Bulgária és Románia éghajlati sajátosságai és változási tendenciái

Mika János és Németh Ákos

Országos Meteorológiai Szolgálat
H-1525 Budapest, Pf. 38
e-mail: mika.j@met.hu, nemeth.a@met.hu

Összefoglalás: A két vizsgált ország földrajzi elhelyezkedése csak kevéssel tér el hazánkétól.
Ennek köszönhetően a három síkvidéki főváros éghajlatának éves menete hasonló. Csakhogy,
a két másik ország hegyvonulatai részekre tagolják a hőmérséklet és a csapadék területi elosz-
lását. Tanulmányunkban ennek érzékeltetése mellett kiemelt figyelmet fordítunk arra is, hogy
miként változhat a két ország éghajlata a globális felmelegedés folytatódása esetén. A széles
bizonytalansági sáv ellenére valószínűsíthető, hogy a földi átlagot meghaladó ütemű melege-
dés mellett csökken a térség nyári csapadékhozama, míg e változás téli előjele nem egyértel-
mű. A két ország jelenlegi klímáját a magyarországi forgatókönyvekhez kapcsolva végül meg-
kockáztatjuk azt a metodikai lehetőséget, hogy a mi jövőbeli klímánkhoz a két ország mai ég-
hajlatából keressünk analóg térségeket a környezeti és gazdasági hatásvizsgálatokhoz.

1. Bevezetés

Az Európai Unió rövidesen két új délkelet-európai országgal bővül, Bulgáriával és Romániá-

val. E két ország éghajlata is olyan sajátosságokat hordoz, amelyek megismerése segítheti
mind ezen országok beilleszkedését, mind a többi ország, ezen belül hazánk felkészülését a
csatlakozás utáni kapcsolatok előnyös és gazdag tartalmú kiépítésére.
Mindkét országot nagyon változatos domborzat jellemezi, amely nem csupán a hegy-
vidéki éghajlat sajátosságait juttatja érvényre, vagy éppen tartja egy adott térségtől távol. A
Kárpátok hegykoszorújának Romániában, illetve a Rodope hosszanti vonulatának Bulgária
esetében egyértelmű elválasztó szerepe van a hegységek mögül, északról, illetve nyugatról ér-
kező légtömegek lefékezésében és felemelkedésre kényszerítésében. Más szóval, e két hegy-
ség erősen módosítja az általános légkörzés által a térségben egyébként kialakított képet, ami
az éghajlat számos összetevőjében is megmutatkozik.
Rövid ismertetőnkben három kérdéskörrel foglalkozunk. Elsőként néhány éghajlati
változó éves menetén és területi elrendeződésén keresztül bemutatjuk Bulgária és Románia
mai (az elmúlt néhány évtized átlagában jellemző) éghajlatát. E pontot a globális klímaválto-
zással összefüggő, megfigyelt illetve modellezett tendenciák bemutatása követi. Végül, ta-
nulmányunkat annak bemutatásával zárjuk, hogy a két országban számos térség mai éghajlata
nagy vonalakban megfelel annak a képnek, amit bizonyos statisztikai kapcsolatok és nagytér-
ségű modellbecslések szerint Magyarország területére valószínűsíthetünk a globális felmele-
gedés egyes jövőbeli szakaszaiban.

2. Az éghajlat éves menete és területi sajátosságai

Ismertetésünket elsőként a hőmérséklet és a csapadék jellemző éves menetének bemutatásával

kezdjük (1. és 2. ábra). Mindkét esetben a fővárosok példáira szorítkozunk, amelyek a síkvi-
déki éghajlatot képviselik. A területi különbségekre az ezt következő két ábrán térünk vissza.
Az 1-2. ábrán Bukarest és Szófia mellett harmadiknak feltűntettük Budapest adatait is, lehető-
vé téve ezzel az összehasonlítást a két éghajlati elem éves meneteit illetően.
a) Budapest b) Bukarest

1. ábra A napi maximum (piros) és minimum c) Szófia

(kék) hőmérséklet (oC) alakulása Budapes-
ten, valamint a két vizsgált ország főváros-
ában. A napállást másfél hónappal követő
hőmérsékleti hullám mindhárom ábrán egy-
értelmű. A nyári és a téli hőmérséklet eltéré-
se (az éghajlat kontinentalitása) Bukarestben
a legerősebb, míg Szófiában kb. megegyezik
a Budapesten megfigyelt mértékkel. Forrás:
www.hotelesearch.com/countryinfo-HU-cl.html,
/countryinfo RO.cl.html, countryinfo BG.cl.html

a) Budapest b) Bukarest

c) Szófia
2. ábra A havi csapadékösszeg (mm/hó) ala-
kulása Budapesten, valamint a két vizsgált or-
szág fővárosában. A késő tavaszi, nyár eleji
csapadékmaximum mindhárom ábrán jelen
van, időpontja és élessége azonban láthatóan
eltérő. Az év végi másod-maximum a balkáni
fővárosokban kevésbé egyértelmű. A három
főváros éves hozama hasonló. Forrás:
www.hotelesearch.com/countryinfo-HU-cl.html,
/countryinfo RO.cl.html, countryinfo BG.cl.html
A hőmérséklet és a csapadék éves menete a három fővárosban inkább mennyiségi, mint minő-
ségi eltéréseket hordoz. Ezek a csillagászati feltételekre, az általános légkörzés rendszerében
elfoglalt helyre, valamint a vízgőztartalmat alakító földrajzi feltételekre vezethetők vissza.
Az évi középhőmérséklet Bukarestben a legmagasabb, Szófiában és Budapesten közel
azonos (1. ábra). A különbség az év meleg felében jelentősebb, télen a kontinentalitással ösz-
szefüggő, erősebb kisugárzás ellensúlyozza a kedvezőbb földrajzi szélesség melegítő hatását.
A három főváros csapadékviszonyait (2. ábra) összevetve. feltűnik, hogy az őszi má-
sodlagos maximum csak Budapesten érvényesül, a román és a bulgár főváros adataiban nem.
Az eltérés azért nem meglepő, mert hazánkban a jelenséghez a gyakori mediterrán ciklonok is
hozzájárulnak, ami a másik két országot nem szokta elérni.
a) évi csapadékösszeg (mm/év)

b) vertikális feláramlás számított sebessége (mm/sec)

3. ábra Az éves csapadékösszeg megfigyelésekből interpolált értékei (a), valamint a csapa-

dékhullást erősen befolyásoló, vertikális feláramlás számított értékei (b) Bulgária területén.
Forrás: Bulgária Hidrometeorológiai Szolgálata: www.meteo.bg.
Ezek után rátérünk a két ország fő éghajlati elemeinek területi eloszlásának ismertetésére.

Bulgária a hosszú, meleg nyarú, kontinentális éghajlati övben fekszik. Az ország két-
harmada hegyvidék. Az erősen tagolt felszín miatt Bulgária éghajlata igen változatos.
Az évi csapadékösszeg (3a ábra) a magasabb hegyvidéken (Balkán-hegység, Rila, Pi-
rin és Rodope) 700 és 1200 mm közé esik, míg az alacsonyabb hegyekben és a medencékben
400–700 mm között, Dobrudzsán mindössze 450–500 mm között alakul. Az ország nagy ré-
szén nyár eleji csapadék-maximum és téli csapadék-minimum uralkodik, ami a kontinentális
éghajlat jellemzője. A tengerparti övben megfigyelhető a csapadék késő őszi másodmaximu-
ma. Délnyugaton, a Sztruma völgyében ugyanakkor már mediterrán csapadékjárás jellemző.A
3b. ábra a csapadékhullást is befolyásoló, vertikális feláramlási sebességet mutatja be. Ennek
területi eloszlása emlékeztet a domborzat képére, ami a csapadék éves eloszlásában is meg-
nyilvánul, A hegységek térségében különböző irányból érkező és ott feláramlásra kényszerülő
levegő azonban évi átlagban cellákba rendeződve képez fel- illetve leáramló sejteket.
Bulgáriában a leghidegebb hónap középhőmérséklete a hegyvidéken –6 °C alatt, a kö-
zéphegységi területeken általában 0 és –2 °C között, míg a tengerparton fagypont felett, 1 – 2
°C körül alakul. Az ország délnyugati részén a magas hegységekkel körülvett Sztruma völ-
gyében a tél a tengerparthoz hasonlóan enyhe. A téli abszolút minimumhőmérsékletek ország-
szerte –25 és -35 °C között vannak, de ritkán még a tengerparton is lehet számítani –20, -25
°C körüli fagyokra. A legmelegebb hónap középhőmérséklete általában 20 – 24 °C között
alakult, de a Sztruma és a Marica völgyében a 25 °C-ot is eléri. Az abszolút maximumhőmér-
sékletek a nyár folyamán elérhetik a 40 – 43 °C-ot is. A Fekete-tenger vízének hőmérséklete a
nyári hónapokban a part közelében 22 – 23 °C, kiválóan alkalmas fürdőzésre.

Keleti szomszédunk, Románia a Kárpátok keleti szárnyán helyezkedik el. A Keleti- és

a Déli-Kárpátok vonulata az országot nem csak földrajzi értelemben, hanem éghajlatát tekint-
ve is kettévágja. A Kárpátok gyűrüjén belül lévő terület, tulajdonképpen az Erdélyi-medence,
kiegészítve a partiumi és bánáti térségekkel túlnyomórészt a hosszú meleg évszakkal rendel-
kező nedves kontinentális övezetbe tartozik. A domborzat tagoltsága miatt Erdélyben igen
változatos az éghajlat. A legmelegebb és a leghidegebb hónapok középhőmérséklete a magas-
ságtól függően változik. Az abszolút maximumhőmérséklet az 500m alatti térségekben eléri a
37 – 40°C-ot, míg az abszolút minimumhőmérsékletek a zárt medencékben –35°C is lehet. A
változatosság a csapadékviszonyokban is jelentkezik. Míg az Erdélyi-medence nagy részén, a
Csíki- és a Háromszéki-medence térségében az évi csapadékösszeg 500 – 600 mm körül ala-
kul, addig a Biharerdőben, illetve a Kárpátok lejtőin a 800 – 1400 mm-t is eléri. A csapadék
évi járására a nyár eleji erőteljes maximum és a téli minimum a jellemző.
A Kárpátokon túli területek (Oltenia, Muntenia, Moldva) éghajlata jellegzetesen kon-
tinentális. A rövid, hideg telet meleg, de nem túl hosszú nyár követi. A hőmérséklet abszolút
évi ingása jelentős. Nyáron a hőmérséklet 40 – 44 °C-ig is emelkedhet, télen viszont nem rit-
ka a –30 °C, sőt a –35 °C sem. Az átlagos évi csapadékösszeg 400 és 600 mm között van. A
legcsapadékosabb időszak a nyár eleje, a legkevesebb csapadék pedig télen hull. E terület jel-
legzetessége a nyár végén, ősz elején kialakuló, átmeneti szárazság.
A Kárpátok magasabb régióiban egyértelműen a hegyvidéki klíma az uralkodó. Az
éghajlatot ebben a térségben alapvetően két tényező, a tengerszint feletti magasság és a kitett-
ség határozza meg.
Amint ezt a következő oldalon bemutatott térképek színezéséből is megítélhetjük, az
országban a Kárpátok vonulatának jelenléte, illetve az ahhoz viszonyított helyzet sokkal fon-
tosabb, mint az észak-déli különbségek. Annak ellenére igaz ez, hogy az ország csaknem két-
szer olyan széles földrajzi szélesség szerinti sávban helyezkedik, mint hazánk, vagy Bulgária.
A 4b. ábra a horizontális szélsebesség számított értékeit mutatjuk be. Ennek az elemnek a te-
rületi eloszlása is emlékeztet a domborzat képére, még ha a maximális szélsebesség zónái ki-
csit eltolva követik is azt. A kapcsolat egyszerű és nyilvánvaló: a domborzat, mint mechanikai
akadály feláramlásra, majd az új magasságban gyorsabb áramlásra kényszeríti a levegőt.
(Megjegyezzük, hogy ezek a szélsebességek nem a felszín, pl. az erdők közelében mérhető ér-
tékek, hiszen ilyen megfigyelésekkel a szükséges sűrűségben nem rendelkezhetünk, s a sokfé-
le felszín-típus feletti néhány méteres réteg reprezentatív modellezésére sincs lehetőség. Va-
lahol a koronaszint felett érvényes értékeket látunk kb. úgy, mint ahogy sík terepen a tíz méte-
res magasságot szoktuk a tereptárgyaktól már független, jellemző szintnek tekinteni.)
a) évi középhőmérséklet (oC)

b) horizontális szélsebesség (m/sec)

4. ábra Az évi középhőmérséklet interpolált értékei (a), valamint a számított horizontális szél-
sebesség (b) Románia területén. Forrás: Románia Meteorológiai Hivatala, www.inmh.ro.
3. Regionális tendenciák és előrebecslések

Mielőtt a címben jelzett regionális változásokra térünk, röviden illusztráljuk (5. ábra), hogy
mennyire valószínű a globális felmelegedés folytatódása, illetve milyen megbízhatósággal
tudjuk ennek a helyi megjelenési sajátosságait és azok mértékét behatárolni.
Az 5a ábra azt tanúsítja, hogy a globális klímamodellek meg tudják becsülni, hogy az
éghajlatot vezérlő – tegyük fel – ismert külső tényezők adott időbeli alakulása mekkora válto-
zást okoz a globális átlaghőmérsékletben. Az elmúlt másfél évszázadra azt igazolja az ábra,
hogy a megfigyelt és a modellben szimulált változások lényegében párhuzamosan alakultak.
Az 5b ábra alapján megnyugodhatunk, hogy ha a melegedés egy pontján leállna is az
óceáni szállítószalag (az okokról lásd pl. Czelnai R., 1999), annak sem „jégkorszak” lenne a
következménye, hanem egy a maitól ugyan nagyon különböző hőmérséklet-eloszlás, amely-
ben a például nagyon megváltozna például a ciklonpályák mai képe is, de a változás előjele a
kontinenseken mindenütt pozitív lenne. Hiszen a folyamatban azt az erősödő üvegház-hatást
is figyelembe kell venni, ami a feltételezés szerint a szállítószalag „leállását” okozná.
E kérdések kifejtését lásd Mika (2004, 2005) illetve Bartholy és Mika (2005) írásaiban.

a) b.)

c.) d.)
OAGCM: számított változás pattern-korrelációi
0.4

0.2
Csapadék

Tengerszinti légnyomás, 0
hPa (december-február)

-0.2
0.2 0.4 0.6 0.8
Hőmérséklet

5. ábra A kapcsolt óceán-légkör általános cirkulációs modellek négy eredménye. a) Az elmúlt

másfél évszázad globális hőmérsékletének szimulációja a brit Hadley Center kapcsolt óceán-
légkör modelljében (IPCC, 2001), az ismert természetes és antropogén hatások figyelembe vé-
telével. b) A hőmérsékletváltozás eloszlása a Földön 2049-re a Hadley Center kapcsolt óceán-
légkör modelljében, ha a melegedéssel párhuzamosan mesterségesen leállítják az óceáni cir-
kuláció észak-atlanti ágát (Wood és mtsai, 2003). c) A modellek téli övezetes légnyomás re-
konstrukciói (hPa) és ennek a megfigyelt értékei (IPCC, 2001). D) Kilenc modell hőmérséklet-
és csapadék-változásainak területi korreláció páronként a teljes Földre kiszámítva.
 Az 5. ábra következő két eleme arra bizonyíték, hogy a klímaváltozás regionális rész-
leteit e modellek még nem képesek megbízhatóan becsülni. Az 5c ábra azt mutatja, hogy már
a tengerszinti légnyomás mai övezetes eloszlásának rekonstruálása is nagy eltérésekkel törté-
nik mind a modellek egymás közötti szimulációja, mind a megfigyelt eloszlás összevetésében.
Az 5d ábra kilenc klímamodellben kapott változást hasonlít össze. A hőmérséklet és a
csapadék rácspontonkénti megváltozásait páronként összevetve, 36-36 korrelációs együttható
képezhető. A hőmérsékletváltozások mezőinek 0,2 és 0,8 közötti korrelációja még csak elfo-
gadható, de a csapadékváltozások 0,4 alatti (két összevetésben éppenséggel negatív!) értékei
egyértelműen mutatják, hogy e kérdésben a globális klímamodellek ez idő szerint (2001-ben)
még nem alkalmasak arra, hogy ezen eredmények végső eligazítást nyújtsanak a változások
területi sajátosságairól, például az ebből következő alkalmazkodási stratégiák kialakításához.
ECHAM – tél ECHAM – nyár

GFDL – tél GFDL – nyár

HADCM – tél HADCM – nyár

6. ábra A hőmérséklet megváltozása 2020-ra az 1961-1990-es évek átlagához képest, három

kapcsolt óceán-légkör általános cirkulációs modell szerint (a skálán látható színezéssel, Cel-
sius fokban) Forrás: http://ipcc-ddc.cru.uea.ac.uk/cgi-bin/ddcvis/gcmcf
A fenti kritika ellenére a SRES A2 kibocsátási forgatókönyv (IPCC, 2001) szerinti modell-
számítások alapján bemutatjuk hőmérséklet- és csapadék-változásait 2020-ra. E forgatókönyv
heterogén gazdasági fejlettséget és népesség-változást feltételez, melyek nyomán 2020-ra a
földi átlaghőmérséklet a modellek átlagában 0,6 oC-kal múlja felül az 1961-1990-es értéket.
A hőmérséklet a 6. ábra szerint Európa minden pontján emelkedik, méghozzá többnyi-
re a földi átlagnál meredekebb ütemben. A mivel a három modell csak önkényes kiragadás a
rendelkezésre álló eredmény-mezők közül, továbbá, mert ezek hasonlósága az 5d ábra szerint
is csak részleges, ennél bővebb, számszerű értékelést a két országra sem érdemes készíteni.
A csapadék a 7. ábra hat összetevője közül négyben egyértelműen csökken, míg két té-
li ábrán a két országban eltérő előjelű a változás. Eszerint 2020-ra e térségben is korlátozot-
tabb víz-elérésre kell számítani, ami a hőmérséklet emelkedése mellett különösen hátrányos.

ECHAM – tél ECHAM – nyár

GFDL – tél GFDL – nyár

HADCM – tél HADCM – nyár

7. ábra A csapadék megváltozása 2020-ra az 1961-1990-es évek átlagához képest, három

kapcsolt óceán-légkör általános cirkulációs modell szerint (a skálán látható színezéssel,
mm/nap egységben) Forrás: http://ipcc-ddc.cru.uea.ac.uk/cgi-bin/ddcvis/gcmcf
Kérdés, hogy a számítások szerint a két országban várható melegedés és csapadékcsökkenés
kimutatható-e az elmúlt évtizedek megfigyelt adatsoraiban, amikor a Föld egésze már egyér-
telműen melegedett (lásd az 5a. ábrán). A 8. ábrán erre az IPCC Harmadik Értékelő Jelentése
(2001) alapján, a 9. ábrán pedig saját számítások nyomán (Mika és Bálint, 2000) válaszolunk.

8. ábra Az átlagos évi középhőmérséklet (balra) és csapadékösszeg (jobbra) lineáris időbeli

trendjei az 1976 és 2000 közötti, globálisan melegedő időszakban (kivágat az IPCC 2001,
2.9d, illetve 2.25c ábráiból). A Föld hőmérséklete ebben a negyedszázadban 0,4 oC-kal nőtt.
(A térképeket a láthatóság érdekében erősebben nagyítottuk, mint a jelmagyarázatot. A skála
emiatt csak a térképi jelek mérete szerinti, viszonylagos eligazodásra szolgál.)

9. ábra A Duna felső vízgyűjtő területének 0,5 oc globális melegedésre (%) a téli (fenn) és a
nyári félévben (lenn) (Mika és Bálint, 2000 nyomán. Grafika: H. Gulyás Margit, VITUKI)
A 8. ábrán egyértelmű, hogy az évi középhőmérséklet Európában mindenütt emelkedett az
1976-2000 közötti időszakban. Románia és Bulgária területén ez a becslés, amely nem min-
den állomást használt fel az egyes országokból és nem élt az adatsorok homogenizálásával,
kb. kétszeres (kisebb eltérésekkel, 0,6–1,0 oC-os) melegedést mutat a földi átlaghoz képest.
Ugyanezen az ábrán a csapadékváltozások előjele már korántsem ilyen egyértelmű. S
ennek csak egyik oka az, hogy a feldolgozás térbeli felbontása meglehetősen szűkös és a fi-
gyelembe vett csapadékállomások száma is jóval kisebb annál, amit minden nemzeti adatbázis
egyesítése nyomán el lehetne érni. A csapadékváltozás ellentétes előjelű (koherens térbeli
rendet mutató) változások valóságosak is lehetnek. Hiszen a légköri cirkuláció alakulása a
felmelegedéssel párhuzamosan nem mindenütt azonos előjelű. (Ha meggondoljuk, a légnyo-
más nem is változhat mindenütt egyfajta irányban, mert a légkör összes tömege állandó.)
A csapadékváltozás előjele évi átlagban a két ország nagyobb hányadában lenne pozi-
tív a 8. ábra jobb oldala szerint. Különösen így mutatja ezt az ábra Románia északi részére a
megfigyelt adatok 1976 és 2000 közötti csapadékadatai alapján. Bulgária területére eső két
rácspont ellentétes előjelű változásra utal.
A Romániára vonatkozó becsléssel ellentétes eredményre jutottunk abban a vizsgálat-
ban, amelyet az 1974 és 1998 közötti 25 évből származó 76 csapadék idősor alapján végez-
tünk. Ennek során (Mika és Bálint, 2000) az Y=a+bX lineáris kapcsolat b regressziós együttha-
tójának becslését az ún. instrumentális változók módszerével (Körösi et al. 1990) végeztük.
Eljárásunkban az adott lineáris globális hőmérsékleti trendű időszakban az időt tekintjük inst-
rumentális változónak, amely kielégíti az instrumentális változó-választás feltételeit. E krité-
riumok: a) jelentős korreláció a független változó értékeivel; b) korrelálatlanság a független
változó hibáival; c) korrelálatlanság a függő változó regresszió utáni, reziduális értékeivel. A
Z instrumentális változó segítségével a regresszió kovarianciák hányadosaként becsülhető:
b=cov(Y,Z)/cov(X,Z). A vizsgált 25 évben a félgömbi hőmérséklet lineáris trendje 0,026 K/év,
a korreláció 0,825, vagyis az a) feltétel biztosan teljesül. (A c) következik a félgömbi hőmér-
séklet és az idő erős korreláltságából, míg a b) feltételt szemléleti alapon kell elfogadnunk.)
A 9. ábrán az e módszerrel nyert regressziós együtthatókat a 0,5 oC-os melegedésre
vonatkoztatott %-os változásként adjuk meg. Eszerint a nyári félévben hazánk területét a Kis-
alföld és az Északi-középhegység kivételével, pár %-os csapadék csökkenés jellemzi. Tőlünk
keletre az együtthatók negatívak, míg nyugatra pozitívak .A téli félévi változás hazánkban
egyértelműen negatív, -10-20 % közötti jellemző értékkel. Tőlünk keletre erős, helyenként a -
30 %-ot elérő a csapadék-csökkenés. Növekedés tőlünk nyugatra az Alpokban található.
Mindebből írásunk tárgyához az erdélyi területek egyértelmű csapadék-csökkenése,
vagyis a ritka állomáshálózaton alapuló, 8. ábra tartalmával pont ellentétes eredmény tartozik.
Összességében tehát mind a hőmérsékleti, mind – a gazdagabb adatbázis alapján elfo-
gadott – csapadék-trendek a jelenlegi melegedő időszakban megerősítik a modellekből szár-
mazó feltételes előrejelzéseket Románia és Bulgária várható éghajlatára nézve.

4. Földrajzi analógia: kapcsolódás egyes magyarországi forgatókönyvekhez

Tanulmányunkat annak bemutatásával zárjuk, hogy a két országban számos térség mai éghaj-
lata nagy vonalakban megfelel annak a képnek, amit bizonyos statisztikai kapcsolatok és
nagytérségű modellbecslések szerint Magyarország területére valószínűsíthetünk a globális
felmelegedés egyes jövőbeli szakaszaiban.
Nem részletezve a hazai számítások metodikáját, a forgatókönyvek eredményeit, azaz
a Magyarországon várható hőmérséklet- és csapadékváltozásokat korábbi írásaink (Mika,
1993, 1996, 2001) alapján, az 1. táblázatban mutatjuk be, illetve a 10. ábrán térképen is ábrá-
zoljuk. A várható klímához analóg területeket, ahol a klíma napjainkban olyan, mint amilyen
0,5 - 4 oC-os globális melegedés hatására nálunk várható, a táblázat alsó sorában láthatjuk.
1. táblázat A hazai klímaváltozás összesítése (Mika, 2001, 1993) többféle, zömmel empirikus
eljárás nyomán. A földrajzi analóg térségek a hőmérséklet januári és júliusi értékei, valamint
a csapadék évi összege alapján felelnek meg a Magyarországon várható értékeknek.

Félgömbi + 0.5 K +1K +2K +4K

Helyi változás
Hőmérséklet (K) + 1,0 + 1,3 +2 +4
Nyár/nyári félév
Hőmérséklet (K) + 0,8 + 1,7 +3 +6
Tél / téli félév
Csapadék (mm) - 40 - 66 (bizonytalan) + 40 - 400
Évi összeg
Földrajzi Mo-n belül, Várna, Plovdiv Burgasz, BG, Firenze
analógia Újvidék BG Jalta Washington
Zsil völgye RO
, 3 K: Bologna, Szandanszki BG

Noha a földrajzi analógia kézenfekvő lehetőséget teremt a balkáni térség és hazánk összekap-
csolására, sőt akár az ottani gazdálkodási, életmódbeli, stb. tapasztalatok majdani itthoni átvé-
telére, e lehetőséggel két okból is óvatosan kell bánni. Az egyik az, hogy a hazai éghajlati for-
gatókönyvek metodikája nem kiforrott, elsősorban a közvetlen fizikai modellezés korlátai mi-
att. A fenti durva felbontású klímamodelleken, illetve a múltban érvényes diagnosztikai kap-
csolatok jövőbe vetítésén alapuló tapasztalati eljárások – bár egybecsengő eredményeket ad-
nak – kellő dinamikai magyarázat híján csak első közelítésnek tekinthetők. A szükséges óva-
tosság másik oka, hogy az analógia két feltétel, a szélső évszakok hőmérséklete és az évi csa-
padékösszeg szerinti teljesülése mellett, a mai balkáni és a jövőbeli hazai éghajlat nagyon sok
részletben eltérhet. Nyilvánvalóan semmi nem garantálja, hogy bárhol a Földön napjainkban
létezzen olyan éghajlat, mint a mi a jövőben Magyarország egyes tájain várható.

10. ábra A hazánkban várható éghajlatnak megfelelő analóg területek (l. az 1. táblázatban).
Hivatkozások:

Bartholy J. és Mika J., 2005: Időjárás és éghajlat – cseppben a tenger? Magyar Tudomány No.
7., 789-796
Czelnai R., 1999: Világóceán. Modern fizikai oceanográfia. Vince Kiadó 182 o.
IPCC, 2001: Climate Change 2001: The Scientific Basis. (Houghton J.T., et al., eds.), Cambridge
University. Press, Cambridge, UK. and New York, N.Y. USA, 881 p. http//:www.ipcc.ch
Körösi G., Mátyás L. és Székely I (1990): Gyakorlati ökonometria. KJK, Budapest 481 p.
Mika J., 1993: Az Alföld éghajlatának megváltozása a globális klímaváltozással összefüggés-
ben. Alföldi Tanulmányok, XV, 11-30
Mika J., 1996: Éghajlati forgatókönyvek. In: Változások a légkörben és az éghajlatban. (szerk.
Mika J.) Természet Világa Különszám, 69-74
Mika J. and Bálint G., 2000: Rainfall scenarios for the Upper-Danube catchment. Proc. XXth
Conf. Danubian Countries, Bratislava, Slovakia, 4-8 Sept., 2000. CD-ROM, pp. 990-995
Mika J., 2001: Új kutatások a globális klímaváltozás, valamint ezek regionális sajátosságai és
hatásai terén. In: Berényi Dénes Jubileumi Ünnepsége Előadásai, Debrecen. 185-202
Mika J., 2004: A globális klímamodellek. Klímaváltozás – hazai hatások. Természet Világa
Különszám, 33-36
Mika J., 2005: Globális éghajlatváltozás − két IPCC jelentés között. In: Éghajlatváltozás a vi-
lágban és Magyarországon. (Takács Sánta A., szerk.) Alinea Kiadó 83-103
Wood, R.A, M. Vellinga and R. Thorpe, 2003: Global Warming and THC stability. Phil.
Trans Roy. Soc. A, 361,1961-1976