A sötétség után – The Philosophers

Az én értékrendem szerint, az első válogatáson a mesterségeik és képességeik szerint válogatnám

be az embereket. Figyelembe venném, hogy mennyire lennének hasznára az atomháború utáni
civilizációnak az emberiség és életterek újraalakítása során. Az így alakult lista alapján bent
tartanám a bio gazdálkodót, az építészmérnököt, az ácsot, a kémiai doktorátussal rendelkező
személyt, a villanyszerelőt, az ortopéd sebészt, a zoológust, a pszichoterapeutát, és a katonát.
Mivel nem vagyok tisztában az ismeretlen változó képességeivel, megkockáztatnám az ő
bentmaradását is, hátha jobban hozzájárul a társadalom fenntartásához mint a megmaradt, ismert
mesterséggel rendelkező személyek.
A második fordulóban én is a fajfenntartásra és a bunkerben lévők egészségére koncentrálnék.
Az új információk ismeretében változna a listám, további szempontokat is figyelembe kell
vennem, például hiába tartom bent az ácsot, ha ő meddő és nem tud hozzájárulni az új nemzedék
gyarapításához. Ugyanakkor olyan személyek is akadnak, akiket az első szimulációba nem
válogattam volna be, de az újonnan kiderült képességeik felülírják a kezdetleges képességeiket
(pl. az ingatlanügynök, aki bába is,nagyban hozzájárulhat az új nemzedék születéséhez). A
második listám tehát a következő képpen alakul: az első körből megtartanám a a bio
gazdálkodót, az építészmérnököt, a kémiai doktorátussal rendelkező személyt,a zoológust, a
katonát és az ismeretlen változót. Ezen kívül, beválogatnám az ingatlanügynököt, aki szülész is,
az USA szenátort, aki jó politikai képességekkel rendelkezik, és hozzájárulhat az új világrend
kialakításához, a költőt, aki biztosíthatja a művészetek fennmaradását, és képes ellensúlyozni a
sok tudós és szakember képességeit, valamit a bor árverés vezetőt, aki 200 feletti IQ-val
rendelkezik, így olyan dolgokra is figyelmet fordít, amelyekre a többiek nem koncentrálnak,
vagy észre sem vesznek.
Az utolsó körben megtartanám az előző sorrendet, ugyanakkor egyetértek a filmben létrejött
felállással is. Továbbra is a fajfenntartásra kéne koncentrálni, az egész emberiség érdekeit kéne
szem előtt tartani, de jó alternatívának tartom a filmbeli döntést is, amelyik a művészetekre, lelki
értékekre koncentrál a racionalitással és tudással szemben. Az első két szimulációhoz képest az
utolsóban résztvevők minőségi időt töltöttek el a bunkerben, nem volt köztük harag, versengés,
viszály, képesek voltak megalkotni a saját értékrendjüket és szabályaikat. Ha két sorrendet
készíthetnék az utolsó szimulációhoz, mindenképp a második verziómra és a filmbeli utolsó
verzióra esne a választásom. Végtére is, nem mindegy az sem, hogy milyen társaságban és lelki
körülményben telik el a bezárva töltött idő.