4.
Kognitív pszichológiai
nézőpont
(klasszikus: pl. Heider,
Festinger, Rokeach;
információfeldolgozási: pl.
Hamilton, Fiske;
motivált társas
megismerési: pl. Fiske,
Kruglanski)
5. Közgazdasági nézőpont:
racionális döntés,
csereelmélet (pl. Homans,
Thibaut, Kelley
6. Történeti-társadalmi
nézőpont (pl. Hunyady,
Jost, Moscovici)
1960- 70-es évek
A kognitív nézőpont a mentális
folyamatokkal, az észleléssel, az
emlékezéssel, a gondolkodással és a
problémamegoldással foglalkozik.
A viselkedés tanulmányozásában
azonban a belső folyamatokra
koncentrál, tehát, hogy a külvilág
változása, az onnan származó
információk hogyan kerülnek
feldolgozásra az egyénben, és a
feldolgozás során milyen szerepe van
a korábbi tapasztalatoknak, a
tapasztalatokkal megegyező, illetve
ellentétes hatásoknak.
Kb. 1970/80-as évektől fonódott
össze
- a gazdaság hogyan befolyásolja
a személyiséget
- a gazdaság által befolyásolt
személyiség hogyan hat vissza a
gazdaságra
racionális döntés: szisztematikus
feldolgozás után a számomra
legkedvezőbb döntés
meghozatala
Régről eredhet, csak még nem
tudatosan – 1670-es években egy
filozófus kezdett el a történeti
elbeszélésekre tudományosan
tekinteni
Klasszikus nézőpont (Heider, Festinger, Rokeach)
- 1950-60-as évek
- attitűdrendszerek vizsgálata
- kognitív konzisztencia elméletei
Közös alapgondolat: az emberek mindig megfelelő mértékű konzisztenciára (összhang, ellentmondás-mentesség) törekszenek a gondolataik, az
érzelmeik és a viselkedésük között. Konzisztencia igényében benne van: koherens megértés társas alapmotívuma; ellentmondásmentes tárgyértékelés. Az
emberek attitűdjei nem magukban állnak → összerendeződnek, szabályszerűségeket követnek.Ezt a jelenséget a három elmélet három nézőpontból
vizsgálja. Fritz Heider (egyensúlyelmélet); Leon Festinger (kognitív disszonancia elmélet); Charles Osgood (kongruitáselmélet)
Leon Festinger (Manhattan, 1919.- 1989) amerikai szociálpszichológus. A kognitív disszonancia elméletének megalkotója. Fontos szerepet játszott a társas
összehasonlítás elméletének kidolgozásában is, ezenkívül a nevéhez fűződik annak felfedezése, hogy az emberek közötti fizikai és pszichológiai közelség
jelentős szerepet játszik a társas kapcsolatok alakulásában. Festinger orosz–zsidó bevándorlók gyermekeként született Brooklynban, New York államban.Kurt
Lewin, a szociálpszichológia jeles alakja tanította.
Leon Festinger (kognitív disszonancia elmélet):az emberek fejében mindig nagyon különféle tudattartalmak vannak.
Alapvetően három nagy csoport:gondolatok, érzelmek ,viselkedések. A tudattartalmak viszonya kétféle lehet: irreleváns (lényegtelen) vagy releváns
(lényeges). Konszonáns (összeillő) vagy disszonáns (össze nem illő). Kognitív disszonancia: az egymással össze nem illő, konfliktusban álló tudattartalmak
disszonanciája, az ebből eredő kellemetlen állapot → mindig a megszüntetésére irányuló motivációt vált ki.
döntés : szinte mindig a disszonancia forrása; választott alternatíva rossz tulajdonságai; nem választott alternatíva jó tulajdonságai→ úgy érezzük, hogy a
rossz alternatívát választottuk.kényszerű alkalmazkodás: valamit nem azért teszünk meg, mert mi akarjuk ránk kényszerítették
információszerzés:addig pozitívan értékelt dologról új, negatív információk
társak szerepe: a számunkra fontos dolgokról mást gondolnak vagy mondanak; ellentmond a véleményünknek
redukció módjai:tudattartalmaknak / azok relevanciájuk megváltoztatásapl. dohányzással kapcsolatos negatív ismeretek vagy azok fontosságának
megváltoztatása. további tudattartalmak bevonása pl. dohányzással kapcsolatos egyéb pozitív ismeretek figyelembe vétele. mások meggyőzése
pl. dohányzással kapcsolatos korábbi ismeretek megerősítése mások meggyőzésével:pszichológiai elhatárolódás pl. dohányzással kapcsolatos korábbi
ismeretek tagadása.
Történeti áttekintés: azóta létezik, amióta az ember gazdálkodik; a gazdaság az emberek műve; folyamatainak megértése az emberek
megértésén keresztül lehetséges. Előzmények: közgazdaságtan: az ember, mint racionális döntéshozó; költség-haszon elemzés. Kognitív
pszichológia: nagy egyéni különbségek az információfeldolgozásban.
Homans: Amerikai szociológus. Társadalmi viselkedés: aktivitások cseréje (egymástól kapott jutalmak és büntetések), kölcsönös függőségi
viszonyban. A csereelmélet az a perspektíva, amelyet az egyének saját személyes kielégülésük maximalizálására törekszenek. Feltételezi,
hogy ezek a jutalmak csak a társadalmi interakciókban találhatók meg, és így az emberek jutalmat keresnek egymással való
interakcióikban. Homans csereelméletének javaslatai részben B.F. Skinner behaviorizmusán alapulnak.
Thibaut és Kelley Csereelmélete: A személyes kapcsolatok a hasznon és a kiadáson alapszik. Nyereséges a kapcsolat: Ha a haszon
nagyobb, mint a költségek. Veszteséges a kapcsolat: Ha a haszon kisebb, mint a költségek. A kapcsolatok fennmaradását meghatározza a
költség-haszon arány → elfogadhatósági szint A költségek és hasznok: költség: erőfeszítés, frusztráció, motivációk konfliktusa. Haszon:
szükségletek kielégítése.Meghatározhatják külső és belső tényezők:
· külső (exogén): döntési helyzeten kívül (pl. a felek tulajdonságai)
· belső (endogén): döntési helyzeten belül.
A csereelméletben megkülönböztetik az abszolút és a relatív összehasonlítási szintek fogalmát. Az abszolút összehasonlítási szint azt
határozza meg a személy számára, hogy a magányos helyzetben jelentkező költség-haszon hányadoshoz képest egyáltalán létezik-e olyan
társas alternatíva, melyben a várható haszon meghaladja a várható költséget. Ha ez a hányados a haszon javára billen, akkor a személyben
elkezd a relatív összehasonlítási szint működni. Ekkor már az a kérdés, hogy az elvileg választható személyek közül ki az, akivel a
legkedvezőbben alakulhat a költség-haszon hányados mérlege.(TÁRSKERESŐ OLDALAK).
A társadalomlélektan fogalma egy olyan fejlődési folyamatra utal, amely iránt egyre erősebb igény mutatkozott az utóbbi időben a
szociálpszichológián belül. Az irányzat a társadalmi, kulturális és intézményi környezet mindent átható erejét hangsúlyozza. A szociális
jelenségek ugyanis szerinte abban a folyamatban ragadhatóak meg leginkább, amely során ezek a környezetek hatnak a társadalom
tagjaira, illetve ahogy a társadalom tagjai visszahatnak ezekre a környezetekre. Társadalmiként értelmezzük azt a jelenséget, amelynek
létrejöttéhez a személyes, a csoportokon belüli vagy a csoportok közötti interakciót meghaladó, társadalmi szintű folyamatokat és

7. Evolúciós nézőpont (pl.
Buss, Sidanius)
Régi új köntösben bújtatott
elképzelésen Darwin (1958)
evolúciós elméletén alapszik.
Evolúciós elmélet “atyja”
Természetes szelekció: Az
előnyösebb tulajdonságokkal
bíró, környezethez jobban
alkalmazkodó egyed túlél és
hatásokat kell feltételeznünk (pl. szocializációt, tömegkommunikációt, kulturális különbségeket, stb.).
Társadalmi hangsúlyú ugyanakkor az a szociálpszichológiai magyarázat, amely a megfigyelt viselkedéseket és pszichológiai reakciókat
strukturált, társas környezetben (pl. hierarchikusan) vizsgálja, vagy amely a társadalmi-történeti-kulturális adottságokat igyekszik
megfigyelni és kísérleti helyzetben előállítani.
A társas helyzetek széles társadalmi kontextusba helyezésének fontosságára hívta fel a figyelmet Doise is a „pszichológiai piramisával”,
amely alapján úgy vélte, hogy a szociálpszichológiai magyarázatoknak négy szükséges szintje létezik:
 a személyközi jelenségek szintje
 a csoportközi jelenségek szintje
 a társadalmi struktúrák és intézmények szintje
 az ideológiák szintje
Hunyady György (Budapest, 1942. augusztus 13. –) ELTE Bölcsészettudományi Karára, ahol 1965-ben kitüntetéssel végzett mint
pszichológus és történelem szakos tanár. Magyar szociálpszichológus, professor, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Úttörő szerepet
játszott a szociálpszichológia meghonosításában, a szociális megismerés és a közgondolkodás történeti alakulásának módszeres
kutatásában, a pszichológusképzés alakításában. Az ELTE dékánja (1990-1992-ben).
Hunyady szerint a sztereotípia az egyén identitásának egyfajta kapaszkodója, valamint az egyén megismerésének is az alapja, ugyanis a
sztereotípia mindig leképezi a csoportviszonyok társadalmi dinamikáját és hatalmi erőviszonyait, valamint a csoportsajátosságokat is
mindig csoportközi kontextusban mutatja be. Így az egyén könnyen el tudja magát helyezni benne.
- Egy másik hipotézise szerint ugyanakkor a személyeknek a különféle csoportokról kialakított képei mindig egy egységes rendszert
alkotnak, ez a rendszer pedig voltaképp egy burkolt társadalomkép, aminek a kapcsán mindig egy társadalmi elitre asszociálunk. Ezáltal
viszont a társadalmakat, az országokat és a nemzeteket is gyakran sztereotipikusan kezeljük, s azt feltételezzük, hogy sajátos karakterük (pl.
sajátos foglalkozásuk) van.
- Hunyady és mtsai.. A kutatásaik célja a sztereotípiákban rejlő értékelések lemérése, s az azáltal kialakítható értékelési hierarchia
meghatározása volt. Hunyadyék mindezek vizsgálata érdekében egy kutatást is végeztek a társadalmi kategóriák és értékelésük változása
kapcsán Magyarországon a rendszerváltás előtt és után, amely során vizsgálták:
 a nemzeti sztereotípiákat
 a társadalmi-foglalkozási kategóriákat
 a történelmi korszakokat és a kilátásokat
Végül azt tapasztalták, hogy politikai rendszer alapvető hatást gyakorolt a véleményformálásra, amelyre aztán a rendszerváltás után a
felszabadulás és az elbizonytalanodás kettőse vált jellemzővé. A sztereotípiák és kategóriák átstrukturálódása tehát egyfajta alkalmazkodás
a társadalmi-politikai változásokhoz.
A Banajival közös rendszerigazolás elmélete
Moscovici szociális reprezentáció elmélete szerint, hogyha a pszichológia abból indul ki, hogy az ember gondolkodik, akkor ugyanez
elképzelhető akár társadalmi szinten is (ez az ún. „gondolkodó társadalom”)
Wagner mindehhez kapcsolódó kollektív szimbolikus megküzdés elmélete ugyanakkor azt feltételezi, hogy a társadalom mindig különféle
képeket alkotva, szimbolizációval küzd meg az olyan új dolgokkal, mint az ismeretlen technológiai jelenségekkel (pl. a génmanipulációval).
Ennek a kollektív szimbolikus megküzdési folyamatnak a lépései
A szociálpszichológia evolúciós megközelítése a társas folyamatok, túlélés, szelekció összefüggéseivel foglalkozik. (A társas helyzeteken
kívül a kultúra szerepe is meghatározó!). Az evolúciós pszichológia (EP) a viselkedéstudományoknak az emberi viselkedés evolúciós
gyökereire fókuszáló ága. Képviselői abból indulnak ki, hogy az ember pszichológiai (kognitív, affektív, társas stb.) működése alaposabban
megérthető, ha figyelembe vesszük, hogy az egyes pszichológiai vonások milyen szelekciós előnyt jelenthettek az ember evolúciója során.
Alapgondolatok
1. az agy fizikai rendszer (nagy agy lehetővé teszi a csoportban való élést.)

8. Kulturális nézőpont (pl.
Schwartz, Hofstede,
Markus-Kitayama)
szaporodik, így a legrátermettebb
egyed génjei öröklődnek, és így
az adaptív tulajdonságai
fennmaradnak. → ez vonatkozik a
pszichológiai mechanizmusokra is
Viszonylag friss nézőpont ’80-
as/’90-es években fogalmazódik
meg
2. különböző problémák – külön agyi áramkör
3. modern koponyában kőkori elme
4. term. szelekció - különböző problémákat optimálisan meg tudjuk oldani
5. tudatosság csak a jéghegy csúcsa
társas helyzet: a vadászó-gyűjtögető életmódot folytató csoporthoz tartozás létszükséglet
forrásai: kognitív pszichológia, genetika, antropológia, szociobiológia
Jeles képviselők:
David M. Buss (1953- ) amerikai pszichológus
az evolúciós pszichológia egyik vezető kutatója Kutatásai:
• a személyiségvonások evolúciós értelmezését tisztázták
• az emberi párosodási stratégiák alternatívái
• nemek közötti kapcsolatok nemek közötti versengés (a féltékenységgel kapcsolatos elméleti és empirikus kutatásai nagy vitákat
váltanak ki
Sidanius: Amerikai pszichológus
szociális dominancia elmélet: minden ismert - jelenleg létező és a történelemből ismert társadalom hierarchikusan szervezett(volt)
o emberi társadalmi rendszerek természetüknél fogva hajlamosak a csoport alapú társadalmi hierarchiák
létrehozására
o uralkodó csoportok túlnyomórészt férfiak
o társadalmi elnyomás legtöbb formája a csoport alapú társadalmi hierarchia kialakítására és fenntartására irányuló
egyazon emberi hajlam kifejeződésének tekinthető
o a szociális hierarchia a szelekció során megerősödött túlélési stratégia, amely a legtöbb főemlősnél jelen van
o szűkös erőforrások elosztásakor a társadalom meg tud maradni; csoporttal történő versengés (szervezettség
pl.katonailag)
o kialakító társadalmi tényezők: halmozott egyéni és a halmozott intézményi diszkrimináció
o az elnyomás csoportok közötti kooperáció eredménye, az alávetett csoportnak szintén aktív szerepe van benne ←
legitimáló mítoszok(attitűdök, értékek vagy ideológiák, amelyek intellektuálisan és erkölcsi alapon igazolják az
elnyomást)
Kulturális pszichológia: A kultúra vizsgálatának olyan pszichológiai megközelítése, mely szerint minden jelenség egyedi, jelentését
specifikus környezetétől kapja és csak abban tanulmányozható.
- nincs egységes elméleti kerete vagy módszertana, inkább sokféle megközelítés laza halmazaként fogható fel
- kulturális összehasonlító pszichológia: egyéni pszichológiai mechanizmusok kulturális hasonlóságaival és különbségeivel
foglalkozó megközelítés
- nem igaz az alaptézis: ha mi bármilyen mintán megfigyelünk egy jelenséget az kontextustól függetlenül egy másikon is meg fog
jelenni.
előzmény: Wundt: néplélektan : szerinte a történelem során felgyülemlett tudás (mítoszok, nyelv, hagyományok) is alkalmas a tudat
vizsgálatára  ez már nem kísérleti, introspekciós megközelítés.A történelem meghatározza a kultúrát és minden egyént meghatároz
kultúráj. A közösségi élet egyik fő terméke a nyelv, Wundt erre koncentrált legjobban (a pszicholingvisztika megalapítója).
Kultúrák különbségei:
- kollektív valóság (kulturális alapképzetek – mi az ami jó? mi az ami erkölcsös?
- szociálpszichológiai folyamatok (szabályok, normák)
- egyéni valóság (otthon, iskola)
- pszichológiai struktúrák
- cselekvés

9. Szimbolikus
interakcionizmus, narratív
megközelítés, szociális
konstrukcionista nézőpont
(pl. Mead, Goffmann,
Gergen)
Klasszikus irányzat, 20/30-as
években már megfogalmazódik
(George Herbert Mead által)
● a rendszer mennyire hat az egyénre vagy fordítva? (pl. Mérei együttes élmény: tagok közti viszonyból ered)
● leképezzük a társas világot és ezért változunk
A szociálpszichológia sokszor euro-amerikai beállítottságú(nem keleti-ázsiai)
euro-amerikai kulturális terület: Indivudualista
o egyén a középpontban, aki azáltal lesz személy, hogy miben különbözik másoktól
o autonómia, szabadság, függetlenség
o csoportnyomás zavarja az egyént
o gyermekként: legyen önálló, saját lábán álljon meg
o egyéni döntés joga
o sok csoport gyenge kapcsolatokkal
kelet-ázsiai kulturális terület: Kollektivista
o ember másokhoz van kötve, fontos az empátia, rokonság, hierarchia, tisztelet - kölcsönösen függő személyek
o buddhizmus: az egyén állandó áramlás, változás
o kötődik másokhoz
o kapcsolatok, csoportok, intézmények meghatározó mivolta
o személyes szükségleteit alárendeli a normáknak és kapcsolatoknak
o csecsemőknél szorosabb az anya-gyerek kapcsolat
o oviban a csoportteljesítmény számít
o kevés saját csoport erős kapcsolatokkal
HOFSTEDE (1928-)Holland szociálpszichológus. Hofstede végezte az első empirikus, kultúrák közötti kutatást, amelynek eredményei olyan
elméleti keretet alkottak meg, amellyel 5 faktor alapján minden nemzeti kultúra jellemezhetővé és összehasonlíthatóvá vált.
1. individualizmus - kollektivizmus: annak mértéke, hogy az adott nemzeti kultúra mit részesít inkább előnyben: a különálló egyént vagy a
csoport egy tagját.
- a kollektivista társadalmak erős lojalitást mutatnak a csoport iránt, s fontos számukra a közösség, egymás segítése.
- az individualista társadalmak az én-t, az egyént preferálják.
2. maszkulinitás - feminitás: a kultúrákon belüli nemi szerepekhez társított magatartásformák elkülönülésének a mértéke (férfias jegyek pl.
a teljesítmény, a siker, a versengés / nőies jegyek, pl. a gyengédség, a szolidaritás, a támogatás).
- a maszkulin társadalmakban ezek a nemi szerepek jobban elkülönülnek, mint a femininekben.
3. hatalmi távolság: az emberek közötti egyenlőtlenség olyan mértéke, amelyet még elfogadhatónak tartanak
-alacsony hatalmi távolság viszonylag kis egyenlőtlenséget- nagyobb hatalmi távolság nagyobb egyenlőtlenséget mutat
4. bizonytalanságkerülés: annak mértéke, hogy egy társadalomban mennyire igénylik a strukturált és szabályozott helyzeteket, melyek
lehetnek írottak vagy íratlanok is
5. idői orientáció (hosszú távú/rövid távú): annak mértéke, hogy a társadalom időorientációját inkább a hosszú vagy a rövid távú
gondolkodás határozza meg
Szimbolikus interakcionizmus: az egyének nem csak fizikai tárgyak világában élnek, hanem a világ minden objektuma (fizikai tárgyak,
viselkedési aktusok…stb.) „társadalmi objektum” is, vagyis mindennek a társadalom által előállított jelentése van és ezek a jelentések
interakciók folyamán jönnek létre.
Narratív megközelítés: az én narratív megközelítése, ahol nem az én szerkezete, felépítése a lényeg, hanem a társadalmi keletkezésének a
folyamata (története).
Előzmények: William James (1842 – 1910)Az én kialakulásának szakaszai: PLAY: szerepjáték a gyermekkorban, amikor különböző
szerepeket vesznek fel (papás-mamás), ennek során tanulják meg, hogy lehet szerepeket felvenni. GAME: szabályozó játék, olyan
játék, ahol a játékos mások szerepét is átveszi (legalábbis fejben), mert az eredményes játékhoz a többieknek megfelelően kell viselkedni.
Pl.: egy focimeccsen azzal is számolni kell, hogy a csapattársaknak és az ellenfél játékosainak mi a szerepük
George Herbert Mead (1863 – 1931)
 o me: felépített én, az én szociális aspektusa, lényegében az interiorizált „általános másik”, az énbe beépült társadalmi szerepek és
értékek
o I: reaktív én, a spontaneitás, kreativitás képviselője, aktualizálja a „me”-t és reagál is rá
o az én egy olyan folyamat: a me és az I állandó dialógusban van egymással
o saját magunkat az „általános másik” szemszögéből ismerjük meg
o a „jelentős mások” azok a személyek, akiknek a visszajelzései fontosak
o az emberi viselkedés és a társadalmi élet folytonos áramlásban és mozgásban van → én is ennek a folyamatnak a terméke és
egyben kölcsönösen hatással is vannak egymásra
o a szocializált egyén és társadalom ugyanazon dolognak a két aspektusa(a szociológia és a szociálpszichológia lényegileg nem is
különíthető el)
- narratív megközelítés: az én narratív megközelítése, ahol nem az én szerkezete, felépítése a lényeg, hanem a társadalmi keletkezésének a
folyamata (története)
- szociális konstrukcionista nézőpont: eszerint az én nem valami önmagában létező „metafizikai én” (Wundt), vagy „tiszta én” (James), ami
a társadalmi folyamatok kiindulópontja, hanem a társadalmi folyamatok „terméke”
● Gergen: a személyiség formálódásában a társadalmi folyamatoknak van döntő jelentőségük → az egyén kiszolgáltatott, a szokások,
értékek szükségszerűen jelennek meg a következő nemzedékben(gyakorlatilag indoktrináció)
● radikális konstruktivizmus: a társadalom jelenségei egyéni értelmezés szerint jelennek meg, tehát nincsenek “objektív értékek”
- Goffmann:
● dramaturgiai modell:
o színház metaforája segítségével hétköznapi életünk társas része is jól leírható
o meghatározott szerepeket játszunk, előadásainkra tudatosan készülünk a színfalak mögött, „jelmezeinket” is gondosan választjuk
ki az aznapi „előadásnak” megfelelően
o előadásaink lehetnek sikeresek vagy sikertelenek, időről-időre „forgatókönyveket” írunk, „díszleteket” választunk lakásunkba,
irodánkba
homlokzat: pozitív társadalmi értékek, melyekről egy személy sikerrel hirdeti, hogy képviseli őket(~tudatos benyomáskeltés)