Mi a teendő?

– Megelőzés, mérséklés, alkalmazkodás

1. figyelemfelkeltő címdia (kérdés) – 1 dia

2. Így kezdődött korunk egyik legsürgetőbb problémája. Az ember

kényelmesen akart, akar élni és minden dolog, amit legyárt a
kényelemért szennyezi a környezetet.
(telefon, autó, vasút, gőzgép, stb….)

klímaváltozás rövid bemutatása (baró timeline megoldással – dinós ppt

videó) – 4 dia
a) 1800-as évek
b) 1970
c) 2024

A Föld éghajlatának történelmében mindig előfordultak hidegebb,

melegebb időszakok – középkori meleg időszak
- kis jégkorszak (13. századtól kezdve)

3. következmények: (2 dia) – kiemeljük a jeges tenger olvadását

MEGVÁLTOZOTT KÖRNYEZET
- jeges tengeri konfliktus
- hatalmas mértékű migráció (magasabb hőmérséklet,
szuperviharok, emelkedő tengerszint)
- egészségügyi kockázat (extrém időjárási körülmények miatt
megnövekedik a betegségek és halálozások száma és az
egészségügy nehezen tud vele lépést tartani + éhínségek,
szegénység olyan területeken ahol nem található vagy nem
termeszthető élelem)
A globális felmelegedés önmagában nem jelent egzisztenciális fenyegetést, csak
egy megváltozott környezetet idéz elő. Viszont, az igenis okozhatja az civilizáció
pusztulását, hogy az emberiség hogyan reagál erre a megváltozott környezetre.
(atomháború, nagyhatalmi konfliktusok, stb.)
4. TOVÁBBI PROBLÉMÁK ÉS NEM HATÉKONY
MEGOLDÁSOK
ezzel a ppt template-tel: https://www.youtube.com/watch?
v=rd6IIUy_mUI

- elektromos autó?
a) A kibocsátás mértéke egy új autó legyártásakor egyenlő 2
méternyi út megépítésével (kínai esettanulmány, pl Európában
mások lehetnek a számok)
Szóval jó dolog áttérni elektromos autókra, de nem fog sok
mindent megoldani, ha ugyanazon a módon építjük az utakat

Az egész iparnak egy kis részét kijavítani nem elegendő

b) „Az elektromos autó nem fogja megmenteni a bolygót,

maximum az autóipart.”
Az autógyártáshoz emellett sok energiaigényes anyagra van szükség, például
acélra, amelyek ennek megfelelően magas üvegházhatású gázkibocsátással
járnak. Méretük és összetettségük eltérő, de egy átlagos autó előállításához
szükséges CO2-kibocsátási tartományt körülbelül 6 tonnára becsülhetjük.

Egy normál benzines autó kb 5600 kg CO2-t bocsát ki. Eközben az elektromos
járművek gyártása még magasabb károsanyag-kibocsátással jár

- „a klímaváltozást a gazdagoknak kell megoldaniuk!”

a) a középosztály nagyobb részben felelős
Világos kapcsolat van egy nemzet jóléte és szén-dioxid-kibocsátása között. Más
szóval, a gazdagabb emberek általában több kibocsátást okoznak. Tehát az
éghajlatváltozás megoldásának kulcsa egyszerűen az, hogy a világ leggazdagabbjai
 csökkentsék extravagáns életmódjukat, igaz? Bár ez segítene, a probléma nem szűnne
meg.
Ennek az az oka, hogy a globális kibocsátás 63%-a alacsony és közepes jövedelmű
országokból származik. Azok az országok, ahol a legtöbb ember nem él
extravagánsan, hanem a legrosszabb esetben próbál menekülni a szegénység elől, és
a legjobb esetben is kényelmes életmódot akar elérni. A sajnálatos valóság az,
hogy jelenleg a szegénység elől való menekülés és a középosztályhoz való
felzárkózás elkerülhetetlen kibocsátást eredményez.

Így, megkérni a fejlődő országokat, hogy csökkentsék a kibocsátásukat ahhoz

hasonló, mintha elnyomnánk őket. (nem engedjük őket fejlődni)
Nagyon nehéz érvelni amellett, hogy egy régiónak meg kell védenie őserdőit, és fa elégetése
helyett a drágább napelemekre kell költenie, amikor lakossága jelentős részének alapvető
szükségleteit nem tudja kielégíteni. Szóval, ez nem egy népszerű követelés főleg akkor ha
ezeket olyan országok támasztják, amelyek régen abból gazdagodtak meg, hogy kárt okoztak a
környezetnek. Tehát, emberek millióinak számára a kibocsátás történetesen jó dolog .
Mikor mi elfeledkezünk erről, könnyen javasolhatunk működésképtelen megoldásokat.

példa:
Vegyük például a betont. A szén-dioxid kibocsátás 8%-át a betongyártó ipar
teszi ki.
Oké, tehát ne használjuk betont. Ilyen egyszerű, nem? Nem, mivel jelenleg a beton
olcsó és egyszerű módja annak, hogy a fejlődő országok növekvő lakossága
megfizethető módon építkezzen. E téren nincs sok választásuk. És sok ilyen példa van.

b) Egyet nem értés

A szén, a gáz és az olaj energiaforrásból való kitiltását lassítják a heves
viták arról, hogy mi helyettesítse ezeket. (atom vs. megújuló energiaforrás)

NIMBY fogalma = „Not In My Backyard” (Nem az én kertemben)

Ezt az angol kifejezést akkor használják, mikor az emberek szeretnének

valamit tenni a probléma ellen, de elleneznek egy megoldást, mikor ennek
hatása túlságosan személyessé válik.
A legtöbben egyetértenek abban, hogy tenni kell valamit az éghajlatváltozás
ellen. Megértik, hogy szén-dioxid-kibocsátásunk csökkentése érdekében
napelemmezőket, hatalmas szélturbinákat, sőt atomreaktorokat kell építenünk.
Ámde, kevesen akarnak ezeknek az installációknak a közelében élni, vagy
akárcsak rájuk pillantani. Aggódnak amiatt, hogy ez hogyan érintené őket
személyesen, például az ingatlan értékének elvesztése kapcsán vagy némi
kellemetlenséget okozhat, és mindez számukra elsőbbséget élvez az emberiség
számára nyújtott homályos előnyökkel szemben.

- mezőgazdaság
- A legproblémásabb az élelem. Hamarosan 10 milliárd embert kell etetnünk, és nem
tudjuk, hogyan tegyük ezt üvegházhatású gázok kibocsátása nélkül. A modern
 élelmiszertermelés természetéből adódóan, amely műtrágyát vagy trágyát igényel,
lehetetlen zéró kibocsátású élelmiszert kapni.
(The world population is very likely going to grow to 10 billion by 2060, and is expected to exceed 11 billion by 2100.)

A rizstermesztés önmagában annyi metánt bocsát ki évente, hogy az gyakorlatilag

megegyezik a világ összes légi közlekedésének kibocsátásával.

*2 India-méretű területtel fog nőni a mezőgazdasági földek mérete, ha minden úgy megy
tovább, mint ahogy most.

Ami még rosszabb, hogy az az étel bocsátja ki a legtöbbet, amit a legjobban szeretünk: a hús.
Az élelmiszer-kibocsátás 57%-a állati eredetű élelmiszerekből származik.
A világ lakható földterületének felét a mezőgazdaságnak van szentelve (ez kb az egész
amerikai kontinens)
kontinens)

összegzés:
A rendelkezésre álló megoldások egyedülálló módon képesek mindenkit boldogtalanná tenni,
legyen gazdag vagy szegény.

Az élelmiszertermelés CO2-hatásának csökkentésére szolgáló főbb megoldások

gyakran népszerűtlenek, mint például a géntechnológia és a húshoz hozzáadott „CO2-
adó”.

Végül is nagyon egyszerű: a kevesebb hús fogyasztása önmagában nem

állítja meg a klímaváltozást, de a klímaváltozást nem tudjuk megállítani
anélkül, hogy kevesebb húst ennénk.

Összegzés:
Szükséges-e feladni azt a színvonalat, amelyen most élünk és a
szegények sose fogják ezt elérni?
Nem tudna a technológia megmenteni minket, hogy továbbra is
ehessünk húst és vezessünk nagy autókat mindennap?
 5. A MEGOLDÁS
Bárcsak lenne egy olyan technológia, ami képes „újrahasznosítani” a szén-
dioxidot! Hoppá, létezik is ilyen.
neve: Direct Air Capture (DAC)

„A Direct Air Capture egyik fő előnye az általa elfoglalt hely mennyisége, 150-szer kevesebb, mint az
újraerdősítés”: Például egy gigatonna CO2 eltávolításához Madrid, Spanyol fővárosának
egyharmadának megfelelő területre van szükség. Egy gigatonna természetes befogásához viszont 800
000 kilométert kellene újraerdősíteni, ami több mint másfélszerese Spanyolország felszínének.

Mi is ez a technológia?
A közvetlen levegőelnyelés egy olyan technológia, amely a CO2 légkörből történő kinyerésére szolgál.
A CO2 tartósan tárolható mély geológiai képződményekben, vagy felhasználható üzemanyagok,
vegyszerek, építőanyagok és egyéb CO2-tartalmú termékek előállítására.

Miért nem alkalmazzuk tehát minden iparágban, mindenhol?

Mert a jelenleg rendelkezésünkre álló technológiával ez évente mintegy tíz billió dollárba, vagyis az
Egyesült Államok GDP-jének felébe kerülne. Ennek a pénznek valahonnan származnia kell, és jelenleg
senki sem finanszírozná ezt.
Évente körülbelül 25 milliárd tonnával kell csökkentenünk a szén-dioxid-kibocsátást, hogy elkerüljük a
globális hőmérséklet 2°C-os emelkedését.

Ha nem változtatunk az energia- vagy élelmiszer-előállítási módszereinken, a kibocsátáscsökkentésnek

teljes mértékben a Carbon Air Capture technológiából kellene származnia.

A DAC költségtartománya ma 250 és 600 dollár között mozog a választott technológia, az alacsony
szén-dioxid-kibocsátású energiaforrás és a telepítés mértékétől függően.

A kiépítés ütemétől függően, amely a támogató politikák és a piacfejlesztés révén felgyorsulhat, a

DAC költségei körülbelül 150–200 dollár/tonnára eshetnek a következő 5-10 évben!!!

Mi lenne, ha ezt a pénzt a károsanyagkibocsátókon hajtanánk be?

Ha ezeket a költségeket a hatalmas szennyezőkre, például az acélgyárakra és a szénerőművekre
hárítanánk, termékeik költsége megduplázódna – a nagyon szűk haszonkulcsokkal működő iparágak
csődbe mennének.

Az acél körülbelül 1,85 tonna CO2-t bocsát ki 1 tonnánként. Ha egy tonna CO2 eltávolításának
költségét 250 dollárra vesszük, ami alacsony becslés, akkor további 460 dollárt kellene hozzáadnunk
az acél árához környezeti költségként, hogy kezeljük az általa kibocsátott CO2-t. Az acél ára változó, de
általában 500 dollár körüli áron adják el tonnánként. Ez azt jelenti, hogy az acél környezettudatos ára
92%-kal emelkedne.

következmény:

Ezek az iparágak nem folytathatják a jelenlegi működésüket, ha számolniuk kell szén-dioxid-

költségükkel. Valószínűleg sokan csődbe mennének speciális intézkedések nélkül, és megoszlanak a
vélemények arról, hogy ez elfogadhatatlan eredmény vagy szükséges csökkentés.

Mi lenne, ha ezt az állam fizetné meg?

Logikusnak tűnik, hogy a kormány fizesse meg, de valójában sok állami forrás van lekötve az
ellenkezőjére, például az olaj és a gáz támogatására.
(A támogatások globális szinten továbbra is nagyok, 4,7 billió dollár (a világ GDP 6,3 százaléka) maradtak 2015-
ben, és az előrejelzések szerint 2017-ben 5,2 billió dollár (a GDP 6,5 százaléka) lesz. 2015-ben a legnagyobb
támogatottak Kína (1,4 billió dollár) és az Egyesült Államok (649 milliárd dollár) voltak. , Oroszország (551
milliárd dollár), az Európai Unió (289 milliárd dollár) és India (209 milliárd dollár). A globális támogatások
körülbelül háromnegyede hazai tényezőknek köszönhető – az energiaárak reformja így továbbra is nagyrészt az
országok saját nemzeti érdeke –, miközben a szén és a kőolaj együttesen a globális támogatások 85 százalékát
teszik ki.)

Az üzemanyagárak mesterséges alacsonyan tartásával mesterségesen olcsón tartják a szállítást és a

mindennapi árukat is. Aminek jelentős társadalmi hatása van emberek milliárdjaira szerte a
világon.
Ez olyan politikai lobbit és további ösztönző tényezőket hoz létre, amelyek állandósítják ezt a ciklust, amely
megnehezíti a fosszilis tüzelőanyag-termelés leállítását.

Fosszilis tüzelőanyagok – alacsony árak – elégedettség – nincs változás

Miközben rendkívül drága megoldások egy olyan távolinak tűnő problémára, mint a szén-dioxid-leválasztás és -
tárolás (angol rövidítése: CCS; Carbon Capture and Storage) úgy tűnik várni kell, mivel technikailag senkisem
profitálna belőle.

Jelenleg ez a technológia gazdaságilag nem vonzó, ezért egyelőre megvalósíthatatlan. (pár ilyen szén-dioxid
leválasztó működik manapság - számuk elhanyagolható)

megoldásmenü: röviden bemutatjuk a prezentáció hátralévő felépítését

(összetett dia) – max 1 dia
országok + zászlóik, amelyekből ötletet mutatunk be (pl: Dánia)

társadalmi/ipari életre kiható megoldások: 4 dia, de lehet összesűrítve

- Copenhill (Dánia)
- Stefano Boeri vertikális erdői
- Zöld folyosók (Medellín, Kolumbia)
- Zöldségtermesztés a sivatagban (Sahara Forest Project)
https://player.hu/zold-jovo/sahara-forest-project
- algából készült bioüzemanyag
- ár-apály erőmű
- az utolsó 2 még fejlesztésben van, de nincs nagyon támogatva

„A legzöldebb épület a már megépített épület.”

Carl Elefante

6. lezárás:
Az átlagemberek felkérése az éghajlatváltozás gyors megoldására egyáltalán
nem hatékony, ha a probléma nagyságrendjét nézzük. A személyes hozzájárulás
az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséhez szép, de eltörpül a
globális kibocsátás rendszerszintű valósága mellett. Ha az adott egyén a
károsanyag-kibocsátásának 100%-át megszüntetné élete hátralévő részében,
egy másodpercnyi kibocsátást takarítana meg a globális energiaszektorból. Még
a legmotiváltabb ember sem tud még egy apró változást sem csinálni.

(A globális energiaszektor a globális üvegházhatású kibocsátás 73,2%-át bocsátja ki, ami évi
36 milliárd tonna CO2-t jelent. Ez napi 98,63 millió tonna, óránként 4,11 millió tonna vagy
másodpercenként 1141 tonna. Ha egy átlagos amerikai polgár egész életét saját
szénlábnyomának törlésének szentelné, nagyjából 1,12 másodpercnyi energiaszektor
kibocsátását kompenzálná.)

Azonnali szemléletváltás és azonnali megoldások kellenek. Nemcsak

azért, hogy megállítsuk az összes lehetséges üvegházhatású gáz
kibocsátását, hanem a levegő CO2 mennyiségének csökkentését is.
Túl késő már javítgatni, aktívan ki kell javítanunk múltbeli hibáinkat.
Minden elpazarolt évünkkel elkerülhetetlenek lesznek a
szélsőségesebb változások.
Nem szabad olyan dolgokra időt pazarolni, mint a műanyag
szívószálak betiltása, hanem nagyobb területeken kell változásoknak
bekövetkeznie, mint például az élelmiszer-, közlekedés-, energia- és
építőipar. Miközben ezen iparágak leakarnak térni erről az útról mind
amiatt, hogy elkerüljék a veszteségeket, mind azon egyszerű indoknál
fogva, hogy megvédjék azt, ami az övék, olyan politikusokra van
szükség, akik megváltoztatják a törvényeket, ösztönzik a meglévő
technológiák telepítését, mint a CCS és masszívan befektetnek
innovációkba olyan területeken, ahol még nincsenek nagy
megoldásaink. Nincs ok arra, hogy az iparágak profitját ne lehessen
összehangolni a már korábban kifejtett megoldásokkal amennyire
lehetséges. És ha még mindig nem működnek együtt, szigorú
büntetéseket és szabályzatot kell rájuk kényszeríteni vagy csődbe
vinni őket.
Még mindig irreális, hogy egy ilyen nagyfokú változtatás elég gyorsan
rá legyen kényszerítve a világgazdaságra, mert sok alacsony szén-
dioxid-kibocsátású technológia még mindig sok időt és kutatást
igényel – ami azt jelenti, hogy drágák. De több vállalat fog
hatékonyabb szén-dioxid-leválasztó rendszereket, ízletes
húsalternatívákat, jobb akkumulátorokat, cementalternatívákat és így
tovább gyártani, ha egyértelmű és növekvő kereslet mutatkozik.
Nem fognak mindenkinek tetszeni a változások és ez így van rendjén.
Előnyben kell részesíteni az éghajlatot a kényelemmel és a vagyonnal
szemben. Csak így érhetünk el valamifajta változást.