OK-keret

A tranzakcióanalízis (TA) irányzat mintegy ötven éve Eric Berne nevéhez fűződik. Célja, hogy az
egyént boldogabb élethez és a csoportokat eredményesebb ténykedéshez segítse.

Eric Berne emberképében a leglényegesebb tétel: mindenkiről fel kell tételeznünk, hogy pszichésen
rendben van, úgymond „OK”. Ez egyben azt is jelenti, hogy: „bízom magamban, ezért megfelelek
mások bizalmának, s ez kölcsönös”. Az OK érzés önmagunk és mások iránt a jól működő emberi
kapcsolatok feltétele. Persze van, amikor nem vagyunk OK-k, és az is előfordulhat, hogy mások sem
OK-k velünk.

Az OK keret az önmagunkhoz, illetve a másokhoz való elfogadó „+”, illetve elutasító „-„ viszonyulás
lehetséges variációit tartalmazza. A modellben az első jel a személynek önmagára, a második a
társakra irányuló beállítódását jelöli.

(Jelölések: OK+, nem OK – ):

okkeret

A ++ helyzet az önbizalom és a bizalom meglétét jelzi. A +- szituációban az önbizalom megvan, de

hiányzik a bizalom az emberek iránt (sokszor a csalódások sorozata alakul ki).

A – + esetében úgy látjuk a világot, mintha csak nekünk nem sikerülne semmi. Mindenkire úgy
tekintünk, hogy „ő biztosan jobban meg tudja nálam oldani a feladatot”. Ha ez sokáig tart, könnyen
kialakulhat kisebbségi érzés. Azok a vezetők, akikre ez jellemző, önbizalomhiányban szenvednek, és
képtelenek a csoport érdekét védeni.

A – – helyzet a legrombolóbb, mert hiányzik az önbizalom: az ilyen ember képtelen önmagában és

másokban bízni. A bűnözők igen jelentős része ebben a negatív beállítottságban éli le az életét.
Nagyon gyakran gyermekkori élmények hatására alakul ki ez a helyzet. A szülők túlzott, mértéktelen
követelménytámasztása, szeretetlensége, az állandó korholás a sikertelenség érzését idézi elő. Végül
oda vezethet az ilyen feszültséggel teli helyzetek sora, hogy a gyermek – később ifjú, majd felnőtt –
feltételezi a sors megváltoztathatatlanul reménytelen és rossz.

Érdemes áttekintenünk, hogy a vezetők esetében mit is jelent az OK-keret.

okkeret (1)
a) Barátságosan meggyőző vezető

Konfliktuskerülő, döntéseiben nagy szerepet kap az érzelem.

Barátságos, beosztottaival személyes kapcsolatra törekszik, lojális és segítőkész a magánéleti

problémák megoldásában is. Alapelve, hogy folyamatosan tanulni kell, és ezáltal kivívni főnökeinek és
beosztottainak az elismerését. Úgy véli, hogy tudásával hatást tud gyakorolni másokra, és végül
nélkülözhetetlenné válik. Barátságos, de arra vigyáz, hogy ne kerüljön senki igazán közel hozzá.
Önmagáról annyit mond el, amennyi nélkülözhetetlen a kellemes légkör kialakításához. Életeleme a
jó csapat-munka. Ennek érdekében a mindenáron történő jó benyomáskeltést igyekszik kialakítani.
Ezt néha természetellenes viselkedésnek fogja fel a környezete, és ezért mindez bizalmatlanságot
szül. Problémás esetekben kevés az önbizalma, hatalomnélkülinek érzi magát, ezért igyekszik a nyílt
döntéseket elkerülni. Fél a felelősségtől. Becsületesen minden energiáját mozgósítja a feladatok
megoldására, de mivel az igazi célja nem a hatékonyság, hanem az érzelmi biztonság megteremtése,
beosztottai lassan eltávolodnak tőle. Főnökei előbb-utóbb rájönnek, hogy hiányzik a
teljesítménycentrikus hozzáállás, és ez gondot jelenthet vezetői munkakörének megtartásában.

b) Problémamegoldó vezető

Vezetői képességeit folyamatosan fejleszti. Ars poeticája, hogy vezetni csak annak szabad, aki ért
hozzá, és csak addig szabad betölteni azt a pozíciót ameddig kreatív, döntésképes, és eredményt tud
felmutatni. Az állandó fejlesztés – fejlődés híve. Alap beállítottsága az együttműködés és az
információ szabad áramlásának biztosítása. Valódi csapatot alakít ki, ahol igényli a többiek, a
szakértők véleményét. Nyíltan kommunikál, a problémákat, konfliktusokat nem söpri a szőnyeg alá,
inkább felvállal-ja azokat, és igyekszik megoldani. Kerüli a titkos alkukat, a manipulatív megoldásokat.
Biztonságot és jó mikroklímát nyújt munkatársainak. Környezete elismerését kivívja a következetes
magatartásával, féltékenymentes viselkedésével, követelménytámasztó és reális értékelési
rendszerével.

c) Sodródó vezető

Szerencsére ma már elég ritkán találkozunk az üzleti világban ezzel a típussal. Bár protekcióval,
lobbyzással elérhet pozíciókat a magas intelligenciaszintje, vagy kiváló képzettsége, nyelvtudása
révén, de vezetői adottságai hiányában tönkreteheti mások életét és a sajátját is. Folyamatosan
összeütközésbe kerül a környezetével, és miután örömöt sem adni, sem elfogadni nem tud, kialakul
benne a feleslegesség és haszontalanság érzete. Elkeseredett és zárkózott lesz.

Soha ne feledjük: protekcióval esetleg el lehet érni, hogy egy szerepet a színész megkapjon, de ahogy
a függöny felgördül, a közönség mindent észrevesz!

d) Nyomást gyakorló vezető

Bizalmatlan másokkal szemben. Elsősorban önmaga érdekeivel foglal-kozik. Barátságtalan, de
jellemző rá, hogy manipulál másokat. Visszaél a hatalmi pozíciójával, a munkatársai bizalmával és
azok „kiszolgáltatottságával”. Lényegében nem a problémák megoldására törekszik, hanem a
hatalmának mindenkori fenntartására. Mindent túl akar élni. Mereven ragaszkodik a beosztásához,
hogy az uralkodói, hatalmi érzéseit, vágyait érvényesíteni tudja.

A kritikát látszatra fogadja csak el, és ahogy módjában áll, azonnal visszavág. Önmagát szereti
dicsőíteni, önkritikát csak akkor mond, ha az érdekei megkívánják. A társas kapcsolataiban az
emberek általában csak eszközök számára a célja eléréshez. Alapelve az oszd meg és uralkodj. Úgy
érzi és gondolja is, hogy sokkal értékesebb ember, mint a beosztottjai. A hátuk mögött mindig
megjegyzéseket tesz rájuk, ezzel is hangsúlyozva a saját nélkülözhetetlenségét. Hízelkedőkkel veszi
körül magát, akik mindig azt mondják, amit ő elvár. Akik konfliktusokat okoznak számára, azoktól
igyekszik megválni. Nem bízik senkiben, a behódolókat kedveli, de csak addig, ameddig mindent úgy
tesznek, ahogyan elvárja tőlük. Az évek során mindenkitől elszigetelődik. A vezetőtársai és a
beosztottjai pletykálnak a háta mögött, és az első kedvező alkalommal otthagyják. Önmagában
ezeket az eseményeket úgy értékeli, hogy nem feleltek meg az ő szintjének és követelményei-nek. A
vezetői hatalommal való visszaélés a beosztottakban nemegyszer gyűlöletet, elkeseredést válthat ki.