Hitler elitalakulatai

A Waffen SS története
1923 november 9-én Hitler megpróbálta puccsal magához ragadni a hatalmat
Münchenben ezzel akadályozva meg, hogy “Bajorország” elszakadjon a birodalomtól. A
menetet rendőri sortűz tizedelte meg. Göring is súlyosan megsebesült, de Hitlert egyik testőre
Ulrich Graf a testével védte meg a golyóktól. Ezt tekintjük az első Führert megvédő SS
akciónak. 1926-ban szabadulása után Hitler megalapítja az SS-t, létrehozza az első kitüntetést
a “Vér Rendet”. Az SA ellenszenves volt mindvégig az SS-el. Röhm az SA parancsnokának
nyomásra Hitler az SS tagok számát az SA tagok 10%-ra korlátozta. 1928-ban Heinrich
Himmler veszi át az SS vezetését, ezt tekintjük az SS végleges megszületésének.
Miután Himmler vette át az SS vezetését rábeszélte Hitlert arra, hogy az SS fajilag
tiszta szervezet legyen. Himmler az SS szertartásait a germán történelemből merítette. Az SS
vezetők kinevezése a braunschweigi dómban zajlott éjfélkor, amikoris fáklyafénynél tették le
az esküt “Madarász” Henrik érckoporsójára. Himmler az SS-t egy új német lovagrendé
kívánta fejleszteni. 1929 januárjától minden jelentkezőnek igazolnia kellet három generációra
visszamenően a leszármazását. Alfred Rosenberg és Richard Walter Darre segítségével
Himmler bevezette azt, hogy a tagok csak kellőképpen bizonyított árja származású nőket
vehessenek el. Míg az SA jelszava Got mit uns (isten velünk) addig Himmler ateista nevelése
miatt az SS jelszava Mein Ehre heisst Treue (Becsületem a hűség) lett.
A háború elött az SS nagyon magasra tette a mércét a toborzásnál. Sepp Dietrich a
“Leibstandarte Adolf Hitler” parancsnoka, például nem vett fel olyat, akinek csak egy tömött
foga is volt. Emelet követelmények volt a tökéletes testi edzettség, egészség, legalább 18cm-
es magasság, büntetlen előélet és a bizonyított árja származás. A háború előre haladtával a
követelmények fokozatosan enyhültek, majd eltűntek. Az SS tagjait arra nevelték és képezték,
hogy szilárdan higgyenek abban csak egyetlen érdek számít, Németország érdeke. A Waffen
SS kiképzési sajátossága, hogy megszűntek a tiszteket és a közlegényeket elválasztó
szokások. A tisztektől elvárták, hogy kiérdemeljék katonáinak tiszteletét. A katonák a
feljebbvalójukat nem uramnak, hanem rendfokozatuknak megfelelően szólították. A tisztek
együtt étkeztek és együtt szórakoztak a legénységükkel. A Waffen SS tisztje sokkal
fiatalabbak is voltak többségében, mint a reguláris hadsereg tisztjei.
A Waffen SS-nek sajátos becsületkódexe volt. Nem volt szabad semmit se elzárni
egymás elől, tilos volt a fosztogatás a megszállt területeken, az elfogott katonákkal hősöknek
kijáró tisztelettel bántak. Minden erényüket a zárt kasztjukra korlátozták. Az Einsatzgruppék,
a Gestapo és a koncentrációs táborok őrei is SS, de nem Waffen SS tagok voltak.
Természetesen a Waffen SS-ben sem maradt el az ideológiai képzés, viszont itt inkább a
személyes bátorságot, az erőt és az ügyességet helyezték előtérbe. A napi 3-4 óra intanzív
testedzés természetes velejárója volt a programnak. A kiképzés részeként minden újoncnak
20perc alatt kellet 3km-t megtennie tejes menetfelszerelésben, ami kb. 100kg-ot nyomott.
A Waffen SS hitvallásának kulcsai a hűség, a becsület, a fegyelem és az önfeláldozás
volt. Mottója, melyet minden SS tőrbe belevéstek: “Mein Ehre heisst Treue” (Becsületem a
hűség). Ez a hűség nem az államnak vagy az alkotmánynak, ez egy embernek szólt, Adolf
Hitlernek, mely esküje így hangzott:
“Hűséget és bátorságot fogadok
 Neked, Adolf Hitler
mint a Német Birodalom vezérének és
engedelmességet fogadok mindhalákig.
Isten engem úgy segéljen.”
Az esküt minden évben április 20-án Hitler születésnapján tették le.
A Német Nemzetszocialista Párt hatalomra jutása után az SS-t Hitler függetlenítette az
SA-tól. Bár még mindig az SA alá volt rendelve most már az SA parancsnokai nem adhattak
utasításokat. Ezekben az időkben kaptam meg az SS a végső formai jegyeit a halálfejes
ellenzőjű sapkát, a fekete zubbonyt és csizmanadrágot és a fekete keretes horogkeresztes
karszalagot. Az SS a hadseregtől eltérő rendfokozatokat használt. Eközben a soraik tovább
bővültek. 1931-től 1933-ig 50ezer főre nőtt a taglétszám.
A harmincas évek elején az Ernst Thälmann által vezetett kommunista párt továbbra is
számottevő ellenség volt a nácik számára. Hatalmas felvonulásokat, tüntetéseket szerveztek.
Hitler hívei közül az SA vette fel a kesztyűt az utcai harcokban. A harcok alatt vesztette életét
a náci mozgalom egyik üdvöskéje Hort Wessel. AZ emlékére írt induló lett a nácik himnusza,
később Himmler egy páncélgránátos ezredet nevezett el róla. 1933 február 27-ről 28-ra
virradó éjszaka kigyulladt a Reichstag. Természetesen Hitler a kommunistákat vádolta a
gyújtogatással. Elözönlötték Berlin utcáit az SA és a Gestapo SS csapatokkal megerősített
egységei. Hamarosan a kommunisták a börtönökben és a sietve felállított begyűjtő táborokban
voltak. Jutalmul Himmler és az SS befolyása tovább nőt, ami azt eredményezte, hogy a
kancellária őrségét a „Leibstandarte Adolf Hitler” SS alakulat váltotta fel.
Természetesen az SA is követelte a jutalmát és vezetője Ernst Röhm egy
„néphadsereg” felállításáról álmodozott. Ugyanakkor úgy gondolta a szocialista forradalom
még nem ért véget és társával Gregor Strasserrel megvádolta Hitlert, mondván elárulta a
forradalmat. Hitler és Göring elhatározta, hogy leszámol az SA-val. 1934 július 6-án Hitler
nagybeszédet tartott, amiben figyelmeztetésként kijelentette a diadalmas német forradalom
véget ért. A cselevés időpontját Hitler június 30-ára tűzte ki. Az akciót a Gestapo főnöke
Heydrich dolgozta ki és irányította. Röhmöt személyesen Hitler tartóztatta le. A fő SA
vezetőkkel nem sokat bajlódtak a helyszínen agyonlőtték őket. Erre a sorsa jutott Röhm is,
akivel Theodor Eicke SS tiszt a készöbbi „Totenkopf” hadosztály parancsnoka végzett. Ez
volt a hosszúkések éjszakája, amikor a náci párt a saját baloldali belső ellenségétől szabadult
meg.
A hosszúkések éjszakája másodosztályú szervezeté degenerálta az SA-t. Helyébe a hűségből
jelesre vizsgázott SS lépett. Hitler elhatározta, hogy a biztonsági erőkből hadsereget hoz létre.
A feladatot Paul Hauser egy ex Reichswer tiszt hajtotta végre. Rövidesen megalakultak az
első ezredek a “Germánia”, a “Deutschland” és a “Der Führer”. A szintén ezred nagyságú
“Leibstandarte Adolf Hitler” testőrezred maradt. A koncentrációs táborok őrzésére pedig
létrehozták a “Totenkopf” ezredet parancsnoka Theodor Eicke lett. A háború előrehaladtával
a “Totenkopf” átkerült a frontra és az őrködést Einzsatzgruppék vették át. Az 1938-ban
végrehajtott “Anschluss” fontos tapasztalatokat jelenetett az SS biztonsági és katonai erőinke
is.
 1938 október 1-én a német csapatok átlépték a Szudéta vidék és ezzel Csehszlovákia
határát is. A támadó csapatok között az újonnan megalakult Waffen SS ezredek is. Ironikus
módon a “Deutschland” ezred adta a díszőrséget a “béketárgyalásoknál” Münchenben. Ez volt
a Waffen SS alakulatok utolsó békés szereplése. 1942 május 27-én különlegesen képzett
angol kommandósok megtámadták a Gestapo vezetőjét Reinhard Heydrichet. Az SS tiszt 8
napig szenvedett a kórházban, de a híres prágai specialista Hohlmann professzor se tudta
megmenteni az életét. Jellemzően egyébként a németek nem rótták fel a professzornak a
sikertelen próbálkozást, ellenben Benesel (emigráns cseh kormány vezetője) aki felakasztatta
1948-ban mert megpróbált segíteni Heydrichen. A tetteseket a Gestapo rövid időn elfogta és
kivégezte, illetve a megtorlás sem maradt el. A lidice mészárlást sokan hibásan a “Totenkopf”
hadosztály tettei közé sorolja be, viszont a “Totenkopf” 1942-ben már frontszolgálatot
teljesített. Egy közvetlenül Himmler alá tartozó Reichsführer SS (katonai rendőrség) alakulat
végezte el a piszkos munkát.
Az 1939 szeptember 1-én megindított Lengyelország ellen nyolc Waffen SS egység
vett részt. Ezek a következők voltak: A “Leibstandarte Adolf Hitler” gépesített zászlóalj Josep
“Sepp” Dietrich gruppenführer vezetésével, a “Der Führer” gépesített gyalogezred Georg
Keppler oberführer vezetésével, a “Germánia” gépesített gyalogezred Carl-Maria Demelhuber
standertenführer vezetésével, “Deutschland” gépesített gyalogezred Felix Steiner
standartenführer vezetésével, a “Nachrichtensturmbann” híradós zászlóalj Weis
strumbannführer vezetésével, az “Artillerie Regiment” páncéltörő tüzérezred Peter Hansen
obersturmbannführer vezetésével, az “Aufklarungabteilung” motorizált felderítő zászlóalj
Brandt sturmbannführer és a “Pionieresturmbann” gépesített utász zászlóalj Blomberg
sturmbannführer vezetésével. Az SS parancsnokok meglehetős bosszúságára az SS egységek
nem tevékenykedhettek egyetlen önálló hadtestként. A “Deutschland” ezrednek Mlava melett
kellett áttörnie a védelmi vonalakat a Luftwaffe támogatása ugyan elmaradt, de az ezred
rendkívüli bátorságának és kitartásának segítségével sikerült elfoglalni a bunkereket. A
középső szektorban a “Leibstandarte Adolf Hitlernek” sikerült áttörni a védelmi vonalat
Lodznál és elérte Varsó peremét. A “Germánia” elöszőr Felső-Szilézián vonult végig ez után,
viszont valósággal szétszedték. A jelentősen meggyengült ezred ennek ellenére bekerített és
megsemmisített egy lengyel zászlóaljat. Szeptember 28-án Varsó elesett a megmaradt
Lengyel egységeket az oroszok hátba támadták. Mindent egybevetve a Waffen SS alakulatai
csak kisebb szerepeket kaptak a Lengyelországi invázió alatt bár a “Leibstandarte” hadosztály
bemutatta mit is tud egy teljes gépesített ezred. A háború előrehaladtával a németek már egész
dandárokat mozgattak a fronton. Ők voltak az úgynevezett “tűzoltódandárok” mindig oda
küldék őket, ahol a legnagyobb káosz volt. 1939 szeptember 19-én egy Ernst nevű SS katona
egy rendőr segítségével 50 zsidót terelt össze egy zsinagógában, majd agyonlőtte őket. A
hadsereg az SS katonát rögtönítélő bíróság elé állította és halálra ítélte. Himmler azonban
közbelépett és megmentette, a “magáról elfeledkezett” katonát “büntetésből” egy
koncentrációs táborba küldte őrnek.