Garrett Hardin ________________________________

A GAZDÁTLAN KÖZLEGELŐK
TRAGÉDIÁJA

A tudományban, akárcsak más emberi vállalkozásokban az előrehaladást ncha a hatás

„késleltetése” akadályozza, hogy színházi kifejezéssel éljünk. A mondanivalót itt először
néma csend fogadja, és csak később kezd felderengeni a fájdalmas felismerés. Emlékez­
zünk csak, micsoda hallgatás fogadta 1866-ban Mendel átöröklési elméletét. 1900-ig kellett
várni, míg három kutató kísérletileg is utánanézett a dolognak, és riasztotta a világot,
hogy itt a genetika. 34 évet kellett tehát várni erre a késleltetett „poénra”.
A másik jó példával a humánökológia szolgál. William Forster Lloyd 1833-ban publi­
kálta oxfordi előadásait.1Amelyek nem sok feltűnést keltettek egészen 1968-ig, amikor is
„The tragedy of the commons”2című tanulmányomban kiterjesztettem elmélete érvé­
nyességét. A hosszas mellőzéshez kétségkívül hozzájárult az Egyesült Nemzetek által 1953-
ban kiadott vaskos szemlében3olvasható 43 szavas összegzés is. Ez a névtelen bizottság
által összeállított könyv Lloyd érvelését teljesen félreértelmezte.4 A „poén” itt 135 év
elteltével csattant.
A késleltetésben egészen biztosan közrejátszott az eltelt korok szellemi közhangula­
ta is. Adam Smith The Wealth o f Nations című művének 1776-os megjelenése után a
laissez-faire gazdasági liberalizmusa volt az uralkodó felfogás. Általános volt az optimiz­
mus és a be nem avatkozás szemlélete. Hagyni kell mindenkit a saját érdekei szerint
cselekedni, mondták a közgazdászok, mert hosszú távon ez szolgálja a legjobban min­
denki érdekét.
Nem feltétlenül, mondta erre Lloyd. Engedjük, hogy a pásztorok saját belátásuk sze­
rint hajtsanak ki állatokat egy közösen birtokolt rétre, s ez a legelő hamarosan tönkre fog
menni. Miért? Nos, azért, mert a legelőnek (modern kifejezéssel élve) korlátozott az
„eltartóképessége”, és minden pásztor maradéktalanul hasznot húz nyája bővítésének
előnyeiből, míg az erőforrás kizsákmányolásának (például a talajeróziónak) a hátrányai
már megoszlanak az. összes pásztor között. A töredéknyi veszteségek nem elegendőek az
agresszív állattartók elrettentésére, így aztán a szabadon hagyott közlegelőn minden hasz­
nosító szenvedd

232
________________________________________ A GAZDÁTLAN KOZLEGELOK TRACEDIAJA

A szabadon hagyott közlegelők alternatívái két nagy csoportba sorolhatók. A magántu­

lajdonosi rendszerben az. erőforrásokat felosztják a magánbirtokosok között. Minden
tulajdonos a saját birtokáért felel: aki jól igazgatja, az jól jár, aki rosszul igazgatja, az. rosszul.
A szocializmusban az erőforrás „köztulajdon”, de a tulajdonosok (a nép) vezetőket jelöl­
nek ki a tulajdonok igazgatására. Az alkalmatlan vezetőt elméletileg ki lehet rúgni. A gya­
korlatban azonban, ha „a nép” egy több milliós nemzet, akkor a hatalommal felruházott
vezetők (bürokraták) könnyen eltitkolhatják alkalmatlanságukat, és megőrizhetik poszt­
jukat.
A magántulajdonosi rendszer és a szocializmus egyaránt lehet sikeres és sikertelen is.
De a legkisebb közösségeket leszámítva a common-izmus már bukásra van ítélve. A szaba­
don hagyott közlegelő tönkremegy, mert jutalmazza az egyéni hasznosítókat a rossz dön­
tésekért - amelyek rosszak a közösség egészének, és hosszú távon rosszak a hasznosítók­
nak is. A közlegclők szabadsága nem hoz. stabil prosperitást. Ez. Lloyd forradalmi meglátá­
sa. A laissez-faire-tői megrészegült népszerű próféták egyszerűen képtelenek meghallani
Lloyd ot.
Magyarázatra szorulnak azonban az. elmélet nyilvánvaló kivételei. Vegyünk először is
egy triviális esetet. 1la az erőforrás gazdag, akkor valóban a szabadon hagyott közlegclő
lehet a leghatékonyabb. A „tengerek szabadságáénak általános elve évszázadokon át le­
hetővé tette a tengeri halállomány gazdasági hasznosítását.
Másodszor, nem szabad megfeledkezni a lépték kérdéséről. Az. Egyesült Államok észak-
nyugati részén és a szomszédos kanadai területeken élő anabaptista hutterita szekta tag­
jai aszerint a keresztény ideál szerint rendezik be életüket, amelyet (paradox módon) Kari
Marx fogalmazott meg a legjobban: „Mindenki képességei szerint, mindenkinek szük­
ségletei szerint.” A farmok köztulajdonban vannak, és mindenkinek meg kell fognia a
munka végét és elvégeznie a maga feladatait, a megtermelt javakból pedig csak annyit
szabad elvennie, amennyi neki jár. A lelkiismeretes hutteriták névlegesen szabadon ha­
gyott legelőt működtetnek - de csak addig, amíg a munkacsapat lélekszáma 150 alatt
marad. Ahogy a lélckszám ezt az értéket közelíti, a kommunában egyre több lógós akad,
aki nem végzi el a feladatát. (Azt is mondhatnánk, hogy a 150 fősnél kisebb közösség még
valóban irányítható-m éghozzá a lelkiismeret által.)
1la az. ilyen istenfélő és keményen dolgozó emberek nem tudják működtetni a szaba­
don hagyott közlegelőt, akkor nem hihetjük, hogy bárki másnak majd sikerülni fog. És a
150-től nagyon messze vannak azok a milliók, amelyek cgv mai ország népességét alkot­
ják. A mai világban a a lépték az. a tényező, ami kizárja a szabadon hagyott legelőket mint
figyelemre méltó politikai lehetőséget. A mai országok a szocializmus és a magántulaj­
donosi rendszer igencsak változékony keverékei.
Néhány ökológus nem vette észre az irányítás finom jeleit a hagyományos társadal­
makban. A közös legelőtulajdoni rendszerben élő afrikai turkana törzs fennmaradását
például nemrég a common-izmus sikerének egyik bizonyítékaként említették.6 Ugyanez a
beszámoló említette ugyanakkor, hogy az erőforrásokhoz való hozzáférést hatékonyan
ellenőrizték a törzs öregjei. Egy ilyen irányított közlegclő semmilyen problémát nem vet
fel a szabadon hagyott közlegelők elméletével szemben.
A mai iparosodott országok fennmaradását most egy másfajta common-izálás veszé­
lyezteti. A „határok nélküli világ” jószándékú propagandájának évtizedei megfosztották

233
 GARRETT MARDIN _________________________________________________________________

a kiművelt modem embereket a valójában entrópikus erőkkel szembeni pszichológiai

védelemtől. A „mindenkinek szükségletei szerint” jelszóból az következik, hogy a szük­
ségletek jogokat kreálnak. Az ilyen jogos szükségletek pedig globális szinten csak akkor
elégíthetők ki, ha az államhatárokat gyakorlatilag felszámolják. Az így előálló szegénység
felgyorsítja majd a környezeti javak pusztítását. Gresham közgazdasági törvényének - „a
rossz pénz kiszorítja a jót” - megvan a párja, egy globális laissez-faire rendszer viszonyai
között a környezet (védelem) területén is: „Az igénytelen környezet(védclm)i normák
kiszorítják az igényeseket.” Szegénység lép a gazdagság helyébe - az egész világon.
A „mindenkinek szükségletei szerint” jelszó roppant vonzó lehet a vallásos emberek
számára, de egy nemzeti népességszabályozás nélküli világban ez a katasztrófa biztos
receptje. Akiket tényleg izgat a környezet sorsa - és vele együtt az utódaink sorsa -, azok­
nak előbbre kell helyezniük a környezet eltartóképességét a határtalanul nagvra nőtt em­
beri szükségleteknél, bármilyen megindítóak legyenek is ezek a szükségletek. A gazdagság
globalizációja felé mutató minden újabb ösztönzésnél az ökológusnak fel kell tennie a
végső kérdést: „És azután mi lesz?” Mi lesz azután, ha a globalizált gazdagság globalizált
szegénységgé degenerálódik? Mi történik majd akkor a környezettel, amelyért az utókor
bennünket fog felelősnek tartani?

JEGYZETEK

1 Lloyd, W F 1833 [hasonmás kiadás (1968)]. Lectures of Population, Value, Poor Laws and Rent.
Augustus M. Kelley.
2 Hardin, G. (1968). Science, 162. 1242-1248. p.
5 United Nations 1953. The Determinants and Consequences of Population Trends. United Nations.
4 Hardin, G. 1993. Living Within Limits. Oxford University Press.
5 Hardin G. 1991. In Commons Without Tragedy. Szerk. Andelson, R V Shepheard-Wahvyn. 162-
185. p.
6 Monbiot, G. 1994. Sei. Am. January. 140. p.

Fordította Kállai Fibor