Felvilá gosodá s

XVII. századi Angliában új eszmeáramlat jelent meg, a felvilágosodás. Ez a XVIII. századi

Franciaországban teljesedett ki, majd az egész országban elterjedt. Az új eszme képviselői a newtoni
rendszer alapján megismerhetőnek és kiszámíthatónak vélték a világot, amelyet a természet
törvényei határoznak meg. A korábbi világképet elavultnak tekintették, s az élet minden területét
átvizsgálták, újragondolták a józanész alapján. Azt az elképzelést, hogy a megismerés kizárólagos
forrása a józanész, a logika, racionalizmusnak nevezzük. A világot megváltoztathatónak tekintették,
szinte vallásos meggyőződéssel akarták megváltoztatni. Úgy vélték, a változások kulcsa az ember, akit
neveléssel, felvilágosítással lehet arra készíteni, hogy egy jobb világot, igazságosabb társadalmat
alakítson ki. Megkérdőjelezhetetlen alapelvek kerültek az emberek gondolkodásába: például a
fejlődés jelenléte és fontossága. Meghirdették a fanatizmus helyett a vallási türelmet (toleranciát), a
tekintély uralma és a zsarnokság helyett a szabadságot. A felvilágosodás korszelleme szinte divattá
vált, a XVIII. században, a művelt Európában. A főúri és polgári szalonok, társaságok tagjai egyaránt
híveivé szegődtek. Az új eszmeáramlat felvilágosító szelleme és a növekvő közösség keltette piac
hívta életre az emberi tudást összefoglaló, lexikonokat, enciklopédiákat. A francia felvilágosodás
szemléletét máig őrző hatalmas összefoglaló munka az Enciklopédia, ami XVIII. század közepén jutott
napvilágra.

A francia gondolkodók az angol államelméletből és a példának tekintett angol alkotmányos

monarchia rendszeréből indultak ki. Montesquieu kívánatosnak tartotta, hogy a hatalmat a nép
ellenőrizze, választott képviselők útján. Elfogadta, hogy a képviselőket csak azok válasszák, akiknek
vagyonuk van, ez volt a cenzusos rendszer. Locke elmélet továbbfejlesztve Montesquieu kidolgozta a
hatalmi ágak megosztásának elméletét. Felfogása szerint a háromhatalmi ág legyen egymástól
független. Ez lehetővé teszi, hogy a hatalmi ágak egymást ellenőrizzék, és kölcsönösen
megakadályozzák a hatalommal való visszaélést.

Rousseau elvetette a képviseleti rendszert, mivel felfogása szerint a nép hatalmának

(népszuverenitásnak) közvetlenül kell érvényesülnie (közvetlen képviselet). Ez úgy valósulhat meg, ha
kisebb közösségek határozzák meg a döntéseket és ellenőrzik a hatalmat. Rousseau nem választotta
szét a hatalmi ágakat, hiszen a hatalom nem szorul intézményes ellenőrzésre. Többségi vélemények
szerint az egyén szabadságát is alá kell rendelni. Rousseau a magántulajdonhoz vezette vissza a
társadalom bajait. Gondolatai, hogy már az első megvalósítási kísérletek után diktatúrákhoz vezetek a
francia forradalom idején.

A felvilágosodás képviselői harcot indítottak a régi értékek, világ ellen. Kevesen tagadták Isten létét,
de úgy gondolták, hogy Isten megteremtette a világot, de nem irányítja a működését és az emberek
életét. Ezt a szemléletet deizmusnak nevezzük. Az egyház egyik kritikusa Voltaire volt, de ő nem
tagadta Isten létét. Sőt szükségesnek tartotta a vallást.

A merkantilizmust a korszakban a fiziokrata tanok váltották fel. Az elmélet kidolgozói, Quesnay és

Turgot a felvilágosodás elméletét ültették át a gazdaságra: a természetes, az állam által nem
befolyásolt, vagyis szabad gazdasági fejlődést tekintették követendőnek. Az állam feladata csak a
tulajdon és a szabadságának biztosítása, a legjobb szervező a verseny. Az iparosodott Angliában élő
Adam Smith az ipar és a kereskedelem jelentőségét felismerte. Smith szerint kizárólag a munka
teremt értéket. A szabad verseny körülményei között az egyéni érdek a gazdasági fejlődés motorja.