OH-MIR03TB Teljes

205mm 7 205mm
Raktári szám: OH-MIR03TB

ISBN 978-963-328-461-2
NAT
2020
Hétszínvirág
3
tankönyv
Hétszínvirág – olvasókönyv
285mm
Tankönyv 205x285mm 7mm gerinc

OH-MIR03TB-MB Hétszínvirág tankönyv-munkafüzet 3.indd 1 2022. 02. 14. 13:13
Hétszínvirág
olvasókönyv 3.
tankönyv
Oktatási Hivatal
OH_MIR03TB_hetszin_atdolg_2023.indd 1 2023. 03. 27. 14:57:32

A kiadvány 2023. március 22-től 2027. augusztus 31-ig tankönyvi engedélyt kapott
a TKV/583-7/2023. számú határozattal.
A tankönyv megfelel a Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról szóló

110/2012. (VI. 4.) Korm. rendelet alapján készült, 2020. 01. 31. után kiadott, 1–4. évfolyam magyar nyelv
és irodalom tantárgy kerettantervének.
A tankönyvvé nyilvánítási eljárásban kirendelt szakértő: Kadosa Lászlóné

Kerettantervi szakértő: Fukkné Fukász Enikő
Tananyagfejlesztő: Kóródi Bence
Lektor: Major Enikő
Alkotószerkesztő: Fülöp Mária
Illusztrációk: Marczali Ágnes, Molnár Péter

Kottagrafika: Énekes Katalin
Fotók: ©Shutterstock képügynökség, Nasa, Fortepan, CULTiRiS, MTVA
Borítóillusztráció: Marczali Ágnes
Tipográfia: Széll Ildikó
© Oktatási Hivatal, 2021
ISBN 978-963-328-461-2
Oktatási Hivatal • 1055 Budapest, Szalay utca 10–14.

Telefon: (+36-1) 374-2100 • E-mail: tankonyv@oh.gov.hu
A kiadásért felel: Brassói Sándor elnök

Raktári szám: OH-MIR03TB
Tankönyvkiadási osztályvezető: Horváth Zoltán Ákos
Műszaki szerkesztő: Széll Ildikó
Grafikai szerkesztő: Slezák Ilona
Nyomdai előkészítés: Névery Orsolya
Terjedelem: 18,54 (A/5) ív • A könyv tömege: 380 gramm • 1., javított kiadás, 2023
A könyvben felhasználtuk Burai Lászlóné – dr. Faragó Attiláné: Hétszínvirág olvasókönyv 3.

tankönyv a 3. évfolyam számára című művét. Raktári szám: AP–030123/1
Ez a tankönyv a Széchenyi 2020 Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program EFOP-3.2.2-

VEKOP-15-2016-00001. számú, „A köznevelés tartalmi szabályozóinak megfelelő tankönyvek,
taneszközök fejlesztése és digitális tartalomfejlesztés” című projektje keretében készült.
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társ-
finanszírozásával valósult meg.
Gyártás: Könyvtárellátó Nonprofit Kft.
Nyomta és kötötte:
Felelős vezető:
A nyomdai megrendelés törzsszáma:
Európai Szociális
Alap

Kedves Gyerekek!
Szeretettel köszöntünk benneteket a harmadik osztályban. Nagyon örülünk, hogy
a Hétszínvirág olvasókönyvből tanultok, melynek hét fejezete sok érdekes olvasnivalót
kínál számotokra.
Vajon milyen témákat rejt a könyv? Lapozzatok a következő oldalra, ahol a fejezetek
nyitóképeit láthatjátok! Mit sugallnak a képek?
Miután felsoroltátok ötleteiteket, keressétek meg az olvasókönyv végén a tartalom-
jegyzéket! Ebből kiderül, hogy mi mindent tartalmaznak az egyes fejezetek. A vastag
betűvel jelölt szövegeket mindenképpen olvassátok el! A többi olvasmány is sok
érdekességet tartalmaz. Ezekből is válogathattok.
Az alábbi jelek a könnyebb tájékozódást segítik.
Fürkésző Hallottad-e?
Illemtanoda Könyvajánló
Minden szöveget a megismerése előtt tekintsetek át! Következtessetek a szöveg

céljára: vajon miért olvassátok?
Következtessetek a tartalomra! Miről is fog szólni a szöveg? Figyeljétek meg

az illusztrációt is! Idézzétek fel a témával kapcsolatos előzetes ismereteiteket,
élményeiteket!
A szöveg megismerése után oldjátok meg a kapcsolódó feladatokat, melyek

a jobb megértést segítik! Ezeket elvégezhetitek közösen, párokban vagy cso-
portokban is.
Óra végén mindig gondoljátok át, mit tanultatok!
Tartalmas, szép olvasmányélményeket kívánunk!

Miről olvasunk 3. osztályban?
Ha élet zengi be az iskolát Hol volt, hol nem volt
A szeretet – az élet Határtalan hazában Varázslatos természet
Magyarok, akikre büszkék Népszokások, jeles napok,

vagyunk magyar ünnepek

HA ÉLET ZENGI BE AZ ISKOLÁT
„Szilvaszedés… Szőlő-szüret!
Kigyúltak a pásztortüzek.
Nyit a Tudás Kapuja:
kezdődik az iskola!”
Tamkó Sirató Károly

1. Nézzétek meg az oldalt, utána beszéljétek meg!
• Honnan lehet tudni, hogy verseket fogtok olvasni?
• Melyik évszakra következtettek a rajzból?

2. Tekintsétek át a versek szövegét!
• Mely szavakra emlékeztek?
• Melyik évszakról szólnak a versek? Indokoljátok meg a választ!
Valami készül
Elszállt a fecske, és a szellő is
üres a fészke, be-beáll szélnek,
de mintha most is fákon a lombok
itt ficserészne, remegnek, félnek.
úgy kél a nap, és Valami titkon,
úgy jön az este, valami készül:
mintha még nálunk itt-ott a dombon
volna a fecske. már egy-egy csősz ül:
Még egyelőre
minden a régi, Nézd csak a tájat,
bár a szúnyog már de szépen őszül.
bőrét nem félti, Kányádi Sándor
Ősz
l
ge kezekke
für
tépve
c s ak
pve
Té
Lombot az ágról
Tejf sorra
e hér leszed.
kö d b
ő l ke l v
Es
e k i r e g ge l
te
lig
at
Al
ja
zú
t
m
gó
ár bú
,
a ter gó
mé sz
sze e le
tet kk
. el
Verbőczy Antal
3. Miért olvasunk ilyen szövegeket? Hogyan olvassuk őket?

Pillantás a múltba

Az ópusztaszeri régi iskolában jártunk
Tanyasi iskola épülete A tanterem berendezése
Tanszerek: kalamáris (tintatartó), palatábla, fa tolltartó, fagolyós számoló
1. Hasonlítsd össze a fényképek és saját tapasztalataid alapján:

• a régi iskolát a te iskoláddal (nagysága, kinézete, udvara);
• a tantermet a tiéddel (berendezése, szemléltetőeszközök);
• a régen használt taneszközöket a maiakkal!
2. Indokoljátok meg, vajon miért jártak szívesen a gyerekek régen iskolába! Ti miért szere-
titek vagy nem szeretitek az iskolát?

Iskola az éteren át
Érdekes oktatási forma alakult ki

Ausztráliában. Azok a gyerekek, akik-
nek a lakhelye közelében nincs iskola,
másképp tanulnak, mint ti. Nem egé-
szen úgy, mint az európai gyerekek, de
rendszeresen, tanítók irányítása mel-
lett. Az iskolába járás képletes, mert az
iskolapad otthon, a lakásban van, eset-
leg valamelyik másik családban, aho-
vá két-három hasonló korú gyerek ül le
tanulni. A tanítók a központban tartják
az órákat, de hangjuk 600-800 kilomé-
ternyire elhallik a rádió segítségével.
A tanítási év februártól decemberig tart.
Ausztráliai kislány
Messze, mégis együtt vannak taní-

tók, tanulók. Olyan ez a tanítás, mint
egy különleges stúdiófelvétel. A falon
nagy térkép, gombostűvel megjelölve
minden hely, ahol iskolás gyerekek van-
nak. A légkör rendkívül családias, a ta-
nítók név szerint szólítanak mindenkit.
Karácsony előtt ugyanis ünnepséget
rendeznek a központban, s itt alkalmuk
van személyesen találkozni. Ez gyakran
nagyon szoros kapcsolatot teremt az
oktatók és a gyerekek között.
Az ismereteket rádiósiskolán szerzet-
tek közül már sokan eljutottak középis-
kolába, sőt egyetemre is.
A rádiósiskola 50. évfordulóján Szemes Piroska
Hallottad-e, hogy a „légi iskola” az 1940-es években alakult ki, s a mai napig működik
a farmok egymástól való nagy távolsága miatt? Mintegy tizenhat ilyen iskola létezik, ezek
tanterve megegyezik a nagyvárosi közösségi iskolákéval. A speciális rádión üzeneteket
küldhetnek és fogadhatnak a tanárok és a diákok is. A központból a tanár interaktív tábla
segítségével adja le a tananyagot, odafigyelve a gyerekek különböző képességeire. Ők
pedig webkamerán és mikrofonon keresztül vesznek részt az oktatásban. Így még tanu-
lótársaikkal is tarthatják a kapcsolatot.

}
V•©l¡e©m% ¨m³i³n¡d³i¡g® t¯ö…}t¡é©n©i©k% ¨v}a©l¡a©m©i%

( rë©s~z©l¡e©t% )
H©a% ¨m©i³h©o~z©z©á©n©k% ¨vê³n¡d¡é©g® ¨j¯ö}n%, a©k©k«o~r~ a©n©y®u©k¡á©m% ¨f¡e©k¡e¡t¡é¡t% ¨f©õ~z%, é©s ¨b±¡c©sµu³k³j¯a%
a% ¨m©i% ¨s~z©o~b~á©n©k% a©j©t¡a©j«á©t%, ¨m¡e¯r~t% o~d¡a% ¨j¯o~b~b~ ¨b±% ¨“% ¨n¡é³z³n³i%.
Dê% ¨s«a³j©n«o~s a% t¡a³n³í³t«ó´ ¨n¡é³n³i% e³l«õr±% ¨m¡e«g³ü³z¡e³n³t¡e% a³n©y³u³k¡á³m³n¡a³k%, ¨h«o´g®y® ¨n¡e%
t¡e³k³i³n³t³sµ ü³k% õ~t% ¨v±³n¡d¡é³g³n¡e³k%, ¨m¡e¢rµt% c s²a³k% a% c s²a³l¡á¡d¡d¡a³l% ¨s²z¡e¢r±³t³n¡e%
¨m¡e¡g³i³s m¡e¢r£k¡e¡d³n³i%.E©z¡é¢rµt% a³n©y³u³k«á¢m% ¨l¡e³m¢o²s t¡a% a©z% a©j¢t¡ó£k«a«t%, é©s e lˆ£a³k³t«a% a%
¨k«a³b~á³t«o~k«a³t% ¨m¡e«g® a% c³i³p«õ~k¡e³t% a³z% e³l«õ~s~z«o~b~á³b~ó~l%.A©p©u©k«á©m% ¨m¡e«gˆ£a«g«a©s²z³t«o£t%t«a%
a% ¨f³o~t¡e©l% ¨l«á©b~á³t%, é©s ¨bê«c©s«a³v~aˆ~t% ¨m¡é«g® ¨k¡é³t% v~i³l³l¡a³n©y¡é¡g«õ~t% a% c©s©i©l©l¡áˆ~b~a%. A% B�or£i%
¨l¡e©s²z¡e«d©t¡e% a% ¨s²z©í©n¡é©s²z©k¡é©p¡e©k¡e³t% a% ¨f¡a©lˆ~ó~l%, é©n% ¨p¡e«d³i«g® ¨k³i©v~i³†¡e³m% a%
¨v~a«d«‘©s²z©t¡e©n©§é©i©m¡e©t% a©z% eˆ~k¡é©l©yˆè%.
A³m³i³k«or~ ¨m«áˆ~ o~l%yâ³n% rè³n«d% ¨v~o~l³t%, a³m³i³l%’³n% ¨n¡e³m% ¨s²z«o~k«o~†% ¨l¡e©n³n©i%, a³k³k«or~
a% PŸa«c³sï³t«a«c³sï³t% ï³s á³t³k³ü³l«d³t³ü³k% a% ¨s²z«o~m³s²z¡é«d³b~a%, ¨m¡eˆ~t% õ~ ¨n¡e³m% t³u«d³h«a³t³j«a%,
¨h«o´g®y® a% t«a³n³í³t«ó~ ¨n¡é³n³i% ¨n¡e³m% ¨vê³n«d¡é«g®, é³s ¨l¡e³h¡e³t%, ¨h«o´g®y® ¨m¡e«gˆ~á«g³j«a% a% c³i³p«õ~¦é³t%,
a³h«o´g®y® a% ¨vê³n«d¡é«‘³k³n¡e³k% ¨s²z«o~k³t«a%.
A% t«a³n³í³t«ó~ ¨n¡é³n³i% c³s«a³k% ¨f¡é³l% ór²á³i«g® ¨v£o£l³t% ¨n«á³l³u³n³k%, ¨m¡é«g³i³s ¨j«ó£l%
¨m¡e«g i³s m¡eˆ²k¡e«d¡e³†% a% c³s«a³l¡á«d«d«a³l%. K«ö²z³bê³n% ¨m¡e«¥éˆ²k¡e³z³t¡e³k% a% B²a³n«d³i% ¨b~á«c³s©i¡é³k%
Éˆ~dˆ~õ~l%, a³z% a³l«a³†³u³n³k% ¨l«a³k«ó~k% ¨f¡e³l³k³i«a³b~á³l³t«a³k%, ¨h«o´g®y® ¨l¡e«g³uˆ~u³l³t«a³k% a%
‘³s²z³t¡e³n³§é³k% a³z% eˆ²k¡é³l³yˆ²õ²l%. A% ¨s²z«o²m³s²z¡é«d³b~ó²l% ¨h«a³z«a³z«a³v£aˆ£t«á³k% a%
P °a«c³s©i³t«a«c³sï³t%, ¨m¡eˆ²t% ¨n¡e³m% t³u«d³t«a%, ¨h«o´g®y® a³z% õ~ ¨k«o~n³y³h«á³j³u³k³b£a³n% ï³s
¨s²z«o~b~a³t³i³s²z³t«á³n«a³k% ¨k¡e³l³l% ¨l¡e³n³n³i%.
Dê% é³n% ¨n¡e³m% ï³s ¨b~á³n³t«a³m%, ¨m¡eˆ²t% ¨í«g³y^ a% t«a³n³í³t«ó~ ¨n¡é³n³i% ¨l¡e«g«a³l«á³b~b~
¨l«á³t³h¡a³†«a%, ¨h«o´g®y® ¨m³i% ï³†³h«oń% ï³s e³l¡é«g^ e³l¡e³vê³n¡e³k% ¨s²z«o´k³t³u³n³k% ¨l¡e³n³n³i%.
J«a©n©i©k³o}v}s~z©k©y® É v°a%
1. Mutasd be mozdulatokkal valamelyik családtag készülődését! Aki ráismer, olvassa fel a

mozdulatokhoz tartozó mondatot!
2. Soroljátok fel, mi zavarta meg a családlátogatást!
3. Vitassátok meg, mit gondolhatott a tanító néni a családról!

Programajánló az olvasás világnapjára
TARTS VELÜNK
AZ OLVASÁS ÜNNEPÉN!
Szeretettel meghívunk szeptember 18-án
8 és 18 óra között
az OLVASÁS VILÁGNAPJA alkalmából
tartandó rendezvényünkre.
OLVASÓSAROK KEDVEZM
ÉNYES
MEGZENÉSÍTETT VERSEK HALLGATÁSA KÖNYVV
ÁSÁR
DEDIKÁLÁS
KÉZMŰVES FOGLALKOZÁS
Saját mese írása és...
JÁTSZÓHÁZ
FILMVETÍTÉS
s,
s ingyene
A belépé önyvvel!
gy k
kilépés e
Várjuk az olvasni szerető gyerekek, csoportok, osztályok jelentkezésést!

Bővebb információ az iskola könyvtárában!
Hallottad-e, hogy 1965. november 17-én az UNESCO szeptember 8-át nevezte ki az olva-
sás nemzetközi napjává? Céljuk, hogy felhívják az írás-olvasás fontosságára az emberek
figyelmét, hiszen ez a tanulás alapja. 1966 óta minden évben világszerte ünneplik.
1. Vitassátok meg, mely programokon vennétek részt szívesen! Indokoljátok meg válasz-
tásaitokat!
10

HOL VOLT, HOL NEM VOLT
Volt egyszer, hol nem volt,

Még annál is messzebb volt,
Árkon innen, bokron túl,
Erdőn, mezőn s azon túl,
Még az Óperenciás-tengeren is túl,
Ahol az a kurta farkú malac túr,
Volt egyszer, hol nem volt,
Na, mi volt?
népi mondóka
11

1. Mi kapcsolja össze a következő három szöveget? Figyeld meg!
A róka meg a daru vendégsége

Találkozik a róka a daruval, s kérdi:

– Hol jártál, daru koma?
– A tónál voltam, hogy élelmet keressek, halat fogjak magamnak. Hát te, róka koma,
merre jártál?
– Én is voltam vadászni, a faluban tyúkászni. De tudod, hogy az ételről mi jutott
eszembe? Rendezzünk egy jó vendégséget!
– Jól van, róka koma, kinél rendezzük?
– Előbb nálam, azután pedig nálad. Holnap délben gyere hozzám ebédre!
– Megyek, de nekem hosszú nyakú edényben add az ételt, mert én a csőrömmel
tányérból nem tudok enni.
Szerzett a róka másnapra egy kövér tyúkot, és sütni-főzni kezdte. Az ételt azonban
úgy osztotta el, hogy a jó falatok mind a tányérba kerültek, a hosszú nyakú edénybe
pedig csak egy kis gyenge maradék jutott.
Látta a daru, hogy kinek milyen az étele, de semmit sem szólt, hanem ebéd után
ő is meghívta a rókát.
– Na, róka koma, holnap délben te gyere hozzám ebédre!
– Megyek, de nekem tányérban add az ételt, mert én a szájammal a hosszú nyakú
edényből enni nem tudok.
Szerzett a daru másnapra egy szép halat, és sütni-főzni kezdett. Az ételt azonban
úgy osztotta el, hogy a jó falatok mind a hosszú nyakú edénybe kerültek, a tányérba
pedig csak egy kis gyenge maradék jutott.
Látta a róka, hogy kinek milyen az étele, s mérgelődni kezdett. Kérdi a daru:
– Talán haragszol, róka koma?
– Hát már hogyne haragudnék, daru koma, amikor te finom ételt eszel, s nekem csak
a rossza jutott!
Felelte a daru:
– Ugyan, édes róka koma, én csak azt tettem veled, amit te tettél velem. Kölcsönke-
nyér visszajár.
magyar népmese
12

A holló és a róka
A holló húst lopott, és egy fára telepedett vele. A róka meglátta ezt, és meg akarta

kaparintani a húst. Odaállt hát, és dicsérni kezdte a hollót, hogy milyen nagy és szép;
kijelentette, hogy leginkább őt illeti meg a királyság a madarak között, és ez biztosan
sikerülne is, ha még hangja is lenne. Az meg akarta mutatni, hogy hangja is van, ha-
talmasat károgott, s közben kiejtette a húst a csőréből. A róka odafutott, elragadta
a húst, és így szólt:
„Nos, holló, ha eszed is volna, nem akarnál mindenki fölött uralkodni.”
A mese illik az esztelen emberre.
Aiszóposz (Sarkady János fordítása)
A holló meg a róka

Holló úr ült a fatetőn
Csőrébe sajt volt, jókora,
S kit a jóillat csalt oda,
A róka szólt hízelkedőn:
„Á, jónapot, te drága holló!
Mi szép vagy! nincsen is hozzád hasonló!
Nem tódítok, de hogyha hangod
Olyan, mint rajtad ez a toll, ó
Akkor a madarak között első a rangod.”
A holló erre rendkívül örül,
Torkán egy hangot köszörül,
Kitátja csőrét, földre hull a sajtja
A róka felveszi és egyre hajtja.
„A hizelgő, akármi fajta,
Azokból él, akiknek hízeleg:
Felér a sajttal ez a lecke – vedd.”
A holló ámul, pironkodva, végre
Megesküszik, hogy nem megy soha jégre.
La Fontaine [lá fonten]
(Kosztolányi Dezső fordítása)
2. Mondd el, miben függ össze az elolvasott három szöveg!

3. Sorold fel a holló és a róka tulajdonságait a társaddal emlékezetből!
Keressétek ki az erre utaló részeket a szövegekből!
13

1. Áttekintés után felelj a kérdésekre!
• Miket figyeltél meg a szövegben?
• Mely szavakra emlékszel?
2. Hallgassátok meg a mesét!
A macska és az egér
Itt is volt, ott is volt, édesapámnak is volt, édesanyámnak is volt, nekem is volt, ne-
ked is volt, volt a világon egy macska. Ez a macska egyszer tejet evett egy tálból; oda-
megy egy kis egér, csak nyalogatja, csak nyalogatja a tál szélét. Mondja neki a macska:
– Ne bolondozz ám, egér pajtás, ne nyalakodjál, mert majd bekapom a farkincádat!
A kis egér nem hitte, csak nyalakodott, a macska bekapta a farkincáját. Rítt-sírt a kis
egér, kérte a macskát, adja vissza neki a farkincáját, de az nem adta.
– Hozz nekem tejet a tehéntől, akkor visszaadom a farkincádat.
Elment az egér a tehénhez.
– Tehén, adj nekem tejet, tejet adom cicának, cica vis�-
szaadja farkincámat.
– Nem adok addig – mondja a tehén –, míg nekem a
kaszástól szénát nem hozol.
Elment a kis egér a kaszáshoz.
– Kaszás, adj nekem szénát, szénát viszem tehénnek,
tehén ad nekem tejet, tejet viszem cicának, cica visszaadja
farkincámat.
– Nem adok addig, míg nekem a sütőtől kenyeret nem hozol.
Elment a kis egér a sütőhöz.
– Sütő, adj nekem kenyeret, kenyeret viszem kaszásnak, kaszás ad nekem füvet, fü-
vet viszem tehénnek, tehén ad nekem tejet, tejet viszem cicának, cica visszaadja far-
kincámat.
– Nem adok addig – mondja a sütő –, míg nekem a disznótól szalonnát nem hozol.
Elment a kis egér a disznóhoz.
– Disznó, adj nekem szalonnát, szalonnát viszem sütőnek, sütő ad nekem kenyeret,
kenyeret viszem kaszásnak, kaszás ad nekem füvet, füvet viszem tehénnek, tehén ad
nekem tejet, tejet viszem cicának, cica visszaadja farkincámat.
– Nem adok addig – mondja a disznó –, míg nekem fától makkot nem hozol.
Elment a kis egér a fához. Amint ott nézeget fel keservesen, hogy mi módon kellene
onnan makkot hozni le, hirtelen egy szem makk leesett, a kis egérnek a fejére esett,
úgy megütötte, hogy mindjárt megdöglött bele.
Ha a kis egér meg nem döglött volna, talán az én mesém is tovább tartott volna.
Arany László
3. Olvasd el a mese eseményeit sorban egymás után! Hogyan kapcsolódnak egymáshoz?

4. Miért mondhatjuk azt, hogy láncmesét olvastunk? Indokold meg!
14

A megszámlálhatatlan sok juh
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az üveghegyeken is túl, ahol

a kis kurta farkú malac túr: volt a világon egy szörnyű gazdag ember, s annak annyi
juha, mint földön a fűszál, égen a csillag. Bizony mondom, annyi volt, hogy a gazda sem
tudta, hány van, a számadó juhász1 sem tudta, pedig folyton számolták. Azt mondja
egyszer a gazda a számadó juhásznak:
– Hallja, kend, én többet ennyi juhot nem tartok, hogy meg se tudjam számlálni.
Hajtsa vásárra a felét, úgy szemre, a másik felét aztán majd megszámoljuk.
A juhász úgy szemre kétfelé is választotta a nyáját, s elindult az egyik felével a vásárra.
Mentek, mendegéltek, szép lassacskán eregéltek2, hegyen fel, völgyön le, erdőn-
mezőn átal, de egyszerre egy akkora folyóhoz értek, hogy a juhásznak szeme-szája
tátva maradt. Mert nagy folyó ám a Duna, de még
a Tisza is, hanem ez a folyó nagyapja lehetett vol-
na mind a kettőnek. Hiszen ez még nem lett volna
nagy baj, hanem ezen a rengeteg nagy folyón olyan
keskeny palló volt, hogy azon egyszerre csak egy juh
mehetett át.
Hej, édes Jézusom, megállott a juhász, vakarta
a füle tövét, fel-felnézett az égre nagy keservesen:
no, itt megöregszem, míg mind a juh átmegy!
De hát vissza nem fordulhatott, ha már idáig jött:
nekiterelte a juhokat a pallónak, s azok el is indul-
tak egyesével. Reggel indult az első, s mikor a Vacso-
racsillag feljött, még annyi volt a juh a folyón innét,
hogy a szem nem győzte belepni.
No, hogy mikor kerül át mind a túlsó partra, azt én
magam sem tudom. Ha mind átértek, akkor a mesét
tovább mondom…
Benedek Elek
1
számadó juhász: a legelőre kihajtott juhokért felelős ember
2
eregél: lassan, ráérősen megy
1. Feleljetek a társaddal felváltva a kérdésekre!

• Kik a mese szereplői?
• Mi okozza a bonyodalmat?
• Milyen megoldást találtak?
• Miért nem vált be a javaslat?
• Te hogyan segítenél nekik?
2. Másoljatok le a füzetetekbe jellegzetes szófordulatokat a meséből!
3. Gyakoroljátok párokban a mese kifejező olvasását!
Ügyeljetek a mondatok helyes tagolására!
A vesszőknél tartsatok rövid szünetet!
15

A molnár, a fia meg a szamár
Volt egyszer egy öreg molnár, s annak egy kamasz fia.
Volt egy szamaruk; úgy gondolták, eladják a vásáron,

és jó pénzt kapnak érte. Attól féltek azonban, hogy mire
a vásárba érnek vele, a csacsi elfárad, esetleg a lába is
feltörik az úton, s akkor nem kel el olyan jó áron.
Ezért hát összekötötték a szamár lábát, rudat dugtak
a lábai közé, vállukra vették, s úgy, a rúdon vitték a vásárba…
Ahogy mennek, szembetalálkoznak az úton egy emberrel.
Az meglátja a csacsit a rúdon himbálódzva, s elkezd hahotázni.
– No, az egyszer szent igaz, hogy a három közt nem a csacsi a legnagyobb szamár!
Ők viszik a szamarat, ahelyett hogy a szamár vinné őket!
Hallja ezt a molnár, gondolja, van benne valami igazság. Leteszik a szamarat a föld-
re, kioldják a lábát, nógatva talpra állítják, az öreg fölülteti rá a fiát, s úgy mennek
tovább, elöl a fiú a szamáron, nyomában gyalog a molnár.
Megint találkoznak egy emberrel.
– Hát ez meg miféle mamlasz? – mondja az ember. – Pöffeszkedik a szamáron,
s hagyja az öreget kutyagolni! Szállj le, öcsém, engedd szépen apádat a nyeregbe!
Gondolták, ennek is igaza van; helyet cseréltek, s úgy mentek tovább, elöl az öreg
a szamáron, mögötte gyalog a fiú.
Ismét találkoznak egy emberrel.
– Ó, mi szívtelen vénség! – mondja az ember. – Pöffeszkedik a szamáron, s közben ez
a szegény gyerek már alig vonszolja magát!
– Ennek is igaza van – vakarta meg a fejét az öreg; intett a fiának, hogy üljön fel ő is,
és most már így vonultak tovább, szamárháton mind a ketten, míg csak nem találkoz-
tak valakivel.
– Micsoda bolond népség! – mondta az ember. – Ketten ülnek egy ilyen jámbor kis
jószágon, jó, hogy még egy házat is nem raknak rá, tornyostul!
Elszégyellték magukat erre, a molnár is, a fia is; leszálltak, s most elöl a csacsi ment,
terhétől szabadulva nagy vidámsággal, ide-oda illegetve magát, s mögötte kullogott
a molnár meg a fia.
Jön ekkor szemközt egy ember. Azt mondja:
– Már csak bolond világot élünk! Elöl táncol a szamár, utána liheg fiastul a molnár!
Úgy látszik, elérkezett a szamarak világa!
Hanem erre már méregbe jött a molnár.
– Úgy bizony – mondta –, eddig szamarak világa volt, mert hol erre hallgattam, hol
arra, s minden szíre-szóra adtam, kivéve a magam józan eszére! No de mától vége;
mától fogva beszéljetek, amit akartok, én azt teszem, amit jónak látok!
magyar népmese
1. Miért hallgatott a molnár és a fia minden emberre, aki szembejött? Miben lehetett igazuk?
2. Szerinted miért mondta az utolsó ember, hogy elérkezett a szamarak világa?
16

A szamárrá változott barát1
Egyszer egy ember két szamarával szántogatott az erdő szélén. Gallyakért bement

az erdőbe, addig a két szamár ott maradt az ekébe fogva.
Arra ment két barátpap, akiknek a szekerét csak egy szamár húzta. Vagy mit mon-
dok! Csak húzta volna, de már az éhségtől alig bírta. Meglátják az erdő szélén a két
szamarat. Összebeszéltek, hogy az egyik jó lesz nekik.
Azzal odamentek az ekéhez. Az egyik barát a bal oldali szamarat kifogta és elvezet-
te. A másik barát magára vette annak a szamárnak a szerszámját, amelyet társa elve-
zetett. Úgy állt ott az eke előtt, míg a gazda meg nem jött.
Az csak nagyot nézett.
– Hát maga mit keres itt? Aztán hová tette a másik szamarat? – kérdi a baráttól.
Az meg azt mondja:
– Gazduram, én eddig el voltam átkozva. Most az időm lejárt, emberré váltam.
A szántóvető ember csodálkozva nézett rá, azt mondta:
– Ejnye, de sokat is megvertem én magát, de hát úgy látom, nem ártott meg. Hanem
ha már így van, menjen el, amerre lát!
Leszedte róla a szerszámot, és elengedte.
A másik barát az erdő szélén várta. Még egy-két napig vándoroltak, aztán az egyik
faluban a lopott szamárral kiálltak a vásárba. Mikor a szamarat eladták, hazamentek.
A vásárra a gazda is elment, hogy párt keressen az elveszett szamárnak. Ahogy ott
bolyong, a sok eladó szamár közt meglátja a magáét. Nem tudta elgondolni, hogy
a barátból hogyan lehetett ismét szamár. Odament hozzá, és a fülébe súgta:
– Tisztelendő úr, hiába áll itt, én már úgyse veszem meg magát még egyszer!
Azzal elfordult, és egy másik szamarat vett.
magyar népmese
1
barát: vallási fogadalmat tett, szegényes életmódot élő férfi; szerzetes
1. Hogyan próbált a két barát pénzhez jutni? Mi erről a véleményed?

2. Milyen embernek ismerted meg a gazdát? Mi lett a hiszékenység ára?
17

1. Olvassátok el a mese címét! Miről szólhat? Találjatok ki közösen egy történetet!
2. Hallgassátok meg a mesét tanítótok előadásában!
A szamár meg az oroszlán

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, de még az üveghegyeken is
túl, ahol a kis kurta farkú malac túr, volt egyszer egy szamár. Ez a szamár elindult, hogy
lásson országot-világot. Amint megy, mendegél, találkozik egy oroszlánnal. Megnézi
az oroszlán erősen a szamarat, mert még ilyen nagy fülű állatot nem látott világon való
életében, s kérdi tőle:
– Hát te ki vagy s mi vagy, te füles?
Azt mondja a szamár:
– Iá! Iá! Én a bárányok királya vagyok.
– No bizony, ha bárányok királya vagy, hadd lássuk, melyikünk erősebb? Itt van egy
fa, ni! Húzd le annak a tetejét a földre!
– Húzd le elébb te – mondotta a szamár –, aztán én is lehúzom.
Az oroszlán egyet nagyot ugrott, derékon fogta a fát, s lehajlította a földre.
– Hisz én ennél többet tudok – mondta a szamár, s mikor éppen az oroszlán el akarta
ereszteni a fa tetejét, megfogta, belekapaszkodott, de abban a pillanatban fel is lódí-
totta a fa, s úgy eldobta a szamarat, hogy a fától egy puskalövésnyire esett le. Éppen
egy bokor tövébe esett a szamár, ott guggolt egy nyulacska, azt estében agyonütötte.
Felkapta a nyulat a szamár, vitte az oroszlánhoz, s mutatta nagy diadallal.
– Látod-e? Ilyen erős vagyok én!
Az oroszlán egy kicsit elszégyenlette magát, de mégis azt mondta:
– No, próbáljunk még egyet!
– Én sem bánom – mondta a szamár –, de azt előre megmondom neked, hogy ha a
fél fülemet hátracsapom, akkor még csak fél haragban vagyok, de mikor a másik fü-
lemet is hátracsapom, akkor szaladj, amerre látsz, mert különben vége az életednek.
„Hej – gondolta az oroszlán –, ennek fele sem tréfa!” Azzal uccu, nekirugaszkodott
az erdőnek, szaladott, ahogy tudott.
Amint szalad, jön szembe vele egy farkas.
– Hát te hová szaladsz, oroszlán?
– Jaj, ne is kérdezd! Találkoztam a bárányok királyával, s azt mondta nekem, ha a fél
fülét hátracsapja, akkor csak fél haragban van, de ha a másikat is hátracsapja, vége az
életemnek.
– De már én szeretném látni azt az állatot – mondotta a farkas. – Gyerünk vissza,
ketten csak elbírunk vele!
– Nem megyek én – mondta az oroszlán.
– Ne félj, csak gyere! Csinálok egy nyírfagúzst1, abba beletesszük a nyakunkat, együtt
élünk, együtt halunk, ne félj.
1
nyírfagúzs: nyírfavesszőből csavart kötél
18

Na, ebbe bele is nyugszik az oroszlán. A farkas hamarosan nyírfagúzst csinál, be-
ledugják a nyakukat, mennek, mendegélnek, s egyszer csak meglátják a szamarat.
A szamár is meglátja őket, s hátracsapja az egyik fülét.

– Látod-e – mondja az oroszlán –, az egyik fülét már hátracsapta, forduljunk vissza,
amíg csak fél haragban van.
– Gyere csak, gyere – biztatta a farkas –, ne félj tőle!
Egyet–kettőt lép még az oroszlán nagy nehezen, de mikor a szamár a másik fülét is
hátracsapta, hirtelen megfordult, akart, nem akart a farkas: vitte őt is magával, szala-
dott esze nélkül.
Egyszerre csak a farkas földhöz vágja magát. Úgy megszorította a gúzs a nyakát,
hogy felfordult.
Megáll az oroszlán, nézi a farkast, hogy mi történt vele. A farkasnak ki volt tátva a
szája, s az oroszlán azt hitte, hogy reá vigyorog, nevet az ő gyávaságán.
Mondta az oroszlán:
– Hiszen neked nevetség, de nekem ijedtség!
Azzal otthagyta a farkast, hátra sem mert nézni, világgá szaladott.
Ha az oroszlán el nem szaladt volna, az én mesém is tovább tartott volna.
Benedek Elek
3. Mit csinált a szamár, és mit az oroszlán? Gyűjts minél több cselekvést kifejező szót!
4. Mi a véleményed a mese szereplőiről? Fogalmazd meg a gondolataidat!
5. A mese melyik jelenetét látod a képen? Olvasd fel azt a meserészt, amely az illusztráció-
hoz kapcsolható!
6. Fejezd ki arcjátékkal és mozdulatokkal a következő mondatok jelentését!
• Látod-e? Ilyen erős vagyok én!
• Jaj, ne is kérdezd!
• Gyere csak, gyere, ne félj tőle!
19

A kőleves
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy háborúból hazatérő szegény katona. Rongyo-
san és éhesen ment egyik faluból ki, a másikba be, de bizony nem kínálták meg sehol
se egy falás kenyérrel vagy egy kis meleg levessel. Bekéredzkedett az egyik házhoz is,
kért a másik háznál is. Volt, ahol a kutyát is ráeresztették, máshol meg olyan szegény-
nek tettették magukat, mint akiknek semmijük sincs.
Elhatározta magában a katona, hogy a következő faluban bemegy a legelső házba,
és lakjon ott bárki is, levest főz magának. Ahogy beért a faluba, föl is vett az útról egy
követ, s bement a legelső házba. Egy öregasszony lakott itt.
– Jó napot, öreganyám!
– Adjon Isten, vitéz uram!
– Hát, hogy s mint szolgál az egészsége?
– Az enyém szolgál, ahogy szolgál, hát vitéz uramnak, hogy szolgál?
– Nekem is éppen úgy szolgál, ahogy szolgál. De nagyon éhes vagyok, és úgy ennék
valamit, ha volna, aki szívesen adna.
– Jaj, lelkem, vitéz uram, adnék én, ha volna. De én is olyan szegény vagyok, mint
a templom egere. Semmim sincs, tiszta üres a kamrám, üres a padlásom, üres minde-
nem. Még egy falás sincs idehaza.
– Jól van – mondja a katona –, én nem vagyok annyira szegény, mint az látszik, van
itt a zsebemben egy jó nagy kő. Ebből én tudnék levest főzni, csak kéne egy üstöcske
vagy egy fazék, amiben megfőzhetném.
Kíváncsi lett nagyon az öregasszony, milyen lehet az a kőleves.
– Fazekat éppen adhatok, mert az van elég – mondja az öregasszony –, csak az nincs,
amit beletehetnék.
Megmosta a katona a követ jó alaposan, aztán beletette a fazékba. Az öregasszony
tüzet rakott. A katona vizet töltött a kőre, s odatette főni. Időnként egy jó hosszú faka-
nállal megkeverte a vizet.
Leste az öregasszony, hogy mit csinál a katona. Amikor a víz már forrt, a katona
megkóstolta a levest.
– Finomnak finom – mondja –, de ha egy kicsi só volna benne, akkor még finomabb
volna.
– Hozok én sót, van nekem – sürgölődött az öregasszony, és már hozta is. Beletette
a katona a levesbe a sót, megkevergette jól, s azt mondta:
– Tudja-e, ha lenne egy kanálka zsírja, akkor lenne igazán jó ez a leves.
Felelte rá az öregasszony:
– Van nekem az is, hozok én!
Hozott egy kanál zsírt, azt is beleeresztették a fazékba. Kevergette a katona a levest,
kóstolgatta, az öregasszony meg leste. Azt mondta egyszer csak a katona:
– Tudja, én gyakran főzök kőlevest, és elmondhatom, hogy a kőleves akkor a legfino-
mabb, ha egy kis kolbász is kerül bele.
– Van nekem kolbászom is – vallotta be az öregasszony –, hozok én egy darabot
a kamrából.
20

Be is ment, a katona meg utána kiáltott:
– Hozzon akkor már két darabot, öreg-
anyám, mert nekem is kell egy darab meg

magának is.
– Hozok, hozok! – kiáltott vissza az
öregasszony, és már hozta is a két darab
kolbászt.
A katona beletette azt is a fazékba.
Közben szép lassan kevergette, kóstolgatta.
– Tudja-e – szólalt meg újra –, ha volna egy pár szem krumplija, azt még beleaprít-
hatnánk a levesbe. S ha még egy kis zöldség is kerülne, az volna csak igazán fölséges!
– Van nekem az is – büszkélkedett az öregasszony –, mindjárt hozom is. Hamar ho-
zott egy pár zöldséget, krumplit, azt gyorsan megpucolták, végül azt mondta az öreg-
asszonynak:
– Kóstolja csak meg, maga is, hogy milyen jó!
Megkóstolja az öregasszony is:
– Jaj, hát sose hittem volna, hogy kőből ilyen jó levest lehessen főzni! – csodálkozott.
Hagyták még egy kicsit főni, aztán így szólt a katona:
– Még egy pár szem rizs is jó lenne bele, ha volna, de ugye az nincsen?
– Van nekem az is – bólogatott az öregasszony.
Hamar még egy pár szem rizst is hozzátettek. Felsóhajtott a katona:
– No, most már tisztára olyan ez a leves, mint amilyeneket én szoktam főzni.
Megvárták, hogy megfőjön, aztán a katona szedett egy jó nagy tányérral az öreg-
asszonynak, egyet magának, s jóízűen megették. Az öregasszony nem győzött eleget
csodálkozni, hogy miként lehet egy kőből ilyen jó levest főzni? Mikor jóllaktak, azt kér-
dezte a katonától:
– Mondja, vitéz uram, nem adná el ezt a követ? Sokszor az sincs, amit főzzek, s ebből
milyen jó levest tudnék én főzni.
– Eladom én szívesen! – felelte a katona, és elmosolyodott a bajusza alatt. – Száz
forintért odaadom.
Az öregasszony hamar odaadta a száz forintot, kivette a levesből a követ, egy ken-
dőbe betakargatta, s jól eldugta.
A katona meg elsomfordált a száz forinttal, nehogy az öregasszony meggondolja
magát. Így már jól is lakott, és volt neki száz forintja is, vígan rótta estig az utat, amíg
nem talált megint egy olyan öregasszonyt, aki nem tudta, hogyan kell főzni a kőlevest.
Ott aztán újra jóllakott.
Ez volt a kőleves története. Éljetek úgy, hogy nektek sohase kelljen megkóstolnotok!
magyar népmese
1. Hogyan érte el a katona, hogy a fukar asszony enni adjon neki?

2. Melyik tulajdonság melyik szereplőre jellemző? Beszéljétek meg!
szegény,
szegény fiatal,
fiatal reménykedő,
reménykedőöreg,
öregtalálékony,
találékony
mohó,
mohótréfás,
tréfás
éhes,éhes
kíváncsi,
kíváncsi
fösvény
fösvény
21

Az irigy testvér
(A színpad bal oldalán kék vászoncsíkkal jelzett folyó, partján fűzfák, a szegény ember áll
a parton, kezében hálóval.)

Mesélő: Volt egyszer egy szegény ember. Nagyon sok gyermeke volt, a számukat is
alig tudta. Azzal kereste a kenyerét, hogy eljárt halászni. Az egyik napon aztán
valami furcsa akadt a hálójába.
Szegény ember: Nini, egy karika! Mit kezdjek vele? Ezt nem tehetem az asztalra
ebéd helyett! De a gyermekeim biztosan örülnek majd neki, hát csak elviszem
magammal.
(A színpad másik oldalán szerény kunyhó, nyitott ajtóval.)
Mesélő: Amikor hazaért, a gyermekei elébe szaladtak.
1. gyerek: Mi finomat hozott ebédre, édesapám?
2. gyerek: De hiszen ez nem is hal! Jaj, de jó, lesz mivel játszanunk!
Mesélő: S már futottak is boldogan, gurították a karikát. Kis idő elteltével szalad
a halászhoz a legidősebb fia.
3. gyerek: Idenézzen, édesapám! A sok gurítástól kifényesedett a karikánk!
Szegény ember: Hű, a nemjóját! Hisz ez arany! Nem tarthatom meg. Mitévő legyek?
Feleség: Vigye el kend a királynak! Biztos megörül majd neki.
Mesélő: Így is tett a halász. Amint a palotához ért, az ajtónálló rákiáltott.
(Változik a színtér, az előbbi folyópart helyén palota áll, előtte őr.)
Ajtónálló: Lassan a testtel, te szegény ember! Mi járatban vagy itt?
Szegény ember: Ajándékot hoztam felséges urunknak.
Ajtónálló: No, nem bánom, eredj, de tisztelettel beszélj ám a királlyal!
(Középen trónon ül a király, a szegény ember mélyen meghajol előtte.)
Szegény ember: Adjon Isten, felséges királyom!
Király: Isten hozott, te szegény ember! Mi szél hozott erre?
Szegény ember: Elhoztam felségednek ezt a karikát, amit a folyóból húztam ki.
Király: Köszönöm az ajándékot! Cserébe annyi ezüstöt kapsz, amennyit
csak elbírsz.
Mesélő: A halász megköszönte, s hétrét görnyedve ment
a kinccsel hazafelé.
Szegény ember: Nézzétek, mit hoztam! Eredj, fiam,
a bátyámhoz a mérőért!
(A színpad bal felén áll összefont karral, dölyfösen
a szegény ember testvére.)
Mesélő: Szalad a fiú a kapzsi rokonhoz, s mondja,
hogy miért jött.
Báty (lekicsinylően): Ugyan minek nektek a mérő,
amikor még kenyeretek sincs?
22

Mesélő: A gyerek hallgatott. A rokon erre a mérőt bekente szurokkal, és úgy adta
oda a fiúnak. Otthon nem vették észre, hogy a méréskor egy ezüst a mérőhöz
ragadt. A kíváncsi és kapzsi báty szaladt is rögtön a testvéréhez.

Báty (mézesmázosan): Kedves öcsém, hol szerezted az ezüstöt? Találtad? Vagy
netán loptad?
Szegény ember: Hát az úgy történt, hogy egy cimborámtól meghallottam, sok az
egér a király palotájában. Már szegénynek a palástját is megrágták. Gondoltam,
segítek rajta, s elvittem otthonról a három macskánkat. A király ennek úgy meg-
örült, hogy nyomban megajándékozott ezzel a csomó ezüsttel. (Arcát takarva
kinevet a közönségre.)
Mesélő: No, több se kellett a kapzsi testvérnek! Szaladt nyomban a feleségéhez.
Báty: Hallod-e, asszony! Az öcsém három girhes macskáért annyi ezüstöt kapott
a királytól, hogy mérő kellett hozzá. Ezt nem hagyhatjuk annyiban! Mitévők legyünk?
Kapzsi feleség: Hát vigyünk mi is macskákat a királynak! De ne csak hármat!
Mesélő: A kapzsi rokonok minden vagyonukat pénzzé tették. Macskákat vettek
rajta, s zsákokba kötötték őket. Nagy reményekkel indultak el. A palota kapujá-
ban az őr megállította, de végül mégiscsak beengedte őket.
Báty (feleségével együtt hajbókolva a király előtt): Köszöntelek, felséges királyom,
remélem, örülsz majd az ajándékunknak!
Mesélő: Azzal kioldozták a zsákokat, és kiengedték belőlük a kiéhezett, dühös
macskákat. Azok meg neki a királynak! Harapták, karmolták, ahol érték.
Király: Segítség! Szabadítsatok meg ezektől a mérges jószágoktól! De a gazdáiktól is!
Báty (hebegve-habogva): Fe…fe…felséges királyom, mi csak jót akartunk!
Király: Hallatlan szemtelenség! Ajtónállók! Kergessétek ki őket meg a macskáikat!
Mesélő: Így járt pórul az irigy testvér. Nem elég, hogy a király elkergette őket, még
a vagyonukat is elvesztették, s földönfutókká váltak.
magyar népmese alapján
1. Melyik szó nem illik a sorba? Indokold meg!

irigy fukar kapzsi fösvény bőkezű zsugori
2. Miért és hogyan járt pórul az irigy testvér? Beszéljétek meg!
3. Alkossatok csoportokat! Osszátok ki a szerepeket! Játsszátok el részenként a jeleneteket!
23

Füllentő
Mivel anyám előtt születtem, apám a lakodalmára készültében a malomba küldött
lisztet fűrészeltetni.
Fölraktam ökreimet a kocsira, rúd mellé fogtam a búzászsákokat. Odaértek, mond-
ják, a malom elment kocsmázni. Leszúrtam az ökörhajtó ostoromat, megyek a malo-
mért. De már akkor nagy nyugodtan szalonnázott az árokparton. Egy husánggal jól
végigvágtattam rajta, biztatásul, mindjárt elkezdte kovácsolni a réteslisztet.
Az ostoromból ezalatt égig érő fa nőtt. Körülötte keresem az ökreimet. Fölmásztak
a hegyébe legelni. Megyek utánuk, hát uramfia! – ezer seregély az ágakon. Rakom az
ingem derekába. Egyszer csak megindultak velem. Szállunk a Maros fölött. Asszonyok
mossák ott a ruhát. Rám csudálkoztak:
– Ojvéé, de nagy madár!
Úgy értettem, oldjam meg a gatyám. Megoldottam. A seregélyek kihussantak az in-
gemből, én meg zuhantam lefelé. Volt nálam egy fél marék korpa, sebesen sodortam
belőle a kötelet. Ereszkedtem lefelé. Hanem egy egér elrágta a korpakötelet. Bele-
csapódtam a Marosba, kivágtam belőle annyi halat, tizenkét ökrösszekér nem bírta el,
egy meztelen cigány gyerek a kabátja zsebében elvitte.
Hajamnál fogva ráncigáltam ki magam a Marosból. Mire partra vergődtem, elvesz-
tettem a fejem. Hogy lehetek meg anélkül, mire tegyem a kalapomat? Gyorsan kere-
kítettem sárból. Szerencsémre, mert apám már nagyon keresett. Hazavittük a lisztet,
tapostuk belőle a rétest.
Ekkorára nagyon megéheztem. Udvarunkon
egy kazal verébtojásból hátaslovak dagasztot-
ták a tésztának való csöves kukoricát. Egy tojást
feltörtem, eszegettek a szélén. Beleejtettem a
bicskámat. Hogy menjek utána? Sírtam a jó
bicskám után. Ott bolyongok estig a verébtojás
alján, odajön egy lovatlan huszár. Vigasztalt,
hogy ő már egy hete itt keresi a Pejkót, annyira
ellegelészett a tojásban. Apám már türelmet-
len volt, utánam üzent a sütőlapáttal, hogy de
siessek a gémeskútra borért. Fölnyergeltem
a Fakót, ülök a Szürkére, vágtattam a Sárgával.
Este kipányváztam legelni a nyerget, itattam
a kantárt, párnának fejem alá gyűrtem a Sárgát.
Arra ébredtem, hogy megint éhes vagyok.
Fölmásztam az uborkafára, ráztam róla annyi
krumplit, csak úgy hullott a sok répa, retek,
mogyoró. Odasereglettek a mókusok, esze-
gették előlem. Egy mókust farkánál kaptam.
Ijedtében ugrott akkorát, engem fölvágott az
égbe. Ott még sosem jártam. Gondoltam, ha
24

már sorsom ide vetett, megnézem Panna ángyomat. Nagy munkában találtam. Temp-
lomtoronnyal foltozta a lekvárfőző üst fenekét. Örült a jöttömnek. Szúnyogtojásból ki-
csépelt rántottát vágott a hátamhoz, úgy vendégelt. Amit nem bírtam megenni, mind

a hajamra kente. Alig nézhettem széjjel, éreztem égbe járó illatairól, hogy odalent javá-
ban legelik már a tüzes kemencét, darálják a túrós lepényt. Apámnak hét szabómester
köszörülte a vőlegényruhát. Hányta a szikrát.
A fonott kalácsot ásóval faragták, kátrányozták a dobostortát, kilencet fialt baltával
borotválták a szilvás gombócot.
Nagy mehetnékem támadott, hiszen éngemet annyira várnak odalent, hogy régen
elfelejtettek. Összemarkoltam egy félországnyi bárányfelhőt, létrát facsartam belőle.
Alig teszem földre a lábam, apám ott alszik, mérgében majd megszakad a nevetéstől,
hogy hol vagyok istenvilág óta, amikor anyám megszületett, szaladjak a Tiszára fü-
rösztővízért. Forró nyár volt, a folyó befagyva. Lekapom a fejem, beverem a jeget, ros-
tával feneketlen vödörbe meregetem a fűzfát. Épp delet harangoztak éjfélkor, ahogy
hazaérek. Már a feje tetején áll a lakodalom. Nekifeküdtem táncolni. A szoba sarkában
zsákokba kötve a Duna, Tisza, Dráva, Száva, madzag a támasztója. Fakilincs mindegyi-
ken. Nagybőgővel citerázták a talp alá való tücsökciripelést. A táncosok közé perdülve
elaludtam. Tökhajóból való sarkantyúm pengett, akár az ágyúdörgés. Sarkantyúm ki-
vágta a Duna, Tisza, Dráva, Száva zsákját, vitte a víz a lakodalmat.
Szaladtam a bábaasszonyhoz, kétágú horgot hímeztetni. Orruknál fogva húzgáltam
ki a fullákolókat. Azóta két lyuk van mindenkinek az orrán.
Aki nem hiszi, járjon utána!
magyar népmese
1. Hányféleképpen lehet valótlant állítani? Állítsd emelkedő sorrendbe az alábbi szavakat

az enyhébbtől az erősebbig! Mondj rájuk példát is!
becsap hazudik füllent lódít megtéveszt átver
2. Hányszor nem mondott igazat a mesélő? Számoljátok meg a pároddal!
3. Miért nevettetett meg a sok-sok füllentés? Beszéljétek meg!
25

Farkasűző furulya
(részletek)
Élt a mi falunkban annak idején, amikor még én is sáncmarton1 játszó voltam, élt
egy öreg juhászbojtár.
Beszélni magyarul is beszélt az öreg, de furulyázni csak románul tudott. És olyan
csodálatosan, hogy el lehetett hinni: attól még a farkasok is megszelídülnek.
– Meg azok – mondta az öreg Duka. – Ne tudjak felállni erről a székről, ha nem így
volt. Egyszer, még fiatalember koromban, amikor még hazajárogattam, jövök vis�-
szafelé átal a nagy erdőn, hasig érő hóban. S hát egyszer csak elémbe ül az úton há-
rom farkas. Megfordulok, s hát a hátam mögött is kettő. Semmi egyéb nálam, csak ez
a bot – mutatott a sarokba támasztott cifra botjára –, de a bot is, amint látjátok, inkább
csak pálca, ünnepre való, hogy legyen valami a kézben, ha már juhász az ember. Még
egy fa sem volt a közelben, ahová hirtelen fölhághattam volna. Na, Duka, gondoltam,
eljött neked az utolsó Szent Mihály-napja. (Akkor szokott lejárni a juhászok szolgálata.)
Néztem, mitévő lehetnék. Akkor eszembe jutott a furulyám. Itt lapult a bundám belső
zsebében. Leszúrtam a botot magam elé a hóba. A farkasok közelebb léptek egyet,
s megint leültek. Annyira lehettek, mint most ide az ablak. Elővettem a furulyámat.
Azóta is mindig megreszket a kezem, amikor kézbe veszem. És elkezdtem fújni.
Fújtam, mintha ott sem volnának a farkasok. Pedig ott voltak, csak éppen egy kicsit
hátrébb húzódtak.
Nem tudom, meddig fújhattam egymás után mindent, ami csak eszembe jutott.
De amikor abbahagytam, csak a botom volt előttem a hóban, s mögöttem is csak
a farkasok nyoma, ott, ahol kiülték a havat.
1
sáncmart: hosszan elnyúló ásott gödör vagy árok a mellette kihányt földdel együtt
26

Majdnem minden télen elmondta ezt a történetet szóról szóra ugyanúgy, csak a far-
kasok gyarapodtak télről télre.
Egyszer aztán az egyik télen engem vettek körül a farkasok nagy-nagy betegség for-
májában. Mindenki lábujjhegyen járt körülöttem, s én úgy hánykolódtam az ágy forró
havában, mintha farkasok marcangoltak volna.
Odaült Duka bá’ az ágyam szélére. Simogatta a homlokomat, s biztatott, hogy a ta-
vaszon most már bizonyosan felvesz pakulárnak2 maga mellé, csak vegyem be szépen
az orvosságot. A farkasokat majd ő elűzi a furulyájával. El is űzte. Hajnalig ült az ágyam
szélén, és fújta a furulyáját. Amikor a láz alábbhagyott, láttam, amint keze fejével meg-
törli két öreg szemét. Elaludtam, megnyugodva, még álmomban is sokáig hallottam
a furulyaszót.
Reggelre kutya bajom sem volt.
De a rá következő télen már én ültem az öreg Duka ágya szélén.
– Eljött az utolsó Szent Mihály-napja, Sándor. A farkasok már nem tágítanak. Érzik,
hogy erőtlen vagyok a furulyálásra. Neked adom a furulyámat. – Azzal kivette a párná-
ja alól, s a kezembe adta.
Eleredt a könnyem.
– Ne sírj. Ott van a sarokban a cifra botom, azt is neked adom. Ne sírj, na. Bot is kell
a furulya mellé. Mert ne felejtsd el: az ember ott kezdődik, és ott a pakulár, ha jól fogja
a botot és szépen furulyál. Nagy juhász lesz belőled, meglátod. Nagyot nőj! – mondta
még, s azzal csendesen fal felé fordult.
Édesapám kézen fogott, én a másik kezemmel magamhoz szorítottam a botot s a
furulyát, és kiléptünk szótlanul a szikrázó hóvilágba.
Kányádi Sándor
2
pakulár: román szó a juhászbojtárra
27

A cigányasszony meg az ördög
Élt egyszer valamikor régen, amikor még csak a cigányok tudtak sírni, egy tündökle-
tesen szép asszony, akinek tizenhárom gyereke volt. Úgy hívták, Vunida. Olyan szegé-
nyek voltak, hogy reggeltől estig csak aludtak, hogy ne kínozza gyomrukat az éhség.
Vunida szívét betegre marcangolta a bánat, ha csontsovány gyerekeire nézett.
– Mit tegyek? Mit tegyek! – sikoltozta hosszú haját tépte.
Egy reggel felvette egyetlen jó ruháját, felkö-
tötte rózsás kendőjét, hogy elmegy szerencsét
próbálni, kenyeret koldulni a fényes paloták
elé. Meghagyta gyerekeinek, hogy a kunyhóba
senkit ne engedjenek be, majd elővette esz-
tendeje elhalt ura zöld kalapját, letette a föld-
re és háromszor átugrotta, hogy szerencsével
járjon. Elindult. Ahogy ment, mendegélt, meg-
látta őt az ördög, aki nyomban beleszeretett az
asszonyba. Meg is szólította rögtön.
– Vunida, te! Légy a feleségem, lesz szép ru-
hád, teli kamrád, apró termetű fekete lovacs-
kád. Nem kell koldulnod, szép Vunida!
Az asszony majd szörnyet halt, ahogy meg-
látta a szőrös testű, szarvait vakargató ördö-
göt. Hányta is magára a keresztet, de nem segített rajta. Az ördög továbbra is a nyo-
mában loholt. Ekkor háromszor megpördült maga körül, és futni kezdett, ahogy csak
a lába bírta.
Az ördög nagyot nevetett az asszony mesterkedésein. Varázsolt egy palotát rögvest,
ő maga pedig ifjú, szép herceggé változott és várta az asszonyt. Nem kellett sokáig
várnia. Vunida ahogy meglátta a díszes palotát, azon nyomban dörömbölni kezdett
kapuján. Az ördög kezeit dörzsölgetve kinyitotta a kaput, és így szólt:
– Mi járatban vagy erre, te cigányasszony?
– Jó uram, engedj be! Az előbb találkoztam a sátán egyik fiával, és igencsak meg-
ijedtem. Kenyeret koldulni indultam tizenhárom szép gyermekemnek. Szánj meg en-
gem! – könyörgött Vunida kétségbe esve.
– Gyere csak... gyere. Itt nem kell félned senkitől. Kapsz puha kenyeret, meg egy
egész, sült tinót is – csalogatta be az ördög a reszkető asszonyt a palotába.
– Milyen jó vagy hozzám, uram. Mit adhatok én szegény asszony cserébe néked? Szé-
pen varrok... Talán egy aranypalástot hímezhetnék.
– Nem kell nekem aranypalást! Gyönyörű hajadat, erdőillatú csókodat akarom! – vá-
laszolta az ördög. Vunida tűrte, de gondolatban már otthon járt kis kunyhójában, és
etette gyerekeit. Az ördög nem tudott betelni az asszony szépségével. Vunida könyör-
gőre fogta a dolgot.
– Engedj utamra, vissza a gyerekeimhez, jó uram. Éhesek, fáznak szegény árváim.
Tán már farkasok ólálkodnak kunyhónk körül.
28

– Nem engedlek! Itt maradsz velem örökre! – kiabálta az ördög, és hatalmas, égig
érő falat varázsolt a palota köré.
Sírt Vunida éjjel-nappal, de az ördög csak ölelte, csókolta, el nem engedte volna

egy pillanatra sem. Ám egyszer úgy elaludt a pokolfajzat, hogy Vunida, kendőjét jól
megpakolva ennivalóval, ki tudott szökni a palotából. Dehogy állította meg az égig érő
fal! Foggal-körömmel lyukat vájt benne, és rohant a kunyhó felé. Az ördög megérezte,
hogy az asszony nincs mellette. Tűvé tette a palotát, és megtalálta a falba vájt lyukat.
– A pokolba! – káromkodott vörösen a méregtől, és Vunida után vetette magát.
– Állj meg, asszony! Állj meg! Gyere vissza!
– Dehogy megyek! – sikította Vunida, és még gyorsabban futott.
Könyörgött az ördög, de mivel ez nem segített, fenyegetőzni kezdett. De hiába.
– Megátkozlak, cigányasszony! – kiabálta eszét vesztve. De az asszony még erre sem
állt meg. Az ördög fekete csókává változott, és Vunida fényes hajába tépett karmaival.
– Átkozott légy! Meggyfa legyen belőled a kunyhód előtt! Így próbáld meg etetni a
gyerekeidet! – károgta a madárrá lett ördög.
Alighogy elhallgatott az ördög, égzengés támadt, de még a föld is megnyílt. Vunida
nagy fájdalmat érzett testében, és földbe gyökerezett a lába. Meggyfává változott va-
lóban.
A tizenhárom gyerek a furcsa zajra mind ott
termett a kunyhó előtt. Tágra nyílt szemük
a csodálkozástól, amikor meglátták a ros-
kadásig teli meggyfát, és a fán károgó fe-
kete madarat. Parittyával azon nyomban
lelőtték a csókát, megsütötték és meg-
ették. De a meggyfát is lekopasztották.
Egy szem nem sok, annyit sem hagytak
az ágakon. A fa szelíden sóhajtozott, de
másnapra ugyanannyi gyümölcsöt termett.
A tizenhárom fiú megerősödött, és elindultak
megkeresni az anyjukat. A fa valódi könnyeket
sírt, ahogy utánuk nézett, de megszólalni nem tudott!
Ment, mendegélt a tizenhárom gyerek. Folyókon, he-
gyeken keltek át, faluról falura jártak, városról városra, kérdezték, kutatták a szép Vu-
nida nyomát, de nem találták sehol.
Egyszer betévedtek egy díszes fekete sátorba, ahol ősz szakállú bölcs mondott igaz
meséket. Hallották az ördög és a cigányasszony történetét is, de nem ismertek rá
Vunida szerencsétlen sorsára.
Azóta is bolyonganak a világban – hiába, éhségüket és szomjukat anyjuk fájának
gyümölcsével, a cigánymeggyel csillapítva.
népmese, Szécsi Magda gyűjtése
29

Világszép Ilonka
1. Volt egyszer egy szegény ember, s annak egy leánya. Ez a leány olyan szép volt,
hogy messze földről csodájára jártak. A szépségiért el is nevezték Világszép Ilonkának.

Addig beszéltek a népek Világszép Ilonkáról, hogy a királynak is, aki éppen házasulan-
dó legény volt, fülébe jutott a híre, s attól fogvást nem volt nyugodalma sem éjjel, sem
nappal. Volt az udvarban egy festő, s ennek azt mondta a király:
– Menj el ahhoz a Világszép Ilonkához, s fesd le nekem, hadd lám, csakugyan olyan
szép-e, amint mondják! Mert ha olyan, Isten, Krisztus úgy segéljen, feleségül veszem.
Elment a festő, fölkereste Világszép Ilonkát, lefestette, s hazavitte a képet a királynak.
– Itt van, felséges királyom, éppen szakasztott ilyen, mint a kép. Magam se láttam
ilyen szépet, mióta e világra születtem.
Nézi, nézi a király a képet, s szeme-szája tátva maradt a nagy erős csodálkozástól.
Mindjárt hívatta az udvarmestert, megparancsolta, hogy fogasson be hat bársonyhin-
tóba, s hozassa el Világszép Ilonkát az egész nemzetségével.
2. No, azt bizony könnyen elhozhatták. Elég lett volna egy hintó is, mert Világszép
Ilonkának az apján kívül senkije sem volt. Szépen beleültették a hintóba Ilonkát, az
apja felült a bakra, a kocsis mellé, s azzal megindultak a király városába. Mentek, hol
lassan, hol sebesen, s egyszer aztán belekerültek egy nagy rengeteg erdőbe. Amint az
erdőben haladnak, csak elébük toppan egy vénasszony a leányával. Csúf volt mind
a kettő, mint az ördög. A vénasszony megállítja a kocsist.
– Állj meg, kocsis, végy fel a hintóba, s bizony megszolgálom!
– Félre az útból, vén boszorkány! – rikkantott rá a kocsis. – Tudod-e, hogy ez a király
hintója?!
Hallja ezt a beszédet Világszép Ilonka, kihajlik a hintóból, s mondja:
– Csak hagyjad, hadd üljenek fel, azt akarom, hogy a mai nap mindenkinek jó nap
legyen!
Azzal felültette magával szemközt az asszonyt s a leányát, a kocsis pedig továbbhaj-
tott. Kevés idő múlva egy nagy folyóhoz értek. A vénasszony itt nagy hirtelenséggel
megfogta Világszép Ilonkát, kivette két szemét, s azzal a folyóba lökte. A kocsis meg
a szegény ember semmit sem vettek észre, s hajtottak tovább.
30

3. Hazaérnek a király udvarába, s szalad a király a hintó elé, hogy levegye a Világszép
Ilonkát. Haj de szinte kőbálvánnyá változott, mikor meglátta a vén banyát s leányát.
– Hiszen ez a világcsúf leány nem a Világszép Ilonka! – kiáltott a király szörnyű ha-

raggal.
Nézi a szegény ember, nézi a kocsis is. Mennyre-földre esküdöznek, hogy ők Világ-
szép Ilonkát hozták, s ez a világcsúf leány csak az erdőben ült fel a hintóba. De a vén-
asszony is mennyre-földre esküdött, hogy ő a szegény ember felesége, az a leány meg
az ő leánya, Világszép Ilonka, csak az úton egy kicsit megfeketedett.
– Jól van – mondá a király –, most már a szavamat meg nem másítom. Ha szépsé-
gében feleségül akartam venni, feleségül veszem csúfságában is, de téged, szegény
ember, sírig tartó tömlöcbe vettetlek, amiért nem vigyáztál a leányod szépségére.
Eleget beszélt a szegény ember, hogy egész úton le sem eresztették a hintó födelét,
hogy nap sem sütött a leányára, hogy az ő leányát elveszesztette ez a vén boszorkány,
de emezek még jobban győzték szóval, s a király nekik hitt, a szegény embert pedig
tömlöcbe vettette.
4. Eközben Világszép Ilonkát vitte a folyó, sodorta, sodorta mind tovább, tovább,
egyszer aztán kidobta a partjára, éppen egy halászkunyhó elé. Abban a halászkunyhó-
ban egy öreg halász meg a felesége laktak, s éjfélidőben keserves sírásra ébredtek fel.
Megszólal a halászné:
– Hallá-e, gazda, valaki sír az ajtó előtt.
– Bizony, mintha én is sírást hallanék – mondá a halász. – Már csak kinézek, hogy mi
van odakinn.
Kimegy a vén halász, s hát az ajtó előtt egy csuromvíz leány ül, s úgy sírdogál ma-
gában. Nézi, nézi, s hát annak a leánynak mind a két szeme hiányzik, de a könny úgy
potyogott a szeme gödréből, mint a záporeső, s – láss csudát! – minden könnycsepp
egy-egy gyémántgyönggyé változik.
31

Kérdi az öreg halász:
– Ki vagy te, mi vagy te, szegény leány?
Elmondja Világszép Ilonka, hogy ki s mi, s hogy mi történt vele.
– Ne búsulj, leányom – mondá a vén halász –, jere be hozzám, itt elélhetsz halálod
napjáig, nekünk úgysincs gyermekünk.
Megköszönte a leány a szívességet, s bement, de csak sírt, mindig sírt. S amint sírt,
folyton-folyvást pergett ki a szeme gödréből a gyémántgyöngy.
Azt mondá egyszer a vén halász:
– No, már elég volt a sírásból! Egyet se sírj többet, mert én addig meg nem nyug-
szom, míg a szemedet vissza nem kerítem.
Fogta a teméntelen sok gyémántgyöngyöt, s elindult azokkal világgá. Árulta város-
ról városra, s bezzeg minden asszony, minden leány szerette volna megvenni, de a vén
halász azt mondta, hogy a világ minden kincséért sem adja, csak két szemért. Jaj de
kikacagták mindenütt a halászt! Vén bolond! Ki adja majd oda a szemét!
5. Jól van, ment tovább. Addig ment, amíg a király városába nem ért. Ott egyenest
ment a világcsúf királynéhoz. Mutatja a gyönyörűséges drágagyöngyöket. Megörült
a világcsúf királyné, hogy majd kiugrott a bőréből. Azt kérdezte, hány zsák aranyat ad-
jon érette.
Felelt a vén halász:
– Nem kell, ha mind ideadod is, ami arany van az orszá-
godban, de két szemért neked adom, felséges királyné.
Bejön a vénasszony, s mondja neki a leánya, hogy mi-
lyen bolondságot kíván az a vén ember.
– Hát add oda neki a Világszép Ilonka szemét! – sut-
tintja a vén boszorkány. – Úgysem veszed hasznát.
Na, volt öröm! Mindjárt elékeresték a Világszép
Ilonka szemét, átadták a vénembernek, s még jót
kacagtak a „vén bolondon”, mikor eltávozott.
Ment az öregember, meg sem állott, míg ha-
záig nem ért. Világszép Ilonka még mindig
sírt, mert el nem tudta hinni, hogy szem he-
lyett szemet lehessen találni. Márpedig a vén
halász talált. Az ám, megtalálta az Ilonka sze-
mét. Egyszeriben visszatette a helyére, s hát –
Uram, Jézus! – most még ezerszer szebb lett
Világszép Ilonka, mint annak előtte.
6. Telt-múlt az idő. A vén halász elment ha-
lászni, s magával vitte Ilonkát is. Amint a folyó
partján halászgatnának, arrafelé tart csolna-
kon két vadász, akik vadkacsákra lövöldöztek.
Az egyik vadász csak felkiált:
– Nézz oda, látod azt a leányt?!
32

– Látom – mondá a másik –, de olyan szép, hogy mindjárt megvakulok a nézésétől.
– Az Isten istenem ne legyen, ha ez nem Világszép Ilonka! – mondá az első.
– Ejnye, felséges királyom, ez csakugyan Világszép Ilonka!
A király meg az udvarmestere volt a két vadász, s mindjárt kikötöttek a parton. Sza-
ladtak a leányhoz.
Köszön a király, s kérdi:
– Hogy hívnak téged, te szép leány?
Feleli a leány:
– Azelőtt Világszép Ilonkának hívtak, de most már nem tudom, megillet-e az a név,
mert egy esztendeje, hogy tükörbe nem néztem.
– No, ha egy esztendeje, hogy nem néztél tükörbe, hát hidd meg, hogy most ezerszer
szebb vagy, mint azelőtt. Velem jössz te mostan.
– Hohó – szólalt meg a vén halász –, abba még én is beleszólok!
– Szólhat kend ezeret is – mondá a vadász –, mert én király vagyok!
Közbeszól most Világszép Ilonka:
– Igaza van a vén halásznak, felséges királyom, mert neki köszönhetem a szemem
világát.
Aztán elmondott mindent, úgy, ahogy történt. A király egyszeriben hazaszalasztotta
az udvarmesterét két hintóért, az egyikbe ő ült Világszép Ilonkával, a másikba a vén
halász meg a felesége. Az udvarmesternek meg azt mondta: jobb, ha nem szorul a hin-
tóba, menjen haza csolnakon.
Hamarosan otthon voltak, s amint a hintó befordult a kapun, nagyot kiáltott a király:
– Ki a házból, boszorkányok!
Egyszeriben kihúzatta a vén boszorkányt is, a leányát is a palotából. A szegény em-
bert pedig mindjárt kieresztette a tömlöcből, s olyan vendégséget csapott, hogy he-
tedhét országon túl is híre ment.
Így volt, vége volt, igaz volt!
Benedek Elek
33

Rumini
(részlet)
Alaposan szemügyre vették a kis üveget.

Különleges formájú, vastag falú, piszkos kis
üveg volt, benne megfeketedett parafa dugó.
Rumini a foga közé szorította, úgy próbálta
kirángatni az üvegből. A dugó csak nehezen
engedett. Rumini óvatosan beleszagolt, aztán
elégedetten bólintott.
– Finom édes az illata. Szörp vagy méz lehet.
– Honnan vetted? – érdeklődött Roland.
– A kikötőben van egy vén kuruzsló1. Tőle szereztem.
– Akkor meg ne kóstold! – rémült meg Roland. – Az az öreg mindenféle vajákos2 sze-
reket árul. Lehet, hogy méreg van benne.
– Ugyan már – rázta a fejét Rumini, de Balikó kérlelőre fogta.
– Ne igyál belőle, amíg nem tudod, mi az!
– Jó – egyezett bele Rumini. – Kipróbáljuk.
– Hol?
– Láttam a hátsó fedélzeten egy vizesdézsát, amiben egy ebihal úszkált. Majd meg-
kóstolja ő.
A három legényke izgatottan futott hátra. Tényleg ott volt a dézsa, benne úszkált egy
apró, szürke ebihal. Érthetetlen, hogy került a dézsába egyáltalán.
– Na, gyere, barátocskám! – szólt Rumini. – Kapsz egy kis finom szörpöt.
A dézsa fölé hajolt, és az üvegcséből egy nyúlós, ragacsos, barna csöppet pottyan-
tott a vízbe, pont az ebihal fejére. Az ebihal megremegett, majd hirtelen pörögni és
nőni kezdett. Duzzadt, dagadt, a bőre egyre barnább és rücskösebb lett, a feje is meg-
nőtt, és egyszer csak két nagy szem villant elő belőle. Oldalából ijesztő gyorsasággal
karocskák nőttek ki, amelyek a rémülten bámuló egerek szeme láttára úszóhártyás
lábakká alakultak. Még egy utolsót rándult, aztán nagyot ugrott, ki a dézsából, egye-
nesen a fedélzet deszkáira. Ott megpihent, végigmérte a döbbenten álló cimborákat,
és vad brekegések közepette elugrált.
Berg Judit
1
kuruzsló: titokzatos erejűnek vélt szerekkel, babonás módszerekkel gyógyító személy
2
vajákos: varázsláshoz (kuruzsláshoz) használt szer
A következő kérdések, feladatok a Rumini című színdarab 35. oldalon látható plakátjára
vonatkoznak.
1. Beszéljétek meg, hol tekinthető meg a darab!
2. Mikor volt az első előadás?
3. Hány felvonásból áll?
4. Mely nevek utalnak arra, hogy egerek a szereplők?
34

Magyar Színház
1077 Budapest, Hevesi Sándor tér 4.
NEGRÓ – a Szélkirálynő fedélzetmestere GULA PÉTER

RUMINI – hajósinas a Szélkirálynőn HORVÁTH ILLÉS
BALIKÓ – hajósinas, Rumini legjobb barátja SZATMÁRI ATTILA
KAPITÁNY SIPOS IMRE
DUNDI BANDI – gyáva, de jószívű matróz GÉMES ANTOS
ROLAND – matróz, Bandi barátja PAVLETITS BÉLA
AJTONY – hajószakács SZŰCS SÁNDOR
DOLMÁNYOS PAPA – ezermester a hajón VECSEI LÁSZLÓ
SAJTOS PEDRO – őrszem, matróz BOTLIK RENÁTÓ
CINCOGI DOKTOR – hajóorvos TAMÁS LÁSZLÓ
MATRÓZOK (Sebestyén, Brúnó, Frici, Tubák) ADÁNYI ALEX, FEKETE DÁNIEL,
FÖLDESI ÁGNES, KÓNYA RENÁTA
Díszlet/jelmez: KOVÁCS YVETTE ALIDA

Zene: PEJTSIK PÉTER ■ Rendező: MÉHES LÁSZLÓ
Következő előadások: október 12. 15.00, október 26. 15.00
35

1. Figyeljétek meg a szöveget! Mit vettetek észre a bekezdések elején? Mire utal ez?
2. A képek és a cím alapján következtessetek, kiről, miről szólhat a szöveg!
Vacskamati virágja
Ott állt Vacskamati Mikkamakka előtt. Kicsit sírósan, kicsit nevetősen – egyszóval
úgy, ahogy szokott.
– Mikkamakka, ugye, te mindent tudsz? – kérdezte reménykedve.
Mikkamakka elég komor képet vágott.
– Egyszer beszéltünk már erről – mondta mogorván.
– Na ugye! – mondta boldogan Vacskamati.
– Mit na ugye! – mérgelődött Mikkamakka. – Akkor megállapodtunk abban, hogy
majdnem mindent tudok, avagy majdnem tudok mindent, vagyis hogy mindent majd-
nem tudok.
– Ez az, ez az, emlékszem! – kiáltott Vacskamati.
– Emlékezni azt tudtok – morogta Mikkamakka. – Azazhogy csak emlékezni tudtok.
Vacskamati izgett-mozgott.
– Nem értem pontosan, mit mondtál – mondta.
– Nem baj – legyintett Mikkamakka –, nem azért mondtam.
Vacskamati kicsit félénken azt kérdezte:
– Ugye meghallgatsz?
Mikkamakka ábrázata azt mondta: meg hát.
– Egy kérdésem lenne – folytatta Vacskamati.
Mikkamakka ábrázata azt mondta: elő vele.
– Ugye nekem van születésnapom? – kérdezte Vacskamati.
Mikkamakka ábrázata azt mondta: de még mennyire.
– Tudtam, tudtam! – örült Vacskamati. – Hát mégis igaz.
– Születésnapja mindenkinek van – jelentette ki Mikkamakka.
– Jó, jó, ezt tisztáztuk – komorodott el Vacskamati –, de mikor?
– Hogyhogy mikor? – tárta szét a kezét Mikkamakka. – Nekem például december elsején.
– Neked – mondta fitymálva Vacskamati –, neked! De nekem mikor van?
– Honnan tudnám azt én? Neked kéne tudni.
– De nem tudom – mondta szomorúan Vacskamati.
Mikkamakka vakarta a feje búbját.
– Ajaj! – mondta.
– Azazhogy még sincs születésnapom – keseredett el Vacskamati.
– De ha egyszer van! – mérgelődött Mikkamakka.
Vacskamati nem tágított.
– Mikor?
– Például ma – mondta sarokba szorítva Mikkamakka.
Vacskamati felvidult.
36

– Kedden?
Mikkamakka bólintott. Nagy kő esett le a szívéről.
– Tehát minden kedden – virult Vacskamati.

– Azt már nem. Milyen kedd van ma?
– Április tizenötödike, kedd.
– Na, akkor ez az – emelte fel az ujját Mikkamakka –, április tizenötödikén születtél.
– Nem lehetne inkább kedd?
– Hogyhogy kedd? Hiszen kedd van.
– Hogy minden kedden születésnapom legyen.
– Még mit nem! Csak minden április tizenötödikén. Egy évben mindenkinek csak
egyszer lehet születésnapja.
– Kár – mondta Vacskamati.
Mikkamakka mélyen elgondolkozott.
– Tényleg kár – mondta aztán, és újra gondolataiba mélyedt.
– De hiszen akkor… – kiáltott Vacskamati.
– Mit akkor?
– Ma április tizenötödike van!
– És akkor mi van?
– Hát a születésnapom!
– Jé, majd elfelejtettem! – ugrott fel Mikkamakka, és fel-
ragyogott az arca. – Isten éltessen!
Kiszaladt a tisztás közepére.
– Fiúk – kiabálta –, Vacskamatinak születésnapja van!
Elő is sereglettek mind. Ló Szerafin, Nagy Zoárd, Bruck-
ner Szigfrid, Aromo, Szörnyeteg Lajos és Dömdödöm. Ott
sürögtek-forogtak Vacskamati körül.
– Isten éltessen, Isten éltessen! – kiabálták.
Bruckner Szigfrid hirtelen elhallgatott. De olyan feltűnően, hogy a többiekbe is be-
lefulladt a szusz.
– Mi történt? – kérdezte Nagy Zoárd.
– Csak… csak… elég furcsa – mondta Bruckner Szigfrid, és Vacskamatihoz fordult. –
Már tizenöt éve ismerlek, és eddig egyszer sem volt születésnapod.
– De ma kedd van – mondta Vacskamati.
– Az mindjárt más! – kiáltott Bruckner Szigfrid.
A többiek meg suspitoltak. Összedugták a fejüket, sutyuru–mutyuru. Vacskamati
meg úgy tett, mintha nem tudná, miről van szó. Pedig hozzá is elhallatszott, ahogy
Dömdödöm azt mondja: „Dömdödöm.” Ezt pedig csak az nem érti, aki mind a két fülé-
re süket. Vagy még annál is jobban. Merthogy Dömdödöm azt mondta, adjunk ajándé-
kot az ünnepeltnek, akinek tizenöt év óta ez a kedd az első születésnapja.
El is futottak mindjárt. Vissza is jöttek mindjárt. Na és a kezükben, na lám, a kezük-
ben, odanézz, a kezükben egy cserép virág! Lila is volt, zöld is volt, sárga is volt, kék is
volt, csuda egy virág volt.
Úgy hívták: Vacskamati virágja.
37

Láttátok volna Vacskamatit! Irult-pirult, sápadozott, táncolt, ugrált, sikongatott, si-
mogatta, dédelgette, becézgette, lehelgette a virágját. Igen boldog volt.
Hát így zajlott le az a születésnap.
Aztán elmúlt. Sok kedd elmúlt. De egyik sem volt Vacskamati születésnapja.
A virág meg! Uramfia! Szegény, szegény Vacskamati virágja! Azt hiszitek, törődött
vele? Nem törődött. Azt hiszitek, öntözte? Nem öntözte. Azt hiszitek, kapálgatta? Nem
kapálgatta. Azt hiszitek, rá is nézett? Nem nézett rá.
A virágnak odalett zöldje, sárgája, lilája, kékje, kornyadozott, fonnyadozott.
Egészen addig, amíg egyszer csak nagy mérgesen azt nem mondta Dömdödöm,
hogy „dömdödöm”.
– Hallottátok? – mondta Ló Szerafin. – Dömdödöm azt mondta, hogy dömdödöm.
Hogyne hallották volna!
– Bizony nem gondozza a virágját.
– Bizony nem öntözi.
– Bizony rá se néz.
– Bizony hervadozik szegény virág.
– Bizony kornyadozik.
Így beszélt Ló Szerafin, Nagy Zoárd,
Aromo, Bruckner Szigfrid, Dömdödöm
és Szörnyeteg Lajos.
– Jaj, elfelejtettem! – sápítozott Vacskamati. – Pedig az én virágom, Vacskamati vi-
rágja. Mindig tudtam. Ne haragudjatok!
– Hát akkor gondozd!
– Hát akkor öntözd!
– Hát akkor törődj vele!
A virág hervadt volt, fonnyadt volt, de biztosan nagyon dörömbölt akkor a szíve.
Dörömbölt boldogan. Vacskamati meg nekiesett, öntözte reggeltől estig, estétől reg-
gelig, kapálta naphosszat, csak úgy sercegett szegény virág gyökere.
És két nap múlva azt mondta:
– Öntöztelek, kapáltalak, két napja csak veled foglalkozom, mégis kornyadsz, mégis
hervadsz! Mi lesz már! Tessék sárgállani, tessék zöldelleni, tessék lilállani, tessék ké-
kelleni!
Na, erre megint összesereglett Ló Szerafin, Nagy Zoárd, Aromo, Bruckner Szigfrid,
Szörnyeteg Lajos és Dömdödöm.
– Mit képzelsz – mondta Ló Szerafin –, hónapokig nem törődtél vele, és most azt hi-
szed, két nap alatt virulni fog?!
– Zöldelleni!
– Sárgállani!
– Lilállani!
– Kékelleni!
– Dömdödöm!
– Úgy határoztunk – mondta Bruckner Szigfrid –, hogy elvesszük tőled a virágot.
– Jaj, ne! – esett kétségbe Vacskamati.
38

– De igenis elvesszük!
– Dömdödöm – mondta ekkor Dömdödöm.
Csodálkozva néztek rá.

– Azt mondod, hogy kérdezzük meg a virágot is?
– Döm.
Megkérdezték hát a virágot.
– Akarsz Vacskamatinál maradni?
A virágnak szép virághangja volt.
– Igen – mondta.
– De hiszen nem öntözött!
– Tudom – mondta a virág.
– De hiszen nem kapálgatott!
– De hiszen rád se nézett!
– Aztán meg agyonöntözött.
– Agyonkapált.
– Sápadt lettél.
– Csenevész lettél.
– Akkor meg miért maradnál nála?! – mordult rá Bruckner Szigfrid.
– Azért, mert szeretem – mondta a virág.
– Miért szereted? – háborgott Aromo.
– Csak – mondta a virág.
Vacskamati táncra perdült, ugrált a virágja körül, alig látott az örömtől.
– Meglátod, rendesen öntözlek, kapállak, törődöm veled ezután – mondta a virágnak.
A virág meg azt mondta:
– Hiszi a piszi.
És olyan boldog volt, amilyen még soha.
Lázár Ervin
Lázár Ervin: A Négyszögletű kerek erdő, Osiris Kiadó, 1994.

A Négyszögletű Kerek Erdőben él Mikkamakka a különc barátaival. Ha
úgy tartja kedvük, költői versenyt rendeznek. Amikor pedig a gonosz Kis-
fejű Nagyfejű Zordonbordon betiltja a bukfencezést, közös erővel túljár-
nak az eszén.
3. Mennyire váltak be a jóslataid?

4. Beszéljétek meg, mit tanult Vacskamati a virágjától!
39

1. a) Nézz utána, kinek a születésnapján ünnepeljük a Népmese Napját!
b) Gyűjts az íróról három fontos információt!
Ünnepeljük
együtt
a Népmese Napját!
Mesemondó, meseolvasó,
mesehallgató nap
a tudásvári könyvtárban
szeptember 30-án
8–18 óráig.
MESEILLUSZTRÁCIÓ-PÁLYÁZAT
Témája: legkedvesebb mesehősöm.
A művek készülhetnek bármilyen technikával A/3-as vagy A/4-es méretben.
A hátoldalon tüntesd fel a kép címét, a nevedet, az életkorodat és a lakcímedet!
Beküldési határidő: szeptember 24.
Díjátadás és kiállításmegnyitó: szeptember 29-én 16 órakor.
VÁRJUK A VÁLLALKOZÓ KEDVŰ GYEREKEK, OSZTÁLYOK

ÉS CSOPORTOK JELENTKEZÉSÉT!
2. Írd a füzetedbe, hová és mikorra hív a plakát! Milyen lehetőségeket kínál?

3. Beszéld meg a társaddal, hány napja van a zsűrinek a pályamunkák értékelésére!
Mit gondolsz, miért nyílik meg a kiállítás a mesenap előtt?
4. Készíts te is illusztrációt a kedvenc mesédhez! Rendezzetek kiállítást az osztályotok-
ban az elkészült munkákból!
40

A SZERETET – AZ ÉLET
„…jól csak a szívével lát az ember.

Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”
Antoine de Saint-Exupéry
[antoán dö szant egzüpéri]
41

1. Kire mondjuk azt, hogy csaló? Milyen tulajdonság ez? Készítsetek a csaló szó értelme-
zéséhez ötletbörzét!
A csaló
A csaló neve: Pétör. Pétör még nem unta meg az iskolát, sőt minden reggel késede-
lem nélkül megjelenik benne. Pétör szeret itt lenni, talán még jobban, mint otthon.
Először is, itt melegebb van, mint otthon. Másodszor, itt borzasztó sok gyerek van, és
Pétör olyan, mint a bárány: nagyon szeret sokadmagával lenni. Harmadszor, itt úgy
bánnak az emberrel, hogy az édes szülője se keresi annyira kedvét, mostanában még
tejjel is megitatják, akár az úrigyerekeket. Szép kis csészékben adják a tejet, van rajta
nefelejcsvirág is, s nagyon jó azt kézbe fogni, mert olyan jó sütős, hogy a dermedt, vö-
rös kis ujjacskák egyszerre fölmelegednek rajta.
Az egyszerű Péterből a tej miatt lett Pétör, a csaló.
A gyanú a tanító úrban ébredt föl, akinek mindenütt ott volt a szeme. A többi gyerek,
ahogy megkapja a részét az ingyentejből, elbánik vele mindjárt a helyszínen. Pétör,
amikor megkapja a teli csészét, elvörösödik az örömtől, és orrcimpái reszketnek a gyö-
nyörűségtől, ahogy szívja be a meleg párát. Szívja, szívja, de azonközben egyre vissza-
vonulóban van az ajtó felé. Amire odaér, akkor már fehérebb az arcocskája, mint a fal.
42

Egyszerre aztán Pétör elvész, s néha öt perc is beletelik, mire újra felbukkan kócos
buksija a látóhatáron.
Az ábrázata egyre vörösebb lesz, ahogy közelebb kerül az asztalhoz.
A tanító urat persze ilyen ravasz fondorlattal nem lehet megcsalni. A tanító úr meg-
sejtette, hogy Pétör embör nem szereti a tejet, titokban leeresztgeti a tejecskét az ud-
varon a csatornába. Mert bizonyos, hogy Pétör az emeletről az udvarra szökik le tejivás
örvivel1. Elárulja a hideg arcocskája.
Végre eljött a nap, mikor Pétör üzelmei teljes mivoltukban napvilágra kerültek.
A tanító úr figyelte minden mozdulatát. Lassan somfordált a gyerek az ajtóig, de
a lépcsőn már nyargalva ment lefelé, tenyerét a csésze szájára tapasztva.
Mire a tanító úr utolérte, Pétör már ott térdelt a kapusarokban, s öntögette befelé a
tejet egy nagykendőbe. Beható vizsgálat
kiderítette, hogy a nagykendő alul két kis
lábacskában, felül pedig egy gémbere-
dett kis arcocskában végződött.
– Ki ez, Pétör? – kérdezte a tanító úr.
Pétör – szégyen, nem szégyen – nagyon
megijedt. Reszketett a szája széle.
– Marika.
– Húgod?
– Az – mondta Pétör, és férfiasan sírásra
fakadt. – Mindig el szokott kísérni, oszt itt
várja meg, míg hozom a tejet.
Már akkor sírt Marika is, és a tanító úr
addig tiltotta kettőjüknek a sírást, míg az
ő könnye is ki nem csordult.
– Hány nap csaltál már meg, Pétör? –
kérdezte a fiút.
– Öt – mutogatta Pétör az ujjain, mert szólni még nem tudott a sírástól.
Öt nagy csatát nyert meg Pétör az éhes kis gyomra ellen, mert vannak még olyan
csalók is, akik nem magukért csalnak, csak magukat csalják meg a testvéreikért.
Móra Ferenc
1
örvivel: ürügyével
2. Tegyetek fel kérdéseket egymásnak az elbeszéléssel kapcsolatban! Feleljetek is rá!

Az események sorrendjében haladjatok! Használjátok a következő kérdőszókat!
Kiről? Miért? Mit? Mikor? Kinek? Hol? Hogyan?
3. Képzeld magad a szereplők helyébe!
• Mondd el, vajon mit gondolhatott Marika, amíg Pétörre várt!
• Mit gondolhatott Pétör, amikor meglátta a tanító urat?
4. Gyűjtsetek érveket, miért bocsájtható meg Pétör csalása!
43

1. Beszélgessetek csoportokban! Ki miért szeretne felnőtt lenni? A legérdekesebb ötlete-
ket gyűjtsétek össze csoportonként! Számoljatok be azokról az osztálynak!
Ha én felnőtt volnék
(részletek)
Minden gyerek tudja, még a legkisebb is, hogy rossznak lenni sokkal mulatságosabb,
mint jónak lenni.
Folyton jónak lenni iszonyúan unalmas és amellett fárasztó is.
Ha sokáig ülsz mozdulatlanul egy széken, elzsibbad a lábad.
Ha késsel, villával igyekszel enni, kirepül a hús a tányérodból.
Ha egészen tisztára mosod a kezed, a többiek már rég asztalhoz ültek, mire elkészülsz.
A felnőttek folyton csak azt mondják:
– Legyél jó!
Meg azt, hogy:
– Ne legyél rossz!
Meg azt, hogy:
– Fogadj szót!
Meg azt, hogy:
– Viselkedj rendesen!
Könnyű azt mondani. Mert hiába mondják azt a felnőttek, hogy addig örülj, amíg gye-
rek vagy, minden gyerek tudja, még a legkisebb is, hogy felnőttnek lenni sokkal jobb.
A felnőtt azt a ruhát veszi fel, amelyik eszébe jut.
Ha tűzoltószirénát hall, nyugodtan kihajol-
hat az ablakon.
Akármennyire kimelegedett, mindig ihat vizet.
Olyan halkan köszönhet, ahogy csak akar.
És nem kell akkor lefeküdnie, amikor a leg-
érdekesebb a tévé.
De ez még nem minden!
A felnőtt azt csinál, amit akar, a gyereknek
pedig azt kell csinálnia, amit a felnőtt akar.
A felnőtt folyton rászól a gyerekekre:
– Vedd fel a pulóvered!
– Mosd meg a kezed!
– Ne rágd a körmöd!
– A lábad elé nézz!
– Rakd el a játékaidat!
[…]
Ha én felnőtt volnék, megnősülnék, és
olyan lakásban laknék, ahol labdázhatok
a szobában, tölgyfát nevelhetek cserépben,
44

aranyhalat tarthatok fürdőkádban, és soha
semmit nem kell kidobni, mert mindennek akad
hely, amit hazahozok,
akár lehullott vadgesztenye,
akár rozsdás vasszög,
akár összecsomózott spárga,
akár eldobott villamosjegy,
akár beteg sündisznócska.
A házban, ahol laknánk, csupa olyan néni és
bácsi lenne a szomszédunk, aki megengedi, hogy
megfogjuk a kanárimadarát, megkínál bennün-
ket a frissen sült sütemény szélével, elküld min-
ket a boltba bevásárolni, és nekünk adja a színes cédulát, és mosolyogva biztat min-
ket, ha focizunk az ablaka alatt.
Ha én felnőtt volnék és megnősülnék, sok gyerekem lenne, mert szeretek olyan játé-
kokat játszani, amihez sok gyerek kell.
A sok gyereknek én lennék a papája, és a lány, akit feleségül veszek, a mamája.
Én meg a lány, akit feleségül veszek, meg a gyerekek egész nap csak játszanánk.
Fogócskát, bújócskát, szembekötősdit.
És amikor még több gyerekünk lesz, akkor futóversenyt, ugróversenyt, dobóver-
senyt és rollerversenyt is rendezünk.
Mindig én fogok nyerni, és akkor a gyerekek büszkék lehetnek az apukájukra.
A mi gyerekeink sose árulkodnának,
sose verekednének,
sose sírnának,
és sose akarnák elvenni a mi játékainkat,
mert én nem szeretem az árulkodós, verekedős, sírós gyerekeket, akik mindig el
akarják venni a más játékát.
[…]
Jaj, de jó lesz, ha már felnőtt leszek!
Csak egyet nem értek.
Az én apukám és anyukám már felnőtt.
Miért mossa meg mégis a kezét,
miért veszi fel mégis a pulóverét,
miért néz mégis a lába elé,
miért nem rágja mégsem a körmét,
miért rakja el mégis rendben a holmiját?
Meg fogom kérdezni tőlük egyszer.
Janikovszky Éva
2. Hasonlítsátok össze az olvasottakat az összegyűjtött kívánságokkal! Mit figyeltetek meg?
45

1. Következtess a történet első bekezdéséből a főszereplőre és a történet folytatására!
Lenka
(részletek)
Egy szép májusi éjjelen, éppen teliholdkor született Lenka. Vajon ezért-e vagy má-
sért, ki tudja, de éppen olyan szép kerek lett, mint maga a telihold. A szülei nagyon sze-
rették, még a csillagokat is lehozták volna neki az égről. Ő mégis magányosnak érezte
magát, mert barátai nem voltak.
Egy napos, őszi délután Lenka éppen az ablak mellett kucorgott egy széken és elmé-
lyülten rajzolgatott az ablakpárkányon, amikor a mamája benyitott hozzá. Egy csöp-
pet sem lepődött meg azon, hogy a kislányát megint rajzolás közben találja. Lenka
legjobb barátai ugyanis a ceruzák voltak. […]
– Mit kuksolsz itt bent a szobában ezen a szép napon? Menj ki a térre, szaladgálj egy
kicsit te is a barátaiddal!
Lenka dacosan válaszolt:
– Nem megyek! Különben sincsenek barátaim! A gyerekek nem akarnak játszani ve-
lem, csak csúfolnak, mert… mert… dagi vagyok – mondta, és bánatosan lehorgasz-
totta a fejét. A mamája gyorsan magához ölelte.
– Jaj, miket beszélsz, dehogy vagy te dagi! Te pont így vagy szép, ahogy vagy! – vi-
gasztalta, és egy puszit nyomott Lenka szöszmösz hajába. – Most pedig egy-kettő,
húzd föl gyorsan a cipődet, és szaladj le játszani! Na, futás! […]
Lenka már rég a téren ácsorgott, és azon tűnődött, hogy merre induljon.
Ugróiskolázó lányokra lett figyelmes. Vidáman odaszaladt hozzájuk.
– Beállhatok?
A lányok abbahagyták a játékot, és tetőtől talpig végigmérték Lenkát.
– Nem is tudnál te ugróiskolázni! Barátkozz csak a malackáddal, Röfike! – azzal kun-
cogva otthagyták.
Lenka elszomorodott. Ám ahogy ott álldogált magában, észrevett néhány krétát
a földön. […]
Később karikázó lányokat vett észre. Egy darabig csak tisztes távolból csodálta őket.
Olyan kecsesen pörgött-forgott a sok karika a derekuk körül, hogy Lenka már a nézé-
sébe is belefáradt.
– Milyen ügyesek! – sóhajtotta, és minden bátorságát összeszedve odaszaladt hoz-
zájuk. – Kipróbálhatom? – kérdezte, de a lányok válaszra sem méltatták, tovább ját-
szottak, mintha Lenka ott sem lenne. […]
– Most vajon merre menjek? – szipogott magában, és újabb csapat gyerek felé vette
az irányt. Az elkerített pályán néhány fiú focizott. – Beállhatok? – ágaskodott a kerítés-
be kapaszkodva, de abban a pillanatban meg is bánta a kérdést.
– Teee? – nyerített föl az egyik fiú. – Na, gurulj csak odébb, mielőtt még bajod esik!
– azzal hátat fordított Lenkának, és egy jól irányzott lövéssel egyenesen berúgta a lab-
dát a kapuba. Lenka leforrázva kullogott odébb. A távolban megpillantott egy rollere-
ző fiút.
46

– Biztosan ő sem akar majd játszani velem – gondolta. Bánatosan zsebre dugta
a kezét, de azon nyomban föl is derült az arca, mert a zsebében megtalálta az ug-
róiskola mellett hagyott krétákat. Nyomban hozzá is fogott a rajzoláshoz, egyre több
színes és fehér rajz népesítette be a fekete aszfaltot. Lenka annyira belemerült a mun-
kába, hogy észre sem vette, amikor a rolleres kisfiú megállt a háta mögött. A fiú jó
darabig csak csöndben szemlélte az alakuló rajzokat.
– Fú, de ügyes vagy! Hogy hívnak?
– Lenka vagyok. És te?
– Én meg Palkó. Van kedved rollerezni?
– Persze. Csak várj egy kicsit, előbb befejezem ezt – mondta, és visszahajolt az asz-
falt fölé.
Palkó ámulva szemlélte a Lenka keze alatt formálódó rajzocskát.
– Honnan tudsz te ilyen szépen rajzolni?
Lenka vállat vont.
– Csak úgy. Folyton rajzolok – azzal letette a krétát. – Kész is van. Mehetünk. – Kapj
el, ha tudsz! – pattant egy szempillantás alatt a rollerjára Palkó, és türelmetlenül né-
zett hátra, hogy jön-e már végre utána a kislány. Lenkának se kellett több: felkapta
a malackáját, és a karikát kergetve gyorsan a fiú után szaladt. Palkó bevárta a követ-
kező fánál. Lenka felpattant Palkó mögé a rollerra. Vidáman karikáztak körbe-körbe
a téren, majdnem sötétedésig játszottak.
Akkor hirtelen feltámadt a szél, és csöpögni kezdett az eső.
– Siessünk haza, ebből még vihar lesz!
Amikor Lenkáék házához értek, a kislány felrohant a lépcsőn, kettesével szedte
a fokokat. Egyenesen a szobájába rohant, meg sem állt az ablakig. Amikor kinyitotta
az ablakot, hogy búcsút intsen a barátjának, a szél hirtelen felkapta a párkányon felej-
tett rajzokat. Huss, szálltak, libegtek a papírszárnyak az alkonyi szélben.
– Köszi! – kapott gyorsan Palkó egy félkész rajz után, csákót hajtogatott belőle, és
a fejébe nyomta. – Most már nem ázom meg!
– Holnap is eljössz? – kiáltott le Lenka.
– Itt leszek mindennap! – fordult vissza a kisfiú, aztán csak suhant, suhant a rollerral
a tócsákon keresztül, óvatosan kikerülve a félig elmosódott aszfaltrajzokat.
Szegedi Katalin
S�egedi Katalin
naphos�-
Lenka, a dundi kislány
raj�ol-
s�at csak magány osan
barátok at
gat. Egy nap elindul
s�erenc sével:
keresni, de nem jár -
lják, minden
a gyerekek kicsúfo
an
honnan el�avar ják. Bánatáb
ke�d a� as�faltr a,
végül raj�olni
Palkó, a rolleres kisfiú
amikor
...
álmélkodva megáll mellette
ról és a�
Lenka története a barátság
elfogadásról s�ól.
S�egedi Katalin
4 éves kortól
2490 Ft
ISBN 978-963-9768-35-2
ISBN 978-963-9768-35-2
9 789639 768352
9 789639 768352
2020. 01. 21. 21:00
47
20_v1.indd 1
Lenka_borito_348,7x200_20

1. Olvasd el a címet! Tekintsd át a szöveget! Ezek alapján jósold meg, hogy egy történetet
mond el, vagy ismereteket közöl! Indokold meg a válaszodat!
A szánkó
(rövidített változat)
Kegyetlen hideg tél volt. Akkora hó esett, hogy alig látszottunk ki belőle.
Legkülönb mulatság a szánkázás volt. A bíró csináltatott a fiainak egy szép piros
szánkót. Kőrisfából volt a talpa, diófából a karja, az ülése lószőr vánkos, beterítve bár-
sonyposztóval.
Megvolt a mesés szép szánkó, de nem volt, aki húzza. Bíró Pali meg Bíró Gyuri en-
gem és egy másik szegény gyereket, Favágó Jánoskát fogtak be. Örültünk, hogy hoz-
záférhettünk a szánkóhoz. Pali, Gyuri elnyújtózkodtak nagy urasan, mi pedig meg se
álltunk az ötödik fordulóig.
– Szeretnék már egyszer én is beleülni a szánkóba – motyogta félősen Jánoska.
– Mást nem kívánnál, kis rongyos? Nem olyan gúnyához1 csinálták ezt a szánkót,
mint a tied. Örülj, hogy húzhatod! Gyí, Szellő, gyí, Bogár!
Összenéztünk Jánoskával, s akkorát rántottunk a szánkón, hogy mind a két gazdánk
kigurult a hóra. Hanem aztán megbántuk, amit tettünk. Másnap már mások húzták,
szánkáztatták a Bíró fiúkat.
Ekkor énnekem az a gondolatom támadt, hogy mindketten kerítsünk pénzt, és ve-
gyünk egy saját szánkót.
Másnapra sikerrel is jártunk. Délután elmentünk a szenesboltba, vettünk a pénzün-
kön egy szenesládát. A fenekére szögeztünk két gyalult deszkát, s az oldalára ráerősí-
tettünk egy ruhaszárító kötelet.
Először az udvaron próbáltuk ki a szánkót, majd kimentünk a falu végére, ahol senki
se lát bennünket. Jaj, Istenem, de jó lesz!
Ahogy kiértünk Kati néni házához, látjuk ám, hogy a rogyott kis szalmás kunyhó csu-
pa hó és jégcsap. Morzsa, az öreg koldusasszony kutyája ott nyöszörgött a küszöbön.
Beengedtük szegény jószágot. Kati néni dideregve gubbasztott a vackán. Olyan hideg
volt odabenn, hogy még a tűzhely sarkait is kivirágozta a dér.
– Nem égett ebben tűz már három nap óta. Majd megfagyok, lelkeim – sóhajtozott
Kati néni.
Jánoska rám nézett, én meg őrá. Előhúzta a sarokból a baltát, fölvágta tűzrevalónak
a szánkót. Égett a szánkónk, amelybe egyszer sem ültünk bele.
Az öreg koldusasszony hálásan nézett ránk. És egyszerre megsajnáltuk a gazdag
bíró fiait, akik nem tudják, milyen jólesik jót tenni a szegényekkel.
Móra Ferenc alapján
1
gúnya: felsőruha
2. Vesd össze a jóslatodat az olvasottakkal!
48

A szánkó
Kegyetlen hideg tél volt, azóta se tudok hozzáfoghatót. Fenékig befagyott a patak,
a verebek megdermedve hullottak le a fákról, a háztetőről olyan vastag jégcsapok
meredeztek, hogy kővel is alig bírtuk őket lehajigálni. […]
Akkora hó volt, hogy alig látszottunk ki belőle, ástunk is benne akkora barlango-
kat, hogy akár a medvék királya ellakhatott volna bennük. Persze a medvének több
esze volt, mint hogy hópalotában lakott volna. Nem is fagyott el se keze, se lába, mint
nekünk.
Legkülönb mulatság mégiscsak a szánkázás volt. Szomszédunkban lakott a bíró.
A bíró csináltatott a fiainak olyan szánkót, hogy annál szebb még nem volt a világon.
Még most is sokszor álmodom vele így tél idején. Kőrisfából volt a talpa, diófából a kar-
ja, az ülése lószőr vánkos, beterítve bársonyposztóval, a lábtakaróján bolyhos szőnyeg.
Be volt festve az egész szép pirosra, tán a kötele is selyemből volt.
Megvolt a mesés szép szánkó, de nem volt, aki húzza. Nagy úr volt akkor Bíró Pali
is, Bíró Gyuri is, mind a kettő csak húzatni akarta magát. Engem fogtak be, meg egy
másik szegény gyereket, a Favágó Jánoskát.
– Egyszer ti húzzátok, máskor mi ülünk benne – biztattak a bíró fiai.
Bántuk is mi a csúfolódást, csak hogy hozzáférhettünk a szánkóhoz. Pali, Gyuri el-
nyújtózkodtak nagy urasan a puha ülésben, mi ketten nyakunkba akasztottuk a cifra
istrángot, szél se érhetett a nyomunkba aztán. Meg se álltunk az ötödik fordulóig, ott
is csak lélegzetet venni.
Így tartott ez egy hétig, hanem Favágó Jánoska már akkor olyan búsan lógatta a fe-
jét, mint egy igazi ló. Meg is kérdezte tőle a kisebb gazdánk, a Bíró Pali, hogy tán kevesli
az abrakot1?
1
abrak: a lovak táplálására szolgáló szemes takarmány
49

– Szeretnék már egyszer én is beleülni a szánkóba – motyogta félősen Jánoska –,
csak egyetlenegyszer, csak egyik saroktól a másikig.
Bíró Gyuri nevetve csördítette meg fejünk fölött a pántlikás ostorát.
– Mást nem kívánnál, kis rongyos? Nem olyan gúnyához csinálták ezt a szánkót, mint
a tied.
Pali még jobban rákiáltott:

– Örülj, hogy húzhatod! Gyí, Szellő, gyí, Bogár!
Összenéztünk Jánoskával, s akkorát rántottunk a szánkón, hogy mind a két gazdánk
kigurult a hóra. Olyat hemperedtek, hogy öröm volt nézni, ámbátor2 igyekeztünk el-
hordani az irhát.
Hanem aztán megbántuk, amit tettünk. Másnap majd meghasadt a szívünk, mikor
a bíró fiai elszánkáztak a ház előtt. Most már a Szabó Gergőék húzták őket.
Ekkor énnekem egy gondolatom támadt:
– Jánoska, van egy hatosod3?
– Volt tavaly, de labdát vettem rajta.
– Tudod mit, Jánoska? Ha neked is volna egy hatosod, nekem is, vennénk rajta szánkót.
Másnapra kerítettünk pénzt. Én a Csacsadér vargától kaptam, mert segítettem neki
kivinni a csizmákat a piacra, Jánoska meg eladta a labdáját meg a márványgolyóját
meg a bicskáját a molnárinasnak.
Délután elmentünk a szenesboltba, vettünk a pénzünkön egy szenesládát. A ládát
félig megraktuk szalmával, a fenekére szögeztünk két gyalult deszkát, kerítettünk egy
ruhaszárító kötelet, s azt ráerősítettük a láda két oldalára. Megvolt a szánkó.
Biz az nem egészen olyan volt, mint a bíró fiaié, de éppúgy csúszott.
Az udvaron próbáltuk ki, mert az utcára szégyelltünk kimenni a másik szánkó miatt.
Hanem az udvar kicsi volt.
Megegyeztünk, hogy kimegyünk a falu végére, ahol senki se lát. Közökön, zig-zug
utcákon bujkáltunk kifelé, hogy ne találkozzunk a bíró fiaival. Fújt a szél kegyetlen,
sodorta a tetőkről az arcunkba a havat, de nem törődtünk vele. Csak arra gondoltunk,
hogy milyen jó lesz szánkóba ülni. Először Jánoska ül bele, én elhúzom a kis erdőig,
ő meg engem vissza. Jaj, Istenem, de jó lesz!
Kiértünk a falu végére. Az utolsó ház a Kati nénié volt, az öreg koldusasszonyé.
Rogyott kis szalmás kunyhó, se udvara, se kerítése. Most csupa hó és jégcsap az egész
kunyhó, csupa dér még az ajtókilincs is. A Kati néni kutyája, a szegény Morzsa ott nyö-
szörgött a küszöbön.
– Megállj, Ferkó – mondta Jánoska –, eresszük be ezt a szegény kutyát, mert megve-
szi idekint az isten hidege. Az öregasszony bizonyosan alszik.
Belöktük az ajtót, a Morzsa csaholva szaladt előre.
Kati néni ott gubbasztott a vackán, elkékült orcával, dideregve vékony kendőjében.
Olyan hideg volt odabenn, hogy még a tűzhely sarkait is kivirágozta a dér.
2
ámbátor: ámbár, bár
3
hatos: régi pénzérme
50

– Nem égett ebben a tűz, lelkeim, már három nap óta. Sem egy marék szalmám, sem
egy gyújtat4 fám, majd megfagyok, lelkeim – sóhajtozott az öregasszony.
Jánoska rám nézett, én meg őrá. Előhúzta a sarokból a baltát, kiment, csatto-
gott-pattogott odakint: fölvágta tűzrevalónak a szánkót.
Kisvártatva hatalmas tűz lobogott a kunyhóban. Égett a szánkó. A mi szánkónk,
amelyikbe egyszer se ültünk bele.
A szánkódarabok piros lángja hosszú csíkokban táncolt a falon, amely mintha sírt
volna örömében, ahogy a dér leolvadt róla. Az öreg koldusasszony orcája is színesedni
kezdett. Ahogy ránk vetette háládatos tekintetét, a mi szívünkben is valami melegség
támadt. És egyszerre megsajnáltuk a gazdag bíró fiait, akik érzik, hogy milyen jólesik
repülni a szánkón, de nem tudják, milyen jólesik jót tenni a szegényekkel.
Móra Ferenc
4
gyújtat: egy gyújtásra való, egy begyújtásnyi
1. Beszéljétek meg!
A bíró fiainak mely cselekedete mutatja, hogy önzők voltak?
Ferkóék melyik tette bizonyítja nagylelkűségüket?
Miért sajnálta meg Ferkó és Jánoska a gazdag fiúkat?
Ti hogyan viselkedtetek volna hasonló helyzetben?
2. A két szegény fiú szavak nélkül is értette egymást: egy összenézéssel határoztak a
Bíró fiúk, illetve a saját szánkójuk sorsáról. Párbeszéddel játsszátok el ezeket a jele-
neteket! Ti hogyan viselkedtetek volna hasonló helyzetben?
51

1. Érveljetek csoportokban az alábbi, életmódra vonatkozó tanácsok mellett!
• Táplálkozz minden nap változatosan!
• Egyél zöldséget vagy gyümölcsöt minden étkezéshez!
• Igyál sok folyadékot!
• Mozogj rendszeresen!
Augusztus 25., vasárnap

Kunszentpéteri Üdülőközpont
Családi életmód-
és sportnap
V E RS E N Y E K A CS A L Á D O K N A K
13.00–13.30 Játékos vetélkedő gyerekeknek
13.30–14.30 Családi ügyességi versenyek
(zsákban futás, talicskázás,
gólya viszi a fiát)
14.30–16.00 Strandröplabda-bajnokság
16.00–17.00 Kenus ügyességi verseny
18.00 Eredményhirdetés
Ha nem szeretnél versenyezni,
ter válogass a következő programokból:!
s z e ntpé t!
Kun ádjá
e r e ssük abb csal • Strandfoci
K s
orto • Vízi aerobic
legsp
nk ! • Egészségtanácsadás
n k , váru yenes! • Ínycsiklandó zöldségfalatkák készítése
Hívu étel ing • Kézműves foglalkozások
zv
A rés • Egészséges rágcsálnivalók kóstolása
• Közös esti szalonnasütés
2. Beszéljétek meg, hogy az egyes programok mely tanácsokhoz kapcsolhatók!

3. Szervezzetek ti is az osztállyal hasonló programot családotok részvételével!
52

HATÁRTALAN HAZÁBAN
„…édes Hazám, fogadj szivedbe,

hadd legyek hűséges fiad!”
József Attila
53

1. Mondd el, milyennek képzeled a csodaszarvast!
2. Hallgasd meg a szöveget!
Mese a csodaszarvasról
Élt egyszer egy óriás. Úgy hívták, hogy Ménrót. Ennek a Ménrótnak volt két fia.
Az egyiket Hunornak, a másikat Magyarnak nevezték.

Ez a két fiú egyebet sem tett, mint vadászott a rengeteg erdőkben. Erősek is voltak, bátrak
is voltak mind a ketten. Az eleven farkast is megfojtották, az oroszlánnal is megbirkóztak.
Egyszer elmentek vadászni. Hunor is vitt magával száz embert. Magyar is vitt százat.
Bizony sokan voltak.
Amint az erdőbe érkeztek, mindjárt megpillantottak egy olyan gyönyörű szép szar-
vast, hogy szóval ki sem lehet mondani. Tizenhat ága volt az egyik szarvának, tizenhat
a másiknak. A csodaszép szarvas nagyon megtetszett Hunornak és Magyarnak.
Mindjárt utána is iramodtak – mert hát lóháton voltak –, hogy elfogják. No hiszen, mint a
nyíl, oly sebesen rohant a szarvas. Még a villámnál is, a szélnél is sebesebben tudott futni.
Dehogy érték utol, a nyílvessző sem fogott rajta. Egyszer előbukkant, másszor eltűnt.
Mondta a kétszáz vitéz Hunornak és Magyarnak:
– Menjünk haza, úgysem tudjuk megfogni a szarvast.
– De bizony nem megyünk, ha a világ végéig kell is szaladnunk utána. Előre, csak előre!
Üldözték tovább a csodaszarvast reggeltől estig. Másnap is, harmadnap is előtűnt
a szarvas, mintha csak csalogatni akarta volna őket:
– Jertek utánam! Jertek!
Harmadik nap egy szépséges szép erdő széléhez érkeztek. A fű a ló hasáig ért ott,
az erdő tele volt vadállattal, s egy kék vizű tó állott a közepén. A mezőn ezer meg ezer
virág – hej de még ennél is szebbek voltak a tündérlányok, akik a mezőn játszottak.
Éppen kétszázketten voltak ők is. Bezzeg nagyon megijedtek, mikor Hunort és Ma-
gyart, no meg a kétszáz vitézt megpillantották. El is akartak szaladni.
Hát a csodaszép szarvas hova lett? Eltűnt hirtelen, mintha a föld nyelte volna el.
Gaál Mózes
3. Mennyiben hasonlít az általad elképzelt szarvas a szövegből megismertre?

4. Meséld el a történetet a társaddal a két fiú (mi...) és a szarvas (én...) szemszögéből!
54

1. Mit gondolsz, miért kellett a hunoknak új hazát keresni?
A hunok hazát keresnek

Sok-sok esztendeig békességben éltek Szittyaországban
Hunor és Magyar ivadékai. Úgy elszaporodtak, mint fűszál
a réten, s alig fértek el egymástól. Ha a hun halász ki akarta
vetni hálóját a folyóba, rátámadt a magyar halász:
– Ez az én folyóm, keress magadnak halat máshol!
Máskor meg a hun pásztor kergette el a magyar pásztor
barmát a legelőről:
– Itt az én marhámnak terem a fű, szedd fel innét a sátorfádat!
Egyszer aztán azt mondták a hunok vezérei a magyarok vezéreinek:
– Az itt a hiba, testvérek, hogy kicsiny már Szittyaország két ilyen nagy népnek.
Gyertek, keressünk közösen más hazát, ahol jobban elférünk.
– Nem úgy lesz az! – felelték a magyarok. – Ha megint közös hazában telepszünk meg,
megint csak nem férünk el egymástól. Hanem ha ti itt hagytok bennünket, és kerestek
magatoknak új hazát, akkor nekünk, magyaroknak elég nagy lesz Szittyaország.
– Igazatok van – mondták a hunok, és fölszedve sátraikat, elbúcsúztak a magyar
testvérektől. Megígérték nekik, hogy ha olyan hazára találnak, amely őket is be tudja
fogadni, akkor hírt adnak magukról.
Volt a hunoknak egy szentnek tartott sasféle madaruk, a turulmadár. Az röpködött
előttük, az utat mutatva, mikor megindultak új hazát keresni napnyugat felé.
Sok országot bejártak, sok népet legyőztek a hunok, míg elértek a Duna mellé, a mai
Magyarországra. Itt a római nép volt az úr, mégpedig igen nagy úr. A világ egyik szélétől
a másikig ért a római császár hatalma.
Nem is nagyon ijedt meg a római császár, mikor meghallotta, hogy jönnek a hunok.
– Legalább egy néppel több lesz, amely engem szolgál – mondta kevélyen, s meg-
üzente a hunok királyának, hogy aranyban fizesse neki az adót.
A hunok királya pedig azt üzente vissza:
– Én az adót nem arannyal fizetem, hanem vassal. Küldeni se küldöm, hanem ma-
gam viszem.
S amit ígért, állta is. Úgy zúdult a hun lovasok förgetege a római császár hadinépére,
hogy lehetetlen volt előttük megállni. Futott a római, győzött a hun, s véres csaták
után megdobbantotta a hunok királya lábával a földet:
– Ez a föld pedig most már az én fajtámé marad a világ végezetéig!
Ezt a hun királyt, aki népének új hazát szerzett a Duna–Tisza mentén, Attilának hívták.
Móra Ferenc
2. Meséld el, mi történt Hunor és Magyar leszármazottaival!

3. Honnan kaphatták a magyarok és a hunok a nevüket? Hogyan találtak hazára?
55

Az Isten kardja
Attila király már az új hazában volt, mikor egyszer különöset álmodott. Azt álmodta,
hogy meghasadt az ég, leszállt belőle egy ősz öregember, s egy kardot kötött a király
oldalára. De nagyon különös kard volt az. Arany a markolata, s az volt a legkülönösebb,
hogy amint a kardot kezébe vette, egyszerre maga előtt látta az egész világot, renge-
teg erdőket, végtelen tengereket, fényes városokat, rettentő hadseregeket. S ahogy
megsuhogtatta a kardot a világ négy tája felé, hát az erdők meghajoltak, a tengerek
meghasadtak, a városok lánggal égtek, a hadseregek földre hulltak.
– No, ez különös álom volt. Ugyan mit jelenthet? – tűnődött a király, s magához pa-
rancsolta tanácsadó papjait, a táltosokat, hogy fejtsék meg álmát.
– Nem nehéz ezt megfejteni, nagyúr – mondja a legöregebb táltos. – Azt jelenti, hogy
Isten a maga kardjának mását adja neked, s te azzal hatalmad alá hajtod az egész világot.
Abban a szempillantásban suhog az ajtófüggöny, s az őrt álló vitézek egy pásztorfiút ve-
zetnek a király elé. Különös kard volt a fiú kezében, aranymarkolatú. Odanyújtja a királynak.
– Hol vetted ezt, te fiú? – kérdi ámulva Attila.
Leborul a pásztorgyerek a földre, szava akadozik.
– Ahogy ma hajnalban nyájamat terelgettem, uram
királyom, észreveszem, hogy sántít a fehér üsző1, és
véres nyomot hagy a lába. Körülnézek, mi szúrhat-
ta meg ezen a selyemfüvön? Hát ennek a kardnak
a hegye állt ki a földből. Odamegyek, ki akarom húzni,
láng csap ki belőle. Ijedtemben elszaladtam, és csak
messziről néztem, hogy lobog lánggal a kard. Egy-
szerre aztán ellobbant a láng, s mire odaértem, már
kint volt a földből az egész kard, ott feküdt a füvön.
Fölemeltem, és elhoztam neked, nagyúr, mert téged
illet!
– Ez az Isten kardja! – kiáltották a táltosok.
Attila pedig felnézett az égre, suhintott a karddal
keletre, nyugatra, észak felé, délnek, és ezt mondta
hozzá:
Csillag esik, föld reng: jött éve csudáknak!
Ihol én, ihol én, pörölyje2 világnak!
Sarkam alá én a nemzeteket hajtom:
JOHANN CHRISTIAN SAMBACH és
AUGUST ZENGER: Attila hun király Nincs a kerek földnek ura, kívül rajtam!
Móra Ferenc
1
üsző: fiatal nőstény szarvasmarha
2
pöröly: kalapácshoz hasonló, súlyos szerszám
1. Olvassátok fel párokban a különös kardot bemutató szövegrészt!

2. Játsszátok el Attila és a pásztorfiú találkozását!
56

IVÁNYI-GRÜNWALD BÉLA: A Hadúr kardja
3. Hangosítsd ki a pásztorfiú gondolatait! Mi járhatott az eszében a különös kard láttán?
Milyen ember volt a hunok királya?

Egy külföldi követ, aki megfordult Attila udvarában, így számolt be tapasztalatairól:
„A hunok királya, akitől a népek rettegtek […] egyszerű, fából és gyalult desz-
kából épített faházban lakik. Ez is csak abban különbözik a többi faháztól, hogy
magasabban épült, tornyokkal díszítették, és szépen faragott kerítés övezi. A ki-
rály meghívott ebédre bennünket. Belépve a terembe, szemközt Attilával, meg-
álltunk. A pohárnokok elénk jöttek és kelyheket nyújtottak át, hogy az ottani szo-
kás szerint köszöntsük Attilát, mielőtt leülnénk. […] Középen kereveten Attila ült.
A többi vendégnek és nekünk ezüsttálcára rakták a finom ételeket, Attilának azonban
csak húst hoztak fatálon, és semmi egyebet. Mértékletes volt minden egyéb tekintet-
ben is. A vendégeknek arany- meg ezüstserleget adatott, de az ő ivóedénye fából ké-
szült. Ruhája is egyszerűbb (de tisztább) volt a többinél. Nem ékeskedett arannyal,
drágakővel az oldalán lévő kard, mint a többi huné.”
Németh Tibor
57

Attila temetése
Késő este volt már, amikor a király új asszonyával, Mikolttal a belsőházba vonult.
S már majdnem megvirradt, mire körös-körül elcsendesedett a víg násznép. Reg-
gelre azonban nagy-nagy szomorúságra ébredtek a hunok: nászéjszakáján meghalt
Attila. Aki Isten kardját forgatva oly sok csatából került ki sértetlenül, akiről az a hír
járta, hogy testét nem fogja fegyver, azt álmában eleredt orra vére fojtotta meg.
Az ébredő ifjú asszony, amikor észrevette, mi történt, sikoltva szaladt ki a sátorpalo-

tából, s amerre futott, jajongás kelt a nyomában. Mély gyászba borult az egész hun
nemzetség. A férfiak a gyász jeléül késsel hasogatták meg arcukat, a nők fehér ruhát
öltöttek: a hunoknál a fehér volt a gyász színe. Torda főtáltos parancsot adott, hogy ve-
zessenek fehér lovat az áldozóhelyre. Meg kell tudakolni a Hadúrtól, miképpen történ-
jen a legméltóbban Attila temetése. Amikor előjött a ligetből, ahol már magasra szállt
az áldozat füstje, minden szem reá tapadt. A vén táltos pedig reszkető hangon tolmá-
csolta a Hadúr szavait:
– Urunknak ekképpen legyen nyugovása:
Víz alá, föld alá készüljön lakása,
Fényes napsugárba, sápadt holdsugárba,
Harmadiknak pedig sötét éjszakába.
Melléje tétessék harci paripája,
Fegyvere, sok kincse, szép arany marhája,
Kísérje is el öt minden hív szolgája,
Legyen véle ott is szépséges mátkája.
Így is történt. Nem messze Attila székváro-
sától folyt a Tisza. Annak egyik ágát elzárták,
s száz rabszolga ásta meg a sírt az üres folyó-
mederbe. Aztán a holt király testét betették
egy színarany koporsóba, a színarany koporsót
egy ezüstkoporsóba, az ezüstkoporsót egy vas-
koporsóba. A mélyre ásott sírba melléje került
kedvenc harci ménje, odatették fegyvereit és
kincsek sokaságát. S voltak, akik biztosan tud-
ták, hogy a sírt ásó rabszolgákkal együtt az ifjú
asszony, Mikolt is követte urát a halálba. Aztán
visszaeresztették a Tiszát eredeti medrébe. Azóta másfél ezer évnél is több múlt el.
Népek jöttek, népek mentek a Duna–Tisza közén. Sokakat kísértett a legenda Attila ki-
rály mesés kincséről, a színarany és az ezüstkoporsóról. Sokan keresték, még többen
találgatták a helyet, ahol nyugszik. De senki meg nem találta.
Attila pedig most is ott pihen háborítatlan: víz alatt, föld alatt, napsugárban, holdsu-
gárban, fekete éjszakában.
Gárdonyi Géza – A láthatatlan ember (részlet)
58

• Szerintetek hogyan folytatódhat egy olyan nagy uralkodó, mint Attila halála után a né-
pének története?
• Kiben, miben reménykedhetnek az emberek a vezérük elvesztése után?
Tíz emberöltővel1 Attila után
Attila nagykirály birodalmának széthullása után a súlyos megpróbáltatások évei ne-
hezedtek a hun és a testvér magyar népre. Némelyek feltehetően hódoltságba, mások
függőségbe kerültek. Nagy volt a szomorúság a szabadsághoz és uralkodáshoz szo-
kott őseink szívében.
Reményüket mégsem adták föl. Bíztak a magyarok Istenében! Bíztak abban, hogy
Isten akaratából jön majd egy uralkodó, aki ismét eggyé kovácsolja a hun–magyar né-
pet. […]
Az eszes és kiváló hadvezér, Ügek2 nagyfejedelem uralkodása alatt a Mindenható
mintha lemosolygott volna népére. Az égi fény újjászületésének napján a főtáltos3 már
megjósolta, hogy a tudás népére rövidesen egy dicső kor hajnalodik, amikor minden
magyar emelt fővel nézhet a jövőbe.
A jóslatot követő éjszakán Ügek feleségének, a jóságos és kegyes nagyasszonynak,
Emesének megjelent álmában Isten szent madara, a turulmadár4. Alakja mintha Emese
bársonyos, acélkékes hajából szövődött volna, s mellén egy emberi arc vonásai rajzo-
lódtak ki. Emese mélyen meghajolt, fejét lassan fölemelte, és szelíd szemét az ég kül-
döttére vetette. Valami különös, fenséges érzés és nyugalom hatotta át egész lényét.
magyar monda részlete, László Gyula feldolgozása
1
emberöltő: egy ember átlagos életkorának megfelelő idő
2
Ügek (Ügyek vagy Ögyek): magyar fejedelem, törzsfő, nemzetségfő
3
táltos: természetfölötti képességekkel és erővel rendelkező, tanácsadóként, jósként, papként tisztelt személy
4
turul: csodás tulajdonságokkal felruházott madár
A turulmadár
A turul a magyarok eredetéről szóló mondák szent
madara, a magyarok és vezéreik őrző lénye, védőszel-
leme. Sokan a sassal vagy a sólyommal azonosítják.
A régi hitvilág emlékét, a turult szobrok őrzik az or-
szág egész területén. Az egyik leghíresebb a Bánhida
(Tatabánya) melletti hegy tetején lévő turulszobor.
Búvárkodjatok! – Gyűjtsetek a könyvtárban vagy az interneten minél több turulábrázo-

lást! Jegyezzétek fel, hol találhatók!
59

Emese álma
Élt valaha, tíz emberöltővel Etele1 országának
szétbomlása után egy tisztes magyar, akinek Ögyek
volt a neve. Tágas rónán át négyszáz sátor lengett
egy tölgyerdő szélén köröskörül, ez volt Ögyek nem-
zetének szálláshelye. Úr volt Ögyek, apja a nemzet-
nek, amely az ő szavát, bölcs ítéletét, jó gyermekhez

illően, mindig elfogadta. A többi nemzet is nagy-
ra becsülte őt, s bár korra nem ő volt a legvénebb
közöttük, tanácsát megfogadták, ha pörlekedtek,
mert szándékát tisztának s igaznak tartották.
Ögyek feleségét, Emesét Isten, a Hadak ura pa-
rázsszemű lánygyermekkel sűrűn megáldotta. A vi-
téz magyar daliáknak a szíve hamar meg is mozdult,
és elvették őket hites feleségül az apától magyar
szokás szerint. Így üres lett a sátra a tisztes Ögyek-
nek. Üres volt a sátra és üres a szíve is, mert amire
úgy vágyott: fiat nem szült urának jövő reménysé-
gül Emese. Búslakodott is Emese, látva ura arcán Nagyszentmiklósi aranykorsó
a gondnak redőit.
Hogyan alakulhatott tovább Ögyek és Emese sorsa?
A Hadak ura, Isten, végül megsajnálta Emesét. Álmot lát hát egy éjjel Ögyek felesége,
olyan álmot, melynek csodajelentése a táltosok tudásának is nagy gondot okoz majd.
Amint Emese szendereg tigrisbőr párnáján ura nagy sátrában, a levegőnek surrogása
hallatszik, mintha szárnyát csapkodná Hadúr nagy madara, a turul, és hófehér szár-
nyával, fekete tollakkal a szárnya szélein, alászáll, majd megérinti gyöngéden csőrével
Emese keblét. Emese erre anyaérzéssel lát csodalátomást. Ezüst folyamot lát, mely
kanyarog szelíden, előle kitérnek erdők lombos fái, útját nem állhatja felmeredő szik-
la, és mintha napsugárból, holdsugárból szőtt fátyol takarná, olyan elvakító fény árad
belőle. Soha ilyen álmot!
Emese hajnal hasadtával fölébredt. A mindenható Hadúr egén éppen akkor deren-
gett a felkelő Nap fénye, melynek a láttára szelíd alázattal hajlik meg a térde minden jó
magyarnak, s Hadúrt dicsőítő imádságra nyílik hálás ajka. Emesét elfogta a nagy titkos
sejtelem, s örvendező szívvel nyújtotta kezét a Nap felé:
– Áldassék a te Napod, Hadúr; te küldtél reám éjjeli látomást!
Mi lehet a megfejtése Emese álmának?
1
Etele: Attila
60

Azután elmondja Ögyeknek az álmát, aki egy percet sem késik, maga siet hívni
a legvénebb táltost. Zoárd, a főtáltos hallgatja, mi történt, és úgy tesz, mint mikor
könyörgő, avagy hálát adó szóval Magyarok Istenét nemzete nevében segítségül hívja.
Azt mondja Zoárdnak Ögyek:
– Táltos, ha módodban áll, magyarázd el ezt az álmot!
Zoárd, az öreg jós, szóval felel a szóra:
– Örvendjen a szíved, nemes Ögyek! Hadúr kegyes pillantását vetette reátok és min-
den magyarra. Hallgasd hát meg, miképpen magyarázom álmát a te nyájas hitvesed-
nek. Emesének Hadúr anyaörömet szánt, mert fia születik, mire hétszer fogy el a hold,
majd hétszer telik újra, és azután még kétszer.
– Áldott a te neved, Magyarok Istene! – így buzgott fel a szó Ögyek szívéből.
Miért lesz fontos, hogy a nemzet apjának, Ögyeknek fia születik?
– Tovább magyarázom, hallgasd meg szavam! – így a táltos. – Fiadat nevezd az álom-
látás után Álmosnak; őt látta Hadúr kegyelméből hű társad a nagy folyónak képében.
Megértem belőle Hadúr akaratját – folytatta a táltos komoly ábrázattal. – A nagy fo-
lyam, amely elől kitértek az erdők lombos fái, és útját nem állhatta felmeredő szikla,
nyugatnak tart. Tudd meg, Ögyek, hogy a fiad nagy lesz, és lelkében merész lángot
csap fel a régi kívánság, hogy ősei hazáját elhagyja, és nyugatra menjen, és ne csak
keresse, hanem meg is találja – Etele országát.
– Ó, ha az úgy lenne! – sóhajtott fel Ögyek.
– Úgy lesz, ha én mondom, akit Hadúr soha meg nem csal álom alakjában adott
csodajellel. Azért örvendezzél igaz szíved szerint, s várd meg türelemmel, míg be nem
telik mindaz, amit imént mondottam.
Így szólott a táltos, Hadúrnak igazmondó papja.
Megtudta harmadnap Nagy Magyarországon mindenki, hogy milyen látomást kül-
dött Hadúr Ögyek hitvesének; megtudták, hogy Zoárd, a jövőbe látó, Emesének álmát
mire magyarázta.
Várták, hogy beteljék…
S ha betelik: vajon mi lesz abból… mi lesz?
Gaál Mózes
Hallottad-e, hogy Benedek Elek kortársa, Gaál Mózes nemcsak író, hanem tanár és isko-
laigazgató is volt? Gaál Mózes emberbaráti szeretetéről is híres volt a múlt század első
évtizedeiben. Számos egykori gyermekújságot is szerkesztett, és több történelmi témájú
írása jelent meg a gyerekek számára.
Gaál Mózes: Hun és magyar mondák, Nemzeti Örökség Kiadó, 2021

A könyvben közel ötven olyan történet olvasható nagy-régi időkből,
melyek a hun–magyar hőskor történeteit mondják el.
61

SZÉKELY BERTALAN: Vérszerződés
Vérszerződés
Ötszáz esztendeje volt már, hogy a hunok elváltak a magyaroktól, és elindultak új
hazát keresni.
Mielőtt elindultak volna a nagy útra, a nép vezérei, táltosai összeültek tanácsot tar-
tani. Hét törzsből állt akkor a magyarság. Mindegyiknek megvolt a maga külön vezére:
Álmos, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba és Töhötöm. A hét törzs hét vezére közül Álmost vá-
lasztották meg a magyarok fővezérének, aki a legöregebb és legbölcsebb volt köztük.
A hét vezér aztán megvágta karját, és vérét egy borral töltött serlegbe folyatta, annak
jeléül, hogy amit fogadnak, vérükkel, életükkel is megvédelmezik. Majd ősi szokás sze-
rint esküvel pecsételték meg a szerződést.
Az eskü így hangzott:
„Ameddig életünk tart, sőt utódaink életében is, mindig Álmos vezér utóda lesz a vezé-
rünk. Ami jószágot1 közösen szerzünk, mindenkinek része legyen abban. Ha valaki Álmos
vezérhez hűtlen lenne, annak vére hulljon. Aki az utódok közül a vérszerződést megszeg-
né, azt örök átok sújtsa!”
Álmos aztán öregsége miatt fiára, Árpádra bízta a főhatalmat. Elindultak, s el is ér-
tek hegyeken, vizeken, ellenséges országokon keresztül egészen addig a földig, amely
Attiláé volt valaha. Lassú és sokáig tartó út volt ez. Elöl lovagoltak a fegyveres vitézek,
utánuk szekereken a nők és a gyermekek. Szolgák terelgették az óriási nyájakat, mar-
hákat, juhokat, amelyek tejjel és hússal látták el a vándorló népet.
1
jószág: itt: vagyontárgy
62

Sok harc és hosszú pihenők közt a Vereckei-szorosig2 jutottak el. Mikor odáig értek,
seregestül csaptak le rájuk a táborukat kísérő turulmadarak. Kényszerítették őket,
hogy a hegyszoroson át haladjanak tovább. Árpád seregei Munkácsnál3 ereszkedtek
le a síkra, ott tartottak pihenőt. Álmos itt halt meg, Árpád fejedelem pedig megkezdte
a honfoglalás nagy munkáját. Rendbe szedte seregét és népét, erről nevezték a helyet
Munkácsnak.
magyar népmonda
2
Vereckei-szoros: mély völgy a Kárpátok hegyvonulatában
3
Munkács: a Kárpátok nyugati lejtőjénél található város
Hallottad-e, hogy az Árpád-ház volt a legősibb magyar uralkodócsalád? Nevét Árpád

vezérről kapta. Tagjaiból választották a magyar királyokat hosszú időn át. Így az állam
alapító I. Istvánt is. Az Árpád-ház körülbelül négyszáz évig vezette az országot. Ezalatt
hat fejedelmet és huszonhárom királyt adott az országnak. 1301-ben halt meg az utolsó
Árpád-házi király.
1. Honnan származnak a magyarok és a hunok más források szerint? Hasonlítsd össze az

alábbi szöveget az olvasott mondákkal és versekkel!
A magyarok eredete
Ménrót Perzsia országába ment. Itt megismert egy szép lányt, akit Ehzéhnek, tehát
szarvasünőnek hívtak, feleségül vette, s a felesége két szép fiúgyermekkel ajándékoz-
ta meg. Az egyiket Hunornak, a másikat Magyarnak nevezték: tőlük származnak a hu-
nok és a magyarok. Amikor már hosszabb ideje éltek a mocsarak között, és hatalmas
nemzetté fejődtek, ez a föld már sem befogadni, sem táplálni nem bírta őket. Ezért
Szittyaországba kémlelőket küldtek, s ezek az országot nagy állhatatossággal kikém-
lelték, majd az egész nép fölkerekedett, és együtt új hazába, Szittyaországba vonult.
Szittyaország földje nagyon szép: ligetek, erdők, legelők ékesítik, és tele van vadálla-
tokkal. Hatalmas, nagy kiterjedésű birodalom volt ez.
Kézai Simon és Anonymus krónikája nyomán
A hét törzs
A nomád népek általában vándoroltak, ezért nem alkottak olyan birodalmakat, mint
a letelepedett népek, hanem laza törzsekbe szerveződtek. Így jobban meg tudták vé-
deni családjaikat és vagyonukat.
A magyarok hét törzsének neve: Nyék, Megyer, Kér, Kürtgyarmat, Tarján, Jenő, Keszi.
63

MUNKÁCSY MIHÁLY: Honfoglalás (részlet)
Árpád, a honalapító
Sokféle nép lakta a magyar földet ezer esztendővel ezelőtt, mikor honfoglaló őseink
ideértek. Legtöbbet számított köztük a morva1 nép meg a bolgár2.
Azt mondja a rege, hogy Árpád fejedelem aranyos nyerget, gyémántos fékű paripát
küldött ajándékba a morva királynak. Nagyon megörült a morva király az ajándéknak,
és azt mondta Árpád követének:
– Tisztelem gazdádat, mondd meg neki, hogy jó szívvel vettem ajándékát. Azt látom
belőle, hogy engedelmes szolgám akar lenni.
– Megmondom, uram – mosolygott a követ. Hamarosan azonban megint visszatért.
– Mit hoztál már megint? – kíváncsiskodott a morva király.
– Üzenetet hoztam a magyarok fejedelmétől. Azt üzeni, hogy most már tisztulj az
országodból, ha eladtad nekünk!
– Hogy adtam volna el?
– Bizony eladtad. Megvettük tőled az aranyos nyergű, gyémántos fékű, fehér paripán.
Felingerült erre a morva király, és azt felelte:
– A fehér lovat agyonüttetem, aranyos nyergét vízbe vettetem, a gyémántos féket
fűbe rejtetem.
– Nem tesz az semmit – legyintett a követ. – Az agyonütött ló húsát a mi kutyáink
eszik meg, az aranyos nyerget a mi halászaink halásszák ki, a gyémántos féket a mi
vitézeink találják meg.
Megfúvatta erre a kürtöt a morva király, de nem ért az semmit. Seregét úgy szétker-
gették a magyarok, mint a forgószél a szalmát.
1
morva: ma Csehországban élő szláv népcsoport
2
bolgár: ma főként Bulgáriában élő, déli szláv nyelvet beszélő, részben török eredetű népcsoport
64

Azután a bolgár királynak küldött Árpád dús ajándékokat. Az is nagyon megörült,
s azt kérdezte a követtől, mit adjon ő ezért.
– Nem kíván az én uram semmit – felelte a követ –, csak egy kulacs vizet a Tiszából,
egy marék földet a mezőből meg egy marék füvet a rétről.
– No, a te urad nagyon szerény ember – mondta a bolgár király –, szívesen látnám
vendégül.
Csak akkor hűlt el szegény feje, mikor Árpád nagyon sokadmagával állított be ven-
dégségbe, s a vendégek kardot, buzogányt hoztak magukkal kés, villa helyett.
– Mit akartok? – kérdezte ijedten.
A magyarok azt felelték, hogy az országot akarják, amelyből már zálogot adott víz,
föld és fű képében. El is vették az országot az alpári csatában.
Ez mind csak rege, annyi igazság azonban van benne, hogy Árpád ésszel és karddal
szerezte a hazát.
De nemcsak földet szerzett a népnek, hanem törvényt is adott nekik, amellyel meg-
tarthatja az új hazát a világ végezetéig. Pusztaszer síkján tartották az első országgyű-
lést, amely érdem szerint elosztotta az országot a honfoglalók közt.
Móra Ferenc
Ópusztaszer
A krónikaírók szerint a honfoglaló magyarok Árpád vezetésével ezen a helyen, a mai
Ópusztaszer területén országgyűlést tartottak. A magyar törzsfők itt rendezték el az
ország dolgait. Itt hozták meg a döntéseket az új haza törvényeiről, és itt jelölték ki
a törzsek szálláshelyét is. Régies szóhasználatban itt „ejtették szerét” ennek, vagyis
itt találtak módot rá, itt tettek eleget ennek. Az esemény emlékeként a helyet ezért
Szernek nevezték el.
A településen ma nemzeti történeti emlékhely található a honalapítás emlékére.
Az Ópusztaszer Nemzeti Történeti Emlékpark népszerű történelmi kirándulóhellyé
vált, sok érdekes látnivalóval mind a gyerekek, mind a felnőttek számára.
Az Árpád és vezérei szoborcsoport Ópusztaszeren
65

Lépj be a múltba!
Történelmi időutazás Ópusztaszeren
PARKTÉRKÉP
1 Főbejárat, Tourinform-iroda 9 Árvízi bemutató 17 Árpád és vezérei szoborcsoport 25 Vereckei Millenniumi Emlékmű
2 Látogatóközpont 10 Tiszai fafeldolgozás emléke 18 Néprajzi Gyűjtemény – Skanzen 26 Útkaparóház
3 Árpád-emlékmű 11 Mártélyi halászkunyhó 19 Szentes-dónáti szélmalom 27 Lovaspálya
4 WC, mosdó 12 Világmagyarság hajléka 20 Ányási kápolna 28 Játszótér
5 Rotunda, Feszty-körkép 13 Koronás jurta 21 Szeri Gyógynövényház és kert 29 Kunpár
6 Anonymus-szobor 14 Ökumenikus kápolna 22 Puszta Háza 30 Nemzeti Összetartartozás Emlékmű
7 Körtvélytó 15 Földművesemlékmű 23 Gőzös büfé 31 Mezőgazdasági gépgyűjtemény
8 Gátőrház 16 Romkert, Szer monostora 24 Nomád Park 32 Nemzeti Katonai Emlékmű
Az emlékpark nyári nyitvatartása: Téli nyitvatartása:

• március 14. és október 31. között • november 1. és március 13. között
kedd–vasárnap: 10–18 óráig. kedd–vasárnap: 10–16 óráig.
Információ: +36 62 275 133 www.opusztaszer.hu
1. Figyeljétek meg a szöveg címét és a térképet!

a) Miért érdemes ellátogatni Ópusztaszerre?
b) Állítsatok össze egy kirándulási tervet a benneteket érdeklő helyszínekből!
2. Nézzetek utána, mit jelentenek a szavak: rotunda, skanzen, monostor!
Vajon mit nézhetünk meg ezeken a helyeken?
3. Következtessetek!
a) Miért itt hozták létre az emlékparkot? Gondolj vissza a korábban olvasottakra!
b) Hogyan lehet előzetesen bejelentkezni a látogatásra?
c) Miért hosszabb a nyári nyitvatartás a télinél?
d) Mikor hány órát tölthetünk el itt?
e) Mely napon nem látogatható az emlékpark?
66

Őseink otthona
(részlet)
Őseink falvakban laktak, ami egy vagy több
nagycsalád települése volt. Lakásaik többfélék
lehettek: nemezsátrak, földfelszínre épített, vert
falú házak, földkunyhók és téglaházak. Az elő-
kelő emberek jurtákban, a szegények földkuny-
hókban éltek.
A jurtában szigorú szabályok szerint folyt az
élet. Közepén állt a tűzhely, melyben egész nap,
megszakítás nélkül égett a tűz. Az ajtóval szem-
ben, a tűzhely mögött volt a családfő helye.
A tőle jobbra eső rész a férfiaké, a bal oldal
a nőké volt. A megbecsült férfi vendégeket köz-
vetlenül a családfő jobb oldalán, a tisztelethe-
lyen ültették le. Ha előkelő női vendég érkezett, akkor ő az ajtó felőli részen helyezhet-
te kényelembe magát. Az asszonyok, a szegények és a szolgák az ajtó mellett helyez-
kedtek el.
A jurta hátuljában volt az ágy. Itt aludt az apa a feleségével és kisgyermekeivel.
Az ágytól jobbra ládákban és zsákokban állt a család vagyona.
A jurta férfioldalán tartották mindazokat a tárgyakat, amelyeket a férfiak használ-
tak: fegyvereket, szíjakat, nyergeket, korbácsokat. A bal oldalon pedig az asszonyok
eszközeit tárolták: lovaglófelszereléseket, szerszámokat, edényeket, kannákat, fa-
csészéket, őrlőköveket. Itt állt a bölcső is. A földre állatbőröket tettek, s ezeken ültek.
A jurta bejárata mellett tartották még a fiatal állatokat: bárányokat, kecskéket, borjakat.
A sátor ajtaja mindig kelet felé nézett, tehát a felkelő nap irányába.
Tóth Dóra
1. Soroljátok fel őseink lakhelyeit!

2. Beszéld meg a pároddal, hogyan tisztelték meg a vendégeket őseink!
67

Szent István király
István 997-ben lépett apja, Géza fejede-
lem örökébe. A magyarok egy része ekkor
még nem vette fel a keresztény hitet1, és
fellázadt István király ellen. István leverte
a pogányok2 lázadását.
1001. január 1-jén szülővárosában, Eszter-

gomban díszes ünnepségek között Istvánt
királlyá koronázták. Első királyunk vetette
meg a keresztény egyház szilárd alapjait,
s ezzel biztosította a magyar nép megma-
radását.
Az ő uralkodása idején kedvelte meg az
eddig jobbára nomád életet élő nép a mezei
munkát. Bölcs törvényeket hozott a szemé-
lyi és vagyoni biztonság, és a tiszta erkölcsi
élet védelmében. Az idegen kézművesek,
iparosok, kereskedők bátorsággal vándo-
roltak be az országba, itt letelepedtek és
otthonra találtak.
A király 1038. augusztus 15-én halt meg.
Benedek Elek Szent István lovas szobra a budai Várban
1. Mondd el a véleményedet, miért volt nehéz helyzetben István uralkodása kezdetén!

2. Jegyezd meg a király érdemeit bemutató szövegrészt!
Szent István királyhoz

(részlet)
Ah, hol vagy magyarok Hol vagy, István király? Rólad emlékezvén
Tündöklő csillaga, Téged magyar kíván, Csordulnak könnyei,
Ki voltál valaha Gyászos öltözetben Búval harmatoznak
Országunk istápja3? Teelőtted sírván. Szomorú mezei…
magyar népi ének
1
keresztény hit: Jézus tanításainak követése
2
pogány: istentagadó, nincs megkeresztelve
3
istáp: oltalmazó, védelmező
68

Szent István koronája
István – akit keresztsége előtt Vajknak hívtak – a toronyszoba
ablakánál állt, szeme a hegy lábától a messzi láthatárig húzódó
varázslatos tájat pásztázta, bár arcáról ítélve, gondolatai aligha
időztek most a tájnál.
Asztrik tisztelettudóan megállt az ajtóban. Hallgatott, nem
akarta megzavarni gondolataiba mélyedt uralkodóját.
István, anélkül hogy feléje fordult volna, így szólt:
– Asztrik, Krisztus országává tettük Pannóniát, itt az ideje,
Szent István szobra
hogy munkálkodásunkra a pápa úr áldását kérjük. Eredj Rómá- a Hősök terén
ba, és kérd meg szent Péternek, az apostolok fejedelmének örö-
kösét, hogy az esztergomi egyházat aláírásának tekintélyével főegyházzá szentelje és
a többi püspökségeket is megáldja. Küldjön nekem egy megszentelt koronát, hogy e
tisztességre támaszkodva, amit Isten kegyelméből elkezdtem, még szilárdabbá tehes-
sem.
Csak most emelte tekintetét Asztrikra.
– Indulj, Asztrik, ne késlekedjél! Gyűjts magad köré méltó kíséretet, vigyél ajándékot
mindenből, amit gazdagon ad ez a föld!
Asztrik még aznap hozzálátott a készülődéshez. Kijelölte, kik utaznak vele, paran-
csot adott az ajándékok összegyűjtésére, és napokon belül elindult Róma felé.
Már Itáliában jártak, amelynek földjén Asztrikon mindig különös meghatottság vett
erőt, nemcsak azért, mert itt állott vallásának fővárosa, s itt élt az az ember, akit Krisz-
tus helytartójának szemeltek ki, de meghatotta őt a mediterrán ég kéksége, a táj lágy
dallamossága, a növények lobbanni kész zöldje.
Egy keresztútnál emberei felriasztották mélázásából.
– Valamilyen csapat közeledik felénk – jelentették, s a kísérők kissé keményebben mar-
kolták a kantárszárat, egy érintéssel meggyőződtek, hogy helyükön vannak-e a fegyverek.
De ahogy közeledett a csapat – lovasok, társzekerek és gyalogos szolgák –, úgy en-
gedett a feszültség, mert látszott, az idegenekben nincs támadó szándék, s aztán vég-
leg elpárolgott minden gyanújuk, amikor meglátták, hogy a menet előtt keresztet visz
egy ifjú lovas.
A két csapat összetalálkozván megállt, Asztrik látta, hogy az érkezők vezetője egy
főpapi méltóságjelvényeket viselő idős férfi.
– Kik vagytok? – kérdezte Asztrik a kölcsönös üdvözlés után.
– Urunknak, Mieskónak, a lengyel fejedelemnek követei vagyunk. A pápa úr jeles
mívű koronát készíttetett fejedelmünknek, s most azért igyekszünk Rómába, hogy ha-
zavigyük neki.
– Mi pedig a magyarok fejedelmének, Vajknak, aki a keresztségben az István nevet
nyerte, követei vagyunk, s avégett jövünk, amit ti már elnyertetek: koronát kérünk fe-
jedelmünknek, hogy királyunkká lehessen.
A két főpap megörvendezett a találkozáson. Elhatározták, hogy együtt folytatják az
utat Róma felé.
69

Estére kelve már meglátták az örök város tornyait.
– Itt letáborozunk, s holnap a szentatya elé járulunk.
Felverték sátraikat, tábortüzeket gyújtottak. Rómában II. Szilveszter pápa is álomra
hajtotta fejét. Alighogy elaludt, nagy fényesség öntötte el a szobáját, s a fényből egy
ragyogó arcú ifjú lépett elő. Így szólt:
– Tudd meg, hogy a holnapi napon, a nap első órájában ismeretlen nemzet követei jön-
nek hozzád, akik tőled fejedelmüknek, az apostoli áldás ajándékával egyetemben, királyi
koronát követelnek. A koronát, amelyet Mieskónak csináltattál, ne habozz nekik adni! Mert
tudd meg, hogy ez fejedelmüknek, a dicső királyi ranggal együtt, élete érdemeiért jár.
Az ifjú eltűnt, a fény kihunyt, a pápa fölriadt álmából, feszülő dobhártyával hallga-
tódzott, de egy pisszenés sem zavarta a zengedező csöndet. Fölkelt, abba a terembe
sietett, ahol vörös bársonyra helyezve várakozott a korona, hogy másnap Miesko kö-
veteinek átadják. A pápa figyelmesen nézte a koronát, mintha azt várná tőle, hogy
megszólaljon. S akkor a korona hirtelen felizzott, ragyogása betöltötte a termet.
A pápa meghajtotta a fejét.
– Legyen, Uram, a te akaratod szerint.
Másnap megérkeztek a küldöttségek, a pápa maga elé rendelte Asztrikot, s a bíbor
palástra helyezett koronára mutatott.
– Vidd el ezt a koronát fejedelmednek, s vidd ezt a keresztet is – egy keresztet nyúj-
tott át Asztriknak –, mert én apostoli vagyok, a te fejedelmed viszont méltán Krisztus
apostola, ha Krisztus annyi népet térített meg általa. Ezért rendelkezésére bízzuk, mi-
ként az isteni kegyelem őt oktatja, az egyháznak és népeiknek mindkét törvény alap-
ján történő igazgatását.
Asztrik diadalmenetben vitte haza a koronát és a keresztet, s Istvánt nagy pompával
és ünnepélyességgel királlyá koronázta.
Lázár Ervin
Magyar koronázási palást
70

1. A cím és a szöveg elrendezése alapján jósold meg, mit nyújthat számodra!
2. Fogalmazzátok meg írásban egy-egy tömör mondatban a jelképek lényegét!
Koronázási jelvényeink
A Szent Korona
Aranyból készült, gyöngyökkel, drágakövekkel és zománcképekkel kirakott fejdísz.
Az uralkodói hatalmat jelképező koronát az új király ünnepélyes beiktatásánál tették
a fejére.
A jogar
Az igazságszolgáltatás fő hatalmi jelképe. A király hivatalos alkalmakkor a kezében
tartotta. Buzogány formájú feje hegyikristály gömb, három oroszlánnal.
Az országalma
A kettős kereszttel díszített, aranyozott ezüstgömb Szent István királyunk uralkodá-
sánál jóval később készült. A Földet jelképezi. Hazánkban viszont egészen más jelen-
tést hordoz az „országalma” elnevezése. Ez a népmesékből ismert aranyalmára utal,
amelyet a legnagyobb hősök szereznek meg. Ilyen hősnek tekintették a királyt, az or-
szágalma birtokosát is.
Koronázási kard
Már Szent István idejében is a királyi jelvények egyike volt a kard. A ma féltve őrzött,
aranyozott, vörös bársonymarkolatú fegyver nem azonos Istvánéval. Koronázásuk
után az uralkodók a négy égtáj felé tettek vele kardcsapásokat, ezzel mutatva, hogy
megvédelmezik az országot, bármerről jöjjön is az ellenség.
71

Az Országház
A koronázási jelvényeink, így a Szent
Korona őrzési helye is az Országház. Ez a
gyönyörű épület, amelyet Világörökség
részének választottak, a magyar nemzet
büszkesége és felbecsülhetetlen értékünk.
Az Országház 120 éve készült el, magyar

gyártói pedig hazai alapanyagokból építet-
ték 17 hosszú éven át. A hatalmas épület gaz-
dagon díszített, melyhez 40 kg aranyat hasz-
náltak fel építői.
Nemzeti jelképeink
A magyar zászló
Nemzeti zászlónk három színű: piros, fehér és
zöld. A három szín egyenlő arányban, vízszintesen
helyezkedik el. A piros az erőt, a fehér a hűséget,
a zöld a reményt fejezi ki. A nemzeti zászlót ren-
dezvényeken, nemzeti ünnepeken az épületeken,
utcákon láthatod lobogni.
Magyarország címere
Hazánk címere pajzs alakú, rajta a korona a magyar állam ősi jelké-
pe. Jobb oldalán a kettős kereszt a kereszténységre utal. Bal oldalán
a négy ezüst sáv a régi Magyarország négy legfontosabb folyóját jelké-
pezi: a Dunát, a Tiszát, a Drávát és a Szávát. Alatta a hármas halom
három hegycsúcsot, a Tátrát, a Mátrát és a Fátrát jelöli.
I. (Szent) László
László király Magyarország erőskezű, igazságos királya volt. Lengyelországban szü-
letett. 18 évig uralkodott Magyarország trónján. A neve előtt a Szent szó azt jelenti,
hogy az egyház a tetteiért, cselekedeteiért később szentté nyilvánította. A régi köny-
vek és iratok szerint hatalmas termetű férfi volt, aki „a többi ember közül vállal kima-
gaslott”. A harcban való jártassága, a csatákban mutatott személyes bátorsága miatt
nagyon népszerű volt. A következő mondából még többet is megtudhatsz erről a
királyunkról.
72

A Tordai-hasadék
Elmondom nektek a Tordai-hasadék történetét. Rö-
vid, igen rövid ennek a története.
Világhíres Szent László királlyal csak egyetlenegyszer
történt meg, hogy az ellenség elől megfutamodni kény-
szerült. Meg kellett futamodnia, mert azon vette észre
magát, hogy egyedül van. Még egy pillanat, körülfogja
az ellenség, s mit ér a nagy vitézség, egy ember mégis-
csak egy ember, nem bírhat le százakat egymaga. Meg-
sarkantyúzta hát Szög paripáját, szélnél sebesebben
Szent László fejereklyetartója
vágtatott a tordai hegyeknek.
De a kunok (mert azokkal néztek bele a hasadékba.

hadakozott abban az időben Aztán jobbra-balra tekinget-
Szent László) szüntelenül nyo- tek, hol kerülhetnének elébe
mában voltak a királynak, s Szent Lászlónak, de a hasa-
már-már úgy volt, hogy elejé- dék nemcsak széles, hanem
be kerekednek, körülfogják. hosszú is volt. Messze járt
– Ó, uram, Jézus, segélj! – már akkorra Szent László,
fohászkodott fel László, s sze- amikorra a kunok a hasadé-
mét az égre emelte. kot megkerülhették volna.
S ím, halljatok csodát! Ab- Nem is kellett vágtatni a ki-
ban a pillanatban kettéha- rálynak, szép csendesen lép-
sadt a tordai hegy, széles, tetett vissza az ő népéhez.
mély hasadék tátongott Lász- Benedek Elek
ló mögött. A kunok rémülten
1. a) Beszéld meg a társaddal, milyen csoda történt Szent Lászlóval!

b) Gyűjts még hozzá kapcsolódó csodákat!
2. Nézz utána, hol őrzik a király arany mellszobrát!
73

WAGNER SÁNDOR: Dugovics Titusz önfeláldozása
Hallottad-e, hogy a 15. század derekán déli határainkat új ellenség, a török fenyegette?
A magyarok kiváló hadvezére, Hunyadi János sok győztes csatában verte vissza a törö-
kök meg-megújuló támadásait.
Nándorfehérvár ostroma
1456 nyarának elején a török császár roppant hadával hozzákezdett Nándorfehér-
vár1 ostromához. Egymás után omlottak le a vár magas tornyai, ledőltek a védőfalak és
a bástyák. A vár védői egészen kétségbeestek, a biztos halál közeledését várták.
Ekkor jelent meg a Duna partján Hunyadi János csekély számú seregével. Hunyadi
arra törekedett, hogy az ellenség hajóit a folyóról elűzze, s a várban lévőknek fegyve-
res segítséget vigyen. Számított ebben a vízi csatában a halászok kis bárkáira2, és szá-
mítása bevált: a mozgékony halászbárkák könnyen elsurrantak a török hajók között,
1
Nándorfehérvár: itt a déli határvidék jelentős vára; ma Belgrád néven Szerbia fővárosa
2
bárka: nagyobb, lapos fenekű csónak
74

és több oldalról támadva sokat felgyújtottak
közülük. Lángban álltak a török hajók, s a ma-
gyar vitézek büszkén vonultak be a várba.
Ezalatt a törökök táborában nagy tanácsko-
zás folyt. A török császár kiadta a parancsot,
hogy az ostromot folytatni kell. Néhány nap
múlva minden torony ledőlt, s a falak nagy ré-
sze is romokban hevert.
Az ostrom tizenötödik napján megindult a
végső, mindent eldöntő támadás. Hajnalban
szörnyű dobpergéssel, erős trombitaszóval és
harsány kiáltozással rohamra indult a török. Már
az első rohammal betört a vár belsejébe, és el-
seperte a gyenge magyar védelmet. A belső vár-
ban nagy közelharc folyt, a magyar vitézek vég-
ső elszántsággal verekedtek, visszaszorították
a törököt, aztán ismét meghátráltak, majd újra SCHÄFFER BÉLA: Hunyadi János
előretörtek.
Ekkor történt, hogy egy torony védelmében az egyik vitéz, Dugovics Titusz birokra
kelt egy törökkel, aki lófarkas zászlaját ki akarta tűzni a bástyára. Amikor látta, hogy
nem bírja a törököt leküzdeni, megragadta, s magával rántotta a mélybe.
Háromszor űzték ki a törököt a várból, de mindig újra visszatértek. Már felharsant
a török táborban az örömkiáltás, a győzelmi zene, amikor a magyar vitézek még egy
kétségbeesett támadásra indultak. A törökök, akik már nem vártak támadást, hirtelen
úgy megzavarodtak, hogy futásnak eredtek. Erre a magyarok visszanyerték bátorsá-
gukat, üldözni kezdték az ellenséget. A gőgös Mohamed, a törökök elbizakodott csá-
szára vágtatva menekült a magyar vitézek elől.
Lengyel Dénes
A nándorfehérvári diadal 550. évfordulója

„A nándorfehérvári diadal 550. évfordulójára emlékeztek július 22-én Nagysimonyi-
ban. A helyiek úgy tartják, hogy a csata hőse, Dugovics Titusz a vasi településről szár-
mazik. A megemlékezés ünnepi szentmisével kezdődött, a győztes hadvezér, Hunyadi
János tiszteletére pedig szobrot állítottak Nagysimonyiban.”
Vas Megye Magazin, 2006. július 23.
Hallottad-e, hogy a déli harangszót III. Callixtus [ejtsd: kalliksztusz] pápa még az ostrom
előtt rendelte el, hogy imára hívja a keresztényeket a Nándorfehérvárnál küzdők sike-
réért? Nem sokkal később megérkezett a győzelem híre, s azóta nemcsak imára buzdít,
hanem a győzelemre is emlékeztet a déli harangszó.
75

1. Beszélgessetek! Mit hallottál arról, régen hogyan kerültek trónra a királyok?
2. Figyeljétek meg, miért volt rendhagyó Mátyás trónra kerülése!
Mátyást királlyá választják

Amikor László király meghalt, erősen megijedtek azok az urak, akik Hunyadi László
halálát okozták. Hogyne ijedtek volna meg, amikor Szilágyi Mihály nagy sereggel kö-
zeledett Buda felé. Pedig Szilágyi Mihályt nem a bosszúállás szándéka vezette, ő en-
nél többre vágyott: a trónt akarta megszerezni unokaöccsének, Hunyadi Mátyásnak.
Amikor Szilágyi Mihály a fegyveres sokasággal Pest városába érkezett, az isteni akarat
csodálatos jeleket mutatott. Az első éjszakán, abban a hideg télben minden csillag
fényesen ragyogott az égen, a Duna vize pedig olyan erősen befagyott, hogy a jég há-
tán úgy járhattak, mint a sík mezőn. Reszkettek is az urak a budai várban, mert Pest
felől minden baj nélkül fel lehetett vonulni a várba. Ha most Szilágyi Mihály bosszút
forral, vége az életüknek… De Szilágyi Mihály
megüzente az uraknak, hogy nem áll bosszút
Hunyadi László haláláért. Ekkor az urak fel-
bátorodtak, levonultak Pest városába, hogy a
király megválasztásáról tárgyaljanak. Ott so-
kat tárgyalni nem kellett, mert a köznemesség
sokasága, negyvenezer ember állott a Duna je-
gén, és mind Hunyadi Mátyást éltette. A gyere-
kek pedig ezt a dalt énekelték a pesti utcákon:
Mátyást mostan választotta
Mind ez ország királyságra,
Mert ezt Isten adta nekünk
Mennyországból oltalmunkra.
Ezen a napon is csoda történt: a választás híre még ki sem szivárgott, de a pesti
nagytemplomban már felhangzott a hálaadó ének. Amikor aztán az egész nép megtud-
ta, hogy Mátyás lett a király, mindenki nagy örömmel ujjongott. Minden templomban
meghúzták a harangokat, harsogtak a kürtök, szóltak a sípok, és olyan nagy hangon
énekelt mindenki, hogy megtelt azzal a levegőég. A választás éjszakáját annyi máglya-
rakás világította meg, hogy az emberek azt hitték, a csillagok szálltak le az égboltról.
Soha még királyválasztás ennyi örömmel, ennyi dicsőséggel nem történt. De nemcsak
Magyarországon örültek ennek a választásnak! Erdélyben még sokkal nagyobb volt
az öröm, mert a Hunyadiak onnan származtak, s maga Mátyás Kolozsvár városában
született. Örült egész Magyarország, vele örvendezett szép Erdélyország, amiért a tö-
rökverő Hunyadi János fiát, az ifjú Mátyást királlyá választották.
Lengyel Dénes – Benczédi Székely István és Thuróczi János krónikája nyomán
3. Mondd el röviden, hogyan lett király Hunyadi Mátyás!
76

Mátyás, a keménykezű uralkodó
Hunyadi Mátyásra, Mátyás királyunkra is igaz az, hogy nem mindig akkor jönnek rá
érdemeinkre, amikor éppen megtettük. Jóval a halála után születtek azok a történe-
tek, amelyekből a népszerű és igazságos uralkodót megismerhetjük. Mátyás kemény-
kezű és keményfejű volt, mivel tudta, hogy az országnak mi a valódi érdeke a török
veszély idején. A főurak ezért gyakran fel is lázadtak ellene. A nép fiaiból hadsereget
szervezett, és adót is szedett, a nép nemtetszése ellenére. Csak később jöttek rá az
elégedetlenkedők, hogy milyen jó uralkodó is volt Mátyás.
A mese valósága
A régi korok emberei, közösségei a tudásukat, tapasztalataikat mesékben adták
tovább. A gyermekek akkor kezdtek felnőtté válni, amikor felismerték a mesék cso-
dái mögé rejtett hétköznapi igazságokat. A népmesék tanulságai segítettek abban is,
hogy az emberek megértsék életük eseményeit és a világot maguk körül.
Mátyás király valóságos, élő magyar uralkodó volt, nem a népmesék mesebeli kirá-
lya. Alakját, emlékét és példáját a mesemondók a róla szóló mesés és gyakran tréfás,
csattanós történetekben őrizték meg, ugyancsak fontos igazságokat tanítva.
BENCZÚR GYULA: A diadalmas Mátyás
4. Eddig olyan népmeséket olvastatok, amelyekben a mesehősök általában elégedetlenek

az uralkodóval. Most egy olyan királyról szóló történetek következnek, aki ennek éppen
az ellenkezője: bölcs és igazságos. Figyeljétek meg, miért!
77

A kolozsvári1 bíró
Nemhiába szerette a nép Mátyás királyt: nem volt több hozzá hasonlatos királya
a magyarnak. Amint neszét vette, hogy itt vagy ott erősen sanyargatják a szegény föld-
népét, nem volt nyugodalma Buda várában. Álruhába öltözött, s úgy ment színről szín-
re látni a valóságot.
Egyszer hírül adták, hogy a kolozsvári bíró ugyancsak sanyargatja a szegény népet.
Hiszen nem kellett több Mátyás királynak! Majd megnézi azt ő a saját szemével, s jaj
lesz annak a bírónak, ha igaznak látja a sok panaszt.
Mátyás király paraszti ruhában ment le Kolozsvárra. Ott leült a mészárszék2 előtt,
éppen szemben a bíró házával. Hiszen jókor ült a mészárszék elé! Nagy sereg nép
hordta a fát a bíró udvarára, egy csomó meg vágta az udvaron. A hajdúk pálcával biz-
tatták a szegény népet: hordjad, vágjad, paraszt!
Milyen sors várhatott a királyra?
Egyszerre csak egy hajdú megpillantja Mátyás királyt.
– Ne, te ne! – mordult rá a hajdú –, hát te mit lopod az isten áldott napját? Kelj föl, ne
lógasd a hosszú orrodat, hitvány paraszt!
S hogy a szavának nagyobb foganatja legyen, pálcájával jót húzott a „paraszt” hátá-
ra. Mátyás felállott, megvakarta a hátát, de nem indult.
– Indulj már!
– Jó, jó, de mit fizet kend?
– Ezt né – ordított a hajdú, s még nagyobbat húzott Mátyás hátára. – Indulj előttem!
Mit volt mit tenni, Mátyás elindult a hajdú előtt.
– Be a bíró udvarára, vágjad a fát, hosszú orrú!
A bíró ott könyökölt a tornácon. Mátyás megszólította.
– Kigyelmed a bíró?
– Én hát, mi közöd hozzá?
– Ahhoz nekem semmi közöm, de szeretném tudni, mit fizet a favágásért.
– Ejnye, ilyen-olyan, szedtevette parasztja – káromkodott a bíró. – Mindjárt fizetek
én neked. Húzz rá! – parancsolt a hajdúnak.
No, annak nem kellett parancsolni, harmadszor is ráhúzott, hogy csak úgy porzott
Mátyás zekéje.
Hogyan válaszolhatott Mátyás a verésre?
Jól van… Mátyás többet egy szót sem szólt, vágta a fát, de közben, amikor senki sem
látta, veres krétával három hasábra ráírta a nevét. Este csöndesen odébbállt.
Másnap aztán királyi pompával állított be Kolozsvárra. Hívatta a bírót és az egész
tanácsot. A bíróhoz ez volt az első szava:
– Mi hír a városban, bíró uram?
– Semmi nevezetes, felséges uram. Csöndben, békében élünk, amiért áldjuk felsé-
ged nevét lefektünkben, felkeltünkben.
– Úgy? Hát a szegény földnépe? Nem sanyargatják az elöljárók?
1
kolozsvári: Erdély egyik városából való
2
mészárszék: húskimérő hely
78

– Nem sanyargatja senki, felséges uram. Soha ilyen jó dolga nem volt a föld népének.
– Jól van, bíró uram. Hanem szeretnék végigsétálni a városon, hadd lássak színről
színre mindent. Tartsanak velem kigyelmetek!
Elindult Mátyás király, utána a bíró és mind a tanácsbeliek. Mennek utcáról utcára,
s egyszer csak megállnak a bíró háza előtt.
– Ej, de nagy kazal fája van, bíró uram! – mondja a király.
– Isten megsegített – feleli a bíró alázatosan.
– Hát rajta kívül más nem? Kik hordták ide ezt a sok fát?
– Az emberek, felséges uram.
– S mit fizetett nekik?
– Ingyen, szeretetből tették – mondta a bíró.
Hogyan bizonyíthatta a király a bíró hazugságát?
– Na, én mintha másképp hallottam volna. Hé, legények – fordult a király a szolgái-
hoz –, hányjátok szét azt a kazal fát!
A legények széthányták a kazalt, Mátyás csak nézte erősen, hogy mikor kerül elő az
ő három fája. Előkerültek azok is.
– Nézzen ide, bíró uram! Tud-e olvasni?
– Tudok, felséges uram – hebegte a bíró, akinek már akkor égett a föld a talpa alatt.
– Olvassa, mi áll ezen a három hasábon!
– Mátyás… Mátyás… Mátyás… – dadogott a bíró.
– Bizony az, Mátyás. Úgy tudja meg kend, hogy azt én írtam oda. Én voltam az a hos�-
szú orrú paraszt, akire háromszor vágott a hajdú, mert fizetség nélkül nem akartam
hordani a fát!
– Ó, felség! Kegyelem árva fejemnek!
Hogyan büntethette meg Mátyás a hatalmaskodó bírót?
Térdre borult a hajdú, térdre a bíró is. Mondta Mátyás a hajdúnak:
– Te azt kapod, amit másoknak adtál: húzzatok rá jó huszonötöt! Hanem magát, bíró
uram, példásan megbüntetem. Akasztófát érdemelne, de fejét üttetem, szegény né-
pek sanyargatója.
Az emberek, akik ezt hallották, lelkesen kiáltottak:
– Éljen Mátyás király! Éljen az igazság!
Benedek Elek
79

Mátyás király meg az öreg ember
Egyszer Mátyás király nagy urakkal járta az országot. Kedves volt mindenkihez, nem
nézte, ki-mi, megszólított mindenkit. Megszólított egy öregembert is. Az öreg valami-
kor a katonája volt. Egy-két szó után rögtön rá is ismert, mert Mátyás király megismer-
te esztendők múlva is, hogy ki szolgált nála. […]
– Hány pénzért dolgozol? – kérdezte a király.
– Hatért! – felelte rá az öreg.

– Hányból élsz?
– Kettőből!
– Hát négyet hova teszel?
– A sárba dobom!
– Hány még a harminckettő?
– Már csak tizenkettő!
– Meg tudnád-e fejni a bakkecskét?
– Meg én!
Az urak csak bámultak. Egy szót se értettek
ebből a beszédből. Látta ezt a király, s nevetve
még azt mondta:
– Míg a képemet meg nem látod, addig meg ne magyarázd senkinek!
Azzal a király továbbment. Az urak utána. Rögtön tudakolni kezdték:
– Mi szót váltott fenséged ezzel az öreg paraszttal? Nem értjük!
Felelt Mátyás király:
– Találjátok ki! Aki kitalálja, nagy jutalmat kap!
Az urak gondolkodtak, de hasztalan! Erre gyorsan visszamentek az öreghez. Körül-
vették, kérték, unszolták, hogy magyarázza meg azokat a kérdéseket.
– Addig nem mondhatok semmit, míg a király képét nem látom – mondta az öreg.
– Hol? Milyen képét? – kérdezték az urak.
– Ami az aranypénzen van kinyomva – mondta az öreg.
Megállapodtak tíz aranyban. […]
– Miért dobod a pénzt a sárba? A hat közül négyet? – kérdezték az urak.
– Hat pénzt keresek. Kettőből magam élek, négyet a fiamra költök, az pedig annyi,
mintha a sárba dobnám! – felelte az öreg.
– Hát az mit jelent: „Hány még a harminckettő?”
– Megmondom tíz aranyért!
Leolvasták az öregnek az urak azt a tíz aranyat is.
– Legénykoromban harminckét fogam volt, de most már csak tizenkettő van, ez azt
jelenti – felelte nevetve az öreg.
Már csak egy kérdés volt hátra. Az urak azért se sajnálták a tíz aranyat.
– Hát az mit jelent, hogy „a bakkecskéket hogyan fejed meg”?
– Az azt, ahogyan most az urakat megfejtem!
Illyés Gyula
80

1. Mit gondolsz a következő szövegről, ha megfigyeled az illusztrációt és a szöveg elrende-
zését? Mit vársz tőle?
Mátyás corvinái1
A 15. században az egyik legnagyobb és leg-
értékesebb magyar könyvgyűjtemény Mátyás
király Corvina Könyvtárában volt található.
A király 1476-ban házasságot kötött Aragóniai
Beatrixszel, aki sok gyönyörű, értékes könyvet
hozott magával a művelt Itáliából. Költők és tu-
dósok is érkeztek vele, akik szintén hozzájárul-
tak a könyvtár gyarapításához.
Abban az időben minden könyvet kézzel írtak,
díszítettek. Ezeket hívták kódexeknek. A köny-
veket a könyvtáros kutatta fel Európa-szerte, a
tudósok pedig lefordították a műveket. A mun-
kára Mátyás másolókat, festőket és könyvkötő-
ket rendelt Budára. Egy kódex elkészítése több
hónapig is eltartott.
A könyvek elnevezésüket a Mátyás címerében
szereplő hollóról (latinul a corvus hollót jelent)
kapták. A kódexeket kívülről színes bőr, selyem- Díszes oldal a Ransanus Corvinából
vagy bársonyborítás fedte, és nemesfémből,
drágakövekből készült apró remekek díszítették. A belső oldalakat különböző lapke-
retmintákkal, ékes kezdőbetűkkel és festett díszképekkel tették változatosabbá.
A könyvtárban görög és latin nyelvű műveket gyűjtöttek össze. Ezek vallási, törté-
nelmi, irodalmi, természettudományos, orvosi és építészeti munkák voltak.
Az egyik leghíresebb corvina a Magyarok Krónikája, amely kivételes és példaértékű
volt, mert 41 magyar vezér és király képmása díszítette.
Ma magyarországi gyűjteményekben 53 corvinát őriznek. A hiteles corvinák száma
216, ezek a világ nagy könyvtárainak kiemelkedően értékes kincsei.
1
ejtsd: korvina
2. Beszéljétek meg! Mit bizonyít az, hogy Mátyásnak ilyen nagy és nevezetes könyvtára
volt?
3. Olvassátok el többször is a 3. bekezdést! Versenyezzetek, ki tudja közületek minél pon-
tosabban bemutatni a corvina köteteket!
4. Érdeklődj, hol nézheted meg a magyarországi corvinákat!
81

Hallottad-e, hogy a valóságban Mátyás királyt életében miért nem kedvelték? A nép azért
nem, mert sok adót vetett ki rájuk. A főurak pedig azért nem, mert nem uralkodócsalád-
ból származott. Halála után azonban sokszor visszasírták, mert később rájöttek, hogy ő
virágoztatta fel az országot. Utóda, II. Ulászló pedig nagyon gyenge kezű uralkodó volt.
Kinizsi
Egy forró augusztusi napon por-

lepte vadászcsapat érkezett a nagy-
vázsonyi1 völgybe. Élén sas orrú,
hosszú hajú, éles tekintetű nagyúr
lovagolt. Nagyon elfáradtak, meg-
szomjaztak, mikor egy vízimalom-
hoz értek. Bekiáltottak, s a hangos
szóra öles termetű2, széles vállú ifjú
lépett ki a malom kapuján. Vállán
hasas liszteszsákot tartott. Mégis
bátran, büszkén nézett szembe az
urakkal.
A csapat élén lovagló nagyúr kedvtelve nézegette a legényt.
– Megszomjaztunk, fiam, adnál-e nekünk egy ital vizet?
– Miért ne? – válaszolta szűkszavúan a fiú. Egy pillanatig sóvárogva nézte a fényes,
fegyveres vitézeket s a sima szőrű paripákat, aztán úgy, ahogy volt, vállán a hatalmas
zsákkal, megindult az udvar felé. Az ágasról3 zöld cserépkorsót emelt le, fél kézzel meg-
hajtotta a kerekes kutat, s a zsákot csak akkor dobta le a válláról, amikor tálca után
nézett. Talált is egyet hamarosan. Ott hevert a földön egy mázsás malomkő4. A legény
szépen felemelte, majd ráhelyezte a friss vízzel megtöltött korsót, aztán fél kézzel úgy
nyújtotta fel a sasorrú vitéznek.
A csodálkozás moraja zúgott végig a vadászokon. A vezér mosolyogva vette kezébe
a korsót.
– Köszönöm, fiam. Ha bor volna, az egészségedre üríteném – szólt nyájasan. – Hogy
hívnak, s hol esik annyi eső, hogy ilyen legények nőnek?
– Kinizsi Pál a nevem, uram – mondta a legény egyenest a lovag szemébe nézve –,
a nagyvázsonyi vízimolnár fia vagyok.
– Pedig ilyen legénynek nem malomban a helye. Nem volna kedved katonának állni?
– Ki törődik a szegény ember kedvével, uram? – kérdezte keserűen a fiú.
– A király – felelt keményen a lovag.
– A király messze van, s a szükség közel5 – felelt a legény.
1
Nagyvázsony: a Balaton-felvidéken található település
2
öles termetű: magas, izmos
3
ágas: többágú edénytartó oszlop
4
malomkő: a gabona őrlésére szolgáló, hatalmas, kerek kő
5
a szükség közel: a szegény embernek dolgoznia kell, hogy megéljen
82

– Hogy beszélsz, kölyök? – kiáltott rá egy ősz hajdú-vitéz. – Hiszen…
– A király nincs messze – vágott szavába a lovag –, előtted áll.
A legény halálsápadtan ereszkedett fél térdre.
– Uram! Mátyás király! – rebegte megilletődötten.
– Állj fel, fiam! – mosolygott a király. – Ilyen legénynek talpon vagy lovon a helye.
S ha kedved tartja, állj be a seregembe! Keresd meg Budán szavammal kedves kapitá-
nyomat, Magyar Balázst! Három nap múlva otthon leszünk.
Kinizsi Pál egy nappal később szegényes batyujával el is indult Budára. Nem búcsú-
zott el senkitől, csak édesapjától, aki nehéz szívvel engedte el. De az öreg maga is har-
colt Hunyadi János seregében, hogy tarthatta volna vissza fiát Mátyás szolgálatától!
Az út, amelyen a vázsonyi molnárlegény elindult, messze vezetett. Kinizsi Pálból hí-
res vitéz lett, s néhány évvel később már Mátyás fekete seregének vezére. Ott volt min-
denütt, ahol veszedelem fenyegette az országot.
Lipták Gábor
1. Miért tetszett meg Kinizsi a királynak? Sorold fel!
Tatay Sándor: Kinizsi Pál, Cicero Könyvkiadó, Budapest, 1994

A nagy erejű Kinizsi Pálnak, Mátyás király híres törökverő vitézének
olvasmányos történetét ismerhetitek meg e kitűnő kötetből.
A főhős egyszerű molnárlegényből lesz Mátyás király fekete seregének
dicsőséges vezére. Kinizsi történelmi személy, akinek a nevét a krónikák is
feljegyezték. Alakját neves írónk, Tatay Sándor formálta meg a regényben.
Kinizsi-Vár, Nagyvázsony
83

Képzelt riport Mátyás udvarában
Riporter: Isten hozta önöket, uraim! Kíváncsi Kázmér riporter vagyok. Néhány kérdést
szeretnék feltenni kegyelmeteknek a királyi udvar étkezési szokásairól. Milyen válto-
zásokat hozott az olasz földről jött Beatrix királyné megjelenése az udvarban?
Főasztalnok: Tisztelettel köszöntöm, uram! Király urunk felesége személyzetet is ho-
zott magával a messzi Itáliából, így olasz szakácsmestereket, pékeket is. Tőlük sok-
féle újdonságot tanultak a mi szakácsaink. A királyi étrend bőséges és változatos,

tápláló és ízletes, emellett pedig ínycsiklandóan gusztusos, tálalása különleges.
Riporter: Elmondaná, hogy milyen alapanyagokat használnak a királyi konyhán?
Főasztalnok: Sok-sokfélét, ami csak szem-szájnak ingere. Gyakran főznek a szakácsok
marhahúst, bárányt, disznót, nyulat, kakast, kacsát, fürjet, seregélyt, őzet, fácánt,
libát és kecskét is. Rengeteg zöldség is az asztalra kerül.
Riporter: Milyen étkeket készítenek ezekből a hozzávalókból?
Főasztalnok: Sós, fűszeres húsételeket készítenek, mindegyiket a hozzáillő bőséges
mártásban, melyet aztán kenyérrel ki is mártogatnak. Ezek kissé savanykásak a bor-
tól. De használnak a mesterek ecetet és tejfölt is. Különféle fűszerekkel ízesítenek:
gyakori a sáfrány, a szegfűszeg, a fahéj, a bors, a gyömbér az étkekben.
Riporter: A halat, zöldségeket nem kedvelik?
Főasztalnok: Ó, dehogynem! Csuka,
menyhal, angolna, tintahal, polip,
hering, de még kaviár is gyakran
kerül az asztalra. A zöldségek pe-
dig külön fogást képeznek.
Riporter: Mivel zárul az étkezés?
Főasztalnok: Nagy gondot fordí-
tanak a konyhán a sajtokra és a
cukrászsüteményekre, melyeket
mézzel édesítenek. Jeles alkal-
makkor ezek szinte szobrászi al-
kotásokkal vetekszenek.
Riporter: No, de engedjük megszó-
lalni a főpohárnokot is! Egy-egy ilyen kiadós étkezés közben bizonyára kegyelmed
szolgálataira is szükség van.
Főpohárnok: De még mennyire! Szívesen fogyasztanak a hölgyek és az urak szerémi,
budai, baranyai borokat, ezenkívül mézsört, mézes bort, mézes vizet isznak.
Riporter: Uraim! Tudom, hogy a fizetségről nem illik kérdezősködni, de mégis, hogy
érzik? Megbecsüli a szolgálatukat a király?
Főasztalnok: Mindenképpen. Igen magas javadalmazásban részesít bennünket, így
eszünkbe sem jut más királyi konyhák felé kacsingatni.
Riporter: Köszönöm a beszélgetést! Remélem, máskor folytatjuk!
1. Milyen ételek és italok voltak a királyi lakomán? Mire következtetsz ebből?
84

A királyok mulatsága
A középkorban, sok száz évvel ezelőtt a királyi udvarokban az ünnepi eseményeken,
mulatságokon, lakomákon a vendégek és az udvar népének szórakoztatásáról a ze-
nészek, a lantosok, az énekmondók és az udvari bolondok gondoskodtak. Az udvari
énekesek vitézi tetteket foglaltak dalba, az udvari bolondok pedig mókás történeteket
adtak elő. A királyi udvarokat el sem lehetett képzelni nélkülük.
A bolond többnyire kistermetű ember volt, aki mókás öltözéket és csörgősipkát vi-
selt. A bohókás külső azonban nem buta vagy bolond embert takart, sőt! Eszes volt
ő, és gyakran az udvar legbefolyásosabb embere. Olyan ügyeket is el tudott intézni
a királynál, amelyeket más nem. Keresték is a kegyeit az uraságok.
A főúri és királyi udvarokban az udvari bolond vicces történetekkel, tréfákkal szóra-
koztatta a királyt és az uraságokat. Szókimondása, őszintesége miatt még maga a ki-
rály sem sértődhetett meg. Olyan dolgokból is tréfát vagy gúnyt űzhetett, amelyekért
mások komoly büntetést kaptak.
Mátyás király udvari bolondja

Mátyás király egyszer munkától fáradtan kikönyökölt a kertbe
nyíló ablakán. Egyszer csak azt látja, hogy udvari bolondja sietve
megy.
– Hová-hová, fickó, ilyen sebbel-lobbal1? – kiáltott le neki a ki-
rály.
– Téged akarlak meglátogatni, komám.
– Hadd el, nem lehet az.
– Nem? És miért nem?
– Azért, mert bolondnak nem szabad ebbe a szobába jönni.
– Hát akkor te hogy jutottál be?
Ez a kérdés úgy meglepte Mátyást, hogy hevenyében2 nem tu-
dott rá felelni, azért nem haragudott egy csöppet sem.
magyar népmese
1
sebbel-lobbal: sietve, gyorsan
2
hevenyében: hirtelen, hirtelenjében
Hallottad-e, hogy a keménykezű Mátyás király halála után az ország egyre jobban elsze-
gényedett? A hatalmukat féltő főurak nem törődtek a haza sorsával, csak saját gazdago-
dásukkal. Déli határainknál ismét megjelentek a törökök, de a király hiába hívta hadba
az urakat, azok elengedték a fülük mellett a királyi parancsot. 1526. augusztus 29-én
a mohácsi csatamezőn csapott össze a magyar és a török sereg. A mindössze két óra
hosszat tartó csatában a magyarok súlyos vereséget szenvedtek. Meghalt az ifjú II. Lajos
király is.
85

A magyar himnusz
Himnuszunk a nemzet ünnepi éneke, legszebb imád-
sága. Istent a költő arra kéri, hogy jókedvvel, bőséggel
áldja meg hazánkat és népünket. Kölcsey Ferenc 1823.
január 22-én fejezte be a nemzet himnuszának írását. Ma
ezen a napon ünnepeljük a magyar kultúra napját.
Zenéjét, mely a harangok méltóságteljes, ünnepélyes

zúgását idézi fel, Erkel Ferenc szerezte.
ANTON EINSLE: Kölcsey Ferenc
Himnusz
(részlet)
Isten, áldd meg a magyart Őseinket felhozád
Jó kedvvel, bőséggel, Kárpát szent bércére,
Nyújts feléje védő kart, Általad nyert szép hazát
Ha küzd ellenséggel; Bendegúznak vére.
Bal sors akit régen tép, S merre zúgnak habjai
Hozz rá víg esztendőt, Tiszának, Dunának,
Megbűnhődte már e nép Árpád hős magzatjai
A múltat s jövendőt! […] Felvirágozának. […]
GYÖRGYI-GIERGL A.: Erkel Ferenc Kölcsey Ferenc
Szózat
(részlet)
Hazádnak rendületlenűl A nagy világon e kivűl
Légy híve, oh magyar; Nincsen számodra hely;
Bölcsőd az s majdan sírod is, Áldjon vagy verjen sors keze:
Mely ápol s eltakar. Itt élned, halnod kell.
Vörösmarty Mihály
1. Írd le a füzetedbe a Magyar értelmező kéziszótárból a szózat szó jelentését!

2. Beszélgessetek!
• Mit jelent számotokra a haza?
• Mire szólít fel bennünket a költő? Hogyan fejezhetitek ki hazaszereteteket?
• Milyen alkalmakkor halljuk, énekeljük a Szózatot? Hogyan viselkedünk ilyenkor?
3. Tanuld meg a versrészletet!
86

VARÁZSLATOS TERMÉSZET
„A természet varázsát ontja bőven,

A fűben, a virágban és a kőben.”
William Shakespeare
[viliöm sékszpír]
87

1. Rendezzetek ötletbörzét arról, hogy kerül a Nap az égre!
2. A szöveg áttekintése után jósolj! Mi lehet a szöveg célja? Miből gondolod?
A kék bolygó
A Föld – amely réges-régen alakult ki – olyan, mint egy jól megtermett sziklagolyó.
A Nap körül keringő nyolc bolygó közül a Merkúr, a Vénusz és a Mars szintén ilyen anya-
gú. A többiek, a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz gázokból állnak.
A Föld hiába tűnik hatalmasnak, a világegyetemben csak egy parányi pontocska.

Az egyetlen olyan bolygó, ahol tudjuk, hogy élet van.
A Föld nem teljesen gömbölyű. Az Északi-
és a Déli-sarknál egy kicsit lapított, a közepé-
nél, az Egyenlítőnél pedig kidomborodik.
40 ezer kilométert kell megtennünk, ha körbe
akarjuk járni. A világűrből nézve azért tűnik
kéknek, mert mintegy kétharmad részét óceá-
nok, tengerek és tavak borítják. A Földet
körülvevő levegőréteg a Föld légköre.
A földgolyót vékony, kemény sziklahéj
borítja, amelyet lemorzsolódott kőzetekből
és elpusztult élőlényekből kialakult talaj vagy
víz fed. Bármerre lépünk, a lábunk alatt min-
denütt kőzetek vannak, a tengeren és a szá-
razföldön is. A hegyek sziklafalain jól megfi-
gyelhető, hogyan rakódtak egymásra a kőzet-
rétegek. Ezek kora a bennük lepréselődött
növények és állatok megkövesedett maradványaiból állapítható meg. A legrégebbi
kövületek több mint 3 milliárd évesek.
A természet elemei állandóan alakítják a felszínt, ezért a Földön nagyon változatos
tájak találhatók. Egyes vidékeken meleg, máshol örökös hideg uralkodik és mindent
jég borít. A domborzat hol sík, hol hegyes-völgyes. Az emberek többsége a lapos,
erdőkkel és füves mezőkkel borított sík vidékeken él. Lakóhelye körül gyakran átala-
kítja a tájat. Az erdőket kivágja, hogy helyükre haszonnövényeket ültethessen, váro-
sokat és utakat építhessen. Ezzel felborítja a természet egyensúlyát.
Egy Földünk van, vigyázzunk rá!
Keith Lye [kísz lái] (Bárdos Miklós fordítása)
3. A szöveg megismerése után csukd be a könyved!

Beszéld meg a pároddal, mire emlékszel az olvasottakból!
88

1. Számolj be gyűjtőmunkádról! Mutasd be a hozott könyveket! Ajánld a többieknek!
Ősállatok
Állatok már az ember megjelenése előtt több
százmillió évvel is éltek a Földön. Az első élőlé-
nyek, a parányi baktériumok és algák az óceánokban jelentek meg. Jóval később az
ősrákok voltak az elsők, amelyeknek már szemük is volt. Őket a kemény héjjal rendel-
kező állatok – köztük a csigák – követték. A halak 500 millió évvel ezelőtt fejlődtek ki.
400–300 millió évvel ezelőtt csökkent a tengerek vízszintje, s így több lett a mocsaras
vidék. Egyes halak úszói lábbá alakultak, s az állatok megtanultak lélegezni a száraz-
földön: kialakultak a kétéltűek. Ők elsőként vették birtokukba a szárazföldet, de
a vízre is szükségük volt.
A kétéltűek utódai, a hüllők már jobban alkalmazkodtak a szárazföldi élethez.
A legnagyobbra közülük a dinoszauruszok nőttek, amelyeknek több faja is kifejlődött.
Nevük jelentése: „félelmetes gyík”. 180 millió éven át uralták a Földet. Növényevők és
ragadozók is voltak köztük. Hatalmas csordákban éltek. A legnagyobbak olyan hosz-
szúak voltak, mint egy uszodai nagy medence, és olyan súlyosak, mint két kamion.
A legkisebb viszont csak akkora volt, mint egy csirke. 65 millió évvel ezelőtt, nagyon
rövid idő alatt az összes dinoszaurusz kihalt.
A hüllők a levegőt is meghódították, szárnyuk a meghosszabbodott ujjcsontok
között feszülő bőrlebeny volt. A legkorábbi
ismert, tollal borított testű madár vélhetően
egy kisebb dinoszauruszból fejlődött ki.
A mai zoológusok1 egy része a madarakat korunk
dinoszauruszainak tekinti.
Ősemlősök már 200 millió évvel ezelőtt is
léteztek, de a dinoszauruszok kihalásáig nem
nőttek nagyra. Ezt követően viszont sok emlős
akkora lett, mint az előzőleg kihalt őshüllők.
A rinocérosz egy távoli rokona 8 méter hosszúra
nőtt, és 30 tonnát nyomott.
Keith Lye [kísz lái]
(Bárdos Miklós fordítása)
1
zoológus: állattannal foglalkozó kutató
2. Csoportban dolgozzatok! Vessétek össze meglévő ismereteiteket az olvasottakkal!

Soroljátok fel, mi újat tudtatok meg az ősállatokról!
3. Válasszatok ki egy ősállatot! Számoljatok be a többi csoportnak a testfelépítéséről,
a táplálkozásáról, az élőhelyéről és a szaporodásáról!
89

Találd ki!1
Nincsen szaga, nincsen színe, Senki sincs hasznosabb nálam a világon,
ő az élet, még sincs íze. Ártalmasabb sincsen hetedhét országon.
Nem láthatod, pedig nézed, Éjed felderítem, étked elkészítem –
de ha elfogy, mindjárt véged. De ha elszökhetem, rengeteg a károm.
Ha sok van, veszély,

ha kevés van, baj,
ha nincs, elpusztulsz.
A nagy varázsló
Földünk felszínének nagyobbik felét
tengerek, tavak, folyók formájában víz
borítja. Ezek a vizek a nap melegétől
szüntelenül párolognak. A levegőben így
mindenütt és mindenkor van vízpára.
Télen az apró páraszemcsék nem víz-
cseppekké állnak össze, hanem hókristályokká fagynak.
A hópehely csak egyike a nagy varázsló, a fagy látványos teremtményeinek.
Művészkéz is nehezen tudná utánozni azokat a csodálatos jégvirágokat, amelyeket
a fagy formál az ablakra rakódó nedvességből. Ebből alkotja a nagy varázsló a többi
teremtményét is.
Ha a téli reggeleken kinéztek az ablakon, minden fehér. Mintha vékony hóréteg hul-
lott volna az éjjel. Közelebbről azonban látszik, hogy nem hópelyhek fedik a földet,
hanem egészen apró jégszemcsék. Ez a dér. Szemcséi nem a magasból hullottak alá,
hanem idelent keletkeztek.
Nyári hajnalokon a levegőben levő nedvesség harmat formájában csapódik ki az
éjjel lehűlt tárgyakra. Télen a fagy dérré dermeszti a lerakódó vízpárát.
Édes testvére a dérnek a zúzmara. Néha oly vastag rétegekben rakódik a fákra, vil-
lanydrótokra, mintha órákon át havazott volna. A zúzmarát a ködből varázsolja elő
a fagy. Súlya leszakíthatja a vezetékeket.
Ám legnagyobb ellenségünk az ónos eső. Nemcsak a drótokat pusztítja, hanem
az erdőket, gyümölcsösöket is. Életveszélyes jégpályává változtatja az utakat. Az ónos
eső apró szemű, komor téli eső. Cseppecskéi, amíg hullanak, folyékonyak, de amint
a hideg földhöz, faágakhoz, drótszálakhoz csapódnak, jéggé válnak, odafagynak.
Ilyenkor mintha ezüstből volnának, úgy csillognak a fák a téli borongásban.
Berkes Péter
1
A megfejtéseket a 134. oldalon találod.
90

Fehér, fehér
Zúzmara izzik Cinke bóklász
törékeny ágon. zúzmara-fűben.
Szirmát kibontja Panaszos hangja
téli virágom. szól keserűen.
Fecske Csaba
Hófehér csipkét
bolyhoz a vad fagy.
Hályogos szemmel
bámul az ablak.
Kincsünk, a víz
A Föld vízkészletének körülbelül 97 százaléka óceán és tenger, tehát sós víz. Csak
3 százaléka édesvíz. Ennek 80 százaléka hó és jég formájában van jelen. A teljes édes-
vízkincs alig 1 százaléka alkalmas emberi fogyasztásra.
A következő ábráról a magyarországi háztartások vízfogyasztásának megoszlását
olvashatjuk le.
Mivel az iható víz mennyisége viszonylag kevés,

ezért mindannyiunk kötelessége a vízzel való takarékosság.
1. Mondd el az ábra tanulmányozása után, mi mindenre használunk vizet a mennyiség

növekvő sorrendjében!
2. Versenyezzetek csoportokban, ki tud több ötletet összegyűjteni a vízzel való takaré-
kosságra! Érveljetek a víztakarékosság mellett!
91

A levegő
A levegő egy nem látható és nem tapintha-
tó anyag, amely több alkotórészből áll. Ezek
közül az összetevők közül az oxigén a legfon-
tosabb az emberek és az állatok számára.
Az oxigén az élet fenntartásához, a légzéshez
szükséges. Ennek a gáznak az utánpótlását
a növények állítják elő a napfény energiájának
felhasználásával.
A levegő a Földet burokként veszi körül. Ezt
a levegőréteget légkörnek nevezzük. A leve-
gőt akkor lehet érezni, ha mozog, például fúj
a szél. A szelet, ahogy a felhőket és tulajdon-
képpen az időjárást is, a légréteg áramlása
hozza létre. A levegő minden irányban egyfor-
mán terjed. Ha egy léggömböt elkezdünk
fújni, a levegő addig tágítja a gömb belsejét, hogy az akár ki is durranhat. Az ejtőer-
nyőt esés közben az alá gyűlő levegő lassítja, megakadályozva a zuhanást.
A meleg levegő könnyebb, mint a hideg, ezért fölemelkedik. A meleg levegővel
működő léggömbök azért tudnak elemelkedni a földről, mert könnyebbek lesznek,
mint a körülöttük levő levegő. Ha a lég-
gömb belsejében lévő levegőt már nem
melegítik, akkor ismét lehűl, és a lég-
gömb süllyedni kezd.
Tudjuk, hogy a gyapjúruha véd a hideg
ellen. Azért érzünk meleget benne, mert
a gyapjú rostszálai közötti légréteg fel
tud melegedni. A madarak is azért bor-
zolják fel a tollukat télen, mert a tollak
között felgyűlő levegő melegen tartja a
testüket.
A levegő felülről nyomással nehezedik
ránk, de ezt a szervezetünk nem érzékeli.
1. Válaszoljatok a kérdésekre párokban a szövegből vett mondatok felolvasásával!

• Miért van szüksége oxigénre az embereknek és az állatoknak?
• Mikor érezzük a láthatatlan levegőt?
• Miért emelkedik fel a meleg levegő?
• Miért borzolják fel télen a madarak a tollaikat?
2. Írd le röviden emlékezetből a válaszokat a füzetbe!
92

Körúti szél
A Nagykörúton Belehuhog vagy Karodba karol,
szalad a szél, beletütül, tovacibál,
bárki beszél, ő ha fütyörészel, kalapot lop a
belebeszél, belefütyül, Nyugatinál,
Belepofázik, Bárcsak akadna Levelet pörget,

belemorog, jó úti cél! ugrik, oson,
belenevetgél, sóhajt a kócos körbekering az
belezokog, körúti szél, Oktogonon,
Torombitázik,
hegedüdül,
meglát egy padot,
csüccs, lecsücsül.
Kántor Péter
1. Keresd ki a versből, milyen hangokat hallat a szél! Próbáld utánozni is!
A cigány és a szél
Ment, ment, mendegélt egy cigány az úton. Mit ad Isten, találkozott a Nappal. Nem
köszöntötte a Napot. A Nap megharagudott rá, és rászólt:
– Állj csak meg, cigány! Miért nem kívántál nekem jó napot?
– Azért, mert nem vagy te akkora úr!
– Várj csak, te cigány! Jön még rád nagy meleg nyár!
– Nem bánom én, csak a Szél fújjon!
Ahogy ment, mendegélt az úton, találkozott a Téllel. Ennek sem köszönt. A Tél meg-
állította a cigányt, és rámordult:
– Te cigány! Miért nem köszöntöttél engem?
– Mert nem vagy te olyan nagy úr!
– Várj csak, te cigány, jön rád még nagy hideg a télen!
– Nem bánom én, csak a Szél ne fújjon!
Amikor találkozott a Széllel, már messziről emelte a cigány a kalapját, hogy köszönt-
se, mert a Szél a legnagyobb úr.
cigány mese
93

1. Hallgassátok meg a szöveget!
Amiről a tűz mesél

Volt olyan idő, amikor az emberek egyáltalán nem tudtak tüzet gyújtani, sőt retteg-
tek a tűztől. Az ősi idők emberei számtalanszor látták, amikor nagy morajlás, dörgés
közepette sok helyen megnyílt a föld. Gyomrából gomolygó fekete füst tört fel, kövek
hullottak, azután tűz lövellt fel az égre. Mi tudjuk, hogy tűzhányó tört ki. De az ősem-
berek nem tudták, mi lehet ez. Rettegés fogta el őket, s állataikkal együtt messzire
menekültek. Máskor villámok csattogtak, kékes színben villogtak a fejük felett, meg-
gyújtották az erdő fáit. S futott az erdőből a tűz elől ember is, állat is. Mert az emberek
akkor még csak azt tudták, hogy a tűz szörnyű sebeket ejt, és nagy fájdalmat okoz.
Sok ezerszer köszöntött be a tél meg a nyár, amíg az ősemberek megtanulták, hogy
a tűz barátságos is lehet, mert meleget ad, és puhábbá, ízletesebbé teszi a húst. A tűz
mellett nem kell a vadállatoktól sem félni annyira, mert a magasra csapó láng elriaszt-
ja őket. Tüzet gyújtani azonban nem tudtak.
Lassanként megfigyelték az
emberek, hogy a szélben maga-
sabbra csap a láng. Ezért ráfújtak
a parázsra, hogy fellobbanjon. Azt
is megfigyelték, hogy a kődarabba
nem kap bele a láng; a fatörzs, a
száraz ág vagy levél pedig égni
kezd. Ezért fát raktak a tűzre. Így
megtanulták, hogy a tüzet őrizni
és táplálni kell, de tüzet gyújtani
még mindig nem sikerült. Ha
kialudt, onnan hozták az izzó
parazsat, ahol éppen rábukkan-
tak, vagy elrabolták azoktól, akik-
nek volt.
Évezredek teltek el, míg rájöttek, hogy két összeütögetett kődarab szikrát vet, s
a szikra száraz fűre hullva fellobbantja a tüzet. Azóta nem is alszik ki soha. Magasan
lobog a szabadban, ropogva ég a tűzhelyekben, tombol a hatalmas kazánokban.
De jelen van a járművek motorjaiban, szép sárga fénnyel a villanykörtékben.
A tűz ősidők óta szolgálja az embert.
Dala László
2. Sorold fel, milyen új információkat szereztél a szövegből!

3. Olvassátok fel párokban, hogyan barátkozott meg az ember a tűzzel!
94

Kattentotta
Messze, messze Afrikában,
a Zambézi folyó partján
élt egy apró hottentotta.
Kinn játszott a folyóparton,
sziklák között, a homokba.
Talált egy különös követ…
– Mi lehet ez?… – latolgatta,
latolgatta, – Öregapó!
fontolgatta Bölcsek bölcse!
az apró kis hottentotta; Te legnagyobb hottentotta!
eldönteni mégsem tudta. Szép ez a kő,
jó ez a kő!
Arra ballag Öregapó, Pattints nekem még egy ilyet…
a legbölcsebb hottentotta. …ide a másik markomba!
Hozzárohan, – Hogy még egy ilyet pattintsak?…

megkérdezi: Hová gondolsz édes fiam?!
– Öregapó! Messzi múlté ez az ipar…
Mi ez a kő? Hát hol élsz te?
Itt találtam a homokban. Más divat jár Afrikában!
Hát nem tudod:
Nézi, nézi Öregapó, réges-régen nem élünk már
a legbölcsebb hottentotta: a – Pattintott Kőkorszakban!
– Mi ez a kő?
Azt sem tudod?! – Hát hol élünk? Öregapó!
Ide hallgass, édes fiam!
Hogy hol élünk?
Ez egy ős-kőkori fegyver! Ide figyelj:
Egy szakóca. a – Kattintott Fénykorszakban!
Egy marokkő!
Lehet harmincezer éves… Imígyen szólt Öregapó,
Egyik ősöd pattentotta! a legbölcsebb hottentotta.
És mivelhogy alkonyodott,
Bámul a kis hottentotta… s éj szállt volna
Kezében az ős szakóca, a
lehet harmincezer éves, bungalóra
egyik őse pattentotta… (nyelvével egy nagyot csettint!)
s a villanyt
Ám éppen kezébe illik! fel
Harcol vele. Csapkod. Vagdos. – kattentotta!
Csillog-villog, mint a szikra. Tamkó Sirató Károly
95

Nyár Ősz
Aszfaltút hevül, Tűz színe, vér színe
rezgő víztükör, falevélen.
tűzgolyó a Nap, Kosaramba alma hull,
forrón tündököl. ha elérem.
Tavasz Tél
Jég roppan, kéreg hasad, Patkó szaporáz,

ághegyen rügyek. szikrázik a jég,
Lágy mosollyal törj vasat, hasig érő nagy hidegben
édes kikelet! pendely nem elég.
Buda Ferenc
Kertész leszek
Kertész leszek, fát nevelek, Tejet iszok és pipázok,
kelő nappal én is kelek, jóhíremre jól vigyázok,
nem törődök semmi mással, nem ér engem veszedelem,
csak a beojtott virággal. magamat is elültetem.
Minden beojtott virágom Kell ez nagyon, igen nagyon,

kedvesem lesz virágáron, napkeleten, napnyugaton –
ha csalán lesz, azt se bánom, ha már elpusztul a világ,
igaz lesz majd a virágom. legyen a sírjára virág.
József Attila
1. Fogalmazd meg szóban, milyen a hangulata a Kertész leszek című versnek!

2. Hallgasd meg József Attila versének megzenésített változatát! Mondd el, megválto-
zott-e a véleményed a versről!
3. Értelmezd a társaddal a költeményt versszakonként! Keressetek benne egymással el-
lentétes értelmű szavakat, gondolatokat! Milyen érzéseket keltett ez bennetek?
96

1. Milyen jelekből lehet felismerni a tavasz közeledtét? Figyeljétek meg!
2. Hallgassátok meg a verset tanítótok előadásában!
Március
A nap tüze, látod,
a fürge diákot
a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.
Csengve, nevetve
kibuggyan a kedve
s egy ős evoét1 a fénybe kiált.
Régi, kiszáradt
tó vize árad,
néma kutakban a víz kibuzog.
Zeng a picinyke
szénfejű cinke
víg dithyrambusa2: dactilusok3.
Selymit a barka
már kitakarta,
sárga virágját bontja a som.
Fut, fut az áram
a déli sugárban
s hökken a hó a hideg havason.
Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet.
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng – ugye zeng, ugye zeng a szíved?
Áprily Lajos
1
evoe: Éljen! – ujjongó felkiáltás
2
dithyrambus: dicsőítő karének
3
dactilus: tá ti-ti ritmus a versben
3. Milyen érzések töltöttek el a vers hallgatása közben? Mondd el!

4. Olvasd fel a tavasz hangjaira utaló kifejezéseket a versből!
5. Neked melyik a kedvenc évszakod? Miért?
6. Milyen zene illene ehhez a vershez?
7. Hallgasd meg a vers megzenésített változatát! Milyen érzéseket kelt benned?
97

Itthon telelő énekesmadarak
A fekete rigó
A fekete rigó a rigófélék színes családjába tarto-
zik. Nevét a hímek tollazatának színéről kapta.
A tojó és a fiókák színe sötétbarna. A tojó az erede-
ti, erdős-bokros élőhelyén túl sokszor az épületek
zugaiba, az ereszcsatornák hajlatába rakja fész-
két. Ezt sárral összetapasztott gyökérdarabkák-
ból, fűszálakból, falevelekből készíti. Márciusban

a tojó 4-6 tojást rak, amelyeket 13-14 napig melen-
get. A madárszülők a kikelt fiókákat a fészek elha-
gyásáig, 12-13 napig rovarokkal, gilisztákkal etetik.
A széncinege
Fejének és nyakának fényes fekete színéről
kapta nevét. A fiatalok feje barna, arcfoltjuk sár-
gás. Természetes vagy mesterséges faodúban
telepszik meg. Ezt mohával és állati szőrökkel
béleli ki. Télen növényi eredetű táplálékot csipe-
get, de tömegesen pusztítja az áttelelő kártevő-
ket is. Szívesen fogadja a madáretetőbe kirakott
napraforgómagot, dióbelet, faggyút. Április dere-
kán általában 8–12 tojást rak. Csaknem kétheti
kotlás után kelnek ki a fiókák. 15-20 napig marad-
nak a fészekben.
A vörösbegy
Narancsvörös begyéről könnyen felismerhetjük.
A madárfiókák tollruhája csak nyár végére színe-
sedik ki. Tavasszal mindenfelé hallhatjuk a hímek
mélabús énekét. A költésidőben már sokkal rejtet-
tebben él. Falevéllel letakart kicsi, földbe kapart
talajmélyedésbe, bokor tövébe és faodvakba épí-
ti otthonát, vékony növényi szálakból, falevelek-
ből, faháncsból. A tojó április derekán 4–6 tojást
rak. A fiókák 13 napos kotlás után kelnek ki, és 10
naposan már szétugrálnak a sűrű aljnövényzet-
ben. Kéthetesen már repülni is tudnak. Addig az
öregek apró hernyókkal, rovarokkal, pókokkal ete-
tik őket.
Dénes János
98

1. Jósolj, mit nyújthat számodra ez a szöveg! Miből gondolod ezt?
2. A szöveg megismerése után vesd össze a jóslatodat az olvasottakkal!
Az erdő ébredése
(részlet)
Amikor még február fagyos csizmái kopognak a hegyeken, s az öregedő tél önmagá-
ról dúdol jeges nótákat a fenyőknek, lent a völgyekben megpuhul a szélhordta avar.
A mezőkön bogarászó varjak felnéznek a felhőkre, hogy valahonnan délről nem hoz-
tak-e valami üzenetet. Mert ilyenkor már van valami a levegőben.
S ha felsüt a nap, nyújtózkodik az erdő. Egy reggelen a bokrok alatt kinyitja ezer fe-
hér csillagszemét a hóvirág. A fehér szín után jön a sárga, a hóvirág után a déli domb-
oldalakon szinte nevetnek a sombokrok sárga csokrai.
És ha felsüt a nap, az öreg erdő mélyén
mintha a tavasz orgonája szólalna meg, búg-
ni kezd az első vándor, a vadgalamb. A mó-
kusok kidörgölik szemükből az álmot, a har-
kály elhallgat kopogtatásával a beteg fák
mellkasán. A patak száradó partján vidáman
futkos a barázdabillegető – aki most érkezett
külországi útjáról. A földben megmozdulnak
a giliszták és egyéb dermedt férgek, a han-
gyabolyban akkora a sürgés-forgás, mintha
vásárra készülnének. A tavak hideg téli kékje
meleg barnára válik, s a halak megmozdul-
nak iszapágyukban, ahová még októberben
feküdtek.
És ekkor megjelenik a harmadik szín az er-
dőn: a kék. Édes illat omlik a földre, és szeré-
nyen szétnéz kék szemével a tavaszodó világ-
ban: az ibolya.
Álmos tántorgással kirepülnek az első méhek is. Búg a galamb, dongnak a méhek,
esténként óvatosan megszólal már a fekete rigó és fuvolájára kipattan a füzek ezüst
barkája. Eközben múlnak a napok. Eltűnik a hóvirág, megfakul az ibolya, a fűz barkái
helyett leveleit suhogtatja már a szél, és hozzák, egyre hozzák a tavaszt az érkező ván-
dorok. A nyír már zöldben pompázik, az utakat benőtte a fű, a vágásokban mérgesen
ágaskodik a csalán, és száll a dal, készülnek a fészkek.
Csupa fény minden, csupa égig szálló dal. Az erdő felébredt.
Fekete István
Búvárkodj a fecskéről a könyvekben, az interneten! Készíts jegyzetet!
99

1. A szöveg önálló megismerése után csukd be a könyved! Versenyezz a pároddal, hogy
melyikőtök emlékszik több mindenre az olvasottakból!
A füstifecske
A füstifecske feje és háta kékesfekete, hasa világos, csőre alatt és felett élénk rozs-
daszínű folt virít. Farka villás, és ahogy idősödik, úgy válik egyre hosszabbá és véko-
nyabbá. Rendkívül kicsi és könnyű madár: testhossza farktollaival együtt sem éri el
a 20 centimétert, testtömege legfeljebb 20 gramm. Szárnyfesztávolsága1 32–34 centi-

méter.
Március végén, április elején érkeznek vissza
téli szállásukról, Afrikából az első füstifecskék.
Magyar gyűrűs füstifecske Fokváros2 közelé-
ben is került kézre, de onnét is minden tavasz-
szal visszatérnek a hazai fészkelőhelyre. Ez az út
csak légvonalban kétszer tízezer kilométer.
Fantasztikus a füstifecske vállalkozása. Szá-
mítások szerint minden ősszel körülbelül 200
millió példány hagyja el Európát, és Kelet-, Nyu-
gat- vagy Dél-Afrikába repül, majd hazatér, ami-
kor északon ismét melegebb lesz az idő.
A füstifecske előszeretettel fészkel az istállók-
ban. A gerendák kitűnő helyet kínálnak a fészek
számára, és ha odakint esik az eső, a tehenek körül néhány legyet is lehet fogni. Fölül
nyitott fészkét apró sárdarabokból építi, közéjük száraz növényi szálakat falaz be.
A délről jött füstifecskék számára májusban érkezik el a költési időszak kezdete.
A madárszülők évente rendesen két fészekaljat nevelnek fel. A tojó egyedül ül 4–6 ké-
kesbarnán pettyezett tojásán, amelyek 14–16 nap múlva kelnek ki. A hím társaságot
nyújt neki, de saját magának kell megszereznie élelmét.
Amikor a fiókák kikeltek, a fecskepár hajnaltól az esti szürkületig eteti őket. Csak
repülő rovarokat fognak. A szép idő a kicsinyek gyors növekedését jelenti, a rossz idő
koplalást hoz. A fióka átlagosan körülbelül 2 gramm, amikor megpillantja a napvilágot,
22 grammos 13 napos korára, de 17 grammra fogy le, mire kirepül a fészekből. Ez alatt
az idő alatt a madárszülők 100–300 ezer rovart, levéltetvet, kisebb lepkét fogdosnak
össze. Rengeteg energiát használnak fel, ezért naponta a testsúlyuk felének megfelelő
mennyiségű ennivalót kell elfogyasztaniuk.
Charlie Bood [csárli búd]
Frenkel Éva fordítása
1
szárnyfesztávolság: a kifeszített szárnyak legtávolabbi pontjai közötti távolság
2
Fokváros: a Dél-Afrikai Köztársaság fővárosa
100

1. Jósold meg a szövegtartalmat az illusztráció és a cím alapján!
Élet a birtokon
Azt a területet, amelyet az állat magáénak érez, amelyben gyorsan és pontosan tá-
jékozódik, élettérnek nevezik. Ezt teljes erejével, utolsó leheletéig védelmezi. Leggyak-
rabban „családi birtokról” beszélhetünk. Ilyenkor egy pár s annak kicsinyei lakják az
otthont addig, míg az utódok maguk is elindulnak világot látni, egy kis sarkot meghó-
dítani maguknak. Az élettér megszerzése és védelme rendszerint a hím feladata, csak
ritkán a nőstényé.
Az állat a saját birtokán ugyanazon a helyen, ugyanabban az időben, ugyanazt
a tevékenységet végzi, tehát az otthon egyes pontjainak különös jelentősége van az
emlősök életében. Rendszerint a birtok közepén található a főbúvóhely, az otthon. In-
nen csapások, kitaposott ösvények vezetnek a fürdőhelyhez. Ennek közelében találha-
tó a „törülközésre” használt fa, amelyhez
az állat fürdőzés után hozzádörgölőzik.
Külön ösvény vezet a távolabb található
„ürítkezőhelyhez”. Van még a birtokon
„éléskamra”, „étkező”, ivóhely s egy-két
„szükséglakás” is. Mindezeket a helye-
ket valóságos útvesztő köti össze, ame-
lyeket a tulajdonos nagyon jól ismer,
s éppen ez teszi biztonságossá.
A fajtársak úgy szereznek tudomást
a terület foglaltságáról, hogy azt tulajdo-
nosa pontosan körülhatárolja, bekeríti,
jelzi, hogy „eddig tart az én birtokom”.
Változatos terepen az állat a birtoká-
nak határát természetes jelekkel: ma-
gányos fákkal, erdőszéllel, ösvényekkel,
patakokkal, sziklákkal jelöli meg. Az egyhangú terepen élőknek nehezebb a dolguk.
Az emlősök szinte az orrukon keresztül gondolkodnak, s a birtokuk körül „szagkerí-
tést” vonnak különböző mirigyeik1 váladékával. A tulajdonos távollétében a hátraha-
gyott szag néma fenyegetés, amelynek hatása annál nagyobb, minél erősebb a nyom.
Kiss Bitay Éva
2. Bevált-e a jóslatod? Hasonlítsd össze előfeltevésedet az olvasottakkal!

3. A szöveg megismerése után csukd be a könyved!
Beszéld meg a pároddal, mire emlékszel az olvasottakból!
1
mirigy: váladékot termelő szerv
101

A sárkányfűárus
Süsü eltakarta magát, a királyfi meg tovább figyelte azt a valakit, akit az előbb meg-
látott. Nagy kosár lógott a nyakában, s hajlongva szedett valamit a földről. A királyfi
kíváncsian figyelte, hogy mit is szed, majd rájött, hogy az ott, a kosárral a nyakában,
a füvet szedegeti, csipkedi.
– Minek neki a fű? – tűnődött a királyfi. – Hiszen ez csak közönséges fű!
– Parancsolj sárkányfüvet! Itt a valódi, itt a fű! Sárkány ellen sárkányfű!
S nagy kosarát a királyfi elé tolta, s mézesen mosolyogva rendezgette a füvet.
A királyfi is elmosolyodott, s azt kérdezte:

– És használ?
Csukás István: Süsü, a sárkány – részlet
Az ételeinket ízesítő fűszereket régen gyógyításra használták, gyógynövények voltak.

Ilyen a sárkányfű is. Másik, mai neve a tárkony, amely sárkányt, sárkánykígyót jelent.
A tárkonyt a kígyócsípésen kívül emésztési zavarokra, fogfájásra és nyugtatóként is hasz-
nálták.
Kakukfű1
A kakukfüvet ismered?
Oly csepp, szelíd, gyengelila,
hogy észre sem veszi a réten
szinte senki emberfia.
De amikor leszáll az est,

mikor a mező szendereg,
s arra járnak az esti lepkék,
a fémes-szürke szenderek,
nagy potrohukat, fejüket
befonja akkor, mint a fátyol
a kakukfű mézes szaga
s lebukfenceznek illatáról.
Nemes Nagy Ágnes
1
kakukfű: (mai helyesírással) kakukkfű
A kakukkfű illatos gyógy- és fűszernövény. Friss hajtásait és a leveleit használjuk fel. Július-
ban és augusztusban kezd virágozni. Nevét a kakukkról kapta, mert virágzása éppen arra
az időszakra esik, amikor a madár megszólal, kakukkolni kezd az erdőben. Gyógynövény-
ként köhögés és vírusos betegségek ellen használják. Étvágyat javító hatása is ismert.
102

Fűben-fában orvosság
A bodza
A fekete bodza mindenhol elterjedt cserje vagy
néha fa. Virágzata az ágak végén álló, szétterült, dús
bogernyő. A virágok aprók, sárgásfehérek, kellemes
illatúak; május–júniusban nyílnak. A bodzának üdén
nyíló virágzatát és az érett termését kell gyűjteni.
Teája hűléses betegségekben használ, köhögéscsil-
lapító, vértisztító.
A hárs
Szép koronájú, illatos virágú fa, sokfelé díszíti a par-
kokat, szegélyezi a városok, falvak utcáit és az ország-
utakat. A hársfavirág gyűjtéséhez akkor kell hozzáfog-
nunk, amikor a virágocskáknak legalább kétharmada
kinyílt. Csak a virágzatokat viselő ágvégeket szabad
levágni. Meghűléseknél, köhögéscsillapításra, szívmű-
ködést serkentőnek használják.
A csipkebogyó
A vadrózsa termését csipkebogyónak, hecsedlinek ne-
vezzük. Hegyvidékeink cserjés domboldalain, erdők szé-
lén, legelőkön él. Bogyója éréskor kezdetben világos, majd
egészen meggypiros színű, jellemzően savanykás ízű.
Augusztus végétől érik, akkor szedjük. Gyakran teaként fo-
gyasztják, de készítenek belőle lekvárt, szörpöt, mártást
és levest is. C-vitaminban gazdag. A csipkebogyó-készít-
mények gyógyítanak is.
A kamilla
Az orvosi székfűnek is nevezett növény az or-
szág minden táján megtalálható, nagy tömegek-
ben azonban Alföldünk legelőin terem. Virágja
akkor alkalmas gyűjtésre, amikor a kamillamező
már fehéret mutat, s ha a virágok között járunk,
cipőnk sárga poros lesz a ráhullott virágportól.
A kamillavirág világszerte a legismertebb házi-
szer. Forrázással készült teája nyugtató, gyulla-
dásgátló, fertőtlenítő hatású. Külsőleg szembo-
rogatásra, toroköblítésre használjuk.
Rápóti Jenő – Romváry Vilmos
103

Miért színesek a virágok?
No, persze nem a mi kedvünkért. A virágnak a
szín azért fontos, hogy a rovarok könnyűszerrel
rábukkanjanak színük alapján a maguk mézcsár-
dájára. Ha figyelmesen szemügyre vesszük a réten
sürgő-forgó rovarnépet, rögtön észrevehetjük,
hogy nem minden virágot látogatnak egyforma
szívesen. A méhek a lila és a fehér virágokat ked-
velik. A nappali lepkék a pirosakra szállnak szívesen, míg alkonyatkor repkedő rokona-
ik a sötétben is messzire világító fehér virágokat látogatják. A legyek a hússzínű virá-
gokért rajonganak.
Vajon mitől ilyen vagy olyan színű egy virág? A tudósok kimutatták, hogy a virág-
sziromban érdekes festékanyag van. A virágok változatos színe többnyire a piros,
a kék és az ibolyaszín keveréke. A réten egész nyáron át messzire sárgállanak a pity-
pang virágai. Ezek egy másik festékanyagnak köszönhetik színüket. A természetben
sok a fehér virág is. Ezek nem tartalmaznak festéket, hanem a sejtek közötti levegőbu-
borékok keltik a fehér szín látszatát.
Szeretnél egy piros ibolyacsokrot? Mi sem könnyebb ennél! Egy ecetet tartalmazó
nyitott kis üveget az ibolyacsokorral együtt boríts le egy pohárral: s meglátod, hogy
a párolgó ecetsav hatására a szirmok megpirosodnak. Ha viszont piros virágszirmok
mellé szalmiákszeszt helyezel a pohár alá, megkékülnek.
Kiss Bitay Éva
Pitypang
Derengő ezüstport szitál
a holdvilág,
szenderegnek a fű között
puha bóbiták.
Az álmosképű telehold Közben a puha fák között

felettük őrködik, elvackol a sötét,
óvja mezők és ligetek a szél is visszatartja most
jószagú fészkeit, langyos lélegzetét,
és csillagmintás másait, de hajnalban nyújtózkodik,

számlálatlan sokat: majd sóhajt egy nagyot –
a gömbölyded és hópihés és elszállnak a hold után
pitypang-tojásokat. a pitypang-csillagok.
Szabó T. Anna
104

Mézelő méh
Kőbe vésett ókori írások bizonyítják, hogy
elődeink már nagyon régen méhészkedtek.
A méz és a viasz miatt tartották mesterséges
odúkban e csöpp állatkákat, mert régen a méz
volt a legfontosabb ételízesítő, a viaszból pedig
gyertyát készítettek.
A faodúk helyett az ember később szalmából, gyékényből font kasokat méhei szá-
mára. Majd ezeket felváltották a kaptárak.
A méhek rajban, családban élnek. A család feje az anya, aki az egyetlen nőstény
a rajban. Általában 4-5 évig él, és nincs egyéb dolga, mint hogy szüntelenül petéket
rakjon. A hímeket heréknek hívják. Egy kaptárban több száz here él a dolgozók által
gyűjtött mézen. A nektárt és a virágport gyűjtő dolgozók száma több tízezer is lehet
a családban. Mindössze 5-6 hétig élnek.
A méhanya által lerakott petékből előbb lárvák lesznek, melyeket a dolgozók szor-
galmasan etetnek. Mikor ezek kifejlődnek, s felnő az új anya, a kaptár régi lakói elhagy-
ják lakóhelyüket, kirajzanak. Csak úgy hemzseg a sok rovar a levegőben, míg az anya
egy alkalmas faágra le nem száll. Ekkor a dolgozók is sorban letelepszenek melléje,
s úgy csüngenek alá a fáról, mint egy óriási szőlőfürt. Ilyenkor nem jó a közelükbe
menni, mert igen mérgesek, s a kíváncsiskodóba szúrják a potrohuk végén levő fullán-
kot. Ám a méhész nem nagyon ijed meg tőlük. Odamegy a rajhoz, besöpri az izgatott
társaságot egy kasba, s viszi őket új lakásukba, a friss, tiszta kaptárba.
A méhek beszéde, a „táncnyelv” a legcsodálatosabb dolgok közé tartozik a világon.
Megfejtéséért egy osztrák tudós 1973-ban Nobel-díjat kapott.
Csicsay Alajos
105

A két kis vadkörtefa
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer a világon két kis magocska. Éppen egyfor-
mák voltak: egyik sem volt se kisebb, se nagyobb, se jobb, se rosszabb a másiknál.
Egyformán serénynek is látszottak. Alig várták, hogy a földbe jussanak.
Fütyülve, dudorászva jött az őszi szél, fölkapta a két kis magocskát, és vitte, vitte
őket. Az egyik magocskát jó, kövér szántóföld mezsgyéjén ejtette le – a másikat to-
vábbragadta, s végül egy igen meredek sziklafalhoz vágta. A magocska legördült a
sziklafalon, és megállapodott egy kis mélyedésben a kiugró sziklaperemen.
Telt-múlt az idő, lehullott az első hó, és jó melegen betakarta mind a két magocskát.
Aztán elolvadt a hó, tavasz lett, és kibújtak a földből az új hajtások.
Két kis vadkörtefa-hajtás vált a két kicsi magocskából. Az egyik dús földben, szél nem
járta helyen nőtt, s jó meleg napocska cirógatta. A másik meg a szikla hátán tusakodott,
s alig maréknyi föld táplálta, nap nem sütötte helyen, süvöltő szelek országútján.
A két kis magocska, magocskából lett kicsi hajtás, bármilyen messziről is, folyton
csak egymásra gondolt. S mihelyt tehették, röpülő madárral, szálló szellővel üzenetet
váltottak.
Az a mag, amelyik kövér földbe hullott, azt üzente testi-lelki barátjának:
– Én jól vagyok, nincs semmi bajom. A földecske táplál, a napocska süt, a haragos
szél elkerül – igazán nem panaszkodhatom!
Az a mag, amelyik sziklára hullott, így válaszolt cimborájának:
– Nekem, pajtás, bizony kutyául megy a sorom. A sziklán nincs föld, melybe gyökeret
verhetnék. A nap sem ér itt a vad szirtek árnyékában. Annál jobban meggyötörnek a
süvöltő szelek: se nappal, sem éjjel nincs tőlük nyugovásom!
Telt-múlt az idő, a tavasz nyárrá forrósodott, a nyár ősszé hűvösödött, az ősz téllé fa-
gyosodott, majd újra eljött a tavasz gyönyörű ideje. Röpülő madárral, szálló szellővel
megint üzenetet váltott a két jó barát.
A szerencsés azt üzente társának:
– Nekem már olyan vastag a törzsem, mint a pásztor mutatóujja. Én magam olyan
magas vagyok, hogy pipiskedés nélkül ellátok a harmadik szomszéd földjére is. Nem-
sokára versenyre kelhetek a legsudárabb kukoricaszárral!
A sziklára hullott vadkörtefa így válaszolt testi-lelki barátjának:
– Bizony, testvér, az én törzsem alig vastagabb egy ma született csecsemő kisujjánál.
S nem nőttem még akkorára sem, hogy kiláthatnék ebből a pár araszos mélyedésből. Éh-
ség csigáz, szomjúság gyötör, fázás remegtet. Belém csimpaszkodnak a süvöltő szelek,
hajlítgatnak, tördelnek, már-már el is sodornak – növekedés, versen-
gés helyett nekem kapaszkodnom, folyton csak kapaszkodnom kell!
Megint elmúlt egy esztendő. Amikor a tavasz gyönyörűen kinyí-
lott, röpülő madár üzenetet hozott a szerencsés vadkörtefától.
– Én vagyok a határ büszkesége! Törzsem karvastagságú, ma-
gasságom a napraforgókén is túltesz. Virágaimtól elbódulnak a
méhek, s azt ígérik, jövőre termést hozok. Rajtam teremnek majd
a vidék legízesebb vadkörtéi!
106

Röpülő szellő szárnyán csakhamar megérkezett a válasz:
– Mostoha földben fogantam, s mégis megtartom magam. Semmi mással nem di-
csekedhetem. Magasságom elbújhat a többieké mögött – igaz, hogy háromszoros
mélységbe eresztettem gyökereimet. Törzsem is vékony – igaz, hogy szívóssá és haj-
lékonnyá edződött a szelekkel vívott örökös küzdelemben. Virágom egy-kettő ha nyí-
lott, a méhek is messzire elkerülik ezt a zord, magaslati helyet. Termésem talán soha
nem lesz – igaz, hogy porhanyóvá tettem, termővé varázsoltam magam körül a kietlen
sziklaföldet!
Fordult az esztendő kereke, nyár, ősz, tél újra elővillant, majd eltűnt ismét. Megint
kivirult a tavasz. Fújtak a tavaszi szelek, fújdogáltak, de csak nem jött hír a szerencsés
vadkörtefáról. Már szinte a nyár is beköszöntött, mikor egy rosszkedvű, fáradt szellő
üzenetet hozott tőle:
– Cimborám, cimborám, kedves jó hegyi cimborám! Jaj, hogy nekem milyen fekete
tavaszom volt az idén! Én virágoztam ki legelőször, pompás menyasszonyfátyol-szir-
mok lepték el gallyaimat, a rengeteg hízelkedő méh zümmögése valóságos zúgássá
erősödött körülöttem – de jött egy deres szemöldökű, goromba hajnal, sziszegő fagyot
terelt maga előtt. A fagy húsomba mart, s nekem végem lett! Elperegtek hófehér szir-
mú virágaim. Csupaszon, megszégyenülve állok itt. Oda már az én termésem!
Madár röpült a fagyérte mezsgyék felé, vitte is már a választ a szomorú üzenetre:
– Baj, igen nagy baj, ami téged ért, kedves jó mezei cimborám! De gondold csak
meg: évek telnek, évek múlnak az élők fölött, s hol ragyogó zöld, hol meg koromfekete
színe van az esztendőnek. Te se búsulj hát, ne sirasd elpergett szirmaidat! Inkább örülj,
hogy gyémántfehérek voltak, és úgy ragyogtak, mint a frissen hullott hópelyhecskék
– lám, a hó is, bár elolvadt az idén, éppoly fehéren, éppoly puhán hulldogál jövőre
ismét! Várd meg az új tavaszt. Megint ragyognak majd a te hófehér szirmaid, megint
ízesednek a te várva várt gyümölcseid – amit én, szerető hegyi cimborád, forró szívvel
kívánok is neked!
Eljött az új tavasz. Szellőposta hozta gyors szárnyon a hírt:
– Virágzom, hegyi cimborám, hallod-e, virágzom újra!
Térült-fordult a posta, s már jött is a válasz:
– Örvend a szívem, mezei cimborám, a te örömödön! S üze-
nem: virágzom én is! Végre kedvemre kivirultam!
Gyors szárnyon újabb posta érkezett:
– Gyümölcsösödöm, hegyi cimborám, hallod-e, gyümöl-
csösödöm!
Kicsit késett a válasz, míg egy szép napon mégis megjött:
– Örvend a szívem, mezei cimborám, a te örömödön! S üzenem: bár a szikla talpáig
kellett leásnom a gyökereimmel, és a szelek fölé kellett kerekednem a törzsemmel,
győznöm kellett föld és levegő minden gonosz szellemén előbb – gyümölcsösödöm
én is, gyümölcsösödöm mégis, gyümölcsösödöm itt a hűvös, vad magason, süvöltő
szelek országútján, sziklacsúcs, peremén is!
Rákos Sándor
107

A süncsalád
(részlet)
Meleg este van. Szellő alig motoz a bokorban, és a hold hosszú, ezüstös szála-
kat sző a levelek közé. […] A nyitva felejtett kertajtó felől zörgés hallatszik. Mint-
ha halk léptek nesze verné fel a földön lapuló csöndet. Hol elhallgat, hol erősödik.
[…] A láthatatlan jövevény közeledik. Ez nem tréfadolog! Valaki idegen jár a kertben.
Most már szuszog is, prüszköl és fúj, mint aki dühös.
Aztán halk, röfögésre emlékeztető hang üti meg a fülünket, s egyszerre előbukkan
a homályból a holdfénytől megvilágított füvön egy termetes sündisznómama és négy

kicsinye. Szépen sorjában ballagnak a közeli sárgabarackfa alá, és a lehullott gyü-
mölcsből kezdenek lakmározni. Csámcsogva, mohón esznek. Láthatóan szörnyen ízlik
nekik a vacsora. Éhesek. […]
Az öreg sündisznó vagy másfél arasz, vaskos termetű állat. A kicsinyek tökéletes má-
sai, valóságos játékszerek. Születésük idején tüskéik még fehérek és puhák, nem sér-
tik meg az anyaállat testét. Mikor megnőnek, a tüskék homlokuktól farkukig borítják
hátukat. Ha megijednek, menten összegömbörödnek. […] Az összegömbörödés nem
okoz a sündisznónak fáradságot, mert rendkívül erős hátizmai vannak.
A vadkörtén, vadalmán kívül persze megeszi a sündisznó a nemes gyümölcsöt is.

Az elhanyagolt kert bozótjában, a korhadó rőzserakások alatt, a nagy vadrózsabokor
rejtekein mindig van rovar, giliszta, csiga bőviben, amit összeszedegethet. De meg-
fogja és megeszi a békát, kígyót, sőt a fürge egeret is. Hegyes, erős fogai igazi rovarevő
fogak. […] A sündisznó igen sokat eszik. Kell is a bőséges táplálkozás, mert télre sok
hájra van szüksége, amikor ősszel a zord hideg elől elrejtőzik, és mély álomba merül
tavaszig. Ez alatt az idő alatt bizony fel sem ébred, és semmit nem eszik. […]
Téli szállás építésére szalmát, szénát, száraz falevelet, mohát hord össze nagy rakás-
ba, és ezen belül készíti el gondosan kibélelt vackát. De földben gyökerek alá is kapar
lyukat, s itt alszik összegömbölyödve, egyedül, mert őszre már a gyerekei felnőnek,
és külön-külön élnek erdőn, mezőn, ligetben és a kert bokrai között.
Tasnádi Kubacska András
108

Dióverés
Elsuhogott az a füttyös
sárgarigó is délre.
Sárgul az árva diófa
zöld terebélye.
Levelek lengnek, akár a

színarany rigó-szárnyak,
elszállnak ők is a szélben
puszta határnak.
Áll a diófa, és érett Már, mintha álmodnék, hallom

kincsei válnak tőle: zaját a jó örömnek,
szellő ha bántja az ágat, darálók forognak, diós
buknak a földre. mozsarak döngnek.
Szaporább kopogás, csörgés Fagyban és nagy havazásban

támad, ha jön az ember, meg kell maradnunk jónak
s bottal az ágak bogára s tisztának is, hogy örüljünk
boldogan ráver. csörgő diónak.
Földre, fejekre, kosárba Majd csorgó hó levén ring a

kopog a dió-zápor, picike dió-csónak,
burkos dióra a gyermek s lomb zöldül újra a füttyös
kővel kopácsol. sárgarigónak.
Nagy László
A dió
A diófa a kertek királya. Nagy teret foglal el, óriási lombkoronát fejleszt. Magassága
elérheti a 30 métert is.
Termésének külső burka zöld vagy sárgás színű, a csonthéjról érés után könnyen le-
válik, szabálytalanul felhasadozik. A csonthéjban ráncos, húsos, kétfelé váló, dús olaj-
tartalmú magot találunk, ezt szokás fogyasztani.
A dióbél nemcsak ízletes, hanem egészséges is. Napi 3-5 dióbél fogyasztása ajánlott,
ez a mennyiség már hozzájárul egészségünk megőrzéséhez.
1. Foglald össze szóban a diófa jellemzőit a következő szempontok alapján: a fa lombkoro-

nája és magassága, termése és annak fogyasztható része! Utána írd le a füzetedbe!
109

1. Mondd el, milyen fajta szöveg az alábbi! Miből gondolod?
Kalandra fel!
A Poroszlón lévő Tisza-tavi Ökocentrum legfőbb látványossága Európa legnagyobb
édesvizű akváriumrendszere, mely nagyságával és a víz alatti csodákkal különleges
természetközeli élményt nyújt. A látogatóközpont főépülete több szinten várja az ér-
deklődőket kiállításokkal, háromdimenziós mozival, játszószobával, kilátótoronnyal.
Tisza-tó – Lake Tisza Tisza-tó – Lake Tisza Tisza-tó – Lake Tisza
19 36
Kerékpárút – Bikeway
18
P
20 26 27
16 6 5 28 34
9 4 32
17 11 8 3 21 29 30
15 14 13 12 10 31
7 22 33
2
1 35
P 23 25
24
<<<
Tisza
füre d, De
brece
n 33-as út – Road No33
P Füzesabony, Budapest >>>
1 Főbejárat,
1 Főbejárat,pénztár
pénztár 10
8 Sarkantyús teknős
Ragadozómadár röpde 15 Állatsimogató 19 Ökocentrum kikötő
21 Pelikános-tó 28 Európai őzek
29 Muflonok
Main entrance, cassa Birds’ aviary Petting zoo Pelicans’ pond Mouflon
2 Kalandjátszótér
2 Kalandjátszótér 11
9 Madárröpde
Ékszerteknősök 16 Kecske és juhfélék20 Rönkjátszótér22 Nyusziudvar 29 Muflonok
30 Sportpálya
Adventure playing ground Pondsliders Traditional sheep and goat Rabbit run Sport court
3 Óriásakvárium
3 Főépület, ÓRIÁSAKVÁRIUM
Main building, GIANT AQUARIUM
12 Vörösrókák
10 Sarkantyús teknős
African spurred tortoise
17 Madárpark és röpde21 Pelikános-tó 23 Traditional
Hagyományőrző baromfiudvar 30 Sportpálya
poultry run
31 Tutajos-tó vizi játszótér
Wooden rafts water playground
Birds’ park and aviary
4 Kormorános-tó
4 Kormorános-tó
Cormorants’ Lake
13 Aranysakálok
11 Madárröpde
Birds’ aviary
18 Tisza-tó gát felőli22 Nyusziudvar 24 Poroszlói Tájház
Village Museum
31 Tutajos-tó vízi játszótér
32 Bála figurák
Straw bale figures
(3.sz.) kapu, pénztár
5 Vidrák külső medencéje 12 Vörösrókák Gate No3 (entrance/exit), cassa 25 Halászskanzen 33 Sövénylabirintus
5 Vidrák külső
Otters’ medencéje
outdoor pool 14 Külső
Red vidrakifutó
foxes 23 HagyományőrzőFishermen’s
19 Ökocentrum kikötő: GPS-es csónak-
baromfiudvar
tools display 32 Bálafigurák
Hedge labyrinth
6 Hódbemutató 13 Aranysakálok túrák, kishajós kirándulások 26 Fácánok 34 Rendezvénytéri (2.sz.) kapu
6 Hódbemutató
Eurasian beaver 15 Golden
Állatsimogató
jackals Ökocentrum Pier 24 Poroszlói TájházPheasants 33 Sövénylabirintus
Gate No2 (entrance/exit), cassa
7 Mocsári teknősök 14 Külső vidra kifutó 20 Rönkjátszótér 27 Dámszarvasok 35 Rendezvénytér
7 Mocsári teknősök
European pond turtles 16 Otters
Kecske- és juhfélék Log playground25 Halászskanzen Fallow deer 34 Rendezvénytéri
Festival arena kapu
28 Európai őzek 36 Akadálymentes horgászhelyek
8 Ragadozómadár-röpde
Spots of animal displays may eventually17 be Madárpark és röpde 26 Fácánok 35 Rendezvénytér
Átépítések, fejlesztések miatt előfordulhat, hogy egy-egy állatfaj bemutatója a térképtől eltérő helyszínen található Roe deers Fishing platforms for disabled
changed due to construction and development works
9 Ékszerteknősök 18 Tisza-tó gát felöli kapu, pénztár 27 Dámszarvasok 36 Akadálymentes horgászhelyek

KülsőTérképFejjellefeléA5_2021.indd 1 2021. 06. 22. 10:51
A négyféle belépőjegycsomagban mindenki megtalálja magának a megfelelőt, attól

függően, hogy mennyi időt és pénzt szán a látogatásra. A belépőjegycsomagok tartalma
és ára eltérő. A legegyszerűbb, „Ökocentrum Alap” csomag választása esetén legkeve-
sebb 3 órás a látogatás. A „Mindent bele” csomag szinte egész napos programot biztosít.
2. Keresd meg Magyarország térképén Poroszlót! Hol található?

3. Következtessetek, mit jelenthet az ökocentrum szó! Milyen élményeket nyújt?
4. Olvasd le a térképről! Hány bejárata van a parknak? Mely látnivalók kapcsolódnak köz-
vetlenül a vízhez?
5. Sorold fel a parkban előforduló állatok nevét! Írd le a füzetedbe!
6. Beszéld meg a társaddal, te melyik útvonalat választanád, miket néznél meg!
110

Gyűjts anyagot erdőn, mezőn élő állatokról! Jegyzetelj!
A nagy kócsag
Ez a gémfélékhez tartozó hófehér madár a magyar
természetvédelem címerében látható. Az egész vi-
lágon elterjedt, hazánkban a Kis-Balaton, a Velen-
cei-tó és más vizes élőhelyek közelében él. A halas-
tavak nádasaiban, a Tisza menti erdők gémtelepein
vagy a még meglévő nagyobb mocsarakban költ.
Állományuk a folyószabályozás, a mocsarak lecsa-
polása és a vadászatuk miatt megfogyatkozott.
A nagy kócsag vonuló madár, a telet Európa déli fe-
lén tölti, de a mindenkori időjárástól függően kisebb
vagy nagyobb számban rendszeresen át is telel.
A vonulók már február végén, március elején felbuk-
kannak költőhelyükön.
A gémtelepek az öreg nádasok legsűrűbb részén alakulnak ki. A madarak 120-130 cm
magasan letördelik a nádat, s erre az alapra száraz növényi szálakat hordanak. A kész
fészek átmérője 80–120 cm, magassága 25–35 cm. A nagy, akár 100 párt is számláló
telepek egészen közel épülnek egymáshoz.
A költések korán, már március derekán megkezdődnek. Az általában 3-4 világoskék to-
jáson a szülők felváltva kotlanak. A fiókák 25-26 nap alatt kelnek ki. Mindkét szülő etet,
a környéken gyűjtött és lenyelt táplálékot a fiókák torkába öklendezik. Azok korán kimász-
nak a fészekből, és a közelben várják szüleiket a jó falatokkal.
A nagy kócsag tápláléka vízi rovarokból, békákból, gőtékből, apró halakból áll.
A vízben látványosan vadászik. Néha hasig merülve, mozdulatlanul vár az alkalmas pil-
lanatra, aztán lassan előrehajol és hegyes csőrével villámgyorsan odavág a kiszemelt
zsákmányra. Nyár végén a mezőkön, legelőkön pockokra, egerekre les.
Schmidt Egon
Schmidt Egon – Bécsy László: Négy évszak ösvényein, Új Ember

Kiadó, Budapest, 2010
Bármely évszakban járunk kint a szabadban, látni- és csodál-
nivaló mindig akad. Tavasszal talán több, de a ködös őszi vagy
zimankós téli napokon is rengeteg élményt nyújthat a természet
azoknak, akik nyitott szemmel, értő füllel járják az ösvényeket.
Örülnénk, ha e könyvet olvasva mind többen mozdulnának ki
a négy fal közül, és lépnének rá arra az ösvényre, amely annyi
szépet tartogat valamennyiünk számára. A kötetet Bécsy László
színes fényképei illusztrálják.
111

Állatkereső
1. Nézzétek a képet húsz másodpercig, majd csukjátok be a könyvet! Versenyezzetek pá-

rokban, melyikőtök tud több állatot felsorolni a látottakból!
2. Csoportokban dolgozzatok! Nézzétek meg újra a képet! Írjatok egy-egy állítást az álla-
tokról! Ez alapján ismerjék fel a többiek!
A környezetbarát gyerek
• nem töri le a növények hajtásait, virágait, a fák ágait.
• vigyáz a tavak, a patakok, a folyók vizének tisztaságára.
• a kijelölt helyen gyújt tüzet, távozáskor gondosan eloltja.
• különös gonddal óvja a védett növényeket, állatokat, a természetet.
• nem dobja el a szemetet.
• az erdő állatait nem zavarja kiabálással, hangoskodással.
A Találd ki! megfejtései a 90. oldalon: levegő, víz, tűz.
112

MAGYAROK, AKIKRE BÜSZKÉK
VAGYUNK
„A zene az életnek olyan szükséglete,
mint a levegő.
Sokan csak akkor veszik észre,
ha már nagyon hiányzik.”
Kodály Zoltán
MAGYAROK, AKIKRE BÜSZKÉK VAGYUNK
113

Szent-Györgyi Albert, a C-vitamin felfedezője
Előfordult már veled, hogy válogattál
az ennivalóban? Ugye nem dicsértek meg
érte?
Pedig ilyesmi előfordul mindenkivel,
még a nagy tudósokkal is. Igaz, ha valaki
tudósprofesszor, hasznára lehet az embe-
riségnek…
Szent-Györgyi Albert a Szegedi Egyetem
Orvosi Kémiai Tanszékét vezette. Saját
maga így írja le kalandját a szegedi pap-
rikával:
„A C-vitamin orvosilag igen fontosnak

bizonyult, de egy szemernyi sem volt be-
lőle, és a rendelkezésre álló növényi forrá-
sok egyike sem tette lehetővé a nagyará-
nyú előállítást. Egyik este friss paprika volt
vacsorára. Nekem nem volt kedvem meg-
enni, és valamilyen kifogáson gondolkod-
tam. Egyszerre csak eszembe ötlött, hogy
ez az egyetlen növény, amelyet sohase
vizsgáltam meg. Bevittem a laboratóriumba, és úgy éjfél körül már tudtam, hogy a
C-vitamin kincsestára. Grammonként két milligrammot tartalmaz. Néhány héttel ké-
sőbb több kilogramm kristályos C-vitaminom volt, amit szétosztottam az egész vilá-
gon a vele dolgozni kívánó kutatók között.”
Szent-Györgyi Albert a C-vitamin felfedezéséért (és más eredményeiért) 1937-ben
megkapta a legnagyobb tudományos elismerést. Ő az első és az egyetlen olyan tu-
dós, aki Magyarországon végzett kutatásaiért kapott Nobel-díjat. 1947-től azonban
ő is Amerikában élt, ott folytatta tudományos kutatásait. Egész életében az életet, az
emberi test életműködéseit kutatta. Még 90 évesen is reggelente a laboratóriumba
sietett, hogy folytassa kísérleteit, megfigyeléseit.
Hosszú élete során Szent-Györgyi Albertet nem csak a tudományos munkatársak
tisztelték és becsülték. Az egész magyar nép szerette. Többször szerepelt a magyar
televízióban. Mindig úgy beszélt, hogy az egyszerű emberek, akár a gyermekek is meg-
értsék. Nemcsak a saját kutatási területe érdekelte. Őszintén aggódott az emberiség
sorsáért.
1. Képzeletben legyél Szent-Györgyi Albert! Meséld el, hogyan találtad fel a C-vitamint!
2. Mondd el, miért tisztelték és szerették a tudóst!
3. Következtess! Miért élt sokáig Szent-Györgyi Albert professzor?
114

A golyóstoll
A golyóstoll feltalálását megelőzően az írás eléggé maszatolós tevékenységnek szá-
mított. Fémhegyű tollakat használtak, amelyeket folyton a tintatartó üvegekbe kellett
mártogatni. A tintatartó könnyen feldőlt, s még ennél is könnyebb volt elmaszatolni
az írást vagy telepacázni a papírt.
Bíró László magyar újságírónak elege lett a hagyományos, mártogatós tollakból.
Az ötletet a véletlen adta: az íróasztalán felborult egy tintásüveg, s az ott tartott apró
golyók végigszaladtak a tintán, és nyomot rajzoltak az asztalra.
Évekig kísérletezett, míg megszületett a találmány. Az új toll gyorsan száradó tin-
tával töltött csőből állt, amelynek végét mozgó golyó zárta le. Ez tette lehetővé, hogy
a tinta egyenletesen jusson a papírra.
Az 1943-tól gyártott tollak nemsokára mindenki kedvelt írószerévé váltak. Angol

nyelvterületen máig a feltaláló nevét őrzi a golyóstoll „biro” elnevezése.
Philip Wilkinson [filip vilkinzon] (Oszbach György fordítása) alapján
1. Jegyezd meg a golyóstoll működését leíró

mondatokat!
2. Keress az interneten vagy a könyvtárban
leírást legalább három magyar feltaláló-
ról! Írd le a nevüket és a találmányukat!
3. Szedd szét a golyóstolladat! Milyen ré-
szekből áll? Rakd is össze!
Ez fantasztikus!
Az űrtoll fő tulajdonsága, hogy ott is írha-
tunk vele, ahol a normál golyóstoll csődöt
mondhat: például súlytalanságban, fejjel
lefelé, víz alatt, vizes papírra, zsíros felület-
re, nagy melegben. Körülbelül 48 km hosz-
szú vonalat lehet húzni vele. A tollhegy egy
különleges fémből készült. Belsejéből nagy
nyomású gáz sajtolja ki a tintát írás közben.
http://hu.wikipedia.org alapján
115

Egy világhódító magyar játék tervezője
Ifj. Rubik Ernő Kossuth-díjas magyar épí-
tész, játéktervező, feltaláló.
1967-ben építészmérnökként végzett. Ké-
sőbb szobrászatot és belsőépítészetet is ta-
nult. 1975-ig építész-tervezőként dolgozott,
majd visszament tanítani az Iparművészeti
Főiskolára. 1983-ban megalapította a Rubik
Stúdiót, ahol bútorokat és játékokat terve-
zett. Legismertebb közülük a Rubik-kocka.
Létrehozta a Rubik Nemzetközi Alapít-
ványt a kiemelkedően tehetséges fiatal
műszaki szakemberek és iparművészek se-

gítésére.
a wikipédia alapján
A Rubik-kocka története
A Rubik-kocka, másik nevén bűvös
kocka feltalálásának 40. évfordulója
2014-ben volt. Ennek alkalmából kiál-
lítás is nyílt New Yorkban. A tárlatnak
az egyik legnagyobb tudományos mú-
zeum adott otthont.
Az építészmérnök Rubik Ernő ere-
detileg egy, a térbeli mozgások szem-
léltetésére alkalmas eszközt kívánt
létrehozni a diákjainak. Végül megal-
kotta az oldalanként kilenc négyzetet
tartalmazó kockát, amelynek oldallap-
jai más-más színűek és három tengely
körül elforgathatók.
Az 1980-as évek legnagyobb sikerű fejtörő játékából több mint ötszázmillió darabot
adtak el első forgalmazása, 1980 óta. Ma is népszerű. Rendszeresen megrendezik a
kockakirakó világbajnokságot több kategóriában. A jelenlegi világrekord 5 és fél má-
sodperc.
116

Mit hagytak ránk feltalálóink?
Az 1800-as évek legnagyobb magyar orvosa,
az „anyák megmentője”. A szüléseknél előfor-
duló fertőzések megszüntetésére kötelezővé
tette az orvosok és a kórházi dolgozók kézfer-
tőtlenítését. A budapesti orvosi egyetem az ő
Semmelweis Ignác nevét viseli.
Az első világháború idején rengeteget fog-

lalkozott a helikopter létrehozásával, a forgó-
szárnyas repülőgép feltalálásával. A 120 lóerős
helikopter 9 hengeres motorral már képes volt

a helyből való felszállásra, merőlegesen fel tu-
Asboth Oszkár dott emelkedni.
Kitűnő matematikusunk nevéhez kötődik

a számítógép működési elvének feltalálása.
A II. világháború után építette meg azokat az
alapgépeket, amelyeknek köszönhetjük napja-
ink számítógépeit.
Neumann János
200 évvel ezelőtt a gyufák nagy hang és láng

kíséretében lobbantak fel, bármihez dörzsölve.
Irinyi hosszú kísérletezés után találta fel a jóval
veszélytelenebb biztonsági gyufát, amely csak
egy különleges dörzsfelületen gyulladt meg.
Irinyi János
Láng
Eldobtam egy gyufát, s legott De gőggel álltak fenn a fák,
Hetyke lobogásba fogott, És mosolygott minden virág,
Lábhegyre állt a kis nyulánk, Nem rezzent senki fel a vészre,
Hegyes sipkájú sárga láng, A száraz fű se vette észre,
Vígat nyújtózott, furcsa törpe, S a lázas törpe láng lehűlt,
Izgett-mozgott, előre, körbe, Elfáradt, és a földre ült,
Lengett, táncolt, a zöldbe mart, Lobbant még egy-kettőt szegény,
Nyilván pompás tűzvészt akart, S meghalt a moha szőnyegén.
Piros csodát, izzó leget, Nem látta senki más, csak én.
Égő erdőt, kigyúlt eget; Tóth Árpád
117

Bartók Béla
„Én magyar zeneszerzőnek tartom magam… az én
igazi vezéreszmém azonban, amelynek, mióta csak
mint zeneszerző magamra találtam, tökéletesen tuda-
tában vagyok: a népek testvérré válásának eszméje, a
testvérré válásé, minden háborúság és minden viszály
ellenére.”
Bartók Béla legismertebb művei:

A kékszakállú herceg vára, A fából faragott királyfi,
A csodálatos mandarin, Cantata Profana
Kodály Zoltán
„Eleinte csak az elveszett régi dallamokat kerestük,
de látva a falu népét, az ott kallódó sok tehetséget és
friss életerőt, feltetszett előttünk egy a népből újjászü-
letett művelt Magyarország képe. Ennek megvalósítá-
sára rászántuk életünket.”
Kodály Zoltán elképzelése: „A zene legyen minden-
kié!”, országszerte nemzeti programmá vált.
Kodály Zoltán legismertebb művei:

Háry János, Székelyfonó, Psalmus Hungaricus, Galántai
táncok
A Serkenj fel, kegyes nép kezdetű magyar népdal dallamát és első versszakát Kodály
Zoltán gyűjtötte 1916-ban a Bihar vármegyei Nagyszalontán. Elsősorban névnapokon
énekelték.
2
&b 4 œ œ œ œ œ œ œ œ œ œ œ
œœ œ
1. Ser - kenj fel, ke - gyes nép, Mo - so - lyog az haj - nal,
&b œ œ œ œ œ œ œ œ œ œ œ œ
A - rany - szál tol - lak - kal Rep - des, mint egy an - gyal.
Ingó-bingó zöld fűszál Amennyi fűszál van

szépen felöltözik, a tarka mezőben,
liliom-, rózsába annyi áldás szálljon
meg is törölközik. Szent János fejére.
118

Az aranycsapat
Az aranycsapat stadionja az 1953-ban épült Népstadion volt. A stadion-
ban a legnagyobb nézőszám egy Magyarország–Ausztria labdarúgó-mér-
kőzésen volt, amikor 104 ezer néző szurkolt a lelátókon. A Népstadiont ma
Puskás Arénának hívják. A sportlétesítmény a nevét a világhírű középcsatárról, Puskás
Ferencről, vagy ahogy a társai és a rajongói nevezték: Puskás Öcsiről kapta. Ő a csapat
fényképén középen guggolva látható.

Aranycsapatnak azért hívták őket, mert 1952-ben, a helsinki olimpián aranyérmet
szereztek. A csapat tagjai Grosics Gyula (kapus), valamint Buzánszky Jenő, Lóránt
Gyula, Lantos Mihály, Bozsik József, Zakariás József, Hidegkuti Nándor, Kocsis Sán-
dor, Palotás Péter, Czibor Zoltán és Puskás Ferenc voltak. A szövetségi kapitány Sebes
Gusztáv volt.
Az aranycsapat 1953-ban Londonban csapott össze Angliával. Az „évszázad mérkő-
zésén” Magyarország 6:3-ra győzött. A sportág szabályainak megalkotói, az angolok
ekkor veszítettek először hazai pályán. A góllövőink Hidegkuti (3), Puskás (2) és Bozsik
voltak. A sporttörténeti győzelem emlékére a Magyar Labdarúgó Szövetség 1993.
november 25-ét a magyar labdarúgás napjává nyilvánította.
1954-ben a labdarúgó-világbajnokságra Svájcban került sor. Mindenki az aranycsa-
pat győzelmét várta. A magyar válogatott azért is volt a torna esélyese, mert a csoport-
mérkőzésen 8:3-ra legyőzte azt a német válogatottat, amellyel később a döntőben is
összetalálkozott. A német–magyar világbajnoki döntő végeredménye 3:2 lett, így az
olimpiai bajnok magyar válogatott végül világbajnoki ezüstérmes lett. Óriási csalódás
volt ez minden magyar ember számára, de a magyar csapatot sokan mégis a döntő
erkölcsi győztesének tartották. A labdarúgó-válogatott még ezek után is sok örömöt
szerzett a futball rajongóinak.
1. Nézz utána, kinek a beceneve volt: Fekete Párduc; Cucu; Zaki; Púpos; Kocka; Öreg; Öcsi –
Száguldó őrnagy – Higany; Rongylábú!
2. Gyűjtsd össze, milyen intézmények viselik Puskás Ferenc nevét!
119

Tizennégy évesen
a világ tetején
Egerszegi Krisztináról, a máig legsikeresebb,
ötszörös olimpiai bajnok úszónőnkről a londo-
ni olimpiai faluban metrómegállót neveztek el,
s meghívták a brit fővárosba, hogy köszöntsék el-
ért eredményeiért.
2013-ban a Magyar Szent István Rend kitüntetettje.
– Úgy emlékszem, hogy nem volt mindig boldogító
számodra az úszás, mégis ugyanazzal az erőbedo-
bással csináltad…
– Nem magával az úszással volt problémám! Én

eredendően mindig szerettem úszni. Kezdve attól,
hogy szüleim levittek egy pár órára, hogy nyaralás
előtt megtanuljak, egészen addig, amíg az utolsó olimpiai döntőben beértem a célba.
A medencében valahogyan mindig otthon voltam. Edzés közben mindig tudtam gon-
dolkodni, ábrándozni.
– Igen, de eközben a melletted lévő pályákon csapkodtak, kalimpáltak a többiek,
a parton edzők sípoltak és jól leteremtettek, ha elmaradtál fél másodperccel. Ez azért
nem lehetett annyira könnyű…
– De ez mind nem zavart. Az edzésnapok viszonylagos egyhangúsága nem zökken-
tett ki. Nem értem, amikor arról faggatnak, hogy a sport miatt mi is maradt ki a gyer-
mekkoromban. Gyanítom, hogy nem maradt ki semmi, ami fontos lett volna. Külön-
ben nem az uszodába mentem volna.
– Szerinted megtehetted volna?
– Meg. Igen. A sport számomra soha nem volt kényszer. Azért úsztam, mert nekem
az volt a fontos. Egyszer, 1994-ben elegem lett, és mondtam is a szüleimnek, hogy én
ezt befejezném. Azt mondták, rendben van, ha így gondolom, csak menjek le az uszo-
dába és szóljak az edzőmnek, Kiss Laci bácsinak, hogy ne várjon hiába. Én lementem,
odasündörögtem hozzá, hogy csak azért jöttem, hogy szóljak, nem jövök többet. Ő is
azt mondta, rendben, csak aztán még hozzáfűzött egy mondatot, ami két órán keresz-
tül tartott. Azóta sem tudom, meggyőzött-e, vagy csak ráuntam, de azzal váltunk el,
hogy sietnem kell az úszócuccaimért, el ne késsek a délutáni edzésről!
– Mit jelent a számodra ma, hogy csaknem két évtizeddel ezelőtt világraszóló sikereket
értél el, hogy te voltál a világ leghíresebb úszója?
– Fontos ma is az érzés, hogy egyszer az életben valamit biztosan letettem. Fontos
az az érzés, hogy sok embernek tudtam a győzelmeim révén örömöt szerezni.
Szegő András és Egerszegi Krisztina beszélgetése alapján
1. Hallgasd meg Vitray Tamás sportközvetítését Egerszegi Krisztina 1988. évi szöuli olim-
piai bajnokságáról! – Mit éreztél a közvetítés alatt?
120

NÉPSZOKÁSOK, JELES NAPOK,
MAGYAR ÜNNEPEK
„Ünnepkor mindig szél van,

talán az ünnep hozza,
hogy tisztára mosson mindent,
ami a hétköznapokban
elkoszolódik, elvásik…”
Zalán Tibor
NÉPSZOKÁSOK, JELES NAPOK, MAGYAR ÜNNEPEK
121

Mihály napja, szeptember 29.
Mihály napja kedvelt névünnep,
mert valamikor igen sok ember vi-
selte ezt a nevet. Régen e napon
kezdődtek az őszi lakodalmak, a
kisfarsang, a mulatságok és a bá-
lok. Néhol úgy tartották, hogy ek-
korra már megforr az új bor, s ez
is kedvező a vidám összejövetelek
rendezéséhez.
E napon hajtották be a legtöbb

állatot a legelőkről a téli szállás-
helyére, s ekkor léptek szolgálatba
az új pásztorok. Ilyenkor hervad-
ni kezd a fű, megszűnik a méhek
mézgyűjtő munkája, a halak a víz
fenekére húzódnak. Megkezdődik
a kukoricatörés és az őszi gabona
vetése.
E napon tartották régen a híres
Mihály-napi vásárokat. A pászto-
rok itt vásárolták meg a munkájukhoz szükséges felszereléseket. Még napjainkban is
vásárnap maradt az ország több területén Mihály napja.
A várható időjárásra is jósoltak ilyenkor sok-sok év tapasztalatai alapján. Ha például
Mihály napjáig még nem mentek el a fecskék, akkor hosszú őszre számítottak az em-
berek. Úgy tartották, hogy ahány reggelen van dér Mihály előtt, annyiszor lesz majd
hideg májusban is. Ha pedig Mihálykor dörög az ég, szép, hosszú ősz, de nagyon hideg
tél várható.
Népi megfigyelések
Szeptember 29.: Mihály November 25.: Katalin
Ha Szent Mihály napján Ha Katalin locsog,
még itt van a fecske, a karácsony kopog.
karácsonyig vígan Ha Katalin kopog,
legelhet a kecske. a karácsony locsog.
November 11.: Márton December 24.: karácsony

Ha Mártonkor jégen áll a lúd, Fekete karácsony – fehér húsvét,
karácsonykor sárba' jár a rúd. fehér karácsony – fekete húsvét.
122

Luca napja, december 13.
Ez a nap a régi hiedelmek sze-
rint a tilalom napja volt. Tilos volt
tüzet gyújtani, varrni, mert bün-
tetésből Luca bevarrja a tyúkok
„tojókáját”. Tilos volt fonni, szőni,
mert Luca összekeveri a fonalat,
kóccá változtatja, és kócot tesz
annak az esze helyére, aki ezt a
vétséget elköveti.

Luca napján kezdik készíte-
ni kilencféle fából a Luca székét
is. Készítője mindennap farag
rajta egy kicsit, s így karácsony
napjára elkészül. Innen ered az
Készül a Luca széke
a szólás, hogy „Úgy készül, mint a
Luca széke”. Mikor szokták ezt mondani? Akkor, ha valakire vagy valamire nagyon so-
kat kell várni. Karácsony napján – az éjféli misén – a Luca székére állva fel lehet ismerni
a boszorkányokat, mert ilyenkor szarvakat hordanak, tartja a néphit. Ezután azonban
haza kell szaladni és a széket tűzbe kell vetni, mert különben a boszorkányok ellátják
a baját a lucaszék tulajdonosának.
Különböző jóslások is fűződnek e naphoz. Ekkor ültetjük a Luca-napi búzát is. Egy
edénybe 100 szem magot kell tenni. Ez karácsonyig kicsírázik, kibújik, és megmutatja,
hogy milyen lesz a jövő évi termés. Karácsony után ezt meg kell etetni a tyúkokkal,
hogy jobban tojjanak.
E napon a lányok Luca-cédulát készítenek, amelyekre fiúneveket írnak. Ezeket gom-
bócokba gyúrják. Amelyik gombóc először feljön a kifőzéskor, a benne lévő cédulán
elolvashatják a jövendőbelijük nevét.
Egyes helyeken a mai napig is szokás a kotyolás, amikor a fiatal legények sorra járják
a házakat jókívánságaikkal.
Luca, Luca, kitty-kotty, kitty-kotty,

Néném asszony litty-lotty, litty-lotty.
Tikjaik, lúdjaik jó tojók legyenek,
Százat tojjanak, ezret költsenek!
Kitty-kotty, kitty-kotty, adjon Isten bő bort,
Bő búzát, borockot, vörösfarkú malacot,
Szekerünkbe kereket, poharunkba feneket,
Hadd ihassunk eleget!
népköltés
123

Karácsony, december 25–26.
A keresztény vallás szerint karácsony első napján született Jézus Krisztus, a világ
megváltója. Szeretetet, békét hirdetett tanítványainak és követőinek. Ő a keresztény
vallás megalapítója.
Karácsony szent estéjén a hívő emberek szentmisére, istentiszteletre mennek
a templomba. Karácsonyeste várakozással és áhítattal álljuk körül a karácsonyfát.
A gyertya fényénél szívünkbe melegség és szeretet árad. Örömmel adjuk át a meglepe-
téseinket, szeretettel készített ajándékainkat családunk tagjainak.
GIOTTO DI BONDONE: A királyok imádása
124

A Krisztus születését felidéző néphagyomány a betlehemezés. Középpontjában
a pásztorok párbeszédes, énekes játéka áll. Fő kelléke a betlehem, amelyben a Szent
Család látható. A szereplők eljátsszák a bibliai történetet, majd átadják ajándékaikat,
elmondják jókívánságaikat. Ezután a háziak megvendégelik őket.
A karácsonyi ünnepi hagyomány az idők folyamán sokat változott. Magyarországon
először az 1800-as évek elején állítottak karácsonyfát a módosabb családoknál. Álta-
lános szokássá csak közel száz év múlva vált.
A karácsonyi szokások országonként változnak. Angliában például fagyöngyből font
koszorúkat függesztenek a mennyezetre. A meghitt családi ünnep 25-én délben kez-
dődik. Az ebéd elképzelhetetlen pulyka és puding nélkül.
Szép hagyomány él Erdélyben. Karácsony estéjén almával, dióval és egy kis cukor-

kával feldíszített ággal elindulnak a családok, hogy megajándékozzák a szomszédsá-
gukban élő magányos embereket.
Tészabó Júlia
Csendes éj
Egyszer egy gazdag ember nagy útra indult, mert meg akarta találni Istent. Nagy
vagyont költött a hosszú útra, körbeutazta az egész Földet, de mivel sohasem volt szí-
vében szeretet, nem találta meg Istent.
Szomorúan érkezett vissza. Épp karácsony estéje volt. Lehajtott fejjel ballagott ha-
zafelé, lépteinek zaját felfogta a friss hó. Pompás háza díszes kapujában egy szegény
kisfiú üldögélt kopott, kinőtt kabátban. A gazdag ember türelmetlenül rámordult.
– Menj az utamból! Mit keresel itt?!
– Hát… csak a karácsonyfát néztem az ablakon át… Olyan szép…– hangzott a fé-
lénk válasz, és melegbarna szemek néztek fel a fakó kucsma alól.
– Eredj innen! Útban vagy, nem látod?! – förmedt rá az uraság a megszeppent gye-
rekre.
De amint ezt kimondta – talán életében először –, megbánta, amit tett. Megállt, vis�-
szafordult.
Maga sem tudta, mi történik vele. Mintha valami megérintette volna a lelkét. Most
másképp látta önmagát és a gyermeket, akit ismert az utcáról.
– Állj meg! Gyere vissza! – szólt zavartan a gyermek után.
Lehajolt hozzá, a szemébe nézett, megsimogatta a fejét. Érezte, hogy selymes a haja
és hideg a homloka. Ujjai reszketni kezdtek, eddig nem tapasztalt érzés töltötte el.
Aztán leguggolt a gyerekhez.
– Gyere be hozzám… – mondta lassan, szinte csodálkozva saját szavain. – Én is na-
gyon megéheztem… Szólok a szakácsomnak, hogy ma a te kedvenc ételedet készítse
el nekünk. – Majd felbátorodva így folytatta: – Ne félj tőlem többé! Ellátlak étellel, ru-
hával, jut belőle a testvéreidnek, szomszédaidnak is! Bármikor eljöhetsz hozzám ezen-
túl, és nem fogsz éhezni soha!
125

A házba lépve a főkomornyik igen el-
csodálkozott ura boldogságtól sugár-
zó arcán, s mellette a rongyos, szegény
gyermeken, aki a kezét fogta. Gyanakod-
va csak ennyit kérdezett:
– Jól van… uram? – és összeráncolta
homlokát.
– Soha életemben nem voltam
még ilyen jól! – hangzott a gaz-
dag ember vidám válasza. – Ké-
szíttess gyorsan fürdővizet és
vacsorát, őneki is – nézett bol-

dogan a kisfiúra, tekintetük egy-
másra talált –, mert nagyon éhe-
sek vagyunk!
– Sikeres volt az útja, uram?
Megtalálta Istent? – érdeklődött aggódva
az öreg szolga, gazdája tekintetét kémlelve.
– Az egész utam fölösleges pénzkidobás volt, barátom! – hangzott válasz. – Csak itt-
hon kellett volna körülnéznem és észrevennem a tennivalókat. Csak nyitott szemmel
és szívvel kellett volna élnem, úgy, ahogyan eddig sohase tettem! Fölösleges volt az
utam, mégis megtaláltam Istent! Itthon, a házam előtt… – Aztán az értetlenül álló inas
vállára tette jobb kezét, és így szólt:
– Menj, hívd át a szomszédból a szegényeket! És szólj a szakácsnak, hogy semmivel
ne spóroljon!
Sokáig vacsoráztak, beszélgettek s életükben először a szolgák is együtt étkezhet-
tek gazdájukkal. És attól kezdve megváltozott minden. A karácsonyfa gyertyáinak fé-
nye betöltötte a szobát; szebben ragyogott, mint valaha.
– Ez eddigi legszebb karácsonyom, mert most kaptam a legnagyobb ajándékot! –
mondta boldogan a gazdag ember.
Mialatt körülállták a karácsonyfát, odakint újra hullani kezdett a hó. Csendes éj ölel-
te át a házat, amelynek ablakaiból fény és szeretet sugárzott.
Nagyváradi János
• Mi volt a gazdag ember és a szegények legnagyobb ajándéka?
• Mi volt a csoda, ami összekötötte őket?
2. Párban dolgozzatok! Tegyetek fel kérdéseket egymásnak a szöveggel kapcsolatban!
Használjátok a következő kérdőszavakat!
Ki? Mikor? Hová? Hogyan? Milyen? Miért? Mit? Mivé?
3. Beszélgessetek! Mit jelent a jótékonyság? Hogyan lehet jótékonykodni? Ha részt vette-
tek ilyen eseményen, hogyan segítettetek?
126

Karácsonyi mézeskalács
Kérd meg szüleidet, hogy a következő süteményt együtt
készítsétek el!
Tegyél egy keverőtálba 25 dkg mézet és 5 dkg vajat! Lan-
gyosítsd meg gőz felett! Egy másik edénybe tegyél 3 egész to-
jást, egy fél zacskó mézeskalácsfűszer-keveréket, 2 dkg tészta-
sót (szalalkálit)! Jól dolgozd össze, és öntsd bele a langyos mézbe!
Kézzel gyúrj bele 70 dkg lisztet! Letakarva pihentesd szobahő-
mérsékleten egy napig! Másnap lisztezett deszkán nyújtsd 5 mm
vastagságúra! Tésztakiszúróval vagy késsel formázd tetszés szerint!

Rakd alufóliával bélelt sütőlemezre! Kend meg egy felvert egész tojással! 180 C°-on
6-8 perc alatt süsd meg!
A kihűlt figurákat cukormázzal díszítheted. Ehhez 1 tojásfehérjét 20 dkg szitált porcu-
korral keverj fakanállal sűrű masszává! Tedd egy nejlonzacskóban a hűtőszekrénybe,
majd vágj a sarkán egy pici lyukat! Markodba fogva, óvatosan nyomva rajzolj mintákat
a süteményekre!
Az elkészült mézeskalács finom csemege, de szépen mutat a fenyőfára kötözve,
a karácsonyi ajándékcsomagokon és a terített asztalon is.
1. Gyűjtsd össze a hozzávalókat a recept alapján! Írd le a füzetedbe!

2. Mondd el a receptet sorban egymás után a társadnak a hozzávalók alapján!
127

Újév napja, január 1.
Az újév a naptári év legelső napja. Világszerte az egyik legünnepeltebb esemény,
a legtöbb országban az új év beköszöntét rendezvényekkel, tűzijátékokkal, családi
összejövetelekkel ünneplik.
A magyarság körében újév napjának népies neve a gyermekdalból is ismert kiska-
rácsony. Ezen a napon régen szokás volt újévi jókívánságokat mondani házról házra
járva, amiért a háziak kisebb adományokat adtak a köszöntőknek. A nagykarácsony
pedig a mai értelemben vett karácsony, a szeretet és Jézus születésének ünnepe.
Újévkor az egész év sikerét igyekeztek biztosítani különféle kellemes dolgok végzé-
sével, mivel azt gondolták, hogy ami újév napján történik az emberrel, vagy amit cse-
lekszik, az egész évben ismétlődni fog – ezért még a betegek is felkeltek az ágyból.
Ezen a napon tilos volt bármit is kölcsönvenni vagy kölcsönadni, és tartózkodtak a
munkától (mosás, takarítás) és a veszekedéstől. Tilos volt baromfihúst enni, mert a
baromfi elkaparja, kikaparja a szerencsét a házból. Ehelyett malac- vagy disznóhúst
kellett fogyasztani, mivel az „kitúrja a szerencsét”. Lencse, rizs, köles fogyasztása is
ajánlott volt, mert ezek sok pénzt hoznak a házba.
Aki újévkor korán reggel megmosakodott a kútnál, az egész évben friss volt, aki pe-
dig hajnalban elsőként húzott vizet a kútból, az szerencsét hozó „aranyvizet” merített,
amiből a családtagokat is megitatták.
Adjon az Isten
Adjon az Isten adjon az Isten
szerencsét, fényeket,
szerelmet, forró temetők helyett
kemencét, életet –
üres vékámba nekem a kérés
gabonát, nagy szégyen,
árva kezembe adjon úgyis, ha
parolát, nem kérem.
lámpámba lángot, Nagy László
ne kelljen
korán az ágyra hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne dűljön,
128

Farsang és busójárás
Január 6. vízkereszttől a húsvét előtti 40. napig, hamvazószerdáig
A karácsonyi ünnepkör vízkeresztig tart, ezt követi a farsangi időszak. Farsang ide-
jén a mohácsi busók fűzfából faragott, rikító színűre festett, félelmetes álarcaikban,
kereplőket forgatva, kolompokat rázva hagyományosan vidám forgataggá varázsolják
a várost. A téltemető, tavaszköszöntő ünnep húshagyó kedden látványos, jókedvű far-
sangtemetéssel ér véget.
A monda szerint a mohácsi-szigeti mocsárvilágba menekültek annak idején a soká-
cok1 a törökök elől. Később ijesztő álarcokba öltözve, zajkeltő eszközökkel, csónakok-
kal átkeltek a Dunán az éj leple alatt. Ettől a törökök nagyon megijedtek és fejvesztve
elmenekültek.
Minden bizonnyal a sokácok korábbi hazájukból hozták magukkal a busójárás szo-
kását, melynek a téltemetés, a télűzés a célja. Az ünneplés végén elégetik a telet jelké-
pező szalmabábut és télkoporsót.
A busók öltözete régen is olyan volt, mint ma: szőrével kifordított rövid birkabőr bun-
da, szalmával kitömött gatya, amelyre színes, gyapjúból kötött női cifra, bütykös ha-
risnyát húztak, lábukon bocskor. A bundát öv vagy marhakötél fogta össze derekukon,
erre akasztották a marhakolompot. A fából faragott álarc mögött vidám mohácsi férfi-
ak bújnak meg, kezükben kereplővel vagy soktollú, fából összeállított buzogánnyal.
1
sokácok: nálunk is élő, délszláv népcsoport
Farsangi kutyabál
(részlet)
De érdekes volna, bálba kutyagolna.
ha kutyabál volna, Nagy kutya is,
s farsang napján kis kutya is,
minden kutya kit csíp még a bolha is.
Csoóri Sándor
129

Gergelyjárás, március 12.
E napon I. Gergely pápára emlékezünk, aki iskolát alapított. Akkoriban az volt a szo-
kás, hogy a szegény tanulók adományokat gyűjtöttek, hogy folytatni tudják a tanu-
lást. Később már új tanulókat is csalogattak az iskolába. Abban az időben ugyanis még
nem volt kötelező mindenkinek iskolába járnia. Hogy minél többen kedvet kapjanak
a tanuláshoz, a diákok verseikkel bemutatták az iskolai életet, s azt, hogy mi mindent
tanultak meg tanítójuktól.
A diákok ilyenkor kis katonák-
ként járták végig a falut. Az ün-
nepi öltözethez papírból készült
csúcsos süveg, szalagokkal díszí-

tett csákó és fakard tartozott. Ko-
sarat is vittek magukkal az ado-
mányoknak. A gyerekek dobbal,
zászlóval csaknem minden házba
beköszöntöttek. Az asztalt kö-
rülállva dalokat énekeltek, majd
előállt a nyárs- és kosárhordó tár-
suk. A háziak a nyársra szalonnát
szúrtak, a kosárba tojást tettek.
A tehetősebbek pénzt is adtak.
A Gergely-naphoz termésjóslás is kapcsolódik: ilyenkor kell elvetni a babot, borsót,
búzát, rozst, hogy jó termés legyen. Néhol a krumplit is e napon rakják el a földbe.
Népi megfigyelések
Január 22.: Vince Húsvét
Hogyha csurog Vince, telik a pince, Ha húsvétkor eső száll,
de ha fénylik Vince, üres a pince. pünkösdig az meg sem áll.
Február 2.: gyertyaszentelő Június 8.: Medárd

Ha a medve szép időt lát, Hogyha Medárd pityereg,
tovább folytatja az álmát, negyven napig csepereg.
de ha hideg, csúf az idő,
akkor már a tavasz megjő. Július 26.: Anna
Erős tél lesz, amint mondják,
Március 18.: Sándor ha bolyt alkotnak a hangyák.
Sándor, József, Benedek
meghozza a meleget. Augusztus 10.: Lőrinc
Ha Lőrinckor a sár ragad,
eheted a dinnyét magad.
130

Nemzeti ünnepünk, március 15.
Ezen a napon országszerte nemzeti színű zászlókat lenget a szél, és a magyar embe-
rek kokárdát tűznek. Megkoszorúzzák Petőfi Sándor és Kossuth Lajos szobrát.
Jó százhetven évvel ezelőtt az osztrák császár birodalmának része volt hazánk.
Az idegen uralmat nem tűrte a magyar nép, és fellázadt ellene. 1848. március 15-én
a „márciusi ifjak”, köztük Petőfi Sándor, Jókai Mór és Vasvári Pál vezetésével győzött
a pesti forradalom, amelyhez csatlakozott az ország népe. A bécsi udvar azonban nem
nyugodott bele ebbe, és később vérbe fojtotta a magyarok szabadságharcát. A ma-
gyar emberek szívéből mégsem tudták soha kitörölni 1848. március 15-e emlékét.

Nemzeti dal
(részlet)
Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! –
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Rabok voltunk mostanáig,

Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Sehonnai bitang ember, Fényesebb a láncnál a kard,

Ki most, ha kell, halni nem mer, Jobban ékesíti a kart,
Kinek drágább rongy élete, És mi mégis láncot hordunk!
Mint a haza becsülete. Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére A magyarok istenére
Esküszünk, Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk! Nem leszünk!…
Petőfi Sándor
131

Húsvét
A húsvét a keresztények egyik legnagyobb ünnepe a böjti időszakot követően.
A Biblia szerint Jézus a keresztre feszítése után harmadnapon, húsvét vasárnapján ha-
lottaiból feltámadt. Kereszthalálával megváltotta az emberiség bűneit.
A húsvét a tavasz eljövetelének, a termékenységnek és a megtisztulásnak az ünnepe
is. A népszokások közül a locsolkodás és a tojásfestés a legelterjedtebb. Régen a kútnál
vödörből loccsantott vízzel öntözték meg a legények a lányokat, hogy el ne hervadja-
nak. Ma már a szelídebb, kölnivizes locsolkodás járja. A locsolás napja a húsvéthétfő.
A locsolkodó fiúkat festett hímes tojásokkal illik megajándékozni. A fiúk pedig szép
verseket mondanak, miközben megöntözik a lányokat.
Korán reggel felébredtem, messze-messze jártam,

Tündérország kiskertjéből rózsavizet hoztam.
Na, te kislány, megöntözlek, ma van húsvét napja,
Tündököljön a két orcád, mint a piros rózsa.
Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok,
Zsebemben is elférnek a piros tojások.
népköltés
132

1. Nézzetek utána a húsvéti bárány jelentésének a könyvtárban vagy az interneten!
• Kire vagy mire mondják?
• Melyik ünnephez kapcsolódik?
• Mit jelképezhet?
Lóci verset ír
Ünnep előtt volt. Kint a kertben Én nagyot néztem: – Ki? Kiről szól
húsvéti bárány bégetett, a versed? Ennyi az egész?
most borult virágba az alma, – Hát az istenről, az a címe! –

a barackfa már vetkezett, magyarázta a gyerek; és:
én meg épp versbe igyekeztem – Nem kéne még valami hozzá?

fogni életet és halált, kérdeztem én kiváncsian.
mikor egyszerre nyílt az ajtó, – Nem hát, – felelt ő, – ez az élet,
jött Lóci és elémbe állt ebben már minden benne van.
s megszólalt: – Apu, verset írtam! – Benne van, jól van, igazad van,
– De hisz még nem tudsz írni, te! szép a vers, menj és játssz tovább! –
– Nem is írtam, csak kigondoltam. Szinte ijedten csókoltam meg
– No, halljuk. – Hát figyelj ide, – Lóci hatéves homlokát…
szólt Lóci, azzal nekikezdett Ő elrohant… Kint ragyogott a

s két sorban elmondta a verset: tavasz, a bárány bégetett
„Az életet adja, adja, s én eltünődve ezt a verset
egyszerre csak abbahagyja.” írtam a magamé helyett.
Szabó Lőrinc
133

Anyák napja, május első vasárnapja
Az édesanya a szeretet, a gondoskodás, a táplálás és az önfeláldozás jelképe. Hagyo-
mány, hogy május első vasárnapján ünnepeljük az édesanyákat. Nekik köszönhetjük
az életünket; mindig szeretettel, gondoskodással, bizalommal fordulnak felénk. Ne
csak ezen a napon, hanem az év minden napján gondolj rájuk hálával és szeretettel!
Ne feledkezz meg a nagymamáidról sem! Köszöntsd őket verssel és virággal!
Anyáknak A nagymamánál
(részlet)
Álmomban az éjszaka
aranykertben jártam. A nagymamánál jó,
Aranykertben aranyfán csak ott jó igazán.
aranyrigót láttam. A nagymamának sok keze van,
Aranyrigó énekét tesz-vesz szaporán.
a szívembe zártam.
Egyik kezével főz,
Ahány levél lengedez a másikkal mosogat,
szélringatta ágon, a harmadikkal fejemen
ahány harmatcsepp ragyog egy dudort borogat.
fűszálon, virágon, […]
Édesanyám, fejedre A nagymamánál jó,
annyi áldás szálljon. mert ott van nagyapa,
Móra Ferenc aki a mezőről tücsökszavú
estét hoz haza.
Fecske Csaba
Anyák napi
köszöntő
Már megjöttünk estére
anyánk köszöntésére,
anyánk, légy reménységben,
köszöntünk egészségben.
Gyöngyharmatos hajnalba
Kivirult a hajnalka.
Szép kivirult hajnalkák,
Köszöntsétek jó anyát.
magyar népdal
134

Pünkösd
Pünkösd a tavasz legnagyobb ünnepe, mely a nép-
hagyományban és a vallási életben is fontos szere-
pet töltött be. Az ünnep elnevezése a görög pen-
tekosztész, azaz „ötvenedik” szóból származik,
ugyanis ez az ünnep a húsvét utáni 50. napon
kezdődik.
A legjellegzetesebb pünkösdhöz kap-
csolódó szokások: az ügyességpróbák-
kal egybekötött pünkösdi királyvá-

lasztás, a pünkösdi királynéjárás és
a pünkösdölés.
A pünkösdölés elsősorban ado-
mánygyűjtésre szolgált. A gyerekek
vagy fiatalok csapata végigjárta a falut, s
énekelve, táncolva adományt gyűjtött. Jellegzetes pünkösdi
énekek voltak: „Elhozta az isten piros pünkösd napját, mi is meghordozzuk királyné as�-
szonkát” vagy a „– Mi van ma, mi van ma, piros pünkösd napja”.
Pünkösdölő
(részlet)
2
&4
œ œ œ œ œ œ œ œ œ œ œ œ œ
El - hoz - ta az Is - ten pi - ros pün - kösd nap - ját,
& œ œ œ œ œ œ
œ œ œ œ œ œ
mi is meg - hor-doz - zuk ki - rály - né asz - szon - kát.
Elhozta az Isten piros pünkösd napját, Én kicsike vagyok, nagyot nem szólhatok,
Mi is meghordozzuk királyné asszonkát. Mégis az Istennek dicséretet mondok.
Piros pünkösd napján mindenek újulnak, Gyönge vessző vagyok, mindenfelé hajlok,
A kertek, a mezők virágba borulnak. Szüleim kertjében most nyílni akarok.
A szép leányoknak rózsakoszorúját, Ki akarok nyílni, mint pünkösdi rózsa,
A szép legényeknek szegfű bokrétáját. De ki nem nyílhatok, csak úgy illatozok.
A szép menyecskéknek utcán az ülésük,
A kis gyermekeknek porban heverésük. Piros pünkösd napján mindenek újulnak,
Öreg asszonyoknak porhanyó pogácsát, A kertek, a mezők virágba borulnak.
Öreg embereknek csutora borocskát. A szép leányoknak rózsakoszorúja,
A szép legényeknek szegfű bokrétája.
Kodály Zoltán
135

Szent István ünnepe, augusztus 20.
Augusztus 20-án ünnepeljük államalapító
első királyunkat, Szent Istvánt. Neki köszön-
hetjük, hogy népünk fennmaradt és itt élhet
a mi szép hazánkban már több mint ezer éve.
Egységes és szilárd államot teremtett. Em-
lékére tartják a róla elnevezett bazilika körül
a Szent Jobb-körmenetet.
Augusztus 20-ára a földeken már learatják a
gabonát. Az új búzából friss kenyeret sütnek.
Ezért ez a nap az új kenyér ünnepe is.

A Szent Jobb1
Ünnep
Díszkivi-
lágí-
tás!
Díszkivi-
lágí-
tás!
Szent István-napi!
Fodroz a Duna vize,
hullik a csillag bele,
díszkivi-
lágí-
tás!
Tömve a rakodópart
emberrel.
Hengerel a hold arany
hengerrel.
Szent István-nap!
Durrognak a rakéták,
szép ez a tüzijáték,
szép, csoda-
szép!
Gellérthegyről
szikraeső zuhog,
ámul a nép.
Díszkivi-
lágí-
tás!
Kiss Benedek
1
Szent Jobb: magyar nemzeti és keresztény ereklye, István király mumifikálódott jobb keze
136

Nagyanyó-kenyér
Búzát vittem a malomba,
hej, de régen volt,
amikor még a Küküllőn
malom duruzsolt.
Megőröltem a búzámat,
lisztje, mint a hó,
örült neki a ház népe,
kivált nagyanyó.

Sütött is az új búzából
olyan kenyeret,
illatára odagyűltek
mind a gyerekek.
Azóta is azt kívánom:

legyen a világ
olyan, mint a búza közt
a kék búzavirág.
Mindenkinek jusson bőven

illatos-fehér,
ropogósra sütött, foszlós
nagyanyó-kenyér.
Kányádi Sándor
Hallottad-e, hogy 2011 óta minden évben megsütik a nemzet kenyerét? 2014-ben
már több mint 200 tonna búzát adtak le a hazai és a határon túli magyar gazdák. Eb-
ből egy öt kilogramm súlyú kenyeret és több ezer cipót sütöttek a pécsváradi pékek.
Az eladott cipók árát jótékony célokra fordították. A maradék lisztből pedig az erdélyi
Szent Ferenc Alapítvány, illetve a kárpátaljai Irgalmas Samaritánus Református Gyermek-
otthon által segített gyermekeknek sütnek kenyeret.
137

Fogalomtár
állatmese Kitalált történet, melynek szereplői emberi tulajdonságokkal felruházott állatok.
Cselekedeteikből mindig valamilyen tanulság vonható le. Szólhat ember és állat kapcsolatá-
ról is. Például: A róka meg a daru vendégsége.
dramatizálás Egy történet párbeszéddé formálása. Például: Az irigy testvér.
hasonlat Két dolog (személy, tárgy, jelenség, esemény) összehasonlítása közös tulajdonságaik
alapján. Például: „Volt a világon egy szörnyű gazdag ember, s annak annyi juha, mint földön
a fűszál, égen a csillag.” (A megszámlálhatatlan sok juh)
illusztráció Szövegeket magyarázó, értelmező ábra, kép. Például: A golyóstoll, Munkácsy
Mihály: Honfoglalás.
improvizál Előzetes felkészülés nélkül rögtönöz. Például: Játsszátok el Attila és a pásztorfiú ta-
lálkozását!
közmondás Tömören, találóan megfogalmazott mondat. A nép tapasztalatát, bölcsességét
tükrözi. Például: Legtovább tart a becsület.
legenda Szentek életéről szóló csodás történet. Népköltészeti eredetű prózai alkotás. A műköl-
tészetben is meghonosodott.
mese Csodás elemekkel átszőtt, kitalált történet. Például: Világszép Ilonka.
monda Valós személyhez, helyhez vagy eseményhez fűződő csodás történet. Keveredik benne
a mese és a valóság. Például: Vérszerződés, A Tordai-hasadék.
mondóka Jól ritmizálható versike. Például: Volt egyszer, hol nem volt…
műköltészet Olyan próza vagy vers, amelynek szerzője ismert, írásban terjed, szövege állandó.
Például: Móra Ferenc: Szánkó, Kányádi Sándor: Ősz.
népdal Dallammal együtt keletkezett, énekelhető vers. Például: Serkenj fel, kegyes nép.
népköltészet Közösségi alkotás, melynek szerzőjét nem ismerjük, élőszóban terjed, szövege
változó. Műfajai: népmese, népmonda, népköltés, népi mondókák, közmondások, szólások,
találós kérdések.
pantomim Arcjátékkal, mozdulatokkal kifejezett némajáték. Például: Mutasd be mozdulatokkal
valamelyik családtag készülődését!
refrén Ismétlődő, visszatérő sorok a versben. Például: „A magyarok istenére / Esküszünk, /
Esküszünk, hogy rabok tovább / Nem leszünk!” (Petőfi Sándor).
rege A mondával rokon, mesés, csodás történet.
regény Hosszabb, bonyolult cselekményű, sokszereplős történet. Például: Berg Judit: Rumini.
rím Sorvégi hangzók összecsengése a versben. Például: „Elszállt a fecske, / üres a fészke...”
(Kányádi Sándor).
ritmus Szabályos lüktetés, ismétlődés a versben. Például: „Elsuhogott az a füttyös / sárgarigó is
délre…” (Nagy László).
szólás Állandósult szókapcsolat. Többnyire átvitt értelemben használjuk egy cselekvés vagy
egy tulajdonság kifejezésére. Például: Nem hajt a tatár.
találós kérdés Rövid, szóbeli rejtvény. Például: Tegnap volt, holnap lesz. Mi az?
tréfás mese Olyan történet, amelynek humoros eseményei az emberi butaságot csúfolják ki.
Például: A szamárrá változott barát.
tündérmese Olyan történet, amelyben varázserejű tárgyak, természetfeletti lények, csodák
fordulnak elő. Például: Világszép Ilonka.
vers Kötött ritmusú és formájú alkotás. Például: Áprily Lajos: Március.
verses mese Verses formában íródott mese. Például: La Fontaine: A holló meg a róka.
138

Forrásjegyzék
Irodalomjegyzék
5. o. Tamkó Sirató Károly: Szeptember. In: Minden napra egy vers 6–10 éves gyermekeknek. Miskolc, Bíbor Kiadó, 1996. ISBN 9638561041
6. o. Verbőczy Antal: Ősz. In: Verbőczy Antal: A sértődött szélkakas. Budapest, Móra Könyvkiadó, 1985. ISBN 963114061
6. o. Kányádi Sándor: Valami készül. https://kreativ-forras.hu/klasszikusok/kanyadi-sandor-valami-keszul/ [A letöltés ideje: 2021. 09.
28.]
8. o. Szemes Piroska: Iskola az éteren át. In: Szemes Piroska: Ausztrália napfényben. Budapest, Kossuth Kiadó, 1975. ISBN 9630904985
9. o. Janikovszky Éva: Velem mindig történik valami (részlet). In: Janikovszky Éva: Velem mindig történik valami. Budapest, Móra
Könyvkiadó, 1982. ISBN 9789631193084
11. o. Volt egyszer… (népi mondóka). https://zdocs.hu/doc/iskolaba-keszlk-2d6wv5rjz8p8 [A letöltés ideje: 2022. 01. 06.]
12. o. A róka meg a daru vendégsége (magyar népmese). In: Icinke-picinke. Népmesék óvodásoknak. 8. kiad. Budapest, Móra
Könyvkiadó, 1999. ISBN 9631174611
13. o. Aiszóposz: A holló és a róka. https://tudasbazis.sulinet.hu/hu/magyar-nyelv-es-irodalom/irodalom/irodalom-9-osztaly/aiszo-
posz/aiszoposz-mesei-szoveggyujtemeny [A letöltés ideje: 2021. 09. 28.]
13. o. La Fontaine: A holló meg a róka (Kosztolányi Dezső ford.). https://epa.oszk.hu/00000/00022/00211/06439.htm [A letöltés ideje:
2021. 09. 28.]
14. o. Arany László: A macska és az egér. https://mek.oszk.hu/00500/00598/00598.htm#21 [A letöltés ideje: 2021. 09. 28.]
15. o. Benedek Elek: A megszámlálhatatlan sok juh. https://mek.oszk.hu/04800/04873/04873.htm#125 [A letöltés ideje: 2021. 09. 28.]
16. o. A molnár, a fia meg a szamár (magyar népmese). http://mesekukac.hu/a-molnar-a-fia-meg-a-szamar/ [A letöltés ideje: 2021. 09. 28.]
17. o. A szamárrá változott barát (magyar népmese). In: Illyés Gyula: Hetvenhét magyar népmese. Budapest, Móra Könyvkiadó, 1974.
ISBN 9631100731
18. o. Benedek Elek: A szamár meg az oroszlán. In: Icinke-picinke (szerkesztette Kovács Ágnes), Budapest, Móra Könyvkiadó, 2020.
ISBN 9789634154013
20. o. A kőleves (népmese). https://www.nepmese.hu/mesetar/mesek/trefas-mesek/a-koleves [A letöltés ideje: 2022. 02. 15.]
22. o. Az irigy testvér. In: Illyés Gyula: Hetvenhét magyar népmese. Budapest, Móra Könyvkiadó, 1977. IBSN 9631179214
24. o. Füllentő (magyar népmese); In: https://egyszervolt.hu/estimese/fullento-magyar-nepmese-20211016.html [A letöltés ideje: 2021.
09. 28.]
26. o. Kányádi Sándor: Farkasűző furulya (részletek). In: Kányádi Sándor: Farkasűző furulya. Móra Könyvkiadó, Budapest, 1979.
ISBN 9631116751
28. o. A cigányasszony meg az ördög (népmese, Szécsi Magda gyűjtése). In: Az aranyhalas lószem tükre (Cigánymesék). Budapest,
HungáriaSport, 1988. ISBN 9637544224
30. o. Benedek Elek: Világszép Ilonka. In: Benedek Elek: Világszép Ilonka. Budapest, Duna International, 2012. ISBN 9789633540374
34. o. Berg Judit: Rumini. In: Berg Judit: Rumini. Budapest, Pagony Kiadó, 2009. ISBN 9789639727649
36. o. Lázár Ervin: Vacskamati virágja (részlet). https://mek.oszk.hu/02700/02753/02753.htm#6 [A letöltés ideje: 2021. 09. 28.]
42. o. Móra Ferenc: A csaló. In: Móra Ferenc: A körtemuzsika. Budapest, Móra Könyvkiadó, 1975. IBSN 9631102048
44. o. Janikovszky Éva: Ha én felnőtt volnék (részlet). In: Janikovszky Éva: Ha én felnőtt volnék. Móra Könyvkiadó, Budapest, 1975.
ISBN 9789634154204
46. o. Szegedi Katalin: Lenka (részlet). In: Szegedi Katalin: Lenka. Budapest, Csimota, 2010. ISBN 9789639768352
48. o. Móra Ferenc: A szánkó. In: Móra Ferenc: A körtemuzsika. Budapest, Móra Könyvkiadó, 1975. IBSN 9631102048
54. o. Gaál Mózes: Mese a csodaszarvasról. In: Gaal Mózes: Magyar hősök és királyok. Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1992.
ISBN 9630935678
55. o. Móra Ferenc: A hunok hazát keresnek. In: Móra Ferenc: A hunok hazát keresnek. Mondák a magyar történelemből. Budapest,
Anno, 2012. ISBN 9633753732
56. o. Móra Ferenc: Az Isten kardja. In: Móra Ferenc: Mondák és mesék. Budapest, Cicero Könyvstúdió, 1995. ISBN 9635391250
57. o. Németh Tibor: Milyen ember volt Attila, a hunok királya? In: Németh Tibor: Itt élned, halnod kell. Celldömölk, Apáczai Kiadó, 1991.
ISBN 9637478299
58. o. Gárdonyi Géza: Attila temetése (részlet). https://mek.oszk.hu/00600/00662/00662.htm [A letöltés ideje: 2021. 09. 28.]
59. o. Tíz emberöltővel Attila után. http://files.tortenelem78.webnode.hu/200000220-ec2f6ed29a/Emese%20%C3%A1lma.pdf [A letöltés
ideje: 2021. 09. 28.]
60. o. Gaál Mózes: Emese álma. https://mek.oszk.hu/10800/10882/10882.htm#27 [A letöltés ideje: 2021. 09. 28.]
62. o. Vérszerződés. In: Lengyel Dénes: Régi magyar mondák. Budapest, Móra Könyvkiadó, 1972. IBSN 9631139913
63. o. A magyarok eredete. https://docplayer.hu/36644776-A-magyarok-eredete-kezai-simon-es-anonymus-kronikaja-nyoman.html
[A letöltés ideje: 2021. 09. 28.]
64. o. Móra Ferenc: Árpád, a honalapító. In: Móra Ferenc: Titulász bankója. Történelmi elbeszélések, mesék. Budapest, Móra
67. o. Tóth Dóra: Őseink otthona (részlet). In: Tóth Dóra: Honfoglalás és őstörténet. Budapest, Aquila Kiadó, 1996. ISBN 9638276967
68. o. Benedek Elek: Szent István király. In: Benedek Elek: Hazánk története. Történelmi olvasókönyv – Az első magyar király alapján.
Budapest, Esély Könyvklub Kft., 1995. ISBN 9638538651
68. o. Szent István királyhoz. https://hu.wikipedia.org/wiki/Ah,_hol_vagy,_magyarok_tündöklő_csillaga [A letöltés ideje: 2021. 09. 28.]
69. o. Lázár Ervin: Szent István koronája. https://konyvtar.dia.hu/xhtml/lazar_ervin/Lazar_Ervin-Magyar_mondak.xhtml [A letöltés
ideje: 2021. 09. 28.]
71. o. Koronázási jelvényeink. https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_koronazasi_jelvenyek alapján [A letöltés ideje: 2021. 09. 28.]
72. o. Nemzeti jelképeink. https://hu.wikipedia.org/wiki/Kategória: Magyar_nemzeti_jelképek alapján [A letöltés ideje: 2021. 09. 28.]
73. o. A Tordai-hasadék. In: Benedek Elek: Vége jó, minden jó és más mesék. Budapest, Móra Könyvkiadó, 1979. ISBN 9631119343
74. o. Lengyel Dénes: Nándorfehérvár ostroma. In: Lengyel Dénes: Régi magyar mondák. Budapest, Móra Könyvkiadó, 1972.
IBSN 9631139913
75. o. A nándorfehérvári diadal 550. évfordulója. In: Vas Megyei Magazin, 2003. július 23.
76. o. Lengyel Dénes: Mátyást királlyá választják. In: Lengyel Dénes: Régi magyar mondák. Budapest, Móra Könyvkiadó, 2011.
ISBN 9789631189438
78. o. A kolozsvári bíró. In: Benedek Elek: Vége jó, minden jó és más mesék. Budapest, Móra Könyvkiadó, 1979. ISBN 9631119343
79. o. Mátyás király meg az öregember. https://konyvtar.dia.hu/html/muvek/ILLYES/illyes02033/illyes02088/illyes02088.html
81. o. Mátyás corvinái. www.famakonyv.hu//corvina.html alapján [A letöltés ideje: 2021. 09. 28.]
139

82. o. Lipták Gábor: Kinizsi. In: Lipták Gábor: Aranyhíd. Budapest, Móra Könyvkiadó, 1976. ISBN 96311051080
84. o. Képzelt riport Mátyás udvarában a főasztalnokkal és főpohárnokkal. In: Richard Platt: Várnapló. Várvédy Tóbiás apród feljegyzései.
Budapest, Egmont Kiadó, 1999. alapján írta Burai Lászlóné
85. o. Mátyás király udvari bolondja (magyar népmonda). http://matyasmesek.oszk.hu/main.html?mu=hangzo_mese_11_matyas_
kiraly_udvari_bolondja.xml [A letöltés ideje: 2022. 02. 15.]
86. o. Kölcsey Ferenc: Himnusz (részlet). In: Kölcsey Ferenc összes költeményei. Budapest, Osiris Kiadó, 2008. ISBN 9789789633899878
86. o. Vörösmarty Mihály: Szózat (részlet). In: Vörösmarty Mihály összes költeményei. Budapest, Osiris Kiadó, 2020. ISBN 9789633892756
86. o. Nemzeti jelképeink. https://hu.wikipedia.org/wiki/Kategória: Magyar_nemzeti_jelképek alapján [A letöltés ideje: 2021. 09. 28.]
88. o. Keith Lye: A kék bolygó (Fordította: Bárdos Miklós). In: Keith Lye: A Föld. Budapest, Móra Könyvkiadó, 1994. ISBN 9631172279
89. o. Keith Lye: Ősállatok (Fordította: Bárdos Miklós). In: Keith Lye: A Föld. Budapest, Móra Könyvkiadó, 1994. ISBN 9631172279
90. o. Találd ki! In: Varga Ferencné: Sző, fon, nem takács. Mi az? 8. bővített kiadása. Budapest, Anno Kiadó, 1998. ISBN 963906677
90. o. Berkes Péter: A nagy varázsló. In: Berkes Péter: Várható időjárás. Budapest, Móra Könyvkiadó, 1977. ISBN 9631108074
91. o. Fecske Csaba: Fehér, fehér. In: Se füle, se farka. Budapest, Móra Könyviadó, 1980. ISBN 9631119874
93. o. A cigány és a szél (cigány mese). In: Három kívánság és más magyar népmesék. Budapest, Sziget Kiadó 1996. ISBN 9638138106
93. o. Kántor Péter: Körúti szél. In: Friss tinta! Mai gyerekversek. Budapest, Pagony – Csimota, 2005. ISBN 963863507
94. o. Dala László: Amiről a tűz mesél. In: Dala László – Dékány András – Kocsis Ferenc – Kulin György – D. Major Klára-Rónaszegi Miklós:
A világ és az ember – Képes gyermekenciklopédia. Budapest, Móra Könyvkiadó, 1975. ISBN 963110138
95. o. Tamkó Sirató Károly: Kattentotta. In: Tamkó Sirató Károly: Jövőbúvárok. Budapest, Móra Könyvkiadó, 1980. ISBN 9631860450
96. o. József Attila: Kertész leszek. http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/kertesz.htm [A letöltés ideje:
2021. 09. 28.]
96. o. Buda Ferenc: Nyár, Ősz, Tél, Tavasz. In: Minden napra egy vers 6–10 éves gyermekeknek. Miskolc, Bíbor Kiadó, 1996.
ISBN 9638561041
97. o. Áprily Lajos: Március. https://reader.dia.hu/document/Aprily_Lajos-Aprily_Lajos_osszes_koltemenyei-16553 [A letöltés ideje:
2021. 09. 28.]
98. o. Dénes János: Itthon telelő énekesmadarak. In: Dénes János: 88 színes oldal házunk, kertünk madarairól. Budapest,
Mezőgazdasági Kiadó, 1983. ISBN 9632314549
99. o. Fekete István: Az erdő ébredése (részlet). In: Fekete István: Erdei utakon. Budapest, Nesztor Kiadó, 1994. ISBN 9637523383
100. o. Charlie Bood: A füstifecske (Fordította: Frenkel Éva). In: Charlie Bood: A természet csodái. Budapest, Semic Interprint, 1990.
ISBN 9630277069
101. o. Kiss Bitay Éva: Élet a birtokon. In: Kiss Bitay Éva: Hol laknak az állatok? Kisújszállás, Szalay Könyvkiadó, 2009. ISBN 9639450820
102. o. Csukás István: A sárkányfűárus (részlet). https://konyvtar.dia.hu/html/muvek/CSUKAS/csukas00597_kv.html [A letöltés ideje:
2021. 09. 28.]
102. o. Nemes Nagy Ágnes: Kakukfű. In: Nemes Nagy Ágnes összegyűjtött versei. Budapest, Osiris Kiadó, 1999. ISBN 9633972517
103. o. Rápóti Jenő – Romváry Vilmos: Fűben, fában orvosság. In: Rápóti Jenő-Romváry Vilmos: Gyógyító növények. Budapest, Medicina
Kiadó, 1983. ISBN 9632411900
104. o. Kiss Bitay Éva: Miért színesek a virágok? In: Kiss Bitay Éva: Körforgás a természetben. Kisújszállás, Tengerszem Kiadó, 2003.
ISBN 9789635100279
104. o. Szabó T. Anna: Pitypang. https://m.facebook.com/versszinhaz/ [A letöltés ideje: 2021. 09. 28.]
105. o. Csicsay Alajos: Mézelő méh. In: Csicsay Alajos – Balázsy Géza: Apáink öröksége. Drávaszerdahely, Lilium Aurum, 1999.
ISBN 8080620210
106. o. Rákos Sándor: A két kis vadkörtefa. https://konyvtar.dia.hu/xhtml/rakos_sandor/Rakos_Sandor-Kisfiu_idegenben.xhtml [A letöltés
ideje: 2022. 02. 15.]
108. o. Tasnádi Kubacska András: A süncsalád. In: Tasnádi Kubacska András: Pajtások a házban és a ház körül. Budapest, Móra
109. o. Nagy László: Dióverés. In: Gyárfásné dr. Kincses Edit – Pozsonyi Gabriella: Versek és elemzések. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó,
1994. ISBN 9631860450
111. o. Schmidt Egon: A nagy kócsag. In: Schmidt Egon – Bécsy László: Magyarország legszebb madarai. Budapest, Anno Kiadó, 2000.
ISBN 9639199753
114. o. Szentgyörgyi Albert, a C vitamin felfedezője. https://www.rd.hu/Paprika_a_cs%C3%ADp%C5%91s_szenved%C3%A9ly alapján
115. o. Philip Wilkinson: A golyóstoll (Fordította: Oszbach György). In: Philip Wilkinson: A világ 100 híres találmánya. Budapest,
Alexandra Kiadó, 2004. ISBN 9633687810
115. o. Ez fantasztikus! htto:hu.//wickipedia. org [A letöltés ideje: 2021. 09. 28.]
116. o. Egy világhódító magyar játék tervezője. https://hu.wikipedia.org/wiki/Rubik_Erno_(jatektervezo) [A letöltés ideje: 2021. 09. 28.]
116. o. A Rubik-kocka története. http:/hu.euronews.com/2014/04/24/:40 Negyvenéves a Rubik-kocka – Kiállítás New Yorkban című szöveg
alapján [A letöltés ideje: 2021. 09. 28.]
117. o. Tóth Árpád: Láng. https://mek.oszk.hu/01100/01112/01112.pdf [A letöltés ideje: 2022. 01. 06.]
120. o. Szegő András és Egerszegi Krisztina beszélgetése: Tizennégy évesen a világ tetején
122. o. Mihály napja. In: Tátrai Zsuzsanna-Karácsony Molnár Erika: Jeles napok, ünnepi szokások. Budapest, Planétás Kiadó, 1997.
ISBN 963901429
122. o. Népi megfigyelések. In: Ákom, bákom, berkenye – magyar népi gyermekköltészet. Budapest, Móra Könyvkiadó, 1985.
ISBN 9631137384
123. o. Luca napja. In: Tátrai Zsuzsanna – Karácsony Molnár Erika: Jeles napok, ünnepi szokások. Budapest, Planétás Kiadó, 1997.
ISBN 963901429
124. o. Tészabó Júlia: Karácsony. In: Tészabó Júlia: Nagy karácsonyi képeskönyv. Budapest, Móra Könyvkiadó, 1985. ISBN 9631139247
125. o. Nagyváradi János: Csendes éj. https://www.antikvarium.hu/konyv/fabian-imre-lengyel-balazs-az-aranyag-mesei-271445
127. o. Karácsonyi mézeskalács. In: Tészabó Júlia: Nagy karácsonyi képeskönyv. Budapest, Móra Könyvkiadó, 1985. ISBN 9631139247
128. o. Nagy László: Adjon az Isten. https://gyerekversek.hu/adjon-az-isten/ [A letöltés ideje: 2021 .09. 28.]
129. o. Csoóri Sándor: Farsangi kutyabál (részlet). https://gyerekversek.hu/csoori-sandor-farsangi-kutyabal/ [A letöltés ideje:
2021. 09. 28.]
129. o. Farsang és busójárás. In: Dömötör Tekla: Naptári ünnepek – népi színjátszás. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1967. ISBN 9630533472
130. o. Népi megfigyelések. In: Ákom, bákom, berkenye – magyar népi gyermekköltészet. Budapest, Móra Könyvkiadó, 1985.
ISBN 9631137384
130. o. Gergelyjárás. In: Tátrai Zsuzsanna – Karácsony Molnár Erika: Jeles napok, ünnepi szokások. Budapest, Planétás Kiadó, 1997.
ISBN 963901429
140

131. o. Nemzeti dal. In: Petőfi Sándor összes költeményei. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1972. ISBN 9789633899571
132. o. Húsvét. https://hu.wikipedia.org/wiki/Húsvét alapján [A letöltés ideje: 2021. 09. 28.]
133. o. Szabó Lőrinc: Lóci verset ír. https://karpataljalap.net/2001/07/13/szabo-lorinc-loci-verset-ir [A letöltés ideje: 2021. 09. 28.]
134. o. Móra Ferenc: Anyáknak. https://meglepetesvers.hu/mora-ferenc-anyanak/ [A letöltés ideje: 2021. 09. 28.]
134. o. Fecske Csaba: A nagymamánál. http://mek.niif.hu/04200/04295/html/#38 [A letöltés ideje: 2021. 09. 28.]
134. o. Anyák napi köszöntő (magyar népdal) In: Iskolai énekgyűjtemény I., 6–10 éves tanulóknak. Szerkesztette: Kodály Zoltán. Budapest,
Országos Közoktatási Tanács, 1943.
135. o. Kodály Zoltán: Pünkösdölő. https://legendarium.eoldal.hu/cikkek/unnepeink/kodaly-zoltan--punkosdolo.html [A letöltés ideje:
2021. 09. 28.]
136 o. Szent István ünnepe. https://hu.wikipedia.org/wiki/Augusztus_20-i_nemzeti_ünnep alapján [A letöltés ideje: 2021. 09. 28.]
136. o. Kiss Benedek: Ünnep. In: Szűkülő szemmel. Miskolc, Felsőmagyarország Kiadó, 1964. ISBN 9637687335
137. o. Kányádi Sándor: Nagyanyó-kenyér. https://meglepetesvers.hu/kanyadi-sandor-nagyanyo-kenyer/ [A letöltés ideje: 2021. 09. 28.]
35. o. Színházplakát; 40. o. A Népmese Napja – felhívás; 52. o. Családi életmód- és sportnap; 67. o. Lépj be a múltba!; 91. o. Kincsünk,
a víz; 120. o. 110. o. Kalandra fel! című köznapi szövegek különböző ismertetők, szórólapok alapján Burai Lászlóné és dr. Faragó
Attiláné átdolgozásai.
131. o. Nemzeti ünnepünk; 134. o. Anyák napja. Burai Lászlóné és dr. Faragó Attiláné által írt szövegek.
59. o. A turulmadár; 63. o. A hét törzs; 65. o. Ópusztaszer; 72. o. Az Országház; I. (Szent) László; 77. o. Mátyás, a keménykezű uralkodó; A
mese valósága; 92. o. A levegő; 109. o. A dió; 119. o. Az aranycsapat; szövegek Kóródi Bence tananyagfejlesztő által írt szövegek.
Képjegyzék
Illusztrációk: Marczali Ágnes, Molnár Péter
Kottagrafika: Énekes Katalin
Képek
4. és 11. Gyere haza, Mikkamakka előadásfotó (jobbra fent). Mesebolt Bábszínház, Szombathely
7. Pusztaszer-árpádhalmi tanyai iskola, tanszerek. Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark
39.Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő könyvborító (1994), Osiris Kiadó
47. Szegedi Katalin: Lenka., Palkó könyvborítók (2020), Csimota Könyvkiadó
56. Johann Christian Sambach és August Zenger: Attila hun király (1850), Nagyar Nemzeti Múzeum, Budapest
57. Iványi-Grünwald Béla: A Hadúr kardja (1890), Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
60. Nagyszentmiklósi 7. sz. korsó, 21 karátos arany (8. század), Kunsthistorisches Museum, Bécs
61. Gaál Mózes: Hun és magyar mondák könyvborító (2021), Nemzeti Örökség Kiadó
62. Székely Bertalan: Vérszerződés (1896), Városháza tanácsterme, Kecskemét
64. Munkácsy Mihály: Honfoglalás (1893), Országház, Országgyűlés Múzeuma, Budapest
65. Kligl Sándor: Árpád és vezérei szoborcsoport (2019), Ópusztaszer, fotó: www.promenad24.hu/Bodrogi Attila
66. Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark térképe
70. Magyar koronázási palást (10. század körül), Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest. Fotó: Tripont Kft. Bedő Dániel
73. Szent László hermája (14. század), Mennyekbe Fölvett Boldogságos Szűz Mária-székesegyház, Győr
74. Wágner Sándor: Dugovics Titusz önfeláldozása (1859), Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
75. Schäffer Béla: Hunyadi János (1850), Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest
77. Benczúr Gyula: A diadalmas Mátyás (1919), Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
81. Díszes oldal a Ransanus Corvinából: Petrus Ransanus nápolyi követ beszédet mond Mátyás és Beatrix előtt. In.: Petrus Ransanus:
Epitome rerum Hungaricum (A magyarok történetének rövid foglalata) 1490–92, Országos Széchényi Könyvtár, Budapest
83. Tatai Sándor: Kinizsi könyvborító, Ciceró kiadó
86. Anton Einsle: Kölcsey Ferenc (1835), Magyar Tudományos Akadémia, Budapest
86. Györgyi-Giergl Alajos: Erkel Ferenc (1850), Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest
110. Tisza-tavi Ökocentrum területének vázlatos térképe
111. Schmidt Egon: Négy évszak ösvényein, könyvborító (2010), Új Ember Kiadó
113. Tabló a fejezet képeinek felhasználásával
114. Szent-Györgyi Albert (1950), FORTEPAN/Semmelweis Egyetem Levéltára, CC-BY-SA-3.0
115. Űrtoll (Fischer Space Pen) használata az Apollo–7 fedélzetén (1968), Nasa
116. Ifj. Rubik Ernő építész, tárgytervező „bűvös kockák” körében. MTI Fotó: Tóth Gyula
117. Semmelweis Ignác (1857), Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest
117. Asboth Oszkár (1950-es évek), Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest
117. Neumann János (1950-körül) fotó: Kunfalvi Rezső, Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest
118. Bartók Béla (1930-as évek), fotó: Aurora Photo Salon, Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest
118. Kodály Zoltán (1930), Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest
119. Az Aranycsapat (1953), FORTEPAN/Erky-Nagy Tibor, CC-BY-SA-3.
120. Egerszegi Krisztina olimpiai bajnok úszónő (1988), Szöuli Nyári Olimpiai Játékok, MTI Fotó: Németh Ferenc
123. Luca-szék készítése Rimócon. Fotó: ©CULTiRiS / Rigó Tibor
124. Giotto di Bondone: Királyok imádása (1303), Srovegni Kápolna, Padova. © CULTiRiS / AKG-Images / Cameraphoto
136. Szent Jobb. Fotó: Mudrák Attila. Szent István-bazilika, Budapest
137. Magyarok kenyere – 15 millió búzaszem (2018), MTI Fotó: Máthé Zoltán
Shutterstock képügynökség szerkesztői fotók: 4. bal alsó Muzsy, 8. bal, lent ingehogenbijl, 8. jobb, fent Alexander Zam, 72. Heracles
Kritikos; 122., 129. AkosHorvath, 71. T photography, 132. Professional Stock Works, 116.Wachiwit
141

Tartalom
Ha élet zengi be az iskolát. . . . . . . . . . . . . 5 A szeretet – az élet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41
Valami készül Kányádi Sándor . . . . . . . . . . . 6 A csaló Móra Ferenc . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42
Ősz Verbőczy Antal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 Ha én felnőtt volnék (részletek)
Pillantás a múltba – Janikovszky Éva . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44
Az ópusztaszeri régi iskolában jártunk. . . 7 Lenka (részletek) Szegedi Katalin . . . . . . . . . 46
Iskola az éteren át Szemes Piroska . . . . . . . . 8 A szánkó (rövidített változat)
Velem mindig történik valami (részlet) Móra Ferenc alapján . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48
Janikovszky Éva . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 A szánkó Móra Ferenc. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49
Programajánló az olvasás világnapjára. . . . 10 Családi életmód- és sportnap . . . . . . . . . . . . 52
Hol volt, hol nem volt. . . . . . . . . . . . . . . . . 11 Határtalan hazában. . . . . . . . . . . . . . . . . . 53

A róka meg a daru vendégsége Mese a csodaszarvasról Gaál Mózes. . . . . . 54
magyar népmese. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 A hunok hazát keresnek Móra Ferenc. . . . . 55
A holló és a róka Az Isten kardja Móra Ferenc . . . . . . . . . . . . . 56
Aiszóposz (ford.: Sarkady János). . . . . . . . . 13 Milyen ember volt a hunok királya?
A holló meg a róka Németh Tibor. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57
La Fontaine (ford.: Kosztolányi Dezső) . . . . 13 Attila temetése A láthatatlan ember (részlet)
A macska és az egér Arany László . . . . . . . . . 14 Gárdonyi Géza. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 58
A megszámlálhatatlan sok juh Tíz emberöltővel Attila után magyar monda
Benedek Elek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15 (részlet), László Gyula feldolgozása. . . . . . . . 59
A molnár, a fia meg a szamár A turulmadár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59
magyar népmese . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16 Emese álma Gaál Mózes. . . . . . . . . . . . . . . . . 60
A szamárrá változott barát Vérszerződés magyar népmonda . . . . . . . . . 62
magyar népmese. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 A magyarok eredete Kézai Simon és
A szamár meg az oroszlán Benedek Elek. . 18 Anonymus krónikája nyomán . . . . . . . . . . . 63
A kőleves magyar népmese . . . . . . . . . . . . . . 20 A hét törzs. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63
Az irigy testvér magyar népmese alapján . . 22 Árpád, a honalapító Móra Ferenc. . . . . . . . . . 64
Füllentő magyar népmese . . . . . . . . . . . . . . . 24 Ópusztaszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 65
Farkasűző furulya (részletek) Lépj be a múltba! –
Kányádi Sándor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26 Történelmi időutazás Ópusztaszeren. . . . 66
A cigányasszony meg az ördög népmese, Őseink otthona (részlet) Tóth Dóra. . . . . . . . 67
Szécsi Magda gyűjtése . . . . . . . . . . . . . . . . . 28 Szent István király Benedek Elek. . . . . . . . . . 68
Világszép Ilonka Benedek Elek. . . . . . . . . . . 30 Szent István királyhoz (részlet)
Rumini (részlet) Berg Judit . . . . . . . . . . . . . . . 34 magyar népi ének. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68
Vacskamati virágja Lázár Ervin. . . . . . . . . . . . 36 Szent István koronája Lázár Ervin. . . . . . . . 69
Ünnepeljük együtt a Népmese Napját! . . . . 40 Koronázási jelvényeink . . . . . . . . . . . . . . . . . . 71
142

Az Országház . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 72 Fehér, fehér Fecske Csaba. . . . . . . . . . . . . . . . 91
Nemzeti jelképeink . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 72 Kincsünk, a víz. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 91
I. (Szent) László. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 72 A levegő . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 92
A Tordai-hasadék Benedek Elek. . . . . . . . . . . 73 Körúti szél Kántor Péter . . . . . . . . . . . . . . . . . . 93
Nándorfehérvár ostroma Lengyel Dénes. . . 74 A cigány és a szél cigány mese . . . . . . . . . . . . 93
A nándorfehérvári diadal 550. évfordulója . . . 75 Amiről a tűz mesél Dala László. . . . . . . . . . . 94
Mátyást királlyá választják Kattentotta Tamkó Sirató Károly. . . . . . . . . . 95
Lengyel Dénes – Benczédi Székely István Nyár – Tavasz – Ősz – Tél Buda Ferenc . . . . . 96
és Thuróczi János krónikája nyomán . . . . . 76 Kertész leszek József Attila. . . . . . . . . . . . . . 96
Mátyás, a keménykezű uralkodó. . . . . . . . 77 Március Áprily Lajos. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 97
A mese valósága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 77 Itthon telelő énekesmadarak Dénes János. . . 98
A kolozsvári bíró Benedek Elek. . . . . . . . . . . . 78 Az erdő ébredése (részlet) Fekete István . . . 99
Mátyás király meg az öreg ember A füstifecske
Illyés Gyula. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 80 Charlie Bood (ford.: Frenkel Éva) . . . . . . . . . 100
Mátyás corvinái. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 81 Élet a birtokon Kiss Bitay Éva. . . . . . . . . . . . . 101
Kinizsi Lipták Gábor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 82 A sárkányfűárus Süsü, a sárkány (részlet)
Képzelt riport Mátyás udvarában . . . . . . . . . 84 Csukás István . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 102
A királyok mulatsága. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 85 Kakukfű Nemes Nagy Ágnes . . . . . . . . . . . . . . 102
Mátyás király udvari bolondja Fűben-fában orvosság
magyar népmese. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 85 Rápóti Jenő – Romváry Vilmos. . . . . . . . . . . 103
A magyar himnusz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 86 Miért színesek a virágok? Kiss Bitay Éva. . . 104
Himnusz (részlet) Kölcsey Ferenc . . . . . . . . . 86 Pitypang Szabó T. Anna . . . . . . . . . . . . . . . . . . 104
Szózat (részlet) Vörösmarty Mihály. . . . . . . . 86 Mézelő méh Csicsay Alajos. . . . . . . . . . . . . . . 105
A két kis vadkörtefa Rákos Sándor. . . . . . . 106
Varázslatos természet . . . . . . . . . . . . . . . . 87 A süncsalád (részlet)
A kék bolygó Tasnádi Kubacska András. . . . . . . . . . . . . . . 108
Keith Lye (ford.: Bárdos Miklós) . . . . . . . . . . 88 Dióverés Nagy László. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 109
Ősállatok Keith Lye (ford.: Bárdos Miklós). . . 89 A dió. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 109
Találd ki! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 90 Kalandra fel! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 110
A nagy varázsló Berkes Péter . . . . . . . . . . . . . 90 A nagy kócsag Schmidt Egon. . . . . . . . . . . . . 111
Állatkereső. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 112
143

Magyarok, akikre büszkék vagyunk. . . . . 113 Csendes éj Nagyváradi János . . . . . . . . . . . . 125
Szent-Györgyi Albert, Karácsonyi mézeskalács. . . . . . . . . . . . . . . . . 127
a C-vitamin felfedezője . . . . . . . . . . . . . . . 114 Újév napja, január 1.. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 128
A golyóstoll Philip Wilkinson alapján Adjon az Isten Nagy László. . . . . . . . . . . . . . . 128
(ford.: Oszbach György). . . . . . . . . . . . . . . . . 115 Farsang és busójárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 129
Ez fantasztikus!. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 115 Farsangi kutyabál (részlet)
Egy világhódító magyar játék tervezője. 116 Csoóri Sándor. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 129
A Rubik-kocka története. . . . . . . . . . . . . . . . 116 Gergelyjárás, március 12. . . . . . . . . . . . . . . . . 130
Mit hagytak ránk feltalálóink?. . . . . . . . . . 117 Népi megfigyelések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 130
Láng Tóth Árpád . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 117 Nemzeti ünnepünk, március 15. . . . . . . . . 131
Bartók Béla . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 118 Nemzeti dal (részlet) Petőfi Sándor . . . . . . . 131
Kodály Zoltán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 118 Húsvét. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 132
Az aranycsapat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 119 Lóci verset ír Szabó Lőrinc. . . . . . . . . . . . . . . 133
Tizennégy évesen a világ tetején Anyák napja, május első vasárnapja . . . . . . 134
Szegő András és Egerszegi Krisztina Anyáknak Móra Ferenc. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 134
beszélgetése alapján. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 120 Anyák napi köszöntő magyar népdal. . . . . . 134
A nagymamánál (részlet) Fecske Csaba. . . . 134
Népszokások, jeles napok, Pünkösd. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 135
magyar ünnepek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 121 Pünkösdölő (részlet) Kodály Zoltán. . . . . . . 135
Mihály napja, szeptember 29. . . . . . . . . . . . . 122 Szent István ünnepe, augusztus 20. . . . . 136
Népi megfigyelések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 122 Ünnep Kiss Benedek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 136
Luca napja, december 13. . . . . . . . . . . . . . . 123 Nagyanyó-kenyér Kányádi Sándor . . . . . . . . 137
Karácsony, december 25–26. Fogalomtár. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 138
Tészabó Júlia. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 124 Forrásjegyzék. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 139
144

OH-MIR03TB Teljes

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

OH-MIR03TB Teljes

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

205mm 7 205mm

Raktári szám: OH-MIR03TB

Tankönyv 205x285mm 7mm gerinc

OH_MIR03TB_hetszin_atdolg_2023.indd 1 2023. 03. 27. 14:57:32

A tankönyv megfelel a Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról szóló

A tankönyvvé nyilvánítási eljárásban kirendelt szakértő: Kadosa Lászlóné

Illusztrációk: Marczali Ágnes, Molnár Péter

© Oktatási Hivatal, 2021

Oktatási Hivatal • 1055 Budapest, Szalay utca 10–14.

A kiadásért felel: Brassói Sándor elnök

A könyvben felhasználtuk Burai Lászlóné –­ dr. Faragó Attiláné: Hétszínvirág olvasókönyv 3.

Ez a tankönyv a Széchenyi 2020 Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program EFOP-3.2.2-

Gyártás: Könyvtárellátó Nonprofit Kft.

OH_MIR03TB_hetszin_atdolg_2023.indd 2 2023. 03. 27. 14:57:33

Minden szöveget a megismerése előtt tekintsetek át! Következtessetek a szöveg

Következtessetek a tartalomra! Miről is fog szólni a szöveg? Figyeljétek meg

A szöveg megismerése után oldjátok meg a kapcsolódó feladatokat, melyek

Óra végén mindig gondoljátok át, mit tanultatok!

Tartalmas, szép olvasmányélményeket kívánunk!

OH_MIR03TB_hetszin_atdolg_2023.indd 3 2023. 03. 27. 14:57:33

Ha élet zengi be az iskolát Hol volt, hol nem volt

A szeretet – az élet Határtalan hazában Varázslatos természet

Magyarok, akikre büszkék Népszokások, jeles napok,

OH_MIR03TB_hetszin_atdolg_2023.indd 4 2023. 03. 27. 14:57:51

OH_MIR03TB_hetszin_atdolg_2023.indd 5 2023. 03. 27. 14:57:54

• Melyik évszakra következtettek a rajzból?

3. Miért olvasunk ilyen szövegeket? Hogyan olvassuk őket?

OH_MIR03TB_hetszin_atdolg_2023.indd 6 2023. 03. 27. 14:57:55

HA ÉLET ZENGI BE AZ ISKOLÁT

Tanyasi iskola épülete A tanterem berendezése

Tanszerek: kalamáris (tintatartó), palatábla, fa tolltartó, fagolyós számoló

1. Hasonlítsd össze a fényképek és saját tapasztalataid alapján:

OH_MIR03TB_hetszin_atdolg_2023.indd 7 2023. 03. 27. 14:57:59

Érdekes oktatási forma alakult ki

Messze, mégis együtt vannak taní-

OH_MIR03TB_hetszin_atdolg_2023.indd 8 2023. 03. 27. 14:58:01

HA ÉLET ZENGI BE AZ ISKOLÁT

1. Mutasd be mozdulatokkal valamelyik családtag készülődését! Aki ráismer, olvassa fel a

OH_MIR03TB_hetszin_atdolg_2023.indd 9 2023. 03. 27. 14:58:03

Várjuk az olvasni szerető gyerekek, csoportok, osztályok jelentkezésést!

OH_MIR03TB_hetszin_atdolg_2023.indd 10 2023. 03. 27. 14:58:04

Volt egyszer, hol nem volt,

OH_MIR03TB_hetszin_atdolg_2023.indd 11 2023. 03. 27. 14:58:05

A róka meg a daru vendégsége

Találkozik a róka a daruval, s kérdi:

OH_MIR03TB_hetszin_atdolg_2023.indd 12 2023. 03. 27. 14:58:06

HOL VOLT, HOL NEM VOLT

A holló meg a róka

2. Mondd el, miben függ össze az elolvasott három szöveg!

OH_MIR03TB_hetszin_atdolg_2023.indd 13 2023. 03. 27. 14:58:06

3. Olvasd el a mese eseményeit sorban egymás után! Hogyan kapcsolódnak egymáshoz?

OH_MIR03TB_hetszin_atdolg_2023.indd 14 2023. 03. 27. 14:58:07

HOL VOLT, HOL NEM VOLT

1. Feleljetek a társaddal felváltva a kérdésekre!

OH_MIR03TB_hetszin_atdolg_2023.indd 15 2023. 03. 27. 14:58:07

Volt egy szamaruk; úgy gondolták, eladják a vásáron,

OH_MIR03TB_hetszin_atdolg_2023.indd 16 2023. 03. 27. 14:58:07

HOL VOLT, HOL NEM VOLT

1. Hogyan próbált a két barát pénzhez jutni? Mi erről a véleményed?

OH_MIR03TB_hetszin_atdolg_2023.indd 17 2023. 03. 27. 14:58:08

A szamár meg az oroszlán

OH_MIR03TB_hetszin_atdolg_2023.indd 18 2023. 03. 27. 14:58:08

HOL VOLT, HOL NEM VOLT

A könyvben felhasználtuk Burai Lászlóné – dr. Faragó Attiláné: Hétszínvirág olvasókönyv 3.

• Melyik évszakra következtettek a rajzból?

1. Mutasd be mozdulatokkal valamelyik családtag készülődését! Aki ráismer, olvassa fel a

3. Olvasd el a mese eseményeit sorban egymás után! Hogyan kapcsolódnak egymáshoz?

1. Melyik szó nem illik a sorba? Indokold meg!

1. Hányféleképpen lehet valótlant állítani? Állítsd emelkedő sorrendbe az alábbi szavakat

2. Írd a füzetedbe, hová és mikorra hív a plakát! Milyen lehetőségeket kínál?

2. Tegyetek fel kérdéseket egymásnak az elbeszéléssel kapcsolatban! Feleljetek is rá!

2. Hasonlítsátok össze az olvasottakat az összegyűjtött kívánságokkal! Mit figyeltetek meg?

2. Vesd össze a jóslatodat az olvasottakkal!

3. Mennyiben hasonlít az általad elképzelt szarvas a szövegből megismertre?

2. Meséld el, mi történt Hunor és Magyar leszármazottaival!