R.

Várkonyi Ágnes
EMLÉKKÖNYV
• K Ü LÖ N L E N Y O M A T •

S z e r k e s z te tte
Tusor Péter

E ö tv ö s L o r á n d T u d o m á n y e g y e te m
B ö lc s é s z e ttu d o m á n y i K ar
B u d a p e st 1998
 A KÖTET TARTALMA

„ Id e je vagyon a szólásnak” (FÜR LAJOS)................................................................................................................................ 5

T a b u la G ra tu la to ria .......................................................................................................................................................................8

Sz. JÓNÁS ILONA: A vízről középkori írások n y o m á n ....................................................................................................... 13

BOROSY ANDRÁS: Paraszti milíciák a középkori A n g liáb a n ..............................................................................................21
KRISTÓ GYULA: M agyar kalandozók n ém et m o n d ák b a n ................................................................................................. 31
ÉRSZEGI GÉZA: Szent M argit és B oldog Ilo n a ......................................................................................................................36
LADÁNYI ERZSÉBET: T u la jd o n és közszabadság.................................................................................................................. 43
G eriC S JÓZSEF: Papinianusi lux alkalm azása az 1298. évi tö rv én y b en ..........................................................................47
DRASKÖCZY ISTVÁN: A somosi vám a 13— 14. században................................................................................................. 50
KIS PÉTER: Ákos nem beli István. Egy m agyar előkelő életútja a 13— 14. század fo rd u ló ján ................................ 57
SZOVÁK K o r n é l : M nüorum apud Dnminum fruclus cumu/atarum (M egjegyzések a 14. század főúri val­
lásosságához) .......................................................................................................................................................................... 79
SOLYMOSI LÁSZLÓ: A z esztergom i egyházm egye legrégebbi ü n n e p la jstro m a (Szent A dalbert, Szórád-
A n d rás és B enedek tisztelete az erdélyi szászoknál).................................................................................................. 88
TEKE ZSUZSA: Egy délvidéki fő ú r Zsigm ond korában: F ran g ep án Miklós (1393— 1432)......................................96
GEDAI I s tv á n : A datok a 14— 15. századi m agyar aranypénzek fo rg alm áh o z .........................................................106
KUBINYI ANDRÁS: a későközépkori m agyar—nyugati kereskedelm i kapcsolatok k é rd é s e ................................ 109
ERDÉLYI G a b r iell a : Egy kivételes k a rrie r M ohács előtti kezdetei: Bethlenfalvi T h u rz ó E lek ........................ 118
LÁSZLÓ S. DOMONKOS: T h e M edical H istory o f a Medieval H u n g a ria n King: M atthias C orvinus
(1458— 1490)...................................................................................................................................................................... 133
As t r ik L. G á b r ie l : B erchtoldus R em bolt Academ ic P rin ter a n d His H u n g a ria n A cquaintances.................. 148
FAZEKAS ISTVÁN: K ísérlet a trentói zsinat határozatainak kihirdetésére M agyarországon 15 6 4 -b e n ............ 154
FODOR PÁL: Á llandóság és változás az oszm án tö rté n e le m b e n .....................................................................................165
ÁGOSTON G á b o r : A tűzfegyverek elterjedése a m uszlim világ b an ..............................................................................176
G e CSÉNYI LAJOS: „T örök á ru k ” és „görög kereskedők” a 16— 17. századi királyi M ag y a ro rszá g o n ...............185
HlLLF.R ISTVÁN: A „Titkos Levelezők” in té z m é n y e ......................................................................................................... 204
Varga J. JÁNOS: K ereskedés és hadviselés a tengeren? (H ága—bécsi terv K onstantinápoly lero m ­
bolására 1675— 1 6 8 3 )........................................................................................................................................................216
SZAKÁLY F e r e n c : T em p lo m és hitélet a 17. századi váci egyházm egyében............................................................. 223
MOLNÁR ANTAL: Egy katolikus m isszionárius a h ódolt D él-M agyarországon: D on Sim oné M atkovich 232
TÓTH I stván G y örg y : Kié B uda? Az esztergom i érsek és a belgrádi apostoli vikárius vitája a h ó d o lt
B udáról 1678-ban (Forrásközlés)...................................................................................................................................251
E r DŐSI PÉTER: A vesztes m agasztalása. G iorgio T om asi históriája B áthory Z siginondról.................................. 258
HORN I l d ik ó : B áthory Z sigm ond prágai fogsága (1610— 1611)................................................................................266
DEMÉNY La jo s : Fejedelem kori székely .schola-m e stere k................................................................................................. 281
B en k ő SAMU: V eszedelem az Ő rhegy tövében 1657-ben. Dipsei Szabó István nagyenyedi kró n ik ája 290
K iss An d rá s : K iadatlan erdélyi országyűlési em lékek az ország rom lásának idejéből (Az EO E kiegé­
szítése 1657. és 1659. évi ira to k k a l).............................................................................................................................. 299
 T u so r Péter

Zrínyi a pálosok történetében

A pálosok csáktornya-szentilonai piaca körüli csetepaté

A szentilonai piacon 1650 ja n u á r 23-án történtek eddig sem voltak ism eretlenek az
utó k o r előtt: KISBÁN E mil számolt be róluk pálos rendtörténeti m unkájában. Most, az
ügyet tárgyaló források — Zrínyi Miklós levele Borkovich M árton pálos generálishoz,
vele kapcsolatos és hozzá intézett misszilisek — közreadása kapcsán érdem es újra feli­
dézni az 1650 eleji m uraközi skandalum ot, hiszen K isbán a m onográfiája szem pontjá­
ból m ellékes tém áról adott vázlatos áttekintésében több, a forrásokban szereplő fontos
részletet figyelmen kívül hagyott.1
R. VÁRKONYI ÁGNF.S az 1991. évi, II. Nemzetközi Pálos R endtörténeti Szim póziu­
m on tarto tt előadásában KISBÁN nyom án főbb vonásaiban szintén ism ertette az esem é­
nyeket. K érdésére: „Katonai önkényeskedés történt, vagy földesúri érdekek ütköztek
össze, s a csetepaté a piacokért E urópa-szerte dúló helyi villongások egyike?” m élyreha­
tóbb kutatásoktól várja a választ.2 Az alábbiakban e rre is feleletet kaphatunk.

***

1650 ja n u á r 23-án, a szentilonai pálos kolostorból Fr. M atthias Sellegovich Csáktor­

nyái vikárius rettenetes dologról számolt be legfőbb előjárójának, Borkovich M árton
generálisnak?1 „M ár régtől fogva való, a piaccal szembeni ellenszenvének több m int

1 KlSISÁN E.: A magyar Pálosrend története. I: 1225 — 1721, B u d a p e s t 1938, 228— 229. K isilÁ N a Z rínyi —
B o rk o v ich lev elezést a n n o tá ló 65— 67. jeg y zetek b en (V I. rész), v a la m in t a k ö v e tk e z m é n y e k rő l tu d ó s ító fo rrá s
h iv a tk o z á sá b a n (V I. rész, 68. j.) a k ü ld ő és a cím z e tt m e lle tt c s u p á n a keltezés h e ly é t és a d á tu m o t tü n te ti fél.
Az. e lő z m é n y e k e t tag laló ir a t ism e rte té s é n é l viszo n t az „A. P. l o m . I. p a g . 309.” jelzet sz e re p e l a V I. ré sz 63.
jeg y zetéb en . E n n e k n y o m á n fe lté te le z h e tő volt, h o g y a tö b b i fo rr á s t itt kell k e re sn i. P ro b lé m á t o k o z o tt, h o g y
az „A. P .” rö v id ítésse l jelölt Ar.la Paulinorum h ol találh ató . K ö z tu d o tt, a M a g y ar O rsz á g o s L e v é ltá r ő riz eg y
h a s o n ló n e v ű , h a ta lm a s fo n d o t (E 153). Ez az a n y a g a z o n b a n fast:kulusokhó[ é p ü l fél, a kevés k ö te t k özül
e g y e d ü l a l.ibn Profe.ssnrum Pratrum 1655 (140. k ö te t: bejegyzési könyv) k o ra b e li az e se m é n y e k k e l, a többi
k éső b b k e le tk e z e tt. (Vö. M aksay F erenc.: A Magyar Kamara Archívuma. Repertórium [L ev éltári L e ltá ra k 63],
B u d a p e s t 1975, 76 — 95.) Ar.la Paulinorum n é v e n a z o n b a n az E L T E E g y etem i K ö n y v tá rá n a k K é z ira ttá rá b a n is
f e n n m a r a d t egy te rje d e lm e s g y ű jte m é n y , m é g p e d ig az e g y h á z tö rté n e lm i k é z ira to k so ro z a tá b a n (M s Ab 154).
I tt ta lá lh a tó a k tö b b e k k ö z ö tt a p álo s r e n d fő n ö k s é g ira ta in a k 1 640-nel k e z d ő d ő , úg y tű n ik , fo ly am ato san
v e z e te tt m áso la ti k ö tetei. A sz e n tilo n a i piac k ö rü li b o n y o d a lm a k k a p c s á n ír o tt lev elek et, k ö z tü k Z rín y ié t is, az
1640— 1670-es év ek a n y a g á t felölelő 1. sz. turnus ta rta lm a z z a a k ö v e tk e z ő c ím en : Cimlraversiae de l'inn monasle-
rii Czaktumiensis .Sanctae Helenae rum lllustrissimo Domina Bann Craaliae. (A nn o t[atio ] [ = Na] 88, p a g . 31 1 — 3 17.)
2 V Á R K O N Y I Á G N ES e lő a d á s á n a k sz e rk e sz te tt v á lto z a tá t 1. SARllAK G. (szerk.): Pálos rendtöirténeti tanulm á -
nyok (V a ria P a u lin a 1), B u d a p e s t 1994, 126— 136. Az üg y e m líté se és é rté k e lé se : 128— 129.
s Az 1605 k ö rü l D o in ag o v ich o n sz ü le te tt B o rk o v ic h o t lep o g lav ai p e rje li és r e n d i v ik áriu si tisztségei u tá n
1644 s z e p te m b e r 10-én v álaszto ttá k m e g leg fő b b v e z e tő jü k ü l (g e n e rá lis ill. fő p e rje l) a p á lo so k . ASV S eg re-
 TU S O R PÉTER

zsarnoki m ódon érvényt szerzett ma, azaz ja n u á r 23-án a Bán ú r övéi által, hátravan
m ég a kolostor lerontatása, amelyet m ár egy év óta gyakran hangoztatott, am elynek ha
sürgősen és habozás nélkül nem szegülünk ellene, igen kell félnünk, nehogy bekövet­
kezzék, mivel a Szentlélek is, m iként Sault, elhagyta őt. Hasonló tragédiát, m int am i­
lyent ő n ekünk és em bereinknek okozott: vagdalkozásokat, rablásokat, hogy a tem plom
kapuja előtt vért ontott a nép oly nagy csődülete és gyásza mellett, hogy a szent áldoza­
tot be sem lehetett fejezni, aligha hallottunk egy keresztény fejedelem ről vagy fő ú rró l.”
A kolostor két jobbágya súlyosan m egsérült: Ioannes Fabienech belehalt sebeibe, Ioan-
nes Poliak kezét csaknem teljesen levágták. A vikárius m ind világiak, m ind két szerzetes
útján tiltakozott (valószínűleg a m agánál a bánnál) a jogtalanság és az erőszakoskodás
ellen. Bizonyítékképpen levelében név szerint is elősorolja azokat, akik azt vallották,
hogy Zrínyi küldte őket a pálos kolostor melletti piac feldúlására. Ez a m ozzanat azért
lényeges szám unkra, m ert Zrínyi Csáktornyái katonái közül név szerint nem nagyon
ism erünk senkit sem. Sellegovich, m iután aznap m ár többször írt Zrínyinek, ám választ
nem kapott, sőt a g ró f m egvetően m egtagadta, hogy fogadja őt és igazságot szolgáltas­
son, hiábavalónak tartotta, hogy Borkovich levelezzen az ügyben Zrínyivel, szerinte a
felsőbb fórum okhoz kell fordulni. A vikárius saját helyettesét, G eorgius Jagachich pátert
küldte a generálishoz, hogy részletesen beszám oljon m indarról, am it személyesen látott
és hallott, mivel nem m ert m indent a tolira bízni. Ő m aga — m ég súlyosabb következ­
m ényektől tartva — tanácsosabbnak látta helyben m aradni.4
A levélhez fűzött kom m entár szerint a Bécsújhelyen időző Borkovich értesülve az
atrocitásról, késedelem nélkül, m inden más ügyet félretéve Bécsbe m ent, és Csáky Lász­
ló országbírótól felhatalm azást (Compulsorium) szerzett tanúk kihallgatására és vallom á­
saik jegyzőkönyvbe vételére. Megbeszélte az ügyet Zrínyi Péterrel is, akivel feb ru ár 3-
án, Bécsújhelyről mégis csak küldött levelet („per eum scripsit”) a bánnak.
Elöljáróban leírja, hogy Lepoglaváról való visszatértében egy szerzetese útján érd ek ­
lődött Zrínyinek György nevű prefektusától, akitől m egtudta, hogy a bán Nova C uriá-
ban találja, ám m ire odaért, nem csekély bosszúságára Zrínyi m ár elm ent onnét, pedig
szívesen végzett volna lelki szolgálatot a grófnak („...qua occasione libenter D om inationi
Vestrae illustrissim ae praesens obsequia religiosa detulissem ”). Hogy ez pontosan mit
jelen tett volna, nem tudjuk, de ezek szerint a generális személyes kapcsolatban állhatott
Zrínyivel. Borkovich bevezető sorai után m integy mellékesen jegyzi meg, hogy Bécsúj­
helyre m egérkezvén értesült a szentilonai piacon tö rtén t önkényeskedésről. Az esem é­
nyeket Sellegovichcsal m egegyezően m ondja el, további részletként csupán arról é rte ­
sülhetünk, hogy a vérengzés a kripta (Caemiterium) kapujában történt, és a m enedéket
kereső sebesültek vére nem csak a cinterem falait, hanem egyéb felszentelt helyeket is
beszennyezett. Borkovich nem véletlenül hangsúlyozza ezt és a szentm ise félbeszakítá­
sát: az erőszakoskodás vádja mellé így m ég a katolikus vallást ért sérelm et is a vétkesek
fejére olvashatták.5 M indazonáltal a pálos generális elsősorban nem egy esetleges p er
kilátásba helyezésével igyekezett a bánra hatni. Figyelmébe ajánlotta a szentilonai kolos­

te r ia d i S tato , A rch iv io d e lla N u n z ita tu r a d i V ie n n a , P rocessi d e i V escovi e d e g li A bbati ( = SS A N V P),

JSfy 155; v a la m in t GALLA F.: A pálosrend re,formálása a X V II. században, B u d a p e s t 1941, 25 és 36.
4 E L T E F.KK A cta P a u lin o ru m (M s Ab 154), to n i. 1, p a g . 31 1— 312 (A n n o t. 88). L. Források 1. sz.
5 V ő. 1609. évi X X IX ., 1613. évi X X I II ., 1618. évi LX., 1625. évi LV ., 1635. évi X V I. és a z 1 638. évi
X X V II. te.; v a la m in t az 1647. évi X IV . tc. (C IH I II 60— 6 1. 106— 107. 156— 157. 2 6 8 — 2 6 9 . 3 1 8 — 319.
38 4 — 38 5 ; és 4 3 6 — 4 3 7 ).
 Z rínyi a p álo so k tö rté n e té b e n

to r atyáinak a paphiánnyal küszködő M uraköz pasztorálásában, a szentségek kiszolgál­

tatásában szerzett érdem eit, s azt, hogy a heti vásárokra összegyűlő töm eg kiváló alkal­
m at nyújt a szerzeteseknek igehirdetésre, a katolikus vallás terjesztésére. M egtudhatjuk
Borkovichtól azt is, hogy a Csáktornyái vár tisztviselői néhány éve m ár, noha a vásártar­
tás jo g a a kolostort illeti, a vár alatt is tartanak piacot, amely dologért szerinte az isteni
törvénykezés fog ítélni felettük. Azt tanácsolja, ha Zrínyi tiszttartóinak bárm i problém á­
ju k van akár a piactartás, akár egyebek körül, akkor a törvény útján járjan ak el. A gene­
rális óvatosan m egfogalm azott levelében gyakorlatilag Zrínyi em bereit tette felelőssé
m indenért, a grófot — akinek Istentől kapott tehetsége m indenki szám ára ism eretes —
csupán arra kéri, hogy az éjjel-nappal zsoltározó szerzetesek az ő pártfogása alatt hábo­
rítatlanul élvezhessék az alapítóktól kapott jogaikat. Gesztusokat is tesz a bán felé: a
m aga részéről m eghagyta a Csáktornyái vikáriusnak, hogy hivatása szellemében rendelje
alá m agát a bánnak, és ő m aga is igyekezik Zrínyi akaratának engedelm eskedni —
am ennyiben az nem ellentétes a kolostor alapítóinak szándékával. Felszólítja a grófot,
hogy tekintélyével vegye elejét az ilyen szentségtörő cselekedeteknek, s finom an utal
arra, hogy ha nem így történik, akkor — bár nem akarja — m ár felsőbb törvény előtt
keres jogorvoslatot. U tóiratában konkrétan is leírja kívánalmát: Zrínyi — akit m ár
ekkor a Patriae fulcimentum jelzővel illet — hagyja m eg boldog em lékű (nagy)apjára
(Progenitor) való tekintettel a vasárnapi piactartás jo g át a pálosoknál, és a szerzetesek
panaszait, m iként korábban, ezentúl is hallgassa m eg, hiszen azok senki m áshoz nem
fordulhatnak azon a környéken ügyes-bajos dolgaikkal.'’
Borkovich levele m esterm ű a m aga nem ében.7 Ügyes fordulataival egyszerre akarta
a pálosok jo g ait m egtartani, tárgyilagos hangnem ével a kedélyéket lecsillapítani, a fele­
lősséget Zrínyi em bereire hárítani és a bánt végleg el nem idegeníteni. Levelének utó ­
szavában m ég Zrínyi testvérének, Péternek példájával hozakodik elő, akivel lám sikerült
m egegyezni a cirkvenicai kolostor dolgában.
Zrínyi feb ru ár 18-ai válaszában nem köntörfalaz. Szerinte a szerzetesek úgy elferdí­
tették m ár a tényeket generálisuk előtt, hogy az hitelt adva szavaiknak sok m indennel
fenyegetőzik, és így a m aga igazáról m ár aligha győzheti meg. A vasárnapi piacnak vára
alá tö rtén t áttételét nyíltan m agára vállalja, de szerinte ez nem azt jelenti, hogy a páloso­
kat m egfosztotta volna joguktól, mivel csupán a saját em bereinek hagyta meg, hogy
ezentúl a C sáktornya alatti vásárra járjanak. Tekintve, hogy Zrínyi volt a környék legha­
talm asabb földesura, ez gyakorlatilag a szerzetesek vállalkozásának ellehetetlenítését j e ­
lentette. Zrínyi tagadja, hogy az erőszakoskodás az ő tudtával történt volna, s a tö rté n ­
tekről ő m ásként értesült, m int Borkovich. Szerinte nehezen hihető, hogy ketten tám ad ­
tak volna a töm egre, hanem csak védekeztek, és a kriptának közelébe sem m entek.
H ogy m iért beszél két em berről, am ikor csak Sellegovich vikárius levele hat katonáját
sorolja fel név szerint, rejtély. Egyébként ígéri a bűnösök m egbüntetését, de fenntartja
vélem ényét, hogy Isten háza az im ádságé és nem a vásároké.8
Világos tehát, hogy valóban a piactartás jo g áért vívott helyi villongások egyikéről van
szó. Zrínyi föllépését m indazonáltal abba a m ár több m int egy évtizede tartó esem ényso­
rozatba illeszthetjük bele, am elynek keretében a g ró f az ősei által egyháziaknak adom á­

(> E L T E E K K A cta l’a u lin o r u m (M s Ab 154), tó m . 1, p a g . 312— 314 (A nnot. 88). L. Források 2. sz.
7 C siszo lt stílu s á ra o lm ü tz i és ró m a i ta n u lm á n y o k so rá n te tt sz ert. ASV SS A NV I’ (3. j.) Ny 155.
8 E L T E E K K A cta l’a u lin o r u m (M s Ab 154), to m . 1, p a g . 314— 315 (A n n o t. 88). L. Források 3. sz.
 T u so r P éter

nyozott javakat és kiváltságokat saját kezelésébe igyekezett visszavenni: az esetek többsé­

gében inkább vélt, m intsem valós jo g alap p al.9 (Birtok- és jövedelem szerző tevékenysé­
gét term észetesen nemcsak az egyháziak sérelmezték, számos főúri családdal is összetű­
zött.10) Zrínyi törekvése, hogy a gyámjai alatt szétzilálódott birtokokat rendbe tegye,
bevételeit gyarapítsa, jóllehet számos jogsértéssel já rt, nem tartozik morális m egítélés
alá: bevett gyakorlat volt saját korában. G ondoljunk csak a néhány évvel korábban
elhunyt Esterházy n ád o r óriási birtokszerzéseire, pereskedéseire.11 A rra is találhatunk
m agyarázatot, hogy a pálosok szentilonai piactartási jo g ára m iért az 1640-es évek végén
kerü lt sor. E kkorra tö rtén t m eg ugyanis a testvérek között a birtokok m egosztása, olyan
form ában, hogy Miklós kapta m eg teljes egészében a m agyarországi és kelet-szlavóniai
b irto k o k at.12 K orábban Zrínyi főleg a T engerm elléken gyarapította a klérus anyagi
gondjait. Borkovich nem véletlenül hozta fel a cirkvenicai kolostor ügyében Zrínyi
P éterrel létrejött m egállapodást. Miklós ugyanis nem csak a szmolcsai (szveticei) m onos­
tor m iatt került korábban is összeütközésbe a pálosokkal.13 Pietro M ariani zengg-
m odrusi püspök 1646. évi — igaz, cseppet sem elfogulatlan — tudósítása szerint Zrínyi
„most pedig valósággal acsarkodik a cirkvenicai m onostorban lakó pálos atyákra, amely
hely a G ró f birtokain fekszik, hogy azokat a kolostor összes jövedelm étől és jobbágyától
megfossza, és őket teljességgel el akarja üldözni; ha az éhség el nem hajtja őket, akkor
erővel is elűzi, s innen való kipusztításuk ham arosan be is fog következni, am int elm e­
nőben hagyott rendelkezéséből következtetem ”.14 A püspök állításait igazolni látszik,
hogy m ár három évvel ezelőtt, 1643-ban, a vinodoli Cirkvenica pálosai panasszal éltek
Zrínyire néhány jobbágy és jövedelem m iatt, és ez akkor egészen az uralkodó füléig
elju to tt.IB
Meg kell jegyezni, hogy Péterről jóval kevesebb panasz m arad t fenn visszaélései
m iatt az 1630— 1640-es évekből, m int testvéréről. Később viszont ennek ellenkezőjéről
tanúskodnak a források.10 Lehet, hogy tervszerű szerepcseréről van szó, illetve Péter

9 M in d e rr e , k ü lö n ö s e n Z rínyi k e g y ú ri tö re k v é se ire a m o d r u s i p ü s p ö k s é g fe le tt 1. pl. M O L M a g y a r K a n ­

celláriai L e v é ltá r ( = M K L ), P ro p o s itio n e s e t O p in io n e s (A 33), Kasc. 4, JVe 311 (P ro p o s ita 7 D ec. A n n i 1640);
u o . Kasc. 5, N o 2 2 9 (P ro p o s ita M ensis N ov. A n n i 1641); Vetem M onum enta Slavnrum M eridionalium Historiam
Illustrantia I— II, e d . A. T h k i n k r , R o m ae— Z a g ra b ia e , 1863— 1875, 1 Na CLXX11I.
10 K i.a n ic z .a y 1'.: Zrínyi M iklós, B u d a p e s t 19642, 38— 39.
11 PÉTER K.: Esterházy M iklós (M ag y ar H istó ria É le trajzo k ), B u d a p e s t 1985, 32— 52.
12 SzÉCHY K.: G ró f Zrínyi M iklós I-— V (M a g y a r T ö r té n e ti É le trajzo k ), B u d a p e s t 1896— 1902, I 28 2 — 290.
13 K i s b á n : A m agyar pálosrend ( l . j . ) , 227.
14 „A d eo v e ro n u n c d e facto saevit in P a tre s S. P auli P rim i E re m ita e in M o n a ste rio C z irq u e n ic z a ex iste n -
tes, q u i locus a d ia c e n s e s t ip siu s C o m itis b o n is, u t eo s p r o v e n tib u s o m n ib u s e t C o lo n is M o n a ste rii illius p r iv a ­
v erit, ac o m n in o e o s e x p e lle re vult, si n o n fa m e a d a c to s, e tia m vi a d h ib ita e x p e lle re e t in d e e x ire in p r o c in ­
c tu est, u t c o g o p e r d a ta m d u m h in c a b ir e t o r d in a tio n e m .” L evele L ip p a y G y ö rg y e s z te rg o m i é rs e k h e z
(F iu m e , 1646 f e b r u á r 3.). PL A rch iv u m S a e c u la re , A cta R adicalia (= AS AR), C a p sa X, Nü 196 [ I d ő r e n d e z e lt
m isszilis-so ro zat], 14. cs., 79— 80. föl.
15 A ré sz le te k re I. F ra n g e p á n F e re n c lev elét Stassew sky M iklós p á lo s g e n e rá lish o z (1 6 4 3 s z e p te m b e r 6.).
O S Z K K Föl. L at. 2 9 3 3 , 2. d . föl. 3 2 1 rv. Az ü g y b e n u g y an csak k e g y ú ri jogai fo ly tán é r in te tt F ra n g e p á n sz e rin t
„ a d ... S u a e M aiestatis M a n d a tu m D o m in u s Z rin iu s re s p o n d it, q u o d ip se n ih il c o n tr a riu m se n tire t, v e ru m
q u o c u n q u e P. G e n e ra lis O rd in is S. P auli p rim i E re m ita e p r o v e n tu s illos sive a d u n u m , sive a d a liu d M o n a ­
s te riu m c o n v e r te r e v o lu e rit, illius n ih il in te re ss e , n ec im p e d ire vellet.” (föl. 3 2 1 r.) 111. F e r d in á n d e m líte tt u ta ­
sítá sá n a k e g y k o rú m á so la ta : u o . fo l. 3 2 2 rv .
10 Z rín y i P é te rn e k ozolyi v á rá b ó l, 1653 o k tó b e r 13-án a p rím á sh o z ír t levelét, a m e ly b e n m e n ts é g e it, ill. a
z e n g g -m o d ru s i p ü s p ö k ellen i v isz o n tv á d ja it a d ja elő, 1. PL AS A R (14. j.) C a p sa X , Ny 196, 19. cs., 115— 117.
 Z rínyi a p álo so k tö r té n e té b e n 337

nem véletlenül kapta m eg bátyja báni kinevezése u tán a jövedelm ezőbb, de több gondot
okozó ten g erp arti birtokokat? Itt kell keresni a szentilonai piacügy gyors lecsendesiilé-
sének m agyarázatát is. Zrínyinek az ország első közjogi m éltóságainak egyikeként nem
állt érdekében egy m ég zajosabb botrány, amely esetleg veszélyeztethette volna ez idő
tájt m ár körvonalazódó politikai terveit. A hierarchiával való viszonya ekkoriban nem
nevezhető különösebben jónak, és Borkovich pálos generálisként nem csak Lippay p rí­
mással, hanem az udvari körökkel is közvetlen kapcsolatban állott.17 Zrínyi a szentilonai
pálosokkal ellentétben ezért válaszolt neki postafordultával, m éghozzá szem látom ást
visszafogottan, mintegy jelezve: nem áll szándékában tovább fokozni a feszültséget.
Borkovich április 8-án reflektált Zrínyi február 18-ai soraira. T agadja, hogy előző
levelében bárm ivel is m egfenyegette volna a bánt — láthattuk, ez nem teljesen így volt — ,
kizárólag a sérelm eket kívánja orvosolni. Ő is felajánlja, ha valóban szerzetestestvérei
„tám adtak Z rínyire”, pontosabban em bereire, am int a gróf állítja, m egbünteti őket, csak
szolgáljon bizonyítékokkal. Borkovich arra is rám utat, hogy Zrínyi em bereinek eltiltása
a pálos piactól ténylegesen annak tönkretételével azonos, és felhívja Zrínyi figyelmét
arra, hogy az előírt távolságon belül új vásár nyitása nem m egengedett. T erm észetesen
egyetért azzal, hogy Isten háza nem a vásároké, de ism ételten kifejti a piac nyújtotta
kedvező lelkipásztori lehetőségeket. Ez kétségkívül valós érvnek tűnik, de nem feledhet­
jü k az érem másik oldalát sem: a piactartásból származó bevételek, a nagy néptöm eg
ad ta adom ányok szintén ugyanilyen súllyal eshettek latba. A pálos előjáró saját tíz évvel
korábbi vélem ényét is a bán ellen fordítja. Elm ondása szerint az idő tájt, am ikor Zrínyi
hazaérkezett Itáliából — ezek szerint Zrínyi külföldi útját a kortársak szám on tartották
— , a M agyarországról visszatérő Vinkovich B enedek zágrábi püspök egy pap kérésére
felvetette a grófnak a piac áthelyezésének lehetőségét. A gróf akkor ezt elutasította,
m ondván: káros lenne az odagyűlő nép áhítatára, és sértené ősei rendelkezését. Látszik,
hogy Borkovich időközben alaposan tájékozódott: gyakorlatilag előző levelének két
gondolatát adja m ost a tíz évvel fiatalabb Zrínyi szájára, aki az 1630-as évek végén való­
ban jó viszonyt tartott fenn a szentilonai pálosokkal. A ndrea Francisci akkori Csáktor­
nyái vikáriust közvetlen környezetében találjuk.18

föl. I l i . F e r d in á n d 1655 a u g u s z tu s 9 -én sz ó líto tta fél e b e rsd o rffi k astély áb ó l P é te r t az eg y h ázi b irto k o k és
b e v é te le k h á b o r g a tá s á n a k a b b a h a g y á s á ra (M O L M K L [9. j.], C o n c e p tu s E x p e d itio n u m [A 35], N” 2 5 7 A n n i
1655), 1641 n o v e m b e r 2 7 -é n m é g M iklós sz á m á ra k ü ld ö tt a k an c e llá ria h a s o n ló ta r ta lm ú m andátum ot (uo.
Nl> 3 0 8 A n n i 1641). Vö. m é g az e lő z ő je g y z e tb e n e m líte tt királyi fig y elm eztetést.
17 P álo s f ö p e rje lk é n t sz e rz e tt befo ly ása k éső b b fén y es eg y h ázi k a r rie r h e z se g íte tte : 1667 n o v e m b e r 19-
étő l z á g rá b i p ü s p ö k , 1 6 86 d e c e m b e r 16-ától kalocsai é rse k le tt a k ö v e tk e z ő év o k tó b e r 3 1 -é n b e k ö v e tk e z e tt
h aláláig . M O L MKA C o lla tio n e s E cclesiasticae (E 229), vol. 2, föl. 171— 172 és 55 4 — 555; u o . l.ib ri D ig n ita ri-
o r u r n (Fi 6 8 3 ), vol. 3, föl. 33.
18 A g ró fo t bécsi ú tjá r a is e lk ísé rő F ranciscitől é r te s ü lü n k a rró l, h o g y Z rínyi m ily en m é r h e te tle n csaló ­
d o ttsá g g a l fo g a d ta b á n i k in e v e z é sé n e k m e g h iú su lá s á t: „ ...u t in o p in a to Illu strissim i C o m itis ab itu i, e t n o n alicui
m e a e p ra e s u m p tio n i a d s c rib a t [ti. b ú csú n é lk ü li táv o zását B écsből]: p r im u m fu it q u o d c u m illo ite r fe cerim
e r it e t u ltim u m : o b f e c e r a t i l l e q u o d B a n a t u s a l t e r i d a r e t u r e x p l i c a r e n o n p o s s u m
q u a c u m p r o p e r a t i o n e e t t u m u l t u s e s e V i e n n a e x p e d i v i t. V e n tu m ta n d e m C h a k to r -
n ia m , q u o D o m in u m C o m ite m a 'l'u n c u m u n iv e rsa fam ilia d e d u x it, trib u s h ic m a n s it s e p tim a n is ...” Egy m á ­
sik lev eléb en így ír: „ N o n p o ss u m e x p lic a re q u a n t u m m e l a n c h o n i z e t N i c o l a u s Z r i n i u s d e
a m i s s o B a n a t u , cu i p e r c e rto s sig n ificatu m a liu m illo g a v is u ru m . V e ru m e tia m fu isse t m a g n o a u x ilio
d e s o la to m e o m o n a s te rio si B a n u s fu isse t factus, sed a d m a io re s m e re fe ro .” A n d r e a F rancisci, b é lh á r o m k ú ti
a p á t, C sáktornyái v ik áriu s L ip p a y G y ö rg y e g ri p ü s p ö k , k a n c e llá rh o z (S z en tilo n a , 1639 a u g u s z tu s 12. és
V a ra sd , 1639 a u g u s z tu s 22.). P I. AS AR (14. j.) C a p sa X, N» 196, 9. cs., 149— 141 és 155— 157. fo l. F rancisci
338 T u so k Pé t e r

Borkovich ennek az írásának végére is hagy egy kis figyelmeztetést: a történtek bizo­
nyíthatóságára utal, ha arra kerülne a sor. A generális először tisztázza, hogy ő sem azt
írta, hogy a kriptában történt volna a sajnálatos összetűzés, hanem annak kapujában.
M ajd közli: „ahol azt állítja Nagyságod, hogy nem m aga küldte azon em bereket, én
hiszek N agyságodnak, mégis hatan közülük azt vallották, hogy Nagyságod küldte őket.
Neveiket jelen soraim ba szükségtelennek tartom elősorolni.”19
Ami Zrínyi személyes felelősségét illeti a vérengzésben, az ellentétes állítások kereszt­
tüzében nehéz konkrét feleletet adni. A bán azt is tagadja, hogy egyáltalán ő küldte vol­
na az em bereket, hat katonája ennek ellenére gazdájuk kifejezett utasítására hivatkozik.
Leginkább az a változat fogadható el, hogy katonái, ism erve uruknak a pálos piaccal
szembeni újabb keletű ellenérzéseit, „túlértelm eztek” egy kapott parancsot. Majd kevés­
bé tartva a Zrínyitől kijáró büntetéstől, m int a gyilkosság és szentséggyalázás vádjával
való törvény elé állítástól, a felelősségre vonás elől habozás nélkül u ru k palástja m ögé
bújtak. V allom ásuknak ez lehet a m agyarázata. A piactartás elleni fellépés katonai
önkényeskedéssel is párosult.
A forrásokat lemásoló pálos szerzetes megjegyzése szerint Zrínyi nem válaszolt
B orkovichnak, aki viszont elállt attól, hogy a Csáky László országbírótól kapott
felhatalm azás alapján nyomozást, m ajd pert indítson. Szándékai ism eretében ez csak
egyet jelen th et: a bán engedett a pálosok követeléseinek, akik cserébe hajlandók voltak
fátylat borítani az utólag valószínűleg m ár csupán sajnálatosnak m inősített véres esem é­
nyekre. A szerzetesek Zrínyivel történt kibékülésükről P. Georgius Jagachich Csáktor­
nyái supprior levele tudósít.20
Jagachich generálisának arról számol be, hogy (előbb ism ertetett) levelét Pál
lepoglavai vikárius utasításának m egfelelően P. K ristóf rendtársa kíséretében április 28-
án ad ta át a grófnak, aki m inderre a következő választ adta: „Én m ár sem m ilyen választ
sem fogok adni a generális atyának, mivel m ár három szor adtam írásban ezekről az
ügyekről, ha ism ét adnék, ezen a m ódon a végtelenségig folytatódhatna az eljárás.” Zrí­
nyi másik két leveléről nincs tudom ásunk, és mivel a fenti levelek végig korrespondeál-
nak egymással, egyelőre talány, mik is lehettek ezek. Jagachich a továbbiakban C sáktor­
nya u rán ak a pálosokkal szembeni m egváltozott m agatartását ecseteli: „Mégis azt írom
Főtisztelendőségednek, am it hallottam és láttam , jelesül hogy a méltóságos g ró f ú r jó
ú tra tért, sőt a legjobbra, egészen megváltozott, és jó t akar velünk cselekedni.” Szent
György napján (április 26.) ugyanis P. Cosmi tanácsára K ristóf testvérrel felkereste a
grófot, hogy boldog ü n n ep et kívánjanak neki és gratuláljanak Itáliából való szerencsés
visszatértéhez (Zrínyi R óm ában já rt, feltételezhetően az 1650-es jubileum i Szentév alkal­
m ából).21 A bán „elég jóságos tekintettel fogadta m indezeket, és udvartartása tagjainak

e g y é b k é n t z e n g g -m o d ru s i p ü s p ö k i k in e v e z é sé t k ifejezetten a Z rínyivel való jó k a p c s o la tá n a k k ö s z ö n th e tte

16 4 7 -b e n . ASV SS A N V 1’ (3. j.) JVa 102.
19 E L T E E K K A cta P a u ü n o r u m (M s Ab 154), t o m . 1, p a g . 315— 3 1 6 (A nnot. 88). L. Források 4. sz.
2(1 E L T E E K K A cta l’a u lin o r u m (Ms. Ab 154), t o m . 1, p a g . 31 7 (A n n o t. 88). L. Források 5. sz.
21 „ B án U ra m R o rn ab a m e n t P o stá n , el u a r iu k az in n e p e k r e , C h ia k to rn y a n m o st h o g y a tal iű tte m , m o n ­
d á k h o g y u ta n n a k u lte k a le u e le k e t, k ik et K a n isa ru l Í r ta m ...” K eglevich P é te r eg e rsz e g i k a p itá n y levele g r ó f
B a tth y á n y i A d á m fő k a p itá n y h o z (Z alaeg erszeg , 1650 á p rilis 15.). M O L B a tth y án y i család lt., M issiles
(P 1314), N 'o 2 4 .9 7 3 . A szen tév i z a rá n d o k la t, R ó m a b azilikáinak s az a p o s to ls íro k n a k fe lk e re sé se a teljes b ú c s ú
e ln y e ré se v ég ett, h a v a ló b a n e m ia tt u ta z o tt az Ö rö k V áro sb a, fig y elem re m é ltó m o m e n tu m a Z rínyi szem ély es
v alláso sság án ak , h ité n e k . M ás s z e m p o n tb ó l is ig e n e lg o n d o lk o d ta tó az 1650-es id ő p o n t: le h e t, h o g y a k ö ltő
 Z rínyi a p á lo so k tö rté n e té b e n 339

jelenlétében hozzáfűzte: Én m ár Tisztelendőségetek ellenében sem m it sem teszek, kész

vagyok szolgálni T isztelendőségeteknek m inden dologban, csak Istent im ádjátok értem .
J ó t fogok veletek tenni, csak kicsit várjatok.” Majd egy h o rd ó bort ajándékozott a
barátok asztalára és így folytatta: „K érem tisztelendőséged, várjon m ég egy kis ideig,
am íg teljesen és bizonyosan elm úlik a keletkezett felháborodás — m ind a piacot, m ind
Szent Jero m o s javadalm át22 nagyobb keggyel kapjuk vissza, m int gondoljuk” — zárja
levelét a Csáktornyái alperjel. Úgy tűnik, a róm ai zarándoklatnak kézzelfogható ered m é­
nyei is lettek. A levelezésről m ásolatot készítő ism eretlen szerzetes megjegyzésére: „Az
idő m utatja m ajd meg, m iképp válnak m indezek valóra” Zrínyi 1662. évi végrendele­
tének sorai adnak kései választ. A bán ugyanis a pálos m onostornak saját katonái által
m egszentségtelenített kriptáját választotta végső nyugvóhelyéül.23
A jelek szerint az ügyek vitelét a Zrínyivel konfliktusba keveredő Sellogovich vikárius
helyett átvevő Jagachich sorai a biztató fejlem ényeken túl m ég egy érdekes inform ációt
tartalm aznak. A KISBÁN által „Kozma atyá”-nak fordított C o s m i p áter valójában nem
más, m int Zrínyi tíz esztendővel korábbi m odrusi püspökjelöltje, Fr. Francesco Cosmi
da M ogliano, olasz m inorita misszionárius. A zajos botrányokba keveredett, és M ariani
zengg-m odrusi püspököt egyházm egyéjéből elüldöző m inoritát 1646-ban a bécsi nun-
cius aposztatának nyilvánította és börtönnel fenyegetve elparancsolta Zrínyi mellől.24
Jagachich alperjel tanúsága szerint azonban — kiközösítése ellenére — továbbra is Zrí­
nyi káplánja m aradt, sőt részt vett a bán és a pálosok összebékítésében.

az e m e ú ja b b itáliai u tazása so rá n sz e rz e tt, friss é lm é n y e it é p íte tte v o ln a b ele az 165 1-b en m e g je le n t Szigeti
Veszedelem v ég ső v álto zatáb a?
22 A c s á k to rn y a -s z e n tilo n a i m o n o s to rh o z ta rto z ó D rá v a m e n ti striciói (S trid o v a, S trig o v a) k eg y h ely a n é p ­
h it sz e rin t S z e n t J e r o m o s születési h e ly é n é p ü lt. KlSBÁN: A magyar pálosrend ( 1. j.j, 51.
23 A v é g r e n d e le t n a g y v o n a lú a n évi száz h o r d ó b o r t is a d o m á n y o z o tt a sz e n tilo n a i p á lo so k a sz ta lá ra , h o g y
tíz e s z te n d ő n k e re sz tü l votív m isé k b e n e m lé k e z z e n e k m eg Z rín y irő l és c sa lá d já ró l. Zrínyi Miklós összes művei.
II: Levelek, k iad . KLAN1CZAY T . — CSAPODI C s., B u d a p e s t 1958, 6 0 3 — 6 0 4 . A h e ly z e t r e n d e z ő d é s é re u ta l m é g ,
h o g y a k ö ltő d é d a p já n a k , G y ö rg y n e k a sz e n tilo n a i m o n o s to ro n , 1570— 1580 k ö z ö tt e lk ö v e te tt h a ta lm a s k o ­
d á s a it e g y k o rú feljeg y zések („ex d iv ersis a n n o ta tio n ib u s p e r P a tre s illius te m p o ris factis”) a la p já n 16 5 4 -b e n
ö sszeállító Iv a n o v ic h Pál p r io r g e n e rá lis eg y szóval se m té r ki a k ö z e lm ú lt e s e m é n y e ire . E x plurim is el gra­
vissimis violentiis, quas Comes Georgius Jilius Nicolai de Z rin in Szigelh interfecti, Avius vero modernorum Comitum Nico­
lai et Petri á Z rin diversis Temporibus et I j k ís in Monasterio nostro Sanctae Helenae supra C haktum iam fundati,
Bonisque et perlinenliis eiusdem perpetravit, nonnulla consignata. O S Z K K Fol. l.a t. 2 9 3 3 , 2. d ., to l. 2 0 7 r— 2 0 8 ' .
24 Az ítélet szö v eg e: D. FAKLATli: Illyrici Sacri Tomus Quartus. Ecclesiae Suffraganeae Metropolis Spalalinensis,
V e n e tiis 1 759, 141— 142. D a M o g lia n ó ra tö b b e k k ö z ö tt 1. M O L G alla F e re n c h a g y a té k a (P 2 088), 2 6. tétel/A ,
fol. 3 4 8 — 3 4 9 (9. d.); A P F S O C G vol. 85, föl. 3 1 7 r; M o l n á r A.: Olasz minoriták a X V II. századi Eelsn-Magyar-
országon, A etas 1 992/3, 56.
 T u so r P éter

Források

l.1
Csáktornya, Szent Ilona monostora, 1650 január 23.

Matthias Sellegovich csálitronyai vikárius Borkovich Márton pálos generálishoz

F.LTK f'.KK. A cta P a u lin o ru m (M s Ah 154), tó m . 1, p a g . 3 1 1 — 31 2 (A nnot. 88). — M ásolat."

Reverendissim e in C hristo Pater etc. Iam praeconceptam malitiam de Foro, idque

hodie, quae est 23 huius Dom inus Banus p er suos, plus quam Tyrannice exercuit,
superest destructio M onasterii, quam ille saepe ante an n u m occinebat, cui nisi m ature
et sine ulla cunctatione contra itum fuerit, valde tim endum ne accidat, cum et Spiritus
Dei veluti a Saulo ab ipso recesserit. T ragoediam similem quam ille contra nos nostros-
q ue hom ines peregit, percussiones, rapinas, vix in ullo C hristiano Principe vel M agnate
auditas, u t ante Fores ipsas Ecclesiae sanguinem effuderit, cum tali tum ultu et luctu
populi, u t nec ipsum Sacrum finiri potuerit. U nus ad m ortem usque vulneratus nom ine
Ioannes Fabianech: alteri u t pote Ioanni Poliak m anus sinistra fere totaliter am putata
eiusdem usum n u n q u am habiturus. Feci Protestationem tam p er saeculares personas,
quam p er Patres duos de his violentiis et iniuriis. N ebulonum nom ina, qui se dicebant
ab ipso D om ino Bano emissos ex Arce hic aliquorum subscribo. Iu an H iliachin Pastock,
P eter Zagerecz ex Ztrahoninech, A ndres Iuichanon Pastock, L o ü recz, M ihal Z trän,
S tephan Prlasichen zin. Hic et vulneravit nostros Colonos, fuere et alii hic non
specificati. Si Reverendissim a Paternitas V estra voluerit scribere D om ino Bano, sciat
om nino se nihil effecturum , nam ad scripta non respondet, im o contem nit, audientiam
denegat, iustitiam n on adm inistrat; quid ergo faciendum , nisi S uprem us Iu d e x a d e u n ­
dus, ad quem u t plena h abeatur inform atio, m itto Patrem G eorgium , cum ipse non
audeam tam cito, longo itineri m e com m ittere, tim endo graviora, ille quae audivit, et
oculis spectavit haud dubie m ulto plura, quam ego calamo exponere poterit, cuius iter
et sum ptus ne sint frustranei, etiam extrem a (cum et adversarius huius etiam anim i sit
con tra nos) tentanda, m axim e quousque F rater suus est ibi: Nos his interim ut inimicos
nostros, eo ru m q u e furiam conterat, Deum O m nipotentem , Sanctam qe Dei Genitricem ,
cui hic locus singulariter sacratus est, quem etiam in sum m is miseriis defendit, m odo
quoque d efendere velit, orabim us. D atum ad S. H elenam die 23 Ianuarii 1650.
Reverendissim ae Paternitatis Vestrae
Filiorum m inim us
Fr. Matthias Sellegovich m p.3

1 T e k in te tte l a r ra , h o g y m á so la tró l van szó, az. ira to k a t n e m b e tű h ív e n , h a n e m n é m i k o rre k c ió k k a l a

klasszik u s latin h ely esírása s z e rin t k özlöm . (Pl. a n év szó k n ál m e g h a g y ta m a n a g y k e z d ő b e tű k e t, a felső in ­
d ex szel jelzett rö v id íté s e k e t u g y a n o tt o ld o tta m fél.) Szó sz e rin ti fo rd ítá s t csak Z rín y i lev elén él a d o k .
2 A szö v eg fe le tt a k ö v e tk e z ő fe lira t ta lá lh a tó : „ L ite ra e P. V icarii C z a k a tu rn ie n s is.”
A szö veg u tá n a m á s o ló m egjegyzése: „ H a b ita h u iu s m o d i n o titia e x literis p ra e s e n tib u s R e v e re n d is ­
sim u s P a te r G e n e ra lis p r o tu n c N eo stad y re s id e n s , sin e m o ra p o stp o sitis aliis n eg o tiis V ie n n a m se c o n tu lit,
 Z rínyi a p á lo so k tö r té n e té b e n 341

2 .
Bécsújhely, 1650 február 3.

fíorkovich Márton pálos generális Zrínyi Miklós horvát bánhoz

E L T E KKK A cta I’a u lin o r u m (M s Ab 154), to m . 1, p a g . 312— 31 4 (A nnot. 88). — M á so lat.4

Illustrissim e Comes Dom ine

Dom ine et Patrone Colend,sslmc
Salutem cum precum demississima com m endatione.
In red itu m eo Lepaglaua iuxta debitum m eum quaesivi ex Praefecto D om ino G rego­
rio m ediante uno Patre de D om inationis Vestrae Illustrissim ae praesentia, qui asseruit in
N oua C uria D om inationem Vestram Illustrissim am com m orari, quam versus cum iter
dirigerem , intellexi cum anim i displicentia Illustrissim am D om inationem Vestram alio
transm igrasse, qua occasione libenter Dom inationi Vestrae Illustrissim ae praesens
obsequia religiosa detulissem. C aeterum accepi his diebus ingratum nuntium , Forum
nim irum hebdom adale, quod m ultis annis penes M onasterium N ostrum Sanctae H elenae
stetit, non solum avulsum , sed vigesima tertia proxim e praeteriti Mensis Ianuarii ibi­
dem hom ines nostros p er Famulos Illustrissimae D om inationis Vestrae invasos, ac in ipsa
Porta Caem iterii adeo lethalibus vulneribus confectos, ut sanguine ipsum C aem iterium ,
p er quod fuga sibi consulebant, et alia loca Divino servitio dicata cruentarint. H om ines
praeterea, qui ex antiqua devotione ad audiendum Dei V erbum eo confluxerant cir­
cum quaque dispersos, ut ob tum ultum eo ru n d em Sacrosanctum Missae sacrificium cantari
coeptum in suo cantu interrum pi debuerit. N on latet dubio procul D om inationem
Vstrani Illustrissim am , cum sit res clarissima, p e r supradictum M onasterium ac p e r Fratres
in eodem com m orantes fidem Catholicam fuisse conservatam , nullo Sacerdotum in tota
Insula5 existente, atque occasione praecitati Fori hebdom adalis hom ines, forte in vera
fide nutantes, consolidatos, m aiorem messem lucrandi anim as C hristo praebuisse, quod
et ad praesens Vicinum O ppidum et tota sane Insula in S acram entorum adm inistra-
tione ex p eritu r; clarum praeterea est Forum Samlac H elenae, ut alia om ittam , spectare
ad M onasterium , ac prim o p er Officiales Arcenses paucis ab hinc annis ereptum ; certe
coram T ribunali Divino strictissimam re d d en t rationem , qui facto vel consilio p er huius-
m odi iniurias, m ultas occasiones prom ovendae devotionis tollere ad n itu n tu r. Si Offici­
ales Illustrissim ae Dom inationis Ves,rae aliquam praetensionem , tam circa Forum , quam
alia occurrentia haberent, via legibus Divinis et hum anis conform i pro g red i deberent.
Praerogativis anim i et corporis, atque bonorum affluentia Illustrissim am D om inationem
Vestram a Deo O p timo Maximo dotatam , universi conspicim us, dignum etiam est, ut Viri
Religiosi die noctuque Deo psallentes sub protectione D om inationis Vestrac Illustrissim ae,

u b i o b te n to C o m p u ls o rio p r o E x a m in e e t d e p o s itio n e T estiu m s u p r a p ra e ta c ta s in iu ria s a Iu d ic e C u r ia e Re­

g ia e Illu strissim o D o m in o C o m ite L ad islao C zakj, e t h a b ito co llo q u io c u m Illu strissim o D o m in o C o m ite P e­
tr o à Z rin io K ratre e iu s d e m D o m in i U ani, p e r e u m sc rip sit lite ra s te n o ris s e q u e n tis.”
4 A levél elő tt: „P r. G e n e ra lis scribit Illu strissim o D o m in o B a n o .”
5 A M u ra k ö z t a C salló k ö zh ö z h a s o n ló a n ez e n a n é v e n nev ezték .
342 T u sor Péter

acl m entem F un d ato ru m , suis in pace fruantur. Serio iis om nibus a me im positum est,
ut iuxta Vocationis suae statum Illustrissim ae D om inationi Vcstrac se conform arent, et
certus sum signanter Patrem Vicarium Loci nil omisisse eorum , uti Illustrissim a D om ina­
tio Vcs(ra in sua infirm itate expertam se esse asseruit, Ego quoque pro m ea tenuitate feci,
et faciam, quae V oluntatis Dom inationis Vestrac Illustrissim ae esse intellexero, et quae
p io ru m F u ndatorum m enti consona fuerint. Q u ap ro p ter hum illi,nc rogo, d ig n etu r Illu­
strissima D om inatio Vcstra huiusm odi malis obviare, ac tantas iniurias Loco, Deo, Sanctis-
que eius illatas sua au thoritate vindicare, ne cogam ur, alias inviti, teste Deo aliud T rib u ­
nal convenire. Expectabo ab Illustrissima D om inatione Vestra certum ac favorabile
responsum , quam Deus O m nipotens ad Nominis sui gloriam prom ovendam , Patriae
fulcim entum et N ostri consolationem diu servet incolum em . D atum N eostadio die 3.
Februarii Anno 1650.
Illustrissim ae Dom inationis Vestrae

Servus in C hristo hum illim us

Fr. M artinus Borkovich m p.

P. S. In aliis, Illustrissim o Dom ino Comiti Petro m entem m eam aperui, idem Illu­
strissim us Dom inus Comes se gratiose obtulit ad com planandas res C iruenichenses vi
transactionis Posoniensis. A ddo superioribus, rogando hum illim e D om inationem Vestram
Illustrissim am de dicto Foro in prim is term inis reliquendo, ad m entem felicis rem in i­
scentiae Illustrissim i Progenitoris D om inationis Vestrac Illustrissim ae, simul etiam , ut Pa­
tres in suo recursu benignam aurem , uti hactenus, experiantur, cum alter ibidem non
sit p ra eter D om inationem Vcstrain Illustrissimam, cui sua gravam ina exponere possint.

3.
Nova Curia, 1650 február 18.

Zrínyi Miklós horvát bán Borkovich Márton pálos generálishoz

E I.T E EK K A cta P a u lin o ru m (M s Ab 154), to m . 1, p a g . 314— 315 (A nnot. 88). — M á so lat.6

Reverendissim e Dom ine Pater

Salutem et m ei7 com m endationem .8
H abuissem ego m ulta, de quibus conqueri potuissem Reverendissim ae D om inationi
Vestrae contra Patres M onasterii Sanctae H elenae9 hic in Insula. N on dubito illos praeoc­
cupasse anim um Reverendissim ae Dom inationis Vcstrae, nam ad simplicem illorum infor­
m ationem , m ihi m ulta m inatur, praesupponens ea om nia vera esse, de quibus illi me

A levél fe le tt a m á s o ló fe lira ta : „ R e sc rip tu m a b Illu strissim o D o m in o B a tto .”

' A szem ély es n é v m á s genitiviusa visszah ató egyes szánt első szentélyű n é v m á s k é n t, vagy e llip tik u s sz e r­
k esztés a servitii szó elh ag y ásáv al.
8 Az uccusalmus e k o rb a n — v é le m é n y e m s z e rin t — eg y á lta lá b a n m á r e lh a g y o tt pnst e lö ljá ró sz ó v o n z a tú .
9 A C s á k to rn y a k ö zv etlen k ö z e lé b e n ta lá lh a tó S z e n t Ilo n a k o lo sto r.
 Z rínyi a p álo so k tö rté n e té b e n 34 3

accusarunt, sicque ego iam frustra novas querelas adducerem , hoc saltem paucis res­
p o n d ere ad literas Reverendissim ae Dom inationis Vestrae volui.
F orum illis10 nullum acceptum est, iussi sunt tam en mei hom ines singulis Dominicis
diebus C hiaktorniae com parere. T um ultus autem illius quem scribit Reverendissim a
D om inatio Ves,n' nulla causa sum, nec ex scitu m eo satellites illi, ibi fuerunt; sed nec illos
culpam habere audio, nisi forte illa esset, quod se occidi non perm iserint hom ines no­
stri, et hoc procul a Cim iterio fuit. Nec credibile est apud prudentes, quod duo, unam
m ultitudinem hom inum aggressi fuissent. C uret Reverendissim a Dom inatio Vestra sine
passione inquiri super hoc facto, similiter et ego faciam. Si mei hom ines causa istius
tum ultus fuerint, ultra vulnera, quae ibidem acceperunt, etiam ulterius poenam patien­
tur. C oncludo iam et dico, quod Dom us Dei non est Dom us N u ndinarum , sed O ratio­
nis, hoc etiam Canones dictant, et boni P atres," huic se accom m odare deberent, etiam
ultro.
In reliquo Reverendissim am D om inationem Vestram bene valere cupio. In C uria n o ­
va12 die 18. Februarii 1650.
R everendissim ae Dom inationis Vestrae

Amicus paratissim us

C. Nicolaus a Zrin m p.

M agyar fordítása:

F ő tisz te le n d ő U ra m , Atyám !
Ü d v ö z le te m és m a g a m n a k a já n lá sa [u tán ].
Sok d o lo g le tt v o ln a, am ely m ia tt p a n a s z k o d h a tta m v o ln a F ő tisz te le n d ő s é g e d n e k az itte n i, m u ra k ö z i
S z e n t I lo n a m o n o s to r a ty á ira . N e m k é tle m , h o g y ők m á r lefo g lalták F ő tisz te le n d ő s é g e d szívét, m ivel p u s z ta
h íre s z te lé s ü k re s o k m in d e n n e l fe n y e g e t e n g e m , e lő re feltételezve, h o g y m in d a z o n d o lg o k , am ellyel v á d o ln a k
ig azak , és így é n m á r h iá b a h o z n é k e lő új p a n a s z o k a t, c s u p á n e n n y it a k a ro k r ö v id e n F ő tisz te le n d ő s é g e d lev e­
lé r e válaszul a d n i.
A zo k tó l e g y p ia c sem le tt elvéve, h a n e m e m b e re im a z t a p a ra n c s o t k a p tá k , h o g y az eg y es v a s á rn a p o k o n
C s á k to rn y á n je le n je n e k m eg . A zon z a v a rg á sn a k p e d ig , a m e ly rő l F ő tisz te le n d ő s é g e d ír, o k a n e m v agyok, és
azo k a csatló saim tu d to m n é lk ü l v oltak o tt; h a n e m úg y h a llo m , h o g y ők sem k ö v e tte k el v é tk et, h a ta lá n azt
n e m , h o g y n e m h a g y tá k m a g u k a t lev ág atn i e m b e re in k , és ez a d o lo g a k rip tá tó l m essze tö r té n t. B ölcs e m b e ­
r e k n é l a lig h a talál h ite lre , h o g y k e tte n tá m a d ta k v o ln a e m b e re k egész so k a sá g á ra . N y o m o ztasso n F ő tisztelen -
d ő sé g e d e lfo g u ltsá g n é lk ü l e b b e n az ü g y b e n , m a g a m is h a s o n ló a n fo g o k c se le k e d n i. H a e m b e re im vo ltak
a n n a k a z a v a rg á s n a k o k o zó i, a se b e k e n tú l, a m e ly e k e t o tt sz ere ztek , to v áb b i b ü n te té s t fo g n a k e lsz e n v e d n i.
B e fejeze m m á r és a z t m o n d o m , h o g y az. Iste n h á z a n e m a v á sá ro k h á z a , h a n e m az im á d sá g é , e z t írjá k e lő a
sz e n t k á n o n o k is és a j ó a ty á k n a k m a g u k tó l is e h h e z k e lle n e ta r ta n iu k m a g u k a t.
V é g e z e tü l k ív á n o k F ő tis z te le n d ő s é g e d n e k j ó e g észsé g et. N o v a C u ria , 1650 f e b r u á r 18. n a p já n .
F ő tisz te le n d ő s é g e d
leg k észség e seb b b a rá tja
G r ó f Z rínyi M iklós s. k.

10 A sz en tilo n a i p álo so k tó l.
11 A sz e n tilo n a i p álo so k .
12 N o w e D w ori.
344 T u s o r Pétk r

4.
Bécsújhely, 1650 április 8.

Borkovich Márton pálos generális Zrínyi Miklós horvát bánhoz

E L T E E K K A cta P a u lin o ru m (M s Ab 154), to m . 1, p a g . 315— 3 1 6 (A nnot. 88). — M á so la t.13

Illustrissim e Comes Dom ine

Dom ine et Patrone Colendissimc
Literas Illustrissim ae D om inationis Vestrae e Nova C uria 18 Februarii ad m e datas
cum ea, qua decuit reverentia prim o die 5ta C urrentis Mensis accepi, iis perlectis non
potui diu differre iustificadonem , m e videlicet nullas aliquando m inas literis ad Illustris­
sim am D om inationem Vestram datis inseruisse, vel inserere cogitasse, naturae solum m odo
instinctum secutus sum, quae suggerit m odum laesis, suae afflictioni qu aeren d i rem e­
d ium et levam en o p o rtu n u m . Fratres mei si Illustrissim am D om inationem Vestram offen­
d e ru n t, d u m m odo Illustrissim a D om inatio Vestra causas dignata fuerit aperire, poenas
debitas n o n evitabunt. P orro ex quo hom ines p ro h ib en tu r accedere ad M onasterium ,
n o n leviter hac occasione ibidem devotionis augm entum dim inuitur, ac F orum hebdo­
m adale tollitur, quod a m ultis annis penes M onasterium stetit, licet Insula haeresi fuerit
deferta. Scit optim e Illustrissim a Dom inatio Vestra Iuribus Regni re p u g n are novam
quam libet Fori erectionem , nisi in ea distantia et eo m odo, quem Articuli praescribunt,
instituatur. D om um Dei non esse D om um N undinarum fatendum sane, F orum tam en
ad Sanctam H elenam seu M onasterium fieri solitum, orationem et obsequium Deo debi­
tum no n solum n o n impedivisse, sed potius m ultum promovisse clarum est; atque adeo
usum ipsius hactenus servatum Deo gratissim um extitisse. V eniens quondam ex Vnga-
ria Reverendissim us Dom inus Benedictus Vinkouich Episcopus Zagrabiensis eo tem p o ­
re, quo Illustrissim a D om inatio Vestru feliciter ex Italia redierat, dicebat se ad instantiam
nescio cuius Parochi, licet invitum , fecisse m entionem de translatione Fori, asseruit ille
Illustrissim am D om inationem Vestram habita a suis inform atione respondisse, id se non
posse facere, tum ob populi illuc concurrentis devotionem , tum quod Illustrissim ae
D om inationis Vestrae Antecessores id attentare non voluerint. Q u a p ro p ter iterato hum il­
lime rogo Illustrissim am D om inationem Vestram p ro praefati Fori hebdom adalis restituti­
one, nos enim in conscientia ten em u r ad similia p ro viribus prom ovenda, consequenter
soliciti esse debem us, de retinendis Sara:tae H elenae N undinis, cum ab antiquo penes
M onasterium fuerint. Res patratas nec ego dixi in Cim iterio, sed in Porta eiusdem :
veru m nec in ipso Foro, nec in T errito rio M onasterii similia attentari deb u eru n t. Ubi
asserit Illustrissim a D om inatio Vestra se hom ines illos non misisse, credo Illustrissim ae
D om inationi Vestrae, sex tam en illorum fassi sunt, se ab Illustrissim a D om inatione Vestra
missos, q u o ru m nom ina non duxi praesentibus inserenda. Servet Deus Illustrissim am

13 Felirata: „Ad h a s [ti. Z rínyi lev elére] P r. G e n e ra lis re s c rip s it sic.”

 Z rín y i a p álo so k tö rté n e té b e n 345

D om inationem Vestram diu felicissimam, cuius patrocinio et protectioni me Fratresque

m eos hum illim e com m endo.
Neostadio die 8va Aprilis Anno 1650.14

5.
[Csáktornya, Szent Ilona monostora,] 1650 április 28.

Jagachich György csáktornya-szentilonai alperjel Borkovich Márton pálos generálishoz

E L T E E K K A cta P a u lin o ru m (M s A b 154), to m . 1, p a g . 317 (A nnot. 88). — M ásolat.

R everendissim e in C hristo Pater etc.

Literas quas R everendissim a Paternitas V estra Illustrissim o Com iti Bano scripsit, uti
m ihi R everendus P. Paulus Vicarius Lepaglauensis com m isit cum Patre C hristophoro
praesentavi 28 Aprilis. Ad quas hoc responsi dedit Dom inus Comes. Ego iam nullum
responsum dabo Patri Generali, quia iam dedi ter scribendo eidem in his negotiis, si ite­
ru m d arem , hoc m odo processus esset in infinitum . Hoc tam en, quod audivi et vidi,
scribo Reverendissim ae Paternitati Vestrae, nim irum Illustrissim um D om inum Com i­
tem esse in bona via, imo in optim a, totum que in alium m utatum , nobisque eum bene
velle facere. In Festo S. Georgii cum ex persuasione Patris Cosmi cum Socio P. C hristo­
p h o ro eum adiissem, illique Festa felicia et prosperum ex Italia reditum aggratulatus
fuissem benigno satis vultu om nia excepit, haec coram om nibus Aulicis subinferens. Ego
iam co ntra Vestras Reverentias nihil habeo: paratus sum Vestris Reverentiis inservire in
om ni negotio, saltem Deum p ro m e oretis. Ego benefaciam vobis, m odicum expectetis.
Eo etiam tem p o re un u m Vas Vini donavit pro mensa. Rogo Reverendissim am P ater­
nitatem V estram , supersedeat m odico tem pore, donec cesset totaliter indignatio con­
cepta, certissimo, et F orum et Benefiuum Sancti H ieronym i cum m aiori gratia, quam p u ta ­
m us recipiem us. Scio quid scribo etc.15

14 A levél u tá n : „ S u p r a R e sc rip tu m h o c n ih il h a c te n u s a c c e p tu m e s t a D o m in o B a n o , n e c e tia m q u id p ia m

fa c tu m V ig o re C o m p u ls o rii p r o d e p o s itio n e T e s tiu m s u p r a m e m o r a ti, q u ic q u id s e c u tu m fu e rit alibi n o ta b i­
tu r , in te r im p la c e t in s e re re , q u id s c rip s e rit P. S u p p r io r C z a k tu rn ie n s is circ a id e m n e g o tiu m .”
15 A m á so ló m eg jeg y zése: „H a e c d e s u m p ta ex literis P. G eo rg ii la g a c h ic h S u p p rio r is C z a k tu rn ie n s is scri­
p tis d ie 28 A p rilis A nno 1650. T e m p u s m o n s tra b it, q u o affe ctu h a e c p r o la ta f u e r in t.”
 G . Et é n y i N ó r a

N ém et hírek — magyar törekvések

A magyar főméltóságok török elleni politikája az 1663— 1664-es német újsághírekben

1661 szeptem berének közepén m egjelent egy négy oldalas ném et nyelvű nyom tatott
hírlevél, melyben részletesen tudósítottak Louis de Souches generális 1661 szeptem ber
4-én, T atáról indított sikeres török elleni akciójáról.1A leírásban pontosan rögzítették az
esem ények helyét és idejét, m iként és hol gyülekeztek Souches csapatai, valam int E ster­
házy Pál és a fiatalabb Batthyány körülbelül 5000 fős hadai, továbbá hogy m iként tarto t­
tak hadi tanácsot a szabad ég alatt, hogyan keltek át a Vértes erdején — közölve a hegy
nevének fordítását is — m iként értek a m agyar előcsapatok estére, a fősereg pedig haj­
nali hat ó rára Zsámhék környékére. A tudósítás nem is elsősorban a kisebb jelentőségű
hadi siker, Zsámbék visszafoglalásának, illetve a Palánka, Adony és Vác környéki p o r­
tyázásoknak a m egörökítése miatt igazán figyelemre méltó, hanem a leírás részletessége
okán. A kiadványban ugyanis nem csak m agukat a hadi jelentőségű inform ációkat adták
közre, m int amilyen a vállalkozásban résztvevő erők nagysága, Zsámbék ostrom ának és
bevételének m ódja, vagy a D una magas vízállása, ami az átkelést akadályozta, hanem a
sereg vonulása közben látott környékbeli véghelyek, mezővárosok, szép fogadók, b o r­
term ő vidékek állapotát is rögzítették. Ezeknek az olcsó form átum ban kiadott korabeli
újságoknak az értékét éppen az adja, hogy széles körben, közérthető m ódon tették
hozzáférhetővé a szerte Európából érkező híreket.
A koraújkori Magyarországról m egjelentetett korabeli újságkiadványok történeti és
irodalom történeti jelen tőségére már az APPONYI-féle gyűjtem ény m egjelenése is felhívta
a figyelm et, napjainkban pedig új lendületet kapott a koraújkori magyar vonatkozású
propaganda- és újságkiadványok kutatása.2 Az 1660-as évek erdélyi és m agyarországi
török elleni küzdelm ének óriási nem zetközi visszhangját már SzÉCHY KÁROLY, PERJÉS

1 A usführliche Relation Von Ihre Excell: H errn Generalen Feldt-Zeugmeislem Barmi de Souches untergebene Armee
Neben unterschidlkhen Extract-Schreiben auss U ngarn / A nno 1661. O SZK R égi N y o m ta tv á n y o k T á r a ( = R N y T ),
R ö p la p o k ( = R ö p l ), N s 6 0 1 /b (m ik ro film a p r á g a i S tra h o v k ö n y v tárb ó l).
2 APPONYl S.: Hungarica. M agyar vonatkozású külföldi nyomtatványok I —II, B u d a p e s t 1900— 1902; L. DÉZSI:
H u n g á riá i. U ngarn betreffende im Auslände gedruckte Bücher un d Flugschriften I II— IV . N eue Sam m lung I— II,
M ü n c h e n 1926— 1927; H u bAY 1.: M agyar vonatkozású külföldi nyomtatványok az Országos Széchenyi Könyvtárban,
B u d a p e s t 1948; KÖPECZI B.: „Magyarország a keresztlénység ellensége.” A Thnköly-felkelés az európai közvéleményben,
B u d a p e s t 1976. A Z rínyivel k ap cso lato s k iad v á n y o k k ö zü l az egyik leg fo n to sab b : A ngol életrajz 'Zrínyi Miklósról,
London 1664 (Z rínyi K ö n y v tá r 2), k iad . KOVÁCS S. I „ bev. PÉTER K ., fö rd . B ukovszky A .— G ö m ö ri É .— R ab
A .— Z ajkás P ., B u d a p e s t 1987; KÖPECZI B. — 1 AKNAI A . (H rsg g .): L aurus Austritten-H ungarica. Literarische Gat­
tungen u n d Politik in der zweiten H älfte des 17. Jahrhunderts, B u d a p e s t— W ien 1988. N agy je le n tő sé g ű a w olfen-
b ü tte li k ö n y v tá r m a g y a r v o n a tk o z á sú k ataló g u sa: S. K. NÉM ETH: Ungarische Drucke m úl H ungarica 14 8 0 —
1720. Katalog der Herzog A ugust Bibliothek W olfenbüttel I— III, M ü n c h e n — N ew Y ork— L o n d o n — P aris 1993.
 A RÖVIDÍTÉSEK JEGYZEKE*

A PF A rchivio sto ric o tlella S acra C o n g ra g a z io n e p e r l’E v an g elizzazio n e d ei Po p o li d e

« P ro p a g a n d a Fide»
SOCC. S e rittu re O rig in a li rife rite nelle C o n g re g a z io n i G e n e ra li
A R SI A rch iv u m H isto ric u m S ocietatis le su
A SV A rchivio S e g re to V atican o
15M B ritish M u se u m
B SB M B a y erisch e S ta a tsb ib lio th e k M ü n c h e n
Cl H Corpus luris H ungarici. M agyar törvénytár I— V II, B u d a p e s t 1896— 1900
CSEL Corpus scriptarum ecclesiasticorum I/U m orum , V in d o b o n a e 1866skk
CSHM Corpus slalulorum H u n g ariae, municipalium. A magyar törvényhatóságok jogszabályainak
gyűjteménye I — V, szerk . KO LOSVÁRI S .— ÓvÁRY K., B u d a p e s t 1885— 1904
E L T E (E K K ) E ötvös L o rá n d T u d o m á n y e g y e te m (E g y etem i K ö n y v tá r K é z ira ttá r)
HK Hadtörténelmi Közlemények, B u d a p e st 1888— 1943; új fo ly am 1 9 5 4skk
ItK Irodalomtörténeti Közlemények, B u d a p e s t 1891skk
KAL K olozsvári Á llam i L ev éltár
K V I. Kassai V áro si L e v éltár (A rchív M esta Kosíc)
LK Levéltári Közlemények, B u d a p e s t 1923skk
LSz Ijrvéltári Szemle, B u d a p e s t [1951] 1961skk
MGH M onum enta Germaniae Historica, B ero lin i— H a n n o v e r a e — M o n aci 1826skk
SS Scriptores (in folio), 1877— 1919
SS r e r. M ero v . Scriptores rerum M erm ingicarum , 1885— 1920
P o e ta e Poetae L atini medii a m i, 1881skk
MHH M onum enta H u n g ariae Historica. M agyar Történeti Emlékek
1) D Diplomataria
MC M onum enta Comiti/dia
EO E Erdélyi Országgyűlési Emlékek I— X XI, szerk. SZILÁGYI S., B u d a p e st 1875— 1898
MOE Magyar országgyűlési emlékek történeti bevezetésekkel, szerk. F r a k n Ó I V.— KÁROLYI Á.
M K sz M agyar Könyvszemle, B u d a p e st 1876skk
MNM M ag y ar N e m z e d M ú z eu m
MÓL M ag y ar O rsz á g o s L ev éltár
AL A b s z o lu tiz m u sk o r L ev éltár
HL H e ly ta rtó ta n á c si L ev éltár (M agyar királyi h e ly ta rtó ta n á c s)
MKA M a g y a r K a m a ra A rch ív u m a
DK D ip lo m atik ai K én y k ép g y ű jtem én y
DL D ip lo m atik ai L ev éltár
M SHSM M onum enta Spectantia Historiam Slavorum M eridionalium , Z a g ra b ia e 1868— 1916
M T A ( KK) M ag y ar T u d o m á n y o s A k ad ém ia (K ö n y v tá rá n a k K é z ira ttá ra )
ÖNB Ó s te rre ic h isc h e N atio n alb ib lio th ek
Ö S tA Ö ste rre ic h isc h e s S taatsa rch iv
KHKA K inanz- u n d H o fk a m m e ra rc h iv
H H S tA H a u s-, H o f - u n d S taatsarch iv
KA K rieg sarch iv
O S Z K (K ) O rszág o s S zéchényi K ö n y v tár (K ézirattá r)
PL P rím ási L ev éltár
PL Palrologiae cursus completus. Series Latina I— CCXX1,e d . J.-P . MlGNK, Parisiis l.u te-
tio ru m 1844— 1855
PRO Public R e c o rd O ffice
TSz Történeti Szemle, B u d a p e s t 1912— 1930; Történelmi Szemle,B u d a p e s t 1958skk
T1' Történelmi T ár, B u d a p e s t 1878— 1899; új folyam 1900— 1911
UBM U n iv e rsitá tsb ib lio th e k M ü n c h e n

* A M Ó L sz ek ció jelö lések re 1. B u ZÁSI J . (szerk.): A M agyar Országos leniéhár [araijainak és állagainak jegyzéke,
B u d a p e s t 1996. S z in tén n e m o ld o ttu k fel a kön y v észeti, levéltári és eg y éb rö v id íté s e k e t (h rs g ., h .n ., fok, stb.).
TATJANA GUSSAROVA: A vallási kérdések vitáinak légköre a m agyar országgyűléseken a 17. század el­
ső fé lé b e n ............................................................................................................................................................................. 308
BlTSKEY ISTVÁN: Pázm ány és Z rínyi................................................................................................................................... 320
TUSOR PÉTER: Zrínyi a pálosok történetében. A pálosok csáktornya-szentilonai piaca körüli csetepaté 333
G . Et ÉNYI NÓRA: N ém et hírek — m agyar törekvések. A m agyar főm éltóságok török elleni politikája
az 1663— 1664-es n ém et újság h írek b en ......................................................................................................................346
NÉMETH S. K a ta lin : K iadadan feljegyzés J. J. R edinger m agyarországi ú tjá ró l..................................................358
G ranasztőí G yörg y : N agyszom bat házai a középkor és a barokk között (Részlet)............................................368
N é m e t h ISTVÁN: A dalékok a felső-m agyarországi városszövetség különleges bírói fó ru m án a k törté­
n e té h ez (Jo h a n n Stöckel kisszebeni bíró sikkasztási ü g y e )................................................................................... 379
SZÉKELY G y örg y : Fények és árnyak a 17. századi lengyel városfejlődésben..........................................................388
K laniczay GÁBOR: A boszorkányüldözés Közép- és K elet-E urópában (Vázlat egy összehasonlító átte­
kintéshez) ..............................................................................................................................................................................399
I m reh ISTVÁN: R endtartó, önigazgató közösségek a S zékelyföldön.........................................................................417
JANKOVICS JÓZSEF: B ethlen Miklós k ét levele Luigi F erd in an d o M arsilihez..........................................................428
LINDA a n d Marsh a F re Y: T h e Confessional Issue in Intern atio n al Politics: T h e Rákóczi In su rre c tio n 432
KÖPECZI BÉLA: A 18. századi A nglia m agyarságképe......................................................................................................442
GALAVICS GÉZA: A költő A m adé László k e rtje ...................................................................................................................451
JÓSVA1NÉ D ank Ó KATALIN: Patak k e rtje i...........................................................................................................................462
CSETRI ELEK: W esselényi István instrukciója m énesm esterének 1731-ből............................................................. 469
IFJ. Barta JÁNOS: A sprem ont Já n o s G obert g ró f Z em plén megyei birtokai és jövedelm ei a 18. század
v é g é n ......................................................................................................................................................................................478
F ür La jo s : A berceli zenebona, 1 7 8 4 ..................................................................................................................................494
TAMÁSI EDIT: Volt egyszer egy Józseffalva........................................................................................................................ 508
SzÁNTAY ANTAL: A lom bardiai könyvkiadás helyzetéről (Forrásközlés)................................................................... 520
JAKÓ ZSIGMOND: B urián Pál (1790— 1860), E rdély első a n tik v á riu sa .......................................................................523
H erm a nn RÓBERT: A szabadságharc h a d tö rté n é sz e i.....................................................................................................536
EGYED ÁKOS: Ja k a b Elek tö rté n e tírá sá ró l...........................................................................................................................558
N IEDERHAUSER E m il : N éhány m egjegyzés a h isto rio g rá fiáró l....................................................................................569
LÁSZLÓ PÉTER: Uses o f ‘State’, ‘N ation’ a n d ‘N ational M inority'................................................................................ 573
G latz FERENC: T erm észetes és kényszerm igrációk (1867— 1990).............................................................................581
P raznovs /.KY MIHÁLY: A szép Fenyvessy Feri — M ikszáth-hős a m agyar p a rla m e n tb e n ..................................585
HARASZTI-TAYLOR É va : Egy b rit diplom ata M agyarországon a m ásodik világháború u tá n (Sir Alvary
D ouglas Frederick G ascoigne G. B. F.. 1893— 1970)................................................................................................ 593
B o r iá n ELRÉD OSB: A keresztény nevelés alapkérdéseiről. T ö rté n elm i indíttatású eszm élk ed és....................600
MŐSER ZOLTÁN: Égi és földi ü z e n e te k .................................................................................................................................615

A rö v id íté se k je g y z é k e ........................................................... 621

R. V árkonyi Á gnes m űveinek bibliográfiája (1951— 1997) (összeállította THOROCZKAY G á b o r ) ...................623
C o n te n ts ....................................................................................................................................................................................... 642