapujában.
M ajd közli: „ahol azt állítja Nagyságod, hogy nem m aga küldte azon em bereket, én
hiszek N agyságodnak, mégis hatan közülük azt vallották, hogy Nagyságod küldte őket.
Neveiket jelen soraim ba szükségtelennek tartom elősorolni.”19
Ami Zrínyi személyes felelősségét illeti a vérengzésben, az ellentétes állítások kereszt
tüzében nehéz konkrét feleletet adni. A bán azt is tagadja, hogy egyáltalán ő küldte vol
na az em bereket, hat katonája ennek ellenére gazdájuk kifejezett utasítására hivatkozik.
Leginkább az a változat fogadható el, hogy katonái, ism erve uruknak a pálos piaccal
szembeni újabb keletű ellenérzéseit, „túlértelm eztek” egy kapott parancsot. Majd kevés
bé tartva a Zrínyitől kijáró büntetéstől, m int a gyilkosság és szentséggyalázás vádjával
való törvény elé állítástól, a felelősségre vonás elől habozás nélkül u ru k palástja m ögé
bújtak. V allom ásuknak ez lehet a m agyarázata. A piactartás elleni fellépés katonai
önkényeskedéssel is párosult.
A forrásokat lemásoló pálos szerzetes megjegyzése szerint Zrínyi nem válaszolt
B orkovichnak, aki viszont elállt attól, hogy a Csáky László országbírótól kapott
felhatalm azás alapján nyomozást, m ajd pert indítson. Szándékai ism eretében ez csak
egyet jelen th et: a bán engedett a pálosok követeléseinek, akik cserébe hajlandók voltak
fátylat borítani az utólag valószínűleg m ár csupán sajnálatosnak m inősített véres esem é
nyekre. A szerzetesek Zrínyivel történt kibékülésükről P. Georgius Jagachich Csáktor
nyái supprior levele tudósít.20
Jagachich generálisának arról számol be, hogy (előbb ism ertetett) levelét Pál
lepoglavai vikárius utasításának m egfelelően P. K ristóf rendtársa kíséretében április 28-
án ad ta át a grófnak, aki m inderre a következő választ adta: „Én m ár sem m ilyen választ
sem fogok adni a generális atyának, mivel m ár három szor adtam írásban ezekről az
ügyekről, ha ism ét adnék, ezen a m ódon a végtelenségig folytatódhatna az eljárás.” Zrí
nyi másik két leveléről nincs tudom ásunk, és mivel a fenti levelek végig korrespondeál-
nak egymással, egyelőre talány, mik is lehettek ezek. Jagachich a továbbiakban C sáktor
nya u rán ak a pálosokkal szembeni m egváltozott m agatartását ecseteli: „Mégis azt írom
Főtisztelendőségednek, am it hallottam és láttam , jelesül hogy a méltóságos g ró f ú r jó
ú tra tért, sőt a legjobbra, egészen megváltozott, és jó t akar velünk cselekedni.” Szent
György napján (április 26.) ugyanis P. Cosmi tanácsára K ristóf testvérrel felkereste a
grófot, hogy boldog ü n n ep et kívánjanak neki és gratuláljanak Itáliából való szerencsés
visszatértéhez (Zrínyi R óm ában já rt, feltételezhetően az 1650-es jubileum i Szentév alkal
m ából).21 A bán „elég jóságos tekintettel fogadta m indezeket, és udvartartása tagjainak
az e m e ú ja b b itáliai u tazása so rá n sz e rz e tt, friss é lm é n y e it é p íte tte v o ln a b ele az 165 1-b en m e g je le n t Szigeti
Veszedelem v ég ső v álto zatáb a?
22 A c s á k to rn y a -s z e n tilo n a i m o n o s to rh o z ta rto z ó D rá v a m e n ti striciói (S trid o v a, S trig o v a) k eg y h ely a n é p
h it sz e rin t S z e n t J e r o m o s születési h e ly é n é p ü lt. KlSBÁN: A magyar pálosrend ( 1. j.j, 51.
23 A v é g r e n d e le t n a g y v o n a lú a n évi száz h o r d ó b o r t is a d o m á n y o z o tt a sz e n tilo n a i p á lo so k a sz ta lá ra , h o g y
tíz e s z te n d ő n k e re sz tü l votív m isé k b e n e m lé k e z z e n e k m eg Z rín y irő l és c sa lá d já ró l. Zrínyi Miklós összes művei.
II: Levelek, k iad . KLAN1CZAY T . — CSAPODI C s., B u d a p e s t 1958, 6 0 3 — 6 0 4 . A h e ly z e t r e n d e z ő d é s é re u ta l m é g ,
h o g y a k ö ltő d é d a p já n a k , G y ö rg y n e k a sz e n tilo n a i m o n o s to ro n , 1570— 1580 k ö z ö tt e lk ö v e te tt h a ta lm a s k o
d á s a it e g y k o rú feljeg y zések („ex d iv ersis a n n o ta tio n ib u s p e r P a tre s illius te m p o ris factis”) a la p já n 16 5 4 -b e n
ö sszeállító Iv a n o v ic h Pál p r io r g e n e rá lis eg y szóval se m té r ki a k ö z e lm ú lt e s e m é n y e ire . E x plurim is el gra
vissimis violentiis, quas Comes Georgius Jilius Nicolai de Z rin in Szigelh interfecti, Avius vero modernorum Comitum Nico
lai et Petri á Z rin diversis Temporibus et I j k ís in Monasterio nostro Sanctae Helenae supra C haktum iam fundati,
Bonisque et perlinenliis eiusdem perpetravit, nonnulla consignata. O S Z K K Fol. l.a t. 2 9 3 3 , 2. d ., to l. 2 0 7 r— 2 0 8 ' .
24 Az ítélet szö v eg e: D. FAKLATli: Illyrici Sacri Tomus Quartus. Ecclesiae Suffraganeae Metropolis Spalalinensis,
V e n e tiis 1 759, 141— 142. D a M o g lia n ó ra tö b b e k k ö z ö tt 1. M O L G alla F e re n c h a g y a té k a (P 2 088), 2 6. tétel/A ,
fol. 3 4 8 — 3 4 9 (9. d.); A P F S O C G vol. 85, föl. 3 1 7 r; M o l n á r A.: Olasz minoriták a X V II. századi Eelsn-Magyar-
országon, A etas 1 992/3, 56.
T u so r P éter
Források
l.1
Csáktornya, Szent Ilona monostora, 1650 január 23.
2 .
Bécsújhely, 1650 február 3.
acl m entem F un d ato ru m , suis in pace fruantur. Serio iis om nibus a me im positum est,
ut iuxta Vocationis suae statum Illustrissim ae D om inationi Vcstrac se conform arent, et
certus sum signanter Patrem Vicarium Loci nil omisisse eorum , uti Illustrissim a D om ina
tio Vcs(ra in sua infirm itate expertam se esse asseruit, Ego quoque pro m ea tenuitate feci,
et faciam, quae V oluntatis Dom inationis Vestrac Illustrissim ae esse intellexero, et quae
p io ru m F u ndatorum m enti consona fuerint. Q u ap ro p ter hum illi,nc rogo, d ig n etu r Illu
strissima D om inatio Vcstra huiusm odi malis obviare, ac tantas iniurias Loco, Deo, Sanctis-
que eius illatas sua au thoritate vindicare, ne cogam ur, alias inviti, teste Deo aliud T rib u
nal convenire. Expectabo ab Illustrissima D om inatione Vestra certum ac favorabile
responsum , quam Deus O m nipotens ad Nominis sui gloriam prom ovendam , Patriae
fulcim entum et N ostri consolationem diu servet incolum em . D atum N eostadio die 3.
Februarii Anno 1650.
Illustrissim ae Dom inationis Vestrae
P. S. In aliis, Illustrissim o Dom ino Comiti Petro m entem m eam aperui, idem Illu
strissim us Dom inus Comes se gratiose obtulit ad com planandas res C iruenichenses vi
transactionis Posoniensis. A ddo superioribus, rogando hum illim e D om inationem Vestram
Illustrissim am de dicto Foro in prim is term inis reliquendo, ad m entem felicis rem in i
scentiae Illustrissim i Progenitoris D om inationis Vestrac Illustrissim ae, simul etiam , ut Pa
tres in suo recursu benignam aurem , uti hactenus, experiantur, cum alter ibidem non
sit p ra eter D om inationem Vcstrain Illustrissimam, cui sua gravam ina exponere possint.
3.
Nova Curia, 1650 február 18.
accusarunt, sicque ego iam frustra novas querelas adducerem , hoc saltem paucis res
p o n d ere ad literas Reverendissim ae Dom inationis Vestrae volui.
F orum illis10 nullum acceptum est, iussi sunt tam en mei hom ines singulis Dominicis
diebus C hiaktorniae com parere. T um ultus autem illius quem scribit Reverendissim a
D om inatio Ves,n' nulla causa sum, nec ex scitu m eo satellites illi, ibi fuerunt; sed nec illos
culpam habere audio, nisi forte illa esset, quod se occidi non perm iserint hom ines no
stri, et hoc procul a Cim iterio fuit. Nec credibile est apud prudentes, quod duo, unam
m ultitudinem hom inum aggressi fuissent. C uret Reverendissim a Dom inatio Vestra sine
passione inquiri super hoc facto, similiter et ego faciam. Si mei hom ines causa istius
tum ultus fuerint, ultra vulnera, quae ibidem acceperunt, etiam ulterius poenam patien
tur. C oncludo iam et dico, quod Dom us Dei non est Dom us N u ndinarum , sed O ratio
nis, hoc etiam Canones dictant, et boni P atres," huic se accom m odare deberent, etiam
ultro.
In reliquo Reverendissim am D om inationem Vestram bene valere cupio. In C uria n o
va12 die 18. Februarii 1650.
R everendissim ae Dom inationis Vestrae
Amicus paratissim us
C. Nicolaus a Zrin m p.
M agyar fordítása:
F ő tisz te le n d ő U ra m , Atyám !
Ü d v ö z le te m és m a g a m n a k a já n lá sa [u tán ].
Sok d o lo g le tt v o ln a, am ely m ia tt p a n a s z k o d h a tta m v o ln a F ő tisz te le n d ő s é g e d n e k az itte n i, m u ra k ö z i
S z e n t I lo n a m o n o s to r a ty á ira . N e m k é tle m , h o g y ők m á r lefo g lalták F ő tisz te le n d ő s é g e d szívét, m ivel p u s z ta
h íre s z te lé s ü k re s o k m in d e n n e l fe n y e g e t e n g e m , e lő re feltételezve, h o g y m in d a z o n d o lg o k , am ellyel v á d o ln a k
ig azak , és így é n m á r h iá b a h o z n é k e lő új p a n a s z o k a t, c s u p á n e n n y it a k a ro k r ö v id e n F ő tisz te le n d ő s é g e d lev e
lé r e válaszul a d n i.
A zo k tó l e g y p ia c sem le tt elvéve, h a n e m e m b e re im a z t a p a ra n c s o t k a p tá k , h o g y az eg y es v a s á rn a p o k o n
C s á k to rn y á n je le n je n e k m eg . A zon z a v a rg á sn a k p e d ig , a m e ly rő l F ő tisz te le n d ő s é g e d ír, o k a n e m v agyok, és
azo k a csatló saim tu d to m n é lk ü l v oltak o tt; h a n e m úg y h a llo m , h o g y ők sem k ö v e tte k el v é tk et, h a ta lá n azt
n e m , h o g y n e m h a g y tá k m a g u k a t lev ág atn i e m b e re in k , és ez a d o lo g a k rip tá tó l m essze tö r té n t. B ölcs e m b e
r e k n é l a lig h a talál h ite lre , h o g y k e tte n tá m a d ta k v o ln a e m b e re k egész so k a sá g á ra . N y o m o ztasso n F ő tisztelen -
d ő sé g e d e lfo g u ltsá g n é lk ü l e b b e n az ü g y b e n , m a g a m is h a s o n ló a n fo g o k c se le k e d n i. H a e m b e re im vo ltak
a n n a k a z a v a rg á s n a k o k o zó i, a se b e k e n tú l, a m e ly e k e t o tt sz ere ztek , to v áb b i b ü n te té s t fo g n a k e lsz e n v e d n i.
B e fejeze m m á r és a z t m o n d o m , h o g y az. Iste n h á z a n e m a v á sá ro k h á z a , h a n e m az im á d sá g é , e z t írjá k e lő a
sz e n t k á n o n o k is és a j ó a ty á k n a k m a g u k tó l is e h h e z k e lle n e ta r ta n iu k m a g u k a t.
V é g e z e tü l k ív á n o k F ő tis z te le n d ő s é g e d n e k j ó e g észsé g et. N o v a C u ria , 1650 f e b r u á r 18. n a p já n .
F ő tisz te le n d ő s é g e d
leg k észség e seb b b a rá tja
G r ó f Z rínyi M iklós s. k.
10 A sz en tilo n a i p álo so k tó l.
11 A sz e n tilo n a i p álo so k .
12 N o w e D w ori.
344 T u s o r Pétk r
4.
Bécsújhely, 1650 április 8.
5.
[Csáktornya, Szent Ilona monostora,] 1650 április 28.
1661 szeptem berének közepén m egjelent egy négy oldalas ném et nyelvű nyom tatott
hírlevél, melyben részletesen tudósítottak Louis de Souches generális 1661 szeptem ber
4-én, T atáról indított sikeres török elleni akciójáról.1A leírásban pontosan rögzítették az
esem ények helyét és idejét, m iként és hol gyülekeztek Souches csapatai, valam int E ster
házy Pál és a fiatalabb Batthyány körülbelül 5000 fős hadai, továbbá hogy m iként tarto t
tak hadi tanácsot a szabad ég alatt, hogyan keltek át a Vértes erdején — közölve a hegy
nevének fordítását is — m iként értek a m agyar előcsapatok estére, a fősereg pedig haj
nali hat ó rára Zsámhék környékére. A tudósítás nem is elsősorban a kisebb jelentőségű
hadi siker, Zsámbék visszafoglalásának, illetve a Palánka, Adony és Vác környéki p o r
tyázásoknak a m egörökítése miatt igazán figyelemre méltó, hanem a leírás részletessége
okán. A kiadványban ugyanis nem csak m agukat a hadi jelentőségű inform ációkat adták
közre, m int amilyen a vállalkozásban résztvevő erők nagysága, Zsámbék ostrom ának és
bevételének m ódja, vagy a D una magas vízállása, ami az átkelést akadályozta, hanem a
sereg vonulása közben látott környékbeli véghelyek, mezővárosok, szép fogadók, b o r
term ő vidékek állapotát is rögzítették. Ezeknek az olcsó form átum ban kiadott korabeli
újságoknak az értékét éppen az adja, hogy széles körben, közérthető m ódon tették
hozzáférhetővé a szerte Európából érkező híreket.
A koraújkori Magyarországról m egjelentetett korabeli újságkiadványok történeti és
irodalom történeti jelen tőségére már az APPONYI-féle gyűjtem ény m egjelenése is felhívta
a figyelm et, napjainkban pedig új lendületet kapott a koraújkori magyar vonatkozású
propaganda- és újságkiadványok kutatása.2 Az 1660-as évek erdélyi és m agyarországi
török elleni küzdelm ének óriási nem zetközi visszhangját már SzÉCHY KÁROLY, PERJÉS
1 A usführliche Relation Von Ihre Excell: H errn Generalen Feldt-Zeugmeislem Barmi de Souches untergebene Armee
Neben unterschidlkhen Extract-Schreiben auss U ngarn / A nno 1661. O SZK R égi N y o m ta tv á n y o k T á r a ( = R N y T ),
R ö p la p o k ( = R ö p l ), N s 6 0 1 /b (m ik ro film a p r á g a i S tra h o v k ö n y v tárb ó l).
2 APPONYl S.: Hungarica. M agyar vonatkozású külföldi nyomtatványok I —II, B u d a p e s t 1900— 1902; L. DÉZSI:
H u n g á riá i. U ngarn betreffende im Auslände gedruckte Bücher un d Flugschriften I II— IV . N eue Sam m lung I— II,
M ü n c h e n 1926— 1927; H u bAY 1.: M agyar vonatkozású külföldi nyomtatványok az Országos Széchenyi Könyvtárban,
B u d a p e s t 1948; KÖPECZI B.: „Magyarország a keresztlénység ellensége.” A Thnköly-felkelés az európai közvéleményben,
B u d a p e s t 1976. A Z rínyivel k ap cso lato s k iad v á n y o k k ö zü l az egyik leg fo n to sab b : A ngol életrajz 'Zrínyi Miklósról,
London 1664 (Z rínyi K ö n y v tá r 2), k iad . KOVÁCS S. I „ bev. PÉTER K ., fö rd . B ukovszky A .— G ö m ö ri É .— R ab
A .— Z ajkás P ., B u d a p e s t 1987; KÖPECZI B. — 1 AKNAI A . (H rsg g .): L aurus Austritten-H ungarica. Literarische Gat
tungen u n d Politik in der zweiten H älfte des 17. Jahrhunderts, B u d a p e s t— W ien 1988. N agy je le n tő sé g ű a w olfen-
b ü tte li k ö n y v tá r m a g y a r v o n a tk o z á sú k ataló g u sa: S. K. NÉM ETH: Ungarische Drucke m úl H ungarica 14 8 0 —
1720. Katalog der Herzog A ugust Bibliothek W olfenbüttel I— III, M ü n c h e n — N ew Y ork— L o n d o n — P aris 1993.
A RÖVIDÍTÉSEK JEGYZEKE*
* A M Ó L sz ek ció jelö lések re 1. B u ZÁSI J . (szerk.): A M agyar Országos leniéhár [araijainak és állagainak jegyzéke,
B u d a p e s t 1996. S z in tén n e m o ld o ttu k fel a kön y v észeti, levéltári és eg y éb rö v id íté s e k e t (h rs g ., h .n ., fok, stb.).
TATJANA GUSSAROVA: A vallási kérdések vitáinak légköre a m agyar országgyűléseken a 17. század el
ső fé lé b e n ............................................................................................................................................................................. 308
BlTSKEY ISTVÁN: Pázm ány és Z rínyi................................................................................................................................... 320
TUSOR PÉTER: Zrínyi a pálosok történetében. A pálosok csáktornya-szentilonai piaca körüli csetepaté 333
G . Et ÉNYI NÓRA: N ém et hírek — m agyar törekvések. A m agyar főm éltóságok török elleni politikája
az 1663— 1664-es n ém et újság h írek b en ......................................................................................................................346
NÉMETH S. K a ta lin : K iadadan feljegyzés J. J. R edinger m agyarországi ú tjá ró l..................................................358
G ranasztőí G yörg y : N agyszom bat házai a középkor és a barokk között (Részlet)............................................368
N é m e t h ISTVÁN: A dalékok a felső-m agyarországi városszövetség különleges bírói fó ru m án a k törté
n e té h ez (Jo h a n n Stöckel kisszebeni bíró sikkasztási ü g y e )................................................................................... 379
SZÉKELY G y örg y : Fények és árnyak a 17. századi lengyel városfejlődésben..........................................................388
K laniczay GÁBOR: A boszorkányüldözés Közép- és K elet-E urópában (Vázlat egy összehasonlító átte
kintéshez) ..............................................................................................................................................................................399
I m reh ISTVÁN: R endtartó, önigazgató közösségek a S zékelyföldön.........................................................................417
JANKOVICS JÓZSEF: B ethlen Miklós k ét levele Luigi F erd in an d o M arsilihez..........................................................428
LINDA a n d Marsh a F re Y: T h e Confessional Issue in Intern atio n al Politics: T h e Rákóczi In su rre c tio n 432
KÖPECZI BÉLA: A 18. századi A nglia m agyarságképe......................................................................................................442
GALAVICS GÉZA: A költő A m adé László k e rtje ...................................................................................................................451
JÓSVA1NÉ D ank Ó KATALIN: Patak k e rtje i...........................................................................................................................462
CSETRI ELEK: W esselényi István instrukciója m énesm esterének 1731-ből............................................................. 469
IFJ. Barta JÁNOS: A sprem ont Já n o s G obert g ró f Z em plén megyei birtokai és jövedelm ei a 18. század
v é g é n ......................................................................................................................................................................................478
F ür La jo s : A berceli zenebona, 1 7 8 4 ..................................................................................................................................494
TAMÁSI EDIT: Volt egyszer egy Józseffalva........................................................................................................................ 508
SzÁNTAY ANTAL: A lom bardiai könyvkiadás helyzetéről (Forrásközlés)................................................................... 520
JAKÓ ZSIGMOND: B urián Pál (1790— 1860), E rdély első a n tik v á riu sa .......................................................................523
H erm a nn RÓBERT: A szabadságharc h a d tö rté n é sz e i.....................................................................................................536
EGYED ÁKOS: Ja k a b Elek tö rté n e tírá sá ró l...........................................................................................................................558
N IEDERHAUSER E m il : N éhány m egjegyzés a h isto rio g rá fiáró l....................................................................................569
LÁSZLÓ PÉTER: Uses o f ‘State’, ‘N ation’ a n d ‘N ational M inority'................................................................................ 573
G latz FERENC: T erm észetes és kényszerm igrációk (1867— 1990).............................................................................581
P raznovs /.KY MIHÁLY: A szép Fenyvessy Feri — M ikszáth-hős a m agyar p a rla m e n tb e n ..................................585
HARASZTI-TAYLOR É va : Egy b rit diplom ata M agyarországon a m ásodik világháború u tá n (Sir Alvary
D ouglas Frederick G ascoigne G. B. F.. 1893— 1970)................................................................................................ 593
B o r iá n ELRÉD OSB: A keresztény nevelés alapkérdéseiről. T ö rté n elm i indíttatású eszm élk ed és....................600
MŐSER ZOLTÁN: Égi és földi ü z e n e te k .................................................................................................................................615