A felvilágosodás és az Emberi és polgári jogok nyilatkozata

Megjelenése
A felvilágosodás a 18. század meghatározó korszelleme, eszmerendszere volt, ami Franciaországban
terjedt el, később az egész európai kontinensen kiteljesedett. Az új világszemlélet új gondolkodói
magatartást is eredményezett: a józan emberi ész szabadságát, az évszázados tekintélyelvek
kötöttségével szemben a gondolkodás merészségét.

A felvilágosodás különös hangsúlyt helyezett a szabadság, az egyenlőség, a testvériség demokratikus

értékeire, eszményeire, hittek ezeknek a célkitűzéseknek a megvalósításában. Ezek az új eszmék
vezettek el a francia forradalomhoz.

Különböző gondolatok
Empirizmus
A felvilágosodás eszmerendszerének egyik forrása az angol filozófia volt. Az angol Bacon, Locke és
David Hume dolgozták ki az empirikus felfogást. Szerintük a világ tudományos megismerése az érzéki
tapasztalaton nyugszik. Az empirizmus szerint az ismereteink végső forrása a tapasztalat, az érzékelés.
Módszere az indukció: az egyes adatokból a tudományos általánosításhoz való eljutás.

Racionalizmus
A felvilágosodás egy másik kiindulópontja a racionalizmus. Az újkori racionalizmus alapelveit a francia
Descartes dolgozta ki. Descartes a matematikát tartotta a legtökéletesebb tudománynak. Úgy
gondolta, hogy minden más tudományt a matematika mintájára kell felépíteni. Azt hirdette, hogy az
értelem, a ráció ismereteink végső forrása. Ismeretelméletének kiinduló tétele volt: „Gondolkodom,
tehát vagyok!” (Cogito, ergo sum). Az empirikus indukcióval szemben Descartes-nál a dedukciónak
van kiemelt jelentősége (dedukció: az általánostól kell eljutni az egyes, az egyedi megismeréshez).

Francia felvilágosodás
A francia gondolkodók többsége abból indult ki, hogy a szabadság az ember természettől kapott joga.

Montesquieu híve volt annak, hogy a hatalmat a nép választott képviselők útján ellenőrizze. Azt
azonban elfogadta, hogy a képviselőket csak azok válasszák, akik egy meghatározott vagyonnal
rendelkeznek (cenzusos rendszer). A zsarnokság, az egyeduralom elkerülésének alapvető feltételét a
hatalmi ágak megosztásában látta. Felfogása szerint a három hatalmi ág (törvényhozó, végrehajtó és
bírói hatalom) egymástól való függetlensége lehetővé teszi, hogy a hatalmi ágak egymást ellenőrizzék,
s kölcsönösen megakadályozzák a hatalommal való visszaélést.

Rousseau elvetette a képviseleti rendszert, mivel az nem teszi lehetővé a néphatalom

(népszuverenitás) érvényesülését. Felfogása szerint a népnek közvetlenül kell részt vennie a
döntésekben. A hatalmi ágakat nem választotta szét, mert a hatalom nem szorul ellenőrzésre. Sőt a
többségi akaratnak – amit a közjóval azonosított – az egyén szabadságát is alá kell rendelni. Rousseau
a magántulajdonra vezette vissza az emberi társadalom bajainak jelentős részét. Az őskort, „a
vademberek” életét az emberiség boldog korszakának tartotta, mivel felfogása szerint e korban sem
vagyoni, sem társadalmi különbségek nem léteztek.

Istenről alkotott képe

A józan ész világosságát szembe állították a középkori vallásos gondolkodás sötétségével. A
felvilágosodás gondolkodói az emberi ész ítélőszéke elé állítottak mindent, s ami ésszerűtlennek
bizonyult az elvetették. Mindenek előtt elvetették a vallásos dogmákat, hittételeket és babonás
hiedelmeket, mégsem lettek vallástalanok. Kidolgozták az ún. deista felfogást. A deizmus értelmében
isten teremtette a világot, de tovább nem avatkozik be annak a működésébe. Ebből adódóan nincsen
szükség egyházra.

Emberi és polgári jogok nyilatkozata

A 17 cikkelyből álló Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatát 1789-ben fogadta el az alkotmányozó
nemzetgyűlés Franciaországban, az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat mintájára. A nyilatkozat első
változatát La Fayette fogalmazta meg. A Nyilatkozat kimondja, hogy minden polgárnak biztosítani kell
a szabadság, a tulajdon, a biztonság s az elnyomással szemben való ellenállás jogát. Kimondta a
jogegyenlőséget, a közteherviselést, hogy mindenki szabadnak születik, és hogy ez által a
magántulajdon szent, a bírósági kivizsgálatra való jog és az ártatlanság vélelme mindenkit megillet.
Szintén fontos eleme volt a vallásszabadság.

A nyilatkozatnak köszönhetően született meg a köztársaság Franciaországban, ahol Népfelség elve

alapján a közakaratot közvetve vagy közvetlenül, választott képviselők útján gyakorolták, akiket viszont
számon lehetett kérni. A három hatalmi ágat szétválasztotta, akik ellenőrizni tudták egymást.

A nyilatkozat fontosságát az is bizonyítja, hogy máig a modern demokrácia alapja, pl a legtöbb

alkotmány ezen alapszik, és ez az ENSZ alapokmánya.