 KÖVETÉS

Képregény 

2022 új magyar képregényköteteiről - áttekintés

Bayer Antal • 2022. december 27. 0

Lassan indult be, sokáig úgy tűnt, hogy legjobb esetben is átlagos év lesz 2022 az új
magyar képregények tekintetében – aztán egy váratlan hajrával az egyik
legizgalmasabb lett belőle.

A covid-járvány miatt két éven át rengeteg rendezvény elmaradt, és egyszerűen

kiszámíthatatlan volt, hogy mikor, melyiket, milyen feltételekkel lehet egyáltalán
megtartani. Mivel a magyar képregények túlnyomó többsége még mindig a közvetlen
eladásokra támaszkodik, képtelenség volt tervezni a megjelenéseket. Szerencsére
márciusra nagyjából, nyárra pedig teljesen rendeződtek a dolgok. Ez pontosan látszik is
a kiadványok számában: az első három hónapban 7, a második negyedévben 10, az
uborkaszezonnak számító nyári-koraőszi időszakban megint csak 7, októbertől
decemberig viszont 20 új egyéni kiadvány és csupa magyar újdonságot tartalmazó
antológia jelent meg.

Bár összességében 2022 nem hozott új rekordot (az új magyar kiadványok számának
tekintetében az eddigi negyedik legerősebb évjárat), ehhez a negyedik negyedévhez
hasonlót nemigen tudunk felidézni. Arra sem emlékszem, hogy valaha is jelent volna
meg hét keménytáblás magyar képregény egyetlen év alatt – most ez is megtörtént.

Az alábbi körkép nem teljes – még nekem sem volt annyi időm és kapacitásom, hogy
mindent beszerezzek és elolvassak – ebből kifolyólag az ajánlóban van némi
szubjektivitás. Külön köszönet azoknak a kiadóknak, amelyek megtiszteltek recenziós
példánnyal, vagy voltak kedvesek jelentős kedvezménnyel, esetleg csereakcióval
segíteni a vásárlást.

Időrendben kezdve és haladva elsőként egy Sepsiszentgyörgyön kiadott kis kötet került
a kezembe. Címe Nyakleves!, alcíme szerint erdélyi vállalkozóknak nyújt
marketingtanácsokat tíz példamesében. Írójának, a látványtervezői és brandépítői
tapasztalattal rendelkező Rancz Zsoltnak ez már a harmadik kötete a szellemes
ismeretterjesztés témájában. A képregények világába ezzel lép be először, csakúgy,
mint cégének illusztrátor munkatársa, Kalabér Tímea rajzoló.

A 150 oldalas, kisméretű, fekete-fehér kiadvány „elsőképregényesektől” mindenképpen

erős belépő és kellemes meglepetés. Közvetlen a hangvétele, korszerűek a példaként
használt helyzetek, kifejezetten szórakoztató (és még hasznos is lehet). Magyarországi
beszerzése nem könnyű (nekem a Képregénymarket.hu-n keresztül sikerült), és 3.500
forintos borítóára kissé magas, de mivel ez elsősorban önfejlesztő kiadvány, csak
 KÖVETÉS
másodsorban képregény, saját piaci szegmensében nem számít drágának.

A tavaszi börzén vásároltam meg Ghyczy Csongor idei első képregényfüzetét, az Eva:
Két halált. A szerző a 2017-es Online/Offline óta rendszeresen jelentkezik új munkákkal,
ez a mostani a második, amelyet a tragikus sorsú képzőművész, Eva Hesse életének
szentel. Az alkotó a tőle megszokott stíluselemekkel, egyszerű rajzzal, egyetlen,
tudatosan kiválasztott kísérőszínnel, montázsszerű kompozíciókkal vezet végig a
történeten és a művészi döntéseken.

Itt rögtön el is térek az időrendtől, hogy szót ejtsek Ghyczynek az idei második, a
decemberi Hungarocomixra elkészült képregényéről. A Salem Budapest több
szempontból is érdekes és figyelemre érdemes mű. A történet egy elképzelt
közeljövőben játszódik, ahol feléledt a boszorkányüldözés. Méghozzá olyan mértékben,
hogy Európa kettészakadt, a Tiszta Államok Konföderációjára és a Boszorkányunióra –
és ez a szakadás Budapestet is pont a közepén érinti (a Margit-sziget DMZ, avagy
demilitarizált övezet). A feltételezés részleteinek realitásánál nem érdemes leragadni, a
megidézett témák azonban nagyon is komolyak, és összefüggenek a szerző minden
munkájában tetten érhető feminista gondolkodásával. Ugyanakkor nem egy
tézisképregény, van igazi, drámai története, vannak húsvér szereplői. A megszokottól
eltérően a rajzoló ezúttal több szint használ a konfliktus érzékeltetésére.
 KÖVETÉS
Kiadómnak, a Nero Blanco Comixnak két képregénye jelent meg márciusban,
 KÖVETÉS
tudatosan a választások előtti napokra időzítve. Két általam igen nagyra becsült
karikaturista és képregényrajzoló, Marabu és Grafitember volt kedves hozzájárulni,
hogy az utóbbi években, hónapokban elkészült munkáikból összeállítsak egy-egy
füzetet.

A Vészfék Nyúzban Marabu a tőle megszokott szellemességgel egyedi képsorokban

tapint rá a jelenlegi kormány működésének számunkra kétségbeejtően bosszantó
visszásságaira, míg az eredetileg a Népszava hétvégi mellékletében közölt Jelentkezik a
Cinege utca! című sorozatában Merényi Dániel elképzeli, hogyan működteti titkos
hadiszállásán Orbán Viktor a Fidesz gépezetét. A Napirajz közkedvelt (más körökben
pedig feltehetően közgyűlöletnek örvendő) alkotója ezúttal sem fogja vissza magát.
 KÖVETÉS

Áprilisban elég nagy meglepetésként ért minket a bejelentés, hogy Pozsgay Gyula
második világháborús képregénye, az Öreg Tigris megjelenik a francia Paquet kiadónál.
Végül a magyar kiadás pár héttel mégis beelőzte, a Képes Krónikák kiadónak
köszönhetően. Nyáron láttam az Old Tigert egy nagyobb francia könyvesboltban,
hasonló témájú képregények között – úgy tűnik, elég komoly réspiac ez
Franciaországban, és ahogy belelapoztam a többiekbe, ez a magyar mű tökéletesen
beleillik a sorba.
 KÖVETÉS

A kiadónak köszönhetően jutottam példányhoz, ezért szemlesütve vallom be, hogy én

bizony nem tartozom ehhez a réspiachoz. Minden tiszteletem az alkotóé, és megértem
személyes motivációját a képregény elkészítésében (egyik szereplője a nagyapja volt),
de nekem más elvárásaim vannak egy képregénytől. Biztos vagyok benne, hogy a
látványvilág hiteles, gyakorló pilótaként Pozsgay tapasztalatból tudhatja, hogy néz ki
 KÖVETÉS
egy repülőgép a legkülönbözőbb szögekből és oldalakról, de nekem, laikus és a téma
iránt nem érdeklődő olvasónak egyszerűen sok a légi jelenet. Mindenképpen
pozitívum, hogy a közelmúlttal foglalkozó történelmi képregényeink igen csekély száma
eggyel szaporodott.

Egyáltalán nem okozott meglepetést pár héttel később egy másik francia kapcsolódású
magyar képregény megjelenése, Futaki Attila A kivarrt című művéről ugyanis tudni
lehetetett, hogy a vidéki napilapok vasárnapi mellékletében történt előközlés után
„előbb-utóbb” összegyűjtve is ki fog jönni. Fontos megjegyezni, hogy a magyar nyelvű
az eredeti kiadás, még ha az író, Matz franciául dolgozott is, hiszen az Előretolt
Helyőrség íróakadémia volt a megrendelője – ezért hát mindenképpen magyar
képregénynek számít, még akkor is, ha kötetben végül franciául jött ki hamarabb (Le
tatoueur, Bamboo, 2021).

A magyar származású taxisofőr és az ügyfelei révén szintén Párizsba érkező magyar

sztártetováló találkozása egy izgalmasan vontatott sztorit eredményez, kellőképpen
nyomasztó hangulatban. Matz védjegyének számít a kevés szöveggel hatékonyan
operáló történetvezetés – erről bennfentes információim szerint a magyar olvasók
jövőre újabb bizonyítékot kaphatnak.

Bár szerintem vannak még ennél is jobb, Futaki által rajzolt amerikai és francia
képregények, amelyeket szívesen látnánk magyar kiadásban, mindenképpen remek
érzés látni, hogy mennyivel magasabb színvonalú művet kapunk tőle, ha egy olyan
társszerzővel dolgozik, akit nem egy politikai szervezet nevezett ki forgatókönyvírónak.

A kivarrt az idén június végére csúszott képregényfesztiválon debütált, a hivatalos

bemutatóra pedig nem sokkal később ez első Budapesti ComicConon és az Ünnepi
Könyvhéten került sor, mindkét szerző jelenlétében.
 KÖVETÉS

Szintén a képregényfesztiválon volt először kapható a Q KépregényÚjság 4. száma.

Oravecz Gergely és Hudra Móni bátran és következetesen folytatja egy magyar
underground képregényirányzat kialakítását. A tavalyi szám nekem (fizikai valójában)
kimaradt, így meglepetésként ért, hogy az első kettőhöz képest kicsit összement a
mérete, cserében néhány oldal erejéig kiszínesedett. Azok közé tartozom, akik a
telefonkönyvet is megvennék, ha Oravecz Gergő illusztrálná, az ő munkáin kívül ezúttal
Bónyai Barbaráéi tetszettek a legjobban.
 KÖVETÉS

Koska Zoltán is azok közé tartozik, akiktől mindenre vevő vagyok, úgyhogy
beszereztem a Castitast is. Úgy gondolom azonban, hogy ezúttal a kísérletező
kíváncsiság túl erős volt, már ami a kivitelezést illeti. Érdekes ez a risograph technika,
 KÖVETÉS
és értem, hogy gazdaságosabb megoldás, mint bevállalni egy „igazi” négyszínnyomást,
de például az én enyhén színtévesztő szememnek komoly kihívás követni a
narancssárga rajzokat és szövegeket.
 KÖVETÉS

Egy kis ugrással az időrendben eljutottunk a szegedi képregényfesztiválra, amelyen két

kiadvánnyal gazdagodtam. Először is a 5Panels legújabb, Rémképmesék című
antológiájával (röstellem, de az előzőt, a boszorkányos témájú Covent kihagytam). Úgy
látom, a már tizenkettedik évét taposó alkotócsoport a macskás és kutyás
 KÖVETÉS
antológiákkal szintet lépett, és bár még mindig a törzsgárdatagok (Koska Zoltán,
Molnár Gábor, Pádár Ádám, Kiss Judit és Halter András) szolgáltatják minden kötet
gerincét, egyre szélesebb körből kerülnek ki a vendégművészek, ezúttal például
Benczédi Anna Júlia, Sirály Dóri és Vincze Nóri. A csoport új vezetője, Szebeni Péter
irányítása alatt pedig mintha egyre inkább egy „igazi” képregénykiadóként működne a
5Panels márka.
 KÖVETÉS
Akik olvasták régebbi képregénykritikáimat, tudják, hogy a horror zsáner távol áll
 KÖVETÉS
tőlem, csak akkor tudok rákattanni, ha valami olyan plusszal szolgáltat, mint a
Hellblazer, a Dampyr vagy a Dylan Dog jobb epizódjai. Szerencsére a Rémképmesék
többnyire játékosabbak, mint amit Nagy Marci (egyébként a maga nemében igen jó)
Vészmanó-szerű borítója sugall. Azt hiszem, legjobban az Időkalandorokon
szórakoztam, és Molnár Gábor stílusváltása lepett meg leginkább.

És akkor már el is érkeztünk az évvégi dömpinghez. Szintén Szegeden jutottam hozzá a

helyi illetőségű Márok Attila nagyszabású művéhez, a Toldihoz. 84 oldalas, A4-es,
keménytáblás képregény, amely tudomásom szerint eddig nem került országos
forgalmazásba (néhány webshopba már igen), úgyhogy egyelőre csak drukkolni tudok,
hogy találja meg a vevőközönségét, térüljön meg a minden bizonnyal nem csekély
befektetés, és lehessen folytatni a sorozatot.
 KÖVETÉS
Mindenképpen megérdemelné a Toldi, hogy szélesebb körben megismerjék.
 KÖVETÉS
Rajzolóként Márok igen szép munkát végzett, tudatosan választott stílust, és ezt
profihoz illő következetességgel végig is vitte a köteten. Okos döntésnek tartom a
viszonylag gazdaságos rajzolást, és tetszik a visszafogott színezés, bár könnyen lehet
olyan érzése a felületesebb olvasónak, hogy fekete-fehér-szürke kiadványt tart a
kezében.

Gondjaim nem is a formával, hanem a tartalommal kapcsolatosak. Toldi persze

kiválóan alkalmas lenne echte magyar képregényhősnek, szinte érthetetlen, hogy miért
nem jutott eszébe korábban senkinek. Az is világos, hogy Arany János művét szöveghű
módon képregényre adaptálni a 21. században teljesen értelmetlen lenne. Azzal a
koncepcióval tehát nem lenne baj, ha a szerző pár oldalban felidézné a történelmi-
irodalmi Toldit, és aztán szabadon engedné a fantáziáját. De mintha ebben az esetben
ez nem lett volna azonnal eldöntve, elég sokáig tűnik úgy, hogy az eredeti mű alig
modernizált újramesélése lenne a cél. Ehhez képest váratlan a váltás a misztikum és a
fantasy felé, Toldinak a felesége elveszítése miatt érzett fájdalma nincs meggyőzően
előkészítve, a befejezés pedig kifejezetten meghökkentő, abban az értelemben, hogy
kicsit sem következik az addigi történésekből. Egy szó, mint száz: dramaturgiailag
komoly hiányosságok vannak a Toldiban, és mivel a beígért folytatásban már nem
támaszkodhat a szerző egy klasszikus forrásműre, vannak kétségeink afelől, hogy meg
tudja-e majd ugrani a képzeletbeli lécet. Lehet, hogy rácáfol minden aggodalmunkra,
de talán érdemes lenne már most bevonni egy írótársat.

Egészen másféle adaptációt készített saját regénye alapján Kondor Vilmos. Miután
kötött és rövid terjedelemre kapott felkérést, azt a megoldást választotta, hogy a
Budapest novemberben cselekményének lényegét megtartva a legfontosabb
karakterekre koncentrál, és közben még az előzményeket is felidézi. Úgy érzem, hogy
ez remekül sikerült, kerek egész lett a történet, az pedig kifejezetten imponál, hogy egy
olyan író, akit a részletgazdag történetmeséléséről ismerünk, képes volt szöveg nélküli
oldalakat beiktatni. Rajzolótársával, a képregények terén szintén kevés gyakorlattal
rendelkező Kalászi Benjáminnal olyan narrációs megoldásokat alkalmaztak, amelyek
rutinos képregényeseknél sem evidensek. Ezzel együtt természetesen érződik a
képregényen a tapasztalatlanság, és biztos, hogy egy reménybeli következő munkájuk
még jobb lenne.
 KÖVETÉS
A Budapest novemberben az én kiadómnál jelent meg végül, de eredetileg egy egészen
 KÖVETÉS
más projekt része lett volna (még öt-hat évvel ezelőtt), az én szerepem csupán annyi
volt, hogy nem hagytam fiókban heverni a művet. Ez azzal is járt, hogy csak minimális
szerkesztői hozzájárulásra volt lehetőségem, ami néhány apró elírás kijavításán kívül a
szürkeárnyalatok telítettsége fölötti aggodalmaskodásban (és a sikeres
kiegyensúlyozás okozta megnyugvásban) merült ki. Ez megint csak a tanulópénz része.

Kiadóként még annyit jegyzek meg, hogy a 250-es példányszámot lehetőségeimhez és

tapasztalataimhoz igazítottam. Az író remélte, hogy pesszimista vagyok, ám az első
visszajelzések alapján úgy tűnik, hogy még egy ilyen jól menő franchise esetén sem
biztos, hogy a rajongók tömegesen rohannak megvásárolni a képregényváltozatot.
Szerencsére a képregénykedvelőkre viszont lehetett számítani.

Ez a képregény a Hungarocomixra jelent meg, és ugyanezen a rendezvényen

szereztem meg a három utolsó kiadványt, amiről még írni fogok. Sajnos nincs közöttük
Brazil új képregénye, ugyanis későn eszméltem, és a Képes Krónikák standján elfogyott
a kevéske kihozott példány. Azzal nyugtatgattak, hogy a hivatalos bemutató úgyis majd
csak jövő márciusban lesz, elvégre a történet a 48/49-es forradalomhoz és
szabadságharchoz kapcsolódik. Úgyhogy erről (leghamarabb) akkor fogok írni, amikor
hozzájutok – van rá remény, hogy még március előtt.

Megkaptam viszont tőlük (hálás köszönet érte) a másik újdonságukat, a tatárjárás

idején játszódó 1241: Farkasnak foga között című albumot. Hogy ambivalens érzéseim
vannak a képregénnyel kapcsolatban, enyhe kifejezés. Ennek egyik, de nem egyetlen
oka a rajzok elborzasztó kegyetlensége. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy a
harci jelenetek ábrázolása aligha esik túlzásokba, még ennél is szörnyűbb és
mocskosabb dolgok történhettek annak idején. Nehéz attól is elvonatkoztatni, hogy a
szomszédban ma is háború folyik, még ha a közelharc helyett más eszközöket dobnak
is be Putyin kán csapatai.
 KÖVETÉS
Mivel még nem felejtettem el, amit valamikor régen a 17. századi francia tragédiák
 KÖVETÉS
kapcsán tanultam Horatius Ars poeticájából a drámai hatásról, ki merem jelenteni,
hogy ez az eset, amikor a kevesebb több lett volna – de legalábbis bőven elegendő.
Persze lehet, hogy egy Trónok Harcán edződött mai átlagolvasónak meg sem kottyan
ennyi vér és szutyok.

Igaz, a kötet keletkezésének (felszínes, másodkézbeli) ismeretében valóságos bravúr,

hogy ez így egyáltalán létrejött. Ha jól tudom, Pásztor Tibor még vagy húsz évvel
ezelőtt, Zórád Ernő útmutatása mellett készített egy rakás rajzot a tatárjárás
időszakából, és amikor Levi és Sinonimo, a Képes Krónikák társtulajdonosai
megismerték ezeket, úgy érezték, hogy ezeket nem szabad veszni hagyni. Mivel pedig
időközben bekapcsolódtak a tatárjárásról szóló film munkálataiba, adta magát az ötlet,
hogy készüljön egy előzményképregény, Pásztor rajzainak a felhasználásával. Ezen a
ponton közbeszólt a képregényrajzolók által jól ismert rögvalóság: rendes, 8 órás
munka mellett nem lehet határidőre képregényt rajzolni, főleg nem az elvárt
minőségben. Szerencsére kisegítette őket az ugyancsak tehetséges Várai Artúr, és az
eredmény őket igazolta: én bizony meg nem mondom, melyik képet ki rajzolta, ki
egészítette ki, ki szerkesztette össze. Persze egy rajzoló kolléga, aki ismeri mindkettőjük
stílusát, feltehetően meg tudná adni a választ.

Ja, és természetesen kellett egy történetet is keríteni a rajzok köré. Ez sem lehetett
akármilyen feladat, de Mészáros János (Sinonimo) megoldotta, amiért kalapom
emelem előtte. A történelemről alkotott véleményem talán elfogulttá tesz, amikor
felfedezni vélek utalásokat a későbbi (korunkbeli) eseményekre, de hát egyikünk sem
volt ott sem IV. Béla, sem Batu kán udvarában, ki állíthatná teljes biztonsággal, hogy mi
hangzott el ezekben a körökben, és mi nem?

Mindenesetre ha a film is hasonló képvilággal dolgozik majd, nem fogok rohanni, hogy
az első sorból láthassam a moziban…

Mintha csak tegnap lett volna – de valójában nyolc éve történt, hogy Pólik József
képregényötlete, a Tréfamesterek bekerült az MKSZ és a Libri kiadó közös, ArtComix
nevű pályázatának a döntőjébe. Már ekkor olvashattuk a történet lényegét, és
láthattuk a Zách Attila által rajzolt mintaoldalt, és valamennyien szomorkodtunk, hogy
az öt jelölt közül csak egy valósulhatott meg. Illetve… végül az sem, de ez egy másik
történet, ami nem tartozik ide.

A mi szempontunkból most az számít, hogy Pólik nem adta fel, és saját költségére
elkészítette a képregényt, amelyet szerzői kiadásban meg is jelentetett. Végre
megkaptuk azt a történetet, amelyben Rákosi Mátyás a főgonosz – de másképp, mint a
történelemben.
 KÖVETÉS
A Tréfamesterek története sima egydimenziós kommunistaellenes kiáltványnak indul,
 KÖVETÉS
de hamar megkapjuk az elsőt a számos csavar közül. Persze ha utólag belegondolunk,
előre sejthettük volna, hogy Zách Attila nem kifejezetten realista rajza nem passzolhat
egy egyszerű propagandaképregényhez. Gondolom, még kevesen olvasták a
képregényt, nem akarom lelőni a poénokat. Csak annyit mondok a történetről, hogy a
kommunistákat ugyan nem fogja senki sem jobban, sem kevésbé utálni, de a sztori
egyáltalán nem erről szól, hanem valami kozmikusabbról és egyben szórakoztatóbbról.

Végezetül következzen az a képregény, amely miatt egyáltalán leporoltam

képregénykritikusi klaviatúrámat – Szűcs Gyula kifejezett kérésére. És mert a kérés
mellé dukált vadonatúj Café Postnuclear II-példány, nem tehettem mást, mint hogy írok
róla pár sort, még ha kritikának nem is merném nevezni a gondolataimat.
 KÖVETÉS
Valójában azt tudom mondani a CP II-ről, hogy ugyanolyan, mint a CP I, csak még
 KÖVETÉS
olyanabb. Ami miatt azt szerették, ezt is fogják, hozza a 80-as évek iránti (perverz?)
nosztalgiát, hozza a folyamatos beszólásokat, hozza a monumentális gépezeteket,
hozzá az egészen kiváló színezést. Ami miatt pedig frusztrációt okoz, az sem változott:
történések vannak benne történet helyett, figurák karakterek helyett, a
szórakoztatásra törekvés minden más helyett. Meglepetést legfeljebb annyiban okoz,
hogy úgy tűnik, Budai Dénes végigolvasta az Incalt, és Moebius mellett Druillet munkái
is a kezébe kerültek. Rosszabb mintákat is választhatott volna.

Jó sok képregényről tudtam írni, köszönöm valamennyi alkotónak és kiadónak, hogy

ennyi finom olvasnivalóval láttak el minket az év végére. Nem akarok előzetesen állást
foglalni: lehet, hogy ezek között van a jövő évi Alfabéta-díj nyertese és valamennyi jelölt
is, de az is lehet, hogy megismerünk még olyan remek cuccokat, amik elkerülték a
figyelmemet. És persze repesve várom Brazil képregényét…
 KÖVETÉS

Mindenesetre soha rosszabb évet, és remélem, 2023 is tartogat nekünk jó néhány

meglepetést. Állítólag már lényegében készen áll a Hősök Tere antológia, nem titok
már az sem, hogy négy magyar rocktörténeti képregénynek is mostanság volt a leadási
 KÖVETÉS
határideje, a Petőfi-emlékév keretén belül minden bizonnyal meg kell jelennie Az
apostolnak is. Lehet készíteni a helyet a polcokon.

Bayer Antal

   

Ajánlott bejegyzések:

Képregénypiac 2023

Újdonságok: 2023. decemberben megjelent képregények

Pókember és Snoopy ne csak zoknikról és bögrékről legyen ismerős a

gyerekeknek

Kényszerszünet után visszatért a Walking Dead - interjú a magyar kiadó

képviselőjével

Újdonságok: 2023. októberben megjelent képregények

Szólj hozzá!
A hozzászóláshoz be kell lépned!

email cím

jelszó
 KÖVETÉS
Belépés

VAGY

Belépés Facebookkal

Nincsenek hozzászólások

SÜTI BEÁLLÍTÁSOK MÓDOSÍTÁSA

mobil | teljes