Érettségi.

com a tudástár

A felvilágosodás
erettsegi.com/tetelek/tortenelem/a-felvilagosodas-18-szazad

A felvilágosodás eszmerendszere

„Sapere aude! – Merj gondolkodni!”

A felvilágosodás a 18. század meghatározó korszelleme, eszmerendszere volt, ami

Franciaországban terjedt el, később az egész kontinensen kiteljesedett. Az európai filozófia
történetében ez a vallási kötöttségektől mentes gondolkodás hosszú történeti fejlődés
eredménye. Az új világszemlélet új gondolkodói magatartást is eredményezett: a józan
emberi ész szabadságát, az évszázados tekintélyelvek kötöttségével szemben a
gondolkodás merészségét.

A felvilágosodás eszmerendszerének egyik forrása az angol filozófia volt. Az angol Bacon,

Locke és David Hume dolgozták ki az ún. empirikus ismeretelméleti módszert, felfogást.
Szerintük a világ tudományos megismerése az érzéki tapasztalaton nyugszik. A tudós
feladata a tapasztalati adatok ésszerű feldolgozása, az igazság próbaköve pedig kísérlet. Az
empirizmus szerint az ismereteink végső forrása a tapasztalat, az érzékelés. Módszere az
indukció: az egyes adatokból a tudományos általánosításhoz való eljutás. A valóság
megismerésének az útja szemben áll a vallásos kinyilatkoztatáson alapuló hittel.

1/2
A felvilágosodás egy másik kiindulópontja a racionalizmus. Az újkori racionalizmus
alapelveit a francia Descartes dolgozta ki az Értekezés a módszerről c. tanulmányában.
Descartes a matematikát tartotta a legtökéletesebb tudománynak. Úgy gondolta, hogy
minden más tudományt a matematika mintájára kell felépíteni. Azt hirdette, hogy az értelem,
a ráció ismereteink végső forrása. Ismeretelméletének kiinduló tétele volt: „Gondolkodom,
tehát vagyok!” (Cogito, ergo sum). Az empirikus indukcióval szemben Descartes-nál a
dedukciónak van kiemelt jelentősége (dedukció: az általánostól kell eljutni az egyes, az
egyedi megismeréshez).

A józan ész világosságát szembe állították a középkori vallásos gondolkodás sötétségével.

A felvilágosodás gondolkodói az emberi ész ítélőszéke elé állítottak mindent, s ami
ésszerűtlennek bizonyult az elvetették. Mindenek előtt elvetették a vallásos dogmákat,
hittételeket és babonás hiedelmeket, mégsem lettek vallástalanok. Kidolgozták az ún.
deista felfogást. A deizmus értelmében isten teremtette a világot, de tovább nem avatkozik
be annak a működésébe. Ebből adódóan nincsen szükség egyházra.

A felvilágosítók különös hangsúlyt helyeztek a szabadság, az egyenlőség, a testvériség

demokratikus értékeire, eszményeire, hittek ezeknek a célkitűzéseknek a megvalósításában.
Ezek az új eszmék elvezettek a francia forradalomhoz.

Enciklopédia
A francia tudósok, gondolkodók, művészek csoportja egy nagy szellemi vállalkozás, az
Enciklopédia körül kovácsolódott egységes eszmei mozgalommá. A mű alcíme: A
tudományok, a művészetek és a mesterségek értelmező szótára.

Az Enciklopédia 1751 és 1772 között 28 kötetben jelent meg, majd 1777-ben ehhez járult
még 5 kötet függelék és 2 ábrakötet. A kiadványt Denis Diderot szerkesztette. A
szerkesztők tekintélye és a vállalkozás tudományos rangja kitűnő francia és külföldi
munkatársak seregét gyűjtötte össze. Ez a hatalmas munka a 18. század legmodernebb
ismeretanyagát foglalta magába, s így lett az új világnézet tudományos megalapozójává.
Megjelenésének évében nagy viták központjába került.

2/2