A trianoni béke

3. tétel: Trianon

 a Legfelsőbb Tanács december 1-jén úgy rendelkezett, hogy a magyar kormány képviselői is
részt vehetnek a békekonferencián. Huszár december 3-án igenlő választ adott a meghívásra.

 1919. február 1-jén került sor a magyar területekre vonatkozó román követelések
előterjesztésére  Bánát, Erdély, minden vmegye a Kárpátoktól a Tiszáig, február 5-én
hallgatta meg a tanács a csehszlovák kormányfőt  a Duna Vác városáig, a salgótarjáni
szénmedence, a tokaji borvidék, Miskolc, a Kárpátalja, február 8-án tárgyalták a jugoszláv
igényeket  a Dunától és Drávától délre eső területek, Baranya, Pécs és a mecseki szénbánya.

 a magyar delegáció (vezetői: Apponyi Albert, Bethlen István, Teleki Pál) megérkezése (1920.
január 7.) után január 15-én kapta meg a 14 részből álló békeszerződés-tervezetet 
Romániának egész Erdély + a Tiszántúl keleti szegélye és a Bánság keleti fele. Az új délszláv
államnak Horvátország és Szlavónia, a Bánság nyugati fel, Bácska nagyobb része és a
Muravidék. Csehszlovákiának Kárpátalja és egész Felső-Magyarország. Az amcsi és brit
javaslat szerint a Csallóköz, Losonc és Fülek környéke, egy keskeny kelet-magyarországi, ill.
partiumi sáv, Bácska egy része és a Drávaszög Mohoz tartozott volna. Az amcsik ezen kívül a
Tisza, a Maros és az Aranka határolta háromszöget sem tervezték elcsatolni. DE! a konferencia
1919. februári és márciusi szakértői tanácskozásain ezt az álláspontjukat feladták. A
békekonferencia legfelsőbb szerve 1919. május-júniusban érdemi változtatás nélkül jóváhagyta
az elcsatolásokat, kiv. az osztrák-magyar határ tekintetében. Erről csak 1919. július 10-11én
döntöttek.

 a magyarok 1919 őszén és telén számos ellenérvet sorakoztattak fel ezekkel a

határjavaslatokkal szemben.  a honfoglalás óta folyamatos birtoklás, a gazdasági élet szoros
közössége, a tíz évszázados történelmi folyamatosság, tagadták a nemzetiségek elszakadási
szándékát, a népszavazási kérelem minden elcsatolásra szánt területre szólt. + kiürítési és
semlegesítési javaslat.

 Erdéllyel külön jegyzék foglalkozott  javasolták, hogy alakuljon olyan független, vagy Mo.-
val társult állammá, amelyen belül a magyar, a román és a német lakosság egy-egy autonóm
területet kapna, egy pedig vegyes etnikumú lenne. Apponyi január 16-án lehetőséget kapott
arra, hogy szóban összegezze a magyar álláspontot.  a Legfelsőbb Tanács február 25-ei és
március 3-ai ülésén Nitti olasz és Lloyd George brit miniszterelnök azt javasolták, hogy a
magyar határok kérdését a rendelkezésre álló anyag alapján gondolják újra. A
Külügyminiszterek és Nagykövetek Tanácsa 1920. március 8-ai londoni ülésszakán
visszatértek a magyar határok ügyére (az AEÁ ezen a tárgyaláson már nem vett részt). 
végül elutasították a magyar határok újratárgyalásának a bsz aláírása előtt, viszont lehetővé
tette, hogy a határmegállapító bizottságok javaslatot tehessenek kisebb módosításokra, ha
egyes határszakaszokat a helyszíni vizsgálatok során valóban igazságtalannak találnak.
Eldöntötték azt is, hogy a módosítás lehetőségét nem a bsz szövegébe iktatják, hanem külön
kísérőlevélben hozzák a magyarok tudomására.

 a bsz aláírásának és Fro. közép- és kelet-európai behatolásának támogatása fejében a m.

delegáció a március 22-én átadott jegyzékben a következő poli-teri feltételeket szabta: a határ
menti színmagyar v. döntő többségében magyar területeket ne szakítsák el, a Délvidéken és az
Ausztriának ítélt nyugat-magyarországi sávban lakó németek maguk dönthessenek
hovatartozásukról, az erdélyi magyar, székely és szász lakosság kapjon teljes körű autonómiát

1
 A trianoni béke

Románián belül. A gazdasági feltételek között a román hs által elszállított magyar javak
visszaadása, a háború előtti és alatti monarchiai adósságok arányos elosztása és a máramarosi
sóbányák magyar kiaknázásának lehetővé tétele szerepelt. Később bővültek a magyar
követelések  Kelet-Szlovákia (Szepes, Sáros ás Zemplén vármegye) és Kárpátalja. Ezek
fejében francia kézre került volna a MÁV, a Hitelbank és egy Csepelen megépítendő
kereskedelmi kikötő. A m. jegyzékekre a franciák ált. kitérő vagy semmitmondó válaszokat
adtak.

 a bsz. május 6-án megkapott végleges szövege nem különbözött a januári változattól. Május
21-ig kaptak határidőt arra, hogy nyilatkozzanak, elfogadják-e a bsz.-t

 a tárgyalásokkal egy időben Gömbös, Kozma Miklós és Prónay német és osztrák

szélsőjobboldali körökkel együtt a háború újrakezdéséről dolgoztak ki ábrándos terveket. A
kapcsolatfelvétel nem maradt titokban és 1920 júniusában erélyes hangú angol, franci és olasz
jegyzék követelte a m kormánytól, hogy haladéktalanul vessen véget a konspirációnak.

 a bsz. végleges szövegének átvétele után a magyar delegáció hazautazott Bp.-re és május 19-én
lemondott. Két nappal később Praznovszky Iván bejelentette, hogy a magyar kormány kész a
bsz parafálására.

 1920. június 4-én. Aláírók: Benárd Ágoston népjóléti miniszter és Drasche-Lázár Alfréd követ.
Tartalmazta a Nemzetek Szövetségének Egységokmányát (első rész), az Európára vonatkozó
politikai rendelkezéseket, a kisebbségek védelmét. A bsz. második része feltüntette Mo. új
határait. Ezek Csehszlovákia és Románia estében megegyeztek az 1919. június 13-i jegyzékben
foglaltakkal. Ny-Mo.-t Ausztriának ítélte, az SZHSZ királyság fennhatósága alatt lévő Pécs,
Mohács, Siklós Moé maradt. Az ország korábbi 283 km 2 területe 92,9 km2-re, lakossága 18,2
millióról 7,6-re csökkent.

 Románia 103 ezer km2-t és 5 millió lakost, Csehszlovákia 61 ezer km 2-t és 3,5 millió főt, az
SZHSZ királyság Ho. és Szlavónia mellett 20 ezer km 2-t és 1,5 millió főt, Ausztria 4 ezer km 2-t
és 300 lakost kapott. Lengyelország a Tátrától északra fekvő kisebb szepességi területeket
(589km2) kapott 24 ezer lakossal. Olaszországé lett Fiume és környéke (21km 2, 51 ezer fő). Az
elcsatolt területeken 3,2 millió (30,2%) ember volt magyar  1,6 m. Romániában, 1 m.
Szlovákiában és Kárpátalján, félmillió Jugoszláviában, 60-70 ezer Burgenlandban, 6-7 ezer
Fiumében, 250 Lengyelországban.

 a szerződés harmadik része Mo szomszédaival és más európai országokkal szembeni

kötelezettségeit rögzítette  Mo. a Nemzetek Szövetségének hozzájárulása nélkül nem
mondhatott le függetlenségéről, nem egyesülhetett újra Ausztriával. Uezen rész tartalmazza
azokat a kisebbségvédelmi előírásokat, amelyeket a győztesek normaként kívántak alkalmazni
az egész térségben.

 katonai rendelkezések (V: rész): az általános hadkötelezettség megszüntetése, létszáma nem

haladta meg a 35 000 főt, beleértve a tiszteket és a pótkeret csapatait is. Kizárólag a rendnek
Mo. területén való fenntartására és határrendőr-szolgálatra szabad alkalmazni. A
hadianyaggyártást csak az állami igazgatás alatt álló egyetlen gyárban engedélyezte. Páncélos
járműveket, tankokat, hadihajókat és harci repülőgépeket Mo. se nem gyárthatott se nem
vásárolhatott. A rendelkezések ellenőrzését az erre a célra kinevezett Szövetségi Bizottságok

2
 A trianoni béke

hatáskörébe utalta. A dunai flottillát át kellett adni a szövetségeseknek. A VI rész a

hadifoglyokkal, a VII. a háborús bűntettekkel foglalkozott.

 A bsz. VIII. és IX. része általánosságban kimondta Mo. jóvátételi kötelezettségeit, részletes
kidolgozását azonban a Jóvátételi Bizottságra bízta.  1921 májusától kezdődően Mo. 30
esztendőn át jóvátételt köteles fizetni az általa okozott háborús károkért. Egyenlőre csak annyit
írt elő, hogy 1926 szeptemberéig napi 880 tonna szenet kellett Jugoszláviának , 28 ezer darab
vágóállatot pedig Olaszországnak, Jugoszláviának és Görögországnak. szállítani. A jóvátételi
fizetések zálogául a szerződés a m- állam minden vagyonát és összes bevételi forrását zárolta
és a Jóvátételi Bizottság ellenőrzése alá helyezte. A bsz.-t 1920. november 13-án fogadta el a
nemzetgyűlés. 1921 július 26 (31?)-án hirdették ki iktatták törvénybe.

 két határszakasz kijelölése és a terület átadása bonyodalmakra adott okot: 1. a kőszénben

gazdag pécsi szénmedence kiürítésének határidejeként a nagyhatalmak augusztus harmadik
hetét jelölték ki, aminek a jugoszláv hatóságok vonakodtak eleget tenni, ezért felkarolták a
Mo.-ról idemenekült forradalmárok autonomista törekvéseit  1921. augusztus 14-én a pécsi
Széchenyi téren kikiáltották a Baranya-Baja Szerb-Magyar Köztársaságot, amely Jugoszlávia
védnöksége alá helyezte magát. DE! a nagyhatalmaknak ez nem tetszett. 2. Ny-Mo. átadása
Ausztriának névlegesen meg történt, DE! bár augusztus 27-én a magyarok aláírták a terület
átadásáról szóló jegyzőkönyvet, másnap Bethlen a Baranya egyes területein még mindig tartó
jugoszláv megszállás miatt felfüggesztette a két zónára osztott Ny-moi A zónájának kiürítését.
+ Prónay, Héjjas, Friedrich és mások szabadcsapatai a kormány hallgatólagos beleegyezésével
feltartóztatták az osztrákokat. 1921. október 4-én Prónay Pál Felsőőrött alkotmányozó
nemzetgyűlést rendezett, amely Ny-Magyarországot Lajtabánság néven önálló tartománnyá
kiáltotta ki. Végül olasz közvetítéssel október 11-én tárgyalásra került sor

 október 13.: velencei egyezmény:  Mo. vállalta, hogy visszahívja az irreguláris fegyveres
csapatokat, ennek fejében Ausztria beleegyezett, hogy Sopronban és környékén népszavazást
tartsanak.
 népszavazás: 1921. december 14-16.  Sopronban 72,8%, a környéken 45,6% akart maradni
Mo-nál.

 Románia: a magyarság négy romániai területrészen a lakosság többségét tette ki:

Székelyföldön, a magyar-román határvidéken, a Szilágyságban és Kalotaszegen. Jogai a
gyulafehérvári határozatok, a párizsi kisebbségi szerződések, az 1923., majd az 1938. évi
alkotmányok szerint széles körűek voltak. DE! a gyakorlat mást mutatott. A háború utáni
romániai földtörvény külön jogszabályokat alkotott az erdélyi és regáti földreformra. A
többségében magyar lakosságú egységeket, a megyéket és a járásokat átszervezték, vagy
megszüntették. A közigazgatás egységesítéséről szóló 1925. évi törvény megváltoztatta a
megyehatárokat. a kiutasítottak, vagy elmenekültek száma mintegy 200 ezret tett ki.

 1921-ben megalakult a minden társadalmi réteget, egyházat átfogó Magyar Szövetség. Elnöke
Jósika Sámuel báró lett, működését a román hatóságok 1922-ben betiltották. Helyette alakult
meg a Magyar Néppárt és a Magyar Nemzeti Párt, melyek 1922 végén Kolozsvárott Országos
Magyar párt néven egyesültek. Elnök: Jósika Sámuel, alelnök dr. Haller Gusztáv, titkár:
Válóczky István. Tagja lehetett minden 20. életévét betöltött romániai állampolgár, aki
magyarnak vallotta magát. A magyar pártok csak az 1922 márciusában tartott harmadik
romániai képviselőházi és szenátusi választáson vettek részt

3
 A trianoni béke

 Csehszlovákia: Beneš közös határul a Duna vonalát igényelte, onnan tovább pedig a Vác-
Miskolc vonalat, majd a Tisza mentén az Ungig húzódó területrészt, kérte egy csehszlovák-
jugoszláv korridor kijelölését is. DE! ez nem jött létre + Vác, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Tokaj,
Miskolc és környéke Magyarországé lett. A kiutasítottak, vagy elmenekültek száma mintegy
130 ezret tett ki.

 a társadalmi demokratizmus és a kisebbség programjával alakult meg 1928-ban a Sarló. A

mozgalom akkor veszítette el önállóságát, amikor csatlakozott a kommunista párthoz. Több
magyar párt is alakult: 1920-ban az Országos Keresztényszocialista Párt és az országos Magyar
Kisgazdapárt (később Magyar Nemzeti Párt). 1936-ban Egyesült Magyar Párt néven fuzionáltak.
1919-ben radikális földreformtörvényt, ún. „lefoglalási törvényt” alkottak.

 SZHSZ királyság: 1918. november 25-én a „vajdasági nagy nemzetgyűlés” kimondta

csatlakozását Szerbiához. Az 1921. évi első délszláv alkotmány megszünteti ezt az egységet és
új igazgatási rendszert vezet be, amely 1929-ig érvényben marat. A magyarok aránya a
Vajdaság északi részén volt a legmagasabb, míg a Szerémséget, a Bánság déli részét, Titel és
Nagykikinda térségét döntően szerbek lakták.