Volt egyszer két jó barát:

Kismackó és Kistigris.
Lent laktak a folyóparton.
Ott, a nagy fa mellett,
ahol magasra száll a füst.
Csónakjuk is volt.

3
 Pici, takaros házban laktak. A háznak még
kéménye is volt.
- Igazán jól megy a sorunk - mondta
Kistigris -, hisz mindenünk megvan,
mi szem-szájnak ingere. És félnünk
sem kell semmitől, mert erősek vagyunk.
Ugye, Mackó?
- Úgy van - felelte Kismackó -, én olyan
erős vagyok, akár egy mackó, te olyan erős
vagy, akár egy tigris. És ez éppen elég.

4
5
 -
„

-==-- -::;:. -=-i._:.-

se:! - -

- --;
---
- -J_-
- ---==-- -

-: -
~ .__;
----
- ---
_ ,-:._-:::.._.-
-::::::.~ ::::::..
- -_,
- ----
~ ---
-::.,,
--~~-
~_,, ~#

f .::::- - ~- -- - --- - ...- ----

-~
---
---
.........::::_--
-- - -~
-
--
:___--

6
Kismackó minden nap horgászni ment,

Kistigris meg az erdőbe járt gombászni.

7
 Mindennap Kismackó főzte az ebédet,
mert igen kiváló szakács volt.

8
 - Hogy parancsolja a halat, kedves Tigris úr,
sóval és borssal, vagy inkább citrommal és
hagymával?
- Minden jöhet - felelte Kistigris -, a lényeg,
hogy jó sok legyen!
Desszertnek párolt gombát falatoztak,
utána egy kis erdeibogyó-kompótot ettek,
végezetül mézet nyalogattak.
Igazán pompásan éldegéltek a kis folyóparti
házikóban.

9
-~

Ám egy szép napon egy láda úszott a vízen.

Kismackó rögvest kihalászta, megszagolgatta,
és így szólt:
- Nicsak, banán!

10
 A ládának ugyanis banánillata volt.
No és mi volt a ládára írva?
- Pa-na-ma - betűzte Kismackó.
Szóval a láda egyenesen Panamából jött,
és semmi kétség, Panamának banánillata van.
- Ó, Panama! Álmaim országa! - sóhajtotta
Kis mackó.
Nyomban futott is haza, és késő éjjelig
áradozott Kistigrisnek Panamáról.

11
 - Panamában minden sokkal szebb -
bizonygatta. - Mert, tudod, ott mindenből
banánillat árad. Panama álmaink országa,
Tigris. Akár már holnap indulhatnánk is
Panamába! Mit szólsz, Tigris?
- Nem bánom - egyezett bele Kistigris -,
mert nekünk úgysem kell félnünk semmitől,
ugye, Mackó? De akkor Tigriskacsa is
velünk jön.
Másnap aztán még korábban keltek, mint
szoktak.
- Ha nem ismered az utat - okoskodott
Kismackó -, akkor bizony szükséged lehet
egy útjelzőre.

12
13
 Ezért aztán a ládából készített is egy igazi
útjelző táblát.
- A horgászbotomat sem hagyhatjuk
itthon - mondta Kismackó -, mert akinek
van horgászbotja, az halat is fog vele.
És aki halat fog, az nem hal éhen.
- És aki nem hal éhen - toldotta meg
Kistigris -, annak semmitől sem kell félnie.
Ugye, Mackó?

14
 ---
--- __, - ~

-
- -- ---
/

=--~=-:_~ -:-- ~
--
Azzal Kistigris már kapta is a piros lábaskát.
- Ezt is visszük, hogy mindennap tudjál
valami finomat főzni nekem, Mackó. Igaz, bár-
mit főzhetsz, én úgyis szeretem. Hmmmm ...
Kismackó a fejébe nyomta a fekete kalapját,
és már útra is keltek.
Mentek, mentek, amerre az útjelző mutatta,
végig a folyóparton ...

15
 Hé, Kis mackó és Kistigris !
Nem látjátok azt a palackpostát a vízben?
Talán titkos üzenet van benne a kalózok
kincséről... Á, már késő. Elúszott.

- Szervusz, Egér - köszönt Kismackó. -

Mi most Panamába megyünk. Mert Panama
álmaink országa, ott minden más, és minden
sokkal nagyobb„.
- Nagyobb, mint a mi egérlyukunk? -
tudakolta Egér. - Az nem lehet.
De hát mit tudnak az egerek Panamáról?
Semmit. Az égvilágon semmit.

16
17
 Aztán az öreg Rókába botlottak,
aki éppen a születésnapját készült
megünnepelni egy kacsával.
- Merre visz az út Panamába? - kérdezte
Kis mackó.
- Balra - mondta a Róka gondolkodás nélkül,
csak hogy megszabaduljon tőlük.
Ez bizony rossz válasz volt.
Inkább ne hallgattak volna rá.

,-- , ,

18
~)

19
 i rf

I ' '
(fi

20
 Utána a Tehénnel találkoztak.
- Merre kell Panamába menni? - kérdezte
Kis mackó.
- Menjetek balra - javasolta a Tehén-, mert
jobbra lakik a gazda, és ahol a gazda lakik, ott
biztos nincs semmiféle Panama.
De ez is hibás irány volt, mert hová ér
az ember, ha mindig csak balra megy?
Hát persze! Oda, ahonnan elindult.

21
 1 1

' ) )
r-
' 1
I

Ráadásul még az eső is eleredt, hullottak

a cseppek az égből. .. És egyre csak esett, esett ...
- Ha az én kis Tigriskacsám ezt megússza
szárazon, akkor én már semmitől sem félek -
szólalt meg Kistigris.
És hol a szép esernyőtök, Kismackó,
Kistigris? Otthon, a házatok ajtajára akasztva.
Bizony, bizony!

22
 Este aztán Kismackó két bádoghordóból
épített egy esőkunyhót. Tüzet gyújtottak,
és jól mcgmelegedtek.
- De jó, ha az embernek van egy barátja,
aki tud csőkunyhót építeni! - sóhajtotta
Kistigris. - Akkor aztán semmitől sem kell
félnie.

23
 .-- f ,

Amikor elállt az eső, továbbindultak.

Ám nem telt bele sok idő, és megéheztek.
Kismackó így szólt:
- De jó, hogy velem van a horgászbotom,
megyek, fogok halat! Te pedig, Tigris,
maradj itt a nagy fa alatt, gyújts tüzet,
hogy rögtön megsüthessük a zsákmányt!
Csak az volt a bökkenő, hogy arrafelé
nem volt semmilyen patak.
És ahol nincs patak vagy folyó, ott bizony
mit sem ér a horgászbot.

24
25
 Még szerencse, hogy Kistigris ismerte
a gombákat, mert egyébként éhen haltak volna.
- Milyen jó, ha az embernek van
egy barátja - állapította meg Kismackó -,
aki ismeri a gombákat. Akkor aztán semmitől
sem kell félnie. Igaz, Tigris?

Kisvártatva találkoztak a Nyúllal és a Sünnel,

éppen a termést cipelték hazafelé.

26
 - Gyertek velünk - hívták szívélyesen
a két vándort -, nálunk elalhattok. Szívesen
látunk minden vendéget, aki történeteivel
elszórakoztat minket.

27
 Kis mackó és Kis tigris helyet foglaltak
a kényelmes pamlagon.
- Ez a világ legkényelmesebb pamlaga -
mondta elégedetten Kistigris. - Panamában
mi is veszünk magunknak ilyet, s akkor aztán
már igazán mindenünk meglesz, amit csak
kívánhatunk. Igaz?

28
 - Igaz - bólogatott egyetértőn Kismackó.
Azzal mesélni kezdett Panamáról, s csak
mesélt, mesélt ábrándosan egész este.
- Mert tudjátok - világosította fel vendég-
látóikat-, Panama álmaink országa, ott
mindenből banánillat árad. Ugye, Tigris?
- Mi még sosem merészkedtünk
a földjeinken túlra - ámuldozott a Nyúl. -
Számunkra eddig ez volt az álmok országa,
hiszen itt terem a gabona, az ennivalónk.
De mától fogva Panama lesz a mi álmaink
országa is. Csodálatos hely ez a Panama,
igaz, Süni?

Kismackó és Kistigris a puha pamlagon

tölthette az éjszakát. Aznap éjjel mind
a négyen Panamáról álmodtak.

29
 Aztán a két vándor találkozott a Varjúval.
- A madarak okosak - mondta Kismackó.
Nyomban meg is kérdezték, jó felé
mennek-e.
- Attól függ, hová akartok jutni - felelte
a Varjú. - Mert itt annyi az út, se szeri,
"
se szarna.
- Hát a mi csodás álomországunkba -
mondta Kismackó. - Ahol minden sokkal
gyönyörűbb, sokkal nagyobb ...
- Majd én megmutatom nektek, hol van
az az ország - bólintott a Varjú, mert
a madarak mindent tudnak. - Csak gyertek
utánam! - Azzal huss, fölröppent ...

30
31
 Fölröppent a nagy fa legalsó ágára,
s röpült, röpült egyre följebb.
Mivel a két vándor nem tudott repülni,
ők kénytelenek voltak fára mászni.
- El ne engedj, Mackó - kiáltotta
Kistigris -, mert akkor kitörik a Tigris-
kacsa kereke!
- Nos, ez az - mondta a Varjú.

32
 „„
~~~ ~-~•'WllrJ

33
r f
f

L-"·----.c. ~----
/ /,f'A'-- - -
-
,......_,,---
_,:;:;=

-
- - - - - _____ ,
.• •• „ ,,,, ,„,.,,,.,_„
.„
- - -

„ ,,,,,...,.,,,.//„ , „ ., , ., ,,, , ,,
---
„ ,,,.„„,,,

t '

És körbemutatott a szárnyával.
- Hű, de széééép! - ámult el Kistigris. -
Igaz, Mackó?

34
- ---..... ___ _
'''I

- Ennél szebbet még soha életemben nem

láttam - mondta egyetértőn Kismackó.

35
 Ám amit láttak, nem volt egyéb, mint
az a mező és folyó, ahol addig is éltek.
A fák mögött ott állt a kis házikójuk is,
csakhogy fölülről még soha nem látták
ezt a vidéket.
- Nahát, de hiszen ez Panama! -
áradozott Kistigris. - Gyere, menjünk le
a folyópartra! Építsünk magunknak egy
kényelmes, kéményes házat. Nincs mitől
félnünk, igaz, Mackó?
S azzal gyorsan leereszkedtek a fáról,
és meg sem álltak a folyópartig.

De hol hagytátok a csónakotokat,

Kismackó és Kistigris? Az bizony ott
van kikötve a régi házikótoknál.

36
 - Keressünk deszkát meg fát! - rendelkezett
Kismackó. És ácsolt egy tutajt.

37
 - • ; - _ .,...., ~ .._..,._ ~----- -- -- - --
-~ -

• . r , .

- --

---=:.:.... ,,,,,
_. -
-
.-
_,, _
-- -.;

- De jó, ha az embernek olyan barátja van,

aki tud tutajt ácsolni - mondta elégedetten
Kistigris. - Akkor aztán semmitől sem kell
félnie.

38
 Vízre tolták a tutajt, és útra keltek a túlpartra.
- Csak óvatosan, Mackó! - intette barátját
Kistigris. - Nehogy a vízbe boruljon szegény
Tigriskacsa, mert nem valami jó úszó.
Kikötöttek, és megindultak a folyó mentén.
Kismackó azt mondta:
- Gyere csak nyugodtan mögöttem, én
ismerem az utat.

- Akkor jó - sóhajtotta Kistigris. - Akkor

semmitől sem kell félnünk.
Így ballagtak, bandukoltak, amíg egy kis
hídhoz nem értek.

39
 ,...-- , ,

Azt a kis hidat korábban Kismackó építette,

mert bizony már jó ideje azon a bokros
vidéken jártak, ahol a házuk állt. De most nem
ismerték fel a hidat, mert a folyó az utóbbi
időben kicsit megrongálta.
- Meg kell javítanunk a hidat - jelentette ki
Kistigris. - Te told alulról a deszkát, én meg
majd fölülről emelem. De vigyázz, nehogy
Tigriskacsa a vízbe pottyanjon!

Hé, Kis mackó, Kistigris !

Ott úszik egy újabb palackposta. Talán titkos
üzenetet rejt.

40
 .~-

,,,,,,,,,.„ ,..„
.' ~·- ___,_Ao---·- .--- - . . . . --- . - __ # _ _ _ _ ,,,.. _ _ ... „„
1
iJ

- --
--- - -
-
-- ------------
__,,
----
Hát nem is érdekel benneteket egy igazi
földközi-tengeri kalózkincs? Á, már késő.
A palack elúszott.

41
 A folyó túlpartján egy útjelző táblára
bukkantak. Ott hevert a fűben.
- Mit látsz, Tigris?
-Hol?
- Hát itt, a lábad előtt.
- Nini, egy útjelző!
- Na és mi van ráírva?
- Hát, semmi. Nem tudok olvasni.
- Pa ...
- Megvan! Paraguay.
- Hideg.
- Akkor papucs.

42
 - Dehogyis, te okostojás. Pa-na-ma.
Panama. Megérkeztünk Panamába! Álmaink
országába. Gyere, erre táncolni kell!

És azzal örömükben táncra perdültek. Járták

jobbra, járták balra, járták körbe-körbe.

De te ugye tudod, miféle útjelzőt találtak?

Hadd hallom! Pontosan azt.

S ahogy továbbindultak, egy düledező,

málladozó, kéményes házhoz érkeztek.

43
44
 - Nicsak, Tigris! Mit látnak szemeim? -
ujjongott Kismackó.
- Egy ház. Gyönyörű, kéményes házikó.
Semmi kétség, ez a világ legszebb háza, Mackó.
Ez igazán megfelel nekünk.
- Milyen békés, milyen csendes ez a vidék! -
áradozott Kismackó.
Való igaz, a szél és az eső kissé megtépázta
régi házukat, így aztán nem ismertek rá. Meg a
fák és bokrok is magasabbra nőttek azóta, hogy
ők ketten vándorútra keltek.
- Errefelé minden nagyobb! - lelkendezett
Kistigris. - Csodálatos hely ez a Panama! Nem
igaz, Mackó?
Azzal rögvest nekiláttak, hogy megjavítsák
a házat.
Kismackó tetőt, asztalt, és két széket készített.
Meg két ágyat.
- Én először is egy hintaszéket szeretnék -
mondta Kistigris. - Hogy legyen miben
ringatóznom.

45
 És készített egy hintaszéket.
Azután növényeket ültettek a kertben,
és nemsokára megint minden olyan szép lett,
mint azelőtt. Kismackó horgászni indult,
Kistigris pedig gombászni ment. De most
minden még szebb volt, mint régen, mert
vettek maguknak egy puha plüsspamlagot.
Így aztán azt gondolták, nincs is ennél szebb
hely a földkerekségen.
- Ó, Tigris! Ugye, milyen jó, hogy meg-
találtuk Panamát? - örvendezett mindennap
Kismackó.
- Úgy bizony! - helyeselt Kistigris. -
Ez álmaink országa. Innen már soha nem
megyünk sehová.

46
 )_

47
 Azt gondolod, hogy ezzel az erővel akár
otthon is maradhattak volna?
Hogy megkímélhették volna magukat
a fáradságos úttól?
Á, nem így van, mert akkor nem
találkoztak volna a Rókával meg a Varjúval.
De a Nyúllal és a Sünnel sem futottak volna
össze. És persze soha nem tudták volna
meg, milyen kényelmes egy ilyen csoda-
szép, puha plüsspamlag.

48