r o iso rész

A DOKTOR ÉS ÁLLATAI
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy doktor. Jámbor lele*
A neve: doktor Hű de Fáy. Volt neki egy házsártos nővére, v
Barbárkának hívtak.
A doktor a világon mindennél jobban az állatokat szerette.
A szobájában csak úgy hemzsegtek a nyulak. A szekrényben er>
mókus tanyázott. A pohárszékben egy varjú vert fészket. A díván -
egy tüskés-büskés sündisznó heverészett naphosszat. A szuszékb_-
meg egy fehéregér-család élt nagy vígan.
Állatai közül doktor Hű de Fáy a kacsát, Háp Riát, a kutyát. C —-
hol Csillát, a kismalacot, Röffen Rezsőkét, a papagájt, Doremi F^r.;:
és a baglyot, Uhh Ubult kedvelte a legjobban.
Házsártos nővére, Barbárka, igencsak zsémbeskedett a doktori-
hogy annyi állat jár-kel a szobájában.
- Tüstént kergesd el valamennyit! - rikácsolta. - Csak bepiszk : _
a szobát. Nem akarok ezekkel az undok jószágokkal lakni!
- Nem, Barbárka, ezek egyáltalán nem undok jószágok! - valasz -
r

ta szelíden a doktor. - En nagyon boldog vagyok, hogy itt lakr.a*.

nálam.
A szélrózsa minden irányából csak úgy tódultak a doktorhoz a ~ -
6
teg pásztorok, halászok, favágók, szántóvetők, és a doktor mindegyik­
nek felírt valami orvosságot, amitől nyomban meg is gyógyultak.
Ha egy falusi gyerek megkarcolta a kezét, vagy betörte az orrát,
rögvest futott doktor Hű de Fáyhoz - és hipp-hopp, tíz perc múlva
már mintha mi sem történt volna, makkegészségesen, vidáman fo-
gócskázott Doremi Fánival, a papagájjal. Uhh Ubul pedig nyalóká­
val és almával kínálgatta.
Egyszer a doktorhoz beállított egy igen szomorú lovacska. Halkan
így kérlelte:
- Csomolungma, palomani api!
És a doktor azonnal tudta, hogy ez az állatok nyelvén azt jelenti:
„Fáj a szemem. Kérek szépen egy szemüveget!”
A doktor már réges-rég megtanulta az állatok nyelvét, ezért aztán
így válaszolt a lovacskának:
- Kibo kongur!
Ami az állatok nyelvén annyit tesz:
„Foglaljon helyet, kérem.”
A lovacska le is ült nyomban. A doktor a szemére biggyesztett egy
szemüveget, amitől a lovacska szeméből elröppent a fájdalom.
- Szikö - mondta a lovacska, majd vidáman égnek csapta a farkát,
és kitrappolt az utcára.
„Szikö” az állatok nyelvén azt jelenti: köszönöm.
Hamarosan valamennyi fájós szemű állat pápaszemet kapott dok­
tor Hű de Fáytól. A lovak szemüvegesen ügettek, a tehenek szemüve­
gesen baktattak, a cicák és a kutyák is szemüvegben pompáztak. Még
a vén varjak is pápaszemet biggyesztettek a csőrükre, mielőtt kirepül­
tek a fészkükből.
Napról napra több állat kereste fel a doktor lakását.
Jöttek a teknősbékák, a rókamamák és kecskék, gyors szárnycsa­
pásokkal odarepültek a darvak és a sasok is.
Doktor Hű de Fáy valamennyit meggyógyította, de egy fillért sem
fogadott el soha senkitől, mert hát honnan volna pénze a teknősnek
vagy a sasnak.
7
 k^ f e / a M e r * * * * *

\
 Az erdő fáin hamarosan ilyen hirdetések jelentek meg:
Megnyílt a kórházunk,
vadak és madarak!
Szánhatja-bánhatja,
ki ebből kimarad.
A hirdetményeket Jancsi és Juliska ragasztotta ki, akik ott laktak a
szomszédban, s akiket a doktor még kiskorukban kigyógyított a skar­
látból meg a kanyaróból. Nagyon szerették a doktort, és szívesen se­
gítettek neki.

TELEFELE OLIVÉR, A MAJOM

Egyik este, amikor már minden állat nyugovóra tért, va­
laki bekopogott a doktorhoz.
- Ki az? - kérdezte a doktor.
- Én vagyok - válaszolt egy vékonyka hang.
A doktor ajtót nyitott, és a szobába belépett egy kis majom: vézna
volt az istenadta, és csupa kosz. A doktor a díványra ültette, s
megtudakolta:
- Neked meg mid fáj ?
- A nyakam - mondta a majmocska, és sírva fakadt.
A doktor ekkor vette észre, hogy a majom nyakán egy kötél lóg.
- Megszöktem a gonosz mutatványostól - közölte a majmocska, és
ismét eltört a mécses. - Egyre csak ütött-vert, agyonkínozott, és min­
denhová kötélen vonszolt maga után.
A doktor elővette az ollóját, elnyisszantotta a kötelet, majd valami
csodálatos gyógyírral bekente a majmocska nyakát, amitől a fájda­
lom nyomban megszűnt. Aztán tetőtől talpig lecsutakolta egy nagy
tekenőben, megetette, és kijelentette: - Maradj nálam, kis majmocska!
Nem akarom, hogy bárki is bántson.
Megörült ennek nagyon a majom. Ám amikor már ott ült az asztal­
it)
nál, és jóízűen ropogtatta a diót, amivel a doktor megvendégelte, be­
toppant a gonosz mutatványos.
- Add vissza a majmomat! - rikoltozta. - Ez az én majmom!
- Nem adom! - válaszolta a doktor. - Hogy is adnám! Nem enge­
dem, hogy tovább kínozd.
A felbőszült mutatványos torkon akarta ragadni a doktort. Ám az
így szólt:
- Takarodj innen, de tüstént! Ha dulakodni akarsz, majd hívom
Csahol Csillát, ő majd megharapdál téged.
Csahol Csilla be is futott nyomban a szobába, és elmordult:
- Hrrrr!
Ami az állatok nyelvén azt jelentette:
„Iszkolj innen, mert megharaplak!”
Megijedt erre a mutatványos, és szedte a lábát, vissza sem nézett.
A majmocska a doktornál maradt. Az állatok hamarosan megkedvel­
ték, és elnevezték Telefele Olivérnek, mivel kiderült, hogy a papája in­
diai. a mamája pedig afrikai.
Jancsi meg Juliska ahogy meglátták a majmot, felkiáltottak:-
- O, milyen kedves! O, milyen édes!
Es nyomban játszani kezdtek vele, mintha régi jó pajtások volná­
nak. Játszottak vele „hátulsó pár, előre fuss”-t meg bújócskát, aztán
mindhárman kézen fogva leszaladtak a tengerpartra, ahol a majmocs­
ka megtanította őket a víg majomtáncra, amit az állatok nyelvén „ka­
la p á c s n a k neveznek.

DOKTOR HŰ DE FÁY MUNKÁBAN

A doktorhoz reggeltől estig tódultak az állatok gyógyu­
lást keresve: rókák, nyulak, fókák, szamarak és tevecse­
meték. Egyiknek a hasa fájt, a másiknak meg a foga.
A doktor mindegyiknek adott valami orvosságot, és mindegyik
nyomban meggyógyult.
12
 Egy ízben egy fark nélküli kecskegida kereste fel doktor Hű de
Fáyt, aki farkat varrt fel neki.
Más alkalommal a távoli erdő mélyéből jött sírva-ríva egy medve­
mama. Panaszosan nyögdécselt és szipogott: talpából hatalmas tüske
meredezett elő. A doktor kirántotta a tüskét, kimosta a sebet, és be­
kente a varázserejű gyógyírral.
A medvemama talpából egy szempillantás alatt kiállt a fájás.
- Szikö! - kiáltott fel a medvemama, és vidáman hazafutott bar­
langjába a bocsaihoz.
Egy másik alkalommal egy beteg nyuszi vánszorgott be a doktor­
hoz: a kutyák majdnem szétmarcangolták.
Aztán felkereste egy beteg bárány: ő erősen meghűlt, csúnyán kö­
högött. Jött két csirke is, magukkal hoztak egy pulykát, aki mérges­
gombát evett.
A doktor mindnek talált orvosságot, és mindegyik azonnal talpra
állt, és azt mondta a doktornak: „Szikö!” Amikor aztán már minden
beteg eltávozott, hallja ám doktor Hű de Fáy, hogy valaki kaparássza
az ajtót.
- Jöjjön be! - kiáltott a doktor.
Egy szomorú pillangó kért bebocsáttatást.
Tűz körül csapongtam, meg is perzselt nyomban,
oda az üde báj, a helye hű, de fáj!
Hímporos szárnyacskám gyógyítsd meg, Hű de Fáy!
Megsajnálta a doktor a pillangót. Tenyerére ültette, és hosszasan
vizsgálta megperzselt szárnyacskáit. Aztán felderült, és vígan közölte
a pillangóval:
Ne búsulj, te dőre!
Feküdj a műtőre!
Szabok én majd selyemszárnyat
neked egykettőre,
sebesen,
ügyesen,
tökéletesen.
13
 Átment a szomszéd szobába, előhozott onnan egy halom mindenfé­
le kacatot: kék, zöld, fekete színű bársony-, atlasz-, batiszt- és se­
lyemmaradékokat. Sokáig turkált közöttük, végre kiválasztott egy bí­
borszínű pöttyökkel telehintett világoskék darabkát, és az ollójával
azon nyomban kikanyarított belőle egy takaros kis szárnyat, majd fel­
varrta a pillangónak.
Megörült a pillangó.
Rögtön el is illant: ól
Ahogy magát illegette,
arra szállt egy szövőlepke,
vágott is egy irigy fintort:
- Hol kapott rá import hímport?
Hű de Fáy még hozzáfűzte:
- Máskor vigyázz csak a tűzre!
Egy este a doktor leheveredett a díványra, és édesdeden elszuny-
nyadt. Álmában is körötte tolongtak a jegesmedvék, szarvasok és roz­
márok.
Akkor valaki váratlanul ismét bekopogott az ajtaján.

CROCO D’NÍLUS
A városban, ahol a doktor lakott, volt egy cirkusz, és a
cirkuszban élt egy hatalmas krokodilus, kinek neve Cro-
co d’Nílus volt. Pénzért mutogatták az embereknek.
Egyszer aztán Croco d’Nílusnak megfájdult a foga, és rohant a
doktorhoz. Doktor Hű de Fáy adott neki a varázsorvosságából, és a
fogfájás megszűnt.
- Milyen pompás itt nálad! - mondta Croco d’Nílus, miközben
szétnézett a doktor házában, és nyalogatta száját. - Mennyi nyulacs­
ka, madárka és egér lakik nálad! És mindegyik milyen zsíros, finom
falat. Engedd meg, hadd maradjak én is nálad mindörökre! Nem aka-
15
rok visszamenni a cirkusz gazdájához. Rosszul táplál, állandóan á t­
ver, nem hagy békén.
- Maradj csak! - mondta a doktor. - Egészen nyugodtan. Csak ne
feledd: ha egyetlen nyuszit vagy verebet bekapsz, elkergetlek a háztól!
- Rendben van - felelte Croco d’Nílus, és felsóhajtott. - Megígérem,
hogy nem falok fel egyetlen állatot sem.
Croco d’Nílus így lett a doktor házának lakója.
Csendes jószág volt. Senkit nem bántott, naphosszat a dívány alatt
heverészett magányosan, és egyre csak fivéreire meg nővéreire gon­
dolt, akik messze-messze, a forró Afrikában éltek.
A doktor megszerette Croco d’Nílust, és gyakran elbeszélgetett ve­
le, de a házsártos Barbárka ki nem állhatta, állandóan fenyegetőzött,
és azt követelte a doktortól, kergesse el a háztól.
- Látni sem bírom! - rikácsolta. - Olyan undorító, csupa fog! És
mindent tönkretesz, amihez csak hozzányúl! Tegnap is megette a zöld
szoknyámat, amit az ablakpárkányon hagytam.
- Jól tette - jelentette ki a doktor. - A ruhát be kell akasztani a
szekrénybe, nem szabad az ablakpárkányra dobni.
- Emiatt az undorító Croco d’Nílus miatt - folytatta Barbárka - az
emberek nem mernek belépni a házba. Csak a szegények keresnek fel,
te pedig nem fogadsz el tőlük fizetséget, úgyhogy már kenyérre sem
futja a pénzünkből.
- Nem kell nekem pénz - válaszolta doktor Hű de Fáy. - Pénz nél­
kül is pompásan érzem magamat. Az állatok ellátnak élelemmel.

A DOKTOR BARÁTAI SEGÍTENEK

Barbárka igazat m ondott: a doktornak nem maradt egy
morzsányi kenyere sem. Három napig étlen-szomjan ül­
tek otthon. Elfogyott a pénzük.
Az állatok, akik ott laktak, látták, hogy a doktornak nincs enniva­
ló
lója, s elhatározták: nem hagyják ennyiben a dolgot. Uhh Ubul és
Röffen Rezsőké konyhakertet csinált az udvaron: a malac az ormá­
nyával feltúrta a földet, Uhh Ubul pedig krumplit ültetett a fészkek­
be. A tehén reggel-este tejjel kínálta a doktort. Á tyúk hordta neki a
friss tojásokat.
Gondoskodtak a doktorról. Csahol Csilla takarított, Jancsi és Ju­
liska pedig Telefele Olivérrel vizet hordtak neki a kútról.
A doktor nagyon elégedett volt.
- Még soha nem láttam ekkora tisztaságot a házamban. Köszönöm
nektek a fáradozásotokat.
A gyerekek vidáman rámosolyogtak, az állatok pedig kórusban
válaszolták:
- Ulug muztag namcsa barva!
Ami az állatok nyelvén annyit tesz:
„Hogy ne segítenénk rajtad? Hisz te vagy a legjobb barátunk!”
Csahol Csilla megnyaldosta a doktor arcát, és kijelentette:
- Tikelik annapurna tolima.
Ami az állatok nyelvén annyit tesz:
„Soha nem hagyunk cserben, mindig hű barátaid maradunk!”

A FECSKE
Egyik este megszólal Uhh Ubul:
- Psszt! Valaki kapargatja az ajtót! Mintha egy egérke
volna.
Mindnyájan fülelni kezdtek, de semmit nem hallottak.
- Senki sincs odakint - állapította meg a doktor. - Cseng a füled.
- Egyáltalán nem cseng! - tiltakozott a bagoly. - Hallom, hogy va­
laki mocorog odakint. Egér vagy madár. Nekem elhihetitek. Pedig
mi baglyok sokkal jobban hallunk, mint az emberek.
Uhh Ubul nem tévedett.
18
 A majom kinyitotta az ajtót, és a küszöbön ott toporgott egy
fecske.
Fecske - télen! Milyen csoda! Hiszen a fecskék elpusztulnak a tél-
ben-fagyban, s ahogy beköszönt az ősz, máris elrepülnek a forró Afri­
kába. Szegénykém, hogy didereg! Ott ül a hóban, és majd megveszi az
Isten hidege.
- Kicsi fecske! - szólította meg a doktor. - Kerülj beljebb, és me­
legedj meg a kályha mellett!
Ám a fecske nem mert beljebb menni. Látta, hogy a szobában ott
fekszik Croco d’Nílus, s attól tartott, hogy az majd felfalja. De Telefe-
le Olivér megnyugtatta, hogy Croco d ’Nílus igen jámbor jószág. Akkor
aztán a fecske berepült a szobába, körülpillantott, és megtudakolta:
- Kinabalu makalapa?
Ami az állatok nyelvén annyit jelent:
„Kérlek szépen, mondjátok meg, itt lakik-e az a híres-nevezetes
doktor Hű de Fáy?”
- Én vagyok Hű de Fáy - felelte a doktor.
- Nagyon nagy dolgot kérek tőled - kezdte a fecske. - Nyomban
Afrikába kell utaznod. Egyenesen azért röpültem ide Afrikából, hogy
téged odahívjalak. Mint tudod, Afrikában élnek a majmok, és ők
most nagyon betegek.
- Mijük fáj ? - érdeklődött a doktor.
- A hasuk - válaszolt a fecske. - Kuporognak a földön, és egyre
csak sírnak-rínak. Csupán egyetlenegy ember tudja megmenteni őket:
mégpedig te ! Szedd össze az orvosságaidat, és utazz minél előbb Afri­
kába! Ha nem sietsz, minden majom elpusztul.
- O, de szívesen utaznék Afrikába! - sóhajtott fel a doktor. - Szere­
tem a majmokat, és sajnálom is, hogy betegek. De hát nem utazha­
tom, nincs hajóm. Pedig aki Afrikába akar utazni, annak hajóra van
szüksége.
- Szegény majmocskák! - siránkozott Croco d’Nílus. - Ha a dok­
tor nem jut el Afrikába, mindnyájan meghalnak. Csak a doktor tudja
meggyógyítani őket.
19
 Croco d’Nílus olyan hatalmas könnyeket potyogtatott, hogy a pad­
lón nyomban két csermely futott végig.
Doktor Hű de Fáy azonban felkiáltott:
- Mégiscsak elhajózom Afrikába! Mégiscsak meggyógyítom a be­
teg majmocskákat! Most jut eszembe, hogy van nekem egy régi isme­
rősöm, a vén tengerész, Robi Nson, akit annak idején kigyógyítottam
a váltólázból. Neki van egy pompás kis hajója.
Fejébe csapta a kalapját, és elsietett Robi Nsonhoz, a tengerészhez.
- Adj’ isten, Robi Nson! - köszöntötte. - Légy szíves, add kölcsön
a hajódat! Afrikába akarok utazni, a Majmok Birodalmába, ami a
Szahara közelében terül el.
- Rendben van - felelte Robi Nson, a tengerész. - Szívesen oda­
adom a hajómat. Hiszen megmentetted az életemet, s örülök, ha segít­
hetek neked. De arra ügyelj, hogy épségben hazakormányozd majd,
mert nincs más hajóm!
- Feltétlenül visszavitorlázom vele - ígérte a doktor. - Légy egé­
szen nyugodt! Csak éppen elugrunk Afrikába.
- Vidd csak a hajót! - ismételte Robi Nson. - Csak arra vigyázz,
nehogy szétzúzódjék a víz alatti zátonyokon!
- Ne félj, nem esik semmi baja a hajódnak! - mondta hálálkodva a
doktor, és sietett haza.
- Állataim, szedjétek a cókm ókotokat! - rikkantotta. - Holnap uta­
zunk Afrikába!
Az állatok szerfölött megörültek, ugrabugráltak, tapsikoltak örö­
mükben. Leginkább Telefele Olivér örvendezett:
Vár, vár Afrika!
Kedves föld az ám !
Afrika, Afrika,
a szülőhazám!
- Mindnyájan nem jöhettek velem - jelentette ki a doktor. - A sün­
disznók, denevérek és nyulak itthon maradnak, őrzik a házat. Velük
marad a lovacska is. Csak Croco d’Nílus, Telefele Olivér és Doremi
Fáni tartanak velem, mivel ők Afrikában születtek. Ott élnek a szüle-
21
ik és a testvéreik. Rajtuk kívül magammal viszem még Csahol Csillát,
Háp Riát, Uhh Ubult és Röífen Rezsőkét.
- Minket itthon hagysz?! - méltatlankodott Jancsi és Juliska.
- Hogy leszünk meg nélküled?
- Majd elboldogultok - mondta a doktor, és erősen kezet rázott ve­
lük. - Viszontlátásra, drága barátaim ! Itthon maradtok, és gondozzá­
tok a veteményeskertet meg a virágokat. Hamarosan visszatérünk!
Csodálatos ajándékot hozok majd nektek Afrikából.
Jancsi és Juliska lógatták az orrukat. De gondolkodtak egy dara­
big, majd így szóltak:
- Nincs mit tenni: még kicsik vagyunk. Szerencsés utat! Ha majd
felnövünk, útra kelünk veled világot látni.
- De még mennyire! - mondta doktor Hű de Fáy. - Csak egy icipi­
cit fel kell cseperednetek.

FEL AFRIKÁBA!
Az állatok sebtiben összecsomagoltak, és felkerekedtek.
Csak a nyulak meg a sünök és a denevérek maradtak
otthon.
Elérkeztek a tengerpartra, s nyomban meg is pillantották a csodá­
latos hajót. Egy kis dombon pedig ott állt Robi Nson, a tengerész.
Jancsi és Juliska meg Röífen Rezsőké és Telefele Olivér segítettek a
doktornak felcipelni a fedélzetre az orvosságokkal teli bőröndöket.
Már minden állat a hajón volt, s éppen fel akarták szedni a hor­
gonyt, amikor a doktor öblös hangon felkiáltott:
- Várjatok, várjatok, kérlek szépen!
- Mi történt? - kíváncsiskodott Croco d’Nílus.
-V árjatok, várjatok! - kiáltozott a doktor. - Hiszen fogalmam
sincs, hol van Afrika! Meg kéne kérdezni valakitől.
Nagyot nevetett Croco d’Nílus:
- Ne nyugtalankodj! A fecske majd mutatja az utat, merre kell ha-
23
mm
józni. Ő már sokszor járt Afrikában. A fecskék minden ősszel elrepül­
nek Afrikába.
- így igaz - szólt a fecske. - Nagyon szívesen megmutatom, merre
kell menni.
Végig ott repült a hajó előtt, mutatta doktor Hű de Fáynak az
utat.
Repült egyenesen Afrikába, és doktor Hű de Fáy a nyomában vi­
torlázott. Amerre a fecske repült, arra ment a hajó is.
Éjszaka sötét volt, s a fecskét nem lehetett látni.
Ilyenkor lámpát gyújtott, a csőrébe vette, s így röpült, úgyhogy a
doktor éjszaka is láthatta, merre kell kormányoznia a hajóját.
Mentek, mentek, s egyszer csak látják, szemközt repül egy daru.
Kérdezi is a daru rögtön:
- Mondjátok meg, kérlek szépen, nem ezen a hajón utazik-e a hí­
res-nevezetes doktor Hű de Fáy?
- Éppenséggel ezen - válaszolja Croco d’Nílus. - A híres-nevezetes
doktor Hű de Fáy a fedélzeten tartózkodik.
- Kérjétek meg a doktort, nagyon siessen - esdekelt a daru -, mert
a majmök már a végüket járják ! Attól tartanak, hogy a doktor későn
érkezik.
- Ne nyugtalankodjatok! - felelte Croco d’Nílus. - Minden vitorlát
felhúztunk, úgy repülünk. Már nem kell sokáig várniuk a majmok­
nak.
Ennek hallatán a daru megörült, és hazarepült, hogy elújságolja a
majmoknak: doktor Hű de Fáy hamarosan megérkezik.
Gyorsan futott a habokon a hajó. Croco d’Nílus éppen a fedélzeten
heverészett, amikor látja, hogy delfinek úsznak a hajó elé.
- Mondjátok meg, kérlek szépen - kérdezték a delfinek -, nem ezen
a hajón utazik-e a híres-nevezetes doktor Hű de Fáy?
- Éppenséggel ezen - válaszolta Croco d’Nílus. - A híres-nevezetes
doktor Hű de Fáy a fedélzeten tartózkodik.
- Kérlek benneteket, szóljatok a doktornak, nagyon siessen, mert a
majmok már a végüket járják !
26
 - Ne nyugtalankodjatok! - válaszolta Croco d’Nílus. - Minden vi­
torlát kibontottunk, úgy száguldunk. Egykettőre ott leszünk.
Reggelre kelve a doktor azt kérdezte Croco d’Nílustól:
- Mi az ott elöl? Miféle hatalmas föld? Talán csak nem Afrika?
- Dehogynem, éppenséggel ez A frika! - kiáltott fel Croco d’Nílus.
- Afrika! Afrika! Hamarosan kikötünk Afrikában! Már látom a
struccokat! Már látom az orrszarvúakat! Már látom a tevéket! Már
látom az elefántokat!
Afrika, Afrika!
Kedves föld az ám!
Afrika, Afrika,
a szülőhazám!

A VIHAR

Ám ekkor nagy váratlanul vihar kerekedett! Felhősza­

kadás ! Szél! Villám! Mennydörgés! Akkorára dagadtak
a hullámok, hogy még nézni is szörnyűséges volt.
Hirtelen félelmetes recsegés hallatszott, s a hajó féloldalra dőlt.
- Ez meg mi? Most mi történt? - kérdezte a doktor.
- Ha-jó-tö-rés-ha-jó-tö-rés! - ismételgette Doremi Fáni. - Zátony­
ra futott a hajónk, és léket kapott. Süllyedünk! Meneküljön, ki merre
lát!
- De én nem tudok úszni! - esett kétségbe Telefele Olivér.
- Én sem, én sem! - kiáltozta Röffen Rezsőké.
Keservesen sírva fakadtak mindketten. Szerencsére Croco d’Nílus
a hátára vette őket, és a hullámok hátán partra úszott velük.
H urrá! Mindenki megmenekült! Szerencsésen partra szálltak Afri­
kában. Csak a hajójuk süllyedt el. Egy hatalmas hullám elsöpörte, és
apró forgácsokra morzsolta szét.
27
 Hogyan jutnak majd haza? Hiszen nem volt másik hajójuk. És mit
szól mindehhez Robi Nson, a tengerész?
Besötétedett. A doktor és az állatok már nagyon elálmosodtak.
Csuromvizesek voltak, és nagyon fáradtak.
Ám a doktornak esze ágában sem volt, hogy most pihenjenek:
- Siessünk, siessünk, hogy minél előbb ott legyünk! Előre mind­
nyájan! Meg kell menteni a majmokat! Szegény majmocskák bete­
gek, s ha nem sietünk, nem gyógyíthatom meg őket!

CSÁVÁBAN A DOKTOR
Ekkor odaröppent a doktorhoz Uhh Ubul, és ijedten
huhogta:
- Pszt! Pszt! Valaki jön. Hallom a lépteit.
Mindnyájan megtorpantak, és fülelni kezdtek.
Az erdőből előjött egy hosszú, ősz szakállú, bozontos vénember, és
rájuk förm edt:
- Mit kerestek itt?! Kik vagytok?! Mi szél fútt ide benneteket?!
- Én doktor Hű de Fáy vagyok - szólalt meg a doktor. - Azért jö t­
tem Afrikába, hogy meggyógyítsam a beteg majmokat.
- Hahaha! - nevetett a bozontos vénember. - „Meggyógyítsam a
beteg majmokat!” Tudjátok-e, hová csöppentetek?
- Nem tudom - ismerte el a doktor. - Hová csöppentünk?
- Haram Yafinak, a zsiványnak birodalmában járto k !
- Haram Yafi birodalmában? - szörnyedt el a doktor. - H isz^
Haram Yafi a világ leggonoszabb embere! Inkább meghalunk, de
nem adjuk meg magunkat ennek a haram iának! Fussunk innen miha­
marabb a beteg majmokhoz! . . . Egyre csak sírnak, és várnak ben­
nünket, meg kell gyógyítanunk őket.
- N em ! - dörögte a bozontos vénember, és még harsogóbban neve-
28
tett. - Innen ugyan nem mentek egy tapodtat sem! Haram Yafi min­
denkit felkoncol, akit rabul ejt.
- Fussunk mihamarabb! - kiáltozta a doktor. - Fussunk innen!
Még van menekvés! Meg fogunk menekülni!
Ekkor azonban elébe toppant maga Haram Yafi, és kardjával ha­
donászva így fenyegetőzött:
- Hé, ti hűséges poroszlóim! Fogjátok el ezt az oktondi doktort
meg buta állatseregletét, és dugjátok dutyiba őket, be a rács mögé!
Holnap aztán elbánok velük!
Előfutottak Haram Yafi ádáz pribékjei, megragadták a doktort,
megragadták Croco d’Nílust meg a többi állatot, és hurcolták őket a
börtönbe. A doktor bátran hadakozott, az állatok haraptak, karmol­
tak, megpróbáltak kiszabadulni a poroszlók keze közül, de azok töm­
lőébe vetették foglyaikat, és a toprongyos vénember rájuk fordította a
kulcsot.
A kulcsot pedig Haram Yafi kezébe adta. Haram Yafi magával vit­
te, és a párnája alá rejtette.
- Szegény fejünk, ó, szerencsétlen fejünk! - sápítozott Telefele Oli­
vér. - Ebből a tömlőéből ugyan soha ki nem szabadulunk! A fal vas­
tag, az ajtó vasból készült. Soha többé nem látjuk a szép napvilágot, a
virágokat, a fákat. Ó, szerencsétlen fejünk, ó, szegény fejünk!
A malac röfögött, a kutya szűkölt. Croco d’Nílus pedig olyan óriási
könnyeket hullajtott, hogy a padlón nyomban könnytavacska kereke­
dett.

DOREMI FÁNI HŐSTETTE

A doktor azonban így szólt az állatokhoz:
- Barátaim, ne csüggedjetek! Ki kell jutnunk ebből az
átkozott börtönből, hiszen várnak bennünket a beteg
majmok. Hagyjátok abba a siránkozást! Gyertek, törjük a fejünket,
hogyan menekülhetnénk meg!
30
 - Nem, kedves doktorunk - hüppögött Croco d’Nílus, és még ke­
servesebben rázendített a sírásra. - Nem szabadulhatunk mi innen so­
ha. Végünk van! Tömlöcünk ajtaját nehéz vasból kovácsolták. Ugyan
miképpen törhetnénk át rajta? Holnap reggel virradatkor bejön hoz­
zánk Haram Yafi, és mind egy szálig lekaszabol bennünket.
Háp Ria is szipogott. Telefele Olivér nagyokat sóhajtozott. De a
doktor talpra szökkent, és vidáman mosolyogva így kiáltott:
- Mégiscsak megszabadulunk a börtönből!
Odahívta magához Doremi Fánit, a papagájt, és sokáig sugdoló-
zott vele. Olyan halkan suttogtak-buttogtak, hogy senki más nem hal­
lott egy szót sem. A papagáj a végén bólintott, és nagy nevetve ezt
m ondta:
- Rendben van!
És már röpült is, nagy keservesen átpréselte magát a rácsok között,
kiszállt az utcára, és sietett egyenesen Haram Yafi ablakába.
Haram Yafi meg csak húzta a lóbőrt, a párnája alatt ott lapult a be-
hemót nagy kulcs - pontosan az, amelyikkel bezárták a tömlöc vasaj­
taját.
A papagáj csendesen, halkan odalopózott Haram Yafi ágyához, és
a párnája alól kihúzta a kulcsot. Ha a haramia felébred, bizonyára
agyoncsapja a rettenthetetlen madarat.
De szerencsére mélyen aludt.
A rettenthetetlen Doremi Fáni a csőrébe kapta a kulcsot, és szállt
vissza, egyenesen a börtönbe.
Hű, milyen nehéz egy ilyen kulcs! Doremi Fáni útközben majdnem
el is hullajtottá. Mégis odaért a börtönhöz, és beszállt az ablakon,
egyenesen doktor Hű de Fáy vállára. Hogy megörült a doktor, ami­
kor meglátta, hogy a papagáj elhozta a börtön kulcsát!
- H urrá! Megmenekültünk! - kiáltott fel. - Fussunk hamar, amíg
Haram Yafi fel nem ébred!
Felkapta a kulcsot, kinyitotta az ajtót, és kiszaladt az utcára. Mö­
götte pedig tódultak kifelé az állatok. Szabadság! Szabadság! Hurrá!
- Köszönöm neked, rettenthetetlen Doremi Fáni! - hálálkodott a
32
doktor. - Megmentettél bennünket a haláltól. Ha nem vagy velünk, a
halál fiai vagyunk. És velünk együtt elpusztultak volna a szegény be­
teg majmok is.
- Nem! - mondta Doremi Fáni. - Te találtad ki, mit kell tennem,
hogy kiszabaduljunk a tömlőéből.
- Siessünk, siessünk hamar a beteg majmokhoz! - mondta a dok­
tor, és szapora léptekkel nekivágott az erdő sűrűjének. Vele tartott
minden állat.

MAJOMHÍD
Amikor Haram Yafinak hírül adták, hogy doktor Hű de
Fáy megszökött a börtönből, szörnyen megharagudott,
villogtatta a szemét, és toporzékolt.
- Hé ti, hű poroszlóim! - ordítozott. - Fussatok, vegyétek üldöző­
be a doktort! Csípjétek el, és állítsátok színem elé őket!
A pribékek berontottak az erdő sűrűjébe, és tűvé tették a doktorért.
Időközben pedig doktor Hű de Fáy az állatokkal együtt átszelve Afri­
kát, eljutott a Majmok Birodalmába. A doktor rettenetesen gyorsan
szedte a lábát. Röffen Rezsőké, akinek igen kurtácskák voltak a lábai,
alig ért a nyomába. Ezért aztán a doktor ölbe kapta, és úgy cipelte.
Ám a malac igen nehéz volt, és a doktor szörnyen elfáradt.
- Jaj, de szeretnék szusszanni egyet! - mondta. - Bárcsak ott len­
nénk már a Majmok Birodalmában!
Telefele Olivér felkúszott egy magas fára, és onnan kiáltotta har­
sogva :
- Már látom a Majmok Birodalmát! Már egészen közel van a Maj­
mok Birodalma! Hamarosan, mindjárt ott leszünk.
A doktor felnevetett örömében, és előresietett.
Amikor pedig a beteg majmocskák megpillantották a doktort, nagy
vígan tapsikolni kezdtek:

35
 - Hurrá! Megérkezett doktor Hű de Fáy! Doktor Hű de Fáy tüs­
tént meggyógyít bennünket, holnapra ismét egészségesek leszünk!
Ám akkor az erdő sűrűjéből előrontottak Haram Yafi pribékjei, és
üldözőbe vették a doktort.
- Fogjátok el! Csípjétek el! Fogjátok meg! - ordítozták.
A doktor lélekszakadva rohant. Ám egyszer csak egy folyó állta az
útját. Nincs hová fusson. A folyó széles, átúszni lehetetlen. Haram
Yafi pribékjei nyomban elcsípik. Ó, ha híd ívelne át a folyón, a doktor
átszaladhatna, és máris a Majmok Birodalmában lenne!
- Szegény fejünk, ó, szerencsétlen fejünk - óbégatott Röífen Rezső­
ké. - Hogyan jutunk át a túlsó partra? Ezek a gazfickók elfognak, és
ismét tömlőébe dugnak bennünket.
Ekkor azonban az egyik majom elkiáltotta magát:
- Hidat! Hidat! Csináljatok hidat! Hamar, hamar! Egyetlen pilla­
natot se késlekedjetek! Csináljatok hidat! Hidat! Hidat!
A doktor körülnézett. A majmoknak se vasuk, se kövük. Ugyan
miből készíthetnének hidat?
Ám a majmok nem vasból, nem kőből, hanem élő majmokból al­
kottak hidat. A folyó partján nőtt egy magas fa. Ebben kapaszkodott
meg az egyik majom, a társa pedig az ő farkába csimpaszkodott. Mint
valami élő lánc, sorakoztak egymás után a majmok, a folyó két magas
partja között.
- Itt a híd, most aztán szedd a lábad! - kiáltozták a doktornak.
A doktor megragadta Uhh Ubult, és végigfutott a majmokon, ki­
nek a hátán, kinek a fején tapodva. A doktor után pedig szaladtak az
állatok.
- Hamar! Hamar! - sürgették őket a majmok. - Hamar! Hamar!
Nehéz volt átvergődni ezen az élő majomhídon. Az állatok attól
rettegtek, hogy valamelyikük megcsúszik, és belepottyan a vízbe.
De a híd erős volt, a majmok biztosan tartották egymást - és a dok­
tor gyorsan átért minden állattal egyetemben a túlsó partra.
- Siessünk, siessünk! - kiáltotta a doktor. - Nincs vesztegeni való
időnk, hiszen üldöz bennünket az ellenség! Látjátok, ők is végigsza-
37
.0.0
ladnak a majomhídon!. . . Már mindjárt itt lesznek! Hamar! Hamar!
r

Am csodák csodája! Mi történt? Nézzétek csak: a híd kellős köze­

pén az egyik majom elengedte a társa kezét, mire a híd összedőlt, szét­
hullott, és Haram Yafi pribékjei a magasból belebukfenceztek a fo­
lyóba.
- Hurrá! - kiáltották a majmok. - Hurrá! Doktor Hű de Fáy meg­
menekült ! Most már nem kell senkitől sem félnie! H u rrá! Megmene­
kült az ellenségtől! Most aztán meggyógyítja a betegeinket! Itt van­
nak a betegek, itt a közelben, itt sírnak-rínak, nyöszörögnek!

OKTONDI ÁLLATOK

Doktor Hű de Fáy sietett a beteg majmokhoz.

Ott feküdtek a földön, és nyögdécseltek. Nagyon bete­
gek voltak.
A doktor nyomban hozzálátott a gyógyításhoz. Valamennyi ma­
jomnak gyógyszert adott: az egyiknek kanalas orvosságot, a másik­
nak porokat. Mindegyik majom homlokára hidegvizes borogatás ke­
rült, a hátukra meg a mellükre pedig mustáros tapasz. Beteg majom
sok volt, és a doktor csak egymaga dolgozott.
Háp Ria, Croco d’Nílus, Doremi Fáni és Telefele Olivér teljes erő­
bedobással segítettek neki, de hamar elfáradtak, és a doktornak újabb
segítőtársakra lett szüksége.
Kiment a pusztába, oda, ahol az oroszlán lakott.
- Légy szíves, segíts nekem! - kérlelte az oroszlánt. - Segíts meg­
gyógyítani a m ajmokat!
Az oroszlán fenn hordta az orrát. Fenyegetően rámeredt doktor
Hű de Fáyra.
- Tudod-e, hogy ki vagyok? Én az oroszlán vagyok, az állatok ki­
rálya! Hogyan merészelsz arra kérni, hogy azokat az utálatos majom­
porontyokat gyógyítsam?!
39
tnncn , amú
f
^ / nem kései/
 Akkor a doktor felkereste az orrszarvúakat.
- Orrszarvúak! Orrszarvúak! - kérlelte őket. - Segítsetek meg­
gyógyítani a majmokat! Ők sokan vannak, és én csak egyedül vagyok.
Nem boldogulok egyedül.
Az orrszarvúak nagyot nevettek.
- Majd éppen mi segítünk neked! Köszönd meg, hogy nem ökle­
lünk fel a szarvunkkal!
Megharagudott a doktor a gonosz orrszarvúakra, és futott tüstént a
szomszédos erdőbe, oda, ahol a csíkos tigrisek laktak.
- Tigrisek! Tigrisek! Segítsetek meggyógyítani a majmokat!
- Hrrr! - felelték a csíkos tigrisek. - Tágulj innen, amíg nem késő!
A doktor igen elszomorodva távozott onnan is.
Ám a gonosz vadak csakhamar elnyerték méltó büntetésüket.
Amikor az oroszlán hazaért, az oroszlánmama így fogadta:
- Kisfiacskánk megbetegedett, reggel óta sír és nyögdécsel. Milyen
kár, hogy a híres-nevezetes doktor Hű de Fáy nem Afrikában él! Cso­
dálatosan ért a gyógyításhoz. Nemhiába szeretik az emberek. Bizo­
nyára meggyógyítaná a fiunkat!
- Doktor Hű de Fáy itt van Afrikában - mondta az oroszlán. - Ott
túl a pálmákon, a Majmok Birodalmában. Épp az előbb társalogtam
vele.
- Micsoda szerencse! - kiáltott fel az oroszlánmama. - Rohanj
hozzá, és hívd el a fiunkhoz!
- N em ! - makacsolta meg magát az oroszlán. - Én nem megyek el
hozzá! Nem gyógyítaná meg a fiunkat, mert megsértettem.
- Megsértetted doktor Hű de Fáyt? Akkor most mitévők legyünk?
Tudod-e, hogy doktor Hű de Fáy a legjobb, leghíresebb orvos? Ő az
egyetlen ember, aki ért az állatok nyelvén. Meggyógyítja a tigriseket,
krokodilusokat, nyulakat, majmokat és békákat. Igen, igen, még a
békákat is meggyógyítja, mert áldott jó ember! És egy ilyen embert
sértettél meg! És éppen akkor, amikor neked magadnak is beteg a
fiad! Most mihez kezdesz?
Megjuhászodott az oroszlán. Nem tudta, mit válaszoljon.
42
 - Lódulj, és keresd fel a doktort - förmedt rá az oroszlánmama
és mondd meg neki, hogy bocsánatot kérsz! Segíts neki, amit csak
tudsz! Tedd, amit parancsol, és kérleld, hogy gyógyítsa meg szegény
fiacskánkat!
Mit volt, mit tenni, az oroszlán elkullogott doktor Hű de Fáyhoz.
- Jó napot kívánok - kezdte a mondókáját. - Azért jöttem, hogy
bocsánatot kérjek, amiért olyan goromba voltam. Kész vagyok segí­
teni . . . Ha kell, beadom a majmoknak az orvosságot, és rakom rájuk
a hidegvizes borogatást.
Az oroszlán nekilátott segíteni doktor Hű de Fáynak. Három nap
és három éjszaka ápolta a beteg majmokat, akkor aztán odaballagott
doktor Hű de Fáyhoz, és félénken megkérte:
- Megbetegedett a kisfiam, akit nagyon szeretek. . . Kérlek, légy
oly szíves, gyógyítsd meg a beteg fiunkat!
- Rendben van! - felelte a doktor. - Nagyon szívesen. Még ma
meggyógyítom a fiadat.
Elment az oroszlánbarlangba, és olyan orvosságot adott az orosz-
lánkölyöknek, hogy az egy óra alatt meggyógyult.
Megörült ennek az oroszlán, és nagyon elszégyellte magát, amiért
megsértette a jószívű doktort.
Aztán az orrszarvúak és a tigrisek gyerekei is megbetegedtek. Dok­
tor Hű de Fáy pedig azonnal meggyógyította őket. Akkor az
orrszarvúak és a tigrisek így szóltak:
- Nagyon szánjuk-bánjuk, amiért megsértettünk téged!
- Nem tesz semmit - válaszolta a doktor. - Legközelebb viselkedje­
tek okosabban! Most pedig gyertek, és segítsetek meggyógyítani a
m ajmokat!

44
 AZ AJÁNDÉK
Az állatok olyan nagy buzgalommal segítettek a doktor­
nak, hogy a majmok hamarosan felépültek.
- A doktornak köszönhetjük - mondták. - Kigyógyított
bennünket ebből a borzalmas betegségből, illő lenne hát, hogy meg­
lepjük valami szép ajándékkal. Ajándékozzunk neki egy olyan állatot,
amilyet az emberek még soha nem láttak, amilyet nem találnak sem a
cirkuszban, sem az állatkertben!
- Ajándékozzunk neki tevét! - ötlötte ki az egyik majom.
- Nem - mondta Telefele Olivér. - Tevére nincs szüksége. Olyat
már látott. Az emberek ismerik a tevét. Az állatkertben meg az utcán
is megtalálhatók.
- No, akkor struccot adjunk neki! - kiáltott fel egy másik majom.
- Ajándékozzunk neki struccot!
-N e m ! - tiltakozott Telefele Olivér. - Struccot is látott már.
- Vajon csikicsukit látott-e már? - tudakolta egy harmadik majom.
- Nem, csikicsukit még soha életében nem látott - felelte Telefele
Olivér. - És még soha egyetlen ember sem látott csikicsukit.
- Rendben van - nyugodtak meg a majmok. - Most már tudjuk,
mivel lepjük meg a doktort: ajándékozzunk neki egy csikicsukit!

CSIKICSUKI
Az emberek még soha nem láttak csikicsukit, mert a csi-
kicsukik félnek az emberektől: ha csak egyet is megpil­
lantanak, uzsgyi be a bokorba!
Az állatokat általában akkor lehet elfogni, ha alszanak, és behuny­
ják a szemüket. Hátulról odalopózunk hozzájuk, és megragadjuk a
farkukat. Ám a csikicsukit egészen egyszerűen nem lehet hátulról
45
megközelíteni, mert a csikicsukinak hátul is éppen olyan feje van,
mint elöl.
Igen, igen, két feje van: az egyik elöl, a másik hátul. Amikor elálmo-
sodik, előbb az egyik feje alszik, utána a másik, Teljesen soha nem al­
szik el. Az egyik feje alszik, a másik körbepillog, nehogy odasetten­
kedjék valami vadász. Hát ezért nem sikerült még egyetlen vadásznak
sem csikicsukit elejtenie, ezért nem látható sem cirkuszban, sem állat­
kertben.
A majmok elhatározták, hogy fognak egy csikicsukit doktor Hű de
Fáynak.
Bevették magukat a legeslegsűrűbb erdőbe, és ott rátaláltak a Csi-
kicsuki tanyájára.
A Csikicsuki megpillantotta őket, és nyomban futásnak eredt, de a
majmok körülzárták, megragadták a szarvánál fogva, és így szóltak
hozzá:
- Kedves Csikicsuki! Ugye szeretnél elutazni messze-messze dok­
tor Hű de Fáyjal, és szeretnél vele lakni a házában a többi állattal
együtt? Jó sorod lesz: tele lesz a bendőd, és vígan élhetsz.
Csikicsuki csak ingatta mind a két fejét, és mindkét szájával egy­
szerre válaszolt:
- Nem!
- A doktor igen jámbor ember - biztatták a majmok. - Mézeska­
láccsal fog etetni, és kigyógyít mindenféle fajta nyavalyából.
- Nekem egykutya! - csökönyösködött Csikicsuki. - Én itt akarok
m aradni!
A majmok három nap, három éjszaka győzködték, mire végül Csi­
kicsuki így felelt:
- Mutassátok meg nekem ezt a doktort, akiről így áradoztok! Sze­
retném közelebbről megnézni.
A majmok elvezették Csikicsukit a kunyhóhoz, ahol Hű de Fáy la­
kott, és bekopogtak az ajtón.
- Fáradjatok beljebb! - szólt Háp Ria.
Telefele Olivér nagy büszkén kísérte be a szobába a kétfejű állatot.
47
 - Hát ez meg micsoda? - álmélkodott a doktor.
Még soha nem látott ekkora csudát.
- Ő Csikicsuki - mutatta be Telefele Olivér. - Szeretne megismer­
kedni veled. Csikicsuki afrikai erdeink legeslegritkább állata. Vidd el
magaddal a hajón, és lakjék otthon a házadban!
- De van-e neki kedve velem tartani?
- Szívesen veled megyek - mondta váratlanul Csikicsuki. - Nyom­
ban láttam, hogy jámbor lélek vagy: olyan jóságosán nézel. És az álla­
tok is nagyon szeretnek téged. Tudom, te is szereted az állatokat. De
ígérd meg, hogy ha unatkozom nálad, hazaengedsz.
- Persze hogy hazaengedlek - ígérte meg a doktor. - De te olyan
pompásan fogod magad érezni nálam, hogy nemigen kívánkozol ide
vissza.
- így igaz! így igaz! Pontosan így van! - kiáltozta Telefele Olivér.
- A mi doktorunk igen-igen vidám, igen-igen bátor! A házában teljesen
szabadon élünk. A szomszédunkban, kétlépésnyire tőlünk, ott lakik
Jancsi és Juliska. Majd meglátod, ők is mennyire megszeretnek téged,
és milyen jó barátaid lesznek!
- Ha így áll a helyzet, akkor készen állok az ú tra ! - jelentette ki vi­
dáman Csikicsuki, és még sokáig bólogatott mind a két fejével Hű de
Fáy fe1'

A MAJMOK ELBÚCSÚZNAK
A DOKTORTÓL

Ekkor beállítottak a majmok Hű de Fáyhoz, és ünnep­

ségre hívták. Káprázatos búcsúebédet csaptak a tisztele­
tére: volt ott alma, méz, banán, füge, barack, narancs,
ananász, dió, mogyoró és még mazsola is!
- Éljen doktor Hű de Fáy! - ujjongtak. - Ő a földkerekség legjósá­
gosabb embere!
48
 Aztán befutottak az erdőbe, és hatalmas, súlyos követ hengergettek
elő.
- Ez a kő itt fog állni ezen a helyen - mondták -, ahol doktor Hű de
Fáy meggyógyította a betegeket. Ez lesz a jóságos doktor emlékműve.
A doktor levette a kalapját, meghajolt a majmok felé, és így szólt:
- Viszontlátásra, drága barátaim ! Köszönöm, hogy ennyire szeret­
tek. Hamarosan ismét ellátogatok hozzátok. Addig is itt hagyom ve­
letek Croco d’Nílust, Doremi Fánit és Telefele Olivért. Ők Afrikában
születtek, illő hát, hogy itt éljenek Afrikában. Itt laknak a testvéreik
is. A viszontlátásra!
- Nem, nem ! - kiáltozta kórusban Croco d’Nílus, Doremi Fáni és
Telefele Olivér. - Mi nagyon szeretjük a testvéreinket, de nem aka­
runk megválni tőled!
- En magam is unatkozni fogok nélkületek - ismerte el a doktor.
- De nem maradtok itt örökre! Három-négy hónap múlva ismét eljö­
vök, és magammal viszlek benneteket. Akkor aztán újra mindnyájan
együtt lakhatunk.
- Ha így áll a helyzet, akkor maradunk - válaszolták az állatok.
- De aztán gyere minél előbb!
A doktor szívélyes búcsút vett mindenkitől, és vidám léptekkel ne­
kivágott az útnak. A majmok elkísérték egy darabig. Valamennyien
szerettek volna mindenáron kezet rázni doktor Hű de Fáyjal. És
minthogy sokan voltak, mire valamennyien kezet fogtak a doktorral,
egészen beesteledett. Hű de Fáynak meg is fájdult bele a keze.
Este aztán nagy szerencsétlenség esett.
A doktor átkelt a folyón, és ismét Haram Yafi országában találta
magát.
- Psszt! - suttogta Uhh Ubul. - Halkabban beszéljetek, kérlek ben­
neteket! Mert különben még ismét tömlöcbe vetnek minket.

50
 ÚJABB BÁNATOK, ÚJABB ÖRÖMÖK

Alig ejtette ki ezeket a szavakat, amikor a sűrű sötét er­

dőből előrontottak Haram Yafi pribékjei, és rávetették
magukat a jámbor doktorra. Már régóta leselkedtek rá.
- Aha! - ordítozták. - Végül mégiscsak elcsíptünk! Most már nem
szabadulsz a kezünk közül!
Mitévő legyen? Hová bújjék a kegyetlen ellenség elől?
A doktor nem vesztette el a fejét. Egyetlen szempillantás alatt fel­
pattant Csikicsuki hátára, az meg olyan sebes vágtába csapott át,
hogy a legfürgébb paripa sem érhetett a nyomába. Haram Yafi pri­
békjei meg rohantak utána, de minthogy Csikicsukinak két feje volt,
minden támadójába beleharapott, aki hátulról közelítette meg. Máso­
kat meg a szarvával hajított bele a tüskés bozótba.
Persze Csikicsuki egymaga soha nem győzhette volna le ezeket a
martalócokat. A doktornak nyomban segítségére siettek hű barátai és
társai. Ki tudja, honnan bukkant elő, de rohant Croco d’Nílus, és be-
le-belemart a poroszlók meztelen sarkába. Csahol Csilla rettentő kaf-
fogással rontott rájuk, ledöntötte őket a lábukról, a torkukba mé-
lyesztette a fogait. Fent a fák ágain Telefele Olivér ugrándozott, és ha­
talmas kókuszdiókkal dobálta meg az útonállókat.
A pribékek hulltak, egyre hulltak, nyögtek a fájdalomtól, s végül is
megfutamodtak.
Szégyenszemre bemenekültek az erdő sűrűjébe.
- Hurrá! - kiáltotta Hű de Fáy.
- Hurrá! - kiáltották az állatok.
Röffen Rezsőké pedig megjegyezte:
- No, most már kifújhatjuk magunkat. Heveredjünk le itt a fűbe!
Elfáradtunk. Álmosak is vagyunk.
- Nem, barátaim! - szólt a doktor. - Sietnünk kell. Ha késleke­
dünk, ismét bajba kerülünk.
Lélekszakadva tovább futottak. Csikicsuki - hátán a doktorral -
51
hamarosan kiért a tengerpartra. Ott az öbölben, a magas szikla tö­
vében gyönyörű szép, óriási hajó horgonyzott. Haram Yafi hajója.
- Megmenekültünk! - örvendezett a doktor.
A hajón egyetlen lélek sem tartózkodott. A doktor az állatokkal
együtt felkapaszkodott a fedélzetre, felhúzták a vitorlákat, és meg­
indultak kifelé a nyílt tengerre. Alig távolodtak el a parttól néhány
méternyire, kifut ám az erdőből maga Haram Yafi.
-Á llj! - üvöltötte. - Állj! Várjatok! Hová viszed a hajómat?!
Nyomban fordulj vissza!
- Nem! - kiáltotta vissza a doktor Haram Yafinak. - Se testem, se
lelkem nem kíván hozzád visszatérni! Kegyetlen és gonosz fickó vagy!
Megkínoztad az állataimat! Engem tömlöcbe vetettél! Meg akartál
ölni. Az ellenségem vagy! Gyűlöllek! Elviszem a hajódat, hogy ezen­
túl ne kalózkodj a tengeren! Hogy ne rabold ki a partod mentén elha­
ladó védtelen teherhajókat.
Szörnyen dühbe gurult erre Haram Yafi, fel-alá futkosott a parton,
átkozódott, öklét rázta a doktor felé, és hatalmas sziklákat górált utá­
nuk. Ám doktor Hű de Fáy csak nevetett. Haram Yafi hajóján egye­
nesen hazahajózott, és néhány nap múltán kikötött a honi partokon.

CSIKICSUKI ÉS BARBÁRKA

Csahol Csilla, Uhh Ubul, Háp Ria és Röffen Rezsőké

szerfölött megörültek, hogy hazaértek. A parton már
várta őket Jancsi és Juliska: ugrándoztak, táncikáltak
örömükben. Mellettük ott állt Robi Nson is, a tengerész.
- A d j’ isten, Robi Nson! - kiáltotta doktor Hű de Fáy már a
hajóról.
- Fogadj isten, doktor! - felelte Robi Nson, a tengerész. - Hogy si­
került az utazás? Meggyógyítottad-é a beteg majmokat? De mond-
sza, hová tetted a hajómat?
54
•a******
 r-

- O, a hajód, az elsüllyedt - válaszolta a doktor. - Szétzúzódott a

szirteken, közvetlenül Afrika partjainál. De azért hoztam neked egy
új hajót, ez sokkal jobb, mint a tiéd volt.
- No, hát ezt nagyon szépen köszönöm! - felelte Robi Nson. - Lá­
tom én, hogy pompás hajót hoztál. Az enyém sem volt rozoga bárka,
de ez valóságos gyönyörűség: hatalmas is, szép is.
A doktor elbúcsúzott Robi Nsontól, felült Csikicsuki hátára, és a
város utcáin át egyenesen a háza felé vette az útját. A házakból előfu­
tottak a libák, macskák, pulykák, kutyák, malacok, tehenek, lovak,
és kórusban így üdvözölték:
- Haramukh, haramukh, makalapa!
Ami az állatok nyelvén annyit tesz:
„Éljen doktor Hű de Fáy!”
A város minden zugából előrepültek a madarak, ott köröztek a
doktor feje fölött, és vidám dalokat csattogtak a fülébe.
A doktor boldog volt, hogy hazaérkezett.
A dolgozószobájában most is ott laktak a sündisznók, nyulak és
mókusok. Először megrettentek Csikicsukitól, de később megszokták
és megszerették.
Jancsi és Juliska alighogy megpillantották Csikicsukit, örömükben
nevettek, visítoztak, tapsikoltak. Jancsi átölelte Csikicsuki egyik nya­
kát, Juliska meg a másik nyakát. Egy álló óráig simogatták, dédelget­
ték. Aztán megfogták egymás kezét, és eljárták a víg „kalapáré” tán­
cot, amire Telefele Olivér tanította meg őket.
- Nos, barátaim - jelentette ki doktor Hű de Fáy -, megtartottam
az ígéretemet: csudás ajándékot hoztam nektek Afrikából, ilyet még
soha egyetlen gyerek sem kapott. Nagyon örülök, hogy tetszik nek­
tek.
Eleinte Csikicsuki húzódozott az emberektől, minduntalan elbújt a
padláson vagy a pincében. Aztán lassan megszokta őket, és kimerész­
kedett a kertbe is, sőt tetszett neki, hogy az emberek összeszaladnak, s
úgy bámulják, és kedveskedve a Természet Csodájának nevezik.
Alig telt el egy hónap, és már nagy bátran sétált fel s alá a városka
utcáin Jancsival meg Juliskával, akik elválaszthatatlan jó barátai let­
tek. A városka gyerekei minduntalan odafutottak hozzá, és arra kér­
ték, vegye őket a hátukra. Csikicsuki soha senkit nem utasított vissza:
nyomban letérdelt, s a kislányok, kisfiúk felmásztak a hátára, ő pedig
végigkocogott velük a városon, egészen a tengerpartig, s közben vidá­
man bólogatott mindkét fejével.
Hosszú sörényébe Jancsi és Juliska tarka szalagokat font, és mind­
két nyakába ezüstcsengőt kötött. A csengettyűk csengtek-bongtak, s
amikor Csikicsuki végigtrappolt a városon, már messziről hallani le­
hetett: giling-galang, giling-galang! A városka lakói a zengő-bongó
csengettyűszóra kitódultak az utcára, hogy ismét láthassák a csodála­
tos állatot.
A házsártos Barbárka is szeretett volna végigvonulni a városban
Csikicsuki hátán. Fel is kecmergett a hátára, és ahogy fent elhelyezke­
dett, nagyot bökött rajta az esernyőjével:
- Gyí, te, fuss sebesen, te kétfejű szamár!
Megharagudott ám Csikicsuki, felszaladt egy nagy dombra, és a
tengerbe dobta Barbárkát.
- Segítség! Mentsetek meg! - kiáltozott Barbárka.
De senkinek sem volt kedve megmenteni Barbárkát. Lassan kezdett
süllyedni.
- Csahol Csilla, kedves Csilla! Segíts rajtam, hadd másszak ki a
partra! - kiáltozta.
Csahol Csilla csak így válaszolt:
„H rrr!”
Ami az állatok nyelvén annyit tesz:
„Nem akarlak megmenteni, mert gonosz vagy és aljas!”
Arra hajózott Robi Nson, a vén tengerész. Odadobott Barbárká­
nak egy kötelet, és kihúzta a vízből. Történetesen éppen akkor sétált
arra a tengerparton doktor Hű de Fáy az állataival. Odakiáltott Robi
Nsonnak nagy hamar:
- Vigyed innen minél messzebb! Nem akarom, hogy a házamban
lakjék, és egyre csak gyötörje az én kedves kis állataim at!
58
 Robi Nson, a tengerész, magával vitte Barbárkát messzire-messzi-
re, egy lakatlan szigetre, ahol Barbárka már senkinek sem árthatott.
Doktor Hű de Fáy pedig boldogan éldegélt a házacskájában, s reg­
geltől estig gyógyítgatta a madarakat, a négylábú állatokat, akik a vi­
lág minden részéből felkeresték.
így telt el három esztendő. És mindnyájan boldogan éltek.
 A BARLANG
Doktor Hű de Fáy szeretett sétálni.
Munka után minden este fogta az ernyőjét, és az állatai­
val nekivágott erdőnek-mezőnek.
Mellette loholt Csikicsuki, elöl futott Háp Ria, mögöttük kullogott
Csahol Csilla és Röffen Rezsőké, s a doktor vállán ott gubbasztott a
vén Uhh Ubul.
Ha nagyon messze elkóboroltak, és doktor Hű de Fáy elfáradt,
csak felült Csikicsuki hátára, az pedig vidáman vágtatott hegyen-völ­
gyön, ungon-berken.
Egyszer amikor így sétálgattak, a tengerparton felfedeztek egy bar­
langot. Be akartak kukucskálni, de a barlang száját ajtó zárta el. Raj­
ta behemót nagy zár lógott.
- Mit gondoltok - kérdezte Csahol Csilla -, vajon mit rejtettek el
ebben a barlangban?
- Egészen bizonyosan mézeskalácsot - mondta Csikicsuki, aki
szerfölött szerette az édes mézeskalácsot.
64
 - Nem - jelentette ki Háp Ria. - Kandiscukor és mogyoró van
odabent.
- Nem - nyilatkozott Röffen Rezsőké. - Alma meg makk, cékla
meg répa.
- Meg kéne találni a kulcsot - javasolta a doktor. - Gyertek, keres­
sük meg!
Az állatok szétfutottak a szélrózsa minden irányába, és nagy buz­
gón keresni kezdték a barlang kulcsát. Bekukkantottak minden kő
alá, minden bokor mögé, de a kulcsot csak nem lelték meg.
Akkor aztán ismét ott tolongtak a csukott ajtó előtt, és próbáltak
bekukucskálni az ajtó résein. Odabent sötét volt, és az állatok semmit
sem láttak. Egyszer csak Uhh Ubul megszólalt:
- Psszt! Psszt! Mintha valaki mocorogna odabent. Ember vagy
állat.
Mindenki fülelni kezdett, de nem hallottak semmit sem.
Doktor Hű de Fáy azt mondta a bagolynak:
- Azt hiszem, tévedtél. Semmit sem hallok.
- Hát persze hogy nem hallottál semmit sem! - válaszolta a bagoly.
- Nem csoda, hiszen nektek sokkal rosszabb a hallásotok, mint
nekem.
- így van - mondták az állatok. - Mi semmit sem hallunk.
- De én igen - állította Uhh Ubul.
- Mit hallasz? - kérdezte doktor Hű de Fáy.
- Azt hallom: egy ember zsebre dugta a kezét.
- Ez aztán a csuda! - képedt el a doktor. - Nem is tudtam, hogy
ilyen éles a hallásod. Fülelj még egy kicsit, és mondd meg, most mit
hallasz!
- Azt hallom, hogy ennek az embernek könnyek peregnek az ar­
cán.
- Könnyek! - kiáltott fel a doktor. - Könnyek! Ha így áll a helyzet,
akkor odabent valaki sír! Segíteni kell rajta. Talán valami nagy bána­
ta van. Nem szeretem, ha valaki sír. Kerítsetek egy fejszét, miszlikre
hasítom ezt az ajtót!
65
 PÖTTÖM
Csikicsuki hazavágtatott, és hozott a doktornak egy éles
fejszét. Hű de Fáy meglóbálta a szerszámot, és teljes ere­
jéből belecsapott a csukott ajtóba. Egyszer, aztán még
egyszer! Az ajtó forgácsokra szakadt szét, és a doktor belépett a bar­
langba. Sötét, hideg és nyirkos volt minden odabent. És milyen kelle­
metlen bűz fogadta őket!
A doktor meggyújtott egy szál gyufát. Ó, milyen kietlen és mocskos
hely volt ez! Sem asztal, sem lóca, sem szék! A padlón egy halom rot­
hadó szalma, annak tetejében meg egy pöttöm kisfiú, és keservesen
zokog.
Amikor meglátta a doktort meg a sok állatot, még szívszaggatób-
ban zokogott. De nyomban észrevette, milyen jóságos a doktor arca,
s akkor abbahagyta a sírást. így szólt:
- Ha jól sejtem, ti nem vagytok kalózok.
- Nem, nem, persze hogy nem vagyok kalóz! - kiáltott a doktor, és
felnevetett. - Doktor Hű de Fáy vagyok, nem pedig kalóz. Talán ka­
lózra hasonlítok?
- Nem, nem ! - tiltakozott a kisfiú. - Igaz, hogy fejsze van a kezed­
ben, de én nem félek tőled. Isten hozott benneteket! Az én nevem Pöt­
töm. Nem tudjátok véletlenül, hol van az édesapám?
- Fogalmam sincs - felelte a doktor. - Ugyan hová tűnhetett az
édesapád? Ki ő, s merre van hazája? Mondd el nekünk, kérlek!
- Az édesapám halász - kezdte Pöttöm. - Tegnap kieveztünk a ten­
gerre halat fogni. Ő meg én, a halászcsónakban. Egyszer csak a csóna­
kunkra tengeri kalózok támadtak, és foglyul ejtettek bennünket. Azt
akarták, hogy az édesapám is legyen kalóz, és velük együtt dúljon, ra­
boljon, fosztogasson, süllyessze el a hajókat. Édesapám azonban nem
akart kötélnek állni. „Becsületes halászember vagyok én - mondta -,
nem akarok kalózkodni.” Akkor a kalózok szörnyű haragra gerjed­
tek, megkötözték, és isten tudja, hová hurcolták, engem pedig be­
zártak ide, ebbe a barlangba. Azóta nem láttam édesapámat. Hol
67
h&ty ro/é e g /
lehet? És mit műveltek vele? Bizonyára a tengerbe dobták, és odave­
szett !
A kisfiú ismét sírva fakadt.
- Ne sírj! - vigasztalta a doktor. - Mit érsz el a könnyekkel? In­
kább töriük a fejünket, hogyan szabadítsuk ki édesapádat a tengeri
kalózok keze közül. Mondd csak, milyen a külseje?
- Vörös a haja, vörös és igen-igen hosszú a szakálla.
Doktor Hű de Fáy magához hívta Háp Riát, és halkan a fülébe
súgta:
- Húron tajmir balhas.
- Kukunor - felelte Háp Ria.
Meghallotta a kisfiú ezt a párbeszédet, és így szólt:
- Milyen furcsán beszéltek! Nem értek belőle egy szót sem.
- Az állataimmal az állatok nyelvén beszélgetek - mondta doktor
Hű de Fáy. - Értek az állatok nyelvén.
- És most mit mondtál a kacsának?
- Azt mondtam neki, hogy hívja ide a delfineket.

A DELFINEK
A kacsa lefutott a tengerpartra, és harsányan elhápogta
m agát:
- Delfinek, delfinek, ússzatok ide! Doktor Hű de Fáy
hív benneteket!
A delfinek tüstént a parthoz úsztak.
- Adj’ isten, doktor! - kiáltozták. - Mit kívánsz tőlünk?
- Nagy baj történt - mondta a doktor. - Tegnap reggel a tengeri
kalózok megtámadtak egy halászembert, agyba-főbe verték, és talán
a tengerbe dobták. Attól tartok, hogy a vízbe fúlt. Kérlek benneteket,
kutassátok fel az egész tengert! Hátha megtaláljátok a tenger mélyén.
- Miről ismerhetjük fel? - kérdezgették a delfinek.
70
 - Vörös a haja - mondta a doktor. - És lengő, hosszú, vörös a sza­
kálla. Nagyon kérlek benneteket, keressétek meg!
- Rendben van - felelték a delfinek. - Szíves-örömest segítünk a mi
szeretett doktorunknak. Felkutatjuk az egész tengert, megkérdezünk
minden rákot, minden halat. Ha a vörös hajú, vörös szakállú halász
elsüllyedt a vízben, megtaláljuk, és holnapra jelentjük neked.
A delfinek szerteszét rajzottak a tengerben, és keresni kezdték a ha­
lászt. Keresztül-kasul végigbúvárkodták a tengert, leereszkedtek a
legmélyebb mélységekbe is, bekukkantottak minden kő alá, kifaggat­
tak minden rákot, minden halat, de sehol nem találták a halászt.
Reggel kiúsztak a partra, és jelentették doktor Hű de Fáynak:
- Sehol sem találtuk a halászt. Egész éjszaka kerestük, de a tenger
mélyében sehol sincs
Nagyon megörült ám a kisfiú, amikor meghallotta a delfineket!
- Ez azt jelenti, hógy az édesapám él! É l! É l! - kiáltozta nagy ug­
rándozva és tapsikolva.
- Persze hogy él! - erősítgette a doktor. - És mi feltétlenül megta­
láljuk !
Felültette a kisfiút Csikicsuki hátára, és sokáig barangoltak a ho­
mokos tengerparton.

A SASOK
De azért Pöttöm egyre csak búslakodott. Még a Csiki­
csuki hátán tett sétalovaglás sem vidította fel. Végül az­
tán megkérdezte a doktortól:
- Hogyan fogod megtalálni az édesapámat?
- Hívom a sasokat - válaszolta a doktor. - A sasoknak sasszemük
van, ezért aztán messze-messze ellátnak. Amikor a felhők alatt repül­
nek, észreveszik még a földön mászó bogárkákat is. Megkérem őket,
pásztázzák át az egész földet, minden erdőt-mezőt, hegyet-völgyet,
minden várost, falut - keressék mindenütt az édesapádat.
72
 - Ó, milyen bölcs vagy! - álmélkodott Pöttöm. - Nagyon csodála­
tosan kitervelted! Akkor hívd minél előbb a sasokat!
A doktor hívta a sasokat, és azok nyomban megjelentek.
- Adj’ isten, doktor! Miben segíthetünk?
- Repüljetek el a világ négy sarka felé! - kérte a doktor. - Találjá­
tok meg a vörös hajú, hosszú, vörös szakállú halászt!
- Rendben van - felelték a sasok. - A mi kedves doktorunkért min­
den lehetőt elkövetünk. Felrepülünk magasra, igen magasra, és tekin­
tetünkkel végigpásztázzuk az egész földet, minden erdőt-mezőt, he-
gyet-völgyet, minden várost, falut, és megpróbáljuk előkeríteni a
halászt.
Felrepültek magasra, igen magasra, az erdők, mezők, városok fölé.
Mindegyik sas éles tekintettel fürkészte, nem látja-é a vörös hajú,
nagy, vörös szakállú halászt.
Másnap a sasok visszarepültek a doktorhoz, és jelentették:
- Felkutattuk az egész Földet, de sehol nem láttuk a halászt. Ha mi
nem fedeztük fel, akkor ez azt jelenti, hogy nincs a Föld hátán!

CSAHOL CSILLA SZINTÉN KERESI

A HALÁSZT
- Akkor most mitévők legyünk? - sápítozott Háp Ria.
- A halászt mindenképpen meg kell találnunk! Pöttöm
egyre csak sír, nem eszik, nem iszik. Búslakodik az édes­
apja nélkül.
- De hogyan kerítsük elő? - törte a fejét Csikicsuki. - Hiszen még a
sasok sem találták meg. Ez azt jelenti, hogy senki sem képes megta­
lálni.
- Nem igaz! - tiltakozott Csahol Csilla. - A sasok persze hogy
okos madarak, a szemük is igen éles, de egy embert csak a kutya tud
előkeríteni. Ha meg akartok lelni egy embert, csak a kutyának szólja­
tok, az majd egykettőre rátalál.
74
 - Miért sértegeted a sasokat? - kérdezte Röffen Rezsőké. - Azt hi­
szed, olyan könnyű volt nekik egyetlen nap alatt körberepülni a Föl­
det, átkutatni minden hegyet-völgyet, erdőt-mezőt? Te meg közben
itt süttetted a hasadat a napon, a homokban a tenger partján, s lustál­
kodtál, ők meg buzgón kutattak-kerestek.
- Te meg hogy merészelsz engem lustának nevezni?! - haragudott
meg Csahol Csilla. - Tudod-e, hogy ha én kézbe veszem az ügyet, ak­
kor három nap alatt megtalálom a halászt?
- No, vedd hát kézbe az ügyet! - biztatta Röffen Rezsőké. - Miért
nem látsz hozzá? Vágj bele! Nem találsz meg te senkit sem, csak hen­
cegsz! - Röffen Rezsőké nagyot nevetett.
- Egyszóval szerinted én csak hencegek?! - kaffogta mérgesen Csa­
hol Csilla. - No nem bánom, majd elválik!
Es odafutott a doktorhoz.
- Doktor - kezdte a mondókáját. - Kérd meg Pöttömöt, adjon ide
valamilyen holmit vagy tárgyat, ami megfordult az édesapja kezében!
A doktor ment a kisfiúhoz, és megkérdezte:
- Nincs-e nálad valamilyen holmi vagy tárgy, ami megfordult az
édesapád kezében?
- Tessék - szólt a kisfiú, és előhúzott a zsebéből egy óriási vörös
zsebkendőt.
A kutya odakocogott a zsebkendőhöz, és buzgón szagolgatni
kezdte.
- Dohány- és heringszagot érzek - jelentette ki. - Az édesapja pipá­
zott, és finom holland heringet evett. Ennyi nekem elég is. Doktor,
mondd meg a kisfiúnak, hogy nem telik bele három nap, és megtalá­
lom az édesapját! Először is felszaladok arra a magas hegyre.
- De hát most már besötétedett! - aggodalmaskodott a doktor.
- Ilyen sötétben nem vághatsz neki a kutatásnak!
- Nem tesz semmit! - válaszolta a kutya. - Most már ismerem a
dohány- és a heringszagot, többre nincs szükségem. Szimatolni a sö­
tétben is tudok.
És felszaladt a magas hegy tetejére.
76
 - Ma északról fú a szél - állapította meg. - Beleszimatolok, milyen
szagot sodor felém. H ó ... ázott b u n d a ... Még egy ázott b u n d a ...
farkasok... fókák, farkaskölykök... tábortűz fü stje... n y írfa...
- Igazán ennyi szagot érzel egyetlen kis szellőben? - csodálkozott a
doktor.
- Hát persze - felelte büszkén Csahol Csilla. - Minden kutyának
szerfölött kifinomult a szimata. Bármelyik kutyakölyök olyan szago­
kat megérez, amelyeket az emberek még csak nem is gyanítanak.
Ismét beleszagolt a levegőbe. Sokáig nem szólt egy szót sem, majd
végül kijelentette:
- Jegesmedvék... szarvasok... gombák az erdőben... jé g ... hó,
hó és. . . és. . . és. . .
- Mézeskalács? - kérdezte izgatottan Csikicsuki.
- Nem, nem mézeskalács - felelte Csahol Csilla.
- Mogyoró? - találgatta Háp Ria.
- Nem, nem mogyoró - válaszolta Csahol Csilla.
- Alma? - vélte Röffen Rezsőké.
- Nem, nem alma - mondta Csahol Csilla. - Nem mogyoró, nem
alma, hanem fenyőtoboz. Ezek szerint északon nincs ott a halász.
Várjunk, amíg fordul a szél, és délről fú.
- Nem hiszek neked! - duzzogott Röffen Rezsőké. - Csak össze­
hordasz itt nekünk hetet-havat! Nem érzel te semmiféle szagokat,
csak badarságokat fecsegsz!
- Hagyd abba! - hörrent rá Csahol Csilla -, mert különben lehara­
pom a farkincádat!
- Nyugi, nyugi! - csitította őket doktor Hű de Fáy. - Ne civakod­
jato k !. .. Most már én is meggyőződtem róla, kedves Csahol Csilla,
* hogy milyen pompás szimatod van. Várjunk, amíg fordul a szél! Most
pedig ideje szépen hazamennünk. Siessetek! Pöttöm sír, zokog és di­
dereg. Fázik szegénykém. Adjunk neki enni valamit! No, Csikicsuki,
állj elő, tartsd a hátad! így ni, Pöttöm, te pedig pattanj fel! Csahol
Csilla és Háp Ria, utánam!

77
 CSAHOL CSILLA TOVÁBB KERESI
A HALÁSZT
Másnap, kora reggel Csahol Csilla ismét felfutott a ma­
gas hegyre, és beleszimatolt a szélbe. A szél most délről
fújt. Csahol Csilla sokáig szagolgatta a szelet, végül
kijelentette:
- Papagáj. . . pálm a. . . majmok. . . rózsa. . . szőlő és gyíkok, de
halászszagot nem érzek.
- Szimatolj még egy kicsit! - kérlelte Uhh Ubul.
- Z s ir á f ... teknősbéka... stru c c ... forró h o m o k ... pirami­
sok . . . de halászszagot nem érzek.
- Sohasem találod meg a halászt! - mondta csúfondáros nevetéssel
Röífen Rezsőké. - Kár volt úgy hetvenkedned!
Csahol Csilla nem válaszolt. De másnap pitymallatkor ismét felko­
cogott a magas hegyre, és sötétedésig szagolgatta a szelet. Késő este
elvágtatott a doktorhoz, aki ott aludt Pöttömmel egy szobában.
- Kelj fel, kelj fel, doktor! - ébresztgette Csahol Csilla. - Kelj fel!
Megtaláltam a halászt! Ébredjetek már! Elég volt az alvásból! Hal­
lod? Megtaláltam a halászt! Megtaláltam, megtaláltam a halászt! Ki­
szimatoltam a szagát. Igen, igen! A szél dohány- és heringillatot so­
dor felénk!
A doktor kipattant az ágyból, és futott Csahol Csilla után.
- A tenger felől nyugati szél fú - magyarázta a kutya. - És én meg­
szimatoltam a halász szagát! Túl a tengeren, a túlsó parton van. Sies­
sünk, menjünk oda hamar!
Olyan hangosan kiáltozott, hogy minden állat nyomban felszaladt
a magas hegyre. Az élükön maga Pöttöm.
- Siess, szaladj Robi Nsonhoz, a tengerészhez! - kaffogta türelmet­
lenül Csahol Csilla a doktornak. - És kérd meg, adja kölcsön a hajó­
ját! Siessünk, nehogy elkéssünk!
A doktor azon nyomban eliramodott az öbölbe, ahol Robi Nson-
nak, a tengerésznek hajója horgonyzott.
- Adj’ isten, Robi Nson! - köszöntötte a tengerészt. - Légy oly szí-
79
 a /ee/é/zeíen
^ > z V « //y / / / / r ,i í í f f f n lŰ
vés, add kölcsön a hajódat! Ismét tengerre kell szállnom egy szerfö­
lött fontos ügyben.
- Tessék, vidd a hajómat! - válaszolta a tengerész. - Csak aztán
ügyelj, nehogy a kalózok keze közé juss! A tengeri kalózok szörnyű
latrok, haramiák, zsiványok. Fogságba vetnek, a hajómat pedig porrá
égetik vagy elsüllyesztik. . .
A doktor rá sem hederített Robi Nsonra. Egy ugrással a fedélzeten
termett, maga mellé ültette Pöttömöt meg az állatokat, és máris a
nyílt tengeren hasították a vizet.
Csahol Csilla felfutott a fedélzetre, és így kiáltott a doktornak:
- Hungari butung m indoro!
Ami az állatok nyelvén annyit tesz:
„Figyelj az orromra! Az orromra! Amerre fordítom az orromat,
arra kormányozd a hajót is!”
A doktor felvonta a vitorlákat, és a hajó még sebesebben siklott.
- Siessünk! Siessünk! - sürgette a kutya.
Az állatok a fedélzeten álltak, és meresztették a szemüket, hátha
megpillantják a halászt.
Csak Pöttöm nem hitte, hogy megtalálják az édesapját. Ült egyma­
gában, lehorgasztott fejjel, és egyre itatta az egereket.
Beesteledett. Sötét volt. Háp Ria így szólt a kutyához:
- No, Csilla, most aztán nem találod meg a halászt! Sajnálom sze­
gény Pöttömöt, de nincs mit tenni, vissza kell fordulnunk.
Aztán így szólt a doktorhoz:
- Doktor, doktor! Fordítsd vissza a hajódat! Nem leljük meg mi
azt a halászt!
Uhh Ubul, aki az árboc csúcsán gubbasztott, és egyre csak előre­
kémlelt, váratlanul felkiáltott:
- Egy hatalmas sziklát látok, ott ni, messze, messze!
- Gyorsan menjünk o d a! - türelmetlenkedett a kutya. - Ott van a
halász, ott a sziklán! Már érzem a szagát. . . Ott van!
Hamarosan mindnyájan megpillantották a tengerből előmeredő
sziklát. A doktor egyenesen arrafelé kormányozta a hajót.
82
 Am a halász nem volt sehol.
- Tudtam én azt, hogy Csahol Csilla nem találja meg a halászt! -
nevetett gúnyosan Röffen Rezsőké. - Nem is értem, hogyan ülhetett
fel a doktor egy ilyen szájhősnek!
A doktor kiugrott a sziklára, és szólongatni kezdte a halászt, de
senki nem felelt.
- Tungtinghu! - kiáltozta Uhh Ubul és Háp Ria.
„Tungtinghu” - az állatok nyelvén azt jelenti, hogy „hahó, hahó!”
Ám csak a szél süvített a víz fölött, és csak a hullámok csapkodták
nagy dörejjel a szirteket.

MEGKERÜLT!
A halász nem volt a sziklán. Csahol Csilla kiugrott a
hajóból, át a sziklára, és fel s alá futkározott, megsza­
golgatott minden repedést. Egyszer csak hangos uga­
tásban tört ki.
- Alakol minto! - kiáltozta. - Alakol minto!
Ami az állatok nyelvén azt jelenti:
„Ide, ide! Doktor, utánam, utánam!”
Futott a doktor a kutya után.
A szikla mellett egy aprócska sziget húzódott meg a tengerben.
Csahol Csilla arrafelé futott. A doktor szorosan a nyomában. Csahol
Csilla ide-oda kerengett, s végül beugrott egy üregbe. Odabent vaksö­
tét volt. A doktor is leereszkedett a gödörbe, és felkattintotta a zseb­
lámpáját. Mit látnak szemei? A gödörben, a csupasz földön, egy vö­
rös hajú ember hever, szörnyen soványan és rettentő sápadtan.
Ő volt Pöttöm édesapja.
A doktor megráncigálta a halász kabátja ujját, és így szólt hozzá:
- Kelj fel, kérlek szépen! Már régóta keresünk. Nagyon nagy szük­
ségünk van rád.
83
 A halász azt hitte, kalózzal van dolga, így hát ökölbe szorította a
kezét, és így válaszolt:
- Takarodj innen, te haramia! Az utolsó csepp véremig védekezni
fogok!
Ekkor vette észre, milyen jóságos a doktor arca, erre aztán így
folytatta:
- Látom rajtad, hogy nem vagy kalóz. Adjatok valamit ennem!
Már haldoklóm az éhségtől.
A doktor adott neki kenyeret és sajtot. A halász az utolsó morzsáig
mindent bekebelezett, s ettől talpra állt.
- Hogyan kerültél ide? - kérdezte a doktor.
- Gonosz tengeri kalózok hajítottak ide, vérszomjas, kegyetlen
martalócok. Étlen-szomjan tartottak itt. Elvették tőlem egyszülött
édes fiamat, és ki tudja, hová hurcolták. Nem tudjátok véletlenül,
merre van a fiam?
- Hogy hívják a fiadat? - kérdezte a doktor.
- Pöttöm a neve - felelte a halász.
- Ha így áll a helyzet, akkor gyere velem! - mondta a doktor, és se­
gített a halásznak kikecmeregni a gödörből
Pöttöm már a hajóról látta, hogy az édesapja közeledik, ezért aztán
a halász elé futott, és azt kiáltozta:
- Megkerült! Megkerült! H urrá!
Mindenki nevetett, örvendezett, tapsolt és így dalolt:
Örömkönnytől ázik pillánk,
éltessük hát Csahol Csillát!

Csupán Röffen Rezsőké húzódott félre, és sóhajtozott szomorúan.

- Bocsáss meg nekem, Csahol Csilla - mondta végül -, amiért kine­
vettelek, és szájhősnek neveztelek!
- Rendben van - felelte Csahol Csilla. - Megbocsátok. De ha még
egyszer megsértesz, ott rögtön leharapom a farkincádat!
A doktor hazavitte a halászt meg a fiát a falujukba.
Amikor a hajójuk partot ért, látja ám a doktor, hogy a parton ott
85
áll egy asszony. Pöttöm édesanyja húsz nap, húsz éjszaka várt a par­
ton, és egyre csak a messzeségbe kémlelt: nem közeledik-e hazafelé az
ő fiacskája. Nem jön-e hazafelé az ő férje?
Amikor meglátta Pöttömöt, eléjük rohant, és összevissza csókolta a
doktort, s olyannyira hálás volt Csahol Csillának, hogy még őt is meg
akarta csókolni.
Csahol Csilla befutott a bokrok közé, és onnan morogta mérgesen:
- Micsoda ostobaság! Ha már annyira csókolózni akar, puszilja
meg Röffen Rezsőkét.
A méreg csak látszat volt. Voltaképpen rettenetesen örült.
Este a doktor kijelentette:
- Viszontlátásra! Ideje hazamennünk!
- Nem, nem ! - tiltakozott a halászasszony. - Itt kell maradnotok
vendégségben! Fogunk halat, sütünk édes tésztát, és megkínáljuk
Csikicsukit mézeskaláccsal.
- Én szívesen itt maradnék még néhány napig - sietett a válasszal
Csikicsuki, s mindkét száján fülig szaladt a mosoly.
- Én is, én is! - kiáltozta Háp Ria.
- Én is, én is! - tódította Uhh Ubul.
- Hát ez igazán nagyszerű! - állapította meg a doktor. - Ha így áll
a helyzet, akkor veletek együtt én is itt maradok vendégségben.
így aztán mindnyájan felkerekedtek, és ellátogattak vendégségbe a
halászemberhez és feleségéhez.

CSAHOL CSILLA AJÁNDÉKOT KAP

A doktor Csikicsuki hátán vonult be a faluba. Amikor
végigügettek a falu főutcáján, mindenki üdvözölte, és
így köszöntötte: - Éljen a jóságos doktor!
A piactéren az iskolások fogadták, és pompás virágcsokorral aján­
dékozták meg.
87
 Aztán előlépett egy törpe, földig hajolt a doktor előtt, és így szólt:
- Szeretnék megismerkedni Csahol Csillával.
A törpét Pigpig Meusnak hívták. Ő volt a legöregebb pásztor a fa­
luban. Mindenki becsülte es szerette.
Csahol Csilla odafutott hozzá, és üdvözlésül megcsóválta a far­
kát.
Pigpig Meus a zsebéből előhalászott egy igen díszes nyakörvet.
- Csahol Csilla! - kezdte ünnepélyesen. - Falunk lakói neked aján­
dékozzák ezt a díszes nyakörvet, hálából azért, mert megtaláltad a ha­
lászunkat, akit elraboltak a kalózok
Csahol Csilla meglengette a farkát, és így felelt:
- Szikö!
Talán még emlékeztek rá, hogy az állatok nyelvén ez annyit tesz:
„Köszönöm!”
Mindenki megcsodálta a nyakörvet, amelyen óriási betűkkel ez
állt:

CSAHOL CSILLÁNAK,
A LEGBÖLCSEBB,
LEGJÓSÁGOSABB
ÉS LEGBÁTRABB KUTYÁNAK

Doktor Hű de Fáy három napig vendégeskedett Pöttöm édesapjá­

nál és édesanyjánál. Vígan telt az idejük. Csikicsuki reggeltől estig
majszolta az édes mézeskalácsot. Pöttöm hegedült, Röífen Rezsőké
meg Uhh Ubul táncra perdült. Ám előbb-utóbb elérkezett a búcsú
pillanata.
- Viszontlátásra! - mondta a doktor a halásznak és a feleségének,
majd felmászott Csikicsuki hátára, és visszakocogott a hajóhoz.
Az egész falu elkísérte őket.
- Milyen jó lenne, ha itt maradnál velünk! - mondta Pigpig Meus,
a törpe. - Mostanság igen sok kalóz garázdálkodik a tengereken. Még
megtámad valamelyik kalóz, és fogságba vet állataiddal együtt.
89
 - Nem félek a kalóztól! - vágta rá a doktor. - Gyors járású hajóm
van. Kibontom a vitorlákat, és a kalózok a nyomomba sem érnek.
S ezekkel a szavakkal felszedték a horgonyt.
A falubeliek búcsút intettek neki a kendőjükkel, és nagy-nagy hur­
rát kiáltottak a tiszteletére.

KALÓZOK
A hajó sebesen siklott a hullámok hátán. A harmadik
napon vándoraink a távolban megpillantottak egy kopár
szigetet. A szigeten nem volt sem fű, sem állat, sem em­
ber - csupán csak homok meg egy csomó rettentő nagy szikla. Ott a
sziklák mögött a szörnyűséges kalózok álltak lesben: ha egy haió elvi­
torlázott a szigetük mellett, megtámadták, kifosztották, az embereket
lemészárolták, a hajót pedig a tenger fenekére süllyesztették. A kaló­
zok igen-igen haragudtak a doktorra, amiért kiszabadította a vörös
hajú halászt és a kisfiát, Pöttömöt, s már régóta fenték rá a fogukat.
Volt egy böhöm nagy hajójuk, amit az egyik óriási szikla mögé
rejtettek.
A doktor nem vette észre sem a kalózokat, sem a hajójukat. Fel s
alá sétálgatott a fedélzeten az állataival. Csodálatos idő volt, a nap ti-
zedmagával sütött. A doktor nagyon boldognak érezte magát. Egy­
szer csak Röffen Rezsőké elröffentette m agát:
- Nézzétek csak, hát ez meg miféle hajó?
Felpillant a doktor, hát látja, hogy a sziget mögül előbukkan egy
fekete vitorlájú, fekete hajó, olyan fekete, akár a tinta, vagy a korom.
- Nem tetszik nekem ez a fekete vitorla! - dohogott a malac. - Mi­
ért fekete, miért nem fehér? Csak a kalózhajókra húznak fel fekete
vitorlát.
Röffen Rezsőké eltalálta: a fekete vitorlájú hajón a briganti kaló­
zok száguldottak utánuk. Utol akarták érni doktor Hű de Fáyt, és ke-
91
gyetlen bosszút állni rajta, amiért kiszabadította kezük közül a ha­
lászt meg Pöttömöt.
- Hamar! Hamar! - kiáltotta a doktor. - Húzzatok fel minden
vitorlát!
Ám a kalózok egyre jobban közeledtek.
- Mindjárt utolérnek bennünket! - sápítozott Háp Ria. - Már itt
vannak a sarkunkban! Látom félelmetes képüket! Micsoda bőszen
villog a szemük! Mitévők legyünk? Hová fussunk? Nyomban átugra­
nak a hajónkra, és a tengerbe hajigáinak bennünket!
- Nézd csak! - mondta Csahol Csilla. - Ki áll ott a taton? Már meg
sem ismered? Hiszen ez maga a gonosz Haram Yafi! Egyik kezében
szablya, a másikban mordály. El akar veszejteni bennünket, lepuífan-
tani és elpusztítani!
A doktor csak mosolygott, és így szólt:
- Ne féljetek, kedveseim, ez nem sikerül neki! Jóféle tervet eszeltem
ki. Látjátok a fecskét, amelyik a hullámok fölött repül? Az ő segítsé­
gével megmenekülünk a haramiáktól. - És elkiáltotta magát nagy
harsányan: - Tóból, tóból, beni orhon omolon!
Ami az állatok nyelvén annyit tesz:
„Kicsi fecském, kicsi fecském! Kalózok üldöznek! Meg akarnak
ölni, és a tengerbe vetni bennünket!”
A fecske azon nyomban leszállt a hajó korlátjára.
- Ide figyelj, kicsi fecském, segítened kell rajtunk! - kérte a doktor.
- Luapula mele taz!
Az állatok nyelvén ez azt jelenti:
„Röpülj gyorsan, és hívd a darvakat!”
Elrepült a fecske, és egy perc múlva már térült-fordult a darvakkal.
- Adj’ isten, doktor Hű de Fáy! - krúgták a darvak. - Egy cseppet
se bánkódj, nyomban megsegítünk!
A doktor a hajó orrára kötelet kötött, a darvak a csőrükbe vették,
és nekirugaszkodtak.
Sok daru gyűlt össze, és igen sebesen szárnyaltak előre, húzták a

93
hajót. Röpült a hajó, akár a nyíl. A doktornak még meg is kellett fog­
nia a kalapját, nehogy a vízbe sodródjon.
Az állatok még fel sem ocsúdtak, és a fekete vitorlájú kalózhajót
messze maguk mögött hagyták.
- Köszönöm nektek, darvak! - kiáltotta a doktor. - Megmentette­
tek minket a kalózoktól! Nélkületek már régen a tenger fenekén
hevernénk!

MIÉRT MENEKÜLTEK EL A PATKÁNYOK?

Nehéz volt ám a hajó a darvaknak, nagy üggyel-bajjal
húzták maguk után. Néhány óra elteltével úgy kifullad­
tak, hogy majdnem a tengerbe hullottak. Akkor aztán a
parthoz vontatták a hajót, elbúcsúztak a doktortól, és visszarepültek
otthonukba, a mocsaras vidékre.
Uhh Ubul ekkor odaröppent a doktorhoz, és így szólt hozzá!
- Nézd csak, doktor! Látod, a fedélzeten mennyi a patkány? Egy­
más után ugranak a tengerbe, és úsznak kifelé a partra.
- Ha így áll a helyzet, akkor minden rendben van! - mondta a dok­
tor. - A patkányok igen kíméletlen, gonosz állatok, nem szeretem
őket.
- Nem, nem, rosszul áll a szénánk! - közölte nagy sóhajtozva Uhh
Ubul. - Hiszen a patkányok lent laknak a hajófenéken, és ha odalent
a hajó falán akárcsak egy hajszálnyi repedés keletkezik, ők veszik ész­
re legelőbb, és vízbe ugranak, s egyenesen a partra úsznak. Egyszóval
a hajónk el fog süllyedni. Hallgasd csak meg magad is, miről beszél­
nek a patkányok!
Éppen ekkor mászott elő a hajófenékből két patkány. így szólt az
öreg a fiatalhoz:
- Tegnap este éppen bújok visszafelé a fészkembe, amikor látom,
hogy egy résen át csak úgy patakzik be a víz. No, gondolom, innen az-
95
fi, 1
tán szednünk kell a sátorfánkat! Holnapra ez a hajó a tenger fenekén
pihen. Fussál te is, pajtás, amíg nem késő!
És mindkét patkány a vízbe ugrott.
- Igen, igen! - kiáltott fel a doktor. - Most már emlékszem rá!
A patkányok mindig elmenekülnek, mielőtt a hajó elsüllyed. Nekünk
is menekülnünk kell, másképpen a hajóval együtt mi is elsüllyedünk.
Állatok, utánam! Hamar! Hamar!
Összeszedte a cókmókját, és nagy sebesen a partra futott. Az álla­
tok meg utána. Sokáig kóboroltak a homokos parton, amíg el nem
fáradtak.
- Üljünk le, és pihenjük ki magurlkat! - javasolta a doktor. - És
törjük a fejünket, mitévők legyünk.
- Lehetséges, hogy most már életünk végéig itt kell maradnunk?
- kérdezte Csikicsuki, és nyomban sírva fakadt.
Mind a négy szeméből csak úgy patakzottak a hatalmas könny­
cseppek.
Minden állat vele sírt, mert mindnyájan nagyon szerettek volna ott­
hon lenni.
Ekkor váratlanul feltűnt az égen egy fecske.
- Doktor! Doktor! -csivitelte. - Nagy baj történt: a hajódat elfog­
lalták a kalózok!
A doktor talpra ugrott.
- És mit mívelnek a hajómon? - kérdezte.
- Ki akarják fosztani - felelte a fecske. - Fuss oda sebesen, és ker­
gesd el őket!
- Nem - mondta a doktor hamiskás mosollyal. - Nem kell őket el­
kergetni. Csak hadd ladikázzanak a hajómon! Úgysem jutnak messzi­
re, majd meglátod. Inkább mi is álljunk odébb, amíg észre nem vesz­
nek bennünket! Cserébe elvesszük az ő hajójukat. Gyertek, foglaljuk
el a kalózok hajóját!
Nekiiramodott a parton.
Utána Csikicsuki és az állatok.

98
 Odaérnek a kalózok vitorlásához. Hát egy lélek sincs a fedélzetén!
Minden kalóz doktor Hű de Fáy hajóján tolongott.
- Pszt! Pszt! Ne lármázzatok! - intette csendre társait a doktor.
- Most halkan fellopózunk a kalózok hajójára, nehogy meglásson
bennünket valaki.

BAJRA BAJ
Az állatok halkan fellopakodtak a hajóra, nesztelenül
felvonták a fekete vitorlákat, és csendben felszedték a
horgonyt. A kalózok semmit sem vettek észre.
Ám váratlanul nagy baj történt.
Az volt a helyzet, hogy Röffen Rezsőké rettenetesen megfá­
zott.
És éppen abban a pillanatban, amikor a doktor megpróbált észre­
vétlenül elsuhanni a kalózok mellett, Röffen Rezsőké hatalmasat
tüsszentett. Egyszer, kétszer, háromszor.
Meghallották a kalózok: tüsszög valaki. Felfutottak a fedélzetre, és
felfedezték, hogy a doktor megkaparintotta a hajójukat.
- Állj! Állj! - ordítoztak, és üldözőbe vették a doktort.
A doktor kibontatta valamennyi vitorlát. A kalózok mégis egyre
közelebb értek. A doktor hajója azonban egyszerre csak mintha szár­
nyakat kapott volna, egyre sebesebben siklott előre, a kalózok pedig
mindinkább elmaradtak.
- H urrá! Megmenekültünk! - kiáltotta a doktor.
Ám ekkor a legrettenetesebb kalóz, Haram Yafi, felemelte a piszto­
lyát, és elsütötte. A golyó keresztülfúrta Csikicsuki mellét. Csikicsuki
megingott, és belezuhant a vízbe.
- Doktor! Doktor! Segíts rajtam, mindjárt vízbe fúlok! - kiáltotta.
- Szegény Csikicsuki! - szólt a doktor. - Tarts ki még egy kicsit!
Tüstént megmentünk!
99
 A doktor megállította a hajót, és odadobott Csikicsukinak egy
kötelet.
Csikicsuki a fogai közé vette a kötelet, s a doktor felhúzta a fedél­
zetre a sebesült állatot. Bekötözte, majd ismét nekivágtak a tenger­
nek. De már elkéstek: a kalózok szélsebesen siklottak a nyomukban.
- Most már elcsípünk! - ordítozták. - Téged is meg valamennyi ál­
latodat! Ott ül az árbocrúdon egy pompás kis kacsa. Hamarosan pi­
rosra sütjük a húsát. Hahaha, nagy dáridót csapunk belőle! A mala­
cot meg nyárson megpörköljük. Rég nem ettünk sonkát! Ma este va­
csorára disznósültet tálalunk fel. Hohoho! Téged meg, doktorkám,
behajítunk a tengerbe, ahol már vár rád az éles fogú cápahad!
E szavak hallatán Röífen Rezsőké éktelen sivalkodást csapott.
- Ó, én szegény, szegény fejem! - hajtogatta. - Nem akarom, hogy
megsüssenek és felfaljanak a kalózok!
Csahol Csilla sírva fakadt, sajnálta nagyon a doktort.
- Nem akarom, hogy a cápák felfalják a doktort!

A DOKTOR MEGMENEKÜL
Egyedül Uhh Ubul nem ijedt meg a kalózoktól. Nyu­
godtan így csitítgatta Csahol Csillát meg Röífen Rezső­
két:
- Milyen buták vagyok! Mitől féltek? Hát nem tudjátok, hogy a ha­
jó, amelyen a kalózok üldöznek minket, hamarosan elsüllyed? Emlé­
keztek, mit mondott az öreg patkány? Hogy a hajó még ma a tenger
fenekére kerül? Széles résen ömlik be az aljába a víz. És a hajóval
együtt elsüllyednek a kalózok is. Most mit ijedeztek? A kalózok vízbe
fúlnak, mi pedig épen és sértetlenül hazajutunk.
Röífen Rezsőké nem hagyta abba a sivítozást.
- Még mielőtt vízbe fúlnak, engem meg Háp Riát pirosra sütnek!
- siránkozott.
101
 A kalózok egyre közelebb és közelebb értek. Elöl, a hajó orrában,
ott állt a főkolompos, maga Haram Yafi. Hadonászott a kardjával, és
harsányan üvöltözött:
- Hé te, majomdoktor! Már nem sokáig kúrálhatod a majmaidat,
hamarosan a tengerbe hajítunk! Ott aztán bekapnak a cápák!
A doktor így kiáltott vissza:
- Vigyázz, vigyázz, Haram Yafi, mert a cápák belőled fognak lak-
mározni! Léket kapott a hajótok, nemsokára elsüllyedtek!
- Hazudsz, doktor! - ordította Haram Yafi. - Ha a hajóm el akar­
na süllyedni, már itt hagyták volna a patkányok!
- A patkányok réges-rég elmenekültek a hajódról, te pedig hama­
rosan a tenger fenekén pihensz valamennyi kalózoddal együtt!
A kalózok ekkor vették észre, hogy a hajójuk szép csendesen egyre
lejjebb merül. Ide-oda futkostak a fedélzeten, sírtak, kiáltoztak:
- Mentsetek meg bennünket!
Senki sem sietett a segítségükre.
A hajó egyre mélyebbre süllyedt. A kalózokat már ellepte a víz. Ott
rúgkapáltak a tengerben, és egyre csak ordítoztak:
- Segítség, segítség! Süllyedünk!
Haram Yafi odaevickélt a doktor hajójához, és egy kötélen meg­
próbált felmászni a fedélzetre. Csahol Csilla azonban kivicsorította a
fogait, és fenyegetően rámordult: „H rrr!” Haram Yafi berezelt, na­
gyot ordított, és fejjel előre visszabukfencezett a tengerbe.
- Segítség! - kiáltozta. - Mentsetek meg! Húzzatok ki a vízből!

HŰ BARÁTOK
Feltűntek a cápák: az éles fogú, tátott szájú, hatalmas és
rettenetes halak.
Üldözőbe vették a kalózokat, s egyiket a másik után
bekapták.
103
 - Úgy kellett nekik! - jelentette ki a doktor. - Hiszen fosztogattak,
raboltak, kínozták, öldösték az ártatlan embereket. Most megfizettek
a sok gaztettért!
Sokáig hajózott a doktor a viharos tengeren. Egyszer csak hallja,
hogy valaki így kiáltozik:
- Heta zeja amga!
Ami az állatok nyelvén annyit tesz:
„Doktor, doktor, állítsd meg a hajódat!”
A doktor hevonta a vitorlákat. A hajó megállt, s ekkor megpillan­
tották Doremi Fánit. Sebesen szárnyalt a tenger vize fölött.
- Fáni, Fáni, te vagy az? - kiáltotta a doktor. - Mennyire örülök,
hogy ismét láthatlak! Szállj le, szállj le ide!
Doremi Fáni odaröppent a hajóhoz, letelepedett az árboc csúcsára,
és onnan kiáltotta:
- Nézd csak, ki úszik utánam ! Ott, ni, nyugaton, a látóhatár szé­
lén!
A doktor végignézett a tengeren - hát látja, hogy messze-messze,
ahol a tenger az éggel összeér, úszik feléjük Croco d’Nílus.
A hátán meg ott üldögél Telefele Olivér, és mosolyogva integet egy
pálmaággal.
A doktor azonnyómban Croco d’Nílus meg Telefele Olivér elé irá­
nyozta a hajót, s egy kötelet bocsátott le nekik.
Azok meg felkúsztak a fedélzetre, odarohantak a doktorhoz, és
összevissza csókolgatták az arcát, szemét és a szakállát.
- Hogy kerültök a tenger kellős közepére? - érdeklődött a
doktor.
Nagyon boldog volt, hogy ismét láthatta hű barátait.
- Ó, doktor, ha tudnád, mennyire untuk magunkat Afrikában nél­
küled! - kezdte Croco d’Nílus. - Untuk magunkat Háp Ria meg
Csahol Csilla meg Uhh Ubul meg a kedves Röífen Rezsőké nélkül.
Már nagyon vágytunk kedves hajlékodba, ahol a szekrényben móku­
sok tanyáznak, a díványon tüskés-büskés sün lakik, a pohárszékben
pedig a nyúlmama meg a nyuszikák. Úgy döntöttünk, hogy faképnél
105
hagyjuk Afrikát, hazaúszunk hozzád a tengeren át, s nálad maradunk
életünk végéig.
- Szívesen látlak benneteket - mondta a doktor. - Nagyon örülök,
hogy így döntöttetek!
- Hurrá! - kiáltotta Uhh Ubul.
- Hurrá! - kiáltották az állatok.
Aztán kézen fogták egymást, és az árboc körül táncot lejtettek:

Pörgesd, görgesd görbe körbe,

el ne ess, de meg se állj!
Jó barátunk, megtaláltunk
mindörökre, Hű de Fáy!

Csak Telefele Olivér húzódott félre, és sóhajtozott szomorúan.

- Neked meg mi bajod van? - érdeklődött Csikicsuki.
- Eszembe jutott az a gonosz Barbárka. Otthon ismét bántani és
gyötörni fog bennünket.
- Ne félj tőle! - vigasztalta Csikicsuki. - Barbárka már nem lakik
otthon. Bedobtam a tengerbe. Most már egy lakatlan szigeten reme-
téskedik.
- Egy lakatlan szigeten?
- Igen, o tt!
Megörültek ennek mindnyájan: Telefele Olivér, Croco d’Nílus és
Doremi Fáni. Barbárka egy lakatlan szigeten éldegél.
- Éljen Csikicsuki! - kiáltották, és ismét táncra perdültek:

Csikicsuki csoda muki,

oda-vissza csupa jó,
száll a bárka, nincs Barbárka,
de vidám így a hajó!

Csikicsuki mind a két fejével bólogatta a ritmust, és mindkét szája

fülig szaladt a mosolygástól.
107
 Hasította a hullámokat a hajó, és estefelé Háp Ria, aki a legmaga­
sabb árboc csúcsán üldögélt, megpillantotta a hazai partokat.
- Megérkeztünk! - hápogta. - Még egy óra, és otthon leszünk. Már
látom a városunkat, Csittapoliszt. De mi ez? Nézzétek csak! Tűzvész!
Lángokban áll a város! Vajon nem kapott-e lángra a mi házunk is? Ó,
mily szörnyűség! Micsoda szerencsétlenség!
Csittapolisz fölött magasan lobogott a tűzvész lángja.
- Siessünk a partra! - vezényelte a doktor. - El kell oltanunk a tü­
zet! Mindenki kapjon fel egy vödröt, és locsolja a lángokat!
Doremi Fáni fölröppent az árboc csúcsára. Belenézett a messzelá-
tóba, s egyszer csak olyan hangos hahotára fakadt, hogy mindnyájan
tágra nyílt szemmel bámultak rá.
- Nem kell eloltanotok ezt a tűzvészt - mondta, és újra nagyot ne­
vetett. - Hiszen ez egyáltalán nem tűzvész!
- Ha így áll a helyzet, akkor micsoda? - kérdezte doktor Hű de
Fáy.
- Il-lu-mi-ná-ci-ó! - válaszolta Doremi Fáni.
- Az meg micsoda? - kérdezte Röffen Rezsőké. - Nem ismerek
semmi ilyen nációt.
- Mindjárt megismered - mondta a papagáj. - Várj még tíz
percet.
Tíz perc múlva, amikor a hajó már egészen közel ért a parthoz, már
mindenki tudta, mi is az az illumináció. Minden házon és tornyon, a
part menti szirteken, a fák csúcsán - mindenütt apró lámpácskák vilá-
goltak: vörös, zöld, sárga fények, a parton pedig tábortüzek égtek,
amelyeknek a vakító lángja majd az égig csapott.
Az asszonyok, férfiak és a gyerekek ünneplő, szép ruhába öl­
tözve, körtáncot lejtettek a tábortüzek körül, és vidám dalokat éne­
keltek.
Amint észrevették, hogy kikötött a hajó, amelyen doktor Hű de
Fáy érkezett meg az utazásából, örömükben tapsoltak, nevettek, és
egy emberként tódultak üdvözlésére.

108
 - Isten hozott, doktor Hű de Fáy! - kiáltozták. - Éljen doktor Hű
de Fáy!
A doktor elcsodálkozott. Nem számított ilyen fogadtatásra. Azt
hitte, hogy csak Jancsi és Juliska meg talán a vén Robi Nson, a tenge­
rész várja, most pedig a város apraja-nagyja ott tolong fáklyákkal, ze­
neszóval, víg nótákkal. Mi történt? Vajon miért ünnepük? Mire ez a
nagy tisztesség?
Fel akart ülni Csikicsukira, s hazakocogni, de az emberek felkap­
ták, és karjukon vitték egyenesen a tágas Tengerparti térre.
Az ablakokból kihajoltak az emberek, és virágesőt hintettek a
doktorra.
A doktor csak mosolygott, jobbra-balra hajlongott, amikor egy­
szer csak észrevette, hogy a tömegen át Jancsi és Juliska furakodik
feléje.
Amikor a közelébe értek, a doktor átölelte, megcsókolta őket, és
megkérdezte:
- Honnan tudtátok, hogy legyőztem Haram Yafit?
- Pöttöm elújságolta - felelte Jancsi és Juliska. - Ellátogatott a vá­
rosunkba, és elmesélte, mint szabadítottad meg a szörnyű rabságból,
és hogyan mentetted meg édesapját a haramiák fogságából.
A doktor csak ekkor vette észre, hogy messze-messze egy kis dom­
bocskán Pöttöm áll, és édesapja vörös kendőjével integet, egyre csak
integet.
- Adj’ isten, Pöttöm! - kiáltott oda neki a doktor.
Ebben a pillanatban nagy mosolyogva odalépett a doktorhoz Robi
Nson, a tengerész, keményen kezet szorított vele, és harsány hangon,
hogy a téren mindenki hallja, így szólt:
- Drága és szeretett Hű de Fáy! Hálásak vagyunk neked, amiért
megtisztítottad a tengereket a lator kalózoktól, akik megdézsmálták a
hajóinkat. Hiszen mind mostanáig nem merészkedtünk el a távoli ten­
gerekre, mert fenyegettek bennünket a kalózok. Most azonban tiszta
a tenger, és a hajóink békében, biztonságban járhatnak-kelhetnek.

110
Büszkék vagyunk rá, hogy a mi városunk szülötte ez a rettenthetetlen
hős! Építettünk egy csodálatos hajót, s engedd meg, hogy neked
ajándékozzuk!
- Hála neked, kedves, rettenthetetlen doktorunk, Hű de Fáy! - ki­
áltotta egy emberként a tömeg. - Köszönjük, köszönjük neked!
A doktor meghajolt a tömeg felé, és így szólt:
- Köszönöm a szíves fogadtatást. Boldog vagyok, hogy szerettek
engem. De soha, soha nem sikerült volna elbánnom a tengeri kaló­
zokkal, ha nem segítenek hű barátaim, az állatok. Ők is itt vannak
mellettem, hadd köszöntsem hát őket tiszta szívemből, s hadd kö­
szönjem meg nekik önfeláldozó barátságukat!
- Hurrá! - kiáltotta a tömeg. - Éljenek Hű de Fáy rettenthetetlen
állatai!
Az ünnepélyes fogadtatás után a doktor felült Csikicsuki hátára, és
az állatok díszkíséretében hazaindult.
Hogy megörültek neki a nyulak, mókusok, sünök és denevérek!
Ám alig üdvözölték egymást, amikor az égben nagy-nagy su­
hogás támadt. Kiszaladt a doktor a tornácra, hát látja, hogy jönnek
a darvak. Odaröpültek a házához, és se szó, se beszéd, leraktak
eléje egy hatalmas kosarat, tele mindenféle pompás gyümölccsel:
volt abban füge, alma, körte, banán, őszibarack, szőlő és még
narancs is.
- Neked hoztuk, doktor, a Majmok Birodalmából.
A doktor megköszönte szépen az ajándékot, s a darvak azonnyom-
ban indultak vissza.
Egy óra múlva a doktor házának a kertjében nagy dáridó kezdő­
dött. A tarka lámpák fényében a hosszú asztalok mellett a hosszú pa­
dokra letelepedett doktor Hű de Fáy valamennyi barátja: Jancsi és
Juliska, Pöttöm, Robi Nson, a vén tengerész, a fecske, Röffen Rezső­
ké, Telefele Olivér, Háp Ria, Doremi Fáni, Uhh Ubul, Csikicsuki,
Csahol Csilla, a mókusok, nyulak, sünök és a denevérek.
A doktor megvendégelte őket mézzel, kandiscukorral és mézeska-

111
em ées*e/e 'f/Á',
és Vitték...
láccsal meg mindazokkal az édes gyümölcsökkel, amelyeket a Maj­
mok Birodalmából kapott.
Pompásan sikerült a lakoma. Mindenki tréfálkozott, nevetgélt s
énekelt, majd felkeltek az asztal mellől, és ott a kertben táncra perdül­
tek a tarka lámpák fényében.
Egyszer csak Pöttöm észrevette, hogy a doktor arcáról lehervad a
mosoly, elkomorodik, és gondterhelten, lélekszakadva siet be a
házba.
- Mi történt? - kérdezte Pöttöm.
A doktor nem válaszolt. Kézen fogta Pöttömöt, és futott fel vele a
lépcsőn. A bejáratnál, az előszobában, ott ültek és feküdtek a bete­
gek : a medve, akit egy veszett farkas mart meg, a sirály, akit vásott
kölykök dobtak meg, egy kis borzas szarvasgida, aki szüntelenül
nyögdécselt, mivel elkapta a vörhenyt. A doktorhoz ugyanaz a lo­
vacska hozta el, aki - ha még emlékeztek rá - a múltkoriban éppen
a doktortól kapott pompás nagy szemüveget.
- Nézd ezeket az állatokat! - mondta a doktor. - Most már, ugye,
megérted, miért hagytam ott oly korán a vigasságunkat? Nem tudok
én vigadozni, ha a házamban beteg állatok nyögdécselnek, és sírnak a
fájdalomtól.
Fürge léptekkel besietett a dolgozószobájába, és nyomban hozzálá­
tott az orvosságok elkészítéséhez.
- Hadd segítsek! - kérlelte Pöttöm.
- Szívesen látlak! - felelte a doktor. - Dugd a hőmérőt a medve hó­
na alá, és hozd ide, légy szíves, a szarvasgidát. Nagyon beteg, már a
halálán van. Őt kell legelőbb megmentenünk.
Pöttöm kiváló segítségnek bizonyult. Alig telt el egy óra, és a dok­
tor meggyógyította valamennyi betegét. S alighogy felépültek, bol­
dogságukban nagyot nevettek, és azt mondták a doktornak „szikö”,
majd összevissza csókolták.
A doktor kivezette őket a kertbe, és bemutatta őket a többi állat­
nak, majd így kiáltott: „Utat!”, és Telefele Olivérrel ellejtette a „kala-

114
páré” táncot, de oly hetykén és szilajul, hogy még a medve és a ló is
kedvet kapott, ők is együtt járták vele a táncot.
így végződtek a jóságos doktor kalandjai. Letelepedett a tenger kö­
zelében, és ettől fogva már nemcsak a négylábúakat és a madarakat
gyógyítgatta, hanem a rákokat, halakat meg a delfineket is, akik a
csemetéikkel együtt kiúsztak hozzá a partra.
 Első rész
UTAZÁS A MAJMOK BIRODALMÁBAN

A DOKTOR ÉS ÁLLATAI ......................................................................................................................................................... 6

TELEFELE OLIVÉR, A M A JO M ............................................................................................................................................... 10
DOKTOR HŰ DE FÁY MUNKÁBAN .................................................................................................................................. 12
CROCO D’N ÍL U S .......................................................................................................................................................................... 15
A DOKTOR BARÁTAI SEG ÍTEN EK ....................................................................................................................................... 16
A F E C S K E ..................................................................................................................................
FEL A FR IK Á B A !.......................................................................................................................................................
A V IH A R ......................................................................................................................................................................................... 27
CSÁVÁBAN A DOKTOR ..................................................................................................................................
DOREMI FÁNI H Ő STETTE....................................................................................................................................................... 30
MAJOMHÍD .................................................................................................................................................................................. 35
OKTONDI ÁLLATOK.................................................................................................................................................................. 39
AZ A JÁ N D É K ............................................................................................................................................................................... 45
CSIKICSUKI .................................................................................................................................................................................. 45
A MAJMOK ELBÚCSÚZNAK A DOKTORTÓL ................................................................................................................ 48
ÚJABB BÁNATOK, ÚJABB ÖRÖMÖ; .....................................................................
CSIKICSUKI ÉS BARBÁRKA ................................................................................................................................................... 54
 Második rész
PÖTTÖM ÉS A TENGERI KALÓZOK

A BA R LA N G ................................................................................................................................................................................ 64
PÖTTÖ M ........................................................................................................................................................................................ 67
A D E L FIN E K .............................................................................................................................................................................. 70
A SA SO K ...................................................................................................................................................................................... 72
CSAHOL CSILLA SZINTÉN KERESI A H A L Á SZ T.................................................................................................... 74
CSAHOL CSILLA TOVÁBB KERESI A H A L Á SZ T ............................................................................................................ 79
M EG K E R Ü L T !............................................................................................................................................................................ 83
CSAHOL CSILLA AJÁNDÉKOT KAP .................................................................................................................................. 87
K A LÓ ZO K .................................................................................................................................................................................... 91
MIÉRT MENEKÜLTEK EL A PA TK Á N Y O K ?.................................................................................................................. 95
BAJRA BAJ .................................................................................................................................................................................. 99
A DOKTOR MEGMENEKÜL ............................................................................................................................................... 101
HÜ BARÁTOK ....................................................................................................
 A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:
K o p H e Ü M B aH O B H H H yK O B C K H H
/I O K T O p A h ÖO JIH T ( n o r b K ) Jlo (])T H H i y )

A magyar kiadást
a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó
(Budapest) gondozta

© Malis Könyvkiadó, 1983

© Móra Könyvkiadó, 1983 Hungárián translation

ISBN 963 11 2855 5

 ÚJABB BÁNATOK, ÚJABB ÖRÖMÖK

Alig ejtette ki ezeket a szavakat, amikor a sűrű sötét er­

dőből előrontottak Haram Yafi pribékjei, és rávetették
magukat a jámbor doktorra. Már régóta leselkedtek rá.
- Aha! - ordítozták. - Végül mégiscsak elcsíptünk! Most már nem
szabadulsz a kezünk közül!
Mitévő legyen? Hová bújjék a kegyetlen ellenség elől?
A doktor nem vesztette el a fejét. Egyetlen szempillantás alatt fel­
pattant Csikicsuki hátára, az meg olyan sebes vágtába csapott át,
hogy a legfürgébb paripa sem érhetett a nyomába. Haram Yafi pri­
békjei meg rohantak utána, de minthogy Csikicsukinak két feje volt,
minden támadójába beleharapott, aki hátulról közelítette meg. Máso­
kat meg a szarvával hajított bele a tüskés bozótba.
Persze Csikicsuki egymaga soha nem győzhette volna le ezeket a
martalócokat. A doktornak nyomban segítségére siettek hű barátai és
társai. Ki tudja, honnan bukkant elő, de rohant Croco d’Nílus, és be-
le-belemart a poroszlók meztelen sarkába. Csahol Csilla rettentő kaf-
fogással rontott rájuk, ledöntötte őket a lábukról, a torkukba mé-
lyesztette a fogait. Fent a fák ágain Telefele Olivér ugrándozott, és ha­
talmas kókuszdiókkal dobálta meg az útonállókat.
A pribékek hulltak, egyre hulltak, nyögtek a fájdalomtól, s végül is
megfutamodtak.
Szégyenszemre bemenekültek az erdő sűrűjébe.
- Hurrá! - kiáltotta Hű de Fáy.
- Hurrá! - kiáltották az állatok.
Röffen Rezsőké pedig megjegyezte:
- No, most már kifújhatjuk magunkat. Heveredjünk le itt a fűbe!
Elfáradtunk. Álmosak is vagyunk.
- Nem, barátaim! - szólt a doktor. - Sietnünk kell. Ha késleke­
dünk, ismét bajba kerülünk.
Lélekszakadva tovább futottak. Csikicsuki - hátán a doktorral -
51