Boldog idők

Vajon van-e még csillag az égen

az éjben mi ránk tekint?
Amint egy gyermek játszik egy játszótéren
egy felnőtt rálegyint.

Csak egy kicsit gyere odébb,

csak egy kicsikét legyél még…
Csak egy kicsit olyan, mint a felnőttek,
mert az rendre szép.

Ha álmod tarka, szürkén néznek,

csak bólogatnak rád.
Pedig a rajtra készen éned egy kis biztatásra várt.

És a földről mind feláll,

akiben tombol még az ár.
Élni készül, elsodor mindent,
nincs többé határ!

Úgy felnőttünk…
Úgy alakult…

Ha csak a boldog időket nézem,

ugye milyen rendületlen szép?
Ahogy előre visz a léptem
s nem hátrál, odakint
látom az arcod, a régi álmok
ahogy feltörnek megint.
Mi vagyunk saját tükreink!

Vissza nézek eltelt pár év,

jó és rossz talán…
Mit másként tettünk volna, az már
nincs többé, csupán
elengedni kell mi elmúlt
mint lombjait a fák.
Engedik, mert újra jön még
tavasz a tél után.

Úgy felnőttünk…
Úgy alakult…

Ha csak a boldog időket nézem,

ugye milyen rendületlen szép?
Ahogy előre visz a léptem
s nem hátrál, odakint
látom az arcod, a régi álmok
ahogy feltörnek megint.
Mi vagyunk saját tükreink!

Az volt a szép boldog idő

Se bor, se pénz, csak én meg ő.
Az volt a szép boldog idő
Boldog idő, boldog idő!