Louis Pasteur

Gyermekek Marie-Louise Pasteur

Louis Pasteur
Jean-Baptiste Pasteur
Iskolái École normale supérieure
Lycée Saint-Louis
Párizsi Egyetem
Pályafutása
Szakterület kémia, mikrobiológia
Tudományos orvosdoktor
fokozat doctor rerum naturalium
tiszteletdíj
PhD
Szakmai kitüntetések
a francia Becsületrend nagykeresztje (1868.
augusztus 14.)
Leeuwenhoek-érem (1895)
Copley-érem (1874)
Rumford-érem (1856)
Rumford-érem (1892)
Életrajzi adatok
Knight of the Order of Agricultural Merit (1883.
Született 1822. december 27. december 29.)

Dole Order of Saint Anna, 1st class

National Inventors Hall of Fame (1978)
Elhunyt 1895. szeptember
Rózsa rend (1873)
28. (72 évesen)
Jecker Prize (1861)
Marnes-la-Coquette
Albert emlékérem (1882)
Sírhely Pasteur Intézet Concours général
Notre-Dame székesegyház Order of the Medjidie (1886. június 8.)
Ismeretes mint a mikrobiológia, Order of Saint Anna, 1st class with diamonds
az immunológia és Foreign Member of the Royal Society (1869.
a járványtan megalapítója április 29.)
Nemzetiség francia Bressa Prize (1883)
Házastárs Marie Laurent
Szülei Jean-Joseph Pasteur

Louis Pasteur (Dole, 1822. december 27. – Marnes-la-Coquette, Hauts-de-

Seine, 1895. szeptember 28.) francia mikrobiológus és kémikus, aki a rettegett,
halálos veszettség elleni védőoltást kifejlesztette, aki az orvostudomány történetének talán legfontosabb
egyéni alakjaként ismert mint a mikrobiológia, az immunológia és a járványtan megalapítója. Hírnevét
leginkább a baktériumok kórokozó hatásáról szóló elmélet felkarolásának, és a védőoltási módszerek
kidolgozásának köszönheti.1888-ban a vezetése alatt létrejött a Pasteur Intézet amely
az immunizálást a gyógyítás középpontjába állította. Apja Jean-Joseph Pasteur, foglalkozását tekintve
cserzővarga, anyja Jeanne-Étienne Roqui volt. 1881-ben a Magyar Tudományos Akadémia is tagjai
közé választotta. Koporsóját a párizsi Notre Dame székesegyházban helyezték el ideiglenesen, majd a
Pasteur Intézet kriptájában nyert örök nyugalmat.

Életének főbb állomásai

Az ifjú Pasteur tanulmányait a család barátai szorgalmazták.
Iskolaéveit Besançonban a Collège royalban töltötte, majd 1842-ben Párizsba ment. 1843 és
1846 között természettudományi tanulmányokat folytatott az École Normale Supérieure-ön.
Egyetemista éveiben nem mutatkozott meg különleges tehetsége, sőt „középszerű”
kémikusnak tartották. De már 1847-ben a párizsi École Normale Supérieure-ön doktori
oklevelet szerzett fizikából és kémiából. 1849-től a strasbourg-i egyetemen kémiát tanított.
Ekkor vette feleségül Marie Laurent-t, a Strasbourgi Akadémia rektorának leányát. Öt
gyermekük született, de közülük csak kettő érte meg a felnőttkort. 1854-től a lille-i egyetem
tanára volt. 1858-ban a École Normale Supérieure igazgatója lett. 1867 és 1873 között
a Sorbonne professzora. 1868. október 19-én szélütést kapott, aminek következtében a keze
megbénult, de tovább dolgozott. 1888-tól haláláig a Pasteur Intézetet vezette. Több
tudományos díja mellett számos kitüntetésben részesült. A Bonni Egyetemtől kapott
díszdoktori diplomáját azonban tiltakozásul az 1870–71-es porosz–francia
háborúban tanúsított német „barbárság” miatt, visszaküldte. 1882. április 27-én a Francia
Akadémia tagjává választották.

Munkássága
Pasteurnek 1881-ben sikerült egy birkanyájat védőoltással megóvnia a lépfenétől
A doktori cím elnyerése után kezdetben kémiai problémákkal foglalkozott. A
borkősav optikai izomerjeiről tett felfedezése már huszonhat évesen neves kémikussá tette.
Pasteur ezzel megoldotta a „kristályok rejtélyét”. Magyarázatot adott a borkősav (és az ekkor
még külön vegyületnek tartott szőlősav) különös optikai tulajdonságaira. (A két vegyület
azonos kémiai összetételű, de geometriailag tükörképi – királis, enantiomorf – kristályokat
alkot.)
A krisztallográfián alapuló kutatásai a sztereokémia kezdetét jelentették. Elsőnek
állított elő borkősavból racémsavat, 1853 júniusában.
Észrevette, hogy ha a borkősav egyik sóját melegíti, akkor az zavarossá válik, erjedni
kezd. Ezek a felismerések az erjedés és bomlás felé fordították Pasteur figyelmét. 1857-ben
felfedezte a tejsavas erjedés mikrobáit. 1860-ban bebizonyította, hogy az élő szervezetben
szerepet játszó molekulák aszimmetrikusak, s a rothadási folyamatokat a levegőből
bejutó mikroorganizmusok okozzák. Pasteur ezzel a megállapításával az ősnemzés elméletét
is tagadta.

Felfedezéseinek jelentősége
Pasteur az immunológia területén hősies kísérleteket végzett, amelyek eredményeként
lehetőséget teremtett a fertőződés megelőzésére, egyes betegségek kezelésére és kitörésének
megakadályozására a tyúkkolera, a lépfene és a veszettség elleni védőoltások kidolgozásával.
Pasteur olyan alapvető tudományos eredményeket ért el, hogy kétségtelenül a legnagyobb
része volt abban, hogy a 19. század közepe óta a halálozási arányszám nagyban csökkent, és
az emberek várható élettartama a világ nagy részében majdnem megduplázódott.