Kétszázhúsz éve, 1800.

január 14-én született Ludwig Ritter von Köchel osztrák

botanikus, zenetörténész. Neve elválaszthatatlanul összefonódott Wolfgang Amadeus
Mozartéval: ő rendszerezte a zeneszerző műveit, melyek jelölésében a szám előtt
álló K. betű őrá utal.

Egy magas rangú hivatalnok gyermekeként született Alsó-Ausztriában, a ma már

Kremshez tartozó Stein am der Donauban. Gimnáziumi tanulmányai után Bécsben
jogtudományt tanult, diplomájának megszerzése után, 1827-től tizenöt éven át Károly
főherceg (II. Lipót császár harmadik fia) gyermekeinek magántanára volt. E munkája
elismeréseként 1832-ben udvari tanácsosi, majd 1842-ben lovagi címet és tisztes
évjáradékot kapott, s miután apai örökségét is kézhez vette, pénzügyi biztonságban
élt.

Köztiszteletben álló botanikus és mineralógus volt, kutatásokat folytatott Észak-

Afrikában, az Ibériai-félszigeten, a Brit-szigeteken és Oroszországban.

Élete során összeállított kőzet- és növénygyűjteményét egykori iskolájára, a kremsi

piarista gimnáziumra hagyta.

Fordítóként is tevékenykedett, Vergilius, Horatius és Ovidius műveit ültette át

németre, és kiváló muzsikus is volt.

Életét 1851-től a zenének szentelte. 1852-től volt tagja a zeneszerző életművének

tanulmányozására nem sokkal korábban alapított salzburgi Mozarteumnak, néhány
Mozart-dalt saját kiadásában jelentetett meg. Elhatározta, hogy időt és pénzt nem
kímélve rendszerezni fogja a salzburgi zseni műveit, ami gigászi feladatnak
bizonyult. Az 1756 és 1791 között élt nagy zeneszerző ugyanis „fejben” dolgozott,
tudott komponálni beszélgetés és étkezés, sőt mások zenéjének hallgatása közben is,
darabjait pedig javítás nélkül vetette papírra. Pályatársainak többségétől eltérően
nem jelölte műveit opusz-számmal, és nem is mindig keltezte azokat, ezért a
keletkezés idejét és a sorrendet illetően nagy volt a zűrzavar.

Köchel életének tíz évét, magánvagyonának jelentős részét áldozta arra, hogy
megvizsgálja, majd jegyzékbe rendezze a partitúrákat. Munkájának alapja Mozart
listája volt, amelyet a komponista 1784-től vezetett (és a művek egyharmadát öleli
fel), emellett felhasználta Aloys Finch 1837-ben készült, hiányos jegyzékét és
Johann Anton André 1828. évi kiadványát, amely Mozart kéziratain alapult.

Végül 626 zeneművet ismert el Mozart alkotásaként,

az első a G-dúr menüett zongorára 1762-ből, az utolsó a Requiem 1791-ből - ezek

szerepelnek abban az 1862-ben kiadott jegyzékben, amelyben a művekkel kapcsolatos
filológiai tudnivalókat is összegezte. A jegyzékhez öt függeléket csatolt, ezekben
az elveszett, a töredékes műveket, az átiratokat, a kétes szerzőségű és a tévesen
Mozartnak tulajdonított alkotásokat sorolta fel.

A Mozart műveit rendszerező Köchel-jegyzék – eredeti címén Wolfgang Amadeus Mozart

összegyűjtött zeneműveinek időrendi-tematikus jegyzéke – ma is minden Mozart-
kutatás és hivatkozás alapja. Mivel időközben új művek kerültek elő, más műveket át
kellett dátumozni vagy szerzőségük lett kétséges, a kiadást többször átdolgozták,
felülvizsgálták és frissítették. Az eredeti, szigorúan időrendi jegyzékben nem volt
hely az újonnan felfedezett vagy revízió alá vett alkotások számára, ezért az
eredeti Köchel-számokat kisbetűkkel és római számokkal egészítették ki (pl. K. 626a
I), a függeléket pedig már csak három részre osztják. Ma a revideált Köchel-jegyzék
első tétele (K. 1a) az 1761 elejéről származó C-dúr Andante.

A jegyzéket jelentősebb változtatásokkal először Alfred Einstein zenetudós, a

fizikus Albert Einstein állítólagos unokatestvére adta ki 1937-ben, az Einstein-
féle harmadik kiadás (K3) korrigálta a kronológiai tévedéseket, átrendezte a
sorszámokat, hogy a salzburgi időszakban keletkezett darabok négy-ötféle kézirata
beilleszthető legyen. 1964-ben a hatodik kiadás (K6) alkalmával újabb korrekciót
végeztek a jegyzéken, amelyet néhány éve ismét elkezdtek átvizsgálni, elsősorban a
korábbi kettős számozás okozta zavarok kiküszöbölésére. (Érdekesség, hogy sokáig a
Salzburgban élő és alkotó Michael Haydn osztrák zeneszerző, karmester – akinek
életművére rávetült bátyja, Joseph árnyéka – egyik szimfóniáját is Mozartnak
tulajdonították, a darab még Köchel-jegyzék számot is kapott. Miután azonban fény
derült a valódi szerzőre, a szimfóniát már jóval kevesebbszer adták elő.)

Köchel zenetörténészként megírta Beethoven életrajzát, a bécsi császári udvar

zenetörténetét, és kiadta Johann Joseph Fux (1660-1741) osztrák zeneszerző műveinek
tematikus jegyzékét. Kezdeményezte és anyagilag is támogatta a Breitkopf- és
Härtel-féle Mozart összkiadást, amely halála évében indult, és 1905-ben fejeződött
be. A zeneszerzéssel is megpróbálkozott, de műveit csak szűk baráti körben mutatták
be.

1877. június 3-án halt meg Bécsben, temetésén Mozart Requiemjét adták elő, hamvai
az osztrák fővárosban nyugszanak.

Neve máig fennmaradt, mert akármelyik Mozart-zeneművet emlegetik, hozzáteszik a

Köchel-jegyzék számát is, előtte a K, illetve a KV (Köchel-Verzeichnis)
rövidítéssel.

Köchel születésének 200. évfordulójára egész éves programsorozattal emlékeztek

szülővárosában és Krems testvérvárosaiban, a csehországi Kremsierben és a
németországi Böblingenben, az emlékév keretében néhány saját zeneművét is
bemutatták