A vér

Folyékony sejtközötti állományú kötőszövet. A vértérfogat jelentős részét a víz és a fehérjék

alkotják. Térfogata megközelítőleg 5 liter egy felnőtt embernél. Alakos elemei a
vörösvértestek, a fehérvérsejtek és a vérlemezkék. Az alakos elemek térfogata közel fele a
vértérfogatnak. A vörösvértestek vagy eritrociták tartalmazzák a hemoglobint, a vörös
vérfestéket. A hemoglobin egy szállító protein, ami az O2 szállítását végzi a tüdőtől a sejtekig,
illetve CO2 szállítását a sejtektől a tüdőig. A fehérvérsejteknek vagy leukocitáknak védő
szerepük van. A vérlemezkék vagy trombociták apró testecskék, melyek résztvesznek a
véralvadás folyamatában. A sejtközötti állomány a vérplazma.

1. ábra: A vér összetevői

A vérplazma a vér 55-56%-át adja. Ennek 90%-a víz, 2%-át különféle ionok (Na+, K+, Ca2+,
Mg2+, Cl-, HCO3 -, ...) alkotják. A mardék 8%-a pedig fehérjékből áll (albuminok, globulinok,
fibrinogén, stb.). Lehetnek egyéb anyagok is a vérben, mint például glükóz, szabad zsírsavak,
aminosavak, szteroidok, húgysav, karbamid, stb.

A vérplazma csak akkor vizsgálható, ha specifikus anyagokkal a véralvadást

magakadályozzuk. Ha a plazmát (vagy a teljes vért) hagyjuk megalvadni, és csak ezután
centrifugáljuk, akkor kapjuk a szérumot, amely a plazmától csak annyiban különbözik, hogy a
fibrinogént már nem tartalmazza.

5
 Na+, K+ és Cl- szerepe és mennyiségének meghatározása

Nártium

Az élővilág, így az ember számára is létfontosságú másodlagos elem a nátrium. Naponta a

táplálékkal nagyjából 100-250 mmol nátriumot viszünk be a szervezetünkbe nátrium-klorid
formájában. Ez teljesen fedi a napi szükségleteinket. A nátrium-klorid szinte teljes mértékben
felszívódik az emésztés során, mindössze csak 2% távozik a széklettel.

Szabad kationként van jelen a sejtekben, a vérplazmában és az extracelluláris térben, ahol a

káliumionnal együtt nagyon jelentős szerepük van. Az extracelluláris tér fő kationja. Részt
vesz az ideg- és izomsejtek ingerületvezetési folyamataiban, a negatív töltésű
fehérjemolekulák töltésének kompenzálásában. Fontos szerepe van az extracelluláris tér
ozmolalitásának fenntartásában és a volumen regulációjában.

A nátrium kiválasztása legnagyobbrészt vizelet útján történik, de a könny, a verejték és a

széklet is tartalmaz nátriumot. A glomerulusokban naponta körülbelül 1000 g (kb. 17 mol)
nátrium választódik ki az elsődleges vizeletbe. Ennek legnagyob része, 80-85 %-a
visszaszívódik a közelebbi tubulusokon, és valamennyi a távolabbi tubulusokon. A
másodlagos vizeletbe mindössze csak 1% kerül. A nátrium visszaszívódását egy hormon
szabályozza, az aldoszteron.

Kálium

Szintén minden élőlény számára fontos másodlagos biogén elem. Az állati és emberi szövetek
egyik legfontosabb kationja. Naponta átlagban 50-100 mmol káliumot viszünk be a
szervezetünkbe a táplálékkal. Ez a mennyiség kielégíti napi szükségletünket. A vékonybélben
szívódik fel. Kiválasztása 90%-ban a vizelettel, míg 10%-a a széklettel történik.

Fő kation az intracelluláris térben. Fontos szerepe van a az ideg- és izomsejtek

ingerületvezetési folyamataiban, illetve a negatív fehérjemolekulák semlegesítésében.
Hatással van a szívizom aktivitására. A vörösvértestekben nagyjából hússzor több kálium van,
mint a szérumban, ezért vérvételkor vigyázni kel, hogy a vörösvértestek ne sérüljenek (ne
kerüljön sor hemolízisre, a vörösvértestek feloldódására). Ugyanis a kiáramló intracelluláris
kálium emeli a szérum kálium szintjét. Valamint a szérumot minnél hamarabb el kell
választani az alakos elemektől, mert a vér állásával, különösen hűtés esetén, a kálium
diffundál a sejtekből a szérumba, a nátrium pedig a szérumból a sejtekbe.

6
Amikor a vérrel együtt a kálium áthalad a veséken, akkor az kiválasztódik az elsődleges
vizeletbe, de onnan a közelebbi tubulusokban 90% fölszívódik. A távolabbi tubulusokban
részben újra kiválasztódik, azaz átcserélődik nátriumionra. A kálium kiválasztását a
mineralkortikoszteroidok (aldoszteron) szabályozzák, de csak közvetett úton.

Klór

Szintén másodlagos biogén elem, mely az emberi szervezetben jelentős. A gerincesek

szervezetében az egyik legfontosabb sejten belüli és sejten kívüli anion. Naponta a táplálékkal
140-260 mmol klórt viszünk be konyhasó formájában, ami kielégíti szervezetünk napi
szükségletét. Teljes mértékben felszívódik a vékonybélben. Kiválasztása a főként vizelet útján
történik, illetve kisebb mértékben verejtékezéssel.

Szabad anionként van jelen, főként az extracelluláris térben. Az intracelluláris térben csak
nagyon kis mennyiségben van jelen, csupán 1 mmol/l. A vörösvértestek tartalmazzák nagyobb
mennyiségben, nagyjából 50-54 mmol/l. De még ez is alacsonyabb, mint a szérumbeli szintje.
A gyomorsav egyik összetevője, szabályozza a vörösvértestek szén-dioxid-
transzportfolyamatait, valamint fontos szerepe van az ingerlési folyamatokban.

A nátriumhoz hasonlóan a klór is kiválasztódik az elsődleges vizeletbe, ám a közelebbi

tubulusokban passzívan visszaszívódik.

Aktív transzport (Na+ –K+-pumpa)

Az aktív transzport a sejtek membránján keresztül megvalósuló transzport folyamat. Ez

fehérjékből álló rendszerek segítségével valósulhat meg, ám a szállítómolekula mozgása és a
szállított molekula leadása a sejtben energiafelhasználással jár a sejt részéről. A folyamat
során a szállítófehérjék vagy carrierek az energiaszükségletüket az ATP-moleklák
hidrolíziséből nyerik. A szállítófehérjék a transzportot végző enzimek, melyek segítségével
mindig egy irányba, akár magasabb koncentráció felé is szállítódhatnak molekulák.
Különböző anyagok szállítódhatnak ilyen módon, például a vékonybélben a glükóz felszívása
vagy az ideg- és izomsejtek ingerlési folyamataiban a nátrium- és a káliumionok.

A Na+-K+-pumpa az ingerelhető sejtek memránjában található. Ilyenek az ideg- és izomsejtek.

Ezek membránján kívül, az extracelluláris térben magas a nátriumionok koncentrációja, míg
az inracelluláris térben a káliumionok koncentrációja magasabb. A membrán a káliumionnal
szemben permeabilis, vagyis átjárható, míg a nátriumionnal szemben szinte teljesen
inpermeabilis, vagyis átjárhatatlan. Tudjuk, hogy a nátriumion tömege kisebb, mint a
káliumioné, de hidratált állapotban van a nátriumion, ezért jelentősen megnövekszik nagysága
7
és lényegesen nehezebben tud átjutni a membránon. Mégsem ez a magyarázat a koncentráció
egyenlőtlen eloszlására, mivel ha a sejt elhal, elveszíti káliumion tartalmát és a nártiumionok
koncentrációja is kiegyenlítődik az extra- és az intracelluláris térben. Ezért kell, hogy legyen
egy mechanizmus, mely létrehozza ezt a koncentráció különbséget és szabályozza is azt. Ezt a
mechanizmust nevezzük Na+-K+-pumpának. Ez egy időben távolítja el az élő sejt belsejéből a
nátriumionokat és vesz fel a környezetéből káliumionokat. A intracelluláris folyadékban az
effektív káliumion-koncentráció 35-ször magasabb, a nátriumion-koncentrációja pedig 20-
szor kisebb, mint az extracelluláris részben. A szállítófehérje itt a Na+-K+-ATPáz. Mivel ez a
folyamat energia igényes, ezért a táplálékkal felvett energia nagyrésze, amit az ATP tárol, itt
használódik fel (kb. 20-30%-a az aktív transzport folyamatokra használódik). Ez a folyamat
primér aktív transzport, mivel az ATPáz energiája közvetlenül a transzport mechanizmusra
használódik fel.

2. ábra: Na+-K+-pumpa mechanizmusa

A Na+ és K+ szintjének meghatározása

A nátrium- és káliumionok kétféle módszerrel mutathatóak ki a szérumban:

1. Emissziós lángfotometriás eljárással:

Ennél a módszernél azt használjuk ki, hogy ezek az alkálifémek megfestik a színtelen lángot.
A nátrium sárgára, a kálium pedig lilára. A mintát propán és levegő keverékének lángjába
porlasztjuk. A gerjesztett ionok által kibocsátott fény áthalad a megfelelő filtereken, és

8
elektromos energiává alakul a fotocellában. A keletkezett elektromos áramot egy
galvanométer méri. A kisugárzott fényerősség függ a ionok koncentrációjától a vizsgált
mintában.

Az adott feltételek mellett történik az ismert (standard) koncentrációjú nátrium és kálium

oldatok mérése. A kapott értékek szükségesek a minta nátrium és kálium koncentrációjának
kiszámításához.

1. kép: Lángfotométer – IL 463

2. Ionszelektív elektródákkal:

Ma az elektrolitok szintjét, így a nátriumét és a káliumét is potenciometriás eljárásokkal

mérik. Meghatározható az elektrokémiai potenciál különbség az üvegmembrános elektródák
és a referenciális elektródák között, amely változik a ionok koncentrációjától függően a
szérumban. Ezen az elven működik több berendezés is, melyek a nátrium- és káliumionok
meghatározására szolgálnak. Az ilyen analizátoroknál pontosan be kell tartani a gyártó által
adott utasításokat, hogy a mérések pontosak legyenek.

2. kép: Olympus AU400 – biokémiai analizátor

9
 A Cl- szintjének meghatározása

A modern biokémiai analizátorokban a klór meghatározása ionszelektív elektródákkal

történik. Az eljárás ugyanúgy zajlik, mint a nátrium- és a káliumionoknál. Azzal a
különbséggel, hogy itt negatív ionról beszélünk. A mérés az elektródák közötti potenciál
különbségen alapszik, melyből következtetni lehet a szérum kloridion koncentrációjára.

A glükóz vagy vércukor szerepe és mennyiségének meghatározása

A glükóz egy monoszacharid. Egészen pontosan egy aldohexóz. A glükóz egy biológiailag
nagyon fontos vegyület az élőlények számára. Az élő szervezetek energiaforrásként
hasznosítják.

Mint a szénhidrátok mindegyikének, a glükóznak is van nyílt és zárt szénláncú alakja. A

gyűrűs formában legstabilabb a hattagú szék konformációjú piranózgyűrűs alakja. Ilyenkor a
molekulát glükopiranóznak nevezzük. Ezzel a belső reakcióval félacetálok képződnek. Az 1-
es szénatomhoz kapcsolódó hidroxid csoport kétféle helyzetet vehet fel a gyűrűhöz
viszonyítva. Ezzel kétféle anomer keletkezhet. Így megkülönböztetünk α- és β-glükopiranózt.

3. ábra: α- és β-glükopiranóz

A szénhidrátok anyagcseréje

Az összetett szénhidrátok (poli- és diszacharidok) az emésztés folyamán glükózra bomlanak

le, és így szívódnak fel az emésztőcsatornából a vérbe, mely a sejtekhez szállítja a felszívott a
glükózt. A glükóz lebontása a citoplazmában játszódik le. Első szakasza a glikolízis. Ez még
anaerob, majd a biológiai oxidáció következtében belép a folyamatba az oxigén és a
keletkezett termék enzim segítségével a Krebs-ciklusba kerül, ahol szén-dioxidra és
hidrogénre bomlik. Majd a hidrogén a terminális oxidációban vízzé oxidálódik. A tüdőbe
visszakerülve, a szén-dioxid és a víz kilélegzésre kerül. Az a nagy mennyiségű energia, ami
felszabadul és beépül az ATP-be, az az életfolyamatok fenntarására használódik majd el.

10
A fel nem használt glükózt a szervezetünk tárolni is tudja glikogén formájában. Ez hasonlít a
keményítőhöz és a funkciója is ugyanaz, tartalék szénhidrát csak épp az állati és az emberi
szervezetben. Emiatt állati keményítőnek is szokták nevezni. Főként az izmokban illetve a
májban tárolódik. A glükóznak glikogénné való átalakítását a szervezetben glikogenezisnek
nevezzük. Ezt a tartalék tápanyagot hasonlóan bontja le szervezetünk, mint a glükózt. A
glikogénnek először le kell bomlania glükóz molekulákra ahhoz, hogy beléphessen a glükóz
lebontási folyamatába. A glükóz molekulák egyesével válnak le a láncról, és ez nem igényel
energiát, mert azonnal felvesznek egy foszfátcsoportot. Így glükóz-1-foszfát keletkezik, ami
enzim hatására glükóz-6-foszfáttá alakul. Ez már képes belépni a lebontási folyamataba.

Glikolízis

A glikolízist Louis Pasteur, francia vegyész vizsgálta először. Később több kutatócsoport is
foglalkozott ezzel a témaval. Az 1940-es évekre már teljesen letisztázták ezt a folyamatot.

A folyamat során egy molekula glükózból két molekula piroszőlősav keletkezik oxidáció
során. Négy hidrogénatom válik ki, melyek közvetlenül a hidrogénszállító koenzimre
kerülnek, a NAD+-ra, mely NADH-vá redukálódik. Oxigén jelenlétében a piroszőlősav tovább
oxidálódik, és acetil-koenzim-A keletkezik a folyamat végén. Az oxidáció során leválasztott
hidrogének ismét a NAD+-ra kerülnek. A szénatom pedig szén-dioxid formájában kilép a
folyamatból.

A folyamat kémiai lépései:

1. a glükóz egy molekula ATP felhasználásával glükóz-6-foszáttá alakul (hexokináz)
2. a glükóz-6-foszfátból fruktóz-6-foszfát keletkezik (glükóz-fruktóz-izomeráz)
3. a fruktóz-6-foszfát egy molekula ATP felhasználásával fruktóz-1,6-difoszfáttá alakul
(fruktóz-foszfát-kináz)
4. a fruktóz-1,6-difoszfát felbomlik dihidroxi-aceton-foszfátra és glicerinaldehid-3-
foszfátra (aldoláz)
5. a dihidroxi-aceton-foszfát glicerin-aldehid-foszfáttá alakul (trióz-foszfát-izomeráz)

11
 4.1. ábra: A glikolízis folyamata I.
6. a glicerin-aldehid-foszfát foszforsav felvétele és NAD+ redukciója közben
glicerinsav-1,3-difoszfáttá oxidálódik és NADH keletkezik (glicerinaldehid-3-
dehidrogenáz)
7. a glicerinsav-1,3-difoszfát lead egy foszfát csoportot és ATP és glicerinsav-3-foszfát
keletkezik (foszfo-glicerát-kináz)
8. a glicerinsav-3-foszfát foszfátcsoportja áthelyeződik és glicerinsav-2-foszfát
keletkezik (foszfo-glicerát-mutáz)
9. a glicerinsav-2-foszfát veszít egy molekula vizet és foszfo-enol-piroszőlősavvá alakul
(enoláz)
10. a foszfo-enol-piroszőlősav leadja foszfát csoportját és piroszőlősav és ATP keletkezik
(piruvát-kináz)

Ezt követi a piroszőlősav oxidációja oxigén jelenlétében:

piruvát-
+
piroszőlősav + NAD + KoA dehidrogenáz acetil-KoA + NADH + H+ + CO2

12
 4.2. ábra: A glikolízis folyamata II.

Citrátkör

A citrátkört többen is kutatták. Szent-Györgyi Albert magyar biokémikus 1937-ben a

biológiai oxidáció mechanizmusának kutatásáért és elért eredményeiért orvosi Nobel-díjat
kapott. Valamint Hans Albert Krebs német származású angol biokémikus az intermedier
anyagcsere-kutatásaiért 1953-ban Nobel-díjat kapott. Ezért tiszteletükre Szent-Györgyi-
Krebs-ciklus néven is nevezik.

A glikolízis folyamán keletkezett piroszőlősavat a koenzim-A szállítja acetil-KoA-ként a

citrátkörbe. Az acetilcsoport leválik a koenzim-A-molekuláról és egy oxálecetsav
molekulához kapcsolódik. Így citromsav jön létre. A citromsav több lépésen keresztül
részlegesen oxidálódik. A leváló hidrogénatomok a NAD+ illetve FAD molekulákhoz
kapcsolódnak, a két szénatom pedig szén-dioxid formájában távozik a folyamatból. A
keletkezett négy szénatomos vegyület újra oxálecetsavvá alakul, és indul a folyamat elölről.

A folyamat biokémiai lépései:

1. az acetil-koenzim-A oxálecetsavval reagál és citromsav keletkezik

2. a citromsav a cisz-akonitsavon keresztül izocitromsavvá alakul

13
 3. az izocitromsav két hidrogén leadásával először oxálborostyánkősavvá, majd egy
molekula szén-dioxid kilépésével α-ketoglutársavvá alakul
4. az α-ketoglutársav szukcinil-koenzim-A-vá alakul és szén-dioxid szabadul fel
5. a szukcinil-koenzim-A borostyánkősavvá alakul
6. a borostyánkősav fumársavvá alakul át, dehidratálódik
7. a fumársav vízfelvétellel almasavvá alakul
8. az almasav oxálecetsavvá alakul, oxidálódik
A folyamat lényege:
acetil-KoA + 3NAD+ + FAD + H3PO4 + 2H2O  2CO2 + 3NADH + FADH2 + GTP + KoA

5. ábra: A citrátkörben lezaljó reakciók

14
 Terminális oxidáció

A XX. században fő szerepet játszott a biológiai oxidáció folyamatainak tanulmányozása a

biokémiai kutatásaban. 1910-ben Heinrich Otto Wieland feltételezte, hogy a biológiai
oxidáció a hidrogénatomok dehidrogenáz enzimek által történő aktiválása. Az ATP központi
szerepét a ’30-as években fedezték fel. 1948-ban rájöttek, hogy a terminális oxidáció és a
hozzá kapcsolódó ATP-szintézis a mitokondriumokban játszódik le.

A redukált koenzimek, mint szubsztrátok oxidálását egy soklépcsős reakciósor végzi. A

dehidrogenáz enzimek a szubsztráttól hidrogént vesznek el és redukálódnak, az oxidáz
enzimek pedig a redukálódott dehidrogenázok hidrogénjeit a légköri oxigénnel vízzé
alakítják, miközben visszaoxidálódnak. A folyamatok a mitokondriumok belső nagyfelületű
membránján játszódnak, és egységes rendszert alkotnak. Fontos szerepe van még az
elektronszállító citokróm enzimláncnak is, melyek a dehidrogenázok és az oxidázok között
találhatóak.

A vércukorszint meghatározása

Ma háromféle enzimatikus eljárással tudjuk meghatározni a vér cukorszintjét. Ebből kettőt

említek, melyeket ma is alkalmaznak:

1. Glükóz-oxidáz enzimmel:

Ez az eljárás azon alapul, hogy a glükóz-oxidáz oxidálja a glükózt glükonsavvá és közben

hidrogén-peroxid (H2O2) keletkezik:

GOD
D-glükóz + O2 + H2O D-glükonsav + H2O2

A keletkezett hidrogén-peroxid a peroxidáz mellett valamely elekrton akceptorral oxidálja a

színtelen kromogént egy színes vegyületté. A keletkezett színintemzitást fotometriásan mérik
ismert koncentrációjú glükóz oldathoz viszonyítva 550 nm-es hollámhosszon.

Ebben az eljárásban a glükóz oxidációja specifikus, de a kromogén oxidációja már nem.

Interferálhat az aszkorbinsavval, húgysavval, adrenalinnal, stb., melyek a kromogén helyett
oxidálódnak, és az eredményünk alacsonyabb lesz. A vérben ez az interferencia kevésbé
kifejezett. Viszont vannak más olyan oxidáló szerek, mint a hipoklorit, melyek képesek
oxidálni a kromogént, és sokkal magasabb eredményt előidézni.

15
Ezen a fotometriás eljáráson kívül figyelemmel követhetjük a glükóz oxidációját még az
oxidációhoz elhasznált oxigén mérésével specifikus oxigén-elektródák segítségével. A
keletkezett hidrogén-peroxidot el kell távolítani a keverékből. Ezt kataláz és etanol, majd
molibdát és jodid hozzáadásával tudjuk elérni:

H2O2 + C2H5OH kataláz CH3CHO + 2H2O

+ - molibdát
H2O2 + 2H + 2I I2 + 2H2O

2. Hexokináz enzimmel:

Ez egy kétlépcsős módszer. A fő vagy primáris reakcióban a glükóz foszforilálódik ATP

segítségével. Az indikátor reakcióban a glükóz-6-foszfát enzim (hexokináz) segítségével
oxidálódik, miközben az NAD koenzim redukálódik. A 340 nm-es hollámhosszon abszorbció
változás történik, melynek mértéke arányos a glükóz koncentrációjával.

D-glükóz + ATP hexokináz D-glükóz-6-foszfát + ADP

glükóz-6-foszfát + NAD G-6-P DH 6-foszfoglükonát + NADH

Ez az eljárás erősen specifikus, mert a reakció a hexokinázzal és a foszforiláció is lejátszódhat

más hexózzal is, ám a glükóz-6-foszfát-dehidtogenáz csak a glükóz-6-foszfátot képes
oxidálni. Ezért ezt az eljárást veszik referenciális eljárásnak a glükóz koncentrációjának
meghatározására. Ez emellett nagyon érzékeny eljárás. Viszont pontos, gyors, és nagyon
széles skálán mérhető a koncentráció, a nagyon alacsonytól a nagyon magasig. Némely
gyógyszerek, mint a Baralgin, nincsenek kihatással az eredményekre, míg a glükóz-oxidázzal
történő reakciókat befolyásolják.

3. kép: Arhitect C8000 – biokémiai analizátor

16
 Koleszterin szerepe és mennyiségének meghatározása

A koleszterin a szterán vázas vegyületek csoportjába tartozik. Az egyszerű lipidekhez

sorolható, pontosabban a szteroidokhoz. A szteroidokon belül pedig a szterolok csoportjába
tartozik. A szterán vázat négy gyűrű alkotja, melyeket A, B, C és D betűkkel jelölünk.
Tartalmaz még egy nyolc szénatomból álló oldalláncot is. Összesen huszonhét szénatomból
áll.

6. ábra: A koleszterin szerkezete

Az ember a koleszterint állati eredetű táplálék útján viszi be a szervezetébe, mert a növények
nem tartalmazzák. Ám ezen kívül az ember szervezetén belül is képes szintetizálni a
koleszterint acetátból. A bioszintézis főként a májban történik (napi 1,5 g), de kisebb
mennyiségben (napi 0,5 g) történhet például a bőrben, a bélfalban, az aorta falában, stb. Az
enzimek, melyek részt vesznek a szintézisben, vízben oldódó citoplazmatikus és
mikroszomális enzimek.

Szervezetünk számára nagyon jelentős szerves molekula. A sejtfal és a sejtszervecskék

membránjának szerkezeti eleme. Nagyon fontos az új sejtek keletkezéséhez, majd az elhalt
sejtek pótlásához. Ezen kívül a szervezetünkben hormonok, szteroid hormonok is képződnek
a koleszterinből. Ilyen hormonok például az ösztrogének, az androgének, a kortizol és az
aldoszteron. A hormonokon kívül a D3-vitamin valamin és az epesavak keletkezésének
kiinduló molekulája.

17
 7. ábra: A koleszterinből képződő vegyületek szervezetünkben

Koleszterin a vérben

A keringésben nagyjából 60-80% koleszrein van észter formájában. A vérben a koleszterin

kapcsolódik a lipoproteinekhez, legtöbbször a β-lipoproteinekhez. Koncentrációja a szérumbn
több tényezőtől is függ. Az ösztrogén hormonok felerősítik a koleszterin szintézisét, de
ugyanakkor elősegíti a kiválasztását, így csökkenti a koleszterin koncentrációját a szérumban.
Ez az oka annak, hogy a nőknél átlagban alacsonyabb a koleszterin szint a menopauzáig. A
tiroxin az általános hatásával a metabolizmusra csökkenti a koleszterin szintjét. Ezért a tiroxin
és a koleszterin koncentrációja fordított arányban van.

Megkülönböztetünk kétféle koleszterint a szervezetben. Úgymond „rossz” koleszterin az

LDL-koleszterin, a „jó” koleszterin pedig a HDL-koleszterin. Míg az LDL-koleszterin káros a
szervezetre, mert érszűkületet okoz lerakódva az erek falára, addig a HDL-koleszterin épp az
ellenkezője. Védi az erek falát a lerakódó zsírrétegtől megszabadítja, és visszajuttatja a májba.
Ezért fontos, hogy a HDL-szint magas legyen és az LDL-szint minnél alacsonyabb. A
szérumban lévő koleszterinből nagyjából 20% a HDL-koleszterin.

18
 8. ábra: Az LDL- és HDL-koleszterin jó aránya és „munkája”

A koleszterinszint mehatározása

A koleszterinszint meghatározására enzimes eljrást alkalmaznak, mely első ízben 1972-ben

adott pontos képet a koleszterinszint mérésének problémájában. Először a koleszterin észterei
hidrolizálnak és a koleszterin oxidálódik koleszterin-oxidáz vagy dehidrogenáz enzim
segítségével. Később az eljárás az koleszterin észter hidrolízisén alapszik, melyben szabad
koleszterin és zsírsav keletkezik. Így az összes koleszterin szabad állaptba kerül. A
koleszterin tovább reagál oxigénnel egy enzimatikus reakcióban, melyet a koleszterol-oxidáz
katalizál és Δ-4-koleszterén-3-on és hidrogén-peroxid keletkezik:

koleszterin-
észteráz
+ H2O + R-CCOH
O
R-CO HO
koleszterin észter koleszterin zsírsav

koleszterin-
oxidáz
+O2 +H2O2

HO O

koleszterin Δ-4-koleszterén-3-on

19
A fent leírt reakciók minden enzimatikus eljárásnál azonosak, a különbség az egyes
eljárásoknál csak a keletkezett termékek fotometriás mérési módjában van. Többféleképp
mérhetjük a keletkezett anyagok koncentrációját, és következtethetünk a koleszterin
koncentrációjára. A leginkább alkalmazott eljárásban peroxidáz enzimet használnak, hogy a
hidrogén-peroxid oxidálja a 4-aminofenazont a fenollal, és 4-fenazon kelezkezik:

OH

peroxidáz
H2O2 + + + 3H 2O

H3 C N O H3 C N O
N N

H3 C NH2 H3 C N

O
4-aminofenazon fenol 4-fenazon

A inkubáció 15 percig tart és a reakció lineáris egészen 13 mmol/l koleszterin koncentrációig.

Az abszorbciót 500-550 nm között mérik. Hasonlóan, mint a glükóznál az aszkorbinsav
zavarja a reakciót, és csökkenti a koncentráció értékét.

Hemoglobin szerepe és mennyiségének meghatározása

A hemoglobin a gerincesek vérében található vas tartalmú metalloprotein. Az embernél a

hemoglobin négy alegységből áll. Mind a négyet egy globuláris fehérjerész és egy nem-
fehérjerész, a vastartalmú hem alkotja. Ez a molekula szállítja az oxigént tüdőnktől a sejtekig,
illetve a szén-dioxidot a sejtektől a tüdőnkig. Attól függően, hogy oxigén vagy szén-dioxid
kapcsolódik hozzá, megkülönböztetünk oxi- és deoxi-hemoglobint.

A hemoglobin az eritrocitákban található „elraktározva”. A vörösvértestek szárazanyag-

tartalmának körülbelül 97%-át teszi ki. Az emberi szervezetben legelterjedtebb a
hemoglobinA. Ez két α és két β alegységet tartalmaz. Az alegységek 141 és 146 aminosavból
épülnek fel. Összetétele α2β2. A láncokat ionos kötések, hidrogénhidak és hidrofób
kölcsönhatások tartják össze. A láncok molekulatömege külön külön 17000 dalton körüli. A
tetramer össz molekulatömege pedig 68000 dalton körüli.

20
 9. ábra: A hemoglobin a vörösvértestekben; Felépítése

A hem

A hem a hemoglobin festékanyaga. A kétértékű vasionoktól kapja jellegzetes piros színét. A

hem molekulát négy pirolgyűrű alkotja, amelyek metenil-hidakkal kapcsolódnak egymáshoz.
Így alakul ki a porfirin váz. Ezért nevezzük még a hemet ferro-protoporfirinnek is. A
pirolgyűrűk nitrogénatomjaihoz kapcsolódik a kétértékű vas. Kettővel kovalens kötést alakít
ki. Ha globin kapcsolódik hozzá, akkor létrehozzák a hemoglobint.

A hem szintézisére képes minden sejt, ám nagy mennyiségben a vöröscsontvelő és a máj

állítja elő. A szintézis a sejt mitokondriumában kezdődik a szukcinil-koenzim-A és a glicin
kondenzációjával. Így δ-aminolevulinsav keletkezik. Ez a vegyület továbbalakul
porfobilinogénné. Innentől a szintézis már a citoplazmában folytatódik. Négy molekula
porfobilinogénből lineáris tetrapirrol jön létre. Enzimek segítségével záródik a molekula, és
oxidációkkal protoporfirin keletkezik. Ebbe enzim építi be a kétértékű vasiont. Ez a zárólépés
ismét a mitokondriumokban játszódik le.

21
 10. ábra: A hem szerkezete

Oxi- és deoxi-hemoglobin

A vérben kétféle hemoglobint különböztethetünk meg. Azt amelyik oxigént szállít és amelyik
már leadta a sejteknek oxigénjét. Az oxigént szállító hemoglobin élénkpiros színű, és az
artériákban található. A tüdőben veszi fel az oxigént és ott adja le, ahol a sejteknek szükségük
van rá. Ekkor deoxi-hemoglobinné válik. Ez sötét vörös színű, és a vénákban található. Újra a
tüdőbe jutva, felveszi az oxigént és oxi-hemoglobinná alakul.

11. ábra: Oxigén felhasználás; Az oxi-hemoglobin szerkezete

A hemoglobinszint meghatározása

A hemoglobin koncentrációjának kimutatására ciánmethemoglobinos eljárást alkalmaznak. A

módszer alapelve, hogy a kálium-ferricianid oxidálja a hemoglobint hemiglobinné, ami a
kálium-cianiddal hemiglobin-cianidot alkot. A keletkezett szín intenzitását fotometriásan
mérik 546 nm-es hullámhosszon. Ezt az értéket hasonlítják egy ismert koncentrációjú
standardhoz viszonyítva.

22
Ma a hemoglobin koncentráció meghatározása automata sejtszámlálókban történik. Először a
gép elvégzi a hemolízist a megfelelő reagenssel, amely feoldja a vörösvértesteket. Így
felszabadul a hemoglobin, melynek mérése ciánmethemoglobinos eljárással történik a fent
leírt módon.

4. kép: Sejtszámláló berendezés – CELL DYN 1700

Miért is fontosak ezek a mérések? Milyen betegségek előzhetőek meg, és ismerhetőek

fel időben a vizsgálatokkal?

A vér vizsgálatának fontossága sokak számára még nem eléggé jelentős. Sok ember hiszi azt,
hogy csak a különféle bakteriális és vírusos fertőzések, a koleszterin, a vércukor és a
vérszegénység kimutatására alkalmas. Pedig ezekkel az anlízesekkel több betegség
megelőzhető, idejében felismerhető, diagnosztizálható és az alkalmazott terápia hatékonysága
is követhető. Nemcsak az káros szervezetünkre, ha egyes anyagok szintje túl magas, hanem az
is, ha túl alacsony.

A következő táblázatban bemutatom, hogy az általam mért paraméterek alacsony vagy magas
szintje mely betegségekre utal. Illetve mellékletként csatolok egy-egy vizsgálati eredményt a
referencia tertományban, az alatt és az felett minden általam vizsgált paraméternél.

23
 Vizsgált
Referencia
anyagok, Csökkent szint Emelkedett szint
tartomány(mmol/l)
vegyületek
hyponartaemia: hypernatraemia:
acidosis, dehidratáció,
Addison-kór, cardinális v.
Nátrium 135-147
hypothermia, renalis oedema,,
pneumonia, máj- stb.
cyrrosis, stb.
hypokalaemia: hyperkalaemia:
bélelzáródás, haemolysis, anuria,
Cushing- Crush-syndroma,
Kálium syndroma, 3,5-5,2 Addison-kór,
ACTH-adagolás, diabeteses ketosis,
hyperthyreosis, stb.
stb.
hypochloraemia: hyperchloraemia:
hányás, izzadás dehidratáció,
sóbevitel nélkül, hypothalamus
Klór diabeteses 98-108 sérülés,
ketosis, hypochloraemiás
hypothermia, acidosis, stb.
pneumonia, stb.
hypoglykaemia: hyperglykaemia:
szigetsejt- Cushing-
tumorok, insulin syndroma,
túladagolás, gigantizmus,
Glükóz 3,9-6,1
Dumping- acromegalia,
syndroma, pancreatitis, B1-
Addison-kór, stb. vitamin hiány,
shock, égések, stb.
hypocholesterinaemia: hypercholesterinaemia:
máj-cyrrhosis, hepatitisek, epeút
máj-necrosis, elzáródás,
Koleszterin 3,33-5,20
súlyos sepsis, nephritis,
Kwashior-kór, pancreatitis után,
anaemiák, stb. insulin hiány, stb.
polyglobulia, az anaemiák
polycythaemia, 8,7-11,2 (ffi) minden fajtája
Hemoglobin
hypophysis 7,5-10,0 (nő)*
hyperfunctio, stb.

*A hemoglobint általában g/l-ben szokás feltüntetni. A táblázatban mmol/l-ben van. A

mellékelt eredmények viszont g/l-ben. A referencia tartománya tehát: 130-170 g/l (ffi),
120-160 g/l (nő).

24