Kommunikációelméleti szakszövegolvasás – oktató: Kukla Krisztián

Tóth Júlia Éva – Neptun: HDYIFB

Választott olvasmányom:

Michel Foucault: Eltérő terek

Az alábbi szöveget azért választottam beadandóm témájául, mint olvasnivaló szakszöveget,

mert lenyűgözött az a kontextus, ahogyan Focault bemutatja a TÉR értelmezését, rétegeit,
általános mivoltját, jelentőségét és annak viszonyulásait az emberi élethez, a különböző
történelmi korokban való megnyilvánulások összevetésén keresztül. A tér szerepe,
értelmezése és megítélése az emberi létezésben Focault szerint (és szerintem is :) ) kognitív
és szocializációs szempontból sem volt mindig azonos megítélésű. A középkori „tér-érzet” a
tanulmány szerint például egy teljesen más viszonyítási rendszerű, szorosan az emberek
akkori világképéhez kapcsolódó szakrális és társadalmi szempontból is több szinten releváns
viszonyítási alap volt, amit jelentően „megbolygatott” a kozmológia elmélete, ami szembe
állította egymással az égi és a földi teret, ezáltal kellő bizonytalanságot és riadalmat keltett
az emberekben. A terek ilyetén kategorizálása, hierarchikus osztályozása, és pozícionálása,
valamint ez az égi földi tér szembenállása alakította ki a „középkori teret”, amit a
helymeghatározás terének is hívhatunk. Megismerjük, hogy a középkori hely egy lényegében
körülhatárolható dolog volt az akkori ember szemében, és ami Galileinek köszönhetően egy
teljesen új értelmezést nyert az akkori társadalom világképében is. Nem a Föld Nap körüli
forgásának bizonyítása kavarta fel az embereket, hanem hogy megállapításaival kijelölt a
kozmoszban egy végtelen teret, amelyben a középkori tér körülhatárolhatósága és
egyértelműsége egyszerűen megszűnt létezni. Ebben az újfajta térben ugamis egy szabad
szemmel grandiózus méretű dolog helye pusztán mozgásának egyik icike-picike pontja
lehetett onnantól kezdve. Galilei megállapításaitól kezdve tehát, a kiterjedés váltotta fel az
addigi keretek közé sorolt helymeghatározást.

(Nagyon érdekes egyébként, ahogy a tanulmány folyamatosan állítja egymás mellé a

különböző korok tér-meghatározásait „tér-érzetét”, így olvasás közben is lesz egy belső
vizualizációs tér-tágulási élményünk, ahogy egyszerre állnak össze bennünk az értelmezések
a különböző korok térmegítéléseit illetően. )
Kommunikációelméleti szakszövegolvasás – oktató: Kukla Krisztián
Tóth Júlia Éva – Neptun: HDYIFB

A szöveg egyik legérdekesebb aspektusa a tükör utópiaként való definiálása, tehát hogy
látom magam egy térben, ahol nem vagyok ott, tehát igazából nem vagyok semmilyen
térben, amit látok, így a tükörben látott „világ” az maga az utópia. És ez maga a tükör
utópiája. Viszont egyben heterotópia is, mert ugye a tükör valóban létezik és bizonyos
szempontból visszahatást gyakorol a helyre, amit betöltök, ergo a tükör működése
következtében, mivel abban látom magam, hiányzónak vélem magam a helyről, ahol vagyok,
mégis lokalizálható, ezért heterotópia.

Az itt értendő utópiát és annak fogalmát még ezt megelőzően tisztázza; hogy egy olyan világ
egy olyan tér, amit szülhet akár a képzelet, vagy lehet egy eszményített világ is akár, a
lényeg, hogy irreális tereket jelent. Aztán definiálja azokat a helyeket is, amikor testet ölt és
lokalizálhatóvá válik mégis az utópia és valódi hellyé lesz, ezt nevezi heterotópiának.

Ezután a szövegben hosszabban értekezik arról, hogy szerinte minden társadalom magától értető
része, koroktól függetlenül, hogy rendelkezik különböző heterotópiákkal a terek kontextusaiban.
Szerinte nem llehet különböző nagy kategóriákat kiválogatni ezekből, ám kettőt mégis elkülönít,
vagyis inkább meghatároz. Az első az ún. „primitív" társadalmakban a heterotópiák egy formája,
amelyet Focault a „válság heterotópiáinak” nevez. Ezek szerinte azok a privilegizált, szent vagy tiltott
helyek, amik azok számára vannak fenntartva, akik „a társadalom viszonylatában és az életüket
övező emberi közegben valamilyen válsághelyzetbe kerülnek.” Ilyenek pl speciális kórházak, szent
helyek, vagy a 19.sz-i kollégiumok, ahol pl a férfiak szexualitása, mint külső helyszínen lezajlhatott,
nem pedig otthon a családi környezetben történt meg mindez. Ilyen volt a katonaság is szerinte.
Focault utal arra is, hogy napjaikban ezek a válság heterotipiák egyre inkább eltűnnek (vagy
legalábbis átalakulnak) és helyüket inkább átadják a: „Deviáció heterotópiáinak”

itt azokat a személyeket helyezik el, akiknek a viselkedése a normálistól eltérő, illetve deviánsnak
minősül. Ilyen pl a börtön, vagy egy szanatórium vagy például egy drogelvonó vagy javítóintézet is.

A tanulmányban szó esik még a temetők heterotrópiaként való értelmezéséről és arról, hogy a
városok miként rendezték át a maguk temetőit a saját hiedelemrendszerük változásához igazítva az
évszázadok alatt. Azt világítja meg Focault, hogy abban az időben, amikor az emberek hittek a
feltámadásban, majdnem mindegy volt, hogy a földi maradványaink hol porladtak el, de onnantól,
hogy ezt később megkérdőjelezte egy társadalom, már nagy hangsúlyt fektettek a temetkezési helyek
„kicicomázására” illetve maga a temetők térbeli elhelyezkedése is megváltozott, a városok szélére
kerültek ki. Egyrészt mert féltek a járványoktól, amit az oszló halott testek vihettek be a településre,
Kommunikációelméleti szakszövegolvasás – oktató: Kukla Krisztián
Tóth Júlia Éva – Neptun: HDYIFB

másrészt pedig volt egy jelentősége annak, hogy a város szélén, mementókat telpítettek az emberek
halottaik számára.

A következő szakaszban arról olvashatunk a leguniverzálisabb, legsokrétűbb heterotópia, amióta

vilég a világ az a kert. Ugyanis a maga a kert „intézménye” létezése annyi réteget és tér-értelmezési
megnyilvánulást hordoz magában, hogy lényegében a kert a heterotópiák tökéletes példája. Az idő
vonatkozásában nézve a heterotópiát megismerkedünk a heterokrónia fogalmával is, ami lényegében
annyit tesz, hogy a a heterotópiák működése kizárólag akkor teljesedik ki, ha egy abszoló szakadás áll
be az emberek és az emberek által értelmezett idő viszonylatában.

Ez a tanulmány segíthet nekünk megérteni, jobban belelátni abba, hogy egy olyan, körülöttünk lévő
triviális dolog, mint a tér, működhet entitásként, számos eseményt, helyzetláncolatot magával hozó
és magában hordozó nem állandó helyként, dologként, társadalmi szintuációk indikátoraként
utópiaként vagy heterotípiaként. Az ember azt érezheti a tanulmány elolvasása után, hogy a világ
dolgai tele vannak olyan rétegekkel, amelyeknek a megismerésétől legtöbben nagyon messze
vagyunk, így a tér ezen aspektusainak megvilágítása valami olyasféle felismeréseket nyújt az
emberben, amikre ritkán csodálkozunk rá így és amiről nem igazán jut eszünkbe gondolkodni, pedig
ha megtesszük, akkor egy nagyon izgalmas heterotipikus utazás veszi kezdetét bennünk. 😊