FÉSŰS ÉVA: FOGFÁJÓS NYUSZI

Képzeljétek, gyerekek, mi történt! … Egy nyuszikának a mezőn megfájdult a foga.

Valószínűleg úgy esett meg ez a nagy baj, hogy kemény káposztatorzsára harapott.
Panaszosan makogott a nyuszi és nem tudta, mitévő legyen. A pofácskája hamarosan dagadni
kezdett, s amikor a barázdabillegető meglátta, ijedtében még billegetni is elfelejtett.
Lekonyult a nyuszi füle bánatában és csak üldögélt a rét közepén. Gyógyfüvecskék kínálták
magukat orvosságnak a fájós fogára, vadvirágok legyezgették a daganatot, de hát mindez nem
sokat használt.
Észrevette a nyuszi, hogy egy mókus mogyorót ropogtat az erdőszéli fán.
Elkezdett vele beszélgetni.
– Mak-mak, de jó neked, mókuska!
– Mi bajod van, nyulacska.
– Fáj a fogam, mókuska.
– Ki kell húzni, nyulacska!
– Ki húzná ki, nyulacska.
– Nem fog fájni, mókuska?
– Csak egy kicsit, nyulacska.
Gyáva volt a nyuszi, de foga már annyira fájt, hogy mégis elindult az erdőbe. Messziről
hallatszott Harkály doktor kopácsolása. Amint közeledett hozzá, egyre jobban inába szállt a
bátorsága.
– Sárgarépás jó napot! – toppant eléje hirtelen a róka. – Mi lelte azt a szép nyúlpofikádat,
hogy ekkorára dagadt?
– Éppen most megyek fogat húzatni – reszketett a nyuszi -, de nagyon félek, mert Harkály
doktornak éles a csőre.
– Ó, ó – sopánkodott a róka -, hiszen nem is kell ahhoz a harkály! Ide süss, nyulacska! Majd
én rákötök egy vékony indát a rossz fogadra, megrántom és úgy kihúzom, hogy cseppet sem
fog fájni.
Valójában persze azt gondolta a ravasz róka, hogy a fogára kötött indánál fogva szépen
hazavezeti az ostoba nyulacskát a rókalyukban várakozó fiainak. Azoknak ma éppen ilyen
gyönge nyúlhúsra támadt kedvük.
A nyuszi ezt nem tudta, ezért izgatottan mozgatta a bajuszát.
– Komolyan mondod, Róka bácsi?
– Úgy ám, füles öcsém! Sohasem fog többé fájni a fogad! No, gyere csak közelebb, nem
bántalak. Tátsd ki szépen a szádat! Így ni! Biz, ez csúnya fog, de már rajta is a hurok. No,
most gyere szépen velem, amerre vezetlek!
Vitte a róka a megszeppent nyulacskát és már majdnem a rókalyuknál voltak, s be is húzhatta
volna oda szépen, de akkor az egyik rókafi, a legéhesebbik, kidugta a fejét és elkiáltotta
magát:
– Hozza a papa a pecsenyét!
Ettől a nyuszi úgy megijedt, hogy hátrarántotta a fejét, s nyomban kirepült a szájából a fájós
fogacska. A róka meg, aki húzta az inda másik végét, hanyatt bukfencezett, és legurult a
domboldalon, bele a jéghideg patakba.
Felröppentek a madarak a fákról, összeszaladtak az őzek és makkot dobáltak egymásnak a
mókuskák, úgy örültek, hogy a ravaszdi pórul járt.

Szerbusztok, elhoztam a csörgős végű varázssipkám. Ha felveszem, és elmondjuk a

varázsigét, elrepülhetünk Meseországba. Helyezkedjetek el kényelmesen, készítsétek elő a
varázspálcátokat.
Felveszem a sipkámat, és indulhatunk is: Hókusz-pókusz, abraka-dabra repüljünk gyorsan
Meseországba.....sss.....zsupsz. Meg is érkeztünk Meseországba, valaki már nagyon szeretne
előjönni belőle, gyertek gyerekek, nézzétek meg mi van a sipkámban?
(Felveszem a bábot, már ő köszönti a gyerekeket)

Sziasztok, Én vagyok Mesemondólány. Nagyon örülök, hogy eljöttetek Meseországba.

(Gyerekek köszöntése egyesével közelről, simogatás kérése, ruha dicséret, mutasd meg hol a
szemed stb. kérdések) A díszlet mögé megyek a Mesemondólánnyal.
Képzeljétek el, Meseország kertjében még van friss káposzta. A nyúl nagyon szereti rágcsálni,
és hogy hogyan esett ki az első tejfoga, elmesélem Nektek!
Hókusz-pókusz, abraka-dabra jöjjön a mese a színpadra.

Az elveszett tejfog

Szereplők:
– Nyúl
– Mókus
– Béka
– Harkály
– Süni

Díszlet:
– leterített asztal
– bokor
– fa
– patak
– káposzta
– fog

Nyúl ugrál be a fa mögül

Nyuszi fülét hegyezi

nagy bajuszát megpödri
répát eszik rop,rop,rop
ugra-bugrál, hopp,hopp,hopp
Nyúl: Milyen szép az ősz, még van a kertben finom répa, káposzta.
Olyan finom ropogós, jóízű!
(elkezdi enni a káposztát jóízűen)
Hű, mintha kiesett volna a fogam. (arcához kap, elszomorodik)
Most mintha egyel kevesebb lenne benn a számban! Ó, idepottyant, a káposzta mellé.
(tenyerén nézegeti, elszomorodik)
Nem is tudok így több káposztát enni. Most mi lesz velem?

Mókus szalad be gyorsan

Erre csörög a dió

arra meg a mogyoró
mogyoróbokron, diófán,
mókusfüttyös domb alján

Nyúl: De jó neked Mókuska. Ropogtathatod a diót, mogyorót! (szomorú)

Mókus: Bizony, nagyon erősek a fogaim! Te miért búslakodsz?

Nyúl: Kiesett egy fogam a káposztától. Igaz, már mozgott régóta!

Mókus: Hát persze, neked még tejfogaid vannak, ahol most egy kiesett oda nő új!

Nyúl: Biztosan nő helyette? Attól még szabad ennem?

Mókus: Hát persze hogy szabad! Az hogy kiesett azt jelzi, hogy egyre idősebb vagy már.

Nyúl: Tényleg, a bundám is egyre vastagabb, erősebb. (nézi magát)

Mókus: Látod Nyulacska, nem kell búslakodni, lassan te is felnőtt leszel! Ha szeretnél
elmehetsz Harkály doktorhoz, szívesen megnézi a fogaidat!

Nyúl: Doktor bácsihoz? Azt mondtad biztos nő helyette új fog!

Mókus: Igen, de mégis csak ő az orvos az erdőben, menj el hozzá!

Nyúl: Jó, elmegyek Harkály hoz! ( zsebre rakja a fogat)

Mókus: Tudod hol lakik ugye? A kis patak után, a nagy tölgyfán!

Nyúl: Tudom, tudom! Köszönöm Mókuska, szia!

Mókus: Vigyázz az úton! Szia!

Mókus elugrál.

Nyúl elindul lassan, néha az arcához nyúl.

Ugrál felé a béka.

Brekekex
brekekex
brekekex!

Gyere bujj
viz alá
ha szeretsz!

Idelenn
soha sincs
vad idő!

Idelenn
sose hull
az eső!

Béka: Szerbusz Nyulacska, de jó hogy jöttél, most melegítettem be a combjaimat! Tartunk

ugró versenyt?

Nyúl: Sajnos nem tudok Béka. Reggel káposztát ettem, és kiesett az egyik fogam.

Béka: Ó, sajnálom. De attól még ugrándozni tudsz! A lában nem fáj ugye?

Nyúl: A lábam nem fáj, ez igaz, de hiányzik a fogam.

Béka: Igaz, te még gyerek nyúl vagy, ha kiesik a tejfogad nő a helyén szép új!

Nyúl: Igen, Mókus is pont ezt mondta. Jobb lesz megkérdezni Harkály doktort is.

Béka: Igaz, Harkály bácsi nagyon kedves, menj el hozzá! Elkísérjelek? Oda felé
megtarthatnánk az ugróversenyt!

Nyúl: Elkísérsz? Nagyon kedves vagy! Rendben, versenyezzünk!

Béka: Jó, indulhatunk! Számolok háromig, és egyszerre ugrunk, rendben?

Nyúl: Rendben, kezdhetjük!

Béka: 1,2,3, Ugrás!

Levendula ágastul,
Ugorj egyet párostul
Azért adtam egyszer meggyet,
Hogy velem is ugorj egyet!

(ugranak együtt többet, egyformát ugranak, a nyúl a zsebéhez kap)

Nyúl: Béka, elvesztettem az ugrások közben a fogamat. A zsebembe tettem, hogy

megmutassam Harkály doktornak az első kiesett tejfogamat! (szomorú)

Béka: Semmi baj Nyuszika, megkeressük, biztos nem esett messzire! (már keresi is maguk
körül, aztán a nyúl is)

Harkály repül be

Hakály: Szerbusztok! Hogy vagytok? Láttam a magasból, hogy versenyeztek!

Nyúl: Szerbusz doktor bácsi! Épp hozzád ugrándoztunk!

Harkály: Talán valaki beteg?

Béka: Nem beteg senki, Nyulacskának kiesett a tejfoga!

Harkály: Kiesett a tejfogad?

Nyúl: Igen, ma reggel káposzta evés közben!

Harkály: Gratulálok Nyulacska! Egyre idősebb vagy, a kihullt fog is jelzi!

Nyúl: Harkály bácsi, nőni fog a helyén új fog?

Harkály: Persze, hogy nőni fog. Az már igazi csont fog lesz, nagy és erős! Arra a fogra
nagyon kell vigyázni! Szépen ápolni kell, reggel és este is megmosni!

Nyúl: Ápolni fogom őket! Szerettem volna megmutatni, de kiesett a zsebemből amíg ide
ugrándoztam!

Harkály: Ne búsulj Nyulacska, biztosan megtaláljuk!

(keresik)

Süni jön be a bokrok mögül

Süni, süni, sünike

sétálgat az erdőben
tüskés hátán falevél,
megvédi ha jön a tél.

Süni: Szerbusztok!

Nyúl, Béka, Harkály: Szerbusz Süni!

Süni: Talán ezt a fogacskát keresitek? (mutatja a tenyerében)

Nyúl: Igen, igen. Hol találtad meg?

Süni: Itt a fa tövében, épp az ebéd utáni alvásomból ébresztett fel. Rápottyant a hátamra! Azt
gondoltam elindulok, megkérdezem ki vesztette el.
Nyúl: Az enyém, képzeld, kiesett az első tejfogam, ezután már csont fogam lesz!

Süni: Gratulálok Nyuszika, egyre idősebb vagy! Tessék itt a fogacska!

(Nyúlnak oda adja, ő tartja a harkály felé)

Nyúl: Köszönöm szépen! Látjátok, itt az első fogam!

(kinyújtja a kezét, benne a fog, többiek félkörben állnak mellette)

Béka, Harkály, Süni: Gratulálunk nyulacska, lassan te is felnőtt leszel!

Nyúl boldog, örül az elismerésnek.

Nyúl: Köszönöm szépen mindenkinek! Olyan kedvesek vagytok, örülök, hogy ilyen jó
barátaim vannak!

Harkály: Vigyázz a fogaidra nyuszika! Engem vár már kacsa mama, most mennem kell!
Szerbusztok!

Elköszönnek tőle

Süni(ásítva): Én még álmos vagyok, visszafekszem az avarba szundítani egy kicsit!

Szerbusztok!

Béka: Gyere nyuszika, ugráljunk haza mi is!

Nyúl: Rendben, induljunk!

Közösen éneklik, elugrálnak.

Levendula ágastul,
Ugorj egyet párostul
Azért adtam egyszer meggyet,
Hogy velem is ugorj egyet!

Újra felveszem Mesemondólányt.

Képzeljétek, így történt, hogy a nyulacska elvesztette a tejfogát. Ti is tudjátok már, milyen
fontos vigyázni a fogainkra!
Várnak még rám Meseországban, én mesélek Meseország királyának, a nyulaknak és a
harkályoknak is. Most búcsúznom kell, de előtte segítek visszarepülni Nektek. Vegyük elő
újra a varázspálcákat. Hókusz-pókusz, abraka-dabra- repüljünk vissza a
szobába...sssss......Szerbusztok! Remélem hamarosan találkozunk!
Mesemondólány visszarepül a sipkába.

Mesemondólány visszarepült Meseországba, de itt hagyta nektek a bábokat, hogy Ti is

kipróbáljátok őket!