Anatómia Full Full Anyag

Írta és szerkesztette:
Dr. Darvay Sarolta

Dr. Hill K atalin
Az „Összeállítás a Funkcionális anatómia tantárgyhoz csecsemő- és kisgyermeknevelő, óvó- Dr. Vitályos Gábor Áron
pedagógus és tanító szakos hallgatók részére” c. egyetemi jegyzet a pedagógusképzésben
tanuló, a címben szereplő szakokat végző hallgatók számára íródott egységes jegyzet.
Tartalmát tekintve az emberi test valamennyi szervrendszerének anatómiai felépíté-
sét, azokegymással való kapcsolatát, valamint az alapvető élettani funkciókattárgyalja.
Bizonyos esetekben kitér az adott szervrendszer felépítésének gyermekkori sajátossá-
gaira, melya leendő pedagógusok számára különösen fontos elsajátítandó ismeret.
A jegyzet megírásakor a szerzők fontos szempontnak tartották, hogy az anatómiai is-
meretek egyfelől szakmai igényességgel, ugyanakkor alapszinten, a hallgatók számára
könnyen elsajátítható formában kerüljenek tárgyalásra. Ugyanezen okok miatt egy-
szerű, a latin kifejezéseket csak szükség esetén használó nyelvezetet használtak. Mivel
a jegyzet csekély mennyiségű ábraanyagot tartalmaz, a könnyebb érthetőség kedvéért
ajánlott anatómiai atlasszal együtt használni.
Jó tanulást kívánunk minden kedves Olvasónknak!
A Szerzők
Összeállítás
a Funkcionális
anatómia
tantárgyhoz
csecsemő- és kisgyermeknevelő,
ISBN 000-000-000-000-0
óvópedagógus és tanító szakos
TÓ K hallgatók részére
Összeállítás a Funkcionális anatómia tantárgyhoz
csecsemő- és kisgyermeknevelő, óvópedagógus
és tanító szakos hallgatók részére
ELTE Tanító- és Óvóképző Kar, Természettudományi Tanszék
Összeállítás a Funkcionális
anatómia tantárgyhoz
csecsemő- és kisgyermeknevelő, óvópedagógus
és tanító szakos hallgatók részére
Dr. Darvay Sarolta, Dr. Hill Katalin,
Dr. Vitályos Gábor Áron
Budapest, 2017
Szerzők:
Dr. Darvay Sarolta – humánbiológus, egyetemi docens

ELTE TÓK Természettudományi Tanszék
Dr. Hill Katalin – adjunktus

Dr. Vitályos Gábor Áron – humánbiológus, adjunktus

Lektor:
B. Dr. Zsoffay Klára – humánbiológus, adjunktus
Az összeállítás a „Segédlet az EGÉSZSÉGTAN tantárgy tanulásához” című kézirat felhasználásával készült.
Minden jog fenntartva, beleértve a kiadvány egészének vagy egy részének bármilyen formában történő sokszorosítását.
A kötet megjelenését az Eötvös Loránd Tudományegyetem támogatta.
© Szerzők, 2017
ISBN 978-963-284-847-1
www.eotvoskiado.hu
Felelős kiadó: az ELTE Tanító- és Óvóképző Kar dékánja

Felelős szerkesztő: Gaborják Ádám
Projektvezető: Sándor Júlia
Tördelés: Mananza Bt.
Borító: Csele Kmotrik Ildikó
Tartalomjegyzék
1. Előszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7
2. Bevezető . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9
2.1. Anatómia – élettan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9
2.2. Tájékozódás az emberi testen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9
2.3. Az emberi test felépítése, főbb részei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10
3. Sejttani alapismeretek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11
4. Szövettani alapismeretek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13
4.1. Hámszövet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13
4.2. Kötő – és támasztószövetek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14
4.3. Izomszövetek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15
4.4. Idegszövet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15
5. Mozgásrendszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17
5.1. Csontvázrendszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17
5.2. Az izomrendszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21
6. Keringési rendszer és a vér . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29

6.1. Keringési rendszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29
6.2. A vér . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33
6.3. A nyirokrendszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35
7. Légzőrendszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39
7.1. Felső légutak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39
7.2. Alsó légutak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41
7.3. A légzés élettana . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42
8. Emésztőrendszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45
8.1. Előbél . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45
8.2. Középbél . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49
8.3. Utóbél . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51
9. Kiválasztás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53
9.1. A kiválasztás szervrendszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53
5
10. Szaporodás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57
10.1. A férfi nemi szervei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57
10.2. A nő nemi szervei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59
10.3. A megtermékenyítés és egyedfejlődés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 61
11. Önszabályozás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67
11.1. Hormonrendszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67
11.2. Idegrendszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 74
12. Érzékszervek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 93
12.1. Mechanikai receptorok, érzékszervek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 93
12.2. A fényérző szerv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 97
12.3. Kémiai receptorok, érzékszervek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 101
13. Ajánlott irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 103
6
1. ELŐSZÓ
Tisztelt Hallgatók, tisztelt Olvasók!
A kezükben tartott összeállítással a Funkcionális anatómia tantárgy anyagának elsajátításához, a tanulás megkön�-
nyítéséhez kívánunk segítséget nyújtani. Fontos leszögeznünk, hogy a segédlet a tényanyagot tartalmazza, a meg-
értéshez elengedhetetlenül szükséges képeket, ábrákat azonban nem. Javasoljuk, hogy a tanulás során feltétlenül
használják az Irodalomjegyzékben megadott forrásokat, melyekben színvonalas ábra- és képanyag található. Bi-
zonyos anyagrészek több szervhez, szervrendszerhez is kapcsolódnak. Ilyen esetekben utalást teszünk arra, hogy
a segédlet mely részén foglalkozunk a témával részletesebben. Ajánljuk, hogy vegyék figyelembe ezeket az utaláso-
kat az adott anyagrész teljes megértése érdekében.
A vizsgára sikeres felkészülést kívánunk!
a Szerzők
7
2. BEVEZETŐ
2.1. Anatómia – élettan

Az anatómia és az élettan az egészséges emberi szervezet felépítésével és működésével foglalkozik.
Az anatómia makroszkopikus, mikroszkopikus és molekuláris szinten vizsgálja az egészséges szervezetet.
Az élettan az anatómiai egységek, vagyis a sejtek, szövetek, szervek, szervrendszerek, valamint az egész organiz-
mus működését és ennek szabályozását vizsgálja.
2.2. Tájékozódás az emberi testen

Irányok és síkok segítségével lehet meghatározni, leírni a testet felépítő különböző szerkezeti egységek helyét és
egymáshoz való viszonyát.
Irányok, tengelyek:
◆◆ a hossztengely, a felső (superior, régen cranialis), és az alsó (inferior, régen caudalis) irányt szabja meg
◆◆ a haránttengely, amely a hossztengelyre merőleges, a jobb (dexter) és bal (sinister) irányokat adja
◆◆ a nyílirányú tengely – az előző két tengelyre merőleges, meghatározza az elülső (anterior, és/vagy hasi –
ventralis) és hátulsó (posterior, és/vagy háti – dorsalis) irányokat.
További irányok:
◆◆ medialis: a test középvonalához közelebb eső
◆◆ lateralis (oldalsó): a középvonaltól távolabbi
◆◆ externus: külső
◆◆ internus: belső
◆◆ proximalis: törzshöz közelebbi
◆◆ distalis: törzstől távolabbi
◆◆ superficialis: felületi és
◆◆ profundus: mély.
Három, egymásra merőleges fő síkot írhatunk le:

◆◆ homloksík (frontális) – a homlokkal párhuzamos, a hossz- és a haránttengely adja
◆◆ vízszintes sík (horizontális) – a frontális síkra merőleges, a haránt- és a nyílirányú tengely adja
◆◆ nyílirányú sík (sagittalis) – egyenesen, elölről hátrafelé halad, a nyílirányú és a hossztengely adja. A középvo-
nalban elhelyezkedő sagittalis sík a középsík vagy medián sík (mediansagittalis), amely a testet megközelítő-
leg hasonló két félre (jobb és bal testfél) osztja.
9
2. bevezető
2.3. Az emberi test felépítése, főbb részei

Az emberi testet a szelvényezettség (szegmentáció) és a kétoldali részarányosság (szimmetria) jellemzi.
A szelvényezettség a törzsfejlődés folyamán már egyes alacsonyabb rendű élőlényeknél, mint például
a gyűrűsférgeknél megjelenik: a törzs hosszirányban egyforma vagy hasonló, egymás utáni szelvényekből épül fel.
A szelvényezettség nyomai az embernél is megtalálhatóak, például a csigolyáknál, bordáknál.
A kétoldali részarányosság azt jelenti, hogy ha az emberi testet a medián sík mentén képzeletben kettészeljük,
két hasonló testfelet kapunk.
Az emberi test részei: fej, nyak, törzs, végtagok.
A törzs részei: mellkas, has, medence.
A végtagokon elkülöníthető a felső és alsó végtag.
A szervezet hierarchikus felépítése:

◆◆ Sejt. Az élő szervezet azon legkisebb egysége, amely még önálló életjelenségekkel rendelkezik: mozog, inge-
relhető, saját anyagcseréje van, növekszik, szaporodik.
◆◆ Szövet. A hasonló alakú és azonos működésű sejtek összessége.
◆◆ Szerv. Különböző szövetekből épül fel, és egy vagy több meghatározott funkciót lát el. A legtöbb szervben
többféle szövet van jelen, de a különböző szövetek aránya az egyes szervekben eltérő.
◆◆ Szervrendszer. Különböző szervek összessége, melyek egy bizonyos életműködés ellátására vagy annak irá-
nyítására egységessé szerveződnek. Például a keringés szervrendszere, idegrendszer.
◆◆ Szervezet (organizmus). A szervrendszerek összessége.
10
3. SEJTTANI ALAPISMERETEK
A sejt valamennyi élőlény szerkezeti, működési és genetikai egysége. Létezhet egyedül vagy többedmagával, szö-
veteket képezve.
A sejtek alakja: kezdetben minden sejt gömbölyded, alakja később élettani szerepe szerint változik. Így lehetnek
csillag, gömb, orsó, kocka, hengeres stb. alakú sejtek.
A sejtek mérete szövetenként változó, átlagosan 20-30 µm. A legnagyobb emberi sejt a petesejt: 150 µm, a legki-
sebb a nyiroksejt: 8 µm.
A sejt alapvető alkotórészei a sejthártya, a citoplazma és a sejtmag.
A sejthártya (membrán) folyékony mozaik membrán, a sejt belsejét a környezettől elválasztó kettős lipid réteg,
amelyen fehérjemolekulák nyúlnak át, illetve a külső- és belső felszínébe mélyednek; hozzá glikolipidek, szénhid-
rátok kapcsolódhatnak. A sejthártya a sejt és környezete közötti kapcsolatot biztosítja, szelektív permeabilitással
(féligáteresztő képességgel) rendelkezik, és elektromosan polarizált.
A citoplazma a sejt belsejét tölti ki, kolloid rendszert alkotva (a diszperziós közeg a víz, a diszpergált fázis szerves
részecskék együttese).
Szerkezeti és működési szempontból a citoplazma két részből tevődik össze:
◆◆ a hialoplazmából (alap-citoplazma) – szerkezet nélküli rész
◆◆ a citoplazma szerkezettel rendelkező képződményeiből. Ide tartoznak a sejtszervecskék és a citoplazma zárványai.
A sejtszervecskék:
◆◆ az endoplazmatikus retikulum (hálózat): membránnal (kettős lipidréteg alkotja) körülvett üregrendszer.
A membránok egy részének külső felszínéhez riboszómák tapadnak – ezek képezik a durva felszínű endo
plazmatikus retikulumot (DER), míg másik részének felszíne sima – ez a sima felszínű endoplazmatikus reti
kulum (SER). A DER feladata: váladék- és integráns membránfehérjék szintézise, válogatása, módosítása és
szállítása. A SER funkciója: membránlipidek szintézise, a citoplazma vizes fázisában a Ca2+ koncentrációjá-
nak szabályozása, idegen anyagok feldolgozása.
◆◆ a riboszómák gömbölyded képződmények, a specifikus fehérjék szintézisében van szerepük. A citoplazmá-
ban szabadon, vagy az endoplazmatikus retikulum membránjához tapadva találhatók.
◆◆ a lizoszómák hidrolitikus enzimeket tartalmazó hólyagocskák. Feladatuk a sejten belüli emésztés.
◆◆ a Golgi-készülék a sejtmag közelében található. A sejt kiválasztó szervecskéjeként a szekréciós termékeinek
termelésében játszik szerepet.
◆◆ a mitokondrium(ok) kettős hártyával körülvett hosszúkás sejtszervecske. Feladata: a tápanyagok lebontásából
származó energiatermelés.
◆◆ a sejtközpont (centroszóma) a sejtmag közelében helyezkedik el. Az osztódási orsó létrehozásában van szerepe.
Specifikus sejtszervecskék:
◆◆ miofibrillumok, az izomrostra (sejtre) jellemzőek (lásd az Izomrendszer című fejezetnél).
◆◆ neurofibrillumok és Nissl-féle testecskék, az idegsejtre jellemzőek. A Nissl-féle testecskék (vagy tigroidrögök)
sűrű tömegű, érdes endoplazmatikus hálózatból állnak, ezek szintjén történik az idegsejt fehérjeszintézise.
A neurofibrillumok (egynemű rostok szövedékeként) az egész sejtplazmán áthaladnak. Támasztó és anyag-
szállító szerepük van.
11
3. sejtta n i a l a p i s m e r e t e k
A sejtmag: a citoplazma legnagyobb organelluma. Alakja általában megfelel a sejt alakjának, amelyben található.
Leggyakrabban gömb alakú. A legtöbb sejt egymagvú, de vannak kétmagvú (májsejtek), sokmagvú (harántcsíkolt
izomrost) és mag nélküli (érett vörösvértest) sejtek is.
A sejtmagot két lemezből álló maghártya veszi körül, amelyet pórusok járnak át.
A sejtmagot nukleoplazma – a sejtmag citoplazmája – tölti ki. Benne elektronmikroszkópos vizsgálatnál finom
kromatinszemcsékből (nukleoproteinből) álló vékony fonalhálózat figyelhető meg. A kromatinszemcsék DNS-t
és fehérjéket tartalmaznak. A sejtosztódás kezdetén belőlük keletkeznek a kromoszómák. A sejtmagban egy vagy
több sejtmagvacska (nukleolusz) található.
A sejtmag funkciója: az örökítőanyag térbeli elhatárolása, védelme.
12
4. SZÖVETTANI ALAPISMERETEK
Az emberi testet alkotó összes sejt a megtermékenyített petesejt (zigóta) barázdálódási osztódásából származik.
E sejtek fokozatos differenciálódásából jönnek létre a szövetek.
A szövet olyan sejteknek a csoportosulása, amelyek azonos alaki, szerkezeti és működési sajátosságokkal ren-
delkeznek.
A főbb szövettípusok: a hámszövet, a kötő- és támasztószövet, az izomszövet és az idegszövet.
4.1. Hámszövet
Hámszövet képezi a testünk felszínét borító felhámot (epidermiszt), és nyálkahártyaként hám béleli a belső üreges
szerveket is (pl. bélcsatorna, légutak). A hámszövet citoplazmanyúlványok révén egymással szoros összeköttetés-
ben álló lapos, köb vagy henger alakú sejtekből áll. A hámszövet mélyen fekvő sejtjei alaphártyán ülnek; ez választja
el a hámszövetet az alatta elhelyezkedő kötőszövettől. A kötőszövet az alaphártyán keresztül (diffúzióval) táplálja
a hámot, amelyben nincsenek vérerek.
Működésük alapján fedőhámokat, mirigyhámokat és érzékhámokat különböztetünk meg, valamint pigment- és
felszívóhámot.
4.1.1. A fedőhámok (típusai, morfológia szerint)

Egyrétegű fedőhámok:
◆◆ egyrétegű laphám. A vérerek, a has- és mellhártya, a szívburok hámbélését alkotják, valamint a légzőhámot.
◆◆ egyrétegű köbhám. A mirigyek kivezető csatornáját, a hörgőcskéket és a vesecsatornát bélelik.
◆◆ egyrétegű hengerhám. A gyomortól a végbélig az emésztőcsatornát, valamint a petevezeték nyálkahártyáját
bélelik. Egyes hengerhám sejtjeinek csúcsi részén csillók vagy mikrobolyhok vannak. Ezek ún. kefeszegélyt
képezve jelentősen növelik (a bélbolyhok szintjén) a felszívódást.
◆◆ többmagsoros vagy álhengerhám. Az alaphártyán valójában egyetlen egyrétegű sejtréteg található, de azt olyan
megnyúlt hengeres sejtek alkotják, melyeknek sejtmagvai különböző magasságban ülnek, és így a sejtek álré-
tegződést mutatnak (ilyen a légcsőben a nagy hörgők hámja és a vesetestecskék Bowman-tokja).
Többrétegű fedőhámok:
◆◆ többrétegű laphám, melynél a felületi réteget lapos és elszarusodott sejtek (a bőr felhámja esetében), vagy
lapos, de el nem szarusodott sejtek (a szájüreg, a nyelőcső nyálkahártyája esetében) alkotják.
◆◆ többrétegű hengerhám, melynek több rétege közül csupán a felületi réteg sejtjei hengeresek (ilyen hám béleli
a nyálmirigyek kivezető csatornáját, a húgyvezetéket és a húgyhólyagot).
4.1.2. A mirigyhámok
A mirigyhámok kötőszövettel, vérerekkel és idegekkel társulva mirigyeket hoznak létre. E hámok olyan sejtekből
állnak, amelyek váladékot képesek termelni.
Alak szerinti csoportosításuk: egysejtű (pl. bélcsatorna), többsejtű (egyszerű, elágazó, összetett, csöves, bogyós,
csöves-bogyós).
13
4. szövet ta n i a l a p i s m e r e t e k
Funkció szerinti csoportosításuk alapján a mirigyek háromfélék:

◆◆ a külső elválasztású (exokrin) mirigyek váladékukat kivezető csatornán át a bőr felületére (a faggyú- és verej-
tékmirigyek), vagy különböző belső üregekbe (a nyálmirigyek a szájüregbe, a gyomormirigyek a gyomorba
stb.) öntik.
◆◆ a belső elválasztású (endokrin) mirigyek váladékukat – a hormonokat – egyenesen a vérbe öntik (pajzsmirigy,
mellékvese stb.).
◆◆ a vegyes mirigyek külső és belső elválasztást egyaránt végeznek (hasnyálmirigy, here, petefészek).
4.1.3. Az érzékhámok
Az érzékhámokat a külső vagy belső környezetből érkező ingerek felfogására specializálódott sejtek alkotják. A kü-
lönböző ingerek az érzéksejtek alapi részét körülvevő idegvégződésekre hatnak és idegingerület formájában továb-
bítódnak (lásd az Érzékszervek című fejezetet).
4.1.4. A pigmenthám
Lásd az érzékszerveknél.
4.1.5. A felszívóhám
Lásd az emésztőrendszernél.
4.2. Kötő- és támasztószövetek

A kötő-és támasztószövetek sejtekből és sejtek által termelt sejtközötti állományból állnak.
A sejtközötti állomány kötőszövet esetén folyékony, támasztószövet esetén szilárd halmazállapotú.
4.2.1. Kötőszövetek
Kötőszövet látja el a szervezet támaszát, a szervek különböző részeinek egybekötését, zsírt tartalékol fagocitózis
révén és antitestek képzésével a szervezet védelmét is ellátja.
A kötőszövetet sejtek, rostok és alapállomány alkotja:
◆◆ a kötőszöveti sejtek az egyes kötőszövet-féleség szerint mások és mások;
◆◆ a rostok az őket alkotó szerves vegyületek szerint lehetnek: enyvadó, rács- és rugalmas rostok.
Az alapállomány lehet lágy, félkemény és kemény.
Fajtái:
◆◆ embrionális kötőszövet, elágazó, nyúlványos sejtekből áll, a sejtközötti állomány azonban gélszerű és kollagén
rostokat is tartalmaz. Magzatkorban a bőrben, születéskor már csak a köldökzsinórban található.
◆◆ laza rostos kötőszövet, amelyben a sejtek, a rostok és az alapállomány közel azonos arányban fordulnak elő.
Sejtjei helyhez kötöttek vagy mozgékonyak. A laza rostos kötőszövet más szövetekkel lép kapcsolatba, tápláló
szerepe van, szervek alapját adja, idegek futnak benne.
◆◆ a tömött rostos kötőszövet sok enyvadó és rugalmas rostot, kevés sejtet és alapállományt tartalmaz. Az izmo-
kat borító izompólyákat, az inakat, különböző szervek (máj, vese, stb.) tokját képezi.
◆◆ a zsírszövetet olyan gömbölyű sejtek alkotják, amelyekben a felhalmozódó zsír a sejtmagot a sejthártyához
szorítja. A bőr alatti kötőszövetben és egyes szervek (vese, szemgolyó) körül van jelen.
◆◆ a retikuláris kötőszövetet hálózatot alkotó rácsrostok, a hálózatban helyet foglaló alapállomány és sejtek alkot-
ják. Utóbbiakból vérsejtek differenciálódhatnak. A vér is egy folyékony kötőszövet. Vérképző vörös csontve-
lőben és a nyirokcsomókban fordul elő.
4.2.2. Támasztószövetek: a porc- és a csontszövet

4.2.2.1. A porcszövet
Ellenálló, de rugalmas szövet. Alapállománya szerves anyagok keveréke – a kondrin, amelyet kalcium- és nátrium
sók itatnak át. A gömb vagy tojásdad alakú porcsejtek (kondrociták) az alapállományba vájt üregekben ülnek;
a sejtek között enyvadó és rugalmas rostok sűrű szövedéke van. A porcszövetbe vérerek nem nyomulnak, így
14
4. 3 . IZO MSZÖVETEK
t áplálása diffúzió útján történik a porchártya felől – ezért könnyen öregszik, lassan, nehezen regenerálódik –,
amely kötőszövetes-véreres hártyaként borítja a porcot.
Az alapállomány mennyiségének, és annak függvényében, hogy milyen rostok vannak túlnyomó többségben,
a következő porcszövettípusokat különböztetjük meg:
◆◆ az üvegporc (hialinporc) alapállománya egyneműnek látszik, mivel a benne található rostok igen vékonyak.
Az ízületi, a borda, a gége, a légcső és hörgők porcait képezi.
◆◆ a rugalmas porcban a rugalmas rostok dominálnak; a gégefedő és a fülkagyló porcát képezi.
◆◆ a rostos porcban nagy mennyiségű enyvadó rost van. Ez alkotja a csigolya közötti és az ízületi porckorongokat.
4.2.2.2. A csontszövet
A szilvamag alakú csontsejtek nyúlványaikkal egymáshoz kapcsolódnak, és koncentrikus körökben helyezkednek
el. A közöttük levő teret a sejtek által termelt, szintén koncentrikus köröket alkotó lemezekből felépülő sejtközötti
állomány tölti ki, mely szerves és szervetlen alkotóelemekből tevődik össze. Szerves állományában sok a fehérje,
különösen az ún. kollagénrost, amely a csontok rugalmasságáért felelős. Szervetlen állományát ásványi sók képezik
(leginkább kalciumion, magnéziumion, foszfátion, karbonátion), mely a csont szilárdságát biztosítja. A csontszö-
vetnek a porcszövettel ellentétben van vérellátása, mely a csont táplálásáért felelős, ezért gyorsabban regenerálódik.
Az erek és idegek a csonthártyán keresztül hatolnak a csont belsejébe, ahol egy csatornarendszerben futnak. A fák
évgyűrűihez hasonló, koncentrikus lemezrendszerek a csont hosszában futnak, és minden egyes lemezrendszer
közepén fut egy ereket és idegeket tartalmazó Havers-csatorna. A Havers-csatornákban futó ereket a Volkmann-
csatorna köti össze. A csontsejtek a terhelésnek megfelelően átépülnek, helyzetük változik.
4.3. Izomszövetek
4.3.1. Harántcsíkolt izomszövet
Előfordulása: vázizomzat (ahol a csontokhoz kapcsolódik), nyelv, nyelőcső felső harmada. A harántcsíkolt izom-
rost jellemzői: kerek, ferdén lemetszett végű vagy kúp alakú sejtek alkotják. Nagyságuk akár több 10 cm is le-
het. Általában sok sejtmagot, mitokondriumot tartalmaznak, sok fehérje, rost van bennük (aktin és miozin) (lásd
bővebben a Mozgásrendszer/Az izomrendszer című fejezetet). Működése: akaratunktól függő működés; nyugalmi
állapotban is kisfokú feszesség figyelhető meg rajta; inger hatására összehúzódik. Gyors összehúzódásra és nagy
erőkifejtésre képes, de gyorsan fárad.
4.3.2. Simaizomszövet
Előfordulása: a zsigerekben. A sima izomrost jellemzői: orsó alakú sejtek alkotják. A sejt közepén egy sejtmag
található, a harántcsíkolt izomrosthoz képest kevesebb mitokondriummal rendelkezik. Az aktin- és miozinrostok
elhelyezkedése hosszanti irányú, ezért harántcsíkok nem láthatók benne. Működése: akaratunktól független mű-
ködésű; nyugalmi állapotban teljesen ellazul; inger hatására féregszerű összehúzódás jön létre. Lassú működésű, de
nagy erejű tartós összehúzódásra képes.
4.3.3. Szívizomszövet
Előfordulása: a szívben és a nagyerek kezdeti szakaszában. A szívizomrost jellemzői: módosult harántcsíkolt
izom. A sejtek összefüggő hálózatot (synctytiumot) alkotnak. Egy-egy sejt villa alakban elágazik. A szívizomrost
közepén egy sejtmag található, a mitokondriumok száma igen nagy, az aktin és a miozin speciális elrendeződésű.
A sejthatárok (Ebert-féle vonalak) csak felépítés szempontjából igazak. A szívizom működése: átmenetet képez
a harántcsíkolt és a simaizom között: akaratunktól független, gyors működésű, nagy erőkifejtésre képes és soha
nem fárad el.
4.4. Idegszövet
Lásd az Idegrendszer című fejezetben.
15
5. MOZGÁSRENDSZER
Mozgásrendszernek nevezzük azokat a szerveket, melyek a test mozgásában, térbeli helyzetváltozásában vesznek
részt. Két alapvető részből, nevezetesen vázelemekből és harántcsíkolt izomzatból épül fel.
A vázelemek a mozgás passzív, a harántcsíkolt izmok a mozgás aktív szervei.
5.1. Csontvázrendszer
206 darab csontból áll, a testtömegnek csak kb. a 10%-át adja.
A vázrendszert csontok, a csontokhoz kapcsolódó porcok, a vázelemeket összekötő szalagok, továbbá a csontok
járulékos elemei, a csonthártya és a csontvelő együttesen alkotják. A vázrendszer alkotórészeihez tartoznak lénye-
gileg a szomszédos csontokat egymáshoz kapcsoló folytonos összeköttetések és az ízületek.
A csontváznak ötös szerepe van:

1. Szilárd vázát alkotja szervezetünknek, támaszt.
2. Védelmet biztosít létfontosságú szerveinknek, például az agyvelőnek.
3. A vérképzés fontos bázisát, a vörös csontvelőt tartalmazza.
4. A mozgásrendszer passzív része, emelőként működik.
5. Kalcium- és foszforraktár.
Alaki szempontból az ember vázában, csöves – régi elnevezéssel hosszú – (pl. combcsont) rövid (pl. kéztőcsont);
lapos (pl. lapocka) és szabálytalan (pl. csigolyák) csontokat különböztetünk meg.
5.1.1. A csontok összetétele

A csont felépítése: külső tömörebb, sűrűbb állagú részre és belső laza, szivacsos részre osztható. A csontszövet szer-
kezetét a mechanikai igénybevétel szabályozza.
A csontnak keménynek, szilárdnak és rugalmasnak kell lennie. A csont víztartalma 40%, a szilárd alkotórész
30–40%-a szerves (osszein), 60–70%-a szervetlen anyagból (kalcium, magnézium, fluor, foszfátok és karbonátok)
áll.
5.1.2. A csont járulékos részei: csonthártya, csontvelő, porc

A csontokat a porccal bevont felszínek kivételével egy rostos hártya burkolja. Ez a csonthártya. Szerepe hármas:
táplálás, csontképzés, mechanikai védelem.
A csöves csontok belső üregeit lágy, vérdús csontvelő tölti ki. Embrionális korban minden csontban csak vörös
csontvelő van, azonban a fejlődés előrehaladtával a csöves csontok velőüregeit sárga csontvelő foglalja el. Felnőtt
korban a lapos, szabálytalan, rövid és az abroncsszerű csontokban és a csöves csontok végi szakaszának (epiphysis)
szivacsos állományában találunk vörös csontvelőt.
A csontok szivacsos állománya vékony csontlemezekből épül fel. A csontlemezek a csontra ható erők hatásának
megfelelően az erővonalak irányába rendeződnek.
17
5. m oz g á s r e n d s z e r
A nyomási erővonalak a testre ható nyomóerők irányának megfelelően, a húzási és feszülési erővonalak az előb-
bire merőlegesen futnak.
Ha az erőbehatások megváltoznak, a csont szerkezete átépül az új erővonalaknak megfelelően (például csonttö-
rések, izombénulások esetén).
A sárga csontvelő fő tömegét zsír alkotja. A felnőtt szervezetben a csöves csontok velőüregében található. Zsírja
tartalék tápanyag. Súlyos, ismételt vérveszteségek esetén visszaalakulhat vörös csontvelővé, s ilyenkor részt vesz
a vér alakos elemeinek a termelésében is.
A porc a csontok végein, felszínein helyezkedik el, ereket nem tartalmaz, ezért regenerációja igen sok időt igé-
nyel. A porcszövet sejtes állományát porcsejtek alkotják. A sejtközötti állományát alkotó rostok milyensége alapján
megkülönböztetünk üvegporcot vagy hyalinporcot (pl. bordaporcok, gégeporcok, ízületi felszínek porcai), rugal-
mas porcot, (pl. gégefedő, fülkagyló), kollagén rostos porcot (pl. csigolyák közötti porckorong).
5.1.3. A vázrendszer fejlődése

Az embrionális kor második hónapjában indul meg, s teljes kifejlődését kb. 20 éves korra éri el – ekkor fejeződik be
a növekedés is. A csontok kötőszövetes telepből (koponyatető csontjai) vagy porcos telepből differenciálódhatnak.
A csontok fejlődéséhez a csontosodási gócokba tömörülő csontképző sejteknek (osteoblastoknak) van szerepük.
Ezek hozzák létre a csontsejteket és a sejtközötti állományt. A csontok későbbi, hosszanti növekedése a közép-
(diaphysis) és végdarab (epiphysis) közti porckorongban történik, szélességbeli és vastagságbeli növekedésükért
viszont a csonthártya csontképző sejtjei felelősek.
A csontszövetben található csontképző és csontfaló sejtek (osteoclast) együttműködése biztosítja az életkornak,
nemnek, igénybevételnek megfelelő csontvastagságot, melyet örökletes tényezők is befolyásolnak. A csontok nö-
vekedését és fejlődését a hormonális rendszer szabályozza. Fontos szerepet játszik az agyalapi mirigy növekedési
hormonja (STH), a pajzsmirigy kalcitonin hormonja, a mellékpajzsmirigy parathormonja, a petefészek ösztrogén
hormonja, a here tesztoszteron hormonja és a mellékvese androgén hormonja (lásd Hormonrendszer c. fejezet).
A csontok szervetlen anyagai 30-35 éves korig épülnek be a legnagyobb intenzitással a csontszövetbe. Fiatal,
egészséges egyéneknél a csonttömeg 10%-a cserélődik ki évente, tehát a csontszövet átépül. A csont csúcstöme-
gét 30-35 éves korban éri el, majd fokozatosan túlsúlyba kerül a csontleépülés. A mozgásszegény életmód, az
ásványianyag- és vitaminhiányos táplálkozás jelentős mértékben hozzájárul az életkorral együtt jelentkező csont-
vesztéshez. Nők esetében a változó korral, az ösztrogén hormon csökkenésével a csontvesztés folyamata felgyorsul.
A csontritkulás, osteoporosis tehát egy csontanyagcsere-betegség, amely az életkorhoz viszonyítva a csonttömeg
megfogyatkozását jelenti. A mennyiségi változás minőségi változást is jelent. A kórfolyamat súlyosabb fokán az
elvékonyodó csontgerendák egy része átlyukad, eltörik, részben el is tűnik. Mindaddig nem okoz tüneteket, amíg
a csontok törékennyé nem válnak. E miatt az osteoporosist, korunk egyik népbetegségét „néma járványnak” is
nevezik. A nőknél kétszer gyakrabban fordul elő, mint a férfiaknál. Ennek oka egyrészt a férfiak eleve nagyobb
csonttömege, valamint az, hogy náluk nincs olyan hirtelen hormonális változás, mint a nőknél a menopauza.
5.1.4. A csontok összeköttetései

Nagy általánosságban a csontok összeköttetéseinek két típusát különböztetjük meg, úgymint a folytonos és a meg-
szakított összeköttetést.
Folytonos összeköttetésnél a csontok egymáshoz viszonyítva nem, vagy csak kis mértékben tudnak elmozdulni.
Attól függően, hogy milyen szövet segítségével jön létre az összeköttetés, többféle lehet.
A kötőszövetes összeköttetésnél ezt a feladatot a kötőszövet látja el, például a koponyavarratok. A porcos ös�-
szeköttetésnél porcot találunk a két csatlakozó csont között, például a csigolyák közti porckorongok, vagy a szegy-
csont és a bordák közti bordaporc.
A csontos összeköttetésnél az előbbi kettő (kötőszövet és porc) az élet folyamán összecsontosodik: például a var-
ratok elcsontosodása a koponyán és a keresztcsont.
A megszakított összeköttetések az ízületek, melyek segítségével a csontok egymáshoz viszonyított helyzete meg-
változhat. Az ízületek állandó alkotói a porcos ízületi felszínek: ízfej és ízületi árok (vápa) melyek alakja megszabja
a létrejövő mozgás irányát. Az ízületi tok kívülről borítja és összetartja az ízületet, belső része pedig az ízületek
„kenőolaját” termeli, mely a súrlódást csökkenti. Az ízületi szalagok a csontok szilárd összetartozását biztosítják.
18
5.1. C SO NTVÁZRENDSZER
Az ízületben létrejövő mozgások:

◆◆ hajlítás (flexio)
◆◆ feszítés (extensio)
◆◆ távolítás (abductio)
◆◆ közelítés (adductio)
◆◆ forgatás (rotatio)
◆◆ körbemozgás (circumductio)
Az ízületek felszínének alakja szerint lehet gömb, ellipszoid, nyereg, henger vagy lapos ízület.
Mozgásképességük szerint az alábbi csoportokba sorolhatjuk az ízületeket:
◆◆ Feszes ízületek, pléldául a keresztcsont – csípőcsonti ízület, mozgás nem jön létre.
◆◆ Mozgékony ízületek, az elmozdulást lehetővé tevő tengelyek száma szerint:
ӽӽ Egytengelyű ízületek:
– csapó vagy csukló ízület, az ízületi fej henger alakú. Benne csak hajlítás és feszítés lehetséges, például az
ujjpercek közötti ízület, boka;
– forgóízület, például az orsó- és singcsont felső végeinek kapcsolódása, benne forgómozgás lehetséges.
ӽӽ Kéttengelyű ízületek:
– a két tengely körül hajlítás – feszítés, közelítés-távolítás lehetséges,
– tojás vagy ellipszoid ízület, például a nyakszirtcsont és az első nyakcsigolya között;
– nyeregízület, például a hüvelykujj–kéztő–kézközépcsont ízesülésénél.
ӽӽ Soktengelyű ízület: szabad vagy gömbízület.
A három fő tengely körül lehetséges mozgás:
– haránttengely körül hajlítás-feszítés;
– nyílirányú tengely körül távolítás-közelítés;
– a csonthossz tengelye körül forgatás.
Speciális fajtája a dióízület, például a csípőízület.
5.1.5. Részletes csonttan

5.1.5.1. A törzs csontjai
A törzs vázát a csigolyák, a bordák és a szegycsont alkotják.
A csigolyákat ízületek és folytonos összeköttetések kapcsolják össze működési egységet alkotó gerincoszloppá.
Az ember gerincoszlopa 32-33 csigolyából tevődik össze: 7 nyaki, 12 háti, 5 ágyéki, 5 keresztcsonti és 3-4 farki
csigolyából. Az első és a második nyakcsigolya a fej különböző irányú mozgását teszi lehetővé. Eltér a többitől az
5 keresztcsonti csigolya is, melyek összenőttek, és a már ismertetett keresztcsontot alkotják.
A csigolyák folytonos kapcsolatát a csigolyák közötti rostos porckorongok (23 db) és különböző szalagok biz-
tosítják. A porckorongok rugalmas ütközőként működnek, melyek a nyomást felfogják, s egyben a gerincoszlop
minden irányú hajlékonyságát lehetővé teszik. A porckorong belső puha magját rostos gyűrű veszi körül. A gerinc
hajlításakor a hajlítás felőli oldalon a porckorongok összepréselődnek, az ellentétes oldalon kitágulnak.
A gerinc oldalnézetben kettős S alakú görbületet mutat, ami a felegyenesedett járás (egyenes testtartás) követ-
kezménye. Az előre irányuló görbület, homorulat (lordosis) a nyaki, ágyéki szakaszon; a hátra irányuló görbület,
domborulat (kyphosis) a háti és a keresztcsonti szakaszon jellemző. Az oldalirányú görbület már kóros jelenség
(scoliosis).
Az embernek 12 pár bordája van. A bordák abroncsszerűen hajlított, hossztengelyükben kissé megcsavart, hos�-
szú csontok. A szegycsonthoz való viszonyuk alapján a bordáknak három fajtáját különböztetjük meg. Az első
7 bordapár porcos részével közvetlenül a szegycsonthoz kapcsolódik. Ezek a valódi bordák. A következő 3 bordapár
csak a VII. borda elágazó porcos részének a közvetítésével áll a szegycsonttal kapcsolatban. Ezek az álbordák.
Az utolsó két bordapárnak a szegycsonttal nincsen kapcsolata. Ezek a repülőbordák.
A szegycsont vagy mellcsont a mellkast elől zárja be, a kulcscsonttal és a felső hét pár bordával létesít közvetlen
kapcsolatot. A mellkas a mellüregben és a felső hasi régióban elhelyezkedő életfontosságú szerveknek nyújt védel-
met.
19
5.1.5.2. A végtagok csontjai
a. A felső végtag csontjai

A felső végtag csontos vázának két része van, a vállöv és a felső szabad végtag.
A vállöv alkotásában mindkét oldalon a kulcscsont és a lapockacsont vesz részt.
A kulcscsont S-alakban görbült csont, melynek a testközép felé tekintő része a szegycsonttal, oldalsó végdarabja
a lapocka vállcsúcsával ízesül.
A lapocka háromszögletű lapos csont. A mellkas háti oldalán a II–VII. borda magasságában fekszik.
A felső szabad végtag csontjait a felkar, az alkar és a kéz csontjaira osztjuk.
A felkar egyetlen csontja a felkarcsont. Hosszú, csöves csont, amelynek van teste, közelebbi és távolabbi végda-
rabja. A vállízület testünk legmozgékonyabb ízülete (soktengelyű, gömbízület). A lapocka és a felkarcsont ízesülése
alkotja.
Az alkar vázát két csöves csont alkotja, az orsócsont a hüvelykujj felől és a singcsont, amely a kisujj felőli oldalon
végig tapintható. Az orsócsont hossztengely körüli elfordulásakor az alkarcsontok keresztezett helyzetbe kerülnek.
Itt jön létre a hanyintás (supinatio), a tenyér felfelé néz, és a borintás (pronatio), a tenyér lefelé néz. Az alkart a fel-
karral a könyökízület kapcsolja össze. Egészében véve a könyök csapó-forgó ízület. A részízületek eltérő működé-
sűek. A könyökízületben a singcsont a felkarcsonthoz (hengerízület), az orsócsont a felkarcsonthoz (gömbízület),
a két alkarcsont egymáshoz (forgóízület) kapcsolódik.
A kéz csontjait három csoportra különítjük el: kéztő, kézközép és ujjpercek.
A kéztő csontos vázának építésében egy közelebbi és egy távolabbi sorba rendeződött 8 rövid csont vesz részt.
Folytatásukban az 5 kézközépcsont, majd az ujjak csontjai, az ujjpercek következnek, melyekből 14 található egy
kézen (négyszer 3 és egyszer 2 a hüvelykujjon).
A kéztőcsontok felső sora az orsócsonthoz, a csuklóízületben (kéttengelyű tojás vagy ellipszoid ízület) kapcso-
lódik. A kéztő és a kézközépcsontok között feszes ízületek vannak, kivétel a hüvelykujj kézközép-kéztő ízülete
(nyeregízület), mely igen mozgékony, a hüvelykujj a tenyérrel szembefordítható, így lehetővé teszi a tárgyak szilárd
körülfogását.
b. Az alsó végtag csontjai

Az alsó végtag csontos vázának szintén két része van, éspedig a medenceöv és az alsó szabad végtag.
A medenceöv függeszti az alsó végtagokat, és kapcsolja a gerincoszlophoz. A medenceövet a medencecsont és
a keresztcsont alkotja. A medencecsont három csont összecsontosodásával jött létre, elöl a szeméremcsont, hátul
az ülőcsont, felül pedig a csípőcsont helyezkedik el. Hátul a csípőcsontokat a gerincoszlophoz tartozó keresztcsont
kapcsolja össze.
A medence a medencecsontok és a keresztcsont által alkotott csontgyűrű. Két részre lehet osztani, egy felső tá-
gabb nagy-, és egy alsó szűkebb kismedencére.
A nagymedence lényegileg a hasüreg alsó része, melyben a has zsigerei vannak. Élettani szempontból a kisme-
dence szerepe óriási, hiszen a kismedencén keresztül hagyja el a magzat az anya testét. Ezért a női medence tága-
sabb, szélesebb, mint a férfi medence. Mindezek a szülés szempontjából rendkívül lényeges különbségek. Szülés
közben a medence kitágul, amit a szeméremcsontok közötti rostos porclemezek kisfokú eltávolodása eredményez.
Az alsó szabad végtagnak a mellső végtaghoz hasonlóan három szakasza van. Ezek a comb, a lábszár és a láb.
A comb vázát a combcsont képezi, amely felső végével a csípőízület (soktengelyű, gömbízület), az alsóval a térdízü
let (összetett csapó-forgó ízület) alkotásában vesz részt. A térdízület testünk legbonyolultabb ízülete, a combcsont és
a sípcsont alkotja. Az ízfelszínek egyenetlenségeit a félhold alakú külső és belső porclemez (meniscusok) egyenlítik
ki. Az ízületi tokhoz kapcsolódó térdkalács az inak tapadására szolgál. Az ízület környékén számos súrlódást csök-
kentő nyálkatömlő helyezkedik el. A térdízület erős szalagjai megakadályozzák a térd túlnyújtását, rögzítik a térdet.
A lábszár vázát két csöves csont, a hüvelykoldali sípcsont és a kisujj oldali szárkapocscsont alkotja. A sípcsont
a lábszár erősebb csontja. A szárkapocs vékony csöves csont.
A bokaízületet a felső és alsó ugróízületre osztjuk. A felső ugróízületet (csapó vagy csuklóízület) a sípcsont,
a szárkapocscsont és az ugrócsont alkotja. Szerepe a láb talpi irányba való hajlítása és a lábháti irányba történő fe-
szítése. Az alsó ugróízület (a lábtőcsontok ugró-, sarok-, sajkacsont közötti és az ugrócsont alatti ízülete) egészében
véve forgóízület, kifelé, befelé forgatást tesz lehetővé. A felső ugróízülettel együtt a lábfej körzése is kivitelezhető.
20
5.2. AZ IZO MRENDSZER
A láb felépítése hasonló a kézhez, csak a lábtőcsontok száma eggyel kevesebb, 7 darab. A lábközépcsontok a kéz-
középcsontokhoz hasonló csöves csontok. Számuk 5. A 14 lábujjperc elosztása hasonló a kéz ujjperceihez.
Az emberi lábfej hosszanti és harántirányban ívelt. Ezt a lábboltozatot az erős és feszes talpi szalagok és a láb-
szárizmok biztosítják.
Mechanikai és statikai szempontból a legtöbb munkát a láb végzi. Álláskor, járáskor viseli a test súlyát. A súly
a bokavillában az ugrócsontokra tevődik át, mely megoszlik a sarokcsontra, a testsúly 2/3 része; az előtte lévő láb-
részre a testsúly 1/3 része.
Az alátámasztás 3 ponton történik: a sarokcsont gumóján, az első és az ötödik lábközépcsont fejecsén.
5.1.5.3. A koponya csontjai

A fej csontos vázát koponyának hívjuk. A koponyának azt a részét, amely az agyvelőt tokszerűen körülfogja, agy-
koponyának; a szem-, az orr- és a szájüreget határoló részét arckoponyának mondjuk.
Az agykoponyát két páros és három páratlan, összesen hét csont építi fel. A hét csont közül a három páratlan egy
nyílirányú, felfelé nyitott, a két páros pedig egy haránt irányú, lefelé nyitott ívet alkot. A két csontív zárja be az agy-
koponya üregét. A nyílirányú csontív alkotóelemei a hátoldalról a hasi oldal felé haladva: a nyakszirtcsont, a hom
lokcsont és az ékcsont. A harántív a 2 falcsontból és a 2 halántékcsontból áll. Az agykoponya csontjai varratokkal
kapcsolódnak egymáshoz, melyek folytonos kötőszövetes összeköttetések, idősebb korra csontos összeköttetésekké
alakulnak át. Varratai a koronavarrat, nyílvarrat, pikkelyvarrat és a lambdavarrat.
Az arckoponya csontjait helyzetük és működésük alapján három csoportba osztjuk:
1. Az orrüreg csontjai az orrüreg körül csoportosulnak. Közülük három páros (orrcsontok, könnycsontok és alsó
orrkagylók), kettő páratlan (rostacsont és ekecsont). Közös sajátosságuk, hogy valamennyi vékony, törékeny csont-
lemez.
2. A felső állcsonti csoport az arc formájának kialakításában játszik szerepet. Három páros csont (felső állcsont,
járomcsont és szájpadcsont) tartozik ide.
3. A zsigerívi csoport csontjaihoz soroljuk az állkapcsot, a nyelvcsontot és a hat hallócsontot (mindkét oldalon
1-1 kalapács, 1-1 üllő, 1-1 kengyel).
A koponya egyetlen saját ízülete az állkapocsízület (korlátozott szabadízület), összeköttetés a halántékcsont és az
állkapocs között, mely lehetővé teszi a rágás bonyolult mozgáskombinációját, valamint az artikulációt.
5.2. Az izomrendszer
A mozgás aktív rendszerét az izomzat képviseli, mely egy felnőtt embernél a testsúly 35-40%-át teszi ki. Az izom-
rendszernek nagyobbik részét a vázizomzat alkotja (kb. 350 db izom), kisebbik részét a simaizmok és a szívizom.
5.2.1. A vázizmok általános tulajdonságai

A vázizmokat harántcsíkolt izomszövet építi fel. A szövet egysége a többszáz sejtmagot tartalmazó sejthártyával
határolt izomrost. Benne összehúzódásra képes sötét és világos, haránt irányú csíkolatot mutató myofibrillumok
találhatók.
A myofibrillum funkcionális és szerkezeti egysége a sarcomer. A vékony I-csíkokat adó fehérje, az aktin
a Z-csíkhoz rögzül. Az I-csíkok között található vastagabb szabadon végződő A csíkot adó fehérje a miozin. A ha-
rántcsíkolt izmok akaratunktól függően húzódnak össze. Az I- és az A-csíkok egymás mellett el-, illetve összecsúsz-
nak, ezáltal a sarcomerek megrövidülnek.
Az izmok kötőszövetes burokkal körülvett és összefogott izomrostkötegek. Minden izomnak két fő része van,
a középső összehúzódásra képes izomhas, és az izom végrészein elhelyezkedő inas rész, az izomfej, amivel a cson-
tokon rögzül. Az izom egyik rögzülési pontja az eredés, a másik a tapadás. A legtöbb izom (vázizom) csonton ered
és tapad. Kivétel: a finomabb mozgást lehetővé tevő izmok, például a mimikai izmok, amelyek a bőrön erednek,
tapadnak, a nyelvizom; a nyelvcsonton ered, a nyelvben tapad. Az izom összehúzódásakor általában ez utóbbi az
elmozdulási pont.
Az ín az izomhassal ellentétben nem nyújtható és nem rövidíthető.
21
Az izmok működésének alapelve a megrövidülés, illetve összehúzódás. Az összehúzódás mértéke az izmot fel-
építő izomrost hosszúságától függ. Általában minden izomrost eredeti hosszának a felére képes összehúzódni.
Az izmok működésük – az ízületekben létrehozott mozgás – alapján lehetnek: hajlítók, feszítők, közelítők, távolí-
tók, emelők, befordítók vagy borítók, kifordítók, forgómozgást létrehozók, szűkítő és záróizmok. Egymással szem-
beni működés tekintetében ismerünk társizmokat (synergista) és ellentétes (antagonista) izmokat. A synergisták
együttes összehúzódása egy mozgást eredményez (pl. ha mindkét rágóizom egyidejűleg húzódik össze, bezárul
a száj), az antagonisták összehúzódása ugyanazon ízületben ellenkező irányú mozgást vált ki (pl. a kétfejű karizom
a könyökízületben hajlítja, a háromfejű karizom ugyanabban az ízületben feszíti az alkart).
5.2.2. Az izmok járulékos részei

1. Izompólyák. Az egyes izmokat vagy kisebb-nagyobb izomcsoportokat a rostos kötőszöveten kívül izompólya
burkolja. A kötőszövetben erek, idegek futnak. Az izom és az izompólya között rés van, melyben összehúzódáskor
az izom elcsúszik.
2. Ínhüvelyek. Az inakat erős súrlódásnak kitett helyeken kettős falú csőhöz hasonló hüvely veszi körül. Az ín-
hüvely rostos kötőszövetből álló külső fala az izompólyába folytatódik, a belső fala nedvet termelő hártya, mely
önmagába visszatérően (keresztmetszetben kifli alakban) körülveszi az ín felületét. Sérülés esetén a szöveti nedv
felszaporodása miatt érzékelünk duzzanatot.
3. Nyálkatömlők. Főképpen az igen mozgékony ízületek közelében az inak és az izmok alá kitűrődött ízületi
savós hártyával bevont zacskók (synovialis-zacskók), melyek a súrlódást csökkentik.
5.2.3. Az izmok erei és idegei

Az izmok nagy munkavégzésüknek megfelelően gazdag érhálózattal rendelkeznek.
A mozgás szervrendszerét az idegrendszer működteti. Az izmok idegei mozgató-, érző- és vegetatív rostokat
egyaránt tartalmaznak.
Ahogy a test valamennyi részéről, az izmokból is az érző idegrostok szállítják az információt a központi ideg-
rendszerbe, melyek az izomorsóban, ínorsóban található végkészülékekből indulnak ki. Az aktuális feszültsé-
gi állapotot érzékelve izomérzést közvetítenek a központi idegrendszerbe. A központi idegrendszer felől pedig
mozgatórostok szállítják az izom-összehúzódást kiváltó impulzust, valamint biztosítják az izomtónus (az izom
feszítettségi állapota) fenntartását. A motoros beidegzésnél a mozgások finomságától függ, hogy hány idegsejt lát
el egy izmot.
(Lásd még az Érzékszervek című fejezetet, illetve az Idegrendszer, agykéreg, motoros kérgi központok című részt).
A vegetatív idegrostok az izomállomány táplálását és az erek beidegzését szolgálják.
5.2.4. Az izmok működése

1. Izotóniás összehúzódás: az izom inger hatására összehúzódik, hossza megrövidül, a felhasznált energiával
elmozdulást (munkát) végez, tónusa állandó marad.
2. Izometriás összehúzódás: az izom az adott inger ellenére nem húzódik össze, hossza nem változik, csak a fe-
szülése, tónusa nő.
Az összehúzódáshoz szükséges energia az izmokban lezajló kémiai reakció során keletkezik. A biológiai oxi-
dáció során a glikogén (glukózmolekulákból álló összetett szénhidrát) vízre és szén-dioxidra bomlik, és energia
keletkezik.
5.2.5. Részletes izomtan

A vázizomrendszert testtájak szerint a következő csoportokra oszthatjuk:
◆◆ A törzs izmai
◆◆ A végtagok izmai
◆◆ A fej és a nyak izmai
22
5.2.5.1. A törzs izmai

A törzs izomzatát az izmok helyzete alapján hátoldali és hasoldali csoportra különítjük.
A hátoldali izmok a törzs háti oldalán, a koponya és a keresztcsont között helyezkednek el. Egy felületes és egy
mély rétegük van, melyeken belül még több csoportot lehet megkülönböztetni. A hátizmok közül a felületes réteget
tárgyaljuk részletesebben, a mély fekvésű hátizmokat s azok szerepét összefoglalóan mutatjuk be.
A felületes hátizmoknak tapadási helyük szerint két típusa van:
a. A felső végtag-, a törzsizmok háti csoportjának felfogható vállövre és karcsontra húzódó izmok.
b. A bordákon tapadó izmok.
a. A vállövre és karcsontra húzódó izmok

Trapézizom vagy csuklyásizom. A kétoldali izom egy nagy trapéz alakú felületet takar be a háton. Az egyetlen törzs-
izom, amely a törzset és a vállöv mindkét csontját összekapcsolja. Működése igen sokoldalú. Az összes rostjának
összehúzódása nagy erővel nyomja a lapockát a gerincoszlophoz, vagyis a lapocka helyzetét fixálja, a vállövet hátra,
befelé húzza.
Széles hátizom. Az emberi szervezet legszélesebb, de viszonylag vékony izma. A négy alsó hátcsigolya és az ös�-
szes ágyékcsigolya tövisnyúlványán, a keresztcsonton, a csípőtarajon és az utolsó három borda közti felszínén ered.
A felemelt kart lefelé húzza, a hát mögé viszi, befelé forgatja.
Kis és nagy rombuszizom. Szorosan egymáshoz tartozó izmok, melyek az utolsó két nyakcsigolya és az első négy
hátcsigolya tövisnyúlványáról húzódnak a lapocka gerincirányú pereméhez. A lapockát hátra, kissé felfelé húzzák,
a gerinchez rögzítik.
Lapockaemelő izom. A csuklyásizom alatt a nyak két oldalán elhelyezkedő hosszú, vékony izom. Az 1–4. nyak-
csigolyán ered, a lapocka felső szögletén tapad. Funkciója a váll emelése (vállvonogatás).
b. A bordákon tapadó izmok

Két csoportot különböztetünk meg.
Hátsó felső fűrészizom. Hosszú ínnal ered a két utolsó nyak- és a két első hátcsigolya tövisnyúlványán. Emeli
a bordákat, így a belégzést segíti.
Hátsó alsó fűrészizom. A két alsó hát- és a két első ágyékcsigolya tövisnyúlványán ered. A bordákat lefelé húzza,
tehát kilégző izom.
A mély hátizmok a gerincoszlop két oldalán több egymást fedő rétegben helyezkednek el a nyakszirttől a ke-
resztcsontig. A mély hátizmok csoportja több egymás felett fekvő tagból áll. A csigolyák tövisnyúlványai, haránt-
nyúlványai és a bordaszögletek által képzett mély barázdát töltik ki. Két rétegben, a felületes izomrétegben (ge-
rincfeszítő izom) és a mélyebb izomrétegben helyezkedik el. A mély hátizom a két lábon járáshoz nélkülözhetetlen
izomcsoport. Két lábon állva ugyanis a test gerinc előtti tömege súlyosabb, mint a gerinc mögé eső rész. Fő műkö-
désük a gerinc egyenesen tartása a nehézségi erő ellenében. A mély hátizmok gyengesége, fejletlensége az oka az
ifjúság körében sajnos egyre gyakrabban tapasztalt ún. hanyagtartásnak. A mély hátizmok folytatása a tarkóizom
felületes és mély csoportja.
A törzs hasi oldalának izmait a farok, a mell, a has és a nyak izmaira csoportosítjuk.
A farok izomzata az embernél jelentéktelen.
A mellizmok egy része a mellkastól a karok felé tart, a másik része a mellkason ered és ott is tapad. Ezen az ala-
pon a mellkas-karizmokat és a mellkas saját izmait különböztetjük meg.
A mellkas-karizmokhoz (felületes mellkasizmok) tartoznak: a nagy mellizom, a kis mellizom, az elülső fűrész
izom.
A nagy mellizom a mellkas fejvégi felületének felületes fekvésű nagy izma, amely a kulcscsontnak a középsík
felé eső részén és a szegycsont végén ered, a felkarcsonton tapad. A légzés kisegítő izmaként szerepel. Különösen
a mesterséges légzés mechanizmusában és nehéz légzésnél, például asztmarohamok esetében van fontos szerepük.
Feladata a törzs tartása, a kar lehúzása, közelítése, befelé rotálása. A nagy mellizom igen sok speciális mozgásnál is
szerepet játszik: például a favágás, a kar úszó mozgásai stb.
23
A kis mellizom a nagy mellizom alatt fekszik. A 3–5. bordapáron ered, a lapockán tapad. Feladata a lapocka
süllyesztése és előre forgatása, belégzőizom. A kis mellizomnak köszönhető például, hogy térdhajlítás nélkül vagy
kisfokú törzshajlítással fel tudunk emelni egy tárgyat a földről.
Elülső fűrészizom, a mellkas oldalsó felületén fekvő nagy izom. Az 1–9. bordapáron ered, a lapocka gerinc felé
néző belső felszínén tapad. Feladata a kar vízszintes fölé emelése, a lapocka mellkashoz húzása, belégzési segéd-
izom.
A kulcscsont alatti izom a kart rögzíti.
A mellkas saját izmaihoz (mély mellizmok) soroljuk a bordaközi izmokat, a haránt mellizmot és a rekeszizmot.
A bordaközi izmok fontos légzőizmok. A külső bordaközi izmok ferde lefutásúak, belégzőizmok; a belső borda-
közi izmok a külső bordaközi izmokra merőleges lefutásúak, kilégzőizmok. Emellett részt vesznek a törzs oldalra
hajlításában.
A haránt mellkasizom a szegycsont alsó végén ered, a 2–6. bordaporcon tapad. A kilégzőizmok közé sorolható.
A bordaemelő izmok a 7. nyakcsigolya és az 1–9. hátcsigolyák harántnyúlványain erednek, a bordákon tapadnak.
Feladatuk a gerincoszlop forgatása, a törzs oldalra hajlítása, belégzési segédizmok.
A rekeszizom a mellüreget és a hasüreget elválasztó kupola alakú izom. Szegycsonti, bordai és ágyéki részt külö-
nítünk el rajta. Fontos légzőizom. Központi inas része nem mozog, kupolái azonban nyugodt légzésnél 2 cm, erő-
teljes légzésnél 3-4 cm emelkedést, illetve süllyedést végeznek, s ezáltal a mellüreget és a tüdőket hosszanti irányban
szűkítik, valamint tágítják.
A hasizmok azt a nagy teret töltik ki, amelyet a csontvázon a bordák, a gerincoszlop és a medence felső széle kö-
zött látunk. Részei külső ferde hasizom, belső ferde hasizom, haránt hasizom, egyenes hasizom, négyszögű ágyékizom.
A hasizmok mindenekelőtt a hasfal alkotásában, s ezzel a zsigerek támasztásában vesznek részt. Feladatuk a zsigeri
szervek védelme, a hasűri nyomás fenntartása, a törzs előre és oldalra hajlítása.
A hasizmok a légzőmozgásokat is támogatják. Valamennyi hasizom akaratlagos összehúzódása szűkíti a hasüre-
get, s ezáltal részt vesz a „hasprés” kialakításában. A hasprés nyomóereje üríti ki a belek tartalmát, s igen nagy erőt
biztosít szülésnél a magzat kinyomásához.
5.2.5.2. A végtagok izmai
A felső végtag izmai
Vállizmok
A felső végtag izmai a vállizmokkal veszik kezdetüket, amelyek a vállízületet teljesen körülölelik. A vállöv csont-
jain erednek, és a felkarcsont felső részén tapadnak.
A legtömegesebb tagja a deltaizom, amely a kulcscsont oldalsó harmadán, a vállcsúcson és a lapockatövisen ere-
dő, görög deltára emlékeztető izom. Működés tekintetében igen sokoldalú, képes kiváltani mindazokat a mozgáso-
kat, amelyeket a vállízületben egyáltalán végezhetünk. Például a felkart befelé forgatja és előreemeli, vagy a karok
oldaltartásában vesz részt.
A tövis feletti izom a kart távolítja, a tövis alatti izom a felkart kifelé forgatja. Mindhárom izom rögzíti a vállízü-
letet, védi a kifordulástól.
A kis és nagy görgetegizom karközelítő izmok.
A lapocka alatti izom a kart befelé forgatja.
A felkar izmai
A felkarizmok két pár elkülöníthető csoportra oszthatók: elöl helyezkednek el a hajlítók, hátul a feszítők. Mű-
ködésileg valamennyien a könyökízületre hatnak. A felkar izmainak fejlettsége a bőrön át jól látható és tapintható.
Elöl az alkar hajlításakor erős izom duzzad ki, a kétfejű karizom (musculus biceps).
A könyökízületben hajlító mozgást létrehozó izmok a kétfejű karizom, karizom, hollócsőr karizom.
A könyökízületben feszítő mozgást eredményező izmok a háromfejű karizom és a kampóizom.
24
Az alkar izmai
Az alkaron az izmok szintén két csoportra különülnek. Számuk sokkal nagyobb, mint a felkaron. Mind az elülső
hajlító izmok, mind a hátsó feszítő izmok felületi és mély rétegben fekszenek.
A hajlító izmok eredése a felkarcsont alsó részein van, majd lefelé ínba mennek át, és a tenyéren inasan folyta-
tódnak.
A hajlítók felületes rétegében fekszik a hengeres borítóizom, az orsócsonti csuklóhajlító izom, a hosszú tenyérizom,
a singcsonti csuklóhajlító izom, a felületes ujjakat hajlító izom.
A hajlítók mély rétegéhez tartozik a mély, ujjakat hajlító izom, a hosszú hüvelykujj hajlító izom és a négyszögű
borintó izom.
A hajlító izmok együttesen erősebbek, mint a feszítő izmok, mert a legtöbb munkavégzés az ujjak hajlításával
együtt járó mozgás.
A feszítő izmok az alkar hátsó részén foglalnak helyet, az ujjakat és a kézhátat feszítik.
A feszítők felületes rétegét alkotják a karorsói izom, a hosszú és a rövid orsócsonti csuklófeszítő izom, az ujjakat
feszítő izom, a kisujj feszítő izom és a singcsonti csuklófeszítő izom.
A feszítő izmok mély rétegébe tartozik a hanyintó izom, a hosszú hüvelykujj távolító izom, a rövid és a hosszú
hüvelykujj feszítő izom és a mutatóujj feszítő izma.
A kéz izmai
A kézizmok a hüvelykpárna, tenyérárok, kisujjpárna izmai. A kéz külső formáját a tenyéri oldal felől az izmok
fejlettsége, a háti oldalon a kézközépcsontok körvonala szabja meg. A kézközépcsontok közeit kis izmok, a csont-
közi izmok töltik ki. Az ujjak finom mozgásai gyakorlással nagymértékben fejleszthetők.
Az alsó végtag izmai
Az alsó végtag izmai embernél a járással kapcsolatban rendkívül erős izmokká fejlődtek. Felosztásuk az alsó
végtag csontvázának megfelelően: csípőizmok, combizmok, lábszárizmok, lábizmok.
A csípőizmok
Csípőizmok néven foglaljuk össze azokat az izmokat, amelyek a csípőcsont körül helyezkednek el és a csípőízület
mozgását hozzák létre. Elhelyezkedésük szerint két csoportra oszthatók. A hasüregben, a medencében eredő belső
csípőizmok, és a medence külső felszínén elhelyezkedő farizmok vagy külső csípőizmok. Mindkét izomcsoport a csí-
pőízületre fejti ki hatását. Hajlítják, feszítik, ki- és befelé forgatják, távolítják a combot. Egyedül a comb közelítésé-
ben nincs szerepük. Kívül a fartájék formáját a három farizom adja meg, amelyek a medencecsont külső felszínén
erednek, és a combcsonton tapadnak. E három izomnak a comb mozgásaiban és a test tartásában van jelentősége.
A comb izmai
A combon a térdízületre ható három jól elkülöníthető izomcsoport foglal helyet: az elülső oldalon a feszítők,
hátul a hajlítók, a belső oldalon pedig a közelítők. Az izmok elhelyezkedése tehát fordított, mint a felkaron, ahol
a hajlítók elöl és a feszítők hátul vannak.
A comb feszítő izmai a szabóizom, a négyfejű combizom (az egyenes combizom, a belső, a középső, a külső
vaskosizom). A négyfejű combizom a térdkalács közvetítésével a sípcsonton tapad. Ennek az izomnak a reflexek
vizsgálatában van nagy jelentősége.
A comb hajlító izmaihoz a félighártyás izom, a féliginas izom és a kétfejű combizom tartozik.
A comb közelítő izmai a fésűizom, a rövid, a hosszú, a nagy combközelítő izom és a karcsúizom.
A lábszár izmai
A lábszárizmoknak ismét három izomcsoportja van: elöl a feszítő, hátul a hajlító és a külső szélen végighúzódó
szárkapocs izomcsoport. A lábszárizmok a lábszár és az ujjak hajlítását és feszítését végzik, részt vesznek továbbá
a lábboltozat fenntartásában.
A lábszár feszítő izmai az elülső sípcsonti izom, a hosszú öregujj feszítő izom és a hosszú ujjakat feszítő izom.
25
A hajlítók felületes rétegében fekszik a háromfejű lábikraizom és a talpi izom.

A hajlítók mély rétegét alkotja a hátulsó sípcsonti izom, a hosszú ujjakat hajlító izom, a hosszú öregujj hajlító
izom és a térdárki izom.
A szárkapcsi izomcsoportot alkotja a hosszú és a rövid szárkapcsi izom.
A láb izmai
A láb izmai elhelyezkedésük szerint részben lábháti, részben talpi – öregujjpárna, talpközép, kisujjpárna izmai –
csoportot képeznek. Valamennyi lábizom rövid, kis izom, amelyek működésében a lábszár izmait segítik, tehát
egyrészt hajlítók, másrészt feszítők.
5.2.5.3. A fej és nyak izmai
A fej izmai
A fej területén az izmok két csoportra: mimikai izmokra és rágóizmokra oszthatók.
A mimikai izmok az arckoponyán közvetlenül a bőr alatt elhelyezkedő kis izmok. Működésükkel az arcmimikát
hozzák létre. E kis izmok összehúzódásai szoros kapcsolatban állnak érzelmi megnyilvánulásainkkal (bánat, öröm,
fáradtság, nevetés stb.), a bőrön redők, barázdák, behúzódások keletkeznek.
A mimikai izmokat három csoportra osztjuk: fejtetőizmok, fül körüli izmok és a szoros értelemben vett arcizmok
csoportja, szem körüli, orrnyílás körüli és száj körüli izmok.
A rágóizom négy erős izom (halánték izom, járomcsonti rágóizom, belső és külső röpnyúlványi izom), amelyek
részben a felületi, részben a mélyebb rétegekben helyezkednek el.
A járomcsonti rágóizom a járóíven ered, az állkapocsszöglet külső felszínén tapad. Működése: a szájat zárja.
A halántékizom legyezőszerűen kiszélesedve a halántékcsont pikkelyén ered, és az állkapocs izomnyúlványán
tapad. Az előbbi izommal azonos működésű.
A külső és a belső röpnyúlványi izom működése végzi az őrlőmozgást.
A nyak izmai
A nyak izmait elhelyezkedésük alapján felületes és mély izomcsoportokra oszthatjuk.
A felületes nyakizmok: a nyaki bőrizom, amely a nyak bőrének ráncképződését okozza, a fejbiccentő izom, amely
a fej tartását biztosítja, valamint a nyelvcsonti izmok, amelyek más nyak- és fejizmokkal együtt a száj nyitásában,
zárásában, a nyelésben, a hangadásban, csecsemőknél a szopásban működnek közre.
A mély nyakizmok az összes nyaki képletek (gége, garat, légcső stb.) mögött a nyaki gerincoszlopon fekszenek.
Az elülső csoport izmainak a nyaki gerinc és a fej mozgatásában van szerepük. Az oldalsó csoport izmai, a borda-
emelő izmok rögzített bordák esetén a nyakat oldalra hajlítják, ellenkező esetben a bordákat emelve, a belégzésben
segédkeznek.
5.2.6. A mozgásrendszer gyermekkori sajátosságai

Az újszülöttnek a testhez viszonyítva még nagyméretű koponyája összenyomható, mert az egyes koponyacsontok
között lágy, még össze nem forrt részek helyezkednek el.
A szülőcsatornán való átjutáskor a koponya rendszerint összenyomódik és enyhén megnyúlik, de a fej néhány
napon belül visszanyeri eredeti alakját.
A koponya lágy részeit, a kutacsokat alkotó rostos hártyák rendszerint megkeményednek, összenőnek és egészen
addig fennmaradnak, amíg a csontok össze nem forrnak, vagyis a cipzár fogaihoz hasonlóan össze nem illeszked-
nek.
A hat fő kutacs közül a legnagyobb a koponyatető közepén elhelyezkedő, rombusz alakú nagykutacs. Ez záródik
össze utolsóként, mintegy 18 hónapos korban. Csecsemőkorban a kutacs állapota jó eligazodási pont például a fej-
lettségi, hidratáltsági állapot megítéléséhez.
A gerincoszlop születéskor még teljesen egyenes, csupán a keresztcsonti hajlat van meg rajta. A nyaki görbület
akkor keletkezik, amikor a csecsemő megtanulja a fejét tartani. A háti hajlat akkor, amikor ülni kezd, az ágyéki
görbület pedig akkor, amikor állni tanul.
26
A görbületek és hajlatok 3 éves korra teljesen kialakulnak, de csak 7 éves korban állandósulnak, mivel addig
a csontállományban erős a szervesanyag-túlsúly, így a csont könnyebben deformálódik, sőt az ágyéki görbület még
ennél is később, csak 14 éves korban. Ezért a gyermekek hasa jobban kidülled, ágyékuk pedig jobban előre görbül.
Mivel a gyermekek gerincvonalának alakja még nem szilárdult meg, lefekvéskor gerincoszlopuk kiegyenesedik.
Ezért szükséges, hogy a gyermekek viszonylag kemény, de rugalmas fekvőhelyen, alacsony párnán vagy párna
nélkül, egyenesen aludjanak.
A fejletlen, rugalmas gerincoszlop könnyen eltorzul. Legtöbbször a háti hajlat vagy az ágyéki görbület lesz túl
nagy, de a túl kis görbület is kóros eltérés. Sajnos elég gyakran görbül a gerincoszlop oldalra is.
A gerincoszlop legtöbbször azért görbül, mert korán erőltetik, hogy a csecsemő karon üljön, vagy járjon. Az ol-
dalirányú görbületek általában az iskoláskorban alakulnak ki. Ezért szükséges, hogy a tanulók egyenesen üljenek,
és füzetük, könyvük egyenesen álljon előttük, amikor írnak, olvasnak. A gerincoszlop torzulásának megelőzésében
legfontosabb a rendszeres testedzés, a tartóizomzat megerősítése. A túlzott vagy egyoldalú erőltetés azonban ár-
talmas. Az iskoláskorban még az is eltorzíthatja a gerincoszlopot, ha valaki éveken keresztül mindig ugyanabban
a kezében viszi az iskolatáskát. A hátitáska, hátizsák használata ezt kiküszöböli.
A medencecsont, mint említettük, eredetileg 3 csontból épül fel. Ezek csak 7 éves kor körül kezdenek összecson-
tosodni, és csak 21 éves korra nőnek össze teljesen. Ezért különösen veszélyes, ha a gyermekek magasról ugranak
le. Ártalmas a magas sarkú cipő is, mert a medencecsont helytelen irányban terhelődik meg.
Amíg a növekedés tart, a csontok is nőnek. A hosszú csöves csontok eleinte még nem teljesen egységesek. Két
végük és közepük csontos, de a középső rész és a csontvégek találkozásánál porcos övezet van. Ezek a csontosodási
vonalak. Itt történik a csontok hossznövekedése, ebben az övezetben alakul át a porcszövet csontszövetté. A cson-
tosodási vonalak a 15–25. években tűnnek el.
Az izomzat kezdetben kis tömegű és csak fokozatosan gyarapszik.
Az izomzat tömegének gyarapodása

Kor Testsúly %
Újszülött 23
8 éves 27
15 éves 33
18 éves 44
Felnőtt 45
Az izomzat víztartalma kezdetben lényegesen nagyobb, így terhelhetősége alacsonyabb, mint később, ezért ereje még
kisebb, mint amennyi tömege alapján várható lenne. Az iskoláskorú gyermekek izmai rövid ideig viszonylag nagy
teljesítményre képesek, de gyorsan kifáradnak. A fejlődés során vastagodnak az izomrostok, nő az izmok tömege,
javul a beidegzése. A csontváz is gyenge, ezért óvakodni kell a hirtelen erőfeszítéstől, és nem szabad nehéz terhet hor-
dani, még akkor sem, ha nem tűnik fárasztónak. Néhány figyelemreméltó adat a teherhordás felső határát illetően:
7 éves korig 1 kg
10 éves korig 3 kg
12 éves korig 5 kg
15 éves korig 7 kg
17 éves korig 12 kg
A sérvek és a gerincoszlop torzulásai sokszor az iskoláskorban keletkeznek, a túlzott megerőltetés, megterhelés

következtében. A mozgás fejlődését viszont az is hátráltathatja, ha egyes izomcsoportok nem végeznek rendszeres
munkát. Ezért szükséges, hogy testgyakorlás közben minden izomcsoportot foglalkoztassunk.
A mozgás nem folyamatosan, hanem szakaszosan fejlődik. A csecsemőknek először a szemizmai működnek
rendezetten, majd a végtagjai. Miután a fejét tartani tudja, megtanul gurulni, ülni, állni és egyéves kora körül járni.
6 éves korában már minden izmát jól használja, de a pontos mozdulatok még nehezére esnek.
27
Ha a gyermek nem foglalkozik, manipulál eleget, kezének apróbb izmai 6 éves korra sem tudják a finomabb
mozgásokat végrehajtani. Ez az írás tanulásakor nehézséget jelent. 12 éves korában fürgén, ügyesen mozog, a 12–
14. életévben azonban a gyors növekedés következtében szögletesekké válnak mozdulatai.
A sima, harmonikus mozgás csak 15 éves kor után fejlődik ki.
A magzati és csecsemőkori mozgások az értelmi, érzelmi és szociális fejlődés szempontjából is jelentős szere-
pet játszanak. Ezek a mozgások fontos idegrendszeri kapcsolatok kiépülésének alapjai és egyúttal az idegrendszer
érettségének is mutatói. A mozgások időbelisége, sorrendisége mellett azok minősége is fontos, mivel a korábban
megjelenő mozgásminták képezik a következők alapját.
Születés után a mozgás fejlődése a fejtől a lábujjak felé (cephalocaudalis), illetve központtól kifelé (proximodistalis)
irányban megy végbe.
Az idegrendszer magzati fejlődése olyan működéseket tartalmaz, amely elemi magatartás- és mozgásmintákat
hoz létre. A primitív reflexek automatikus, az agykéreg közreműködése nélkül végbemenő sztereotip mozgások,
amelyeket az agytörzs irányít.
Amikor a visszahúzódó reflexek a méhen belüli élet 9. hete körül fokozatosan csökkennek, megjelennek és mű-
ködnek az első primitív reflexek. Jelen vannak a szüléskor és gátlásuk a szabályos fejlődési folyamatban 6, de a leg-
később 12 hónapos korban lezárul.
Ha ezek aktívak maradnak, az élet 9–12. hónapja után is, a jelenséget rendellenesnek tartjuk, ha a rendellenes
reflexek egész csoportja észlelhető, akkor megkésett idegrendszeri fejlődésről beszélünk.
Az agykéreg közreműködésével végbemenő akaratlagos mozgások begyakorlásával az érettebb, beidegződött

reakciók átveszik a primitív reflexek szerepét. A visszamaradó csecsemőkori reflexek gátolják az új mozgásformák
megjelenését, ezáltal hátráltatják a gyermek fejlődését. Egyes óvodás- és iskoláskori figyelem- és magatartászavar
erre vezethető vissza.
Az akaratlagos mozgások kialakulása, a látás, hallás és az értelem fejlődése egymást kölcsönösen támogatva fej-
lődnek. A normális fejlődés egységét megbontja, ha a kölcsönösségben zavar áll be.
A csecsemő- és kisdedkort érzékszervi-mozgásos, azaz szenzomotoros korszaknak is szokták nevezni, mert az

érzékelés és mozgás összhangja biztosítja leghatásosabban a gyermek fejlődését.
A mozgásrendszer egészséges fejlődéséhez a megfelelő mennyiségű és minőségű testmozgás mellett helyes táp-
lálkozásra, elegendő mennyiségű ásványi anyag és fehérje fogyasztására van szükség.
28
6. KERINGÉSI RENDSZER ÉS A VÉR
6.1. Keringési rendszer

Az emberi szervezet szöveteit és szerveit vérerek hálózata szövi át. Az erekben folyó vér látja el a sejteket tápanyaggal és
oxigénnel, elszállítja a bomlástermékeket és a szén-dioxidot. A vér szállít még hormonokat és egyéb anyagokat is. Az ér-
rendszer központjában a szív van. Az erek a szívből indulnak ki és a szívbe érkeznek vissza. Ebben a zárt pályarendszer-
ben áramlik a vér, ez a vérkeringés. A szívműködés a vért az érrendszerben állandó mozgásban tartja. A nyirokrendszer
a vérerek mellett nyirokerekkel hálózza be az egész szervezetet. Szerkezete és funkciója okán az érrendszerhez tartozik.
6.1.1. A szív (cor)

A szív kúp alakú, izmos falú üreges szerv. A szívburoküregben foglal helyet a két tüdő között, a mellüreg elülső kö-
zépső részében. Csúcsa a középvonaltól kissé balra hajlik. A szív nagysága általában az egyén zárt ökle nagyságának
felel meg, az életkor, a nem, az alkat és az életmód függvényében.
A szív fala három rétegből áll. Legkívül a szívburok (pericardium) vékony hártyája látható, ez egy kötőszövetes
tok. Alatta találhatók a szívizomba tartó koszorúserek. Ezek hajszálereikkel behálózzák a szívizomszövetet. A szív-
fal legvastagabb rétege a szívizomzat. Ez különleges harántcsíkolt izom, amely akaratunktól függetlenül működik
(lásd: izomrendszer).
A szívet belülről a szívbelhártya (endocardium) béleli, amely vékony, halványfehér-áttetsző, rugalmas, rostokból
álló hártya. Kettőzete alkotja a szívbillentyűket.
A szív négyüregű rendszerét egy hosszanti válaszfal, a szívsövény egymással nem közlekedő jobb és bal szívfélre
osztja. Mindkét részben egy-egy pitvar, illetve kamra van. A pitvarokba ömlenek a szívbe vezető nagyvénák. A pit-
varokból a vér a kamrákba jut. A vér befogadása és továbbítása a pitvarokat csak kis mértékben terheli, mert kis
nyomással szemben kell a vért továbbítaniuk. Ezért a pitvarokban a szívfal vékonyabb. A kamrák a nagyvérkö-
ri (testkeringés) és a kisvérköri keringést (tüdőkeringés) biztosítják. A nagyobb munkavégzésnek megfelelően
a kamrák izomzata erősen megvastagodott. A szív izomzata a vérellátásra igen érzékeny. A szív saját tápláló ere-
it koszorúsereknek nevezzük. Két koszorús artéria van, az aortából (bal kamrából kilépő nagyartéria) erednek,
a szívet a pitvar-kamrai árokban futják körül. A koszorúserek elágazódásai funkcionálisan végartériák. Közöttük
nehezen nyílnak meg az összekötő véredények. Egyikük elzáródása az általa vérrel ellátott szívizomrész elhalásához
vezet. Ez az infarktus. Az infarktus rizikótényezői a dohányzás, a nem megfelelő étrend, a túlzott alkoholfogyasztás,
a mozgáshiány, a magas vérnyomás, a túlsúly és a feszültséggel teli, stresszel terhelt élet.
A szívben a vér áramlását billentyűk szabályozzák. A billentyűknek két fajtája van: a felfelé hosszú, vitorla alakú
vitorlás billentyűk és a félhold alakú, más néven zsebes billentyűk.
A vitorlás billentyűk a pitvarok és a kamrák között helyezkednek el. A billentyűk megakadályozzák a vérnek
a kamrákból a pitvarok felé történő visszaáramlását. A pitvarok összehúzódásakor (pitvari szisztolé) a nyomás
kinyitja a billentyűket, és a vér a kamrába áramlik. A kamrák összehúzódásakor (kamrai szisztolé) a billentyűk
vitorlái összecsapódnak, elzárják a vér visszaáramlásának útját. A vér a kamrákból kiinduló nagyerek felé folyhat.
A félhold alakú (zsebes) billentyűk a szívből kiinduló nagy artériák (verőerek) szájadékában vannak. A kam-
rák összehúzódásakor (szisztolé) a vér a nagy erekbe lökődik, a véráram megnyitja a billentyűket. A kamrák
elernyedésekor (diasztolé) a kilökött vér visszaáramlik, a billentyűk tasakjai vérrel telítődnek, összefekszenek, ezál-
tal megakadályozzák a visszafolyást.
29
6. keringé s i r e n d s z e r é s a v é r
A szív ütemesen húzódik össze és ernyed el. A két pitvar összehúzódásakor a kamrák ernyednek el. A kamrai össze-
húzódást rövid szünet, a szívpauza követi. Az összehúzódás (szisztolé) és az elernyedés (diasztolé), valamint a szünet
a szívciklus. A szívösszehúzódások száma (a pulzus) felnőtteknél nyugalmi állapotban percenként 60–80 közötti érték.
A pitvarok összehúzódásakor a vér a kamrákba áramlik. A kamrák összehúzódásakor a vér a nagyvérkörbe,
illetve a kisvérkörbe jut.
A pitvari elernyedés alatt a jobb pitvar a nagyvénák felől, a bal pitvar a tüdővénák irányából töltődik fel.
A verőtérfogat az a vérmennyiség, amelyet az ember szívének kamrái egy-egy összehúzódáskor külön-külön
a nagyerekbe juttatnak. Egy kamra összehúzódása 70 ml vért juttat a verőérbe. Ez azt jelenti, hogy a szív egy-egy
kamrájából percenként körülbelül 5 liter vér jut a vérkeringésbe. A felnőtt ember nyugalmi állapotú perctérfogata
tehát kb. 5 liter.
A perctérfogat nőhet az egyetlen összehúzódással kinyomott vér mennyiségének növekedésével. Ez a növekedés
testedzéssel, sportolással, jó fizikai állapottal érhető el. Nőhet a perctérfogat a szívösszehúzódások percenkénti
számának növekedésével is. Fizikai terhelés és agykérgi folyamatok (izgalom, stressz) növelhetik a szívösszehúzó-
dások percenkénti számát.
A szívizom összehúzódásai a vázizmok tartós összehúzódásával szemben ritmusosak. A szívizom a küszöbfeletti
ingerre minden esetben maximális összehúzódással válaszol. Ez a „minden vagy semmi” törvénye. Az a periódus,
amelyben a szívizom nem ingerelhető, a refrakter stádium. Az elektrokardiogram (EKG) azoknak az elektromos
feszültségeknek–potenciálkülönbségeknek a rögzítése, amelyek a szív ingerületi folyamatának következményeként
a testfelület meghatározott pontjai – elvezetési helyek – között lépnek fel. Az EKG tehát a szív elektromos inge-
rületi folyamatainak megjelenítése, amely információt adhat a szív helyzetéről, a szívfrekvenciákról, az ingerületi
ritmusról és az impulzusterjedésről.
A szívizom összehúzódásához nem kell külső inger, a szív maga képezi a működéshez szükséges ingereket. Az in-
ger (impulzus) képzése a vázizomzattal szemben magában a szervben történik, ezt a szív automáciájának nevezzük.
6.1.2. A szív önálló ingerképző és ingervezető rendszere

A szív ingerképző sejtjei két központba tömörülnek. A jobb pitvar falában található az elsődleges ingerképző központ,
a szinuszcsomó, a jobb pitvarnak a jobb kamrához közeli részében van a másodlagos ingerképző központja, a pitvar-
kamrai csomó. (Aschoff–Tawara-csomó). A két ingerképző központban keletkezett ingerületet a His-köteg, a Tawara-
szárak és a Purkinje-rostok továbbítják a kamrák izomzatához. Először a pitvarok, majd a kamrák húzódnak össze.
A szív automáciája mellett – valamennyi szervhez hasonlóan – a szív is idegi és hormonális szabályozás alatt áll.
Az önálló ingerképző és ingervezető rendszer működését a vegetatív idegrendszer módosíthatja, amely egymás-
sal ellentétes hatású szimpatikus és paraszimpatikus ingerekkel szabályoz.
A szívet a paraszimpatikus hatású bolygóideg (nervus vagus) és a szimpatikus határláncból (truncus sympathicus)
kilépő ágak idegzik be. A vérkeringés központi szabályozását végző struktúrák a nyúltvelőben és a hídban találha-
tók. Kétféle inger hat ezekre a központokra: a vérnyomás és a vér kémiai összetételének változása. Az előzőekben
említett szimpatikus hatás fokozza a szívműködés frekvenciáját (összehúzódások számát), növeli az egyes összehú-
zódások erejét, mélységét, serkenti az ingerületvezetést és fokozza a szívizom ingerelhetőségét. A paraszimpatikus
hatás az elmondottakkal ellentétes.
Érvényesül még a reflexes szabályozás és a lelki élmények szabályozása, valamint a vér kémiai anyagai is (hormo-
nok, kálium-, kalciumsók stb.) jelentősen befolyásolják a szív tevékenységét (lásd az Idegrendszer című fejezetet).
6.1.3. A vérerek és a vérkörök

Az érrendszer verőerekből (artériák), gyűjtőerekből (visszerek, vénák) és a közéjük iktatott hajszálerekből (kapil-
lárisok) áll. Az artériák és a vénák falában változó vastagságban három réteg van. A belső réteg az ér belseje felé
endothel sejtekből és az alatta levő kötőszöveti rostokból áll. Az endothel sejtek egyrétegű laphámsejtek. Fontos
szerepük van abban, hogy a vér az érpályán belül ne alvadjon meg. A középső réteget simaizomsejtek és rugalmas
rostok alkotják. A külső réteget csak kötőszövet képezi.
6.1.3.1. A verőerek (artériák)

A verőerek a testben egyre finomabb ágakra oszlanak. A legvékonyabb ágak a hajszálerekben folytatódnak. Vékony
falukon át történik a tápanyagok és az oxigén leadása, a bomlástermékek és a szén-dioxid felvétele. Faluk egyetlen
30
6.1. KERINGÉSI RENDSZER
endotheliumréteg, amelyet kívülről alaphártya burkol. Gyorsan tágulnak és szűkülnek. A verőerek (artériák) a szív
felől szállítják a vért a periféria felé. A verőerek a szívből egy hatalmas törzzsel indulnak. Ez az aorta. Az artériák
fokozatos elágazás után vezetik a vért a hajszálerekbe. A hajszálerek verőeres és gyűjtőeres vége között állandó
nyomáskülönbség áll fenn.
6.1.3.2. A gyűjtőerek (vénák)

A gyűjtőerek a periféria felől szállítják a vért a szív irányába. Ezért nevezik őket visszereknek. Az artériákkal szem-
ben apró vénás kapillárisokkal kezdődnek és nagyobb ágakká szedődnek össze. A vénák ürege tágabb, faluk vé-
konyabb, mint az artériáké. A középső réteg simaizomzata is vékonyabb. A keringést a vénákban nem annyira az
érfal összehúzódása, inkább a szív és a mellkas szívó hatása hozza létre. A vénákban a vér áramlását izompumpa
segíti. A nagyobb vénákban a vér visszafolyását a zsebes billentyűk akadályozzák meg. Az anasztomózisok az egyes
erek között létrejött keresztirányú összeköttetések. Az a szerepük, hogy valamely értörzs elzáródása esetén a hozzá
tartozó terület vérellátását a szomszédos érből biztosítsák. Az artériák és a vénák nem a szállított vér oxigén- és táp-
anyagdússágával vagy széndioxid-telítettségével, bomlástermék-gazdagságával jellemezhetők, hanem azzal, hogy
a szívből a periféria felé vagy a perifériától a szív felé vezetnek. (A tüdőartéria a szívből a tüdőbe szén-dioxidban
dús vért szállít, a tüdővéna a tüdő felől a szívbe oxigénben dús vért szállít).
6.1.3.3. Hajszálerek (kapillárisok)

A szövetek tápanyagforgalma és gázcseréje szempontjából az érrendszer legfontosabb elemei a hajszálerek (kapil-
lárisok).
A legvékonyabb kisartériákat és kisvénákat kötik össze. Falukat endothel réteg (egyrétegű laphám) alkotja, ame-
lyet kötőszöveti rostokból álló rugalmas hálózat borít. Az artéria–véna-hajszálerek állandóan nyitva vannak. Itt
a legrövidebb az út a kisartéria és a kisvéna között. A valódi kapillárisok a kezdeti részükön kialakult simaizomszöveti
gyűrűnek köszönhetően nyitott vagy zárt állapotúak lehetnek, függően a szövet aktuális igényétől. A már jelzett
anyagok – tápanyagok, gázok – a valódi kapillárisokban áramló vér és a szövetnedvek között cserélődnek ki.
6.1.3.4. A vérkörök
A két vérkör vázlatos rajzát a 1. ábra mutatja.
1. ábra. A vérkörök vázlatos rajza
31
Kis vérkör: a szív jobb kamrájából indulva a tüdő artériás rendszerén keresztül a tüdőbe jut a fáradt, szén-dio-
xidban dús vér. A tüdőben a tüdő hajszálerei és a léghólyagocskák között megtörténik a szén-dioxid és az oxigén
cseréje (külső gázcsere), majd a tüdő vénás rendszerén keresztül a szív bal pitvarába érkezik a friss, oxigénben dús
vér.
Nagy vérkör: a szív bal kamrájából indulva a nagy vérkör artériás rendszerén keresztül (aorta, artériák, melyek
egyre kisebb erekké ágaznak el) a test minden területére eljut a friss, oxigénben dús vér. A hajszálerek és a test
sejtjei között megtörténik az oxigén és a szén-dioxid cseréje (belső gázcsere), majd a nagy vérkör vénás rendszerén
keresztül a fáradt, szén-dioxidban dús vér a jobb pitvarba kerül.
Az ábrán szürkével az oxigénben dús, feketével a szén-dioxidban dús vért jelöljük.
A nagy vérkör
A nagy vérkör feladata az oxigén- és tápanyagdús vér eljuttatása a szervezet sejtjeihez, ahol végbemegy a gázcsere
(oxigénleadás, széndioxid-felvétel), valamint a tápanyagcsere (tápanyagleadás, salakanyag-felvétel) – és a vénás vér
elszállítása a szövetekből a szívbe.
A szívizomzat tömege a bal kamra falában a legnagyobb. Innen indul ki a nagyvérkör. A bal kamrából a vér az
aortába kerül.
Az aortából három nagy artéria lép ki:
1. A fej és a nyak képleteit, valamint a felső végtagokat ellátó ér.
2. A felszálló aortából eredő, a szívet ellátó koszorús erek.
3. Az aorta leszálló része két szakaszra oszlik, a mellkasi és a hasi aortára. A mellkasból ágaznak le a bordaközi
artériák. Hasi: átlépi a rekeszizmot, ágakat ad le a zsigeri szervekhez, veséhez, bélhez, majd 2 ágra oszlik, a 2 csí-
pőartéria az alsó végtagokat látja el.
Az aorta kezdeti szakasza és a nagyartériák kitágulnak – tartalékolják a vért, majd fokozatosan továbbítják.
Ez a folyamat addig tart, amíg a következő szívösszehúzódás újra vért juttat az aortába. Ezáltal a szív szakaszos
működése ellenére az erekben a véráramlás folyamatos. Az aorta és az artériák rugalmasan működnek. Működési
ritmusuk egyezik a szívműködés ritmusával. A szív minden egyes összehúzódása nyomáshullámot indít el az erek
felé. A pulzushullám az artériákon az érfal gyors kitágulását okozza, amely az érre helyezett ujjunkkal lökés formá-
jában tapintható. A pulzust ott lehet a legjobban tapintani, ahol az artéria közvetlenül csont felett fekszik, például
a csuklón. Az érelmeszesedés az ereket merevvé teszi, megakadályozza a pulzushullám kialakulását és normális
terjedését.
A vénás rendszer erei a hajszálerek hálózatából kiindulóan egyre tágabb vénákba rendeződnek és haladnak
a szívbe. Ismerünk felületes vénás rendszert, amely a bőr alatt helyezkedik el. Ismerjük a mély vénás rendszert,
amelybe az előbbi torkollik. A vénás vért két nagy véna vezeti a szívbe: a felső és az alsó fő visszér.
A felső fő visszér (vagy felső üres véna) rendszere a felső végtag és a fej – nyak vénáit gyűjti egybe.
Az alsó fő visszér (vagy alsó üres véna) az ágyéktájon két közös csípővéna összefolyásából ered, és a rekeszt át-
fúrva ömlik a jobb pitvarba. Tehát a mélyvénás rendszer megközelítően követi az artériás rendszer lefutását.
Az artériás rendszer ágai mind kisebb verőerekre oszlanak, majd a testben artériás hajszálerekre bomlanak.
A vénás hajszálerekből a vér a kis és nagy vénákon, majd az alsó és felső üreges vénákon át visszajut a jobb pit-
varba.
A kis vérkör
A kis vérkör a szív jobb kamrájából indul ki a tüdőverőérrel (vagy tüdőartéria), amely kettéágazik, és vénás vért
szállítva jut a tüdőbe. Ágai a hörgőket kísérik, végágai a léghólyagocskák (alveolusok) falában hajszálerekre oszla-
nak. Itt megy végbe a gázcsere. Az oxigéndús vér a négy tüdővénán át a bal pitvarba vezetődik.
A bal pitvarból a bal kamrába kerül a vér, így kerül az oxigéndús vér innen a nagyvérkörbe, így az egész testbe.
6.1.4. A vérkeringés élettana

Az aortából a kapillárisok felé haladva nagymértékben megnő az erek száma. Az egyetlen aorta sok nagyartériára
ágazik szét, a nagyartériák számtalan közepes artériát alkotnak. A közepes artériákból kisartériák különülnek el,
egy-egy kisartériából pedig sok-sok kapilláris ered. Az erek növekvő számának arányában nő az összesített ke-
resztmetszetük. A vénás rendszerben a szív felé haladva fordított a helyzet. Az artériás rendszerben a kapillárisok
32
6 . 2 . A VÉR
felé haladva a véráramlást a vérnyomáscsökkenés és az erek összesített keresztmetszetének ugrásszerű növekedése

határozza meg. A véráramlás sebessége az artériában egyre csökken. A vénás rendszerben a véráramlás jellemzőit
az erek felépítése szabja meg. A vénák fala rendkívül tágulékony, átmérőjüket a bennük áramló vér határozza meg.
A kisvénákban mérhető vérnyomás tizedakkora sincs, mint az aortában mérhető nyomás. Ez a kis nyomás is ele-
gendő az áramlás fenntartásához, mert a szív jobb pitvarában a vér befolyásakor 0 Hgmm körüli a nyomás. (Fekvő
testhelyzet!)
A vénás rendszerben az összkeresztmetszet a szív felé haladva nagymértékben csökken és egyre gyorsabb a vér
áramlása. A vénás vér áramlását a vérnyomáskülönbségen kívül a ritmusosan összehúzódó, majd elernyedő váz-
izmok is segítik. A vénabillentyűk csak egy irányban, a szív felé engedik át a vért. A másik áramlást segítő tényező
a légzőmozgások miatt kialakuló mellkasi szívóhatás. Az aorta kezdeti szakaszában a vérnyomás 150-180 Hgmm,
a kiserekben 40, a kapillárisok területén 20 Hgmm. A szívhez közel eső vénákban 1 Hgmm, illetve 3 Hgmm. Az
egészséges felnőtt ember vérnyomásának átlagértékei: 110-120 Hgmm (szisztolés érték) és 70-80 Hgmm (diaszto-
lés érték). 140/90 Hgmm vagy e felett magas vérnyomásról beszélünk. A szisztolés és diasztolés érték különbsége
a pulzusnyomás, amely az érrendszer állapotára enged következtetni.
Az erek falában levő nyomásreceptorok vérnyomást érzékelő információi alapján a nyúltagyvelői nyomásfokozó
(érszűkítő) és a nyomáscsökkentő (gátló) neuroncsoportok beállítják a pillanatnyi állapotnak megfelelő ideális
vérnyomást, a szívműködés intenzitását és a vérelosztást.
6.1.5. A vérkeringés néhány gyermekkori jellemzője

A magzati vérkeringést lásd a Megtermékenyítés és egyedfejlődés című fejezetben.
A növekedés és a fejlődés jó vérellátást igényel. Az anatómiai viszonyok adottak. A szív 3 éves korig gyorsan nő,
utána a növekedése lassul, de az izomrostok vastagodnak.
A csecsemő verőtérfogata néhány cm3. 6 éves korban 23 cm3, serdülőkorban 42 cm3 a jellemző érték. A felnőtt
ember szíve egy kamrai összehúzódáskor 70-80 cm3 vért juttat a verőérbe. Így érthető, hogy a pulzusszám gyer-
mekkorban nyugalomban is magasabb. 5–7 éves korban 100, 10 éves korban 90 percenként. A fejlődés folyamán
a verőtérfogat tízszeresére nő, a pulzusszám közel a felére csökken. A növekedés során a perifériás ellenállás csök-
ken, a gyermek erei is rugalmasak, és az új erek képződésével nagyobb lesz az összátmérő. A gyermekeknél a sza-
bályozó mechanizmus labilis, főleg a pulzusszám ingadozása a jellemző. Ennek oka részben a keringési szervekben,
részben az idegrendszerben keresendő. A beidegződés fokozatosan differenciálódik. A keringési szervek fejlődését,
alkalmazkodóképességét kedvezően befolyásolja az életkornak megfelelő testmozgás.
A gyermekkori fejlődés alatt a vérnyomás fokozatosan emelkedik.
6.2. A vér
Az ember vére zárt érrendszerben kering. A vér létesít kapcsolatot a különböző szervek között. Szállítja az O2-t,
CO2-t, a tápanyagokat, a bomlástermékeket, a hormonokat, a vitaminokat stb.
O2-szállítás: a vérben hemoglobinhoz kötve történik. A hemoglobin-molekula porfinvázában vasion ül, ez 4 db
O2 molekulát tud megkötni. Az O2 helyére más molekula is beköthet, ilyen például a szénmonoxid (CO), ez az
oxigénnél erősebben kötődve kiszorítja azt, következménye halálos kimenetelű mérgezés is lehet. Szintén az O2
helyére kötődhet a szennyezett levegőből az ólom, gátolva az oxigénszállítást. CO2: kisebb része a vérplazmában
oldva, nagyobb része a vörösvértestben HCO3--ion formában szállítódik.
Biztosítja a belső környezet stabilitását (homeosztázis). Részt vesz a szervezet hőszabályozásában. A szervezet
védekezőrendszerének része, immunanyagokat termel, illetve szállít.
Az ember vére vérsejtekből és vérplazmából áll. A felnőtt ember teljes vértérfogata körülbelül 5 liter. A vér
56%‑át vérplazma alkotja. A vérplazma 90%-a víz, 7-8%-a fehérje. Szállított anyagrészként glukózt (vércukrot),
zsírokat, lipideket, nitrogénvegyületeket és különösen az izommunka után tejsavat tartalmaz. Az ionok közül a leg-
gyakrabban a Na+, a K+ és a Ca2+-kationok és a Cl-, a HCO3- -anionok a jellemzők. A plazmafehérjék három nagy
csoportja: az albuminok, a globulinok és a fibrinogén. Az albuminok a vér ozmózisos jelenségeiben és a zsírsavak,
epesavak szállításában fontosak. A globulinok összetett fehérjéi a különböző anyagok szállítását végzik és a szerve-
zet védekezésében van szerepük. A fibrinogén a véralvadásban jelentős fehérje.
33
6.2.1. A vér sejtes elemei

A vér sejtes elemei a vörösvérsejtek, a fehérvérsejtek és a vérlemezkék. A sejtes elemek jellemzőit az 1. táblázat
foglalja össze.
A vörösvérsejtek száma a felnőtt embernél 5 millió 1 mm3 vérben. A vörös csontvelőben keletkeznek. 4-5 napig
fejlődnek, az érett sejtek már sejtmag nélküliek (vörösvértestek). A fejlődés folyamatában hemoglobin-moleku-
lák épülnek a vörösvérsejtek sejtplazmájába. A hemoglobin élettani jelentősége a légzési gázok szállításában van.
A vörösvértestek színét is ez az összetett fehérje (vastartalmú vérfesték) adja. Az érett vörösvértestek élettartama
120 nap. Az elöregedett vörösvértestek a lépben esnek szét. A felszabaduló hemoglobin egy része a májba kerül,
és ott egy része a keletkező epe festékanyagává (bilirubin) válik. Másik részéből biliverdin alakul, amelyből ismét
hemoglobin lesz. Újszülötteknél a vörösvértestek száma kb. 10, 1 éves korra kb. 8, kisgyermekkorban 6-7, ifjú korra
5 millió/mm3. Kamaszkorban kissé megszaporodik.
A vér sejtes összetevői (alakos elemek)

fehérvérsejt
sejttípus vörösvértest vérlemezke
monocita limfocita granulocita
darabszám
(1 mm3 kb. 5 millió 7–10 ezer 400 ezer
vérben)
képződés
vörös-csontvelő vöröscsontvelő és nyirokrendszer vöröscsontvelő
helye
2µm vastag,
méret 20 µm 7–14 µm 10–12 µm 2–4 µm
7 µm átmérő
alak fánk kb. gömb szabálytalan
élettartam 120 nap 1–2 hét 8–10 nap
szervezet védelme, kórokozók leküzdése
légzési gázok
feladat ellenanyag véralvadás
szállítása bekebelezés bekebelezés
termelése
1. táblázat. A vér sejtes összetevői
A fehérvérsejtek működésüket és alakjukat tekintve is különbözőek. Közös jellemzőjük, hogy van sejtmagjuk és
színtelenek. A felnőtt ember 1 mm3 vére 6-8 ezer fehérvérsejtet tartalmaz.
Három csoportot alkotnak.

◆◆ A granulociták a vörös csontvelőben keletkeznek, néhány nap az élettartamuk. Önálló mozgásúak, a fertő-
zés-sérülés helyéhez közeli hajszálerekből amőboid mozgással kilépve körülveszik a behatoló kórokozókat,
endocitózissal bekebelezik, majd enzimjeikkel lebontják őket. Eközben a legtöbb granulocita elpusztul (genny).
◆◆ A monociták a vörös csontvelőben keletkeznek, a vérből amőboid mozgással a sejtek közé távozva. Fontos
szerepük van a védekezésben. Endocitózissal kiszűrik a szövetekből a nagyobb méretű idegen anyagokat és
kórokozókat, enzimjeik segítségével lebontják őket.
◆◆ A limfociták a nyirokszervekben alakulnak ki. A limfociták egy-egy idegen anyag felismerésére és hatásta-
lanítására specializálódtak. A szervezet immunrendszerében van szerepük. A szervezet belső védekezésénél
említjük működésüket.
A vérlemezkék (trombociták) a vörös csontvelőben keletkező sejtplazmatöredékek. Sejthártya borítja őket. Számuk
1 mm3 vérben 150–300 ezer. A véralvadás fontos tényezői. Ha az érrendszer valahol megsérül, a sérülés helyén
a vérlemezkék a sérült érfalhoz tapadnak. Egyre több vérlemezke halmozódik fel. Ha a sérülés kicsi, ez a tény ön-
magában is elég lehet a sérült szakasz lezárásához. Ha a sérülés nagyobb, akkor a vér megalvadása segíthet. A vér-
alvadás folyamatának főbb lépéseit a 2. ábra mutatja.
34
6.3. A N YIR OKRENDSZER
2. ábra
A véralvadás főbb lépései: A folyamat az érfal sérülésével kezdődik. A vérplazmában levő inaktív véralvadási fak-
torok (enzimek) aktiválódási láncolata indul be: az egyik inaktív enzim aktiválódása hatására a következő inaktív
enzim aktiválódik, és így tovább. A láncfolyamat utolsó állomása az inaktív protrombin enzim trombinná alaku-
lása, melynek hatására a fibrinogén nevű fehérje fibrinné alakul. A fibrinből egy háló alakul ki, melybe a vér sejtes
alkotói beletapadnak. A trombin és a fibrin kialakulásához kalciumionok (Ca2+), a protrombin kialakulásához
K-vitamin szükséges. A keletkező alvadék lényegében a fibrinháló és a beletapadt sejtes elemek.
A véralvadás lényege az, hogy a vérplazmában levő, oldott állapotú fibrinogén nevű fehérje oldhatatlan fibrin-
szálakká csapódik ki.
A fibrinszálak a megalvadt vérből képződő vérlepény rostos vázát alkotják. Ezen a vázon fennakadnak a vér
sejtes elemei, amelyek a fibrinnel együtt a vérlepényt alkotják. A fibrinogén fibrinné való átalakulásához trombin
szükséges. A trombin protrombinból keletkezik. A trombin és a fibrin kialakulásához kalciumionok is szükségesek.
A protrombin a májban K-vitamin közreműködésével képződött globulin. A véralvadás aktiváló komplexének
kialakulása bonyolult folyamat, sok faktora van. A vérlemezkékből kiszabaduló anyagok is részt vesznek benne.
6.3. A nyirokrendszer
Nyirokrendszer felépítése:
◆◆ nyirokerek
◆◆ nyirokcsomók
◆◆ nyirokszervek (csecsemőmirigy, lép, mandulák, féregnyúlvány)
A szövetekben, kivéve az idegszövetet, porcszövetet, csontvelőt és a tüdőhólyagokat, nemcsak vérerek, ha-

nem zárt kapillárissal kezdődő nyirokerek is vannak. A sejtek közötti térben felgyűlő szövetnedv kis hányada
a nyirokkapillárisokba kerül, ez a nyirok. A nyirokkapillárisok fala nagyobb molekulák számára is átjárható.
A nyirok sejteket, fehérjéket, zsírszerű anyagokat tartalmaz. A nyirokerek falában a vénákhoz hasonlóan bil-
lentyűk vannak, ezek biztosítják a nyirok szív felé áramlását. A nyirok érhálózatba iktatva nyirokcsomók he-
lyezkednek el. A nyirokcsomók kis, babalakú képződmények. Nagyságuk 2 cm. Fertőzések és gyulladás esetén
tapinthatóan duzzadtak. A nyirokcsomókban található retikulumsejtek és az itt képződő limfociták bekebe-
lező (fagocitáló) tevékenysége révén a nyirokcsomók a szervezetbe jutott kórokozókat hatástalanítják, szűrik.
35
Ilyen nyirokcsomók többek között a nyaki nyirokcsomók, a hónalji nyirokcsomók, a lágyéki nyirokcsomók vagy
a tüdőkapu nyirokcsomói.
A nyirokkeringés kiegészíti a vénás keringést, hozzájárul a szövetközti folyadék mennyiségének és összetétel-
ének szabályozásához. A nyirokerek a két fő nyirokvezetékbe csatlakoznak, majd a mellkas területén a vérkeringés
fő gyűjtőerébe vezetik a nyirkot.
6.3.1. A belső védekezés, az ember immunrendszere

Ha a szervezetbe testidegen anyagok kerülnek, működésbe lép a belső védekezés. A szervezet számára a „saját” és
a „testidegen” makromolekulák megkülönböztetése az egyedfejlődés korai szakasza során alakul ki. A testidegen
makromolekulák ellen a szervezet védekezik. Ezeket a szervezet immunrendszere eltávolítja, közömbösíti. Ez a fo-
lyamat az immunválasz. Az immunválaszt kiváltó anyagokat antigéneknek nevezzük. Immunitás (védettség) az
emberi szervezet védekezési képessége a testidegen anyagok ellen.
Az evolúció során kialakult ősibb típusa az immunitásnak a nem specifikus immunválasz, amikor a testfolya-
dékban vagy a szövetekben falósejtek (granulociták, monociták) kebelezik be és bontják le a betolakodó sejtet vagy
vírust. A nem specifikus immunválasz részei lehetnek speciális molekulák, például az interferon (fehérje), ami
hatástalanítja a testidegen anyagot, vagy olyan enzimet aktivál, amely segítségével a sejt megtagadja a betolakodó
DNS-e által kódolt információ végrehajtását.
Az immunválasz másik típusa a specifikus immunválasz, ami az idegennel szembeni „testreszabott” védekezés
képességével bír a nyiroksejtek (limfociták) segítségével. A két immunválasz között szoros együttműködés és ös�-
szehangoltság érvényesül.
Az immunitást elsősorban a fehérvérsejtek hozzák létre. Két működési csoportjuk van. A falósejtek (granulociták,
monociták) és a nyiroksejtek (limfociták).
A falósejtek a retikulo-endotheliális rendszerbe (RES) tartoznak. Az endothel kifejezés a hajszálerek egyrétegű
laphámcsövére utal, a retikulo kifejezés a hajszálereket körülvevő és a nyirokszervek alapállományát is alkotó kö-
tőszöveti sejtek hálózatára vonatkozik. Az S = szisztéma, rendszer.
A RES sejtjei megtalálhatók a kötőszövetekben, a májban, a nyirokszervekben, a vörös csontvelőben és a vérben.
A nyiroksejtek (limfociták) a falósejteknél kisebbek, a sejtmagvuk hatalmas. A vöröscsontvelőből kerülnek
a nyiroksejtek ősei a központi nyirokszervekbe (pl. csecsemőmirigy) és ott alakulnak át nyiroksejtekké. A szervezet
immunrendszerének felépítésében jelentősek a nyirokszervek.
Az immunrendszerhez tartozó nyirokszerv a csecsemőmirigy (timusz). Ez a mirigy a mellüregben a szegycsont
alatt található. A sejtes immunitást alakítja ki. Az általa létrehozott nyiroksejtek, T-limfociták (timusz eredetű
limfociták) működésére jellemző, hogy az immunreakció során felismerik az idegenné vált anyagokat és védekez-
nek ellenük, valamint a szervezetbe kerülő idegen élő sejtek és szövetek hatása ellen. A nyiroksejtek feloldják az
antigénsejteket. Ezek a nyiroksejtek a falósejteket is mozgósítják. A bőr- és szervátültetés során az átültetett rész
kilökődését főleg a sejtes immunreakció okozza.
A sejthez kötött immunválasz során a csecsemőmirigyben képződő T-limfociták tehát a sejtes immunogénokat
érzékelik, a vérrel a nyirokcsomókba jutnak és ott alakulnak át speciális immunválaszra alkalmas sejtté.
Az immunogén anyagokra érzékeny limfociták másik csoportja a humorális immunválaszért felelős B-limfocita.
Érésük során specifikus antigénreceptorok jelennek meg membránjukon. A testfolyadékkal elszállítódnak a nyi-
rokszervekbe, ahol találkoznak és összekapcsolódnak a szervezetbe jutott antigénekkel. A tápcsatorna nyirokkép-
ződményeiben alakul ki. Ezek a torok-és garatmandulák, illetve a bélfalban található nyirokképződmények, vala-
mint a féregnyúlvány. A tápcsatorna nyirokképződményeiben kialakuló limfociták a vörös csontvelő őssejtjeiből
jönnek létre. Érzékenyek a testnedvekben oldott állapotban keringő immunogén anyagokra. Hatásukra a lépben
és a nyirokcsomókban immunglobulinokat (immunfehérjéket) termelő limfociták alakulnak. Az immunglobu-
linok az immunogént felismerő és hatástalanító fehérjék. Az immunglobulinok a vérrel a szervezet minden részé-
be eljutnak, az idegen makromolekulákkal reakcióba lépnek. Az idegen makromolekula kicsapódik, és a marad-
ványt a monociták bekebelezik, majd lebontják. Ez a folyamat az ellenanyaghoz (antitest) kötődő immunválasz.
A limfociták átalakulása során olyan sejtek is képződnek, amelyek nem hatástalanítják az immunogéneket, hanem
specifikus emléknyomukat évekig megőrzik. Ezek a memóriasejtek. Amikor ugyanaz az immunogén jut be ismét
a szervezetbe, ezek a sejtek aktiválódnak és immunválaszra alkalmas limfocitákká szaporodnak. A szervezet védet-
té válhat, ha az immunválasz gyorsabb a fertőzésnél.
36
6.3. A N YIR OKRENDSZER
A lép az immunrendszer kiegészítő tagja. Szivacsos szerkezetű, üregeiben nagyszámú limfocitát tartalmazó nyi-
roktüsző van. A lép a vérkeringésnek is aktív szerve. A vér egy részét az üregeiben tárolja (kb. 20%), szükség esetén
– munka, sport – a vérkeringésbe juttatja a tárolt vért. Az elöregedett vörösvérsejtek lebontását is elvégzi. A szerve-
zet védettsége mesterséges úton védőoltásokkal is létrehozható.
Ha az immunrendszer elveszti normális működőképességét, megtámadja a szervezet saját szerveit, szöveteit,
autoimmun megbetegedésről beszélünk.
Az egyik típusa a T-sejtek kóros működéséből adódó betegség, például az I. típusú cukorbetegség (inzulinfüg-
gő). Kialakulásának oka, hogy a T-limfociták az inzulintermelő hasnyálmirigy Langerhans-szigeteinek bétasejt-
jeit idegennek érzékelik és elpusztítják. Másik jellegzetes példája a Rheumatoid arthritis, amikor a T-limfociták
az ízületek porcrétegét károsítják. Fájdalommal, a mozgásképesség beszűkülésével járó ízületi gyulladás alakul
ki. Ide soroljuk a szklerózis multiplex betegséget is, ahol a T-limfociták a központi idegrendszer idegsejtjeinek
mielinhüvelyét károsítják, így az idegsejtek közötti információáramlás lelassul, illetve megszakad.
A másik típusa a B-limfocitákhoz kötött autoantitestek termelődésével járó betegségek kialakulása. Az
autoantitestek a szervezet saját szövetei ellen termelt ellenanyagok. Ide tartozó betegség például a pajzsmirigy fo-
kozott működésével járó hipertireózis, vagy ennek ellentéte, a hipotireózis, a bőr autoimmun betegségei stb.
6.3.2. Vércsoportrendszerek
Az immunfolyamatok közül az egyik legfontosabb az emberi vércsoportokkal kapcsolatos immunitás. Jelentősége
a vérátömlesztés miatt igen nagy. Az AB0 vércsoportrendszer jellemzőit a 2., az Rh vércsoportrendszer jellemzőit
a 3. táblázat foglalja össze.
Az emberi vörösvérsejtek a membránjukhoz kapcsolódó szénhidrát (antigén természetű molekulák) szerkezeti
különbsége miatt A és B típusra különíthetőek.
Vércsoport Antigén típusa Termelt Milyen vércsoportútól Milyen vércsoportúnak

típusa a vörösvértesten ellenanyag kaphat vért adhat vért
A A anti B A, 0 A, AB
B B anti A B, 0 B, AB
AB A,B nincs A, B, AB, 0 AB
0 nincs anti A és anti B 0 A, B, AB, 0
2. táblázat
AB0 vércsoportrendszer: Az A vércsoportú ember vörösvérsejtje A, a B vércsoportú ember vörösvérsejtje B,

az AB vércsoportú ember vörösvérsejtje A és B antigént tartalmaz, a 0 vércsoportú ember vörösvérsejtjén nincs
antigén.
Az egyes vércsoportok ellenanyagot termelnek a bennük nem megtalálható, így számukra idegen antigének el-
len. Például az AB vércsoportú nem termel ellenanyagot, mivel mindkét antigén jelen van a vörösvérsejten. Ezért
ennek a vércsoportnak minden más vércsoportú vér adható, nem fog fellépni ellene, viszont kizárólag saját, azaz
AB vércsoportúnak adhat vért, mivel a többi vércsoport fellépne antigénjei ellen. A 0 vércsoportú ellenben A és B
ellen is termel ellenanyagot, így kizárólag a saját vércsoportú vért kaphatja, bármely más vértípus ellen fellépne.
Adni viszont adhat bárkinek, mert nincs ellenanyaga, ami ellen fellépne a más vércsoportú vér. Fontos megjegyez-
ni, hogy a mai orvosi gyakorlatban már kizárólag sajáttal azonos vércsoportú vért adnak a pácienseknek!
Az A és B típus mellett az AB és a 0 csoport is megtalálható. Az AB csoportban mind a két típusú szénhidrátlánc

a jellemző, a 0 csoportban egyik sincs meg. Az egyes vércsoportokat nemcsak a vörösvérsejt-membrán tulajdon-
sága, hanem a vérplazma ellenanyagai is jellemzik. Az A vércsoport vérplazmája a B vércsoport membránjával
szembeni ellenanyagot termel. A B vércsoport esetében fordított a helyzet. A 0 vércsoport vérplazmájában mindkét
ellenanyag megtalálható. Az AB vércsoport vérplazmája nem termeli egyik ellenanyagot sem. Ha az egyes vörös-
vérsejttípusok ellenanyagukkal találkoznak, immunreakció játszódik le. A vérátömlesztést ma rendszerint konzer-
vált, alvadásgátolt és AIDS-re tesztelt, saját vércsoportnak megfelelő vér felhasználásával végzik.
37
A másik gyakorlati fontosságú vércsoportrendszer az Rh-rendszer. Európában az emberek 85%-a Rh-pozitív,

15%-a Rh-negatív. Az utóbbiak vörösvérsejtjeiben nincs Rh-antigén. Az Rh-negatív vérű emberek kizárólag Rh-
negatív vért kaphatnak. Az Rh-pozitív vérű embernek szükség esetén Rh-negatív vért is adhatnak.
Vércsoport Milyen vércsoporttól Milyen vércsoportnak

Antigén Ellenanyag
típusa kaphat vért adhat vért
RH+ van nem termel Rh+ és Rh- Rh+
RH- nincs termel Rh+ ellen Rh- Rh+, Rh-
3. táblázat
Rh-vércsoportrendszer: Teljesen független az AB0 vércsoportrendszertől. Ellenanyag fiziológiás körülmények

között nincs a vérplazmában, kizárólag akkor keletkezik, ha az Rh- vércsoportú vérébe Rh+ vér kerül. Jelentősé-
ge akkor van, ha Rh- vércsoportú anyának Rh+ vércsoportú a magzata, ugyanis az anya által termelt ellenanyag
a magzat Rh+ vörösvérsejtjeit károsíthatja. Mivel az ellenanyag-termelés lassú folyamat, általában a 2. várandósság
alkalmával jelentkeznek a tünetek.
38
7. LÉGZŐRENDSZER
A légzőszervrendszer feladata az emberi szervezetben sejtanyagcsere-folyamatai számára szükséges oxigén felvéte

lének és a szervezetben keletkezett bomlástermékek közül a szén-dioxid kiválasztásának a biztosítása. Ez a gázcsere
a léghólyagokban megy végbe. A kilégzés kapcsán jelentékeny mennyiségű víz távozik a szervezetből. A belélegzett
levegő a légutakon keresztül a tüdőbe jut, miközben felmelegszik, páratartalma nő és megszűrődik.
A légzés fázisai:
◆◆ légcsere,
◆◆ külső légzés,
◆◆ belső légzés,
◆◆ sejtlégzés,
◆◆ biológiai oxidáció
A légzőrendszer anatómiailag a következő részekből áll:
Felső légutak:
◆◆ orrüreg
◆◆ orrmelléküregek
◆◆ garat
◆◆ gége
Alsó légutak:
◆◆ légcső
◆◆ hörgők
◆◆ tüdő
7.1. Felső légutak

Orrüreg (cavum nasi)
Az orrüreg külső borítását adó, anatómiailag külsőorrnak nevezett részlet, jelentős mértékben alakítja az arcjelle-
get, az arcélet. Rajta orrgyököt, orrhátat és orrcsúcsot különböztetünk meg. Vázát csont és porcok képezik, amelye-
ket egymással kötőszövet kapcsol össze. Az orr mozgékony oldalfalait orrszárnyaknak nevezzük. Utóbbiak mozgá-
sa az orrnyílásokat szűkíti és tágítja. Ha a légzés akadályozott, az orrszárnyi mozgás kifejezettebbé válik (orrszárnyi
légzés). Ennek észlelése különösen gyermekkorban nagy fontosságú.
Az orrüreget nyílirányú orrsövény választja ketté, amelynek elülső része porcos, hátsó része csontos lemez. Az
orrsövény az esetek egy részében nem áll függőleges síkban, hanem valamely oldal felé elferdülést mutat („orrsö-
vény-ferdülés”). Ilyenkor az egyik oldali orrfél beszűkül és a légzés nehezített.
Az orrüreg oldalfalain az orrkagylók helyezkednek el. Három pár orrkagyló van: felső, középső és alsó. A legki-
sebb a felső, a legnagyobb az alsó orrkagyló.
39
7. l é g z ő r e n d s z e r
Az egyes orrkagylók alatt elhelyezkedő hosszanti hézagokat orrjáratoknak nevezzük. Megkülönböztetünk felső,
középső és alsó orrjáratot. Ezekbe a járatokba nyílnak az orr melléküregei. Az orrkagylók a középvonal felé nem
érik el az orrsövényt, így az egyes járatok itt közlekednek egymással. Az orrkagylók csontos vázát nyálkahártya bo-
rítja, amelyben dús vénás hálózat található. Az erek az orrüreg gyulladásos megbetegedéseiben kitágulnak, az így
beálló vérbőség, valamint vizenyő folytán a kagylók nyálkahártyája megduzzad és beszűkíti a levegő útjául szolgáló
járatokat (ezért nehezül meg a náthás gyermek orri légzése).
Normális légzéskor a levegő az orrüregen jut be a tüdőbe. Mélylégzés, sóhajtás, ásítás, valamint beszéd során
a szájüregen át szívjuk be a levegőt. Tekintve, hogy a orrnyílások befelé tekintenek, a beszívott levegő nem egyene-
sen hátra, hanem, felfelé, az orr felső részébe áramlik, ahol a szaglószerv helyezkedik el (lásd az Érzékszervek című
fejezetet).
A levegő az orrüregben megszűrődik, felmelegszik és párásodik. A szűrést az orr előcsarnokában levő szőrök,
valamint a nyálkahártya végzi, amelynek csillószőrei kifelé hajtják a porszemcséket. A levegő a vérbő orrkagylók
felszínén melegedik fel, a párásítást az orrüreg mirigyei biztosítják. Nyitott szájjal való légzéskor az alsó légutak
könnyen hurutos állapotba kerülhetnek, mivel az említett szűrést elkerüli az így belélegzett levegő. A mirigyvála-
dékot a mirigyhámsejtek termelik, a szükséges anyagokat a vér szolgáltatja. Érthető tehát, hogy a mirigyhámsejtek
és a vérerek között szoros a kapcsolat.
Az orrüreg felső részén helyezkedik el a szaglóhám (lásd 12. fejezet: Érzékszervek).
Az orr melléküregei
Az orr melléküregei nyálkahártyával bélelt, légtartalmú üregek, amelyek az orrüreggel közlekednek. Ezek a hom-
loküreg, az arcüreg és az ékcsonti üreg.
Hármas szerepet töltenek be:
◆◆ csökkentik a koponya súlyát,
◆◆ felmelegítik az orrüregen áthaladó levegőt azáltal, hogy a bennük tárolódó levegő a belélegzett levegőhöz
keveredik,
◆◆ hangadáskor rezonátorként működnek.
A homloküreg a homlokcsontban az orrgyök fölött helyezkedik el. Kiterjedése igen változatos. Belsejét egy sövény
rendszerint két egyenlőtlen részre választja. Kivezető nyílása a középső orrjáratba nyílik.
Az arcüreg a felső állcsont testében foglal helyet. A legnagyobb kiterjedésű melléküreg. Az üreg alsó részébe
egyes esetekben bedomborodhatnak a felső fogak gyökerei. Az üreg benyílási helye a középső orrjáratban van.
Az ékcsonti üreg rejtett helyzetű, az ékcsont testébe zárt üreg, mely az orrüreg felső hátsó részébe nyílik. Meg-
betegedése a közelében levő látóideget is veszélyezteti. Az orrüreghez kapcsolódnak még a rostasejtek, melyek
egymással közlekedő, apró, légtartalmú üregrendszert alkotnak az orrüreg és a szemüreg között. Utóbbitól vékony
csontlemez választja el. Orrüregi nyílásaira az orrkagylók hajolnak rá.
Garat (pharynx)
Az orr és a szájüreg között elhelyezkedő függőleges, izmos falú cső.
Az orri szakaszban található az orrmandula, és ide nyílik a fülkürt, mely a garat orri szakaszát köti össze a dob-
üreggel. Jelentősége a dobüregi nyomás kiegyenlítődése a külső légnyomással és a középfül oxigénnel való ellátá-
sának biztosítása.
A száji szakaszba nyílik a torok, itt a levegő és a táplálék útja közös, ebben a szakaszban található a torokmandula,
mely az orrmandulával együtt a szervezet védekezőrendszerének része.
A gégei szakaszból indul a gége, lefelé a nyelőcsőben folytatódik.
Gége (larynx)
A gége a nyak középső részén, a nyelvcsont alatt mint kemény, de rugalmas test tapintható. Nyeléskor, magas han-
gok képzésekor emelkedik, mélyebb hangok képzésekor süllyed.
A gége felső része a gégefő, ami a hangadás szerve. Kilégzéskor a tüdőből kiáramló levegő az útjában fekvő hang-
szalagokat rezgésbe hozza és hang keletkezik. A gégét a porcok, ezeket összekötő ízületek és izmok építik fel. Ez
a szerkezet teszi lehetővé a hangrés tágulását, illetve szűkítését, a hangszalagok feszülését és ezzel a hangok képzését.
40
7. 2 . ALSÓ LÉGU TAK
A gégefőt felépítő páratlan porcok a következők: pajzsporc, gyűrűporc, gégefedő; páros porc a kannaporc.
Az egyes gégeporcokat szalagok és ízületek kapcsolják össze egységes szervvé.
A gégét a nyelvcsonthoz széles szalag rögzíti. A gégeporcok mozgását az ízületekben izmok végzik. A gége bel-
sejét csillószőrös hengerhámmal fedett nyálkahártya béleli a hangredő kivételével, az utóbbit el nem szarusodó
laphám borítja.
A gége üreges, éles határ nélkül folytatódik a légcsőbe.
A gége szerkezete: a homokórára emlékeztető felsőrész a gégebemenet, a beszűkült rész a hangrés, valamint
a gégetasakok.
A hangképzés élettana
A beszéd- és énekhangokat a hangszalagok rezgése hozza létre. A hangszalagok hangadáskor megfeszülnek, egy-
máshoz feküdve a hangrést beszűkítik, és (kilégzéskor) a tüdőből kiáramló levegő hatására rezgésbe jönnek. A han-
got tovább módosítják a nyelv, ajkak, fogak, orr és melléküregei.
A keletkező hang magasságát és erősségét a hangszalagok vastagsága és feszülése, valamint a kilégzés erőssége
határozza meg.
A hangképzésben a gége alakja, nagysága, a hangszalagok hossza is fontos. A nők és gyermekek kisebb, illetve
a még fejletlen gége magasabb hangot, a férfiak fejlettebb, nagyobb gégéje mélyebb hangot eredményez.
A hang színezetét a gége feletti tér, a száj és orrüreg határozzák meg. Ezek eltérő anatómiája adja a hang egyéni
színezetét, orgánumát.
A szájüreg alakjának beszéd közbeni módosítása a különböző magánhangzók képzésében játszik szerepet.
7.2. Alsó légutak

Légcső (trachea)
A légcső a gyűrűporchoz szalagosan kapcsolódó, kb. 10-12 cm hosszú, C alakú porcokból felépített rugalmas falú
cső. Hátul kötőszövetes lemez zárja le, e mögött közvetlenül a nyelőcső húzódik. A nyak középvonalában található
és a mellüregben fordított V-alakban két főhörgőre oszlik.
Hörgők (bronchus)
A jobb oldali főhörgő tágabb és meredekebb lefutású, mint a bal, ezért a gyermekeknél a légutakba került idegen
testek legnagyobb része a jobb főhörgőbe kerül. A légcső és a hörgők nyálkahártyahámját csillószőrös hengerhám
alkotja. Itt számos nyáktermelő mirigyet találunk. A főhörgők a tüdőbe lépés után villa alakban tovább oszlanak.
A főhörgő a jobb tüdőfélbe 3, a bal tüdőfélbe 2 ágat ad, ennek megfelelően a jobb oldalon 3, a bal oldalon 2 tü-
dőlebeny helyezkedik el. Így elegendő hely marad a szív balra hajló csúcsának.
Tüdő (pulmo)
A két tüdőfél nagy kiterjedésű, szivacsos tapintású, rugalmas szerv, a mellüregben, egymástól a szív és a nagyerek
által elválasztva helyezkednek el.
A tüdő gyermekkorban rózsaszínű, később a lerakódott por- és koromszemcsék folytán palaszürkévé válik,
nagyvárosban, illetve dohányzás hatására feketévé. Állománya puha, rugalmas. A két tüdőfél nem egyforma nagy-
ságú, mert a mellüreg bal oldalának egy részét a szív foglalja el, ezért a bal tüdő kisebb.
A tüdőket mély, a tüdőkapuig kiterjedő hasadékok lebenyekre osztják. A jobb tüdő három, a felső, középső és
alsó lebenyből, a bal felső és alsó lebenyből áll. A lebenyeken kisebb egységeket, tüdőszegmentumokat különböz-
tetünk meg, amelyek egyes hörgőágakhoz tartozó tüdőszöveti és működési egységek.
A tüdő szerkezete
A belégző hörgők mindig két-két ágra oszolva egyre kisebb csöveket, a hörgőcskéket hozzák létre. Kiöblösödései
a léghólyagok, az alveolusok, amelyeknek fala rugalmas kötőszövet. Görcsös összehúzódása légzésképtelenséget
okozhat, amint ezt a gyermekkori asztmás rohamoknál tapasztaljuk. A léghólyagocskák szőlőfürtszerűen rende-
ződnek, belső felszínüket rendkívül vékony, csak egyetlen sejtréteg (alveoláris hám) alkotja, ezt erek hálózzák körül.
41
7. l é g z ő r e n d s z e r
Az itt haladó kapilláris rendszerben kering a kisvérkör vére, itt bonyolódik a gázcsere. A léghólyagok együttesen
~ 100 m2-es felületet hoznak létre egy átlag felnőtt tüdőben.
A tüdő érrendszere kettős, a gázcserével összefüggő légzési (pulmonális), illetve a tüdő szövetét tápláló tüdői
(bronchialis) érrendszer. A tüdő alapállománya rugalmas rostrendszer.
A tüdő tágulásának és összehúzódásának súrlódásmentes elmozdulását a mellhártya teszi lehetővé. Megkülön-
böztetünk a tüdő felszínét borító zsigeri mellhártyát és fali mellhártyát, amely összefügg a szívburok külső felszí-
nével is. A fali mellhártya a mellüreget légmentesen két részre osztja. Így a két tüdőfél külön mellhártyazsákban
van. Ha a mellüregbe levegő kerül, az azonos oldalon megszűnik a mellüregi negatív nyomás, a tüdő összeesik (ún.
„légmell”), súlyos, életveszélyes állapot alakul ki.
A két mellhártyaüreg között a középvonalban szabadon maradt térség a gátorüreg. Fontos szervek töltik ki: szív,
csecsemőmirigy, légcső, nyelőcső, mellkasi vénák, aortaív és ágai.
7.3. A légzés élettana

A külső légzés a tüdő léghólyagocskái (alveolusai) és a tüdő hajszálerei között végbemenő gázcsere, amelynek so-
rán a vér oxigént vesz fel és szén-dioxidot ad le. Az egész folyamat a gázok nyomáskülönbségén alapul. Így az O2 az
alveoláris térből az érpálya felé, a CO2 pedig az érpályából az alveoláris térbe diffundál.
A belső légzés a nagy vérkör hajszálérhálózata és a szövetek közötti gázcsere.
A sejteken belül zajlik az ún. sejtlégzés, amely során az O2 felhasználásra kerül a biológiai oxidációban.
7.3.1. A légzés mechanizmusa

A gázcserét a tüdőben a légzőmozgások teszik lehetővé. Ebben döntő szerepe van a mellkasnak és a légzőizmoknak.
A belégzést a bordaközi izmok, rekeszizom, hasizmok biztosítják. A bordák emelkedésekor a mellüreg tágul,
a mellüregi negatív nyomás (szívóhatás) növekszik, a tüdők tágulnak, a levegő beáramlik. A negatív irányú nyomás-
fokozódás előnyös a keringés szempontjából is. A mellkasi vénákban fokozódik a szívóhatás, ez gyorsítja a pitvarok
telítődését.
Kilégzéskor a belégzést létrehozó izmok elernyednek, a mellüreg szűkül, a negatív nyomás (azaz a szívóhatás)
csökken, a tüdőben nő a nyomás, ezért a tüdőből levegő préselődik ki. Erőltetett kilégzésnél a belső bordaközi iz-
mok összehúzódnak, oldalról a mellkas, alulról a hasizom segíti a levegő hatékonyabb kipréselését.
A légzést a vegetatív idegrendszeri hatások is befolyásolják. Szimpatikus hatásra fokozódik, paraszimpatikus
hatásra lassul a légzés. A hypothalamus „hűtőközpontja” serkenti a légzésszámot (lihegés), a „fűtőközpont” gátolja.
Az agykéreg érzelmi hatásokra módosítja a légzést.
A tüdőkbe jutó levegő mennyisége belső és külső körülményektől, illetve életkortól függően változik. A leve-
gőmennyiség meghatározására szolgál a spirométer. Nyugodt légzés során felnőttekben az ún. légzési respirációs
levegő 500 cm3. Erőltetett egyetlen mély be- és kilégzés alatt egy átlagos felnőttnél 4500 cm3 levegő fordul meg a tü-
dőben, s ezt a térfogatot vitálkapacitásnak nevezzük, ami életkortól, életmódtól és edzettségtől függően változik.
A tüdők sohasem ürülnek ki teljesen: a maradék levegő (reziduális) levegő mennyisége 1000 cm3. Nyugodt ál-
lapotban, 12-16 percenkénti légvételt alapul véve 6-8 liter a be- és kilégzett levegő mennyisége. Erőltetett munka
esetén ez a mennyiség az 50-60 litert is elérheti.
A csuklás a rekeszizom akaratunktól független, reflexes, lökésszerű, görcsösen ismétlődő összehúzódása. A re-
keszizom rángása hirtelen légzéshez vezet, amit a gyorsan beáramló levegő által passzívan összezáródó hangsza-
lagok keltette hangjelenség kísér.
A csuklást többnyire ártalmatlan okok váltják ki, például nagy falat, izgató, fűszeres étel, izgatott lelkiállapot stb.
Az enyhe, időszakosan jelentkező csuklás magától elmúlik.
7.3.2. A légzés szabályozása

A légzés automatikus, akaratlagosan kismértékben módosítható (pl. rövid ideig a légvétel visszatartása).
A légzés szabályozásának két központja a nyúltvelő és a híd. A nyúltvelőben külön központja van a be- és kilég-
zésnek. A belégzőközpont felelős az ellenállhatatlan légvételi kényszerért. Legerősebb ingere légzőközponton átha-
ladó vér szén-dioxid szintjének növekedése, a vér pH-jának savas irányba tolódása, a vér hőmérsékletének emel-
42
7.3. A LÉGZÉS ÉLETTANA
kedése, illetve kisebb mértékben a vér oxigénszintjének csökkenése. Ezen ingerek hatására a légzésszám, és a lég-
zés mélysége növekszik. A belégzőközpont ingerlésével a rekeszizom és a bordaközi izmok működése fokozódik,
a légzésszám emelkedik. A kilégzőközpont ingere a tüdő léghólyagocskáinak, a mellhártyának és a légzőizmoknak
a belégzés hatására történő feszülése, melyet nyomásérzékelő receptorok érzékelnek. A X. agyidegen keresztül a ki-
légzőközpontba érkező információ hatására a belégzőközpont gátlás alá kerül, és bekövetkezik a kilégzés.
A híd a nyúltvelő légzésszabályozását felügyeli, koordinálja. A rendezett, normális légzés biztosításért felelős.
A központi idegrendszer egyes részeiből is érkezhetnek a légzőközpont működését serkentő vagy gátló ingerek,
melyek hatására növekedhet (pl. idegesség, izgalom) vagy csökkenhet a légzésszám és a légzés mélysége.
7.3.3. A légzés gyermekkori sajátságai

A gyermekekre jellemzőbb szaporább, de felületesebb légzés. Csecsemőknél 40-45, 6-8 éves korban 20-25, míg fel-
nőttkorban kb. 16 a percenkénti légvételek száma. A szaporább légzés oka a légzőszervek fejlettségének mértékével
függ össze. Gyerekeknél a felső légutak szűkebbek, a tüdő légzőfelülete kisebb, a léghólyagocskák keresztmetszete
kisebb, így nagyobb a légúti ellenállás. A légzőizmok (rekeszizom és a bordaközi izmok) fejletlenek. Mindezek azt
eredményezik, hogy az egy légvétellel tüdőbe jutott levegő (és így az oxigén) mennyisége kevesebb. A megfelelő
tüdőkapacitás kifejlődésében óriási szerepe van a megfelelő mennyiségű mozgásnak.
Kisgyermekkorban úszással növelhető leginkább a tüdőkapacitás. Gyulladásos folyamatoknál a szűkebb járato-
kat a megduzzadó nyálkahártya erősen beszűkíti, így hamarabb kialakul a nehezített légzés. Az érdús nyálkahártya
vékonyabb, mint felnőttkorban, így a kórokozók könnyebben átjutnak.
Az orron keresztül történő légzés a levegő szűrése, melegítése és a szájpadlás megfelelő fejlődése szempontjából
is fontos, ezért fokozott jelentősége van az orrfújásnak, -tisztításnak.
43
8. EMÉSZTŐRENDSZER
Az emésztőrendszer feladata a táplálék felvétele, emésztése, felszívása és a salakanyagok kiválasztása. A felvett,

majd megemésztett anyagok egy részét energiatermelésre, másik részét saját anyagaink felépítésére használjuk.
Van olyan anyag, amelyet az emberi szervezet nem tud előállítani, ezek az esszenciális aminosavak, esszenciális
zsírsavak és a vitaminok.
Az emésztőrendszer részei: az emésztőcső, amely kb. 8 méter hosszú, a szájnyílástól a végbélnyílásig tart. A két
nagy emésztőmirigy, a máj és a hasnyálmirigy váladéka ide ürül.
Az emésztőcső szakaszai:
1. Előbél: szájüreg (nyelv, fogak, nyálmirigyek)
garat
nyelőcső
gyomor
2. Középbél: vékonybél (patkóbél, éhbél, csípőbél)
3. Utóbél: vastagbél (vakbél, felszálló, haránt, leszálló vastagbél, szigmabél, végbél)
Az emésztőszervek belsejét nyálkahártya fedi, amely bélhámból (szájban többrétegű laphám, gyomor-bél hu-
zamban hengerhám), kötőszöveti rétegből és vékony izomrétegből áll. A nyálkahártya alatti réteget kötőszövet és
izomszövet építi fel. A gyomortól kezdődően kívülről a szerveket hashártya borítja és rögzíti.
8.1. Előbél
Szájüreg (cavum oris)
A szájüreg az emésztőrendszer tágult kezdeti szakasza, amelyet elölről az ajkak és a pofák, oldalról az arcizmok,
felülről a kemény és lágy szájpad és alulról a szájfenék határolnak. Az ajkak és a pofák vázát főként zsírszövet és
a beléjük ágyazott arcizmok adják. Az ajkak körül körkörös izomréteg van. Az ajkak hámja vékony, a vér színe
átüt rajta; ez az ajakpír. Az ajak színének megváltozása bizonyos betegségekkel, például a vér összetételének meg-
változásával áll szoros kapcsolatban, illetve a testhőmérséklet változását mutatja. A pofák az ajkak oldalsó folyta-
tásai, alapjuk a pofaizom, vagy más néven trombitásizom. A szájpad elülső része csontos (keményszájpad), hátsó
része izmos állomány (lágyszájpad). A kettő között nincs élesen látható határ, de nyelvünkkel jól kitapinthatjuk.
A lágyszájpad középvonalában található a nyelvcsap, ettől két oldalra két redő ereszkedik le, amelyek a garatívet ké-
pezik, és közrefogják a szájpadi mandulákat (torokmandulákat). A torokmandulák nyirokszövete védi a szerveze-
tet a fertőzésektől. A garatívek és az általuk határolt térség a torok, a szájüreg hátsó kijárata (lásd: immunrendszer).
A nyelv a szájüreg fenekén elhelyezkedő izmos szerv, amelyet idegvégződésekben gazdag nyálkahártya fed.
Izomzata harántcsíkolt.
45
8. em é s z t ő r e n d s z e r
A nyelv részei: nyelvcsúcs – a nyelv elülső kihegyesedett része;

nyelvtest – középső, nagyobb rész;
nyelvgyök – a nyelv hátsó harmada.
A nyelvhát elülső végén az ún. nyelvszemölcsök (papilla) találhatók, hátsó részét dudoros nyálkahártya borítja.
A nyelvgyökön levő nyiroktüszők a Waldeyer-féle nyiroktüszőkből álló gyűrű részét képezik. Ezek együttesen,
a külvilág és a belső szervek találkozásánál védelmet nyújtanak a fertőzések ellen.
A nyelvnek szerepe van csecsemőkorban a szopásban, később a táplálék forgatása által a rágásban, az ízlelésben,
a falat megformálásában és a nyelésben, emellett szerepe van az artikulációban is. Az ingereket az ún. ízlelőbimbók
veszik fel, ezek főleg a nyelvháton helyezkednek el (lásd az Érzékszervek című fejezetet).
A fogak a felső állcsont és az állkapocs fogmedreiben (alveolusaiban) ülnek. A 2. életévig kinövő fogakat tejfo-
gaknak (20 db), az ezeket felváltókat maradandó fogaknak (32 db) nevezzük.
A fogak összessége a fogazat, amely alsó és felső fogsorból áll. Felnőttkorban egy fognegyedben 2 metszőfog,
1 szemfog, 2 kisőrlő, 3 nagyőrlő (zápfog) van. Az utolsó nagyőrlő a bölcsességfog, amely a 18. életév körül kezd
kinőni. A tejfogakból minden negyedben 5-5 fog helyezkedik el. Kisőrlő fogak nincsenek, helyükön két nagyőrlőt
találunk. A fogváltás a 6. életév körül kezdődik.
A fogak részei: korona, nyak és gyökér. A fogkorona a fog kiálló szabad része. Kívülről zománcréteg fedi, alatta
dentinállomány helyezkedik el, ami csontszövetből áll. A fognyak átmenet a korona és a gyökér között. A foggyö-
kér az alveolust tölti ki. A fognyak és a foggyökér felépítése megegyezik, kívülről cement-, alatta dentinállomány
található. A gyökér egész hosszán végighúzódik a gyökércsatorna, melyen az erek és idegek a fogkorona belsejében
lévő fogüregbe lépnek. A fogak egy vagy több gyökerűek. A fogüreget a pulpa (fogbél), erekben és idegekben gaz-
dag kötőszövet tölti ki.
A szájüregbe nyílik számos nyálmirigy, köztük a három pár nagy nyálmirigy – a fültőmirigy, az állkapocs alatti
mirigy és a nyelv alatti mirigy – kivezetőcsöve. Váladékuk a nyál, amelynek napi mennyisége 1,5 l.
A 4. táblázat a nyál, valamint a tápcsatorna többi emésztőnedvének jellemzőit foglalja össze.
A nyál – közel semleges kémhatású (pH = 6,9) – szerepe:
◆◆ átnedvesíti a falatot és lehetővé teszi annak lenyelését,
◆◆ enzimjeivel a szénhidrátok bontását megkezdi,
◆◆ baktericid hatása révén megakadályozza a szájüregben a baktériumok elterjedését,
◆◆ bizonyos anyagok, például a jód, higany stb. a nyál útján is kiválasztódnak,
◆◆ oldó és hígító szerepe van.
Étkezések között híg nyál termelődik, amely nedvesen tartja a száj nyálkahártyáját.
Étkezéskor viszont emésztőnyál választódik ki, amely már vízen, fehérjéken, nyálkaanyagokon és sókon kívül
nagy mennyiségben tartalmaz két fontos szénhidrátbontó enzimet: a ptialint és a maltázt.
A ptialin (nyál-amiláz) a szénhidrátok közül a keményítőt (poliszacharid) maltózra (kettős cukorra) bontja.
A maltáz a kettős cukrot egyszerű cukorra (monoszacharid), glükózra hasítja. A szénhidrátok egyszerű cukrokká
történő bontása a szájüregben csak akkor lehetséges, ha túl hosszú ideig tartjuk ott a falatot. Például ha egy darab
kenyeret kb. 5 percig a szánkban tartunk, akkor íze édeskéssé válik. Mivel a táplálék a szájüregből rendszerint ha-
mar továbbjut, a szénhidrátok teljes emésztése a tápcsatorna alsóbb szakaszaiban fejeződik be.
A nyálelválasztás reflexfolyamat. A szájba került táplálék ingerként hat a száj- és nyelvnyálkahártya érző
idegvégkészülékeire. A keletkezett ingerület az érző rostok által a nyúltvelői központba jut, ahonnan a nyálelvá-
lasztás válasza a megfelelő vegetatív rostokon eljut a nyálmirigyekig, és megindul az emésztőnyál termelése. Ez
a feltétlen nyálelválasztási reflex.
46
8 . 1 . ELŐBÉL
Milyen tápanyagot
Emésztő Összetétele, a benne lévő
Hol termelődik Kémhatás emészt a benne
nedv emésztőenzim neve
lévő enzim
nyál nyálmirigyek enyhén lúgos amiláz (nyál amiláz, ptialin) keményítőt
(pH 6,9 körül) mucin (segíti a falatképzést, (összetett szénhidrát)
a nyelést, összeragasztja maltózzá bontja
a tápanyagot)
lizozim (baktériumok elleni
védekezés)
gyomornedv gyomornyálkahártya erősen savas pepszin (kimozin, lipáz) fehérjéket
mirigyei a benne HCl (aktiválja a pepszint, (polipeptideket)
lévő HCl‑tól elfolyósítja a tápanyagot, és kisebb peptidekre
(gyomorsavtól) baktériumölő hatású) (oligopeptidekre)
(pH 2 körül) bontja
mucin (védi a gyomorfalat
a pepszin emésztő hatásától)
epe máj (epehólyagban enyhén lúgos nem tartalmaz emésztőenzimet az epe önmagában
raktározódik) (pH 8 körül) epesavak (emulzióstabilizálás, nem emészt,
lipázaktiválás, zsírok felszívódása) a benne levő
epesavak segítik
mucin (védi a bélfalat az
a zsírok emésztését
emésztőnedvektől)
és felszívódását,
hidrogénkarbonát-ion a zsírok emulzióját
(közömbösíti a sósavat) (kolloid méretű
epefestékek (pl. bilirubin, ezek cseppjeit) stabilizálja,
a hemoglobin hem részének és aktiválja
lebontási termékei) a lipázokat
koleszterin (a feleslegben felvett
koleszterint az epén át adja le
a máj)
hasnyál hasnyálmirigy külső enyhén lúgos szénhidrátbontó enzimek szénhidrátok
elválasztású mirigyei (pH 8 körül) (pl. hasnyál amiláz) bontása egyszerű
lipázok (zsírbontó enzimek) cukrokra
zsírok emésztése
fehérjebontó enzimek (pl. tripszin,
(glicerinre és
kimotripszin)
zsírsavakra való
nukleázok (nukleinsavat bontó bontás)
enzimek) fehérjék és kisebb
mucin (véd) peptidek lebontása
hidrogénkarbonát-ion aminosavakra
(közömbösíti a sósavat) nukleinsavak
alkotórészeikre való
bontása
vékonybél- enyhén lúgos összetétele hasonló a hasnyálhoz, ugyanaz, mint
nyálkahártya (pH 8 körül) ugyanolyan hatású enzimeket a hasnyálnál
mirigyei tartalmaz (fehérjebontó enzimjei
az erepszinek)
4. táblázat. Emésztőnedvek
47
Az étel látása, szaga vagy csak az ételre gondolás is nyálelválasztást eredményezhet. Ez a feltételes nyálelválasztási
reflex.
A nyelés is reflexfolyamat, amelynek három fázisa van.
Az első fázis akaratlagos. Ilyenkor a nyelv nekinyomódik a keményszájpadnak, a lágyszájpad felemelkedik, s
a falat hátralökődik a garatba.
A második szakaszban viszont a nyelési reflexet mint feltétlen reflexet már a garatfal érintése váltja ki. Idegi
impulzusra a garat hosszanti és szűkítő izmai összehúzódnak, és a falat a nyelőcső felé nyomódik. Ilyenkor a garat
orri és gégei kapui elzáródnak. Rendes körülmények között a légcsőbe nem jut be táplálék, mert a nyelvgyök hát-
ranyomulásakor a gége felemelkedik, így a gégefő zárja a légutat. Nyeléskor a légzés szünetel.
A harmadik fázisban is akaratunktól függetlenül, a nyelőcső izomzatának perisztaltikus mozgása révén jut to-
vább a falat. Ha ez a hullámszerű izommozgás eléri a gyomorbemenetet, akkor az megnyílik, a táplálék a gyomorba
jut.
A nyelés reflexközpontja a nyúltvelőben van.
Előfordul, hogy a gyomortartalom a szervezet védekező reflexe segítségével, fordított perisztaltikával a szájon
át a külvilágba jut. Ezt a folyamatot nevezzük hányásnak, melynek központja szintén a nyúltvelőben van. A há-
nyásközpontot nemcsak a gyomor felől érkező ingerek hozhatják izgalomba, hanem más szervekben keletkező
ingerület is (pl. az anyaméh ingerülete kiváltja a várandósság alatti hányingert), vagy egyéb vérben keringő külön-
böző anyagok (gyógyszerek, baktériumtoxinok) is. A hányás hányingerrel kezdődik, majd a nyelőcső, a gyomorszáj
ellazul, és a hasizmok, valamint a gyomorizomzat összehúzódása zárt pylorus mellett a gyomortartalmat a szájon
keresztül kiüríti. A gyomor hányással szabadul meg idegen (mérgező) vagy felesleges tartalmától.
A táplálékkal bejutott vagy lenyelt levegő, ritkán a gyomorban kórosan képződő gázok hangjelenség kíséretében
(böfögés) távoznak a nyelőcsövön és szájüregen keresztül.
A garat (pharynx)
A garat az orrüreg és a gége mögött elhelyezkedő függőleges izmosfalú üreg, amely a nyelőcsőben folytatódik.
A garatmandulák az orrüregen át beáramló levegőt szűrik meg a baktériumoktól.
Ide torkollik a orrüreg, fülkürt, torok. Innen lép ki a gégefő és a nyelőcső.
A nyelőcső (eosophagus)
A nyelőcső hüvelykujj vastagságú, izmos falú cső (kb. 25 cm hosszú), amely a garatot a gyomorral köti össze. A nye-
lőcső beidegzése akaratunktól független. Simaizomrétegei perisztaltikus mozgást végeznek. A nyelőcsőben nincs
emésztés. A nyelőcső felső 1/3-a harántcsíkolt, alsó 2/3-a simaizomzat.
A gyomor (ventriculus vagy gaster)

A gyomor az emésztőcsatorna tömlőszerű, legtágabb része, amely közvetlenül a rekeszizom és a máj alatt helyezke-
dik el, a középvonaltól balra. A gyomor alakja és helyzete függ az életkortól, a teltségi állapottól és a testhelyzettől.
Űrtartalma 3–6 éves korban a test méreteihez képest még kicsi, így a gyermek nem tud egyszerre nagy mennyi-
ségű táplálékot felvenni, ezért gyakrabban kell étkeznie.
A nyelőcső beszájadzásának környéke a gyomorszáj (cardia), felső tágulata a gyomorfenék, alatta a gyomortest
(fundus), majd a vékonybélbe vezető nyílást határoló rész a gyomorkimenet (pylorus). A gyomor alakjának jellem-
zője a felső hajlat (kisgörbület) és az alsó hajlat (nagygörbület).
A gyomor rétegei kívülről befelé haladva a kötőszöveti réteg, háromrétegű simaizomzat, és a legbelső réteg,
a nyálkahártya. A nyálkahártya redőzete közötti bemélyedésekbe nyílnak a gyomor mirigyei.
A gyomor működése kettős:
◆◆ részt vesz az emésztésben a gyomornedv termelésével,
◆◆ a gyomortartalmat keveri és a belek felé szakaszosan továbbítja hullámszerű (perisztaltikus) mozgásával.
A gyomornedv – napi mennyisége 1-1,5 l – a gyomor falában található mirigyek által termelt váladék, amely
tartalmaz nyálkát, enzimeket és sósavat. Sósavtartalma miatt erősen savas kémhatású (pH 1,0-2,0). A fedősejtek
termelik a sósavat, ami aktiválja a fősejtek által termelt pepszinogént pepszinné. A melléksejtek mucinja (nyálka)
bevonja a nyálkahártyát, ezzel védve a gyomrot az önemésztéstől.
48
8 . 2 . KÖZÉPBÉL
A gyomornedvben található pepszin nevezetű enzim hatására a gyomorban megkezdődik a fehérjeemésztés.

A pepszin az összetett fehérjéket egyszerű fehérjékre bontja. Az aminosavakig történő bontás majd a vékonybélben
következik be. A pepszin hatását csak savas közegben fejti ki, amit a gyomornedv sósavtartalma biztosít.
A kimozin enzim hatására a gyomorban levő tej megalvad és kazeintartalma kicsapódik. A kicsapódott anyagot
a pepszin bontja a fentiekben leírt módon.
A gyomornedv lipáz enzimje savanyú közegben a zsírokat csak kismértékben bontja. A zsírbontás az alsóbb
bélszakaszokban fejeződik be.
A gyermekek gyomornedvében az emésztőenzimek mennyisége jóval kisebb, mint a felnőtteknél, így gyomor-
emésztésük kisebb teljesítményű.
A gyomornedvtermelés részben idegi, részben hormonális szabályozás alatt áll.
Paraszimpatikus hatásra a gyomornedv termelése és a gyomor mozgásai fokozódnak, szimpatikus idegrendszeri
hatásra csökkennek.
A tápanyagok emészthetőségétől függően változó ideig tartózkodnak a gyomorban. 2-3 órát, vagy akár 8-10 órát
is igénybe vehet a tápanyagok emésztése a gyomorban. Az emésztőrendszer eddigi szakaszaiban tápanyag nem
szívódik fel. A száj- és a gyomornyálkahártyán keresztül azonban felszívódhatnak egyes gyógyszerek, mérgek és
az alkohol.
8.2. Középbél
A vékonybél (intestinum tenue)
A tápcsatorna kb. 5 méteres vékonybéli szakasza 3 részből áll: patkóbél (duodenum), éhbél (jejunum), csípőbél
(ileum). Két fő feladata a táplálék emésztése, és a megemésztett tápanyagok felszívása.
A gyomorhoz csatlakozik a vékonybél első szakasza, a patkóbél, amely kb. 30 cm hosszú, patkó alakú bélrészlet.
A hasüreg jobb oldalán fekszik, homorulatába illeszkedik a hasnyálmirigy. A patkóbél nyálkahártyájában és alatta
mirigyeket találunk, amelyek külső elválasztással váladékot, ún. bélnedvet termelnek.
Belső felszínén már megjelennek a bélbolyhok (a nyálkahártya kesztyűujjszerű kitüremkedései), melyek a felszí-
vás anatómiai elemei és egységei.
Az éhbél a patkóbél folytatása, a vékonybél 2/5 részét képezi, a hasüreg középső részében fekszik.
A csípőbél és az éhbél között nincs éles határ. A csípőbél a vékonybél 3/5 része, a hasüreg alsó részében helyez-
kedik el.
Az utóbbi két vékonybélszakasz nyálkahártyájának legfontosabb funkcionális elemei a tápanyagok felszívását
végző bélbolyhok.
A patkóbélhez csatlakozik két nagy szerv, a máj és a hasnyálmirigy, ezeket alább részletesen tárgyaljuk.
Az epehólyag és a hasnyálmirigy kivezető csöve egyesül, és közös vezetékkel nyílik a patkóbél üregébe (lásd
alább).
A máj (hepar)
A máj a legnagyobb emésztőmirigy, a felnőtteké kb. 1,5 kg súlyú, a hasüreg felső felében fekszik. Normál esetben
a jobboldali bordaívek takarják. Vörösesbarna, felszíne sima, két egyenlőtlen lebenyből áll. Az ún. májkapun lép-
nek be a máj erei, idegei, és itt lépnek ki a máj kivezető csövei és a nyirokerek.
A máj fő funkciói: anyagcsere, raktározás, epe termelése, méregtelenítés.
Részletezve:
◆◆ epe képzése,
◆◆ epesav termelése koleszterinből,
◆◆ vérfesték átalakítása epefestékké,
◆◆ epefesték lebontása,
◆◆ vérraktár, a pihenő szervezet „felesleges” vérének egy része a májban, másik része a lépben pang,
◆◆ vérplazmafehérjék képzése (albuminok, globulinok, fibrinogén, protrombin),
◆◆ a szervezet méregtelenítése (a méreganyagokat kiválasztható formára alakítja, az alkoholt pl. oxidálja)
◆◆ részvétel a szénhidrát-anyagcserében és a szénhidrátok tárolásában,
49
◆◆ aminosavak, húgysav, acetontestek képzése,

◆◆ zsírsavak, aminosavak lebontása, részvétel a zsír anyagcserében,
◆◆ karbamidképzés,
◆◆ részvétel a vitaminok anyagcseréjében (A, D termelés, B12, folsav-raktározás),
◆◆ A-vitamin képzése karotinból,
◆◆ nehézfémek raktározása, vasraktár.
A máj a magzati életben fontos vérképző szerv. A születés után közvetlen vérképző szerepe megszűnik.
A vasraktár fontossága főleg az újszülötteknél az anyatej vasszegénysége folytán igen lényeges.
Az epehólyag az epe tárolására szolgál. A máj hasüregi felszínén elhelyezkedő tömlő. Kivezető csöve egyesül
a máj epekivezető csövével, és mint közös epevezeték a patkóbélbe nyílik.
Az epe nem tartalmaz emésztőnedveket. Legfőbb szerepe a hasnyál emésztőhatásának fokozása, a lipáz enzim
aktiválása, a zsírok emulgeálása (apró zsírcseppekre oszlatása).
A hasnyálmirigy (pancreas)
A hasnyálmirigy részben külső (exokrin), részben belső (endokrin) elválasztású mirigy. Az emésztés szempontjá-
ból külső elválasztású tevékenysége lényeges.
A hasnyálmirigy kb. 20 cm hosszú, puha tapintású, sárgásszürke mirigy, amely a hasüreg felső részében, a hátsó
hasfalon helyezkedik el. A hasnyálmirigy fő vezetéke a patkóbélbe nyílik, váladéka a hasnyál, amely fehérje-, szén-
hidrát-, nukleinsav- és zsíremésztő enzimeket tartalmaz.
Emésztés a vékonybélben
A vékonybélben a fehérjék, a szénhidrátok és a zsírok vízben oldódó, felszívásra alkalmas vegyületekké alakulnak
a hasnyál, az epe és a bélnedv hatására.
A hasnyál enyhén lúgos kémhatású (pH8), színtelen, átlátszó folyadék, napi mennyisége 1-1,5 l. Fehérjebontó
enzimje a tripszin, amely a pepszin bontását folytatja, s szabad aminosavakig bont. A szénhidrát bontó enzimje az
alfa-amiláz, amely a keményítőt és a glikogént bontja kettős cukrokra. A zsírokat a lipáz enzim hasítja glicerinre és
szabad zsírsavakra. A nukleáz a nukleinsavakat bontja nukleotidokra.
A tápláléktól függ, hogy a hasnyál milyen mennyiségben tartalmazza a fent említett enzimeket.
A bélnedv – a bélnyálkahártyában levő Lieberkühn-mirigyek váladéka – enyhén lúgos kémhatású (pH 7-8,3),
világossárga színű fehérje-, szénhidrát-, és zsírbontó enzimeket tartalmazó nyákos folyadék. Enzimjei a már bon-
tott tápanyagok közbülső termékeit hasítják végső összetevőikre: a fehérjéket a poli- és dipeptidázok, a szénhidrá-
tokat a maltáz, laktáz, szacharáz, a nukleoproteideket a nukleáz, foszfatáz. Az enteropeptidáz a tripszin aktivátora.
A vékonybél emésztőnedveinek termelődését elsősorban a táplálékfelvétel mint kémiai inger váltja ki, de idegi
ingerek is szabályozzák azt. A vékonybél izomzata keverő és perisztaltikus (továbbító) mozgást hoz létre, így bizto-
sított a béltartalomnak emésztőnedvvel való keveredése és a béltartalom továbbhaladása. A perisztaltikát a bélfalra
ható kémiai és mechanikai (feszítő) hatás váltja ki, és szabályos időközönként halad a vastagbél felé.
A vékonybél bélbolyhai révén az emésztőnedvek által „építőkövekre” bontott tápanyagok felszívódnak.
A víz és az ásványi anyagok a bélnyálkahártyán keresztül közvetlenül a vérrendszerbe jutnak.
A gyermekek vízigénye fokozottabb. Ha a tápláléknak nagy a fehérje- és sótartalma, akkor a vízszükséglet is
erőteljesebb, mivel a fehérjebontás során keletkező bomlástermékek kiválasztásakor nagyobb mennyiségű vízre
van szükség. Különös gonddal kell a folyadékot pótolni, ha a külső hőmérséklet emelkedik, vagy valamilyen okból
(pl. hányás, hasmenés) során a szervezet folyadékvesztesége nagy. A gyermekeknél és idős embereknél nagyon oda
kell figyelni a vízfogyasztás gyakoriságára, hiszen ennek elhanyagolása esetén a kiszáradás veszélye áll fenn. A szer-
vezet kiszáradásakor a sejtek közötti víztér csökken, a testfolyadék sűrűsödése kritikus állapotot ér el. A gyerme-
keknek nem szabad megtiltani az étkezés előtti vízfogyasztást, hiszen az előnyös hatással van az emésztőnedvek
termelődésére és mennyiségére.
Az aminosavakra lebontott fehérjék a nyálkahártyán keresztül ugyancsak a vérerekbe szívódnak fel. Ha a vérpá-
lyába lebontatlan fehérjék kerülnek, akkor azok allergiás jelenségeket, „csalánkiütést” okoznak.
A szénhidrátok egyszerű cukrok (glükóz, fruktóz) formájában a bélhámsejtekbe szívódnak fel. A nagyobb men�-
nyiségben felszívódó glükóz a vér útján a májba kerül és glikogén formájában tárolódik.
50
8 . 3 . UTÓ BÉL
A zsírok glicerinre és zsírsavakra hasadva a bélnyálkahártya hámsejtjeibe lépnek, majd ott ismét zsírokká épül-
nek fel.
Felszívás, felszívódás a vékonybélben

A zsírok a nyirokereken keresztül jutnak a vérpályába. A gyomor-bélrendszer vénás vérét, amely a bélből felszívó-
dott összes tápanyagot tartalmazza, külön rendszer, az ún. vena portae (kapuvisszér) gyűjti össze. A kapuvisszér
a májba belépve, artéria módjára ismét hajszálerekre oszlik. Így a gyomor-bélrendszer vénás vére kapcsolatba kerül
a májsejtekkel.
Minden esetben a vérbe jutó tápanyagaink a májon keresztül méregtelenítődnek, s úgy kerülnek végső haszno-
sításra (testépítés, illetve energia biztosítása).
A felszívódás mechanizmusa anyagonként jellemző transzportfolyamat. A víz az ozmotikus viszonyoknak meg-
felelően passzív transzporttal lépi át a bélfalat. Az ásványi sók ionjai, a szénhidrátok, aminosavak aktív transzporttal
jutnak a bélhámsejtekbe, onnan a vérbe. A zsírok nagyrészt passzív transzporttal szívódnak fel.
8.3. Utóbél
A vastagbél (intestinum crassum)
A vékonybél folytatása a kb. másfél méter hosszú vastagbél. Részei: a vakbél (caecum) a féregnyúlvánnyal; a reme-
sebél (colon), melynek részei a felszálló, haránt, leszálló ág és a szigmabél; valamint a végbél (rectum). A vastagbél
nyálkahártyájában nincsenek bélbolyhok, csak redők és számos nyiroktüsző. A vastagbél simaizma kettős rétegű.
A belső, körkörösen futó izomréteg egyenletes, a külső hosszanti izomréteg három köteget alkotva fut.
A vakbél – nevét alsó, vak végéről kapta – a legtágabb vastagbélszakasz, melybe beszájadzik a féregnyúlvány.
A féregnyúlvány ceruzavastagságú, kb. 10 cm hosszú nyirokszerv. Szerepe van a hasüregi fertőzések kivédésében,
gyakori gyulladása ezzel áll összefüggésben.
A remesebél részei, a felszálló, haránt, leszálló vastagbél és az S alakú görbült szakasz (szigmabél) keretszerűen
övezik a vékonybeleket.
A végbél a vastagbél utolsó szakasza, kb. 15-20 cm hosszú. Végződését végbélnyílásnak nevezzük, amit belülről
akaratunktól függetlenül működő, kívülről akaratunktól függően működtethető gyűrű alakú záróizom vesz körül.
A vastagbélben emésztés már nem történik. Nyálkahártyájában kizárólag nyálkatermelő mirigyeket találunk,
ami a széklet kialakításában és a kiürülés megkönnyítésében játszik szerepet. A vastagbéltartalom az itt levő bak-
tériumflóra (pl. Bacterium coli) hatására erjedési, rothadási folyamatokon megy át, és a víz és ásványi anyagok
visszaszívása révén besűrűsödik. Az így keletkezett széklet a végbélen keresztül hagyja el a szervezetet.
A székletürítés feltétlen reflexfolyamat, amelynek központja a gerincvelő ágyéki szakaszában van és a nagyagy-
velő szabályozó hatása alatt áll. Ez utóbbi révén lehetséges a záróizmok tónusát akaratlagosan fokozni vagy lazítani.
A végbél vérellátása sajátos. Az innen összeszedődő vér nem halad át a májon, így a máj méregtelenítő szerepe nem
érvényesül, vagyis például a végbélkúp gyorsabban szívódik fel és hat, valamint kevesebb hatóanyag is elegendő
hozzá, mint a szájon át szedett tabletta esetében.
A végbélben felhalmozott széklet ingerli a végbelet. A külső végbélzáróizom nagymértékben akaratlagos idegi
ellenőrzés alatt áll. Ennek akaratlagos szabályozása kisgyermekkorban fokozatosan alakul ki, és ráépülve felülsza-
bályozza a reflexfolyamatot. Lelki hatások, mint például a stressz, a félelem serkenthetik az ürítést.
A táplálkozás szabályozása
A táplálkozás mind idegi, mind hormonális (főleg ún. szövethormonok) szabályozása alatt áll. Különösen az egyes
emésztőnedvek termelése, illetve a bélmozgások szabályozása szükséges. Az tápcsatorna szakaszainál említést tet-
tünk az egyes szervek idegi, hormonális szabályozásáról, illetve az Idegrendszer és a Hormonrendszer című fejezet-
ben lesz még szó róla. Itt néhány fő dolgot emelünk ki.
Idegi szabályozás: az éhség–jóllakottság és a szomjúság központja a hypothalamusban található. Általánosan
a vegetatív idegrendszer paraszimpatikus rostjai fokozzák az emésztőnedvek termelődését, illetve a bél perisztal-
tikus mozgását, míg a szimpatikus rostjai ezzel ellentétes hatást fejtenek ki. Az éhségközpont ingere a vércukor-
szint csökkenése, a gyomor korgása. A jóllakottságközpont ingere a gyomor falának feszülése, a vércukorszint
51
e melkedése. A szomjúságérzet a vér ozmotikus koncentrációjának növekedése (töményedése), illetve a vér men�-
nyiségének csökkenése hatására következik be.
A legfontosabb szöveti hormonok, amelyek a gyomor-bélrendszer nyálkahártyájában termelődnek, a gasztrin
(gyomorban), szekretin, enterogasztrin, pankreozimin (patkóbélben).
Gasztrin: a gyomor falában termelődik, fokozza a gyomornedv termelését, illetve a vérbe kerülve a máj epe
termelését, valamint a hasnyálmirigyben a hasnyál termelését. Szintén fokozza a gyomor, majd a vékonybél perisz-
taltikus mozgását.
Szekretin: a gyomor mozgását lassítja, a máj epetermelésére, a hasnyál termelésére serkentőleg hat.
Pankreozimin (kolecisztokinin): az epehólyag összehúzódását, a hasnyál termelését serkenti.
Enterogasztrin: gátolja a gyomornedv termelését és a gyomor mozgását lassítja.
52
9. KIVÁLASZTÁS
Az ember lebontó anyagcseréje során keletkezett bomlástermékeknek, valamint a szervezetbe feleslegesen felvett
anyagoknak az eltávolítása a kiválasztás. A kiválasztás biztosítja a testnedvek mennyiségének és összetételének az
állandóságát, a szervezet relatív belső állandóságát, a homeosztázist. Nagyon fontos a sejten belüli és sejten kívüli
folyadékterek víztartalmának állandósága. A vérplazma nátrium-, kálium-, valamint hidrogénion-koncentrációjá-
nak állandósága az élet fennmaradásának egyik feltétele.
A bomlástermékektől eltávolításának három útja van.
A kiválasztó szervrendszeren keresztül történik a vizelet kiválasztása. A folyamata a következő fejezetben részle-
tes tárgyalásra kerül.
A bőrön keresztül, a verejtékmirigyek segítségével víz, ásványi anyagok és egyéb bomlástermékek jutnak a test
felszínére (izzadás).
A tüdőből a kilégzés során szén-dioxid és víz távozik a külvilágba.
Megemlítünk egy negyedik utat, az ürítést, melynek során a megemésztetlen anyagok ürülnek a belekből. Ez
azonban nem tekinthető valódi kiválasztásnak, hiszen az ürítésre kerülő anyagok sosem voltak a szervezet részei,
nem szívódtak fel a sejtekbe, mindvégig a tápcsatornában haladtak.
9.1. A kiválasztás szervrendszere

Az ember kiválasztó szervrendszere a vizeletet képző páros veséből, a vizeletet elvezető húgyutakból, a vizeletet
időlegesen tároló húgyhólyagból áll, valamint a húgycsőből, melyen át a vizelet távozik a szervezetből.
A vesék (ren)
A vesék a vízben oldható hasznosíthatatlan anyagcseretermékeket szűrik ki a vérből és kialakítják a vizeletet.
A bomlástermékek döntő hányada vizelet formájában távozik a szervezetből. A vesék sötétbarna, bab alakú szervek.
A hasüreg felső hátsó részében, a gerincoszlop ágyéki részének két oldalán, a hashártya mögött, a hátsó hasfalhoz
és a gerincoszlophoz rögzítve fekszenek. Belső, homorú részükön bemélyedés, a vesekapu található. A vesekapun
a vese erei, idegei és a húgyvezeték (ureter) látható. A vesét három tok veszi körül. A külső erős kötőszövetes tok,
ami a hátizomzathoz és a gerinchez kapcsolja a vesét. A középső tok zsíros, mechanikai védelmet lát el. Zsírszöve-
tébe ágyazódik be a vese fej felőli pólusán helyet foglaló mellékvese. A mellékvese belső elválasztású mirigy (lásd
a Hormonrendszer című fejezetet). A belső tok egy vékony kötőszövet.
A vese külső, szemcsés részét kéregállománynak nevezzük. Belső, szélesebb, csíkolt része a velőállomány. Ettől
befelé a gyűjtőrendszer, a vesekelyhek és a vesemedence található.
A kéregállomány finoman szemcsézett, ami szabad szemmel nem látható. Ezt a szemcsézetet a Malpighy-féle
vesetestecskék alkotják. A velőállományt 10-15 vesepiramis képezi. A vesepiramisok alapjukkal a kéreg felé, a csú-
csukkal a vesekapu felé néznek. A piramisok hosszanti csíkozatát a bennük futó egyenes gyűjtőcsatornák adják,
amelyek apró nyílásaikkal a vesekelyhekbe torkollanak.
A vese működési egysége a nefron (3. ábra). A nefron a Malpighi-testecskéből és a hozzá tartozó csatornarend-
szerből áll. Egy vesében kb. 1 millió nefront találunk. A Malpighi-test 0,1-0,3 mm nagyságú. A testet érgomo-
lyag (glomerulus) és az érgomolyagot körülvevő kettős falú Bowman-tok alkotja. A hajszálérgomolyag bevezető és
53
9. k i vá l a s z tá s
k ivezető vége a verőeres (artériás) rendszerhez tartozik. A vesetestecskét elhagyó verőér újra hajszálerekké ágazik
szét, amelyek körülhálózzák az elvezető csatornát. A hajszálerek végül gyűjtőérbe szedődnek össze.
3. ábra. A nefron működése
A vesetestecskéből kiinduló elvezetőcsatorna kezdeti (proximális) kanyargós szakasza a vese kéregállományából

egyenes leszálló ággal a vese velőállományába halad. A velőállományban elvékonyodik és egy hajtűkanyarral vis�-
szakanyarodik (Henle-kacs), meredek felszálló ágban folytatódik. Visszaérve a kéregbe, egy kanyargós szakasz
után a közös gyűjtőcsőbe torkollik. A nefronok elvezető csatornáit összegyűjtő csövek egyre vastagabb vezetéket
alkotnak, ezek a gyűjtőcsatornák végül a vesemedence üregébe nyílnak.
A vizelet-kiválasztásnak két szakasza van. Az első szakaszban az érgomolyagok (glomerulusok) hajszálérgomo-

lyagaiból ultraszűrés útján 180 liternyi elsődleges vizelet keletkezik. Az ultraszűrés oka az, hogy a Bowman-tokba
belépő ér keresztmetszete nagyobb a tokból kilépő ér keresztmetszeténél, ezáltal a tok belsejében nagyobb a vér-
nyomás. Az elsődleges (primer) vizelet közel azonos a vérplazmával, csak fehérjét és sejtes elemet nem tartalmaz.
A végleges vizelet a csatornarendszerben alakul ki azáltal, hogy a kanyarulatos csatornákban az elsődleges vizelet
vízkomponensének 99%-a, a glukóz-, a nátrium- és kloridionok visszaszívódnak a vese érrendszerébe. A kálium-
ionok itt választódnak ki. A csatornák hámja bizonyos anyagokat is kiválaszt a vizeletbe (egyes festékek, gyógyszer
maradvány). Ezzel emeli a vizelet koncentrációját. A glukóz- és a nátriumionok energiaigényes aktív transzporttal,
a víz és a karbamid passzív transzporttal mozognak az elvezető csatornák és a hajszálerek között.
A vese funkciójához tartozik még az eritropoetin termelése. Ez a vörösvérsejtképzés egyik legerősebb serkentője.
Amennyiben a vérben az oxigén parciális nyomása csökken, fokozódik az eritropoetin képzés, emelkedik a vörös-
vérsejtszám.
A vese fontos feladata a hatásos D-vitamin kialakítása is. A bőrben, majd a májban előanyagaiból kialakuló
D-vitamin végül a vesében alakul át hatásos D-vitaminná.
54
9.1. A KIVÁLASZTÁS SZERVRENDSZERE
A vizelet
A vizelet szalmasárga színű, víz sűrűségű oldat, napi mennyisége 1,5 liternyi. Gyengén savanyú kémhatású. A ve-
getáriánus ember vizelete lúgos. A normál vizelet összetételében a víz 95%. Nem állandó összetevői a húgysavak,
keratinin, szerves és szervetlen anyagok és a festékanyag, urokróm (fehérjevégtermék), urobilin (haemoglobin-
végtermék). A vese fontos szerepet játszik a vér pH-jának fenntartásában. Egészséges vizelet nem tartalmaz fehér
jét, gennyet, cukrot, vért. A vizelet mennyisége táplálkozási, hőmérsékleti tényezőktől és a végzett munkától függ.
Vizsgálata fontos élettani folyamatokról ad információt. Számos betegség felismerésében fontos a vizeletvizsgálat.
A vizeletelvezető rendszer: húgyvezeték (ureter), húgyhólyag (vesica urinaria), húgycső (urethra).

A húgyvezeték a vizeletet a vesemedencéből vezeti a húgyhólyagba. Izmos falú, kb. 30 cm hosszú, lúdtoll vastagsá-
gú cső. Falát nyálkahártya, izom- és kötőszövet alkotja. A húgyvezeték simaizomzatú falának perisztaltikus moz-
gása juttatja a vizeletet a húgyhólyagba. A végén egy záróizom van, akarattól függetlenül, nyomás hatására nyílik.
A vizelet innen a húgycsövön keresztül távozik. A húgycső falában harántcsíkolt izomzat van, így akaratlagosan
összehúzható, vizelési inger esetén is visszatartható a vizelet.
A nők húgycsöve rövidebb, így a vizeletelvezető rendszer fertőző megbetegedései is gyakrabban fordulnak elő,
mivel a felszálló fertőzések hamarabb elérik a húgyutak többi részét.
A húgyhólyag és a vizeletürítés
A kismedence elülső részében helyezkedik el, izmos falú tömlő. A hólyag nagysága teltségének állapotától függ.
A falát urotheliummal fedett nyálkahártya és többrétegű hálózatos simaizom képezi. A hólyag elülső és hátsó fel-
színén jól fejlett hosszanti izomréteg található. Mindkét izomzat a hólyag ürítését szolgálja.
A hólyag kimeneti nyílását erős izomgyűrű fogja körül, akaratunktól függetlenül működik. Az akaratlagos be-
idegzésű harántcsíkolt izomzatú záróizom a hólyag alatt a gátban a húgycsövet veszi körül. A vizelet a húgyvezeté-
ken keresztül cseppenként kerül a hólyagba.
A vizeletürítés példa valamely szerv feltétlen reflexes és az erre a reflexre épülő feltételes reflexes szabályozásra.
A feltétlen reflexműködés központja a gerincvelőben van. Az üres, esetleg kissé telt hólyag hólyagizomzata eler-
nyedt állapotban van. A záróizomzat tónusos állapotú. A hólyag lassú, folyamatos telítődése a hólyagfal feszülését
vonja maga után. A feszülés és a vizelet nyomásemelkedése ingerként hat a hólyag falában található afferens ideg-
végződésekre és kiváltja a vizelési inger érzetét. A gerincvelői reflexközpontba befutó ingerület hatására a para-
szimpatikus efferens száron keresztül érkező impulzusok kiváltják a hólyagizomzat összehúzódását, és egyidejűleg
ellazul a húgycső záróizomzata. A vizelet a húgycsövön át ürül.
A veseműködés szabályozása
A veseműködést idegi és hormonális hatások szabályozzák. Idegi szabályozása kismértékű. A X. agyideg para-
szimpatikus rostjai csökkentik a veseműködést, így a vizelet mennyiségét is. A hormonális hatás kifejezettebb.
Az agyalapi mirigy hátulsó lebenyének antidiuretikus hormonja (ADH) vagy másnéven vazopresszin a csatornák
vízvisszaszívó hatását fokozza, csökkenti a vizelet mennyiségét, illetve töményedik a vizelet.
Az aldoszteron a mellékvese kéregállományában képződik, hatására fokozódik a vesecsatornákból a Na+-ion
visszaszívása. Csökken az ürített vizelet mennyisége, a vérnyomás pedig emelkedik. Ezt a hatást a vese renin en-
zimje is fokozza.
A vizeletkiválasztó rendszer gyermekkori jellemzői

Az újszülöttnél a szűrés még fejletlen, így előfordulhat fehérje a vizeletben. Fejlődés során a húgyhólyag nő, elhe-
lyezkedése változik. A vese növekedésével nő a kiválasztott vizelet mennyisége is. Ez csecsemőkorban 150–350 cm3
→ 1-2 évesen 300–500 cm3 → 3-4 évesen 500–600 cm3.
A vese működési sajátosságai már óvodáskorban közel állnak a felnőttekéhez. Az ürített vizelet napi mennyisége
60–700 cm3. A kisgyermek vizeletürítésének gyakoriságát a hólyag lényegesen kisebb köbtartalmával magyaráz-
hatjuk. A gyermek óvodáskorban egy nap alatt 8-10, iskoláskorban 6-7 alkalommal ürít vizeletet.
A vizeletürítés akaratlagos szabályozása az első életévekben, jellemzően a 2.-3. életévben alakul ki. Az agykéreg
ellenőrző hatása érvényre jut a gerincvelői feltétlen reflexközpont felett és akaratlagosan szabályozza azt.
55
10. SZAPORODÁS
A férfi és a női nemi szervek az egyén elsődleges nemi jellegét határozzák meg. A nemre jellemző másodlagos nemi
jelleg a nemi érés (pubertás) idején alakul ki. A másodlagos nemi jelleget a nemi mirigyek hormonjai tartják fenn.
A férfi másodlagos nemi jellege az erősebb testalkatban – csontváz, izomzat – és az általában fejlettebb szőrzet
kifejezett voltában lelhető fel. A gége is átformálódik, jellemző a kis emlőbimbó és a jellegzetes az arcszőrzet.
A női másodlagos nemi jelleg a nemi hormonok hatására a pubertásban alakul ki. Jellemző rá a törékenyebb,
gyermekiebb csontrendszer eltérő alakú fejlődése, az izomrendszer finomabb. A bőr alatti fejlettebb zsírszövet
következtében a nő testformája lekerekítettebb, az emlőmirigy jelentősen kifejlődik, a gége finomabb szerkezetű,
a hang magasabb. Az eltérő másodlagos nemi jelleg megnyilvánul a férfi és a női idegrendszer sajátosságaiban,
a lelki alkat különbözőségeiben is.
A nemi szervek egyben a szaporodás szervei. Működésük során keletkeznek az ivarsejtek. A nemi szervek lehe-
tővé teszik az ivarsejtek egyesülését, ami az új élet keletkezését jelenti. A női nemi szervek közül a méhben fejlődik
a magzat.
10.1. A férfi nemi szervei

10.1.1. A férfi belső nemi szervei
here (testis), mellékhere (epididymis), ondóvezeték (ductus deferens) és ondózsinór (funiculus spermaticus), on-
dóhólyag (vesicula seminalis), dülmirigy (prostata).
A here
A páros herék hím ivarsejteket (spermiumok) a termelik, pubertástól a késő időskorig.
A herék galambtojás alakúak és nagyságúak. A hasüregen kívül, a herezacskóban helyezkednek el. Fejlődésük
hasüregi, innen a magzati élet hetedik hónapjában húzódnak le a lágyékcsatorna belső nyílásáig. A herezacskóba
a szülést megelőző időszakban szállnak le.
A here többszörösen felcsavarodott csatornarendszerből és köztes kötőszöveti állományból épül fel. A spermi-
umok pubertástól kezdődően a csatornafal hámsejtjeiből fejlődnek és egy csatornarendszeren át jutnak a mellék-
herékbe. A spermiumok a női ivarutakban 2-4 napig életképesek. Az ivarsejtek az agyalapi mirigy gonadotrop
hormonjai hatására keletkeznek többszörös osztódással az ősivarsejtekből (lásd a Hormonrendszer című fejezetet),
majd az egész folyamat során érik el kifejlett állapotukat. A spermium felépítése: kb. 60 µm hosszú, egy fejből, kö-
zépdarabból és farokrészből áll. A feji rész tartalmazza a sejtmagot 1/2 kromoszóma-garnitúrával. A középdarab-
ban van a mozgásért felelős sejtközpont, valamint az energiaellátásért felelős mitokondriumok. A farokrész teszi le-
hetővé az aktív mozgást. A petesejttel csak a feji rész egyesül. A férfi nemi hormon a tesztoszteron, a herecsatornák
közötti kötőszövetben (Leydig-féle sejtek) a serdülőkortól folyamatosan termelődik. A heréket burok veszi körül.
Mellékhere
A mellékhere a spermiumtároló és elvezető rendszer része, a here hátulsó felszínén helyezkedik el. Az alsó szaka-
szán erős, gyűrű alakú izomzat található, amelynek a spermiumok kiürítésében van szerepe. A mellékherékben
történik a hímivarsejtek tápanyagokkal való ellátása és tárolása. Állományát a mellékhere-csatornák alkotják.
57
10. s z a po r od á s
Ondóvezeték és ondózsinór
Az ondóvezeték a mellékhere-csatorna közvetlen folytatása. 50-60 cm hosszú vezeték, amely a lágyékcsatornán át
belép a kismedencébe, és a hólyag felszínéhez fut. Itt fúrja át a dülmirigyet és a húgycsőbe nyílik. Közvetlen benyí-
lása előtt érkezik bele az ondóhólyag kivezető csöve. Az ondó gyors kiürítésére szolgál.
Ondózsinór: kb. kisujjnyi vastagságú köteg a herezacskóban és a lágyékcsatornában, a here és a mellékhere ide-
gei és erei, valamint az ondóvezeték alkotja.
Ondóhólyag
Az ondóhólyag a húgyhólyag hátsó, alsó részéhez rögzített páros szerv. Járulékos nemi mirigy. Fruktózt tartalmazó
váladékával a kiürített spermasejtek mozgásához energiaforrást biztosít. Az ondóhólyag kivezető csöve az ondóve-
zetékkel egyesülve a húgycső felső szakaszába nyílik. Belső felszínét váladéktermelésre képes nyálkahártya béleli.
Dülmirigy
Tokkal körülvett gesztenye alakú és nagyságú páratlan mirigy. Váladéka adja a hím nemi váladék (ondó) folyékony
részének jelentős mennyiségét. A váladék lúgossága segíti a spermiumok mozgását. A húgyhólyag alatt fekszik,
hátrafelé a végbéllel érintkezik. A prostatát a húgycső felső szakasza átfúrja. Itt nyílik bele az ondóvezeték és az
ondóhólyag közös vezetéke. Állományát simaizom és váladékot termelő hengerhám adja.
10.1.2. A férfi külső nemi szervei

Herezacskó (scrotum), hímvessző (penis).
Herezacskó
A hasfal bőrének kitüremkedése. A herezacskó a herék hasfalon kívüli elhelyezkedését, így a működéséhez szüksé-
ges – a hasüregnél alacsonyabb – hőmérsékletet biztosítja.
Hímvessző (penis)
Hengeres szerv a test középvonalában, a medencecsont előtt.
Teljes hosszában átfúrja a húgycső. A húgycsövön a vizelet és a nemi váladék ürül. A pénisz fő alkotó eleme a két
barlangos test és egy szivacsos test, a makk (tölgyfa terméséhez hasonló alakú rész), végén a húgycső nyílásával.
A testhez közelebbi végénél van egy barázda, ebben tapad a fityma, ami vékony, elmozdítható bőr. A barlangos
testek kötőszöveti kötegek, simaizomzat és az elasztikus hálózat által átszőtt szivacsszerű képződmények. Nyugal-
mi állapotban az erek zártak, és a barlangos testek petyhüdtek. A hímvessző merevedése (erekció) és a magömlés
(ejakuláció) feltétlen és feltételes reflexek hatására jön létre. A nemi izgalom a hímvessző megmerevedését okozza.
Ekkor a barlangos testek vérrel telítődnek. Ezalatt a vérelfolyás csekély mértékű. Az ejakuláció, az ondó kilövellése
a hímvessző húgycsövén keresztül történik.
A férfi húgycső
A férfi húgycső kb. 25 cm hosszú vezeték, amely a hólyag fenekén kezdődik, és a hímvessző makkján nyílik.
A húgycső kiindulását a hólyag falában körkörös, akarattól független beidegződésű záróizom veszi körül. A gáti
szakaszon találjuk a húgycső akaratlagos záróizmát, valamint a gátizomzatba ágyazottan két borsó nagyságú miri-
gyet (Cowper-mirigy).
Az ondó fehéres színű, jellegzetes illatú, nyúlós folyadék. Sejtes elemei a spermiumok, a folyékony részt az ondó-
hólyag, a prosztata és a Cowper-mirigy hozza létre. Az ondó lúgos kémhatású, a spermiumok szállítója és védője
a hüvely savas hatásával szemben. Egy közösülés alkalmával kiürülő sperma mennyisége kb. 2-3 ml. Optimális
esetben milliliterenként 100 millió egészséges spermiumot tartalmaz. Az elmúlt 100 évben megfigyelhető tenden-
cia, hogy lecsökkent az egészséges spermiumok száma. Oka az egészségtelen életmód. Ha az egészséges spermiu-
mok száma milliliterenként 50 millió alá csökken, a megtermékenyítés valószínűsége is csökken.
58
10.2 . A NŐ NEMI SZERVEI
10.2. A nő nemi szervei

10.2.1. A nő belső nemi szervei
a petefészek (ovarium), a petevezeték (tuba uterina), a méh (uterus), a hüvely (vagina).
A petefészek és a tüszőérés
A petefészek mandula nagyságú páros szerv. A nagy- és a kismedence határán fekszik. Felső pólusa a petevezeték
szabad hasűri részével érintkezik. Az ivarérett petefészek a tömöttebb kéregállományból és a lazább velőállomány-
ból áll. A kéregállományban különböző stádiumban levő tüszők (folliculusok) vannak. Ivarérett korban a tüszők
között a ciklus bizonyos időszakaiban sárgatest, valamint a tüszőrepedések nyomaiként hegestest is látható. A velő-
állomány erekben gazdag kötőszövet. Az újszülött kislány petefészke tartalmazza élete valamennyi tüszőjét, a ben-
ne levő éretlen petesejtekkel együtt. Mivel a petefészekben levő petesejtek kora megegyezik a nő életkorával, ideá-
lisnak tekinthető a 20–30. életév közötti várandósság, mert az életkor előrehaladtával a petesejtek károsodásának
veszélye egyre nő. A petesejtek közül 28 naponta általában egy érik meg a pubertástól kezdve a klimaxig bezárólag.
Az elsődleges tüszők száma 400 000, ezekből mindössze 200-250 érik meg a nő életében. A petesejtet körülvevő
follikulushám osztódásával kialakul a másodlagos tüsző. A tüsző belsejében folyadék szaporodik fel. Ez a folyadék
a petesejtet oldalra nyomja. A tüsző hólyaghoz lesz hasonló (Graaf-féle tüsző = harmadlagos tüsző). A Graaf-tüsző
sejtjei termelik a tüszőhormont (ösztrogén). Ivarérett korban a 28 naponként megérő Graaf-tüsző 2-2,5 cm nagysá-
gú. A megérett tüsző a felszínre nyomul és a két menstruáció közötti időszak közepén megreped, ez az ovuláció. Az
érett petesejt kiszabadul és a petevezető tölcsérszerű részébe kerül.
A visszamaradó megrepedt és kiürült tüsző helyén jön létre a sárgatest, mely sárgatesthormont, progeszteront
tartalmaz. A progeszteron és a tüszőhormon (ösztrogén) a méhnyálkahártyát készíti elő a megtermékenyített pete-
sejt befogadására. Amennyiben a megtermékenyítés nem jön létre, a sárgatest 10 nap múlva elsorvad, és fehértest
(fehéres színű hegszövet) jön létre. Megtermékenyítés esetén azonban megmarad és hormonja fontos szerepet
játszik a várandósság megtartásában. A női nemi ciklust a 4. ábra foglalja össze.
4. ábra. A női nemi ciklus
59
Az ovulációs ciklust szabályozó gonadotrop hormonokat – a tüszőérést serkentő hormon (folliculus-stimuláló hor-
mon, FSH) és a sárgatest serkentő hormont (luteinizáló hormon, LH) az agyalapi mirigy elülső lebenye termeli (lásd
Hormonrendszer című fejezet).
A petevezeték vagy méhkürt

Kb. 12 cm hosszú, páros lefutású csatorna, összeköttetést biztosít a méhüreg és a petefészek között, a petesejt továb-
bítására szolgál. A petefészek felé eső része tölcsérszerűen tágul és szabadon nyílik a hasüregbe. A rojtjai ráfekszenek
a petefészekre. A méh felőli része keskenyebb. Széles méhszalag rögzíti, ami hashártyakettőzet. A petevezeték há-
romrétegű szerv, a külső hashártya után középen a petevezető perisztaltikus mozgását biztosító körkörös és hos�-
szanti izomrétegek vannak. Belső rétege redőzött nyálkahártya. Csillószőrős hengerhámja az uterus (méh) ürege felé
mozog, a petesejt továbbítását végzi. Ha megtörténik a megtermékenyítés, a zigóta osztódása már itt megkezdődik.
A méh
Fordított körte alakú, elkeskenyedő részével a hüvely felé forduló, páratlan, üreges szerv. A kismedence közepén,
a hólyag és a végbél között fekszik. A fejlett, de nem szült méh méretei: kb. 7-8 cm hosszú, felső végén kb. 4-5 cm
széles. Két fő része van: a méhtest és a méhnyak.
A méh a hüvelyhez viszonyítva előrefelé dől a húgyhólyagra. A nyak alsó végén ovális rés formájában a külső
méhszáj látható. A várandósság alatt a méhtest ürege többszörösére nő.
A méh fala háromrétegű. Kívülről a hashártya látható. A méh fala – középső réteg – vastag izomzat. Vérerekben,
különösen vénákban rendkívül gazdag. Belső rétege nyálkahártya. Csillószőrős hengerhám borítja. A csillószőrők
a méhszáj felé csapkodnak. Csöves mirigyei nyálkát termelnek.
A méhnyak nyálkahártyája az előzőétől eltérő. Sűrű mirigyváladékot termel és tartalmaz, amely normális viszo-
nyok között a nyakcsatornát elzárja. A méhet szalagos kötőszövet és a medencefenék izomzata rögzíti.
A méh fő működése a megtermékenyített petesejt (zigóta) befogadása. A megtermékenyített petesejt megtapad
a méh nyálkahártyájában. A méh nyálkahártyája és az embrionális szövet fejleszti ki a méhlepényt (placenta).
A méhlepényben a magzati és az anyai erek találkoznak anélkül, hogy a két szervezet vére egymással keveredne.
A méhlepényen keresztül a magzat a születéséig összefügg az anyai szervezettel, és anyagcseréje azon át bonyoló-
dik. A születés után a méhlepény leválik és a szülőcsatornán távozik. A szülés befejezése után a méh megnagyob-
bodott izmai és erei visszafejlődnek (lásd a Keringés című fejezetet – magzati keringés).
Az ivarérett nőben a pubertástól a nemi ciklus megszűntéig (40–50 éves kor körül) a méhnyálkahártya 28 napos
ciklusban előkészül a pete befogadására. Megtermékenyítés híján a sárgatest elsorvad, a vér progeszteronszintje
hirtelen csökken, az átalakult nyálkahártya 28 naponta bekövetkező vérzés kíséretében lelökődik és távozik. Ez
a menstruáció, amely 4–7 napig tart. A nyálkahártya mind a menstruációt követően, mind szülés után a méh mé-
lyebb rétegeinek hámmaradványaiból regenerálódik (szabályozása: lásd a Hormonrendszer című fejezetet).
A hüvely (vagina)
A női nemi csatorna kb. 10 cm hosszú alsó szakasza egy izmos falú cső. Feladata a méhből a vér elvezetése, kö-
zösüléskor a hímvessző befogadása. (E rendszer gyengülése a méh előreesését, a hólyag süllyedését okozza, ami
vizelettartási problémákhoz és aranyérbetegséghez vezethet. Ezért célszerű a medencealapi izmokat edzeni.
Közösüléskor a hímivarsejtek a méhszáj közvetlen közelébe, a hátulsó hüvelyboltozatba jutnak, majd a nyakcsa-
tornán keresztül haladnak. A hüvely szüléskor a szülőcsatorna végső szakasza. Felső vége szorosan körülveszi a méh
nyakát, míg alsó vége a gáton szabadon nyílik. A hüvely fala kötőszövetből és simaizomzatból épül fel. A hüvely-
bemenetet egy nyálkahártyaredő zárja el („szűzhártya”), mely az első nemi aktusnál átszakad, ezt vérzés kísérheti.
10.2.2 A nő külső nemi szervei

a nagyajkak (labium majus), kisajkak (labium minus), csikló (clitoris).
Nagyajkak
A hüvelybemenetet két oldalról veszik körül. Bőrredők, fejlődéstanilag a herezacskónak felelnek meg. A kisajkak
a nagyajkak széthúzása után láthatók. A csikló közvetlenül a húgycső nyílása előtt helyezkedik el. A pénisz barlan-
gos testének felel meg, annál fejletlenebb.
60
10.3. A MEGTERMÉKENY ÍTÉS ÉS EG YED F EJLŐDÉS
A gát
Klinikai értelemben gáton a hüvelybemenet és a végbélnyílás közötti területet értjük. Alakja, mérete meghatározza
a szülés folyamatát. Izomzata döntően részt vesz a méh alátámasztásában.
10.3. A megtermékenyítés és egyedfejlődés

A megtermékenyítés a petesejt és a hímivarsejt összeolvadását jelenti. Természetes úton, a közösüléskor a hím-
vessző az ondót a női testbe lövelli. A hímivarsejtek felúsznak és a méhkürtben találkoznak a petesejttel, ahol egy
hímivarsejt megtermékenyíti azt.
Első trimeszter:
Az első trimeszter a fogantatástól a 13. hétig tart.
A megtermékenyítés pillanatában a zigóta sejthártyája átjárhatatlanná válik a többi hímivarsejt számára. Így
biztosítható az emberre jellemző 46 kromószómával rendelkező zigóta létrejötte, melyből 23 anyai, 23 apai eredetű.
Az érett petesejt kb. 0,13 µm, 24 óráig életképes, a spermium 60 µm.
A megtermékenyítés után 10 nappal már kimutatható a vizeletből a humán chorion gonadotropin hormon
(HCG), ez a várandóssági tesztek alapja.
Ezt a hormon a méhlepény egyik alkotója, a chorionszövet termeli. Hatására a sárgatest nem sorvad el, sőt egy-
re több sárgatesthormont (progeszteront) termel, így a méhnyálkahártya nem lökődik le, hanem megvastagszik,
elmarad a havivérzés.
A fejlődés első szakasza a barázdálódás. Ez rögtön a megtermékenyítés után megindul, és zajlik a petevezetőben
is, amin keresztül eléri a méh üregét. Újabb és újabb osztódások során létrejön a tömör sejthalmaz, a szedercsíra-
állapot, majd az üreges hólyagcsíra, benne az embriócsomó, végül a bélcsíra.
A hólyagcsíra fala és a méhnyálkahártya kialakítják az méhlepényt (placenta), amely szűrőként és szabályozóként
biztosítja az utód vérellátását. A méhlepény teljes fejlettségét a 4. várandóssági hónap végére éri el, 20 cm átmérőjű
korong alakú, amelyben anyai és magzati rész különíthető el. Az anyai részbe nyúlnak az anyai artériák, a magzati rész
bolyhaiban kering a magzat vére, a bolyhokat az anyai vér veszi körül. Nincs keveredés az anyai és magzati vér között.
A méhlepényben felfrissülő magzati artériás vér egy része a köldökzsinóron átjutva a májba kerül, a másik része
a magzat egyik fő vénájában keveredik a vénás vérrel (artériás vért a magzati életben csak a máj kap).
A magzati vérkeringés főbb ismérve.
A magzati szív jobb pitvarába jutó vénás vér egy része a nyitott foramen ovalén (ovális lyuk a jobb és bal pitvar
között a magzati életben) a bal pitvarba jut, a másik része a jobb kamrába, majd a tüdőartériába. Innen a vér egy
része a Botalli-vezetéken át, elkerülve a tüdőt, közvetlenül az aortába jut, másik része bejut a tüdőbe (ahol a mag-
zati életben nincs gázcsere), onnan a bal pitvarba, bal kamrába, aortába, majd a testbe, ahonnan a köldökartérián
át újra a méhlepénybe.
Születés után az első légvételek hatására a nyomásviszonyok megváltoznak, a foramen ovalét egy billentyű be-
zárja, a Botalli-vezeték pedig elzáródik, majd kialakul a születés utáni életre jellemző vérkeringés (lásd a Keringési
rendszer című fejezetet).
Kóros esetben nem záródik a két pitvar közötti foramen ovale és nyitva marad a Botalli-vezeték. Mindkét eset-
ben súlyos veleszületett fejlődési rendellenességről beszélünk, hiszen az újszülött nagy vérkörében nem tisztán
artériás vér, hanem kevert vér áramlik.
A magzatot a méhlepénnyel a köldökzsinór köti össze.
A fejlődés következő szakasza a három – külső, belső, középső – csíralemez kialakulása, majd az egyedfejlődés
következő stádiuma, a szervtelepek és a szervek létrejötte.
Külső csíralemez eredetű a kültakaró és az idegrendszer, belső csíralemezből alakul ki a bélcső, tüdő. Középső
csíralemez hozza létre a mozgás aktív és passzív szervrendszerét, tehát az izmokat és a csontokat. Ugyancsak kö-
zépső csíralemezből jön létre a keringési rendszer, a kiválasztó rendszer és a szaporodás szervrendszere.
Az embriót magzatburok veszi körül, belül amnion, kívül korionboholy különíthető el. Az amnion ürege foko-
zatosan nő, benne magzatvíz jelenik meg, amely folyamatosan cserélődik. A magzatvíz jelentősége, hogy védi az
61
utódot a káros mechanikai hatásoktól, bekerül a légutakba és a tápcsatornába, ahol fejlődést elősegítő és tápláló
funkciója van.
A második héten történik a beágyazódás, a bolyhok belemélyednek a méh nyálkahártyájába, ami védelmet
nyújt, körülötte magzatburok alakul ki.
A harmadik héten kialakul az embrió fej, törzs és végtag része. A gerincoszlop és az idegrendszer kialakulásának
is ekkor kezdődik.
A negyedik héten formálódik az idegrendszer, az arc, és kialakul az anyától független önálló vérkeringés. A szív
még csak egy cső, de dobogása már mérhető, az embrió 8 mm nagyságú, jól látható a fejlődő agy, gerinc, köldök-
zsinór és megjelennek a végtagbimbók.
A szervek tökéletesedésének időszaka kezdődik a 2.-3. hónapban.
Öthetes korban megjelennek a belső szervek, ujjak és karok. Az embrió nagysága 12 mm. A mellkas, a has, a máj
kiformálódik, különválik. A szemlencse, retina, orrlyukak, száj kirajzolódnak. A kezeken, lábakon jól láthatóak az
ujjak. A fül érzékeli a magzatvíz csobogását. Ekkor már működik a placenta és a köldökzsinór.
A hatodik héten a máj átveszi a vérsejtek képzését, a szív hangja jellegzetessé válik, formálódik a gerinc. Az agy
által kibocsátott hullámok mérhetőek. Megindulnak az izommozgások. Az idegcsatorna zárul.
A hetedik héten megjelenik a nyak, feltűnik a nemi különbség, kb. 3 cm nagy és 8 gramm súlyú az embrió. Ki-
alakul az egyedi ujjlenyomat. Az idegrendszer elülső része 3 agyhólyagra tagolódik.
A nyolcadik héten lezárul az embrionális korszak, a fejlődő lény 4 cm hosszú. Farka visszafejlődik. A következő
fejlődési szakasz a magzati fejlődés szakasza, a növekedésé és a részletek tökéletesedéséé. A 8. hét a várandósság
megállapításának optimális ideje.
A kilencedik héttől tehát már magzatról beszélünk. A kéz és láb ujjai már megkülönböztethetők egymástól. Mo-
zogni is tud, idegrendszere kommunikál az izmokkal, bár ezt az anya még nem érzi.
A tizedik héten a magzat kb. 2-3 cm hosszú. Mind a 20 fogának kezdeménye felismerhető. Megjelenik a fül-
kagyló, megkezdődik a szem és a kültakaró kialakulása. Ezen a héten kerül sor optimális esetben az első ultrahang
vizsgálatra. Tisztázásra vár, hogy egyes vagy többes várandósságról van-e szó, szabályosan ver-e a magzat szíve,
nem láthatók-e komolyabb fejlődési rendellenességek. A magzat nyaki redőjének vastagságából következtetni lehet
a Down-kór valószínűségére. Szükség esetén ezen a héten korionboholy-mintavétel végezhető.
A tizenegyedik hétre lényegében a magzat valamennyi szerve kifejlődött. Szíve 120-140-et ver, már 4 kamrás.
Testét finom bőr fedi, megvannak a köröm kezdeményei. Kialakult gerincoszlopa is. A magzat kb. 5 cm hosszú,
súlya 48 g. Az agy gyors fejlődése miatt a fej a testhossz felét adja.
A tizenkettedik héten a mellkas emelkedni és süllyedni kezd a későbbi légzőmozgásoknak megfelelően. Mivel
a magzat minden belső szerve kialakult, a legtöbb működik is, ezért sokkal kevésbé károsítják a fertőzések vagy
a különböző gyógyszerek és vegyi anyagok. A magzat képes szopni, és lenyeli a körülötte levő magzatvizet, ami
vizeletként távozik testéből. Az arc formálódása folyamatban van. Összehúzza és szétterpeszti lábujjait, ökölbe
szorítja kezét. Ezen a héten kialakul a körömágy és a köröm. Kifejlődnek a nemi szervek.
A vetélés legnagyobb eséllyel a várandósság első harmadában fordul elő, annak is a korai szakaszában a leg-
gyakoribb. A spontán vetélések oka lehet anyai, például genitális eredetű, vagy az anya egyéb betegségei, például
fertőzés, endokrin betegségek, vérszegénység, egészségtelen életmód, beágyazódási zavar, kromoszóma-rendelle-
nesség. Lehet apai eredetű, például kóros spermiumok, kromoszóma-rendellenesség, de lényeges szerepet játszhat
az egészségtelen külső környezet (gyógyszerek, sugárzások, vegyi anyagok stb.).
Oka lehet még a vetélésnek, hogy az embrió „rossz helyen” tapad meg; lehet vérzés, továbbá az embriót ellátó ér
trombózisa, vagy túl kevés sárgatesthormon (progeszteron) termelődik.
A tizennegyedik héttől a magzatot a méhlepény táplálja. A hátralevő hetekben már csak nő és érik, hogy képessé
váljon majd az önálló életre. A tizenhatodik héten kerül sor az anyai vérből végzett AFP-vizsgálatra, ami olyan
magzati fehérje (alfa-fetoprotein) kimutatásán alapul, mely bizonyos mennyiségben belekerül a magzatvízbe és
az anyai vérkeringésbe is. Abban az esetben, ha a magzaton bőrrel nem fedett, nyitott testrészek vannak – például
nyitott gerinc, agykoponya vagy hasfalhiány –, akkor ez a fehérje a szokásosnál nagyobb mennyiségben jelenik
meg az anya vérében. Magas AFP-érték eseténél csak az esetek 5-10%-ában van szó fejlődési rendellenességről.
Természetesen ikervárandósságnál is magasabb az érték. Az alacsony AFP-érték egyéb rendellenességre utal, pél-
dául Down-kór, ilyen esetben magzatvíz-mintavételt végeznek.
62
Második trimeszter:
A 14.-től a 27. hétig tart.
A magzaton már az összes teststruktúra kialakult, a szervek működni kezdenek. A máj epét választ ki, a has-
nyálmirigy inzulint termel, a vesék kiválasztanak. A belek a hasüregbe húzódnak, és izomréteg alakul ki bennük.
A 13. hétre kb. 33 g és 8-10 cm a magzat, a feje ennek a felét teszi ki (születéskor kb. a negyedét).
A 14. hétre képes a magzat a szájmozgásra, kialakul a szopóreflex, és képes a nyelésre. Beleiszik a magzatvízbe,
ha ennek magasabb a cukortartalma, akkor gyakrabban. Beszédszervei is megvannak, zárul a szájpadlás, formáló-
dik az arc. A magzat kb. 40-60 g, 8-11 cm. Ekkorra a kismama méhe a szeméremcsont fölé emelkedik, a várandós-
ság megfelelő haladását ennek mértékével (fundus magasság) is követik.
15. hét: kialakul a hajas fejbőr mintázata egy életre. A magzat teljes testfelületét ún. magzatpehely fedi, ez védi
a bőrt a magzatvíz áztató hatásától. Ekkor már gyakran szopja az ujját a baba. Tömege 50-70 g, hossza 10-11 cm.
A 16. héten már kialakulnak az ízületek a magzat karjában és a lábában, a szilárd csontok is fejlődni kezdenek.
A nemi szervek elég fejlettek ahhoz, hogy a magzat neme egyértelmű legyen. A magzat arcát és testét finom, puha
szőr (lanugo) borítja. A bőre olyan vékony, hogy átlátszik rajta a vérerek hálózata. Hossza 16 cm, súlya 100 gramm.
Ekkor már gyakran mozgatja kezét-lábát. A kismama még nem feltétlenül érzi a magzati mozgásokat, de ha ő nyu-
galomban van, érezheti.
Folytatódik a zsírszövet felszaporodása, a magzat gyorsan gyarapszik, elérheti a 17 cm-t és 140 g-ot. Lány mag-
zatnál kialakul a méh és a hüvely, fiúnál megindul a prosztata és a pénisz látványos fejlődése. Ekkor már ultrahan-
gos vizsgálattal megállapítható a magzat neme.
A 19. hétre a kislány magzatban, a petefészkekben több mint 6 millió csírasejt van kezdetleges állapotban, szüle-
téskor ez kb. 1 millió. Kisfiúknál növekednek a külső nemi szervek, láthatóvá válnak a herezacskók.
A 20. héten megjelenik a haj. Kialakul a magzatmáz, ez a fehér, zsíros anyag, ami védi a magzat bőrét a méhben.
Az anya véréből ellenanyagok jutnak a magzatba, ezek védik az újszülöttet a betegségekkel szemben. A magzat
nagyon mozgékony, külső zajokra is reagálhat. A magzat hossza 25 cm. Súlya 300 gramm.
A 21. hétre egyre erősebben hallható a szívhang.
A 22. hétre kinő a szemöldök, de még depigmentált. Kifejlett a szemhéj, de a 28. hétig zárva van.
23. hét: a magzat még vékonyka, kb. fél kg és 25-30 cm.
A 24. héten a magzat már köhögni és csuklani is tud. Izzadtságmirigyek alakulnak ki a bőrben. Még nem rakó-
dott le a zsír, ezért a magzat most is vékony. Jól fejlett kar- és lábizmait rendszeresen próbálgatja. Az ezen a héten
világra jövő magzat már koraszülött, ez nem számít vetélésnek.
25. hét: a magzat teste telítődik, kerekedik. Kifejlődnek és rózsaszínes színt kölcsönöznek a bőrnek a kapillári-
sok. Ekkor fejlődnek ki az agykéreg rétegei.
26. hét: a magzat orrlyukai kezdenek kinyílni, egyelőre a magzatvizet szívja be rajta. Saját ujján gyakorolja a szo-
pást. Kialakul a fogóreflex. Hossza kb. 33 cm, súlya kb. 800 g.
27. hét: kinyílik a szemhéj, a magzat szeme fényt és árnyékot különböztet meg. Az anya mozgása elringatja, így
gyakran a kismama pihenése, éjszakája közben aktív.
Harmadik trimeszter:
A 28. héttől a megszületésig tart.
A 28. héten a növekvő magzat tüdeje még mindig nem teljesen érett, bár a tüdő léghólyagocskáiban (alveolusaiban)
a 20. héttől felszínaktív anyagok keletkeznek. A tüdő léghólyagocskái az első légvétel alkalmával (szülés) kitágul-
nak, s a felületaktív anyagok stabilizálják ezeket. A héthónapos magzat majdnem ugyanúgy érzékeli a fájdalmat
és reagál rá, mint a teljesen kihordott magzat. Érzékelése is nagyon finom, a bőre vörös és ráncos, zsírréteg kezd
lerakódni alatta. A magzat hossza 35 cm, súlya 800-1000 g. A 28. héten már hall a magzat, főként az anya testének
belső hangját és a külvilágot szűrten.
29. hét: Az agy fejlettsége elér arra a szintre, hogy valamennyire képes már a hőszabályozásra. Teste gömbölyö-
dik, bőre simul, ez a zsírlerakódás is szükséges a test melegének a fenntartásához. Kinőnek a szempillák. Ülőma-
gassága kb. 26 cm, teljes hossza kb. 40 cm. Súlya kb. 1,2 kg, ennek 2-3%-a zsír.
30. hét: Kezd kialakulni az agy redőzött felszíne, az agytekervények. Kezd eltűnni a magzatpehely.
31. hét: Szabályosabban, de kevesebbet mozog, ahogy növekszik, egyre kisebb a méhben a mozgástere.
63
A 32. héten a növekvő magzat majdnem olyan, mint megszületésekor, csak még jobban ki kell gömbölyödnie.
Optimálisan testhelyzete fejjel lefelé állandósul. Érzékeli a különbséget világosság és sötétség között. A kisfiúk heréi
a lágyékból leszállnak a herezacskóba. A magzat hossza 40,5 cm, súlya 1,6 kg.
33. hét: Fejkörfogata az agyasodás során tovább nő. Ekkor ugrásszerű súlynövekedés indul, ezt a kismama saját
kiegyensúlyozott táplálkozásával megtámogathatja.
A 34–35–36. héten az először szülő nőknél a magzat feje ilyenkorra már általában leszáll a medencébe, készen
állva a megszületésre. A legtöbb baba fejét már félcentis haj borítja. A magzat hossza 46 cm, súlya 2,5 kg.
34. hét: Már a kis mozgások is érzékelhetőek, tapinthatóan kinyomja a méh- és a hasfalat a magzat. Szemének
szivárványhártyája pigmentálódni kezd, színe ilyenkor egységesen „babakék”.
35. hét: Sok vasra van szüksége a vörösvérsejtképzéshez, ezt teljes mértékben az anya szervezetéből nyeri. A hét
végére 2-2,5 kg és 42-46 cm.
A 37–38–39–40. héten a magzatszőrzet nagy része eltűnik. A magzatmáz beborítja a testét vagy nyomokban
van a ráncok között. A belekben összegyűlik a magzatszurok nevű sötét anyag, mely a szülés utáni első ürítéskor
távozik.
37. hét: A magzat naponta 15 g zsírral gyarapszik, az agy és a koponya tovább nő. A magzat lejjebb száll az me-
dencében.
38. hét: Megérett a születésre.
A várandósság kb. 280 napig tart. Optimális esetben betöltött 37–42. hét között születik meg az újszülött. A be-
töltött 37. várandóssági hét előtt koraszülésről, a 24. hét előtt vetélésről beszélünk.
Az ideális születési súly 2500 gramm felett van, a magyarországi átlag 3300 g. 2500 g alatti újszülöttet akkor is
koraszülött státuszba veszik, ha időre született.
Az érett újszülöttre jellemző testméretek: testsúly 2500–4000 g, testhossz: 45–55 cm, fejkörfogat: 33–36 cm.
Az újszülött állapotának megítélésére az Apgar-féle pontrendszert használják (maximum 10 pont). A vizsgált
paraméterek a szívfrekvencia, légzés, izomtónus, reflex-ingerlékenység, bőrszín. Az állapot az egyperces Apgar-
pontszámból, a prognózis az 5 és a 10 perces értékből ítélhető meg a legjobban.
Szülés:
A természetes, hüvelyi úton történő szülésnek 3 szakasza van: tágulási, kitolási, lepényi szakasz.
A szülés megindulása: a pontos mechanizmus és ok nem ismert. Befolyásolhatja a méhlepény elöregedése, hir-
telen légnyomásváltozás stb.
A megindulást jelezheti a nyákdugó távozása, de ez sokszor már hetekkel a szülés előtt megtörténik.
Az utolsó hetekben már jelentkezhetnek méhösszehúzódások („jósló fájások”), amennyiben ezek rendszeressé
válnak és sűrűsödnek, szintén valószínűsíthető a szülés megindulása. A magzatvíz megindulása a burok megre-
pedését jelzi, ilyenkor akkor is a szülés megindulásáról van szó, ha a 37. várandóssági hetet még nem töltötte be
a kismama. A magzatvíz más színű és szagú, mint a vizelet és nem tartható vissza.
Szintén a várandósság bármely pillanatában azonnal orvoshoz kell fordulni, ha menstruációszerű erős, nagyobb
mennyiségű vérzést tapasztalunk. Kisebb pecsételő vérzés a méhszáj tágulását kísérheti, esetenként a szülés meg-
indulását is jelezheti.
Tágulási szakasz (vajúdás): változó hosszúságú szakasz, célja a méhszáj tágulása, majd eltűnése, a szülőcsatorna
kialakulása (esetenként megrepesztik a folyamat gyorsítása miatt). A kezdete sokszor nehezen meghatározható.
Erősödő és sűrűsödő méhösszehúzódások („fájások”) jellemzik, az összehúzódások megélésében nagyok az egyé-
ni különbségek. Első szülésnél normálisnak tekinthető a 10-12 órás, többedszer szülőknél a 6-8 órás vajúdás. Ez
emészti fel az édesanya legtöbb energiáját és türelmét.
Kitolási szakasz: ha eddig nem történt meg, itt általában megreped a magzatburok és távozik a magzatvíz.
Összességében rövid, normál szülésnél kb. 20 perces szakasz. Az anya és a magzat aktív részvételével zajlik.
A méh és a hasizomzat segítségével a magzat normál esetben fejjel előre halad a szülőcsatornában, amelynek alak-
ját a koponya „képlékenysége” miatt rugalmasan felveszi.
A tolófájások székelési ingerhez hasonlatosak, az anyából nyomáskényszert váltanak ki.
64
A megszülető magzatot még magzatmáz fedi, és összeköti anyjával a köldökzsinór. Ezt elszorítják és elvágják,
a csecsemőt, ha jó állapotban van, az édesanyjának adják, s csak ezután fürdetik meg, látják el.
Az életképes magzat képes felkúszni az anyja hasán az emlőkig és szopni. Ilyenkor még nem anyatej, hanem
előtej (ún. colostrum) termelődik, ami tele van immunanyaggal, ezért fontos a korai mellretétel.
Lepényi szakasz: a szülés befejező fázisa. Normális esetben a méh faláról a kitolási szakasz után válik le a lepény,
és egy vagy két méhösszehúzódás hatására távozik. Optimális esetben egyben távozik, ha nem, akkor a hiányozó
darabokat eltávolítják.
Ikervárandósság
Leggyakrabban 1 érett petesejtet 1 hímivarsejt termékenyít meg, és 1 magzatos várandósság alakul ki.
Ritkán a már megtermékenyült és barázdálódó petesejt ketté, esetleg többfelé osztódik, és mindegyikből külön
magzat fejlődik, azonos genetikai állománnyal. Általában 1 ciklusban 1 petesejt érik meg. Amennyiben többes pe-
teérés van, ezeket megtermékenyítheti több külön hímivarsejt, de a magzatok egyszerre fejlődnek, ezek a többpeté-
jű ikrek. Genetikai állományuk csak annyira azonos, mint a testvéreké. Az egypetéjű ikrek mindig azonos neműek,
a többpetéjűek lehetnek azonos és különböző neműek is.
65
11. ÖNSZABÁLYOZÁS
Az önszabályozás célja, hogy biztosítsa az egész szervezet összehangolt működését. Ez akkor valósulhat meg, ha
a külső és belső környezet megváltozására, ingereire a szervezet megfelelő válaszreakciót képes kialakítani, és a vá-
laszadást követően visszatérhet nyugalmi állapotába. A szabályozó működést két szervrendszer, a hormonrendszer
(endokrin rendszer) és az idegrendszer látja el. Míg az idegrendszer a gyors szabályozásért felelős, a hormonrend-
szer főként a szervezet tartós hatású szabályozását látja el. A két rendszer egymással is szorosan együttműködik,
kialakítva egy egységes szabályozó rendszert, az ún. neuroendokrin rendszert (neuro = idegi, endokrin = belső
elválasztású).
11.1. Hormonrendszer
A belső elválasztású (endokrin) mirigyekben termelődnek a sejtek működését szabályozó kémiai anyagok, a hor-
monok. A hormonok összefoglalva az 5. táblázatban láthatók. Ezeknek a mirigyeknek nincsenek kivezető csöveik,
a képződő hormonmolekulák közvetlenül a véráramba kerülnek. Kémiailag a hormonok három csoportra osztha-
tók. Vannak szteorid (mellékvesekéreg hormonjai, nemi hormonok), peptid hormonok (pl. inzulin) és aminosav-
származékok (pl. adrenalin).
A hormonok nem minden sejtre hatnak, csak azokra, amelyek sejthártyájának felszínén megtalálható jelfogó
részecskék képesek megkötni a megfelelő szerkezetű hormont. Ennek hatására a sejt anyagcseréje megváltozik,
létrejön a hormonhatás. A hormonrendszer lassú, folyamatos szabályozása révén felel a belső környezet állandó-
ságának fenntartásáért, a növekedésért, a szaporodás szervrendszerének folyamatos működéséért. A hormonokat
nem mindig belső elválasztású mirigyek termelik és nem mindig a vér szállítja.
Az ember belső elválasztású rendszeréhez tartozik az agyalapi mirigy (hypophysis), a pajzsmirigy, a mellék-
pajzsmirigy, a mellékvese, a tobozmirigy, a hasnyálmirigy Langerhans-szigetei, a nemi szervek hormont termelő
képletei.
Ezen kívül más szervek is ellátnak szabályozó feladatot szöveti hormonjaik révén, például a máj, gyomor, vé-
konybél, vese.
11.1.1 Agyalapi mirigy (hypophysis)

Az idegrendszer és a hormonrendszer egyik összekapcsolódási pontja. Babszem alakú és nagyságú szerv az ék-
csonti üregben. Nyéllel kapcsolódik a hypothalamushoz. Szerkezetileg elülső és hátulsó lebenyre osztható. (Ember-
ben van középső lebeny, üreges szerkezetű, hormonja ismeretlen). Hormonjai peptidek.
Az elülső lebeny hormontermelését a hypothalamus idegsejtjei váladékaikkal (neuroszekrétum) szabályozzák,
tehát nem kerülnek a keringésbe, nem is hormonok, hanem serkentő (releasing) és gátló (inhibiting) faktorok.
Az elülső lebeny hat hormont termel.
67
11. ö n s z a b á lyo z á s
Az első négy hormon a perifériás belső elválasztású mirigyeket serkenti saját hormonszintézisre.
1. Pajzsmirigyserkentő hormon (tireoidea stimuláló hormon, TSH):

a pajzsmirigy tiroxin termelését fokozza.
2. Mellékvesekéreg-serkentő hormon (adenokortikotrop hormon, ACTH):

a mellékvesék kéregállományának működését fokozza, a szénhidrát-anyagcserére hat.
Túlműködés esetén a mellékvesekéreg túlteng. Előáll a Cushing-kór, amelyre a magas vérnyomás, a szénhidrát-
és a zsíranyagcsere zavara következtében fellépő elhízás jellemző. Nőknél kísérője a virilizmus (elférfiasodás).
3, 4. Gonadotrop hormonok: a nemi mirigyek működését szabályozzák (5. ábra).
3. Tüszőserkentő hormon (folliculus stimuláló hormon, FSH)

◆◆ nőkben a petesejtérést serkenti,
◆◆ az érő tüsző ösztrogén hormon termelését fokozza,
◆◆ férfiakban a hímivarsejtek termelését serkenti.
4. Sárgatestserkentő hormon (luteinizáló hormon, LH):

◆◆ nőkben kiváltja a tüszőrepedést a petefészekben,
◆◆ elősegíti a sárgatest kialakulását,
◆◆ fokozza a sárgatest progeszteron hormon termelését,
◆◆ férfiakban (intersticiális sejteket stimuláló hormon, ICSH),
◆◆ a herehormon (tesztoszteron) termelését fokozza a Leydig-sejtekben.
Az 5. és a 6. agyalapi mirigyhormon nem belső elválasztású mirigyre hat.
5. Növekedési hormon (somatotrop hormon, STH, új neve growth hormon, GH):

◆◆ a csontok hossznövekedését biztosítja,
◆◆ a sejtek fehérjeszintézisét fokozza,
◆◆ a vércukorszintet növeli,
◆◆ a zsírmobilizációt és a zsírlebontást serkenti.
A somatotrop hormon hatására valószínűleg a szervezet több helyén a növekedéshez szükséges szomatomedinek
termelődnek.
Az STH csökkent termelése gyermekkorban törpenövést (nanosomia) eredményez. A hipofízer törpék arányo-
sak, szemben a pajzsmirigy eredetű aránytalan törpékkel. Értelmi fejlődésük normális.
Az STH gyermekkorban kezdődő túltermelése óriásnövést (gigantizmus) eredményez. Pubertás után a túlzott
hormontermelés a végrészek például a kéz, láb, fül, ajak, orr, állkapocs megnagyobbodását okozza. A kórkép neve
akromegália.
6. Tejelválasztást serkentő hormon (laktotrop hormon, LTH, vagy prolactin):

◆◆ elősegíti a várandósság idején az emlő növekedését,
◆◆ szülés után megindítja és fenntartja a tejelválasztást,
◆◆ szerepe van az anyai ösztön kialakulásában.
68
11.1 . H ORMO NRENDSZER
5. ábra. A nemi mirigyek működésének szabályozása
Az agyalapi mirigy elülső lebenyének más belső elválasztású mirigyre ható trop (serkentő) hormonjai fokozzák
azok működését. A célszerv által termelt hormon a keringés révén visszajut az agyalapi mirigybe, és ott gátolja
a trop hormon termelését. A szabályozásnak ez a módja a visszacsatolás (feedback). Mivel itt a szabályozás során
gátlás érvényesül, ez a negatív feedback-szabályozás. Minden serkentő hormonnak megvan a hypothalamus által
termelt serkentő (releasing) faktora, aminek termelését a központi idegrendszer különböző területeiről serkentő
vagy gátló hatások befolyásolhatják. A negatív feedback-szabályozás minden szinten érvényesül.
A hátsó lebeny és hormonjai

A hátsó lebeny nem mirigyszövet, hanem idegszövet, amely a köztiagy egyes neuronjainak végződését tartalmazza
és gazdag hajszálér hálózattal rendelkezik.
A hátsó lebenynek nincs önálló hormontermelése, de itt raktározódik, illetve itt ürül a vérbe a hypothalamus két
hormonja.
Antidiuretikus hormon (ADH) vagy vazopresszin:

◆◆ lehetővé teszi a vese nefronjához tartozó gyűjtőcsatornában a víz visszaszívását, ezzel szabályozza az ürített
vizelet mennyiségét,
◆◆ befolyásolja a szervezet só- vízháztartását.
A vazopresszin kifejezés a vérnyomást emelő funkcióra utal, ugyanis az ADH nagy adagban az erek simaizmát
összehúzza, és ezzel vérnyomás-emelkedést idéz elő.
ADH hiányában a vesecsatornák vízáteresztő képessége fokozódik, így nagy mennyiségű, híg vizelet ürül (na-
ponta akár 15–20 liter). Ennek megfelelően a beteg vízigénye hasonlóan nagy mennyiségű lehet.
Az ADH termelésének ingere a vér nagy ozmotikus koncentrációja vagy kis térfogata (sűrű vagy kevés vér), ami
a hypothalamus ozmoreceptorainak ingerlésével fejti ki hatását.
Oxitocin: serkenti a várandós méh simaizomzatának összehúzódását, a szülés megindítását, (várandósság alatt
a vér magas progeszteron szintje megakadályozza ezt), szülés után kiváltja az emlőből a tej kiürülését, és a méhet
az eredeti méretre próbálja visszaállítani.
A hypothalamus által termelt neuroszekrétumok (az említett két hormon, vazopresszin és oxitocin) a neuronok
axonjai mentén a hypophysisnyélen át kerülnek az agyalapi mirigy hátsó lebenyébe, és a szükségletnek megfelelően
jutnak a keringésbe.
69
11.1.2. Pajzsmirigy (glandula thyroidea)

A pajzsporcon elhelyezkedő két lebenyből álló szerv. Hormonja a jódtartalmú tiroxin, a trijód-tironin és a kalcitonin.
1. Tiroxin, trijód-tironin (jódtartalmú aminosav-származékok): fokozza a szervezet oxidatív anyagcseréjét (lebon-

tó folyamatokat). Így nő a sejtek cukorégetése, nő a légzésszám, szaporábban ver a szív. Ezenkívül a fejlődéshez is
elengedhetetlen. A tiroxintermelést az agyalapi mirigy hormontermelésének közvetítésével (TSH) az idegrendszer
szabályozza.
Ha nő a vérben a tiroxin mennyisége, akkor ezt az agyalapi mirigy, az idegrendszer sejtjei is érzékelik, így a vér
tiroxintartalma gátolja hormontermelésüket. Így a serkentés és a gátlás egyensúlyban van, a tiroxintermelés nor-
mális, a sejtek lebontó anyagcseréje is átlagos.
Ha a szabályozó rendszerben zavar támad, az idegrendszer a szükségesnél erőteljesebb működésre serkenti
a pajzsmirigyet.
A pajzsmirigy túlműködésének tünetei a kóros soványság normál vagy fokozott táplálkozás mellett, kézremegés,
nyugtalanság, szapora szívverés, megnagyobbodott pajzsmirigy, kidülledt szem (Basedow-kór).
A pajzsmirigy csökkent működésének tünetei attól függnek, hogy milyen életkorban kezdődnek. A magzati élet-
ben kezdődő hipofunkció az értelmi fejlődés súlyos elmaradását, aránytalan törpenövést (rövid végtagok, normális
nagyságú törzs), valamint az anyagcsere zavarát eredményezi. A kórkép neve kreténizmus.
A felnőttkori hipofunkció megnagyobbodott pajzsmirigyet, az anyagcsere csökkenését, elhízást eredményez.
A pajzsmirigy tiroxintermelése egészséges emberben tág határok között változik. Vannak enyhén tiroxin-
túltermeléses és enyhén tiroxinhiányos típusú egészséges emberek. Az előbbiek állandóan nyüzsgő, élénk, sokat
evő, mégsem hízó, szapora pulzusúak. Az utóbbiak nyugodtak, hízásra hajlamosak, lassúbbak.
A pajzsmirigy normál működéséhez szükséges a megfelelő mennyiségű jódbevitel, ezért jódhiányos vidékeken
a só jódozásával érik el.
2. Kalcitonin (peptid hormon, a pajzsmirigy tüszői közti sejtek termelik): szabályozza a kalcium-anyagcserét, segíti
a táplálékból a vérbe felszívott kalcium csontba való beépülését. Hatására D-vitamin segítségével fokozódik a kal-
cium beépítése a csontokba, így az egészséges mozgásfejlődést segíti. A kalcitonin-termelődés ingere a vér magas
kalciumtartalma.
11.1.3. Mellékpajzsmirigy (glandula parathyroidea)

A pajzsmirigy hátsó felszínén található 4 rizsszemnyi mirigy.
Hormonja a parathormon.
Parathormon: növeli a vér kalcium szintjét, a kalcitoninnal ellentétes hatású. Hatására kalcium és foszfátionok
szabadulnak fel a csontokból, ezért a kalcitonin antagonistája. Szerepe tehát a vér kalciumtartalmának megtartása
akkor is, ha a táplálék nem tartalmaz elegendő kalciumot. Termelődésének ingere a vér alacsony kalciumszintje.
A vér kalciumtartalmának túlzott növekedése a lágy részekben mészkiválást okoz.
Állandó kalciumion-szint szükséges a sejtmembrán normál átjárhatóságához, az izmok normál ingerületi folya-
matainak fenntartásához, a normál izom-összehúzódáshoz, a véralvadás mechanizmusához.
Parathormon hiányában a vér kalciumionszintje csökken, az izmokban görcsök lépnek fel (tetania).
A parathormon túltermelése kiváltja a csontpusztító sejtek elszaporodását, a sejtek lebontó tevékenysége követ-
keztében a csontok elvékonyodnak, törékennyé válnak.
A vér kalciumionszintjének emelkedése kiváltja a fokozott kalcitonintermelést a pajzsmirigyben.
11.1.4. Mellékvese (glandula suprarenalis)

A mellékvesekéreg működését az agyalapi mirigy adrenokortikortop hormonja (ACTH) szabályozza negatív
feedback-mechanizmussal. Megfelelő kéreghormonszint gátolja az ACTH–termelést, és a kéreghormonok terme-
lődése egy meghatározott szintre áll be.
A mellékvese a vese csúcsán elhelyezkedő mirigy. Hám eredetű kéregállományra és idegrendszer eredetű velő-
állományra tagolódik.
A kéregállomány szteroid típusú hormoncsoportokat termel (kortikoszteroidok). C-vitamin szintézisére is képes.
70
A kéregállomány hormonjai
1. Mineralokortikoszteroidok, például aldoszteron:
a só- és vízháztartásra hat, fokozza a nefron kanyarulatos csatornáiban a nátrium visszaszívását.
2. Glikokortikoszteroidok, például kortizon, kortizol, kortikoszteron:

◆◆ a glikokortikoszteroidok fehérjékből és zsírokból cukrot állítanak elő, növelik a vércukorszintet, ezzel feltöl-
tik a cukorraktárakat,
◆◆ csökkentik a vérben keringő immunglobulinok mennyiségét, enyhítik a gyulladást és az allergiás reakciókat.
A tartós szimpatikus hatás, a stressz fokozza a glikokortikoszteroidok termelődését.
3. Szexuálkortikoszteroidok, például az androgének a prepubertás korában kezdenek termelődni és a nemi érést

eredményezik,
◆◆ férfias nemi jelleget alakítanak ki, fokozzák az izom-, csont- és szőrnövekedést,
◆◆ nőkben az ösztrogén hormon ellensúlyozza ennek hatását.
Az androgének, anabolikus szteroidok, „izomhormonok” szedésével a sportteljesítmény fokozható, ezért dop-

pingszerként használják őket. Ezen kívül a férfiak nemi teljesítőképességét is fokozza. Szedésük veszélyes, mert az
agyalapi mirigy mellékvesére ható hormonja (ACTH) a fokozott androgénbevitel miatt csökkenti a szervezet saját
androgén hormon termelésének serkentését és csökkenti a glikokortikoszteroidok termelésének serkentését is. Így
csökken a szervezet ellenállóképessége, szedés után pedig csökken a szexuális teljesítőképesség. A mesterségesen
előállított hormonanalógok májkárosítóak.
A mellékvese velőállomány hormonjai

1. Adrenalin:
◆◆ közvetlenül az idegrendszer parancsára termelődik, amely a szervezet erőit mozgósítja,
◆◆ szimpatikus hatást vált ki, mert a máj mozgósítja a glikogénraktárait és glükózt juttat a vérbe,
◆◆ javul a mozgásszervrendszer, az érzékszervek, az idegrendszer vérellátottsága, nő a vércukorszint, fokozódik
a légzési és keringési szervrendszer teljesítménye.
2. Noradrenalin:
A szimpatikus hatás révén a szív koszorús ereit tágítja, fokozza a szívizom vérellátottságát, a többi eret szűkíti.
A mellékvese velőállománya szerves funkcionális egységet alkot a szimpatikus idegrendszerrel (sympatico-

adrenalis rendszer, lásd az Idegrendszer című fejezetet). Sejtjei valójában szimpatikus neuronok. A szimpatikus
hatást az idegrendszer indítja be, de a hormonrendszer tartja fenn az adrenalin segítségével. Ennek hiányában
a szervezet képtelen alkalmazkodni a külső behatásokra, képtelen a vészreakció kivitelezésére.
A szervezet a stressz hatására fokozott adrenalintermeléssel válaszol. Ennek hatására beindul az adrenerg me-
chanizmus, mely a szervezet alkalmazkodását biztosítja.
A perifériás idegrendszer útján a stressz a hypothalamusban az agyalapi mirigy ACTH-hormon termelését
segítő releasing faktor termelését váltja ki. Hatásmechanizmusának érvényesülése során a mellékvese kéregállo-
mányában a glikokortikoszteroidok fokozzák a fehérje- és zsírlebontást, a vércukorszint-növekedést. A megfelelő
kéreghormonszint gátlólag hat a további releasing faktor termelésére (negatív feedback). Így a kéreghormon-ter-
melés a normál szintre csökken. A fokozott adrenalin hatása fokozott kéreghormon-termelést vált ki, így segítve
a szervezet alkalmazkodását a stresszhelyzethez.
A tartós szimpatikus hatás, sztresszhatás rohanó életünk velejárója, ami sok szervi betegség oka lehet.
11.1.5. Hasnyálmirigy (pancreas)

Kettős funkciójú, mint külső elválasztású mirigy emésztőenzimeket tartalmazó hasnyálat ürít, mint belső elválasz-
tású mirigy inzulint és glukagon hormont termel. Az inzulint a Langerhans-sziget béta sejtjei, a glukagont az alfa
sejtek termelik.
71
1. Inzulin:
◆◆ csökkenti a vércukor szintet,
◆◆ fokozza a sejtek glükóz felvételét és glukóz felhasználását,
◆◆ segíti az izom és máj glikogén raktárainak feltöltését.
2. Glukagon:
Az inzulin antagonistája, növeli a vércukorszintet.
Fokozza a máj glikogénbontását és a zsírsejtek zsírbontását, ezzel növeli a vér glukóz és zsírsav tartalmát. Az in-
zulin és a glukagon hatása a szervezetben mindig együtt érvényesül, a tényleges hatás a két hormon arányától függ.
Ha a sejtek nem képesek elegendő glukózt felvenni a vérből, és felborul az energia-háztartásuk, cukorbetegség
(diabetes mellitus) alakul ki. Oka lehet a hasnyálmirigy Langerhans-szigetei béta sejtjeinek pusztulása, kimerülése,
tehát megszűnik az inzulintermelés. A leggyakoribb ok azonban, hogy csökken a sejtek inzulin iránti érzékenysége,
ennek oka legtöbbször az elhízás, a kóros zsíranyagcsere.
A cukorbetegség tünetei a tökéletlen szénhidrát-anyagcsere miatt a fogyás, megjelenik a vizeletben a glukóz, ez
egyben fokozott mennyiségű vizelet elválasztásával is jár, ami szomjúságérzéshez vezet. Gyakorivá válnak a húgy-
úti fertőzések.
Az éhező sejtek energiaigényük fedezésére kénytelenek több zsírt és fehérjét felhasználni, amelyek anyagcsere-
termékei felszaporodnak a vérben, vizeletben is megjelennek (ketontestek). A bőr kiszárad, viszket, a sebek gyógy-
ulása elhúzódik.
A későbbi szövődmények az idegpályák, erek károsodása, érelmeszesedés, ezekből következő szem-, vese-, szív-
és érrendszeri elváltozások. Tehát a cukorbetegség rendkívül összetett anyagcsere-betegség, melynek egyensúlyban
tartása az életmód, táplálkozási szokások gyökeres megváltoztatását igényli és egy egész életen át tartó folyamatos
orvosi kezelést, ellenőrzést tesz szükségessé.
A vércukor normális esetben körülbelül (éhgyomori érték) 3,0–6 mmol/l érték között van. Ha ez az érték több
alkalommal 7,7 mmol/l fölött van, diabetest diagnosztizálnak.
A cukorbetegség típusai
Inzulinfüggő diabetes (I. típusú, juvenilis, inzulin-dependens diabetes mellitus)
Oka: a hasnyálmirigy béta sejtjei annyira károsodnak, hogy többé nem termelnek elegendő mennyiségű inzu-
lint, ezért kívülről kell a szervezetbe juttatni. Az erre való hajlam öröklődik, de a folyamatot külső hatások, példá-
ul vírusfertőzések is elindíthatják. A szervezet saját immunrendszere termel ellenanyagot a béta sejtek, illetve az
inzulinmolekulák ellen (autoimmun-megbetegedés). Általában fiatal korban kezdődik, rövid idő alatt alakul ki.
Családilag halmozódik, jelentős az örökletes háttér.
Kezelésében az inzulin adása elkerülhetetlen. Hazánkban a betegek 8-10%-a tartozik ide.
Nem inzulinfüggő diabetes (II. típusú, nem inzulin-dependens diabetes mellitus) Bár egyes családokban hal-
mozottan fordul elő, elsősorban életmódbeli oka van, illetve egészséges életmód mellett nem, vagy később mani-
fesztálódik.
Oka: a vérben keringő inzulin mennyisége elegendő, de hatékonysága jelentősen romlott. A célsejtek inzulin
iránti érzékenysége csökkent, ennek ellensúlyozására a hasnyálmirigy még több inzulint termel.
A betegek jelentős hányada elhízott. Eszerint két alcsoportot különböztetünk meg.
Nem elhízott betegek

Az étkezést követő vércukorszint-emelkedés ingerére adott inzulin-elválasztás nem elégséges. Megfelelő gyógy-
szerekkel a hiányzó válaszreakció kiváltható. Enyhe tünetekkel jelentkezik, a gyakori családi halmozódás miatt
örökölhető kórképnek tekinthető.
72
Elhízott betegek
Ez a leggyakoribb forma, a betegek 70%-a tartozik ide. Enyhe tünetekkel jár, de kezelés, diéta nélkül hosszú
távon súlyos szövődményeket okoz. Kialakulásának fő oka a célszervek sejtjei inzulinérzékenységének csökkenése.
A megnövekedett tömegű zsírszövet kóros anyagcseréje okozza ezt az inzulinrezisztenciát. A tartósan magas vér-
cukorszint fokozott működésre készteti, végül kimeríti az addig normálisan működő hasnyálmirigy-szigetsejteket.
Az elhízással járó cukorbetegség gyakran társul magas vérnyomással és magas koleszterin-, illetve vérzsírszinttel.
Ezek együttes jelenléte az ún. metabolikus szindróma, amit „halálos négyes” néven is említ a szakirodalom.
Várandóssági cukorbetegség: a várandósságra, mint terheléses állapotra reagálhat megemelkedett vércukor-

szinttel a szervezet. Egészséges táplálkozás, esetleg diéta segítségével szülés után fokozatosan helyreáll. Gyakran
előjele lehet idősebb kori inzulinrezisztencia, cukorbetegség kialakulásának.
11.1.6. Tobozmirigy (corpus pineale)

A koponya belsejében, a III. agykamra tetején található. Nevét alakjáról kapta. Szerepe van a napi életritmus sza-
bályozásában, az ember „biológiai órájának” beállításában. Elégtelen működése például alvászavarban jelentkezik.
Hormonja a melatonin. Gátolja a pubertás korai kialakulását.
A nemi mirigyek belső elválasztású működését a nemi szervekről szóló fejezetben ismertetjük (lásd a Szaporo
dás szervrendszere című fejezetet). Ott sok utalás van arra, hogy ezt itt tárgyaljuk.
11.1.7. Csecsemőmirigy (Thymus)

Thymosin nevű hormonja serkenti a növekedést és a szexuális fejlődést, valamint biztosítja a sejtes immunitást, az
immunrendszer fejlődésének szervezője (lásd még ott: nyirokrendszer).
Nevét onnan kapta, hogy pubertás után visszafejlődik.
A hormontermelő szerv A hormon termelődését

A hormon neve A hormon hatása
neve szabályozza
a vér térfogata,
Antidiuretikus hormon (ADH) a vízvisszaszívást fokozza
koncentrációja
Hypothalamus
a méh és a tejmirigy
oxitocin idegrendszer
simaizmára hat
hat a máj szomatomedin
Szomatotrop hormon (STH)
termelésére
Tireoidea stimuláló hormon (TSH) hat a pajzsmirigyre
Adrenokortikotrop hormon a hypothalamus gátló
hat a mellékvesekéregre
(ACTH) és serkentő faktorai
Hypophysis
hat a here és a petefészek közvetítésével az
Folliculus stimuláló hormon (FSH) idegrendszer
ivarsejttermelésére
hat a here és a petefészek
Luteinizáló hormon (LH)
hormonsejttermelésére
Laktotrop hormon (LTH) hat az emlő tejtermelésére
Tireoidea stimuláló
tiroxin az anyagcserét fokozza
hormon (TSH)
Tireoidea stimuláló
Pajzsmirigy trijódtironin az anyagcserét fokozza
hormon (TSH)
a kalciumot a csontba
kalcitonin a vér kalciumtartalma
teszi
73
mozgósítja a csontokból
Mellékpajzsmirigy parathormon az itt raktározott a vér kalciumtartalma
kalciumionokat
a vércukorszint
inzulin a vér cukortartalma
Hasnyálmirigy csökkentése
glukagon a vércukorszint növelése a vér cukortartalma
a nátrium visszaszívásának
mineralokortikoszteorid a vér nátriumtartalma
fokozása
Adrenokortikotrop
glikokortikoszteroid a cukorraktárak feltöltése
hormon (ACTH)
Mellékvese a férfias nemi jellegek, Adrenokortikotrop
szexuálkortikoszteroidok
izomnövekedés hormon (ACTH)
a szimpatikus hatás
adrenalin közvetlenül az
fenntartása, készenléti
noradrenalin idegrendszer
állapot
férfi nemi jellegek
Here tesztoszteron Luteinizáló hormon (LH)
kialakítása
a női nemi jellegek Folliculus stimuláló
ösztrogén
Petefészek kialakítása hormon (FSH)
progeszteron a várandósság előkészítése Luteinizáló hormon (LH)
5. táblázat. Az ember hormonjai
11.2. Idegrendszer
11.2.1 Az idegrendszer feladata
Az emberi élet fennmaradása csak úgy lehetséges, ha az egyén képes alkalmazkodni a környezetében és a szerve-
zetében szünet nélkül ható állapotváltozásokhoz. Az alkalmazkodás élettani alapja az ingerlékenység (irritabilitás),
az élő szervezetek azon képessége, amely lehetővé teszi, hogy a környezetükben és szervezetükben bekövetkező
változásokat megérezzék és azokra életfolyamataik megváltoztatásával reagáljanak.
Az inger a szervezet külső vagy belső környezetének megváltozása, és ezt az információt az idegrendszer inge-
rület formájában továbbítja a központ felé. A magasabb rendű szervezetekben a receptorban (az ingert felvevő
érzékelő sejt) kialakuló ingerületi állapot csak része, megindítója az ingerre bekövetkező ingerületi folyamatnak,
amelynek végső eredménye a szervezet megfelelő válasza az adott ingerre.
Az ingerlékenység a következő alapjelenségeket foglalja magában: ingerfelfogás, ingerületvezetés és -feldolgozás,
ingerre való reagálás. Ezeknek a folyamatoknak a lebonyolítására differenciálódott szervrendszer az idegrendszer.
Az idegrendszer olyan része az organizmusnak, amely a szervezet részeit anatómiai, élettani egésszé, indivi-
duummá szervezi, másrészt megteremti a szervezet és környezete közötti egyensúlyt és mindezeken keresztül biz-
tosítja az egyed fennmaradását.
Az ember idegrendszere lehetővé teszi azoknak a bonyolult idegélettani folyamatoknak a létrejöttét, amelyek
során a külvilágról, magunkról képzeteink, fogalmaink alakulnak ki, és ezeket társítani, elraktározni, felidézni
tudjuk. Ez azt jelenti, hogy az ember idegrendszere szerve a legmagasabb idegtevékenységnek, a gondolkodásnak
és a tudatnak.
11.2.2. Elemi idegi jelenségek

Minden élő sejtre jellemző a nyugalmi potenciál. Ez annyit jelent, hogy nyugalmi állapotban a sejtmembrán külső
és belső felszíne között elektromos potenciálkülönbség áll fenn, a sejt belseje negatív a külső környezetéhez ké-
pest, értéke kb. -70 és -90 mV (milliVolt) közötti. A nyugalmi potenciál a sejt belső és külső környezete közötti
eltérő ioneloszlásnak köszönhető, melyet a sejthártya féligáteresztő tulajdonsága, illetve aktív pumpa tart fenn.
74
11 . 2 . IDEGRENDSZER
A sejten belül nagyobb a fehérje és káliumion (K+), illetve alacsonyabb a nátriumion (Na+) koncentráció a sejten
kívüli térhez képest.
Akciós potenciál
Az idegsejtekre és bizonyos izomsejtekre jellemző, hogy inger hatására megváltozik a nyugalmi potenciál, inge-
rületbe jönnek (6. ábra). A sejtmembrán potenciálja az ingerlés helyén ellentétes előjelűvé válik (7. ábra), idegen
szóval depolarizálódik, vagyis belül pozitívabb lesz a külső térhez képest. Az átpolarizálódott membrán maximális
feszültségértéke a csúcspotenciál, kb. 35-50mV. Ezt követően visszaáll a membránnak a repolarizációs folyamat so-
rán az eredeti potenciálértéke. Ez a gyors potenciaváltozás a membránon az akciós potenciál, melynek részfolyama-
tai tehát a depolarizáció, a csúcspotenciál elérése, majd a repolarizáció. Az ingerület nem más, mint az elektromos
potenciálhullám (akciós potenciálhullám) tovaterjedése a membránon.
6. ábra. Az akciós potenciál
Fontos megjegyezni, hogy akciós potenciál, és így az ingerület is, csak akkor keletkezik, ha az inger megfelelő erős-
ségű, más néven eléri az ingerküszöböt, melynek hatására megtörténik a membrán átpolarizációja. Ha az inger nem
éri el a küszöbértéket, kis, helyi potenciálváltozások lehetnek, de akciós potenciál nem keletkezik. Több kis inger
összegződése azonban együttesen elérheti a küszöbértéket, kiválthat akciós potenciált.
Másik fontos dolog, hogy az akciós potenciál nagysága (amplitúdója), vagyis a csúcspotenciál értéke nem függ
az inger nagyságától. Tehát, ha egy inger eléri a küszöbértéket, keletkezik adott nagyságú csúcspotenciál, ha nem
éri el az ingerküszöböt, nem keletkezik. Ezt hívjuk a „minden vagy semmi” elvének.
A sejtek ingerküszöbe nem feltétlenül állandó. Az ingerküszöb csökkenésével a sejt könnyebben ingerületbe
jön. (Példa erre, hogy egy édesanya sokkal kisebb hangingerre is felébred, ha csecsemője van, mint egyébként.) Az
ellenkezője is igaz, tehát az ingerküszöb növekedésével a sejtek nehezebben jönnek ingerületbe, ez bekövetkezhet
például hozzászokástól.
75
7. ábra. Inger hatására bekövetkező változás az idegsejt sejthártyáján. Az ingerület terjedése, akciós potenciálhullám
11.2.3. Az idegrendszer strukturális elemei

Az idegrendszert felépítő idegszövet anatómiai, fejlődéstani, működési alapegysége az idegsejt (neuron). Az ideg-
rendszer támasztószövetét adó sejttípust neurogliának hívjuk.
Ezen kívül tartalmaz vérereket és a szabadon maradt tereket kitöltő extracelluláris folyadékot, ún. agy-gerincve-
lői folyadékot (liquor cerebrospinalis).
Az idegsejt (neuron)
Az idegsejt az idegrendszer alaki és működési egysége.
Fő részei:
◆◆ sejttest (soma)
◆◆ plazmanyúlvány (dendrit, rövidnyúlvány)
◆◆ tengelyfonal (axon), melyet velőshüvellyel borítva idegrostnak (neurit) nevezünk.
◆◆ végfácska
Az ember idegrendszerében 200–300 milliárd neuron található. Mérete igen változatos, 5–100 µm nagyságú
lehet. Az ún. Purkinje-sejtek a szervezet legnagyobb sejtjei közé sorolhatók, míg más idegsejtek, például a kisagyi
szemcsesejtek a szervezet legkisebb sejtjei közé tartoznak.
Egy tipikus idegsejt sejtmag körüli részéből – amit sejttestnek (soma) nevezünk – számos vékony plazma
nyúlvány ered. A sejttest alkotói a Nissl-szemcsék (tigroid), és az egész neuront átszövő finom rosthálózat, az ún.
neurofibrilláris hálózat. Az idegrendszerben a neuronok sejttestjei a szürkeállományt képezik.
Az idegsejt nyúlványait két csoportra oszthatjuk:

a) Plazmanyúlvány (dendrit, rövid nyúlvány): hosszúságuk néhány mikrontól néhány mm hosszúságig változik.
Mindazokat az organellumokat tartalmazzák, amelyeket a sejttest. A felszínükön lévő tűszerű nyúlványok az ún.
„tövisek” a szomszédos neuronokkal képeznek szinaptikus kapcsolatokat. Mindig a sejttest felé vezetik az ingerületet.
b) Tengelyfonal (axon): hosszúsága 1-2 mm-től 1 m-ig változik. Az axon néhány esetben csupasz, legtöbb eset-
ben azonban hüvely veszi körül. A hüvellyel borított axont idegrostnak (neurit, hosszabb nyúlvány) nevezzük.
A tengelyfonál körül elhelyezkedő hüvelyek alapján megkülönböztetünk:
◆◆ Schwann-sejtes hüvelyű, ún. velőtlen (pl. a szimpatikus idegrendszer ún. posztganglionáris rostjai),
◆◆ Schwann- és velős (mielin-) hüvelyű (pl. a környéki idegrendszer érző és mozgató idegrostjai),
◆◆ velőshüvelyű (pl. a központi idegrendszer pályáit alkotják) idegrostokat (lásd még: Neuroglia, 110.).
Az axon faágszerűen elágazódó végét végfácskának nevezzük, és ez ingerület-átvitelre szolgál. Az idegrostnak

lehet egyetlen idegvégződése, de ez több esetben több száz ágra is oszolhat, például a harántcsíkolt izomban, ahol
egyetlen idegrost 300-400 izomrostot is elláthat.
76
Szürke- és fehérállomány
Az idegsejtekre jellemző az ún. „koncentrálódási” törekvés, vagyis, hogy központban (kéreg, mag, dúc) tömö-
rülnek, s csak egyes sejtek axonjai lépnek ki távolabbi területek felé. Ez az alapja a központi (agyvelő, gerincvelő)
és környéki idegrendszer (idegek, dúcok) anatómiai egységként való elkülönítésének (lásd a 114. és 126. oldalon).
Ez az elv érvényes a központi idegrendszeren belül is, így ott további tagolódás figyelhető meg:
◆◆ Szürkeállomány: meghatározott térben tömörülő nagyszámú neuron sejttest alkotja. Ha a sejtek a központi
rész felszínén, azzal párhuzamosan rétegesen rendeződnek, kéregről (cortex), ha rétegeződés nélkül, valami-
lyen geometriai térben csoportosulnak, idegmagoknak (nucleus) nevezzük őket.
◆◆ Fehérállomány: egymással párhuzamosan haladó vagy kereszteződő idegrostok fehér kötegei alkotják, me-
lyek szétválasztják a szürkeállományt, ugyanakkor funkcionálisan összekötik azt.
Az idegsejtek osztályozása:
a) A nyúlványok száma szerint:
◆◆ egynyúlványú (unipoláris) idegsejtek: egyetlen nyúlvánnyal bírnak (kevés az emberi szervezetben, pl. a reti-
nában)
◆◆ kétnyúlványú (bipoláris) idegsejtek: a sejttestből két axonnyúlvány indul (pl. a hallóidegdúcban)
◆◆ ál- (nem valódi), egynyúlványú (pszeudounipoláris) idegsejtek: a sejttestből egy T-alakban elágazódó nyúl-
vány indul ki (pl. a csigolya közti dúc)
◆◆ Soknyúlványú (multipoláris) idegsejtek: az idegsejtek 90%-a ide tartozik.
b) Funkció szerint:
◆◆ Érző idegsejtek (szenzoros neuronok)
◆◆ Mozgató idegsejtek (motoros neuronok)
◆◆ Közbeiktatott vagy átkapcsoló (interneuronok) idegsejtek.
Az idegsejtek kapcsolódási módjai (szinapszistípusok):

Az idegsejtek kapcsolódhatnak egymáshoz, vagy más típusú (nem ideg-) sejtekhez.
a) Idegsejtek közötti (interneuronális) szinapszis
Az interneuronális szinapszis az idegvégződések és a következő neuron sejttestje vagy dendritjei között jön létre.
Részei:
◆◆ preszinapszis – a kiszélesedő axonvégződés képezi, benne szinaptikus hólyagok (vezikulák) találhatók, ame-
lyek az ingerület-átvivő anyagokat hordozzák,
◆◆ posztszinapszis – a következő neuron kapcsolódó membránja,
◆◆ szinaptikus rés – az előző két rész közötti rés (kb. 0,02 µm).
b) Idegsejt és más típusú sejt közötti szinapszis
Ezek lehetnek neuron és izomsejt közötti (neuromuscularis) szinapszisok és neuron és mirigysejt közötti
(neurosecretoros) szinapszisok.
A szinapszis
A szinapszisban az ingerület átadása csak egy irányban mehet végbe, a szinapszis előtti membránról a szinapszis
utáni membrán felé.
A szinapszis két eleme között tágasabb rés található, és a preszinapszisról ingerület-átvivő anyag (neurotransz
mitter) viszi át az ingerületet a posztszinapszisra. Az axon végelágazásaiban kis hólyagokba csomagolva helyezked-
nek el az ingerület-átvivő anyagok. Az axonvéghez vezetődő akciós potenciál hatására az ingerület-átvivő anyagok
a szinaptikus résbe ürülnek. Eljutnak a szinapszis utáni membránhoz, ehhez kapcsolódva fokozzák annak nát
riumion-áteresztő képességét, ami akciós potenciál kialakulásához vezet a szinapszis utáni membránban.
A neurotranszmitterek fő csoportjai:
◆◆ serkentő (nyugalmipotenciál-csökkentő)
◆◆ gátló (nyugalmipotenciál-növelő)
77
A neurotranszmitterek az alábbi vegyületcsoportokba tartozhatnak:

◆◆ kolinerg – acetilkolin
◆◆ aminosavak – gamma-amino-vajsav (GABA), hisztamin, glutamát
◆◆ biogén aminok – adrenalin, noradrenalin, dopamin, szerotonin
◆◆ peptidek – angiotenzin, endorfin, oxitocin, vazopresszin
Az idegvégződések helyük és a velük érintkezésben lévő szövetek szerint kétfélék lehetnek:

◆◆ terminális: az ideg a célszervben kezdődik mint ingerfelvevő, azaz érző végkészülék (receptor) vagy ott vég-
ződik, mint végrehajtó végkészülék (effektor),
◆◆ interkaláris: az idegnek egy másik idegen van a végződése, és a közöttük lévő kapcsolatot interneuronális
szinapszisnak (lásd alább) nevezzük.
Neuroglia
Az idegsejt mellett az idegszövet másik sejttípusa a neuroglia.
Működése a többi szerv kötőszövetéhez hasonlítható, vagyis támasztó, térkitöltő, elhatároló funkciója van.
Neuroglia csak a központi idegrendszerben található. A környéki idegrendszerben a glia szerepét Schwann-sejtek
töltik be (lásd: tengelyfonal, 107.).
A gliaszövet típusai:
◆◆ a makrogliasejt nagy csillag alakú, soknyúlványos, a központi idegrendszerben a hajszálereket gliaburokkal
veszi körül és így elhatárolja őket a neuronoktól. Ez az ún. vér–agy gát, ami biztosítja az agyszövet védelmét
a vérben levő esetlegesen káros anyagokkal szemben. Az idegsejtek pusztulásakor kitölti a teret.
◆◆ Oligodendroglia-sejt: a méhen belüli élet és az első életév során a központi idegrendszer neuritjainak
mielinizációját végzi. Feladata még az idegsejtek anyagcseréjének lebonyolítása, valamint az elhalt idegsejtek
bekebelezése.
◆◆ Mikrogliasejt: soknyúlványú kis sejtek. Az idegrendszer RES-állományát (retikulo-endoteliális szisztéma) ké-
pezi. Sejtjeit jellemzi a fagocitáló (bekebelező) képesség. A szervezetbe jutott testidegen anyagokat bekebele-
zik, megsemmisítik.
A neuroglia sejtjei életünk végéig megtartják osztódóképességüket. Minél differenciáltabb egy szövet, annál
kisebb a regenerációs képessége. Az idegrendszerben levő idegsejtek velünk egyidősek. Az újszülött idegrend-
szerében található sejtek többé már nem osztódnak. Néhány éve azonban sikerült kimutatni, hogy a központi
idegrendszer bizonyos idegsejtjei (hippocampus) osztódásra képesek, tehát az idegszövet kétféle módon regenerá-
lódhat sérülés esetén: vagy más terület veszi át a kieső funkciót, vagy új idegsejtekkel pótolja a régieket.
A reflex
Az idegműködés elemi folyamata a reflex, amelynek az anatómiai alapját képező neuronláncolatot reflexívnek vagy
reflexkörnek nevezzük (8. ábra).
Az elemi reflexív az alábbi elemekből áll:
◆◆ érző végkészülék (receptor): ingerek felvétele a környezetből és a szervezetből
◆◆ központ felé vezető (afferens, érző) szár: felveszi vagy kialakítja az ingerületet és a központba vezeti
◆◆ központi adatfeldolgozó neuronhálózat (reflexközpont)
◆◆ központból elvezető (efferens mozgató) szár: a központ utasításait a végrehajtó szervhez vezeti
◆◆ mozgató idegvégződés (effektor, végrehajtó szerv)
Ez a bonyolult kapcsolatrendszer úgy válik teljes „körré”, hogy nemcsak a receptorokból a végrehajtó szerv felé
futnak potenciálváltozások, hanem a receptorokhoz futó rostok is fontos szabályozók, mert azok állítják be a re-
ceptorok ingerküszöbét. A célszervekből kiinduló idegrostok pedig a szabályozó körök visszajelentő funkcióját
látják el.
78
8. ábra. A reflexív (reflexkör) felépítése
Egyszerű (direkt, monoszinaptikus) reflexív: afferens és efferens szárból áll, köztük egy szinapszissal a központban,
például a térdreflex.
Összetett (indirekt, poliszinaptikus) reflexív: a központban a két szár közé több, ún. kapcsolódó neuron iktatód-
hat, például a fájdalomreflex.
Az érző végkészülékek (receptorok)

A receptorok az ingert felvevő érzékelő sejtek. Két csoportra osztjuk őket:
1. Az exteroreceptorok (külső ingerek receptorai) az érzékszervekben és a bőrben elhelyezkedő végkészülékek,
amelyek a tapintás, nyomás, hideg-meleg, valamint a fájdalomérzés szolgálatában állnak. Feladatuk, hogy a külvi-
lágból ható ingereket (változásokat) ingerületté (élettani folyamattá) alakítsák.
2. Az interoceptorok a belső szervek állapotáról informáló idegvégződések.
Az interoceptorokon belül három csoportot különböztetünk meg:
◆◆ Vesztibuláris végkészülék: a belső fülben található. Az idegrendszert a fej, illetve a testhelyzet változásairól
informálja.
◆◆ Önérző receptorok (proprioreceptorok) az izmok és az inak feszültségi állapotáról (tónus) informálják az
idegrendszert. A receptorok az izomorsóban és az ínorsóban találhatóak.
◆◆ Visceroreceptorok: a szervek falában elhelyezkedő idegvégkészülékek. Ezek ingere például a nyomás, a hő-
mérséklet, a testnedvek kémiai összetétele.
A mozgató idegvégződés (effektor, végrehajtó szerv)

A végrehajtó végkészülékek, az effektorok a harántcsíkolt izomrostokban, illetve vegetatív alapfonatként a szív-
izomban és a simaizomban végződő motoros, izom-összehúzódást kiváltó és a mirigyekben végződő szekretoros,
mirigyváladék-termelést kiváltó idegvégződések.
A reflex típusai:
◆◆ feltétlen reflex: az a tevékenység, amely valamely ingerre a központi idegrendszer útján minden esetben be-
következik, például a térd (patella)- reflex, pupillareflex, mozgási reflex stb. A feltétlen reflexfolyamatok ve-
leszületett jellegűek, a fajon belül nemzedékről nemzedékre öröklődnek. Összetett formáját, amely egy adott
ingerre több szerv koordinált működését hozza létre, ösztönműködésnek nevezzük. Az állandó változásban
levő környezettel szembeni alkalmazkodáshoz a feltétlen reflexek rendszere nem bizonyul elégségesnek.
◆◆ Feltételes reflex: az egyedi élet tapasztalatai következtében, tanulás révén alakul ki. Az ingerek társítása útján
kialakuló reflex, tehát egy már megtanult feltételhez kötődve játszódik le, fontos jellemzője a begyakorlás.
A feltételes reflex időleges kapcsolatot jelent. Bármely inger kiválthat feltételes reflexet, amelynek felvételére
a szervezet érzékszervvel rendelkezik.
79
11.2.4. Az idegrendszer felosztása (9. ábra)

a) Funkcionális felosztás:
1. szomatikus, akaratunktól függő (cerebrospinális) idegrendszer.
2. autonóm, akaratunktól független (vegetatív) idegrendszer.
Mindkettőnek van központi és környéki része.
b) Anatómiai felosztás:
1. központi idegrendszer – gerincvelő, agyvelő és a benne szétszórt vegetatív magvak
2. környéki idegrendszer – 12 pár agyideg, 31 pár gerincvelői ideg, a testben szétszórt dúcok és az őket összekötő
fonatok.
9. ábra. Az idegrendszer felosztása
11.2.4.1 Központi idegrendszer

A központi idegrendszert alkotja a gerincvelő, az agyvelő és a benne szétszórt vegetatív magvak. Az alábbiakban
ezek az agyterületek kerülnek tárgyalásra.
Gerincvelő (medulla spinalis)

Körülbelül kisujjnyi vastagságú, puha tapintású, fehér színű, 40-45 cm hosszú, kötélszerű test, mely a gerinccsa-
tornában, a nyúltvelő folytatásaként helyezkedik el, és az I–II. ágyéki csigolyáig nyúlik. A gerinccsatorna ágyéki
és keresztcsonti szakaszát lófarokszerűen elrendeződő idegek töltik ki, melyek a gerincvelőből indulnak ki. A ge-
rincvelői burok (kemény agyburok, pókhálóhártya, belső lemez) képez körülötte teret, melyet folyadék (liquor
cerebrospinalis) tölt ki.
Szakaszai:
◆◆ nyaki (cervicalis, C)
◆◆ mellkasi (thoracalis, Th)
◆◆ ágyéki (lumbalis, L)
◆◆ keresztcsonti (sacralis S),
◆◆ farkcsonti (coccygealis, CO)
80
A szakaszok a belőlük kilépő idegpárok számától függően szelvényekre (szegmentumokra) tagolódnak.

Ennek megfelelően 8 nyaki, 12 mellkasi, 5 ágyéki, 5 keresztcsonti, 1 farokcsonti szelvényt találunk. A gerincvelő
tehát a 31 pár gerincvelői idegnek megfelelően 31 szelvényből áll.
A gerincvelő felszínén több hosszanti barázda húzódik végig, amelyek közül az elülső és hátsó barázda két szim-
metrikus félre, a két oldalsó barázda pedig mindkét oldalon három-három kötegre osztja a gerincvelő fehérállo-
mányát.
A gerincvelő keresztmetszetén két állomány különíthető el:
◆◆ szürkeállomány, pillangó alakra emlékeztető belső (centrális) rész, az idegsejtek sejtteste alkotja,
◆◆ fehérállomány, az előzőt körülvevő külső rész, az idegrostok képezik.
A szürkeállományon megkülönböztetünk mellső vaskosabb elülső szarv részt, mely kizárólag motoros sejteket
tartalmaz, és hátulsó, karcsúbb szarv részt, melyben érző sejtek helyezkednek el. A mellkasi és ágyéki szakaszon
oldalfelé kiemelkedik az előzőeknél jóval kisebb oldalszarv, melyben vegetatív sejtek vannak. Vannak még ún.
speciális sejtek a szürkeállományban, ezek a gerincvelőn belüli összerendezést, összekötést végzik. Természetesen
a szarv elnevezés csak a keresztmetszeti képre érvényes, valójában ezek szürke oszlopok a gerincvelő egész hosszá-
ban. Funkcionálisan a szürkeállomány a kapcsoló, a szabályozó központ.
A gerincvelő szürkeállományát a fehérállományt alkotó idegrostok, ún. idegpályák veszik körül. A fehérállo-
mány az ingerületvezető rendszer. Négy nagyobb részt lehet elkülöníteni a hátulsó, oldalsó, mellső köteget és a fehér
összekötő részt. A rostok pályákba rendeződnek. Az érző rostok felfelé haladnak, ezek alkotják az érző, felszálló
(afferens) pályákat. A mozgatórostok lefelé futnak, ezek hozzák létre a motoros, leszálló (efferens) pályákat.
A hátulsó kötegben csak felszálló érzőpályák találhatók. Az oldalsó köteg érzőpályákat és lefelé haladó moz-
gatópályákat egyaránt tartalmaz. A mellső kötegben csak leszálló mozgatópályák vannak. A fehér összekötő rész
a gerincvelő szintjében kereszteződő rostokat tartalmazza (kereszteződés = oldalváltás).
A gerincvelő pályarendszerei
A gerincvelő fehérállományát
felszálló érző (afferens),
leszálló motoros (efferens) és
belső, saját pályarendszerek építik fel.
A. A felszálló (afferens) pályarendszeren belül három csoportot különíthetünk el:

1. Elülső-oldalsó kötegrendszer. Rostjai a hátsó gyökéren keresztül lépnek be a gerincvelő állományába. Eredő
sejtjei a hátsó szarvban helyezkednek el, melynek neuritjai az ellenoldalra átkereszteződve futnak a thalamushoz.
Ezek a pályarendszerek elemi nyomás, tapintás, fájdalom és hőingerületet vezetnek.
2. Oldalköteg-kisagyrendszer. Neuritjai a hátulsó szarv magjaiból indulnak ki és részben az azonos, részben az
ellenoldalon jutnak fel a kisagyba. A pályarendszer az izmokból és ízületekből szállít információkat a kisagyhoz,
ezek alapján történik az izmok tónusszabályozása, a testhelyzet beállítása.
3. Hátulsó kötegrendszer. A pályarendszer rostjait a gerincvelői ideg hátsó gyökeréből belépő neuritok képezik,
melyek nem lépnek érintkezésbe a hátsó szarvi sejtekkel, hanem közvetlenül haladnak a hátsó kötegben a nyúltvelő
felé. Az alsó testfélből jövő rostok mediálisan (Goll-köteg) a felső testfélből jövő rostok laterálisan (Burdach-köteg)
helyezkednek el. A rostok a nyúltvelő Goll- és Burdach-magjaiban végződnek. Innen indul ki a következő (máso-
dik) neuronrendszer, mely átkereszteződve az ellenoldali thalamushoz fut.
A harmadik neuron a thalamusból a nagyagykéregbe vezet. Ez a pályarendszer magasabb érzéskvalitásokat köz-
vetít, általa a pontosabb felismerés, az ingerület keletkezési helyének, módjának, sajátosságának észlelése válik
lehetővé.
B. A leszálló (efferens) pályarendszeren belül eredésük alapján három csoportot különíthetünk el:
1. Piramidális pályarendszer: Az agykéreg nagy piramis alakú sejtjeiből kiindulva az idegrostok a nagyagyon,
agytörzsön keresztül, a nyúltvelőben kereszteződve (90%), a gerincvelő oldalkötegében haladnak lefelé az elülső
szarvi nagy motoros sejtekhez. Innen a perifériás (második) neuron (gerincvelői ideg) veszi kezdetét, az elülső
gyökéren keresztül eljut a vázizmokhoz és kiváltja az akaratlagos izommozgásokat. Jóval kisebb számban (kb. 10%)
81
vannak olyan idegrostok, melyek nem a nyúltvelőben, hanem a motoros sejtek előtt kereszteződnek az ellenoldalra.
Lényegében tehát a bal agykérgi centrum felől történik a jobb testfél és a jobb agykérgi centrum felől a bal testfél
beidegzése.
A piramidális pályarendszer működése:
◆◆ a tudatosan kontrollált mozgásokért felelős,
◆◆ a finom mozgásokat koordinálja (pl. írás),
◆◆ szerepe van az új mozgások megtanulásában,
◆◆ az írás gyors beindításáért felelős.
2. Extrapiramidális pályarendszer:
A törzsfejlődés és az egyedfejlődés korai szakaszában alakul ki, szemben a piramidális pályarendszerrel, mely
egy későbbi szakaszban jön létre. A pályarendszer kevésbé egységes, mint a piramispálya, több kiindulási hely és
pálya tartozik az extrapiramidális pályarendszer gyűjtőfogalmába. A pályák kiindulási helye a féltekék fehérállo-
mányában levő törzsdúcok, a középagy magvai, az agytörzs hálózatos állománya, a híd egyensúlyi idegmagvai és
a nyúltvelő olivamagja. A nyúltvelő piramisterületét kikerüli, a kiindulási oldalon halad az adott gerincvelői szel-
vényig, ott átkereszteződik az ellenkező oldalra.
Mindkét pálya a gerincvelő mellső szarvában levő mozgató idegsejteken végződik. Innen a mozgató információt
a beidegzett izomhoz a gerincvelői idegek továbbítják, ebben haladnak a mozgató neuronok rostjai a beidegzett
izmokhoz. A pályarendszer tagjai között bonyolult kapcsolat van.
Az extrapiramidális pályarendszer működése:
◆◆ a nagyobb, durvább mozgásokat vezérli,
◆◆ a már megtanult, automatizált mozgásokat irányítja,
◆◆ az izomtónust szabályozza,
◆◆ az érzelmeket tükröző mozgásokat irányítja (pl. mimika, gesztikuláció),
◆◆ az írást, mint automatizmust vezérli,
◆◆ az akaratlagos mozgásokat egységes egésszé olvasztja,
◆◆ szerepe van a védekező, menekülési és támadási mozgásokban.
A mozgás idegi szabályozása e kétféle pályarendszeren történik: az információ, az ingerület közvetítése a cél-
szervekhez, a megfelelő izomcsoportokhoz.
3. Vegetatív pályák: Az agyvelői magasabb vegetatív központokból indulnak és az oldalszarvi vegetatív sejteken
végződnek. Impulzusokat szállítanak a vegetatív működések számára.
C. A belső saját pályarendszer a gerincvelői reflextevékenység szolgálatában áll. Az ide tartozó rövid neuronok
egyrészt a szelvényeken belüli és a szelvények közötti koordinációt, másrészt a feltétlen reflexválaszokat, a szervezet
reflexes szabályozását végzik.
Gerincvelői idegek
A gerincvelői idegek a környéki idegrendszer részei (lásd a 129. oldalon), de funkcionálisan ehhez a fejezetrészhez
kapcsolódik.
A gerincvelő minden szegmentumából egy-egy idegpár ered elülső és hátulsó gyökérrel. Az elülső gyökéren ki-
zárólag motoros rostok lépnek ki a gerincvelő szürkeállományából, a hátulsó gyökér pedig érző rostok belépésére
szolgál. Ebből következik, hogy a két gyökér egyesüléséből kialakult gerincvelői idegben érző és motoros rostok
futnak.
A hátsó gyökéren, az egyesülés előtt, orsó alakú megvastagodást találunk, mely dúcsejtek halmazából áll. Ez
a csigolyaközti dúc (ganglion spinale), melynek sejtjei pszeudounipoláris idegsejtek, vagyis egyik nyúlványuk
hosszan fut a perifériára, másik nyúlványuk pedig befut a gerincvelőbe.
A csigolyaközti dúc után az elülső és hátulsó gyökér egyesül, és keletkezik egy vegyes ideg.
82
Agyvelő (encephalon)
Az agyvelő a koponya csontos üregében helyezkedik el. Közte és a koponya belső felülete között rés van, melyet
a három agyhártya és a közöttük elhelyezkedő agyfolyadék tölt ki.
A gerincvelőhöz hasonlóan az agyvelőt is három kötőszöveti burok veszi körül. A külső kemény agyhártya (dura
mater), a középső pókhálóhártya (arachnoidea) és a belső lemez (pia mater), amely a barázdákba is benyomul,
közvetlen az agyfelszínen található ereket tartalmaz. A középső pókhálóhártya és a belső lemez alkotja a lágyagy-
hártyát. Szerepük az agy és a gerincvelő védelmében, rögzítésében és nedvkeringésében van. A középső és a belső
burok közötti teret és a nagyagyban található négy, egymással összeköttetésben álló agykamrát agyfolyadék (liquor
cerebrospinalis) agykamrák ereiből szűrlet tölti ki. Jelentősége, hogy védi az agyvelőt és a gerincvelőt a külső me-
chanikai hatásoktól, biztosítja a központi idegrendszer állandó hőmérsékletét, szerepe van az idegsejtek táplálásá-
ban. Az agyfolyadékot az agykamrák a hajszálereik véréből termelik, majd áramlása után az agyi vénákba szívódik
vissza. Az emberi agy átlagos súlya 1200-1500 g.
Anatómiailag az agyvelőn három fő részt különböztetünk meg:

◆◆ nagyagy (cerebrum),
◆◆ kisagy (cerebellum),
◆◆ agytörzs (truncus cerebri).
ӽӽ Az agytörzset a nyúltvelő, a híd és a középagy alkotja.
Az agyvelő felosztása
A három elemi agyhólyagból fejlődő agyvelő fejlődéstanilag három fő részre tagolódik: előagy, középagy, utóagy.
Az előagyat a nagyagy két féltekéje és a köztiagy, a középagyat a középagy, az utóagyat a kisagy, híd, nyúltvelő
alkotja.
Az agyvelő egyes részeit alulról (gerincvelő felől) felfelé haladva vizsgáljuk.
UTÓAGY
Az utóagy a 3. vagy hátsó agyhólyagból fejlődik.
Részei:
◆◆ Nyúltvelő (medulla oblongata)
◆◆ Híd (pons)
◆◆ Kisagy (cerebellum).
Nyúltvelő (medulla oblongata).

A gerincvelő folytatása a nyúltvelő, mely a hídig terjed. Ürege a IV. agykamra. Felszínén a gerincvelőnél megis-
mert hosszanti barázdarendszer található. Az elülső barázda két oldalán húzódnak lefelé az akaratlagos mozgató
(motoros) pályák, piramisrendszer pályái.
A hátsó barázda két oldalán két-két keskeny köteg halad fölfelé, a Goll-féle köteg (alsó végtag érző pályái és
a Burdach-féle köteg (felső végtag érző pályái). A felső végük vastagabb a bennük lévő egy-egy szürke magtól
(Goll- és Burdach-mag), melyek az első átkapcsoló állomások.
Az oldalsó részen is motoros pályák (piramisrendszer) húzódnak lefelé. A piramisoktól laterálisan, közvetlenül
a híd alatt az ovális test (oliva) emelkedik ki. Ebben is szürke mag van, és az akaratunktól függetlenül működő
mozgásrendszerhez, az extrapiramidális rendszerhez tartozik.
A nyúltvelő laterális kötege megvastagodik és hatalmas pályaköteget küld a kisagyba, ez az ún. alsó kisagykar,
amiben a gerincvelőből a kisagyba húzódó pályák futnak.
A nyúltvelő jelentős szerepet játszik az emésztőtraktus kezdeti szakaszának normális működésében. Reflexei
révén biztosítja a nyelést, hányást, köhögést stb. Vegetatív működések központja (légzési, vérkeringési) révén élet-
fontosságú működéseket irányít. Itt találhatók a VIII., IX., a X., a XI. és a XII. agyideg magvai.
Híd (pons)
A híd kb. gesztenye nagyságú és alakú test. Elnevezését egyrészt alakjáról, másrészt funkciójáról kapta, összeköt-
tetést biztosít a gerincvelő és a nagyagy, részben a nagyagy és a kisagy között.
83
Keresztmetszetén a nyúltvelő–híd határzónában nagy kiterjedésű, több tagból álló magvakat lehet megfigyelni,
az ún. vestibuláris magvakat. Ezek centrális részét a központi hallópályához tartozó elemek foglalják el, például az
oliva superior, a hallópálya átkapcsolódási helye.
Szerepet játszik a légzés szabályozásában. Fontos része a mozgásszabályozó rendszernek a piramisrendszerrel és
a kisaggyal való kapcsolata révén. A hídban helyezkednek el az V., a VI., a VII. és a VIII. agyideg magvai.
Kisagy (cerebellum)
A IV. agykamra a kisagy, a híd és a nyúltvelő között helyezkedik el. A kisagy felszíne tekervényezett és barázdált,
de ezek jóval kisebb méretűek, mint a nagyagy féltekéin és egymással nagyjából párhuzamosan haladnak. Két fél-
tekéből áll, ezeket a középvonalban a féreg (vermis) köti össze.
A kisagyat az agyvelő többi részéhez három pár kar köti (alsó, középső, felső kisagykar), melyen átfut az összes
betérő és kiinduló pálya.
A kisagyban a szürkeállomány (kéregállomány) kívül, és az ennél jóval nagyobb kiterjedésű fehérállomány belül
helyezkedik el. A fehérállományba ágyazottan helyezkedik el a kisagy magrendszere.
A kisagy mindkét féltekéjén a teljes izomfelszín leképezése megvan.
A kisagy mozgáskoordináló szerv, fejlettsége a mozgatórendszer fejlettségének függvénye. Befolyásolja az izom-
tónust, a test egyensúlyi helyzetét biztosító reflexeket, az akaratlagos mozgások pontosságát, összehangoltságát.
A kisagy önmaga sohasem indít el mozgásokat, nem kezdeményez mozgást, csak a már megkezdett mozgásokat
kontrollálja.
KÖZÉPAGY
A középagy a 2. vagy középső agyhólyagból fejlődik ki.
Középagy (mesencephalon)
Tagolódása a keresztmetszeti képen tanulmányozható legjobban. A középagy ventrális részét két hatalmas köteg,
az agykocsányok képezik, melyek a hídtól a nagyagy állománya felé nyomulnak. Középső része a keresztmetszet-
nek az ún. tegmentum, melyben a középvonal két oldalán helyezkedik el a vörös mag (nucleus ruber) és a fekete
mag (substantia nigra).
Az agykocsányokat összekötő rész háti felszínén emelkedő négy dudor az ún. ikertestek (2 felső, 2 alsó). A két
felső ikertest között fekszik a tobozmirigy, mely a köztiagyhoz tartozik.
A középagy állományában több fontos mag helyezkedik el. A III–IV. agyidegek magvai, melyek a szemmozgáso-
kat irányító kéreg alatti központok. Azok a magvak, melyek a látási reflexekkel és a hallóreflexekkel kapcsolatosak,
a felső és alsó ikertestekben helyezkednek el. A vörös mag és a fekete mag az extrapiramidális-motoros rendszer
egyik fő kivitelező centruma.
A középagy fehérállománya a fel- és leszálló rendszereket foglalja magában, így a fő érzőpályát, a hő-, a fájda-
lom- és az elemi tapintásérzést vezető pályát, a hallópályát, a piramispályát és az agykéregből a kisagy felé haladó
pályákat.
ELŐAGY
Az előagy az első agyhólyagból fejlődik ki.
Részei:
◆◆ köztiagy (diencephalon)
◆◆ nagyagy (encephalon).
Köztiagy (diencephalon)
A köztiagy fő részei: a thalamus, az alatta fekvő hypothalamus.
A thlamus – mely a III. agykamrától kétoldalt helyezkedik el – funkcionálisan fontos átkapcsoló hely a kéreg felé
futó érzőpályák számára. Szervező szerepet tölt be főként az érző működések terén, a tudatba jutó érző impulzu-
sok „kellemes” vagy ”kellemetlen” érzetének kialakításában, továbbá a vegetatív aktivitás terén. A hallási és látási
impulzusok fontos kéreg alatti átkapcsoló központja. Motoros központ is.
84
A talamus hátsó pólusa fölött, középvonalban van a tobozmirigy. A thalamus alatt elhelyezkedő nucleus sub
thalamicus az extrapiramidális rendszerhez tartozik.
A hypothalamushoz tartozik az agykocsányok közötti két corpus mamillare, ezek a szaglópályák átkapcsolódási
helyei, a tuber cinereum és a belőle kiinduló agyfüggelék nyele, ami az agyalapi miriggyel (hypophysissel) képez
összeköttetést. A látóideg-kereszteződés a hypothalamus elülső részéhez tartozik.
A hypothalamusnak jelentős szerepe van a szervezet életfolyamatainak irányításában.
Itt vannak a szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszer magasabb központjai, a belső elválasztású mirigyek
működését szabályozó központok:
◆◆ a vízforgalmat (ozmoregulációs központ)
◆◆ a test hőmérsékletét (hűtő-fűtő központ)
◆◆ anyagcserét (jóllakottság – éhség központ),
◆◆ vérnyomást,
◆◆ az alvás és az ébrenlét változását szabályozó saját központjai.
Nagyagy (cerebrum, telencephalon)

A nagyagy a központi idegrendszer legfejlettebb része. Középvonalban egy nyílirányú hasadék két féltekére oszt-
ja, a fehérállományban törzsdúcokat találunk. Hasonló hasadék található a féltekék hátsó része és a kisagy között.
A féltekék felszínén kiemelkedések, tekervények (gyrusok) és bemélyedések, barázdák (sulcusok) alakultak ki,
mivel a nagyagy állományának növekedése nem egyenletes. A közepesnél mélyebb barázdák neve hasadék (fissura).
A tekervények és barázdák egyénenként, sőt az agy jobb és bal felén is különbözhetnek egymástól. Ugyanakkor
az állandó jellegű tekervények és barázdák alapján a féltekéket lebenyekre oszthatjuk, melyeket a koponyacsontok-
hoz való helyzetük alapján neveztek el:
◆◆ homloklebeny (páratlan),
◆◆ fali lebeny (páros),
◆◆ nyakszirti lebeny (páratlan),
◆◆ halántéki lebeny (páros).
A féltekéken három felszínt különböztetünk meg:

◆◆ a koponyacsontok felé néző domború felszínt,
◆◆ a koponya alapja felé néző alapi felszínt,
◆◆ a két félteke egymás felé néző oldalát, a mediális felszínt.
A féltekék domború felszíne

Az oldalsó felszínen alulról felfelé és hátrafelé egy mély, ferde hasadék húzódik, ez a Sylvius-hasadék. Elválaszt-
ja az alatta fekvő halántéki lebenyt a fali és homloki lebenyektől. A hasadék fenekén található a sziget nevű test.
A homloki és fali lebenyeket a központi barázda (sulcus centralis) választja el egymástól. A központi barázda előtt
és mögött, azzal párhuzamosan elülső és hátulsó központi tekervény (gyrus precentralis és gyrus postcentralis) lát-
ható. Az elülső a homloki, a hátulsó a fali lebenyhez tartozik. Az elülsőben a test elsődleges mozgató, a hátulsóban
a test elsődleges érző központjai helyezkednek el.
A fali lebeny elülső határa a központi barázda, hátrafelé a nyakszirti lebeny felé nincs éles határa.
A nyakszirti lebeny az agyvelő hátulsó pólusát képezi. Rajta kisebb gyrusok vannak. A halántéki lebeny a Sylvius-
hasadék alatt van. Elülső csúcsa a halántéki pólus. Ebből kiindulva három hosszanti tekervényt (felső, középső és
alsó halántéki tekervény) lehet megkülönböztetni. A felső halántéki tekervényben helyezkedik el a hallás kérgi
központja.
A félteke alapi felszíne

A homloklebeny alsó felszínén a szaglórendszerhez tartózó képletet találunk, ebből haladnak a szaglóideg rostjai
az orrüregbe, és innen indul a szaglópálya.
85
A félteke mediális felszíne

Ez a felszín csak az agyvelő nyílirányú felezése után válik láthatóvá. Feltűnik rajta egy görbült sima test, a kérges
test (corpus callosum), mely a két félteke azonos pontjait köti össze. Az ilyen kötegeket kommisszurális összeköt-
tetéseknek nevezzük. A nyakszirti lebeny mediális felszínén mély, vízszintes barázdát látunk (fissura calcarina), az
e fölött és alatt fekvő agyrészlet a látóközpont.
Az agykéreg (cortex cerebri)

A féltekék szürke- és fehérállományának elrendeződése fordított, mint a gerincvelőé, nyúltvelőé, hídé és kö-
zépagyé. Az agykéreg a nagyagy esetében a tulajdonképpeni szürkeállomány. Kb. 4 mm vastagságú. Legnagyobb
részében hat sejtréteg képezi. Az I., II., IV. ún. afferens kéregrétegeket szemcsesejtek képezik. Az agykéreg III. és V.
rétege a kéregre legjellemzőbb piramissejteket tartalmazza, ezek a neuritjaikkal a kéreg efferens elemei. Az egyes
rétegeket kapcsoló neuronok kötik össze. Az agykéregben különböző sejtszerkezeti mezők különíthetők el, ezeket
Brodmann-féle mezőknek nevezzük.
Funkciójuk alapján a legfontosabb kérgi központok:

1. mozgató kérgi központok
2. érző kérgi központok
3. érzékszervi központok
1. Az elsődleges kérgi mozgató központ a gyrus precentrális területét foglalja el. Innen indulnak ki a piramispá-
lyán keresztül az akaratlagos mozgató impulzusok a vázizmokhoz. Az egyes izomcsoportoknak pontosan körülírt
helyük van a tekervényben. Alsó felében a fej- és nyakizmok, középső felében a felső végtagizmok, felső felében
a törzs- és az alsó végtagizmok központjai vannak. A kérgi terület nagysága a mozgás bonyolultságának függvénye.
Minél több idegsejt lát el egy izomcsoportot, az annál bonyolultabb mozgásra képes, annál nagyobb területet fog-
lal el az agykéregben. Így a kéz, az ujjak, különösen a hüvelykujj, valamint az arc és a nyelv kérgi képviselete nagy
kiterjedésű. A tekervény körüli kéregrészek az extrapiramidális rendszerhez tartoznak és a kéreg alatti közpon-
tokhoz adnak motoros impulzusokat. Mindezek a központok elsődleges kérgi motoros központok, mivel belőlük
hosszú leszállópályák erednek. Ezek mellett helyezkednek el a másodlagos kérgi motoros központok, amelyek az
egyes mozgásokkal kapcsolatos emlékképeket tárolják. Sérülésükkor ép izomzat esetén is kivitelezhetetlenné vál-
nak a mozgások. A homloklebenyben, az egyik oldalon (jobbkezeseknél a bal oldalon) található a Broca-féle mo-
toros beszédközpont. Ez tárolja a beszédhez szükséges motoros mintázatokat és adja az impulzusokat az elsődleges
motoros kéreg közvetítésével a gége-, az ajak-, a szájpad- és a nyelvizmokhoz. Sérülésekor beszédképtelenné válik
a beteg, annak ellenére, hogy a beszédhez szükséges izmok épek.
2. Az elsődleges kérgi érzőközpontok a gyrus postcentrálisban helyezkednek el. Ide fut be valamennyi somato
sensoros információ, azaz a környezetből és a test belső világából származó összes információ. Az elsődleges kérgi
mozgatóközponthoz hasonlóan az egyes testrészek leképezése az érzőközpontban nem a testfelszín méreteivel, ha-
nem annak funkcionális differenciáltságával arányos. A motoros és az érző kérgi központok összeköttetéseik révén
egységes egészként működnek. A felismerést szolgáló érzéskvalitások impulzusai (a tárgyakról hallott vagy leírva
látott szavakról, érzékszervi benyomásokról tárolják az információt) innen az emlékképeket tároló másodlagos
érzőközpontokba jutnak.
3. Az érzékszervi kérgi központok közül a legfontosabbak a látó- és a hallóközpont.

A látás elsődleges kérgi központja a nyakszirti lebeny mediális felszínén van, ide futnak be a szem ideghártyája
felől felvett impulzusok. A másodlagos kérgi központokban történik a látott kép felismerése, ahol is a látási em-
lékképek vannak tárolva. A másodlagos központok sérülése esetén a beteg a tárgyakat látja, de nem ismeri fel.
Másodlagos optikai centrumként értékelendő az olvasásközpont, a szóképek tárolásának a helye (fali lebenyben).
Sérülése esetén a beteg a látott szavakat nem képes felismerni, az olvasott szöveg így számára értelmetlen marad.
A hallás elsődleges kérgi központja a felső halántéki tekervényben található. Itt történik a fül felől érkező hangim-
pulzusok felvétele. Körülötte helyezkednek el a másodlagos kérgi központok, ahol a hangok hallási emlékképei tá-
rolódnak. Ez utóbbival áll szoros összefüggésben a szenzoros beszédközpont (Wernicke-féle érző beszédközpont),
86
amiben a szavak akusztikus emlékképei tárolódnak. A beszédértő központ sérülése esetén a beteg hallja a beszédet,
de nem érti, s mivel a gondolkodásunk szavakhoz kötött, így az is gátolt.
Asszociációs kéreg a fali lebeny alsó tekervénye. A fali lebeny alapi része biztosítja, hogy a látott, hallott, tapintott
stb., somatosensoros ingerek egymással kapcsolatba kerüljenek és az emlékképekkel való egybevetés során bármely
inger alapján a többi is felismerhetővé váljon. Például a gyümölcsöket színük, formájuk, tapintásuk, szaguk, ízük
alapján is azonosítani tudjuk. Az asszociációs kéreg működése tehát magasan integrált funkciókat eredményez.
A limbikus rendszer
A nagyagy része még az ún. limbikus rendszer, amely több agyrészlet funkcionális egysége.
A felső limbikus kör részei a hyppocampus, a kérges testet körülölelő gyrus cinguli, a thalamus és a középagyi
hálózatos állomány. Ennek a körnek elsősorban az emlékezésben van jelentős szerepe, az új események tartós em-
lékként való tárolásában játszik kritikus szerepet, a régi emlékek előhívásához nem szükséges.
Az oldalsó alap limbikus körhöz a mandulamag (amygdala), a thalamus a frontális kéreg és a középagyi hálózatos
állomány tartozik, szerepe az emocionális viselkedésben jelentős. (Mesterséges ingerlésével dühöt válthatunk ki).
A limbikus rendszer értékeli a külvilágból jövő jelzéseket, felméri, hogy azokkal történt-e már előzetes találko-
zás, és annak mi volt a kimenetele. Befolyásolja az arcmimikát. A limbikus rendszer teszi lehetővé, hogy egy helyzet
puszta látványa kiváltja a vészreakciót.
A retikulás rendszer az alsó agytörzstől a thalamusig terjedő neuronhálózat. Fontos szerepet játszik az éberségi
állapotunk szabályozásában, figyelmünk összpontosításában. Szűrő révén lehetővé teszi, hogy bizonyos szenzoros
(érző) üzenetek a nagyagykéregbe jussanak, azaz tudatosuljanak-e vagy sem.
Az agyféltekei aszimmetria
A legtöbb embernél a bal agyfélteke a domináns. Ez irányítja az írott és beszélt nyelvet, a beszéd megértését,
a szavak leírását, az írott szavak megértését, a számolási készséget és a logikus gondolkodást. A bal félteke a test
jobb oldalának motoros működését vezérli, a jobb félteke pedig a bal testfélét.
A jobb félteke csak kevéssé képes a nyelv megértésére, legfontosabb képességei a téri konstrukció, zenei hallás,
művészi tehetség, képzelet, intuíció.
A bal félteke analitikusan tárja fel az ingerek információtartalmát, az ok-okozati összefüggések felismerésében tölt
be vezető szerepet, míg a jobb félteke elsősorban szintetizál. A jobb és bal agyfélteke ezen működési felosztása a jobb
kezesekre igaz. Bal kezeseknél a területek nem feltétlenül ennek tükörképe szerinti elrendeződésben jelennek meg.
Az egyik félteke információi továbbítódnak a másikba az összekötő (kommisszurális) idegrostok kérgestestnek
(corpus callosum) nevezett kötege révén, így az agy egységes egészként működik.
A két félteke anatómiai és funkcionális aszimmetriája kifejezetten emberi sajátosság. A fajfejlődés során a do-
mináns kéz használata, a kezesség (lateralitás) kialakulása megelőzte a beszéd megjelenését és kedvezően hatott az
agy fejlődésére. A célszerű eszközhasználat és -készítés az emberré válásban, a féltekei dominancia kialakulásában,
a beszéd megjelenésében óriási szerepet játszott.
A lateralitás a kéz mellett megmutatkozik a láb, szem, fül használatában is. Ennek fontos szerepe van a magasabb
agyi működések elsajátításában, például az írás-olvasásnál a szem-kéz koordináció kialakítása miatt.
11.2.4.2 Környéki idegrendszer

A környéki idegrendszer idegekből áll, amelyek a periféria felől érző ingerületeket szállítanak a központba, és moz-
gató impulzusokat visznek a központból a végrehajtó szervekhez (pl. izmok). Ide tartozik a 31 pár gerincvelőideg
és a 12 pár agyideg.
A környéki idegrendszer létesít közvetlen kapcsolatot a szervezet részei és a központi idegrendszer között.
Az afferens idegek érző ingerületeket szállítanak a központba a periféria felől, az efferens idegek motoros impul-
zusokat visznek a központból a végrehajtó szervekhez.
A környéki idegrendszer részei:
◆◆ 12 pár agyideg
◆◆ 31 pár gerincvelői ideg
◆◆ vegetatív idegrendszer környéki része (lásd a Vegetatív idegrendszer című rész alatt).
87
Az agyidegek
Az agyvelőből 12 pár agyideg lép ki. Ezek egy része kevert ideg (érző, mozgató és vegetatív rostok), más részük
tisztán motoros, illetve tisztán érző rostokat tartalmazó ideg.
A tisztán érző, illetve a kevert agyidegek érző rostjaihoz környéki érző dúc is tartozik.
Az agyidegek központjait (idegmagvak) az agytörzsben találjuk. Számozásuk az agyalapon a kilépési helyük
szerinti sorrend előlről hátrafelé. Beidegzési területük a fej és a nyak a bolygóideg (X. agyideg) kivételével, ami az
összes zsigeri szervet beidegzi.
I. agyideg. Szaglóideg (nervus olfactorius). Kizárólag érző rostokat tartalmaz. Az orrüreg nyálkahártyájában
levő receptoroktól (szaglóhám) vezeti az ingerületeket. A rostacsont lemezén átjutva a rostok a szaglóhagymá-
ban átkapcsolódnak. Az agyalapon szaglóköteggé rendeződnek. További átkapcsolódások után jut el az ingerület
a homloklebeny alapi felszínén levő szaglóközpontba.
II. agyideg. Látóideg (nervus opticus). Receptorai a retinában található csapok és pálcikák. Kizárólag érző ros-
tokat tartalmaz. A szem ideghártyája (retina) felől szállítja a fényingerületet a látás kérgi központjába, a nyakszirti
lebenybe. A retinából saját csatornán lépnek a koponya üregébe az idegrostok. Az orrhoz közelebb eső rostok ke-
reszteződnek, ezután látóköteggé rendeződnek. A látás kéreg alatti központja a thalamus külső térdes teste. Ezután
található a látó kisugárzás, majd a rostok a kérgi látóközpontban végződnek.
A látóideg a köztiagy „kihelyezett” része. A szemet az idegrendszerrel a kocsány köti össze.
III. agyideg. Szemmozgató ideg (nervus oculomotorius).

A középagyból ered. Mozgató rostjai az összes szemmozgató izmot beidegzik, kivéve a külső egyenes és a felső
ferde szemmozgató izmot. A vegetatív rostjai, a szemgolyó belső izmait, a pupillaszűkítő és a lencse domborúságát
fokozó, lencsefüggesztő izmot idegzik be.
IV. agyideg. Sodorideg (nervus trochlearis). A középagyból eredő legvékonyabb agyideg. Csak mozgató rostokat
tartalmaz. A szemüregben a felső ferde szemizmot idegzi be. Sérülése kettős látást eredményez.
V. agyideg. Háromosztatú ideg (nervus trigeminus). A három ágból összetevődő ideg első két ága tisztán érző-,
míg a harmadik érző- és motoros rostokból áll.
V/1. Az első ág a szemkörüli ideg (nervus ophtalmicus) a szemgolyó, az orrüreg nyálkahártyája és bőre, és a hom-
loktájék bőrének érző idege.
V/2. A második ág a felső állcsonti ideg (nervus maxillaris) a felső fogak és az arc középső tájékának érző beideg-
zését adja.
V/3. A harmadik ág az állkapcsi ideg (nervus mandibularis) mozgató rostjai a rágóizmokat, érző rostjai az alsó
fogakat, a nyelv elülső kétharmadát és az álltájék bőrét idegzik be.
Vegetatív rostjai a nyál- és könnymirigyekhez jutnak, csatlakozva a VII. és IX. agyideghez.
VI. agyideg. Távolító ideg (nervus abducens). A szemüregben a külső egyenes szemizom mozgató idege.
VII. agyideg. Arcideg (nervus facialis). Kevert ideg.

Motoros ágai beidegzik az arc összes mimikai izmát és a felső nyaki izmokat. Érző rostjai ízérzést közvetítenek
a nyelv felől. Vegetatív rostjai beidegzik és szabályozzák a könnymirigy, az orrüreg, a szájpad nyálkamirigyei, az
állkapocs alatti és a nyelv alatti nyálmirigyek elválasztó tevékenységét.
VIII. agyideg. Egyensúlyozó és hallóideg (nervus vestibulocochlearis).

Tisztán érzőideg, két részből áll.
VIII/1. Egyensúlyi ideg (nervus vestibularis). A két nyúlványú (bipoláris) sejtek környéki nyúlványa a fülbe
(a belső fül hártyás labirintusában levő félkörös ívjáratokba, a tömlőcskébe és a zsákocskába), központi nyúlvá-
nya a nyúltvelő egyensúlymagvaihoz fut. Onnan az agykéregbe, a halánték- és a homloklebenybe jut. Kapcsolata
van a kisaggyal, a hálózatos állománnyal és a szemmozgató pályákkal.
88
VIII/2. Hallóideg (nervus cochlearis) A bipoláris sejt környéki nyúlványai a Corti-féle szerv érzéksejtjeibe, köz-
ponti nyúlványai az egyensúlyi ideghez csatlakozva a nyúltvelő–híd határán lévő hallómagvakhoz jutnak. Innen
a középagyba az alsó ikertestbe, majd az elsődleges hallóközpontba, a halántéklebenybe futnak.
IX. agyideg. Nyelv-garat ideg (nervus glossopharyngeus).

Kevert ideg. Mozgatórostjai a nyelv és a garat izomzatát, a nyelés folyamatát, érző rostjai a szájüreg hátsó részét
és a garat nyálkahártyáját idegzik be, az ízlelésben van szerepük. Vegetatív rostjai a fültőmirigyet idegzik be, a nyál-
elválasztásban van szerepe.
X. agyideg. Bolygóideg (nervus vagus). A többi agyidegtől eltérően a mellüreg és a hasüreg szerveit is beidegzi.
A leghosszabb lefutású agyideg, beidegzési területe is a legnagyobb. Érző, mozgató és vegetatív rostjai vannak, tehát
kevert ideg. A bolygóideg érzőidege a fülkagylónak, a külső hallójáratnak, a dobhártyának, a garat, gége, légcső,
hörgők nyálkahártyájának és a nagyereknek. Motoros rostjai beidegzik a lágyszájpademelő izmokat, a garat, gége,
nyelőcső harántcsíkolt izmait. Vegetatív rostjai szabályozzák garat és a nyelőcső, a tüdő, a gyomor, vékonybél, az
erek simaizomzatának és a szívnek a mozgását, a májnak és hasnyálmirigynek a szekrécióját.
XI. agyideg. Járulékos ideg (nervus accessorius). Motoros ideg, melynek két ága van. Az egyik a nervus vagus
járulékos idege, a másik a fejbiccentő izmot és a csuklyásizmot idegzi be.
XII. agyideg. Nyelv alatti ideg (nervus hypoglossus). A nyelv izomzatának mozgatóidege, továbbá a nyelvcsont
alatti és a nyelvcsonton tapadó izmocskákat idegzi be. A koponyából kilépve rostjaihoz csatlakozik C1–C2 gerinc-
velői idegek mellső ága.
A gerincvelői idegek
A gerincvelőből szelvényesen eredő páros idegek. A gerincvelő szelvényezettségének megfelelően a 31 pár gerinc-
velői ideg megoszlása a következő:
8 pár nyaki ideg (C1–C8)
12 pár háti ideg (Th1–Th12)
5 pár ágyéki ideg (L1–L5)
5 pár keresztcsonti ideg (S1–S5)
1 pár farkcsonti ideg (Co1)
A gerincvelői idegek két gyökérrel erednek a gerincvelői szürkeállományból. Az elülső szarvból lép ki a gerinc-
velői ideg elülső vagy mellső gyökere, melyben szomatikus és vegetatív mozgató rostok vannak, a hátsó szarvba lép
be a hátulsó vagy érző gyökér.
A hátulsó gyökéren találjuk – még a mellső gyökérrel való egyesülés előtt – a csigolyaközti dúcot (ganglion
spinale), amely dúcsejtek halmazából áll. Ezek pszeudounipoláris sejtek, melyeknek egyik nyúlványa a perifériára,
másik a gerincvelőbe fut.
A csigolyaközti dúc után az elülső és hátulsó gyökér még a gerinccsatornán belül egyesül, felvéve a vegetatív
gyökeret is. Így a gerincvelői idegek kevert idegek, melyek mozgató, érző és vegetatív rostokat tartalmaznak.
A gerincvelői idegek a gerinccsatornából kilépve néhány mm-es lefutás után egy vékonyabb háti és egy vasta-
gabb hasi ágra oszlanak.
A hátsó ág ellátja a mély hátizmokat mozgató, a hát bőrének a középvonal melletti részét érző ágakkal.
Az elülső ágak a törzs és a végtagok, valamint a bőr izmait idegzik be.
Az elülső ágak nagyobb része egymással fonatokat (plexus) alkot.
A nyaki régió felső részéből eredő idegek alkotják a nyaki fonatot (C1–C4), az alsó részéből eredő idegek és az első
háti ideg összefonódásából jön létre a kari fonat (C5–C8–Th1).
◆◆ A nyaki fonat bőrágai idegzik be a nyak, váll, mellkas bőrét, izomágai pedig a mély nyakizmokat és a rekesz-
izmot.
◆◆ A karfonat vállövi ágai a nyak és vállöv izmait és a vállízületet, a felső végtag ágai a felső végtag bőrét és izom-
zatát idegzik be.
89
A gerincvelő háti/mellkasi régiójából eredő idegek elülső ágai nem alkotnak fonatot, bordaközti idegeknek ne-
vezzük őket (Th2–Th11). Beidegzik a mellkast, valamint a has bőrét és izmait.
◆◆ Az ágyéki fonatot alkotják az utolsó háti ideg mellső ágai, az első három és részben a negyedik ágyéki ideg
(Th12–L1–L4). Az ágyéki fonat idegekkel látja el a medencetájék és a comb izmait, bőrét.
◆◆ A keresztcsonti fonat beidegzi a comb, lábszár, lábujj területét.
Vegetatív idegrendszer
A zsigerek működése akaratunktól független, működésük irányítását a vegetatív (autonóm) idegrendszer végzi.
Vegetatív, mert zsigereink, ereink simaizomzatát, a szívizmot és a mirigyeket idegzi be, autonóm, mert működése
akaratunktól független.
A szomatikus és a vegetatív idegrendszer nem független egymástól, mert az érzelmek, gondolatok, cselekvések
hatnak a vegetatív működésre, és viszont, a vegetatív működés is visszahat a központi idegrendszeri folyamatokra.
Alakilag és funkcionálisan is egységet alkotnak.
A vegetatív idegrendszert anatómiai szempontból központi és környéki, míg funkcionális szempontból szimpa-
tikus és paraszimpatikus részre osztjuk.
A vegetatív idegrendszer központi részei

A szomatikus idegrendszer központi részeihez hasonlóan a vegetatív hatású idegsejteket is az agyvelőben és a ge-
rincvelőben találjuk, csak a központi idegrendszer nem minden területén.
Az agyvelő vegetatív neuronjai
◆◆ A hypothalamusban a vegetatív idegsejtekből származó éhség–jóllakottság, hűtő-fűtő, szomjúságközpont ta-
lálhatóak.
◆◆ Az agytörzsben elhelyezkedő vegetatív központok, például a nyúltvelő/híd hálózatos állományában a kerin-
gési, érmozgató és légzőközpont.
◆◆ A nyúltvelő, híd, középagy vegetatív működésű agyidegek magvai: a III., VII., IX., X. agyideg magva.
A gerincvelő vegetatív idegsejtjei

A háti és a felső ágyéki szakasz oldalsó szarvában szimpatikus hatású, a keresztcsonti gerincvelő szürkeállomá-
nyában paraszimpatikus hatású idegsejtek találhatóak.
A vegetatív idegrendszer környéki részei a dúc előtti rost, a dúc (ganglion) és a dúc utáni rost.
A dúc előtti rostok az agyvelőből, gerincvelőből lépnek ki (agyidegekkel, gerincvelői idegekkel) és haladnak
a környéki részen elhelyezkedő dúcok valamelyikébe, ahol átkapcsolódnak. A dúcban található idegsejtek nyúlvá-
nyai mint dúc utáni rostok haladnak a beidegzett szerv simaizmához, mirigyéhez, a szívizomhoz.
Ellentétben a szomatikus idegrendszer rostjaival, a vegetatív idegrendszer rostjai a környéki részen egyszer va-
lamelyik dúcban átkapcsolódnak.
Az átkapcsolódás helye lehet:
◆◆ a gerincoszlop melletti dúc vagy szimpatikus határköteg. A gerincoszlop mindkét oldalán gyöngysorszerűen
elhelyezkedő dúcok láncolata. A szimpatikus hatású rostok főleg itt kapcsolódnak át;
◆◆ a gerincoszlop előtti dúcok (has- és mellüregben);
◆◆ a szervek közelében, kapujában elhelyezkedő dúcok;
◆◆ a szervek falában elhelyezkedő dúcok; a paraszimpatikus rostok főleg itt kapcsolódnak át.
A vegetatív idegrendszer funkcionálisan két részre osztható, működését a 6. táblázat foglalja össze.
1. Szimpatikus idegrendszer
A szimpatikus idegrendszer központi részét a gerincvelő háti, felső ágyéki szakaszában az oldalsó szarvban el-
helyezkedő idegsejtek képezik. Rostjai a háti/mellkasi gerincvelői idegekkel és a felső ágyéki gerincvelői idegekkel
lépnek ki. Ezek a dúc előtti rostok közvetlenül a gerincoszlop melletti dúcban (szimpatikus határköteg) kapcsolód-
nak át 90%-ban. 10% nem itt, hanem a gerincoszlop előtti dúcban (hasüreg, mellüreg) kapcsolódik át. A dúc utáni
rostok haladnak a beidegzett szervekhez. A dúc előtti rost rövidebb, a dúc utáni rost hosszabb lefutású.
90
A gerincvelői idegekhez csatlakozva a szimpatikus rostok az erek, a bőr izmainak és mirigyeinek beidegzését
adják, részben a zsigeri szerveket és azok ereit látják el szimpatikus rostokkal. Ellátási területei szerint feji, nyaki,
mellkasi, hasi és medencei részre osztjuk.
2. Paraszimpatikus idegrendszer
A központi idegrendszerből két helyen lépnek ki paraszimpatikus hatású rostok:
◆◆ a feji részen a III., V., VII., IX., X. agyidegekkel,
◆◆ a keresztcsonti részen a keresztcsonti gerincvelői idegekkel.
Ezek a dúc előtti rostok a szervek kapujában, szervek falában lévő dúcokhoz haladnak és ott átkapcsolódnak.
A dúc előtti rost hosszabb, a dúc utáni rost rövidebb lefutású.
A feji részen kilépő agyidegek a fejen elhelyezkedő mirigyeket, a szem simaizmait, az erek simaizmait idegzik be
paraszimpatikusan. A X. agyideg a mellüregben a szív, a légzőrendszer szerveinek simaizmait, mirigyeit, a hasüreg
ben a gyomor, a máj, a bélcsatorna felső szakaszának simaizmait, mirigyeit idegzi be.
A keresztcsonti részen kilépő gerincvelői idegek a bélcsatorna alsó szakaszának és a húgyivarszerveknek a sima-
izmait, mirigyeit látja el paraszimpatikus rostokkal.
A szervek kettős vegetatív (szimpatikus és paraszimpatikus) beidegzése antagonista jelleggel bír. A szimpatikus
hatás általában serkentő jellegű, az energiák felszabadítása, mozgósítása a feladata. A paraszimpatikus hatás általá-
ban gátló, az energiák raktározását, a regenerációt segíti. A kettő hatás egyensúlyban van.
A szimpatikus izgalom a vérnyomás emelésével, a véreloszlás megváltozásával, a sejtanyagcsere fokozásával, az
agyi aktivitás serkentésével a szervezet egészét fokozott aktivitásra, fokozott teljesítményre készteti.
A paraszimpatikus hatás a helyreállító folyamatokban, a szervezet nyugalmi fázisában jut érvényre.
A szimpatikus végkészülékek neurotranszmittere az adrenalin és a noradrenalin (adrenerg rostok), a paraszim-
patikusé az acetilkolin (kolinerg rostok).
A szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszer hatásait az alábbi táblázat foglalja össze.
Szerv Szimpatikus hatás Paraszimpatikus hatás

Szív teljesítménye fokozódik teljesítménye csökken
Koszorúserek tágulnak szűkülnek
Vérnyomás emelkedik csökken
Légzésszám fokozódik lassul
Hörgők tágul szűkül
Gyomor, hasnyálmirigy, nyálmirigyek elválasztó működése csökken elválasztó működése fokozódik
Gyomor-, bélmozgás lassul fokozódik
Vércukorszint emelkedik csökken
Pupilla tágul szűkül
6. táblázat. A szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszer működése
91
12. ÉRZÉKSZERVEK
A külvilágból és a belső környezetből az emberre különböző erősségű és minőségű ingerek hatnak. Ezek legna-
gyobb részét az érzékszervek fogják fel, alakítják át idegingerületté és továbbítják a központi idegrendszerbe. Ezek
segítségével érzékeli az ember környezete tulajdonságait és azok változásait.
Az érzékszervekben a felsorolt funkciókat érzéksejtek, érzékszervi idegek és mellék- vagy segédkészülékek vég-
zik.
Az érzéksejtek receptoros részei, tehát például a bőrben lévő Meissner-féle tapintótestek, a Corti-szerv szőrsejt-
jei (fül) stb. fogják fel a külső és belső ingereket és alakítják át ingerületté. A különböző érzékszervek érzéksejtjei
élettani körülmények között csak a nekik megfelelő – adekvát – ingerre reagálnak.
Inadekvát ingerhatás az adekváttal azonos érzést vált ki bennük, mert minden érzékszervnek speciális érzés-
féleség felel meg. Például a szemben fényérzet alakul ki abban az esetben is, ha azt mechanikai inger – ütés – éri.
Az érzékszervi idegek továbbítják az ingerületet a központi idegrendszerbe, ott alakul ki az érzet. A központból
a receptor felé is van információáramlás. A központ képes beállítani bizonyos határokon belül a receptor érzékeny-
ségét.
Az érzéksejteket körülvevő mellék(segéd)- készülékek védő (szempilla, külső hallójárat stb.), tisztító (szemmi-
rigyek stb.) és mozgató (szemmozgató izmok) szerepükön kívül megakadályozzák az inadekvát ingereknek az
érzéksejtekhez való jutását, illetve segítik az adekvát ingerek érvényesülését.
Az érzékszervek osztályozása. Az érzékszervek több szempont – az inger származási helye, az inger által kiváltott
folyamatok milyensége, az általuk felfogott inger minősége – szerint csoportosíthatók. Ez utóbbi – leggyakrabban
alkalmazott – szempont alapján mechanikai, hőmérsékletérzékelő, fényérző és kémiai érzékszerveket különbözte-
tünk meg.
12.1. Mechanikai receptorok, érzékszervek

Mint nevük is jelzi, különböző mechanikai – nyomás, nyomáskülönbség, tapintás, fájdalom, húzás, levegőrezgés,
a test mozgásakor bekövetkező elváltozások stb. – ingerek felvételére specializálódtak. Az ember érző sejtjei közül
az izmok, inak feszességet érzékelő receptorai, a belső szerveink nyomást, feszülést érző receptorai, a bőr tapin-
tást, nyomást, hőt és fájdalmat érzékelő receptorai, valamint a fül hallás- és helyzetérző receptorai tartoznak ebbe
a csoportba.
12.1.1. Izmok, inak receptorai (proprioreceptorok)

Az izom érzőidegei az izomorsóból és ínorsóból indulnak ki és az izomérzést közvetítik, amely alapján állandó-
an tájékoztatva vagyunk izmaink izomtónusáról. Az ízületekben is találunk receptorokat. Az izomérzés kiesése
mozgás és egyensúlyi zavarokkal jár. Az érző rostok közvetítik a fájdalomérzést is (lásd a Mozgásrendszer című
fejezetet).
Az izom feszességi foka, alaptónusa állandó idegrendszeri hatás eredménye. Akár működik, akár nem, bizonyos
alaptónusa van, amely működési készenlétet fejez ki. Teljes elernyedés csak az alvás bizonyos szakaszaiban jön
létre. A nyugalmi és működési izomtónus a gerincvelőben működő idegsejtek folytonos aktivitásának a követ-
kezménye. Az izomhasban levő rugószerű, spirális felépítésű izomorsóban és az ínban található ínorsóban levő
93
12. é r z é k s z e r v e k
é rzőideg-végkészülékekből (receptorok) jövő ingerület tájékoztatja a központi idegrendszert az izom és az ín fe-

szülési viszonyairól. Az izomorsó az izmok passzív megnyúlására jön ingerületbe. Az inak receptorai az izmok
megnyúlására és összehúzódására egyaránt érzékenyek.
12.1.2. Visceroreceptorok
A szervek falában elhelyezkedő idegvégkészülékek.
A fő nyaki ütőér (arteria carotis communis) elágazásánál kemoreceptorok találhatóak, amelyek a keringő vér oxi-
gén és szén-dioxid tenziójáról informálják az idegrendszert. Az aorta falában levő végkészülékek presszoreceptorok,
a vér nyomását, illetve annak változását regisztrálják. Hasonló presszoreceptorok találhatóak a bél nyálkahártyájá-
ban és a húgyhólyag falában.
Az izom, inak receptorai, a visceroreceptorok, valamint a belső fülben található helyzetérző receptorok a szer-
vezeten belüli állapotváltozásokból eredő ingerületeket szállítják a központi idegrendszerbe. A tapintás, nyomás,
fájdalom, hő, halló-, fény és kémiai receptorok a külvilágból érkező ingereket érzékelik.
12.1.3. A bőr felépítése és receptorai

A testünk egészét kívülről befedő bőr sokoldalú védő hatásán, a hőszabályozásban és a kiválasztásban betöltött
fontos szerepén túl a legsokoldalúbb és legkiterjedtebb érzékszervünk. Három rétegből épül fel: felhám, irharéteg,
bőr alatti kötőszövet.
A felhám többrétegű elszarusodó laphámból áll, állandó kopását a hám mélyebb rétegek felől állandóan pótolja.
A mechanikai igénybevételnek megfelelően a talp és a tenyér területén a legvastagabb. A bőr színét meghatározó
festékanyag a mélyebb rétegek sejtjeiben található.
Az irha kollagén és rugalmas rostokból álló kötőszövet. A felette levő hámot redők formájában kiemeli, ezek
a bőrlécek. Az ujjbegyek, tenyér, lábujjak és talp bőrlécrendszere egyedi mintázatot mutat. Az irha gazdag erekben.
A bőr érzékszervként való működéséért az irharétegben található idegvégződések a felelősek. A szabad idegvégződések
fájdalomra érzékenyek, és vannak tapintás, nyomás, hideg-meleg érzetet kiváltó ingerek felvételére alkalmas végkészü
lékek.
A bőr alatti kötőszövet eltérő vastagságú, sok kötőszöveti rostot és zsírt tartalmaz. A szervezet fontos zsírraktára.
A bőr származékai a szőrzet, a köröm, a faggyú- és a verejtékmirigy.
A bőrben testtájanként eltérő számú, különböző funkciójú receptor nemcsak mechanikai, hanem hőingert is ké-
pes felfogni, amely tapintás-, hideg-, meleg- és/vagy fájdalomérzést vált ki. Ezek erőssége az egységnyi bőrfelületen
levő receptorok számától, az ingerhatás nagyságától, idejétől és az egyéni sajátosságoktól függ.
A tapintást a különböző testek bőrfelületre gyakorolt nyomása kelti. Ezt a nyomáspontokban levő Meissner-féle
tapintótestek fogják fel. A szőrrel fedett testtájakon a szőrtüszőreceptorok révén a tapintásérzés fejlettebb, mint
a szőrtelen bőrfelületen. A gyerekek textíliával letakart tálba, kosárba elhelyezett tárgyakat tapintással is képesek
felismerni, ha már van elegendő tapasztalatuk azok jellemző tulajdonságairól. Ilyenkor nyomás-, hideg-, meleg-,
esetleg fájdalomérző érzet keletkezik. Tehát a tapintás összetett bőrérzés.
A bőr egységnyi felületén több a hőingereket érzékelő hidegpont, mint a melegpont, de együttes számuk lényege-
sen kevesebb a nyomáspontokénál. A melegfelfogó receptorok a bőr mélyebb rétegeiben vannak. A hőérzékelésben
döntő tényező a bőr hőmérséklete is.
A fájdalomérző idegvégződések a bőr felső hámrétegében találhatók. A hő-, a mechanikai és a kémiai ingerek
egy bizonyos erősség felett szövettanilag károsítják a bőrt. Ekkor a hő- és nyomásérzéshez fájdalomérzés társul.
A fájdalom védő hatású, mert jelzi az egyénnek a belső és külső környezet egészségkárosítást okozó változásait.
Reflexfolyamatot indít meg, amely, ha az egyén nem válik magatehetetlenné, általában biztosítja a károsító hatás
megszüntetését. Például elrántjuk kezünket a forró felületről, folyadékból.
A hő-, tapintás- és fájdalomérzés-kvalitást szállító rostok a gerincvelő érző (afferens) pályáin keresztül jutnak el
a thalamusba, ott átkapcsolódnak és futnak az elsődleges érző agykéreghez (gyrus postcentralis). Itt tudatosulnak
a receptorok által érzékelt ingerek (lásd az Idegrendszer című fejezet). A fájdalomérzetet egy gyors és egy lassú rost
is vezeti, ezért az első éles fájdalom érzetét némi késéssel követi egy másik.
12.1.4. Halló-egyensúlyérző szerv felépítése, receptorai

A hallás és az egyensúlyozás szerve a fül. Anatómiailag külső, közép- és belső fülre tagolódik.
94
12.1. MECH ANIKAI REC EPTOR O K, ÉRZÉKSZERVEK
A külső fül a fülkagylóból, a külső hallójáratból és a dobhártyából áll. Élettani szerepe kettős. Vezeti a hang-
hullámokat és védi a dobhártyát a mechanikai sérülésektől. A fülkagyló bőrrel fedett rugalmas porc. Alsó része
a kevés véreret és ideget tartalmazó zsírszövetből álló fülcimpa. Ez az élőlények közül csak az embernél alakult ki.
A fülkagyló izomszövete elcsökevényesedett, ezért az ember nem képes azt a hang irányába fordítani. Tehát hang-
gyűjtő szerepe alárendelt. A fülkagyló a mechanikai és hőhatásoknak az egyik legjobban kitett szervünk. A külső
hallójárat kb. ceruza vastagságú, 2,5 cm hosszúságú, enyhén görbült cső. Porc-, illetve csontszövetből felépülő
részre különül. Felszínét bőr fedi, amelyben védő funkciójú szőrszálak (nemenként és életkoronként eltérő számú
és nagyságú) és fülzsírtermelő faggyúmirigyek vannak. A fülzsír mennyisége is egyénenként változik. A külső hal-
lójáratba óvodás és kisiskolás korban gyakran kerül idegen test, például kavics, növényi magvak. Ezek eltávolítása
orvosi szakértelmet igényel! A hallójárat tisztításának szakszerű módjára szükség esetén fel kell hívni a gyerekek,
illetve a szülők figyelmét. Szólni kell a „hagyományos” eszközök – fogpiszkáló, gyufaszál, hajcsat – használatának
veszélyességéről is. Ezek használata egyértelműen tilos!
A középfül részei a dobüregben levő hallócsontocskák és a fülkürt (Eustach-féle kürt). Élettani szerepe a hang-
hullámok továbbítása a belső fülben lévő Corti-féle szervhez. A kerek, 7-11 mm átmérőjű, rugalmas dobhártya
választja el a külső és a középfület egymástól. A középen tölcsérszerűen behúzódó részéhez nőtt hozzá a halló-
csontocskákhoz tartozó kalapács nyele. A külső fül felé eső részét a bőr felhámja, a belső felé esőt pedig nyálka-
hártya borítja. A középfül gyulladása – amely gyermekkorban gyakori szövődménye a felső légúti hűléses megbe-
tegedéseknek – esetén a fülkürtön keresztül nem jut levegő a dobüregbe, nyomáskülönbség alakul ki a dobhártya
két oldalán. A jelentős dobüregi nyomáscsökkenés befelé húzza a dobhártyát, amelynek következményeként az
beszakadhat. Ennek megelőzésére, illetve a gyulladással együtt járó fájdalom enyhítésére az orvos szükség esetén
lándzsatűvel megnyitja azt. A gennyes váladék a külső hallójáraton át távozik.
A hanghullámok hatására rezgésbe jövő dobhártya rezgéseit, a közte és az ovális ablak között levő, egymáshoz
ízülettel kapcsolódó hallócsontocskák – kalapács, üllő, kengyel – felerősítve juttatják a belső fül folyadékához.
A dobüreg belső falán levő ovális nyílásba (ablakba) a kengyel talpa illeszkedik. Az ugyanitt levő kerek ablakot hár-
tya zárja le. A levegővel telt, rekeszekre osztott dobüreg elülső falán nyílik a középfület a garattal összekötő, annak
szellőzését biztosító, kb. 3-4 cm-es Eustach-féle kürt. A nyeléskor, ásításkor megnyíló fülkürtön bejutó levegő biz-
tosítja a külső és a középső fül közötti légnyomáskülönbség kiegyenlítődését. A magashegységi túrákon, repüléskor
hirtelen kialakuló légnyomásváltozást a gyakoribb nyelés szünteti meg.
A belső fül. A külső csontos és a belső hártyás részre tagolódó belső fülben találhatók a hallószerv és az egyen-
súlyi szerv receptorai. A csontos üregrendszer középső része az előcsarnok, amelyből előrefelé a csontos csiga, hát-
rafelé a csontos ívjáratok indulnak. A csontos és a hártyás belső fül között és a hártyás belső fül (hártyás labirintus)
belsejében folyadék kering. A kúp alakú csontos csiga két és fél kanyarulatot képez. Üregébe csontlemez nyúlik
be, amely a hártyás lemezzel együtt a csiga üregét felső és alsó járatra osztja. Az utóbbi a kerek ablak hártyájának
közvetítésével a dobüreggel áll kapcsolatban. A három csontos félkörös ívjárat – hátsó, felső és oldalsó – a tér
három fő síkjában egymásra merőlegesen áll. A csontos belső fülben elhelyezkedő hártyás belső fül részei közül
a tömlőcskében, a zsákocskában és a hártyás ívjáratokban az egyensúlyi szerv receptorai, a csigavezetékben pedig
a hallószervé vannak.
Az egyensúlyi, statikai szervünk segítségével testhelyzetünket, valamint testünk egészének mozgását érzékeljük.
E szerv alkotórészeiben – az előbb felsorolt tömlőcskében (hosszúkás hólyag), az abból kiinduló hártyás ívjárat-
okban és a zsákocskában (gömbölyű hólyag) – támasztó- és szőrsejtekből álló érzékhám a receptoros terület. Az e
fölötti kocsonyás anyagban döntően CaCO3 (kalcium-karbonát, mészkő) kristályok vannak. A félkörös ívjáratok
érzékhámja a fej és a test elmozdulásainak irányát és gyorsulását, a tömlőcskéé és zsákocskáé pedig a fejnek a nor-
mál helyzethez viszonyított változásait érzékeli. Mozgáskor e szervek folyadékában levő mészkristályok helyzete
megváltozik. A szőrsejtek nyúlványaira gyakorolt nyomásuk a szerv adekvát ingere. Az ingerületet az egyensúlyérző
ideg (VIII. agyideg) vezeti. Rostjai átkapcsolódásuk után a szemmozgató agyidegek (III., IV., és VI.) magvaiban
(agytörzs), a kisagyban és a gerincvelő nyaki szakaszán, a fejtartást biztosító izmokat mozgató idegsejteken vég-
ződnek. A helyzet-és mozgásérzeteknek csak egy része tudatosul.
Az egyensúlyi rendszer fejlődése

A magzati élet 16. hetében már teljesen kifejlett és működőképes. Biztosítja a magzat számára az irányérzékelést
és a tájékozódást. Az újszülött születése pillanatában találkozik először a teljes nehézségi erővel, ez orientálja a tér,
95
idő, mozgás, mélység és önmaga érzékelését. Ehhez az egyensúlyi rendszere révén képes alkalmazkodni. Az egyen-
súllyal kapcsolatos problémák befolyásolják az érzőrendszer működését, a test két oldalának összehangolt műkö-
déséhez szükséges nagy motoros mozgásformák kifejlődését, a testtartás, szem-kéz koordináció, finom mozgások
kivitelezését.
A hártyás csiga alaplemezén van a Corti-féle szerv, a hallás tulajdonképpeni szerve. Domború felületén a tá-
masztósejtek (hámsejt) és a szőr-vagy hallósejtek helyezkednek el, amelyek fölött fedőhártya húzódik. A hangér-
zetet a hanghullámok keltik. Az emberi fül 20-20 000 Hz frekvenciájú hangokat érzékel. A hanghullámok hatására
mozgásba jövő dobhártyáról a rezgéseket a hallócsontocskák továbbítják a csontos csigát kitöltő folyadékra. Onnan
a hártyás csiga alaphártyájára tevődik át. Ennek kimozdulásakor a szőrsejtek a fedőhártyához érnek, tehát a Corti-
szerv receptorai (szőrsejtek) számára az alaplemez elmozdulása a közvetlen inger. A hallószerv adekvát ingere
pedig végső soron a belső fület kitöltő folyadék mozgása. Ezért a felfedezésért Békésy György magyar származású
fizikus 1961-ben Nobel-díjat kapott. A keletkező ingerületet a szőrsejtek alapi részéből kiinduló hallóidegrostok
(VIII. agyideg) szállítják az agytörzsben levő hallómagvakhoz. Részleges kereszteződés, majd további átkapcsolás
után halad a hallópálya a hallás kérgi központjába, a felső halántéki tekervénybe. A hallópálya lefutása miatt a kérgi
területek mindkét oldalról kapnak impulzusokat, tehát a hallás kérgi reprezentációja bilaterális. A hallókéreg ös�-
szeköttetésben van az asszociációs kéreggel, a Wernicke-régióval (bal felső halántéki tekervény hátulsó harmada),
ahol a hallási kódok és a szavak jelentései raktározódnak. További kapcsolat áll fenn a Broca-területtel (bal oldali
homloklebeny oldalsó része), a beszéd motoros központjával, ahol az artikulációs kódok, tehát a szó kiejtéséhez
szükséges izomtevékenységek sorozata raktározódik (lásd az Idegrendszer című fejezetet).
A bal félteke domináns a verbális, a jobb félteke a nem verbális hangingerek feldolgozásában.
A hallás fejlődése az anyaméhben

Szerkezetileg a magzat füle a 8. hét körül kezd kialakulni, ezért a hallásfejlődés szempontjából kritikus időszaknak
a 3-9. hét tekinthető. A fül teljes kifejlődése kb. a 24. hétre tehető. A hallóideg idegrostjainak velőshüvelye a 24–28.
hét között alakul ki (mielinizáció), ettől kezdve kialakul a hangérzékelés. A hangok lesznek a legfőbb informá-
cióforrások, melyek feltehetően tompítottak, hiszen a baba fülét magzatmáz borítja. A magzatvízen keresztül is
tökéletesen megérkeznek az anyaméhből érkező hangélmények a belső fülhöz, például a vérkeringés, a gyomor
korgása, a kismama hangja. A 6–7. hónaptól a baba reagál is ezekre az élményekre; forgolódik, rugdalózik. Erős
hang hatására szapora szívveréssel válaszol.
Születés utáni hallásfejlődés

A kommunikáció két lényeges alapja az ép hallás és az ép beszéd. Érdemes a különböző korszakokban az alábbi
jelenségekre odafigyelni a megfelelő hallás és beszédfejlődés felismeréséhez.
Újszülött: megismeri édesanyja és esetleg más családtag hangját, megnyugszik tőle. Magzati korban rendszere-
sen hallott zenére reagál, megnyugszik.
1–2 hónapos csecsemő:

◆◆ hirtelen zajhatásra összerándul, sír,
◆◆ hangadással jelez, ha valamire szüksége van,
◆◆ mosolyog, nevet,
◆◆ megnyugszik a szülő hangját hallva.

◆◆ főként a lágy, női hangokra odafigyel,
◆◆ forgatja a fejét, mozgatja a szemét arra, amerről jön a hang,
◆◆ különböző hanglejtésekkel gőgicsél, reagál a hozzá szóló, neki éneklő ember hangjára

◆◆ keresi, honnan jön a hang,
96
12.2 . A F ÉNYÉRZŐ SZERV
◆◆ gagyog, próbálja utánozni a hangzókat,

◆◆ figyeli a zenét, hangot, zajt,
◆◆ hallgat a nevére, odafigyel arra, aki beszél hozzá,
◆◆ sikongat, felismer egyszerűbb szavakat,
◆◆ egyre változatosabb a hangadása, ez öröm is a számára,
◆◆ hallássérült csecsemő hangadása ekkor már „elszürkül.”
10–12 hónapos baba:

◆◆ felfigyel a távolabbról jövő hangokra is, odafordul,
◆◆ az egyszerű kéréseket megérti,
◆◆ egyszerű hangokat utánoz,
◆◆ a ritmikus beszédet, mondókát, éneket szereti, figyelmét leköti.
1–2 éves baba:

◆◆ felismeri és megmutatja a testrészeit (ha mi előtte megtanítottuk neki),
◆◆ távolról hallott kérést is teljesít,
◆◆ halkabb hangokra is odafigyel, reagál,
◆◆ néhány szót már utánoz, mond, saját szavai, egyszerű mondatai vannak,
◆◆ leköti a figyelmét a beszélgetés, a meseolvasás.
2–3 éves gyermek:

◆◆ kérdéseket tesz fel és válaszol,
◆◆ kellemes zenére figyel, mozog, érdekli,
◆◆ ő maga énekel, rigmusokat, verseket mond.
A gyermek életének első három évében „behangolja” a fülét a saját anyanyelvének jellegzetes frekvenciáira. Bár-
milyen nyelvet képes megtanulni. A magyar nyelv sajátos frekvenciasávja 300–3000 Hz. A „finomra hangolás” után
nehezebbé válik egy új idegen nyelv elsajátítása.
30 dB-es hangerősség a szociális hallásküszöb értéke (suttogó hang), észlelése a beszédszocializáció feltétele.
A társalgási hang hangerőssége 60 dB. A hang erősségén kívül sok összetevője van a tökéletes hallásnak, amelyek
a beszédfejlődésben, majd később az iskolai teljesítményben komoly szerepet játszanak. A felső légúti betegségek,
szűk járatok, megnagyobbodott orrmandula gyakran okoz halláscsökkenést. Ha ez az állapot soká fennáll, vissza-
veti a gyereket a beszédfejlődésben, kommunikációban.
12.2. A fényérző szerv

Az ember fényérző vagy látószerve a szem. A csontos szemüregben zsíros kötőszövetbe ágyazódott látószerv ana-
tómiailag szemgolyóból, látóidegből és segédszervekből áll. Adekvát ingere a fény. A tárgyakról visszaverődő fény-
sugarak észlelése által ismerjük fel azok alakját, színét, mozgását, térbeli helyzetét.
12.2.1. A szemgolyó felépítése és receptorai

Belsejében van a szemlencse és az üvegtest. A szemgolyó falát három rétegben elhelyezkedő burkok alkotják: külső,
középső és belső burok.
A külső burok rostos, erős, ellenálló elülső része az átlátszó szaruhártya, a hátulsó pedig a tömött, rostos kötő-
szövetből felépülő átlátszatlan ínhártya. Az utóbbi védőburok, váz és a szemmozgató izmok tapadási helye. Elölről
„szemfehérjének” látjuk. A sima felületű, óraüvegszerűen domborodó, vérereket nem tartalmazó, de idegekben
gazdag szaruhártya többrétegű laphámból és kötőszövetből áll. Mint határoló felszín és mint fénytörő közeg fontos.
A középső burok erekben gazdag érhártyából (hátulsó része), a pigmenttartalmú szivárványhártyából (elülső ré-
sze) és a kettő között elhelyezkedő gyűrű alakú, erekben gazdag, csarnokvíztermelő sugártestből áll. Az ennek nagy
97
részét alkotó sugárizmok a szem alkalmazkodóképességének fontos tényezői. A szem színe a szivárványhártyában
levő festékanyag mennyiségétől és helyzetétől függ. A közepén látható kerek pupilla átmérője a fényviszonyoknak
megfelelően reflektorikusan változik. Erős fényre szűkül, sötétben kitágul, ezáltal szabályozza a szembe jutó fény
mennyiségét. Változásai fontosak a szem látási, alkalmazkodási folyamataiban.
A belső burok a szemgolyó vékony, sima, több rétegből álló ideghártyája (retina). Rétegei közül a látóbíbor kép-
zésében is részt vevő pigmenthám, valamint az ingerfelvevő receptorok, a fényérzékeny pálcikák és a színérzékeny
csapok rétege a legfontosabb a látásérzet létrejöttében. Szemünk 400–690 nm hullámhosszúságú fénysugarakat ér-
zékel. 400 nm-nél rövidebb hullámhosszúságú sugarak az ultraibolya sugarak, 690 nm-nél nagyobb hullámhosszú-
ságú sugarak az infravörös sugarak. Ezekben a tartományokban a „színek” az emberi szem számára láthatatlanok.
Az ingerfelvevő receptorok nem egyenletesen oszlanak el az ideghártyán. A sárgafoltban csak csapok vannak.
A periféria felé csökken a csapok és nő a pálcikák száma. Az ideghártyából eredő idegrostok látóideggé egyesülé-
sének helye a látóidegfő. A látóideg kilépése helyén, a vakfoltokon nincs fényérzékelés. Az ettől 4 mm-nyire levő
sárgafolt a színlátás elsődleges, és az éleslátás helye.
A szemlencse kettősen domború, átlátszó, rugalmas test. A függesztő rostok sokasága tartja a helyén és kapcsolja
a sugártesthez. A lencse, valamint függesztő szalagja fontos tényezői a szem alkalmazkodóképességének.
A kocsonyás anyagú, átlátszó üvegtest tölti ki a szemgolyó hátulsó részét és feszíti ki burkait.
A szemcsarnok a lencse és az üvegtest által ki nem töltött üreg. A szaru- és a szivárványhártya közötti az elülső,
a szivárványhártya és a szemlencse közötti pedig a hátulsó szemcsarnok. A pupillán keresztül állnak egymással
összeköttetésben. Mindkettőben csarnokvíz van. Ez táplálja az üvegtestet, a lencsét és a szaruhártyát, biztosítja
a szem belső nyomását. A csarnokvíz felszaporodása a belső nyomás növekedését okozza, ez az ún. „zöldhályog”.
A szemgolyó részei közül a szaruhártya, a szemlencse, az üvegtest és a csarnokvíz a szem fénytörő közegei.
A szemlencse összegyűjti, megtöri és az ideghártyára vetíti a fénysugarakat. A többi felsorolt közeg is módosítja
a szembe jutó sugarak útját. Együttesen járulnak hozzá ahhoz, hogy az ideghártyán kicsinyített, fordított állású,
valódi kép keletkezzen. A szem törőképességét dioptriában fejezik ki. Ez nem egyéb, mint a szemlencse méterben
megadott fókusz (gyújtó) távolságának reciprok értéke. A törőképesség nem állandó érték, az életkorral változik.
12.2.2. A szem segédszervei

A szem segédszerveit a szemmozgató izmok, a szemhéjak, a kötőhártya és a könnykészülék alkotja.
A szemgolyót 4-4 egyenes és 2-2 ferde lefutású szemmozgató izom (segédszerv) mozgatja. A szemmozgató iz-
mokat a III., IV. és a VI. agyideg látja el mozgató rostokkal. A két szemgolyó összerendezett mozgását a központi
idegrendszeri központok (középagy, agykéreg homloklebenyi része) hangolják össze.
A szemhéj vékony bőrrétegből, izmokból, kötőszövetből és mirigyekből felépülő redő. Védi, melegen és nedve-
sen tartja a szemgolyót. A szélén levő pillaszőrők fokozzák a védőhatást. A szemöldökkel együtt a szempilla véd
a hulló portól, lecsurgó izzadságtól és valamennyire árnyékol.
Az érzékeny, három részből álló kötőhártya a szemhéjak belső felszínét és a szemgolyónak a szaruhártyáig terje-
dő részét borítja. Összeköti a szemhéjat és a szemgolyót.
A könnykészülék a könnyet termelő könnymirigyből és a könnyet az orrüreg felé vezető könnylevezetőből áll.
Az enyhén lúgos kémhatású, sós ízű könny védi a szemgolyót a kiszáradástól, baktericid hatása révén pedig a fer-
tőzéstől. Kimossa a szemhéj alá bekerülő idegen testeket is.
12.2.3. A szem működése

Az anatómiailag ép szem ideghártyáján a környezet tárgyainak éles képe keletkezik. Ez egy kicsinyített, fordított
állású kép, a kérgi feldolgozás teszi „valóssá” a képet. A látottak értelmezéséhez így tanulási folyamat is kapcsoló-
dik. A fénysugarak a szem fénytörő közegein többszörösen megtörnek. A szemlencse által a retinára vetített fény-
sugarak ingerlik a szem receptorait, a pálcikákat és a csapokat. Az inger hatására bonyolult fotokémiai folyamatok
indulnak meg. Ezek idegingerületté alakulva, a két oldali látóidegbe (II. agyideg) futnak, a homloklebeny alapi
részén és a hypophysis fölött a látóideg-kereszteződést alkotják. A látóideg belső (orrfelőli) rostjai kereszteződnek,
míg a külső rostok azonos oldalon haladnak tovább. A kereszteződés után létrejött látóköteg az azonos oldali és az
ellenoldali szemből egyaránt tartalmaz rostokat. A kéreg alatti főbb átkapcsolódási pontok (külső térdes test, felső
ikertest) után jut el az ingerület a látás elsődleges kérgi központjába, a nyakszirti lebeny mediális felszínére.
98
12.2 . A F ÉNYÉRZŐ SZERV
A másodlagos és harmadlagos kérgi látóközpontok a látási információk elraktározását, az emlékképekkel való

azonosítást biztosítják.
A látópálya anatómiai felépítéséből következik, hogy a látóideg (kereszteződés előtt) sérülése azonos oldali lá-
táskiesést eredményez.
A látóköteg (kereszteződés után) sérülése az azonos oldali szemen a halánték oldali látótér kiesését, az ellenol-
dali szemen az orri látótér működéskiesését jelenti.
A látórendszernek sajátos reflexkapcsolata van a szem belső simaizmaival (pupilla fényreflexív, III. agyideg mag-
va).
A pálcikákban levő látóbíbor (rhodopsin) a fény hatására elbomlik. Ennek gyorsasága a fénysugarak hullám-
hosszának függvénye (a rövidek gyorsabban bontják le). Sötétben, megfelelő mennyiségű A-vitamin jelenlétében
újratermelődik. A képződő látóbíbor fokozza a szem fényérzékenységét, biztosítja azt, hogy a sötétben is felis-
merjük a tárgyak formáját, térbeli helyzetét. Ilyenkor mindent szürkének látunk. A pálcikák a fény intenzitásáról
adnak tájékoztatást. A látóbíbor hiányában – amely lehet öröklött, de okozhatja az A-vitamin hiánya is – az egyén
szürkületben, félhomályban nem lát. Ezt szürkületi vagy farkasvakságnak nevezzük. Pálcikából relatíve kevesebb
van a sárgafolton, távolodva nő a mennyisége. Legnagyobb mennyiségben a sárgafolton találhatók, ettől távolodva
mennyiségük csökken.
A csapok a színlátás receptorai. A csapok a három alapszínre – vörös, ibolya, zöld – érzékenyek. A három elem
együttes ingerlése fehér fény érzetét kelti, de elég két megfelelő színt összekeverni ahhoz, hogy fehér fényt kapjunk.
Ezek a színpárok a kiegészítő (komplementer) színek.
A színbenyomást a legerősebben ingerelt színérző elem ingerülete határozza meg. Színtelen fényérzés akkor jön
létre, ha mindhárom színérző elem ingerlése egyenlő intenzitású.
12.2.4. A szem hibái és betegségei

A szem hossztengelyének megnyúlásakor a fénysugarak gyűjtőpontja az ideghártya elé esik. Ekkor alakul ki a rö-
vid- vagy közellátás. Ezt homorú – szóró – lencsével korrigálják, mivel ilyenkor a szemlencse domborúbb a kelle-
ténél.
A szem hossztengelyének megrövidülésekor a tárgyakról érkező fénysugarak a retina mögött egyesülnek. Az ek-
kor kialakuló távollátást domború gyűjtőlencsével lehet javítani, mivel ilyenkor a szemlencse túl lapos. A felsorolt
fénytörési hibák döntően örökletesek, de az iskolai tantermek rossz megvilágítása, a gyermek szemének fokozott
terhelése súlyosbíthatja. A növekedés során időnként a szem 2 tengelye nem arányosan növekszik, és rövid vagy
távollátás alakul ki. Ilyenkor további növekedésnél előfordul, hogy helyreáll az eltérés, tehát a gyerek „kinövi”
a szemhibáit.
A kancsalság a szemizmok összehangolt együttműködésének zavara. A két szem tengelye ilyen esetben párhu-
zamos egymással. Oka lehet a fénytörési hiba mellett a szem megerőltetése. A kancsalságok többsége szemüveggel
kezelhető, azt folyamatosan kell hordania a gyereknek. Jelentős pedagógiai feladat a szemüveg állandó viselésé-
nek fontosságáról érvekkel meggyőzni az érintett gyerekeket. Javíthatja a szemhibákat speciális szemtorna, de az
egészséges szemnek is jót tesz, ha időnként megmozgatják, például óraközi szünetben vagy számítógép-használat
közben. Illetve, ha az inkubátorban túl magas az oxigénszint, az roncsolja a még éretlen látóidegeket. Ha a gyermek
két szeme között nagy dioptriaeltérés mutatkozik, fennáll a veszély, hogy a gyengébbik szemet teljesen kikapcsolja,
ilyenkor tompalátás alakul ki. Ez hátráltatja a térlátást, ez a szemhiba állandósul, a gyengébb szem általában nem
hozható már újra működésbe.
A gyermekek szemlencséje nagyon rugalmas, akár 6-8 dioptriát is képes korrigálni (de ez nagyon megterhelő).
Ebből adódóan nem biztos, hogy a hétköznapokban felismerjük a gyermek szemhibáját, ezért rendszeres szemé-
szeti szűrővizsgálat javasolt kb. 1 éves kortól.
A kötőhártya-gyulladást kiválthatja fertőzés, vegyi anyagnak, különböző szilárd idegen testnek a szembe kerü-
lése és sugárhatás is. A szem ilyenkor erősen könnyezik, megvörösödik és váladékos lesz. Ha nem fertőzés eredetű
a gyulladás, akkor nem szükséges a gyereknek otthon maradnia. A szülő kérésére az óvodapedagógus, illetve a ta-
nító kamillás vattát, szemkenőcsöt, szemcseppet tehet a szemre.
99
Látásfejlődés az anyaméhben
A várandósság negyedik hetében kezdődik két szemhólyag kialakulása. A magzati szemmozgások már a 16–18.
héttől kimutathatóak, ami feltételezi a szemmozgató izmok működését. A magzat a 24–28. várandóssági héten
kezdi kinyitni a szemét. A retina legfontosabb része, a sárgafolt és környéke, ami a 32. várandóssági hétre ereződik
be. Teljes saját erezettsége csak a 40–42. héten, tehát sokszor a születés után fejeződik be. A retina éretlenségének
következménye lehet a koraszülöttek látáskárosodása.
Születés utáni látásfejlődés

Az újszülöttek a fényt érzékelik, de nagyfokú távollátással születnek, ezért homályosan látnak. Az újszülött sze-
mének fókusztávolsága kb. 20-25 cm. A szivárványhártya szürke. Az újszülött szemének átmérője a felnőtt szem
66%-a.
2–3. hét: tárgyat közelítve a szemhez a szemhéjak záródnak.
4. hét: arcot, mozgó tárgyat egy szemmel, rövid ideig két szemmel figyel.
6. hét: az emberekkel szemkontaktust vesz fel, ezt fenntartja és arckifejezéssel reagál rá, közeli tárgyra két szem-
mel figyel, visszamosolyog (nem tudatos).
8. hét: fénykeresés, fénykövetés.
12–14. hét: szemével határozottan követi a dolgokat, képes alak- és formafelismerésre, kezd kialakulni a két-
szemes együttállás, színlátás (a csapok érettségének következménye), mozgó tárgyat fej- és szemmozgással követ,
élénk színeket kedvel.
16. hét: a saját kezét és a kezében levő tárgyat figyeli, a kezdetben összerendezetlen szemmozgások négy hónapos
korra megszűnnek, vagyis a szaruhártya fényreflexei szimmetrikusak, párhuzamos szemállást feltételez.
20. hét: egy méternél nagyobb távolságban levő vizuális ingerek iránt érdeklődik.
24. hét: a térlátás tanulása megkezdődik, két szem koordinált mozgása kialakul, fejlődik a látásélesség és a két-
szemes együttállás, közelre nézéskor jól korrigál, kialakul a szivárványhártya végleges színe.
36. hét: a mélységlátás kezdete.
10–12 hónapos gyerek: kialakul a fúzió, tehát a két szemmel látott tárgyak képét nem csupán egymásra fekteti,
hanem idegi tevékenység következtében valóban egy képpé formálja,
felismeri a környezetét, 3-5 méterre jól fixál.
12–15 hónapos: vonalakat rajzol.
15–18 hónapos: képeket néz, formákat azonosít.
1–1,5 éves korú gyerek: folyamatosan fejlődik és tökéletesedik a térlátás (nem jó jel, ha esik, kel, bár ez nem csak
szemhibára utalhat).
2 éves korú: a látásélesség azonos a felnőttével!
3 éves korú: a látás begyakorlott funkcióvá válik, a gyermek megfigyel, utánoz, rajzolni kezd,
egyre könnyebben vizsgálható, a szem mérete 95%-a a felnőttének.
100
12.3. KÉMIAI REC EPTOR O K, ÉRZÉKSZERVEK
6–7 éves korú: kialakul a látóképesség teljes fejlettsége, a látásélesség mindkét szemen teljes, a térlátás hasonló
a felnőttéhez.
10–12 éves kor: a binokuláris látás fejlődése befejeződik.
12.3. Kémiai receptorok, érzékszervek

A különböző kémiai anyagok érzékelésének két formája van: a szaglás és az ízlelés.
12.3.1. A szaglószerv
Az orrüreg felső részének nyálkahártyájában levő kis terjedelmű (2,5–5 cm2) szaglóhám a szaglószervünk. Rövid,
széles támasztó- és fonálszerű, orsó alakú érzéksejtekből áll. Ezen receptorok felületén 6-8 szőröcske van. Alsó
végük nyúlványai idegrostokban egyesülnek. A szaglási ingerületet a szaglóideg (I. agyideg) továbbítja az agyi szag-
lóközpontokba, a szaglógumóba (homloklebeny alatti terület) és a halántéklebeny belsejében levő szaglókéreg-
be. Összekötő rostjaik vannak az agytörzsi és a vegetatív központokkal (légzőközpont, hányásközpont), valamint
a hosszú távú emléknyomok létrehozásában szerepet játszó limbikus rendszerrel.
A szaglóhámot bevonó váladék nedvesen tartja az érzősejteket. E váladékban oldódnak a levegővel az orrüregbe
jutó gáz vagy gőz alakú anyagok. Ez váltja ki a szagérzést, amit befolyásol a szagkeltő anyag koncentrációja.
Az ember gyenge szaglású élőlény. Érzékszerveink érzékenységét összehasonlítva viszont megállapítható, hogy
szaglószervünk az egyik legérzékenyebb. Ezt egyes méreganyagok módosíthatják, például a nikotin csökkenti.
A másik jellemző tulajdonsága a gyors kifáradás. Hosszabb ideig ható szaginger iránt érzéketlenné válunk, „meg-
szokjuk” és nem érezzük. A szaglóhám fáradása azonban specifikus, más szagok megérzése megmarad. Például
a tanterem elhasznált levegőjének szagát csak az oda később belépő érzi meg.
A szaglás élettanilag igen jelentős érzet. Sok feltételes reflex épül ki szagingerekre. Kapcsolatban vannak a táp-
lálékfelvétellel, hatnak az emésztőmirigyek működésére. Jelentős a pszichikus hatásuk. Kiegészítik az ízeket is.
A szagemlékek nagyon mélyen bevésődnek már újszülött kortól, egy-egy szag egész élménysort képes előhívni.
Törzsfejlődési szempontból nagyon ősi területről van szó, a törzsfejlődés elején a nagyagy csak szaglóközpont volt.
12.3.2. Az ízlelő szerv

Az ízlelés szervei a nyelvhát nyálkahártyájában levő ízlelő bimbók. Kevés ízérző receptor van a garat, a lágyszájpad
és a gégebemenet nyálkahártyájában is.
Az ízlelőbimbók a különböző alakú – fonál, gomba, falevél, körülárkolt – szemölcsök falában helyezkednek el.
Ezek sűrűsége a nyelven változó. A kerekded vagy tojás alakú ízlelőbimbókban vannak az orsó alakú érzéksejtek
(receptorok) és a felső végükön kihegyezett, az ízlelőbimbóban elfoglalt helyük szerint egyenes vagy ívszerűen
hajlott támasztó sejtek. Az ízlelősejtek (érzéksejtek) vékony nyúlvánnyal érnek az ízlelőbimbó részén levő gödörbe,
ízlelőpólusba.
Ízingert általában vízben oldódó, diffundálni képes vegyi anyagok váltanak ki az ízlelő receptorokban. Az ízlelés
adekvát ingerei tehát a szájba kerülő, vízben oldódó vegyületek. Az ízlelés a táplálék anyagairól ad különböző infor-
mációkat, hat az emésztőmirigyek váladékelválasztására is.
A sokféle ízérzést a 4 alapíz – savanyú, sós, édes, keserű – különböző arányú és mennyiségű keveredése kelti. Né-
melyik szakirodalom (Kontra György: Az emberi test) 5 alapízt különböztet meg. A felsoroltakon kívül a lúgost is
ide sorolja. Nyelvünk részeinek érzékenysége ezekre az alapízekre eltérő. Édesre a nyelv hegye, sósra az édes mező
mellett a nyelv két oldalának eleje, savanyúra a széle, keserűre a gyöke ízlelőbimbói a legérzékenyebbek.
Tapasztalat, hogy a keserű íz tovább megmarad a szájban, ennek oka, hogy míg a többi ízt érzékelő receptorok
kiemelkedő, addig ezek árkolt szemölcsökön találhatók, így a keserű oldat tovább tartózkodik a receptoroknál.
Bizonyos anyagok ízének érzékelése genetikusan öröklődik, ilyen például a PTC-érzékenység, amely anyagot
van, aki egyáltalán nem érzi, van, aki alig keserűnek, van, aki erősen keserűnek.
Érdemes még megemlíteni a csípős ízt, ami nem tartozik a 4 alapíz közé, valójában bizonyos anyagok, például
a kapszaicin (paprika) gyengébb vagy erősebb fájdalomérzetet váltanak ki.
101
Az ízérzet erősségét módosítja a szájba kerülő anyagok hőmérséklete. Befolyásolják az egy időben és gyors egy-
másutánban ható ízingerek is, például a citromsav savanyússágát a cukor édes íze elnyomja. A szaglás és az ízérzés
szoros kapcsolatban áll egymással, ezért nem érzi a náthás ember az ételek ízét.
Az ízek észlelésében jelentősek a nyelv- és a szájnyálkahártya tapintó-, hő-, fájdalomérző receptorai is. Az ízérzés
tehát komplex érzet.
Az ingerületet az ízérző idegek (VII., IX. és X. agyideg) szállítják az ízlelési központba, nyúltvelő, középagy,
thalamus, kéreg „útvonalon”, közben az agyközti hálózatos állomány is kap róla információt.
102
13. AJÁNLOTT IRODALOM
Blythe, S., G. (2006): Reflexek, tanulás és viselkedés. Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest.
Donáth T. (2008): Anatómiai atlasz. Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest.
Donáth T. (2008): Anatómia – élettan. Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest.
Parramón’s Editorial Team (2004): Anatómia atlasz. Holló és társa Kft., Budapest.
103
Dr. Darvay Sarolta

Dr. Hill K atalin
Az „Összeállítás a Funkcionális anatómia tantárgyhoz csecsemő- és kisgyermeknevelő, óvó- Dr. Vitályos Gábor Áron
pedagógus és tanító szakos hallgatók részére” c. egyetemi jegyzet a pedagógusképzésben
tanuló, a címben szereplő szakokat végző hallgatók számára íródott egységes jegyzet.
Tartalmát tekintve az emberi test valamennyi szervrendszerének anatómiai felépíté-
sét, azokegymással való kapcsolatát, valamint az alapvető élettani funkciókattárgyalja.
Bizonyos esetekben kitér az adott szervrendszer felépítésének gyermekkori sajátossá-
gaira, melya leendő pedagógusok számára különösen fontos elsajátítandó ismeret.
A jegyzet megírásakor a szerzők fontos szempontnak tartották, hogy az anatómiai is-
meretek egyfelől szakmai igényességgel, ugyanakkor alapszinten, a hallgatók számára
könnyen elsajátítható formában kerüljenek tárgyalásra. Ugyanezen okok miatt egy-
szerű, a latin kifejezéseket csak szükség esetén használó nyelvezetet használtak. Mivel
a jegyzet csekély mennyiségű ábraanyagot tartalmaz, a könnyebb érthetőség kedvéért
ajánlott anatómiai atlasszal együtt használni.
Jó tanulást kívánunk minden kedves Olvasónknak!
A Szerzők
Összeállítás
a Funkcionális
anatómia
tantárgyhoz
csecsemő- és kisgyermeknevelő,
ISBN 000-000-000-000-0
óvópedagógus és tanító szakos
TÓ K hallgatók részére
A légzőrendszer felépítése,
a légzőmozgások
A légzőrendszer anatómiája
orrüreg felső
• felső légutak: orr- és szájüreg, garat

légutak
orr
szájüreg
garat
- külső orr: csontos és porcos elemek

gége
légcső (trachea)
- orrüreg: 2 üreg (orrsövény); fő broncusok

alsó
orrjáratok és orrmandula légutak
jobb oldali bordák
• szaglás tüdőlebenyek (3)

bal oldali
tüdőlebenyek (2)
• hangképzés: rezonancia
• beszívott levegő nedvesítése, melegítése, csontos elemek
fizikai szűrése; immunvédelem
- garat: száj- és orrüreg közös kivezetése porcos elemek
orrjáratok
• szájüreg: ld. táplálkozás orrmandula kötő- és
• lágy szájpadlás: falat útjának elzárása zsírszövet
• nyálkahártyával fedett, izmos fal

szájüreg
garat
• alsó légutak: gége, légvezető rendszer, tüdő
- gége
gégefedő
• gégefedő:
tápcsatorna és
légzőrendszer ádámcsutka
elválasztása; (pajzsporc)
nyeléskor elzárja a légcső
légcsövet
pajzsmirigy
• glottis: hangszalagok és C porcok mellékpajzsmirigy (4 db)
hangrés nyelv
- hangerő: légnyomás erőssége
- hangmagasság: hangszalagok
feszítettsége, rezgés
frekvenciája
hangrés hangszalagok
- légcső (trachea) nyelőcső légcső
• nyelőcső előtt
• C-alakú porcos váz (üvegporc)
• csillós hámszövet
• elasztikus és rostos kötőszövet
• tracheális izom: simaizom a
nyelőcső felőli oldalon
főhörgők
- főhörgők (bronchusok) hörgőcskék
hörgők
• légcsőhöz hasonló felépítés
• dichotomikus (kettős) elágazási rendszer: légcső - alvelolusok
között 23 szint
- hörgők (másodlagos, harmadlagos)
• porcdarabok, kevés simaizom
- hörgőcskék (bronchiólusok)
• simaizom spirális kötegekben; támasztószövet hiányában a
keresztmetszetük jelentősen csökkenhet (ld. asztma)
- vezető zóna: trachea – főhörgő (1.
szint) - hörgők (2-3.) – hörgőcskék, porc
terminális bronchiolus (4-16.)
• csak légvezető funkció, gázcsere
nincs főhörgők
- kicserélődési zóna: légzési

bronchiolus
bronchiólus (bronchioli respiratorii;
17-19.) – légvezetékek (ductus term.
bronchiolus
alveorales; 20-22.) – léghólyagocskák
(alveolus; 23.) légzési légzési
bronchiolus bronchiolus
alveoláris
- légvezetékek és szeptum
alveoláris
vezeték
léghólyagocskák (alveolusok):
alveólus
csak itt folyik gázcsere
• ~ 300 millió léghólyagocska - összfelszín 50-100 m2
- tüdőlebenyek: 2 (bal), ill. 3 (jobb)
fali lemez
- a tüdőt kívülről 2 rétegű
mellhártya borítja: fali zsigeri lemez
(parietális) és zsigeri
(viszcerális) lemez pleuraűr
- mellhártyák között pleuraűr;

benne savós folyadék
• hártyák oldalirányú elcsúszását
segíti: könnyebb mozgás
jobb rekeszizom bal
• nagy felületi feszültség, alacsony tüdőlebeny tüdőlebeny
nyomás: hártyák összetapasztása
• pneumothorax / hemothorax: pleuraűrbe levegő / vér kerül
a szétnyíló hártyák alatti tüdőrész összeesik

A tüdőlebenyek felépítése
- a tüdő fala izmot nem, csak rugalmas
kötőszövetet tartalmaz! -> passzív mozgás
terminális bronchiólus
tüdő venula tüdő arteriola

nyirokér nyirokér
rugalmas
kötőszövet légzési bronchiólus
légvezetékek
tüdő kapilláris
léghólyagocska
zsigeri lemez
alveolus
A tüdőhólyagocskák (alveolusok) felépítése
monocita I. típusú alveoláris sejt
kötőszövet • hámsejtek az alveólusok
rugalmas rost falában; gázcsere
II. típusú alveoláris sejt
II. típusú • mikrovillusok;

alveoláris sejt surfactant termelés
légzőhám makrofágok
• fagocitálás,
védelem
O2 vörösvértest
I. típusú diffúzió
kapilláris
alveoláris sejt CO2 endotél sejt
makrofág diffúzió
alaphártya
hámszövet alap-
vörösvértest a hártya
I. alveoláris sejt
tüdőkapillárisban szövet közötti
folyadék
alveoláris folyadék + surfactant
A légzőizmok
• harántcsíkolt vázizom; beidegzés a gerincvelői motoneuronokon
keresztül
• a motoneuronok működését a nyúltvelői légzésszabályozó központ
irányítja (ld. légzésszabályozás)
- bordaközi izmok
• külső~: belégzésben, belső~: kilégzésben vesz részt: bordák
elmozdítása
• beidegzés a háti (T1-11) gerincvelői szelvényekből
- rekeszizom
• nyugalomban mellüregbe domborodik; összehúzódáskor ellapul
• nyugodt légzés esetén 1-2 cm mozgás (erőltetett légzésnél 300 ml
térfogatváltozást előidéző, 10 cm elmozdulás is lehet!)
• beidegzése az alsó nyaki (C3-5) gerincvelői szegmensekből: háti
gerincvelő sérülés esetén önálló légzés még fennmaradhat
- hasizom
• ált. csak 40/perc feletti légzőmozgásoknál; kilégzést segíti
- hátizom, egyéb segédizmok
• nehézlégzés esetén belégzést támogatják
A légzőmozgások
belégzés alatti erőltetett kilégzés
izommozgások alatti izommozgások
segédizmok
mellcsont
kilégzés
külső belső bordaközi
izmok belégzés
bordaközi
izmok
rekesz-
izom
hasizom + segédizmok kilégzés

belégzés
rekeszizom
A légzőmozgások
• a levegő áramlása passzív; az áramlás irányát a tüdő és a külvilág
közötti nyomásviszonyok szabják meg
belégzés kilégzés ált. passzív!
külső bordaközi izmok, rekeszizom rekeszizom elernyedése (belső
összehúzódása bordaközi izmok összehúzódása)
tüdőtérfogat nő tüdőtérfogat csökken
tüdőben a nyomás csökken tüdőben a nyomás nő
levegő beáramlik levegő kiáramlik
gerincoszlop
bordák borda rekeszizom
borda elmozdulása szegycsont
rekeszizom
belső belső
külső bordaközi bordák
bordaközi izmok külső elmozdulása
izmok
Nyomásváltozások a tüdőben
légköri nyomás: légköri nyomás:
760 Hgmm 760 Hgmm
alveoláris alveoláris
nyomás: nyomás:
760 Hgmm 758 Hgmm
pleuraűri pleuraűri
nyomás: nyomás:
756 Hgmm 754 Hgmm
nyugalomban (rekeszizom ellazult) belégzés (mellkastérfogat nő)
légköri nyomás:
760 Hgmm alveoláris
nyomás:
762 Hgmm
pleuraűri
nyomás:
756 Hgmm
kilégzés (mellkastérfogat csökken)

Térfogatváltozások a tüdőben
a tüdőszövetre kétféle hatás hat:
összeesés kifeszítés
• felületi feszültség • alveolusok
(alveolusok 50-100 m2 felszíne) interdependenciája
(kölcsönös tágítás)
• tüdő rugalmas rostjai
(passzív kilégzésben is
• surfactant (II. alveoláris
segítenek) sejt terméke; felületi
feszültség csökkentése)
• mellkas tágulása
(gravitációs hatás)
nyugodt kilégzés után éppen funkcionális reziduális

egyensúly áll fenn: kapacitás (FRC)
• a tüdőtérfogat, ill. a benne uralkodó nyomás passzívan, a
légzési izmok működésének következtében változik
Légzési térfogatváltozások
mérése: spirométer, spirogram (Hutchinson) V [l]
max.
• áramlási vagy respirációs térfogat (tidal volume, belégzési
térfogat
VT): ~500 ml, egyetlen nyugodt légvétel alatt
be/kilégzett térfogat
• kilégzési vagy expirációs rezervtérfogat (ERV): IRV
nőkben ~800, férfiakban ~1200 ml
• belégzési vagy inspirációs rezervtérfogat (IRV): VC
nőkben ~1900, férfiakban ~3100 ml
• vitálkapacitás (VC): nőkben ~3200, férfiakban VT
~4800 ml
• funkcionális reziduális kapacitás (FRC): nyugodt ERV
kilégzés után a tüdőben maradó térfogat
max. kilégzési
• reziduális térfogat (RV): max. kilégzés után a térfogat FRC
tüdőben maradt térfogat; nőkben ~1000,
RV
férfiakban ~1200 ml
• tüdő teljes térfogata (TLC): nőkben ~4200, TLC
férfiakban ~6000 ml idő [s]
Légzési térfogatváltozások, fogalmak
statikus paraméterek
• fizikai adottságok (mellkas térfogata) • testméret,
• nem,
• légzőizmok fejlettsége
• életkor,
• tüdőszövet rugalmassága (elasztikus • edzettség
rostok mennyisége)
dinamikus paraméterek (pl. 0,5 sec alatt megmozgatott levegő

mennyisége; FEV0,5)
• légzőizmok fejlettsége, állapota
• légutak ellenállása
- bronchiolusok simaizomzatának tónusa
• bronchodilatáció: • bronchokonstrikció:
légutak tágulása paraszimpatikus hatás; irritáns
(simaizom b2 adrenerg anyagok, hideg levegő,
hatás; NO) hisztamin, gyulladási
mediátorok, asztma
Légzési térfogatváltozások, fogalmak
légzési perctérfogat: 14 x 500 ml=7 l/min
anatómiai holttér: a vezető zóna térfogata

• nyugalmi légzésnél ~150 ml -> csak ~350 ml levegő
cserélődik
fiziológiai holttér:
• ha összes alveolus ventillált: az anatómiai holttérrel
megegyezik
• ha a ventilláció nem megfelelő: az anatómiai holttérhez
viszonyítva a térfogata megnő
alveoláris ventilláció: a tüdőben 1 perc alatt valóban
kicserélt gáz térfogata:
14 x 350 ml=4900 ml/min
A légzés szabályozása
• automatikus légzőmozgások: a gerincvelői, légzőizmokat
beidegző motoneuronok agytörzsi szabályozása
• más idegrendszeri struktúrák közvetlenül is irányítják a
légzési motoneuronokat (pl. emóciók, hangadás)
légzési ciklus:
• belégzési szakasz:
- a belégzés mélysége az ingerelt motoneuronok
számától és a rajtuk kialakuló akciós potenciál
sorozat frekvenciájától függ (toborzás; ld. mozgás)
- a belégzés kezdetén fokozatosan növekvő aktivitás,
majd fokozatos csökkenés
• kilégzési szakasz:
- ált. passzív, nincs aktív izomösszehúzódás, csak
erőltetett kilégzés esetén
A légzés központi szabályozása
légzési ritmusgenerátor:
• nyúltvelőben és hídban több központ
• pontos működésük nem ismert részletesen
• nyúltvelői be/kilégző neuronokból
induló leszálló pályák a
légzőizmokat beidegző, gerincvelői
motoneuronokon végződnek
középagy
pneumotaxikus központ
apneuziás központ
híd
"belégző" nyúltvelő
agytörzsi
neuronok
ritmusszabályozó
központ "kilégző" gerincvelő
neuronok
• nyúltvelő: „elsődleges” légzőközpont
• „belégzési” neuronok: dorzálisan és mediálisan
 pacemaker aktivitás
 hőmérséklet és vér pCO2
tartalmának emelkedése serkenti pneumotaxikus központ
középagy
apneuziás központ
• „kilégzési” neuronok: híd
ventrolaterálisan; csak fokozott agytörzsi

"belégző"
neuronok
nyúltvelő
légzés esetén aktiválódnak

ritmusszabályozó
neuronok
• nyúltvelő/híd határa: belégzést gátló

központ (Bötzinger komplex; apneuziás
központ)
 kilégzés alatt aktív, a belégzési
neuronokat gátolja
 a tüdőalveolusok falában lévő feszülési
receptorok ingerülete serkenti
 nyúltvelői kemoreceptorok aktiválódása
és hipoxia gátolja
• híd: belégzés/kilégzés váltását
irányító központ (Kölliker-Fuse mag)
 volt „pneumotaxikus” központ
középagy
 ingerlése elnyújtott, mély

pneumotaxikus központ
apneuziás központ
híd
belégzést vált ki "belégző"
agytörzsi nyúltvelő
neuronok
ritmusszabályozó
neuronok
A légzőmozgások központi szabályozása
nyúltvelői belégző nyúltvelői kilégző
nyúltvelői belégző neuronok neuronok neuronok
aktívak inaktívak aktívak aktívak
2 mp 3 mp
rekeszizom, külső rekeszizom, külső rekeszizom, külső belső bordaközi
bordaközi izmok bordaközi izmok bordaközi izmok és izmok és hasi
összehúzódása elernyednek; tüdő belégző segédizmok segédizmok
rugalmas rostjai összehúzódása összehúzódása
visszaugranak
mellkas térfogata
nő, mellüregi mellkas térfogata mellkas térfogata
nyomás csökken mellkas térfogata nő, mellüregi csökken, mellüregi
csökken, mellüregi nyomás csökken nyomás nő
nyomás nő
nyugodt belégzés
erőltetett belégzés erőltetett kilégzés
passzív kilégzés
nyugodt légzés erőltetett légzés

A légzőközpontra ható receptorok
 kemoreceptorok
• fő feladat: az artériás vér O2, CO2 szintjének szabályozása
• legfőbb szabályozó a vér (ill. cerebrospinális folyadék) PCO2
növekedése
CO2 + H2O <-> H2CO3 <-> H+ + HCO3- pH változás érzékelése
• O2 szint: fiziológiásan ált. nem változik jelentősen, ezért a
szervezet ált. csak igen nagyfokú hipoxiára reagál
centrális kemoreceptorok:
• nyúltvelő ventrális felszínén, a VII. és XII. agyidegek
kilépésénél
• O2 szintre nem érzékenyek
• cerebrospinális folyadék (liquor, CSF) CO2
(azaz H+ )- tartalmát érzékelik
nyúltvelői (centrális)
• pCO2 növekedés (pH csökkenés) –> kemoreceptor
belégzési központ serkentése
 kemoreceptorok
perifériás kemoreceptorok (glomusok)
• carotis mellett és aortarégióban (~testek)
nyúltvelő
• afferens rostok: gl. caroticum – n. IX
(fontosabb), gl. aorticum – n. vagus IX. agyideg
belső a. carotis
• mérik a vér O2 és CO2 tenzióját, a
pH-t és a K+ szintet
carotistest
külső a. carotis sinus
caroticum
pl. véráramlás csökken (vérnyomásesés fejverőér X. agyideg
vagy szimpatikus vazokonstrikció) –> pO2
esik –> már a szöveti hipoxia kialakulása aortaív
előtt jeleznek
aortatestek
nyúltvelői belégzési és vérnyomásemelő

központ aktiválása
• O2 szint csökkenésével fokozódóan aktiválódnak,
nem adaptálódnak
 tüdő feszülési receptorai (Hering-Breuer reflex)
• légutak falában, simaizomsejtek körül
• afferens rostok a n. vagusban – a kemoreceptorok melletti fő
„visszajelzés” a légzési központba
• tüdőszövet feszülését érzékelik: minél feszesebb a tüdőfal
(nagyobb a térfogat), annál nagyobb a kialakuló ingerület
frekvenciája
apneuziás központ serkentése
belégzés reflexes gátlása
kilégzés megindítása
• CO2 belélegzése esetén először a légvétel mélysége nő – a

feszülési receptorokon keresztüli negatív visszacsatolás
engedi a légzési frekvencia fokozódását
A légzés idegi szabályozás
agykéreg
szabályozása gátlás
serkentés
híd
n. vagus
n. glossopharingeus
n. vagus belégzést gátló központ
nyúltvelő
kilégző belégző glomusok
vérplazma pH↓,
neuronok neuronok pO2 ↓
feszülési centrális
receptorok gerincvelő
kemoreceptorok
motoneuronok CSF pH↓, pCO2 ↑
légzőizmok
mechanikai munka
tüdő/mellkas
légcsere
alveolus/kapilláris határ
diffúzió vér
szövetek
A légzést befolyásoló egyéb hatások
gyorsan adaptálódó receptorok
• légutak hámsejtjei között, velőshüvelyű afferens axon
• irritáns receptorok: kémiai anyagok, por
• fokozott ventiláció, bronchokonstrikció, nyálszekréció, köhögés
tüsszentés, köhögés:
• orrnyálkahártya, gége, nyelőcső és hörgők nyálkahártyájának kémiai
vagy mechanikai ingerlése
lihegés:
• folyadék és hőleadás; csak a respirációs holtteret szellőzteti
didergés:
• légzőizmokon hideg vagy láz hatására; hipotalamikus és középagyi
szintről a légzőközpontokra és/vagy a motoneuronokra hat
reflexes apnoé:
• kellemetlen szagok, hideg zuhany, erős zaj, éles fájdalom; nyelés és
hányás alatt is (glottis záródik)
A légzést befolyásoló egyéb hatások
akaratlagos apnoé:
• fokozott figyelmem vagy precíz kézmozgások esetén; agykérgi
eredetű
• hossza erőltetett belégzés utáni hiperventillációt követő O2
belélegeztetéssel növelhető (palack nélküli merülés)
izommunka:
• kezdeti szakaszban gyors ventiláció-fokozás: idegi hatás (motoros
agykéreg, hipotalamusz, izmok mechanoreceptorai), majd elhúzódó,
lassabb légzésnövelő hatás: reflexes, kemoreceptív hatás
• a munka után még fokozott légzés az izom „O2 adósságának”
törlesztése miatt
beszéd, hangadás:
• a hangszín a hangszalagok vastagságától, rezgés frekvenciájától, a
hangerősség a kilégzés sebességétől és a kilélegzett levegő
mennyiségétől függ
• szájüregben további artikuláció; egyedi sajátságok
Ábrák
A légzőrendszer felépítése
orrüreg felső
légutak
orr
szájüreg
garat
gége
légcső (trachea)
fő broncusok
alsó
légutak
jobb oldali bordák

tüdőlebenyek (3)
bal oldali
tüdőlebenyek (2)
A légző- és emésztő rendszer felső szakasza
orrüreg
orrmandula szaglóhám
orrjáratok
csontos szájpadlás
lágy szájpadlás
garat
szájüreg
nyelv
állkapocs
nyelőcső gégefedő (epiglottis)
gége
hangszalagok, hangrés
légcső
porc pajzsmirigy
A hemoglobin szerkezete
hem
hem
Érzékszerveink
MBI®
Környéki idegrendszerünk
• 31 pár gerincvelői ideg (kevert idegek:
érző , mozgató és vegetatív idegek is
futnak benne)
• 12 pár agyideg
– van köztük csak érző (I., II. VIII)
– Csak mozgató ( III., IV, VI, XII)
– A többi kevert ideg
• Érződúcok
• Vegetatív dúcok
Az idegrendszer működési
területei
• Érző működés
• Mozgató működés
• Vegetatív működés
• Magasabbrendű idegtevékenység
Az érző működés
Inger receptor Agykérgi központ
Adekvát inger fogalma
• a receptornak megfelelő inger
• A receptornak erre az ingertípusra a
legkisebb az ingerküszöbe
• Kivétel: a fájdalomérző szabad
idegvégződés (nincs adekvát ingere)
• Ingertípusok:
– Fény
– Hő-hideg
– Mechanikai (tapintás, nyomás)
– Kémiai (szag, íz, vér CO2 tartalma)
Receptor
• Jelátalakító
• A környezet különböző ingereinek hatására
akciós potenciálsorozatot képeznek
• Emlékezz! Az inger erőssége nem az AP
nagyságában, hanem frekvenciájában
kódolódik!!!!!
• Lehet önálló érzéksejt, vagy érzékszervbe
tömörülhet (=receptorsejtekből + a
működését segítő sejtekből, szövetekből álló
egység )
Analizátor
= Az érző működés egysége:
Receptor
+ bevezető ideg
+ bevezető pálya
+ agykérgi központ (itt alakul ki az érzet)
„Járulékos” dolgok
• Az ingerület egy része tudatosul
• És emlékképek formájában rögzül
• A limbikus rendszeren keresztül érzelmi
válaszok is kialakulhatnak (kellemes,
kellemetlen, félelem stb)
A szem felépítése és
működése
Szemmozgató izmok
kötőhártya
Hólyagszemünk rétegei
• Ínhártya Szaruhártya
Hozzá: 3 pár Erek nincsenek
Szemmozgató benne, átlátszó,
izom idegek vannak
• Érhártya_Sugártest_Szivárványhártya
A szem Belső szemmozgató pigmentek
táplálása izmok (sima!)
Nyílása a pupilla
A szemlencse
Záróizmok (sima!)
mozgatása
Csarnokvíz termelése
A sugártest működése
• A szemlencse alap helyzetben
domború ( a szabályosan
elhelyezkedő fehérjeszálak
miatt)
• A sugártest elernyedt (1.)
– A lencsefüggesztő rostok
megfeszülnek
– A szem távolra néz
• A sugártest megfeszül (2.)
– A lencsefüggesztő rostok
ellazulnak
– A szemlencse felveszi az
alapállapotát
– A szem közelre néz
A pupilla működése
• Fényszabályozó szerep
• Emlékezz!!! Pupillareflex
– Kiesése: mérgezés, drogfogyasztás,
agysérülés jele!
• A szivárványhártya izmai
– Körkörösek: pupilla szűkítése
– Sugár irányúak: pupilla tágítása
Ideghártya (retina)
Kívülről befelé:
Pigmentsejtek
Receptorsejtek (1.):
csapok és pálcikák
Bipoláris neuronok (2.)
Dúcsejtek (3.)
Erek, idegek
Fény
• Sárgafolt: az éleslátás helye
• Vakfolt: a látóideg (dúcsejtek axonjai)
kilépésének helye
• Receptormező: a látóideg egy rostjához
tartozó receptorok összessége
• Látótér: a külvilágnak az a szelvénye,
amelynek fényingereit a mozdulatlan szem
egy időben érzékeli.
Receptorsejtek
Receptorsejtek működése
• Fény (foton) határása ingerületi
állapotba kerülnek
• Kulcsvegyületek:
– rodopszin (A-vitamin származék + opszin
nevű fehérje)
– jodopszin (A-vitamin származék + más-más
fényérzékenységű fehérje)
– Emlékezz!!! Farkasvakság (A-vitamin hiány)
Pálcikák Csapok
méret hosszabb zömökebb
érzékelés A fény jelenléte Színek (kék,

zöld, vörös)
éleslátás
Fényelnyelő rodopszin jodopszin
pigment
érzékenység 1 foton 5-7 foton
Számuk a 120 millió 6 millió

retinában
Legnagyobb A sárgafolttól kb. A sárgafoltban
sűrűségük 4 mm-re
A szem fénytörő felszínei
• Szaruhártya
• A szemlencse elülső oldala
• A szemlencse hátsó oldala
Cél: a retina sárgafoltjára éles kép

vetüljön
A fénytörő felszínek fordított állású,
kicsinyített, valós képet vetítenek a
retinára
A látás analizátora
1. Retina
2. Agyalapi mirigy előtti átkereszteződés
3. Átkapcsolódás a talamuszban
4. Látóközpont a nyakszirti lebenyben
(pontszerű vetülés= egy receptormezőnek mindig
ugyanaz a központi idegsejtje)
Átkereszteződés…
• Csak az retina orrfelőli részéből érkező
látóidegek kereszteződnek át
• A külső részből érkező látóidegek nem!
Mi történik, ha különböző
pontokon vágjuk át a látópályát?
Szembetegségek
• Kötőhártya gyulladás (ok: fertőzés, UV-fény,
mechanikai hatás)
• Árpa ( faggyúmirigyek gyulladása a
szemhéjon)
• Kancsalság ( ok: szemmozgató izmok hibája,
vagy a szem fénytörési hibája)
• Szürke hályog ( a szemlencse elszürkülése)
• Zöldhályog= glaukóma (a csarnokvíz
felszaporodása okozza, vaksághoz vezet)
Asztigmiák
• A szem fénytörési zavarai
• Rövidlátás
• Távollátás
normál
Rövidlátó szem Távollátó szem
Az egészséges A fénysugarak a A fénysugarak a

szemhez képest retina előtt retina mögött
találkoznak találkoznának
A szem tengelye Hosszabb Rövidebb
A szaruhártya domborúbb laposabb
Élesen láthat közelre távolra
Az egészséges Közelre nézéskor Távolra nézéskor
szemhez képest laposabb domborúbb
éleslátáskor a
szemlencse
Látásjavítás Szóró (homorú) Gyűjtő (domború)
lencsével lencsével
• Időskori távollátás (ok: a szemlencse
rugalmasságának csökkenése)
• Farkasvakság (A-vitamin hiány)
• Piros-zöld színtévesztés (Emlékezz!!! Ivari
kromoszómán receszíven öröklődik)
• Retinaleválás (pl. ütés)
Halló- és egyensúly érzékelő
szervünk
A fül felépítése
Feladataik
• Fülkagyló: a hangforrás helyének
megállapításában segít
• Külső hallójárat: a hang vezetése
• Dobhártya és a hozzá kapcsolódó
hallócsontocskák: emelőként továbbítják a
rezgéseket a belső fül ovális ablakára
• Fülkürt: nyomáskiegyenlítés a dobhártya két
oldalán
• Labirintusszerv: jelátalakítás (receptorok
helye)
A dobhártya és a
hallócsontocskák erősítő szerepe
• Általában 17-szer nagyobb nyomáshullám
keletkezik a kengyel talpán
• Izmocskák megfeszülésével (harántcsíkolt!) akár
22-szeres az erősítés
A labirintusszerv elhelyezkedése
a koponyában
A labirintusszerv felépítése
• Hallószerv: Csiga
• Egyensúlyérzékelő
szerv: 3 félkörös ívjárat,
tömlőcsre, zsákocska
A Csiga felépítése
A Corti-féle szerv működése
• A kengyel a lökéshullámokat (az ovális
ablakon át) a felső járat folyadékának adja
át
• A csiga csúcsán a hullám átterjed az alsó
járatba (majd a kerek ablakon nyelődik el)
• A folyadék nyomásváltozásának hatására
az alaphártya és a fedőhártya eltérő
ütemben mozdul el
• A szőrsejtek nyúlványai így hozzányomódnak
a fedőhártyához
Hangmagasság érzékelése
• Helyelv: egy adott frekvenciájú hang, a
csigában mindig ugyanazon a ponton kelt
ingerületet
• A magasabb hangokat a csiga alapján
• A mélyebb hangokat a csiga csúcsán
érzékeljük
A hangerősség érzékeése
• Az adott frekvenciát érzékelő külső
szőrsejt mellett a környezők is ingerületbe
jönnek
A hallás analizátora
• Szőrsejten keletkező AP-t a
kétnyúlványú idegsejt axonjai szállítják
(=VIII. agyideg)
• Középagy, talamusz (átkapcsolódás)
Emlékezz!! Limbikus rendszer
• Agykérgi központ: a halántéklebenyben
– Ellentétes oldalra is kerül ingerület
Az egyensúly érzékelése
1. A fej térbeli helyzetének érzékelése:
• helye: tömlőcske és zsákocska
• üregüket folyadék tölti ki
• Egy-egy sávban receptor szőrsejtek
helyezkednek el, melyek hosszú nyúlványai
kocsonyába ágyazottak
• A kocsonyában apró mészkristályok (CaCO3)
• Ezek a tömegvonzásnak megfelelően ingerlik
a szőrsejteket
2. A gyorsuló és lassuló mozgás érzékelése:
• Helye: a 3 félkörös ívjárat
• térbeli koordinátarendszerhez hasonló
elhelyezkedésűek
• Üregüket folyadék tölti ki (közlekedik a
tömlőcske-zsákocska rendszerrel)
• Kiszélesedő végeiken a receptor szőrsejtek,
• Rajtuk a cső teljes üregét átérő kocsonya
van
• A folyadék áramlása mozgatja a kocsonyát,
ez ingerli a szőrsejteket.
Az egyensúlyszerv analizátora
• Szőrsejten keletkező AP-t a kétnyúlványú
idegsejt axonjai szállítják (=VIII. agyideg)
• Nyúltagy, híd
• Középagy (átkapcsolódás)
• Agykérgi központ: a fali lebeny elülső-alsó
része
• A középagyi magvak kapcsolatban vannak a
gerincvelői mozgatóidegekkel, a szemmel és a
kisaggyal (helyes testtartás beállítása,
szemmozgások, fej helyzetének beállítása)
A hallószerv betegségei
1. Halláscsökkenés, nagyothallás
• Lehet: öröklött vagy szerzett
• Szerzett halláscsökkenést okozhat:
– A magzati élet során: kémiai anyagok,
vírusok
– Baleset, agyhártyagyulladás, mérgezés stb.
– Gyógyszer mellékhatások!!!
– Zajártalom!!!!!
2. Középfül gyulladás
• Emlékezz!!! Fülkürtön át kapcsolat a
garattal
3. Külsőfül gyulladás
4. Öregkori halláscsökkenés
Ízlelés és szaglás
Az ízérzékelés és a szaglás….
• Kémiai receptorokkal történik
• Szükséges az érzékelt anyagok oldódása
• Az általuk keltett inger ritkán közömbös
• Összefüggés a gyomor-bélrendszer
működésével
• Elsődleges feladat: a táplálék
megkeresése és azonosítása
Az Ízérzékelés
• Szerepe a helyes táplálék kiválasztása
• Ízlelőbimbók
– receptorsejtek+támasztósejtek
– Helyük: nyelv (itt ízlelőszemölcsöket
alkotnak), garat, gégefedő
• Négy alapízt érzékelnek
– édes, sós, savanyú, keserű
Az ízlelés analizátora
• Receptorsejteken keletkező AP-t
• Kétnyúlványú idegsejtek axonjai (VII., IX., és
X. agyidegek) vezetik a nyúltagyba, majd
• Felszálló pályákon keresztül a thalamusba,
• ahonnan a nagyagy fali lebenyének elülső-
oldalsó területén lévő kérgi központ dolgozza
fel az ingerületeket:
• komplex ízérzet alakul ki( az egyes
receptorok ingerületeit összegzi és tanult
érzőműködésként rögzíti az agy)
Szaglás
• Receptorai:
– az orrüreg felső részén szaglóhámban
– Primer érzéksejtek(idegsejt eredetűek)
– Rövid dendritjeik kötik meg a
szaganyagokat
– Körülöttük nyálkatermelő mirigysejtek és
támasztósejtek
Az ember szaglása…
• Nem jó (szaglóhám csak 5 cm2)
• Nagyon gyorsan alkalmazkodik a
szagokhoz (pár perc múlva már nem
érezzük ugyanazt a szagot)
• A szaglásra számtalan feltételes reflex
épül, amelyek befolyásolják a
közérzetünket, az étvágyunkat stb.
A szaglás analizátora
• A primer érzéksejteken keletkező AP az
• I. agyidegen keresztül
• Az agykéreg homloklebenyének
kérgestest körüli szagló központjába kerül
A bőr, mint érzékszerv
A bőr receptorai
• Mechanikai (tapintás, nyomás)
• Hő (hideg, meleg)
• Fájdalomérzékelő receptorok
A bőr beidegzése sávos szerkezetű (ezek

a dermatómák) és szelvényezettséget
mutat.
Analizátor
• A receptorok ingerületeit
• agyidegek vagy gerincvelői idegek
szállítják a központi idegrendszerbe,
• ahol számos átkapcsolódás után
• a nagyagy fali lebenyének elülső részén
található szomatikus érzőkéregbe kerül
az információ.
A receptorok vetülése a kérgi
központban:
• A pontszerű
(kivéve: a fájdalom)
• Mindig ellentétes oldali
(átkereszteződés a gerincvelőben vagy a
nyúltvelőben)
• Az ingerületet fogadó kérgi részlet
nagysága arányos a képviselt
testrészben található receptorok
számával
Kétpontküszöb-térkép
• Készítésekor azt vizsgálják, hogy melyik
az a legkisebb távolság, amelynél az
azonos időben ható két ingert a
vizsgálati alany még két hatásnak érzi.
A bőrérzékelés
analizátora
A bőrérzékelés
kétpontküszöb térképe
A fájdalom érzékelése
• Szabad idegvégződések a test minden
pontján (kivéve: központi idegrendszer)
• Kp: elsősorban a homloklebenyben
• Nincs pontszerű vetülés (ebből
következik az ún. fájdalomkisugárzás)
Érzékszervek
A hallás
A fül felépítése
A fül és a hallás
• a fül 400 000 hangot képes megkülönböztetni
• a hanghullámokat a levegő továbbítja
• a fülkagyló fogja fel a hullámokat
• a hanghullámok a dobhártyának ütköznek
• a dobhártya rezgése a hallócsontocskákra adódik
tovább, majd a csigára
• a csiga szőrsejtjei átalakítják a mechanikai energiát
elektromos energiává
• ez idegimpulzus formájában a hallóidegen keresztül
jut az agyba
A magzati hallásfejlődés kritikus szakasza
3-9. hét
Hallás a magzati életben
• a magzat füle a 8. hét körül kezd
kialakulni
• a 24. hétre alakul ki teljesen
• a hangok lesznek a legfőbb
információforrásai
• a magzatvízen keresztül
tökéletesen megérkezik az
anyaméhből érkező hang a belső
fülhöz
• a 6-7 hónaptól a baba reagál a
hangingerekre
Születés utáni hallásfejlődés
• a kommunikáció két lényeges

alapja a hallás és a beszéd
• ha gond van a hallással, akkor
nem alakul ki a beszéd képessége
• különböző korszakokban
különböző jelenségekre kell
odafigyelni, a megfelelő hallás és
beszédfejlődés felismeréséhez
• 1-2 hónapos csecsemő: • 10-12 hónapos baba:
• Ha hirtelen zajhatásra összerándul, sír • felfigyel a távolabbról jövő hangokra
• hangadással jelez, ha valamire is, odafordul
szüksége van • az egyszerű kéréseket megért és
• mosolyog, nevet megcselekszik, mint pl. add ide stb.
• megnyugszik a szülő hangját hallva • egyszerű hangokat utánoz
• 3-4 hónapos csecsemő: • 1-2 éves baba:
• főként a lágy, női hangokra odafigyel • felismeri és megmutatja a testrészeit,
(ha mi előtte megtanítottuk neki)
• forgatja a fejét, mozgatja a szemét
arra amerről jön a hang • távolról hallott kérést is teljesít
• különböző hanglejtéssel gőgicsél • halkabb hangokra is odafigyel, reagál
• néhány szót már utánoz, mond
• 6-10 hónapos csecsemő: • leköti a figyelmét a beszélgetés, a
• keresi honnan jön a hang meseolvasás
• gagyog, próbálja utánozni a
hangzókat • 2-3 éves gyermek:
• figyeli a zenét, hangot, zajt • kérdéseket tesz fel és illetve válaszol
• hallgat a nevére, odafigyel arra aki • kellemes zenére figyel, mozog, érdekli
beszél hozzá
• sikongat, felismer egyszerűbb
szavakat, mint pl. nem, szia stb.
A hallás hiánya
Örökölt siketség
•a genetikai eredetű siketség gyakorisága hozzávetőleg 1: 2000
Szerzett siketség
Születés előtti siketség

•a várandósság ideje alatt bekövetkezett fertőzések, gyógyszerek, teratogének
okozzák
Születés közben szerzett siketség

•leggyakoribb okai az oxigénhiány és az újszülöttkori sárgaság
Születés utáni siketség

•leggyakoribb oka a mumpsz szövődményeként fellépő agyhártyagyulladás
A halláskárosodás
Vezetéses hallászavar
•az egyik legsűrűbben előforduló testi károsodás
•a külső fül vagy a középfül betegsége okozza a vezetéses hallászavart
•általánosan jellemző az érzékenység csökkenése a frekvenciára nézve
•a vezetéses halláskárosodás javítására segédeszközöket, hallókészülékeket alkalmazhatunk
Érzékszervi-idegi halláskárosodás
•a csiga, vagy a hallóideg roncsolódása
•életkor előre haladtával romlik hallásunk, csökken érzékenységünk a magas frekvenciákra nézve
Átmeneti halláskárosodás
•a hallás érzékenységének átmeneti romlása a zajhatás
következtében
•az eltolódás mértékét a zaj hangossága és időtartama
befolyásolja
•e két tényezőtől függ a normális küszöbérték visszaállásáig eltelt
idő is
A hallássérült gyerekek
Enyhén hallássérült
• különböző frekvenciákat nem hallanak
• hibásan beszélnek
Nagyothallók
• csecsemőkorban gőgicsélnek, de később abbahagyják, mert nem ad nekik
örömöt, mivel nem hallják a saját hangjukat
• hallókészülékkel megtaníthatóak beszélni, de külön gyógypedagógus szükséges
hozzájuk
Siket
• nincs hallásmaradvány
Leggyakoribb problémák
gyermekkorban
• fülzsír által okozott

hallójárat-elzáródás
• idegen testek
• középfülgyulladás vírus
vagy baktérium által
okozott gyulladása
• mechanikus sérülések
Hallásvizsgálat
Audiológiai
szűrővizsgálatok javasolt
időpontjai:
• újszülött korban
• 1 éves korban
• 3 éves korban
• 5-6 éves korban
• 13-14 éves korban
• 17 éves korban
Idegrendszer alapjai 1.
 Ember idegrendszere csőidegrendszer
háti oldalon húzódik
 Idegrendszer a szervezet legfelsőbb
szabályozó rendszere
 Külső környezet vagy a belső állapot hatására
megváltoztatja a szervek működését
 Hormonrendszerrel együtt működik =
neuroendokrin rendszer
(neuro = idegi; endokrin = belső elválasztású)
 Az idegrendszer alapja a reflex
Ø Egyszerű reflexív
Ø Összetett reflexív
 Az idegrendszer működési egysége az idegsejt =
neuron
 Részei:
 Neuron típusai
a) Nyúlványok száma b) Funkciója szerint
szerint - Érző
- Mozgató
- Asszociációs
• Ingerület terjedése a neuronon
mindig egy irányba, elektromos jelek segítségével
1. Ingerület felvétele – speciális helyen (sejttest,
dentrit)
ha eléri a küszöbértéket, csak akkor terjed tovább
2. Ingerület terjedése az axon mentén

akkor, ha eléri az ingerület az axon-eredési
dombot
ekkor akciós potenciál képződik –
megváltozik a töltéseloszlás az axon mentén
(Na-ion áramlik befelé)
ez a töltéseloszlás különbség meg végig az
axon mentén a velőshüvelynek megfelelően
 Idegrendszer részei
1. Központi
- Agyvelő + 12 pár idege
- Gerincvelő + 31 pár idege
2. Perifériás/környéki
- Dúcok
- Idegek
Gerincvelő 1.
 Gerincvelő elhelyezkedése
Gerincvelő 2.
 Gerincvelő részei
Gerincvelő 3.
 Gerincvelő le-
és felszálló
ágai
Gerincvelő 5.
 Gerincvelői
idegek – 31 pár
szelvényes
lefutásúak
Gerincvelői reflex 1.
 Térdreflex – szomatikus reflex (nem akaratlagos)
 Fájdalomreflex – szomatikus reflex (nem akaratlagos)
valamennyire befolyásolható
 Antagonista izmok működése
 pl. egyik lábbal belelépünk egy szögbe
 Vegetatív reflex
Agyvelő 1.
 Jellegzetességek:
- Specializáltság
- Redundancia
(ismétlődés)
- Plaszticitás
(képlékenység)
 Elhelyezkedése
koponya veszi körbe
– véd
körülötte folyadék -
véd
Agyvelő 2.
 Részei
Előagy:
nagyagy + köztiagy
Középagy
Utóagy:
kisagy + híd +
nyúltagy
Agytörzs:
nyúltagy + híd +
középagy (+
köztiagy)
Agyvelő –
agytörzs 1.
 Agytörzs
- Információt továbbít (nagyagy és
gerincvelő között)
- Átkapcsolódás helye
- Vegetatív működések szabályozása
- Agyidegek (12 pár) innen lépnek ki
Pl. I. szaglóideg
II. látóideg
VIII. egyensúlyozó és hallóideg
X. bolygóideg
- Benne agytörzsi hálózatos állomány –
hasonlít a csalánozók diffúz
idegrendszerére (hálózatos rendszer)
feladata: állandó tónus fenntartása
Agyvelő –
agytörzs 2.
1. Nyúltvelő/nyúltagy
- légzés, nyelés, köhögés,
tüsszentés központjai
- 1-1 szerv működését
szabályozza
2. Híd
- Nyúltvelő működését
szabályozza
- nyelés/levegővétel
összehangolása
Agyvelő –
agytörzs 3.
3. Középagy
- Leszálló pályák átkapcsolódási helye
- Több reflexből álló egyszerűbb mozgások
összehangolása (pl. járás)
4. Köztiagy
a) hipotalamusz
- Egész szervezet vegetatív szabályozása (szimpatikus,
paraszimpatikus központ)
- Hormonredszer fő szabályozója
b) Talamusz
- Agytörzs legfelső területe (fel- leszálló pályák
átkapcsolódási helye)
Agyvelő –
kisagy
• Tarkó tájékán
• Erősen barázdált felszínű
• Kívül kéreg, belül velő
• Jellegzetes sejtek (piramissejt)
• Feladata:
- Egyensúly megtartása
- Mozgások kivitelezése
- Mozgások koordinálása
• Kapcsolat a többi idegrendszerrésszel
Agyvelő –
nagyagy 1.
 Felépítése
2 félteke – bal, jobb (közötte
hasadék)
lebenyek (koponyának
megfelelően)
barázdált felszín (felületet
növeli)
Agyvelő –
nagyagy 2.
 Felépítése
kívül: szürkeállomány –
idegsejtek sejttestjei
belül: fehérállomány –
idegsejtek nyúlványai
Agyvelő –
nagyagy 3.
 Feladata: tudatos agy
 érzőközpontok vannak
elsődleges – érzet
alapvonásai;
másodlagos – jelek
értelmezése
harmadlagos – érzetek
összegződése
Másodlagos és
harmadlagos
érzőközpontok javíthatók
Agyvelő –
nagyagy 4.
• mozgatóközpontok
vannak
elsődleges – mozgás
alapvonásai;
másodlagos –
mozgásokkal
kapcsolatos
emlékképek tárolása
pl. beszéd, írás
Agyvelő – nagyagy 5.
Mozgatás Ézékelés
Agyvelő –
nagyagy 6.
• A központok között
asszociációs pályák
– kapcsolat a
lebenyek között
• Kérges test – két
agyfélteke közötti
kapcsolat
az információ
átkereszteződik!
Keringési rendszer
• Részei:
– Szív
– Érrendszer
• Feladata:
– A vér mozgatása
• A táplálkozás szervrendszerből
tápanyag felvétel
• Légzés szervrendszeréből légzési
gázok kicserélése
– Sejtekhez juttatás
• Bomlástermékek szállítása a
kiválasztás szervrendszeréhez
• Hőszabályozás
• Hormonok szállítása
A vérkeringés gyermekkori sajtosságai
• A növekedés, fejlődés jó
vérellátást igényel.
• Verőtérfogat változása a
korral:
– Csecsemő: néhány cm3
– Hat éves korban: 23 cm3
– Serdülőkorban: 42 cm3
– Felnőttkorban: 70-80
cm3
A vérkeringés gyermekkori sajtosságai
• A pulzusszám
gyermekkorban
nyugalomban is magas.
– 5-7 éves korban
percenként 100
– 10 éves korban
percenként 90
szívösszehúzódás
A fejlődés folyamán a verőtérfogat
tízszeresére nő, a pulzusszám közel
felére csökken.
• A gyermekeknél a szabályozó mechanizmus
labilis, főleg a pulzusszám ingadozása jellemző.
– Okai részben a keringési szervekben, részben az

idegrendszerben keresendő.
• A keringési szervek fejlődését,

alkalmazkodóképességét kedvezően
befolyásolja az
életkornak megfelelő
testmozgás.
Anyai és magzati vércsoport
összeférhetetlenség
• A Rh+ és Rh- vércsoportú

vér keveredéséből
származó zavar
• Ez leggyakrabban akkor
fordul elő, ha az Rh- anya
Rh+ apától vár gyermeket
• Megelőzés:
– Pontos vércsoport
meghatározás
– Azanya anti D ellenanyagot
kap.
Gyermekkori szívbetegségek
Gyermekkori szívbetegségek • Tünetek:
csoportjai: • - légzési problémák
Strukturális szívhibák • - alacsony vagy magas
Szerzett strukturális szívbetegség vérnyomás/ szívritmus
Aritmia • - túlzott izzadás
Szívzörej • - étvágytalanság
- fejlődésben való
visszamaradás
• (alacsony növés és
terhelhetőség, soványság)
• - fáradékonyság
• - kékes bőrszín
• - mellkasi fájdalom
A keringési rendszer fejlődési rendellenességei
Ezer baba közül nyolcnak van valamilyen szívfejlődési rendellenessége.
Jellemző elváltozások:
• Ritka, panaszokat nem okozó elváltozás a szív fordított állása (tehát
a mellkas jobb oldalán helyezkedik el a szív)
• A pitvarok és a kamrák közötti sövény részleges hiánya (ilyenkor az

elhasznált vér keveredik a friss vérrel, tehát a szervezet kevert vért
kap)
• Nagyérfejlődési hiba:
– Botallo-vezeték nyitva maradása
– Aorta szűkülete
• A szív fejlődési hibák nagy részét már csecsemő- és
kisgyermekkorban felismerik.
– A szív fejlődési rendellenességek korai felismerésével és a

korrekciós műtétek elvégzésével ezek a fejlődési
rendellenességek gyógyíthatók.
A megelőzés lehetőségei:
• A terhesség alatt végzett ultrahang vizsgálatok (a
fejlődési rendellenességek korai felismerése)
• A csecsemők rendszeres gyermekorvosi vizsgálatának
(eleme a keringési rendszer vizsgálata)
Kockázati tényezők számítanak: terhesség alatt

elszenvedett rózsahimlő, gyógyszer- vagy sugárártalom.
A szívbillentyű betegségei
• A szív valamelyik billentyűje alak- és működésváltozás miatt nem tudja feladatát

ellátni.
Típusai:
– Elégtelenség: a károsodott billentyű nem zár tökéletesen
– Szűkület: a a billentyű nem nyílik ki teljesen
• A beteg billentyű mögötti területen megnövekszik a visszamaradt vér mennyisége,

mert vagy nem tud átfolyni, vagy visszafolyik.
– Mögöttes területen nő nyomás
– Az adott üreg falát kitágítja (a szívfal megnyúlik)
– Ez az állapot nem tartható fenn hosszú ideig: a nyomásfokozódás átterjed az adott üregről az
odaérkező erekre.
– Jobb szívfél esetén a nagyvénákra, tehát a test felé, bal szívfél esetén a tüdő felé.
– A szívizom megvastagodik a többletmunkától
– De a koszorú erek a megnövekedett izomtömeg fokozott anyagcsereigényét csak bizonyos
határig képesek kielégíteni, így a szív tartalékereje kimerül, és kialakul a szívelégtelenség.
• Kezelés lehetőségei: Elsősorban tüneti kezelés, majd az ok megszüntetése. Számos

esetben a billentyű hibát már csak műtéti megoldással lehet kezelni, azaz
műbillentyű beültetése történik.
Gyűjtőerek elzáródása (trombózis)
A vér az érpályán belüli megalvadása a vérrögösödés
• Normális körülmények között ez nem alakul ki
– A vénákban és a szív üregeiben alakulhat ki, (leggyakrabban az alsó végtag vénáiban, szív
pitvaraiban és a billentyűkre rárakodva).
• Okai a vérrögösödésnek az érfal sérülése, a lassult vérkeringés (vérörvénylés alakul

ki), a vér összetételének megváltozása.
• Néma gyilkosnak is nevezik, mert sokszor alig kísérik tünetek, de legsúlyosabb

szövődménye, a tüdőembólia akár halálos is lehet.
• Lehetséges tünetek: lassan alakul ki, fájdalom, láz, lilás elszíneződés, duzzanat.
• Kezelése során az a cél, hogy a vérrög feloldódjon és ne szakadjon le, tehát

véralvadás gátlás, és ágynyugalom.
• Megelőzés lehetőségei:
A fizikai aktivitás, ezen belül az értorna, az elhízás elkerülése. A láb megfelelő
ápolása, amikor módjában áll polcolja fel a lábát.
• Gyerekeknél ritka
Az erek falának szerkezete
Az érelmeszesedés megelőzése
 koleszterinszegény táplálkozás
 gyógyszeres kezelés: örökletes zsíranyagcsere-zavarnál, amikor
az érfalakból a zsírelszállításért felelős fehérje ( HDL) hiányzik a
szervezetből
 józan testsúly koordinálás
 rendszeres testmozgás
 dohányzás, drog kerülése
 hajlamosító alapbetegségek ( pl. cukorbaj) gondozása
 stressz kerülése
 vérnyomás folyamatos figyelése
Szívinfarktus Szívritmuszavar
• Ha a koszorúér valahol elzáródik, a » Szív ingerképzési hibái
szívizom egy része elhal. » 150/min a
• Leggyakoribb halál. szívösszehúzódás száma
• Kockázati tényezők: fokozott (normál érték: 72/ min)
élettempó, vér magas » pacemaker:
gyengeáramú készülék,
koleszterinszintje, dohányzás,
szívbe helyezett
elhízás, mozgásszegény életmód elektródákkal ingerlik a
• Tünetek: szív izomzatot
– hirtelen jelentkező szív tájéki
nyomás
– fájdalom a mellkasban
– légszomj
– halálfélelem
– eszméletvesztés
– nem mozoghat, mentőket hívni,
hordágyon, korház
A stroke
• Az oxigén vagy tápanyagellátás elégtelensége miatt kialakuló,
legtöbbször visszafordíthatatlan szövetkárosodás az agyban.
• Leggyakoribb oka az agyi erek ( legtöbbször artéria)
valamelyikének elzáródása ( vérrög, görcsös összehúzódás,
elmeszesedés – a cerebrovaszkuláris rendszer elégtelenségei).

A stroke
• Rizikófaktorai:
 növekvő életkor,
 magasvérnyomás, szívbetegség, magas véralvadékonyság
 Cukorbetegség, magas vérzsírszint
 mozgásszegény életmód
 intravénás drogok, cigarettázás
 stressz
 öröklött hajlam
Csak női: fogamzásgátló szerek, terhesség, szülés.
Megelőzés: a rizikófaktorok csökkentése, megszüntetése, gyógyszeres
kezelés
A stroke
• Tünetei a károsodó agyi területtől függnek, leggyakoribbak:
 féloldali látásvesztés, szemhéjcsünggés, kettőslátás,

szemtekerezgés
 beszédzavar, nyelészavar
 forgó jellegű szédülés, hányinger, egyensúlyzavar
 féloldali végtag- vagy testgyengülés, ügyetlenedés, bénulás
 arc félrehúzódása, ferdén kinyújtott nyelv
 eszméletvesztés, kóma, klinikai halál
Magasvérnyomás
• A nyugalmi vérnyomás • Nagyon fontos a

többszöri mérés során az megelőzés!
életkorra jellemző érték • Kockázati tényezők közé
fölé emelkedik. tartozik:
• A normális vérnyomás – Elhízás
érték 15-45 év között: – Cukorbetegség
– Szisztolés érték 110-140 – Káros szenvedélyek
Hgmm között, (dohányzás,
– Diasztolés érték 75-90 alkoholfogyasztás)
Hgmm között. – Táplálkozási szokások
– Fizikai aktivitás
– Erek állapota
Magasvérnyomás
• Tünetei:
– Fáradékonyság
– Ingerlékenység
– Fejfájás
– Fülzúgás
– Kipirult arc
– Szédülés
• Következményei:
– Látásromlás
– Agy vérkeringésének zavara, agyállomány sérülése
– Szív megnagyobbodás, infarktus
– Vesekárosodás, veseműködés romlása.
Gyermekkori magas vérnyomás
( hypertonia)
• Típusai: esszenciális vagy  endokrin betegség:
szekunder mellékvesevelő,
• Alapbetegségek lehetnek: mellékvesekéreg,
 vesegyulladás, mellékpajzsmirigy daganata,
veseelégtelenség pajzsmirigy túlműködés
 húgyúti szűkület  agyvérzés ( stroke), agyi
 Vesedaganat trauma, agyvelőgyulladás
 fejlődési rendellenesség  Csecsemőkorban: a
köldökartéria katéterezése,
 szívbetegség, veseartéria v.
veseartéria trombózisa
véna szűkülete
 Immunbetegség
Az ájulás
• A rövid ideig tartó, spontán
rendeződő, nyom nélkül múló
perifériás (központtól távol eső)
keringési zavar.
• Gyakran előfordul: nagy izgalom,

hosszú mozdulatlan állás, nagy meleg,
hirtelen felállás esetén
• Tűnetei: eszméletvesztés és
összeesés, sápadtság, verejtékes,
gyérpulzus.
• Ez az állapot percek alatt rendeződik

– Nyugalomba helyezés vízszintesen
– Lábát fel kell emelni
• Ezzel támogatjuk az agy vérellátásának
rendeződését.
Életmódbeli változtatásoknak szerepe a
kezelésben
• Testsúlycsökkenés: • Fizikai aktivitás
(10 kg fogyás 5-20 Hgmm-el (heti háromszori 30-60 perc
csökkentheti a mozgás 4-9 Hgmm-el
vérnyomásértékét) csökkenti a vérnyomást)
• Sóbevitel csökkentése: • Zsírszegény diéta

(8-12 Hgmm-el csökken a (8-14 Hgmm-el csökkenti
vérnyomás, mert csökken a vérnyomást)
víz megkötése a
szervezetben) • Alkoholfogyasztás
(12-25 g feletti
alkoholmennyiség
elfogyasztása 2-10 Hgmm-el
emeli a vérnyomást)
Vérszegénység (anémia)
• A vörösvérsejtek számának
csökkenése
Létrejöhet:
– vörösvérsejtek számának
– vagy a bennük lévő
hemoglobin mennyiségének
csökkenése miatt.
• Leggyakoribb okai:
Vörösvérsejt képzésének
zavarai
• Hiányzik a képzéséhez vas, B12
vitamin, folsav, stb.)
• A lép fokozottan bontja a
vörösvérsejteket
• Csontvelő megbetegedése
A vérképző rendszer betegségei
vérszegénység, vérzékenység, leukémia
Vashiányos vérszegénység:
Vashiány miatt ok: táplálkozás csökkent vastartalma, vasfelszívódási zavar,
menstruáció
Tünetek: fáradékonyság, szédülés, sápadt bőr, ájulás,
kimerültség, gyengeség, légszomj, fejfájás, szédülés, hideg végtagok,
ingerlékenyég.
Gyakran tapasztalható gyulladás vagy afták megjelenése a nyelven,törékeny
körmök, szívdobogás érzés, rossz étvágy (ez a tünet leggyakrabban
újszülötteknél fordul elő), illetve a nyugtalan láb szindróma.
Gyógyítás: vaskészítményekkel
Vészes vérszegénység:
• B12 -vitamin felszívódási zavara, vvt szám 1millió/mm3
Vérzékenység (hemofilia)
• A véralvadás zavara vagy

spontán kialakuló vérzések
jelentkeznek.
• A vérlemezkék mennyiségi és
minőségi elváltozásai, az
alvadási faktorok hiánya és a
kapillárisok kóros vörösvérsejt
áteresztőképessége okozhatja.
– Kezelésének lényege a hiányzó

alvadási faktor pótlása, ez lehet
vérpótlás útján, vagy alvadási
faktort tartalmazó készítmény
formájában pótolják
Leukémia
• Fehérvérsejtképző rendszer daganatos megbetegedése
• Magas fehérvérsejtszám 100000/ mm3
• Heveny forma, idült forma
• A fehérvérűség (leukémia) a csontvelőben lévő éretlen

vérképző sejtek valamelyik formájának kóros, rákos
átalakulása és az átalakult sejtek nagymérvű felszaporodása
révén alakul ki. A legtöbb esetben a felszaporodott, kóros
leukémiás sejtek nagy számban megjelennek a vérben is.
• Leukémia minden életkorban előfordul. A 20 évesnél fiatalabb
korosztályokban az előforduló rosszindulatú daganatos
megbetegedésének közel 50%-át a leukémia képzi.
A kardiovaszkuláris betegségek felismerése
gyermekeknél
 A rokonságban előforduló, ide kapcsolható

szív- és érrendszeri betegségek felmérése
( szívinfarktus, érszűkület, agyvérzés, magas vérnyomás, cukorbaj,
hirtelen halál, kóros kövérség, zsíranyagcsere betegségek).
 Fokozott figyelem a tünetek iránt, a gyerekek folyamatos figyelemmel
tartása, panaszaik gondos meghallgatása.
 Rendszeres iskolai vizsgálatok
 A veszélyeztetetteknél további laboratóriumi vizsgálatok, szűrések:
vérnyomásmérés, testtömegindex meghatározása, szérum-koleszterin,
éhgyomri vércukor
A MOZGÁS
VÁZRENDSZER
Részei:
1. Passzív rész: csontok (206 db, testsúly 10 %-a) és

ízületek
2. Aktív rész: az izmok rendszere
2
ÁLTALÁNOS CSONTTAN
• Testünk szilárd állományát csontok alkotják (10 % testtömeg).
• Csontok együttese (206 db): SKELETON (csontváz)
a
• Csontféleségek:
1. Hosszú, csöves csontok (végtagok)
2. Rövid csontok (ossa digitorum)
3. Lapos csontok (sternum, scapula)
4. Köbös csontok (ossa scarpi et tarsi)
Szerepe:
• Alkotják testünk szilárd vázát.

• A mozgás passzív részét képezik.
• Védik a belső szerveket (koponya, mellkas).
• Fontos szerepet játszanak a vérképzésben (lapos
csont> vörös csontvelő).
• Részt vesznek a kalcium (Ca) és a foszfor (P)
anyagcserében.
4
A CSONT SZERKEZETE
• Csontösszetétel:
– 40% víz, 60% szárazanyag
– Mg és Ca foszfát, karbonát, fluorid
• Csontsejtek:
– osteoBLAST: csontKÉPZŐ
– osteoCYTA: csontSEJT
– osteoCLAST: csontFALÓ
A csontokat trabeculáris
(rácsos) szerkezet erősíti
A CSONT SZERKEZETE
A csontszövet a szervezet legkeményebb szövete. A csont sűrűségét és

szilárdságát a benne lévő ásványi sók adják, a kalcium és a foszfor
Csonthártya:
• csontokat kívülről borítja

• védi a külső hatásoktól
• biztosítja a vérellátását
• biztosítja az idegellátását (érzékelő idegrostok
magában a csontszövetben nincsenek, csak
itt> ezért sérülése erős fájdalommal jár)
• csonttörés gyógyulása is a csonthártya révén
valósul meg
• ha a csontot megfosztjuk a csonthártyától a 7
csont elhal
Csontok növekedése:
• belső elválasztású mirigyek (agyalapi mirigy)

által termelt hormonok szabályozzák
• 18-20(-25). életévig tart
• iránya szerint:
• a) vastagságbeli> a csonthártyában lévő
csontépítő és csontlebontó sejtek által
• b) hosszirányú> csontvégeken, az ún.
növekedési porckorong segítségével
8
A HOSSZÚ CSÖVES CSONT SZERKEZETE
CSONTÖSSZEKÖTTETÉSEK
• Ízület = ARTICULATIO Az ízületeknek különböző formái vannak.
AZ ÍZÜLET VÁZLATOS FELÉPÍTÉSE -
TÉRDÍZÜLET
AZ ÍZÜLETEK TÍPUSAI
GÖMB IZÜLET
13
EGY TENGELYŰ IZÜLET
14
A mozgástengely száma szerint (1):
• Egytengelyű~
• ujjperccsontok
• hajlítás, feszítés
• Kéttengelyű~
• egyik kéztőcsont és az I.
kézközépcsont közötti nyeregízület
• első tengely mentén> hajlítás-
feszítés
• második tengely mentén> távolítás- 15
közelítés
A CSONTVÁZRENDSZER
A koponya részei oldalnézetben
A koponya elölről
A koponya felülnézetben
Újszülött koponyája felülnézetben
20
Gerinc (3):
• A gerincnek oldalnézetben kétszer S alakú

élettani görbülete van:
• nyaki és ágyéki szakasz
előredomborodik (lordosis)
• háti és keresztcsonti szakasz
hátradomborodik (kyphosis)
• A két lábon járás, a fölemelkedés miatt nagy
súly nehezedik a gerincoszlopra (főleg az
ágyéki szakaszra).
• Mozgásai: előre- és hátrahajlás, oldalirányú
hajlások, forgó mozgás, rugózás
(porckorongok révén) 21
A gerincoszlop elölről és oldalról
A hátcsigolya részei
Mellkas (1)
• Védi a benne található szerveket
• Fontos szerepe> légzőmozgásokban
• Csontjai:
• 1) bordacsontok :
• 12 pár indul el a gerinctől és halad előre;
• fel-le mozgásra képesek,
• gerinchez ízesülnek:
• 7 pár borda a szegycsont testéhez
/valódi bordák/;
• 3 pár egymáshoz /álbordák/;
• 2 legalsó pár szabadon végződik 24
/repülőborda/
Mellkas (2)
• 2) Szegycsont:
• a mellkas elülső falának alkotásában részt vevő,
lapos csont
• részei: markolat, test, kardnyúlvány
• szivacsos állománya sok vöröscsontvelőt tartalmaz
/mintavétel/
25
A mellkas felépítése
A mellkas felépítése
A medence felépítése
A női és a férfi medence
• A férfi medence bemenete szív alakú. A férfi medence lefelé erősen szűkül, és
magasabb. A szeméremcsontok hegyesszöget zárnak be. A férfimedence csontjai
vastagabbak, durvábbak.
• A nő medencéjének bemenete ovális. A női medence bemenete és kimenete
közötti távolság kisebb, a medence ürege és kimenete kevéssé szűkül. A női
medencénél a farokcsont elmozdulhat, nincs összecsontosodva a
keresztcsonttal, ami további tágulási lehetőséget jelent. (SZÜLÉS) A
szeméremcsontok ívet zárnak be egymással. A csontok finomak, lekerekítettek.
Felső végtag csontjai
• Vállöv:
• kulcscsont,
• lapockacsont
• Felkar: felkarcsont
• Alkar:
• orsócsont (hüvelykujj felől)
• singcsont (kisujj felől)
• Kéz:
• kéztő (két sorban 8 csont)
• kézközép (5 csont)
• ujjak (5 ujj> 14 ujjperccsont) 30
Alsó végtag csontjai
• Medenceöv
• keresztcsont
• medencecsont
(ülőcsont+szeméremcsont+csípőcsont)
• Comb: combcsont
• Lábszár
• sípcsont
• szárkapocscsont
• Láb
• lábtő (7 erős csont)
• lábközép (5 csont)
• lábujjak (egy lábon 14 ujjperccsont) 31
Függesztőövek - felső és alsó végtag
A láb csontjai
FICAM (LUXATIO)
• Ficamnak nevezzük az ízület sérülését, amelyben a csontvégek
a csontok törése nélkül az ízületi tok és/vagy szalagok sérülése
miatt eltávolodnak.
• TEENDŐ:
1. Nyugalmi helyzetben való rugalmas rögzítés
2. Fájdalomcsillapítás
3. Baleseti orvosi ellátás
Gyermek kezének fogásakor Futás közben hirtelen
hirtelen rántásra alakul ki Irányváltoztatáskor alakulhat ki
CSONTRITKULÁS
A csontritkulás következtében csökken a csontok

ásványianyag-tartalma és rugalmassága is, ezáltal a
csonttörések gyakoribbak lesznek és a törések nyomán
kialakult egyéb elváltozások súlyos
mozgáskorlátozottsághoz vezethetnek.
Öregedő népesség
1. felnőttek 10%-át érinti (~ 800 000)
2. ~ 40 000 törést okoz évente
3. 45 éves kor feletti törések ~ 70%-ért felelős
4. időskor (D-hipovitaminozis, inaktivitás, időskori többlet

mortalitás)
5. jelentős gazdasági teher
IZOMRENDS
ZER
37
• Izomrendszer a mozgás aktív része, az izomzat az
emberi test mozgató szövete.
• Izmok fajtái:
• -simaizom
• -szívizom
• -harántcsíkolt izom
38
simaizom
39
Simaizom
• belső szervek erek és zsigerek (gyomor, bélfal,

epehólyag) falában
• működése akaratunktól független (vegetatív idegrendszer
irányítja)
40
Harántcsíkoltizom (1)
41
• ezek az ún. vázizmok
• csontokon erednek és tapadnak
• felépítésükben az izomrostok egymással párhuzamos
izomkötegeket alkotnak
• egy-egy izomcsoport izomkötegek összességéből áll
42
• izmok inger hatására húzódnak össze,

akaratunktól függően
• küszöbinger= az a leggyengébb inger, amely
már összehúzódást vált ki
• küszöb alatti inger= ami nem vált ki
összehúzódást
• küszöb feletti inger= amelynek egyre
erősebb összehúzódás az eredménye
• maximális inger= amely az összehúzódás
mértékét már nem növeli 43
• inger hatására > izomhas húzódik össze
• ha olyan sok inger éri, hogy nem tud elernyedni> akkor
tartós izom-összehúzódás jön létre= izomgörcs
44
• Izomműködés= összehúzódás és elernyedés
• Szívizom: autonóm működésű

• Simaizom: vegetatív idegrendszer működteti
• Harántcsíkolt izom: szomatikus idegrendszer mozgató
neuronjai működtetik
• A harántcsíkolt izom egy ingerre egy összehúzódással

válaszol, ez az izomrángás
• Az izomrángás
– Kisfokú megnyúlás
– összehúzódás
– elernyedés
• Az összehúzódott állapotban az izom újra ingerelhető
• Ha az ingerek túl gyorsak, az elernyedés egyre
rövidebb, tartós izomösszehúzódás alakul ki
• Szervezetünkben az izmaink állandóan kicsit

összehúzódott állapotban vannak – izomtónus
– Így könnyebben indul az izmok működése
– Test megtartás a gravitációval szemben
• Az egyszerű mozgások reflexek segítségével

valósulnak meg
• A bonyolultabb mozgásokat az agykérgi mozgató
központok irányítják
• az izomrostokban kétféle fehérjeszerű anyag

egymáshoz kapcsolódása eredményezi az
izom összehúzódását
• az izomban több, energiát szolgáltató
biokémiai folyamat zajlik, amelyhez
megfelelő mennyiségű oxigén, tehát vér
szükséges
• ha az izom nem kap elegendő oxigént (nem
jó vagy nem elégséges a vérellátás), akkor
tejsav halmozódik fel> izomláz 47
Szívizom
• egyesíti a harántcsíkolt és a simaizom

tulajdonságait:
• -erőteljes, gyors összehúzódás
• -nem fárad el
• -saját inger szabályozása működteti> akaratunktól
független
• -”minden vagy semmi törvénye” szerint> egyetlen
ingerre, amely már összehúzódást vált ki, maximális
erővel válaszol
48
Izmok osztályozása
• működés szerint: hajlító, feszítő, közelítő (comb:

fésűizom), távolító (rövid hüvelykujj-távolító izom),
szűkítő(pupilla), emelő(lapockaemelő izom)
• alakja szerint: rövid, hosszú, széles, gyűrűs
• eredési hely szerint: egyfejű, kétfejű, háromfejű, négyfejű
• egymás működését segítő: szinergista
• ellentétesen működő: antagonista
49
A végtagok izmai
• Felső végtag: vállizom (deltaizom), felkarizom (két- és

háromfejű karizom), alkarizmok, kézizmok
• Alsó végtag: csípőizmok (farizom), combizmok,
lábszárizmok, lábizmok
50
A törzs izmai
• Mellizmok: nagy és kis mellizom, fűrészizom,

külső és belső bordaközti izmok, rekeszizom
• Hasizmok: egyenes, ferde és haránt hasizom
• Hátizmok: felületes hátizmok (trapézizom,
széles hátizom, rombuszizom), mély hátizmok
(gerincmerevítő izmok)
51
A fej és a nyak izmai
• Mimikai izmok: fejtető izmai (nyakszirt-, homlok- és

fül körüli), arcizmok (szem, orr és száj körüli)
• Rágóizmok: rágóizom, halántéki izom, külső és
belső röpizom
• Nyakizmok: felületes nyakizmok (nyaki bőrizom,
fejbiccentő izom), mély nyakizmok, nyelvcsont feletti
és alatti izmok
52
ÁLLATTAN
2011/2012 őszi szemeszter
Állattani és Állatökológiai Tanszék

Általános tudnivalók:
• Tárgyfelelős: Dr. Bakonyi Gábor (tanszékvezető)
Megbízott tárgyfelelős: Dr. Kiss István.
• Követelményrendszer és egyéb információk:
– Állattani és Állatökológiai Tsz. (2. em.) hirdetőtábla
– Tanszéki honlap:
http://mkk.szie.hu/dep/zoo/index.html
• Előadások és gyakorlatok
• Kötelező jegyzet:
Kiss I. (szerk.) (1999): Általános állattan (egyetemi
jegyzet). Szent István Egyetem, Gödöllő, pp186.
Bevezetés
• Mik azok az állatok (Animalia)?
– Sensu stricto:
Olyan többsejtű heterotróf eukarióták, melyek
• testében két különböző hámréteg közt kollagéneket
tartalmazó sejtközötti állomány található,
• gamétákat meiózissal képeznek,
• diploid életszakaszuk lényegesen hosszabb, mint a haploid
életszakasz,
• ontogenezisük során embrionális fejlődésen mennek
keresztül, melyben rendre követik egymást a morula
(szedercsíra), blastula (hólyagcsíra) és gastrula (bélcsíra)
állapotok.
(Metazoa csoport – többsejtű állatok)
– Sensu lato:
Az állatokhoz sorolják a sejtfal nélküli fagotróf
egysejtűeket is.
(Protozoa csoport – állati egysejtűek)
Bevezetés
• Az Állattan (Zoológia) tárgya és helye a
tudományban
az élő dolgok tanulmányozásával foglakozó
biológián belül az a tudományág, ami az állatok
vizsgálatával foglalkozik.
• A zoológia komplex tudományág. A zoológusok
különböző aldiszciplínákra specializálódhatnak.
Pl:
– Strukturális, funkcionális, vagy ökológiai szempontból:
anatómia, fiziológia, embriológia, hisztológia, citológia,
molekuláris biológia, genetika, szisztematika, ökológia
– Egy bizonyos állatcsoport szempontjából:
protozoológia, entomológia, ichthyológia, herpetológia stb.
Sejttan
(Cytologia)
Sály Péter
Saly.Peter@mkk.szie.hu
• A hierarchikus biológiai szerveződés
Sejt [lat. cellula; gör. cytos]:

a biológiai szerveződés legkisebb
önálló életre képes egysége.
A Földön minden élőlény
testszerveződése sejtes alapú.
Az eukaróta állati sejt felépítése
• Méretük jellemzően 5-100 μm (de egyes
esetekben hosszuk akár több cm is: izomrost,
idegsejt)
• A sejtek három fő részből állnak:
– sejtet határoló sejtmembrán vagy plazmamembrán
– sejtmag
– a sejtmagot körülvevő citoplazma, amit a
plazmamembrán borít.
A citoplazma tartalmazza a sejt organellumait,
vázrendszerét, és az ezeket körülvevő alapállományt
(citoszolt).
Egy általánosított állati sejt modellje:
szekréciós vezikulák
mikrobolyhok
Golgi-készülék (mikrovilluszok)
plazmamembrán
sejtváz
(citoszkeleton) centriolum
(a sejtközpontban)
SER
lizoszómák
riboszómák
maghártya
(nukleomembrán)
magvacska mitokondrium
(nukleolusz)
RER
sejtmag sejtplazma
(nukleusz) (citoplazma)
A sejtmag (nukleusz, karion)
• Funkciója: az eukarióta sejt
örökítőanyagának térbeli elhatárolása,
védelme.
• Alakja általában gömb, de előfordul más
forma is, pl. karéjos a granulocitákban.
• Mérete: 5-20 μm.
• Száma sejtenként általában 1 db, de pl.
májsejtekben, papucsállatkákban 2 db.
• Felépítése sejtmag
magváz
maghártya maganyag
nukleoplazma sejtmagvacska kromatinállomány

anyagcserefolyamatok rRNS-t kódoló gének; hiszton fehérjékhez
köztes- és végtermékeit riboszómák összeszerelésének helye asszociált DNS
tartalmazó vizes oldat
(ionok, nukleotidok,
fehérjék, RNS-ek) heterokromatin eukromatin
erősen feltekeredett DNS; lazán feltekert DNS;
génexpresszió nincs van génexpresszió
külső
• Két sejtosztódás között lemeze
(interfázisban) a magot két maghártya
lemezből álló maghártya belső
borítja. lemeze
ER
• A maghártyán gyűrű alakú memrán
ER
nyílások, pórusok találhatók, lumen
ezeken keresztül történik a
nukleoplazma és a citoplazma
közti szabályozott
anyagáramlás.
magváz
(laminváz)
perinukleáris
tér
nukleáris
pórus
A nukleáris pórus komplex
• DNS,
kromatinállomány,
kromoszómák
cukorfoszfát gerinc
– DNS: komplementer
bázispárosodású H kötések
(A-T, G-C), dupla hélix
alakú makromolekula
– hossza teljesen
kitekerve ember
szomatikus sejtjeiben
~ 2 m (!)
foszfodi-
észter
kötés
– Kromatinállomány:
a DNS nem önmagában, hanem fehérjékhez
kapcsoltan, bonyolult szerveződésű
fonalrendszerbe tömörülve található a magban.
Ez interfázisban két régióra tagolódik:
• eukromatin: lazább régió, fényképen világos terület
• heterokromatin:
kompaktabb régió, fényképen sötétebb terület
magvacska
eukromatin
heterokromatin
– Kromoszómák (chromo [gör.] – szín, soma
[gör.]- test):
• A kromatinállomány extrém módon kondenzált
formája, az egyes DNS molekulák jól elkülönültek
és felismerhetők
• Kromoszómák száma fajra jellemző, testi
sejtekben egy apai és egy anyai készlet (2n sejt),
ivarsejtekben csak egy garnitúra (n sejt)
2 szálú DNS szakasz
A kromatinállomány hierarchikus
szerkezete nukleoszómákra
feltekeredett DNS
Funkcionális következmények:
- a letekert, fehérjementes DNS
hosszú és sérülékeny; nukleoszómás
fonál
a tömör csomagolással
kevésbé sérülékeny módon tárolható
- maximálisan csomagolt formában
szállításra is alkalmas (sejtosztódás)
- a kromatin szerveződésén keresztül hurkok
szabályozható a gének aktivitása
feltekeredett
hurkos fonál
egy teljes,
mitotikus,
kétkromatidás
kromoszóma
• Génexpresszió (génkifejeződés):
– Gén:
s.s: minden olyan DNS szakasz, mely átíródhat RNS-be
s.l: a gén részét képezik azok az át nem íródó szakaszok is,
melyek szabályozzák az átíródó szakasz működését.
– Génexpresszió: az a soklépcsős folyamat, mely során a génben
rejlő információ megjelenik valamilyen RNS-ben és/vagy
fehérjében, és ennek következményeként a sejt
szerkezete/funkciója megváltozik.
Az információáramlás iránya:
DNS
Transzkripció (átírás):
a genetikai információ átírása DNS-ről RNS-re.
Helye: sejtmag. transzkripció
Transzláció (átfordítás):
mRNS-ben levő információ alapján történő mRNS
fehérjeszintézis.
transzláció
Helye: citoplazma.
fehérje
A DNS átírásától a fehérjeszintézisig vezető folyamatsor főbb lépései:
– A transzkripció és transzláció térbeni elkülönülése a
membránnal határolt sejtmaggal járó eukarióta sajátosság.
– Pórusok szerepe!
– A sejtek génexpressziós mintázata a genom elkülönült részein
(térben), és időben is változik.
Pl.
• felnőtt szervezet differenciált (egy bizonyos funkcióra specializálódott)
sejtjeiben a funkció betöltéséhez szükséges gének aktívak –
mirigyhámsejtekben váladéktermelődésért felelős gének.
• Az ontogenezis folyamán más és más gének, géncsoportok lehetnek
aktívak az életkortól függően – emlősöknél a laktóz lebontásáért felelős
gén inaktiválódása a szoptatás befejezése után
– A genom génexpressziós mintázata szabályozható, pl. a
kromatinállomány térbeli szerveződésén keresztül: kompakt
régió (heterokromatin) gátolja, laza régió (eukromatin) lehetővé
teszi az átírást; a DNS kémiai módosításával: DNS metiláció
(gátol).
metiláció
citozin 5-metilcitozin
– Sejtemlékezet: lényege, hogy a szomatikus sejtek utódsejtjeikre

nemcsak DNS molekuláik teljes másolatát, hanem jellemző
génexpressziós mintázatukat is át tudják örökíteni.
A plazmamembrán
• Bár a plazmamembrán és az egyes organellumok
membránja közt sok az eltérő, specifikus vonás, a sejt
összes membránrendszerének alaptulajdonságai
egyezőek.
• A membránok általános funkciója:
térrészeket különítenek el, ugyanakkor a rajtuk át történő
szabályozott anyagáramlás révén egyben össze is
kapcsolják az elválasztott tereket.
A plazmamembrán funkciója:
– A sejt elhatárolása az extracelluláris tértől
– A nagy molekulatömegű anyagok és ionok sejtbe, illetve sejtből
történő felvételének és anyagleadásának bonyolítása
– sejt-sejt, illetve sejt-extracelluláris tér közötti kapcsolatok
kialakítása.
• A plazmamembrán felépítése:
– Anyagai: főként lipidek és fehérjék, kisebb részt
szénhidrátok.
– Kb. 10 nm vastag, kettős lipidréteg, melybe a
fehérjék részben vagy teljesen belemerülnek
(integráns membránfehérjék), avagy a külső
vagy belső felszínéhez viszonylag lazán
kapcsolódnak (perifériás membránfehérjék). A
külső rétegben glikoproteinek vannak,
melyekhez poliszacharidok asszociálódhatnak,
ez a struktúra az ún. sejtköpeny (glikokalix).
A biológiai membránok folyékony-mozaik modellje:
oligoszacharid transz-
oldallánc glikoproteinek membrán-
fehérjék
glikolipid
Extra-
foszfolipidek celluláris
hidrofób végei oldal
sejtmembrán
(~10 nm)
Intra-
celluláris
koleszterin oldal
foszfolipidek
hidrofil feji része
perifériás
membránfehérje
• A membrán fluiditása
– A membrán folyadékként
poláros hidrofil
való viselkedése: feji rész
a molekulák oldalirányú
elmozdulása a rétegen
belül
(a transzverzális
áthelyeződés nem
lehetséges)
apoláros hidrofób kettős
– Sebessége függ: rész kötés
• hm-től
• lipid-összetételtől:
sok telített zsírsavlánc →
szorosabb, szabályosabb
elrendeződés → merevebb
ridegebb membrán;
sok telítlen zsírsavlánc →
lazább elrendeződés →
folyékonyabb membrán,
alacsonyabb olvadáspont
A poikilotherm állatok
alacsony hőmérsékleten
sok telítetlen zsírsavláncot
építenek a membránjaikba
• A membránfehérjék fő funkciói:
– anyagszállítás a membrán két oldala közt
– jelátviteli folyamatok szabályozása
– sejtfelszíni azonosító jelek biztosítása
(immunrendszer: saját vs. nem saját
felismerés)
– fizikai kapcsolat a szomszédos sejtekkel,
illetve az extracelluláris mátrixal.
• Anyagáramlás a membránon át:
– A fehérjementes foszfolipid-membrán csak kis molekulatömegű
(kb. < 100 Da) hidrofób (pl. O2, CO2, N2) vagy poláros
molekulák (pl. H2O, urea) számára járható át szabadon
(diffúzió és ozmózis).
– A nagyobb molekulák, vízben oldódó anyagok (pl. cukrok,
aminosavak), és ionok számára szabadon nem átjárható.
– A nagyobb anyagok (pl. sejttörmelékek a makrofágokba;
táplálékszemcsék a Protozoákba) endocitózissal juthatnak be,
illetve exocitózissal juthatnak ki (pl. szekréciós anyagok, pl.
anyatej) a sejtből.
– A különféle metabolitok és ionok a membrán transzportfunkciót
ellátó integráns membránfehérjéi által juthatnak egyik oldalról a
másikra.
– A transzportfehérjék fő típusai:
• csatornák (víz és egyes ionok)
• transzporterek (permeázok, karrierek)
• pumpa-ATP-ázok.
Endocitózis Exocitózis
fagocitózis (partikuláris anyag endocitózisa)
pinocitózis (folyadékok endocitózisa)

Transzporterek:
Csatorna (hidrofil pórus): transzportált molekula kotranszportált ion
ion
lipid lipid
kettős réteg kettős réteg
vizes
pórus
UNIPORTER SZIMPORTER ANTIPORTER
kotranszporterek
Pumpa-ATP-áz: extracelluláris tér

(Na+/K+ pumpa)
K+ kötő hely
Na+ elektrokémiai K+ elektrokémiai

gradiens gradiens
Na+ kötő hely
intracelluláris tér
bél lumene
mikrobolyhok
az apikális oldalon
Na+/glükóz sejtkapcsoló struktúra

szimporter (szoros kapcsolat)
bélhámsejt laterális bélhámsejt

membránja
glükóz
uniporter
bélhámsejt bazális
membránja
extracelluláris
folyadék
• Sejtkapcsoló struktúrák:
– Az állati szervezet nem sejtek véletlenszerű halmaza, hanem
specifikusan összekapcsolt (szövetekbe rendeződött)
sejtcsoportokból épül fel.
– Sejt-sejt közötti kapcsolatokat kialakító struktúrák:
• szoros kapcsolat (zárókapcsolat): az apikális régió alatt a laterális
felszínek között; lezárja a sejtközötti járatokat
funkció:
– paracelluláris transzport gátlása
– gátolja a membránmolekulák laterális mozgását → stabilizálja a membrán
apikális és bazolaterális oldalai közötti molekuláris különbségeket
• adhéziós öv: intracellulárisan a sejtvázhoz (aktin filamentumokhoz)
kapcsolódik
funkció:
– mechanikai stabilitás
– az aktin összehúzódásán keresztül az összekapcsolt sejtréteg
deformálódását biztosítja (pl. az embriogenezis során redők, sáncok
kialakulása)
• dezmoszóma: foltszerű, korong alakú képződmény, intracellulárisan a
sejtvázhoz (intermedier filamentumok) kapcsolódik
funkció:
– mechanikai stabilitás
– Sejt-extracelluláris mátrix kapcsolatot kialakító struktúra:
• hemidezmoszóma: a bazális oldalon
funkció:
– sejt rögzítése az extracelluláris mátrixhoz (sejtközötti állományhoz)
A leggyakoribb sejtkapcsoló szerkezetek egy bélhámsejt példáján
(A sejtkapcsoló struktúrák félkövéren vannak kiemelve.)
mikrobolyhok
szoros kapcsolat
(tight junction)
adhéziós öv
dezmoszóma
sejtváz
(intermedier filamentum)
Kommunikációs kapcsolat.
A két sejt közötti távolság:
2-2.5 nm. Rajta ionok, réskapcsolat
kismolekulájú anyagok (gap junction)
(Ca++, cAMP). Pl.
szívizomban, idegszövetben.
hemidezmoszóma
alaphártya
(lamina basalis)
Intracelluláris membránrendszer
• A sejt belső membránjai meghatározott
funkciót ellátó organellumokat képeznek,
melyek között membránba csomagolt
anyagtranszport történik.
• Endoplazmatikus retikulum (ER):
lapos zsákocskákból, csövecskékből álló
nagy kiterjedésű üregrendszer. Szerkezet és
működés szempontjából két altípusa van. Az
elhatárolódás azonban nem éles, a két rész
membránjai átmennek egymásba és
üregrendszerük közös.
– Durva felszínű ER (Rough
Endoplasmic Reticulum – RER):
lapos zsákocskák; felszínén
riboszómák találhatók.
[Riboszóma: rRNS-ből és
fehérjékből álló molekuláris
komplex; a fehérjeszintézis
molekuláris „műhelye”.]
Funkció: váladék- és integráns
membránfehérjék szintézise,
válogatása, módosítása és
szállítása.
– Sima felszínű ER (Smooth

Endoplasmic Reticulum – SER):
csövek, tubulusok hálózata.
Funkció: membránlipidek
szintézise, citoszol Ca++
koncentrációjának szabályozása,
xenobiotikumok feldolgozása.
Az ER-ban feldolgozott molekulák membrán hólyagocskákba (vezikulák)

csomagolva jutnak tovább az ER-ból a Golgi-készülék felé.
maghártya
nukleusz
riboszómák
RER
SER
SER
RER
maghártya
riboszómák
nukleáris nukleusz
pórus
• Golgi apparátus:
Szorosan egymás mellé rendezett ciszternák csoportja
(általában 5-10 db párhuzamos ciszterna)
Funkció: az ER felől érkező fehérjék fogadása,
feldolgozása, szétválogatása és továbbítása a rendeltetési
helyükre. Az anyagok membrán hólyagocskákban
(vezikulák) érkeznek, és távoznak a feldolgozás után.
transzport vezikula
az ER felől
lefűzödött
éppen lefűződő
vezikula
vezikula
Golgi apparátus
• Lizoszómák (lysos [gör.] – emészteni):
emésztőenzimeket tartalmazó, belül savas hidroláz
enzimeket tartalmazó organellumok.
Degradáló enzimei (fehérjék) az ER-ben szintetizálódnak,
majd a Golgi-készülékben módosulnak, és az így kialakult
elsődleges lizoszómák a Golgi-készülékről válnak le.
Funkció: sejten belüli emésztés (fehérjék, nukleinsavak,
lipidek, szénhidrátok degradációja)
– fagocitózissal bejutott anyagok emésztése
(heterofágia)
– a sejt saját anyagainak emésztése (autofágia): pl.
éhezés esetén, hogy E-hoz jusson; elöregedett
organellumok lebontása
Áttekintés a sejt belső membránrendszeréről
a) A szekréciós út
riboszóma extracelluláris
sejtmembrán folyadék
RER
szekretált
nukleusz fehérje
szekréció
vezikula
fogadó (cisz)
oldal
transzport
vezikula
kimenő (transz)
oldal
SER Golgi-apparátus
fehérje
citoplazma
Áttekintés a sejt belső membránrendszeréről
b) A lizoszómális út
citoplazma
fagocitózis RER
táplálékvezikula
Golgi-apparátus
táplálék-
szemcse
lizoszómák
transzport
vezikula
sejtmembrán öreg vagy sérült

fagocitált organellum
táplálék
lebontása
organellum
extracelluláris lebontása
folyadék
A mitokondrium
• Az állati sejtek az anyagcsere-folyamataikhoz
szükséges E-t a tápanyagok (elsősorban zsírok
és szénhidrátok) lebontásából nyerik.
A tápanyagok aerob (02 jelenlétében zajló)
lebontása a mitkondriumban történik.
• Alakja gömbölyded vagy hengeres;
mérete: 0.5-1 μm.
• Funkciója:
– oxidatív foszforiláció: légzéshez kapcsolt ATP szintézis
folyamatsora.
ATP: adenozin-trifoszfát molekula, nagy energiájú nukleotid molekula,
a sejtek általános E-raktározó vegyülete („energiavaluta”)
• Evolúciós eredete:
endoszimbionta elmélet: ősi eukarióta bekebelezett egy
aerob anyagcserét folytató prokariótát → szimbiózis.
• Felépítése:
Kettős membránnal határolt alapállomány (mátrix), külső
kamra: intermembrán tér; belső kamra: benne a mátrix, és
az ún. cristák (a belső membrán betüremkedései).
A mátrixban saját DNS állománnyal (mtDNS) rendelkezik.
külső membrán
belső membrán
belső kamra
külső kamra (benne a mátrix)
(intermembrán tér) crista
(70000×)
A sejtváz (citoszkeleton)
• Az eukarióta sejt jellegzetes szerkezeti eleme.
• Molekuláris összetételét tekintve három
komponensre bontható:
– mikrotubulusok:
az organellumok jellegzetes elhelyezkedésének
fenntartása, hozzájuk kapcsolódó motorfehérjékkel együtt
organellumok (pl. szekréciós vezikulák) mozgatása,
kromoszómák szegregációja a sejtosztódáskor (magorsó,
ld. később)
– aktinfonalak hálózata:
alakfenntartás, letapadást, alak- és helyváltoztatást
eredményező jelenségek generálása
– intermedier (köztes) filamentumok rendszere:
mechanikai szilárdság.
plazmamembrán
RER
riboszóma
intermedier filamentum
mitokondrium
aktin filamentum mikrotubulus

Csillók és ostorok
• Plazmamembránnal borított, mikrotubulusokból
felépülő mozgásszervecskék.
• Szerkezeti felépítésük hasonló: 9 db mikrotubulus-
pár vesz körül két centrális, különálló mikrotublust
(9+2-es szerkezet).
• A sejten levő számuk és méretük eltérő:
– csillók: rövidebbek (5-10 μm), számuk akár több száz
– ostorok: hosszabbak (150-200 μm), számuk általában egy.
Az eukarióta csillók és ostorok felépítése:
külső mikrotubulus pár
motorfehérje
plazma- (dinein)
membrán
kp.-i mikrotubulusok
Paramiceum sp. (papucsállatka)

csillókkal borított sejtfelszíne
radiális küllők
ostor
alapi test
mikrotubulusok
4.36 μm
A sejtközpont (centroszóma)
• A sejtmag közelében lokalizálódó organellum.
• Funkciója:
– a mikrotubuláris apparátus organizációja
(pl. a magorsó szervezése sejtosztódáskor)
• Felépítése:
Két részre különül:
– centriólumok: 2 db, egymásra merőlegesen („L”
alakban) állnak; mikrotubulusokból épülnek fel (mint a
csillók és ostorok alapi testei); növényekből, gombákból
ált. hiányoznak
– pericentrioláris anyag (centroszóma mátrix): a
centriólumokat felhőszerűen körülvevő amorf anyag.
Sejtközpont:
pericentrioláris
anyag
centriólum
mikrotubulus
0.5 μm
Sejtciklus és sejtosztódás
• Az egysejtű állatoknak, és a többsejtű állatok
szervezetében szöveti kötelékben élő sejteknek
is megvan az egyedi életciklusa:
a sejtosztódást követően az újonnan létrejött sejtek
növekednek, majd maguk is osztódni fognak, életük
során többször is. Az elöregedett sejtek nem osztódnak
tovább, hanem elpusztulnak.
• Sejtciklus: egy sejtosztódástól a következő
sejtosztódásig végbemenő eseménysor, ami a
sejt anyagainak megkettőződését, majd
osztódás következtében két új sejt létrejöttét
eredményezi.
• A sejtciklus fázisai:
– Az elektronmikroszkóp előtt csak 2 fázis:
• interfázis (sejtosztódások közti fázis)
• sejtosztódás
– Ma már ismert, hogy 4 fázisra tagolható, melyek
meghatározott rendben követik egymást
• G1 fázis [gap – rés]: osztódást követő sejtnövekedés. A
hosszabb ideig nem osztódó sejt itt egy nyugalmi állapotba (G0
fázis) kerülhet, véglegesen (pl. izomsejtek, idegsejtek) vagy
interfázis
ideiglenesen (pl. májsejtek).

• S fázis [synthesis]: DNS replikáció
• G2 fázis: felkészülés az osztódásra (pl. mitokondriumok
replikációja, a magorsóhoz szükséges mikrotubulusok
szintetizálása)
sejtosztódás
• M fázis [mitosis]: két részfolyamatból áll:

– magosztódás: s.s. mitózis
– citokinezis: a citoplazma, illetve a sejttest kettéosztódása.
– A sejtciklus fázisainak határán szigorú ellenőrző pontok
(molekuláris szabályozómechanizmusok) vannak. A sejt
csak akkor léphet egyik ciklusból a másikba, ha az adott
ciklusra jellemző feladatok hiba nélkül megtörténtek.
A sejtciklus fázisai
G0
• Kromoszómaszám-tartó sejtosztódás – s.l. mitózis:
– Egy sejtciklus alatt végbemegy.
– Testi sejtekre jellemző.
– 4 fázisra tagolódik:
• Profázis: maghártya dezorganizálódik; kromatinállomány extrém
kondenzálódása → kromoszómák kialakulnak (az S fázisban DNS
replikáció → minden kromoszóma 2 kromatidából áll; mindkettőn egy-
egy mikrotubuluskötő hely (kinetochor)); sejtközpont kettéválása a sejt
két pólusára vándorlása; mikrotubuláris magorsó összeszerelődése.
• Metafázis: kromoszómák rákapcsolódása a magorsóra (egyik kromatida
az egyik pólus felé, másik a másik pólus felé nyúló miktrobulusra tud
rákötni); a kromoszómák a középsíkba rendeződnek.
• Anafázis: testvérkromatidák szétválása, a sejt két pólusa felé
vándorlása.
• Telofázis: kromoszómák fellazulnak → megkezdődik a transzkripció,
magorsó szétszerelődik, reorganizálódik a magvacska, kialakul a
maghártya.
– A sejtmag kettéosztódását követően megtörténik a sejttest
kettéválása, a citokinezis is. A citoplazma befűződésében a setjváz
aktinfilamentumainak van fontos szerepe.
– Eredmény: 2 db 2n utódsejt.
Egy metafázisban levő sejt kinetochorokhoz
kötött 2 kromatidából (2 DNS molekulából)
egyik másik
álló kromoszómája kromatida kromatida
kinetochor
(mikrotubuluskötő hely)
kinetochor
mikrotubulus
centromer régió
(a kromoszóma
középső régiója,
ahol a kinetochor
kialakul)
metafázisos
kromoszóma
Mitózis:
mikrotubulus
mikrotubulus
mikrotubulus
magorsó
• Kromoszómaszám-felező sejtosztódás – meiózis:
– Két – módosult - sejtciklus alatt megy végbe (meiózis I. és meiózis II.).
Az osztódás fázisai és a kromoszómákat mozgató mechanizmusok a
mitózishoz hasonlóak, de a mitózishoz képest lényeges eltérés van
• a meiózis I. profázisában: genetikai rekombináció történik a homológ apai és anyai
kromoszómák között
• a meiózis II. sejtciklusában: kimarad az S fázis (nincs DNS replikáció)
– Meiózis I:
• Profázis I: a homológ apai és anyai kromoszómák párba állnak (pl. apai 2-es az
anyai 2-essel); majd DNS törés révén köztük DNS fragmentumok cserélődnek ki
(genetikai rekombináció) → új, egyedi genetikai összetételű kromoszómák
képződnek.
• Metafázis I: a homológok párok (mindegyik két-két kromatidából áll) állnak a
középsíkba
• Anafázis I: a homológ párok szétválnak
• Telofázis I: ~ mitotikus telofázis.
• Eredmény: 2 db, 2×-es DNS tartalmú n sejt.
– Interfázis, melyből kimarad az S fázis
– Meiózis II:
• a mitózishoz hasonló sejtosztódás; anafázis II.-ben a rekombináns kromoszómák
2 kromatidája válik szét
• Eredmény 4 db, 1×-es DNS tartalmú n sejt.
homológ 1 bekötött mikrotubulus
sejtközpont kromoszómák (jobb v. bal oldali)
párba állása egy kromoszómán
maghártya
testvérkromatidák mikrotubulus
anafázis I.
profázis I. metafázis I.
magvacska
Meiózis I. telofázis I.
utódsejtek
sejtközpont 2 bekötött mikrotubulus
(jobb és bal oldali)
egy kromoszómán
1 kromatidás
kromoszóma
magvacska mikrotubulus
2 kromatidás
rekombinálódott anafázis II.
kromoszóma metafázis II.
profázis II.
telofázis II.
Meiózis II. és citokinezis
utódsejtek (ivarsejtek)
Sejtpusztulás
• A sejt által végrehajtott sejtciklusok száma
meghatározott. A ciklizálóképesség
kimerülésével (celluláris öregedés) a
funkcióját betöltött, elöregedett sejtek
elpusztulnak.
• A sejtpusztulás normális fiziológiás
folyamat. Szerepe van a szervek
méretének kialakításában (pl.
egyedfejlődés során, vagy sérülés utáni
regeneráció esetén).
• A sejtpusztulás három formája:
– Nekrózis („halálos baleset”):
durva, nem javítható károsodás következtében, pl.
mechanikai roncsolódás, mérgezés, hőhatás,
sugárkárosodás.
– Apoptózis – programozott sejthalál („öngyilkosság”):
genetikailag determinált önpusztító molekuláris
mechanizmus.
• Pl. ontogenezis során:
– lárvális szervek lebomlása
– Tetrapodák végtagbimbójában az ujjpercek közti sejtek elhalása →
ujjak formálódása
• Pl. nem javítható hiba a DNS-ben (pl. DNS száltörés sugárzás
hatására) → sejtciklus megáll a G1/S fázis határán és beindul az
apoptózis
– Kikényszerített sejthalál („kivégzés”):
erre specializált limfociták (citotoxikus T-sejtek, és
természetes ölősejtek) közreműködésével valósul meg.
Az elpusztítandó célsejtek vírusfertőzött, vagy daganatos
sejtek, melyeket az ölősejtek idegenként azonosítanak.
Szövettan
(Histologia)
Sály Péter
Saly.Peter@mkk.szie.hu
Bevezetés
• Szövet (tela): speciális szerkezetű, meghatározott
funkciók ellátására differenciálódott, azonos eredetű
(azonos csíralemezből fejlődő) sejtek funkcionális
rendszere.
• Általános felépítés:
– sejtek
– sejtek által termelt sejtközötti állomány (extracellulláris mátrix).
Mennyisége szövetféleségenként változó. Néhol jelentékeny,
máskor elenyésző.
• Az állati szervezet alapvető szövetféleségei:
– Hámszövet (tela epithelialis)
– Kötő- és támasztószövet (tela connectiva)
– Izomszövet (tela muscularis)
– Idegszövet ( tela nervea)
Hámszövetek (tela epithelialis)
• Szorosan egymás mellett elhelyezkedő sejtekből, és
minimális mennyiségű sejtközötti állományból áll.
• A test külső és belső felszínét, a szervek felszínét,
üreges szervek üregeit borítja.
• Mindhárom csíralemezből fejlődhet.
• Hámszövet alatta mindig kötőszövet helyezkedik el,
abban haladnak a hámot alaphártya felől diffúzióval
tápláló hajszálerek.
• A sejtek közötti szoros kapcsolatot sejtkapcsoló
struktúrák tartják fenn (pl. dezmoszómák, szoros
kapcsolat, adhéziós öv, ld. Sejttan).
• Apikális képződmények:
– Mikrobolyhok (microvillusok): ujjszerű cytoplasma
kitüremkedések. Feladatuk a sejtmembrán felületének növelése
→ transzmembrán anyagmozgás hatékonyságának növelése.
– Csillangók (cilia):
• mozgékonyak (kinociliumok; 9+2 mikrotubuláris szerkezet). Feladat
folyadékmozgatás.
• merevek (stereociliumok). Feladat: ingerfelvétel (pl. belső fülben).
• Hámszövetek csoportosítása
– Morfológiai alapon:
• egyrétegű laphám, köbhám, hengerhám
• többrétegű
– elszarusodó laphám
– el nem szarusodó laphám
• átmeneti (tranziens) hám: többmagsoros hám.
– Működés szerint:
• Fedőhám
• Mirigyhám
• Felszívóhám
• Pigmenthám
• Érzékhám
Egyrétegű hámok
Laphám: lapos sejtek → könnyen diffundálnak át rajta

anyagok.
Két speciális formája a mezodermális eredetű:
- endothelium: vér- és nyirokerek falát béleli
- mesothelium: mellhártya, szívburok, izületi tokok.
Köbhám: a sejtek alakja kockaszerű.

Tipikusan vezetékek, tubulusok falát alkotja (pl.
többsejtű mirigyek kivezetőcsöve, vese tubulusok).
Hengerhám: a sejtek alakja oszlopszerű.

Pl. felszívási felületeken, mint a bélcső fala (az
apikális membrán felületét mikrobolyhok növelhetik),
vagy olyan területeken, ahol folyadékot kell mozgatni
(pl. légutak, női ivarutak).
Hengerhám apikális képződményei
mikrobolyhok
alaphártya
(membrana basalis)
csillók
Csillós hámsejtek (hosszú képződ-

ményekkel) és mikrobolyhos kehelysejtek
(rövid képződményekkel)
kötőszövet
Többrétegű, el nem szarusodó laphám:
Két fő rétege van:
- osztódó sejtek rétege (stratum germinativum):
az alaphártyán nyugvó bazális sejtek
- felső sejtek rétege (str. superficiale):
4-30 sejtsor.
A mechanikai igénybevételnek kitett, de kiszáradással nem veszélyeztetett
helyeken (pl. szájüreg, emlősök hüvelye, halak epidermise).
stratum superficiale
stratum germinativum
alaphártya
(membrana basalis)
kötőszövet
Tranziens hám: bár minden sejt az alaphártyán ül ezért lényegében véve egyrétegű hámról
van szó, a sejtek magassága különböző → a sejtmagok több sorban állnak.
A nagy nyúlási, feszülési igénybevételhez alkalmazkodott hámféleség.
Pl. gerincesek húgyutaiban és a húgyhólyag falában levő urothelium.
szuperficiális vagy ernyősejtek
parabazális sejtek
bazális sejtek
MB
kötőszövet
terheletlen állapot (üres húgyhólyag)
terhelt állapot (telt húgyhólyag)

Többsejtű mirigyek felépítése és típusai:
- Váladékot termelő végkamrából,
- és a váladékot a hám felszínére kivezető csőből állnak.
A végkamra alakja lehet egyszerű vagy elágazó; illetve csöves (tubulosus), bogyós (alveolaris) és
csövesbogyós tubuloalveolaris).
csöves bogyós csöves-bogyós
egyszerű
el nem ágazó végkamra, többsejtű hám
kivezető cső nincs
kivezetőcső
elágazó
elágazó végkamra,
el nem ágazó kivezető cső
végkamra
összetett
elágazó végkamra,
elágazó kivezető cső
Kötő- és támasztószövetek
(tela connectiva)
• Általános jellemzőjük: a sejtek nagy mennyiségű
intercelluláris anyagot (különféle
makromolekulákat és rostokat, összefoglaló
néven: extracelluláris mátrixot) választanak ki,
melybe beleágyazódnak.
• Ontogenetikusan mind a mesodermális eredetű
mesenchymának nevezett embrionális
kötőszövetféleségből alakulnak ki.
Kötőszövetek
sejtek sejtközötti állomány
(extracelluláris mátrix)
fixek mobilisak
(pl. fibrocyták, zsírsejtek) (pl. nyiroksejtek, vérsejtek)
rostok alapállomány
- kollaglén v. enyvadó rost (sol vagy különböző
- rugalmas v. elasztikus rost konzisztenciájú gel)
• Mechanikai funkciójuk a húzási erőnek való ellenállás → a rostok funkciója

kötélszerű
• Típusai:
– Embrionális kötőszövetek
• Mesenchyma
• Kocsonyás kötőszövet (Wharton-féle kocsonya)
– Laza rostos kötőszövet
– Tömött rostos kötőszövet
– Zsírszövet
– Vér
Laza rostos kötőszövet:
részt vesz szinte valamennyi szerv felépítésében;
kitölti a szervek közötti tereket, ezáltal rögzíti azok
testen belüli helyzetét (pl. erekét, idegekét),
lemezeket, kötegeket, válaszfalakat alkot. Sok.eret és
ideget tartalmaz. Többféle sejtet tartalmaz (pl.
fibroblastokat, makrofágokat, nyiroksejteket)
rugalmas rost kollagén rost
Tömött rostos kötőszövet:

a rostok szorosan egymás mellett helyezkednek el →
kevés alapállomány. Kevés eret tartalmaz.
Attól függően, hogy milyen rost dominál benne:
- kollagénrostos kötőszövet (pl. izmok inai)
- rugalmas rosots kötőszövet (pl. pl. tarkószalagban,
csigolyákat összekötő sárga szalagban).
Barna zsírszövet: sejtenként sok zsírcsepp, Fehér zsírszövet: sejtenként egy zsírcsepp.
sok MT, glikogén. Funkciója: hőtermelés Funkciója:
(a MT-okban a protonok elektrokémiai gradinse - raktározott zsír, mint tartaléktápanyag
nem ATP szintézisre, hanem hőtermelésre - strukturális zsír: szervek felépítése, pl.
használódik el); pl téli álmot alvó állatokban, talppárnák..
újszülőttekben.
Vér: zárt érpályán belül keringő, folyékony sejtközötti állományú kötőszövet.
Vér
Vérplazma Alakos elemek

(~52-62%) (~38-48%)
víz (~91.5%) erythrocyták (vvs)

(4.5-6 milló/μl)
fehérjék (~7%)
- fibrinogén
thrombocyták
- globulin (vérlemezkék)
- albumin egyéb anyagok (~1.5%) (150-300 e/μl)
- tápanyagok
- salakanyagok
- légzési gázok leukocyták (fvs)
- hormonok (5-10 e/μl)
- ionok
(A feltüntetett mennyiségi adatok emberre vonatkoznak.)

Támasztószövetek
sejtek sejtközötti állomány
(extracelluláris mátrix)
rostok alapállomány
- kollaglén v. enyvadó rost (sol vagy különböző
- rugalmas v. elasztikus rost konzisztenciájú gel)
• Mechanikai funkciójuk a nyomási erőnek való ellenállás,

azaz a támasztás
• Típusai:
– Chorda szövet
– Porcszövetek
• Üvegporc (hyalinporc)
• Rugalmas rostos porc
• Kollagén rostos porc
– Csontszövetek
Chorda szövet: gerincesek embrionálisan megjelenő
gerinchúrját építi fel. Sejtközötti állománya minimális.
A gerinchúrt rostokból álló tok, a chordahüvely veszi körül.
Chorda dorsalis hosszmetszete (szalamandra)

Porcszövet: porcsejtek egyesével vagy csoportosan helyezkednek el az
alapállományban (chondron vagy territorium). A sejtközötti (interteritoriális)
tartomány) állomány sok rostot tartalmaz. A kifejlett porcszövet ereket, idegeket
nem tartalmaz, táplálása a porcot körülvevő porchártya (perichondrium) felől
diffúzióval történik.
Üvegporc (hyalinporc): a SKÁ-ban a chondroitin-

szulfát átitatja a kollagén rostokat → szokásos
fénymikroszkópos technikával a rostok nem
tüntethetők fel, a SKÁ optikailag egységes.
Gerincesek embrionális váza, kifejlett szervezetben:
izületi felszínek, trachea, bronchusok, orrporc,
bordaporc.
territorium
porcsejtek
sejtközötti állomány (SKÁ)

peri-
chondrium
territorium
rugalmas
rost
kollagén rostok
Rugalmas rostos porc: a SKÁ-ban a rugalmas Kollagén rostos porc: a SKÁ-ban a kollagén
rostok dominálnak → szilárdság és rugalmasság. rostok dominálnak → nagyfokú szilárdság.
Pl. fülporc, gégefedő, kisebb gégeporcokban Pl. discus intervertebralisok, szeméremcsontok
(kannaporc csücske). találkozásánál (symphisis), térdizületben a
meniscus porc.
Csontszövet: sejtközötti állományában a kollagénrostok dominálnak, az
alapállomány mennyisége a porcszövethez képest kevesebb és szervetlen
alkotókat (főleg CaPO4 tartalmú hidroxilapatit) is tartalmaz. A SKÁ szerves
komponense (kollagén rostok) rugalmasságot, szervetlen komponense
szilárdságot biztosít a csontszövetnek. A csontszövet vaszkularizált (ereket
tartalmaz). Szerkezete az egyedi élet során a megterheléstől függően
dinamikusan átépülés. A csontot kívülről csonthártya (periosteum) borítja.
Gerincesek vázrendszere.
csontsejt (osteocyta)
Koncentrikus helyzetű
lemezek a kollagén
rostokkal és a beépült
szervetlen sókkal
Kp-i helyzetű
Havers-féle csatorna
Lemezes csontszövet km-i csiszolata

Emberi combcsont (femur) és a lemezes csontszövet szerkezete
proximalis epiphysis
(csípő felé)
osteon
koncentrikusan
rendezett lemezek
Volkmann-csatorna
(benne vérerek)
sárga
diaphysis csontvelő
velőüreg
osteocyták
distalis epihysis
(térd felé) tömör periosteum
csontállomány
szivacsos Havers-csatorna
csontállomány
(benne vérerek)
Izomszövetek (tela muscularis)
• Jellemző tulajdonsága az összehúzékonyság
(kontraktilitás)
kontrakció → rövidülés relaxáció → nyúlás
• A kontrakcióval járó rövidülés által a szervek
mozoghatnak. Az izomszövet mindig kötőszövettel (pl.
inak) együtt fordul elő a szervezetben, a kötőszövetnek
fontos szerep van a mozgás átvitelében.
• Az izomsejt cytoplasmájában a hossztengellyel
párhuzamosan összehúzékony myiofibrillumok,
közöttük pedig MT-k vannak.
• Típusai:
– Sima izomszövet
– Harántcsíkolt izomszövet
• Vázizomszövet
• Szívizomszövet
Sima izomszövet: Harántcsíkolatot nem
mutat. Szövettani egysége az egymagvú,
fuziform simaizomsejt. A mag sejt közepén.
Tartós, de viszonylag kis erejű kontrakció.
Rendszerint akarattól függetlenül működik.
Tipikusan a belső szervek falában található
(pl. erek, bélcső, gyomor, méh).
Izolált simaizomsejt
Vázizomszövet: kettősen fénytörő, harántcsíkolatot
mutató izomféleség. Celluláris és funkcionális
egysége az ontogenetikusan egymagvú myoblastok
fúziójából kialakuló, többmagvú harántcsíkolt
vázizomrostok. Magvak a magasabbrendű
gerincesekben a sarcolemma alatt,
alacsonyabbrendűekben a rost közepén. Rövidebb
ideig tartó, nagy erejű kontrakció. Ízeltlábúak és
gerincesek vázához tapadva, illetve bizonyos
zsigerekben (pl. nyelv, nyelőcső felső szakasza).
sarcoplasmaticus
reticulum (~SER)
myofibrillumok
csíkolat
myofilamentumok
aktin
nucleus (vékony filamentum)
miozin
mitokondriumok (vastag filamentum)
Izolált vázizomrost
Szívizomszövet: kettősen fénytörő, Eberth-féle vonal
harántcsíkolatot mutató izomféleség. Szöveti
egysége az egyedi, egy- ritkán kétmagvú
szívizomsejt. A sejtmag a sejt közepén található. A
szívizomsejtek elágazhatnak („Y” alak). A
szomszédos sejtek végei egymással sejtkapcsoló
struktúrákon keresztül fizikai és kommunikációs
kapcsolatban vannak (több hosszanti irányban
összekapcsolt sejt ~ szívizomrost). A szomszédos
sejtek összefekvő sejtmembránja hullámos lefutású
(interdigitatio), → Eberth-féle vonal. A szív
munkaizomzatát alkotja. Egy életen át tartó,
ritmikus összehúzódásra specializálódott.
Gap junction-ok két

szomszédos szívizomsejt
összefekvő membránján.
Gyors kommunikáció → rostok
szinkron összehúzódása.
Izolált szívizomsejt
Idegszövet (tela nervea)
• Információfeldolgozásra specializált szövetféleség: a
külvilágból, illetve a szervezet belsejéből jövő
ingerek felvétele, értékelése, ingerre adott
válaszreakció kezdeményezése.
Idegszövet
Idegsejtek (neuronok) Gliasejtek

az idegszövet ingerelhető és a neuronok működését segítő
ingerületvezető elemei elemek. Funkciók:
Funkcionálisan: - elektromos szigetelés
- érző (szenzoros) - mechanikai támasztás
- mozgató (motoros) - neuronok metabolizmusának befolyásolása
- közti (inter) neuronok. - elpusztult neuronok helyének kitöltése
- makrofág aktivitás.
Neuronok általános felépítése Neurontípusok nyúlványaik
száma szerint
dendritek
sejttest sejtmag
(perikarion)
axondomb
(axon eredési pontja)
kollaterális axon
(axonelágazódás)
Schwann-sejtek
axon
Ranvier-féle befűződés
végfácska
(telodendron)
Idegrost: axon és az azt burkoló hüvely együttese. A hüvelyt gliasejtek képezik. A hüvely lehet velős: a
gliasejt az axonon körbetekeredik, és velőtlen: a gliasejt nem tekeredik körbe.
Idegrost típusok:
• velőtlen rostok: nincs velőshüvely
- csupasz rostok: egyáltalán nincs hüvely, csak a szabad axon
(főleg gerinctelenekben; gerincesekben pl. a KIR szürkeállományában)
- velőtlen Schwann-hüvelyes rost: egy Schwann sejtbe több neuron axonja is
belemerül, de a Schwann sejt nem tekeredik körbe
(általában a vegetatív idegrendszerben)
• velőshüvelyes vagy myelin-hüvelyes rostok:
- a KIR-ben az ún. oligodendroglia sejtek képezik a velőshüvelyt.
Egy oligodendroglia sejt lapátszerűen kiszélesedő nyúlványaival több neuron axonját is bebrukolja.
- a perifériás idegrendszerben az ún. Schwann sejtek képezik a velőshüvelyt.
Egy Schwann sejt csak egy neuron axonját burkolja be.
Az ingerületvezetési sebesség: csupasz rost < velőtlen Schwann hüvelyes rost < velős hüvelyes rost.
sejtmag
axon
Velőtlen Schwann-hüvelyes rost Velőhüvelyes Schwann-hüvelyes rost Velőhüvelyes oligodendroglia rost

Idegszövet a központi idegrendszerben (KIR-ben)
neuronok
gliasejtek
Gerincvelő keresztmetszeti képe
szürkeállomány
(perikarionok)
fehér állomány
(rostok)
kp-i csatorna
Táplálkozás
• Tápanyagnak csak a szervezet működéséhez
hasznosítható formában elfogyasztott anyagot
tekintjük.
• A tápanyagokat is felosztják két csoportra:
esszenciálisokra és nem esszenciálisokra.
• Az életműködés fenntartásához energiára is
szükségük van, melyet szintén a táplálékból
fedeznek.
Tápanyagok
• A tápanyagok: a táplálék azon összetevői, melyek felszívódva

élettani funkciókat töltenek be.
• A tápanyagszükséglet az esszenciális tápanyagoknak az a

mennyisége, amit az egészség megtartásához naponta el kell
fogyasztanunk.
• A tápanyag-szükségleti norma az egyes esszenciális tápanyagoknak

az a napi átlagos mennyisége, ami az adott csoportban minden egyes
egészséges ember szükségletét fedezi.
• Az energiaszükséglet a táplálékkal naponta felveendő

energiamennyiség.
Táplálkozás
• A szervezet anyag- és energiaigényét

kalóriában fejezzük ki, illetve az új
mértékrendszer bevezetése óta a hivatalos
nemzetközi egység a joule.
• 1 cal az a hőmennyiség amely 1 g 14,5 °C-os
vizet 1 °C-kal melegít fel.
• A Kcal ennek ezerszerese: 1Kcal = 4,2 KJ
1 KJ = 0,238 Kcal
TÁPLÁLKOZÁS (ENERGIA EGYENSÚLY)
Az alapanyagcserét befolyásoló tényezők
• életkor
• nem
• testmagasság
• testsúly → izomtömeg
• → zsírtömeg
• táplálkozás
• a környezet hőmérséklete
http://www.egeszsegkalauz.hu/kalkulatorok/alapanyagcsere/
Helyes táplálkozás
• fedezi a szükségletet energiából és minden esszenciális

tápanyagból,
• nem jelent túlzott bevitelt egyetlen anyagból sem,
• nem tartalmaz toxikus, ill. egészségkárosító vegyi
komponenst az egészségre veszélyes mennyiségben
• megfelelő mennyiségben tartalmaz élelmi rostot,
• mikrobiológiai szempontból biztonságos ,
• jó érzékszervi tulajdonságokkal rendelkezik (íz, szín,
szag)
Energiát adó (1) és energiát
nem adó (2) tápanyagaink
1. Fehérjék, szénhidrátok, zsírok
2. Vitaminok, ásványi anyagok, makro- és
mikroelemek, víz
• 1 g fehérje elégetése 4,1 kcal (17,1 kJ)

• 1 g zsír elégetése 9,3 kcal (38,94 kJ)
• 1 g szénhidrát elégetése 4,1 kcal (17,1 kJ)
Táplálkozási egységek
Gabonafélék
• (6-11 egység/nap)
• 1 egység: 1 szelet kenyér, 10 dkg rizs,
• 3 evőkanál müzli, 1 palacsinta
Hús, húskészítmények
• 1 egység: 15 dkg hal, 10 dkg sovány hús
Tej, tejtermék
• 1 egység: 2 dl tej, 3 dkg sajt
Zöldség, gyümölcs
• 1 egység: 1 paradicsom, 1 alma
Cukor
• Élettani hatás: az agy energiaforrása
• Kóroki hatás: fogszuvasodás
• Természetes cukortartalom, pl. tej, gyümölcsök

• Hozzáadott cukor: élelmiszerek, ételek, italok
• Ajánlás:
- cukorban gazdag ételek, italok fogyasztása ritkán
- édesség iránti vágy csillapítása gyümölccsel,
- szomjúság oltására víz, ásványvíz, rostos ivólevek
TÁPLÁLKOZÁSI AJÁNLÁS A KORSZERŰ TÁPLÁLKOZÁS ALAPJAI Dr. ANTAL MAGDA OKK-OÉTI, Népegészségtani Intézet
Glikémiás index (GI)
• A glikémiás index (rövidítve: GI) az egyes élelmiszerek vércukoremelő
képessége a szőlőcukorhoz képest, százalékban. A glikémiás index 0 és 100
közötti szám lehet. Megkülönböztetünk alacsony ( 55 alatti ), közepes ( 55-
69 között ) és magas ( 70-100 közötti ) glikémiás indexű ételeket. A
számérték azt fejezi ki, hogy milyen gyorsan szívódik fel az adott
élelmiszerben lévő szénhidrát a szervezetben
• Az alacsony glikémiás indexű ételek lassan felszívódó szénhidrátokat

tartalmaznak, így hosszan tartó telítettség érzést okoznak.
• Minél alacsonyabb egy étel GI-értéke, annál kevesebb glükózt juttat a

véráramba, így a hasnyálmirigynek is kevesebb inzulint kell termelnie
ahhoz, hogy a glükóz eljusson a sejtekhez.
• Minél kevesebb inzulin termelődik, annál kevesebb zsírt raktároz el a

szervezet.
• A magas glikémiás indexű ételek azonban gyorsan felszívódó

szénhidrátokat tartalmaznak, amelyek hirtelen megemelik a vércukor és
inzulin szintet, amit a vércukorszint hamar leesése követ, éhségérzetet
okozva.
Alacsony GI (0-55)
• pékáruk (teljes kiőrlésű lisztből, rozslisztből)

• tészták (teljes kiőrlésű lisztből)
• zabpehely, árpa
• bab, lencse, csicseriborsó
• tej, joghurt, kefir
• dió, kesudió, mogyoró
• gyümölcsök többsége (kivéve: szőlő, banán, dinnye,
ananász, datolya, mangó)
• zöldségek többsége (kivéve: pasztinák, karórépa, fehérrépa,
sárgatök, cékla)
• étcsokoládé (70%-nál magasabb kakaótartalmú)
• fruktóz (gyümölcscukor)
Közepes GI (56-69)
• méz
• magvas kenyerek, müzli (natúr, édesítetlen),
háztartási keksz
• kukorica, borsó, barna és basmati rizs, quinoa,
bulgur, kuszkusz
• gyümölcslevek (hozzáadott cukor nélkül)
• sárgadinnye, mangó, ananász, befőttek
• fehérrépa, sárgatök, cékla
Magas GI (70-100)
• glükóz (szőlőcukor), kristálycukor

• cukros üdítőitalok és gyümölcslevek, szörpök, édesített
tejes italok, alkoholos italok
• torták, sütemények, édességek, édes kekszek, ropogtatni
valók
• csokoládé (kivéve: 70%-nál magasabb kakaótartalmú
étcsokoládé)
• pékáruk (fehérlisztből)
• tészták (fehérlisztből)
• gabonapehely, kukoricapehely, müzli, pattogatott kukorica
• burgonya (főtt, sült, püré), pasztinák, karórépa
• szőlő, banán, görögdinnye, datolya, aszalt gyümölcsök
Só
• Élettani hatás: só-vízháztartás egyensúlya,

• Kóroki hatás:
- nő a magas vérnyomás kialakulásának, érbetegségek veszélye,
- nő a Ca-ürítés (csontritkulás)
- befolyásolja az emésztő-szervrendszeri betegségek kialakulását
• Ajánlás: (Népegészségtani Intézet)

- változtassunk sózási szokásainkon
- ne sózzunk az étel megkóstolása előtt
- kerüljük a sóban gazdag élelmiszereket, ételeket
- ízesítsünk különböző fűszernövényekkel
- ne szoktassuk gyermekeinket sós ízre
Só
• Alacsony nátriumtartalmú ételek:
- friss gyümölcs és gyümölcslevek, sótlan kekszek, sótlan kenyér, főtt
tészták, házi készítésű édességek
• Közepes nátriumtartalmú ételek:
- vörös- és fehérhúsok, tejtermékek, tojás, articsóka, spenót
• Magas nátriumtartalmú ételek:
- konzervipari termékek
- füstölt húsok
- kenyér, pizza
- kemény sajtok
- levesporok
- sózott, olajos magvak, csipszek
• www.oeti.hu (Stop Só-Nemzeti sócsökkentő program)

TÁPLÁLKOZÁSI AJÁNLÁSOK
A MAGYARORSZÁGI EGÉSZSÉGES FELNŐTT
LAKOSSÁG SZÁMÁRA
A helyes táplálkozás 12 mérföldköve
1. Minél változatosabb, minél többféle élelmiszer elfogyasztása

2. Zsír: kevés
3. Só: kevés
4. Édességek: hetenként legfeljebb egyszer, kétszer
5. Tej vagy tejtermék fél liter/nap
6. Nyers gyümölcs, zöldségféle: rendszeresen, naponta többször
7. Kenyér: barna, Köret: inkább a burgonya és párolt zöldségfélék,
mint a rizs, tészta
8. Étkezési gyakoriság: napi 4-5, lehetőleg azonos időpontban.
9. Ital: ivóvíz
TÁPLÁLKOZÁSI AJÁNLÁSOK
A MAGYARORSZÁGI EGÉSZSÉGES FELNŐTT LAKOSSÁG
SZÁMÁRA
A helyes táplálkozás 12 mérföldköve
10. Nincsenek tiltott táplálékok, csak kerülendő mennyiségek
• Bőséges fogyasztásra javasolt: gyümölcsök, zöldség – és főzelékfélék, hal, továbbá
barna kenyér, burgonya.
• Mérsékelt fogyasztásra javasolt: nem zsíros húsok és húskészítmények, zsírszegény

tej és tejtermékek, zsiradékok (célszerű a zsír helyett olaj, a vaj helyett margarin),
tojás, tészta, száraz hüvelyesek.
• Kerülni javasolt: édességek, fagylalt, cukrozott készítmények (befőtt, lekvár is)

zsíros húsok, zsíros ételek, tejszín, cukor, cukros üdítők, só, tömény italok, sör,
bor)
11. Fontos: dohányzás teljes mellőzése, rendszeres testmozgás.
12. Testtömeg mérése

Az MTA Élelmiszer-tudományi Komplex Bizottsága az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi
Intézet és a Magyar Táplálkozástudományi Társaság együttesen elfogadott álláspontja.
Tápanyagok
• Fehérjék
• Szénhidrátok
• Zsírok
• Vitaminok
• Ásványi anyagok
Az emésztőrendszer részei
Emésztés
Táplálékpiramis
Korszerű kisgyermek-táplálkozás
Táplálkozási ajánlás gyermekek számára
Élelmi rostok
• Mi is az élelmi rost?
• „nyerstáplálék” , a növényeknek az a része,
amely nem tud megemésztődni
• Ide tartoznak: poliszacharidok (cellulóz),
oligoszacharidok, lignin, valamint a
növényekhez kapcsolódó anyagok (pl.:
szuberin)
Forrása, fajtái és az egészség kapcsolata
• Forrása: gyümölcsök, zöldségek, hüvelyesek,

valamint a teljes gabonák (korpák, zabkorpák)
• Fajtái: oldhatóságuk alapján osztják be,
eszerint lehet oldható és oldhatatlan
• Egészség: a vastagbélben a bélbaktériumok
hatására erjesztődik, rövid szénláncú zsírsavak,
gázok keletkeznek
• Bélfunkció, a vér glükózszintje, vérkoleszterin,
súlykontrol
Táplálékallergiák, felszívódási zavarok
Tejcukor-érzékenység (laktózérzékenység)
• Oka: a tejcukrot bontó enzim, a laktáz hiánya

vagy elégtelen működése
• Tünetei lehetnek: hasi panaszok, puffadtság,
hasmenés, émelygés.
• A tünetek erőssége az egyéni érzékenységétől
és az elfogyasztott laktóz mennyiségétől függ
• Nem egyenlő a tejallergiával
Tejfehérje-érzékenység
• Oka: a tej fehérjéje az immunrendszert

védekezésre készteti, ezáltal allergiás
válaszreakciót indít
• Legjellemzőbb tünete a hasmenés
• Tejfehérjementes étrenddel ált. 1-3 éves korra
kinőhető
• Kezelése: tejfehérje mentes étrend, azaz
semmilyen tej vagy tejtermék nem
fogyasztható
Lisztérzékenység (Coeliakia)
• Oka: gliadinra (búza, rozs, árpa és zab egyik

fehérjéje) való érzékenység
• A coeliakia a gliadin által kiváltott intolerancia
• Egész életen át tartó betegség, melynek
megszűntetése jelenleg nem lehetséges
• Gluténmentes étrenddel tünetmentesség és
egészséges, teljes élet érhető el
Phenylketonuria - PKU
• Öröklődő anyagcserezavar
• A fenilkeonúriásoknak tilos húst, húsféléket,
halat, tejtermékeket, gabonákból készült
termékeket, hüvelyeseket, tojást, szóját enni.
• A fenilalanin-hidroxiláz-enzim hiánya vagy
csökkent működése okozza a betegséget
• A PKU egy életen át tartó, szigorú,
fehérjeszegény diétával kezelhető
Galaktozémia
• Oka: a galaktózt a máj nem tudja glükózzá

alakítani, ez a májban galaktóz-1-foszfát
felszaporodást okoz. Ez májkárosodáshoz,
valamint idegrendszeri és egyéb szervi
károsodásokat okoz.
• Tünetei:táplálék intolerancia, sárgaság,
levertség, epilepsziaszerű görcsök,
májnagyobbodás
• Kezelés:Mindenfajta tejtartalmú étel kerülése
Anyagcserezavarok
Cukorbetegség
• Típusai:
I. típusu (juvenilis) - inzulinfüggő
II. típusú - nem inzulinfüggő
III. Várandóság alatt kialakuló
Cukorbetegség, diabetes mellitus (DM)
• A világon a leggyakoribb anyagcsere-betegség,
mely szövődményei révén rontja a beteg
életminőségét és életkilátásait.
– Cukorbetegségben az inzulinhatás csökkent vagy
hiányzik, emiatt a szervezet egyes sejtjei nem képesek a
vérből a szőlőcukrot felvenni, így éheznek.
– A vérből a szőlőcukor a vizelettel kiürül, eközben sok
vizet visz magával, innen a betegség neve.
– Az inzulinhatás csökkenése vagy hiánya kialakulhat
inzulinhiány vagy inzulinrezisztencia miatt. Ilyenkor
ugyanakkora inzulinhatáshoz magasabb inzulinszintre
van szükség.
A DM típusai okok szerint
• 1-es típusú cukorbetegség: a hasnyálmirigy Langerhans-szigeteiben az
inzulintermelő béta-sejtek pusztulása. Ez a szigetsejtek elleni
autoimmun-reakció következménye. Bármely életkorban kialakulhat.
A betegség csak inzulinpótlással kezelhető.
• 2-es típusú cukorbetegség: a betegség kialakulásának középpontjában

az inzulinrezisztencia áll, melyet a hasi zsírszövet mennyiségének
felszaporodása okoz.
• A betegség kezdetén még vércukoreltérés nem jelentkezik, a
hasnyálmirigy fokozott inzulintermelése miatt. A betegség előre
haladtával a hasnyálmirigy inzulin-elválasztása elégtelenné válik az
inzulinrezisztenciához képest, ekkor alakul ki csökkent glukóz-
tolerancia, majd diabetes.
• A vércukoreltérések mellett jellemző a magas vérnyomás és a magas
vérzsírszint (koleszterin és triglicerid) is, melyek együttesen az
érelmeszesedés kialakulását gyorsítják. A kezelés során az
inzulinrezisztencia csökkentése az elsődleges cél.
• Alapvető az életmód szerepe, a gyógyszeres kezelés csak másodlagos.
• Másodlagos cukorbetegség: számos betegséghez,
genetikai eltéréshez társulhat.
• Magyarországon ezek közül a hasnyálmirigy-
károsodáshoz társuló cukorbaj gyakori.
• Kialakulhat alkoholizmus vagy epeúti kövesség
következtében.
– Ilyenkor a hasnyálmirigy egésze károsodik, az
inzulintermelés mellett a glukagon termelés is csökkent (ez
a hormon a vércukrot emeli). Az emésztőenzimek
termelésének csökkenése a szénhidrátok felszívódását
elnyújthatja, nehezebben kiszámíthatóvá teszi. Mivel a
betegség lényege az inzulinhiány, kezelése az inzulinpótlás.
• Másodlagos cukorbetegséget okozhat néhány
gyógyszer is (pl. szteroidok, antipszihotikumok).
A cukorbetegség tünetei
• Fokozott folyadékvesztés
• Anyagcsere-zavarok: A beteg sokat eszik, mégis lefogy. A zsírok lebontása csak
cukor jelenlétében teljes, anélkül acetonná, acetecetsavvá alakulnak. Emiatt a
beteg lehelete acetonszagú. Ezek az anyagcseretermékek savanyúak,
felszaporodásuk esetén a szervezet vegyhatása is eltolódik, ami hányingert, hányást,
szapora, erőltetett légzést, súlyos esetben kómát okozhat.
• Fertőzéshajlam
• Szövődmények: A tartósan magasabb vércukorszint a szervezet különböző fehérjéit
károsítja.
Gyakoribb szövődmények:
• Retinopátia: A szem ideghártyájának (retina) károsodása fokozatos látásromlást
eredményezhet.
• Nefropátia: A vese kisereinek károsodása, mely fehérjevizelést, magas vérnyomást,
végül veseelégtelenséget eredményezhet.
• Neuropátia: Érzéskiesésekben, fájdalomban, vegetatív működési zavarokban
nyilvánul meg. A vegetatív zavarok közé tartozik az impotencia, hasmenés vagy
székrekedés, fokozott izzadás, szapora szívverés.
• Nagyerek betegségei: Fokozott érelmeszesedés alakulhat ki bármely verőérben.
• Fajtái:
– végtagon érelzáródást okozó érelmeszesedés
– koszorúér-betegség
– agyér-betegségek.
Cukorbetegség kezelése
• Diéta és testmozgás: a 2-es típusú cukorbetegség kezelésének alapja. Célja

normalizálni a testsúlyt olyan étrend segítségével, melyben a szénhidrátok,
zsírok és fehérjék megfelelő arányban vannak jelen. 1-es típusú
cukorbajban fontos az inzulinkezelés és a diéta összehangolása.
• Orális antidiabetikumok: A tabletták csak a 2-es típusú cukorbetegség
kezelésében játszanak szerepet. Egyes típusaik az inzulinérzékenységet
fokozzák, mások az inzulintermelést, egy harmadik csoport a szénhidrátok
felszívódását lassítja.
• Inzulin: Az inzulinkezelés beállítása szakorvosi feladat.
• Az inzulin bejuttatása a szervezetbe napjában több alkalommal a bőr alá
adott injekcióval történik. Egyes esetekben lehetőség van az inzulint a bőr
alá folyamatosan adagoló pumpa alkalmazására
• A cukorbetegség ma még nem gyógyítható betegség. A kezelés élethosszig

tart, a vércukor megfelelő szinten tartásával a beteg életkilátásait
meghatározó szövődmények megelőzését jelenti.
Hasznos tudnivalók
• A cukorbetegnél tapasztalható eszméletvesztést okozhatja
az anyagcsere összeomlása nagyon magas vércukorszinttel
(hiperglikémiás kóma) vagy az erősen lezuhant vércukor-
szint (hipoglikémiás kóma).
– A hiperglikémiás kóma azonnali kórházi ápolást igényel.
– A hipoglikémia cukor adására rövid idő alatt megszűnik.
• A kis erek keringési elégtelensége miatt feltétlenül

gondoskodjunk kényelmes ruházatról, cipőről, melyek
segítségével a bőr sérülései megelőzhetőek.
• A cukorbeteg mindig tartson magánál kockacukrot az

esetleges hipoglikémiás rosszullét kivédésére.
VÉRCUKORSZINT
Források
• http://www.eufic.org/article/hu/taplalkozas/rost
http://hu.wikipedia.org/wiki/Ferment%C3%A1ci%C3%B3
• http://www.hazipatika.com/taplalkozas/anyagcsere/cikkek/
mi_a_tejcukor-erzekenyseg/20020709153852
• http://www.dietetika.hu/tejallergia.html
• http://www.allergiakozpont.hu/coliakia---liszterzekenyseg
http://hu.wikipedia.org/wiki/Fenilketon%C3%BAria
http://pku.shp.hu/hpc/web.php?a=pku&o=1156405714
• http://www.hazipatika.com/betegsegek_a_z/galaktozemia/
322
Nyugalmi szakasz
Mozgási szakasz
ízlelés hallás
tapintás
látás szaglás
Szopóméter kísérlet
Turner-szindróma
Down-szindróma
Progeriás gyerekek
Stressz + gyógysz.
alkoholszindróm

Anatómia Full Full Anyag

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Anatómia Full Full Anyag

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Írta és szerkesztette:

Dr. Darvay Sarolta

Jó tanulást kívánunk minden kedves Olvasónknak!

Dr. Darvay Sarolta – humánbiológus, egyetemi docens

Dr. Hill Katalin – adjunktus

Dr. Vitályos Gábor Áron – humánbiológus, adjunktus

Az összeállítás a „Segédlet az EGÉSZSÉGTAN tantárgy tanulásához” című kézirat felhasználásával készült.

Felelős kiadó: az ELTE Tanító- és Óvóképző Kar dékánja

6. Keringési rendszer és a vér . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29

13. Ajánlott irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 103

Tisztelt Hallgatók, tisztelt Olvasók!

A vizsgára sikeres felkészülést kívánunk!

2.1. Anatómia – élettan

2.2. Tájékozódás az emberi testen

Három, egymásra merőleges fő síkot írhatunk le:

2.3. Az emberi test felépítése, főbb részei

A szervezet hierarchikus felépítése:

4.1.1. A fedőhámok (típusai, morfológia szerint)

Funkció szerinti csoportosításuk alapján a mirigyek háromfélék:

4.2. Kötő- és támasztószövetek

4.2.2. Támasztószövetek: a porc- és a csontszövet

A csontváznak ötös szerepe van:

5.1.1. A csontok összetétele

5.1.2. A csont járulékos részei: csonthártya, csontvelő, porc

5.1.3. A vázrendszer fejlődése

5.1.4. A csontok összeköttetései

Az ízületben létrejövő mozgások:

5.1.5. Részletes csonttan

5.1.5.2. A végtagok csontjai

a. A felső végtag csontjai

b. Az alsó végtag csontjai

5.1.5.3. A koponya csontjai

5.2.1. A vázizmok általános tulajdonságai

5.2.2. Az izmok járulékos részei

5.2.3. Az izmok erei és idegei

5.2.4. Az izmok működése

5.2.5. Részletes izomtan

5.2.5.1. A törzs izmai

a. A vállövre és karcsontra húzódó izmok

b. A bordákon tapadó izmok

5.2.5.2. A végtagok izmai

A felső végtag izmai

Az alsó végtag izmai

A hajlítók felületes rétegében fekszik a háromfejű lábikraizom és a talpi izom.

5.2.5.3. A fej és nyak izmai

5.2.6. A mozgásrendszer gyermekkori sajátosságai

Az izomzat tömegének gyarapodása

A sérvek és a gerincoszlop torzulásai sokszor az iskoláskorban keletkeznek, a túlzott megerőltetés, megterhelés

Az agykéreg közreműködésével végbemenő akaratlagos mozgások begyakorlásával az érettebb, beidegződött

A csecsemő- és kisdedkort érzékszervi-mozgásos, azaz szenzomotoros korszaknak is szokták nevezni, mert az

6.1. Keringési rendszer

6.1.1. A szív (cor)

6.1.2. A szív önálló ingerképző és ingervezető rendszere

6.1.3. A vérerek és a vérkörök

6.1.3.1. A verőerek (artériák)

6.1.3.2. A gyűjtőerek (vénák)

6.1.3.3. Hajszálerek (kapillárisok)

1. ábra. A vérkörök vázlatos rajza

6.1.4. A vérkeringés élettana

felé haladva a véráramlást a vérnyomáscsökkenés és az erek összesített keresztmetszetének ugrásszerű növekedése

6.1.5. A vérkeringés néhány gyermekkori jellemzője

6.2.1. A vér sejtes elemei

A vér sejtes összetevői (alakos elemek)

1. táblázat. A vér sejtes összetevői

A légzőszervrendszer feladata az emberi szervezetben sejtanyagcsere-folyamatai számára szükséges oxigén felvéte

3. Szexuálkortikoszteroidok, például az androgének a prepubertás korában kezdenek termelődni és a nemi érést