Hadi és más nevezetes történetek

Tanulmányok Veszprémy László tiszteletére

Veszprémi 1-356_id4.indd 1 2018.03.02. 13:37:19

Veszprémi 1-356_id4.indd 2 2018.03.02. 13:37:19
 Hadi és más nevezetes történetek

Tanulmányok Veszprémy László tiszteletére

Szerkesztette
Kincses Katalin Mária

HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum

2018

Veszprémi 1-356_id4.indd 3 2018.03.02. 13:37:19

 A kiadásért felel
Dr. Kovács Vilmos ezredes,
a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka

Felelős szerkesztő
Kincses Katalin Mária

A borítót a bécsújhelyi Missale iniciálé-motívumkincsének felhasználásával

Szabó Emese tervezte

© Szerzők, 2018
© HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, 2018

ISBN 978-963-7097-87-4

A kötetet gondozta a Line Design Kft.

Veszprémi 1-356_id4.indd 4 2018.03.02. 13:37:19

 Tartalom

Lectori Salutem! . .......................................................................................................................... 9

B. Halász Éva: „Prothonotarius et vicesgerens domini... bani”. Az Anjou-kori ítélőmesterek

mint báni helyettesek és okleveleik ........................................................................................ 11
B. Szabó János: Koppány népe, hej! Symigtől, Symegig, Koppány duxtól Bulcsu
karchaszig – kései széljegyzetek a „Somogy-vitához” . .......................................................... 18
Bagi Dániel: Szeniorátusi trónöröklés vagy harc a gyámi pozícióért?
Adalékok Béla herceg és I. András vitájához . ....................................................................... 24
Bagi Zoltán Péter: Egy elfeledett ostrom: Zrínyi Miklós Csázma elleni támadása 1557-ben ..... 37
Balla Tibor: Osztrák–magyar részvétel a központi hatalmak által megszállt Románia
katonai kormányzásában, 1916–1918 . ................................................................................... 43
Balogh Máté: Az 1646–1647-es pozsonyi országgyűlés egy résztvevő szemével.
Felsőkáldi Káldy Ferenc levelei dominuszának, Batthyány I. Ádámnak ............................... 51
Bárány Attila: Nyugati követek Bodrogban – Wyllermus, a francia király fratere ...................... 66
Bubnó Hedvig: „Unum cum omnibus habet societatem”. A számok szerepe
Szent Ágoston De musica című művében . ............................................................................. 73
C. Tóth Norbert: Bakóc Tamás kölcsönei a királynak .................................................................. 81
Csikány Tamás: Egy valóságos ballada ........................................................................................ 92
Draskóczy István: A máramarosi sókamara sorsa 1458–1490. Megyetörténet – hadtörténet? ... 101
F. Romhányi Beatrix: És ha mégis tudtak számolni? Avagy: hány katona kell az ország
védelmére?............................................................................................................................. 106
Fedeles Tamás: Ad limina beatorum Petri et Pauli apostolorum.
Magyar prelátusok szentszéki látogatásai a középkorban . .................................................. 117
Feld István: Várak a terepen – várak az írott forrásokban. Északkelet-Magyarország
vártopográfiai kutatásainak eredményeiből ......................................................................... 133
Forgács Márton: A Gaznavida Birodalom hadszervezete ...........................................................145
Germuska Pál: Magyar katonai segítségnyújtás az arab országoknak az 1973-as
Jom Kippur háború idején . .................................................................................................. 152
Grzesik, Ryszard: Chronica Polonorum as One of the Basic Sources
of the Hungarian–Polish Chronicle .................................................................................... 157
Györkös Attila: „Melákok”. Egy francia család a késő középkori Magyarországon ................... 163
Gyulai Éva: Pallas Reckheimben – Theodoor Amand Caenen Rákóczi Juliannához
szóló üdvözlő verse (Maastricht, 1706) . .............................................................................. 169
Hajdu Tibor: Fejérváry Géza jelentése kiküldetéséről a Nordarmee-hoz
a königgrätzi vereség után . .................................................................................................. 190
Hermann Róbert: Egy hiányzó fejezet – Kazinczy Lajos hadosztályparancsnoki
tevékenysége 1849 februárjában . ......................................................................................... 192

5

Veszprémi 1-356_id4.indd 5 2018.03.02. 13:37:19

 Tartalom

Horn Ildikó: Báthory István apródjai ......................................................................................... 203

Horváth Miklós: Adalékok a Kádár-csoport 1956–1957-es legitimitásának és a formálódó
hatalom jellegének értékeléséhez ......................................................................................... 209
Hunyadi Zsolt: Törésvonalak: a johannita magyar–szlavón rendtartomány
a szkizma idején ................................................................................................................... 216
Irásné Melis Katalin: A pesti XVIII. századi katonai építkezések régészeti kutatása . .............. 222
Kemény Krisztián: A kétszer elfogott cs. kir. lovasüteg. Jelentések, visszaemlékezések
és kitüntetési javaslatok az 1849. március 5-i szolnoki ütközet emblematikus
fegyverténye kapcsán ........................................................................................................... 230
Kincses Katalin Mária: A forradalom fogalmának értelmezése a polgári gondolkodásban
az 1910-es években a Nyugat című folyóirat publicisztikájának kiragadott példái
alapján (vázlat) ..................................................................................................................... 241
Kiss Gábor: Nemi betegségek és az osztrák–magyar haderő az I. világháborúban .................... 248
Kiss Gergely: Kuno pápai legátus és Magyarország az elbeszélő források tükrében . ................. 253
Kocsis Annamária: A kora újkori Szabolcs és Szatmár vármegyei boszorkányperek
a számok tükrében ............................................................................................................... 263
Kordé Zoltán: XI. századi uralkodóink idegennyelv-ismeretéről ............................................... 271
Kovács Vilmos: A magyar haderő felszerelésének lehetőségei a bledi egyezmény
(1938) előtt ........................................................................................................................... 279
Körmendi Tamás: „Midőn télidőben a németek elpusztításának szándékával útra kélt”.
Szent László király állítólagos 1079-i német hadjáratáról és Guden oklevelének
keltezéséről .......................................................................................................................... 292
Kranzieritz Károly: Korai Oszmán rablótámadások ................................................................. 298
Krámli Mihály: A karakktól a sorhajóig. A tengeri hadviselés átalakulása, 1490–1670 . ........... 307
Lázár Balázs: Szolgálati panasz 1755-ből ................................................................................. 314
M. Szabó Miklós: A szovjet Déli/Dél Hadseregcsoport tevékenységének főbb elemei
a „Duna” gyakorlat/hadművelet során az 1968. április 8. – november 15.
közötti időszakban . ............................................................................................................. 318
Marosi Ernő: Az esztergomi palotakápolna figurális oszlopfője . .............................................. 325
Mészáros Kálmán: Három lakodalom a Rákóczi-szabadságharc idején.
Források Ráday Pál és Kajali Klára, Ráthonyi János és Nagyidai Anna,
valamint Korláthkeőy László és Ottlyk Julianna házasságkötéséhez .................................. 336
Mészáros Orsolya: A középkori üvegkészítés fémeszközei ......................................................... 344
Mikó Gábor: Quadripartitum-problémák .................................................................................. 357
Nagy Balázs: Uralkodói évfordulók és kutatástörténet: Luxemburgi IV. Károly
az újabb történeti irodalomban ............................................................................................ 366
Ortner, M. Christian: Der Seekrieg in der Adria 1866. Österreich und „seine“ Kriegsmarine . 374
Petrovics István: Temesváriak a középkori Borsod megyében: Mihály miskolci plébános
és testvére, Miklós ............................................................................................................... 389
Pintérné Kazán Beáta: Anonymus műve a szlovák történetírásban a XIX. és XX. században . 397
Piti Ferenc: Árpád-házi uralkodók oklevelei XIII–XIV. századi okiratokban .......................... 400
Polgár Balázs: Az 1526. évi mohácsi csata régészete és a kutatás újabb perspektívái ................ 405
Pollmann Ferenc: A dolovai csata ............................................................................................... 416
Pósán László: A Német Lovagrend részvétele János Albert lengyel király 1497. évi
moldvai hadjáratában ........................................................................................................... 421
Rauchensteiner, Manfried: Fremde im eigenen Land. Flüchtlinge in Österreich-Ungarns
letztem Krieg ....................................................................................................................... 432

6

Veszprémi 1-356_id4.indd 6 2018.03.02. 13:37:20

 Tartalom

Ravasz István: A XX. századi világháború első hősi halottja ................................................... 438
Réfi Attila: Az újkori harcmezők lovagjai – vértesek a Habsburg-haderőben ........................... 446
Ságvári György: A magyar ruha kérdése az 1790–91-es országgyűlésen .................................. 452
Segeš, Vladimír: Husziták és bratrikok a középkori Magyarországon ....................................... 458
Somogyi Gréta: Mozdony hiányában nem indul a Székely gyors. Jegyzőkönyv a Pestről
Szolnokon át Kolozsvárra menő vasútvonal tervezetéről . ................................................... 470
Soszyński, Jacek: Martini Poloni Continuatio Coloniensis.
A Historiographical Misapprehension . ............................................................................... 477
Steinhübel, Ján: Keletről nyugatra és nyugatról keletre, szárazon és vízen:
zsidó kereskedők útjai .......................................................................................................... 483
Suba János: Az államhatár fogalmának változásai és értelmezése ............................................. 494
Sudár Balázs: A kazár menyasszony .......................................................................................... 500
Süli Attila: Torda megye és Aranyosszék 1848 őszén . .............................................................. 506
Szabados György: Inchofer Menyhért történetírásáról a Szent István-i életmű kapcsán . .......... 513
Szabó Péter: Magyarok francia hadifogságban. Részletek dr. Soós Imre
hadifogolynaplójából, 1945. augusztus–november . ............................................................. 519
Szakály Sándor: A magyar királyi honvéd tisztikar és a „zsidókérdés”, 1938–1942 ................... 525
Számvéber Norbert: Szovjet páncélosok a „Südwind” hadműveletben . ..................................... 533
Szende Katalin: Sub nostro vexillo regali. Katonaállítási kötelezettség
a középkori magyar városi és hospes-kiváltságlevelekben ..................................................... 542
Szőcs Tibor: Miért „ország”-bíró az országbíró? . ....................................................................... 552
Thoroczkay Gábor: Az első magyarországi szentté avatásokról ..................................................559
Torma Béla: A katonai felderítés és hírszerzés bizánci és keleti frank forrásai
a honfoglalás és a kalandozások korában ............................................................................. 566
Tóth Endre: A honfoglalás előtti dunántúli víz- és helynevek azonosításáról ............................573
Tóth Ferenc: Miles Christi. Contribution à l’image de Saint Martin,
comme saint militaire en Europe . ....................................................................................... 582
Tóth Sándor László: A brezalauspurchi csata (907. július 4.) . .................................................... 587
Tulipán Éva: Az erőszak rítusai 1956-ban ................................................................................ 594
Varga J. János: Körmend mezőváros a közép- és kora újkor határán ......................................... 601
Veszprémy László Bernát: Adalékok a fajvédelem történetéhez.
Levelek Lendvai István hagyatékából . ................................................................................ 609
Veszprémy Márton: Az asztrológiai házrendszerek történetének magyarországi
vonatkozásai . ....................................................................................................................... 615
Vizkelety András: Népnyelvi szövegek latin kódexekben ........................................................... 623
Weisz Boglárka: A kolozsváriak 1316. évi kiváltságlevele .......................................................... 627
Zsoldos Attila: 1317 tavasza Biharban ........................................................................................ 632

A kötet szerzői .......................................................................................................................... 639

Tabula gratulatoria .................................................................................................................... 643

7

Veszprémi 1-356_id4.indd 7 2018.03.02. 13:37:20

 Mészáros Kálmán

Három lakodalom a Rákóczi-szabadságharc idején

Források Ráday Pál és Kajali Klára, Ráthonyi János és Nagyidai Anna, valamint
Korláthkeőy László és Ottlyk Julianna házasságkötéséhez*

A közép- és kora újkori házasságkötések részleteiről viszonylag kevés forrással rendelkezünk,

s egy-egy házasságkötés pontos dátumának meghatározása – már csak az eltérő szokásokon ala-
puló vallási, jogi, vagyoni, praktikus és egyéb szempontok által meghatározott rítusok összetett
volta miatt is – meglehetősen nehéz. Heckenast Gusztáv erre a tényre már Rákóczi-kori adat-
tárának összeállítása közben rámutatott, s midőn felvállaltuk a megkezdett munka befejezését,
magunk is szembesültünk a problémával.1 Ritka szerencse, ha a XVII/XVIII. század fordulóján
már anyakönyvi adat áll rendelkezésünkre az esküvő tényét illetően. Így állunk például a neves
kuruc generális, Bottyán János másodízben történt nősülésével, amelyet a ma is leghitelesebbnek
elismert módon, anyakönyvi bejegyzéssel dokumentálhatunk.2
Természetesen fontos és hiteles tudósításnak tekinthetjük az önéletrajzokban, naplókban rög-
zített adatokat is. Ezekből kiderül, hogy a móringlevél kiállítása, az eljegyzés, az esküvő, a lako-
dalom és a házasság elhálásának időpontja olykor egymástól teljesen különböző időpontokra esett,
máskor pedig ezen aktusok gyors egymásutáni megtörténtéről értesülhetünk.3 Főúri esküvők

* Előadásként elhangzott 2013. szeptember 16-án a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság megalakulásá-
nak 130., újjáalakulásának 30. évfordulója alkalmából a Magyar Nemzeti Múzeumban megrendezett konferen-
cián. Nyomtatásban először jelenik meg kibővített formában.
1
A problémára lásd az említett mű általunk írt bevezetőjét. Heckenast Gusztáv: Ki kicsoda a Rákóczi-
szabadságharcban? Életrajzi adattár. S. a. r., kiegészítette és az előszót írta: Mészáros Kálmán. (História Könyvtár.
Kronológiák, adattárak, 8.) Budapest, 2005. 11–12. o.
2
Lásd: Mészáros Kálmán: A kuruc kor szereplői Pápán. Adatok a város anyakönyveiből. In: Írott és tárgyi emlé-
keink kutatója. Emlékkönyv Bánkúti Imre 75. születésnapjára. Szerk. Mészáros Kálmán. Budapest, 2002. 156–
157., 172. o. (62. sz.)
3
Bercsényi Miklós pl. 1694. október 9-én állította ki a móringlevelet jövendőbeli második felesége, Csáky
Krisztina számára, 1695 farsangját követően, a böjti időszakban történt meg az eljegyzés (gyűrűváltás), az
esküvő és a házasság elhálásának idejét pedig ugyanez év június 11-ére tehetjük. Lásd: Rittling László: Mikor volt
Bercsényi Miklós második házassága? http://ujkor.hu/content/mikor-volt-bercsenyi-miklos-masodik-hazassaga
(a letöltés időpontja: 2017. 12. 07.). – Az 1689-ben nősült Szirmay András ezzel szemben egyetlen személyes
találkozás (a február 20-i háztűznéző) után, egyugyanazon napon (július 3-án) átesett a gyűrűváltás és az esküvő
szertartásán, s a lakodalom is kimerült az örömapa által ugyanakkor tartott szerény ebédben, amelyet a házasság
elhálása követett. Szirmay András feljegyzései 1680–1713. Első kötet: 1680–1704. S. a. r., a jegyzeteket és a
mutatókat készítette: Kincses Katalin Mária. (Folia Rákócziana, 9/1.) Vaja, 2004. 59. o.

 336 

Veszprémi 1-356_id4.indd 336 2018.03.02. 13:38:27

 Három lakodalom a Rákóczi-szabadságharc idején

alkalmából gyakran irodalmi alkotások (verses köszöntők,4 sőt elbeszélő költemények 5) szület-
tek, amelyek a társadalmi reprezentáció eszközei is voltak. Az esküvői meghívók (egyszerű levél-
ben vagy ugyancsak a főúri reprezentáció igényével készült formában6) szintén alapvető forrásai
a témának. S természetesen e dokumentumtípusok mindegyike számot tarthat a genealógusok,
a művelődés- és kultúrtörténet kutatói, a történeti néprajz művelői és a társadalomtörténet hétköz-
napi vetületeit vizsgálók érdeklődésére. Az alábbiakban hat misszilis levelet adunk közre, melyek
házasságkötéssel (esküvővel, lakodalommal) kapcsolatos témájuk alapján állíthatók párhuzamba,
s amelyekkel Veszprémy László előtt szeretnénk tisztelegni jubileumi születésnapja alkalmából.
*
Az első levélben az öreg Fáy István murányi várkapitány kér engedélyt II. Rákóczi Ferenctől,
hogy részt vehessen unokája lakodalmán. Itt tehát egy fontos beosztást ellátó katonatiszt családi
okokból történő szabadságolási kérelmével állunk szemben, s ez már önmagában is érdekessé teszi
forrásunkat. Érdeklődésünk csak fokozódik, ha tudjuk (s ez a levélből is kiderül), hogy Fáy István
unokája Kajali Klára volt, aki Ráday Pálnak, a szabadságharc publicistájának, Rákóczi későbbi
kancellárjának nyújtotta kezét.
Ráday 1703-ban jegyezte el az akkor 13 éves Kajali Klárát, s azonnal meg is esküdtek,7 ám a
menyasszony fiatal kora miatt ekkor még a szülői házban maradt. A lakodalmat csak 1705. január
13–16. között tartották meg Gács várában.8 Érdekes, ahogyan a nagyapa fogalmaz levelében: ja-
nuár 13-ra tűzték ki a menyasszony „haza való adássának napját”, s ez nem mást jelent, minthogy a
szülők csak ekkor adták ki Rádaynak, aki jog szerint már másfél éve a lányuk férje volt, azaz ekkor
járultak hozzá a házasság elhálásához. A lakodalomra egyébként maga Rákóczi is hivatalos volt, ő
azonban az országos ügyek intézése miatt személyesen nem vehetett részt „kedvelt híve” örömteli
családi ünnepén, s ezért a kor szokásainak megfelelően képviselőt küldött maga helyett udvari
főkapitánya, Vay Ádám személyében.9 (Forrásadat híján nem tudjuk, de joggal feltételezhetjük,
hogy Fáy István megkapta az engedélyt, és részt vehetett a menyegzőn.)
*
Következő forrásunk már közvetlenül a fejedelemnek szóló lakodalmi meghívó, amelyben maga
a vőlegény, Ráthonyi János invitálja Rákóczit Nagyidai Annával tartandó esküvőjére. Az ő nevük
már jóval kevésbé ismert, mint a Ráday–Kajali házaspáré, de azért nem is teljesen az ismeretlenség
homályából bukkannak elő: Ráthonyi az udvari palotásezred vitéz kapitányaként Görgény várának

4
Ráday Pál alább érintendő menyegzőjére Debreczeni Ember Pál református prédikátor magánlevélben írt latin
nyelvű üdvözlő verset a vőlegénynek mint barátjának és komájának: Ráday Pál iratai. I. k. 1703–1706. S. a. r.:
Benda Kálmán – Esze Tamás – Maksay Ferenc – Pap László. Budapest, 1955. 213–214. o. – Lásd még a Teleki
László és Vay Anna lakodalmára írt üdvözlő verseket: Régi magyar költők tára. XVII. század. 14. Énekek és
versek (1686–1700). S. a. r. Jankovics József. Budapest, 1991. 222–223., 812. o.
5
Két jellemző, ismert példa: Gyöngyösi István: Thököly Imre és Zrínyi Ilona házassága. A szöveget gondozta és
a jegyzeteket írta Jankovics József – Nyerges Judit. Utószó: Jankovics József. (Régi Magyar Könyvtár. Források, 11.)
Budapest, 2000. és Kőszeghy Pál költeménye Bercsényi Miklós Csáky Krisztinával kötött második házasságáról:
Régi magyar költők tára. XVII. század. 16. Rozsnyai Dávid, Koháry István, Petrőczy Kata Szidónia és Kőszeghy
Pál versei. S. a. r. Komlovszki Tibor – S. Sárdi Margit. Budapest, 2000. 439–530. o. és jegyz.: 673–686. o.
6
Az előbbire lásd a jelen közlemény dokumentumait, utóbbira pedig Radvánszky Béla közleményét: Nyomtatott
házassági jelentés 1676. évből. [Teleki Anna – Apafi Miklós, 1676. szeptember 9.] Turul, 7. (1889) 168–169. o.
7
Az eljegyzés és az előzetes esküvő egyidejű megtartására lásd: Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás
a XVI. és XVII. században. Az 1896-os kiad. modernizált, illusztrált reprintje: Budapest, 1986. 144. o.
8
Lásd erről magának Rádaynak rövid önéletírását: Ráday Pál iratai. I. k. 1703–1706. S. a. r.: Benda Kálmán –
Esze Tamás – Maksay Ferenc, Pap László. Budapest, 1955. 39–40. o.
9
Lásd Rákóczi 1705. január 2-án Léván kelt levelét Rádayhoz: Uo. 209–210. o.

 337 

Veszprémi 1-356_id4.indd 337 2018.03.02. 13:38:27

 Mészáros Kálmán

Cserei Mihály által is megörökített védelmével és hősi halálával írta be nevét a hadtörténelembe,10
Nagyidai Annát pedig sokáig a Mikes Kelemen leveleiben szereplő óbesternével azonosította iro-
dalomtörténet-írásunk, s csak nemrégiben sikerült tisztáznunk az ezzel kapcsolatos tévedést.11
Ráthonyi és Nagyidai Anna két bátyja a fejedelmi udvarban szolgált: az előbbi étekfogóként, majd
a palotások kompániás kapitányaként, Nagyidai Ferenc Rákóczi főkonyhamestereként, Nagyidai
Sámuel pedig mint a kapcsos palotások (másként deliások)12 hadnagya. Ráthonyi már 1705 nya-
rán kérőként lépett fel, s Nagyidai Ferenc és Sámuel a kishúguk további sorsa iránti felelősségtől
vezérelve őt támogatták vetélytársával, Újhelyi Ferenccel szemben, többek között azért, mert az
utóbbinak rosszhírű, házsártos, Ráthonyinak pedig „igen emberséges, jó asszony” volt az anyja.
(Lám, még a jövendőbeli anyós természetének megítélése is praktikus szempont lehetett egy-egy
házasságkötés mérlegelésekor!13) Ráthonyi végül 1705. október 16-án jegyezte el Nagyidai Annát,
s pontosan 4 hónappal később, 1706. február 16-ára tűzték ki a lakodalmat.14 Sajnos, nem tudjuk,
képviselte-e valaki a szertartáson az akkor Miskolcon időző fejedelmet.

*
Harmadik, negyedik, ötödik és hatodik forrásunk szintén egy-egy meghívólevél, amelyekben
Rákóczi főudvarmestere, Ottlyk György mint örömapa hívja meg sógorát, Radvánszky Jánost,
Bártfa város elöljáróságát és fejedelmi urát egyetlen leánya, Ottlyk Julianna és Korláthkeőy László
mennyegzőjére. Ottlyk 1709. január 2-án Radvánszkynak szóló levelében úgy fogalmaz, hogy
Korláthkeőy az elmúlt napokban jegyezte el leányát, a lakodalmat pedig február 3-ára tűzték ki,
s ez alkalomból várják címzettet nejével és gyermekeivel együtt Nagysárosra, a jelzett napon dé-
lesti 3 órakor vacsorára, másnap pedig „egy kis felestököm”-re.15 Ugyanaznap kelt, csekély eltérésű
alapszöveggel és távolságtartóbb udvariassági formákkal a Bártfa város bírájához és szenátoraihoz
szóló meghívólevél.
A Rákóczinak szóló, három nappal későbbi keltezésű levél már nem csupán stílusában és
formális jegyeiben tér el a Radvánszkynak és Bártfa városának címzettől, hanem tartalmában
is. Ottlyk szavai alapján pontosíthatjuk a házasságkötés menetét, a frigyet ugyanis „szent co-
pulával” már confirmálták is, vagyis az eljegyzéssel együtt az esküvő is megtörtént, s csupán
a „lakodalmi solennitást” halasztották későbbre. A helyszín és időpont viszont némileg eltér a
korábbitól: Ottlyk ugyanis február 5–6-ára, eperjesi házához invitálta a fejedelmet. A dátumbeli

10
Cserei Mihály: Erdély históriája. [1661–1711.] S. a. r., a bevezetőt és a jegyzeteket írta: Bánkúti Imre. (Bibliotheca
Historica.) Budapest, 1983. 399–402. o.
11
Mészáros Kálmán: A Nagyidai család II. Rákóczi Ferenc szolgálatában. Fons, 3. (1996) 236–240. o. és Uő: Az
asszonyi szépség dicsérete. Mikes és az „óbesterné”. In: Író a száműzetésben: Mikes Kelemen. Szerk. Tüskés
Gábor. Munkatársak: Csörsz Rumen István – Hegedüs Béla – Lengyel Réka. (Historia Litteraria, 28.) Budapest,
2012. 42–47. o.
12
Ez utóbbira lásd közleményünket: Egy reprezentatív testőrszázad II. Rákóczi Ferenc udvarában. A kapcsos
palotások névjegyzékei (1706. május–szeptember). In: Az értelem bátorsága. Tanulmányok Perjés Géza emlékére.
Szerk. Hausner Gábor. A szerkesztésben közreműködött: Csákváry Ferenc – Kincses Katalin Mária – Mészáros
Kálmán – Tóth Ferenc. [Budapest,] 2005. 469–477. o.
13
Lásd imént említett közleményünket a Nagyidai családról, 236., 243. o.
14
Miután a feleségétől legkésőbb 1707 kora őszén eltávozó Ráthonyinak árvái maradtak, két gyermek szüle-
tésével számolva imént idézett munkánkban 1705-re tettük az esküvő időpontját. Heckenast Gusztáv szintén
idézett adattárában Ráthonyi életrajzánál már a most közölt forrás dátumai (1705. október 16./1706. február 16.)
szerepelnek.
15
Erre a levélre Ottlyk biográfusa, Kónya Péter hívta fel a figyelmemet, segítségét ez úton is köszönöm. (A szer­z ő
szlovák nyelvű életrajzi monográfiája: Za Boha, vlasť a slobodu! Pohnuté osudy kuruckého generála Juraja Ott­
lyka. Vydavateľstvo Prešovskej univerzity. Prešov, 2009. A levél tartalmát idézi: uo. 228. o.)

 338 

Veszprémi 1-356_id4.indd 338 2018.03.02. 13:38:27

 Három lakodalom a Rákóczi-szabadságharc idején

eltérést nyilván azzal magyarázhatjuk, hogy január 2. és 5. között két nappal későbbre (február
3-áról 5-ére) halasztották a lagzit, a két helyszín (Eperjes és a szomszédos Nagysáros) közelsége
pedig szintén megengedi a rövid időn belüli változtatás lehetőségét. Ottlyk egyébként ekkor
már Trencsén vármegyei birtokaitól távol, bujdosóként szolgálta Rákóczit, s a levelében erre
tett célzásból a vendéglátás szerény körülményeit (5-én vacsora, másnap pedig ebéd), illetve az
emiatt való szabadkozást is kiolvashatjuk. Bár a levél keltekor Ottlyk és Rákóczi is Munkácson
tartózkodott, úgy tűnik, a szóbeli invitálás helyett (vagy talán mellett, hiszen az udvarmesternek
bizonyára erre is nyílt alkalma) már e korban is illett írott meghívót fogalmazni.
Különös véletlen folytán még egy meghívó fennmaradt január 20-i dátummal, immár
Eperjesről. A bártfaiaknak szóló újabb meghívó a lakodalom napjának ismételt áthelyezéséről
tudósít: Ottlyk bizonyos hírek miatt előrehozott időpontra, január 27-ére, s Eperjes helyett mé-
giscsak az elsőként kijelölt helyszínre, a nagysárosi kastélyba invitálta a város bíráját és tanácsosait.
(A négy meghívó három eltérő időpontja arra is figyelmeztet bennünket, hogy a hasonló források-
nál mennyire ügyelni kell a módosítás lehetőségére.)
A vőlegény idősebb Labsánszky János árvai uradalmi igazgatónak16 volt a fia, aki I. Lipót 1688.
január 4-i oklevelében nyert felhatalmazással változtatta nevét Korláthkeőyre.17 A legújabb gene-
alógiai irodalom 1709. február 15-i dátummal és Nagysáros helyszínnel adatolja az esküvő tényét,
Ottlyk Júlia születését pedig 1690. október 16-ára teszi, eszerint 18 évesen ment férjhez.18
Ottlyk január 14-én hagyta el az udvart, ahová csak február 9-én tért vissza,19 a fejedelem azon-
ban ez alkalommal sem vehetett részt a lakodalmon. Ottlyknak talán amiatt kellett előbbre hozni
az időpontot, hogy mielőbb visszatérhessen az udvarhoz. Munkácson ugyanis január 30-ától lázas
készülődéssel várták Sieniawskiné20 érkezését, akit Rákóczi február 6-án este a szentmiklósi kas-
télyban látott vendégül népes kíséretével együtt. Az ekkor rendezett mulatságról Beniczky Gáspár
udvari titkár feljegyezte, hogy még a közlengyeleket is a hegyaljai borok javából itatták, akik attól

16
A szenátusi kancellária hasonnevű igazgatójának unokabátyja volt, a két Labsánszky Jánosra lásd: Dézsmabérlet,
hadellátás, katonaállítás. A Rákóczi-szabadságharc hétköznapjai a „tót Impériumban”. (Egy magángyűjtemény
dokumentumai: 1692, 1704–1706.) Közreadja és a bevezetőt írta Bánkúti Imre. (Lymbus kötetek 2.) Budapest,
2007. 9–10., 38–39. o.
17
Az erre utaló irodalmat lásd: uo. 10. o. 6. jegyz.
18
Mind a labsai Korlátkeőy, mind pedig az ozori és kohanóci Ottlik család nemzedékrendjén ezek az adatok
olvashatók. Lásd: Szluha Márton: Nyitra vármegye nemes családjai. I. k. Budapest, 2003. 635. o. és Uő: Felvidéki
nemes családok I. Árva, Trencsén, Zólyom vármegye nemes családjai. Budapest, 2006. 471. o. – A lakodalom
helyszíneként a Radvánszkynak és Bártfának szóló levelekben említett Nagysáros köszön vissza, de a február
15-i dátum egyik általunk közölt forrással sem vág egybe, s mindenképp hibás (esetleg csak elírás 5-e helyett).
Egyébként különös, hogy a buzgó lutheránus Ottlyk katolikus nemesúrhoz adta a lányát, és az is figyelemre-
méltó, hogy az újdonsült férj nejével együtt hamarosan visszatért a császáriak által megszállt birtokaira, erre vall
legalábbis, hogy Szluha Márton szerint első gyermekük, Júlia 1710. április 3-án, majd az őt követő Éva is 1711.
március 29-én Korlátkőn született. – Márpedig Korlátkő vára és a hozzá tartozó Korlátfalva (utóbbi ma Cerová
része Szlovákiában, a Nagyszombati kerület Szenicei járásában) Nyitra vármegyéhez tartozott, amelyet már
1708-ban megszálltak a császáriak. (Megjegyzendő, hogy Ottlyk fiaival együtt csak a szatmári békével hódolt
meg a császáriak előtt.)
19
1709. január 14.: „Mai nap nemzetes vitézlő Otlik György hopmester őfelsége engedelmébűl Eperies felé ment.”
Február 9.: „Mai nap … Otlik György hopmester is az udvarhoz” érkezett. II. Rákóczi Ferenc ezertizenkét napja.
Beniczky Gáspár fejedelmi titkár diáriuma 1707. május 24 – 1710. február 28. S. a. r., az előszót és a jegyzeteket
írta Bánkúti Imre. (Rákóczi Források.) Budapest, 2005. 197., 202. o.
20
Helena Elżbieta Lubomirska hercegnő (1669–1729), Adam Mikołaj Sieniawski herceg, bełzi vajda és nagyhet-
man felesége, Rákóczi kedvese és befolyásos támogatója.

 339 

Veszprémi 1-356_id4.indd 339 2018.03.02. 13:38:27

 Mészáros Kálmán

„megrészegedvén, magok közett is vagdalkoztak”.21 Ottlyk Julianna nagysárosi lakodalmáról ad-

digra már eltávoztak a kétségkívül jóval szerényebb lakoma vendégei, s csak találgathatjuk, hogy
ki képviselhette közöttük a fejedelem személyét.
*
Az alábbiakban közöljük a fentebb már említett forrásokat. A szövegek átírásánál a modern he-
lyesírást és központozást tartottuk szem előtt, de megőriztük az egykorú kiejtésre utaló formákat,
a rövidítések feloldását pedig dőlt betűkkel jelöltük. Az Országos Levéltárban őrzött dokumen-
tumoknál a papirosok vízjeleit Pelbárt Jenő filigranológus azonosítása nyomán adjuk meg, akinek
szíves segítségét ez úton is köszönjük. A két bártfai levelet Oláh Tamás tárta fel és engedte át
közlésre, önzetlenségéért szintén köszönettel tartozunk.

Forrásközlés

1. id. Fáy István levele II. Rákóczi Ferenchez. Murány, 1704. december 23.22
Engedélyt kér, hogy részt vehessen unokája, Kajali Klára és Ráday Pál 1705. január 13-ára kitűzött lakodalmán.

[Külső címzés:] Az én érdemem felett való nagy Kegyelmes Uramnak, Méltóságos Erdélyi Fejedelem
Felsővadászi Rákóczÿ Ferencz Uramnak ő Nagyságának nagy alázatossan írám.

Érdemem felett való nagy Kegyelmes Uram, Méltóságos Fejedelmem!

Az Unokácskámot, Nemzetes Kajali Pál Fiam Uram Leányát Nemzetes Ráday Pál Uram örökös házastársúl
eljedgyezvén magának, minthogy haza való adássának napját egyenlő akaratból elrendelték in diem 13. affu-
turi mensis Januarii, az édes gyermekim reménkedvén, 23 Nagyságodat nagy alázatossan kérném, oda való me-
netelemet kegyelmessen megengedni méltóztatnék. Mely Nagyságod kegyelmességét alázatossan megszolgálom.
Kegyelmes válaszát várván, kívánom, alázatos írássom találja Nagyságodat friss jó egészségben!
Murány, die 23. Xbris 1704.

Nagyságodnak, érdemem felett való

nagy kegyelmes uramnak
Szeginy, alázatos szolgája,
Idősbik Faÿ István m. p.

21
Beniczky idézett diáriuma, 201. o.
22
Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL) G 19. Rákóczi-szabadságharc lt. II. 2. e/A. 1704.
pag. 203–204. Eredeti, zárlatán fekete viaszba nyomott, 1,5×1,8 cm átmérőjű, ovális alakú, töredezett gyűrűs-
pecséttel; a papíron BM-monogramos (= Matavovszky Benedek) teplici vízjellel. Csak a búcsúformula és az
aláírás autográf. Kívül egykorú 1704-es évszám. A lapszélen a kancellária kivonata: „Nemzetes Ráday Páll Uram
ő Kegyelme lakodalmára kéredzik.”
23
Értsd: rimánkodván (kérvén, esdekelvén).

 340 

Veszprémi 1-356_id4.indd 340 2018.03.02. 13:38:27

 Három lakodalom a Rákóczi-szabadságharc idején

2. Rátonyi János levele II. Rákóczi Ferenchez. Huszt vára, 1706. január 22.24
1705. október 16-án eljegyezte Nagyidai István leányát, Annát, akivel február 16-án Huszton tartandó lakodalmá-
ra invitálja a fejedelmet.

[Külső címzés:] Serenissimo Dei gratia confirmato statuum Regni Hungariae confoederatorum nec non electo
Regni Transylvaniae Principi ac Domino Domino Francisco Rakoczi de Felső Vadász. Comiti de Sáros, Duci
Munkacsiensi et Makovicziensi, haereditario Domino in Sáros Patak, Tokaj, Regécz, Ecsed, Somjo, [!] Lednicze,
Szerencs, Ónad etc. Domino clementissimo benignissimo.
Miskocz. [!]

Méltóságos Fejedelem, érdemem felett való jó Kegyelmes Uram!

Alázatosan akartam Nagyságod fejedelmi méltóságát méltatlan levelem által megtalálnom. Kire is adott an�-
nyi bizodalmot Kegyelmes jó Uramhoz, Nagyságodhoz való szolgai kötelességem. Minthogy Isten ő Felsége bölcs
rendelésébűl jóakaró uraim s atyámfiainak tetszésekbűl az elmúlt esztendőbéli Octobernek 16. napján jegyeztem
vala el magamnak jövendőbéli örökös társul Nemzetes és Vitézlő Nagyidai István Uram ő kegyelme hajadon
leányát, Nemzetes Nagyidai Annát, kivel való lakodalmi alkalmatosságomat jóakaró uraim s atyámfiai consen-
susábul Huszton meglenni ez jövő Februar 16. napján determináltam, melly terminusra alázatos szolgájához való
fej[e]delmi kegyelmességébűl Nagyságod méltóztatván jűni, csekély alkalmatosságomhoz képest Nagyságodat
alázatos szívvel várom. Melly alázatos szolgájához való Nagyságod fejedelmi kegyelmességét igaz hűségemmel
éltem fogytáig alázatossan megszolgálni igyekezem. Kévánván, Isten Nagyságodat hazánk szerencséjére éltesse,
s uralkodásának boldog állapotjára vezérelje!
Kegyelmes Uramnak, Nagyságodnak

In Arce Husztiensi,
die 22. Januarii anno 1706.
alázatos szolgája,
Rátonyi János m. p.

3. Ottlyk György levele Radvánszky Jánoshoz. Munkács, 1709. január 2.25

Korláthkeőy László eljegyezte leányát, Juliannát, s a február 3–4-én Nagysároson tartandó lakodalomra (vacsorára
és reggelire) invitálja Radvánszkyt és családját.

[Külső címzés:] Tekéntetes Nemzetes is26 Vitézlő Radvani Radvánszki János Uramnak, Kegyelmes Urunk ő
Fölsége is confederált magyarországi statusok thesaurariusának is Tekintetes Oeconomicum Consilium assesso-
rának (Titulus), kedves Sógor Uramnak ő Kegyelmének.
Lőcse
Kezmark

Mint kedves, jóakaró Sógor Uramnak,

24
MNL OL G 19. II. 2. e/A. 1706. jan. pag. 94–95. Eredeti, zárlatán vörös viaszba nyomott, 1,2×1,9 cm átmérőjű,
ovális alakú, kissé töredezett gyűrűspecséttel. Az utóbbin S P [?!] monogram, a címerpajzsban és sisakdíszként
pedig könyöklő, szablyát markoló kar vehető ki. A papíron ólublói címeres vízjel látható SL-monogrammal
(= Stephan Lubomirski). A levél a külcímmel együtt, végig egy kéz írása. Kívül egykorú 1706-os évszám.
A lapszélen a kancellária kivonata: „Lakodalmára invitálja Nagyságodat.”
25
MNL OL P 566. Radvánszky család radványi lt. III. oszt.: Levelezések és Radvánszky II. János kuruckori poli-
tikai iratai. XXII. cs. 139. sz. Eredeti, csak az aláírás autográf. Zárlatán papírba nyomott, 1,8×2,2 cm átmérőjű,
ovális alakú címeres gyűrűspecsét; a sisakdísz két oldalán lévő feliratból csak a (heraldikai) bal oldali (a család
nemesi prédikátumát rövidítő) betűk vehetők ki: DEFO ETK (= de Felső-Ozoróc et Kohanóc). A papíron Gross
Ullersdorf-i (Velké Losiny, Morvaország) vízjel látható. Az írnok lapalji jegyzete: „Radvánszki János Úrnak.”
26
Az és kötőszó itt és alább végig is formában szerepel.

 341 

Veszprémi 1-356_id4.indd 341 2018.03.02. 13:38:28

 Mészáros Kálmán

Ajánlom igaz, köteles szolgálatomat kegyelmednek! Minthogy Isten ő Szent Fölsége rendelléséből is keresz-
ténnyi anyaszentegyháznak bévett szokássá szerént az elmúlt napokban Tekéntetes Nemzetes Vitézlő Korlattkeői
László Uram ő Kegyelme egyetlen egy hajadon Juliana nevő leányomat örökös házastársól magának eljedzet-
te, kinek is lakadalmi solenitassának szolgáltatatásának 27 Nagy Sáárost rendeltem diem 3ium affuturi mensis
Februarii anno 1709. Mivel penig az ollyatin tisztességes lakodalmi solenitások becsülletes atyafiak jelenlétekben
szoktanak végben vitetődni, Kegyelmedet azirt, mint kedves Sógor Uramat, böcsülettel kérem, megírt helyre
is napra Asszonyommal ő Kegyelmivel 28 és szerelmes gyermekivel magát megalázni, is aznap déllyesti három
órakor vacsorára, másnap penig egy kis felestökömre megmaradni s az által maga kívánt atyafiúi praesentiájával
azon lakadalmi actust felíkesíteni méltóztassék, mely hozzám mutatandó atyafiúságos jóakaratját, Isten éltetvén,
az ennyémekkel edgyütt meg igyekezem szolgálni. Kívánatos válaszát várván, maradok
Kegyelmednek
Kötelessen szolgáló sógora,
Ottlyk György
Munkácz, die 2. Januarii
Anno 1709.

4. Ottlyk György levele Bártfa város elöljáróihoz. Munkács, 1709. január 2.29
Korláthkeőy László eljegyezte leányát, Juliannát, s a február 3–4-én Nagysároson tartandó lakodalomra (vacsorára
és reggelire) invitálja a város bíráját és szenátorait.

[Külső címzés:] Generosis Dominis N. N. judici et senatoribus liberae regiaeque civitatis Barttffensis (titulus)
Dominis et vicinis observandissimis.
Barttffae.

Generosi Domini et vicini mihi observandissimi.

Salutem et servitiorum commendationem. Minthogy Isten ő Szent Felsége rendellésébül és keresztény anya-
szentegyháznak bevett szokássá szerint ez elmúlt napokban Tekintetes Nemzetes s Vitézlő Korlatkeőy László
Uram ő Kegyelme egyetlen egy hajadon Julianna leányomat örököss kedves házastárssúl magának eljedzette,
kinek is lakadalmi sollennitásnak szolgáltatatássúl Nagy Sárost rendeltem diem tertium affuturi mensis Februarii
anni 1709. Mivel penig az ollyatin tisztességes lakadalmi solennitássok böcsületes emberek jelenlétiben szokta-
nak végben vitetődni, Kegyelmeteket azért, mint jóakaró Szomszéd Uraimékot, böcsülettel kérem, megírt hellyre
és napra magokat megalázni, és aznap déllesdi[!] három órakkor egy vacsorára, s másnap egy kis fölöstökemre
megmaradni s az által magak kívánatos praesentiájával azon lakadalmi actust felékesséteni ne terheltessék. Melly
Kegyelmetek hozzám mutatandó jóakaratját, Isten éltetvén, meg igyekezem szolgálni. Kívánatos válaszát várván,
maradok in reliquo
Praetitulatarum Dominationum Vestrarum
Ad serviendi parratissimus
Georgius Ottlik
Munkács, 2. Januarii anno 1709.

27
A szó olvasata (a végén eszközölt javítás miatt) kissé bizonytalan.
28
Ti. Radvánszkyné Szent-Ivány Anna-Máriával.
29
Štatný Archív v Prešove pobočka Bardejov (Eperjesi Állami Levéltár Bártfai Fióklevéltára), Magistrát mesta
Bardejova. Korešpondencia, 1709. Fasc. 2. №. 1. Eredeti, csak az aláírás autográf. Zárlatán papírba nyomott, ová-
lis alakú címeres gyűrűspecsét. Az írnok lapalji jegyzete: „Nemes Bártffa várossának.” Kívül, a címzés túloldalán
az irat tárgya és a kihirdetés dátuma: „1709. Litterae Perillustris ac Generosi Domini Georgii Ottlik, ad nuptias
filiae suae Nagy Saaros pro die 3. affuturi mensis Februarii invitatoriae. Publicatae die 11. Januarii.” Az iraton
kitöltetlen bélyegző bártfa szab. kir. város levéltára … sz. felirattal és a város angyalos címerével.

 342 

Veszprémi 1-356_id4.indd 342 2018.03.02. 13:38:28

 Három lakodalom a Rákóczi-szabadságharc idején

5. Ottlyk György levele II. Rákóczi Ferenchez. Munkács, 1709. január 5.30
Leányát, Juliannát férjhez adta Korláthkeőy Lászlóhoz, s a február 5–6-án Eperjesen tartandó lakodalomra (vacso-
rára és ebédre) invitálja a fejedelmet.

[Külső címzés:] Felséges Erdélyi és Magyar Országi Vezérlő Fejedelem, Felső Vadászi Rákóczi Ferencz Nagy
Jó Kegyelmes Uramnak ő Felségének alázatossan adassék.

Felséges Fejedelem, nagy jó Kegyelmes Uram!

Az Úr Isten minden üdvességes jókkal és Hazánk bóldogulásával áldjon meg 31 Felségedet, szévbűl kévánom.
Minthogy Istennek bülcs rendelésébűl és keresztény anyaszentegyház bövett szokásábúl egyetlen leányomot,
Juliannát Tekéntetes Nemzetes és Vitézlő Korlatkői László Uramnak jövendő örök házastársúl elégérvén, szent
copulával confirmáltattam. Ennek lakadalmi solennitását (mostani exulansi állapotomhoz képest) pro die 5. affu­
turi mensis Februarii Eperiesen megszolgáltattnom rendelvén, Felségedet mint Kegyelmes Uramat igaz szolgai
alázatossággal kérem, fejedelmi distractiójának kedviért hozzám, legkissebb alázatos szolgájához kegyelmességét
mutatván, megnevezett helyen és napon eperiessi szállásomon egy vacsorán, másnap penig ebéden kegyelmessen
jelen lenni méltóztassék. Mely Felséged hozzám mutattandó kegyelmességét gyermekeimmel edgyütt alázatos
hévséggel és igaz szolgai kötölességgel alázatossan megszolgálnom el nem mulatom. Felséged kegyelmes válaszát
alázatossan várván, maradok
Felségednek koporsóm zártáig alázatos szolgája,
Ottlyk György m. p.
Munkács, 5. Januarii 1709.

6. Ottlyk György újabb levele Bártfa város elöljáróihoz. Eperjes, 1709. január 20.32
Leánya lakodalmát előre kellett hoznia január 27-ére, a helyszíne pedig a sárosi kastély lesz, ahová a mondott napon
12 órára és másnapra is ebédre várja a város bíráját és szenátorait.

[Külső címzés:] Generosis Dominis N. N. judici et senatoribus liberae regiaeque civitatis Barttffensis, Dominis
mihi observandissimis.
Barttffae.

Generosi Domini mihi observandissimi.

Minthogy ezen változó hírekre nézve kedves leányom lakadalmát kellett anticipálnom, nem pro 3. affuturi
mensis Februarii, hanem pro 27. praesentis Januarii, nem is <Sárost> Eperiest, hanem sarossi kastélyban akarván
megszolgáltatnom. Kegyelmeteket azért, mint jóakaró Uraimékot, kérem, praespecificált napra, tizenkét órakor
ebédre, másnap is ebédre magokat megalázni ne terheltessék. Melly Kegyelmetek hozzám mutatandó jóakaratját
meg igyekezem szolgálni. Kívánatos választ várván, maradok
Kegyelmeteknek
szolgáló jóakarója,
Ottlyk György
Eperjes, die 20. Januarii 1709.

30
MNL OL G 19. II. 2. e/A. 1709. jan. pag. 8–9. Eredeti, zárlatán vörös viaszba nyomott, 1×1,2 cm átmérőjű,
kissé töredezett, GO-monogramos címeres gyűrűspecséttel. Csak a záróformula autográf. Az iraton körbélyegző
magyar királyi országos levéltár felirattal és a koronás államcímerrel. Egy ceruzás feljegyzés szerint valószínűleg
a korábbi Missiles-sorozatból került át jelenlegi őrzési helyére.
31
Így! Az alanyi és tárgyas ragozás eltévesztése tipikusan a nem magyar ajkúakra jellemző hiba, esetünkben
valószínűleg szlovák anyanyelvű volt az Ottlyk környezetéhez tartozó írnok.
32
Lelőhelye és jelzete megegyezik a 4. számúéval. Eredeti, talán végig autográf. Zárlatán vörös viaszba nyomott
gyűrűspecsét nyomai. Az írnok lapalji jegyzete: „Nemes Bártffa várossának.” Kívül, a címzés túloldalán érkezte-
tési feljegyzés: „Anno 1709. die 21. Januarii post meridium presentatae Otlicj Jurii[?] Eperieschino.” Uo. a lapszé-
len későbbi írással az irat tárgya: „1709. Otlikianae Litterae invitatoriae ad nuptias.” A belső, üres oldalon a 4. sz.
alatt jelzett, kitöltetlen levéltári bélyegző, alul pedig a levéltári jelzet: „Fasciculo 2do № 1mo”.

 343 

Veszprémi 1-356_id4.indd 343 2018.03.02. 13:38:28