Title: A tömegek lélektana

Author: Gustave le Bon

Translator: Antal Balla

Release date: December 28, 2023 [eBook #72527]

Language: Hungarian

Original publication: Budapest: Franklin-Társulat, 1913

Credits: Albert László from page images generously made available by the Library of
the Hungarian Academy of Sciences

*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK A TÖMEGEK LÉLEKTANA ***

KULTURA ÉS TUDOMÁNY

A TÖMEGEK LÉLEKTANA

IRTA GUSTAVE LE BON

FORDITOTTA Dr BALLA ANTAL

BUDAPEST

FRANKLIN-TÁRSULAT

MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA

1913

A TÖMEGEK LÉLEKTANA

IRTA

GUSTAVE LE BON

FRANCIÁBÓL FORDITOTTA

Dr BALLA ANTAL

BUDAPEST FRANKLIN-TÁRSULAT

MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA

1913

FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.

_TH. RIBOT-NAK,_

_A REVUE PHILOSOPHIQUE SZERKESZTŐJÉNEK, A COLLEGE DE FRANCE TANÁRÁNAK ÉS

AZ INSTITUT TAGJÁNAK_
_AJÁNLJA_

_G. LE BON._

A TÖMEGEK LÉLEKTANA

ELŐSZÓ.[1]

Előbbi munkánkat[2] a faji lélek leírásának szenteltük. Most a tömegek

lelki világát fogjuk tanulmányozni.

Ezt a faji lelket azoknak a közös tulajdonságoknak összessége alkotja,

melyre a fajhoz tartozó összes egyének átöröklés útján tesznek szert. A
megfigyelés azonban azt mutatja, hogy mikor bizonyos számú egyén
valamely célból tömeggé egyesül, az együvétartozásnak e tényéből
bizonyos új pszichológiai jellemvonások származnak, ezek
hozzákapcsolódnak a faji tulajdonságokhoz és néha nagy különbség van
közöttük.

A tömegeknek mindig jelentékeny szerepük volt a népek életében, de

sohasem olyan nagymértékben, mint napjainkban. A mai kor egyik legfőbb
jellemvonása, hogy a tömegek tudattalan tevékenysége lép az egyének
tudatos tevékenységének helyére.

Megkíséreltem a tömegek nehéz problémáját kizárólag szigorúan tudományos

eszközökkel, vagyis módszeresen megközelíteni, félretéve minden más
véleményt, tant és elméletet. Úgy gondolom, hogy ez az egyetlen mód,
hogy az igazságnak valamelyes részecskéjét elérhessük, mikor még hozzá
az elméket olyan élénken foglalkoztató kérdésről van szó, mint ez
esetben. A tudós, ki valamely jelenséget megállapítani törekszik, nem
törődik a megállapítást zavaró érdekekkel. Egy kiváló gondolkodó, Goblet
d’Alviela, egyik munkájában megjegyezte, hogy én, nem tartozván egyik
mai iskolához sem, néha ellentétben vagyok ezeknek az összes iskoláknak
bizonyos következtetéseivel. Ez az új munka, remélem, megérdemli
ugyanazt az észrevételt. Valamely iskolához tartozás szükségképen azzal
jár, hogy előítéleteit és álláspontját átvegyük.

Mindazonáltal kötelességem megmagyarázni az olvasónak, hogy miért jutok

tanulmányaim alapján egészen más következtetésre, mint amit első
tekintetre várni lehetne; megállapítom például, hogy a tömegek lelki
világa rendkívül alantas, ide számítva a kiváló egyénekből álló
testületeket is, mégis azt mondom, hogy bármennyire alantas is,
veszedelmes lenne szervezkedésüket megbolygatni.

A történelmi események legfigyelmesebb vizsgálata nekem mindig azt

mutatta, hogy a társadalmi organizmusok épenolyan összetettek, mint
egyéb organizmusok és semmiképen sincs hatalmunkban, hogy mélyreható
átalakításokkal hamarjában fölforgassuk. A természet néha radikális, de
nem úgy, mint ezt mi értjük; ezért semmi sem veszedelmesebb valamely
népre, mint a nagy reformok után való mánia, bármilyen helyeseknek
látszanak is e reformok elméletileg. Ezek csak akkor járnának haszonnal,
ha lehetséges volna a nemzetek lelkét is hirtelen átalakítani. De erre
csak az idő képes. A gondolatok, érzelmek, szokások irányítják az
embereket, ezek pedig mind bennünk vannak. Az intézmények és törvények
lelkünk nyilvánulásai és szükségleteinek kifejezői. A lelket nem
változtathatják meg az intézmények és törvények, mert belőle származnak.
A társadalmi jelenségeket együtt kell tanulmányozni a néppel, mely
azokat teremtette. Ezeknek a jelenségeknek filozófiailag lehet abszolut
értékük, de gyakorlatilag csak relativ értékükről lehet szó.

Ha tehát társadalmi jelenséget tanulmányozunk, egymásután két nagyon

különböző szempontból kell szemügyre vennünk. Azt látjuk ilyenkor, hogy
a tiszta ész tanulságai nagyon gyakran ellenkeznek a gyakorlati ész
tanulságaival. Nincs olyan adottság, nem véve ki a fizikaiakat sem,
melyre ez a megkülönböztetés alkalmazható ne volna. A kocka, a kör, az
abszolut igazság szempontjából változhatatlan geometriai ábrák,
szigorúan meghatározva biztos formák által. A mi látásunk szempontjából
azonban ezek az alakok a legkülönbözőbb alakokat ölthetik. A perspektiva
valóban átalakíthatja a kockát pirámissá vagy négyzetté, a kört pedig
ellipszissé vagy egyenes vonallá. Ezek a fiktiv alakok sokkal
fontosabbak, mint a reális alakok, mert csak ezeket látjuk és fénykép
vagy rajz segítségével csak ezeket reprodukálhatjuk. Az irreális
bizonyos esetekben igazabb, mint a reális. A tárgyaknak exakt,
geometriai alakjukban való ábrázolása a természet kiforgatása és
fel-felismerhetetlenné tevése volna. Ha föltételezzük, hogy van egy
világ, melynek lakói csak másolni vagy fényképezni tudják a tárgyakat,
anélkül, hogy érinthetnék, nagyon nehezen tudnának alakjukról exakt
fogalmat alkotni. Ennek a formának ismerete, amely csak nagyon kevés
számú tudós számára közelíthető meg, nagyon csekély érdeklődést keltene.

A filozófusnak, ki a társadalmi jelenségeket tanulmányozza, figyelembe

kell vennie, hogy ezeknek elméleti értékük mellett gyakorlati értékük is
van, és a művelődés fejlődése szempontjából csak az utóbbinak van
jelentősége. Nagyon körültekintő legyen, mikor olyan következtetésről
van szó, amit a logika látszólag közvetlenül nyujt.

Ennek a szabálynak megtartására még egyéb okok is utasítják. A

társadalmi tények olyan összetettek, hogy nem lehet őket egységükben
felfogni és nem lehet előre látni kölcsönös befolyásuk eredményét. Úgy
látszik, hogy a látható tények mögött is sokszor száz meg száz
láthatatlan ok rejlik. A látható társadalmi jelenségek egy óriási
öntudatlan munka eredőjének látszanak, melyet analizisünkkel gyakran nem