Biofizikai alapismeretek 1

Transzportfolyamatok
Dr. Tandori Júlia
tandori.julia@med.u-szeged.hu
Transzportfolyamatok 2

Transzportfolyamatok

Makro Mikro Hő Töltés

• Makro: folyadékok/gázok áramlása

• Mikro: molekulák diffúziója
• Hő: hőcsere
• Töltés: elektromos áram
Transzportfolyamatok 3

Transzportfolyamat Ami áramlik Hajtóerő

Folyadékok és gázok makroszkopikus anyag nyomáskülönbség
transzportja

Diffúzió molekulák koncentrációkülönbség

Hőcsere hő hőmérséklet-különbség
Elektromos áram ionok, elektronok elektromos
potenciálkülönbség
Transzportfolyamatok 4

Miért áramlanak a folyadékok, a gázok, a molekulák, a töltések, a hőenergia?

Az 1827-ben felfedezett Ohm-törvény szerint az alkalmazott feszültség (V) és az átfolyó

áram (I) arányos:
U=IR
Analógia:
• U = általánosított potenciálkülönbség
• I = áramlási intenzitás (I = térfogat(V)/idő(t) )
• R = áramlási tényező = a geometria és az anyag határozza meg

Az áramlást mindig a potenciálkülönbség hajtja!!

Makrotranszport
5
A makrotranszport felépítő elemei

1. Folyadék/gáz
Az áramlások felosztása:
• térben: lamináris –
turbulens
• időben: stacionárius –
időben változó
• belső súrlódás alapján:
ideális – reális
2. Csövek
• merev falú (erek)
• rugalmas falú (aorta)
3. A pumpa (nyomásgenerátor-
szív)
Makrotranszport
6
A test nyomásviszonyai

Az artériás és a vénás nyomások – a

gravitáció hatása

A hidrosztatikai nyomás arányos:

- a folyadék sűrűségével (ρ)
- a folyadékoszlop magasságával (h) a szív szintje
- Az arányossági tényező a nehézségi
gyorsulás (g)
 Makrotranszport
Kontinuitási egyenlet a folyadékok stacionárius áramlására 7

1v1 A1   2 v2 A2
ha a sűrűség (ρ) állandó, azaz összenyomhatatlan a közeg,
akkor a cső keresztmetszete és az áramlási sebesség
egymással fordítottan arányos, azaz szorzatuk állandó:

I  v1 A1  v2 A2  állandó

Összenyomhatatlan közeg stacionárius áramlása esetén az

áramcső bármely keresztmetszetén időegység alatt ugyanakkora
térfogatú közeg halad át, azaz az áramlási intenzitás (I) állandó,
nem függ az időtől.
Makrotranszport
8
Élettani példa a kontinuitási egyenletre

Az emberi test nagyvérkörének

összkeresztmetszete és a benne
kialakuló sebességviszonyok.
 Makrotranszport
9
Ideális folyadékok: a Bernoulli-törvény

v: sebesség
ρ: sűrűség
g: nehézségi
gyorsulás
h: magasság

állandó Az ideális folyadék stacionárius áramlása

során a statikus, a dinamikus és a
hidrosztatikai nyomás összege állandó.
statikus hidrosztatikai nyomás
dinamikus
 Makrotranszport
10
Élettani példa a Bernoulli-törvényre

Hademenos G J , Massoud T F Stroke 1997;28:2067-2077

Copyright © American Heart Association

Érszűkület Értágulat
(az áramlási sebesség nő, a dinamikus (az áramlási sebesség csökken, a dinamikus
nyomás emelkedik, az érfalra ható statikus nyomás csökken, az érfalra ható statikus
nyomás csökken) nyomás növekszik)
Makrotranszport
11
Laplace-törvény
Állandó falfeszülést feltételezve
• Mi hozza létre a szívben a
nyomást? 1. a sugár csökkenésével a nyomás növekszik
• A szívizom összehúzódása (a 2. a nagyobb nyomás nagyobb falvastagságot
falfeszülés) 𝑝·𝑟 kíván (bal kamra falvastagsága nagyobb)
σ=
h
Sugár (r) Falvastagság (h)
Mi történik értágulat (aneurizma) esetén?

Falfeszülés • Az érfalra ható növekvő nyomással (p) nő a

(σ) sugár (r) és csökken a falvastagság (h), ezért
a falfeszülés fokozódik, végül elpattan az ér.
Makrotranszport
Reális folyadékok: a Newton-féle súrlódási törvény 12

Két egymástól Δh távolságra lévő A felületű

folyadékréteget kiválasztunk, a fölsőt F
erővel húzzuk, ami v sebességgel elmozdul.
Mivel a rétegek között súrlódás van, az
alatta lévők is elindulnak egyre csökkenő
sebességgel.
F / A = η · Δv / Δh ,
azaz a nyírófeszültség (F/A - súrlódási
erő/felület) egyenesen arányos a
sebességeséssel (Δv / Δh - a sebesség hely F: súrlódási erő
szerinti változása, ún. sebességgradiens), η: viszkozitás
az arányossági tényező a viszkozitás (η). A
A: felület
viszkozitás függ a hőmérséklettől,
folyadékok viszkozitása a hőmérséklet Δv/ Δh: sebességesés
emelésével csökken, gázoké nő.
 Makrotranszport
13
Élettani példa: a Hagen‒Poiseuille-törvény
Egy r sugarú, L hosszúságú csőben Δp nyomáskülönbség
hatására η viszkozitású folyadék áramlik. Az áramlás I
intenzitása a Hagen‒Poiseuille-törvény szerint:
V  1 p 4 L 8
I    r R= 4
t 8  L r 

A vaszkuláris ellenállás nő a csőhosszal és a viszkozitással

és csökken az érsugárral. Az érsugár (r4) a vaszkuláris
ellenállás legfontosabb meghatározója, változtatása a
vaszkuláris ellenállás leghatásosabb szabályozó eszköze:
- vazokonstrikció (pl. hűtés) vagy érelmeszesedés esetén
a sugár feleződése az intenzitást tizenhatodára
csökkenti!
- Ha több tápanyag kell: vazodilatáció (vagy pl. fűtés)
Makrotranszport
14
Lamináris és turbulens áramlás
Ha ábrázoljuk az intenzitást a
nyomásesés függvényében, akkor
látható, hogy van egy kritikus
sebességhez tartozó töréspont, ahol az
addig párhuzamos áramvonalakkal
jellemezhető lamináris áramlás
átalakul rendezetlen, örvényes
turbulens áramlássá
Az (a) ábrán lamináris, a (b) ábrán turbulens az
áramlás. A lamináris áramlás egymással
párhuzamos, a turbulens egymást keresztező,
összevissza mozgást jelent.

A kritikus sebesség (vcrit) a Reynolds

számtól (Re), a viszkozitástól (η), a
sűrűségtől (ρ) és a cső sugarától (r)
függ.
Makrotranszport
Élettani példák
Élettani (természetes): a kritikus sebesség
az ér sugarának növekedésekor csökken,
tehát a nagy keresztmetszetű aortában
kisebb a kritikus sebesség, így nagyobb
valószínűséggel alakul ki turbulencia.
Egyéb előfordulások: billentyűk, érszűkület,
érelágazódások, aneurizmák, gégefő,
hörgőszűkület
15
Jelentősége:
1. A turbulens áramlás zajt kelt, ezt a
vérnyomásmérés során használjuk fel. A
felsőkar elszorítása után (véráramlás
megszűnik) csökkentve a nyomást a
mandzsettában turbulens véráramlás indul meg,
amit fonendoszkóppal hallhatunk.
2. A kapillárisokban a vörösvértestek
dugószerűen deformálódnak, mivel a
kapillárisok átmérője ~7 μm, a vörösvértesteké
pedig ~8 μm. Közöttük a vérplazma turbulensen
áramlik, ami segít a gáz- és anyagcserében.
Mikrotranszport
16
Diffúzió: Fick I. törvénye
dn c( x , t )
J  D 
dt x Az arányossági tényező a D
diffúziós állandó.

Az egységnyi felületen átáramlott A diffúziós állandó (D) függ:

anyag mennyisége időegység alatt (a
diffúzió áramsűrűsége, J) egyenesen
arányos a koncentráció gradiensével (a
koncentráció hely szerinti
változásával). Nagy
koncentrációkülönbség → nagy
áramsűrűség.
- a közeg hőmérsékletétől
(Brown mozgás)
- a közeg viszkozitásától
- a molekula tömegétől
- a molekula geometriájától
(gömb alak könnyebben mozog,
mint a pálcika)
Mikrotranszport
Élettani példa Fick II. törvényének következményére 17

A diffúzió idő- és helyfüggését leíró Fick II. Pl.:

törvényének következménye azt mondja ki, Membránban: D  10-9 m2s-1; x = 50 µm
hogy a diffúzióval megtett távolság az idő =510-5 m;
és a diffúziós állandó négyzetgyökével
arányos:
t
5 10  m
5 2 2

25 10 10
s  0,6 s
9
m 2
4 10
x(t )  2  D  t 4 10 9
s
Testben (pl. láb): D  10-9 m2s-1; x = 1 m; t
• D = diffúziós állandó = 7.9 év
• x = távolság
Kis távolságban (sejtmembránokon át) nagy
• t = idő hatékonyság, nagy távolságokban
makrotranszport kell!
Mikrotranszport
A membránon keresztüli transzportfolyamatok 18
összehasonlítása

Az összehasonlítás Passzív diffúzió Facilitált diffúzió Aktív transzport

szempontja

Transzportált anyagok Lipidoldékony, kis Ionok, poláros A legkülönfélébb anyagok

molekulatö-megű anyagok (ionok, poláros és apoláros
anyagok molekulák, fehérjék, stb.

Mediátor/közvetítő Membrán lipidek Ionoforok, proteinek Membrán proteinek

(permeázok)

Az áramlás iránya A koncentráció A koncentráció A koncentráció gradiens

gradiens irányába. gradiens irányába. ellenébe is.

Energiaszükséglet Nincs Nincs, esetleg Közvetlen kapcsolat,

közvetett. ATP felhasználás.
Specificitás Nincs Jelentős Jelentős
Specifikus inhibíció/gátlás Nincs Lehetséges Lehetséges
Mikrotranszport
Ozmózis (hidrosztatikai nyomáson alapuló definició) 19

Semleges részecskék membránegyensúlya

féligáteresztő membránon keresztül
Féligáteresztő membránnal (adott móltömeg felett
nem enged át) elválasztott térrészekbe koncentrált
oldatot (pl. tömény cukoroldat) és oldószert (pl. víz)
öntünk. Az egyensúly kialakulásához a víz (oldószer)
membránon átlépése vezet, ami addig tart, amíg az
emelkedő folyadékszint hidrosztatikai nyomása
egyenlő nem lesz az ozmózisnyomással:

pozm = phidrosztat = h·ρ·g,

ahol ρ: sűrűség, g: grav. áll., h: vízoszlop magassága

Ezen alapul az ozmózisnyomás direkt statikus mérése.
Mikrotranszport
Ozmózis (van’t Hoff-törvényen alapuló definició) 20

van’t Hoff-törvény (híg oldatokra): Az ozmotikus nyomás a tengervíz és a

pozm = R·T·c, desztillált víz között 2,6 MPa  260 m
magas vízoszlop alakulna ki! (A
ahol R: univerzális gázállandó, T: hőmérséklet, hajótöröttek ezért halnak szomjan, ha
c: koncentráció isznak a tengervízből.)

Többkomponensű rendszerekre p = RTci, azaz a

komponensek koncentrációiból kiszámítható az
ozmotikus nyomás.
Ezen alapul az indirekt ozmózisnyomás mérés.
Mikrotranszport
Élettani példák az ozmózisra
Élettani jelentősége:
- gyökerek vízfelvétele, gyökérnyomás,
keserűsós (MgSO4) borogatás, hashajtók
- izotóniás oldat: 0,9% NaCl
- hipotóniás oldat: kisebb ozmotikus nyomás
(víz), hemolízis - a vörösvértestek kipukkadnak
(A mosóvízben hagyott gyümölcsök héja
megreped.)
- hipertóniás oldat: nagyobb ozmotikus nyomás
(cukor), plazmolízis – a sejtek
összezsugorodnak (A tömény cukoroldatba tett
gyümölcs összezsugorodik.)
- dialízis, hemodialízis: féligáteresztő hártyán
a vérből a káros anyagok kidiffundálnak
21
Starling-effektus: a vérplazma és a
szövetek közötti folyadék hidrosztatikai és
a fehérjék (albumin, globulinok,
fibrinogének) koncentrációjától függő
ozmotikus nyomása szabályozza a
szervezet vízháztartását. Egészséges
szervezetben a kapillárisok artériás végén
ugyanannyi víz távozik az erekből, mint
amennyi visszaszívódik a vénás végen.
Probléma esetén ödéma keletkezik.
KÖSZÖNÖM A FIGYELMET! 22