ESŐŰZŐ

Szél hangja – zörgő zacskó

Eső hangja – üvegbe tett tészta
Földre eső almák hangja – dobozok ütögetése

Körbe állunk és a „hangszereket” kiosztjuk a gyerekeknek

és mesélünk:

Képzeljük el, hogy almafák fagyunk.

Reggel van, kisüt a napocska – ekkor magasba emeljük a
kezünket és nyújtózunk.
Hirtelen elkezed fújni a szél – zörögni kezd a zacskó – és
a fák jobbra-balra dőlnek.
Az eső is megered – hangot adunk a csörgő/zörgő
hangszerünknek. A gyerekek ekkor elkezdik tenyerükkel
ütögetni a combjukat. (Lassan lehet gyorsítani a ritmuson,
mondván, hogy jobban és jobban esik az eső).
Akkora a vihar, hogy az almák elkezdenek lepotyogni a
fákról – ütemesen üti a felelős az ütős hangszert – és a
gyerekek lábukkal, a ritmust követve, verik a földet.
Innen lehet játszani a ritmussal, milyen erősen esik az
eső, milyen gyorsan esnek az almák, a végén pedig
csendesedik a vihar és minden lehalkul.

Tipp: A játék végén körbe mehetünk egy zacskó almával és

szét osszuk. Egy kis egészséges nasi.

 MENETEL AZ ESŐ

Egy kört alkotunk és a következő mondókát hangosan

mondjuk:
Esik az eső, hajlik a vessző,
Haragszik a katona, mert megázik a lova.
Ne haragudj katona, majd kisüt a Napocska.
Megszárad a lovacska.
Ritmusra elkezdünk menetelni és folytatjuk a mondókát. Ha
véget és újra kezdjük.
Egy taps hallatán mindenki elhallgat, viszont magában
folytatja a mondókát és a menetelést is. A második taps
hallatánál hangosan folytatja mindenki.

Ha nehezíteni akarunk a játékon, akkor be lehet vezetni a

két tapsot, ami azt jelzi, hogy a menetelést kell
abbahagyni. Ez már nagyobb gyerekekkel ajánlott.

JÓ SZÓRAKOZÁST!