K ertgazdaság 2004. 36.
(4)
A Merlot szőlőfajta vízháztartásának vizsgálata
aszályos évben
Tészták P é ter1 - Bálo Borbála2 - Gaál K risztián 1 - IJj. K ozm a Pál1
1. FVM Szőlészeti és Borászati Kutatatóintézete, Pécs
2. FVM Szőlészeti és Borászati Kutatatóintézete, Eger
B evezetés
A klímaváltozás hatására egyre gyakrabban
bekövetkező aszályos évek miatt, a víz hiánya
alapvetően meghatározza a növénytermesztés
sikerességét és gazdaságosságát. A globális klí­
maváltozás hatására emelkedett az átlaghő­
mérséklet, a Föld egyes területein nőtt az UV-B
sugárzás és az extrém száraz időszakok bekö­
vetkezésének gyakorisága (Hulme és mtsai.,
1992; Rosenzweig és mtsai., 2001). A legtöbb
európai régióban is a szárazság növekvő ve­
szélyével kell számolni. Fél fokos globális me­
legedés a tenyészidőszak öt-tíz napos meg­
hosszabbodásának felel meg {Mika, 1998). A
szőlőre vonatkozó megállapítások a termésmi­
nőség fokozottabb ingadozását, a termesztők
növekvő gazdasági kockázatát prognosztizál­
ták (IPCC, 2001). A klímaváltozásnak a szőlő­
re gyakorolt lehetséges hatásai m ég nagyrészt
ismeretlenek (Schultz, 2000). A hőmérséklet
emelkedésének a fotoszintézisre gyakorolt ne­
gatív hatásával főként a C-3 típusú fotoszinté­
zist folytató növényeknél kell számolni (Hun­
kár, 1998), így a szőlő esetében is.
Irodalm i á ttek in tés
A magyarországi viszonyokra napjainkban fo­
kozottabban érvényes az a megállapítás, hogy
több figyelmet kell fordítani a szőlő vízháztar­
tási tulajdonságainak mélyebb megismerésére
s a vízgazdálkodási lehetőségek jobb kihaszná­
lására (Bálo és Pók, 1989). A szárazság stressz
hatásait a szőlő vízháztartására és fotoszintézi­
sére több tanulm ányban már kimutatták
(Düring és Scienza, 1975; Rühl és Alleweldt,
1983; Ligetváry és Ferenczy, 1986; Matthews
és mtsai., 1987; Stevens és mtsai., 1995;
Schulzt, 1996). A szárazság elleni védekező
mechanizmusok számos formája létezik a sző­
lőnél, jelentős szerepe van az ozmotikus és
elasztikus szabályozásnak (Patakas és
3
Noitsakis, 1999). A csökkenő vízellátás a haj­
tásnövekedés visszaesését, a levelek számának
és a levél felületnek a csökkenését okozza
(Eibach és Alleweldt, 1983). A talaj vízhiány
mellett a levegő alacsony páratartalm a is nö­
veli a szárazság stressz hatását. A légrések vagy
sztómák meghatározó elemei a talaj-növény-
légkör rendszer vízháztartásának, a vízáramlás
lényeges ellenállását képezik (sztómareziszten-
cia). A légnedvesség csökkenése a sztómák fo­
kozottabb bezáródását okozza, a párologtatás
(-22%) és a fotoszintézis (-27%) csökkenését
eredményezi. Az 58%-os relatív páratartalom ­
nál a sztómák többsége nyitva van, 23%-os re­
latív páratartalomnál a sztómáknak csak bizo­
nyos csoportjai vannak nyitva. Hervadt leve­
lek esetében az összes sztóma zárva van
(Düring, 1992). Magasabb vízellátottság mel­
lett alacsonyabb sztómarezisztenciát találtak, a
levél vízpotenciál csökkenésével párhuzam o­
san nő a sztómarezisztencia. A -1,90 MPa nap­
pali levél vízpotenciál érték mellett a sztómák
csaknem teljesen zártak (Naor és mtsai.,
1993). A záródó sztómák megvédik a növényt
a kiszáradástól, de a C 0 2 felvételét gátolják.
A szárazság stressz érzékenyen érinti a termés
mennyiségét is. A vízhiány a virágzás utáni pe­
riódusban a bogyók súlyának csökkenését
hozza. A zsendülés utáni deficit viszont csak kis
hatással van a bogyósúlyra éréskor
(Meccarthy, 1997). A vegetatív növekedés, a
bogyósúly és a produkció növekszik a növény
vízállapotának javulásával együtt (Myburgh,
2003). Az aszálykárok mérséklése és lehetsé­
ges kivédése a minőségi borszőlőtermesztés­
ben is kiemelt jelentőségű feladat.
A szőlőélettani kutatások fő célja a termesztés­
technológia fejlesztésének megalapozása, a
fajták szárazság stresszel szembeni tűrőképes­
ségének jellemzése. Jelen publikációnkban a
Merlot vörösborszőlőfajta vízháztartásában és
4 Szőlőterm esztés
A vizsgált fajta ültetvényének általános adatai
Fajta Telepítés éve Sorvezetés Alany
Merlot 1984 K-Ny S04
gázcseréjében bekövetkező változásokat vizs­
gálatuk szárazság stressz alatt.
A n yag és m ódszer
A szabadföldi m éréseket Merlot (Vitis vinifera
L. cv. Merlot) fajta anyatőkéin, a Szentmiklós-
hegyi Kísérleti Telepen végeztük, amely a
Nyugat-Mecsek déli lejtőjén, 180-200 m-es
tengerszint feletti m agasságban helyezkedik el
(északi szélesség 46,07°; keleti hosszúság
18,17°). A talaj permi vörös homokkő, pan­
n o n homok és pannon agyag keveréke, a talaj
típusa Ramann-féle barna erdőtalaj. A Merlot
fajta rendszertani besorolása Vitis vinifera L.
convar. occidentalis, subconvar. gallica, pro-
var. microcarpa a természetes rendszer szerint
(.Ném eth , 1967; Kozma, 2000). A kísérleti par­
cellák déli kitettségű teraszokon helyezkednek
el. A vizsgált fajta ültetvényének általános ada­
tait (telepítés éve, sorvezetés, alany, művelés­
m ód, tenyészterület, terhelés) az 1. táblázat­
ban mutatjuk be. A területnek m inden m áso­
dik sora füvesített. A folyamatos meteorológiai
megfigyelések a Lufft HP-100 és a Boreas au­
tom ata meteorológiai állomások segítségével
folytak. A talajnedvesség tartalom m érés ha­
gyományos módszerrel, súlyállandóságig való
szárítással történt, (gravimetriás módszer) szá­
rítószekrényben 105 °C-on. A talajmintákat 50
cm -es mélységből szedtük. Lineáris cepto-
méterrel (Linear PAR-LAI C eptom éter -
AccuPAR Model PAR-80, Decagon Devices,
Inc. Washington USA) mértük a lombozat
fényellátottságát (380-720 nm közötti hullám­
hossztartományban), a fürtzóna fényviszonya­
it. A Smart-féle négyzethálós felvételezés
(Sm art és Robinson, 1991) eszközei: méterrúd
(3 m) és mérőpálca (1,5 m). A felvételezés idő­
pontjai virágzás, zöldborsó bogyóméret, zsen-
dülés és szüret fenofázisokban voltak. A nap­
pali levél vízpotenciál méréseket (Scholander
atal., 1965) kifejlett szőlőleveleken, szabadföl­
di körülmények között Scholander-féle nyo­
máskamrával (Plánt Water Status Console
1. táblázat
Művelésmód Tenyészterület Terhelés
ernyő 3.5x1.2 01 10 rügy/m2
3000 Series, Soilmoisture Corp. Santa Barba­
ra, USA) végeztük. A közvetlen napsugárzás­
nak kitett (maximális PÁR érték), ép, egészsé­
ges, 7-10. nóduszról származó leveleket
3-szoros ismétlésben, véletlenszerűen kiválasz­
tott tőkékről szedtük a kijelölt parcellákon be­
lül. A PÁR (fotoszintetikusán aktív sugárzás -
photosynthetic active radiation) a fénynek a
növények fotoszintetikus rendszerében hasz­
nosítható része (380-720 nm), amelyet /xmol
irr2 s 1 mértékegységben határoztunk meg.
A mintavételezés fenofázisonként, virágzástól
az érésig történt. A nappali levél vízpotenciál
m érések 11.30-14.00. óra között folytak.
A szabadföldi fotoszintézis méréseket hordoz­
ható, nyitott rendszerű infravörös gázanalizá­
torral (LCA-4, ADC BioScientific Ltd.
H oddesdon, England) végeztük. A gázanalizá­
torral mértük a fotoszintetikusán aktív sugárzás
(PÁR 380-720 nm) nagyságát (Q), a levélfel­
szín hőmérsékletet (Tleaf), a nettó fotoszintézist
(A), a transzspiráció mértékét (E) és a sztóma-
vezetőképességet (gs).
Eredm ények é s k ö v e tk e zte tése k
A fény, a hőmérséklet és a csapadékviszonyok
jellemzői
A 2003-as év meteorológiai adatait (2. táblázat)
elemezve kimutattuk, hogy a 2003-as év az el­
múlt 50 év legszárazabb és legforróbb évei közé
tartozott. Ebben az évben a napsütéses órák
száma minden hónapban magasabb volt, mint
az ötven éves átlag, és a tenyészidőben (április­
tól szeptemberig) összesen 310 órával haladta
azt meg. A hőmérsékletet tekintve a január, és
különösen a február volt igen hideg, de szep­
temberig az átlagos évi középhőmérséklet 1,5
°C-kal így is melegebb volt, mint a sokéves át­
lag. A tenyészidőszakban rendkívül jelentős
mértékű, 3 °C-kal magasabb átlaghőmérséklet
volt. A 2003-as év csapadékmennyisége jóval a
sokévi átlag alatt volt (januártól-szeptemberig
268 mm-rel kevesebb). A tenyészidőszakban
hullott csapadék mennyisége az 50 éves átlag­
K ertgazdaság 2004. 36. (4)
hoz képest 252 mm-rel volt kevesebb. A téli hó
után, a talajt átáztató mennyiségű eső nem hul­
lott. A m agas hőmérséklet és a csapadékhiány
a tőkéken m ár a tenyészidő korai szakaszában
aszálytüneteket okozott. A július és az augusztus
hónapok forró, száraz időjárása, a minimális
csapadékmennyiség kedvezőtlen eloszlása erős
szárazság stressz helyzetet idézett elő.
A levegő páratartalom és a talajnedvesség
tartalom mérések
Az évjáratra jellemző szárazság és m agas h ő ­
mérséklet a talaj folyamatos kiszáradását idéz­
te elő. A talajban a vízhiány mértéke a
fenofázisok előrehaladásával párhuzam osan
növekedett. A talajnedvesség tartalom m éré­
seket négy fenofázisban végeztük, amelynek
eredm ényei fakadáskor 12,2%, virágzáskor
8,9% zöldborsó bogyóméret idején 7,4% és
zsendüléskor 9,1%-os értékeket mutattak. A
szőlő transzspirációja a levélhőmérséklet és a
talajnedvesség függvényében változik (Beran,
1982). Az átlagosnál m agasabb levegőhőm ér­
séklet és az alacsony páratartalom (1. ábra)
olyan mértékben növelte a párologtatást, hogy
a szükséges vízutánpótlást a gyökerek nem
voltak képesek ellátni. Feltételezésünk szerint
ugyanilyen tünetek jelentkeztek volna kedvező
talajvízállapot mellett is. A légköri aszály gya­
A klimatikus jellemzők összehasonlítása az 50 éves átlaggal 2003-ban és a vegetációs
periódus alatt (Pécs-Szentmiklóshegy)
Napsütéses órák
Eloszlás 50 év* 2003 eltérés
Egész évben
(Jan. 1. - Dec. 31.)
Összesen
2021 2548 529
Átlag
V egetációban
(Ápr. 1. - szept. 30.)
Összesen
1413 1723 310
Átlag
* 50 év átla g a (1952-2002)
5
koribb előfordulása az alacsony talajnedves­
ség tartalom mellett tovább növelte a kedve­
zőtlen, vízhiányos állapotot. A talaj
kiszáradásának tendenciája közvetlen a szüret
előtti időszakig folytatódott.
A levegő páratartalom mérések havi átlagér­
tékei júniustól szeptemberig nem érték el az
50%-ot vagy annak közelében voltak. A szőlő­
növény fejlődéséhez és növekedéséhez opti­
mális páratartalom csak október elején, több
mint két héttel a szüret után volt detektálható,
amely a lehűlésnek és a nagyobb mennyiségű
csapadéknak volt köszönhető. A legmagasabb
C 0 2-felvételi (asszimilációs) szint 60%-os és
70%-os relatív levegő páratartalom mellett
mérhető (Beran és Klein, 1981; Kozma, 2000).
A zsendülés idején mért talajnedvesség tarta­
lom növekedés minimális volt, a gyökérzónára
jellemző vízviszonyokat nem változtatta meg, az
erős szárazság stressz helyzet továbbra is jellem­
ző maradt. A talajnedvesség tartalom értékek
már virágzás idején 10% alá süllyedtek, jelezve
a súlyos vízhiányos állapotot. A zöldborsó bo-
gyóméret - fürtzáródás fenofázisok idején volt a
legalacsonyabb a talajnedvesség tartalom, eb­
ben az időszakban 8% alá süllyedt. Szüretig
(szeptember 15.) a vízhiányos állapot változat­
lan maradt, egyszer sem haladta meg a 10%-os
értéket a talaj nedvességtartalma.
2. táblázat
Hőmérséklet (°C) C sap ad ék (mm)
50 év* 2003 eltérés 50 év* 2003 eltérés
782 544 -238
11.6 12,9 1,3
454 202 -252
18,3 21,3 3,0
6 S zőlőterm esztés

1. ábra. A levegő páratartalom (%) változása 2003-ban júniustól októberig (Pécs-Szentmiklóshegy)

Fig. 1. Changes o f air humldity (%) from June to October in 2003 (Pécs-Szentmiklóshegy)

A lombozat felépítésének jellemzői jezés, levelezés - a lombfal felépítésére.

és a fürtzóna fényviszonyai
A Smart-féle négyzethálós felvételezéssel
(Smart és Robinson, 1991) és az AccuPAR
ceptom éterrel folyam atosan nyomon követ­
tük a fajta lombfalának szerkezeti változásait
(3. táblázat) virágzástól szüretig. Megmértük,
hogy m ekkora hatást gyakorolnak a különbö­
ző termesztéstechnológiai beavatkozások
(4. táblázat) - hajtásválogatás, befűzés, tete-
A Merlot fajtát az egész vegetációs időszak
alatt kiegyenlített átlagos lombfalvastagság
értékek (50 cm) jellemezték. Az összes fürtök
száma a fürtzónában átlagosan 12,6 fürt/tőke
volt.
Már több vizsgálat bebizonyította (Schultz
és Matthews, 1988; Winkel és Rambal, 1993),
hogy a talaj vízhiánya a teljes levél felületet
csökkenti, különösen a vegetációs periódus

3. táblázat
A Merlot fajta Smart-féle négyzethálós felvételezésének eredm ényei
2003-ban virágzástól szüretig (Pécs-Szentmiklóshegy)
Fenofázisok
Lombszerkezeti param éterek Zöldborsó
Virágzás bogyó- Zsendülés Szüret
méret
Átlagos levélrétegszám (összlevélszám/ismétlések szám a) 4,4 6,3 5,4 4,5
Belső levelek százalékának arán y a (%) 54,6 68.3 63,0 55,6
Átlagos lombfalvastagság (rrr'00) 49,8 49,0 49,6 52,3
Lombtalvastagság hiányának százaléka (%) 0.0 0,0 0,0 0,0
Átlagos lom bfalvastagság/levélrétegszám aránya 11,3 7,8 9,2 11,6
Kertgazdaság 2004. 36. (4) 7

elején, amikor is a vegetatív növekedés maxi­ A nappali levél vízpotenciál mérések

mális. Az átlagos levélrétegszám a zöldborsó eredményei
bogyóméret - fürtzáródás fenofázisok idejéig A nappali levél vízpotenciál értékek a növény
növekedett, majd a zsendülés és a szüret ide­ aktuális vízállapotát jelzik maximális transzspi-
jén csökkent, megközelítette a virágzáskor ráció mellett. A m érés ideje a maximális foto­
mért értéket. A belső levelek százalékának ará­ szintéziskor, a sztómák maximális nyitottsági
nya a zöldborsó bogyóméret fenofázisban volt állapotakor történt. A szőlőfajták szárazságtű­
a legmagasabb (68%), majd szüretig 55%-ra rése és levelének vízpotenciálja között jellemző
csökkent. A belső fürtök százaléka az összeshez összefüggést találtak. A viszonylag nagyobb
viszonyítva m inden mintavételezéskor 100% (-0,53 és -0,74 MPa) nappali levél vízpotenci­
volt, de ez nem jelenti azt, hogy a fürtök ár­ álú szőlőfajták levelei tűrik legjobban a száraz­
nyékban helyezkedtek el, csupán egy-két kül­ ságot, a kisebb (-0,85 és -0,96 MPa) nappali
ső levél részleges takarásában. Az átlagos levél vízpotenciálú szőlőfajták leveleinek köze­
lombfalvastagság és a levélrétegszám aránya a pes és legkisebb nappali levél vízpotenciálú
zöldborsó bogyóm éret fenofázis alatt volt a (-1,15 és -1,38 MPa) leveleinek gyenge a szá­
legalacsonyabb (7,78), amely szintén azt tük­ razságtűrő képessége (Kozma, 2000). A nap­
rözte, hogy ebben az időben volt a legmaga­ pali levél vízpotenciál értékek szőlő esetében 0
sabb a lombozat levélrétegszáma. és -2,00 MPa között változnak általában (Bálo
és Pók, 1989). H a a mért értékek elérik a -1,20
4. táblázat MPa-t, akkor m ár a szőlő élettani folyamataira
A Merlot fajtánál végzett negatív hatású szárazság stresszre következtet­
termesztéstechnológiai beavatkozások hetünk (Myburgh, 2003 cit. Williams és mtsai.,
2003-ban (Pécs-Szentmiklóshegy) 1994).
Az eredm ényeink 3 levélminta átlagából
Kezelések ideje Kezelések
származnak, a 7-10. levélemeletről. Már a vi­
2003.05.09. Zöldválogatás, törzstisztítás rágzás fenofázis idején elérték a nappali levél
2003.06.05. Hajtásbefűzés I. vízpotenciál értékek a -0,70 MPa-t (2. ábra). A
virágzás után, a kezdődő szárazság stressz jelei
2003.07.10. Hajtásbefűzés II.. csonkázás I. mutatkoztak, a nappali levél vízpotenciál érté­
kek -1,20 MPa-os határérték alá süllyedtek.
Már jól ismert, hogy a szárazság hatására a Jól ismert, hogy a mérsékelt vízhiány, amely
levél felület csökken (Escalona és mtsai., 2003). korlátozza a vegetatív növekedést, de fokozza
Méréseink alapján, a nagyfokú szárazság követ­ a fenol- és antociánszintézist, egy pozitív hatá­
keztében sem csökkent a hajtásnövekedés in­ sú stressz helyzetnek számít a vörösborelő­
tenzitása, ezzel szemben a lombozat felépítése állítás esetében (Schultz, 2002). A következő
megváltozott, csökkent a levélfelület sűrűsége. időszakban a nappali levél vízpotenciál érték
Ez a visszaesés a júliusban elvégzett zöldmunka tovább süllyedt júliustól szeptemberig (-1,50
következménye, a hajtásbefűzés és a csonkázás MPa alatt). Ezt az időszakot súlyos csapadék-
nagy mértékben csökkentette a levélfelületet. A hiány jellemezte. A legkritikusabb szárazság
felvételezések idején a lombozatra eső sugár­ stressz helyzetet augusztus 21-én figyeltük
zásmennyiség (PÁR) 800-1800 /i.mol/m2/s kö­ meg, az év során ekkor mértük a Merlot legala­
zött volt. Ennek a sugárzásnak csak minimális csonyabb nappali levél vízpotenciál értékét
része jutott a fürtzónába, a lombozat belsejébe. (-1,92 MPa). Ez az érték -0,12 MPa-lal m egha­
A fürtzóna megvilágítottsági viszonyai virágzás­ ladta az irodalom ban szereplő minimum érté­
tól szüretig 2 0 -9 0 /xmol m‘2 s 1 között változtak. ket. A szakirodalomban szereplő adatok sze­
A Merlot fajtát a virágzás és a zöldborsó bogyó­ rint a V. vinifera-fajták levelének nappali levél
méret - fürtzáródás fenofázisok idején nagy fe­ vízpotenciálja minimum -1,80 MPa-ig, az
lületű lombozat jellemezte. Az önámyékolásra alanyszőlőfajtáké pedig -2,00 MPa-ig csökken
hajlamos fajta a szárazság stressz idején is inten­ (in Kozma, 2000). Az év során jelentősebb
zív hajtásnövekedést mutatott. csapadékm ennyiség október első hetében hűl-
8 Szőlőterm esztés

Mintavételi napok - 2003

06.04. 06.17. 07.03. 07.28. 08.11. 08.21. 09.23. 10.13.

0,00 -j------------ 1------------1------------ 1---------— I----------- 1------------ 1------------ 1----------

cl -0,25 -

^Ö3 -0,50
‘o
c
I - 0 ,7 5 - ,

^ -1,00 - t
‘<D
ju -1,25 - J-

I ->>50 * « I T
” -,,75 -■

-2,00 -L

2. ábra. A Merlot fajta nappali levél vízpotenciál értékeinek változása 2003- bán (Pécs-Szentmiklóshegy)
Fig. 2. Seasonal changes of midday leaf water potential of Merlot in 2003 (Pécs-Szentmiklóshegy)

lőtt (83 mm). Erre a változásra a Merlot fajta
érzékenyen reagált, az októberben m ért levél
vízpotenciál értékek átlagosan -0,90 MPa-os
értékig emelkedtek. Ez a víztöbblet igen nagy
változást hozott a fajta vízháztartásában, mivel
egy hónap alatt több mint 0,70 MPa-lal emel­
kedett a nappali levél vízpotenciál értékek átla­
gos szintje.
A fotoszintézis és a transzspirárió mérések
eredményei
A fotoszintézis méréseknél m eghatározó szem­
p o n t volt, hogy a lombozatot érő sugárzás (5.
táblázat) m eghaladja az 1000 /zmol m 2 s 1
PÁR (Q) értéket. így biztosítottak voltak az op­
timális fényviszonyok a fotoszintézishez. A
m ért legmagasabb PÁR érték 2401 ^tmol nx2
s 1 volt. További kutatások szükségesek a kü­
lönböző szőlőfajták fényoptim um ának pontos
meghatározásához, mivel az erős sugárzás
éppúgy gátolja a fotoszintézist mint a fényhi­
ány. A szárazság stressz következtében csök­
ken a PÁR felhasználás hatékonysága, amely­
nek értéke egészen 0,2%-ig is csökkenhet erős
szárazság stressz esetén (Escalona és mtsai,
2003). A méréseink alapján is bebizonyoso­
dott, hogy az év során a kedvező sugárzás
(1000-1500 jLimol nrr2 s 1 PÁR) értékek nem
biztosítják az optimális asszimilációs tevékeny­
séget, mivel a szárazság hatására a sztóma-
vezetőképesség csökkenése korlátozza a Cím­
felvételt.
A fotoszintézis a fényintenzitás, a C 0 2-kon-
centráció, a levélhőmérséklet és a levelek korá­
nak függvényében változik. A nettó fotoszintézis
optimum hőmérséklete 25 °C. A szőlő C 0 2-

5. táblázat
A lombozatot érő fotoszintetikusán aktív sugárzás (PÁR) nagyságának változása
a gázcseremérések időpontjában 2003-ban (Pécs-Szentmiklóshegy)
A m érés időpontjai 05.27. 07.14. 07.28. 08.21. 09.16. 09.26. 10.14.

PÁR érték (pmol rrr2 s ') 2110 1888 2003 2051 2042 2107 1710
K ertgazdaság 2004. 36. (4) 9

3. ábra. A Merlot fajta fotoszintetikus rátájának (A) és transzspirációs rátájának (E) maximum értékei
2003-ban (Pécs-Szentmiklóshegy)
Fig. 3. Seasonal changes o f leafgas exchange (maximai photosynthetic rate - A and transpiration rate - E)
of Merlot in 2003 (Pécs-Szentmiklóshegy)4

4. ábra. A Merlot fajta sztómavezetőképességének (gs) maximum értékei 2003-ban (Pécs-Szentmiklóshegy)

Fig. 4. Seasonal changes of maximai stomatal conductance of Merlot in 2003 (Pécs-Szentmiklóshegy)
10 Szőlőterm esztés

5. ábra. A Merlot fajta fotoszintetikus rátájának (A) és transzspirációs rátájának (E) napi menete
2003. július 15-én (Pécs-Szentmiklóshegy)
Fig. 5. Diurnal changes of leafgas exchange (photosynthetic rate - A and transpiration rate - E)
of Merlot in 2003 (Pécs-Szentmiklóshegy)

kompenzációs pontja 300 ppm C 0 2 koncentrá­ (ugyanebben az időben mértük a legalacso­

ciónál van 25 °C-on, 1 5 x l0 4 ergs/sec/cm2 fény-
intenzitás mellett (Kriedemarm, 1968). A vege­
táció kezdetén a legintenzívebb a fotoszintézis a
főhajtások alsó leveleiben. A fotoszintézis maxi­
mum levélhőmérséklete 40 °C körül alakul, de a
szakirodalomból ismert vizsgálatok szerint a fo­
toszintézis ráta 30 °C fölött nagyon gyorsan
csökken és 40 °C-nál a levelek ideiglenes vízhiá­
nya, valamint a légzési ráta erős növekedése mi­
att a sztómák bezárulnak és megszűnik a
C 0 2-felvétel (in Kozma, 2000).
Mérési eredményeink alapján a Merlot faj­
tát virágzástól a zöldborsó bogyóméret
fenofázisig magas fotoszintetikus ráta (A) érté­
kek jellemezték (> 16 /xmol m ‘2 s 1), a kezdődő
szárazság stressz ellenére is (3. ábra). Július kö­
zepétől viszont a fajta asszimilációs teljesítmé­
nye kevesebb mint felére esett vissza a virág­
záskori értékhez viszonyítva (< 8 pmo\ m'2 s'1).
Ebben az időszakban a levélfelszín hőmérsék­
letek elérték a 39 °C-ot, a sztómák fokozott zá­
ródása (sztómavezetőképesség -gs- = 0) m ég­
sem következett be. A legkritikusabb időszak
nyabb nappali levél vízpotenciál értéket is,
-1,92 MPa-t) augusztus 21-én következett be,
az erős szárazság stressz hatására a fotoszinté­
zishez szükséges C 0 2-felvétel lecsökkent
(2 ;umol m"2 s 1 körüli fotoszintetikus ráta érté­
kek). A C 0 2 felhasználás szintjének erős
visszaesése jelezte, hogy a fotoszintézis folya­
m ata gátolt. Ennek ellenére a párologtatás az
előző mintavételhez képest duplájára emelke­
dett (a transzspirációs ráta értéke 6,81 mmol
m'2 s'1) és a sztómavezetőképesség (4. ábra)
értéke is megnőtt (0,16 mól m '2 s 1).
Megvizsgáltuk a Merlot fajta fotoszintetikus
aktivitásának és transzspirációjának napi me­
netét (5. ábra) reggel 09.00 órától délután
15.00 óráig, fokozott szárazság stressz idején.
A napi menet mérésekor a PÁR értékek 1900
és 2000 jumol m'2 s 1 között változtak. A transz-
spiráció napi ritmusa nagyon eltérő a külön­
böző szőlő (Vitis vinifera L.) fajtáknál és több
környezeti tényező befolyásolja. A sztómák
nyitottsága összefüggésben van az alacsony
endogén abszcizinsav (ABS) szinttel. A transz-
K ertgazdaság 2004. 36. (4)
spiráció napi menetében a minimum transz-
spirációs szint 10.00-12.00 óra között van, a
maximum szint 14.00-16.00 óra között
(Düring és Scienza, 1975).
A július 15-én történt m intavétel fotoszinte­
tikus ráta és transzspirációs ráta napi m eneté­
nek eredményei általában jellemzőek voltak a
zöldborsó bogyóméret fenofázistól egészen
szüretig. Az első mérés idején, reggel
09.00-kor még magas fotoszintetikus ráta ér­
ték (16 /nmol m'2 s'1) és átlagos transzspirációs
ráta érték (4,6 mmol m'2 s 1) jellemezte a fajtát.
Két órával később, miközben a levélfelszín h ő ­
mérséklet 5,5 °C-ot emelkedett, a fotoszinteti­
kus ráta értéke felére zuhant vissza (8 /rmol m 2
s'1) és a transzspirációs ráta pedig több mint
kétszeresére növekedett. A fotoszintézis m áso­
dik napi maximuma, délután 13.30-kor mért
adatok alapján csak kis m értékben jelentkezett
(10,5 jtrmol m‘2 s'1), viszont a párologtatás in­
tenzitása ebben az időben m ár harm adára
csökkent, a transzspirációs rá ta értéke 3,1
mmol m'2 s 1 volt. A délutáni időszakban,
15.00 óráig a mért értékek lényeges változást
nem mutattak.
A szőlőfajták szárazság stresszre adott v á­
laszreakcióik alapján jellemezhetők és két fő
csoportba sorolhatók (Schultz, 1996). Azok a
fajták, amelyek szárazság stressz idején széle­
sebb körű élettani válaszreakcióra képesek,
szárazságkerülők. A másik csoportba a
szárazságtoleráns fajták tartoznak, amelyek
esetében a szárazság stressz nem vált ki össze­
tett védekező mechanizmust a vízhiányos álla­
pot elkerülésének érdekében. A szárazságke­
rülő fajták az érzékeny sztómaszabályozásuk,
az alacsonyabb asszimilációs szintjük segítsé­
gével képesek a talaj vízkészletének tartaléko­
lására és a száraz periódus sikeres túlélésére. A
szárazságtoleráns fajták sztómaszabályozásá-
nak érzékenysége gyengébb, m agasabb az
asszimilációs szintjük, a talaj vízkészletét telje­
sen felélik. Ebben a csoportban, az aszályos
évek során m agasabb lehet a tőkepusztulások
száma. A Merlot fajta szárazság stresszre adott
válaszreakcióinak legújabb kutatási eredmé­
nyeit francia kutatók írták le, (Gaudillére és
mtsai., 2002), a fajtát enyhe szárazság stressz
idején vizsgálták a Bordeaux-i régióban (észa­
ki szélesség 44°51’). A fajta szárazság stresszre
11
adott válaszreakcióit szénizotópos vizsgálatok­
kal és azokkal összefüggő levél vízpotenciál
mérésekkel jellemezték. A levél vízpotenciál
értékek változása a vegetációs periódus alatt a
méréseinkhez hasonló lefutást mutatott. Mind­
két esetben augusztus elején volt a legkritiku­
sabb időszak, azonban enyhe szárazság stressz
alatt -0,80 MPa alá nem süllyedtek a levél víz­
potenciál értékek. A Schultz-féle rendszernek
megfelelően a Merlot fajtát az eredményeink
alapján a szárazságtoleráns fajták közé sorol­
juk. Vizsgálatunk során, erős szárazság stressz
alatt a legalacsonyabb levél vízpotenciál érték
elérte a -1,92 MPa-t, amely megközelítette a
szőlőnövényre jellemző negatív alsó határérté­
ket (-2,00 MPa). Ebben a kritikus időszakban a
fajta szárazság elleni védekezésében a
sztómareguláció szerepe kevésbé volt jelentős,
mivel a sztómazáródás során csak a
fotoszitetikus rá ta (A) értéke csökkent (2 /xmol
m 2 s'1), a párologtatás viszont fokozódott, amit
a magas transzspirációs ráta (E) érték (6,8
mmol m'2 s'1) jelzett. A súlyos szárazság stressz
csak október elején mérséklődött, a jelentő­
sebb csapadék mennyiségre (83 mm) érzéke­
nyen reagáltak a növények. A levél vízpotenci­
ál értékek gyorsan emelkedtek még a szüret
(szept.15.) után egy hónappal is. Ez a válaszre­
akció általános volt és nem csak a Merlot fajtát
jellemezte, hanem a Cabernet sauvignon,
Cabemet franc, Kékfrankos és Kadarka fajtá­
kat is.
Összefoglalás
Az FVM Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete,
Pécs Szentmiklóshegyi Kísérleti Telepén,
2003-ban a Merlot fajta szárazság stressz tűrő­
képességét vizsgáltuk súlyos csapadékhiányos
időszakban, öntözetlen ültetvényen. A szabad­
földi műszeres mérések segítségével választ ke­
restünk arra, hogy a Merlot fajta milyen élettani
válaszreakciókra képes szárazság stressz idején.
A szárazság stressz hatásainak kutatása eszköz­
ként használható a termesztéstechnológia fej­
lesztésének megalapozásához, a takarékos víz-
gazdálkodáshoz, az aszálykárok kivédéséhez,
az adott klímára, termőhelyre és fajtára vonat­
koztatva. A vizsgálatok során mértük a fajta
lombozatának szerkezeti változásait, ernyő mű­
velésmódban, virágzástól szüretig. Virágzástól
12
októberig mértük a fajtára jellemző nappali le­
vél vízpotenciál értékek változását, a fotoszinte­
tikus aktivitást és a transzspirációt. Az nappali
levél vízpotenciál értékek -0,70 és -1,70 MPa
között változtak. A kritikus időszakban (a n ap ­
pali levél vízpotenciál minimum értéke -1,92
MPa) a magas hőmérséklet és a levegő ala­
csony páratartalma nagy mértékben fokozta a
párologtatást, a Merlot fajta a sztómazáródás
szabályozásával nem volt képes a párologtatás
csökkentésére. A fajtát a Schultz-féle rendszere­
zés szerint a szárazságtoleráns fajták közé sorol­
hatjuk (Shiraz-típus), azzal a kitétellel, hogy
nem rendelkezünk szárazság stresszre visszave­
zethető tőkepusztulás adatokkal.
Exam ination o f w ater balance
o f M erlot variety in a dry year
Tészták, P.-Bálo, B. -Gaál, K.-Ifj. Kozma, P.
Sum m ary
The trials were carried out at the Pécs-Szent-
miklóshegy Research Station (46°07’; 18° 17’) of
the Research Institute fór Viticulture and
Enology (Ministiy of Agriculture and Rural De-
velopment) in Hungary. The study was con-
ducted in order to investigate drought resistance
of Vitis uinifera L. cv. Merlot under several water
deficit conditions in non-irrigated vineyards dur-
ing the 2003 vintage. In this study, we report on
the physiological response of Merlot on drought.
Leaf water potentíal ('T|eaf), photosynthetic activ-
ity (A), transpiration (E), and changes in canopy
structure of umbrella training system were mea-
sured throughout the growing season. The aver-
age midday leaf water potentíal was ranged be-
tween - 0.70 and - 1.70 MPa. The lowest value
m easured was - 1.92 MPa in August. High air
temperatures and decreased air humidity led to
higher rates of transpiration. We classified Merlot
according to Schultz’s theory (1996) as belong-
ing to the drought tolerance category of the Shi-
raz type, bút do nőt have data on the death of
vine trunks due to drought of former years.
K öszönetnyilvánítás
Köszönjük Dr. Diófási Lajos DSc. (FVM Szőlé­
szeti és Borászati Kutatóintézete, Pécs) szak­
mai hozzászólását, a lektorálási munkájával
nyújtott segítségét.
Szőlőterm esztés
Irodalom
1. Bálo, B. - Pók, T. (1989): Előtanulmány­
ok a szőlő vízháztartásával kapcsolat­
ban. Szőlőtermesztés és Borászat 3, pp.
8- 12.
2. Beran, N. (1982): Die Transpiration dér
Rebe (Vitis vinifera) in Abhángigkeit
von dér Blattem peratur unter beson-
derer Berücksichtigung des B oden-
wassergehaltes. Die Wein-Wissen-
schaft 37. Jahrgang, Nummer 5, pp.
291-309.
3. Beran, N. -Klein, W. (1981): Dér EinfluB
dér Luftfeuchtigkeit auf die Photosyn-
these dér Rebe (Vitis vinifera) unter be-
sonderer Berücksichtigung dér Lichtin-
tensitát und dér Blattemperatur. Die
Wein-Wissenschaft 36. Jahrgang,
Nummer 4, pp. 227-244.
4. Düring, H. -Scienza, A. (1975): The role
of endogenous abscisic ad d during
w ater stress in grapes. Vitis 14 (1), pp.
20-26.
5. Escalona, M. J. - Flexas, J. - Bota, J. -
Medrano, H. (2003): Distribution of
leaf photosynthesis and transpiration
within grapevine canopies under differ-
ent grought conditions. Vitis 42 (2), pp.
57-64.
6. Europe," Chapter 13 of: Intergovemmen-
tal Panel on Climate Change (IPCC).
(2001): Climate Change 2001: Im-
pacts, Adaptation and Vulnerability.
Cambridge University Press, full text:
http ://www.grida.no/ climate/
ipcc_tar/wg2/491. htm .
7. Gaudillére, J. P. - Van Leeuwen, C. -
Ollat, N. (2002): Carbon isotope
composition of sugars in grapevine, an
integrated indicator of vineyard w ater
status. Journal of Experimental Botany,
Vol. 53, No. 369, pp. 757-763.
8. Hulme, M. - Marsh, R. - Jones, P. P.
(1992): Global changes in a humidity
index between 1931-1960 and
1961-1990. Climate Research 2, pp.
1- 22 .
9. Hunkár, M. (1998): A növényi hozamok
alakulása a klímaváltozás függvényé­
ben. Kertgazdaság 30, (3-4), 57-61.
K ertgazdaság 2004. 36. (4) 13

10. Kozma, P. (2000): A szőlő és termesztése
I. A szőlőtermesztés történeti, biológiai
és ökológiai alapjai. Akadémiai Kiadó,
Budapest, pp. 148-149, 155-156.
11. Kriedemann, P. E. (1968): Photosynthesis
in vine leaves as a function of light
intensity, temperature, and leaf age.
Vitis 7 (3), pp. 213-220.
12. Ligetvári, F. - Ferencz\), A. (1986):
C hange of water potential as affected
by water status in vine. A Kertészeti
Egyetem Közleményei (in Vitis 1986).
Vitis 25 48 pp. 245-253.
13. Mika, J. (1998): A kertgazdálkodás éghaj­
lati feltételeinek lehetséges változásai
Magyarországon. Kertgazdaság 30,
(3-4), 45-56.
14. Myburgh, P. A. (2003): Responses of Vitis
vinifera L. cv. Sultanina to Level of Soil
W ater Depletion Under Semi-Arid
Conditions. S. Afr. J. Enol. Vitic., Vol.
24, No. 1, 16-24.
15. Rosenzweig, C. E. - A. Iglesias, —X. B.
Yang, - P. R. Epstein, - E. Chivian
(2001): Climate change and extrem e
w eather events: Implications fór food
production, plánt diseases, and pests.
Global Change Humán Health 2,
90 -1 0 4 .
16. Scholander, P. F. - Hammel, H. T. -
Bradstreet, E. D. - Hemmingsen, E. A.
(1965): Sáp pressure in vascular plants.
Science 148: 339-346.
17. Schultz, H. R. - Matthews, M. A. (1988):
Vegetatíve growth distribution during
water deficits in Vitis vinifera L. . Aust.
J. Plánt Physiol. 15, 641-656.
18. Schultz, H. R. (1996): Water relations and
photosynthetic responses of two
grapevine cultivars of differenct
geographical origin during water stress.
Acta Hort. 427, 251-266.
19. Schultz, H. R. (2000): Climate change
an d viticulture: A European perspective
on climatology, carbon dioxide and
UV-B effects. Australian Jum al of
Grape and Wine Research 6, 2-12.
20. Schultz, H. R. - Steinberg B. (2002):
Tropfen für Tropfen zűr Qualitát. Das
Deutsche Weinmagazin 21, 30-35.
21. Smart, R. E. - Robinson, M. (199):
Sunlight intő Wine. Winetitles, pp.88.
22. Winkel, T. -Rambal, S. (1993): Influence
of water stress on grapevine growing in
the field: From leaf to whol-plant
response. Australian J. Plánt Physiol.
20, 143-157.
23. Williams, L. E. - Dokoozlian, N. K. -
Wample, R. (1994): Grape. In:
Schaffer, B., Anderson, P.C. (szerk.).
Handbook of environmental physiol-
ogy of fruit crops, Vol.I, pp. 85-133.

B ővü lő c s e m e g e s z ő l ő piac
Angliában a csemegeszőlő piacot egyre inkább uralják a magnélküli fajták. Az utóbbi 2 évben a magnél­
küli csemegeszőlő iránti kereslet 23%-kal nőtt. A magos csemegeszőlő aránya a Tesco üzletekben mind­
össze 3%. A magnélküli szőlő előretörése köszönhető a rendkívül alacsony árnak is. Természetesen van­
nak olyan vásárlók is, akik ragaszkodnak a megszokott magos csemegeszőlő fajtákhoz, ezért mind a fehér,
mind a piros magos csemegeszőlőből van kínálat az áruházláncban.
William Thompson angol nemesítő nevéhez fűződik a megnélküli csemegeszőlő kinemesítése Kalifor­
niában több, mint 150 éve. Véletlenül talált egy magnélküli mutánst, amit vegetatív úton szaporított to­
vább. Fajtáit Thompson magnélküli fajtáknak nevezték és világszerte elterjedtek.
Egészen a legutóbbi időkig a megnélküli fajták mintegy 50%-kal voltak drágábbak, mint a magvas cse­
megeszőlők, s ez önmagában a luxus kategóriába sorolta a magvatlan fajtákat. Napjainkban az angliai
Tesco üzleteiben a magvas és magvatlan csemegeszőlő aránya közel azonos.
2004júliusában a britek 360 millió fontot költöttek csemegeszőlőre, míg 2002 júlisában 290 millió fon­
tot. A vásárlások kb. 65%-a fehér megnélküli, míg 32%-a piros magnélküli csemegeszőlő volt.
A magnélküli fajtákat mintegy 20 országban termesztik: többek között Spanyolországban, Chilében,
Marokkóban, Izraelben, Egyiptomban, Görögországban, az USA-ban, Brazíliában, Peruban, Dél-Afriká-
ban, Indiában és Mexikóban.
Fordította: T.E - Fruit a nd Vegetable M arkets, 2004. október, 169. sz