Gustave Flaubert

Bovaryné

Első rész
1

Egy tizenöt éves fiú új osztálytársakat kap. Rosszul jár. Már megjelenése is sokat sejtet, de tudásban elmarad a
kicsiktől. Csúfolják, bohócot csinálnak belőle. A szamárpadba ültetik, elveszik a sapkáját, papírgalacsinokkal
dobálják.

A tanulónak a neve is furcsa: Charles Bovarynak hívják.

Apja spártai nevelésben részesítette, anyja elkényeztette.

Charles-ból orvostanhallgató lesz Rouenban, de tanulmányait rövid idő múltán elhanyagolja. Dorbézol,
szórakozik. Bár elsőre megbukik a vizsgán, később sikerül lediplomáznia.

Megnősül. Felesége zsarnokoskodik felette, belőle pedig papucsférj válik. A pár Tostes-ban él.

Bovary kénytelen elviselni neje szeszélyeit. Az asszony leszólja öltözékét, betartatja vele a böjtöt. Charles
betegeit is megköveti, bevasalja rajtuk a tartozásaikat. Egy kicsivel több szeretetet követel urától.

Az orvost egyik este egy beteghez riasztják. A bertaux-i jómódú gazda, Rouault úr eltörte a lábát, sürgős
segítségre van szüksége.

A doktor elmegy a tanyára, és ott találkozik a szépséges Emma kisasszonnyal. Fülig beleszeret, de nős
emberként jól tudja, hogy nem veheti feleségül.

A bertaux-i tanya szemre tetszetős épületnek tűnik. Az istállóban igáslovak vannak, a trágyadombokon tyúkok és
pulykák legelésznek. A színben egy eke is található, hozzá ostor, lószerszám, kocsifelszerelés tartozik.

Rouault lányára a felesége is irigykedik. Héloïse joggal féltékeny urára, hiszen Charles egyre többször megy
Bertaux-ba, és még a beteg felgyógyulását követően is gyakori vendége a gazdának.

Emma egy zárdában nevelkedett. Jártas a földrajztudományban, tud rajzolni, hímezni, zongorázni. Mindenben
az ellentétje Dubucnénak.

Míg Héloïse Charles előtt nyíltan becsmérli Emmát, saját titkait nem osztja meg urával. Mint megtudjuk, az
asszony (az első Bovaryné) nem is olyan gazdag, mint amilyennek hiszik. Dubucné pénzét az ingouville-i
jegyző elkótyavetyélte, a dieppe-i házon jelzálog van.

Héloïse és Charles között nézeteltérés támad, a perpatvarba a doktor anyja is beszáll. Az állandó veszekedés
ingerli a szegény, csúnya asszony idegrendszerét. Meghal.

A bertaux-i látogatások tovább folytatódnak. Charles és Emma sok időt tölt kettesben, ilyenkor általában
beszélgetnek. A fiatal lány likőrrel kínálja a doktort, és közben gyermekkoráról, halott édesanyjáról mesél.
Rouault pontosan tudja, hogy gyógyítója szerelmes Emmába, csak épp bátortalan ahhoz, hogy megkérje a
kezét. Mikor mindez mégis megtörténik, örül.

Az idős úr a ház zsalujának kicsapásával jelez.

Charles másnap már megint Bertaux-ban van. Tudja, hogy nem kap kosarat, hiszen a „jelet” látva biztos
dolgában. Cselekszik.

Az egybekeléssel a párnak várnia kell, hiszen még egy éve sincs annak, hogy Héloïse meghalt. Bovary nem
gyászolja meg a feleségét, inkább a közeli esküvői előkészületeken jár a feje.

A fiatalok javában tervezgetnek. Emma fáklyás lagzit szeretne, de apja nem méltányolja ötletét.

Bovaryék hetedhét országra szóló lakodalmat csapnak, a menyegzőre még a távoli rokonok, ismerősök, barátok
is eljönnek.

„A hölgyeken fejkötő volt, városi szabású ruha, arany óralánc, nagy vállkendő, amelynek keresztezett csücskeit
az öv szorította le, vagy a háton gombostűvel letűzött kis színes sál, amely hátul nem takarta be a nyakat.”

A férfiak öltözéke tiszta, rendezett. Egyesek frakkot, mások zekét vagy zakót viselnek. Néhányan ünneplő
ingben jönnek.

„Mindenki frissen nyírva, elálló fülek, kiborotvált arcok; aki még virradat előtt kelt, és nem látott jól, míg
borotválkozott, átlós vágásokat viselt az orra alatt vagy a pofacsontja mentén, akkora horzsolásokat, mint egy
háromfrankos, s útközben ki is pirosította a levegő a sebhelyeket, rózsaszín foltokkal tarkítva a vidám, kövér
fehér arcokat.”

A násznépet a kocsiszínben vendégelik meg, Húsételek, almabor, válogatott cukrászsütemények, és persze egy
emeletes, nagyméretű esküvői torta is várja az ínyenceket.

Emma elfárad, Charles-nak pedig a tréfához nincs kedve. A pár másnap ér Tostes-ba.

A fiatal Bovaryné berendezkedik új otthonában.

A téglahomlokzat az utcasorral van egy vonalban, az ajtó mellett egy fekete bőrsapka, a sarokban egy pár
csizma található. Az étkezés és a tartózkodás helye a szála.

Charles egy kis szobában, a „rendelőben” fogadja a betegeket. A rántásszag behatol a konyhába, ahogy Emma a
páciensek és férje magánbeszélgetését hallgatja.

Neki nem tetszik a tostes-i parasztház, ráadásul hamar ráun a férjére. Megtalálja az „elődje”, Héloïse
menyasszonyi csokrát.

Emma új tapétákat vásárol, a kertben padot építtet. Romantikus jellem, de urával nincs szerencséje.

Még tizenhárom évesen került a roueni kolostorba, ahol apácák tanították. Eleinte még érdeklődő, betartja a
római katolikus vallás előírásait. Koplal, böjtöl, rendszeresen gyón.
Később egy közvetítő segítségével elkezd világi szépirodalmat olvasni. Ismerkedik a romantikus írókkal,
kedvence Walter Scott. Rajong Stuart Máriáért, francia királyok szeretőiért, a szerelmesekért, és szüntelenül
sóvárog.

Anyja halálakor sír, még a nővérek is megsajnálják. Apja tanácstalan, azt gondolja, hogy lánya beteg, ezért
elviszi Emmát a kolostorból. Az apácák nem nagyon bánják Rouault e cselekedetét, mivel a kisasszony
szófogadatlan, makacs.

Védencüknek így Bertaux-ban kell élnie. A falusi lét azonban még a vártnál is jobban feszélyezi, nincs
lehetősége onnan kitörni.

Úgy gondolja, hogy a házassággal célt ért, de téved. Boldogtalan, kielégíthetetlen nővé érik.

Charles-ból végleg kiábrándul. Romantikára, izgalomra vágyik, de férjétől ezt nem kapja meg. Idejét
rajzolással, zongorázással igyekszik eltölteni. Unatkozik.

Anyósa gyakran ellátogat házukba. Menye költekezését, pazarlását rosszallólag fogadja, de fia ezúttal Emma
pártját fogja. Az idősebb Bovaryné kész meghajolni előtte.

A doktor egyik betege, a vadőr egy törpeagarat ajándékoz Emmának. Dzsali hűséges kísérője lesz a
fiatalasszonynak, bár neki már ez sem elég jó.

Csak Andervilliers márki meghívása zökkenti ki a tostes-i vidéki élet egyhangú, unalmas mindennapjaiból. Az
arisztokrata család Vaubyessard-ban él, az urat Charles gyógyította meg.

Bovaryék útra kelnek, és részt vesznek az esten.

A fényűző úri lak minden tekintetben kielégíti Emma kíváncsiságát.

A kastély modern, itáliai stílusú épület, két előreugró szárnnyal és három lépcsőfeljáróval, előtte hatalmas
gyepes térség terül el. Egy híd, alatta folyóvíz; a párán át szalmatetős épületek tünedeznek fel itt-ott a réten,
amelyet két szelíden lankás erdős domboldal szegélyez.

A díszteremben a férfiak játékkal, biliárdozással töltik idejüket, míg a hölgyek egy külön csoportja egymással
beszélget. A vacsora is pompásra sikeredik.

Bár a márki apósa egy kissé régivágású, szélsőséges ember, ennek ellenére hajdanán még a francia udvarba is
bejáratos volt! Emmát felkérik keringőzni, táncol. Majdnem elalél a gyönyörtől mikor megpillantja gazdag,
főúri partnerét, a vicomte-ot.

A házaspár még a másnapi napot is a palotában tölti. Megreggeliznek, megnézik az istállót, majd hazamennek.
A visszafelé úton Charles talál egy szivartárcát, ami bizonyára az egyik gazdag úr zsebéből eshetett ki.

Otthon Emma már nem olyan jókedvű, mint a fogadáson. Összeveszik a szobalánnyal is. Ráadásul férje
közönséges viselkedése feszélyezi. Rájön, hogy semmi jó sincs Charles-ban. Az ura szivarozása irritálja, de a
hétköznapi semmittevésbe is belefásul.
 9

Vidéken Emma unatkozik, szeszélyes nővé érik. Minden gondolata Párizs körül forog, szeretne a francia
fővárosba utazni, vagy ott lakni. Minduntalan eszébe jut a vicomte, akivel a bálon keringőzött. Női magazinokra
fizet elő, érdeklik a pletykák. Miután kissé könnyelmű módon kirúgja a szobalányt, felvesz egy másikat.

Charles a felesége vergődéséből semmit sem érzékel.

Lassacskán eltelik egy év, vagy talán még annál is több idő, és a Bovary házaspárral továbbra sem történik
semmi. Emma még önmagát is elhanyagolja, minduntalan rosszul érzi magát. Apjával is tiszteletlenül bánik, de
anyósával sem tud kijönni. Lesoványodik, egészségi állapota folyamatosan romlik.

Charles orvosokkal konzultál, megpróbálja meggyógyítani a feleségét. Végül úgy dönt, hogy Emmával együtt
elköltözik Yonville-be.

Bovaryné még most sem nyugszik meg, dühkitörései állandósulnak. Megtalálja a saját menyasszonyi csokrát,
amit azonnal eléget. Állapotos.

Második rész
1

Yonville egy félreeső, szegény franciaországi falu, valahol Normandia, Pikárdia és az Île de France
találkozásánál. A település egy völgyben található. Bár a táj festői látványt nyújt, a környék növénytermesztésre
alkalmatlan.

Megismerkedhetünk a vidéken élő kispolgárokkal, céhesekkel, parasztokkal is.

Lestiboudois a helyi temető sírásósója. Mostanában kevés munkája van, így van ideje burgonyát ültetni.
Vállalkozása sikertelennek bizonyul, szabadidejét téblábolással, lebzseléssel tölti.

Homais, a yonville-i patikus kissé nagyképű, önelégült ember. Felületes, ellenszenves alakja a regénynek.
Szereti hallatni a hangját, nagyképű. Vallástalan, ateista férfi, aki az imát haszontalannak tartja.

A kisvárosban népszerű, felkapott hely az Arany Oroszlán, ami tulajdonképpen egy fogadó. A társaság
esténként itt gyűlik össze, a teremben még biliárdozni is lehet.

Az este a tulajdonosnő, Lefrançois-né főzi a vacsorát. A yonville-i lakosok vendégeket, a Bovary házaspár
érkezését várják.

Binet, a yonville-i adószedő is gyakran megfordul a vendéglőben. Urasan, modorosan öltözködik, de mindenkit
lenéz. Gőgös.

„Kék császárkabát lógott sovány testén, bőr füles sapkájának a fülei a feje tetején zsinórral összekötve, a
felhajtott ellenző alól kilátszott a kopasz homloka, amelyet elnyomott a sokat hordott csendőrsisak”

„Minden kártyajátékhoz értett, jó vadász volt, és szép írása is volt, tartott otthon egy esztergapadot, és azzal
szórakozott, hogy művészi becsvággyal és nyárspolgári telhetetlenséggel annyi szalvétagyűrűt esztergált, hogy
már meg sem lehetett mozdulni a házban.”

Míg Homais a helybéli tiszteletest szidja, és saját vallási meggyőződéséről papol, addig az utazókocsi, Hivert
Fecskéje odaér az Arany Oroszlánhoz. A batáron nemcsak Bovaryék, hanem egy dölyfös textil- és
kelmekereskedő is kocsikázik.
 2

A fogadóban Emma egy fiatal segédjegyzővel, Léon Dupuis-val is megismerkedik. A fiú rajong a
művészetekért, szeret olvasni, a naplementében gyönyörködni.

A patikus pedig az orvossal diskurál. Homais méltatja a Yonville-ben élőket, a vidék páratlan természeti
adottságait. (Az olvasó finom kritikával fogadja a gyógyszerész mondandóját!)

A helybéli parasztemberek babonásak, csak ritkán fordulnak orvoshoz. Homais véleménye szerint Charles-nak
sem lesz sok munkája, mint ahogy a patika forgalma sem túl nagy.

Úgy hiszi, hogy a Bovary házaspár a lehető legnagyobb nyugalomban élhet Yonville-ben. Az orvos lakása
kitűnő, a táj gyönyörű, a klíma kellemes.

Emma, aki még mindig a segédjegyzővel beszélget, kissé feszélyezve érzi magát a fogadóban. Mikor férjével
együtt beköltözik új otthonukba, csalódottan állapítja meg, hogy a ház csak külsőre tetszetős.

Bovaryné még pongyolában van, mikor észreveszi a járdakövezeten sétáló segédjegyzőt.

Charles-nak szinte alig van betege. Nem szakad bele a munkába, ugyanakkor Homais igyekszik mindenben a
kedvében járni. A patikus viszont nem szívességből, sokkal inkább érdekek mentén cselekszik.

Mint megtudjuk, neki nincs orvosi diplomája, ezért a hatósággal is nézeteltérésbe keveredett. Most Charles-t a
szövetségesének tekinti.

Megszületik Emma kislánya, akit hosszas huzavona után a Berthe névre keresztelnek. A gyermek korán
dajkaságba kerül.

A keresztelőn még az idős Bovary uraság is megjelenik. Hamar összeveszik a tiszteletes úrral, tettével,
kelekótya viselkedésével felhívja magára a figyelmet. Elveri a gyermeke pénzét, s még Charles jó hírét is
megkurtítja.

Emma pedig Léonnal sétál a kisvárosban, hírbe hozza magát. Ők ketten a dajkához igyekeznek, aki
nyomorúságos körülmények között tartja a nemrég született csecsemőt.

A ház alacsony, tetejét megbarnult cserepek fedik. Az udvar füvén szennyvíz folydogál, körös-körül bizonytalan
formájú rongyok száradnak a sövényre kiterítve.

A fal mellett függönytelen ágy húzódik, az egyik ablak repedéseit kék papírcsíkok fogják közre. A poros
kandallón naptár, puskakövek, gyertyavégek. Berthe a földön alszik, egy fűzfavesszőből font bölcsőben pihen.

Bár igaz, hogy Rollet-né és a férje szegények, az asszony ennek ellenére követelőző típus. Igyekszik sajnálatot,
szánalmat ébreszteni Emmában. Haszonleső, csupán számításból vigyáz a gyermekre. Kávéra és pálinkára is
szüksége van.

Emma és Léon a visszafelé úton a folyóparton sétál.

A segédjegyző unatkozik vidéken, így semmi meglepő nincs abban, ha egy hozzá hasonló nővel próbál
közelebbi kapcsolatot kialakítani.

Rendszeresen vigyáz Homais úr csemetéire, foglalkozik a gyermekeivel. A patikus feleségét tisztességes, de

unalmas, vidéki asszonynak tartja.
Szerelmes, bár jól tudja, hogy Emmával a románca aligha teljesedhetne be.

Bovaryné is rendszeresen figyeli Léont. Látja, ahogy a segédjegyző minden nap az Arany Oroszlánba siet.

Homais gyakran tart kisebb összejöveteleket, de az estélyre csak a ház barátai mennek el. Emma itt
viszontláthatja a segédjegyzőt. A fiúval sok időt tölt kettesben. Együtt nézegetik a divatlapokat, verselnek.

Charles a felesége illetlen viselkedéséből semmit sem vesz észre. Léont a barátjának tekinti, örül, ha neje egy
kicsit boldogabb, vidámabb társaságában.

A segédjegyző egy cserepes növényt ajándékoz Bovarynénak a nő pedig egy gyapjúszőnyeget ad a fiúnak.

Emma egyre többet gondol Léonra, lassacskán beleszeret. Bár a szerelmet a platói viszonyuknál
izgalmasabbnak képzeli, a románc így is jókedvre deríti.

Tél végén Charles, Emma, Homais és Léon meglátogatnak egy kezdetleges lenszövő gyárat. Az útra a fiatal
patikussegéd, Justin is velük tart.

Róla megtudjuk, hogy platói érzelmeket táplál Félicité iránt, aki a Bovary házaspár otthonában felszolgáló. Az
észrevételt maga a patikus közli az orvossal.

Másnap Emmát a yonville-i textil-és kelmekereskedő, Lheureux úr látogatja meg. Ajánlja magát, igyekszik
áruit megmutatni Bovarynénak. Az asszony ellenáll a kísértésnek, egyelőre vár a vásárlással.

Emma még tartja, „játssza” az úrinő szerepét Léon előtt. Nem adja könnyen magát, köntörfalaz, próbára teszi a
segédjegyzőt. Mostanában még Charles-hoz is kedvesebb, a háztartás vezetésében pedig szintet lép.

Szerelmes, de férje mit sem sejt titkáról. A házban Félicité az egyetlen, akinek feltűnik Emma viselkedésében
némi furcsaság.

Bovarynét (valószínűleg) mardossa a bűntudat, ezért felkeresi a tiszteletes urat. Gyónni készül, de Bournisien
csakis a saját tanítványaival van elfoglalva, akiket az elsőáldozásra készít fel. A rakoncátlan fiúk bosszúságot
okoznak neki, Emma problémáját pedig nem sikerül eltalálnia.

Az asszony így dolgavégezetlenül hagyja ott a lelkészt, mérgét Berthe-en vezeti le.

Charles próbálja nyugtatgatni feleségét, de Léon eltávozása után Emma megint idegesebb, ingerlékenyebb lesz.
A segédjegyző búcsúzásakor eszmél: szerelmes a fiúba, de (talán) örökre el kell tőle válnia.

Léon nem elégszik meg azzal, hogy Rouenban vállal állást, ezért Párizsba utazik. A költözést ugyan sokáig
halogatja, de végül dönt.

Homais és Charles is bízik abban, hogy a fiú megőrzi romlatlanságát. Emma viszont pont a nagyvilági életet
irigyli Léontól. Párizsban mindig történik valami, míg vidéken az élet unalmas, szürke, egyhangú.

Yonville kisvárosát csupán egyetlen eseményt tartja izgalomban: a településen hamarosan mezőgazdasági
szemlét tartanak.
 7

Emma mély melankóliába süllyed, naphosszat Léonra gondol. Unatkozik. Megbetegszik, rosszul lesz, vért
hány. Anyósa és Charles igyekszik kitalálni gondolatait. Az idősebb Bovaryné veszi kézbe az otthoni
teendőket. Megtiltja menyének a regényolvasást, még rokona roueni könyvtári tagságát is megszünteti.

A fiatalasszony mindenestere értékes kelméket, ruhaneműket vásárol Lheureux-től. Ezzel a körmönfont, gazdag,
befolyásos textilkereskedő lekötelezettje lesz.

Viszont megismerkedik a közeli kastély új birtokosával. Rodolphe Boulanger úr parasztismerősén Charles vág
eret, a látványtól a fiatal Justin elájul. Emma minden tekintetben jól bírja a vér látványát.

Rodolphe biztos benne, hogy Bovaryné unatkozik a férje mellett, és kapható egy könnyű kalandra. Elhatározza,
hogy elcsábítja Emmát, bár most épp egy színésznővel flörtölget. Komolyabb kapcsolatra egyáltalán nem
vágyik.

A mezőgazdasági vásár körüli hercehurca alaposan felforgatja a yonville-i lakosság mindennapjait.

Nemzetőrség is érkezik Buchy-ből, valamint a helyi tűzoltóparancsnokság is kivonul. (Binet az, aki a pódium
előtt tiszteleg!)

Lefrançois-né Homais-val beszélget. A gyógyszerész a tudásával kérkedik, magát ízig-vérig agronómusnak

tartja.

Mindeközben Emma és Rodolphe kézen fogva járkál, és egymással beszélget. Jól érzik magukat a vásáron, az
illemmel egyikük sem törődik. Lheureux-t is sikerül lerázniuk, akiről rosszindulatú, veszélyes pletykák
keringenek a vidéki kisvárosban.

Mivel a főispán személyesen nem tud részt venni a szemlén, így a megyeházi tanácsnok elnököl helyette.
Beszédje cirkalmas, hosszadalmas, terjengős.

A szerelmespárt egyáltalán nem érdekli a hosszúra nyúló szónoklat, inkább bókokkal, beszélgetéssel töltik
idejüket. Rodolphe pontosan tudja, mire vágyik Emma, ezért könnyedén csábítja el az asszonyt.

Az ünnepség végén kitüntetéseket adnak át. Egy nagyon öreg cselédasszonyt is megjutalmaznak, aki már közel
ötven éve van szolgálatban. Az idős matróna félve veszi át a kitüntetését.

Az est tűzijátékkal zárul. Az eseményről a gőgös Homais egy cikket kanyarít, ami nyomtatásban is megjelenik.

Rodolphe hat héttel az ünnepséget követően tér vissza a városba. Igyekszik Emma bizalmába férkőzni.
Felajánlja, hogy lovaglóleckéket ad Bovarynénak. Az ötlet Charles-nak is tetszik, aki semmit sem tud a felesége
és a gavallér bimbózó románcáról.

Az erdőben Rodolphe és Emma végre kettesben marad. Először szeretkeznek egymással. Az asszonyt eltölti az
a tudat, hogy szeretője van.

Emma minden lehetőséget kihasznál, hogy Rodolphe közelében lehessen. Az illemre már alig ad valamit, de a
tutyimutyi Charles előtt nem is kell óvatoskodnia.
 10

Bovaryné hazafelé menet találkozik Binet-vel, aki épp vadkacsára vadászik. Az adószedő álcázza magát,
„beköltözik” egy hordóba.

Emma kénytelen neki hazudni, de a patikusnál ismét összefut figyelőjével. Azt senkinek sem szeretné
elmondani, hogy reggel a szeretőjénél járt, így a szót Berthe-re tereli. Lánya viszont már régóta nincs
dajkaságban.

Ugyanakkor Bovaryné továbbra sem elővigyázatos, egyre merészebb terveket szövöget. Most már házukban,
éjszaka is Rodolphe-fal van együtt.

A szeretője lassacskán kezd ráunni a kalandra, amiből a romantika, az újítás már hiányzik.

Emma apja (szokása szerint) egy pulykát és levelet küld lányának. Rouault úr még sosem látta unokáját.
Végtelenül sajnálkozik emiatt.

Lánya egyre boldogtalanabbá válik, hiszen a szerető rendre elmaradozik mellőle. A Rodolphe-fal való találkák
is egyre ritkábbá válnak.

11

Az Arany Oroszlán vendéglő istállósfiúja, Hippolyte beteg. Dongalába van, de Homais és Charles
meggyőzésére belemegy a műtétbe. A yonville-i orvos kezességet vállal érte, igyekszik „helyreigazítani” a
csontot.

Homais pedig máris megír egy „díjnyertes” újságcikket.

Charles és Emma házasélete egy kicsit javul, az asszony büszke férje tudományára, akit jó szakmabelinek tart.
Az öröme viszont nem tart sokáig.

Hippolyte lábát egy „gépbe” rakják. A szerencsétlen lovászfiú végtagja bedagad, és erősen elüszkösödik.
Fájdalmai nagyobbodnak, de Charles és Homais nem veszik komolyan jajveszékelését.

Végül egy nevesebb specialista az, aki kimondja Hippolyte számára a végítéletet: amputálásra van szükség. A
gőgös Homais már a látványtól rosszul van, Charles pedig a hír hallatára ki sem lép a lakása ajtaján.

Emma is tudja, hogy férje most már nem egyéb, mint egy bukott orvos. Nem is nagyon csodálkozik Charles
felsülésén.

Visszamegy Rodolphe-hoz.

12

Bovaryné gyakran küld leveleket szeretőjének, és egyre többet gondol arra, hogy Rodolphe-fal együtt elszökjön
a kisvárosból. Már a titkolózást sem bírja sokáig. Úgy hiszi, hogy regénybe illő, romantikus ábrándjai végleg
valóra válnak.

Justin időközben Félicité körül legyeskedik, de a széptevése nem ér célt. A lány ugyanis a közjegyző fiatal
segédjébe szerelmes.

A szerencsétlenül járt Hippolyte-nak Charles egy művégtagot ad ajándékba. Az istállószolga gyakran járkál a
városban, próbálja visszanyerni régi életkedvét.
Emma viszont csakis magával foglalatoskodik. Szeretné egy lovaglóostorral megajándékozni Rodolphe-ot, így
lepaktál a mindenre kapható Lheureux-vel.

Az idősebb Bovaryné is látogatást tesz Yonville-ben. Menyével csúnyán összeveszik, megszólja a

fiatalasszonyt. Emma botrányba illően viselkedik, nappal együtt sétál Rodolphe-fal, cigarettázik.

A szökés részleteit Bovaryné a kedvesével beszéli át. Megint meglátogatja Lheureux-t, vásárol. Megpróbál
csendben, titokban intézkedni, de szeretőjével nincs szerencséje. Rodolphe ugyanis meggondolja magát.

13

A kalandor hosszas levelet ír Emmának. Eleinte csak nehezen találja meg a megfelelő hangnemet, de képes
elválni az asszonytól. Az írást egy barackoskosárban rejti el.

Emmát a hír súlyos tragédiába süllyeszti. Öngyilkosjelölt. Még látja Rodolphe kocsiját az utcán, tapasztalja,
hogy kedvese egyedül utazott el a kisvárosból.

Lebeteszik, nincs étvágya. Anyósa és a gyógyszerész az, aki virraszt a betegágyánál.

Emma csak október közepén nyeri vissza erejét, bár felgyógyulása csak egy napig tart.

14

Lheureux gyorsan kihasználja a helyzetet, és leszállítja Bovarynak azokat az árucikkeket, amiket még Emma
rendelt meg nála. Charles kényelmetlen helyzetbe kerül, kölcsönt vesz fel a kereskedőtől.

Felesége a vallásban keres vigaszt, így próbálja kiheverni, elfelejteni szerelmi csalódását. Jótékonykodásba
kezd, de vakbuzgó.

Bournisien tiszteletes rendkívül felemelő érzésnek tartja, hogy Emma a hitben talál megnyugvást. Segít,
támogat. Az asszony ruhákat varr az árváknak, a koldusokat pedig a házban fogadja. Lányát, Berthe-et kiváltja
a dajkaságból, összeveszik Rollet-néval.

Öltözködés közben látja meg őt Justin. A fiatal patikussegéd azonnal beleszeret a gyönyörű nőbe, immár
Félicitét is elfelejti.

Emma mindenesetre kezd felgyógyulni betegségéből. Charles és ő a roueni színházba készül, hogy
meghallgassák a Walter Scott regényéből készült új olasz operát. A zeneműben egy ismert külföldi énekes a
vendégszereplő.

Bournisien és Homais hosszan tartó, illetlen vitába keveredik. A patikus a tiszteletest hergeli: vidéki romlott
erkölcsökről beszél, vallásellenes röplapokat magasztal.

Rouenban Charles és Emma a Vörös Kereszt nevű fogadóban száll meg. A vendéglő egy kis vidéki, útszéli
csárdához hasonlatos.

15

Gaetano Donizetti Lammermoori Lucia című operája hangzik el a helyi színházban.

Emmát elbűvöli az előadás, figyel a részletekre. Ahogy a főhősnőt és kedvesét, úgy őt is elfogja a romantika
képzelt világa. A gyönyörű tirádák, az olaszos hang megbabonázza képzeletét.

Charles viszont egyáltalán nem ért a zenéhez, neki csak egy kötelező tortúra végighallgatni a darabot.
A harmadik felvonást a pár már nem várja meg. Emma váratlanul ismét összetalálkozik Léonnal, aki most
Rouenban él. A szerelem lehetősége a fiút is megbabonázza.

Bovaryné úgy dönt, hogy még a másnapot is a városban tölti. Charles ebben semmi kivetnivalót nem lát, enged.

Harmadik rész
1

Léon párizsi tanulmányai alatt ismerkedett meg a nagyvilággal. Kacér nőkkel flörtölt, diákéletet élt. Most már
van benne annyi bátorság, hogy meghódítson egy férjes asszonyt.

A Vörös Kereszt fogadóban másnap ismét találkozik Emmával. Beszélgetnek. A jegyző szerelmet vall
Bovarynénak. A nő is hasonlóképpen tesz. Találkát beszélnek meg a következő napra.

Rá virradó délelőtt Léon elmegy a székesegyházba, hogy újból megpillantsa az asszonyt. Emma, ha késve is, de
megjelenik a templomban.

Hagyja, hogy az egyházfi rögtönzött előadásával felpuhítsa vágyait, így meghallgatja az őr monológját. A
székesegyház történetéről szóló részek Léont egyáltalán nem érdeklik, ő ugyanis Emmát próbálja meg
belehajszolni egy kalandba.

A pár „párizsi mintára” egy hintóban szeretkezik először.

Emma másnap visszautazik Yonville városába.

Először is Homais patikájába néz be, hiszen a gyógyszerész egy fontos hírt akar vele közölni. Ennek ellenére az
sokkal inkább saját problémáival van elfoglalva, semmint, hogy Bovarynéval szóba álljon.

Justin ugyanis épp a féltve őrzött laboratóriumból vitt a gyermekek szobájába egy fazekat, amit az arzénporos
üvegcse mellől emelt el. Ráadásul a fiú egy felnőtteknek szóló felvilágosító könyvet is lapozgat, olvasgat
szabadidejében.

Homais gorombán bánik vele, kioktatja a neveletlen segédjét. Illemre próbálja tanítani, ugyanakkor ő maga az,
aki viselkedésével megbotránkoztatja hallgatóságát.

Bovarynéval csak mellékesen közli, hogy meghalt apósa. Az elhunyt neje, az idősebb asszony is megérkezik
vidékről, aki együtt sír fiával a vacsoraasztalnál.

Emmát a hír hidegen hagyja. Inkább Lheureux-vel üzletel, aki megpróbálja őt behálózni. A váltókról mit sem
sejtő nőnek egy meghatalmazást ad.

Tudja, hogy Bovaryné Charles beleegyezésével, az apadó vagyonból gátlások és megkötések nélkül
vásárolgatna. Így tulajdonképpen azt vehetné meg, ami megtetszik neki.

Emma tehát igyekszik megpuhítani férjét, és aláíratni vele a váltót. Charles-lal nem is nehéz megegyeznie, aki a
jogi ügyekben épp Léonhoz fordulna segítségért.

Az ötlet a nejének is tetszik, hiszen így zavartalanul találkozhatna Rouenban a szeretőjével.

 3

Emma és Léon a mindennapjaikat egy szigeten töltik. Jókat szeretkeznek, egyikük sem gondol arra, hogy
tettüknek akár következményei is lehetnének. Élvezik az élet örömet, a folyóparton csónakáznak.

A kedvüket egy hajós rontja el, aki egy helybéli gazdag gavallérról mesél Emmának. A jellemzés találó, ráillik
a régi szeretőre, Rodolphe-ra.

Bovaryné úgy dönt, hogy a félreértések elkerülése végett visszamegy Yonville-be.

Léon egyre többet találkozik Emmával, vele szerelmes levelek útján érintkezik. Még a nő lakására is elmegy. A
pár minden alkalmat megragad arra, hogy a nyilvánosság előtt mutatkozzon.

Lheureux bejáratos vendég a Bovary-házba. A kereskedő a végletekig kiszolgálja a mit sem sejtő Emmát.

Az asszony hetente egyszer elmegy Rouenba, hogy az oda visszatérő, dolgozó Léonnal kettesben töltse szabad
óráit.

Charles-nak hazudik. Állítása szerint a városban zongoraórákon vesz részt, de valójában mindig csak a nálánál
fiatalabb udvarlójával van együtt.

Csütörtökönkét Emma a Fecskével elutazik Rouenba. A normandiai partokhoz közeli város festői látványt
nyújt, a házak díszesek, a kikötő kékellő.

A visszafelé úton egy vak kolduló, a „Világtalan” is fel akar szállni az utazókocsira. Sikerrel nem jár, elüldözik.

Charles továbbra is tűri felesége szeszélyeit. Még akkor sem fog gyanút, amikor megtudja, hogy a
zongoratanárnő nem emlékszik Emma nevére!

Bovarynénak folyton köntörfalaznia kell a férje előtt. Hamis nyugtákkal próbálja megnyugtatni Charles-t, hogy
elterelje a figyelmét.

Mostanában a Vörös Kereszt fogadóban is többször megfordul.

Lheureux pedig anyagilag teszi tönkre. Aláírat vele egy kötelezvényt, váltókat újíttat Emmával. Még a
megboldogult apósa házára is talál egy vevőt.

Az idősebb Bovaryné igyekszik megakadályozni menye esztelen költekezését. Egy pillanatban elégeti a
meghatalmazást.

Emma viszont tovább folytatja kalandor életét, még éjszakára is ottmarad Rouenban.

Charles utánamegy a városba. Hosszas kutakodás után megtalálja feleségét, aki egy újabb hazugsággal
igyekszik takargatni féltve őrzött titkait. Rosszullétre hivatkozik.

Léonnal továbbra is találkozgat. Mindennap szeretkezik vele, habár a fiú főnökének ez nem tetszik.
 6

Homais elfogadja a segédjegyző ajánlatát, felutazik Rouenba. Együtt tölt pár órát Emma szeretőjével.

Ugyanakkor Léonról tudjuk, hogy csupán szívességből, kötelességtudatból hívta meg a városba a
gyógyszerészt, akitől szeretne minél előbb megszabadulni. A patikus viszont az egész napot vele kívánja
tölteni, iszik, énekel, dáridózik.

Emma mindeközben hosszasan várja kedvesét a fogadóban. Úgy érzi, hogy Léon becsapta őt, hiszen szabad
óráit mással tölti. A szeretők végül kibékülnek.

Bovaryné fizetésképtelenné válik. Már az sem tudja, hogy mennyi tartozása van, így még maradék ruhaneműit,
kesztyűit is elzálogosítja, csakhogy ismét Lheureux bizalmába férkőzzen.

Megint beteg lesz. Romantikus szerelemre vágyik, visszaemlékszik arra, ahogy a roueni apácazárdában élt.

Léonnal ismét szeretkezne, de már ráun a fiúra. Új kényszerek, hóbortok hajták, kicsapongásait mégsem tudja
abbahagyni.

Még egy jelmezbálba is elmegy, megpróbál felejteni. Közönséges utcalányok, szoknyapecér férfiak között
pezsgőzik, leissza megát.

Időközben a Bovary-házat árverezik. A házaspár minden ingóságát lefoglalják a végrehajtók.

Emma kétségbeesetten siet Lheureux-höz, hogy pénzt kölcsönözzön tőle. A törvényszéki ítélet viszont világos
és egyértelmű: az asszony tehetetlenül szemléli a pusztítást.

Ráadásul a kereskedőt a könyörgése sem hatja meg, elzavarja a házasságtörő nőt.

Másnap végrehajtók érkeznek Bovaryékhoz. Összeírják a házban található értékeket, bútorokat, használati
tárgyakat. Még a padlásszobába is benéznek, ahol Emma a Rodolphe-tól kapott szerelmes leveleket őrzi.

Bovaryné földönfutóvá válik. Pénztelensége okát férjével nem közli, inkább megpróbál barátaitól, ismerőseitől
kölcsönkérni.

Még Rouenba is elmegy, ahol találkozik Léonnal. Benne csalódik, a segédjegyzőnek eszében sincs meglopnia
kenyéradó gazdáját.

Hazafelé menet a patikussal találkozik össze. Látja a vak Világtalant. Még maradék öt frankját is odahajítja a
szerencsétlen embernek. Homais pedig alaposan kioktatja a jövevényt.

Emma elmegy a közjegyzőhöz, tőle is pénzt kér. Guillaumin úr segítség helyett inkább szerelmet vall.
Kihasználja a lehetőséget, hogy a szerencsétlen asszony helyzetét még megalázóbbá tegye. Lheureux-val jóban
van.

Bovaryné viszont hidegen elutasítja a jegyzőt, megsértődik. Elmegy Binet műhelyébe, tőle kunyerálni akar. A
helybéliek összesúgnak a háta mögött, megszólják, pletykálnak róla.

Emmának senki sem ad kölcsönt. Mivel Léon elpártol mellőle, így a fiatalasszony tesz egy utolsó próbát
Rodolphe-fal. Bizakodik.
 8

A régi szeretőnek viszont esze ágában sincs segíteni az asszonyon. Rodolphe maga is eladósodott, a háromezer
frankos kölcsönt pedig sokallja.

Emma gúnyolódik rajta, hiszen úgy látja, hogy a gavallér kényelemesen él a kastélyában. Benne is csalódik.

Visszamegy Yonville-be, ellátogat Homais patikájába.

Az ártatlan Justine jó szándékkal adja oda az arzénporos üveget Emmának, aki egy hihető történettel előállva
meggyőzi az ártatlan fiút. Elmondása szerint a házuk padlásán elszaporodtak a patkányok, ezért kell feltétlenül
mérget vásárolnia.

Állítása hazugság, öngyilkos akar lenni. Egy hirtelen mozdulattal felhajtja a fehér port, majd hazamegy.

A méreg csak lassan hat, de Bovaryné egyre rosszabbul érzi magát, hány, görcsöl a gyomra. Charles
kétségbeesik a betegágyánál, Homais pedig azonnak riasztja a környék két legjobb orvosát.

Canivet és a híres specialista mindennel próbálkozik, de már nem tudják megmeneti Emma életét. Homais
megvendégeli a doktorokat, megelégeli a kisvárosiak „próbálkozásait”.

A tiszteletes ellátogat Bovaryékhoz, feladja az utolsó kenetet Emmának. A fiatalasszony rendkívüli kínok
között hal meg.

Az utcai koldus vidám dalokat énekelgetve lármázik a környéken.

Charles-t a felesége halála letaglózza, a temetési előkészületekről lehetetlen vele beszélgetni.

Emmát a menyasszonyi ruhájában, egy zöld bársonnyal leterített hármas koporsóban kívánja elföldelni. Míg
Homais és a tiszteletes igyekszik az orvost lebeszélni a költséges szertartásról, egymással vitatkoznak.

A gyászceremóniára Charles anyja és az öreg Rouault is megérkezik.

10

Emma apja még mindig hisz abban, hogy lánya felgyógyul a betegségéből. Téved. A Homais-tól kapott levél
egy pillanatra megtéveszti, lesújtott állapotban érkezik meg Yonville-be.

A temetésen Charles és családja a legszomorúbb, mindenki más közönnyel nyugtázza Bovaryné halálhírét.
Sokan csak a látszat kedvéért jönnek el a szertartásra, vagy azért, hogy megmutassák magukat a nagyközönség
előtt. (Lheureux álszent sajnálkozása, vagy a jegyző segédjének elütő ruhája is ezt az érzést erősíti az
olvasóban!)

Justin volt az egyetlen, aki tisztán, őszinte szívvel szerette Emmát. Éjszaka még a temető sírkertjébe is beoson,
hogy végső búcsút vegyen az asszonytól.

11

Berthe továbbra is abban a hitben van, hogy szülője él. Az apja hazudik neki, eltitkolja előle Emma halálát.
Félicité megszökik Thédore-ral, a jegyző alkalmazottjával. Léon pedig megnősül.

Charles a padlásszobában, egy ládában megtalálja a felesége leveleit, amit az asszony a szeretőinek írogatott.
Csak most jön rá arra, hogy Emma rendszeresen megcsalta őt más férfiakkal.
Pénzzavarokkal küszködik, elhanyagolja magát. A nyomorban már a Homais-gyermekek sem járnak hozzá
látogatóba, összeköttetéseit a patikussal is megszakítja.

A gyógyszerész most nagy embernek tartja magát. Újságcikkeket ír, ambiciózus, kitüntetést vár a hatóságoktól.
A tiszteletessel még mindig tart a vitája.

A Világtalantól megszabadul. Róla ír a lapoknak, így csakhamar eléri, hogy a vak koldust életfogytiglani
gondnokság alá helyezzék.

Charles összefut Rodolphe-fal. Nem haragszik Emma szeretőjére, semmi rosszindulat nincs benne, mikor
találkozik a gavallér férfival.

Anyjával nem tud kibékülni. Csakhamar az idősebb Bovaryné és az apósa is meghal.

Charles sem él túl sokáig, egy óvatlan pillanatban összeesik, elájul. Az árván maradt Berthe-et egy nagynéni
neveli fel, de a lánynak egy pamutfonógyárban kell dolgoznia.

A ravasz Homais hasznot húz a Bovary-ház pusztulásából. Addig ügyeskedik, amíg megkapja a francia
becsületrend érdemkeresztjét.