MATE MŰSZAKI INTÉZET

Épületgépészeti és
Energetikai Tanszék

ENERGETIKA
ALAPJAI
JEGYZET
BSc szakok

Összeállította

Dr. Tóth László

professzor emeritusz

Gödöllő,
2021
 2

TARTALOMJEGYZÉK 2

1. ENERGIA FELHASZNÁLÁS A JÖVŐBEN 7

1.1. A fejlesztés irányai 8
1.2. A jelen és a jövő energiapolitikája 11
1.3. A hazai energia helyzet 15
2. HŐENERGETIKA 21
2.1 A hőfejlesztés anyagai és elemei 21
2.1.1. Tüzelőanyagok
 Szilárd tüzelőanyagok
 Folyékony tüzelőanyagok
 Motorhajtóanyagok
 Gáznemű tüzelőanyagok
2.2. Hőközlés 25
2.2.1. A passzív hőközlés
2.2.2. Termodinamikai rendszerek
2.2.3. A direkt hőfelhasználás berendezései
 Tüzelőberendezések szilárd tüzelőanyagokhoz
 Kályhák és kazánok szilárd tüzelőanyagokhoz
 Nagyméretű gőzkazánok
 Fluid-ágyas kazánok
 Olaj és gáztüzelésű kazánok 39
2.3. Hőhordozók, hőtárolók
2.4. Körfolyamatok 42
 CARNOT körfolyamat
 A Rankine körfolyamat
2.5. A hőcserélők és szerkezeti kialakításuk 45
2.6. Hűtés 49
 Kompresszoros hűtőberendezésekre
 Abszorpciós hűtőgépek
 Hűtő- és közvetítőközegek 53
3. ENERGIAHORDOZÓK FELHASZNÁLÁSA ERŐMŰVEKBEN 53
3.1. Erőmű rendszerek
- Hőerőművek
 Gőzturbinás erőműveket
 Gázturbinás erőművek 57
3.2. Erőművek kapcsolt energiatermelése
 Nyitott ciklusú gázturbinás erőmű kapcsolt hőtermeléssel
 Kombinált gáz/gőzerőmű 61
3.3. Vízerőművek 62
3.3. Atomerőművek 64
4. VILLAMOSENERGIA SZÁLLÍTÁSA ÉS FELHASZNÁLÁSA 64
4.1. Nagyfeszültségű és középfeszültségű hálózatok 67
4.2.Villamos energia elosztása és irányítási rendszere 71
4.3. A villamos rendszer
 A mérlegkör 73
 3

4.4. Transzformátorállomások 74
4.5 Villamos hálózatok méretezése
 Szabadtári hálózatok kivitele 76
5. ENERGIAGAZDÁLKODÁS ALAPJAI 77
5.1. Energiamérlegek 77
5.2. Az energiahatékonyság és mutatói
 A hatékonyság
 Fajlagos energiafelhasználás 80
5.5. Az energiaszükséglet tervezése 81
5.4. Az energia költségösszetevői és ára
 Az állandó költségek
 Változó költségek 82
5.5.A villamosenergia-felhasználás jellemzői
 Villamosenergia-vételezés
 Teljesítménygazdálkodás
 Teljesítménydíjas árszabás
 Alapdíjas árszabás 87
5.6. Az energiaátalakítás költségei
 Ipari hőenergia-gazdálkodás
 Lakossági kommunális hőfelhasználás
 Lakossági kommunális távhőellátás 90
6. BIOMASSZA 92
6.1. Tüzelési célú szilárd biomasszák fizikai és energetikai jellemzése
6.1.1. Tüzelési célra is termeszthető mezőgazdasági haszonnövények
6.1.2. A mezőgazdasági növénytermesztés és feldolgozás melléktermékei
6.1.3. Főnövényként termelt energianövények
6.1.4. Erdészeti eredetű tüzelőanyagok
6.1.5. Faipari melléktermékek
6.1.6. Energetikai ültetvényből kitermelt fás szárú növények
6.1.7. Kommunális hulladékok 98
6.2. A tüzelési célú biomassza energetikai felhasználásának előkészületei
6.2.1 Betakarítás, apríték készítés
6.2.2 Szárítás
6.2.3. Szállítás
6.2.4 Aprítás, nemesítés
6.2.5. Energetikai tömörítvények 105
6.2.5 Manipulálás, tárolás
6.3. Biomassza tüzelő berendezései 111
7. HŐ- ÉS VILLAMOS ÁRAM TERMELÉS SZILÁRD BIOMASSZÁBÓL 111
113
7.1. Gőzerőművek
114
7.2. Gázturbinás erőművek
120
7.3. A biomassza elgázosítása hő és villamos energia nyeréshez 124
124
7.4. Energiatermelés biomasszából fluid ágyas gázosítással 128
8. BIOGÁZ ELŐÁLLÍTÁSA ÉS FELHASZNÁLÁSA
8.1. Biogáz rendszerek és alapanyagok 133
8.2. A biogáz előállító berendezések felépítése
 Nedves eljárások
 4

8.3. A biogáz átalakítása hő és (ill.) villamos energiára

 A rendszerek felépítése 137
 Vezérlés 139
 Gázmotoros kapcsolt energiatermelő rendszer illesztése 140
8.4. A biogáz mikro-gázturbinás felhasználása 142
8.5. A termelt biogáz nem közvetlen felhasználása 142
8.6. Az erjedési maradék hasznosítása
9. TERMÁLENERGIA ÉS FELHASZNÁLÁSI RENDSZEREI
9.1. A termálenergia jellemzése
 A termálenergia meghatározása
 A termálenergia eredete
 A geotermális anomália területei
147
 Konduktív hőárammal fűtött tárolók
 Mesterséges geotermális tárolók forró, száraz kőzetekben
149
 A termálenergia-kitermelő rendszer 150
9.2. A termálenergia hasznosítása
 Villamosenergia-termelés termálenergiával
9.3. A termálenergia közvetlen hasznosítása
9.4. A termálenergia-hasznosítás helyzete Magyarországon és a
hatékonyság növelésének lehetőségei
 A hasznosítás hatékonyságának növelése
 A hőszivattyús termálenergia-hasznosítás
 Kétcélú hasznosítás 154
 Hőcserélők alkalmazása 156
 Szárítás 156
159
9.5. A hasznosított termálvíz visszajuttatása a tároló-rétegekbe 161
10. GEOTERMIKUS HŐSZIVATTYÚS RENDSZEREK 164
10.1. A hőszívattus hasznosítás elvi megfontolásai 167
10.2. A hőszivattyúzás hatékonysága 170
10.3. Geotermikus hőszivattyús felhasználása fűtésre és hűtésre 170
10.4. Hőszivattyú felépítése
10.5. A szorpciós hűtés (hűtőházak)
11. NAPENERGIA HASZNOSÍTÁSA
11.1. Napsugárzási viszonyok 174
 A napsugárzásból nyerhető energia
 Jellemző napsugárzási adatok Magyarországon
177
 Elnyelő felületen hasznosítható napsugárzás
11.2. A napenergia-hasznosítás fő formái
11.2.1.Termikus hasznosítás 180
11.2.2. Fotovillamos hasznosítás 182
11.3. A termikus rendszerek eszközei 183
 Sík-kollektorok 187
 Vákuucsöves kollektorok 188
11.4. Napkollektorok hatásfoka 189
11.5. A hőtárolás a szolár rendszerekben
11.6. Technológiai melegvíz-készítés
11.7. Medencefűtés
11.8. Koncentrátoros kollektorok
 5

11.9. Fotovillamos rendszerek 194

 A fotovillamos rendszer felépítése 197
 A villamos energia tárolása
 Alkalmazások
11.10. HMV rásegítés és medencefűtés (példa)
11.11. Növényházi napenergia-hasznosítás
 A hő tárolása.
 A növényház szerkezetébe integrált napkollektorok 197
11.12. Szárítás napenergiával 199
 Szoláris gyümölcsszárító 199
 Szoláris szénaszárító
201
11.12. Szolárhűtés
201
11.13. Hidrogén előállítása napelemekkel
203
11.14. A passzív hasznosítás eszközei
203
 A passzív hasznosítás szerkezetei
12 A SZÉLENERGIA HASZNOSÍTÁSI LEHETŐSÉGEI
12.1. Bevezetés
12.2.A szélenergia hasznosítás elmélete
12.2.1. A szélről általában 204
 A globális széljárás 205
 A szél struktúrája 208
 A földi határréteg
 A szél változásai
12.2.2. A szél mozgási energiája
12.2.3. A szélerőmű teljesítménye
212
12.2.4. A szél időbeli változásának jellemzői
215
12.2.5. A szél, magasságtól való függése
215
 A szélsebesség a földfelszín közelében
 A szélsebesség és a domborzati magasság kapcsolata 216
12.2.5. A szél mérése 218
12.3. A szélerőművek rendszerezése 221
12.3.1. A szélgépek konstrukciós kialakítása, működése, a termelt energia 222
hasznosítása 224
12.3.2. A teljesítmény szerinti felosztás
12.3.3. Áramtermelés szélerőművek teljesítménye 227
12.3.4. Szigetüzemű alkalmazás 227
12.3.5. Szélerőművek szabályozása 228
12.3.6. Szélerőművek telepítése 230
231
13. ENERGIA TÁROLÁS, MESTERSÉGESEN ELŐÁLLÍTOTT 234
TÜZELŐANYAGOK 235
13.1. Energia tárolása 240
13.11. Mechanikai akkumulátorok 241
13.12. Hőakkumulátorok
13.13. Villamos és elektromágneses energiatárolók
13.14. Elektrokémiai akkumulátorok
13.15. Kémiai tárolók, energiahordozók 244
13. 2. Mesterségesen előállított tüzelőanyagok
13.21. A hidrogén, mint energiahordozó
 6

 A hidrogén előállítási módok 244

 A hidrogén tárolása és szállítása 244
13.22. Metanol, mint energiahordozó 246
 A mesterséges energiahordozók főbb felhasználási területei 246
13.23. Tüzelőanyagcellák 247
13.23.1. A tüzelőanyagcellák általános jellemzői 248
13.23.2. Tüzelőanyagcellás energiaforrások kialakítása
13.23.3. A tüzelőanyagcellás energiaforrások üzemeltetési feltételei
13.23.4. A tüzelőanyagcellákban felhasznált tüzelőanyagok
13.23.5. A tüzelőanyagcellák fajtái
13.23.5.1. Alacsony hőmérsékleten üzemeltethető tüzelőanyagcellák
 Hagyományos lúgos tüzelőanyagcella 252
 Protonáteresztő membrános tüzelőanyagcella
 Direkt metanolos tüzelőanyagcellák
 Cink-alapú tüzelőanyagcella
13.23.5.2. Magas hőmérsékletű tüzelőanyag cellák
 Foszforsavas elektrolitú tüzelőanyagcella
253
 Olvadt karbonátos tüzelőanyagcella
 Cirkónium kerámiás tüzelőanyagcella
 Nagynyomású tüzelőanyagcella
13.23.5.3. A tüzelőanyagcellás és akkumulátoros energiaforrások
összehasonlítása
13.23.5.4. Tüzelőanyagcellák alkalmazása
 Közúti járművek villamos energia ellátása
 Az akkumulátoros villamos autó
 Tüzelőanyagcellás villamos autó
 Tüzelőanyagcellás energiaforrások járművekhez
 Tüzelőanyagcellás energiaforrással megvalósított jármű
14. VÍZENERGIA HASZNOSÍTÁSA A NAGYVILÁGBAN ÉS 263
KÖRNYEZETÜNKBEN
14.1. A vízenergia hasznosítás múltja 263
14.2. A víz, mint megújuló energiaforrás 264
14.3. Vízienergia hasznosítás általános kérdései 266
14.4. Vízierőművek osztályozása 270
14.5. Folyami vízerőművek 272
14.6. A vízturbinák és teljesítményük 272
14.7. Turbinák fontosabb üzemi jellemzőinek változása 278
14.8. A szivattyús energiatározók 278
14.9. Hazai vízenergia hasznosítás néhány adata. 281
14.10. A vízenergia hasznosítás egyéb lehetőségei 282
 7

1. AZ ENERGIA FELHASZNÁLÁS A JÖVŐBEN

Az emberi lét energiafelhasználáson alapszik. Létünk fenntartása is energiát igényel, amelyet

a táplálkozás során veszünk magunkhoz. De az élet minden területén energiát használunk fel,
energia nélkül nincs emberi élet.
Az energiaforrások és szükségletek területi eloszlása rendkívül egyenlőtlen. A fűtési
energiaszükséglet is különböző a hideg és a mérsékelt égöv alatt, a tüzelőanyag-, a
magenergia- és a vízenergia készletek szintén egyenlőtlenül helyezkednek el.
Az izomerőt (emberi és állati munkavégzést) követően a fa (biomassza), majd az ipari
forradalom után a szén volt a legfontosabb energiaforrás. A XX. század közepe táján szinte
ugrásszerűen megnőtt a szénhidrogén (nyersolaj és földgáz) jelentősége. Az olaj- és földgáz-
kitermelés rohamos növekedése mellett a széntermelés mérsékeltebben emelkedett, a
kitermelés egyre fokozódó műszaki és gazdasági nehézségei miatt. A földgázfelhasználás
növekedése ma az olajfelhasználásén is túltesz. A kiterjedt földgáztelepekkel rendelkező
államok gazdálkodásában jövedelemtermelő volta miatt egyre fontosabb szerepet játszik e
tüzelőanyag, amely egyre keresettebb árucikké válik, s az energetikai hasznosítása mellett a
szerves vegyiparnak is fontos alapanyaga. Ezek miatt az energiafelhasználás szerkezete
jelentős mértékben átalakult, miközben az energiafelhasználás rohamos növekedése
tapasztalható.
A harmadik évezred elején az emberiség két nagy kérdés előtt áll:
 hogyan lesz képes kielégíteni a növekvő energiaigényt a világban?
 hogyan lesz képes megakadályozni a növekvő energiafelhasználás következtében
fenyegető környezeti katasztrófát?
A Föld népessége meghaladta a 6 milliárdot. A prognózisok szerint további növekedés
várható. A fejlett országokban él a népesség mintegy 20%-a, amely a Föld összes
energiafelhasználásából közel 80%-ban részesedik. Ez a jelentős aránytalanság elsősorban az
ipari és az általános emberi fejlődés eltérő üteméből, a jelenlegi fejlettségi szintek
egyenetlenségéből adódik, kisebb részben a kontinensek közötti eltérő éghajlati viszonyok
következménye.

1.1. ábra
A világ egy főre vetített energia felhasználása (1,0), az egyes országok, és térségek
vonatkozásában.

A fejlődő világ energiafelhasználási igényei minden bizonnyal növekedni fognak. A

szakemberek véleménye szerint azonban elképzelhetetlen, hogy a föld teljes népessége a
jelenlegi fejlett országok energiafelhasználási szintjére fokozza egy főre jutó
energiafelhasználását.
 8

A tudomány és a technika jelenlegi fejlettségi szintjén a fenti igény tartósan nem lesz
kielégíthető.
Két lehetőség kínálkozik:
 az energiafelhasználás hatékonyságának növelése, vagyis a termelés fajlagos
felhasználásának csökkentése,
 új, eddig ismeretlen, vagy ipari méretekben még nem alkalmazott energiaforrások
felkutatása és alkalmazásba vétele.
Az energiatermelés (az energiaátalakítása, -szállítása és –felhasználása) nélkülözhetetlen
eleme életünknek, de eközben környezetünk szennyezésének is jelentős forrása. A jövő
energiafelhasználásával szemben támasztott legfontosabb követelmény azonban az, hogy a
lehető legkisebb mértékben károsítsa a környezetet.
Az energiagazdálkodás hatékonyságának növelése is ezért, egyrészt környezetvédelmi feladat,
másrészt gazdasági érdek. Környezetvédelmi feladat, mert a hatékonyság növelése által
megtakarítható energiát nem kell környezetünk rovására megtermelni.
A társadalom minden csoportjának érdeke az energia-megtakarítás és a környezet védelme. A
tudatformálás mellett a motiváció és az érdekeltség megteremtése a gazdaságpolitika
alakítóinak és a törvényalkotóknak a feladata, a megfelelő gazdasági és jogi környezet
kialakításával.
A hazai energiaszektor már az elmúlt évtizedben jelentősen csökkentette káros kibocsátását.
Ezt számottevően befolyásolta az energiaintenzitás javulása, a megváltozott energiaforrás-
összetétel, az energia-előállítás korszerűsödése, s a fogyasztás racionalizálása, főként az
energiahasznosító eszközök, gépek és berendezések hatásfokának javulása.
A magyar gazdasági fajlagos energia felhasználásának mérséklése a versenyképességünkben
meghatározó, miközben a környezetterhelést is csökkenteni kell. Alapvető követelmény, hogy
a meglévő nemzetközi és hazai feltételek mellett a lehető legkisebb ráfordítással lehessen
biztosítani a gazdaság működéséhez és a fenntartható fejlődéshez szükséges energiát.

1.1. A fejlesztés irányai

Energia oldalról az emberiség fejlődését, a fejlődés kimerülését sok prognózis tartalmazza.
Ezek egyike az un. Olduvai elmélet.

1.2. ábra
Az ipari civilizáció Olduvai elmélete
(Forrás: Richard C. Duncan: 1996)
 9

Az ábra jelei:
1. Ip. E [kb. Kr.e.3 000 000-től 1765-ig]
 A - Szerszámkészítés (kb. Kr.e. 3 000 000)
 B - Tűzgyújtás (kb. Kr.e. 1 000 000)
 C - Újkőkorszaki mezőgazdasági forradalom (kb. Kr.e. 8 000)
 D - Watt gőzgépe 1765, Ipari Fázis (1930-2025)
2. Ip [1930-tól 2025-ig, becslés ]
 E - Az egy főre jutó energiafelhasználás a csúcsérték 37%-a
 F - Az energiafelhasználás csúcsa
 G - Jelenlegi energiafelhasználás
 H - Az egy főre jutó energiafelhasználás a csúcsérték 37%-a
3. Ip. U [kb. 2100 és azután ]
 J, K, és L = Az ismétlődő jövőbeli iparosítási kísérletek kudarcot vallanak.
Egyéb forgatókönyvek lehetségesek.
Az ábra csupán egy vizuális segédeszköz az energiafelhasználás robbanásszerű
növekedésének szemléltetéséhez.
Az Ipari civilizáció csúcsa kb. 1977-ben következett be (F pont), kevesebb, mint 50 évvel
annak kezdete után már a csúcson volt. Rámutat a globális "energia-vízválasztóra". A
fejenkénti átlagos energiafelhasználás az emberi lét hosszú évezredei során első alkalommal
csúcsra jutott és elkezdett csökkenni! A következmények már becslések, ha nem változtatunk a
„szokásainkon”.
Az elméletet számos kutató cáfolja, mivel fontos lehetséges fejlődési lehetőségeket, mozzanatokat nem vesz
figyelembe (megújulók, energia hatékonyság javulása, új energiaforrások, új anyagok és - technológiák, stb.)

Több kutatóintézet prognózisa a várható energia struktúrára 2030és 2050. években (1.3. ábra).
A prognózisokban fellelhető egyébként igen jelentős szóródás ellenére egyértelmű, a fosszilis
energiahordozók mérséklődő szerepe, miközben a megújuló energiák térhódítása igen
számottevő.

1.3. ábra
Az energianyerés jövőbeni alakulása
(17 számottevő energetikai kutatócsoport prognózisa)
Forrás: Brennstoff-Wärme-Kraft, 61. k. 10. sz. 2009. p. 9
 10

Erőforrásainkat a jövőben, sőt már a jelenben is, nem a primer energiahordozók

kitermelésének fokozására, hanem az anyag- és energiatakarékos technológiák fejlesztésére,
ill. a környezetkárosító hatások csökkentésére kell fordítanunk.
A technológiai fejlődés már napjainkban is ugrásszerű. A fejlett országok fajlagos
energiafelhasználása az olajválságot követő elmúlt 30 évben jelentős mértékben csökkent. Ez
a tendencia tovább fokozódhat és átterjedhet a fejlődő világ országaira.
A környezetterhelés csökkentésére irányuló törekvések egyre meghatározóbbak. A
legfontosabb területek:
 levegőtisztaság védelem,
 vízszennyezés csökkentése,
 talajszennyezés csökkentése,
 üvegházhatás csökkentése.
Az energiahatékonyság növelésére, a fajlagos energiafelhasználás csökkentésére az élet szinte
minden területén nyílik lehetőség. A legfontosabb területek az alábbiak szerint
csoportosíthatók:
 ipari technológiák energiahatékonyságának növelése,
 településeken a fűtési célú energia hatékonyság (szigetelés, hő visszanyerés, jobb
hatásfokú fűtőberendezések, stb.),
 szállítás energiaigényének csökkentése,
 energia felügyeleti és szabályozó rendszerek a fenti területeken.
A megújuló energiaforrások kihasználása az energiaellátás hosszabb távú racionalizálásában
és a környezetkárosítás csökkentésében egyaránt fontos szerepet játszik. Ma már egyre több
ország él azzal a lehetőséggel, hogy a rendelkezésére álló megújuló energiaforrásokat
hasznosítsa. Az illető ország adottságaitól függően elsősorban az alábbi megújuló
energiaforrások hasznosításáról beszélhetünk:
 napenergia,
 szélenergia,
 biomassza,
 földhő,
 vízenergia,
 hullámenergia, stb.
A megújuló energiák hasznosítása terén problémát jelent, hogy a legjelentősebbek időben
változó mértékben állnak rendelkezésre, eltérnek a felhasználás igényeitől. Ezért is a
megújuló energiaforrások hasznosításában a kutatások és a fejlesztések sarkalatos kérdése az
energiatárolás nagy volumenekben történő megvalósítása, a villamos iparban a kiegyenlítő
rendszerek kialakítása..
A formálódó uniós energiapolitika fókuszában ennek megfelelően a következő témakörök
kapnak kiemelt szerepet:
 az ellátásbiztonság,
 az európai energiapiac integrációja,
 a megújuló energiaforrások felhasználásának növelése,
 az energiahatékonyság, takarékosság ösztönzése.
Az EU az összes tagország átlagára vonatkozóan szigorú határértékek kitűzése mellett
döntött:
 2020-ra a teljes primerenergia használatának 20%-kal való csökkentése
 2020-ig 20 %-kal csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátást az EU-n belül
 2020-ig a teljes energiamixének 20 %-át fedezze, a megújuló energiaforrásokból
 2020-ra a bioüzemanyagoknak legalább 10 %-os arányt kell elérniük.
Az Európai Unió a 2008. január 30-án közzétett „Javaslat - Az Európai Parlament és
 11

Tanács irányelve a megújuló forrásokból előállított energia támogatásáról dokumentumban

Magyarország felé 2020-ra 14.65%-os megújuló energiahordozó részarány elvárást
határozott meg. Az egyes energia formákra vonatkozóan vállalásunkat a 1.4. ábra szemlélteti.

1.4. ábra
A megújulók felhasználása energiahordozók szerint
Forrás: Stratégia a magyarországi megújuló energiaforrások felhasználásának növelésére
2008-2020

Ennek megvalósítása mellett a szakemberek kiemelten fontosnak tartják a hatékonyabb

kutatást és innovációt az energo-technológiák, az energiahatékonyság és a környezetvédelem
területén. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül néhány jellegzetes fejlesztési igényt
sorolunk fel:
Hagyományos energiahordozók területén:
 kombinált fluid tüzelés (többféle energiahordozó alkalmazására),
 villamos energia tárolása (nagyteljesítményű akkumulátorok),
 hidrogéntermelés, üzemanyagcellák,
 szupervezető technika (villamos energiaátvitel),
 kapcsolt hő-, és villamosenergia-termelés,
 ipari veszteséghő hasznosítása a távfűtésben,
 energiatakarékosabb világítás,
 épületek hőszigetelése.
Megújuló energiák területén:
 napelemek hatásfokának javítása,
 integrált, biogázt hasznosító gázturbinák,
 biomassza elgázosítás,
 fluidágyas tüzelés,
 folyók hőenergiájának hasznosítása (fűtés, hűtés),
 lakóterületeken, lakóházakban a megújuló energiák rendszerszemléletű hasznosítása.
Ezekkel a kiragadott példákkal a fejlesztések jellegére kívántunk rámutatni, újra
hangsúlyozva, hogy a jövőben a rendelkezésre álló erőforrásokat (humán és anyagi
erőforrásokat egyaránt) az energiahatékonyság növelésének és a környezetvédelemnek a
szolgálatába kell állítanunk.
 12

1.2. A jelen és a jövő energiapolitikája

A világ alapenergia fogyasztási adatait, és az országos törekvéseket vizsgálva levonható egy

tendencia, melynek segítségével közelítő értéket kaphatunk arról, hogy a jövőben miképpen
fog változni a fogyasztás.
Ezen megfontolások alapján elkészítették a 2020-ra, illetve a 2050-re várható fogyasztási
adatokat a különböző területek figyelembevételével. A világ egyes területeinek a fejlődése a
jövőbeni energiaigény növekedésével jár együtt. A 1.5. ábra a fogyasztás regionális
megoszlásának adatait tünteti fel és az egyes régiók növekedési rátáját mutatja be. (A
diagrammon az 1990-es évek tényleges adatai – és jelenlegi fejlődési tendenciák – alapján
történt becslés a 2050-es év adataira.

1.5. ábra
A világba várható primer fogyasztások energiaféleségek szerint
az évszázad közepére
tce: (betűszó) tonna szénegyenérték; 1 tce = 29,31GJ = 8,14 MWh

A globális összesítésekben felfedezhető kiegyenlítődéssel szemben rendkívül nagyok a lokális

eltérések értékei. A fejlődő országok alapenergia felhasználásának növekedési rátája
háromszorosa a fejlett országokénak. Ez azt jelenti, hogy a világ szennyező forrásaként a nagy
ipari államok mellett mind nagyobb súllyal jelennek meg a fejlődő országok. Tovább növeli
az ellentétet az a körülmény, hogy ezek az országok (sok esetben gyakorlatilag földrész
méretűek, pl.: Afrika, Kína) kevésbé törődnek a globális környezeti problémákkal és a
legolcsóbb megoldást keresik, pl. a szénerőművek építésénél is.
 13

1.6. ábra
A világ erőműpiaca technológia szerint (egyéb = megújuló)
Forrás: Stróbl A. Energiamérlegekről(előadás) Budapest, 2010. május 15.

1.7. ábra
A villamosenergia-termelés összetétele a primerenergia-hordozók szerint a világon
(egyéb= megújuló) Forrás: Stróbl A. Energiamérlegekről(előadás) Budapest, 2010. május 15.

Az előzőkből levonható globális megállapítások:

 A világ alapenergia fogyasztása – egyre gyorsuló ütemben – folyamatosan nőni fog.
Belátható időn belül nem várható az energiaigény növekedésének mérséklődése.
Ennek a jelenségnek összetevői: a Föld lakossága erőteljesen nő és ugyanakkor az
egy főre jutó fajlagos fogyasztás nem csökken, hanem enyhe mértékben, de szintén
nő.
 A alapenergia felhasználás összetételét tekintve az olaj részaránya markánsan
csökkeni fog, helyét 2020-ig a földgáz, majd az atomenergia tölti ki. A prognózis az
ismert készletek és a kitermelési költségek alapján készült, ezért ezen a jövőben még
 14

jelentős módosulás is bekövetkezhet. Környezetvédelmi szempontból kedvező a

földgáz előretörése.
 A szénfelhasználás részaránya 2020-ig szinten marad, majd valamelyest csökkenni
fog. Ez a trend akkor is érthető, ha tudjuk, hogy a globális szénkészletek óriásiak,
évszázadokra kielégítők. Ugyanis nyilvánvaló, hogy a légköri szennyezés
elfogadható szintű mérséklése a széntüzelésnél ma még nem megoldott, ezért a szén
felhasználásának átmeneti csökkenése várható addig, amíg elegendő a földgáz-
készlet.
 Általánosan megállapítható, hogy a globális komponensek kiegyenlítődése várható
20-23 %-on, kivéve az atomenergiát, amely távlatilag sem fogja elérni a 15 %-ot. Az
üzemi kibocsátások szempontjából kedvező atomenergia mérsékelt súlya
nyilvánvalóan a jelenlegi technológiával szembeni (elsősorban politikai)
fenntartásokra és a nagyaktivitású hulladékok kezelésének megoldatlanságára
vezethető vissza.

Az Európai Unió felismerte, hogy az energetikával kapcsolatos kihívásokra nincs egyedüli

megoldás, ezért az Unió számos különböző technológiát nevez meg egyidejűleg a jövőbeli
fejlesztések fő irányaként:
 megújuló energiák technológiái és hasznosításuk,
 energiahatékonyságot és környezetbarát energiafelhasználást elősegítő fejlesztések (pl.
üzemanyagcellák),
 tiszta szén technológiák,
 szén-dioxid elnyeletés és megkötés ipari megvalósítása,
 gazdaságilag kifizetődő, második generációs bioüzemanyagok kifejlesztése a közlekedés
számára,
 új energiahordozók elterjesztése, mint pl. a hidrogén, vagy a biogáz üzemanyag célú
felhasználása,
 intelligens energia rendszerek,
 továbbfejlesztett maghasadás és fúzió kifejlesztése az ITER megállapodás
végrehajtásával.
A megújuló energiaforrások hasznosításához, az egyéb területeken megvalósuló technológiai
fejlesztések eredményei nagyban hozzájárulhatnak a megújulók felhasználásának
eredményességéhez.
Az egyik ilyen terület az energia tárolás terén várható technológiai fejlesztések, amelyek
révén megoldhatók lennének az időjárásfüggő megújuló energiatermelés
rendszerszabályozással kapcsolatos nehézségei. Az energiatárolásnak jelenleg több
országban is alkalmazott eszköze a szivattyús energiatározó (SZE). Ezt a kedvező
domborzati viszonyokkal rendelkező országokban elsősorban a változékony szélenergia
termelés kiegyenlítésére alkalmazzák. Magyarország természeti viszonyai miatt sokan
ellenzik a szivattyús-tározós erőmű alkalmazását, többen úgy vélekednek, hogy a megújuló
alapú energiatermelés villamosenergia-rendszerbe illesztéséhez költséghatékonyabb
megoldások is ismeretesek.
A megújuló alapú villamosenergia-termelés másik jelenleg is elterjedt tárolási módszere az
akkumulátor, amelyet nagy valószínűséggel az üzemanyagcellák váltanak majd fel (a
közlekedésben és a telekommunikációban is).
Küszöbön van a hidrogén alapú gazdaság kiépítése. Ma az Egyesült Államokban a hidrogén
üzemanyagként történő gyakorlati felhasználása áll a kutatások fókuszban, de meghatározó
szerepet játszhat az energiatárolásban is. Ennek egyik példája, amikor pl. szélerőművek által
termelt árammal elektrolízis révén hidrogént állítanak elő, amely tárolható és szállítható. A
hidrogént kedvező tulajdonságai alapján (fűtőértéke, hővezető képessége, előfordulása,
 15

előállítási és tárolási lehetőségei) már régen alkalmazzák pl. a vegyiparban, a

gyógyszergyártásban.

Információ és ismerethiány oldása

A megújuló energiahordozó felhasználás növekedése előtt álló korlátok azokból a
nehézségekből fakadnak, melyek minden új technológia piacra kerülésekor jelentkeznek. Az
egyik fontos elem a potenciális felhasználók megfelelő ismereteinek, s ebből fakadóan a
bizalom hiánya.
A lakosság tájékoztatásában, meggyőzésében a helyi önkormányzatok szakembereinek
szerepe döntő. Szükségszerű a hozzáértő szakemberek, szakreferensek képzése. Olyan
szakemberekre van szükség, akik minden szempontból képesek lebonyolítani a megújuló
energiák hasznosítását célzó projekteket önkormányzati és regionális szinten is.

1.3. A hazai energia helyzet

A világon meglévő villamos erőművek igen jelentős mértékű átrendeződést mutatnak
visszatekintve 1965-ig. Ez a trend feltehetően változik 2020-2025-ig. A változás leginkább az
egyéb erőmű kategóriába és a kombinált hő-villamos energia erőművek területén mutatkozik
meg. Mindkét helyen növekedés várható.
A hazai energiahelyzetet vizsgálva megállapítható, hogy az elmúlt 18-20 évben a hazai
energiahelyzet jelentős mértékben nem változott. Általában az össze energiafelhasználás
1100-1150 PJ mértékben mutatkozik. Csökkenés tapasztalható a szén és olaj felhasználásban.
Ugyanakkor a meglévő erőműveink hatékonysága az elmúlt 50 évben jelentős mértékben
változott. A hatásfokuk 22-23-24 %-ról 35 %-ra növekedett. Nyilvánvalóan ez igen jelentős
mértékben primer energia csökkenéssel járt. Ezt mutatja az a kifejezés, hogy az 1 kWh
villamos energia előállítással hány MJ-nyi primer energiát használtunk fel. (1.8. ábra).

1.8. ábra
Hatásfok változás és a termelt villamos energiára vonatkoztatott fajlagos tüzelőanyag
felhasználás. Forrás: MVM éves tájékoztató
 16

Nevezetes tendencia, hogy jelentősebb mértékben növekedett a nagyerőműveink károsanyag-

kibocsátása. Drasztikus változás következett be a szén-dioxid kibocsátásban és ma már
elmondható, hogy mind a szilárd anyag, a szén-hidrogén és a nitrogén-oxid kibocsátásban is
alacsony szinten vannak erőműveink.

1.9. ábra
A nagyerőműveink káros anyag kibocsátásának alakulása (ezer tonna/év)
Forrás: MVM éves tájékoztató
A primer energiaforrásaink kb 63 %-át importáljuk. A hazai termelés csupán 37-38 %-os. Ez
igen jelentős kiszolgáltatottságot jelent az energiaiparunk vonatkozásában. A behozatalnak a
megosztása is igen kedvezőtlen.

1.10. ábra
Primerenergia-források 2008(Magyarország)

Nagymértékben hozunk be gáznemű és cseppfolyós energiahordozókat. A cseppfolyós

energiahordozók jelentős részét a közlekedés és a vegyipar használja. A gáznemű
energiahordozók nagyrész a lakosságé és jelentős mértékben a villamos energiaipar használja
fel. A hazai termelés jelentéktelen.
 17

1.11. ábra
A behozatal megoszlása
Forrás: Energia Központ Kht.
Az összes energiából, melyet hazai vonatkozásban állítunk elő a legjelentősebb - az
atomerőmű működése révén - a villamos energia.

1.12. ábra
A hazai termelés
Forrás: Energia Központ Kht.
A megújuló energia hordozókból a villanyt kifejezetten a fa bázisán állítunk elő, amelyet
erőműveinkben tüzelünk el, s e helyzet gazdaságosan nem tartható fenn.

1.13. ábra
A hazai primerenergia-felhasználás strukutúrájának alakulása (2008)
Forrás: Energia Központ Kht.
 18

A teljes hazai energiamérleg az 1.14. ábrán látható. Ezen energiamérlegből kiolvasható a

hazai termelés és a nettó import, de export is, amely a feldolgozás eredménye.
Összességében legnagyobb energiafogyasztók a lakosság és az ipar, a közlekedés, valamint a
szolgáltatás közel azonos mértékben, de kevesebbet hasnál. Jelentős mértékű az
energiaátalakítás vesztesége, de jelentős a veszteség is. Az utóbbiak jelzik, további
tennivalóink vannak a jövőben épülő erőművek energiafelhasználási hatékonyságának
javításában.
Különféle szcenáriók készültek a 2020-2030 és 2050-es évreke, a végső energiafelhasználás
vonatkozásában. A becslésnél számoltak az elmúlt évek GDP és energiafelhasználás
regressziójával.
A végső energiafogyasztás energiahordozók szerint, PJ
1.1 táblázat
Kiinduló Várható (PJ)
2010 2020 2030 2050
Hő 447 461 480 510
Villamos 145 168 195 263
Üzemanyag 200 230 245 274
Összesen 792 859 920 1047
Hő 56,4% 53,7% 52,2% 48,7%
Villamos 18,3% 19,6% 21,2% 25,1%
Üzemanyag 25,3% 26,8% 26,6% 26,2%
Összesen 100,0% 100,0% 100,0% 100,0%
Forrás: Strobl A. 2010

1.14. ábra
Teljes energiamérleg 2008-ban (az adatok PJ-ban).
Forrás: Stróbl A. Energiamérlegekről (előadás) Budapest, 2010. május 15.

A végső felhasználásban ahőenergia felhasználás csökken, a villamos energia részaránya

jobban nő – részben a hő-piacon, részben a közlekedésben való nagyobb szerepvállalása
miatt. Az üzemanyag részaránya nem vagy keveset változik, mert a közlekedés nagyobb
felhasználásában már itt is szerepet kap több alternatíva.
 19

Jelentős probléma az energia iparunk előtt, hogy a meglévő erőműveink jelentős részét „le
kell cserélni‖. Mint láttuk egyrészt a hatékonyság javítása is szükséges, másrészt pedig az
energiahordozókban változás várható. A villamos energia iparban az erőműveket pótolni kell.
Az új erőművek építése a csúcstermelés felett kis mértékben elodázható (az ellátásbiztonság
kockáztatásáig), de 2017 táján a csúcsterhelést is érinti, addigra tehát feltétlen új erőműveket
kell üzembe állítani. 2020-ig új atomerőmű megépítésével nem számolhatunk, tehát az igényt
a megújuló energiából és a gázerőművekkel lehet pótolni.

1.15. ábra
A globális lehetőségek és az várható (megoldandó) igény
Forrás: Stróbl A. Energiamérlegekről(előadás) Budapest, 2010. május 15.

A villamosenergia termelésünk napi lefolyását szemlélteti az 1.16. ábra. Jól látható, hogy
atomerőmű működése folyamatos. A kiserőművek is a nap nagy részében hasonló
kapacitással dolgoznak. Jelentős változást a völgyidőszakok idején a szabályozott
erőműveknél következik be. Ennek jelentősége még inkább növekedni fog, ha a megújuló
energiák volumene növekszik, hiszen a megújuló energiák rendszerszerű felhasználása
szabályozó erőművek nélkül nem valósítható meg.

1.16. ábra
A villamos energia termelés egy napja
Prognózisok készülnek a megújuló energia várható felhasználására is. A különféle
becslésekből kiolvasható: ha el akarjuk érni 2020-ra a 13 %-ot az összes energiafelhasználás
vonatkozásában, akkor a megújuló energiaforrásoknál a biomassza hőenergia célú
felhasználása mellett a legnagyobb mértékben a villamos energia termelést kell favorizálni.
Ezzel a napenergia, a szélenergia és a különféle kombinált biomasszás erőművek jelentősége
növekszik meg (1.17. ábra).
 20

1.17. ábra
A megújulók várható megoszlása
Forrás: Stróbl A. Energiamérlegekről (előadás) Budapest, 2010. május 15.

KÉRDÉSEK
1. A környezetterhelés csökkentésére és az energiahatékonyság növelésére irányuló
törekvések
2. EU az összes tagország átlagára vonatkozóan szigorú határértékek?
3. Fejlesztési igények az energo-technológiák, az energiahatékonyság és a
környezetvédelem területén
4. A hazai energia helyzet, a felhasználás várható trendje
5. Teljes energiamérleg jellemzői, alakulása
IRODALOM
1. Büki G.: 1997. Energetika. Egyetemi Tankönyv, Műegyetemi Kiadó, Bp.
2. Stróbl A.: 2011. A várható magyarországi erőműépítések fontosabb adatainak
beszerzése, rendezése közép- és hosszú távra, valamint a MAVIR ZRt. 2011. évi
forrásoldali kapacitáselemzéséhez az első, kiinduló változatnak az összeállítása
Tanulmány, ETV-ERŐTERV előzetes kapacitáselemzés, Budapest, május 31, 81p.
3. http://gkienergia.hu/hun/energiapolitikaif.html Barta J.: 2010. A gazdaság és az
energetika aktuális kérdései GKI Energiakutató és Tanácsadó Kft. Budapest, 2010.
4. Richard C. Duncan: 1996 Az Olduvai Elmélet: Lecsúszás egy posztindusztriális
kőkorszak felé Ember és Energia Intézet Forrás http://dieoff.org/page125.htm

Fontos honlapok
5. http://www.energiakozpont.hu/
6. http://www.eh.gov.hu/
7. http://www.mvm.hu/
8. http://www.mavir.hu/
 21

2. HŐENERGETIKA

E témaköréből - terjedelmi lehetőségeink miatt - csupán az alapvető összefüggések és a

legjellemzőbb műszaki megoldások közül emeltünk ki néhányat, remélve, hogy azok az újabb
technikák megismerését segítik (A felhasznált alapvető forrásmunkák szerzői: Beke J. és
Zsebik A. Részletesebben az irodalomjegyzékben).

2.1 A hőfejlesztés anyagai és elemei

A természetben előforduló tüzelőanyagok legfontosabb éghető alkotórészei a szén (C), a

hidrogén (H2) és a kén (S). Az éghető alkotók oxigénnel (O2) való hőfejlődés melletti teljes
vagy részleges oxidációját nevezzük égésnek. A szilárd carbon (C) oxidálódás közvetlen
magas hőmérsékleten izzik, a gázok és gőzök lánggal égnek. A szilárd és cseppfolyós
tüzelőanyagok égésénél a lángképződés onnan ered, hogy azokból a gyulladáspontra való
felhevülés folyamán éghető gázok és gőzök távoznak. Az oxidáció sebességét a hőmérséklet,
a koncentráció és katalitikus hatás is befolyásolja. A tüzelőanyagok eltérő mennyiségben
meddő (innert) anyagokat is tartalmaznak. Közülük a legfontosabb a víz (H2O), a nitrogén
(N2), a szén-dioxid (CO2) és a hamu (karbonátok, foszfátok, oxidok, szulfátok).

2.1.1. Tüzelőanyagok
A tüzelőanyagok csoportosításának számtalan formája lehetséges. Célszerű azonban eredetük,
ill. halmazállapotuk szerint csoportosítani. Ezek szerint megkülönböztetünk fosszilis
(természetes) eredetű és a megújuló energiahordozók kategóriájába sorolható
tüzelőanyagokat. Ezen belül is beszélhetünk természetes és mesterséges tüzelőanyagokról. A
másik csoportosítási mód a halmazállapot szerinti besorolás, amely szerint a tüzelőanyag lehet
szilárd, cseppfolyós vagy gáz- halmazállapotú.
Természetes
 szilárd energiaforrás a fa, tőzeg, barnaszén, kőszén
 folyékony energiaforrás az ásványolaj (kőolaj)
 gáznemű energiaforrás a földgáz
 a nap, a víz és a szél
Mesterséges energiaforrások:
 szilárd a faszén (koksz, brikett, stb.)
 folyékony energiaforrás az ásványolaj lepárlási termékei (benzin, gázolaj, stb.)
 gáznemű (pl. a szén lepárlási termékei, a bontott gázok kohógáz, generátorgáz,
világítógáz, propán, butángáz, hidrogén, stb.)
A tüzelőanyag alkotó elemei:
 éghetők: a szén (C), a hidrogén (H), a kén (S)
 éghetetlenek: az oxigén (O), a nitrogén (N)
 meddő anyagok: a hamu, a salak, az ásványok és a víz
A tüzelőanyagok használhatóságának főbb jellemzi:
 a fűtőérték és égéshő, MJ/kg
 az illórész-tartalom, %
 a nedvességtartalom, %
 a hamutartalom, %
 a szemcsenagyság, mm
 a tárolhatóság
 22

Az energiaforrások csoportosítása
2.1. táblázat

Természetes
Mesterséges
megújuló fogyó
Megnevezés
energiaforrások
Alapenergia Másodlagos energia
Növényi- és Tűzifa – Kukoricaszár
állati Trágya – Egyéb Faforgács –
Faszén
eredetű mezőgazdasági Fűrészpor
tüzelőanyagok

tüzelőanyagok hulladék
Tőzeg – Lignit –
Koksz – Félkoksz –
Ásványi Barnaszén –
Szilárd

Szénbrikett –
tüzelőanyagok Feketeszén – Antracit
Kokszbrikett
– Olajpala (égőpala)
Benzin – Petróleum –
Gázolaj – Tüzelőolaj
Folyékony – Fűtőolaj –
Ásványolaj
tüzelőanyagok Szintetikus
tüzelőolajok -
Kátrányolaj
Szénelgázosítás
Szénlepárlás
Gáznemű Földgáz – Bányagáz
– Fagáz
tüzelőanyagok – Mocsárgáz
– Olajgáz – Krakkgáz
– Kohógáz – Biogáz
Hasadó Uránium (U235, U238) Plutónium (Pu239) –
anyagok – Tórium (Th232) Uránium (U233)
Napsugárzás – Vízgőzforrások
Hőenergiaforrások Gőz – Melegvíz –
Tengervíz (gejzírek) – Melegvíz
(hőhordozók) Villamos energia
hőmérsékletkülönbsége források (termálvíz) -
Villamos energia –
Mechanikai Vízenergia (folyóvíz,
Sűrített levegő – Gőz
energiaforrások árapály) – Szélenergia
– Gáz – Víz
Forrás: Gépész- és Villamosmérnökök Kézikönyve. 3, 1961.
Könyvünkben a megújuló energiaforrásokkal önálló tananyagrészekben foglalkozunk, azaz
a természetes energiaforrásoknak (a megújuló primer energiahordozók) azon csoportjával,
amelyek gazdaságilag értékelhető időn belül, természetes úton megújulnak.

A tüzelőanyagok elégetése
A fosszilis tüzelőanyagok elégetésekor az éghető anyag oxigénnel egyesül és a reakció során
hő szabadul fel. Az égés folyamatát, mint kémiai átalakulást az ún. sztöchiometrikus
egyenletek szemléltetik. Az egyenletek bal oldalán a kezdeti állapotok, a jobb oldalán a
végtermékek találhatók. A reakciókat általában ebben az irányban lefolyónak tekintjük, de a
valóságban a folyamat egyensúlyi állapotától függően mindkét irányban végbemehet.
Mintaként a tiszta szén (karbónium) égésének folyamatát tekintve megállapítható, hogy
tökéletes égés (C + O2 = CO2) esetén széndioxid, léghiány esetén (2C + O2 = 2CO)
szénmonoxid keletkezik.
A hidrogén égésekor (H2 + O2 = H2O) víz(gőz) keletkezik.
 23

A metán tökéletes égésekor (CH4 + 2O2 = CO2 + 2H2O) széndioxid és víz(gőz) keletkezik.
A víz keletkezéséhez kapcsolódóan értelmezzük a tüzelőanyagok legjelentősebb értékmérőit:
a fűtőértéket és égéshőt (a külföldi irodalom e két értékmérőt alsó és felső fűtőértékként
különbözteti meg).
A fűtőérték: a tüzelőanyag 1 kg-jának a tökéletes elégetésekor keletkezik energia-, ill.
hőmennyiség, ha az anyag hőmérséklete az elégetés előtt és a keletkezett égéstermékek
hőmérséklete az elégetés után megegyezik, s az anyag nedvességtartalma (az elégetés
alkalmával keletkezett víz) elégetés után gőzhalmazállapotban van jelen.
Az égéshő a tüzelőanyag 1 kg-jának a tökéletes elégetésekor keletkező energia-, ill.
hőmennyiség, s az anyag hőmérséklete az elégetés előtt, valamint a keletkezett égéstermékek
hőmérséklete az elégetés után megegyezik, az anyag nedvességtartalma (az elégetés
alkalmával keletkezett víz) elégetés után cseppfolyós állapotban van jelen.
A kéntartalmú tüzelőanyagokban a kén égése (S + O2 = S2O) is szerepet játszik a
hőtermelésben, de (szennyezőanyagként) hatása környezetvédelmi szempontból jelentősebb.
A levegőt alkotó gázok (oxigén kivételével) hatása sem elhanyagolható, hiszen az égés során
nagy mennyiségben jelenlévő nitrogén (a tüzelőanyag is tartalmazza) a környezetet
szennyező nitrogénoxidok (NOx) keletkezésének okozója.

Szilárd tüzelőanyagok

A fa növényi szövet cellulózból, lignitből és egyéb ásványi anyagokból áll. A tűzifa kis
hamutartalmú és nagy illótartalmú tüzelőanyag.
A tőzeg - a szénülés első termékeként - sás- és nádfélék víz alatti bomlásakor keletkezik.
A szén növényi eredetű üledékes kőzet. A különböző geológiai korokban, nagy tömegben
összegyűlt növényi részek maradványa (barnaszén feketeszén antracit).
A faszén a jó minőségű, nagy fűtőértékű fa levegőtől elzárt hevítésével keletkezik..
A koksz a szén lepárlási terméke. A szén levegőtől elzártan hevítve kátrányt és világítógázt
ad. Az illótartam lepárlási gáz formában történő távozása után a retortában visszamaradt
termék a hidrogénben és oxigénben szegényebb, illó alkotórészeket már alig tartalmazó,
karbóniumban gazdag szilárd termék a koksz.
A brikett a szilárd tüzelőanyagok kitermelésekor, osztályozásakor keletkező apró- és por
alakú részeinek darabosított terméke. A darabosítást sajtolással, kötőanyag felhasználásával
végzik. A kötőanyag lehet kőszénkátrányszurok, bitumen, pakura, vadgesztenyeliszt.

Néhány szilárd tüzelőanyag jellemző adatai

Forrás: Ražnjević.: 1964.
2.2. táblázat
1 1
Fűtőérték - Ha Égéshő - Hf Nedvesség Hamutartalom
Tüzelőanyag neve
[kJ/kg] [kJ/kg] [%] [%]
Fa 14 277 18 841 50 0,5
Tőzeg 14 528 22 609 80 2,5
Barnaszén 20 725 28 470 45 16
Kőszén 28 973 32 238 7 13
Faszén 28 596 30 564 5 1

Folyékony tüzelőanyagok
A folyékony tüzelőanyagok a nyersolaj (kőolaj), barna- vagy feketeszénkátrány lepárlásával
és cukortartalmú folyadékok erjesztésével előállított éghető termékek.
A folyékony tüzelőanyagok legnagyobbrészt nyersolajból származnak.
Fűtőolajok nagy viszkozitású, magas a dermedéspontú folyékony tüzelőanyagok.
 24

Környezetvédelmi okok miatt a fűtőolaj tüzelése egyre inkább háttérbe szorul.

Tüzelőolajok dermedéspontja és viszkozitása alacsony, ill. kicsi, környezeti hőmérsékleten
folyékonyak és porlaszthatók.
Az alkoholok (pl. Etilén) tüzelőanyagként történő felhasználása a megújuló energiaforrások
alkalmazásának terjedésével egyre jelentősebb.

Motorhajtóanyagok
Üzemanyagoknak nevezzük a belsőégésű motorok működéséhez szükséges hajtó-, kenő-, és
hűtőanyagokat.
A benzin az Otto-motorok hajtóanyaga, tulajdonsága a motor által támasztott
követelményekhez kell, hogy igazodjon.
A motorbenzin alapanyagai a kőolaj lepárlásából nyert alapbenzinen kívül, abból különböző
nyert termékek kerülnek ki. A motorbenzin fűtőértéke a kémiai összetételétől függően
változó, 42-44 MJ/kg érték közötti.
Az egyik legjelentősebb követelmény, hogy a motorbenzin megfelelő kompressziótűréssel
rendelkezzen, mert ellenkező esetben az ún. kopogás jelensége lép fel a motorban.
A kerozin, vagy más néven petróleum, a speciális követelményekre felkészítve a gázturbinák
és a sugárhajtóművek, a gázolaj a dízelmotorok hajtóanyaga.

A dízelmotorok jellemző hajtóanyaga a gázolaj. A gázolaj fűtőértéke összetételétől függ:

41,7-43,0 MJ/kg közötti.
A gázolajok gyulladási tulajdonságainak értékelésére és ellenőrzésére az ún. cetánszám-skála
szolgál.
Alternatív hajtóanyagoknak nevezzük a belső égésű motorok üzemeltetésére szolgáló
mindazon hajtóanyagokat, amelyek a benzin, ill. a gázolaj helyettesítésére alkalmasak.

Gáznemű tüzelőanyagok
Az éghető gázok:
 keletkezésük szerint - természetes, mesterséges és keverék gázok
 fűtőértékük szerint - kis, közepes és nagy fűtőértékű gázok
 fizikai állapotuk szerint - csaknem atmoszferikus, sűrített és cseppfolyós gázok
A mesterséges gázokon belül a lepárlási és a kigázosítási gázok szilárd tüzelőanyagok
desztillációjának termékei. Ilyenek a kőszéngáz, barnaszéngáz, kokszológáz.
A szilárd tüzelőanyagok átalakításának másik módja az elgázosítás. Ilyenkor keletkezik a
generátorgáz, vízgáz és oxigáz, de ide sorolható a nagyolvasztókban keletkező torokgáz is.
Az egyéb mesterséges gázok közül jelentős biológiai úton nysrhető biogáz.
A természetes gázok jellemzője, hogy lelőhelyükön a föld belsejéből nyersolajjal, vagy vízzel
együtt, esetleg azoktól függetlenül termelhetők ki. Ilyenek a földgáz, a propán-butángáz és a
bányametán.
A éghető gázok és gáznemű tüzelőanyagok jellemző adatai
Forrás: Ražnjević.: 1964.
2.3. táblázat
1 1
Sűrűség - Fűtőérték - Ha Égéshő - Hf
Gáz neve
[kg/Nm3] [kJ/Nm3] [kJ/Nm3]
Hidrogén (H2) 0,0838 10 760 12 770
Metán (CH4) 0,6683 35 797 39 858
Etán (C2H6) 1,2604 64 351 70 522
Propán (C3H8) 1,8641 93 575 101 823
i-Bután (C4H10) 2,4806 121 627 132 010
Generátorgáz 4 815 5 024
 25

2.2. Hőközlés
2.2.1. A passzív hőközlés

Hőenergia – a test molekuláinak rendezetlen termikus mikromozgásának, valamint az

egymás erőterében elfoglalt (folyton változó) helyzetükből adódó mikropotenciális energiája.
Hőenergiát minden test (anyag) tartalmaz. A testben hőenergia felhalmozódásának fokát a
hőmérséklete mutatja. A testnek ez, az anyaghoz kötött energiája a belső energia (jele: U,
mértékegysége: J). A belső energia kizárólag a test pillanatnyi állapotától függ, függetlenül
attól, hogy milyen úton jutott ebbe az állapotba, az állapotjelzők (hőmérséklet - t; nyomás -
p; fajtérfogat - v) egyértelműen meghatározzák. Ha a test mechanikai és hőegyensúlyi
állapotban van, vagyis minden része nyugalomban van, vagy ugyanolyan nagyságú és irányú
sebességgel rendelkezik, továbbá ugyanaz a nyomása és hőmérséklete minden részének,
akkor a belső energia arányos a test tömegével. Az arányosságot a fajlagos belső energia,
„u” fejezi ki (mértékegysége: J/kg).
A folyamatok elemzése során fontos szerepet kap a közeg munkaképessége, mert a belső
energia és a mozgási energia a közeghez vannak kötve. A közeghez kötött munkaképességet, -
mint a belső energia (u) és az úgynevezett átvitt munka (p·v) összegét – entalpiának nevezik.
Jele „h‖, mértékegysége: J/kg.
A hővezetésnél a hő részecskéről részecskére terjed az egymással szomszédos molekulák
során, mint rugalmas golyósoron át, ütközések következtében. Az anyag molekulái nem
keverednek össze. Tisztán vezetés útján való hőátadás van pl. egy kazán fémfalán át, általában
szilárd testekben, de nagy szerepet játszik a hővezetés folyadékok és gázok szilárd falakkal
érintkező határrétegeiben is. A molekulák mozgásának átlagos sebessége, annál magasabb az
anyag hőmérséklete.
A konvekciós hőterjedésnél maguk az anyagi részecskék is mozognak, keverednek,
örvénylenek, mozgásuk közben magukkal szállítva hőfokuknak megfelelő energiájukat.
Konvekció csak folyadékokban és gázokban lehetséges, amelyek molekulái egymáshoz
képest könnyen elmozdulhatnak.
A hősugárzás lényegében az energiának elektromágneses hullám alakjában a fény
terjedésének sebességével való terjedése. Hősugárzással történő hőátvitel mindig létrejön két
test között, ha köztük a hősugarakra nézve átlátszó közeg van és a két test hőmérséklete
különböző.
A hőterjedés jellemzői a hővezetési, hőátadási, hősugárzási és hőátbocsátási tényező.
A hővezetési tényező (λ) megadja azt a hőmennyiséget, amely a hőáramlás irányára
merőleges 1 m2 felületen egy időegység alatt átáramlik, ha a hőmérsékletesés méterenként 1
fok. Mértékegysége: W/m·K.
A hőátadási tényező (α) a hőnek szilárd anyagokból gázokba, vagy folyadékokba és fordítva,
gázokból vagy folyadékokból szilárd anyagokba való átlépésnél szerepel. Mértékegysége:
W/m2·K.
A hősugárzási tényező - az időegységenként és négyzetméterenként kisugárzott
hőmennyiséget adja meg. Jele: C, mértékegysége: W/(m2K4). A hősugárzási tényezőt a
legtöbb esetben beépítik a hőátadási tényezőbe.
Ha a hőterjedés folyamatát nem akarjuk széttagolni, akkor a hőátbocsátási tényezővel
számolunk.
A hőátbocsátási tényező (k) a fallal határos közegek egy fok hőmérsékletkülönbsége mellett
négyzetméterenként az időegység alatt áthaladó hőmennyiség egyenletes hőáramlás esetén.
Mértékegysége: W/m2·K.
 26

Hővezetés

Hőátadás

Hősugárzás

2.1. ábra
A hőközlés alapformái

Ha egy szilárd anyagot melegítünk, egyre intenzívebbé válik elemi anyagrészeinek mozgása
és hőmérséklete növekszik mindaddig, amíg el nem érjük az olvadási hőmérsékletet. Ezen a
hőmérsékleten megindul az anyag olvadása (átalakulása folyékony halmazállapotúvá). Ha a
melegítést (hőbevitelt) tovább folytatjuk – , és elég lassan végezzük ahhoz, hogy az anyagban
a hőmérsékletek kiegyenlítődjenek – , a hőmérséklet nem változik, csak az anyag szilárd
halmazállapotú része kevesebb, a folyékony halmazállapotú része több lesz. A hőmérséklet az
olvadás teljes folyamata alatt állandó lesz, a hőmérséklet növekedése csak akkor indul meg,
amikor az anyag egésze folyékonnyá válik.
További hőbevitel hatására a folyadék hőmérséklete növekszik, majd elérjük a forráspontot.
Ezen a hőmérsékleten a hőmérséklet növekedése újra megáll, a bevitt hő a folyadék
elpárologtatására fordítódik. Újabb hőmérsékletnövekedés csak akkor indul meg, ha a
folyadék teljesen elpárolgott. Az 1 kg anyaggal közölt (rendszerbe bevitt) hő hatására
bekövetkező entalpiaváltozást és az anyag hőmérsékletét diagramban ábrázolja.

2.2. ábra
A hőbevitel és hőelvonás hatása az anyagok hőmérsékletére
(Forrás: Zsebik A, et al.2003)
 27

Az olvadás hőmérsékletét olvadáspontnak, a forrás hőmérsékletét forráspontnak, a teljes

olvadáshoz szükséges hőt olvadáshőnek, a teljes elpárolgáshoz szükséges hőt párolgáshőnek
nevezzük.
Tehát az olvadáspont az a hőmérséklet, amelyen a szilárd halmazállapotú anyag cseppfolyós
halmazállapotúvá megy át. Az olvadási- és a fagyási hőmérséklet ugyanarra az anyagra
azonos. Az anyagjellemzőkön kívül – mindkettő a nyomástól is függ. Az olvadáshő (fajlagos)
az a hőmennyiség, mely ahhoz szükséges, hogy 1 kg olvadásponton lévő szilárd anyag,
állandó nyomáson és hőmérsékleten folyadékká alakuljon át.
A párolgás a folyadék felszínén létrejövő halmazállapot változás, melynek során a szabad
felszín közelébe jutó folyadék egy része gőzzé alakul át. A forrás az a folyamat, amelynek
során az egész folyadéktérben gőz képződik. A forrás és a párolgás ugyanannak a
folyamatnak, - a gőzképződésnek – formái. Abban különbözik a forrás a párolgástól, hogy
párolgásnál a gőzképződés a felületen történik, forrásnál viszont nem csak a folyadék
felszínén, hanem annak belsejében is képződnek gőzbuborékok, amelyek folyamatosan felfelé
szállnak, majd a felszínre érve kiválnak a folyadékból. Forrást meghatározott hőmérsékleten
észlelhetünk csak, párolgást viszont más, alacsonyabb hőmérsékleten is (a víz kipárolog az
edényből, a ruhából).
A forráspont az a hőmérséklet, melyen – az adott nyomáson – a folyékony halmazállapotú
anyagban a forrás elkezdődik. A párolgáshő (fajlagos) az a hőmennyiség, mely ahhoz
szükséges, hogy 1 kg forrásponton lévő folyadék, állandó nyomáson és hőmérsékleten telített
gőzzé alakuljon át.
A folyamat hasonlóan, de ellenkező irányban játszódik le, ha a gőz halmazállapotú anyagot
hűtjük, azaz hőt vonunk el. Ilyenkor a gőzből folyadékba történő átmenetet kondenzációnak, a
folyadékból szilárdba történő átmenetet fagyásnak vagy dermedésnek nevezzük.

2.2.2. Termodinamikai rendszerek

A termodinamikai rendszer a valóság egy olyan modellje, amelyben csak a hő és mechanikai
munka közötti átalakulási folyamatokat vizsgáljuk.
Az elemzés alá vont termodinamikai rendszernek határa mindig ismert, ami elhatárolja a
környezettől. A rendszer egyébként hatással lehet a környezetére, és a környezet ugyancsak
hatással lehet a rendszerre. Ezekért a rendszer lehet:
 zárt (ha a határokon tömegáram nem lép át) vagy nyitott (ha tömegáram is fellép a
rendszer és környezete között)
 szigetelt (ha a határain nincs hőáram)
 homogén (ha minden pontjában ugyanazokkal a fizikai és kémiai tulajdonságokkal
rendelkezik), vagy
 inhomogén (ha a fizikai és/vagy kémiai tulajdonságai a rendszeren belül folytonos
függvény szerint változnak)
 heterogén (ha van olyan pontja, amelyben legalább egy fizikai vagy kémiai
tulajdonság véges mértékben megváltozik - pl.: kétféle halmazállapot a rendszeren
belül)
Viselkedésük alapján a rendszer lehet:
 egyensúlyi (ha külső hatás nélkül a rendszer minden pontjában időtől függetlenül
állandóak a fizikai és kémiai paraméterek)
 stacioner (ha a rendszer - időtől független állandó paramétereit - külső hatás tartja
fenn - pl.: nyomáskülönbség, hőmérséklet különbség, stb.)
 instacioner (ha a rendszernek legalább egy paramétere időben változik)
A rendszert (anyagot, munkaközeget) állapotjelzői határozzák meg.
Ismert a rendszer, ha állapotjelzői ismertek.
 28

A normálállapotú gáz (t=0 °C, p=1,0133 bar) térfogatának mértékegységét – ha szükséges a

megkülönböztetés – Nm3-rel jelöljük.
A szokásos °C skálában mért hőmérsékletet „ t ”-vel, az abszolút, K skálán mért
hőmérsékletet „ T ”-vel jelöljük.
T  t  273,15 [K]
A fajlagos entrópia az alábbi összefüggésből számítható:
Δq  kJ 
s  s0   kg  K 
T  
ahol: s0 - az előző állapot fajlagos entrópiája (kJ/kg·K),
Δq - az 1 kg közeggel közölt hő, kJ/kg
T - a rendszer átlagos hőmérséklete a hőközlés alatt, K.
Az entrópia zérus értékét a normálállapothoz szokás rendelni.
Állapotváltozások
 Izochor (v=állandó): Az állapotváltozás zárt, térfogatában állandó térben történő
hőbevitelt jelent.
 Izobár (p=állandó): Az állapotváltozás olyan zárt térben történik, amely térfogatát a
gáz hőtágulásának megfelelően változtatja, ezáltal a nyomás állandó marad. Ilyen pl.
egy állandó terhelésű dugattyúval lezárt hengerben lévő gáz.
 Izotermikus (T=állandó): Például expanzió, amelyben a munkavégzéshez szükséges
energiát folyamatos hőbevitellel pótoljuk, ezáltal a rendszer belső energiája – és ezzel
együtt a hőmérséklete sem – nem változik.
 Izentróp, adiabatikus (q=0): Olyan szigetelt rendszerben történő expanzió, amelyben
az állapotváltozás csak a belső energia rovására történhet (adiabatikus állapotváltozás)
és a gázban nem jön létre belső súrlódásokból adódó hőbevitel (izentróp
állapotváltozás):

A reverzibilis állapotváltozások megfordíthatók (fentiek), ami azt jelenti, hogy előjelhelyesen

alkalmazva ugyanazok az összefüggések írják le a kompressziót, mint az expanziót, és a
hőelvonást, mint a hőbevitelt. Reverzibilis állapotváltozások esetén, ha egy expanziót p1 - p2
nyomások között hajtunk végre, akkor a p2 - p1 nyomások között létrehozott kompresszió –
ugyanazon az úton – az eredeti állapotba vezet vissza.

Az irreverzibilisnek állapotváltozásokat nem megfordíthatónak.

A valóságos folyamatoknál a belső súrlódások energiaveszteségeket okoznak, a súrlódási
munka hővé alakul, ezért az adiabatikus folyamat esetén is – akár expanzióról, akár
kompresszióról van szó - nő az entrópia. Emiatt az azonos nyomásviszonyok között végzett
expanzió-kompresszió folyamat eredményeként nem jutunk vissza az eredeti állapotba.
Irreverzibilis állapotváltozás a fojtás, amikor a nyomás csökkenése munkavégzés nélkül
történik ( 2.3. ábra). Fojtás esetén a rendszer entalpiája nem változik (h = állandó).

2.3. ábra
Fojtásos állapotváltozás
(Forrás: Zsebik A, et al. 2003)
 29

2.2.3. A direkt hőfelhasználás berendezései

Az égés során bonyolult vegyi folyamatok játszódnak le. Az éghető szilárd és gáz
alkotórészek hőfejlődés és fény keletkezése közben a levegő oxigénjével egyesülve füstgázzá
alakulnak. A nem éghető ásványi eredetű anyagok - szilikátok, alumínium- és vasvegyületek,
mész, alkáliák stb. - a hamuban maradnak, vagy pernye formájában távoznak.
Az égés feltételei: éghető anyag, gyulladási hőmérséklet és oxigén.
Tökéletes égés esetében a füstgázban a levegő alkotórészein (oxigén és nitrogén) kívül csak
szén-dioxid (CO2) és vízgőz (H2O) esetleg kén-dioxid (SO2) található. Tökéletlen égés
esetében a füstgázban a szén-dioxidon és vízgőzön kívül éghető gázok, elsősorban szén-
monoxid (CO) és szénhidrogén vegyületek is találhatók.
A szilárd tüzelőanyagokat általában rostélyon égetik. A rostélyveszteség a rostély résein
áthullott, el nem égett tüzelőanyag és a salakban maradó elégetlen részek hőtartalmából
tevődik össze (3-10%).
A tűztér hatásfokát meghatározza a tűztér hőmérséklete, a tüzelőanyag, a tűztéren átáramló
légmennyiség, a légviszony-tényezői, a hűtött felületek mérete és kialakítása, valamint a
visszasugárzó felületek mérete és alakja.

Tüzelőberendezések szilárd tüzelőanyagokhoz

A szilárdtüzelésű berendezések alkalmazási cél szerinti csoportjai:
 fűtést, esetleg használati meleg víz szolgáltatását is ellátó kazánok,
 kályhák, főző-sütő tűzhelyek,
 gőzkazánok.
A szilárd tüzelőanyagokat rostélyokon tüzelik, kivéve az ún. szénpor tüzelést. A rostélyok
igen sokfélék:
 egyenes (vízszintes) vagy ferde rostély, egyenes (álló vagy mozgatható)
rostélypálcákkal (2.4..a ábra), hullámos rostélypálcákkal (2.5..b ábra), fúvókás vagy
félfluid rostély (2.4.c ábra),
 forgó rostély,
 lépcsős rostély (2.4. d ábra),
 alátoló rostély,
 vándorrostély (2.4.e ábra).
A rostélyokat felépítésük és beépítésük alapján méretükkel, a szén, esetleg a viszszamaradó
salak tömege alapján tömeg szerinti tüzeléssel és a hőterheléssel szokás jellemezni.
A rostély tömeg szerinti terhelése a rostély egy óra alatt elhelyezett tüzelőanyag-tömeg (B) és
a rostély teljes (összes) felületének (A) hányadosa. A rostélyokról megkülönböztetünk összes
felületet (A) és eleven felületet (Ae). Az eleven felület a rostélypálcák közötti rés, ahol a
levegőáram létre tud jönni.
A rostély terhelhetősége:
(kg/m2h)
 30

2.4. ábra.
Rostélyformák
a) egyenes rostély; b) hullámos rostély; c) fúvókás rostély; d) lépcsős rostély; e) vándorrostély
1) széntároló, 2) salaktörő, 3) vízcsövek, 4) rostélylánc
(Forrás: Beke, 2004)

A rostély hőterhelése a rostély 1 óra alatt elégetett tüzelőanyag mennyiségéből (B), a

fűtőértékkel (HI) és az égési hatásfokkal lehet kiszámítani.
(kW/m2)

Kályhák és kazánok szilárd tüzelőanyagokhoz

A szilárd tüzelőanyagok közül a különböző szenek hasznosítására készült kályhák és kazánok

lehetnek egy- vagy kétaknás, esetleg gépi adagolású tüzelőberendezések. A változó
tüzelőanyag rétegű, szakaszos üzemű berendezések az ún. egyaknás rendszerűek (2.5. ábra).
 31

2.5. ábra.
Egyaknás tüzelőberendezés 1) rostély; 2) ürítőajtó; 3) hamutér; 4) töltőajtó; 5),
indító; rövidre záró csappantyú; 6) füstgázszabályzó
(Forrás: Beke 2004)

Az egyaknás berendezések jellemzője, hogy a rostély felett elhelyezkedő henger vagy hasáb
alakú, a tüzelőanyag befogadására alkalmas akna egyben a tűztér is.
A kétaknás rendszerek lehetnek kézi és gépi működtetésű (automatikus) berendezések. Kézi
berendezések állandó tűzrétegvastagságú, alsó, kézi vagy kézi-mechanikus tüzelésű
folytonégő melegvízkazánok és kályhák részei. Jellemzőjük, hogy a tüzelőanyagot az egyik
aknába adagolják és a másik aknában, ill. a másik akna irányában égetik el. A rostélyon
elégetett tüzelőanyag helyére a szénaknából folyamatosan friss szén kerül. Rendszeres
utántöltés és salakolás mellett a tűz folytonégő.
Az állandó tűzréteg-vastagságú, alsó, gépi tüzelésű, automatikus szabályozású, folytonégő
melegvíz-kazánok jellemzői, hogy a széntároló tartályból a szén gépi mozgatású rostélyra jut,
amelyen elég. A hamu és a salak eltávolítását, valamint a friss tüzelőanyag rostélyra juttatását
gépi mechanizmus végzi. A rostély időszakos vagy folyamatos működését a vízhőmérséklet
termosztát vezérli. Bevált és széles teljesítménysávban gyártják a CARBOROBOT típust,
amelynek rostélya egy vízszintes tengely körül forgó bordás henger (,. ábra). A levegőellátást
és a füstgázmozgást ventilátor biztosítja. A hőmérsékletfüggő vezérlés kihat mind a rostély
forgatására, mind a füstgázelszívó ventilátor üzemére. A széntartály feltöltése és a salaktartály
ürítése, valamint a füstjáratok időszakos tisztítása igényel csak fizikai beavatkozást.
A tüzelőanyag, amikor hidegen bekerül a tűztérbe, először csak melegszik. A melegedést a
tűztér meleg boltozatának a sugárzása, a már égő tüzelőanyag lángjának a visszasugárzása és
a visszakeveredő forró füstgáz biztosítja.
Ebben a szakaszban kipárolog a tüzelőanyag felületén lévő nedvesség, majd kb. 110 °C felett
az ún. kristályközi nedvesség is.
Kb. 250-350 °C között indul meg a hőbomlás, ami az eredeti kristályszerkezet szétesését
jelenti, a hosszú szénláncú, szenet és hidrogént tartalmazó molekulák kisebb molekulákra
esnek szét. Ezek a kisebb szénláncú molekulák éghető gáz vagy gőz formájában, illóként
felszabadulnak és kiválnak a visszamaradó szemcsés szilárd anyagból.
A vízgőz kipárolgásához és a hőbomláshoz hő szükséges, ezért ebben a szakaszban a
tüzelőanyaggal érintkező levegő hűtő hatása inkább lassítja a folyamatot.
Először 350-550 °C közötti tartományban a felszabadult illó gyullad meg. A gáz
halmazállapotú bomlástermék a levegővel keveredve gyorsan, nagy lánggal ég el. A gyors
égés következtében nagymennyiségű hő szabadul fel. A láng jelentős hőt sugároz a tűztér fala
és a még meg nem gyulladt tüzelőanyag felé, de még így is gyorsan nő a hőmérséklet.
 32

A gyors égés miatt nagymennyiségű levegőt kell biztosítani. Ha kevés a levegő, vagy nem tud
tökéletesen keveredni a felszabaduló illóval, a láng kormozó lesz, sok elégetlen anyag (szén
szemcsék ill. korom és szénmonoxid) marad a füstgázban.
A szén, jelentős része, mint tiszta karbon, a szilárd anyagban marad vissza. Ennek égése 700
°C körüli hőmérsékleten indul meg. A karbon égés lassú folyamat, ezért jóval kisebb
levegőáramot igényel, mint az illó égése. Ha nem veszünk vissza a levegőáramból, a
felesleges levegő hűti a tűzteret, a hőmérséklet csökkenés miatt pedig az égés abbamarad
anélkül, hogy valamennyi szénszemcse elégett volna.

2.6. ábra.
Carborobot automatikus forgórostélyos tüzelőberendezés
1) széntároló ajtó; 2) széntároló; 3) begyújtó nyílás; 4) forgó rostély; 5) hamutároló ajtó; 6)
hamutér; 7) ventilátor

A CARBOROBOT típusú, automatikus szabályozású kazánokban gazdaságosan eltüzelhető

valamennyi hazai barnaszénfajta 5-25 mm közötti szemnagyságú, ún. rostált daraszén
frakciója (az újabb megoldásoknál fa apríték, pellet).
Minden tüzelőberendezés szükséges velejárója és jó működésének egyik alapvető feltétele a
megfelelő kémény. A kémény biztosítja az égéshez szükséges levegőt, másrészt az égés során
keletkező égésterméket vezeti a szabadba.
A fosszilis tüzelőanyagok elégetésére kifejlesztett kazánok meleg levegő, meleg víz vagy
gőz előállítására szolgálnak. Hőteljesítményük széles határok között lehetséges, néhány kW-
tól, több száz MW-ig. Ezért felépítésük és szerkezetük is igen sokféle. A sokféleség éppen
úgy jellemzi a tüzelési módot, mint a hőhasznosítás módját. Kis teljesítményeket általában az
egyedi fűtés jellemzi. Kis- és közepes teljesítményeknél a legjellemzőbbek a tagos kazánok.
(2.7. ábra).
 33

Kétaknás tagokból összeállított kazán Öntöttvas tagos kazán egy eleme

2.7. ábra
Öntöttvas tagos kazánok felépítése
Nagyméretű gőzkazánok
A gőzkazánok csak előkészített (lágyított, ioncserélt vagy sótalanított) vízzel üzemeltethetők.
Fokozottabb a korrózió veszélye, egyrészt azért, mert a forráspont közelében a legnagyobb a
sókiválás, azaz a vízkőképződés, másrészt azért, mert a gőz gyakorlatilag nem tudja magával
vinni a vízben oldott sókat, így azok kicsapódnak és besűrűsödnek a kazándobban lévő
vízben.
A gőzös rendszerek soha nem lehetnek olyan zártak, mint a meleg- vagy forróvizes
rendszerek. Minden vízelőkészítés ellenére a kazán vízterében besűrűsödnek a vízzel bevitt
sók iszap formájában, vagy oldatban ellúgosítják a kazánvizet. Emiatt szakaszosan vagy
folyamatosan a kazánvíz egy részét le kell cserélni (lelúgozás, leiszapolás), pótvizet kell
bevinni a rendszerbe. A gőzkazánokat csak szakképzett személyzet üzemeltetheti.
A nagy teljesítményű kazánok fontos típusai az osztott, blokkszerű felépítésű szerkezetek.
Példaként bemutatjuk a keresztdobos (2.9. ábra) kazánt, de hasonlóak a meredekcsövű és a
ferdecsöves kazánok is.

2.8. ábra.
Keresztdobos kazán
1-szénfeltöltő garat, 2-vándorrostély, 3-vízcsövek, 4-kazándob, 5-ejtőcsvek, 6-túlhevítő, 7-
tápvíz előmelegítő
(Beke J. 2004)
 34

Fluid-ágyas kazánok
A szénpor-tüzelésű speciális kazánok helyett egyre gyakrabban alkalmazzák az un. fluid-
ágyas kazánokat.
A függőleges elrendezésű kazán tűzterének alján lévő fluid-ágyon átáramló levegő
lebegtetésben tartja az ágy anyagot, a lebegtetés következtében a teljes felületén ég a
tüzelőanyag, ami kedvező kiégést eredményez. A tüzelőanyag szemcsék egy részét a füstgáz
magával ragadja, és ezek kijutnak az égőtérből a füstgázzal. A szétválasztás ciklonokban
történik, amelyből visszajut a szilárd anyag az ágyba, s a füstgáz a kazán második huzamába
távozik. Szemcsés, aprított (pl. faapríték) anyagok jó hatásfokú elégetését biztosítja.

2.9. ábra
Fluid ágyas kazán fúvóka egységei
(Vértesi erőmű, Juhász 2008)

Olaj és gáztüzelésű kazánok

Közepes és nagyteljesítményű kazánok egy- vagy többhuzamú dob- vagy lángcsöves

kazánok. Ilyen többek között például a füsthuzamú, hengeres gőzkazán (2.10. és2.11. ábra).

2.10. ábra
―
GMT 500-800‖ füsthuzamos kazánja
Forrás: http://www.dewa.hu
 35

2.11. ábra
2,5 - 8,0 tonna gőz-teljesítményű, 1700 5500- kW teljesítményű
füsthuzamos kazán felépítése
1 - Gőz kilépő szelep 9 - Biztonsági nyomás
2 - Biztonsági szelep kapcsoló.
3 - Légtelenítő szelep 10 - Elektromos vezérlés
4 - Túlnyomás szelep 11 - Gáztermosztát
5 - Töltő szivattyú 12 - Alsó – felső szintjelző
6 - Nyomásmérő 13 - Ellenőrző szelep
7 - Nyomásszabályzó kapcsoló 14 - Szintjelző indító szelep
8 - Max nyomás kapcsoló 15 - Termosztát cső

A kis- és közepes teljesítményű (0,5-10 t/h gőztermelésű) kazánok szerkezeti felépítésben

hasonlítanak a nagyvízterű melegvizes kazánokra azzal a különbséggel, hogy a kazándob
felső részét a gőz tölti ki (2.12. ábra).
Az olajtüzelésnek minden más tüzeléstechnikai eljárással szemben igen sok előnye van. A
tüzelőanyag magas fűtőértékéből adódóan nagy teljesítmény esetén is viszonylag kis tömeg
szállítására van szükség, egyéb kedvező fizikai jellemzői lehetővé teszik a szállítás teljes
gépesítését. A tüzelés teljesen automatizálható, széles határok között könnyen szabályozható.
Alacsonyabb kémény is elegendő, a kéményhuzat mértékének csak a saját belső ellenállásával
kell egyenlőnek lenni.
Hátrányai, hogy ára igen magas, ezáltal a hőellátás költségei nagyok.
A folyékony tüzelőanyagok általában kőolajszármazékok, de használják még a szén
lepárlásával előállított kő- és barnaszénkátrány-olajokat is. A nyers kőolajból nyert
tüzelőanyagok részben az atmoszférikus frakcionált lepárlásból származó és a gázolajhoz
hasonló párlatok, részben e desztilláció maradékai. Tüzelésre alkalmasak még a további
feldolgozással, vákuumdesztillációval és krakkolással előállított származékok.
 36

2.12. ábra
Háromhuzamú olaj (gáztüzelésű) gőzkazán felépítése
Ebbe a kategóriába tartozó kazánok legnagyobb része telített gőzt állít elő, nyomásszintjük
6-14 bar.
Forrás: http://www.dewa.hu

Olajtüzelésű berendezés része az olajégő, a hozzátartozó szabályozó-, biztonsági

berendezéseket, valamint az olajtüzeléshez szükséges egyéb berendezéseket (olajmelegítő,
szivattyúk, stb.). Az olajtüzelő berendezésnek a mezőgazdaságban még igen nagy szerepe
van. Az olajégő az olaj eltüzelésének rendszere szerint lehet elgőzölögtetéses, gázosítós és
porlasztásos.
A gázosító rendszerű égőknél a porlasztó után közvetlenül gázosítókamra helyezkedik el. A
gázosítókamrába a beporlasztott olajhoz levegőt kevernek, hogy termikus bomlást idézzenek
elő. A tűztérbe tehát gáz alakjában kerül a tüzelőanyag. A gázosító rendszerű olajégők lángja
gázlángszerű. Az égő típusától és beállításától függően a láng lehet magas hőmérsékletű
(1600-2200oC), gázszerű, nem sugárzó vagy sugárzó, kisebb hőmérsékletű (1100-1400oC). Az
olajgázégőknél gyakran előfordulhat a kokszlerakódás. A primer és szekunder
levegőadagolást a terhelésnek megfelelően kell, illetve lehet beállítani.
A porlasztásos égő az olajat apró cseppekre bontja és így juttatja a tűztérbe. A porszén- és
olajtüzelés ebből a szempontból nagyon hasonló. Mindkettőnél követelmény a minél nagyobb
fajlagos felület létrehozása. A porlasztásos égők a porlasztás módjától függően lehetnek ún.
közvetlen nyomásporlasztású és forgóserleges (rotációs) olajégő.
Az olajcseppek nagyságát befolyásolja a fúvókánál fellépő nyomás, az olajviszkozitás és a
fúvóka furatmérete. A fúvókát az eltömődéstől megfelelő szűrők beépítésével védeni kell. A
nyomásporlasztású égők szabályozhatósági határai szűkek. A nyomásporlasztásos olajégő
elrendezését a 2.13. ábra szemlélteti. Az a ábra a kétpont-, a b ábra a hárompont-szabályozású
olajégőt szemlélteti.
 37

2.13. ábra.
Nyomásporlasztású olajégő
a-kétpont szabályozással, b-hárompot szabályozással
1-szűrő, 2-szivattyú, 3-mágnesszelep, 4-nyomásszabályozó szelep, 5-visszafolyócső, 6-
nyomócső, 7-olajégő-ház, 8-ventilátor, 9-porlasztó, 10-lángtartó porlasztótárcsa, 11-
gyújtóelektróda, 12-gyújtótranszformátor, 13-hidraulikus munkahenger, rugó visszaállítással,
14-légszelep

A forgóserleges égők általában a közös tengelyen lévő porlasztóserlegből és a ventillátorból

állnak. A szerkezeti részek örvény- vagy lemezházban helyezkednek el, amelyhez a
különböző szabályozóelemek csatlakoznak (olajvezetékek, szekunder levegő bevezetése stb.)
A primer levegő mennyiségének változtatásával a láng alakja tág határok között
szabályozható, mivel közvetlenül az égő szájánál lép be a tűztérbe.
A segédközeggel dolgozó égőknél a porlasztáshoz szükséges energiát részben vagy teljes
mértékben a segédközeg energiája szolgáltatja. A segédközeg általában levegő vagy gőz.

Az alkalmazható égő kiválasztása

Az egyik legfontosabb műszaki követelmény, hogy a tűztér és a láng alakja összhangban
legyen (lánghossz, porlasztási kúpszög stb.).
Az égő teljesítményét az óránkénti tüzelőanyag-felhasználással (B) adják meg. Az
olajfelhasználás meghatározásához ismerni kell a folyamat hőigényét (Q), a tüzelőberendezés
típusát (hőlégfúvó, kazán) és hatásfokát. A kazánok és az indirekt lég-előmelegítők hatásfoka
=70-90 %, a direkt fűtésű hőellátó egységeké (füstgáz-levegő keverék) =95-98 %. A
tüzelőolaj fűtőértéke (Hi) ismeretében az olajfogyasztás:
3600  Q
B
H i  (kg/h)

Gáztüzelő berendezések

Előnye az olajtüzeléssel szemben, hogy a tárolásra nincs szükség, az égéstermékek tisztábbak,

illetve kevesebb bennük a káros szennyeződés.
Az energiaellátásban egyre növekvő mértékben kell számításba venni a gázüzemű
tüzelőanyagok felhasználását. A legáltalánosabban használt tüzelőanyag az országos hálózatra
 38

vagy a helyi lelőhelyekre alapozott földgáz. Fűtőértéke elsősorban attól függ, hogy milyen
arányban tartalmazza a nem éghető gázokat (inert tartalom). A tüzeléstechnikai jellemzők
meghatározásához, az égő teljesítményének kiválasztásához, valamint a tüzelőberendezés
konstrukciós és üzemeltetési feltételeinek megteremtéséhez ismerni kell a felhasznált gáz
összetételét. A másik várhatóan széles körben bevezetett gáz a biogáz.

Éghető gázok jellemzői

2.4. táblázat.
Gáznemű tüzelőanyag Fűtőérték Levegőszükséglet Égéstermék Elméleti égési
Hi mennyisége hőmérséklet
(MJ/norm (m3/m3) (m3/MJ) (m3/m3) (m3/MJ) (disszociáció
.m3) nélkül) oC
Biogáz 23,00 5,24 0,23 6,24 0,27 1600
Földgáz 36,00 9,60 0,27 10,61 0,29 2030
Földgáz 50,00 13,95 0,26 15,48 0,29 2050
Propán-bután gáz 100,50 27,38 0,27 29,63 0,29 2090

A gázégők feladata a megfelelő tüzelőanyag-levegő keverék előállítása és a láng

stabilizációja.. A jó keverési feltételek lehetőséget adnak a kis légfelesleg alkalmazására. A
szokásos légviszony gázégőknél =1,05-1,15.
Az égők helytelen kialakítása, illetve a megfelelő üzemi feltételek hiánya esetén
visszagyulladás következhet be. A gázégőkkel világító és nem világító ún. kék láng is
létrehozható. Amennyiben a levegőt a gázzal az égés előtt tökéletesen elegyítik, akkor kis
térfogatú és nagy hőmérsékletű nem világító gáz keletkezik. Ha égés közben a levegő
fokozatosan kerül adagolásra, akkor a láng térfogata megnő, a lassúbb égés következtében
kiváló szénrészecskék izzása folytán a láng világítóvá válik, vörösen izzik.
A gázégők megoldásai a következő:
 Atmoszférikus vagy kisnyomású színgázégők,
 Injektoros gázégők,
 Ventillátoros gázégők.
A gázégők a gázt a kiömlőnyílásoknál égetik el. Az égéshez szükséges levegőt szekunder
úton kapja, amelynek mozgását a kéményhuzat vagy a ventilátor biztosítja.
A lég-keveréses (injektoros) égő az előzőnél kedvezőbb alakú és hőmérsékletű (1400 oC)
lángot ad. Az égéshez szükséges levegő egy részét (primer levegő) a nagy sebességgel áramló
gáz az injektorhatás következtében ragadja magával. A primer levegő mennyiségét a gáz
sebessége szabályozza.
Az előző égőtípusok hátrányait a ventillátoros utókeveréses égő részben kiküszöböli. Az
égéshez szükséges légmennyiséget ventilátor szállítja, ezért a gáznyomástól függetlenül
alakíthatók, pontosan beállítható, a tűztér nyomásra nem érzékeny, előmelegített levegővel is
üzemeltethetők.
 39

2.14. ábra.
Utókeveréses gázégő
Megjegyzés:
Az aktív energia átalakítók jellegzetes képviselői a belső és külsőégésű motorok. Az elmúlt
évszázadban példátlan jelentőségre tettek szer az élet minden területén, ezért természetes,
hogy önálló tudományterületet indukáltak. Ismertetésükre itt nincs mód, de meg kell említeni
– várhatóan a motorikus energia átalakítók egyik legnagyobb vetélytársát – a tüzelőanyag
cellákat (az utóbbiak ismertetését lásd a 13. fejezetben).

2.3. Hőhordozók, hőtárolók

Amíg a földgáz és a villamos energia nagy távolságra gazdaságosan szállítható, addig a

hőhordozók szállítása csak meghatározott távolságon belül (max. 25-30 km) gazdaságos.
Ennek következtében számos, regionális (adott területen) vezetékes hőellátó rendszer épült ki
a világon, és hazánkban is. A hőhordozók két alapvető típusa különböztethető meg:
 vízgőz: ipari fogyasztók technológiai hőigényének,
 víz: lakossági-kommunális fogyasztók fűtési és használati melegvíz hőigényének
kielégítésére.
A vízgőznek jelentősen nagyobb a hőszállító képessége, mint a vízé. (Tételezzük fel, hogy a
hőt 115 °C-os vízzel illetve gőzzel szállítjuk. A víz fajlagos hőtartalma (entalpiája):
482 kJ/kg, a gőz esetében a hőtartalom a vízhez képest a párolgáshővel (2216 kJ/kg) nagyobb,
azaz a telített gőz fajlagos hőtartalma: 2698 kJ/kg.)
A víz előremenő hőmérsékletétől függően forróvizes (teo>115 oC) és melegvizes (teo115 °C)
hőellátó rendszerek különböztethetők meg.
A fűtőmű: csak hőt, fűtőerőmű: hőt és villamosenergiát együtt – kapcsoltan - állít elő. Ezek
távvezeték hálózatból és fogyasztókból állnak. A távhőszolgáltatásban fontos szerepet kapnak
a megújuló energiaforrások (szilárd biomassza, biogáz, kommunális hulladék, geotermikus
energia).

A hőelőállító és szétosztó berendezéseket ún. hővázlatokon, hősémákon szokták feltüntetni.

A hővázlatokat szabványos jelképekből épülnek fel.
Nézzük a 2.15. ábra hősémáját. A központi hőellátó berendezés kapacitásának
megállapításához ismernünk kell a hőfogyasztást, a hőszükségletet, és azok időbeli lefolyását
is. Az ábra egy téli napra vonatkozik. A hőszükségleteket összegző (az ábrán eredményvonal)
görbe adja a kazántól kivett teljesítményt. Naponként kétszer rövid ideig tartó csúcs lép fel.
Ha a kazán teljesítőképességét akkorára választjuk, hogy a csúcsokat is le tudja fedni, akkor a
kazán a nap többi részében nincs kihasználva. A probléma mérsékelhető. ha
teljesítőképességet kisebbre választjuk és a csúcsidő alatt valamelyik kevésbé fontos
fogyasztót esetleg lekapcsoljuk.
 40

2.15. ábra.
Az üzem hőelosztási rendszere és terhelési diagramja
K- kazán, A,B-fogyasztók, Fh-fűtési hőcserélők, Sz-szivattyú, Bsz-biztonsági szelep
(Forrás: Zsebik A, et al.2003)

Sokszor előfordul azonban, hogy a terhelési diagramban jelentkező csúcsokat nem lehet egyes
fogyasztók korlátozásával vagy lekapcsolásával áthidalni. Ilyenkor hőtárolót
alkalmaznak.
A hőtárolók tároló közege legtöbbször víz. Alapelvük, hogy ha m tömegű vizet t2
hőmérsékletre melegítünk, akkor az hőt vesz fel és ezt a hőt, ha lehűtjük, leadja.
A víz felmelegítését a tároló töltésének, lehűtését a tároló kisütésének nevezzük.
A víz a tárolás egész periódusa alatt cseppfolyós halmazállapotban marad. Ilyen állandó
nyomású tároló a Marguerre- és a Kieselbach-tároló. Közülük a Kieselbach-tárolót
ismertetjük röviden. A tárolt hőt mindkettőből a forró víz alakjában kapjuk.
Ha a hőmérséklet-változás változó nyomáson történik, akkor a tároló nyomása a víz
mindenkori hőmérsékletének megfelelő telítési nyomás. Ebből következik, hogy a tárolt hőt
változó nyomású gőz alakjában nyerjük ki.
 A hőtárolóknak csak az egyik előnye, hogy alkalmazásukkal a kazánok
teljesítőképességét kisebbre lehet venni.
 A hőtárolóval a kazán terhelése egyenletesebbé tehető.
Egyenletes terhelésnél pedig a tüzelés hatásfoka jobb, mint változó terhelés esetén. Ugyanez
vonatkozik a kazánok, illetve tüzelések automatikus vezérlésére is.
A Kieselbach-tároló olcsó, éppen ezért különösen kis vízterű kazánoknál gazdaságos lenne
gyakrabban alkalmazni. Kapcsolását a 2.16. ábra tüntetni fel. A V űrtartalmú T tároló
mélyebben fekszik, mint a kazán K vízdobja.
 41

2.16. ábra.
Kieselbach-tároló
K-kazándob, T-tároló, Q-tüzeléssel bevitt hő, S-szivattyú, V-tároló térfogata, B-kazán
tápvezeték (Beke J. 2004)
Így a kazánban levő víz az ábrán a háromszöggel jelölt szintig, tölcséren át gravitációsan
lefolyhat a T tárolóba. Ez a lefolyó víz a kazán p nyomásának megfelelő telítési hőmérsékletű
és entalpiájú. Ilyen állapotú vizet tárol tehát a tároló és ebből ilyen vizet nyom vissza a K
kazánba az állandóan járó S szivattyú. Így a tároló rendes üzemben a kazán üzemét egyáltalán
nem érinti. Ez az állapot mindaddig tart, amíg a kazánba tüzeléssel bevezetett Q hőmennyiség
elegendő a szükséges G kg/h gőz termeléséhez.

G  ( ig  iv' )
Q (kW)
3600
ahol
 ig a termelt gőz fajlagos entalpiája és
 iv' a kazánba nyomott telített tápvíz fajlagos entalpiája.
Megváltozik azonban az üzemállapot akkor, ha a kazán terhelése nagyobb, mint a tüzeléssel
bevitt hő. Ennek a következménye, hogy a kazán p nyomása csökken. Ekkor azonban
működésbe lép a kazán B tápvízvezetékében lévő szabályozó szelep és csökkenti a kazánba
folyó tápvíz mennyiségét. A kazánnyomás csökkenésének második következménye, hogy a
tápvíz fojtásával a kazánvízszint a tölcsér éle alá süllyed, aminek következtében nem folyik le
a kazánvíz a tárolóba. A kazán táplálását tehát a B tápvezeték helyett az S szivattyú veszi át.
A kazán teljesítőképessége a Kieselbach-tároló révén – azonos tüzelés mellett – közel 20 %-
kal nő.
Végül is az időben változó energiaigényeket, a rövid ideig tartó csúcsterheléseket, célszerű
tárolt energiával kielégíteni. A beruházási költség amiatt csökkenhet, hogy a hőforrást nem
a csúcshőigényre méretezni és megépíteni. A klasszikusan a hőszolgáltató rendszert a
termelő, szállító és felhasználó alrendszerek alkotják. Ennek megfelelően a hő tárolására is a
termelőnél, a szállító rendszerben és a fogyasztónál van lehetőség (2.17. ábra).
A hőforrásban történő hőtárolás lehetővé teszi pl., hogy a villamos völgyidőszakban
tárolt hővel – gőz tárolása esetén – a csúcsidőszakban villamos energiát termeljenek. A
távhőrendszerek elosztóhálózatának nagy térfogata lehetővé teszi a hálózatban történő
 42

hőtárolást. Attól függően, hogy a távhőszolgáltatás számára a hőt elsődlegesen hőtermelésre

létesített erőműben – ellennyomásos turbinákkal – vagy elsődlegesen villamosenergia
termelésre létesített erőművekben – kondenzációs turbinákkal – termelik, az elosztóhálózat
feltöltését a villamos csúcs-, vagy völgyidőszakban végzik.
A fogyasztónál létesített hőtárolás nemcsak a termelés, hanem az elosztás csúcsterheléseit és
annak költségeit is csökkenti.

2.17. ábra
Az energiatároló rendszer elemei
(A – hőellátó-rendszer, B – villamos energiaellátó rendszer, 1-elsődleges energiaforrás, 2-
energiaátalakítás (termelés), 3-másodlagos energiaszállítás, 4-másodlagos energiaelosztás, 5-
másodlagos energiafogyasztó, a-integrált tárolás, b - tárolás a hálózatban, c - tárolás elosztás
előtt, d - tárolás fogyasztásmérő (Forrás: Zsebik A, et al. 2003)

2.4. Körfolyamatok

Körfolyamatok az állapotváltozások olyan periodikus sorozata, amelyekben a periódusok

kezdő- és végállapota megegyezik (2.18. ábra).

2.18. ábra
Termikus körfolyamat
(Zsebik A, et al. 2003)
 43

Egy termikus körfolyamathoz mindig tartozik egy magasabb hőmérséklet szintű hőbevitel
(A→B szakasz) és egy alacsonyabb hőmérséklet szintű hőelvonás (B→A szakasz). A bevitt
és elvont hő közötti különbség alakul át munkává. 1 kg közegre vetítve:
w  q be  q el   T  ds
ami a T-s diagramban az állapotváltozások görbéi által bezárt területtel egyenlő. A
körfolyamat termikus hatásfoka a bevitt hőhöz viszonyított munka:
w
ηt 
q be
Mivel abszolút 0 fokon nem tudunk hőt elvonni, azaz qel>0, a rendszerbe bevitt hő soha
nem alakítható át teljes egészében munkává.

CARNOT körfolyamat
A Carnot körfolyamat két izoterma (1→2 és 3→4) és két adiabata (2→3 és 4→1) által
határolt körfolyamat (2.19. ábra).

2.19. ábra
A CARNOT körfolyamat T-s diagramja
(Zsebik A, et al. 2003)

Az adott felső (Tf) és alsó (Ta) hőmérséklet szint közötti különbség adja a termikus
hatásfokot.
A kinyerhető munka és a termikus hatásfok tehát:
J  T
w  Tf  Ta Δs   és ηt  1  a
 kg  Tf

A Rankine körfolyamat
A gőzök T-s diagramja a folyadék elpárolgási viszonyait is tartalmazza: megjelenik a
határgörbe, amelynek bal oldala a folyadék elpárolgásának kezdetét, jobb oldala pedig a
párolgás befejeződését jelzi. A határgörbe néhány összetartozó értékét az 2.20. ábra
szemlélteti.
 44

2.20. ábra
A hagyományos kondenzációs erőművek alap körfolyamata a Rankine-ciklus.

A kazánba belépő „1‖ állapotú tápvíz a kazánban felmelegszik, majd az elpárologtató

felületeken gőzzé alakul (2-2’ szakasz), végül a túlhevítő felületeken éri el a „3‖ állapotot. A
túlhevített gőzt ezek után egy gőzturbinára vezetjük, ahol a „4‖ állapotra expandál. A
turbinából alacsony hőmérsékleten kilépő gőzt hűtővízzel vagy levegővel izotermikusan
kondenzáljuk, és a kondenzvizet vezetjük vissza a kazánba (4-1 szakasz).
A körfolyamatból kinyerhető munka és a körfolyamat hatásfoka (h - entalpiával kifejezve):
 kJ 
w  h3  h 4  
 kg 
h  h4
ηt  3 .
h 3  h1
A h1, h2, h3 és h4 értékek a körfolyamat adott pontjain a gőz, ill. víz energiatartalmát jelentik.
A hőátadás elengedhetetlen feltétele a hőmérsékletnek egy adott test vagy térfogat különböző
pontjaiban fennálló különbsége.
A keletkező hőáram nagysága a hőmérsékleti tér jellegétől függ. Az azonos hőmérsékleti
pontokra fektetett felületeket izotermának, a hőmérsékletnek a felület normális irányában vett
differenciálhányadost hőmérséklet-gradiensnek nevezzük.
Az azonos hőmérsékletű pontok mértani helye az izoterma. A különböző hőmérsékletű
testben több izotermikus felület van, de ezek sohasem metszhetik egymást. Hőáram tehát
csak akkor lép fel, ha a rendszer egyetlen pontjában sem nulla a hőfokgradiens.

A konvektív hőátadás vagy hőszállítás a fluidum és a vele érintkező szilárd felület között jön
létre. A konvektív hőátadás lehet ún. kényszerkonvekciót és ún. szabadkonvekciót. A
konvektív hőátadást minden esetben a szilárd felület jelenléte és a fluidum áramlása jellemzi.
Ezért a fellépő hőáramot alapvetően a felület közvetlen közelében kialakuló áramlási és
hőmérsékleti viszonyok határozzák meg.
A hőátadás szempontjából alapvető a fallal érintkező anyag mozgásállapota. Ha a közeg
nyugalomban van, olyan értelemben, hogy benne a fallal érintkező anyagrészecskék és a
szabad térben lévő anyag hőmérséklet-különbségének hatására legfeljebb felhajtó áramlások
alakulnak ki, akkor szabad áramlásról beszélünk, szemben a kényszeráramlással, amely zárt
csatornában mesterségesen létesített nyomáskülönbség hatására megy végbe. Mindkét esetben
lehetséges lamináris és turbulens áramkép.
Lamináris áramlásnál az összes mozgásban lévő részecskék sebességvektora párhuzamos,
a turbulens áramkép kialakulása után a hőt a vezetés mellett elsősorban az örvénylő
részecskék közvetlen hőtranszportja biztosítja.
 45

Határrétegnek általában az áramlás főirányában vett sebességkomponensek intenzív

változásának rétegvastagságát nevezzük. Az irodalom a hidraulikai határréteg mellett a
hőmérséklet-eloszlás vizsgálatánál bevezeti a termikus határréteg fogalmát is.
Az összetett hőátvitel (hőátszármaztatás) olyan komplex hőátadási forma, amely az
előzőekben ismertetett klasszikus hőközlési folyamatok (kondukció, radiáció, konvekció)
teljes, vagy részleges kombinációjaként épül fel. A hőátadás két rendszer (fluidum) között jön
létre egy elválasztófalon keresztül. Ilyen megvilágításban a fal csak a transzportfolyamat
része, pontosabban eszköze.
A hőátvitel intenzitásának fokozása a passzív hőtechnikai rendszerekben (pl. hőcserélők,
hűtési, fűtési rendszerek) kifejezetten kívánatos, elérendő feladat.

2.5. A hőcserélők és szerkezeti kialakításuk

A hőcserélők igen sokféle kivitelben készülnek. A hőcserélők kialakítása a szubjektív
tényezők mellett elsősorban a konstrukciós lehetőségektől, a beépítési követelményektől és a
hőhordozók jellemzőitől függ.
A kettőscsöves hőcserélő tulajdonképpen két koncentrikusan egymásba helyezett cső, ezért
cső a csőben típusnak is nevezik. Az ilyen hőcserélőkben tiszta egyen, vagy ellenáram
valósítható meg. Esetenként a belső csövet kiszerelhetővé készítik. Ha egy egyenes
szakasszal az elegendő hőátadó felületet nem kapjuk meg, több ilyen egységet kapcsolhatunk
sorba.
Mind a termikus, mind a hidraulikus méretezés során a külső körgyűrű keresztmetszetű
csatornánál az egyenérték átmérővel számolunk. Az egyenérték csőátmérőt az alábbi
összefüggésekkel számíthatjuk. A termikus egyenérték átmérő, ahol D a körgyűrű külső, d a
belső átmérője.
Végül is hőcserélőkben két különböző hőmérsékletű közeg egymástól fallal elválasztva
áramlik, miközben a melegebb közeg – a falon keresztül – hőt ad át a hidegebb közegnek. Ha
a fal két oldalán a két közeg közötti hőmérséklet különbség megszűnik, a hőátvitel is
megszűnik.
Egy F vonatkoztatási felületű fal dF falelemén kialakuló hőáram:
dQ  k  t  t  dF [W]
m h
2
ahol k a hőátviteli tényező (W/(m ·K) és tm ill. th a meleg ill. a hideg közeg hőmérséklete, °C
vagy K.
A vonatkoztatási felület elvileg bármelyik olyan jellemző felülete lehet a hőcserélőnek,
amelynek méretével arányosan változik a hőáram, de a gyakorlatban a hőátadó (esetleg
bordás) csövek külső felületét szokás kijelölni vonatkoztatási felületnek.
A csőköteges hőcserélők előnye, hogy viszonylag kis helyigény mellett nagy fűtőfelület
biztosítható. A hőcserélő legelterjedtebb kivitele, hogy viszonylag nagy átmérőjű hengerben
(köpenytér) az alkotóval párhuzamosan rögzítik a csöveket (csőköteg). A hengert
függőlegesen vagy vízszintesen építik be. Ennek megfelelően beszélhetünk álló vagy fekvő
elrendezésű csőköteges hőcserélőről. A 2.21. ábrán egy álló elrendezésű ún. merev csőköteges
hőcserélőt mutatunk be. Az egyik hőközlő (B) a csövek (2) belsejében, a másik (A) a csövek
közötti ún. köpenytérben (1) áramlik.
A csőköteget alkotó csövek (2) a csőkötegfalba (3) vannak erősítve. A beerősítés történhet
oldható (menetes tömszelencével), ill. nem oldható módon (préselés, hegesztés stb.). A
csővégek hegesztésének többféle változata ismert. A csőkötegfalhoz csatlakoznak a hőcserélő
fejrészei, a be- és kivezető, ill. a fordítókamrák (4). A merev csőköteges hőcserélők 100-120
°C hőmérsékletig és 0,3 MPa nyomás alatt használhatók. ,
Az építési hossz többféle körülmény következtében korlátozott. Ha a megvalósítható
csőhosszal nem kapjuk meg a szükséges hőátadó felületet, a csőköteget több csoportra
 46

osztjuk. Ezeket a köpenytérben egymás mellett helyezzük el, és sorba kapcsoljuk őket a
csőköteg végén lévő kamrák segítségével. A sorba kapcsolt csoportokat járatoknak nevezzük.
A csövek külső felületén a konvekciós hőátadás javításának éppen úgy mint a csöveken belül
elsősorban a sebesség korlátozott volta szab határt.

2.21. ábra.
Álló elrendezésű csőköteges hőcserélő
1) köpenytér; 2) cső; 3) csőkötegfal; 4) kamra

A csőköteges hőcserélők tárgyalásánál említést kell tenni e típus két speciális megoldásáról.
Ezek az U-csöves és a Field-csöves hőcserélők. Az U-csöves hőcserélőnél a csőköteg U-
alakban meghajlított csövekből épül fel, amelyek mindkét vége ugyanazon csőkötegfalba van
erősítve. A csőkötegfal mögött egy kétterű kamra van felerősítve a be- ill. kivezető
csonkokkal. A Field-féle hőcserélőben kettősfalú csövek, ún. patronok vagy más néven
fűtőgyertyák vannak beépítve.
A csőköteges hőcserélők köpenyterének áramlási keresztmetszete a konstrukciótól függően
1,5-2,5-szerese a csőtérnek. A legtöbb esetben a két térbe vezetett közegnek tömegárama is
jelentősen eltérő.
A vegyesfázisú közeg áramlásánál a köpenytérben légzsákok jöhetnek létre, amelyek a
hőátadást nagymértékben lerontják. Ezért az ilyen közeget minden esetben a csöveken belül
vezetjük. Kivéve a kondenzálódó gőzt, amelyet ha egyéb kényszerítő körülmény nem áll fenn,
minden esetben a köpenytérbe vezetjük. Forralni - a kazántípusú hőközlők kivételével -
minden esetben a csőtérben kell. Homogén fázis esetében mindig azt a közeget kell a csőtérbe
vezetni, amelynél nagyobb lerakódásokkal számolhatunk, ill. amelyiknek a nyomása nagyobb.
A bordázott felületű hőcserélőket a kis hőátadási tényező kompenzálására fejlesztették ki. A
bordaelemes készülékekben az áramlási és hőátadási viszonyok az esetek nagy részében
jelentős eltérést mutatnak a simafalu készülékekhez viszonyítva. A különböző rendeltetésű
készülékek bármilyen alakú felületét elláthatjuk bordázattal.
Bordázattal el lehet ellátni a belső, ill. a külső felületet is.
A külsőbordás csövek két fő típusa a hosszanti bordás és a keresztbordás. A hosszanti bordás
csöveknél a borda tulajdonképpen a sima csőre alkotó irányban felhegesztett lemezcsík (2.22.
ábra).
A keresztbordás csövek kialakítása igen változatos. A 2.23. ábrán néhány jellegzetes kivitelt
mutatunk be.
 47

2.22. ábra.
Hosszanti bordás hőcserélő cső

2.23. ábra. Bordás cső

a) hengerelt vagy öntött; b) párhuzamos lemezbordák;
c) felcsavart lemezborda; d) hornyolt borda

A bordázott felületű csövekből is készíthetők csőköteges hőcserélők. Legfontosabb

alkalmazási területük ott van, ahol az egyik hőhordozó gáz. Ilyen esetekben a gáz a csövekre
merőlegesen áramlik. Ezeket a hőcserélőket is lehet többjáratúra készíteni. A csősorok számát
a gáz áramlására merőlegesen számítjuk.
A hőátvitel szempontjából kritikus kérdés a magcső és a borda jó, fémes kapcsolata. Ha fémes
kapcsolat nincs, megromlik a hőátadás, a borda hatásossága. A hosszabb szakaszokra
kiterjedő érintkezési hiányosság kedvezőtlenebb, mint a sok kis folytonossági hiba.

A lemezes hőcserélők hőátadó felületét hullámosított vagy recézett lemezek alkotják,

amelyeket keretszerkezet fog össze. A lemezek távolsága 2-6 mm.
A lemezekkel egymástól elválasztott terekben áramlanak a hőátadó közegek, a lemez síkjával
párhuzamosan. Minden második térben azonos közeg áramlik. Így minden elválasztó fal
hőátadó felület. Az azonos közeget tartalmazó falközi kamrákat a 2.24. ábra szerinti
elrendezésben köthetjük sorba (a, b) és párhuzamosan (c, d). Mindkét esetben megvalósítható
az egyenáram (a, c), ill. az ellenáram (b, d). A keretbe foglalt téglalap alakú lemezek alul és
felül két-két csőre vannak felfűzve és rögzítve.
 48

2.24. ábra.
Lemezes hőcserélő
a) és b) soros, c) és d) párhuzamos elrendezésű (forrasztott kivitel-jobbra)
A hőcserélő készülékekben a meleg és a hideg közegek hőmérséklete pontról pontra változik,
ezért a hőcserélő teljesítményének számításához egy átlagos hőmérsékletkülönbséggel
számolunk:
  k  F  Δt
Q m W
Tiszta ellenáramú hőcserélők esetén a közepes hőmérséklet különbség a logaritmikus
középértékkel egyezik meg:
(t  t )  (t m, ki  t h,be )
Δt ln  m, be h,ki [°C]
(t m, be  t h,ki )
ln
(t m, ki  t h,be )
a többi hőcserélőnél pedig a közepes hőmérséklet különbséget a Δtln korrekciójával
határozzuk meg:
Δt m  f  Δtln
Mivel azonos belépő hőmérséklet különbségek között a tiszta ellenáramú hőcserélőnek a
legnagyobb a teljesítménye, a korrekciós tényezőre mindig f ≤ 1.
A csövek kivágása és a csöveken belül kialakított határoló, térelválasztó elemek határozzák
meg az áramlás rendszerét. A lemezek anyaga ötvözött rozsdamentes acél, vagy réz,
vastagsága 0,5-3 mm. A szétszerelhető szerkezeteknél a tömítések miatt a megengedhető
maximális hőmérséklet 150-180 °C, a nyomás 1-1,5 MPa. Ennél nagyobb nyomás és
hőmérsékletértékekre készült berendezéseket már hegesztett kivitelben készítik.
A lemezek hullámosításának szerepe kettős. Egyrészt merevítési szerepe van, másrészt
nagyfokú turbulenciát eredményez.
A spirállemezes hőcserélő fő szerkezeti eleme, két csigavonalban meghajlított lemez, amely
két párhuzamos négyszög keresztmetszetű spirális csatornát képez. A két csatorna egyik
végpontja az ún. spirálmagban van, a csatornák másik végpontja pedig a spirál külső szélén,
tangenciális beömlést biztosítva helyezkedik el.
A csőkígyós és duplikátorköpenyes készülékek többnyire szakaszos üzemű berendezések.
Ezeket általában nem túl nagy mennyiségű anyagok egyszeri lehűtésére, ill. felmelegítésére
használják, vagy valamilyen technológiai, folyamat megvalósítása során az állandó
hőmérséklet fenntartására szolgálnak. ,
 49

2.6. Hűtés
A gépi hűtés olyan hőenergia-átalakítási folyamat, ahol a hő az alacsonyabb hőfokszintről egy
magasabb hőfokszintre kerül. Ez egy természetellenes folyamat, tehát a hőátadás hő- vagy
munkabefektetés árán valósítható meg. A gépi hűtés folyamatot csak a hűtési körfolyamat
segítségével lehet megvalósítani. A gépi hűtés lehet kompresszoros vagy abszorpciós. A hűtés
elmélete kiterjedt irodalommal rendelkezik (pl. BEKE, 2000), amelyből az alapössefüggések
megismerhetők.

Kompresszoros hűtőberendezésekre
A kompresszoros hűtőberendezésekre jellemző hűtési körfolyamat a 2,25. ábrán látható. A
hűtőberendezés teljesítménye az óránként elvont hőmennyiséggel, a hűtőteljesítménnyel
jellemezhető. A folyamat fenntartása szempontjából meghatározó a kompresszor. A
hűtőkompresszor szállítóteljesítményét nem a szállított közeg menynyiség, hanem a
kompresszor hűtőteljesítménye jellemzi. A kompresszor hűtőteljesítménye (Q ok) az a
hőmennyiség, amely a kompresszor által keringésben tartott hűtőközeg a szabályozószeleptől
a szívócsonkig óránként felvesz. A kompresszor hűtőteljesítményének egyenlőnek kell lennie
a hűtőberendezés bruttó hűtőteljesítményével.
Végül is, ha a hőtechnikai körfolyamatot az óramutató járásával ellentétes irányba vezetjük,
azaz a hőbevitel alacsonyabb hőmérséklet szinten játszódik le, mint a hőelvonás, ez a hűtő.
Tehát e körfolyamatokban alacsonyabb hőmérséklet szintű helyről – mechanikai munka
felhasználásával – egy magasabb hőmérséklet szintű helyre tudunk hőenergiát szállítani.
A hűtő körfolyamatok csak nagyon speciális esetekben használnak gáz munkaközeget, az
elterjedt berendezések mindig gőzökkel dolgoznak.
,

T-s diagram Az elvi körfolyamat lg p-h diagram

2.25. ábra
Kompresszoros hűtőgép és körfolyamata
(Forrás: Zsebik A, et al. 2003)

A 2.26. ábra a kompresszoros hűtőgép kapcsolását és körfolyamatát ábrázolja. Az alacsony p0

nyomáson és t0 hőmérsékleten elpárolgott gőzt egy kompresszor komprimálja a felső p
nyomásszintre (1-2 szakasz). A nagyobb nyomáson magasabb a kondenzáció hőmérséklete,
így a hőelvonás a kondenzátorban egy magasabb hőmérséklet szinten valósítható meg (2-3
szakasz). A kondenzált folyadék nyomását egy fojtószeleppel vagy kapillárissal (az entalpia,
h=áll.) csökkentjük újra a p0 értékre (3-4 szakasz), ekkor a vegyes fázisú (gőz) tartományba
 50

kerülünk. Az alsó hőmérséklet szintű hőelvonás a folyadék elpárolgásával történik (4-1

szakasz).
A hűtőgépes körfolyamatok számításánál a T-s diagram helyett gyakran a log p-h diagramot
használják. Az ábra mindkét diagramban ábrázolja a körfolyamatot.
A hűtőgépek hatásosságának mérésére az fajlagos hűtőteljesítmény (ε) fogalmát használják,
ami megmutatja, hogy egységnyi munka befektetésével mennyi hőt tudunk elvonni az alsó
hőmérséklet szinten (lgp-h diagramból):
q h  h4
ε 0  1
w h 2  h1

A hőteljesítmény javítására a igen sokféle megoldás született, amelyek az alkalmazott

gázokra, a kompresszorok típusára, belső hőcserélőkre, hővisszanyerő egységekr, stb.
vonatkoznak. Egy egyszerű megoldást szemléltet a 2.26. ábra.

2.26. ábra
Egyfokozatú hűtőkör (belső hőcserélővel)

Abszorpciós hűtőgépek

Az abszorpciós hűtőgépek körfolyamata megegyezik a „kompresszorosokéval‖ azzal a

különbséggel, hogy a kompresszor helyett egy abszorpciós-deszorpciós körfolyamatban
alacsony nyomáson elnyeli a hőhordozó közeg gőzét, az oldat nyomását szivattyúval növeli a
felső nyomásszintre, majd a felső nyomásszinten kigőzölögteti az oldatból a hőhordozó
közeget (részletesebben lásd a hőszivattyúknál).

Hűtő- és közvetítőközegek

Hűtőközegnek a hűtőfolyamatot megvalósító berendezés munkaközegét nevezzük.

Hűtőközeg alatt a gyakorlat általában az ún. gőznemű hűtőközegként alkalmazható anyagokat
érti. Ez a meghatározás már szűkíti a számításba vehető anyagok körét, mivel az anyag
kritikus hőmérsékletének magasabbnak kell lennie a megvalósítandó hűtő-körfolyamat
hőleadási hőmérsékleténél - a kondenzációs hőmérsékletnél - valamint a dermedéspont
alacsonyabb kell, hogy legyen, mint a létesítendő elpárolgási hőmérséklet.
A freon hűtőközegek a telített szénhidrogének fluort és klórt tartalmazó származékai.
Összetételük szempontjából három csoportot képeznek aszerint, hogy felépítésük klór-flour-
szén (CFC), hidrogén-klór-flour-szén (HCFC), vagy hidrogén-flour-szén (HFC) bázisú.
 51

A halogénmentes vegyületek közül leggyakrabban alkalmazott hűtőközegek az ammónia

(R17), a propán (R290) és az izobután (R600a).
A propán (C3H6) ugyancsak alkalmazható hűtőközegként, környezetvédelmi tulajdonságai
igen kedvezőek.
A közvetítőközegek szerepe akkor kerül előtérbe, amikor a hűtési feladatot nem közvetlenül
a hűtőközeggel oldjuk meg, hanem a hőelvonás közvetítésére más folyadékot alkalmazunk.
0 oC alatti hőmérséklet esetén különböző sólevek, vagy glicerin, glikol, alkohol, minusol stb.
oldatok jöhetnek számításba.
A sóoldatok vagy sólevek a közvetítő közegek legszokásosabb fajtái, 0 oC-tól -45-55 °C
hőmérsékletig használják.
Kedveltek az alkoholos oldatok és a glikol. Az etilén-glikol, vagy egyszerűen glikol színtelen,
szagtalan folyadék. Forráspontja 197 °C. Hűtésre az etilénglikol vizes oldatát használják.
Fagyáspontja az oldat koncentrációjától függ (5%-os vizes oldata -45 °C hőmérsékletig
használható).

Hűtőházak, hűtőgépek

A hűtőházak meghatározó jellemzője a behatároló tér (nettó tárolótér) és a technológiai

hőmérséklet. A gyakorlatban azonban nagyon sok esetben a termék fajtára vonatkoztatott
befogadóképességet (tömeget) szokták megadni. Funkciójuk alapján a hűtőházak lehetnek:
 termelő hűtőházak (pl. gyorsfagyasztók),
 technológiai hűtőházak,
 tároló létesítmények,
 univerzális hűtőházak.
A termelő hűtőházak vagy fagyasztó rendszerek -20 és -45 oC közötti hőmérsékleten
működnek. Jellemzőek a levegőárammal működő teremfagyasztók (sharp freezer-ek), a
szakaszos és folyamatos működésű gyorsfagyasztó alagutak, a szalagos és konvejoros
gyorsfagyasztó berendezések és a fluidizációs fagyasztók. ,
A technológiai hűtőházak gyorsan romló élelmiszert előállító (feldolgozó) üzemi
technológiák részei. Ezekben a hűtőházakban megvannak a technológiai igények kielégítését
szolgáló eltérő célú hűtőterek (előhűtés, érlelő és tároló hűtés, mélyhűtés). A technológiai
hűtőházak az esetek nagy részében a termelési folyamathoz igazodóan igen sokféle
hidegtechnológiai folyamat megvalósítására is képesek (többfokozatú hűtés, belső
anyagmozgatás, hidegtéri válogatás, csomagolás stb.)
A mezőgazdasági hűtőházak befogadóképessége általában 50-5000 t. A hűtött terek
határolófalai hőszigeteltek, a hőátszármaztatási tényező általában 0,4 w/m2K.
A kereskedelmi hűtőházak jellemzője a nagy átmenő forgalom és az áruk sokfélesége. Ez
utóbbi kihat a technológia szervezésére, a különböző anyagok előírás szerinti szétválasztására,
valamint az eltérő - viszonylag széles - hőmérsékletértékekre. A kereskedelmi hűtőházak ezért
általában több tárolótérre osztottak.

A hűtőhelyiségek hűtéstechnikai berendezései igen változatosak. Az elpárologtatók, ill. a

hűtőtestek egyik oldala a hűtött tér levegőjével, a másik oldala pedig a hűtőközeggel, ill.
közvetítőközeggel (sólével) van érintkezésben. A hűtőtestek alaki és felületi kialakítása az
alkalmazandó hűtési módszerektől függ. A légcirkulációs rendszer a ma általánosan használt
megoldás. E rendszernél a tároló-, ill. fagyasztótér levegőjét ventilátorok tartják mozgásban.
Az iparban használatos nagy hűtőberendezéseknek különféle technológiai hőmérsékletet kell
biztosítani, s a rendszer hőterhelése gyakran erősen ingadozik, nemritkán a nulla és a
maximális terhelés között.
 52

KÉRDÉSEK
1. A tüzelőanyagok használhatóságának főbb jellemzi?
2. A fűtőérték és égéshő jellemzése?
3. A hőközlés alapformái?
4. A rostélyok jellemezése.
5. Időben változó energiaigények áthidalásának lehetőségei?
6. A hagyományos kondenzációs erőművek alap körfolyamata?
7. Lemezes hőcserélők jellemzői?
8. Ábrázolja kompresszoros hűtőgép kapcsolását és körfolyamatát.

IRODALMAK
1. Beke, J.: 2000.Műszaki hőtan mérnököknek. Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó,
Budapest,
2. Büki G.: 1997. Energetika. Egyetemi Tankönyv, Műegyetemi Kiadó, Bp.
3. Hodúr C. Sárosi H.: 2007 Hőtani Műveletek (levelező hallgatók számára) Szegedi
Tudományegyetem Mérnöki Kar, Szeged
4. Vajta M (1968): Pattantyús gépész és villamos mérnökök kézikönyve 9. Műszaki
Könyvkiadó, Budapest
5. Vas, A.:2000. Kalorikus gépek. Szent István Egyetem, Gödöllő,
6. Zsebik A. Falucskai N. (szerk): 2003 Hőtan, Kézirat, Oktatási segédanyag,BME,
Energetikai Gépek és Rendszerek Tanszék Budapest,
7. Zsebik A Gács I., Falucskai N. J., Kiss L.: 2003, Hőtechnikai alapok (Oktatási
segédanyag A-02) Kézirat E.ON Hungária Rt.
8. Sembery P. Tóth L.: 2005. Hagyományos és megújuló energiák, Szaktudás Kiadó Ház.
Budapest, 522 p.
 53

3. ENERGIAHORDOZÓK FELHASZNÁLÁSA ERŐMŰVEKBEN

A primer energiahordozók jelentős részét különféle néretű erőművekben használják fel hő és

villamos energia előállítására.

3.1. Erőmű rendszerek

A villamosenergia-rendszerben betöltött szerep szerint beszélhetünk alap-, menetrendtartó- és
csúcserőművekről:
 Az erőművet alaperőműnek nevezzük, ha csúcskihasználási időtartama igen magas
(5500 h/év felett), közel állandó teljesítményen üzemel. Az alaperőművek
általában a korszerű, jó hatásfokkal és/vagy olcsó tüzelőanyaggal üzemelő, –
rendszerint új – erőművek (Magyarországon ilyen pl. a Paksi Atomerőmű).
 A menetrendtartó erőművek követik a villamosenergia-igények változásait.
Viszonylag rugalmasan és tág határok között képesek terhelésüket változtatni.
Menetrendtartásra általában nem építünk új erőművet is, a régebbi alaperőművek
válnak fokozatosan menetrendtartóvá (pl. a Tiszai, Dunamenti erőművek).
 A csúcserőművek csak a villamos csúcsfogyasztás időszakában üzemelnek.
Csúcskihasználási óraszámuk 1500-2000 h/év alatt van. Erre a célra olcsó
(alacsony beruházási költségű) erőműveket indokolt létesíteni, melyeknél drága
tüzelőanyag és alacsony hatásfok is megengedhető (általában gázturbinás
erőművek).
Ennél is kevesebbet, évente legfeljebb 100-200 órát üzemelnek a tartalék erőművek, amelyek
csak jelentős mértékű terven felüli hiány esetén kell elindulniuk.

Hőerőművek
A hőerőművek két nagy csoportját különböztetjük meg:
 gőzerőművek,
 gázerőművek.
A hazai villamosenergia-ellátásban legnagyobb szerepet a gőzturbinás erőművek játszanak.
A gőzerőművek fő egységei:
 kazán,
 turbina,
 generátor
A gőz előállítására a kazánok szolgálnak, ahol a szilárd, cseppfolyós vagy gáznemű
tüzelőanyagok elégetésével vízgőzt állítanak elő. A tüzelőtérben a szénhidrogének (szén,
kőolaj, földgáz) oxidációjakor felszabaduló hőenergiát használják gőzképzésre. Az így nyert
gőzt tovább hevítik, majd gőzturbinába vezetik, ahol a hőenergia mechanikai energiává
alakul. A turbina villamos generátort hajt, amelynek segítségével a mechanikai energia
villamos energiává alakítható.
Az erőmű főrendszer részei
 A hőközlési endszer a kazánt és segédrendszereit, továbbá a kazánt a
turbinaüzemmel összekötő csővezetékeket foglalja magába. Atomerőműben kazán
helyett a reaktor, a teljes primerkör és a gőzfejlesztő értendő. Ebben játszódik le a
kémiai vagy magenergia hővé alakítása.
 A turbina rendszer a hőt mechanikai munkává alakítja. Fő berendezése a turbina,
de emellett ide tartozik annak legtöbb segédrendszere is (pl. tápvízelőmelegítők,
szivattyúk, gáztalanítás, stb.). Ezt belső alrendszernek is nevezik, mert – egy igen
 54

csekély hőveszteségektől eltekintve – nincs energiacseréje a környezettel, csak a

többi (külső) rendszerrel.
 Az elektromos rendszer végzi a mechanikai munka villamosenergiává alakítását
és az erőművi önfogyasztások villamosenergia-ellátását. Fő berendezései a
generátor, a fő- és segédüzemi transzformátorok, a hozzájuk kapcsolódó villamos
segédberendezések.
 Nem tartozik az energiaátalakítási lánc fő vonulatához a hőelvonási rendszer, de
fontos szerepet tölt be: itt történik az elkerülhetetlen maradék hő elvezetése a
környezetbe. Fő berendezései a kondenzátor, a hűtővízellátás és ezek
segédrendszerei.

Az erőmű rendszer teljes hatásfoka az alábbi összefüggéssel számítható:

ηKE = ηH · ηT · ηE = 
Pki /Q ü

Ahol
 ηKE - erőműhatásfok,
 ηH - hőközlési rendszer hatásfoka,
 ηT - turbina rendszer hatásfoka,
 ηE - Villamos rendszer hatásfoka,
 Pki - hálózatra kiadott villamos teljesítmény,
 Q ü - tüzelőanyaggal bevitt hőteljesítmény

Gőzturbinás erőműveket
Működési elvük szerint három csoportba soroljuk:
A kondenzációs erőművek (3.1. ábra) a veszteségek figyelembevétele mellett a teljes
fejlesztett hőmennyiséget villamos energiává alakítják. A turbinából kilépő fáradt gőzt
kondenzátorban hőelvonás mellett lecsapatják, és a kondenzvizet a tápvíztartályba vezetik.

3.1. ábra.
Kondenzációs erőmű
(Sembery P. 2005)
 55

Kondenzációs erőmű alrendszerei és az erőmű hatásfokai

(Forrás: Zsebik A, 2003)
3.1. táblázat
A rendszer Közelítő
Hatásfok Hatásfok az egységek szerint
egységek hatásfok

Q Q
H - Hőközlő H   1
Qü  PH
H   1
Qü
ηH = ηk · ηcs
Pt P
T - Turbina (belső) T  T  t ηT = η0 · ηi

Q1  PT 
Q 1
P  PH  PT Pki
E - Villamos E  ki E  ηE = ηm · ηg · ηtr · ηε
Pt Pt
KE - Kondenzációs η = η · η · η =  ηKE = ηk · ηcs · η0 · ηi · ηm · ηg · ηtr ·
KE H T E Pki /Q
erőmű ü
ηε
Ahol:
ηKE - erőműhatásfok, Pki - hálózatra kiadott villamos teljesítmény, Q ü - tüzelőanyaggal bevitt
hőteljesítmény, Q 1 - körfolyamatba átvezetett hőteljesítmény, Pt - turbina belső teljesítménye,
ηH - hőközlési alrendszer hatásfoka, ηk - kazánhatásfok, ηcs - csővezetéki hatásfok,
η0 - körfolyamat hatáfok, ηi - turbina belső hatásfok,
ηE - Villamos alrendszer hatásfoka,
ηm - mechanikai hatásfok, ηg - generátor hatásfok, ηtr - transzformátor hatásfok,
ηε - önfogyasztási hatásfok,
ηT - turbina alrendszer hatásfoka, PεH - hőközlési alrendszer villamos önfogyasztása, PεT -
turbina alrendszer villamos önfogyasztása

Az ellennyomású erőművekben (3.2. ábra) a turbinából távozó gőz nem a kondenzátorba,

hanem a gőzfogyasztókhoz kerül. A gőzből nyert hőenergiát technológiai vagy fűtési célra
hasznosítják.
A gőzelvételes erőműben (3.3. ábra) a gőz a nagynyomású turbinát követően két részre
oszlik. Az egyik részt kisnyomású kondenzációs turbinába vezetik, míg a másik részt a
hőfogyasztók kapják.
A villamosenergia-termelésben túlnyomó részben kondenzációs erőműveket alkalmaznak. Az
ellennyomású és gőzelvételes erőművek képezik az úgynevezett kapcsolt vagy kombinált
rendszereket, amelyeket villamosenergia-előállítás mellett egy időben hőenergia nyerésre is
alkalmaznak.

3.2. ábra.
Ellennyomású erőmű
 56

3.3. ábra.
Gőzelvételes erőmű (Büki G. 2002)

3.3. ábra
Turbina szétszerelt állapotban

Gázturbinás erőművek
A hőerőművek másik nagy csoportját a gázturbinás erőművek alkotják. A gázturbinás
erőműben a tüzelőanyagból nyert hőenergia közvetlenül füstgáz formájában jut a turbinára.
Az ún. nyitott rendszerben (3.5. ábra) a kompresszor az égőtérbe nyomja a beszívott
levegőt, ahol a tüzelőanyag (jelen esetben: gáz) elég. A keletkező füstgáz hőenergiája a
turbinában mechanikai munkává alakul. A hatásfokot itt a kompreszszor, a turbina és az
égőtér hatásfokának szorzata adja.
A zárt rendszerű gázturbinás erőművekben a hőhordozó közeg levegő (1), amely légkazánban
(5) az elégetett fűtőanyagból (2) nyeri a hőt. A hőhordozó levegőt a kompresszor (3)
segítségével zárt rendszerben a turbinához (4) áramoltatják.
 57

1- légbevezetés
2- üzemanyag
6 3- kompresszor
1 4- gázturbina
5- égőtér
6- Füstgáz kémény
G - generátor
3 4 E – villamos energia

5
2
3.5. ábra.
Nyitott rendszerű gázturbinás erőmű
Hatásfoka: = 35% (Strobl A. 2009)
A kombinált gőz- és gázturbinás erőművek a hőerőművek közül a legjobb hatásfokkal
működnek és környezetkárosító hatásuk is a legkisebb. (3.6. ábra) Itt a gázturbinából kilépő
hőhordozó közeget (füstgáz) hőhasznosító kazánba vezetik, az itt fejlődött gőzt pedig
gőzturbinára engedik rá.

3.6. ábra.
Kombinált gáz-gőz turbinás erőmű
A kombinált ciklusú folyamatokban rendszerint egy gázos és egy gőzös körfolyamatot
kapcsolnak össze. A Hiba! A hivatkozási forrás nem található.3.6. ábra egy gázturbinából
kilépő 550 °C körüli hőmérséklettel rendelkező füstgázzal vízgőzt állítunk elő, ami egy
Rankine-ciklust valósít meg, majd a lehűlt füstgázt még felhasználjuk „távhő előállítására‖ is.

3.2. Erőművek kapcsolt energiatermelése

Az energia-megtakarításnak egyik leghatékonyabb eszköze a kapcsolt hő- és villamosenergia-
termelés (együtt termelés - kogeneráció), amikor egy villamosenergia-termelő berendezés
termodinamikai folyamatok következtében elkerülhetetlenül keletkező hulladék-hőjét olyan
hőfokszinten tudjuk előállítani, hogy az még hőigények – elsősorban fűtési igények –
kielégítésére felhasználható. Az ilyen rendszerekben a felhasznált tüzelőanyag
 58

energiatartalmának 80-90 %-a hasznosul villamos és hőenergia formájában. A két

energiaforma aránya azonban a választott körfolyamat típusától függően eltérő lehet.
Minden villamos áramot fejlesztő folyamat tüzelőanyagot használ elsődleges
energiaforrásként, amely elégetésével hőt termel. A hagyományos hőerőművekben a
munkaközegnek át nem adott hő a környezetbe jut, ami a rendszernek kis energia-
hatékonyságot eredményez.
Egyébként:
1. Kapcsolt termelés az, amikor egy átalakító gyártó – folyamatnak egyszerre két,
vagy több értékesíthető terméke van.
2. Kapcsolt energiatermelés – energia átalakítás esetén a folyamatnak egyszerre több
értékesíthető energetikai terméke van (villany, hő, nagynyomású levegő, stb.).
3. Kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés esetén a folyamatnak két értékesíthető
terméke van: a hő és a villamos energia.

A kapcsolt hő- és villamosenergia-előállítás (amelyet kogenerációnak is hívnak, Combined

Heat and Power Technology) CHP, felhasználja a hulladék hőt a helyi hőigények
kielégítésére. Általában a gyárak, a kereskedelmi épületek és az üzletek, az elektromos
művektől veszik az áramot, és tüzelőanyagok égetésével fedezik hőigényeiket.
A CHP - technológiák lehetővé teszik az elektromos áram és a hőenergia egyidejű előállítását
egyetlen rendszerben, így növelve az összteljesítményt és ajobbhatásfokot.
A TRIGENERÁCIÓ kifejezést az áram, hő és hűtési energia egyidejű előállítására használják.
Több fajta CHP-technológia ismeretes:
A CHP- rendszerben a leggyakoribb a működés szerinti csoportosítás, a jellemzőek:
 a gázturbinák
 a gőzturbinák és
 a belsőégésű motorok.
A CHP rendszer az ismertebb erőműrendszerekkel megvalósítható utólagos átalakítás révén
is, így:
 ellennyomású gázturbinák
 elvételes, kondenzációs gázturbinák
 kombinált gáz és gőzturbinás
 gázturbinák hő hasznosításával
 belső égésű motorok (pl. gázmotorok)
 mikro- és mini-gázturbinák hő hasznosításával
 Stirling-motorok (külső égésű motorok)
 tüzelőanyag-elemek (üzemanyag-cellák)
 gőzgépek
 Organikus Rankine-körfolyamatok (hűtőközeges gépek), stb.

Lehetséges az első két fő technológia (1 és 2) egyesítése ún. kombinált ciklusú erőmű

egységben. Ez a technológia a gázturbinából kilépő égéstermékeket használja a gőzturbina
kazánjának fűtésére.
A kapcsolt energiatermelést megvalósító berendezések jellemzésére két mutatót használnak.
Az összes hatásfok () a két hasznos teljesítmény viszonya a bevezetett hőteljesítményhez
( ), a másik a két hasznos teljesítmény viszonya (a hasznos villamos teljesítmény (P) és
hőteljesítmény ( f) aránya:
PQ 
f
  és
Q ü
 59

P
 
Qf
A σ mutatónak az adja a jelentőségét, hogy különválasztott termelés esetén a csak villamos-
energiát termelés hatásfoka általában 20-40%, míg a kettő együtt a 70 - 90 % -ot is elérheti.
Kedvezőbb az a megoldás, amelyben több villamos-energia termelhető (értékesebb), vagyis a
fajlagosan nagyobb a villamosenergia-termelése hatásfoka.

Hő Villany Kapcsolt hő és villany

3.7. ábra
A kapcsolt termelés jelentősége
(Strobl A. 2009)

A következőkbe néhány ábrával a jellemzőbb megoldásai mutatjuk be. A mai kisebb

erőművek szinte mindegyike a gazdaságosabb üzem miatt kapcsolt hő- és villamosenergia-
termelést folytat. Hasonlóan (később) bemutatjuk a biomassza CHP technológiáit.

Nyitott ciklusú gázturbinás erőmű kapcsolt hőtermeléssel

A nyitott ciklusú gázturbinás erőmű lényeges berendezése az a hőcserélő, amely a

gázturbinából (1) kilépő hot hasznosítja füstgáz/víz hőcserélőn át (3). Ezzel az erőmű összes
üzemanyag hasznosítási hatásfoka több, mint kétszeresére növekszik.
 60

1.1.2.

1.1.3. 3.8. ábra

1.1.4. Nyitott ciklusú

gázturbinás erőmű
kapcsolt
hőtermeléssel

1.1.5. B- tüzelőanyag, Q-
a felhasználható
1.1.1. hőenergia, E-
villamos energia a
hálózatnak, vagy
belső felhasználásra,
1 – turbina, 2 –
kompresszor, 3 –
hőcserélő
(füstgáz/víz)

1.1.6. (Strobl A. 2009)

1.1.7.

3.9. ábra
Ellennyomású gőzturbina CHP kapcsolása
1- kazán, 2-turbina, 3- tápszivattyú, tv, te –a HMV be és kimenetek

Az összes hatásfok általában 80-90 %, a fajlagos villamosenergia-termelés értéke – a

körfolyamat paramétereitől és a hőkiadás hőfokszintjétől függően – 0,2 és 0,4 között lehet.
 61

Kombinált gáz/gőzerőmű

A kombinált gáz/gőzerőmű lényeges berendezése az a hőcserélő, amely a gázturbinából

kilépő hot hasznosítja (3.10. ábra 5. tétel), és ezzel gőzt termel a „gőzerőmű‖ részére. Jelenleg
azokat a hőhasznosító-gőzfejlesztőket tekinthetjük korszerűnek, amelyek min. 2 nyomáson
termelnek gőzt, és újrahevítést is megvalósítanak. A gőztermelés és újrahevítés
hőfelvételének hőmérsékletváltozása meglehetősen jól követi a kilépő gáz
hőmérsékletgörbéjét, és lehetővé teszi a kilépő füstgáz gáz lehűtését alacsony hőmérsékletre.

T
2
1
3

5 10 6

11
7

9
8
3.10. ábra
Kombinált gáz/gőzerőmű kapcsolása (KISPESTI ERŐMÜ)
Összes villamos energia termelés = 114 MW
Összes eladható hőtermelés = 400 MW
1 - kompresszor 6 - gőzturbina 4- 15 - gőzkazán a nagyobb villamos
2 - tűztér 1- 7 - hőcserélők (füstgáz/gőz, teljesítményhez
3 - gázturbina füstgáz/víz) 5- 10 - Kazán a kiadható hő
4 - füstgáz kémény 2- 8 - tápszivattyú növeléséhez
5 - hőcserélők
3- 9 - Hőátadás a fogyasztóknak G - generátorok
(füstgáz/gőz, T - tüzelőanyag
füstgáz/víz)

Forrás (Stróbl A. 2009)

A beépített kazánok (10-11) a rendszer optimális kihasználását segítik, a változó hő és
villamos energia igény kielégítését teszik lehetővé, s ezzel előnyösebb menetrend adásra
alkalmasak.
 62

3.3. Vízerőművek
Hazánkban a vízerőműveknek kisebb a jelentősége, de egyes országokban (Norvégia,
Ausztria stb.) az energiaigény meghatározó részét vízenergiából nyerik.
A vízerőművek fő részei: a turbina és az általa hajtott generátor. A turbina hajtását a víz
mozgási energiája biztosítja, amely a folyami vízerőművek esetén a folyóvíz sodrásával,
tározós erőművek esetében pedig a víz helyzeti energiájából nyerhető. Részletes ismertetést
későbbi fejezetben adunk.

3.3. Atomerőművek

A tüzelőanyagokban kötött energia a kazánokban égéssel, az atomreaktorokban maghasadás

útján szabadul fel. A maghasadás során keletkezett hőt a hűtőközeggel vonják el, a
láncreakciót az ún. moderátor és szabályozó elemek segítségével tartják fenn.
A maghasadást 1939-ben fedezte fel Hahn, Strassman és Meitner: azt találták, hogy
neutronsugárzás hatására az uránatom magja két közepes méretű magra esik szét. Később
kimutatták, hogy elméletileg minden atommag elhasadhat, de a gyakorlatban csak néhány
urán- és plutóniumizotóp esetében jön létre könnyen a hasadás (neutronok segítségével). Ezek
az izotópok ráadásul energetikailag kedvezőbb állapotba jutnak a hasadás során, tehát több
energia szabadul fel, mint amennyi a hasításhoz szükséges.
A hazai villamosenergia-termelésben meghatározó szerepe van a Paksi Atomerőműnek,
amely a villamosenergia-igény mintegy 40%-át biztosítja.
Az atomerőművekben nukleáris energiát alakítanak át hőenergiává, majd az így nyert
energiát gőz hordozóközeg segítségével gőzturbina hajtására fordítják. A villamos energia
nyerése a hőerőművekhez hasonlóan gőzturbinával hajtott generátorokkal történik.
Az atomerőmű primer körében a reaktorban nyert hőt hűtőközeggel szállítják a hőcserélőbe.
A hőcserélőben keletkezett gőzt túlhevítik, majd a gőzturbinára vezetik. A fáradt gőz a
turbináról kondenzátorba, majd a kondenzvíz szivattyú segítségével az előmelegítőbe jut,
ahonnan tápszivattyú nyomja vissza a hőcserélőbe.
Több típus ismert, amelyek közül a hazánkban üzemelő megoldást mutatjuk be

Könnyűvizes reaktorok
A nyomottvizes atomreaktor (PAKS) a könnyűvizes típushoz tartozik: moderátora és
hűtőközege egyaránt könnyűvíz (H2O). Az ábrán látható, hogy a víz két zárt, egymástól
teljesen elválasztott körben kering.
 63

3.11. ábra
Nyomottvizes reaktor felépítése (1-Reaktortartály, 2-Fűtőelemek, 3-Szabályozórudak, 4-
Szabályozórúd hajtás, 5-Nyomástartó edény, 6-Gőzfejlesztő, 7-Primer köri keringtető
szivattyú, 8-Frissgőz, 9-Tápvíz, 10-Nagynyomású turbina, 11-Kisnyomású turbina, 12-
Generátor, 13-Gerjesztőgép, 14-Kondenzátor, 15-Hűtővíz, 16-Tápvíz szivattyú, 17-Tápvíz
előmelegítő, 18-Betonvédelem, 19-Hűtővíz szivattyú)
Forrás: Zsebik, 2003

A primer körben (sötétkék) a vizet nagyon nagy nyomáson tartják (130-150 bar), emiatt az
még a magas üzemi hőmérsékleten (300-330 °C) sem forr fel. (A magas primer köri
nyomásról kapta a típus a nevét.) Az állandó nyomást a nyomástartó edény
(térfogatkompenzátor) biztosítja. (Ha a primer körben a nyomás lecsökken, a
térfogatkompenzátorban levő villamos fűtőtestekkel melegítik a vizet, ezáltal növelve a
nyomást. Nyomásnövekedés esetén pedig a már lehűlt hűtővízből fecskendeznek be a
térfogatkompenzátorba, aminek a felső részében gőz van, melynek nyomása így lecsökken.)
A primer köri víz az ún. gőzfejlesztő kis átmérőjű csöveiben átadja hőjét a szekunder kör
vizének, azaz lehűl, majd alacsonyabb hőmérsékleten jut vissza a reaktorba.
A szekunder körben levő víz nyomása sokkal alacsonyabb (40-60 bar), mint a primer körben
lévőé, emiatt a gőzfejlesztőben a felmelegedett víz felforr (piros). Innen kerül
(cseppleválasztás után) a gőz a nagynyomású, majd a kisnyomású turbinára. A turbinából
kilépő gőz a kondenzátorban cseppfolyósodik, ahonnan előmelegítés után újra a
gőzfejlesztőbe kerül.
Fontos, hogy a primer és a szekunder kör vize nem keveredik egymással. A gőzfejlesztőben is
csöveken keresztül adódik át a primer oldal hője. Így elérhető, hogy a hűtőközegbe került
radioaktív anyagok a primer körben maradjanak, és ne kerülhessenek a turbinába és a
kondenzátorba. Ez egy újabb védőgát a radioaktív szennyeződések kijutása ellen.
A nyomottvizes reaktorokban az üzemanyag általában alacsonyan (3-4 %) dúsított urán-
dioxid, néha urán-plutónium-oxid keverék (ún. MOX). A nyomott vizes a legelterjedtebb
reaktortípus: a világon jelenleg üzemelő atomreaktorok összteljesítményének mintegy 63,8
%-át adják.

KÉRDÉSEK
1. Az erőmű rendszere, alrendszerei, teljes hatásfoka
2. Gőzelvételes erőmű
3. Kombinált gáz-gőz turbinás erőmű
4. A kapcsolt hő- és villamosenergia-előállítás, a CHP- rendszer csoportosítása
5. A kapcsolt termelés jelentősége
6. Kombinált gáz/gőzerőmű

IRODALMAK

1. Büki G.: 1997. Energetika. Egyetemi Tankönyv, Műegyetemi Kiadó, Bp.

2. http://www.mvm.hu/resource.aspx?ResourceID=mvm_statisztika_web_hu 20091110
3. A kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés versenyképessége és szabályozási kérdései
Magyarországon Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) Budapesti
Corvinus Egyete
4. MEH (2010b): A villamos energia átviteli rendszerirányító (MAVIR) 2009. és 2010. évi
rendszerhasználati díjakban elismert költségei;
http://www.eh.gov.hu/gcpdocs/201001/tso_tarifakalk_2010re_vs7.pdf
 64

5. Zsebik A.: Gázmotorok jövedelmezősége, megtérülése; 2007 március;

http://www.eh.gov.hu/gcpdocs/200809/gm_meh_02_honlapra.pdf
6. Sembery P-Tóth L.: 2005. Hagyományos és megújuló energiák, Szaktudás Kiadó Ház.
Budapest, 522 p.
 65

4. VILLAMOSENERGIA SZÁLLÍTÁSA ÉS FELHASZNÁLÁSA

Az erőművekben előállított villamos energia a villamos rendszer hálózatán át jut el a

fogyasztókhoz.

4.1. Nagyfeszültségű és középfeszültségű hálózatok

Az erőművek által előállított villamos energiát távvezetékek segítségével juttatjuk el a
fogyasztóhoz. A villamos energia szállítása annál gazdaságosabb, minél nagyobb feszültségen
történik az energiaátvitel. A vezetéken átvitt villamos teljesítmény:
(W)
összefüggésből számítható. Ugyanakkora teljesítményt nagyobb feszültségen szállítva, kisebb
a vezetéken folyó áram.
A vezetéken hővé alakuló teljesítmény:
(J)
vagyis minél kisebb a vezetéken folyó áram, annak négyzetével arányosan lesz kisebb a
szállítás vesztesége. Ez az oka annak, hogy az erőművekben előállított 10-20 ezer volt
feszültségű villamos energiát először magasabb feszültségszintre transzformálják. A villamos
energia szállítása egyen- vagy váltakozó feszültségen történhet.
A villamos energia egyenfeszültségen történő szállítása sok kedvező tulajdonsággal
rendelkezik. Az egyenáramú távvezetéken a vezeték impedanciáját kizárólag annak ohmos
ellenállása szabja meg, míg váltakozó feszültségű hálózaton számolnunk kell az induktív és
kapacitív reaktanciák hatásával is.
A váltó-egyen-váltó átalakítás többletköltséget jelent, míg a váltakozó feszültségű átvitel
esetén ez a többletköltség elmarad.
Az országos villamosenergia-átviteli hálózat az erőművektől a fogyasztókig, több különböző
feszültségszintű hálózatból tevődik össze. A feszültségszinteket közbenső
transzformátortelepekkel, ún. alállomásokon állítják elő. A hazánkban alkalmazott hálózatok
rendeltetésük szerint az alábbiak:
 Alaphálózatnak nevezzük azt a hálózatot, amely a villamos energiát az erőművi
transzformátorállomásoktól az országrészeket ellátó állomásokba viszi át. Az
alaphálózati állomások elosztása az ország egész területén egyenletes. Az
alaphálózathoz tartoznak a nemzetközi együttműködést biztosító kooperációs
hálózatok, valamint a katonai erőműveket összekötő hálózatok is!
 A főelosztó-hálózat az ellátó állomásokból indul ki. A főelosztó-hálózatok pl. egy-
egy megyényi nagyságú terület ellátását végzik. Hatósugaruk általában 50-100 km.
 A középfeszültségű elosztóhálózat vezetékei a főelosztó-hálózat alállomásaiból
indulnak ki, és egy-egy településhez vagy üzemhez juttatják el a villamos energiát.
 A kisfeszültségű elosztóhálózat a kis települések, üzemek villamos hálózata. Ezen
a hálózaton jut a villamos energia közvetlenül a fogyasztóhoz.
 A törpefeszültség elsősorban érintésvédelmi energiaellátási funkciót lát el.
A különböző rendeltetésű hálózatok feszültségszintjének megválasztása attól függ,
hogy milyen távolságba, mekkora teljesítményt kell szállítanunk. Ún.
ökölszabályként említhetjük meg, hogy a villamos energiát - átvitt értelemben -
annyi V feszültségen kell szállítani, ahány méterre kívánjuk eljuttatni. A
Magyarországon jelenleg alkalmazott legfontosabb szabványos feszültségszintek:
Nagyfeszültségek:
 66

750 kV, 400 kV - nemzetközi kooperáció

220 kV - országos alaphálózat
120 kV - főelosztóhálózat
Középfeszültségek:
(35 kV -középfeszültségű elosztóhálózat*)
20 kV - középfeszültségű elosztóhálózat
(10 kV - városok elosztóhálózata*)
Kisfeszültségek:
400 V - háromfázisú hálózat vonalfeszültsége
230 V - egyfázisú hálózat
*Ma már nem szabványosak.

A nagy- és középfeszültségű elosztóhálózatok az áramszolgáltató vállalatok kezelésében

vannak. Ezeknek a hálózatoknak a kiépítésénél általában az alábbi alakzatokat alkalmazzák:
Sugaras hálózat az egyik végéről táplált, többszörösen szétágazó, nyílt vezetékrendszer,
amelyben az áram bármely fogyasztóhoz csak egy úton juthat el. A sugaras hálózat előnye,
hogy könnyen áttekinthető, méretezése egyszerű, szerelése olcsó. A hibahely könnyen
behatárolható. A vezeték hibája esetén azonban nagy területek maradnak áramellátás nélkül.
A fogyasztók vezetékhiba esetén mindaddig energiaellátás nélkül maradnak, amíg a hibát el
nem hárítják. Hátrányai miatt ezt a hálózatalakzatot nagy- és középfeszültségű hálózatoknál
ritkán alkalmazzák.
A két pontban táplált vagy íves hálózat olyan vezetékrendszer, amelynek két végpontját két
nagyfeszültségű transzformátorállomáshoz kapcsolják. Ez a rendszer az előbbinél lényegesen
nagyobb üzembiztonságot nyújt, mert ha az egyik táppont és a fogyasztók között vezetékhiba
keletkezik, a fogyasztók a másik táptranszformátortól kapják az áramot. Ez a megoldás az
alap- és főelosztóhálózatok gyakran alkalmazott rendszere.
Az egy ponton táplált körvezeték vagy gyűrűs vezeték olyan sugaras hálózatnak fogható fel,
amelynek két végpontját összekapcsolják. Az összekapcsolással az üzembiztonság növekszik
és a feszültségesés csökken. A körvezetéket egynél több helyen is lehet táplálni, ez az
üzembiztonság további növelését jelenti. A vezetékben történt hiba esetén a fogyasztó a
körvezeték másik végén kap energiát, míg a táptranszformátor hibája esetén valamely másik
transzformátor veszi át a terhelést. A körvezeték a középfeszültségű hálózatok jellegzetes
alakzata. A körvezetékek továbbfejlesztett formája az ún. hurkolt hálózat, amelyben a
fogyasztó kettőnél több úton juthat energiához, mert a körvezeték egyes pontjait is összekötik
egymással a vezetékvonalak. Ezt a rendszert főként a városok energiaellátó rendszerénél
alkalmazzák.
A nagy- és középfeszültségű hálózatokat szabadvezetékkel építik ki. Nagyfeszültségű
hálózatok tartóoszlopaiként kevés kivételtől eltekintve, rácsos szerkezetű acéloszlopokat
alkalmaznak.
A 5,1. ábrán ZT jelű acél nagyfeszültséghez alkalmazott oszlopokat mutatunk be.
Középfeszültségű hálózatokon túlnyomórészt betonoszlopokat alkalmaznak.
Betonoszlopoknál megkülönböztetünk tartóoszlopokat, amelyek egyenes hálózatszakaszon
csak a vezetők tartására alkalmasak. A saroktartó oszlopok a nyomvonal irányeltérésének
helyén az eredő vezetékhúzásnak is ellenállnak. A feszítőoszlopok a nyomvonal
meghatározott távolságaiban a vezetéket rögzítik, vagyis a vezetékhúzásból eredő erőt veszik
fel. Középfeszültségű hálózatoknál 2-3 km-enként szoktak feszítőoszlopot alkalmazni. A
sarokfeszítő-oszlop a nyomvonal irányeltérésének helyén a vezető feszítésére alkalmas, a
sarok és feszítőoszlop együttes feladatát látja el. Végoszlopokat a vezetékek végpontján,
leágazó oszlopokat a vezetékek elágazásánál alkalmazunk.
Az oszlopokon a vezetékeket kereszttartók segítségével szigetelőkön rögzítik.
 67

A kereszttartókra szerelt szigetelők különféle típusúak lehetnek. Hazánkban elterjedten

alkalmaznak porcelánszigetelőket.

4.1. ábra.
Nagy- és középfeszültségű hálózatok acél tartóoszlopai

4.2. ábra.
Szabadvezetékek szokásos sematikus oszlopképei
( a), b), c): egyrendszerű középfeszültségű vezetékek; d), e): egyrendszerű nagyfeszültségű
vezetékek; f), g): kisfeszültségű vezetékek, h) két rendszerű nagyfeszültségű vezetékek, j)
egyrendszerű nagyfeszültségű köteges vezeték elrendezés; Az A1, A2; B1, B2; C1, C2
jelölésnél az azonos betűk azonos fázishoz tartozó vezetőt jelölnek. A fázisvezetők jelölései:
A, B, C, a nulla vezető jele: N, védő vezető jele: V)

Magyarországon főként alumínium alapanyagú vezetékeket alkalmaznak. Az alumínium

ötvözetű vezetékek nagy szakítószilárdsággal, kis villamos ellenállással, jó korrózióállósággal
rendelkeznek. Leggyakrabban a csupaszvezető sodronyt alkalmazzák. A sodronyvezető esetén
a minőség jobban biztosítható, a vezeték jó mechanikai tulajdonságokkal, nagy
 68

hajlékonysággal, magas kifáradási határral rendelkezik. Nagy- és középfeszültségű

hálózatokon az alábbi vezeték-keresztmetszetek a jellemzőek.

A szabadvezetékekre vonatkozó paraméterek összefoglaló táblázata

4.1. táblázat
Fesz. Vezeték Hull. imp. Term. telj. Hat. telj.
Un A Dk Z0 Pt PtH
kV mm2 m Ω MW MW
0,4 95 0,61 283 0,001 0,263
20 50 1,7 366 1,09 8,66
120 250 5,2 375 38,4 147,6
220 250 10,1 414 117 270,5
400 3 · 500 15,8 288 556 2328
750 4 · 500 22,04 268 2100 5820
Ahol:
 Un - a távvezeték névleges vonali feszültsége [kV]
 A - a távvezetéksodrony névleges keresztmetszete [mm2]
 Dk - a fázisvezetők egymáshoz mérhető közepes távolsága [m]
 Z0 - a vezeték hullám ellenállása
 Pt- a vezeték háromfázisú természetes teljesítménye [MW]
 PtH- a vezeték háromfázisú termikus határteljesítménye [MW] PtH = 3  Un  I tH
A vezetékeknek az oszlopokon történő elrendezését különböző, gyakran ellentétes előjelű
követelmények határozzák meg. Az oszlopképek, oszlopfej-szerkezetek ezért nagyon
sokfélék lehetnek. Kialakításuknál az alábbiakat kell szem előtt tartani:
 ne álljon fenn összelengés veszélye,
 a feszültség alatt álló vezetők a földelt szerkezetektől és földelt száltól megfelelő
távolságra legyenek,
 a vezetékek elrendezése ne növelje az oszlopmagasságot és az oszlop igénybevételét,
 az oszlopfej-szerkezet olcsó, áttekinthető, könnyen szállítható és szerelhető legyen.

4.2.Villamos energia elosztása és irányítási rendszere

Minden villamos energia szolgáltató rendszer termelő, szállító és elosztó-berendezések

összességéből áll. Mivel a váltakozó áramú villamos energia nem tárolható, az időben változó
fogyasztói igény teljesítése változó termelést is igényel. Alapvető törekvés azonban, hogy a
fogyasztást mindig a leggazdaságosabban elégítsük ki. Ezért a termelőegységek – az
erőművek – közül a legkisebb önköltségűek és legjobb hatásfokúak üzemelnek a lehető
legtöbbet, a drágábban termelők pedig kevesebbet működnek.
Az előbbiek képezik a rendszer termelésének alapját, az időben viszonylag állandó terhelést
elégítik ki, ezért ezeket a villamos energia termelő egységeket alaperőműveknek nevezzük.
A karbantartási és az esetleges javítási idő kivételével állandóan üzemben vannak.
A napi fogyasztói igény előre megbecsülhető kisebb terhelésmódosulásait,a változásokat
rugalmasan követő gépekkel üzemelő ún. menetrendtartó erőművek elégítik ki. Az
időszakosan fellépő csúcsigényeket gyorsan üzembe vehető gépekkel rendelkező csúcs
erőművek fedezik.
Az erőművekből távvezetékek szállítják el a villamos energiát azokra a nagy hálózati
csomópontokra, amelyek segítségével a termelő berendezések,illetve ma már a szomszédos
országok kölcsönös együttműködése is megvalósul. Hazánkban ezek az ún. alaphálózati
(átviteli hálózati) vezetékek 750, 400 és 220 kV feszültségűek. Ez a hálózat táplálja azután a
 69

120 kV feszültségű főelosztó hálózatot, amely a fogyasztás súlypontjaiba juttatja a villamos

energiát.

4.3. ábra
Energia ellátás globális sémája

Az energiarendszerben együttműködő erőművek és hálózatok üzemének irányítását és az

üzemmenet állandó ellenőrzését irányító központok– teherelosztók – végzik. Munkájukhoz
elengedhetetlenül szükséges formációkat távközlési rendszereken keresztül folyamatosan
kapják.
A teherelosztó elnevezés elsősorban az erőművek közötti terhelés – pontatlanul teher –
elosztására utal, de általános elterjedtsége miatt a villamosenergia-rendszer hálózati
üzemirányító központjaira is ezt a megfogalmazást használjuk.
A magyar villamosenergia-rendszerben a teherelosztók háromszintes tagolásban működnek. A
Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító Rt. (MAVIR Rt.) Villamos Teherelosztó
(korábban Országos Villamos Teherelosztó – OVT) hatásköre a nagy erőművek és az
alaphálózat irányítása és a körzeti „alteherelosztók‖ szakmai felügyelete. Utóbbiak az
áramszolgáltató vállalatok szervezetébe tartoznak Körzeti Diszpécser Szolgálat (KDSz)
néven.
 70

4.4. ábra
A villamosenergia-hálózat elvi felépítése

Feladatuk a már említett főelosztó hálózat, valamint a nagyfeszültségű elosztóhálózat egyes

kiemelt elemeinek és az ezekhez kapcsolódó erőművek üzemirányítása. Az elosztóhálózatok
működésének irányítását üzemirányító központok (ÜIK) látják el.
A villamosenergia-rendszer nemzetközi összeköttetésekkel is rendelkezik. Ezek segítségével
lehetőség van szerződésszerinti energiaforgalomra, amelyet ugyancsak az érintett országok
országos teherelosztóinak együttműködése tesz lehetővé. Ez azzal az előnnyel jár, hogy egy-
egy országban kevesebb erőművi termelő berendezés tartalékolására van szükség, mert
számítani lehet az országhatáron túlról érkező kisegítésre, akár üzemzavaros helyzetben is.

A villamos mű fogalmán a
 erőművek, ill. az ezekhez csatlakozó
 hálózati vezetékek, az
 átalakító- és
 kapcsoló berendezések, az
 fogyasztói vezetékhálózatok értendők.
A villamos mű lehet közcélú vagy üzemi. A közcélú villamos mű a lakosság, vállalatok,
intézmények és egyéb szervek villamosenergia-igényének kielégítésére, valamint a
közvilágítás ellátására szolgál. Az üzemi villamos mű az üzemben tartó saját üzemi villamos-
energia szükségletét elégíti ki.
 71

4.5. ábra
A decentralizált termelés
(Forrás: Strobl A. 2010)
Nem azonos a decentralizált és a lentebbi un. elosztott termelés.
A hazánkban a villamos energia az 4.6. ábrán látható rendszerben jut el az üzemekhez vagy
a kisfeszültségű csatlakozással rendelkező fogyasztókhoz.

4.6. ábra.
A hazai villamosenergia-hálózat elvi felépítése

Az esetek döntő többségében a közép/kisfeszültségű, 20/0,4 kV-os transzformátorállomások

az ÁRAMSZOLGÁLTATÓ VÁLLALATOK (pl. ELMŰ, E-ON, stb) kezelésébe
(tulajdonába) tartoznak. Ilyen esetekben az üzemi villamos mű a transzformátor
kisfeszültségű oldalánál kezdődik. A villamosenergia-ipar szigorú üzemeltetési rendje az,
hogy bármely berendezés kezelése - a balesetek és üzemzavarok elkerülése végett csak egy
 72

üzemben tartó feladata lehet, ezért azt a szerkezeti elemet, csatlakozási pontot, ahol a kérdéses
üzemi villamos mű a közcélú hálózatra csatlakozik, egyértelműen meg kell határozni, és ezt a
pontot a felhasználó és az áramszolgáltató között megkötendő szerződésben egyértelműen
rögzíteni kell. Pl. a következőképpen: az MVM (Magyar Villamos Művek) kezelésében van a
nemzetközi együttműködő és a országos alaphálózat, az áramszolgáltatók* kezelésében van
a középfeszültségű hálózat a transzformátor kisebb feszültségű kivezetéséig, az üzemi
villamos mű pedig a 20/0,4 kV-os transzformátor kisfeszültségű kivezetésére csatlakozó
kábelsaruknál kezdődik.

Elosztó hálózati engedélyesek*

Az elosztói engedélyesek tulajdonában van az országos elosztóhálózati infrastruktúra, melyen
a villamos energia eljut a felhasználókhoz. Összesen hat elosztó hálózati engedélyesi
szolgáltatási terület van az országban, melyeket három nagy, külföldi tulajdonosi csoport
tudhat magáénak.
 ELMŰ HálózatiKft.www.elmu.hu,
 E.ON Dél-dunántúliÁramszolgáltatóZrt.www.eon-deldunantul.com
 DÉMÁSZ HálózatiElosztóKft.www.demasz.hu
 E.ON Észak-dunántúliÁramszolgáltatóZrt.www.eon-eszakdunantul.com
 ÉMÁSZ HálózatiKft.www.emasz.hu
 E.ON TiszántúliÁramszolgáltatóZrt.www.eon-tiszantul.com

Egyetemes szolgáltatói engedélyesek

Jogosult villamos energiát nem saját felhasználási célra, rendszeresen és üzletszerüen
vásárolni és értékesíteni, villamos energiát a Magyar Köztársaság határain keresztül az ország
területére be-, illetve onnan kiszállítani, emellett a villamosenergia-értékesítéshez kapcsolódó
szolgáltatásokat nyújtani, illetve közvetíteni.
 Budapesti Elektromos Művek Nyrt.www.elmu.hu
 Észak-magyarországi Áramszolgáltató Nyrt.www.emasz.hu
 E.ON Energiaszolgáltató Kft.www.eon-energiaszolgaltato.com
 DÉMÁSZ Zrt.www.demasz.hu

4.3. A villamos rendszer

A mérlegkör
A szabályozási teljesítmény igénybevételének okozathelyes megállapítására és elszámolására,
illetve a kapcsolódó feladatok és vonatkozó felelősségi viszonyok szabályozására szolgáló
fogalom.
A mérlegkör egy olyan elszámolási egység, amelyet
– a mérlegkör-felelősi funkciót ellátó piaci szereplő szerződéses kapcsolatai
definiálnak.
– a szabályozási teljesítmény rendszerirányítóval történő elszámolásában a
mérlegkör-felelős képvisel.

A mérlegkörök feladatai
Menetrendek bejelentése
Fogyasztási és termelési menetrendek mérlegkör-szintű összesítése és továbbítása a
rendszerirányítóhoz.
Mérési adatok kezelése
A kiegyenlítő energia mérlegkör tagok felé történő tovább allokálásához a szükséges mérési
adatok összegyűjtése a rendszerirányítótól és a hálózati társaságoktól.
Elszámolás
 73

A bejelentett fogyasztási és termelési menetrendek, és a mérési adatok alapján a különbségek

elszámolása a rendszerirányítóval, és az eltérések okozta szabályozási teljesítmény igény
költségének allokálása a mérlegkör tagjai felé.

4.7. ábra
A menetrend szerepe a szolgáltatási, termelési és piaci viszonyokban
(Forrás: Stróbl A.,2008)
A szabad kereskedelem megjelenésével, a villamosenergia ellátás biztonságának megtartása
érdekében a rendszerirányító (MAVIR) integráló szerepe megnőtt. Alapvető szerepet lát el
mind a fizikai, mind az adminisztratív (pl. kereskedelmi) kapcsolatok területén.

5,8. ábra
A rendszerirányító (MAVIR) integráló szerepe

A szabályozás és a menetrendadás szempontjából az erőművek rendszerének

megválasztásánál a céljaink érdekében a tulajdonságaikat figyelembe kell venni. Mi az
elsődleges: villany-, vagy a hő nyerés, milyen menetrendet követel meg a helyi ellátás, mi
rendszerirányító elvárása, stb. Ellentétes hatás van pl. az ellen nyomású - és az elvételes
gázturbinás erőműveknél.
 74

1 2

4.9. ábra
Az ellen nyomású (2) és elvételes (1) erőműveknél fennálló ellentétes hatások
(Stróbl A. 2009)

Míg az ellen nyomású erőmű hőtermelésének %-os arányát a villamos termeléssel együtt lehet
növelni, addig az elvételes rendszerben hőtermelés növelése a villamos termelés
csökkenésével érhető el.

Ellen nyomású (1) Elvételes (2)

4.10. ábra
A diagram szerinti erőművek vázlatos jellemzése
(P- elvett villamos energia, Q – elvett hőenergia)

4.4. Transzformátorállomások

A transzformátorállomás és ezen belül maga a transzformátor alapvetően meghatározza a rajta

keresztül ellátott hálózat üzembiztonságát, fajlagos létesítési és üzemben tartási költségeit.
Három jellegzetes csoportra oszthatók:
 szabadtéri kivitelű oszlop-transzformátorállomások;
 belső téri (épített) transzformátorállomások, amelyek lehetnek önálló épületek, ill.
bármely üzemi vagy egyéb épületben, e célnak megfelelően kialakított
transzformátorkamrák és kapcsolóterek
 vaslemezházas transzformátorállomások.

Üzemi transzformátorállomás létesítése

Az üzem transzformátorállomásának létesítése a transzformátor teljesítményének
megválasztásával kezdődik. A teljesítmény megválasztásánál ismernünk kell, hogy a
transzformátornak milyen igényt kell kielégítenie. Az igény a transzformátorról
üzemeltetendő gépek egyidejű teljesítményigényétől függ. Egyszerűsítve:
 75

ahol:
 Pbe - a gépek ún. beépített teljesítménye;
 e - az egyidejűségi tényező.
Az egyidejűségi tényezőt numerikus, vagy grafikus úton határozhatjuk meg a gyakorlati
tapasztalatok alapján. Az egyidejű teljesítményigény ismeretében a transzformátor
teljesítménye:

Ahol:
 P- egyidejű teljesítmény (kW)
 cos φ – az üzem fázistényezője
 k – biztonsági tényező
Az üzem cos φ -jét az üzemeltetett gépek eredő fázistényezője adja, amely 0,6-0,7 között
vehető fel. A k tényezőt gyakorlati megfontolások: várható bővítés, az egyidejűségben beálló
változás stb. alapján választjuk meg.
A transzformátorokat lehetőleg úgy helyezik el, hogy az üzem villamos fogyasztóinak a
fogyasztói súlypontja környékén legyen, így jelentős megtakarítás érhető el a kisfeszültségű
elosztóhálózat létesítésénél.

4.4. Villamos hálózatok méretezése

Az üzem kisfeszültségű elosztóhálózata az üzemi transzformátorállomástól indulva magában
foglalja a villamos fogyasztók teljes villamosenergia-ellátási rendszerét, a vezetékek és
elosztó berendezések összességét.
A kisfeszültségű elosztóhálózat a létesítés helyétől függően lehet szabadtéri vagy belsőtéri.
A kisfeszültségű elosztóhálózatok rendszerint 3×400/230 V feszültségű háromfázisú
hálózatok. Egyfázisú - főként világítási - fogyasztók ellátását gyakran 230 V-os egyfázisú
hálózatról oldjuk meg. Ha egyfázisú fogyasztókat látunk el háromfázisú hálózatról, a
háromfázisú rendszer egyenletes terhelése érdekében törekedni kell a fogyasztók
szimmetrikus elosztására.
A vezetékek méretezése során egyidejűleg több követelménynek kell eleget tenni: teljesíteni
kell a feszültségesésre, a melegedésre, az üzemszerű és a zárlati mechanikai igénybevételre,
az érintésvédelemre és a gazdaságosságra vonatkozó előírásokat.

Méretezés feszültségesésre
A hálózat táppontja és a fogyasztó között fellépő feszültségesés:
(V)
ahol:
 e - a feszültségesés a vezetéken;
 UT - a táppont feszültsége;
 UF - a fogyasztó feszültsége.
A feszültségesés százalékos értéke:

A megengedett feszültségesés:
 = 1-8 % (világítás 1-2%, hő fejlesztők 2-4%, motorikus 5-8%)
Vegyes rendeltetésű hálózat esetén a megengedett feszültségesés 2-5% lehet.
Váltakozó áramú hálózaton számolnunk kell az induktív és kapacitív reaktanciák hatásával is.
 76

A vezető keresztmetszetének meghatározásához ismernünk kell a vezeték hosszát, a

vezetéken folyó áramerősséget és a vezetéken megengedhető feszültségesést.
Jelöljük a táppont és a fogyasztó közötti távolságot l-lel. Ebben az esetben az egyfázisú
hálózat teljes vezetékhossza 2 l. Ezzel a jelöléssel a feszültségesés:

Ebből:
 l – a vezeték hossza
 ρ - a vezető fajlagos ellenállása
 A – vezeték keresztmetszete
A fentiből a keresztmetszet:
(mm2)

Az egyenletben a 2-es szorzó kiküszöbölése érdekében alkalmazzuk az egy szál vezetőre jutó
mértékadó feszültségesést. Az egy szál vezetőre jutó feszültségesés a teljes feszültségesés
fele.
Hálózati veszteség
A villamos hálózaton az erőművek és a fogyasztók között létrejövő energia csökkenés.

4.11. ábra
A magyar villamos hálózati veszteség alakulása
(Forrás: Strobl A 2010)

Látható, hogy 2003-ban még 11% volt a villamos hálózat vesztesége a bruttó villamosenergia-
fogyasztáshoz képest, és ez az érték 2009-ra 9% közelébe mérséklődött. Bár összefüggés,
korreláció állapítható meg a decentralizált termelés részaránya és a hálózati veszteség
nagysága között, az mégsem rögzíthető le, hogy rohamosan csökkeni fog a veszteség a
jövőben. Sok kiserőmű, decentralizált telepítés, fogyasztóhoz közeli megoldások (gázmotor,
napelem stb.) miatt ez hosszabb távon lecsökkenhet 7%-ra, de sokkal jobban aligha.
Centralizált nagyerőműre támaszkodva a termelésben, a hálózati veszteség csökkenése
mérsékeltebb lehet.
 77

Szabadtári hálózatok kivitele

A kisfeszültségű szabadtéri hálózatok megjelenési formájukat tekintve, három fő csoportra

oszthatók: szabadvezeték-hálózatok, földkábelek és szigetelt szabadvezetékek.
A kisfeszültségű szabadvezeték-hálózatokat szabvány szerint és típustervek alapján lehet
létesíteni.
Létesülnek olyan hálózatok is, ahol vegyesen kell alkalmazni a szabadvezetéket a
földkábellel, esetleg a szigetelt szabadvezetékkel. A törekvés az, hogy a hálózatok
karbantartási igénye minimális legyen, miután az üzemben tartási költségeket leginkább a
kiváló minőségű hálózatokkal lehet csökkenteni.
A kábelhálózat létesítése költségesebb, mint a szabadvezetéki hálózat. Karbantartást és
felügyeletet gyakorlatilag nem igényel, azonban meghibásodása esetén a kábelhibák javítása
rendkívül bonyolult.
A szigetelt szabadvezeték-hálózat létesítési költsége ugyancsak meghaladja a
szabadvezetékét, annak mintegy 1,2-szerese. Csak olyan területeken létesítik, ahol
csupaszvezeték- biztonsági okokból nem felel meg, ill. olyan nyomvonalvezetés esetén (pl.
különleges növények, fák között), ahol a biztonsági övezetben előírtak a csupaszvezetékekkel
nem tarthatók be.

KÉRDÉSEK

1. Nagyfeszültségű és középfeszültségű hálózatok jellemzése.

2. A villamos mű fogalma
3. A mérlegkör fogalma, feladata
4. Miért kell a villamos hálózatokat méretezni (jellemzői).

IRODALMAK

7. Gács I., Falucskai N. J., Kiss L., Zsebik A.: 2003, Villamosenergia-termelés, szállítás
(Oktatási segédanyag) Kézirat E.ON Hungária Rt.
8. Sembery P. (1989): Alkalmazott villamosságtan. GATE egyetemi jegyzet, Gödöllő
9. Sembery P. (2001): Villamos gépek. SZIE jegyzet, Gödöllő
10. Sembery P-Tóth L.: 2005. Hagyományos és megújuló energiák, Szaktudás Kiadó Ház.
Budapest, 522 p.
11. Strobl A.: 2008-2010 Ábragyűjtemények (8 db kézirat)
 78

5. ENERGIAGAZDÁLKODÁS ALAPJAI

Az energiagazdálkodás célja a gazdaság különböző területeihez tartozó energiafogyasztók

gazdaságos és zavartalan ellátása minőségileg és mennyiségileg megfelelő energiával, az
energiaköltségek minimális értéken tartása mellett.
Az energiagazdálkodás feladata az energetikai folyamatok során fellépő energiaveszteségek
és ezzel az energiaszükséglet csökkentése (így pl. a berendezések, energiahordozók,
alkalmazott technológia helyes megválasztása révén stb.).
Az energiagazdálkodás hármas – műszaki, gazdasági és környezetvédelmi – jellege
végigvonul mindazon a sajátos műveleteken és folyamatokon, amelyek az energiagazdálkodás
tárgyai.
Az alapenergia a bányászattal nyert energiahordozók energiatartalma, vagy más természeti
energiaforrások energiahozama.
Az energiagazdálkodás különös figyelmet fordító teljesítménygazdálkodásra, amelynek főleg
a villamosenergia-, gáz- és hőenergia-gazdálkodásban, általában az energiaszolgáltatásban
van nagy jelentősége
Az energiafolyamatok mennyiségi és minőségi értékelésének és elemzésének alapvető
eszköze az energia- és költségmérleg. Ennek legfőbb rendeltetése az energiaveszteségek
mértékének és okainak megállapítása, a szükséges energiamegtakarítási intézkedések
kidolgozásása. Az energiamérleg az egyes energiafolyamatok során szereplő
energiamennyiségeket tünteti fel. Csoportosítja a folyamatba bevitt, a folyamatból kivett és a
veszendőbe ment energiamennyiségeket.
Beviteli oldal:
 folyamatba bevitt energia
 a folyamat során lejátszódó hőtermelő reakciókból képződő energia
 a veszteségből visszanyert energia
A kiadási oldal:
 folyamatból kivett energia
 a folyamat során lejátszódó hőfogyasztó reakciók lefolyásához szükséges energia
 veszteségek.
A szokásos energiamérleg tartalmazza egyrészt a rendelkezésre álló energiaforrásokat,
beleértve a vásárolt vagy saját átalakító berendezésekben előállított energiát,
energiahordozókra bontva, másrészt az energiafelhasználást felhasználási célok (részben
energiafajták) szerinti megosztásban. Természetes mértékegységekben tartalmazza az
energiahordozók mennyiségét, valamint az átlagos fűtőértékek és hőtartalmak adatait. Az
energiamennyiségek összesítéséhez az energiaátalakulásokra érvényes energia egyenértékkel
át kell számítani az egyes energiafajtákat hőegységre. Az adott mennyiségű
energiahordozónak megfelelő hőértéket a tüzelőanyagoknál a fűtőérték, hőhordozó közegnél a
hőtartalom, villamosenergiánál az elméleti hőegyenérték határozza meg.

5.1. Energiamérlegek

Az energiamérlegek különböző szinteken készülhetnek. Egy egész cégre kiterjedő

energiamérleg részletessége korlátozott, nem terjedhet ki összetett átalakítási folyamatok
részletesebb bontására. Erre az egyes részfolyamatok energiamérlegei szolgálnak. Ki kell
egészíteni továbbá a vállalat és az energiafogyasztás jellege szerint egyes energiahordozók
energiafelhasználási célok adatainak további részletezett bontásával
 79

A fajlagos energiafelhasználási mutatószámok (energianormák) megállapításához

szükségesek az energetikai mérések
(példák a mértékegységekre, Zsebik 2006)
5.1. táblázat
Felhasznált tüzelőanyag mennyiség kg, Nm3,
Felhasznált tüzelőanyag átlagos fűtőértéke J/kg, MJ/Nm3,
Tápvízmennyiség kg
Tápvízhőmérséklet °C
Kazán
Gőznyomás bar
Gőzhőmérséklet °C
Füstgáz CO2 tartalma t%, V%
Füstgázhőmérséklet °C
Felhasznált tüzelőanyag mennyisége kg
Felhasznált tüzelőanyag fűtőértéke J/kg
Felhasznált tüzelőanyag összértéke %
Termelt gázmennyiség Nm3
Gáznyomás bar
Gázgenerátor
Gázhőmérséklet °C
Gázösszetétel %
Gázfűtőérték J/ Nm3
Gáz kátránytartalma kg
Aláfúvott gőzmennyiség kg
Villamosenergiafogyasztás kWh
Szerszámgépek Gépórák, normaórák h
Forgácsmennyiség kg
Tüzelőanyag fogyasztás Nm3, kg, t
Fűtött helyiségek hőmérséklete °C
Fűtés Külső levegő hőmérséklete °C
Fűtött légtér m3
Üzemeltetési időtartam h
Villamosenergia-fogyasztás kWh
Világítás Megvilágított alapterület m2
Megvilágítás erőssége lux

5.2. Az energiahatékonyság és jellemzői

A hatásfok
Az energetikai folyamatokban a kinyert energia és a bevitt energia hányadosa a
hatásfokot adja.
Általános megfogalmazásban:

Eki Eki 1 E  Eveszt E

    be  1  veszt
Ebe Eki  Eveszt 1  Eveszt Ebe Ebe
Eki
ahol: η - hatásfok ( 0 < η < 1 )
Ebe - a folyamatba bevitt energiamennyiség
 80

Eki - a folyamatból kivett / nyert energiamennyiség

Eveszt - a folyamat során elvesző energiamennyiség
A termodinamika 1. főtétele szerint:
Ebe = Eki + Eveszt
Amíg az energiaátalakítási és energiaszállítási hatásfok pontosan értelmezhető és számítható,
addig az energia-felhasználó technológiai folyamatoknál gyakran nehézséget okoz, mégpedig
az összes felhasznált energiát alkotó hasznos energia és az energiaveszteségek pontos
értelmezése és elhatárolása, vagyis az energiafelhasználási hatásfok meghatározása. Előnyös
ezért az egyes elhatárolható energiafelhasználási részfolyamatok vizsgálata.
Kinyert energia: az energiafolyamatokban termelt (átalakított) másodlagos (hasznos)
energia.
Bevitt energia: az energiaátalakítási folyamatokhoz felhasznált, e folyamatokba bevitt
energia, más szóval energiaátalakítási energiafelhasználás. Előfordul, hogy a bevitt
energia egy részét felhasználják az energiaátalakításra. Ezt nevezzük önfogyasztásnak.

A hatékonyság
A hatékonyság azt jelenti, hogy adott technológiai paraméter eléréséhez mennyi energia-
bevitelre van szükség. Ilyenek pl.:
gyártó sor:
egy év alatt gyártott termékek db. száma  ezer db 
a gyártó sor éves villamose nergia fogyasztása  kWh 
földgáz tüzelésű kemence:
hökezelt munkadarab ok mennyisége  tonna 
földgáz fogyasztás  GJ 
mezőgazdasági alkalmazás:
felszántott földterület  m 2 
elfogyasztott gázolaj  liter 
soktermékes vállalatnál:
értékestett termékek árbevétele  ezer Ft 
termelési célú energiaszü kséglet  GJ 
Használjuk a hatékonyság fogalmának a reciprokát is, amit fajlagos
(energia)fogyasztásnak nevezünk. Legismertebb pl. a gépkocsik üzemanyag fogyasztása:
üzemanyag fogyasztás  liter 
az üzemanyaggal megtett út 100 km 

Fajlagos energiafelhasználás

A fajlagos energiafelhasználás = az energetikai folyamatokban a felhasznált

energiamennyiség, E és a termelésre jellemző mérőszám (technológiai mutató), T hányadosa.
e=E / T
A termelésre jellemző mérőszám többnyire a folyamat eredményeként létrejött termék, vagy
szolgáltatás mennyisége.
A fajlagos energiafelhasználás fontos mutatószáma. Legfontosabb rendeltetése:
 adott energiafogyasztó különféle időpontbeli vagy időszakbeli üzemállapotainak
összehasonlítása
 81

 adott energiafogyasztó összehasonlítása más, hasonló felépítésű –

energiafogyasztó üzemállapotával
 energiafogyasztói energiaszükséglet tervezése
 létesítendő energiafogyasztó energiaszükségletének tervez
A fajlagos energiafelhasználás vonatkozhat valamely technológiai műveletelemre,
részműveletre, műveletsorozatra, energiafogyasztó berendezésre, üzemre, vállalatra, más és
nagyobb szervezeti, vagy területi egységre.
A szárítóberendezésekben szárításnál: 13 % nedvességtartalmú végtermékre vetítve a
fajlagos vízelvételi hőenergia felhasználása pl. 5,4 MJ/kg víz (különböző kezdeti
nedvességtartalom is megadható).
Vagy: Az energia felhasználás, ugyancsak 13 % nedvességtartalmú végtermékre vetítve a
földgáz felhasználás: 38,0 m3/t (a gáz energiatartama: 34MJ/m3), ill. tüzelőolajból kg/t (42
MJ/kg), stb.
Tehenészetben egy férőhelyre vetített évi villamos energia felhasználás, pl.:
 350-400 kWh/fh év,
 az egy férőhelyre lekötendő villamos teljesítmény 0,07-0,18 kW/fh.
Energiahordozó előállítási folyamataira is értelmezhető a fajlagos energiafelhasználás, s a
bevitt (Input), valamint a nyert (Output) aránya is kifejezhető.

A biomassza energiahordozó termelés energia jellemzői

5.2. táblázat

Termelés Átalakítás Összes energia- Energia

begyűjtés feldolgozás input output Outputl/Input
kgOE/t* kgOE/t* KgOE/t* KgOE/t arány
Biogáz (trágya) 0-2 191-203 191-205 210-229 1,0-1.2
Biogáz (szilázs) 11-15 45-75 55-90 255-305 2.8-5.5
Repce 220-215 25-35 225-250 515-880 2.1-5.9
olajmag
Szalma 210-225 0-2 210-227 1030- 4.5-8.4
1760
Bio-ethanol 285-300 287-299 574-598 600-650 1.0-2.1
*1 t megtermelt (betakarított) biomassza mennyiségre vetítve;

5.5. Az energiaszükséglet tervezése

Az energiaszükséglet tervezése az energiagazdálkodás kiindulópontja. Nagy a jelentősége a

műszaki és a gazdasági tervezésben egyaránt. A gazdasági tervezésben megkülönböztetnek
operatív, rövid lejáratú (1–3év), középtávú (5–10éves) és hosszútávú (10–20éves) tervezést.
Az energiaszükséglet felbontható terheléstől és időtől függő és független elemekre (. táblázat).

Az energiaszükséglet elemei
(Forrás: Zsebik A. 2006)
5.5. táblázat
Jelölés
Befolyásoló
Megnevezés Meghatározás és
tényezők
számítás
Technológiai Gépek vagy berendezések által Termelés,
Eh = eh · P
energiaszükséglet szolgáltatott termelés vagy szolgáltatás
 82

szolgáltatás létrehozásához során

szükséges energia P
Termelés,
Gépek vagy berendezések
Technológiai szolgáltatás
terhelésével összefüggő E techn = e techn · P
energiaveszteségek során v v
energiaveszteségek
P
Gépek vagy berendezések
Üres járás
Üresjárási állandósult üresjárási
időtartama Eü = eü · Tü
energiaszükséglet veszteségeinek fedezésére
Tü
szükséges energia
Epr = Eh+ E techn =
Produktív
v

energiaszükséglet =(eh + e v )·P =

techn

= epr P
Indítási Eind
Leállási Ele
Gépek vagy berendezések Gép vagy
Leállási
leállítása során fellépő berendezés Ele
energiaveszteségek
veszteségek mérete

Energiaszükséglet: E = Eind + Eü + Eh + E techn

v + Ele
Fajlagos energiaszükséglet: e = E / P = epr + eind + ele + (eü Tü/ P)

A vállalati energiaszükséglet meghatározása

A vállalati energiaszükséglet meghatározásához ismerni kell a fogyasztói hasznos
energiaigények alapjául szolgáló termelési feladatokat, előírásokat és vállalati energianormák
rendszerét. A produktív üzemi energiaszükséglet és a rezsijellegű energiaszükséglet alapján
lehet tervezni az energiaátalakításokat, figyelembe véve az esetleges értékesítésre kerülő
energiamennyiségeket is. Ezek után határozható meg a vásárolandó energiaszükséglet.
A számítás az energiamérlegre támaszkodik. Ennek megfelelően célszerű az
energiaszükségletet három részre bontani:
 a termeléshez vagy szolgáltatáshoz, technológiai folyamatokhoz közvetlenül
szükséges produktív energiafelhasználás
 a fűtésre, szellőzésre, világításra, használati melegvíz termelésre, főzésre, stb.
szolgáló rezsijellegű energiafelhasználás
 az szállítási és tárolási, átalakítási és elosztási energiaveszteségek.

5.4. Az energia költségösszetevői és ára

Az energiagazdálkodás hatékonyságának növelése a környezet védelme mellett a költségek

csökkentése is ösztönöz. Helyes energiagazdálkodással úgy kell szervezni az energiaellátást,
hogy a környezetvédelmi előírások betartása mellett a fogyasztói helyen a felhasznált energia
egységének költsége a legkedvezőbb legyen.
Az energetikai berendezéseknél állandó és változó költségelemek különíthetők el.

Az állandó költségek
Az állandó költségek a létesítmények beruházási költségéhez kötődnek, s terhelik a
létesítményt, akár üzemel, akár áll. Az üzemviteltől független (pl. kezelői személyzet, stb.)
költséget vonatkoztatják a beruházási költségre (B).
 83

A leírási tényező biztosítja, hogy mikorra a létesítmények „elhasználódnak‖, azok beruházási

értékével azonos nagyságú érték jön létre és lehetővé válik az új beruházás.
A fajlagos beruházási költség alkalmas az eltérő energetikai berendezések és rendszerek
beruházási költségigényességének összehasonlítására.

Változó költségek
A változó költségek két csoportra oszthatók. Az egyik csoportba tartoznak a létesítmény
üzemétől függő, de a terheléssel nem arányosan változó költségek, az ún. készenlétben tartási
költségek. A második csoportba tartoznak a terheléssel arányosan változó költségek.
Az üresjárási költségek az üresjárás során felhasznált tüzelőanyaggal ill. energiával
arányosak.
A terheléssel arányosan költséghányadot az első ill. másodlagos energia teszi ki, de ide
sorolhatók azok a személyzeti és karbantartási költségek, amelyek a terheléssel összefüggően
lépnek fel.
A tüzelőanyag és az energia ára
Általában a tüzelőanyag és az energia, költség és értékarányos.
A költségarányt tükrözi az árnak a lekötési, vagy teljesítmény díjnak is nevezett állandó
„a0‖, Ft/MJ/s/év, ill. Ft/kW/év és a terhelésfüggő, vagy fogyasztásarányos „ae‖, Ft/MJ ill.
Ft/kWh összetevőjét.
A energiaszolgáltatás éves költsége a fenti díjtételekkel
K=a0 N + ae E , Ft/év
ahol: N - a lekötött teljesítmény, kW
E - az elfogyasztott energia, kWh/év
Az „a0‖ és „aE‖ díjtételeket a mindenkori árrendelet szabja meg, és éves szolgáltatói
szerződésben rögzítik. A szolgáltatói szerződésben határozzák meg a lekötött teljesítmény
mértékét is.
A két tételből álló ár esetén az ár egy része függetlenné válik a tényleges
energiafogyasztástól. Végül is villamos energiánál:
1. teljesítménydíjas és
2. alapdíjas, kéttarifás elszámolás valósítható meg.
A villamosenergia-gazdálkodás körébe sorolható legfontosabb feladatok: a villamosenergia-
vételezés előkészítése, ennek érdekében a várható energia és teljesítményigények
meghatározása, továbbá a villamosteljesítmény- és meddőenergiagazdálkodás, valamint a
fajlagos villamosenergia-felhasználás és a költségek elemzése.

5.5. A villamosenergia-felhasználás jellemzői

A villamos teljesítmény az áramerősség és feszültség szorzata. A villamos energia (egysége:
kWh) a meghatározott idő alatt a hálózatból felvett átlagos teljesítmény és idő szorzata. A
váltakozó áramú villamos teljesítmény: a látszólagos teljesítmény (egysége: kVA) két
komponens: a hasznos és meddő teljesítmény eredője.
A hasznos teljesítmény egysége: kW, a meddő teljesítményé: kvar. A váltakozó áramú
villamos energia előállításakor (a generátorok), a villamos feszültség megváltoztatásakor (a
transzformátorok) és a villamos energia felhasználásakor a villamos motorok, a hasznos
teljesítmény mellett, meddő teljesítményt is igényelnek. A meddő teljesítmény mértékét a
fázistényező befolyásolja (Ha cos φ = 1, akkor meddő teljesítményfelvétel nincs (pl.
ellenállásfűtés vagy izzólámpa világításnál). Ha cos φ < 1, akkor a villamos gépek és
berendezések a hasznos fogyasztás mellett induktív meddő energiát is igényelnek.
A villamosenergia-gazdálkodáshoz fogalmai:
 a fogyasztási hely (telephely, vagyis mérőhellyel ellátott vételezési hely) évi
energiafelhasználása, kWh-ban,
 84

 a telephely villamos teljesítményigénye nappali (Pn) és csúcsidőszakban (Pcs),

egyaránt kW-ban,
 a telephely tényleges wattos teljesítményfelvétele és annak havonkénti maximális
értéke nappali (Pnmax) és csúcsidőszakban (Pcsmax),
 a telephely havonkénti átlagos fázistényezője (cos φ),
 a telephely évi teljesítmény-kihasználási óraszáma (γ).
A fogyasztó havonkénti átlagos fázistényezőjét az adott hónapban felmerült wattos és meddő
energiafogyasztás hányadosaként kapott cos φ-ből számítjuk:

ahol: Wm - a telephely havi meddőenergia fogyasztása (Kvar);

Wh - a telephely havi hasznos fogyasztása (kWh)

A fogyasztói évi teljesítmény-kihasználási óraszáma:

(h)
ahol: Wévi - az évi villamosenergia-felhasználás (kWh);
Pn - a nappali teljesítményigény (kW)

Villamosenergia-vételezés
Villamosenergia-vételezési rend szerint a
 villamos teljesítményt (kW) és
 energiát (kWh)
Vételezési helyenként külön kell igényelni, és az áramszolgáltató vállalat a vételezési
feltételek betartását is az önálló mérőhelyekkel ellátott csatlakozási pontokon ellenőrzi. Ily
módon a villamosenergia-fogyasztás kisebb egységeinek az önálló transzformátor állomásról
táplált telepeket, üzemeket kell tekinteni.
Teljesítménygazdálkodás
A villamosteljesítmény-gazdálkodás lehetőségeinek kihasználása: az adott telephelyre
feltétlenül szükséges (nappali és csúcsidei) teljesítményigény körültekintő meghatározása,
szakszerű igénylése és az engedélyezett villamos teljesítmény pontos betartása a vállalat
érdeke.
A villamosenergia-termelés és -ellátás műszaki-gazdasági sajátosságaiból következően, a
villamos energia önköltsége akkor kedvezőbb, ha az évi villamos energia felhasználása (kWh)
nagy, az egyidejű teljesítmény (kW) igény pedig kicsi, vagyis, ha a hálózat és fogyasztók évi
teljesítmény-kihasználási óraszáma nagy. Az érvényben lévő árszabások (általában) a
fogyasztókat ezen cél elérésére anyagilag, a díjtételeken keresztül közgazdasági
eszközökkel ösztönzik.
A teljesítménygazdálkodás elsődleges feladata az adott villamos energia vételezési helyen:
 a nappali teljesítményigény és
 a csúcsidőszaki teljesítményigény
meghatározása.
A díjak magállapításánál figyelembe veszik, a törvényileg meghatározott un. zónaidőket,
amelyek szorosan összefüggenek a hálózat terhelésével, azaz a fogyasztás alakulásával
 85

Az egyes napszakok (zónaidők) időtartama

5.4. táblázat

A fogyasztó szempontjából mérvadó a hálózat kihasználási óraszáma, amelyet a szolgáltató a

díjak meghatározásánál ismer el.
A kihasználási óraszám a lekötött teljesítménnyel megszorozva az éves fogyasztás kiadódik.
Példa:
Egy 30 kW lekötött teljesítménnyel rendelkező fogyasztó éves fogyasztása 97200 kWh.
Mennyi a kihasználási óraszáma?
Kihasználási óraszám=97200/30=3240 óra
Egy év 365*24=8760 óra, így a kihasználtság 40% -os.
Fentiekből következik, hogy minél magasabb a kihasználási óraszám, annál kedvezőbb
átlagár érhető el. Nagyon alacsony kihasználás irreálisan magas átlagárakat eredményez.

5.1. ábra
Az átlagár és a kihasználási óraszám összefüggése (Példa: Zsebik A. 2003)
 86

Teljesítménydíjas árszabás (az árszabásokat a vonatkozó törvények szabályozzák)

A vezetékes energiahordozók esetén (földgáz, villamos-energia és távhő) a távvezetékek
magas beruházási költsége miatt szolgáltatásánál az ár állandó tagját az adott évben várható
legnagyobb teljesítményigénytől teszik függővé.
Ezért ezt az árszabást teljesítménydíjas árformának is nevezik, annak az ellenértéke, hogy az
áramszolgáltató a fogyasztó rendelkezésére bizonyos teljesítményt készenlétben tart. A
legnagyobb teljesítményről előre, a szerződés megkötésekor kell nyilatkozni (ezt hívják
teljesítmény lekötésnek), ezért az állandó tag mindig prognosztizált értékkel kerül
meghatározásra. Ennél nagyobb teljesítmény nem vehető le a csatlakozási pontról. Utólagos
korrekcióra nincs lehetőség, de a lekötött érték túllépéséért emelt többletdíjat kell fizetni. A
vételezési csúcsok mérséklése érdekében a szolgáltató (gazdasági eszközökkel is) mindent
elkövet: ezért a csúcsidőszakban nagyobb teljesítmény- és áramdíjat számít fel. Oka: A
szükséges erőművi- és hálózati terhelhetőségi kapacitásoknak alkalmasaknak kell lenniük
ezeknek a terhelési csúcsoknak az elviselésére, ami szolgáltatónál többlet beruházásokkal jár.
Teljesítménydíjas árszabás jellemzői:
1. csak akkor választható, ha legalább az egyik napszakban min. 20kW teljesítmény
lekötésre kerül (12 hónap időtartamra).
2. a lekötött teljesítmény napszakonként külön-külön is meghatározható.
3. a szerződésben lekötött teljesítmények túllépése esetén pótdíjat kell fizetni. A
pótdíj mértéke az adott túllépési napszakra vonatkozóan a tárgyhavi túllépés éves
szintű díjának ¼-ed része.
4. a mérésnél az ¼ órás átlagértéket rögzítik (a rövid idejű túllépés nem feltétlenül von
maga után pótdíjfizetési kötelezettséget),
5. a csúcsidőszakra és a csúcsidőn kívülire időszakra eredetileg lekötött
teljesítményeket a szerződéses időszakon (12 hónapon) belül két alkalommal
megváltoztathatja.

Teljesítmény és áramdíjak csúcsidőktől függően

(példa: az értékek ma nem aktuálisak)
5.5. táblázat
Teljesítménydíjak Áramdíjak
Díjszabások Ft/kW/év Ft/kWh
(tarifák)
csúcsidőn csúcsidőn
csúcsidei díj csúcsidei
kívüli kívüli

Középfeszültség

Teljesítménydíjas I. 13 260 8 772 10,25 6,75

Teljesítménydíjas II. 10 044 6 036 11 8

Kisfeszültség

Teljesítménydíjas I. 12 576 8 136 11 7,5

Teljesítménydíjas II. 9 564 5 796 12,8 9

 87

A megkülönböztetnek csúcsidei és csúcson kívüli díjakat korrigálni kell a

meddőteljesítmény függvényében.
Az energia gazdálkodásért felelősnek és a felhasználónak szorosan együtt kell működniük.
Például egy eseti túllépés pótdíja eliminálhatja az év során a teljesítmény gazdálkodásból
felhalmozott megtakarítást. Ezért csak akkor ajánlható, ha van az energetikusi feladatok
ellátására szakember.

Alapdíjas árszabás

Főbb jellemzői:
1. A vételezhető teljesítmény nagyságát kisfeszültségen az alkalmazott biztosító értékek
határozzák meg. Túllépés nem lehetséges, nagyobb terhelés esetén a biztosító leold.
2. Középfeszültségen a vételezhető teljesítmény nagysága szerződésben kerül
rögzítésre. A vételezés maximum értékét az áramszolgáltató mérheti (1/4-ed órás
átlagérték). Túllépés esetén pótdíjat kell fizetni.
3. A közüzemi szerződést az áramszolgáltatóval legalább 12 hónapra kell megkötni.
4. Középfeszültségen 300 kVA teljesítményhatár alatt választható.
5. Középfeszültségre az alapdíjas tarifán belül csak a kéttarifás alapdíjas választható.
6. Kisfeszültségen egy- és kéttarifás alapdíjas árszabás egyaránt választható.
7. A kisfeszültségű egy- és kéttarifás alapdíjas díjszabás mellé vezérelt különmért
díjszabás (éjszakai) is választható. Az áramszolgáltató ezen naponta legalább 8 óra
vételezési lehetőséget köteles biztosítani. (De azt adhatja a nap folyamán több
részletben is. Pl. délutáni, un. völgyidőszaki ráfűtés, valamint éjszakai időszak. )

Az alapdíjas árszabás jellemző értékei

(az értékek a primer energia költsége szerint változnak, de a trend nem jelentősen)
5.6. táblázat
Alapdíj Csúcsidei Csúcsidőn kívüli
Középfeszültségen
Ft/ Amper /év Ft/kVA/év Ft/kVA/év
Középfeszültség
8 820 14,5 10,3
Alapdíjas kéttarifás
Alapdíj Csúcsidei Csúcsidőn kívüli
Kisfeszültségen
Ft/Amper/év Ft/kVA/év Ft/kVA/év
Alapdíjas kéttarifás 1 740 16,55 12,1
Alapdíjas egytarifás 1 200 15,75
Alapdíjas vezérelt,
360 9,7
külön mért

Az alapdíjas árszabásnál az energia átlagára az éves csúcsfogyasztás arányának

növekedésével csökkennek, az éves kihasználás (használati óraszám) csökkenésével
növekszenek.
 88

Megtakarítás
Ár
I.
árforma

A fogyasztás
megváltozása

II.
árforma

A B E
5.2. ábra
Megtakarítási lehetőség az árforma megváltoztatásával
Forrás: Zsebik A., Falucskai N., József C. Z.: 2003

A 5.2. ábra két választható árformát szemléltet. A vastag nyilak közötti rész azt mutatja, hogy
mekkora megtakarítást érhetünk el, ha a II. helyett az I. árformát választjuk. A helytelen
változtatás veszteséget is eredményezhet, ha a tervezett B helyett csak A mennyiségű energiát
fogyasztunk el.
Az adott vételezési paraméterekkel meghatározható az a csúcsidei fogyasztás arány, ahol a két
egyenes metszi egymás. A metszésponthoz tartozó aránynál nagyobb esetén kéttarifás, az alatt
egytarifás díjszabást célszerű választani.

5.6. Az energiaátalakítás költségei

Az energiaátalakítás során a költségarányos ár képzésénél sokszor gondot okoz az új energia
fajta árának meghatározása. Ezt úgy kell meghatározni, hogy a fogyasztó bármilyen
fogyasztása mellett is fedezze az átalakítás költségeit (állandó és változó költségek
együttesét), s mindemellett versenyképes maradjon az esetlegesen fellépő egyéb
energiaellátási lehetőségek mellett.
Az energiaátalakítás során a költségarányos ár képzésénél sokszor gondot okoz az új energia
fajta árának meghatározása. Ezt úgy kell meghatározni, hogy a fogyasztó bármilyen
fogyasztása mellett is fedezze az átalakítás költségeit (állandó és változó költségek
együttesét), s mindemellett versenyképes maradjon az esetlegesen fellépő egyéb
energiaellátási lehetőségek mellett.
Hasonló problémát jelent egyes termelési folyamatokban a termék – árkalkulációjához
elengedhetetlen – energiaköltség-tartalmának meghatározása.

Példa:
Meleg-vizes kazán hőt szolgáltat.
Ismert a tüzelőanyag egységára, és meg kell határozni a hő egységárát.
A termelt hő (Q) és a tüzelőanyag fogyasztás között az összefüggés:
Q  B H  
ahol: B - a tüzelőanyag fogyasztás
H - a tüzelőanyag fűtőértéke
 - pedig a kazán hatásfoka
 89

Ha aü a tüzelőanyag egységára, akkor a tüzelőanyag költség:

K  aü  B
Fenti egyenletből kifejezve B-t és behelyettesítve a költség képletébe:
Q a
K  aü   ü  Q  aq  Q
H H
azaz, a primerenergia költség a hőfogyasztással arányos, és így:
a
aq  ü
H
a fajlagos hőárral is kifejezhető. Ha a primerenergia fajlagos árának mértékegysége Ft/kg
volt, a fűtőérték mértékegysége MJ/kg, akkor a hőár mértékegysége Ft/MJ lesz.
Eljárásunkban a primerenergia fogyasztást felírtuk, mint a szekunder energia lineáris
függvénye, majd ennek a függvénynek az együtthatóját (az 1/(H·) kifejezést) szoroztuk meg
a primerenergia fajlagos árával (aü). Ez a szorzat lett a szekunder energia fajlagos változó
költsége. Az állandó költséget a tényleges költségből kiindulva a kockázat
figyelembevételével kell meghatározni.
A fentebbi csak az energiafogyasztással arányos költségek meghatározására alkalmas. A
végleges költségekhez még hozzá kell számítani az állandó költségeket.

Ipari hőenergia-gazdálkodás
A hőenergia-felhasználás célját tekintve két nagy csoportra osztható: úgy, mint technológiai
és szociális hőfelhasználás. Technológiai minden olyan hőfelhasználás, amely egy végtermék
előállításához szükséges, szociális az olyan hőfelhasználás, amely a fűtésre, szociális
melegvíz készítésre vagy klimatizálásra fordítódik.
A technológiai és fűtési hőszükséglet felfűtési és üzemi részből áll.
A felfűtési hőszükséglettel a hideg állapotban lévő berendezéseket, valamint a helyiséget
üzemi hőmérsékletre fűtsjü fel.
Az üzemi hőszükséglettel az együttes hőveszteséget pótoljuk, és ezzel a munkafolyamatok
megvalósításához szükséges üzemi hőmérsékletet állandósítjuk.
A hőenergia-gazdálkodás szempontjából lényeges a fogyasztói energiafelhasználás. A
fogyasztók által igényelt hőmennyiség általában munkát végez, s a hőmennyiség a
technológia által igényelt része átalakul, ekkor a hőhordozó közeg hőtartalma lecsökken,
hőmérséklete megváltozik, és igy kerül ki a munkavégzésből.

Lakossági kommunális hőfelhasználás

A lakossági kommunális hőfelhasználás általában 30-40% között mozog. Ennek a jelentős
energia-mennyiségnek döntő többségét az épületek fűtése, a melegvíz-készítés vagy a
különféle épületen belüli tevékenységek fogyasztják el.
Az épületek hőveszteségei: épület határoló szerkezetein keresztül távozó transzmissziós-, és a
szellőzési hőveszteség (Qh).
Az épületek tényleges hőszükségletét a hőveszteségek és a hőnyereségek összegéből
határozzuk meg.
Az épületek hőnyeresége a belső hőfejlődésből (Qb) és a napsugárzási hőből (Qs) tevődik
össze.
Így az épületek nettó fűtési hőszükséglete (Qn):

Az épületek energiafogyasztását mértékadóan befolyásoló tényezők:

 a külső klimatikus adottságok (környezeti hőmérséklet, méretezési külső hőmérséklet,
hőfokhíd, napsugárzás. szél és eső hatása),
 90

 az épületek energetikai jellemzői (alaki jellemzők, határoló felületek),

 a klimatikus tényezők és az épületjellemzők kölcsönhatása (téli-nyári napsugárzás,
megvilágítási igény),
 fűtési, szellőzési, világítási rendszerek hatásai,
 az épület használóinak szokásai, komfort hőmérséklet, nyílászárók működtetése,
szellőztetési követelmények, fűtésszabályozás.
Az épületek energetikai értékelésének alapja az épület fajlagos energiafelhasználása
(kWh/m2/év, ill. kWh/m3/év) képezi.

Lakossági kommunális távhőellátás

A lakossági-kommunális célú távhő ellátása nagyrészt forróvíz-kazános fűtőművekben, vagy
kapcsolt hő- és villamosenergia-termelést megvalósító erőművekből történik.
A hő szállítása vezetékeken keresztül valósul meg.
E vezetékek sugaras, hurkos, vagy vegyes rendszerűek lehetnek.
A távfűtőrendszerek üzemeltetése azt jelenti, hogy a konkrét rendszerrk adottságain belül a
fogyasztók hőigénye hogyan elégíthető ki a legkisebb költséggel. Ilyenek a hőtermelési, a
keringetési és a hőveszteségi költségek.
A szolgáltató a hőtermeléssel, a keringetett forró víz mennyiségével, valamint
hőmérsékletszintjével igazodik a változó fogyasztói igényekhez. Mennyiségileg a szolgáltató
mindenkor a lehetséges legkisebb forró víz mennyiséget keringeti, a lehetséges
legalacsonyabb előremenő hőmérsékleten. Célja, hogy az energiát a lehető legjobb hatásfokú
kazánokkal termelje.
A fűtővezeték hővesztesége főleg a felületi hő- és az áramlási veszteségekre vezethető vissza.
A használati melegvíz veszteségei főként az elosztó hálózat és cirkulációs rendszer
hőveszteségeiből tevődnek össze.
Átlagos többemeletes lakóépületben a használati melegvíz-elosztó hálózatnál 5-8%, a
cirkulációs hálózatnál 4-6% veszteségre lehet számítani (részletesebben az Épületgépészet
tárgy keretein belül).
KÉRDÉSEK

1. Az energiagazdálkodás célja és energiagazdálkodás feladata?

2. Az energiahatékonyság és mutatói?
3. Az energiaszükséglet tervezése.
4. Mi a teljesítménygazdálkodás jelentősége?
5. Alapdíjas árszabás?
6. Az energiaátalakítás költségei?

Irodalom
12. Barótfi, I. (szerk.): 1994.Energiafelhasználói kézikönyv. Környezettechnikai Szolgáltató
Kft Kiadó, Budapest,
13. Büki G. (1997): Energetika. Műegyetemi Kiadó, Budapest
14. Vajta M (1968): Pattantyús gépész és villamos mérnökök kézikönyve 9. Műszaki
Könyvkiadó, Budapest
15. Zsebik A., Falucskai N., József C. Z.: 2003 Energiagazdálkodás, Oktatási segédanyag,
E-ON Hungaria RT. Budapest.
16. Sembery P. Tóth L.: 2005. Hagyományos és megújuló energiák, Szaktudás Kiadó Ház.
Budapest, 522 p.
 91

6. BIOMASSZA
A mezőgazdasági termelés a légköri szénnek fotoszintézis útján, növényi szerves anyagokban
való megkötésén és a nap energiájának kémiai energiává alakításán alapszik. Hazánk területén
a növényzet háromszor annyi elemi szenet és energiát köt meg, mint a hazai kitermelésű
összes energiahordozók mennyisége. Ennek a növényi produktumnak azonban csak egy részét
hasznosítjuk, mint élelmiszert, takarmányt vagy ipari alapanyagot. Kézenfekvő tehát, hogy a
fel nem használt hányadot (energianövények, melléktermékek, hulladékok) talajerő-
visszapótlásra, vagy energianyerésre hasznosítsuk. Az energetikai célra elméletileg
felhasználható melléktermékek mennyisége évente mintegy 9-10 millió tonna. Ebből 12-15%
nedvességre szárítva 50%-os hatásfokkal is évente 60-70 PJ hő lenne előállítható.
A mezőgazdasági fő és melléktermékek energetikai felhasználásának lehetséges módjai a
következők:
 tüzeléstechnika,
 pirolitikus elgázosítás,
 metános erjesztés (biogáz),
 növényi olaj és szesz előállítás motorhajtóanyagként.
A négy megvalósítási lehetőség közül a mezőgazdasági termelést leginkább a metános
erjesztés szolgálja, mert itt az előállított kb. 23-25 MJ/m3 fűtőértékű gáz mellett igen jó
minőségű "biotrágya" végtermék is keletkezik, amely segíti a környezetbarát talajerő
visszapótlást. A nyers trágya és egyéb hulladékok felhasználásával környezetvédelmi célokat
is szolgál. Az olaj és szesz előállítása nem a melléktermékre épít. Ennek ellenére a jövőben a
motorhajtó anyagok előállításának egyik jelentős tényezője lehet.

A szilárd megújuló energiahordozók közül a fa frissen vágott állapotban 40-60%, légszáraz

állapotban 8-15% vizet tartalmaz. A vízmentes fa szerves anyaga a cellulóz, szervetlen
anyaga a kálium, a foszfor, a mész és a vas vegyületei. A fa összetétele: szén 39-50%,
hidrogén 4-7%, oxigén 36-42%, nitrogén 0,5-4%, egyéb 2-3%.
A fűtési célra számításba vehető mezőgazdasági melléktermékek növények, ill. növényi
maradványok eredetüket és jellemzőiket tekintve igen sokfélék. Közülük a szőlő és
gyümölcsültetvények nyesedékei tüzeléstechnikai jellemzőket tekintve a fa paramétereihez
közelállók. Nedvességtartalmuk a tárolás idejétől és módjától függően 12-60%. A szántóföldi
növénytermesztés anyagai közül a legnagyobb tömegben a kukoricaszár áll rendelkezésre.
Betakarítási nedvességtartalma 45-65%. Tüzeléstechnikai felhasználása csak szárítás után
lehetséges. Igen kedvező a különböző kalászos gabonák szalmája hőfejlesztésre. A szálas
anyagok szállítása, tárolása, tűztérbe juttatása sok problémát vet fel. Ezért a mezőgazdasági
melléktermékeket a tüzelésre előkészítik.
A tüzeléstechnikai célra felhasználható anyagok a betakarításkor eltérő, 16-60%
nedvességtartalmúak. A nedvességtartalom a huzamosabb tárolás vagy szárítás hatására 10-
14%-ra csökkenthető.
A legtöbb melléktermék esetében komoly gondot jelent a magas betakarítási
nedvességtartalom, mind a tárolás, mind a tüzeléstechnikai felhasználás miatt. Bár az
alapanyag oxidációra képes hidrogén tartalma viszonylag alacsony, a magas
nedvességtartalom elpárologtatásából adódóan a füstgázokban lévő vízgőz mennyisége
jelentős lesz.
A növényi maradványtüzelés egyik kiemelt problémája az anyag-előkészítés. Ez egyrészről a
nedvességtartalom csökkentését, másrészről a mechanikai előkészítést jelenti. A
nedvességtartalom csökkentése természetes vagy mesterségesen előmelegített levegővel való
 92

szárítással lehetséges. Természetes szárítással általában a kalászosok szalmáját, a

szőlővenyigét és a fahulladékokat víztelenítik. A kukoricaszár, kukoricacsutka, fa
víztelenítését azonban meleg vagy előmelegített levegővel szárítják, amelynek mind a gépi
beruházása, mind az energiaigénye jelentős.
A másik - az előzőnél is - fontosabb kérdés az anyag mechanikai előkészítése, a betakarítás,
tárolás, tüzeléstechnikai előkészítés technológiai folyamata. Közismert tény, hogy az
elsősorban szárrészek alkotta melléktermékek térfogattömege igen alacsony. Ezek szállítása
speciális felépítményű járműveket igényel. Magas a fajlagos élőmunka és hajtóanyag igény,
de jelentős az eszközlekötés is.
A mezőgazdasági eredetű folyékony tüzelőanyagok az alkoholok és a növényi olajok. Az
alkohol előállításra nálunk elsősorban a szemes termények közül a kalászos gabonák és a
kukorica, valamint a cukorrépa és a burgonya alkalmas. Az olajütés utáni kezeléssel fűtőolaj
vagy motorhajtó, esetleg kenőanyag előállításra van mód.
Az alkoholok közül mind a metil-alkohol, mind az etil-alkohol alkalmas az elégetésre vagy
motorhajtó anyagként történő felhasználásra.
Másik felhasználási területük a növényi olajokból készült motorhajtó anyagok (Biodízel).
A növényi olajok közül Magyarországon elsődleges szerepe a repce és a napraforgó olajnak
lehet elsősorban a termelési szerkezetbe illesztés és a tárolásbiztonság miatt. A hidegen sajtolt
olajok közvetlenül sem fűtőolajnak, sem motorhajtó anyagnak nem használhatók fel.
Kezelésüknek több kidolgozott technológiája ismert. Ilyen például az adalékolás, ami nem
egyértelmű, ilyen az észterezés (RME-repcemetilészter, SME - napraforgó-metilészter -
NME), s a glicerin kivonásán alapuló technológia.
Ma már több mint reményteljes kísérlet, hogy egyes mezőgazdasági anyagokból (pl.
kukoricacsőből) ún. önhevítős katalitikus eljárással etanolt, majd hidrogént állítanak elő, ami
várhatóan a jövő tüzelőanyag-celláinak energiaforrásaként szolgál majd. Az eljárás abszolút
környezetbarát, mivel a melléktermék víz és levegő.
A mezőgazdasági eredetű gáznemű energiahordozók a generátorgáz és a biogáz. A
generátorgáz előállítása pirolitikus elgázosításával történik. Alapanyaga a szén és a fa, de
lehetséges mezőgazdasági növényi részek (melléktermékek) felhasználása is. A biogáz
metános erjesztés eredménye. Alapanyag a trágya és trágyalé, valamint növényi anyagok.
A generátorgáz előállítása a gázgenerátorban történik, a szilárd tüzelőanyagból légnemű
tüzelőanyag keletkezik. A gázgenerátorban lejátszódó kémiai reakciók a tüzelőanyagtól, az
elgázosító közegtől (levegő, vízgőz, vagy a kettő keveréke), valamint a reakciótérben
uralkodó nyomástól és hőmérséklettől függenek. Levegővel történő elgázosítás során léggáz,
vízgőzzel történő elgázosításkor vízgáz, levegő-vízgőz keverékkel történő elgázosításkor
kevertgáz keletkezik.
A biogáz a szerves anyagok levegőtől elzárt anaerob metános erjesztése során nyert éghető
gáz. Fő összetevői: 40-65% metán, 25-50% szén-dioxid, 5-10% nitrogén, 0,5-1% kén-
hidrogén 2-4% víz. Fűtőértéke a pillanatnyi metántartalomtól függően 20-26 MJ/m3. A biogáz
előállítása levegőtől elzárt térben történik. Működése lehet folyamatos és szakaszos. A
folyamatos működésű biogáztelepekben a töltet kigázosítása mérsékeltebb, mint a szakaszos
működésűekben. Előnye viszont a folyamatos működés, a tartósan állandó gázösszetétel és
gázminőség. A folyamatos működésű telepeken általában a híg vagy más néven hígtrágya
technológiát alkalmazzák. Minél nagyobb a szilárd rész hányada, annál nagyobb a
szervesanyag-tartalom, annál nagyobb az 1 m3 erjesztőtérből nyerhető biogáz mennyisége és
adott biogázt előállító egység fermentor térfogata, vesztesége és bekerülési költsége annál
kisebb. A másik típus a 15-28% szárazanyag-tartalmú anyagot (trágya, növényi anyagok és
egyéb hulladékok) feldolgozó ún. árasztásos technológia.
A mezőgazdasági melléktermékek elvileg egyéb szilárd tüzelőanyagok égetéséhez tervezett
berendezésben eltüzelhetők. Az anyag utánpótlása (adagolása) továbbá a szabályozás és az
 93

elfogadható hatásfok szempontjait is figyelembe véve ezek a megoldások azonban nem

tekinthetők kiforrottnak.
A melléktermék tüzelésnél két alapvető feladatot kell megoldani. Az egyik a tüzelőanyag
beadagolása, a másik az égéshez szükséges levegőmennyiség bevezetése és szabályozása.
A levegő bevezetéssel szabályozható az égés hőmérséklete. A magas, 1000 °C-nál nagyobb
égési hőmérséklet az erős és kellemetlen következményekkel járó salakképződés miatt
kimondottan káros. Ezért a tűzteret és a levegő bevezetését úgy kell megtervezni, hogy
kétfokozatú égés jöjjön létre. A jól tervezett égési folyamat első fokozata nagyon kis mértékű
léghiányban játszódik le, figyelembe véve a tüzelőanyag magas szabad oxigén tartalmát is. Az
égést úgy kell szabályozni, hogy itt a hőmérséklet maximuma 900-960 °C legyen. A tűztérben
okszerű levegő-bevezetéssel kell az égés második fokozatának feltételeit megteremteni úgy,
hogy lehetőleg tökéletes utóégés jöjjön létre. Itt az égési hőmérsékletet már nem korlátozza
semmi.

6.1. Tüzelési célú szilárd biomasszák fizikai és energetikai jellemzése

A szilárd, tüzelési célú biomassza igen sokféle lehet. A jelentősebb kategóriákat a 6.1.1. ábra
szemlélteti.

Tüzelési célú szilárd biomassza fajták

Energianövény (Energiafű, Energianád, …)

Szár (Gabonaszalma, kukoricaszár, …)
I. Lágyszárú
Hulladék (Pelyva, napraforgó maghéj, …)
Egyéb (Út menti kaszálék, lomb, …)

Energianövény (Energia fűz, Energia nyár, Energia akác, …)

Tűzifa (Akác, bükk, cser, fenyő, tölgy, …)
II. Fás szárú Kéreg (fakéreg, …)
Hulladék (Erdészeti, faipari, …)
Egyéb (Kerti nyesedék, …)

6.1.1. ábra
A tüzelési célú szilárd biomassza fajták osztályozása

6.1.1. Tüzelési célra is termeszthető mezőgazdasági haszonnövények

Az energiacélú növénytermesztés egyik perspektivikus módja a mezőgazdasági
haszonnövények alkalmazása, hiszen ezek agrotechnikája jól kidolgozott, gépesítésük
megoldott és megbízhatóan jó termésátlaggal termeszthetők, jól tárolhatók és kedvező az
energiasűrűségük.
Ide soroljuk a búza, kukorica, árpa, rozs, tritikálé, stb. szemtermését. A növények energetikai
céllal történő termesztésbe vonása egymással markánsan szemben álló kérdéseket vet fel. A
világon éhező emberek élelmezése, illetve a mezőgazdasági termelők megélhetésének javítása
a két leginkább szembenálló kérdések. Ezek mellett vethető fel a hazai energia stratégiában
betöltött potenciál mértéke. Tény, hogy szerkezetátalakítás-, többletberuházás- és átképzés
nélküli bevételnövelő megoldást kínál a szántóföldi növénytermesztő ágazat számára.
 94

Amennyiben energetikai célra szeretnénk felhasználni egészben betakarított

gabonanövényeinket, úgy a felállított követelmény rendszer további két fontos tényezővel
bővül, amely elsősorban a nemesítés során jelentkezik:
 -index, ezáltal nagyobb szalma hozam,
 nagyobb szénhidrát és keményítő tartalom.
E jellemzők értékei alapvetően befolyásolják az alkalmazott tüzelőanyag tüzeléstechnikai
mutatóit. (Tóvári, 2006)

6.1.2. A mezőgazdasági növénytermesztés és feldolgozás melléktermékei

 Gabona szalma
 Kukoricaszár és kukoricacsutka
 Napraforgószár
 Napraforgó és repce préselvény
Préselvény, vagy présmaradék azon szilárd fázisok gyűjtőneve, amelyek a nevezett növények
olaj célú feldolgozása során keletkeznek, mint melléktermékek. Ezen anyagokra jellemző az
alacsony nedvesség és a magas olajtartalom.

6.1.2. ábra
Napraforgó pellet és repce préselvény
Szőlővenyige, gyümölcsfa nyesedék

6.1.3. ábra
Szőlővenyige bála
 95

6.1.3. Főnövényként termelt energianövények

Energiafű (Agropyron Elongatum)

Lágyszárú energianövények között a hazai nemesítésű Szarvasi-1 energiafű bír potenciállal. A
nagy terméshozam (10-23 t/ha/év) mellett, jó agrotechnikai tulajdonságokkal rendelkezik és
nem utolsó sorban termesztéstechnológiája nem igényel külön gépesítést. Fűtőértéke 14-17
MJ/kg között változik, azonban energetikai jellemzői között ismeretes a magas hamutartalom
és az alacsony olvadáspont, amely nehezíti a tüzeléstechnikai alkalmazását.

6.1.4. ábra
Energiafű betakarítás és energiafű pellet
(Pecznik,2006)
Energianád
A miscanthus, közismertebb nevén kínai nád, vagy energianád távol-keleti eredetű, de
Európában már több mint 70 éve szelektált növény. A nádhoz hasonló növény. Európában
magot nem terem, ezért rizómákról, vagy szövettenyésztéssel laboratóriumi körülmények
között szaporítható, ezáltal igen költséges.

Energiakender
Az energiakender hozama 12-15 t/ha között változik. Betakarítására speciális gépre van
szükség, azonban gépesítése megoldott.
Energetikai jellemzői jók, tüzeléstechnikai alkalmazása elsősorban pellet formájában javasolt.

Cirok
A silócirok nagy zöldtermést adó, dús levelű, lédús szárú, nagy cukortartalmú növény, ebből
származik az elnevezése is: cukorcirok illetve édescirok. Ezt elsősorban biogáz célra ajánlott
használni, azonban létezik tüzeléstechnikai célú cirok fajta, amelynek 80-120 tonna/ha
zöldtermése, azaz 20-30 tonna/ha szárazanyag hozama van.

6.1.4. Erdészeti eredetű tüzelőanyagok

A hazai erdőművelési törvény szigorú feltételrendszerében művelt területek 2006-os élő

fakészlete 341,4 millió m3, 2005-ben az összes nettó fakitermelés 5,94 millió m3 volt.
A fás szárú növények energetikai jellemzői jók, fűtőértékük kicsit magasabb a
lágyszárúakénál, hamutartalmuk alacsonyabb. Részletes eredményeket a 6.1.1 táblázat
tartalmaz.

Vágástéri hulladék
E gyűjtőfogalomba tartozik minden, a fakitermelés melléktermékeként keletkező gally, kéreg
és egyéb famaradványok, amelyek ipari célra nem hasznosíthatóak, azonban energetikai célra
megfelelőek. A vágástéri hulladék mennyisége Magyarországon megközelítőleg 1 millió m3,
azonban keletkezése decentralizált, így begyűjtése nehéz, élőmunka igénye nagy. Ezen
anyagok szennyezettsége jelentős, ezért hamutartalma magas, fűtőértéke pedig alacsonyabb a
 96

tűzifáénál. Az észak-európai országokban, ahol jelentős erdőgazdálkodás folyik, ezen

anyagok begyűjtésére speciális célgépeket alkalmaznak (6.1.6. ábra), amelyek bekerülési
költsége jelentős, így a magyarországi birtok méretek és termelési rendszerek alapján
jellemzően nem gazdaságosak.

6.1.6. ábra
Vágástéri hulladék gépesített begyűjtése és bálázott „termék‖
(Tóvári,2006)

6.1.6. Faipari melléktermékek

A fafeldolgozás során keletkező ipari melléktermékeket és hulladékokat (elsősorban forgács

és fűrészpor) soroljuk ebbe a kategóriába. A 6.1.6. ábrán látható feldolgozási folyamatábrán
követve a termékek százalékos keletkezését és figyelembe véve a hazai, 2005-ben kitermelt
5940000m3 famennyiséget kiszámolható, hogy az éves fűrészpor és faforgács mennyisége
megközelítőleg 535000m3. Ebben nincs benne az import fűrészipari alapanyagokból származó
melléktermékek mennyisége.
 97

6.1.6. ábra
A faipari feldolgozás folyamatábrája

6.1.6. Energetikai ültetvényből kitermelt fás szárú növények

Ezen belül megkülönböztetünk:

 nagyon rövid vágásfordulójú energiaültetvényt, amelynek vágásfordulója nem haladja
meg az 5, fenntartási ideje pedig a 15 évet;
 rövid vágásfordulójú energiaültetvényt, amelynek vágásfordulója nem haladja meg a
15, fenntartási ideje pedig a 20 évet;
 sarjaztatásos cserjeültetvény, amely energetikai ültetvényekhez engedélyezett, nem
karógyökérzetű, nem invazív, szántással, talajmaró eszközzel felszámolható fafajból
létesítettek.

Energetikai ültetvény létesítésére alkalmas legfontosabb fás szárú növények

 Nyár
 Fűz
 Akác

6.1.6. ábra
Ültetvény és magajáró betakarítógép és szállító sezköz
 98

6.1.6. Kommunális hulladékok

Szelektíven gyűjtött hulladék

A hazai hulladékgazdálkodási rendszerben lassú, tendenciát mutat a szelektív hulladékgyűjtés.
Amennyiben folyamatos és megbízható minőségű, homogén „terméket‖ sikerül előállítani,
akkor alternatív tüzelőanyagként alkalmazható. A megfelelő műanyag-papír keveréknek
magas fűtőértékkel rendelkezik. Természetesen a hulladékválogatásra nagy figyelmet kell
fordítani, hiszen a környezetszennyező műanyagok és egyéb veszélyes anyagok nem
kerülhetnek a tüzelésre kerülő anyag közé.

Szennyvíziszap
A szennyvíziszap a szennyvíz kezelésénél leválasztott iszap.
A szennyvíziszap elterjedt hasznosítási lehetőségei:
- Lerakás (~ 40 %)
- Mezőgazdasági talajerő visszapótlás (~ 37 %)
- Égetés (~11 %)
- Tengerbe juttatás (~ 6 %)
- Egyéb eljárások (~ 6 %)
A napjainkban leginkább terjedő megoldás a termikus kezelés (égetés, gázosítás, pirolízis,
aerob erjesztés), amely egyben energiatermelő megoldás. Az égetésnek két módszere ismert:
- Különleges égetés: az előkezelt szennyvíziszapot speciális kazánokban égetik el, ahol
nagy figyelmet kell fordítani a füstgáztisztításra.
- Együttégetés: ebben az esetben a nedvességtartalom csökkentése érdekében a
szennyvíziszapot valamely más tüzelőanyaggal keverik, ezáltal javítva a fűtőértéket és a
berendezés energetikai és környezeti hatásfokát. Ez a módszer elterjedtebb, elsősorban
széntüzelésű erőművekben alkalmazzák.
Mindkét megoldás esetén folyamatos füstgáz monitoring szükséges és biztosítani kell a
megfelelő füstgáztisztítást.

A gyakoribb tüzelésre alkalmas szilárd biomasszák főbb energetikai jellemzői

6.1.1. táblázat:
Bruttó
Hozam Fűtőérték Olajegyenérté
Megnevezés energiahozam
(t/ha) (MJ/kg) k (toe/ha)
(MJ/ha)
Kukoricaszár 5,2-11,4 16-17,5 83200-199500 1,987-4,764
Kukoricacsutka - 16,16-17,4 - -
Gabona szalma 1,5-3,5 15-16,77 22500-58690 0,537-1,401
Repceszalma 2,5-5,8 13-15 32500-87000 0,776-2,077
Repce préselvény 0,6-1,3 19,57-21,5 11740-27950 0,280-0,667
Napraforgószár 1,9-3,5 15,2-17,45 28880-61070 0,689-1,458
Napraforgó préselvény 1,1-1,5 16,6-23,75 18260-35620 0,436-0,850
Szőlővenyige 1,0-2,0 15,23-17,23 15230-34460 0,363-0,823
Gyümölcsfa nyesedék 1,0-2,0 8,4-14,7 8400-29400 0,200-0,702
Energiafű 10,0-15,0 14,78-16,84 147800-252600 3,530-6,033
Energianád 20-25 14,67-16,8 293400-420000 7,007-10,03
Energiakender 12,1-15,0 16,03-17,25 193960-258750 4,632-6,180
Cukorcirok 20,0-26,2 14,73-16,28 294600-426530 7,036-10,187
 99

Akác 8,0-23 16,325-18,411 130600-423450 3,119-10,113

Tölgy 11,0-20,0 9,046-18,075 99500-361500 2,376-8,634
Bükk 11,0-20,0 10,530-18,156 115830-363120 2,766-8,672
Nyár 15,0-21 11,778-18,472 176670-387910 4,219-9,265
Nyír 11,0-20,0 12,933-18,917 142260-378340 3,397-9,036
Fenyő 11,0-20,0 14,226-18,659 156480-373180 3,737-8,913
Fűz 15-25 14,34-17,98 215100-449500 5,137-10,736
Erdészeti apríték 8,0-9,0 11,6-16,7 92800-150300 2,216-3,589
Vágástéri hulladék 1,5-2 11,3-14,6 16950-29200 0,404-0,697
Fűrészpor - 12,4-17,2 - -
Faforgács - 11,8-17,8 - -

6.2. A tüzelési célú biomassza energetikai felhasználásának előkészületei

A megtermelt biomassza keletkezési formájában és helyén, csak kivételes estekben

használható fel energetikai célokra. A felhasználáshoz különböző előkészületi műveleteket
igényelnek. Ilyenek a:
- Betakarítás
- Szárítás
- Szállítás
- Aprítás, nemesítés
- Manipulálás tárolás, stb.

6.2.1 Betakarítás, apríték készítés

A szántóföldi növényeknél ezekhez a műveletekhez a hagyományos technológiák általában
megfelelnek és rendelkezésre is állnak. Bálázással a mezőgazdasági melléktermékek közül a
szalma és a kisebb méretű szár (pl. repceszár), valamint az energiacélú növények (len,
energiafű, energianád, stb.) tömöríthetők. A bálázás eredeti célja a biomassza logisztikai
tulajdonságainak kedvező megváltoztatása, de a speciális tüzelőberendezések (bálatüzelők),
az energiahordozót ebben az előkészítési formában tudják leghatékonyabban hasznosítani.
Bálázni csak vékony szálú, kis hajlítószilárdságú anyagokat célszerű, egyébként igen nagy
lesz az energiafelhasználás (energiainput).
Az energetikai faültetvények betakarításának számos variációja alakítható ki.
A technológiák alkalmazását alapvetően meghatározó tényezők közül
- a betakarítás és a biomassza-hasznosítás folyamatát;
- az ültetvény betakarításának gyakoriságát (vágásforduló) és a
- a technológia megvalósításának műszaki szintjét tekintjük meghatározónak.

A technológia megvalósításának három műszaki szintjét célszerű megkülönböztetni:

1) A konzervatív műszaki szint a nagy élőmunka-felhasználással, hagyományos erdészeti
megoldások alkalmazásával megvalósuló technológia. Kis termelési feladatok
végrehajtásánál vehető figyelembe.
2) A folyamatgépesítés műszaki szintje a jelentősebb tömeggel jellemezhető és nagyobb
területű feladatokat adó ültetvények betakarításának gépesítési formája. Valamennyi
művelet gépesítésére vannak megoldások, de a folyamatban megjelennek az
egyszerűbb kézi működtetésű, és a nagy tömegárammal üzemelő gépek is, ezért a
folyamat idő- és térbeli szakaszolással megoldandó rendszer-szakaszolást igényel.
3) A célgépes ültetvény-betakarítási műszaki szint, komplex betakarítógépek (kitermelő-
aprító) alkalmazását jelenti. Tipikus megoldás a fák kitermelését és a munkamenet
 100

közbeni aprítást egyszerre végző járvaaprító. A járvaaprítóhoz a közvetlen gyűjtés-

kiszállítás (esetleg a távolsági szállítás is) kapcsolódik, így a folyamat (kisebb
kapacitású felhasználó esetében) akár rendszerszakaszolás nélkül is megoldható.

6.2.2 Szárítás
A letermelt növények a betakarítástól függően különböző, de mindenképen magas, 30-60%
nedvességtartalommal rendelkeznek. A tüzelési célú felhasználásnál, viszont az alacsony
nedvességtartalom, 15-20% a követelmény. Ezért a levágott, esetleg fel is aprított biomasszát
szárítani szükséges. A szárítás történhet természetes száradással (6.2.1. ábra), amelyet főleg a
faalapú biomasszánál és a növényi szármaradványoknál alkalmazzuk. A száraz biomassza
növeli a tüzelés-technikai hatásfokot és csökkenti a mindenkori emissziót.

6.2.1. ábra
A faapríték száradási diagramja

A szalma nedvességtartalma: - betakarításkor 30-40%,

- renden történő szárítás után, bálázáskor 20-25%
- kazalban történő tárolás után, felhasználáskor 14-18 %

Füstgázzal történő szárítás esetén a forró füstgázt használjuk szárításra, amely vagy magából
a biomassza tüzelőből, vagy egyéb kazánból származhatnak. A szárító gáz hőfoka 300-600 °C
körül van, és oxigéntartalma a berobbanás elkerülése érdekében nem lehet több 10%-nál.

6.2.3. Szállítás
A mezőgazdasági melléktermékek és maradékanyagok szállítására a technológiák
kialakultak. A szállítás módja és munkaerőigénye a bála formájától és fajtájától függ.
Kisbálás
Hengeres nagybálák
Szögletes nagybálák

Faalapú tüzelőanyagok (faapríték, faforgács) szállítása a tároló térhez traktorvontatású

pótkocsikkal történik. A kialakított tárolótérbe vagy közvetlen billentéssel, vagy szállítócsiga
segítségével jut be az anyag (6.2.2. ábra).
 101

A) Tárolótér; B) Kazántér C) Lakótér; D) Napkollektor

6.2.2. ábra
Tárolóterek feltöltése egyedi lakóház vagy épületfűtésnél

A speciális tüzelőanyagokat, pl.: fűrészpor, pellet stb. különleges pneumatikus ürítésű

szállítókocsikkal szolgáltatásként szállítják a felhasználás helyére.

6.2.4 Aprítás, nemesítés

A különböző fajta biomasszákat speciálisan kialakított aprítógépekkel aprítják. Az aprításra a
tüzelőberendezésbe történő adagolás miatt van szükség. Szerkezeti megoldásuk alapján
megkülönböztetünk: késes vagy tárcsás aprítót, függesztett, vontatott vagy önjáró gépeket.

6.2.3 ábra
Önjáró aprítógép

6.2.4. ábra
Csigás aprító
 102

6.2.6. Energetikai tömörítvények

A biomassza energetikai hasznosításának legegyszerűbb és az energiamérleg szempontjából is
legkedvezőbb változata az eredeti-, vagy az eredetihez közeli állapotban történő felhasználás.
Emellett azonban, vagy az alapanyag tulajdonságai (pl. kis halmazsűrűségű melléktermék)
vagy a felhasználás speciális műszaki megoldásai (pellet kazán, látványkandalló) szükségessé
teszik a nemesített tüzelőanyagok előállítását is (biobrikett, biopellet).
A tömörítés elsődleges célja a térfogati sűrűség növelése, ami kedvezően alakítja
– a tárolási helyigényt,
– a rakodás feltételeit,
– a tűztérbe juttatás és az égés feltételeit,
– a fajlagos energiasűrűséget (GJ/m3),
– esetenként a nedvességtartalmat.
A tömörítés történhet:
– bálázással (hengerbála, kis- és nagybála)
– brikettálással
– dugattyús préssel (egyirányú, kétirányú, háromirányú prés)
– csigás préssel (nyomócsigás, őrlőcsigás)
– pelletálással (sík matricás, henger matricás)

A tömörítési eljárás alkalmazásával energetikai tömörítvényt állítanak elő. Az energetikai

tömörítvény legfontosabb jellemzője a fajlagos térfogati sűrűsége (m3/GJ), és a fajlagos
energiatartalma(GJ/m3).
A biomassza tömörítése eredeti állapotában, vagy homogenizálást (aprítás) követően történik.

A brikettálás
Általános jellemzők
Az energetikai tömörítvények egyik fontos változata a brikett. Brikettálásnál, elsősorban a
lignocellulózok feldolgozása közben keletkező melléktermékek, energetikai hasznosításra
történő előkészítése a cél.
A biobrikett
– nagy fűtőértékű (18...18,5 MJ/kg)
– kis nedvességtartalmú (8–14%)
– kis hamutartalmú (0,8...7,5%)
– nagy energiasűrűségű (22...24 MJ/dm3)
– közepes árfekvésű (850...1200 Ft/GJ)
– 20 – 100 cm2 keresztszelvényű
– lakossági igényeket kielégítő (darabos, jól kezelhető és tárolható) tüzelőanyag.
A préseléshez felhasznált alapanyag
– nedvességtartalmának 14% alatt kell lennie
– a frakció méretnek jellemzően 0,5–1,5 mm között kell lennie, a 6 mm feletti anyag
részaránya legfeljebb 10–15% lehet
– a tömörítési viszonyszáma frakció-eloszlás és fafaj függvénye. (A mérési eredmények
szerint kevert fűrészpor esetében =1 értéknél és 1 t/h anyagáram mellett 32,6...38,5
kW hajtóteljesítmény szükséges.)

A gyártás alapelve, hogy:

– kis frakcióméretű alapanyag biztosítása (jellemzően mechanikai aprítással)
– a tömörítést célgépekkel, kötőanyag felhasználása nélkül végzik
 103

– a présgépben fellépő 800–1600 bar nyomás, a préselés közben képződő, vagy bevitt hő
és a túlnyomásos vízgőz hatására, megfelelő hatásidő alatt, a farészecskék kapcsolatba
kerülnek egymással, miközben
– az alapanyag térfogata jelentősen csökken (tömörítési viszonyszám 1:4-1:12)
– a térfogati sűrűség jelentősen nő, meghaladja a természetes fa térfogatsűrűségét
(=0,800-1,4 g/cm3)
– az alapanyag a kívánt idomú briketté alakul.
A brikettálás présgépekkel történik. Ezek lehetnek
 dugattyús prések (egyirányú(6.2.6. ábra), kétirányú, háromirányú prés (6.2.6. ábra))
 csigás prések (nyomócsigás (6.2.6. ábra), őrlőcsigás (6.2.8. ábra))

1. alapanyag
2. kúpos csiga
3. préstér
4. hűtő vagy fűtő tér
5. extrúder
6. brikett

6.2.6. ábra
Fűtött vagy hűtött fejes csigásprés

A biobrikett energiahordozó, ezért fontos az, hogy az előállításához felhasznált energia

lényegesen kevesebb legyen, mint a belőle kinyerhető (Eout>>Ein.). A gyártáshoz (a logisztikai
energiaigényen túl) a brikettálást megelőző homogenizáláshoz (aprítás), a kívánatos
nedvességtartalom beállításához (szárítás) és a tömörítéshez szükséges energia.
Igen jelentős a tömörítési energiaigény. Minél nagyobb sűrűségű tömörítvényt állítunk elő,
annál nagyobb az energia-felvétel. Tekintettel arra, hogy a fajlagos energiaigény nem
lineárisan nő (6.2.9. ábra), brikettálásnál csak a szüksége tömörség (1-1,1 g/cm3) elérésére
célszerű törekedni.

6.2.9. ábra
A tömörítés energiaigénye
 104

A biobrikett-gyártás technológiái és gazdaságossága

A biobrikett-gyártás két alaptechnológiáját alkalmazzák. Ezek beruházási- és üzemeltetési
költségeket tekintve alapvetően eltérnek egymástól. Biobrikett állítható elő:
(1) a már szárított faanyagot feldolgozó üzemek por- és finomforgács hulladékaiból,
szalmaőrleményből, illetve
(2) az elsőleges fafeldolgozás változó nedvességtartalmú melléktermékeiből, amelyek után-
aprítást, szárítást, osztályozást és technológiai anyagmozgatást igényelnek. Jellemzően
fűrészpor-, fa- és kéreg-hulladékból, mezőgazdasági melléktermékekből, termesztett
energianövényekből.

Pelletálás

A pelletálás a biobrikettgyártás speciális változata. Korábban takarmányozási célra állítottak

elő pelletet, de kedvező méretei miatt az utóbbi időben igen nagymértékben terjed a
tüzipellet-gyártás. A biobrikett igen kedvező tulajdonságokkal rendelkező energiahordozó.
Egy nagy hátránya van: méretei miatt kis tüzelőberendezések esetében nem-, vagy csak igen
nehezen oldható meg a tüzelőanyag automatizált betáplálása. Erre a célra az igen kis méretű
(5-10 mm átmérőjű, és 10-25 mm hosszú) pellet sokkal jobban megfelel, mert csigás- vagy
cellás adagolóval igen pontos adagolással juttatható a tűztérbe, tehát egészen kis
hőteljesítményű berendezések (2-3 kW) is jó hatásfokkal működtethetők vele.

6.2.10. ábra
Síkmatricás pelletáló

A pellet igen termelékenyen állítható elő. Az alapanyag por- forgács- apríték- szecska lehet. A
gépben a termék előállítása közben is folyik aprítás-őrlés, ezért kevésbé finom szemcseméretű
alapanyagot igényel, mint a dugattyús brikettálók.
A pellet prések két fontos változata használatos:
- hengermatricás
- síkmatricás (6.2.10. ábra)
Mindkét esetben járókerekek (görgők) préselik át az alapanyagot a matrica furatain. A pellet
0,7-0,9 g/cm3 sűrűségű. Ömlesztett halmazsűrűsége 600-650 kg/m3.

6.2.5 Manipulálás, tárolás

A kész tüzelőanyagot a lehető leggyorsabban el kell juttatni a tárolás helyére. A legjobb a
szállító járműről egyenesen a tárolóba üríteni. Egyes megoldásoknál az aprítógép az aprítékot
a tároló helyre fújja. A tárolót lehet kézzel tölteni, pl. báláknál, vagy szalagos, csigás
 105

betárolót, esetleg befúvót használni. A felhasználás helyén napi tárolót érdemes kiépíteni,
ezért a tárolónak és a felhasználási helynek egymáshoz közel kell lennie. Szalma bálák
mozgatásánál villásemelőt használhatunk, amellyel egyenesen a kazánba juttathatjuk az
anyagot. Bontott bálás vagy aprított szalmatüzelésnél a bálák egy adagoló asztalra kerülnek,
amely a bálabontó aprítóba juttatja őket. Innen pneumatikusan kerül tovább a tüzelőanyag,
melyet a kazán előtt egy ciklon választ le és csigás adagoló segítségével jut az adagoló
szerkezetbe.

6.2.11. ábra
A kazánház berendezései
1. Tároló, 2. Adagoló csiga, 3. ventilátor, 4. Hamukihordó csiga, 6. Tűzvédelmi
szelep, 6. Füstgáz hőmérő, 6. Visszaégés gátló, 8. Tűzfal, 9. Vezérlőszekrény, 10.
Visszaégés gátló, 11. Tároló külső fal

6.2.12. ábra 6.2.13. ábra

Csigás kitároló Éklétrás kitároló

A tüzelőanyagnak a tárolótérből a kazánhoz való juttatásának módjai a tüzelőanyag fajtájától

és aprítottsági fokától függ. Ezek lehetnek: csigás kitárolók (6.2.12. ábra), melyek homogén
és száraz anyaghoz készülnek, vagy éklétrás kitárolók (6.2.13. ábra), melyek nedves
inhomogén anyagokhoz alkalmazhatók.
A kitárolás után a száraz anyagok kazánhoz történő juttatásához alkalmasak a pneumatikus
szállítók, vagy végtelen csigás szállítócsövek.
 106

A nedves anyagok szállításához kaparóléces vagy szállítószalagos megoldást alkalmaznak.

A tüzelőanyagnak a tűztérbe való juttatása a tüzelőanyag homogenitásától és
nedvességtartalmától függ. A homogén és szárazanyaghoz az előbb ismertetett pneumatikus
és végtelencsigás megoldások megfelelők. Nedvesebb, darabosabb anyagok adagolásához a
dugattyús adagoló a legjobb, mert adagolás közben a dugattyú az adagolócső alsó élénél a
hosszabb, szálasabb anyagokat elvágja. Alkalmazzák még a zsilipes adagolást, erre az
esetleges visszaégés megakadályozása miatt van szükség.

6.3. Biomassza tüzelő berendezései

A különböző tüzeléstechnikai megoldások energetikai hatásfoka

6.1.2. táblázat:
Tüzelési mód Hatásfok (%)
Tábortűz 5-10
Nyitott kandalló 10-30
Egyaknás kályha 15-30
Kandalló vizes hőcserélő betéttel 15-60
Kétaknás kályha 15-60
Egyaknás kiskazán hőtároló nélkül 40-60
Betétes cserépkályha 40-75
Egyaknás kazán hőtárolóval 50-75
Alsóégésű kazán hőtároló nélkül 50-75
Alsóégésű kazán hőtárolóval 70-85
Előtéttüzelő, automatikus betáplálással 75-92

A tüzelőberendezések kialakítása a tüzelőanyag formájától, az eltüzelés technológiájától és a

berendezés teljesítményétől függ.
1) A tüzelőanyag formája alapján lehet, darabos fa tüzelésű kazánok, kályhák, kandallók.
Ezek kisebb, háztartási célra használt berendezések, melyekben általában
rostélytüzelést alkalmaznak.

6.3.1. ábra Átégős rendszerű darabos fatüzelésű 6.3.2. ábra Beépíthető kandallóbetét
kazán hasábfa tüzelésére
 107

6.33. ábra Alsóégésű darabos fatüzelésű kazán

2) Az eltüzelés technológiája alapján 5 főcsoportot különböztetünk meg:

 Rostélytüzelés rendszerű
 Alátoló rendszerű tüzelés
 Befúvatásos rendszerű tüzelés
 Gázosító rendszerű tüzelő berendezések
 Fluidágyas rendszerű tüzelés
A rostélytüzelés leginkább nagyobb berendezéseknél, 1MW feletti teljesítménynél
alkalmazzák. A fejlett rostélytüzelésű berendezések ferde, mozgó rostéllyal rendelkeznek. A
tüzelőanyag a rostélyra kerül beadagolásra, amely előre mozgatja azt. A primer levegőt a
rostély alatt fújják be a tűztérbe. Így a rostélyon az anyag ki tud száradni és a rostély alsó
részére érve teljesen kiég. Jellemzői: magas nedvességtartalmú anyagok és nagyobb
hamutartalmú anyagok is elégethetők továbbá alkalmas tüzelőanyag keverékek elégetésére is.

1. Tüzelőanyag adagolás
2. Füstgázelvezetés
3. Hőcserélő
4. Szekunder levegő
5. Száradási zóna
6. Primer levegő
7. Mozgó rostély
8. Kiégési zóna
9. Hamu

6.3.6. ábra
Mozgó rostélyos tüzelőberendezés

Használnak még vízszintesen mozgó, szalagos rostélyokat is, ahol a szalag alsó része
levegővel vagy vízzel hűtött.
 108

1. Beadagolás
2. Hamuürítés
3. Füstgázok

6.3.6. ábra
Hűtött rendszerű szalagos rostély

Az alátoló tüzelési rendszer elve az, hogy a tüzelőanyagot a rostély közepén alulról adagolják
fel, a feltüremkedő tüzelőanyag a tűzágy oldalán szárad ki.

1. Biomassza
tüzelőanyag
2. Adagoló
tartály
3. Alátoló csiga
4. Levegő
bevezetés
5. Tűzágy
6. Hőcserélő
7. Alátolás a
rostélyhoz

6.3.8. ábra
Az alátoló tüzelés elve

A befúvatásos rendszerű tüzelésnél általában por alakú anyagot nagy sebességgel és

légfelesleggel fújnak be a tűztérbe. Ilyenkor a tüzelőanyag részecskéi jól keverednek a
levegővel, a tűztér falának sugárzó hőjétől gyorsan fölmelegednek és kiégnek. Általában
nagyteljesítményű berendezéseknél használják, száraz tüzelőanyagokhoz.
 109

1. Tüzelőanyag és primer
levegő
2. Levegő befúvatás
3. Szekunder levegő
4. Füstgáz
5. Égéstér
6. Hőcserélő

6.3.10. ábra
Befúvatásos rendszerű tüzelőberendezés elve

Fluidágyas rendszerű berendezések

Ezeknek a rendszereknek két csoportját különböztetjük meg:
Nyugvóágyas
Visszakeringetett fluidágyas
A fluidágyas tüzelőberendezéseknél a tüzelőanyagot apró, szilárd részecskékből álló,
általában kvarchomok ágyba fújják be. A homokágy egy fúvókákkal ellátott lemezen fekszik,
melyen keresztül levegőt, vagy gázt vezetnek keresztül, amely lebegő állapotban tartja a
homokágyat. A bevezetett tüzelőanyag tömege a homokágyhoz képest kicsi, 1-5 %. A
homokágy nagy hőkapacitása stabilizálja az égést és mozgása közben jól keveri a
tüzelőanyagot a levegővel.

1. Tüzelőanyag 2. Levegő bevezetés 1. Tüzelőanyag 2. Levegő bevezetés

3. Hamuelvezetés 4. Fluid ágy 3. Hamuelvezetés 4. Fluid ágy recirkuláció

6.3.11. ábra
Fluidágyas tüzelőberendezések
 110

Együttégetés
A biomassza tüzelés gyakran különböző egyéb tüzelőanyagokkal együtt is történhet. Ennek
előnye, hogy a tüzelőanyag ellátás mindig biztosított és a tüzelőanyag minősége a keverési
aránnyal jól beállítható. Egy ilyen összetett rendszert mutatunk be az alábbi ábrán.

1. Faalapú tüzelőanyag, 2. Szalma tüzelőanyag, 3. Szén, 4. Levegő befúvás, 6.

Hamu elvezetés, 6. Füstgáz tisztító, 6. Hőcserélő, 8. Porleválasztó, 9.
Porelvezetés, 10. Gőz, 11. Villamossági rendszer, 12. Turbina, 13. Generátor,
14. Kondenzátor, 16. Távfűtés, 16. Kémény
6.3.12. ábra
Együttégetés és kogeneráció

A kogenerációs berendezések általában erőművek vagy távfűtő művek, ahol a hő mellett

villamos áramot is előállítanak. Mivel a villamos áram fejlesztésnél sok maradék hő
keletkezik ezt lakások, szociális épületek, mezőgazdasági létesítmények (üvegházak) fűtésére
lehet használni.

KÉRDÉSEK

1. A mezőgazdasági eredetű szilárd és folyékony tüzelőanyagok

2. Tüzelési célú szilárd biomasszák fizikai és energetikai jellemzése
3. A mezőgazdasági növénytermesztés és feldolgozás melléktermékei
4. Energianövények és erdészeti eredetű tüzelőanyagok
5. Kommunális hulladékok
6. A tüzelési célú biomassza energetikai felhasználásának előkészületei
7. Energetikai tömörítvények jellemzése
8. Kisteljesítményű biomassza tüzelés berendezései
9. Fluidágyas tüzelés, egyűttégetés
 111

IRODALMAK

1. Bai A. Zsuffa L.: 2001 A biomassza tüzelési célú hasznosítása in Fûtéstechnika,

megújuló energiaforrások. IV. évf. február
2. Bohoczky F.: 2001 Megújuló energiák alkalmazási lehetõségei és perspektívái in
Fűtéstechnika, megújuló energiaforrások. IV. évf. február
3. Kacz K. - Neményi M.: Megújuló energiaforrások Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó,
Agrárműszaki kiskönyvtár 1998.
4. Marosvölgyi B.: 2005. A biomassza-bázisú energiatermelés mezőgazdasági háttere VI.
Energiapolitikai Fórumon, a Magyar Tudományos Akadémia 2005, április 12 - 12:05.
5. Rónay D.:_szerk. 2006. Biomassza alapú energiaforrások termelése és hasznosítása
Budapest Tanulmány
 112

7. HŐ- ÉS VILLAMOS ÁRAM TERMELÉS SZILÁRD BIOMASSZÁBÓL

Mai ismereteink szerint biomasszából csak abban az esetben célszerű villamos energiát
termelni, ha a folyamat során egyidejűleg termelődik hő és villamos energia (CHP) Mivel a
hőfelhasználás, a hőátadási sajátosságok miatt térben korlátozott, a villamos energia termelést
kell a hőfelhasználáshoz igazítani. Éppen ezért a településeken egyre növekszik a kisebb
méretű decentralizált egységek létesítése iránti igény. Ezeket az egységeket az elektromos
rendszer indításvezérléséhez kell rendelni, a párhuzamos hálózati együttműködésnek
megfelelően.

7.1. Gőzerőművek

A gőzturbina (ellennyomásos vagy megcsapolt kondenzációs turbina) segítségével történő

kapcsolt hő és villamos energia termelés mind biomassza fűtőanyag, mind pedig a nem
megújuló fűtőanyagok tekintetében a kapcsolt termelés legelterjedtebben használt módszere.
A rendszerekben lényegi eltérés a működés szisztémájában nincs a hagyományos
tüzelőanyagú erőművekhez képest (a megoldásokat lásd korábban).
A biomassza a sajátosságához kialakított kazánokban kerül elégetésre. A kazán
párologtató egységében telített gőz termelődik, majd ezt követően a kazán kapcsolt hőcserélő
felületein túlhevítésre kerül. A füstgázokat a kazán mentén a tápvíz-előmelegítőn keresztül
vezetik el, ahol a beadagolt vizet előmelegítik. A füstgázokban lévő hőt később felhasználják
a füstgáz-víz hőcserélő egységben. A füstgázok végül a szeparátor berendezésen keresztül a
kéménybe távoznak.

A termelt gőzt a gőzturbinához vezetik, amely lehet ellennyomásos - ebben az esetben a

kombinált termelés összesített hatékonysága magasabb -, egy vagy több szabályozható
csapolással ellátott kondenzációs turbina. Az utóbbi estben a villamos energiatermelés
nagyobb lehet, a hő kinyerés kevesebb.
A turbina fáradt gőze a kondenzációs hőcserélőn csapódik le, és víz formájában jut a
kondenzációs tartályba. Innen a kondenzvizet szivattyú az adagolótartályba nyomja, ez a
kazán vízellátója és gáztalanító is. Az adagolószivattyú a kazán tápvíz-előmelegítőjét táplálja.
A termelt gőz az adagolom jut a turbinához, amelyhez visszacsatolás van a redukciós szelpen
a turbinától és a táptartály felső részéből.
 113

7.2. ábra
Villamos- és hőenergia termelés biomasszából gőzturbinás erőműben
(Forrás:Hun-Hypos Project 2010)
1 - Kazán 10. – Kondenzvíz szivattyú
2 – Turbina 11.- Tápszivattyú
3 – Szabályozó 12 – Szabályozó szelep
4 – Generátor 13 – Szabályozó szelep
5 – Táptartály 14 – Kémény
6 – Vízkezelő 15 – Biomassza betáp
7 – Kondenzációs tartály 16 – Levegő
8 – hő a fogyasztókhoz 17 - Tápvíz
9 - Hőcserélő

A hagyományos dugattyús és az újabb csavarrotoros gőzgépek is alkalmasak a generátorok

meghajtására 20kW - 2,5MW teljesítményszintek között. E megoldás legfontosabb előnye,
hogy a gyengébb minőségű gőzt jól hasznosítják. Hátrányuk gyengébb hatékonyságú villamos
energia termelés.

ORC (szerves Rankine körfolyamat) rendszer

Az ORC eljárás során alacsony hőmérsékleten forralható munkaközeg gőzét használják fel.
A biomasszát a kazánban elégetik, és itt az első körben kerül felmelegítésre a termo-olaj.
Ez fűti a második munkaközeget (pl. szilikon olaj), ami elpárolog, s a gőze a
generátorhoz csatlakozó turbinába áramlik.
Az viszonylag alacsony hőmérsékletű hulladék hőt is jól hasznosítják; ezért ez a technológia
előnyös lehet a geotermikus források hőjének felhasználására és a termikus napenergia-
rendszerekekhez is. A villamos energiatermelés hatékonysága nem a legkedvezőbb.
A működtető közeg kiválasztásakor a technológiai szempontokon kívül a környezetvédelmi
követelményeknek való megfelelést is figyelembe kell venni. Mivel ezek a közegek
mérgezőek, s nem lehetnek éghetőek.
A turbinából a gőz a kondenzációs hőcserélőbe kerül, ahol ismét cseppfolyóssá válik, és a
 114

keringtető szivattyú visszajuttatja a hőcserélőbe.

7.4. ábra
Kapcsolt hő-, és villamos energia termelés ORC eljárás alkalmazásával

1 - Kazán 9 – Kémény
2 – Turbina 10 – Biomassza betáp
3 – Szabályozó 11 – Levegő
4 – Generátor 12– Hőcserélő
5 – Hő a fogyasztókhoz 13 – Termálolaj kör
6 – Hőcserélő 14 – ORC kör
7. – Cirkulációs szivattyú
8.- Cirkulációs szivattyú

7.2. Gázturbinás erőművek

Leginkább villamos energia termelésre használják, maximum 30 MWe kapacitású üzemekben.

Önállóan a villamos energia termelés hatékonysága 14 - 30%.
A biomassza elégetésekor keletkező füstgázokat keresztül áramoltatják a ciklonon, majd a
tisztított gázt közvetlenül a turbinához vezetik, ahol expandál. A folyamat atmoszférikus
nyomáson, vagy vákuumban történik. A vákuumos eljárás során a légköri nyomásról a
füstgáz a vákuumos tér felé expandál.
Az expandált forró füstgázok a hőcserélő rendszerbe áramlanak, ahol is a hőt először a
hőellátó rendszer veszi át, majd a kondenzátor vizét melegíti fel, elpárologtatja, s így
befecskendezhető a füstgázokba, a turbinába előtti injektoron át. A hő leadását követően a
füstgázokat a kompresszor légköri nyomásra sűríti. A sűrítés során nyert hőt hőcserélőn át az
égést tápláló levegő veszi át.
 115

7.7. ábra
Kapcsolt hő-, és villamos energia termelés gázturbinával biomasszából
(Forrás: Büki 2010)
1 - Kazán 8. – Kondenzvíz szivattyú
2 – Turbina 9 – Kémény
3 – Generátor 10 – Biomassza betáp.
4 – Ciklon 11 – Levegő
5 – Gőz injektor 12 – Levegő előmelegítő
6 – Hő a fogyasztókhoz 13 – Kompresszor
7 - Hőcserélő 14 – Elpárologtató
15 - Vaz melegítő hőcserélő

7.3.A biomassza elgázosítása hő és villamos energianyeréshez

Pirolízis
Közepes hőmérsékleten, oxigénszegény vagy -mentes környezetben végzett termokémiai
átalakítás, melynek végeredménye a pirolízisolaj, a faszén és kisebb mennyiségben gáz.
A gázosítás és pirolizálás során keletkezett termékgázt kapcsolt energiatermelésben használni
lehet villamosenergia-és hőenergia-termelésre egyaránt. E technológiáknak is jelentős
beruházásigénye van, azonban számos szakmai fórum szerint és a szakemberek számításai
alapján a biomasszából gázosítással termelt villamos energia költsége igen kedvező, sót
egyesek szerint a víz-és szélenergia után a leggazdaságosabb megújulókat felhasználó eljárás.
 116

7.7. ábra
Felső töltésű és alsó légbevezetéses, un. ellenáramú rendszer sémája

A száradási szakasz 100-105 Co-on megy végbe, itt már megkezdődik a pirolízis. A pirolízis
már 150 Co-nál intenzíven felgyorsul, a hő hatására a tüzelőanyag felbomlik. Új C xHy
vegyületekre, szénmonoxidra, széndioxidra, ecetsavakra, metanolra, acetonra, terpentinre és
kátrányra bomlik. A kátrány kialakulásának hőmérséklete 400-600 Co
A tüzelőanyagot körülveszik a pirolízis gázok, a gyulladás akkor következik be, amikor a
hőfelszabadulás nagyobb, mint a hőfelvétel, ez kb. 270 Co-on történik. A gyulladás függ a
külső hőmérséklettől, a gáz és oxigén keverék arányától és a külső energia beviteltől, pl.
gyújtóláng. A faalapú tüzelőanyagok gyulladása különösen függ a nedvességtartalomtól, a
mérettől és a tüzelőberendezés belső hőmérsékletétől.
A gázok égéséhez ilyenkor primer és szekunder levegőt kell hozzávezetni. A szénhidrogének
felszabadulása 800 Co körül történik, a szekunder levegő belépésével a tűzágyba a gázok
látható lánggal égnek el. A visszamaradt szén később lassú izzás közben ég el, de ilyenkor is
szükséges a szekunder levegő bevezetése.
 117

7.8. ábra
A szintézisgáz képződésének fő szakaszai
1. Gyulladás,
2. Pirolízis szakasza
3. Illó anyagok 80-90 %-ának felszabadulása
4. Szén égése
5. Hőfelvétel
6. Hőfelszabadulás

Ha a reaktor szakaszait nézzük, felosztható:

 szárítási
 pirolízis
 redukciós és
 égési zónára, valamint
 salak és hamuzóna felfogó térre

Ezeket a berendezéseket kialakítási elveik szerint csoportosítjuk:

 Egyenáramú
 Ellenáramú
 Keresztáramú
 Fluidágyas
Az egyenáramú gázosítónál a tüzelőanyag és a levegő befúvása azonos irányú, a gázelvezetés
a tűztér alsó részén történik.
Az ellenáramú gázosításnál a tüzelőanyagot felülről, míg a levegőt alulról vezetik be. A gáz
elvezetése felülről történik (lásd . ábra).

A fluidágyas gázosítónál a tüzelőanyag és a levegő bevezetése azonos oldalon történik, a gázt

felül vezetik el.
Használnak nyugvóágyas és cirkulációs gázosítókat. A cirkulációs gázosító azt jelenti, hogy a
fluidágy részecskéi a képződött gázzal együtt távoznak a reaktorból, majd egy ciklonba
kerülnek, ahol szétválasztják őket. Ezután a fluid anyagot visszavezetik a reaktorba a gázt,
pedig a tisztítóberendezésbe.

Ezeknek a rendszereknek két csoportját különböztetjük meg:

 118

Nyugvóágyas
Visszakeringetett fluidágyas
A fluidágyas tüzelőberendezéseknél a tüzelőanyagot apró, szilárd részecskékből álló,
általában kvarchomok ágyba fújják be. A homokágy egy fúvókákkal ellátott lemezen fekszik,
melyen keresztül levegőt, vagy gázt vezetnek keresztül, amely lebegő állapotban tartja a
homokágyat. A bevezetett tüzelőanyag tömege a homokágyhoz képest kicsi, 1-5 %. A
homokágy nagy hőkapacitása stabilizálja az égést és mozgása közben jól keveri a
tüzelőanyagot a levegővel.
Szintézis gáz

Hamu

Biomassza

Levegő

Gőz

7.10. ábra
Fluid ágyas kivitel

A nyersanyagban lévő anyagok (faapríték)

7.1. táblázat
Anyag Részarány Érték
Szén % 39,08
Hidrogén % 4,73
Nitrogén % 0,14
Kén % 0,071
Oxigén % 33,03
Klór % <0,01
Nedvesség % 22
Hamu % 0,93
Fűtőérték MJ/kg 13,8

A nyers szintézis gáz összetétele (forrás Tóvári P. 2006)

7.2. táblázat
Mérési eredmények
CO 16-18 %
H2 10-25 %
CH4 0,9-1,1 %
CO2 12-15 %
N2 40-60 %
A gáz 4,2-5,6
fűtőértéke MJ/Nm3
 119

A pirolízis gáz technológiák során a kimenőoldali produktumok között mindenképpen kell

számolni a kátránnyal, amely - irodalmi elemzések szerint- a szénhidrogének lebomlásakor
keletkező szabad gyökök összekapcsolódásának eredményeképpen keletkezik. A termékgáz
tisztítása tehát összetett feladat, mert a kátrány eltávolítása feltétlenül szükséges. Egyes
irodalmi mérések szerint a gázosítótípusának és az alkalmazott tüzelőanyagnak függvényében
3
a kátránytartalom akár 75 g/m is lehet. Kémiai és mechanikai eljárásokkal, pl. katalizátorok
segítségével kátrány mentesítik a termékgázt.
A pirolízis gáz végső felhasználása a hőenergia előállítás mellett a villamos energia is lehet.
Egy végfelhasználás funkcionális elvi sémáit szemléltetik a 7.11. és 7.12. ábrák.

Biomassza Hűtőegység
adagoló

Sz. gáz hőcserélő

Hűtőtorony Levegő Kompresszor

Lev.
Reaktor ciklonok

Ülepítő tartály Kondenzátor

B. szelep

Vezérlő

Generátor
Motor

Villamos hálózat Textil szűrő Biomassza szűrők

7.11. ábra
Villamos energia előállítása pirolízis gázból
(Forrás:Hun-Hypos Project 2010)

A végfelhasználás függvényében a gáztisztítás módja változhat. Az ábra szerint az első

tisztítók ciklonok a szilárd szennyeződések leválasztására. Ezt egy levegős hűtőegység követ,
amelynek hője más célokra felhasználható. Ezt a vizes hűtés követi , amely során a még
mindig 300-400 °C-os termékgázt egy mosón engedik keresztül, és választják le belőle az
esetlegesen még benne lévő szilárd szennyeződéseket. Ez után a mosóból magával ragadott
 120

vízpárát kondenzálják. A lecsapódott még mindig meleg vizet külső hűtőtoronyban

visszahűtik, s a benne lévő anyagokat kiülepítik. A lehűtött gázt biológiai és textil szűrőkön
átvezetve juttatják a gázmotorba, amely generátort hajt és villamos energiát termel a villamos
hálózat részére. Haváriák esetén a B, szelep a fáklyázó felé nyit utat.

A biomassza elgázosítás rendszer után kapcsolt gázmotorral vagy turbinával igen előnyösen
lehet decentralizáltan, kisebb teljesítményű (2 MWe) energiaellátó rendszereket működtetni.
A villamos energiatermelés hatásfoka 15-30%.

7.12. ábra
Kapcsolt hő-, és villamos energia termelés biomasszából, gázosítással
(Forrás:Hun-Hypos Project 2010)

1 – elgázosító 8 – gázmotor, v. turbina 15 – hő a fogyasztókhoz

2 – hamu 9 – generátor, vill. hálózat 16 – mosó
3 – ciklon 10 – kémény 17 – hőcserélő-hűtő
4 – száraz gáz 11 – turbó kompresszor 18 – szivattyú
5 – biomassza 12 – levegő 19 – viztároló
6 – hűtő 13 – fáklyázó 20 – szűrők
7 – levegő 14 – hő a fogyasztókhoz 21 – tápvíz a mosóhoz

A biomasszát a gázosító felső részén lévő nyíláson át vezetik a gázosítóba (5). A gázosító
falai magasan ötvözött acélból készülnek, a gázosító hőszigeteléséről pedig a fal belső
masszív rétegei gondoskodnak. A gázosítást végző levegőt a gázosító kamra mindkét részébe
ventillátorral (7) fúvatják be a hűtőn (6), hőcserélőn át . Az előhevített levegő egy része
felhasználható a fűtőanyag szárításához.

A gázosítóban termelődő gázt egy nagyhőmérsékletű ciklonon (3) keresztül a hűtő egységbe
vezetik (6), ahol a gázt lehűtik, a levegőt pedig felmelegítik. Az újbóli lehűtést követően a
hideg vizet a gázba fecskendezik (16). A vízre a gáztermelés közben képződő szennyeződések
(főleg kátrányok) eltávolításához van szükség. A gázt ezt követően komprimálják (11) és az
 121

égést tápláló levegőhöz keverik. A befújást követően a keveréket bevezetik a gáz motorba,
vagy gázturbinába (8). A felhasználható hő a motor hűtéséből (15) és a kipufogó gázból (14)
származik

7.4.Energiatermelés biomasszából fluid ágyas gázosítással

A fluid ágyas kazánhoz csatlakozó nagyteljesítményű (> 1MWe) gázturbinával működő

energiatermelő (villamos és hő) rendszer jellemző példáját az . ábra szemlélteti.

7.12. ábra
A fluid tüzelés elvi felépítése
1-tüzelőanyagok, 2-légkompresszor, 3-primer levegő, 4-szekunder levegő, 5-lebegtetett
anyagfelületek, 6-hamú és segédanyag (CaSO4), 7-füstgáz (hajtóanyag)

7.13. ábra:
Biomassza, fluid ágyas elgázosítása kapcsolt hő-, és villamos energiatermeléshez
 122

1 – biomassza 10 – hamu 18 – kémény

2 –-keverő-adagoló 11 – stabilizáló égők 19 – hamu szeparátor
3 – keverő-adagoló 12 – hordozó anyag 20 – kémény-ventillátor
4 – szivattyú 13 – hamuleválasztó 21 – levegő
5 – víztároló 14 – szolgáltatott hő 22 – gáztartály
6 – víz 15 – fáklya 23 – kompresszor
7 – kazán 1. rész 16 – generátor, vill. hálózat 24 – szolgáltatott hő
8 – fluid-ágyas elgázosító 17 – gázmotor, vagy 25 – kémény
9 - kazán 2. rész gázturbina 26 – légfűtő hőcserélő
27 – hamu leválasztó
Általában 5,0 MWe fölötti teljesítmény esetén realizálható a hatásfok nyereség (villamos - 23-
30%).
A biomassza (1) a gázosítóba kerül, amely két fő részből áll: a gázosító- és az égéstérből (7-9
és 8). A két tér alsó része közös. Az itt lévő szilikon-homokot és katalitikus anyagokat
tartalmazó üledékek jelentős része az erős áramlás miatt a füstgáz áramlatba kerül. A gázosító
után épített magas hőmérsékletű ciklonban (27) az üledékeket leválasztják a füstgázoktól, és a
kazánba visszavezetik. A leülepedett felesleges hamut lerakóhelyen tárolják és később a
mezőgazdasági területre kiszórják.
A ciklon kivezető nyílását elhagyó gázok hőcserélőben (26) a tűztér víz-adagolójának vízét
fűtik fel. A füstgázok innét egy másik a szeparátoron keresztül a kéménybe távoznak (19, 20
és 18). A termelt gázt a hőcserélőben lehűtik, ugyanitt melegítik fel a hőellátási célokat
szolgáló vizet. A lehűtött gázt tisztítják, majd, amikor az elérte a megfelelő minőséget, a
turbo-kompresszoron (23) keresztül a turbinába (17) vezetik. Az égetést tápláló levegőt össze
kell sűríteni a megfelelő nyomásúra. A turbina a generátorhoz kapcsolódik, ami a hálózat
részére villamos energiát termel. A turbinában keletkező füstgázok hulladék hője, és a turbina
hűtéséből származó hő-ellátási céllal felhasználható (24).

Külső égésterű motor (Stirling rendszer)

A külső égésterű motor működés ciklus az égési folyamattól független, ezért bármilyen
fűtőanyag hasznosítható. Ezt a technológiát leginkább a 10-150kW teljesítmény-
tartományban, kapcsolt rendszerben alkalmazzák. A villamos energia termelés hatékonysága
20-28%.
A biomasszát kazánban égetik el és a keletkező füstgázok a Stirling motor hőcserélőjébe
áramlanak, ahol hőátadással felmelegítik a működtető közeget. A füstgázok teljes hője a
visszahűtő egységbe kerül, ahol az felmelegíti a motort elhagyó fűtővizet. A munka
közegéből származó hőt a kondenzációs hőcserélő fűtővize veszi át.
 123

7.5. ábra:
Un. külső hőforrású Stirling motor egy ütemének vázlata
(1-hőforrás, 2- hűtő)
Példa:
ERDEI FA TÜZELÉSSEL MŰKÖDŐ VILLAYMOS ERŐMŰ

A turbina teljesítménye: 30 MWe

Hatásfok: 25-30 %
A kazán hatásfoka: 90 %
Kazánnyomás: 75 bar
Gőzhőmérséklet: 495°C
Fűtőanyag: faőrlemény 10-15 GJ/t fűtőértékkel
Hamutartalom: 1 %
Kéntartalom: 0,01 %
Éves fafogyasztás: 280 · 103 t
A partner erdőgazdaság erdőterülete: 176 000 ha erdő
Az egy évben eltüzelt fa fűtőértéke
280 · 103 t · 12,5 GJt–1 = 3,5 · 1015 J = 3,5 PJ
Ez 30 %-os hatásfokkal
3,5 · 1015 J · 0,3
31,54 · 106 s = 33,3 MWe
elektromos teljesítményt ad (8760 x 3600 = 31,54 106 s/év)
Mivel a növekményből csak a tűzifa-jellegű fát (tehát nem a teljes fahozamot) fűtik el, és ez
1,8 t/ha, az éves üzemeltetéshez tehát
280 · 103 t
1,8 t/ha = 155 000 ha (!)
erdőterület éves növekményét használják fel.
Ha ugyanezen teljesítményt (hazánkban még csak gondolatként jelenlévő) energiaerdőből
kitermelt célfajták teljes faanyagával fedeznék, akkor ehhez csak
280 · 103 t
10 t/ha = 28 000 ha-t
kellene évenként tarra vágni.
 124

További kérdések
1. Kapcsolt termeléssel menyi hőt biztosítana?
2. Hány lakást lát el villannyal (5000 kWh/laké/év)
3. Kapcsolt termeléssel hány lakást látna el hővel? (100 m2/lakás, 180 kWh/m2/év fűtési
igény)

KÉRDÉSEK

1. Gőzerőművek jellemzése
2. ORC (szerves Rankine körfolyamat) lényege
3. Gázturbinás erőművek jellemzése
4. Mia pirolízis, pirolízis erőművek
5. Fluid ágyas gázosítás és erőművei

IRODALMAK

1. Büki G.: 1997. Energetika. Egyetemi Tankönyv, Műegyetemi Kiadó, Bp.

2. http://www.mvm.hu/resource.aspx?ResourceID=mvm_statisztika_web_hu 20091110
3. A kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés versenyképessége és szabályozási kérdései
Magyarországon Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) Budapesti
Corvinus Egyete
4. MEH (2010b): A villamos energia átviteli rendszerirányító (MAVIR) 2009. és 2010. évi
rendszerhasználati díjakban elismert költségei;
http://www.eh.gov.hu/gcpdocs/201001/tso_tarifakalk_2010re_vs7.pdf
5. Zsebik A.: Gázmotorok jövedelmezősége, megtérülése; 2007 március;
http://www.eh.gov.hu/gcpdocs/200809/gm_meh_02_honlapra.pdf
6. Sembery P-Tóth L.: 2005. Hagyományos és megújuló energiák, Szaktudás Kiadó Ház.
Budapest, 522 p.
 125

8. BIOGÁZ ELŐÁLLÍTÁSA ÉS FELHASZNÁLÁSA

8.1. Biogáz rendszerek és alapanyagok

A biogáz-termelési és hasznosítási komplex rendszer azt jelenti, hogy
 a biológiai hulladékokat fermentációs eljárás során (rothasztással) biogáz
előállításához használják fel,
 a biogázt energiatermelésben hasznosítják,
 a visszamaradó biotrágya a mezőgazdaságban a talajművelésben tápanyag-
utánpótláshoz hasznosítható.
Az élelmiszer előállításban (mezőgazdaság, feldolgozó élelmiszeripar, kereskedelem,
vendéglátás, stb.) a környezetvédelmi előírások betartása többnyire a termelési költségek
növekedésével jár. A biológiai hulladékok ártalmatlanítása - megfelelő technológiák
alkalmazásával, a bennük rejlő energia hasznosításával – az adott ágazat, de főként a
mezőgazdasági számára gazdasági haszonnal járó beruházás lehet akkor, ha a hulladékok
hasznosításának integrált komplex módszerét alkalmazzák.
A komplex rendszer - alapvetően anaerob erjesztésen alapuló eljárás - ökológiai előnye az,
hogy hulladékhasznosítás mellett környezetbarát, CO2-semleges energiatermelést tesz
lehetővé.
A biogáz-technológia a biológiai hulladékok által okozott környezetterhelést csökkenti,
másrészt, jelentős mennyiségű megújuló energiaforrás kihasználását eredményezi.

Hő- és villamos
energia
Tápanyag
felhasználás
visszapótlás

Növény-
termesztés

Kogenerációs
fűtőmű

Állattenyésztés
Biogáz üzem
Gáztárolás,
tisztítás

8.
8.1. ábra
Az összes anyag a biológiai cikluson belül marad, csupán energia szabadul fel, az égési CO2 a
növények által felvételre kerül
Hazánkban a legnagyobb mennyiségű biológiai hulladék az állattartásból keletkező trágya.
Az állati trágya, ezen belül elsősorban a sertés hígtrágya a jelenlegi trágyakezelési
 126

technológiák mellett még jelentős környezetszennyezést okoz. A helytelen trágyakezelés

költséges és a felszíni és felszín alatti vízkészletek fő szennyezője.
A településeken keletkező kommunális hulladék 30-40%-a biológiailag bontható szerves
anyag. Ennek döntő többségét ma még közvetlen talaj, talajvíz és levegőszennyezést okozó
szeméttelepeken helyezzük el.
A csapadék hatására kioldódó anyagok talaj, talajvíz ezen keresztül pedig felszíni és felszín
alatti vízkészlet szennyezést okoznak. A hulladék depóniákban („hegyekben‖) lejátszódó
szerves-anyag lebontási folyamatok révén igen jelentős a keletkező depóniagáz (metán CH4,
szén-dioxid CO2), melyek a legerőteljesebb üvegházhatást okozó gázok.
A kommunális szennyvizek jelentik a biohulladékok következő csoportját. A biológiai
szennyvíztisztítás során keletkező úgynevezett fölösiszap igen magas szervesanyag- tartalmú.
A szennyvíztelepek iszapkezelése ma még jelentős arányban megoldatlan.
Az élelmiszer-ipar, ezen belül elsősorban a vágóhidak termelik a biohulladékok igen jelentős
részét, melyek gyakorlatilag veszélyes hulladéknak minősülnek. Ártalmatlanításuk így
jelentős költséget igényel. Különös figyelemmel kell lenni a vágóhídi hulladékok és az állati
hullák ártalmatlanítása során az állategészségügyi problémák megelőzésére.
A biohulladékoknak, keletkezési helyüktől és körülményeiktől függetlenül közös
tulajdonságuk, hogy biotechnológiai eljárásokkal - a költséges ártalmatlanítás helyett -
energiatermelésre és a mezőgazdaságban tápanyag-utánpótlásra hasznosíthatók.

8.2. ábra.
Energiatermelés biológiai hulladékból
(Bio-Genezis Kft.)

A biológiai hulladékok levegőtől elzárt, úgynevezett anaerob körülmények között, megfelelő

hőmérsékleten baktériumok segítségével fermentálódnak. A fermentáció során nagy
mennyiségű biogáz keletkezik, amelynek energiatartalma, mintegy 2/3-a földgázénak. Az
eljárástól, alapanyagoktól, s ezáltal a metán és szennyezőanyag tartalomtól függően 18-23
MJ/m3.
 127

A biogáz összetétele
8.1. táblázat
Koncentráció
Gázféleség Képlete
(%)

Metán CH4 50-75 (80)

Széndioxid CO2 25-50

Víz H2O 2 (20C)7 (40C)

20-20000 ppm
Kénhidrogén H2S
(2%)

Nitrogén N2 2

Hidrogén H2 1

A Magyarországon évente keletkező állati trágya, vágóhídi hulladék, kommunális

biohulladék, kommunális szennyvíziszap összes tömege 32 millió tonna/év, és az azokból
előállítható biogáz mennyisége 2000 millió m3/év.
A biogáz reaktorok üzemeltetésére valamennyi természetes eredetű szerves anyag alkalmas,
így a szerves trágya, fekália, élelmiszer-ipari melléktermékek és hulladékok, zöld növényi
maradványok, háztartási hulladékok, kommunális szennyvizek és iszapjaik, stb.
A biogázképződés feltételei:
- a levegőtől elzárt környezet,
- állandó hőmérséklet,
- a metánbaktériumok jelenléte,
- folyamatos keverés, ami meggátolja a kéregképződést
 128

8.3. ábra
A folyamat során lejátszódó biológiai és kémiai változások

A biogázképződés során a szerves vegyületek egyszerűbb vegyületekre bomlanak (savas

fázis), majd szétesnek alkotó elemeikre a metanogén fázisú metángázra (kb. 60-70%) és szén-
dioxidra (kb. 30-40%), valamint a kiinduló anyagtól függően különböző elemekre (H,N,S
stb.)
A biomasszából biogázt 25  5 napos átfutási idővel, 35  2 fokos hőmérsékleten, ún. mezofil,
15  2 napos átfutási idővel 56  5 fokos hőfokon termofil zónában történő erjesztéssel lehet
nyerni. Létezik un. vékonyfilm biogáz reaktor, ahol a gázképződés néhány óra alatt lezajlik,
de a depóniagáz képződéséhez, kinyeréséhez (hulladéklerakó telepek) 15-20 év is szükséges.
A biogáz rendszerek első üzembeállítása igen körültekintő, sok figyelmet igénylő munka,
hiszen mind a technikai, mind a biológiai rendszernek kifogástalanul kell működnie, ahhoz,
hogy a rendszer beinduljon és a gázképződés a maximális értéket megközelítve folytatódjon.
Nagyobb rendszereknél a stabil üzem megközelítéséhez 70-90 nap szükséges

8.4. ábra
A mezofil zónás 500 kW teljesítményű generátorral működő villamos energiát termelő biogáz
rendszer szembeállítási idő diagramja
 129

8.5. ábra
Különféle anyagokból kierjeszthető biogáz mennyisége: liter/kg
(Eredeti konzisztenciára)

Kihozatal 30 nap alatt szervesanyag tartalomra vonatkozóan

8.2. táblázat
Fajlagos gázmennyiség
[m3/kg org.sz.a.]
Anyag
30 nap

Zöld növények:
Fű 0,56
Lóhere 0,45
Kukorica növény 0,75
Cukorrépa levél 0,50
Burgonyaszár 0,57
Szilázs:
Fű szilázs 0,56
Kukoricaszilázs 0,62
Trágya:
vizelet 0,01
bélsár 0,21
rozsszalma 0,26
marha trágya 0,23

8.2. A biogáz előállító berendezések felépítése

Nedves eljárások
Az elmúlt két évtizedben – Európa szerte – igen dinamikusan terjed az állattartó telepeken
keletkező trágya hasznosítására az un. nedves eljárás.
 130

A fogadó egységben (kezelő épüle

t) többféle technológiai eszköz is lehetséges, pl. speciális, aprítókéses keverők, aprítókéses
szivattyúk, fertőzést jelentő anyagok esetén sterilizáló egységek (autokláv), zsír és olaj
tárolók, stb. A keverőkkel 10-12% szárazanyag-tartalmú trágya és egyéb szerves anyag
(szilázs, szárító és tisztítóüzemi hulladékok, zöld növényi maradványok, stb.), aprítása,
homogenizálása, szállítása és keverése is megoldható. A magasabb szárazanyag tartalmú
trágya hasznosítása kisebb fermentor térfogatot igényel. A keletkező biotrágyát 180 napos
tárolás után a termőföldön tápanyag-utánpótlásra hasznosítják. A technológia elsősorban a híg
sertés és szarvasmarha trágya és az ezzel együtt kezelt magasabb szárazanyag-tartalmú
biomassza hasznosítására alkalmas.

8.8. ábra
Nedves biogáz technológia (a szárazanyag tartalom < 12%)
 131

8.8. ábra
Az állattartó telepekhez gyakran alkalmazott megoldás
A keverő és előtárolóban az erjesztésre előkészített anyagot a reaktorba szivattyúzzák (töltik),
ahol külső vagy belső fűtőberendezéssel (hőcserélőkkel) az anyagot 35-37 C-ra melegítik fel,
miközben folyamatosan keverik, azért, hogy a teljes tömegben azonos hőmérsékleti
viszonyok álljanak elő. A megfelelő hőmérséklet és összetétel hatására a baktériumok
élettevékenysége megindul, s ennek során metánt termelnek.

8.8. ábra
Szubsztrátum aprító és szállító szivattyú
 132

Az anyag egyenletes konzisztenciája és hőmérsékleti elosztása, valamint a keletkező gázok

kiválása (kihajtása) céljából az anyagot továbbra is keverni kell.

8.8. ábra
A tartályok oldalára, vagy a fedelére szerelhető lapátos keverő berendezés
(gyári fotó)
A gáz az erjesztett anyag fölötti zárt un. gáztérben gyűlik össze. Az erjesztés időtartalma 4-6
hétig tart, ez idő alatt a kinyerhető gáz 30%-a az első reaktorban (a leginkább gazdaságos 2
reaktoros kivitelnél) képződik. Ezen idő elteltével az anyag a második reaktorba
szivattyúzható át, és ott folyik a további erjesztése. Ami ugyancsak 4-5 hétig tart.
Az átszivattyúzott anyag helyére új „masszát‖ töltünk az egyes reaktorba, és a keverést
valamint a felfűtést folytatjuk. Mindez addig folytatódik, amíg mind két reaktor a kellő
töltöttséget el nem éri. Az első reaktorban a szubsztrátum baktériumos dúsítása a második
reaktorból visszaszivattyúzott magasabb baktérium tartalmú anyaggal történik.
A második tartályban a hígítás következtésben az anyag szerves anyag tartalma 7%. Ebben a
reaktorban, az anyag fölött a gáztérben ugyancsak mintegy 60% metán, 30-32% CO2, és 4-5%
vízgőz gyűlik össze. Gyakorlatilag ezen anyag nevezhető biogáznak.
A gáz a reaktorok zárt teréből az un. gáztárolóba kerül át.
A második reaktorba kierjedt anyag a tároló egységbe jut, amelynek térfogata az üzem
kapacitásának megfelelően 6 hónapig képes ezen un. kierjesztett szubsztrátum, azaz
„hígtrágya‖ tárolására, melynek szárazanyag tartalma 3-4%. E tároló is zárt, az előzőkhöz
viszonyítva azzal a különbséggel, hogy a borítása légzáró műanyag fólia.
A tároló borítása több ok miatt is fontos:
 3-4% gáz itt is képződik, amely a zárt térből ugyancsak a tárolóba elvezethető.
 az anyag nem oxidálódik, aerob erjedés nem következik be,
 nem férhetnek hozzá rovarok, legyek, stb., és
 nincs emisszió, amely a környezetet bármilyen formában is befolyásolná.
E tároló is elv van látva keverő berendezéssel, amely megakadályozza az anyag rétegződését,
osztályozódását. Minden kitárolás előtt működtetik, hogy a szállító járművekben a teljes
összetételt prezentáló összetételű anyag kerüljön. Az anyag talajerő visszapótlásra kiválóan
felhasználható, alapvető jelentősége, hogy nincs emissziója (nem büdös), és semmiféle
anyagot nem tartalmaz, amely a növénytermesztésre bármilyen befolyással is bírna.
Lehetőség van ezen anyag víztelenítésére, centrifugálással a nedvesség tartalmának
csökkentésére, ami előnyös azon szempontból, hogy csökken a kiszállítás költsége, hiszen
nagyobb koncentrátumú anyag kerül kiszállításra, a híg leválasztott rész pedig a reaktorokba,
mint hígító anyag visszatáplálható. A szilárd (35-38 % szárazanyag tartalmú rész
komposztálható.
 133

8.9.ábra
A szilárd anyag leválasztására szolgáló centrifuga-prés

A nagyobb szennyvíztisztító telepeken évtizedek óta alkalmazzák az un. folyékony

biogáz előállító technológiát.
A telepen kívülről érkező víztelenített iszapokat konténerben az erre a célra kialakított szállító
járművek szállítják a biogáz telepre. A konténereket szállító járművek egyenesen a fogadó
állomás, fogadó garatjába ürítik az iszapot. A fogadó garat mozgatható tetőszerkezettel van
lezárva, mely az ürítés után azonnal vissza-zárul. A garat feletti tér rá van kötve a biológiai
szagtalanító állomásra.
A fogadó garatokból a víztelenített iszapot a garat aljába épített csigák az u.n. tömő
szivattyúba továbbítják, mely ezt az iszapot a homogenizáló tartályba nyomja, ahol azt a
telepi fölös iszappal, a homogenizáló tartály keverője összekeveri, hogy elérje a
rothasztáshoz szükséges 5 -7 %-os koncentrációt.
A tömő szivattyú nyomó vezetéke úgy van kialakítva, hogy szükség esetén a feladásra szánt
iszapot a homogenizáló tartály helyett vissza lehessen vezetni a fogadó garatba. A fogadó
garatba szükség esetén híg telepi iszap is keverhető, és ennek a sok lehetőséget magában
foglaló megoldásnak köszönhetően egy homogénebb, jól összekevert iszap tömeg küldhető a
homogenizáló tartályon keresztül a rothasztóba. Ez a megoldás lehetővé teszi, hogy egyéb
más, képlékeny, szilárd hulladékot nem tartalmazó anyagokat, melyek rothasztásra
alkalmasak, ezekbe a fogadó garatokba ürítsük. Fentiekben leírt keverés után ezek az anyagok
szintén a rothasztóba továbbíthatóak.
A rothasztókban keletkező biogázt a szennyvíztisztító telep saját hő és villamos energia
energiaellátására hasznosítják (gázmotoros, vagy gázturbinás - generátoros üzemben). A
kirothadt iszapot víztelenítés után komposztálják, a csurgalékvizet tisztításra visszavezetik a
szennyvíztisztítási technológiára.
Ha a komposztálás a kirothadt iszapot károsanyag-tartalma miatt nem lehetséges, akkor a
termelt hőenergiával a víztelenítés után kiszárítják és kazánokban elégetik. Az ilyen biogáz
telep rendszerint a szennyvíztisztító telepek elkülönített, de a telephez kapcsolt része. Saját
iszapot és kívülről érkező anyagokat is fogadhat.
 134

8.10. ábra
Alacsony szárazanyag tartalmú un. folyékony eljárás, főként szennyvíztelepek részére

A biogáz gázmotorban elégetve villamos- és hőenergia-termelésre hasznosítható. A

fermentáció során a patogén baktériumok és gyommagvak elpusztulnak, így a mezőgazdaság
számára kiváló, tápanyagban gazdag biotrágya jön létre.
A gáztároló és a fermentorok között a gáz vezetése földbe fektetett műanyag csővezetékeken
történik. A fermentorokban a gáz hőmérséklete 30-35 C, amely csövekben a
talajhőmérsékletére hűl (1-2, ill. 8-15oC, tél, ill. nyár). A jelentős hőmérséklet különbség
hatására a vízpára kondenzálódik, kicsapódik, és a csőben összegyűlik. A csövek megfelelő
lejtése révén meghatározott helyre kerül elvezetésre, és összegyűjtésre. E megoldás jelenti
„gáz kiszárítását‖, „vízpára mentesítését‖.
A gáz kis mennyiségben tartalmaz kén-dioxidot, ez kisebb berendezésekben azzal
csökkenthető, hogy időszakonként a reaktorokba levegőt pumpálunk, s a redukció hatására a
kén a reaktorban a szubsztrátum alsó részére süllyed le, és innen az átvezető csöveken a
tárolóba kerül. Nagyobb berendezéseknél fizikai, vagy kémiai abszorpciós kéntelenítő
berendezéseket, membránokat, molekuláris szűrőket, stb. alkalmaznak. Tehát a motorokba
minden időszakban 100 ppm térfogat egységnél kevesebb kéntartalmú gáz kerül, amely a
tűrés hatás alatt van és a motoroknál káros hatást nem fejt ki, de az égést követően sincs káros
kibocsátás, nem keletkeznek kénes savak, kéntartalmú vegyületek.

8.3. A biogáz átalakítása hő és (ill.) villamos energiára

A rendszerek felépítése
A gáz elégetéséhez leggyakrabban gázmotort alkalmazunk, amely illesztett teljesítményű
villamos generátort hajt.
Hazai nagyságrendben előnyös lehet 500 kW villamos és 600 -700 kW termikus
teljesítményű gázmotoros generátor.
A gázmotorokban keletkező mechanikus energiát a generátorok alakítják át villamos
energiává. A generátorok 50 Hz-es, általában 500 V-os váltó feszültséget állítanak elő, mely a
hálózatba való termeléshez 20 kV-ra transzformálnak.
A tüzelőanyag ez esetben is a gázszabályozón keresztül érkezik a motorhoz, a
keverékképző végzi el a levegő-gáz arány pontos beállítását (a fordulatszám szabályozás
alapja). A keverék ezután a turbófeltöltőn, majd egy keverék visszahűtőn keresztül érkezik a
 135

motorba. A turbófeltöltő feladata a motor teljesítményének növelése, a keverék visszahűtő

segítségével a turbótöltés miatt felmelegedett keverék visszahűtése történik, mely
eredményeként a motor teljesítménye tovább nő (a visszahűtés eredményeként nő a keverék
sűrűsége, azaz nagyobb mennyiséget lehet a motorba juttatni).
A keverék visszahűtését ez esetben a motor vízköre végzi, ezáltal a keveréktől elvont hő
hasznosítható. A motor után a füstgáz a turbótöltő turbina részére áramlik, majd tovább a
füstgázhőcserélőre. A turbótöltő és a motor közötti füstgázcső hűtött, az elvont hő szintén
hasznosítható. Közepes és nagy méretű gázmotorok esetén a kenőolaj által a motorból elvont
hő számottevő, így a kenőolaj minőségének megőrzése érdekében kenőolajhűtő alkalmazása
szükséges, mely hőcserélővel elvont hő felhasználható. A fűtési vagy melegvíz termelési
feladatot ez esetben is két hőcserélő látja el, a vízköri, mely a keverékből, a motorhűtésből, az
olajhűtésből és részben a füstgáztól elvont hőt hasznosítja, valamint a füstgázhőcserélő mely
mint neve is mutatja a füstgáz hőjét hasznosítja.
A motorhoz tartozó energiafolyam ábrát a 8.11 ábra szemlélteti (Shankey-diagram). A bevitt
100 % tüzelőanyagból 36,7 % fordítódik mechanikai munka termelésére (gázmotor
tengelyteljesítménye), a generátor hatásfokot is figyelembe véve a villamos hatásfok 35,3 %.
Ez a magasabb hatásfok több tényező együttes eredménye, magasabb a motor effektív
középnyomása, a turbófeltöltés és keverékvisszahűtés szintén növeli a teljesítményt illetve a
hatásfokot.

8.11. ábra
Közepes teljesítményű gázmotor energiafolyam ábrája

A hasznosítható hő a hűtővízből (9,1 %), a keverék-visszahűtőből (8,3 %) a kenőolajhűtőből

(6,1 %) a vízhűtésű füstgázcsőből (9,8 %) illetve a füstgáz hőcserélő keresztül a füstgázból
(20 %) nyerhető. A teljes hasznosítható hőmennyiség 53,3 % a bevitt tüzelőanyagra vetítve.
Veszteség keletkezik hősugárzás útján (2,6 %) valamint a távozó füstgázból (7,4 %). A
generátor veszteséggel együtt (1,4 %) a teljes veszteség 11,4 %, vagyis az összhatásfok
(tüzelőanyag hasznosítás) 88,6 %. A termelt villamos- és hőenergia aránya 0,68. Ez
magasabb, mint a kisteljesítményű motor esetén volt. Ez a magasabb villamos hatásfok illetve
a nagyobb veszteség, alacsonyabb összhatásfok eredménye.
A motorok által felhasznált gázmennyiség energiatartalmának ez csupán 32-36%-a alakul át
villamos energiává. A fennmaradó rész a motorokban hővé alakul, amelynek egy része (15-20
%) sugárzási energia formájában távozik. Cél, a hőenergia felhasználása fűtési, ill. egyéb
hőtechnikai célokra.
 136

8.12. ábra
A gázmotor (konténerben elhelyezve)

8.13. ábra
A konténerben elhelyezett gázmotorhoz csatlakozó folyadék/víz hőcserélő

A rendszerekhez min. kettő, általában három-öt hőcserélő csatlakozik. A motoroknál

alkalmazott léghűtéses hőcserélő helyett folyadék/víz kiviteleket építenek be, miközben
vészhelyzetre megtartják a folyadék-levegő hőcserélőket is. A hőcserélőkből felvett
hőmennyiség egy része az erjesztő tartályok hőntartását szolgálja (a berendezés kivitelétől
függően az összes hő 15-25%-a), a fennmaradó része pedig egyéb hasznos célra, épületek
fűtésére, vagy technológiai vízként használható fel. A kipufogóhoz csatlakozó füstgáz-víz
hőcserélő, a kipufogón átáramló 600-900 fokos gáz hőmennyiségét hasznosítja, melynek
révén magas hőmérsékletű víz, esetleg gőz is elő állítható. E magasabb hőmérsékletű víz a
 137

fentebb említett hűtővízhez keverhető, de alkalmazható adszorpciós hűtőgép meghajtására,

melynek révén hideg energiát tudunk előállítani, tehát a rendszer hűtőtároláshoz szükséges
energiát is képes biztosítani. Jól kiépített és vezérelt rendszer alkalmazása révén a bevitt
összes energiamennyiség közel 90%-a hasznosítható.

Vezérlés

2
7 8
9 15
10
11
5
1
12
3 4 6
13

12 14

8.14. ábra
A gázmotor vezérlés egyszerűsített felépítése
1 – tisztított gáz, 2 – légszűrő, 3 - kompresszor, 4 – turbófeltöltő, 5 – gázadagoló (elkerülő
ágon), 6 – gázadagoló, 7 – gázadagoló vezérlés, 8 – érzékelők jel feldolgozása, 9 – villamos
jelek (gáz-víz), 10 – a keverék nyomása, 11 – a keverék hőmérséklete 12 – hőcserélők,
13 – hőtároló a fogyasztók részére, 14 - villamos hálózati csatlakozó, 15 – kipufogó
szabályozó és vezérlő egységek

8.15. ábra
Biogáz üzem (Pálhalma)
A két előfermentáló (2 x 3000) 6000 m3, az utófermentálók (2 x 4500) 9000m3-esek.

A kinyert biogáz átalakítása két biogázmotorban történik. Évente 13376 MWh villamos
energia és 14944 MWh hőenergia keletkezik
 138

A rendszer villamos hatásfok 38%, a hőtechnikai 46%, az éves működési idő 8000 h. Az
erjesztett trágya fedett tárolókba kerül, amelyek - előírásoknak megfelelő - tárolókapacitással
rendelkeznek.

A gázmotort és generátort magába foglaló konténer A kierjedt biogázból a kén

a fáklyázó csővel (felesleges gáz elégetése, pl. leválasztására szolgáló torony.
motorhiba estén) és a rendszer vészhűtőjével (a
motor hőcserélőinek meghibásodása, vagy
hőenergia többlet estén
8.18. ábra
Motor és generátor konténer és kénleválsztó

A kierjesztett gázból a vízpárát A fogadó és előkészítő (keverő) helységek eltávozó

kicsapató, kondenzáló egység levegőjét folyadékmosó és biofilter tisztítja, szagtalanítja
8.18. ábra
Biofilter és légmosó
A bemutattaból látható, a gázmotoros kapcsolt energiatermelő rendszer két terméket állít elő.
Az egyik termék a hőenergia amelyet a távhőszolgáltató rendszeren át közvetlenül a
végfelhasználó felé lehet továbbítani. A másik termék a villamos energia, amely egy részét
(elenyésző) a fűtőműben lehet felhasználni, nagyobb részét pedig a villamos hálózatra lehet
táplálni, az áramszolgáltatóval kötött megállapodás alapján.

8.4. A biogáz mikro-gázturbinás felhasználása

A gázmotor generátorán megtermelt villamos energiát előre (1 hónapra) meg kell határozni.
Menetrendet kell adni. Attól eltérni nem szabad, mert súlyos bírságot kell fizetni.
Megtermelt villamos energia árai (az árak és az arányok is eltérhetnek):

Csúcs Völgy Mélyvölgy

20 MW vagy annál
32,10 28,72 11,72
kisebb erőműben
 139

Menetrend időszakai:
Munkanapok
mélyvölgy völgy csúcs völgy
H-P 0330-0700 0700-0800 0800-2400 2400-0330
Hétvége
SZ-V 0330-0800 800-0330 - -
Megjegyzés: téli ás nyári időzóna eltérő.

Példa:
 1 db 500 kW–os gázmotor + 600 kW hő (gyors indítású, villany/hő arány
szabályozható, visszaterhelhető)
 2 mikro gázturbina, 80-80 kW = 160 kW + 120 kW hő (gyors indítás, villany/hő-arány
szabályozható, de visszaterhelésnél hatásfokromlás van, ezért jó, ha optimumon
mennek)
Min.: 500 kW hőre mindig szükség van (amelyből 120 kW saját felhasználás- reaktorfűtés).
A villamos energia árak és az előző szerint az optimális árbevételre törekedve a globális
menetrend:
1. Völgy időszak: gázmotor 500 kW villany (alacsonyabb a villany ár, a
fennmaradó hőt a léghűtők viszik el (még alacsonyabb villamos energia árnál
visszaterhelés lehet előnyösebb)
2. Csúcs időszak: 2 gázturbina 160 kW villany és 120 kW hő (magas villany ár) +
gázmotor szabályozva 420 kW villany és 380 kW hő (a fennmaradó hőt a léghűtők
viszik el), téli időszakban a nagyobb hőigény miatt teljes lehet a terhelés.
3. Mélyvölgy : gázmotor szabályozva - visszaterhelve 440 kW villany, 500-520
kW hő (alacsony villany ár)
Tartalékot mindig kell képezni a biogáz üzem nem megfelelő működése miatt (alacsonyabb
kihozatal, csökkent fűtőérték, rendkívüli időjárás, alapanyag változás, stb.)

8.18. ábra
Mikro turbinás egység elvi kapcsolása a hő és villamos rendszerbe
A rekuperátorban és hőhasznosító hőcserélőben a füstgáz 120oC-ra hűl.
(Stróbl A. 2010)
 140

8.5. A termelt biogáz nem közvetlen felhasználása

Szükség szerint a keletkező gázmennyiség csővezetéken továbbítható lokális felhasználókhoz,
pl.: családi házak fűtésére, távolabb lévő növényházak fűtésére stb.
De a gáz tisztítás után földgáz hálózatba vezethető, vagy palackozható. Manapság már
működnek biogáz tankoló állomások is, pl. személy, vagy teher gépkocsik részére
(Magyarországon- Zalaegerszegen)

8.19. ábra
Nem közvetlen felhasználás estén a technológiai folyamatok

8.20. ábra
Biogáz tankoló állomás Németországban
 141

A hasznosítás módjától függően a gázból leválasztandó anyagok.

8.5. táblázat

8.6. Az erjedési maradék hasznosítása

A kierjedt anyag (kierjesztett szervesanyag) a biotrágyának is nevezhető. Számos előnnyel
rendelkezik a hagyományos állati hígtrágyához képest.
Ezek:
1. Közvetlen felhasználható tápanyag-visszapótlásra, jobb a hasznosulása, kisebb a
tápanyagveszteség.
2. A kigázosítás után nehezen lebontható szénvegyületek maradnak, így a
humusztartalom pótlására jól felhasználható.
3. A kierjesztett szubsztrátum folyékonyabb és homogénebb, mint a kierjesztés
nélküli.
4. Tárolás során kevesebb szén és nitrogén (ammóniák formájában) megy
veszendőbe.
5. A szerves kötésű nitrogén kierjesztés után a növény részére azonnal felvehető
formában áll rendelkezésre.
6. A szagterhelést jelentő illékony szerves vegyületek a metánerjesztés során
lebomlanak, ezért mentes a kellemetlen szagoktól.
7. A szerves savak átalakulnak, a kezeletlen hígtrágya maró hatása itt elmarad,
növényre, talajlakókra sem káros.
8. Csökken a C/N arány, így a kiérlelt anyag a talajban hatékonyabban lebomlik.
9. Kisebb mértékű az NO2 kibocsátás, mint a hagyományos talajban történő
lebontásnál. Így kevesebb az üvegházhatást okozó un. klímagáz kibocsátás.
10. A műtrágyák helyettesítése révén csökken a környezetterhelés (a műtrágya
előállítás nagy energiaigényű).
11. Higiénikusabb és a gyommagvak csíraképességét is csökkenti.
Példa:
Vizsgáljuk meg a csatornaiszap feldolgozását Budapest példáján.
A város éves átlagban 8x105 m3/nap vizet fogyaszt, ebből kb. 70 % kerül végül is a
csatornákba.
 142

Az észak-pesti derítő 54 000 m3/nap csatornahordalékot fogad; ennek száraz

anyagtartalomban megadott csatornaiszap tartalma kb. 24 t/nap. A ténylegesen keletkező
biogáz 2400 m3/nap (60 % CH4 + 40 % CO2 összetételben, tehát 100 m3/t csatornaiszap;
látható, hogy az iszap leépülő szerves anyagtartalma kisebb, mint átlagos esetben (ld.
fentebb)). Ha Budapest teljes csatornaiszapját ( 250 t/nap) biogázzá dolgoznánk fel, akkor
naponta 25 000 Nm3 BG képződne. Ez 21,4 MJ/m3 fűtőértékkel számolva 535 GJ/nap
termikus vagy 160 GJ/nap elektromos energia termelését tenné lehetővé. Egy hónapra
számolva ez (1 kWh = 3,6 · 106 J)
160 · 109 · 30 6
3,6 · 106  1,33 · 10 kWeh/hó
villamos energiát jelent: kb. 6000 átlagos háztartás (ez a budapesti háztartások mintegy 1 %-
a) fogyasztását.

KÉRDÉSEK

1. Mit ért a biogáz-termelési és hasznosítási komplex rendszere kifejezés alatt

2. A biogáz képződés feltételei
3. Milyen egységekből álla a biogáz előállító berendezés?
4. A biogáz összetétele, fűtőértéke
5. A gázmotoros-generátoros rendszer felépítése, mi a kapcsolt energiatermelés
6. A mikro gázturbinák felépítése, előnyei

IRODALOM

1. Büki G.: 2010 Megújuló energiák hasznosítása Magyar Tudományos Akadémia

Köztestületi Stratégiai Programok, Budapest, 1-79 p. ISBN 978-963-508-599-6
2. A kapcsolt energiatermelés jelene és lehetséges jövője Magyarországon 2011.
Tanulmány Magyar Kapcsolt Energia Társaság (MKET)
3. http://www.mket.hu/tanulmany.html
4. Hun-Hypos Project: 2011. Egyéb megújuló és „új‖ energia technológiák, Határok
Nélkül Kft Budapest
 143

9. TERMÁLENERGIA ÉS FELHASZNÁLÁSI RENDSZEREI

9.1. A termálenergia jellemzése

A termálenergia meghatározása
A termálenergia olyan belső energia, amelyet a földkéreg, a köpeny és a mag nagy
hőmérsékletű tömegei tárolnak. Mivel a Föld belsejében sokkal nagyobbak hőmérsékletek,
mint a felszínen, a belső energia szakadatlanul áramlik a nagy mélységű forró zónákból a
felszín felé, ez az ún. földi hőáram. A földkéreg hőmérséklete a hővezetés törvényének
megfelelően növekszik a mélységgel, így az egységnyi tömegű anyag energiatartalma a
mélységgel nő. Nyilvánvalóan annál alkalmasabbak a körülmények a termálenergia
kitermelésére, minél közelebb van a felszínhez a belső energiát hordozó nagy hőmérsékletű
közeg.
Habár a termálenergia a kéregben mindenütt jelen van, a gazdaságosan kitermelhető
termálenergia olyan hordozó közeghez kötött, amely nagy fajlagos energiatartalmú, könnyen
felszínre hozható, olcsó, nagy mennyiségben rendelkezésre áll, jól kezelhető. Mindezeket a
követelményeket a víz elégíti ki legjobban.
A termálenergia eredete
Tapasztalati tény, hogy a Föld belsejének hőmérséklete a mélységgel nő. Ennek megfelelően
óriási mennyiségű belső energiát tartalmaz. A felső köpeny 75-250 km mélyen eléri azt a
hőmérsékletet, ahol a kőzetek egy része már olvadt állapotban van. Ezen a rétegen „úsznak‖ a
tektonikus lemezek. A (szilárd) földkéreg 15-40 km mélységig terjed és alsó széle
hozzávetőlegesen követi a felszín morfológiáját.

9.1. ábra
A föld szerkezete, hőmérsékletváltozás a mélység függvényében

A termodinamikából ismeretes, hogy a hőmérséklet inhomogén eloszlása a belső energia

áramlását idézi elő. Első legdurvább közelítésként a gömb alakú Föld szilárd kérgében a belső
 144

energiának csupán vezetéssel folyó, stacionárius áramával számolhatunk. Intenzitásának

legalábbis nagyságrendileg a felszín minden helyén azonosnak kellene lennie. A tapasztalat
alapján egészen más kép rajzolódik ki. Bizonyos jól meghatározható földtani szerkezetekhez a
földi hőáramsűrűség jellegzetes értékei tartoznak. A táguló óceánközépi gerincek mentén nem
kiugró a 0,3 W/m2 hőáramsűrűség, az Alföldet a 0,1 W/m2 érték jellem, míg a kontinentális
pajzsok vagy az óceáni kéreg hőáramsűrűsége alig éri el a 0,02 W/m2-t. Mindez
összefüggésben van a földkéreg és a köpeny szerkezetével és a litoszféralemezek
vándorlásával.

9.2. ábra.
A földi hőáramsűrűség eloszlása Magyarországon, (mW/m2)

A kontinentális kéreg vastagsága a magas hegységek alatt 70-75 km, a megsüllyedt üledékes
medencék alatt viszont alig 20-25 km. Az óceáni kéreg vastagsága sokkal kisebb, átlagosan
10 km.
A litoszféra nem egyetlen merev héj, hanem hat nagyobb és néhány kisebb lemezdarabból áll,
amelyek egymáshoz és a Föld forgástengelyéhez képest állandó mozgásban vannak. A Föld
jelenkori magmás és tektonikai tevékenysége szinte kivétel nélkül a lemezhatárok mentén
zajlik (un anomáliás területek).
A plasztikus köpenyben a belső energia nem csupán vezetéssel, hanem konvekcióval is
átadódhat. A gravitáció hatására a nagyobb sűrűségű, hidegebb, felső köpenyanyag lesüllyed,
kiszorítja helyéről a könnyebb, melegebb és nagyobb belsőenergia-tartalmú közeget, amely
feláramlik a litoszféra határáig, magával víve belsőenergia-tartalmát. Az így kialakuló mozgás
a termokonvekció.
Az ún. az Alföldön 50-60 °C/km, tehát viszonylag kis mélységben található viszonylag nagy
hőmérsékletű, így nagy fajlagosenergia-tartalmú kőzettömegek.
Magyarország geotermikus szempontból kiemelkedő pozitív anomáliát mutat, — bár mi e
területektől távol esünk.
Kedvező adottságaink magyarázata, hogy a földkéreg vastagsága az Alföldön 22-28 km (ez
átlagos érték), hazánk egyéb sík területein pedig mintegy 30 km; a geotermikus gradiens
(termálgradiens) mintegy 5°C/100 m (a kontinensek átlagában ez 3°C/100 m); a hőfluxus
értékek is magasabbak (90-100 mW/m2), mint az az európai kontinens átlaga (62mW/m2).
Utóbbiak okozzák a Kárpát-medencében a geotermikus anomáliákat.

A geotermális anomália területei

A természetes termálrezervoár kellő kiterjedésű, nagy hőmérsékletű, megfelelő porozitású és
permeabilitású hévíztároló képződmény. A termálrezervoárból belső energiát termelnek ki,
amelynek hordozó közege a víz. Ezt a környezetvédelem vagy a rétegnyomás fenntartásának
 145

céljából vissza kell sajtolni a tárolóba. A bányászat tehát a víz energiatartalmára irányul, nem
magára a vízre.
A mesterséges termálrezervoár valamely forró, száraz impermeábilis kőzetben létrehozott
repedésrendszer. Ez legcélszerűbben hidraulikus rétegrepesztéssel alakítható ki, és a
külszínről vizet keringetve, a nagy hőátadó felület (1 km2), mint hőcserélő működik, amellyel
forró víz vagy gőz termelhető.

Konduktív hőárammal fűtött tárolók

A termálrezervoárt szakadatlanul fűti a földi hőáram. Az egyik nagy rezervoárcsoportba azok
a tárolók sorolhatók, amelyek belsőenergia-utánpótlása a vezetéses (konduktív) hőáram. A
ma ismert legnagyobb kiterjedésű konduktív fűtésű termálvízrezervoár az Alföld felsőpannon
homokos üledéksoraiban található. Átlagos vastagsága 200 m és kb. 40 000 km2 kiterjedésű.
Magyarország mai termálvíz-kihozatalának túlnyomó része innen származik.

9.4. ábra.
A konduktív hőárammal fűtött geotermális tároló

Termokonvekcióval fűtött tárolók

A nagy hőmérsékletű magma (650-1200 °C) igen erősen füli a környezetét, és ez a felszín felé
igen nagy (1 W/m2) erősségű földi hőáramot okoz. Az üledékes kőzetek hővezetési tényezője
legtöbbször elég kicsiny (2 W/°Cm) ezért a mélységgel igen gyorsan nő a hőmérséklet.
Szükség van a tároló elegendően nagy függőleges irányú méretére is. Ilyenkor a konvekció
hosszabb úton, hatékonyabban viszi át a belső energiát a felszínhez közeli tartományba.
Növeli a konvekció intenzitását, ha a tároló hidegvíz-utánpótlást kaphat. Ekkor nagyobb a
hőmérséklet-, továbbá a sűrűségkülönbség, és az erőteljesebb fluidummozgás több belső
energiát juttathat a felszín közelébe.
A konvektív fűtésű porózus tároló fogalmi modelljét a 9.5. ábra szemlélteti.
 146

9.5. ábra.
Termokonvencióval fűtött geotermális tároló
,
A tároló nyomáseloszlása - ha forró víz tölti ki - közel hidrosztatikus, a feláramló forró- és a
leszálló "hidegebb" áramlás hatására torzul egy kicsit. A gőzt vagy víz/gőz keveréket
tartalmazó tárolók mélység menti nyomásgradiense kisebb, a gőzzónában közelebb áll az
állandó értékhez, mint a hidrosztatikushoz. Ekképpen a forró vizet és a gőzt tároló
rezervoárok fizikai viselkedése jellegzetesen különbözik. Energiahasznosítás szempontjából
legértékesebbek a túlhevített gőzt tároló lelőhelyek.

Mesterséges geotermális tárolók forró, száraz kőzetekben

A termálenergia egységnyi mennyisége annál értékesebb, minél nagyobb hőmérsékletű a
hordozó közeg. Villamos energia gazdaságos előállítására a mai műszaki lehetőségek mellett
legalább 150 °C hőmérsékletű forró víz vagy gőz szükséges. Ezt a hagyományos
villamosenergia-termelés szempontjából alsó határnak vehető hőmérsékletértéket a ma ismert
termálmezőknek alig 2%-a éri el. Nem egy esetben a forró kőzettest (hot dry rock-HDR)
száraz, egyáltalán nem tartalmaz vizet vagy gőzt. Ebben a mélységtartományban
mesterségesen kell a termáltárolót létrehozni. Valamilyen módon töredezetté, repedezetté kell
tenni az impermeábilis kőzetet, és a külszínről kell vizet juttatni bele, hogy ott felmelegedjék.
Egy forró száraz kőzettesttel szemben támasztott legfontosabb követelmények: legalább 200
°C kőzethőmérséklet, igen kis permeabilitás (< 10-6 darcy), jó hővezető képesség (>4
W/mK), jó repeszthetőség, lehetőleg minél közelebb legyen a felszínhez. Ezeket a
tulajdonságokat még közvetve is elég nehéz becsülni, csupán felszíni adatok birtokában.
A legfontosabb paraméter, amelyre támaszkodni lehet, a hőmérséklet gyorsan növekvő
mélység menti eloszlása, és a földi hőáram anomálisan nagy értéke. Kedvező földtani
körülmény, ha jó hővezető képességű gránitalapra rossz hővezető képességű, agyagos
üledékrétegek települtek.
A termálenergia-készletek számítása
Egy geotermális tároló rendszer feltárása és termelésbe állítása során az egyik legfontosabb
kérdés a rendelkezésre álló energiamennyiség meghatározása.
A földtani készlet természetesen nem termelhető ki teljes egészében. Magyarország üledékes
kőzetösszleteiben tárolt ipari termálhőkészlet: 8,55×1019 kJ.
Magyarország közel 40 000 km2 területen fejlődtek ki a felső pannon homokos vízadó rétegei.
Feltéve, hogy ezeket, 15 °C-ra sikerül lehűteni, a legnagyobb hazai hévíztároló rendszer
4,085×1017 kJ energiát tartalmaz. A tényleges kihozatali tényező 30-40%.
 147

A termálenergia-kitermelő rendszer
A termálenergia-kitermelés lényege a tároló belsőenergia-tartalmának felszínre hozása. Ez a
módszereket és az eszközöket tekintve a szénhidrogén-kitermeléssel rokon tevékenység. A
termálenergia-kitermelés kezdeti időszakában a többé-kevésbé tervszerűen telepített kutakkal
megcsapolt tárolóból a víztest rugalmas tágulása vagy a gőz túlnyomása hozta a felszínre a
fluidumot. A lehűlt, rendszerint nagy sótartalmú hévizet legtöbbször valamely közeli
vízfolyásba vezették, jelentős környezetkárosítást okozva. Eközben a tároló rétegnyomása is
egyre csökkent, a kút hozamával és a kútfejhőmérséklettel együtt.
Nyilvánvalóvá vált, hogy a tároló rétegenergiájának fenntartása, és a környezetszennyezés
elkerülése csak a lehűlt hévíznek a tároló rétegbe való visszasajtolásával lehetséges. A
legtöbbször vízkőkiválásra hajlamos vagy agresszív kémiai viselkedésű hévizeket
legcélszerűbb egy túlnyomásos zárt körben keringetve, hőcserélőn át lehűtve visszasajtolni a
tárolóba.
A rendszer több részrendszerből tevődik össze. A tárolóból a termelőkúton keresztül áramlik a
felszínre a belső energiát hordozó fluidum (víz, gőz vagy ezek keveréke). A víztermelő kútba
a termelés fokozására legtöbbször búvárszivattyút építenek be, vagy gázlifttel segítik elő az
áramlást. A gyűjtő- és a gerincvezetékek esetleg szeparátor beiktatásával vezetnek a
hőcserélőhöz. A hőcserélőben a nagy sótartalmú, esetleg agresszív rétegvíz (vagy gőz/víz
keverék) a szekunder körben áramoltatott víznek, esetleg valamilyen alacsony forráspontú
szerves folyadéknak adja át energiatartalmát. A szekunder körben áramló felmelegített
folyadék vagy gőz akár villamosenergia-termelésére, akár közvetlen hőhasznosításra
használható. A lehűlt hévíz (vagy a kondenzálódott gőz) a besajtolószivattyú energiaközlése
után a besajtolókúton át jut vissza a tárolóba.
A tároló jellege, a telepfluidum tulajdonságai, a kitermelés és a hasznosítás módja
nyilvánvalóan módosíthatják a vázolt alaprendszer több elemét. A besajtolókút irányából
hideg víz szivárog a termelőkút felé, a hővezetés iránya viszont ezzel ellentétes. A konvekció
és a vezetési áram ellentétes iránya lassítja a hideg front terjedését. A kútban kialakuló
áramlás viszont mind a termelő-, mind a besajtolókutakban nyilvánvalóan turbulens. A kútban
felszálló forró (T>100 °C) víz nyomása csökken, gőz képződik, oldott gázok szabadulnak fel.
Így az áramlás gyakran kétfázisú keverékáramlás. A felmelegedett kút és a hidegebb
kőzetkörnyezet intenzív radiális irányú hőátadást eredményez. Ez gőzkutaknál a
hőveszteségen kívül nyomásveszteséget is okoz.
Mesterségesen termeltetett kutaknál a búvárszivattyú működése mechanikai munka
bevezetését jelenti a rendszerbe.
A besajtoló-szivattyú a rendszer másik olyan pontja, ahol mechanikai energia bevezetésére
kerül sor. A megnövelt nyomású lehűlt hévíz a besajtolókúton keresztül áramlik a tárolóba,
nyomása lényegesen, hőmérséklete kis mértékben növekszik az áramlás során. A tárolóba
érve a víz újra a termelő kút felé szivárog, közben tovább melegszik, így a ciklus ismétlődése
esetén a visszakeringetett víz a kőzettömegek belső energiájának egy részét is átveszi és
felszínre hozza.
A belső energia transzportját közvetlenül ugyan nem befolyásolja, de az energiatermelő
rendszer működéséhez szorosan kötődik néhány további fizikai és kémiai folyamat. A lehűlő
és csökkenő nyomású telepfluidumok oldott szilárdanyag- és gáztartalma kiválik,
vízkövesedést, esetleg a kút vagy a vezetékek elzáródását is okozhatja. A rezervoárban is
kialakulnak a termelés következtében vízkémiai változások, az egyensúlyi nyomásállapot
megszűnése a kőzetfeszültségek átrendeződésére. A termálenergia-kitermelő rendszer fő
kérdései:
 mekkora a tároló energiatartalma?
 adott intenzitású kitermelésnél mekkora a mező élettartama?
 148

 milyenek a kitermelhető fluidum jellemtői,

 a hévíz vagy gőz szükséges szállítási távolsága ( a távvezeték hossza)?
A pontos választ ezekre a kérdésekre akkor lehet megadni, ha az imént vázolt részfolyamatok
mennyiségi és minőségi összefüggései ismertek, és a feltárt összefüggéseket a mérnöki
gyakorlat számára használható formában fogalmazzák meg.
Az Alföld felső pannon homokos rétegeknél (Átlagos porozitása hozzávetőlegesen 20%.) ,
lezárt kutak kútfejnyomása átlagosan 3 bar.
A tárolóban lejátszódó nyomáscsökkenés izotermikus. Ezért a rugalmas tágulással csak a
kitermelt hévízzel felszínre kerülő belső energia mennyiségnek a környezeti hőmérséklet
fölötti tartományba eső hányada hasznosítható. Ennek értéke: ~7,0 1016 kJ

9.2. A termálenergia hasznosítása

A termálvizek energetikai hasznosítása a célt tekintve két nagy területre terjed ki:
1. Villamosenergia-termelés, melynek során a geotermális fluidum (termálvíz, gáz
ill. keverékük) hőjét villamos energiává alakítják át.
2. A közvetlen hőhasznosítás, melynek során a termálvíz hője közvetlenül, átalakítás
nélkül kerül hasznosításra (pl. légtérfűtés)
A hőmérséklettől függő célszerű felhasználás:
 15-60oC között-fűtés, hőszivattyúzás
 15-110oC között általános hőenergia ellátás (uszódák, települések főtése, ipari,
mezőgazdasági célok
 100-150oC között kettős közegű (CRC) rendszerrel villamos energia termelés.
 140-240oC között hagyományos villamoserőművel villamosenergia termelés (száraz
gőz, kondenzációs)
Villamosenergia-termelés termálenergiával

A villamosenergia-termelésre Magyarországon kijelölhetők azok a területek, ahol közepes

entalpiájú (100-200 °C közötti kifolyó hőmérsékletű) tárolók helyezkednek el. Földtani
szempontból Magyarországon a legalkalmasabb területek az Alföld déli, ill. keleti részén
találhatók.
Az ország délkeleti részén (Nagyszénás-Fábiánsebestyén) a szénhidrogén-kutatás során
jelentkeztek nagy hőmérsékletű és túlnyomásos, ún. geosztatikus típusú hévíztároló
rendszerekre utaló adatok. A területen levő Nsz-3 fúrásban rétegvizsgálat során 171 °C
kútfejhőmérsékletet mértek.
A hazánkban kimutatott és körülhatárolt területeken lévő közepes entalpiájú hévíztárolók
villamosenergia-termelési célú hasznosítására a kondenzációs és a segédközeges (bináris)
áramtermelési módok alkalmazhatók.
Villamos energiatermelés csak akkor lehetséges, ha az adott helyen a geológiai és a
hőmérsékleti viszonyok lehetővé teszik.
Ha a termálvízből villamos energiát nyerünk, akkor a termálvizet jelentős mértékben le kell
hűtenünk, és a hőmérséklet különbségből villamos energiát állítunk elő, tehát a hőenergia
villamos energiává konvertálódik. Nyilvánvaló e folyamatban is igen jelentős a hatásfok
vesztés, hiszen nagyon alacsony hőmérsékletre a kinyert termálvizet nem tudjuk kondenzálni,
azonkívül a nagyon alacsony hőfokú termálvizet már nem nagyon tudjuk használni, de az
alacsony hőmérséklet a visszatáplálásnak is akadálya lehet.. Előnyös, ha a kondenzált
vízmennyiség még tovább hasznosítható.
Legelőnyösebb változat (csak megfelelő geológiai adottságok mellett), ha földből (kutakból)
vízgőzt nyerünk, amely közvetlenül használható fel villamos energiatermelésre, természetesen
meghatározott technikai folyamatok közbeiktatásával (9.6. ábra).
 149

Villamos erőmű

Termelő kút Visszasajtoló kút Talaj

9.6. ábra
Geotermális villamos erőmű
Ekkor a gőzben rejlő hőenergiát, közvetlenül mechanikus munkává, majd elektromos árammá
alakítjuk át. Ha nincs elég gőz, de van magas hőmérsékletű víz, akkor az ún. ORC
körfolyamat (Organic Rankine Cycle) jöhet szóba ( 9.7. ábra), amelyben a turbinahajtásra a
vízgőz helyett az alacsony hőmérsékleten elgőzölögtethető anyagokat használunk fel, pl.
ammóniát. Így alacsonyabb hőmérsékleten (ugyan több fokozatban), viszonylag mérsékelt
hatásfok csökkenéssel tudunk villamos energiát előállítani. A több fokozat révén a kapcsolt
energia termelés is megvalósul, hiszen villamos energiát és hőenergiát is nyerünk. A
fennmaradó kondenzált vizet pedig hőcserélőkben alacsony hőmérsékletre hűtjük.
Természetesen ennek vannak hátulütői is, pl. a visszasajtolás és a téli időszakban (különösen
fűtésnél) a fagyveszély.

9.7. ábra
ORC körfolyamat hűtőtoronnyal
(az utóbbi helyette zárt kondenzációs hőcserélős távfűtési hálózatot is üzemeltethet)
 150

A termálvíz (konvekcióval kapott melegvíz) hasznosítás hatásfoka igen különböző lehet. Ha

közvetlenül hőtermelésre használjuk fel akkor a hatásfokot akár 1-nek is vehetjük, viszont
csak villamos energiát állítunk elő, akkor a tényleges hatásfoknál 0,1 értékre csökken, tehát
10-szeres veszteséggel kell számolni, s a fennmaradó 90 % hőmennyiség a környezetbe
távozik (esetleg) a hasznosítás számára elvész. Ha kombinált a ciklusban, villamos és
hőenergiát is előállítunk, abban az esetben a lehetséges hőmennyiség közel 100 %-os
hatásfokkal érvényesül.
A fenntebbiek mit is jelentenek:
 ha csupán hőtermelésre használjuk fel abban az esetben ~100 %-os földgáz
kiváltást érhetünk el.
 ha csak villamos energiát nyerünk a hatékonyság 10 % lehet.
Ezekből következik, hogy a rendelkezésünkre álló földhő energiáját, különösen ha azt gőzzel
vagy vízzel nyerjük ki akkor erősen megfontolandó, hogy milyen módon és - célra
hasznosítjuk. A hasznosításának egyik igen jelentős követelménye a termálvíz vissza
szivattyúzása (préselése). Sajnos a hasznosítási e formája csak kitüntetett helyeken
használható. Azokon a területeken, ahol megfelelőek a geotermális viszonyok, vagyis a föld
mélyén a törésvonalak környezetében jelentős mennyiségű a magas hőmérsékletű vízkészlet, s
a visszasajtolás anélkül megvalósítható, hogy a kutak eliszaposodnának (eltömödve
csökkenne a vízelnyelő képesség, ezzel együtt a vízhozam. Speciális megoldás a HDR (hot-
dry-rock - forró kőzet) rendszer – lásd ábrát-, amikor magas-hőmérsékletű repesztett,
„száraz kőzetbe‖ sajtolunk vizet (9.8. ábra), s ezzel hozzuk fel a föld melegét (még lehetne
sorolni néhány megoldást, elképzelt lehetőséget).

9.8. ábra
A HDR rendszer vázlata
(1) Injekciós cső; (2) termelő-cső; (3) megfigyelő furat; (4) stimulált kőzet; (5) tároló-figyelő;
(6) injekciós kompresszor; (7) hőcserélő; (8) víztározó; (9) hűtő; (10) áramtermelő; (11)
hőelosztó.

9.3. A termálenergia közvetlen hasznosítása

A közvetlen termálhő-hasznosítás során döntően a 100 °C alatti hőmérsékletű termálvizek

jönnek számításba.
 151

Ezzel pl. lakóházak, lakótelepek fűtésénél jelentős mennyiségű földgázt tudunk kiváltani, amit
egyébként a hőtermelésre kellett volna fordítanunk (9.9. ábra).

9.9. ábra
Geotermális fűtőerőmű
A-és B felhasználók – hőcserélővel, ill. hőszívattyúzással nyert energia felhasználása, C
felhasználó – balneológiai célra, ami a szabadba kerülés előtt hőszívattúzható

A termálvízzel a felszínre hozott hő mennyisége:

Ahol:
 m = a felszínre hozott víz tömege (kg)
 c = a fajhője ( 4,2 kJ/kg K)
 T = a termálvíz lehűlése a hasznosítás során (K)

A termálvíz energiatartlmának hasznosításában a legjelentősebb tényező, az a hőmérséklet

különbség, amely a kiáramlásnál és a visszatáplálásnál mérhető (termelő és injektáló szonda
hőmérséklet különbsége).

9.4. A termálenergia-hasznosítás helyzete Magyarországon és a hatékonyság

növelésének lehetőségei
A termálenergia magyarországi hasznosítására már a 20-as években találunk példát. A 60-as
években kezdődött a hazai termálenergia-kitermelés eddigi legeredményesebb korszaka. A
mezőgazdasági hasznosításban világviszonylatban is az élre kerültünk 1000 000 m2 üvegház,
1 800 000 m2 fóliasátor, szárítók, állattartó telepek szerepeltek a hasznosítási formák sorában.
Ezenkívül több, mint 5300 lakást, kórházakat, üzemcsarnokokat, gyógyfürdőket fűtöttek
termálvizzel. Ez mintegy 400 MW hőteljesítményt, 3,0 PJ/év energiafelhasználást jelentett. A
legnagyobb energetikai felhasználó (64%) a mezőgazdaság (kertészet) amelyben hazánk a
világelső. Ennek ellenére a termálenergia-hasznosítás részaránya az ország energiamérlegében
nagyon kicsi, midössze 0,38%-os részarányt jelent. A dinamikus termálvízkészlet
hőtartalmának (63,5 PJ) mindössze 6,4%-a. Látható, hogy lehetőségeink a termálvíz
energetikai hasznosításának vonatkozásában nincsenek kihasználva.
 152

9.10. ábra.
A termálvíz vízgazdálkodási és energetikai célú hasznosítása Magyarországon
és a termálenergia-hasznosítási tényadatok (2001. I. 1.)

A hasznosítás hatékonyságának növelése

Függetlenül attól, hogy a hőhasznosításra a mezőgazdaságban, iparban vagy a kommunális

létesítmények, lakások fűtésénél kerül sor, egyaránt megállapítható, hogy a termálvizek
energetikai hasznosítása hazánk éghajlati viszonyainak megfelelően idényjellegű, és a régi
rendszerek mára már fizikailag, és még inkább műszakilag elavultak. A 2000. évtól épül
megoldások már korszerű kinyerő és felhasználói rendszereket takarnak.
Ilyenek: a változó térfogatáramú fűtési rendszerek. Az üzemidőszak döntő részében kisebb
visszatérő hőmérséklettel üzemelnek, ezért egységnyi tömegáramú termálvízből több
hőenergia hasznosítható. A geotermális energiát mint alapenergiát használják, s a meglévő
fosszilis energiát mint csúcsenergiát alkalmazva, s ezzel érvényesül a termálenergia additív
jellege. Korszerű számítógép vezérelt felügyeleti rendszerek mérik, szabályozzák és irányítják
a nem kis bonyolultságú, de hatékony rendszereket.

9.11. ábra
Termálfűtés tartamdiagramja csúcsidejű rásegítéssel
 153

A hőszivattyús termálenergia-hasznosítás

A világ közvetlen termálenergia-hasznosításában a hőszivattyúk részaránya jelentős (22%).

Magyarországon is igen számottevő volt a fejlődés az utóbbi 4-5 évben.

9.12. ábra
A fejlődési trend az elmúlt 10 évben.
A hőszivattyú-telepítésre a kis hőmérsékletű elfolyó vizek (fürdés, balneológia stb.)
légtérfűtésre való hasznosítása jöhet szóba hőtartalmuk megnövelése útján. A jelenlegi
extenzív jellegű hőhasznosítás során ugyanis a 60-90 °C felszíni hőmérsékletű termálvizet,
hogy fürdésre alkalmassá tegyék, hideg víz bekeverésével lehűtik (külső energiát használva
ehhez), majd a fürdés utáni 20-25 °C-os fürdővizet elengedik. Ezt a vízpazarló és
környezetszennyező (emisszió) eljárást lehetne felváltani hőszivattyúk telepítésével és
működtetésével.

Kétcélú hasznosítás
A villamosenergia-termelés és a termálhő-hasznosítás összekapcsolása kézenfekvő. A
villamosenergia-termelés után az áramfejlesztő berendezésről lekerülő termálvíz hőmérséklete
a legtöbb direkt hőfelhasználási mód, de különösen a légtérfűtés és a használati melegvíz
készítés igényét ki tudja elégíteni. Megcsapolásos turbinarendszernél mindenképpen 100 °C
fölötti, a kapcsolt ORC, Kalina-körfolyamatú áramfejlesztési módszer esetében pedig ~ 80
°C-os a további felhasználásra alkalmas a termálvíz hőmérséklete.

Hőcserélők alkalmazása
Egyszerű és hatékony a zárt rendszerű, a kőzethő, ill. a rétegvíz hőjének kinyerésére szolgáló
rendszer, melynek alapegysége a sekély (50-450 m) mélységű, megfelelően kiképzett kutakba
épített ún. kúttalpi hőcserélő (bottom hole heat exchanger - BHE). A rendszer a városi
vízközműből származó vizet melegíti fel, emeli meg a légtérfűtési hőmérsékletre.

Szárítás

A fűtési idényen kívül a közvetlen geotermikus hőhasznosítás talán legkedvezőbb megoldása

- a használati meleg víz készítés mellett - a szárítás. Itt ugyanis a termálvíz hőenergiája
közvetlenül hasznosul, míg a villamosenergia-termeléskor energiaátalakítás van, az
 154

abszorpciós hűtéshez pedig hajtóenergiaként használják a geotermikus hőt, bár meglehetősen

kis hatásfokkal, és magas elfolyó vízhőmérsékletek mellett. Az elfolyó víz hőszívattyúzással
igen jó hatásfokkal felhasználható, ezzel az egységni mennyiségű kivett termálvízre vetitee
hőenergia lényegesen javítható.

9.13. ábra.
Termálvízfűtésű szárítótorony
1) befúvóventilátor; 2) termálvizes kalorifer; 3) gáz- vagy olajégető; 4) légcsatorna; 5)
szárítótorony
Az iparban és a mezőgazdaságban elterjedt technológia a mesterséges szárítás, amivel
különböző alapanyagok (pl. a bútorgyártáshoz használt fa), termények (gabonafélék) vagy
élelmiszerek (zöldségek, gyümölcsök) nedvességtartalmát lehet csökkenteni. A
mezőgazdasági termény szárítás meglehetősen energia igényes és a szárítók leginkább
fosszilis energiahordozókkal működnek. Mivel kedvezőtlen évjáratban a betakarított szemes
termények nedvességtartalma nagy, s szárítás szükséges ahhoz, hogy azokat a minőségromlás
veszélye nélkül tárolni lehessen.
A zöldség- és gyümölcsszárítás nagy jelentőségű hasznosítási mód lehet a termálvíz számára,
mert a beltartalmi érték megőrzése céljából viszonylag alacsony hőmérsékletű kímélő
szárítást kell alkalmazni, ami kedvező a termálvíz felhasználhatóságára nézve. ,
A geotermikus fő területei

A terlmálvizet is kinyerő geotermikus energiahasznosító rendszer két fő egységre bontható:

 Geotermikus energiát biztosító, átadó részegység (termálkút, szivattyúk, hőcserélő) -
"hasznos" megtakarítást eredményező berendezés.
 a)lehűlt termálvíz elhelyezését biztosító részegység (hűtő/tároló tó, elvezetőcső a
felszíni befogadóig)
b) a vízvisszanyomó rendszer.
A közvetlen hőhasznosítás új lehetőségeinek kutatása mindenekelőtt azért indokolt, mert a
hagyományosnak számító fűtési célú hasznosítással a kiépített termálrendszerek csak a fűtési
idényben vannak kihasználva. A kommunális fogyasztók használati melegvíz-ellátása, mint
egész éves kihasználást eredményező hasznosítási mód a meglévő geotermikus
energiaforrásoknak csak szűk körét érinti, és nyáron általában azoknál is jelentős szabad
kapacitás jelentkezik. Magyarországon a geotermikus hőforrások energetikai hasznosításának
súlypontja a mezőgazdaság, ezért elsősorban olyan felhasználási módokat kell keresni,
 155

amelyek a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatosan igényeket elégítenek ki. Ilyen lehet a

hűtés és a szárítás is.

9.5. A hasznosított termálvíz visszajuttatása a tároló-rétegekbe

A termálvíz-hasznosítás alapvető feltétele és követelménye, hogy az a vízkészletek fogyása,

és a környezet szennyezése nélkül történjen.
A hasznosítás utáni elhasznált - ún. csurgalékvíznek - a víztároló rétegekbe vagy azokkal
hidrodinamikai kapcsolatban lévő összletekbe való visszajuttatását a következő
okok indokolják:
- a termálvízkészletek védelme, azaz a jelentkező vízkészletfogyás megállítása a
termelés során kiemelt víz visszajuttatásával (készletvédelmi szempontok),
- a felszíni területek és élővizek esetleges környezeti szennyezésének megelőzése, ill.
meggátlása (környezetvédelmi szempontok),
- a termálvíz mint energiahordozó megújuló jellegének érvényesítése a mesterséges
hőkinyerés - természetes visszamelegedés körfolyamatának létrehozásával.
A hazai földtani és hidrogeológiai viszonyok között a vízvisszanyomás kérdése kétféle módon
jelenik meg:
1. A hasadékos, karbonátos hévíz-rezervoárokba való visszajuttatás műszakilag
kivitelezhető és nem költséges megoldás.
2. A porózus, törmelékes (homokkő) rétegekbe való visszanyomás eddigi eredményei
ellentmondásosak, nem biztatóak.
Magyarországon a visszatáplálásra csak a mészkövek és dolomitok jöhetnek szóba a
hasadékos kőzetek közül. Az üzemszerű vízbetáplálást ismertető anyagokból általában arra
lehet következtetni, hogy a nyelő képesség az idő előrehaladtával nem csökken.
A visszatáplálásra elvileg mindenütt van lehetőség, ahol a karbonátos alaphegységi kőzeteken
jó vízadó képességű (500-30001/min) hévízkutak képezhetők ki.

KÉRDÉSEK

1. A termálenergia eredete, formái

2. Villamosenergia-termelés termálenergiával
3. A termálenergia közvetlen hasznosítása, magyar lehetőségek
4. Milyen célokra hasznosítható

IRODALOM
1. Ádám B.: Geotermális hőszivattyús rendszerek bemutatása és a hazai gyakorlati
tapasztalatok. Magyar Épületgépészet, LVI. évfolyam, 2007/6. szám. p.9-13
2. Ádám, B. (2006): Földhőprogram a magyar geotermikus energia fokozott
felhasználására – http://www.hidro-geodrilling.hu
3. Ádám, B. (2008a): Hőszivattyúzás aktuális helyzete Magyarországon – Kézirat, 4
p.
4. Ádám, B. (2008b): Hőszivattyús földhő hasznosítás aktuális helyzete
Magyarországon az EU helyzet tükrében, Kistelek, Geotermia a XXI. században
szakmai fórum, 2008
5. Javaslat a geotermikus energia hazai hasznosításának növelésére. Kézirat.
Kistelek, 2009. február 18
6. Kurunczi M.: A Dél-Alföldi régió geotermikus fejlesztési tervei, 2007–2013.
Előadás. 2007. november 22. Szeged, Magyar Termálenergia Társaság
www.geotermika.hu
 156

7. Mádlné Sz. J. – Rybach L. – Lenkey L. – Hámor T. – Zsemle F. (2008): A

geotermikus energiahasznosítás nemzetközi és hazai helyzete, jövőbeni
lehetőségei Magyarországon, Ajánlások a hasznosítást előmozdító kormányzati
lépésekre és háttértanulmány. MTA, Budapest
8. Rakics R.:Megújuló energia, geotermikus energia, termálvizek hőhasznosítása
(szakmai tájékoztató) - Környezetvédelmi Helyettes Államtitkár KvVM, 2005.
augusztus 26., Szentes
9. Nemeth I,- Bőjthe A.: 2009 A szondamező meghatározásának alapelvei A talaj
hővezet képességének meghatározása geotermikus szondateszttel, valamint a
lehetséges szondakiosztások alternatívái, 30p
10. Sembery P-Tóth L.: 2005. Hagyományos és megújuló energiák, Szaktudás Kiadó
Ház. Budapest, 522 p.
11. Energiaközpont Kht. www.energiakozpont.hu
12. Magyar Energia Hivatal www.eh.gov.hu
13. Zöldtech Magazin www.zoldtech.hu
14. Magyar Szabványügyi Testület www.mszt.hu
15. Hidro-Geodrilling Kft. www.Hgd.hu
16. EREC – European Renewable Energy Council : www.erec.org
17. Geothermal Energy Council: www.egec.org
 157

10. GEOTERMIKUS HŐSZIVATTYÚS RENDSZEREK

10.1. A hőszivattyú

A kompresszoros hőszivattyúknál a meleg átvitel alacsonyabb hőfokú közegből magasabb

hőfokú közegbe úgy történik, hogy valamely közvetítő közeget egy körfolyamon átviszünk.
Ennek lényege, hogy a közeget először összenyomjuk (kp) és azután lehűtjük (kd), végre
pedig a nagynyomású lehűtött közeget expandáltatjuk, vagy fojtás útján (fsz) visszük egy
kisebb nyomású térbe (ep). Az expanzió, illetve a fojtás által a közeg lehűl, úgyhogy meleget
képes felvenni (qo) a hűtendő hideg közegtől. Az expanzió vagy fojtás közben keletkező
lehűlés annál nagyobb mérvű, mennél nagyobb az expanzió előtti és utáni nyomás ok
viszonya. Tehát az utóbbinak megfelelő megválasztásával úgyszólván tetszésszerinti alacsony
hőfokokat lehet elérni, vagyis bármily alacsony hőfokon lehet hűtést gyakorolni. Ez
vonatkozik a meleg elvonásra is.

10.1. ábra
A hőszivattyú (hűtőgép) elvi vázlata

10.2. ábra
CARNOT körfolyamat T-S diagramja

A kompresszorból (kp) az összesűrített száraz forró gáz a hőcserélőbe, kondenzátorban (kd)

jutva folyékony állapotba kerül (15-25 bar nyomáson, 35-65 °C hőmérsékleten (3). Az innen
kilépő munkaközeget egy expanziós (fsz), nyomáscsökkentő szelep (pl.) 5 bar nyomásra ejt
 158

(4). Ekkor gyorsan elpárolog, lehűl pl. 0 °C-ra. Az elpárolgáshoz szükséges hőt a hideg oldali
hőcserélő (elpárologtató) szekunder oldalán átáramló energiaadó közegből - pl. a 10°C hőfokú
talajból - nyeri, annak 5 °C-re való lehűtésével (qo), miközben a munkaközeg felmelegszik 5
°C-ra (1). Ezt a kompresszor (kp) elszívja és bepréseli (2) a kondenzátorba (kd), melynek
szekunder oldalán áramlik a fűtéshez használt víz vagy levegő, melynek a munkaközeg átadja
az átvett hőt (q), valamint a kompresszort meghajtó motor hővé átalakult energiáját (w).
Utána ismét a nyomáscsökkentő szelepre kerül, és a körfolyamat folyatódik.

Magyarország egy ritka geotermikus energiakincs birtokában van, mivel az ország területén a
geotermikus gradiens értéke duplája a világátlagnak. Itt a kőzethőmérséklet 100 méter
mélységben is már jelentős: 10-14 °C. A földhő fluxusa hazánk felszínén 0,09 W/m2/óra, 100
m mélységben 0,11 W/m2/óra.

Hőszivattyúzás hatékonyságában is vannak különbségek. Ott ahol a geotermikus fluxus

nagyértékű, nyilván előnyösebben lehet a műveleteket elvégezni. Előnyös lehet, ha a
termálvíz továbbhűtéséből tudunk hőszivattyúval energiát nyerni, mégpedig jobb hatásfokkal,
hiszen a normál talajnál magasabb hőmérsékletű (hőtartalmú) a rendelkezésünkre álló
folyadék. Egyébként is igen előnyös, hogyha a hőszivattyú elpárologtató oldali hőcserélője
tájvízzel kerül kapcsolatba, mivel a hővezetés jelentősen javul. Gyorsabb az elvont hő
pótlódása, különösen akkor, ha a talajvíz mozgásban van.
Ugyanezt az előny akkor is jelentkezik, ha megfordítjuk a rendszert, tehát hűtést végzünk.
Ekkor - rendszerint nyári időszakban - a környezet melegét szívattyúzzuk a talajba, illetve a
talajvízbe.
Lényegében igen egyszerű szerkezet, az elvi felépítésében nem különbözik a háztartási vagy
ipari hűtőgéptől. A közismert hűtőgépek a zárt térben lévő anyagot lehűtik, vagyis kivonják
belőle a hőenergiát, és egy hőcserélőn keresztül átadják a környezetnek.
A hőszivattyú viszont a környezet lehűtésével nyeri a hőt, és egy zárt teret, műhelyt, lakást
irodát, vagy vizet melegítenek vele. A környezeti hőforrás lehet levegő, talajvíz, talajhő,
szennyvíz vagy bármi más hőtartalmú anyag. Hőforrásként a legcélszerűbbaz úgynevezett
geotermikus szonda alkalmazása. Lényege egy 60-100m mélységű fúrt kút (szonda). Az adott
mélységben a hőmérséklet az évszaktól függetlenülállandó 10-15 °C.
Az itt elvonható hőt lehet a hőszivattyú segítségével hasznosítani. A hőszivattyú ahőt
szállíthatja a szondától az épület felé (ez a fűtés), vagy az épületből a szondákhoz (ez a hűtés).

10.3. ábra.
A talajszondás hőszivattyúzás elvi felépítése
 159

A hőszivattyú két oldala egy-egy hőcserélőt tartalmaz, melyek közül az egyik a hőszondához,
a másik pedig a fűtővezetékhez csatlakoznak.

10.4. ábra
A jellemző hőmérsékletek a hőszivattyú hőcserélőinél, talajszondánál ás az alacsony
hőmérsékletű fűtésnél

10.5. ábra
A hőszivattyúzás elvi felépítése (fűtési üzemmódban), hf = hőforrás oldali hőcserélő kör-
elpárologtató,
Qo = felvett hő, h = a fogyasztók oldali hőcserélő kör - kondenzátor, Q =  Hf a
hőfogyasztókon leadott hő, W = a kompresszorral (K) bevitt munka,
 160

10.2. A hőszivattyúzás hatékonysága

10.6. ábra.
A hőszivattyúzás hőtechnikai elvi sémája

A fűtési tényezőt (, COP) az előzőkből láthatóan a kondenzációs és elpárologtatási

hőmérsékletből, ill. energiákból határoztuk meg:

 = (W + Qo)/W = Q/W

10.7. ábra
A függőleges talajszondás hőszivattyú rendszer elvi felépítése
K - kompresszor, HSZ - hőszivattyús kör, FK – fűtési hőcserélő kör, TK – talajszonda
hőcserélő kör, Qo – a talajból felvett hőenergia, W – kompresszorral bevitt energia, Q – a
fogyasztóknak leadott hő (Ábra forrása: Büki 2010)
 161

T
Tf01

Tf0

Tfh1 Tf02

Tfh Tfh2

- 0 oC

0K

S
10.8. ábra
A hőszivattyú T-S diagramja (hőnyerés)
(jelüléseket lásd a . ábrán)

Az ábrán:
 (Tf0) a kilépő hőmérséklet a kondenzátornál és
 (Tfh) az elpárologtatónál a hőmérséklet,
 Tf0 = a leadott hő, Tf01 = belépő, Tf02 = kilépő folyadék hőmérséklete.
 Tfh = a felvett hő, Tfh1 = kilépő, Tfh2 = belépő folyadék hőmérséklete
A termodinamikai átlagos hőmérsékletet számításban: Tn = nagyobb (K) és Tk = kisebb
hőmérséklet (K) értékét jelenti, így:
T  Tk
T n
T
ln n
Tk
A termodinamikai átlagos hőmérsékletet mindkét helyzethez ki kell számítani. és
értékeit kiszámítva meghatározható az hőszivattyú elméleti fűtési tényezője:
Q Q T
ε fo  fo  fo
fo E Q Q T T
o fo fh fo fh
Tfo =a fűtésre (kimenő) víz átlaghőmérséklete (K)
Tfh = a talajból a hőszivattyúra felkerülő hő átlagos hőmérséklete (K)
A valóságos  a bemutatott a számítottnál kisebb
f =  fo
Ahol =0,4-0,58 sebesség tényező korrekcióval.

Az energetikai számításoknál  = 4-5 értékkel számolunk.

Ez azt jelenti, hogy 1 kW villamos teljesítménnyel 4-5 kW fűtési teljesítményt nyerünk.
 162

10.9. ábra
A COP változása a két oldal hőmérséklet különbségének függvényében

A legkedvezőbb hőforrás a talajvíz, amelynek hőfoka az évszaktól függetlenül közel állandó,

mert 1-2 méternél mélyebben a légkör hőmérséklete már nem befolyásolja a folyamatosan
felfelé áramló földhőt, amely a talajvízben jelenik meg, és lehetővé teszi a földhő elosztását.
Ennek mértéke hazánkban 0,09 W/m2/óra.

A földhőt közvetlenül lehet kinyerni a talajkollektorral. Ez nem más, mint a talajba, a

fagyhatár alá fúrt kútban elhelyezett csőkígyó, vagy függőleges talajszonda, amelyben
glykolos vizet keringetve nyerjük ki a földhőt.

A már egyszer hasznosított termálvíz továbbhűtése figyelemre méltó hőforrás, hiszen

Magyarországon számos termálvizes fürdő van, és jelenlegi körülmények között, viszonylag
magas hőmérsékleten bocsátják ki a szabadban.

10.3. Geotermikus hőszivattyús felhasználása fűtésre és hűtésre

A geotermikus hőszivattyú a korszerű és intelligens épület olyan monovalens hőközpontja,
amely egy készülékben biztosítja a téli fűtési és a nyári hűtési hőigényét
(teljesítményszükségletet).
A geotermikus hőszivattyú olyan gép, mely a befektetett elektromos energia többszörösét (4-5
szeresét) adja le hőenergiaként, ill. hűtőenergiaként. A talajból vett hőt hasznosítja a
környezettel összhangban, annak károsítása nélkül.
A létesítmények fűtésénél, hűtésénél alkalmazandó geotermikus hőszivattyú a földbe telepített
talajkollektorokon, vagy ~100 méter mélyen fúrt talaj-hőszondákon (zárt csőhálózat)
keresztül a földkéregből hőt von (vagy ad le) el és ezt a hőt 40-50 °C-os fűtővíz formájában a
választott fűtéshez, vagy hűtéshez szükséges hőmérsékletű hőleadó rendszerébe "pumpálja".
A hőszivattyúk szekunder oldalán közvetlenül működő nagyfelületű, alacsony hőmérsékletű
fűtési rendszerek vannak. Ilyenek a padló, vagy falfűtés, de egyre inkább terjed a légfűtésre és
hűtésre is jól szabályozhatóan telepíthető (régi rendszerekben a un. fűtőradiátorok helyére ) a
fűtésre ée hűtésre is alkalmazható fan-coile egységek.
 163

1 2
3

4 5

6 7

10.10. ábra
Fűtési és/vagy hűtési, klimatizálási célra alkalmazott
legjellemzőbb kollektor (szonda) elrendezések a területi és természeti adottságok
függvényében
1- függőleges, 2- vízszintes, 3- vízszintes hurkolt, 4-nyílt vizű kutakban,
5-nyílt vizű kút és folyó, 6- tóban – vízszintes- hurkolt, 7- tóban vízszintesen keringtetett

10.11. ábra
Horizontális hőszonda elrendezése, elvi rajza
 164

A földhőszonda a talaj jellemzőitől függően 60-120 m mélyre fúrt 120 mm átmérőjű „furat‖.
Ebbe kerül a hőfelvevő folyadék áramlását biztosító csőhurok, melynek elhelyezése után a
kollektorlyukat bentonittal kevert fúróiszappal töltik fel. A rendszer lényege, hogy víz kivétel
nincs, csak hőelvétel.

10.12. ábra
A vertikális talajhőszonda elrendezése
(Forrás: Hidro-Geodrilling Kft.)

Függőleges szonda (un. Vízszintes sekély szonda csövezése (kollektor)

duplaszonda)
50-300 m
10.13. ábra.
A talajhőszondák elrendezése, a legjellemzőbb megoldások
 165

14,00

13,50 y = 0,0016x + 12,243

R² = 0,9887

13,00
Hőmérséklet (oC)

12,50

12,00

11,50

11,00
1 101 201 301 401 501 601 701 801
Mélység változás (x100mm)

10.14. ábra
A talaj hőmérséklete a furat mélységének függvényében
(un. alapállapot, Törökbálint: 2007-07-17)

Hűtés esetén a geotermikus hőszivattyú fordított üzemmódban működik.

10.4. Hőszivattyú felépítése

A rendszer meghatározó fő egysége a hőszivattyú. A piacon hozzáférhető gépek általában
megbízhatóak, de célszerű a referenciával rendelkező legjobbakat kiválasztani. Nagyobb
teljesítmény igénynél beépítés oly módon célszerű, hogy több párhuzamos egységből épüljön
fel a rendszer, s ezekhez szakaszolható osztókon csatlakozzon az ugyancsak párhuzamos
kapcsolású primer és szekunder oldal.

10.15. ábra
Komplett hőszívattyú blokk
 166

A hőszivattyút - akár a hűtőgépet - a gyárban készre szerelik, és a felállítási helyen csak az

elektromos és a csőkapcsolatokat kell felszerelni.

10.16. ábra
Korszerű, teljesen zárt csavarkompresszor

3 7

9 10
2 8

12
11
4 5

10.17. ábra
Családi ház méretű egység primer oldala
1 - hőszivattyú, 2 - a szekunder oldal tárolóhoz, 3 - kiegyenlítő tartály, 4 - a nyári hűtésnél
alkalmazott hőcserélők primer oldala, 5 - a nyári hűtésnél alkalmazott hőcserélő szekunder
oldala, 6 - a szekunder oldal kimenő csatlakozója, 7 - a primer oldal kimenő ága, 8 - a primer
oldal visszatérő ága, 9 - feltöltő csap, 10 - osztók a kimenő és visszatérő ághoz, 11 - a szondák
kimenő és visszatérő ága, 12 - váltó csap, a nyári fűtés alkalmával a hőszivattyú kiiktatása
céljából
 167

10.18. ábra
Szekunder oldal (fan-coil-ok)
1 - hőszívattyú és keringtető szivattyú, 2 - tároló tartály, 3 - kiegyenlítő tartály, 4 - primer
oldali közvetlen hőcserélő, 5 - szekundér oldali keringtető szivattyú, 6 - a fan-coil-ok
csatlakozó bementi és visszatérő ága, 7 - ülepítő szűrők

10.19. ábra
A hőszívattyú vezetékezése a szigetelés előtt
 168

10.20. ábra
A primer oldali osztó és a szondacsatlakozások

10.21. ábra
A fűtő-hűtő fan-coil-ok

10.5. A szorpciós hűtés (hűtőházak)

A hőenergia hűtési célú felhasználását a különböző szorpciós elven működő berendezések

teszik lehetővé. Ezek közül talán a legelterjedtebb, és ipari méretekben is használt az
abszorpciós hűtőgép, amelynek termálvizes fűtésű módját a 10.22. ábra kapcsolási rajza
mutatja be. Az abszorpciós hűtésnél a munkaközeg két különböző anyag oldata, melyek közül
az egyik hűtőközeg (pl.: ammónia), a másik oldószer (pl.: víz). A kompresszoros kivitelektől
lényegesen eltérő az abszorpciós rendszer. Ennél a közvetítő közeg felmelegítését, s ezzel
a nyomás növelését nem a kompresszióval, hanem a közvetítő közeg oldatának közvetlen
felmelegítésével (pl. termálvizzel) eszközöljük. Közvetítő közeg gyanánt a leggyakrabban
ammoniákot használnak.
 169

10.22. ábra.
Az abszorpciós hűtés folyamatábrája
Ma már széles körben használatoasak a lítium-bromid (LiBr) oldószerrel és víz hűtőközeggel
működő berendezések, amelyekben a légköri nyomás alatti körfolyamatot valósítanak meg.
Így biztosítható, hogy az oldószer meghibásodás esetén sem kerül ki a környezetbe. ,
A folyamatos működésű abszorpciós hűtési folyamat két nyomásszintből és három
hőmérsékletszintből áll:
 Nyomásszintek:
- kis: oldó és elpárologtató,
- nagy: kiűző és kondenzátor,
 hőmérsékletszintek:
- magas: kiűző,
- környezeti: kondenzátor és oldó,
- alacsony: elpárologtató (hűtés).
A geotermikus hőenergia a kiűzőben hasznosul. A kondenzátorban és az oldóban jelentős
mennyiségű hőenergiát kell elvonni lehetőleg minél alacsonyabb hőmérsékleten, gyakorlatilag
azonban a környezeti hőmérsékleten. Erre legalkalmasabb egy közelben lévő megfelelő
hozamú felszíni vízfolyás, ennek hiányában léghűtőket, leginkább vizes hűtőtornyokat kell
alkalmazni.
A hűtési körfolyamatokat a fajlagos hűtőteljesítmény (FH) értékével szokás jellemezni, amely
a hasznos hűtési teljesítmény és a betáplált energia hányadosa. A fajlagos hűtőteljesítmény
annál kisebb, minél alacsonyabb hőmérsékletre kell hűteni.
Az abszorciós hűtéstől eltérő reszorpciós hőszivattyúnál a kondenzátort egy nagynyomású
oldó (reszorber), az elpárologtatót pedig egy kisnyomású, alacsony hőmérsékletű kigázosító
(főző) helyettesíti. Ezáltal a hőcserélőkben mind a hő hozzávezetésénél, mind az elvezetésnél
változó hőmérséklet keletkezik, ami a hőátadás szempontjából kedvezőbbé teszi a folyamatot
az abszorpciós hőszivattyúkhoz képest.
A reszorpciós hőszivattyúnak tehát meg van az az előnye, hogy a hőcserélőkben a hőforrás és
a hőelnyelő változó hőmérsékleteit munkaközegével igen jól megközelíti, ill. azokat igen jól
követni tudja. Ezenkívül a munkaközeg koncentrációjának megválasztásával a nyomásszintek
értékét is kedvezően tudja befolyásolni, ill. ennek segítségével be lehet állítania hőszivattyú
rész nagynyomású oldalán a nagy értékek csökkenését. Hátrányaként kell említeni a rendszer
nagyobb beruházási költségét.
Annak eldöntéséhez, hogy egy hűtési igény kielégítésére adott esetben termálvízfűtésű
abszorpciós berendezést vagy villamos hajtású kompresszoros hűtőgépet használjanak-e,
kiterjedt műszaki-gazdaságossági számításokat kell elvégezni. Egyedileg dönthető el ugyanis
az, hogy az abszorpciós berendezés kisebb fajlagos hűtőteljesítményét az olcsóbb energia
mennyiben tudja ellensúlyozni.
 170

KÉRDÉSEK

1. A hőszivattyús hasznosítás lényege, előnyei

2. A hőszivattyúzás hatékonyságának jellemzése
3. A hőszivattyú elvi vázlata, a CARNOT körfolyamat
4. A hőszivattyús rendszer egységei, felépítése
5. A legjellemzőbb kollektor elrendezések, a primer és szekunder oldal elemei
6. A hőszivattyús fűtés és hűtés lényege

Irodalom

1. MAGYARORSZÁG MEGÚJULÓ ENERGIA HASZNOSÍTÁSI CSELEKVÉSI

TERVE. 2010 Nemzeti Fejlesztési Minisztérium | www.kormany.hu. Zöldgazdaság-
fejlesztésért és Klímapolitikáért Felelős Helyettes Államtitkárság ISBN 978-963-
89328-0-8
2. Büki G.: 2011 A termálvizes hőellátás hőszivattyús fokozása Energia Gazdálkodás 52.
évf. 1.sz. 9-11p.
3. Büki G.: 2010 Megújuló energiák hasznosítása Magyar Tudományos Akadémia
Köztestületi Stratégiai Programok, Budapest, 52-79 p. ISBN 978-963-508-599-6
4. Bobok E.–Tóth A.: A geotermikus energia helyzete és perspektívái. Magyar
Tudomány, 2010. augusztus.
5. Ádám B.:2010 Európa hetedik legnagyobb földhőszondás hőszivattyús rendszere.
HGD Kft.
6. Csontos L.: 2007. Geotermikus energiahasznosító rendszer Veresegyházon Kezelési
utasítás (kézirat)
7. http://www.geowatt.hu/index.php/publikacio/sajto/59-geotermikus-energia-
hasznositas-ujgeneracios-hszivattyukkal.html
8. http://www.hgd.hu/index.php?m=5&t=Hoszivattyu-szakcikkekhttp
9. Megújuló energiaforrások alkalmazási lehetőségei a fővárosban, BME RENDSZER- ÉS
IRÁNYÍTÁSTECHNIKA TANSZÉK, 2005 BP. 66P.
ftp://ftp.energia.bme.hu/pub/energ/Tavho_hazi.pdf
10. Sembery P.-Tóth L.: 2005. Hagyományos és megújuló energiák, Szaktudás Kiadó
Ház. Budapest, 522 p.
11.
 171

11. NAPENERGIA HASZNOSÍTÁSA

11.1. Napsugárzási viszonyok
A Nap sugárzásából adódóan a földi élet számára elsősorban az elektromágneses sugárzás, a
fény a legjelentősebb. A Nap sugárzó teljesítményének a Földet elérő része mintegy 173 1012
kW, ami több ezerszeresen meghaladja az emberiség energiaigényét. Az átlagos intenzitás
mértékéül az ún. napállandót használjuk, amelynek étéke: I0=1353 W/m2, és a Föld
légkörének határát elérő sugárzás nagyságát adja meg. A Föld teljes energiamérlegét a 11.1.
ábra (Farkas, 2003) szemlélteti.

11.1. ábra
A Föld energiamérlege
A napsugárzásból nyerhető energia
A napsugárzás egy része direkt módon jut el a Föld felszínére, míg másik része a légkör miatt
részben visszaverődik, ennek egy részéből kialakul ki a szórt (diffúz) sugárzás rész. Az
energetikai hasznosítás szempontjából mind a két összegével, a teljes, un. globális sugárzással
számolunk:
Itot = Idir + Iszórt . (6.1)

A nyerhető energia az érkező sugárzás hullámhosszától függ. Ebben szerepe van a légköri
szennyeződések abszorbeáló képességétnek (11.2. ábra)
 172

11.2. ábra
Föld felszínre érkező napsugárzás intenzitása a hullámhossz függvényében

A ténylegesen hasznosítható napsugárzást befolyásolja a földrajzi helyz, valamint az évszakok

és a napszakok is, amelyek oka a napsugár vízszintessel bezárt szöge. A 11.3. ábra a
napsugárzás intenzitás eloszlását mutatja az érkezési szög függvényében.

11.3. ábra
A napmagasság (érkezési szög) hatása a napsugárzás intenzitására
De a ténylegesen felhasználható mennyiséget további tényezők is befolyásolják, úgymint a
levegő nedvességtartalma, a felhőzet és az ún. homályosság.
A homályosságot a légkörszennyeződés határoza meg. A számszerűsítésre használható
mérőszámok jellemző értékei (Gyurcsovics, 1982):
- tiszta idő, derült nap: 2;
- hegyvidéki területek: 2,8;
- falu: 3,5;
- város: 4;
- ipari területek: 5.
A számok azt jelentik, hogy a fényáteresztés, ennyiszer lenne nagyobb tiszta légkör esetén.
 173

A napállandóval jelzett 1353 W/m2-es értékből kb. 250 W/m2 elnyelődik a légkörben. A
légkör felső határától a világűrbe történő visszasugárzás 100 W/m2-re tehető. Így a Föld
felszínén a mérhető napsugárzás ~1000 W/m2 (11.4. ábra, Farkas, 2003).

11.4. ábra
A Földfelszínre jutó napsugárzás alakulása

Végül is a felszínt érő sugárzás ~58%-át a szárazföldi növényzet ill. a tengerek elnyelik, s
~42%) verődik vissza a légkör felé. Értékei különféle felszíni lefedés esetén az alábbiak:
- friss hó: 0,84;
- kavics, durva homok: 0,15;
- erdő: 0,05-0,18;
- földfelszín átlagos: 0,42.
A felhasználható napsugárzás értékének számszerűsítése a Nap-Föld geometria figyelembe
vételével lehetséges.
Jellemző napsugárzási adatok Magyarországon
Magyarországon rendszerese végeznek megfigyeléseket (OMSZ) a napsugárzásra és a
napsütés időtartamának regisztrálására (11.5., és 11.6. ábrák).
 174

11.5. ábra
A napsugárzás évi átlagos összege kWh/m2-ben

11.6. ábra
Az évi átlagos napsütéses órák száma Magyarországon

A globális sugárzás a déli órákban a téli félévben (október-március) 250-600 W/m2, a nyári
félévben (április-szeptember) 600-1000 W/m2. A szórt sugárzás a 40-50%-ot is elér.
 175

Budapesten vízszintes felületre naponta és havonta érkező átlagos napsugárzás

11.1. táblázat
Napi átlagos Havi átlagos
Hónap besugárzás besugárzás
kWh/m2 kWh/m2
Január 0,7756 24
Február 1,468 41
Március 2,733 85
Április 4,13 124
Május 5,171 160
Június 5,75 172
Július 5,807 180
Augusztus 4,988 155
Szeptember 3,82 115
Október 2,184 68
November 0,826 25
December 0,533 15
Évi összes: 1164
Forrás: Kaboldy (1999)

A Budapesten lehetséges és tényleges napsütéses órák számát havonkénti bontásban a .

táblázat tartalmazza. A tényleges és a lehetséges napsütéses órák számának különbségét
elsősorban a felhőzet okozza.
Budapesten a tényleges napsütéses órák száma és aránya
11.2. táblázat
Tényleges,
Hónap %
óra/hó
Január 58 20
Február 85 29
Március 140 38
Április 196 47
Május 250 53
Június 275 57
Július 309 64
Augusztus 283 64
Szeptember 213 56
Október 145 43
November 60 21
December 43 16
Évi összes: 2057 46
Forrás: Kaboldy (1999)
 176

11.2. A napenergia-hasznosítás fő formái

Aktív a hasznosítás, ha erre a célra készített kollektor, ill. napelem segítségével alakítjuk át a
napsugárzási energiát hővé vagy villamos energiává. Az aktív hasznosítás fototermikus
(egyszerűen termikus napkollektor) vagy fotovillamos (napelem, gyakran alkalmazott jelölése
PV) módon lehetséges.
A passzív hasznosítás az épületek kialakításával és tájolásával valósítható meg.
11.2.1.Termikus hasznosítás
A fototermikus megoldás azt jelenti, hogy a napenergiát folyadék vagy levegő közeget
áramoltató átalakító eszköz (napkollektor) révén közvetlenül hővé alakítjuk. Ebben az esetben
a közeg áramoltatása külön energiát igényel. A felmelegített folyadékot leggyakrabban
melegvíz előállítására használjuk fel, de egyéb más technológiai célok is szóba jöhetnek
úgymint épületek, uszodák, növényházak fűtése; gyümölcsök, növények szárítása, aszalása;
akvakultúrák vízellátása, állattartás vízellátása, stb. A folyadék munkaközegű termikus
rendszerek elvi működését a 11.9. ábra szemlélteti.

B
11.9. ábra
A termikus vizes napkollektor rendszerek
A – egykörös, B - kétkörös
1 - Hőtermelés (napkollektor), 2 - Szabályozó, működtető berendezések,
3 - Hidegvíz hálózat, 4 - Hőtárolás (melegvíz tároló), 5 - Hőfogyasztás (melegvíz
hálózat)

Levegős kiviteleket akkor alkalmaznak, ha a munkaközeg levegő kell, hogy legyen (pl.
terményszárítás, légcsere).
 177

11.10. ábra
Tetőre szerelhető levegős napkollektor

E rendszereknél leggyakoribb feladat a begyűjtött hőenergia tárolása. Szükségességének oka,

hogy a termelés és a felhasználás ideje eltérő. Folyadékoknál a leggyakoribb megoldás,
megfelelő méretű szigetelt tartály beépítése. A hasznosítás fő területei a technológiai- ill.
használati melegvíz-készítést.
11.2.2. Fotovillamos hasznosítás
A fotovillamos megoldás során napelem segítségével alakítjuk át a napenergiát közvetlenül
villamos energiává. Az ily módon kapott 12 vagy 24 V-os egyenfeszültséggel közvetlenül
lehet fogyasztókat (pl. világítás, szellőztetés, stb.) működtetni. Szükség esetén, 230 V-os
váltóáramú hálózati fogyasztók is működtethetők egy inverteres egység közbeiktatásával. A
napenergia-hasznosítás segítségével történő villamosenergia-előállítás vázlatát a 11.11. ábra
szemlélteti.

11.11. ábra
A fotovillamos napenergia-hasznosítás sémája
 178

PV panel

Inverter
Hálózat
részére

Mérő-
egység
Saját célra

11.12. ábra
Fotovillamos rendszer létesítése saját célra és eladásra (hálózatba termelés)

A fotovillamos cellák a napsugárzást közvetlenül villamos energiává alakítják. Az

összegyűjtött energiát kémiai úton akkumulátorokban vagy más módon, pl. víz helyzeti
energiájaként tárolják, majd azt igény esetén éjszaka vagy alacsony napsugárzási viszonyok
esetén használják fel.
Fotovillamos rendszerek fontosabb alkalmazásai a következők lehetnek:
- hálózattól távoli létesítmények, farmok, épületek, istállók, raktárak villamos energia
ellátása (világítás, szellőztetés, vagyonvédelem stb.),
- öntözés, vízszivattyúzás (belvíz), állattartó telepek vízellátása,
- hírközlő berendezések villamos energia ellátása,
- közszükségleti berendezések energiaforrása.

11.3. A termikus rendszerek eszközei

Sík-kollektorok
A sík-kollektorok legfontosabb tulajdonsága, hogy egyaránt alkalmasak a direkt és a szórt
sugárzási komponensek hasznosítására. A hőelnyelő felület (abszorber) lefedettségét illetően
két fő csoportra oszthatók. Így megkülönböztetünk lefedés nélküli vagy lefedett kollektorokat.
A fedetlen elnyelő szerkezetek általában hőszigetelést sem tartalmaznak, így csak kis
hőmérséklet-növekedést biztosítanak. Bizonyos esetekben azonban az egyszerű felépítés, a
gyors kivitelezhetőség és természetesen az alacsony ár kedvező szempontok lehetnek az
alkalmazásukhoz. A szerkezet felépítését és alkalmazását a 11.13. ábra mutatja.
 179

11.13. ábra
Fedés nélküli sík-kollektor felépítése

A fedett sík-kollektor esetében a műanyag vagy üveg lezárás csökkenti a hőveszteséget, és

egyúttal növeli a fényelnyelési jellemzőket. Ezek a kollektorok minden esetben
hőszigeteléssel vannak ellátva. Mérsékelt égövön a kétkörös rendszerek a szokásosak. Az
egész éves működtetésük miatt a munkaközegük általában fagyálló folyadék. Az elérhető
kilépő közeghőmérséklet általában 60-80 oC. Egy folyadék munkaközegű sík-kollektor elvi
felépítése a 11.14. ábrán (Kaboldy, 2003) látható.

11.14. ábra
Folyadék munkaközegű fedett sík-kollektor elvi felépítése

11.15. ábra
Folyadék munkaközegű sík-kollektor kiviteli példája
(Forrás: http://napkollektorok.hupont.)
 180

11.16. ábra
A kollektorok soros, a tárolók párhuzamos kapcsolása
A sík-kollektorok hatásfokát jelentősen javítja, ha az abszorber lemezt, amely általában jó
hővezető fémből készül, s ún. szelektív bevonattal látják el. Ebben az esetben az emissziós
tényező jelentősen javul, amelynek révén a termikus hasznosítás összhatásfoka akár 15-20%-
kal is növekedhet a sima fekete festékbevonattal ellátott kivitelekhez képest. Ezáltal a szórt
fény hasznosítása is kedvezőbben alakul.
Vákuucsöves kollektorok
Még különlegesebb változat, amikor az elnyelő felületet egy elpárolgó közeggel együtt a
kollektor belsejében párhuzamosan elhelyezett vákuumcsövekben helyezik el. Az
vákuumcsöves rendszerű kollektor minden egyes vákuumcsövében (a kettősfalú
üvegcsövek, amelyek között vákuum van, a végeken membránnal lezárva) hőcső van
beszerelve. A belső üvegcsövet szelektív abszorpciós bevonattal látják el. A vákuumcső belső
abszorpciós bevonata elnyeli a beérkező napsugárzást és a hőenergiát továbbítja a hővezető
lemezen keresztül a hőcsőbe.

11.18. ábra
A vákuucső elvi felépítése
Forrás: http://www.vetsey.hu/
 181

A hőcsőben található folyadék a hő hatására felforr (pl. alkohol és víz keveréke már
alacsony hőmérsékleten is), s a keletkező gőz felszáll a felső kondenzátor részbe, ahol
felmelegíti a gyűjtőcsövön átáramló közeget (víz-glykol keverék) és eközben
lekondenzálódik. A lekondenzálódott folyadék visszacsorog a hőcső alsó részébe ahol ismét
hőt vesz fel és ezzel megvalósítva a folyamatos állapotváltozási körfolyamatot.

KONDENZÁCIÓ

HŐÁTADÁS

MELEGVÍZ HIDEGVÍZ

ELPÁROLGÁS,
HŐFELVÉTEL

11.19. ábra
Hőátadó rész, a csövek csatlakoztatása a munkaközeg körébe

Az úkjabb gyártású csöveket rendkívül erős bórszilikát üvegből készítik, mely a hengeres
kialakítás miatt sokkal nehezebben törik, mint a síkkollektorok biztonsági üvegei. Kibírják a
2,5 cm átmérőjű jégverést is. A csövek végét belülről báriumréteggel vonják be. A bárium
megköt minden gázrészecskét, így biztosítva a vákuumot, ezen felül ellenőrző szerepe is van.
A báriumbevonat ezüstös színű, de ha valami oknál fogva a vákuum megszűnik, a bevonat
elszíneződik.
A vákuumcsöves kollektorok alkalmazása elsősorban akkor javasolható, ha a biztosítandó
munkaközeg hőmérséklet magas, 80-100 oC felett van. Ily módon elsősorban fűtési célokra
(lakások irodák, esetleg abszorpciós hűtőgépek kazánjainak fűtésére) előnyösek.

11.21. ábra
A vákuucsöves kollektorok csoportos elhelyezése (sorba kötve)
A viz közvetítő közeggel dolgozó sík kollektornál az alkoholos elegyet használó
vákuumcsöves napkollektor 20-30 %-kal lehet hatékonyabb. A vákuum, mint hőszigetelő
 182

a csövekben szintén kedvezőbb hatást eredményez. A vákkumcsövek az alakjuknál fogva

lehetővé teszik a ferde szögből érkező napsugárzás hatékonyabb hasznosítását is. Ezzel
ellentétben viszont a meredek szögből érkező napsugárzást a sík kollektorok
eredményesebben hasznosítják. Tehát az erős napsütésben, déli órákban, vagy nyáron a
sík kollektor többet termelhet. Amennyiben a téli félévben vizsgáljuk ugyanezt a
termelést, így inkább a vákuumcsöves napkollektort részesíthetjük előnyben. A földrajzi
körülményektől (különböző égtájakon) függően a napsugárzás beesési szöge megkönnyíti
a döntést. E szempontokat nem csak a vásárlók, hanem a telepítők is figyelembe veszik.
A vákuumcsöves rendszert egyszerűbb telepíteni, mert a tartókeret önállóan könnyebben
telepíthető, majd a csöveket ez után már egyszerűbb beilleszteni. Ezzel szemben a sík
kollektort vagy abból létesített rendszer tetőre szerelése bonyolultabb.

11.4. Napkollektorok hatásfoka

A napkollektor a felületére érkező napsugárzásnak csak egy részét alakítja át hasznos
hőenergiává. Hasznosított hőenergiának (az átlagértéke 20-80%), azt nevezzük, amit a
hőhordozó közeggel elvezetünk a napkollektorból.
A napkollektorok hatásfokát az alábbi, nemzetközi szabványok által elfogadott összefüggés
szerint szokás megadni:
η = η0 - a1 ΔT/ G - a2 ΔT²/G
Ahol:
η: a napkollektor hatásfoka,
η0: a napkollektor optikai hatásfoka,
a1: az elsőfokú hőveszteségi együttható,
a2: a másodfokú hőveszteségi együttható,
ΔT: hőmérsékletkülönbség ΔT = (tkollektor - tlevegő)
tkollektor: napkollektor közepes hőmérséklete tkollektor= (tki + tbe)/2
tki: a napkollektorból kilépő közeg hőmérséklete,
tbe: a napkollektorba belépő közeg hőmérséklete
tlevegő: a környezeti levegő hőmérséklete
G: a napkollektor felületére érkező globális napsugárzás

Másodfokú görbe egyenletével jellemezhető a hatásfok:

y = b0 + b1 X + b2 X²
Ahol:
b0 = η0
b1 = -a1
b2 = -a2 G
X = ΔT/ G
Ezzel:
η = η0 - a1X - a2G X2

A hatásfokgörbét az X = ΔT/ G (Km²/W) független változó függvényében szokás ábrázolni,

az alábbi képlet szerint:
 183

11.23. ábra
Hatásfok diagram ( = f (X ))
Tehát a hatásfok ΔT/ G viszonyszám függvényében csökken.

11.24. ábra
Hatásfok diagram a ΔT függvényében,
különböző napsugárzási értékek mellett( I [W/m2] )

Ez azt jelenti, hogy nagy növekvő ΔT (= tkollektor - tlevegő), vagyis kollektor folyadék és külső
levegőhőmérséklet különbség estén a hatásfok csökken, mégpedig az alacsonyabb sugárzási
intenzitások mellett drasztikusabban.

11.25. ábra
Különböző típusú napkollektorok jellemző hatásfokgörbéi
 184

A jobb hőtechnikai hatásfok elérésére kifejlesztették a sík-kollektorok speciális változatát, az

ún. vákuumos kollektorokat. Ennél a típusnál a kollektor belsejében vákuumot hoznak létre,
ami jó hőszigetelő, ezáltal a termikus hatásfok javul. A vákuum fenntartása miatt a kollektor
szerkezete bonyolultabb, így ára is nagyobb.

11.5. A hőtárolás a szolár rendszerekben

A szoláris termikus rendszerek igen fontos eleme a tároló. A napsugárzásból származó
energia általában nem akkor áll rendelkezésre, amikor arra éppen szükségünk van, ezért
hőtárolókat kell a rendszerbe építeni (éjszakai, vagy kora reggali fogyasztás).
A tároló méretete, ürtartalmának megválasztása a rendszer zavartalan működése miatt fontos.
Az előállított melegvíz hőmérséklete és felhasználásának körülményei meghatározzák, hogy a
tárolót mekkora méretre és milyen hőátvételi formára tervezzük (egy napra, több napra vagy
akár szezonra).
A hőtárolók kialakításával szembeni követelmény, hogy jó legyen a hőszigetelésük, s ezáltal
kicsi a hőveszteségük, lehetőleg egyszerű legyen a feltölthetős és leürítés. A működésük során
jó rétegződési tulajdonsággal is fontos, hiszen a melegvíz elvétel általában a tartály felső-, a
hidegvíz bevitele pedig az alsó ponton van. A tápvíz beáramlásánál keletkező örvénylésnek
nem szabad megzavarni a sűrűség-különbség hatására kialakult hőmérsékleti rétegződést. A
gyártók a beáramlási sebességek megfelelő megválasztásával vagy terelőlemezek
alkalmazásával érik el.
A szoláris hőtárolók szerkezeti felépítésüket tekintve lehetnek fűtőköpenyes vagy csőkígyós
kivitelűek, amint az a 11.26. ábrán látható (Kaboldy, 2003).

11.26. ábra
Szoláris hőtárolók

A fűtőköpenyes megoldásnál a kollektorból belépő víz a tárolót a palást mentén melegíti. Itt
az áramlási ellenállás kisebb, de a kisebb felület miatt csak alacsonyabb teljesítmények
esetében alkalmazható. Nagyobb teljesítményigényű rendszereknél csőkígyós megoldást
célszerű alkalmazni. Célszerű beépíteni kiegészítő fűtést is, s így a tárolt víz hőmérséklete
állandó értéken tartható. Nagy rendszereknél a kűlső hőcserélők alkalmazása előnyösebb,
nagyobb a hatékonyság és csökken a beruházási költség (11.27. ábra).
 185

11.27. ábra
Külső hőcserélő

11.6. Technológiai melegvíz-készítés

A szoláris termikus rendszereket a családi házakban leginkább a használati melegvíz (HMV)
előállítására használják.

11.28. ábra
Családi ház használati melegvíz-készítő berendezés, tárolóval, belső hőcserélővel
(fűtőpatronnal kiegészítve)
Forrás: http://www.solarkollektor.hu/
A rendszer elemei (a rajz számozása szerint):
1. Napkollektorok
 186

2. Egy csőkígyós függőleges tároló

3. Napkollektor-tároló köri hőcserélő
4. Napkollektor-köri tágulási tartály
5. Napkollektor-köri töltő-ürítő csap
6. Napkollektor-köri biztonsági szelep (max 4. bar)
7. Napkollektor-köri keringető szivattyú
8. Légtelenítő szelep
9. Napkollektor vezérlő egység
10. Napkollektor tároló hőmérsékletérzékelő
11. Napkollektor hőmérsékletérzékelő
12. Tároló hőmérő
13. Hidegvíz hálózat
14. Nyomáscsökkentő szelep (javasolt 5 bar)
15. Egyirányú szelep
16. Tágulási tartály és biztonsági szelep (6 bar)
17. Fűtőpatron
18. Használati meleg víz (HMV)

Tekintettel arra, hogy a pl. egy családi ház melegvíz igény nem változik lényegesen még
évszakok szerint sem, ezért tipizált szerelési egységeket lehet alkalmazni. Szinte minden
gyártónál és forgalmazónál előre gyártott elemek kápezik a rendszereket, amelyek magukba
foglalják a 2-3 kollektort és szerelvényeit, a 150-300 liter térfogatú tárolót, az egyéb
működtető egységeket (szivattyú, belső, vagy külső hőcserélőt és tágulási tartály), valamint a
vezérlő egységet. Ilyen egységet szemléltet a 11.28. ábra.

11.29. ábra
Használati melegvíz előállítás (kazán rásegítéssel)
Forrás: http://www.naplopo.hu/
A használati melegvíz készítő berendezés kiválasztásakor, tervezésekor a következő fontos
jellemzőket kell számba venni illetve meghatározni:
- a melegvíz szükségletet,
-a szükséges kollektorfelületet, és
- a leghatékonyabb tárolótérfogatot.

A felsorolt főbb jellemzőkön kívül természetesen szükség van még a hőcserélő nagyságának,
a csőátmérők méretének, a keringtető szivattyú teljesítményének valamint a tágulási tartály
térfogatának meghatározására, kiválasztására (erre ma már fejlesztő célszoftverek állnak
rendelkezésre.
 187

A családi méretű rendszerek méreteinak kalkulációjához a következő összefüggéseket

használhatjuk.
Átlagos napi melegvíz szükséglete literben:
V  n V1 ,
ahol:
n - a személyek száma,
V1 - a személyenkénti melegvíz fogyasztás [l/nap],
A napi literben mért fogyasztásra (V1) a következő értékek vehetők alapul:
- magas igények: 60 - 120,
- átlagos igények: 40 - 60,
- alacsony igények esetén: 30 - 40.

A szükséges tárolókapacitás literben:

Vt =  V, (liter/nap)
ahol a fogyasztási szokásoktól függően  =1,3 - 1,7.
A melegvíz igény előállításához szükséges hőmennyiség [Wh]-ban:
Q   c  V (t m - t h ) (Wh/nap)
ahol:
c - a víz fajhője (1,16 Wh/kgK)
th - a hálózati hidegvíz névleges hőmérséklete (10 oC,
tm - a tárolt melegvíz tervezett hőmérséklete (45-60 C)
 - a hőveszteszteség tényezője (szigeteléstól függően 1,1-1-25),
 - a víz sűrűsége 1,0 kg/liter,
A szükséges kollektor felület meghatározásához szükség van a működtetés időszakában
rendelkezésre álló hasznosítható energiamennyiségre (Qh = Wh/m2 nap), amelyet napsugárzási
adatokból számíthatunk.
A kollektor felülete:
, (m2)

ahol:
k - a tájolás és a dőlésszög tényezője,
 - a külső hő veszteségeket és az időjárási ingadozásokat korrigáló tényező (~1,2).

A tájolási és a dőlésszög k tényezőjénél a . ábra értékeit kell figyelembe venni (a hatásosság

értékének a 0,01 részét).
 188

Tájolás
100

98 Dél = 0 °

+/- 15 °
96 +/- 45 °
+/- 30 °
94
+/- 60 °
Hatásosság, %

92

90
+/- 90 °
88

86

84

82

80
Vízsz.
0 15 30 45 60 75 Függ.
90
Dőlésszög, °
11.30. ábra
A napkollektor hatásossága a tájolás és a dőlésszög függvényében
(k tényező %-ban)

A kiszámított kollektor felület alapján eldönthető az adott rendszerbe beépítendő kollektorok

száma.

11.7. Medencefűtés
Szabadtéri medencék vizének előmelegítése kézenfekvő alkalmazási példa a napenergia
fototermikus alkalmazására, tekintettel, hogy a rendelkezésre álló napenergia éppen a
felhasználás időszakában van jelen a legnagyobb intenzitással. A medencék fűtéséhez
szükséges kollektor felület kiválasztása során sok szempontra figyelemmel kell lenni. A
legfontosabbak: a párolgási veszteség, illetve a medence elhelyezése, fekvése. A medencéket
éjszakára fóliatakaróval célszerű lefedni, hogy párolgás mérsékeljük.
A kollektrok összes felületének meghatározása.
Tapasztalati adatok alapján számítható felület:
Fk = k T Fm (m2)
ahol:
Fm - a medence felülete [m2],
k - a kollektor tájolásától és dőlésszögétől függő tényező,
T - a medence elhelyezésétől, takarásától függő dimenzió nélküli tényező (értéke 0,3-
1,0).
 189

A Szent István Egyetem gödöllői campusán található strand területén 2000-ben megépült egy
kombinált napenergiás vízmelegítő rendszer. A rendszer az úszómedence üzemeltetésének
időszakában a medence vizének fűtését segíti, amit korábban kizárólag földgázüzemű kazán
biztosított. A strand üzemeltetési időszakán kívül a rendszer a szomszédban található óvoda
használati melegvizének előfűtését végzi. A 11.31. ábrán a medence mellett telepített
kollektor mező látható.

11.31. ábra
Az úszómedence mellett telepített napkollektoros rendszer
(SZIE Gödöllő, Farkas I. 2006)

11.8. Koncentrátoros kollektorok

A napsugárzásból származó energia hővé való átalakításának legalapvetőbb eszköze a
napkollektor. A kollektorok felépítésüket, hőhordozó munkaközegüket (folyadék, levegő)
illetően különböző kivitelűek lehetnek. Leggyakrabban koncentrátoros illetve sík-
kollektorokat alkalmazunk.
A koncentrátoros kollektor lényege, hogy a napsugárzást a szokásos elnyelő szerkezeten
(abszorberen) túlmenően reflektáló lemezek (tükrök) segítségével hasznosítja.
Jellegzetessége, hogy a koncentrálás révén nagyobb hőmérséklet előállítására alkalmas, így
ugyanazon teljesítmény eléréséhez kisebb hőcserélő felület szükséges. A koncentrátorok
készülhetnek lineáris vagy parabola tükör segítségével. A lineáris koncentrátorok síktükrök
segítségével többszörözik, majd egy elnyelő felületre vetítik a napsugárzást. Az elnyelő
felület általában a felmelegítendő tárgy vagy eszköz, amiben a munkaközeg áramlik.
 190

Parabolatükör 1-tükör, 2–abszorber cső, A párhuzamosan kapcsolt

(lözéppontban az elnyelő 3–állvány, 4–csövezeték a tükrök
csö az áramoltatott turbinához
hőhordozó folyadékkal
11.32. ábra
Parabolatükrös osztott ereőmű rendszer (Luz Collector Technology)

A parabolikus koncentrátorok a beérkező napsugárzást – a tükröző felület gyújtópontjában –

egy pontban vagy egy vonalban koncentrálják. Az utóbbi ún. parabolavályú esetében az
elnyelő szerkezet egy cső, amelyben a folyadék áramlik. Ebben az esetben a napmagasság
követése elengedhetetlen. Európában a földrajzi helyzet miatt ezek az eszközök nem igazán
terjedtek el.

11.33. ábra
Integrált kombinált ciklusú naperőmű vázlata
(Integrated Solar Combined Cycle System - ISCCS)
Forrás: http://www.flagsol-gmbh.com/

A munkaközeg hőmérséklete a sík-kollektoroknál megszokotthoz képest, ~300 oC körüli

kilépő érték. Az előállított magas hőmérsékletű munkaközeg – többféle megoldásban is -
villamos energia termelésére használható. A kollektorokat napmagasság követő automatikus
 191

vezérléssel kell ellátni, a sugárzási energia mind nagyobb mértékben történő begyűjtése
céljából.
A magas hőmérséklet miatt általában olajat keringtetnek az abszorber csövön keresztül (lásd .
ábrát). A kollektormező több párhuzamos körből áll, melyek egy kelet-nyugati tengely
mentén helyezkednek el. Az elnyelt napenergiát olaj szivattyúzásával szállítják a
kollektorcsövön keresztül a turbinák gőzfejlesztőjének hőcserélőjébe. A gázturbinák magas
hőenergia-tartalmu fűstgáza és a napkollektorok szogáltatják a gözturbinák müködtetéséhez
szükséges nagynyomású gőzt. Ezek révén a gözturbina gyakorlatilag hulladék hővel és
napenergiával működik.

11.9. Fotovillamos rendszerek

A fotovillamos rendszer felépítése
A fotovillamos napenergia-hasznosítás legalapvetőbb eszköze a napelem, amely a
napsugárzás energiáját alakítja át közvetlenül villamos energiává. A napelemek készítésének
alapanyaga megfelelő vastagságú p-n átmenettel (lyuk-elektron párt szétválasztó réteggel)
rendelkező félvezető. Ebben zajlik le az energiaátalakítás folyamata. A jó hatásfokú energia
átalakító eszköz készítéséhez általában egykristályos vagy polikristályos szilíciumot
használnak. Az így készült napelem szerkezeti felépítése a 11.36. ábrán (Pálfy, 2003) látható,
ahol feltüntettük az egyes rétegek jellemző geometriai méreteit is.

11.34. ábra
Az egykristályos és polikristályos szilícium napelem elvi felépítése
 192

NAPSUGÁRZÁS

SUGÁRZÁS OLDALI
REFLEXIÓ GÁTLÓ VEZETŐ

FÉLVEZETŐ ANYAG

HÁTOLDALI VEZETŐ

11.35. ábra
A napelem működésének egyszerűsített vázlata

A napelemek alapanyaguktól és technológiájuktól függően különböző hatásfokkal képesek

villamos energiát termelni. A hatásfok (η) százalékosan fejezi ki, hogy a napelem mennyi
napenergiát alakít át elektromos energiává. A hatásfokot a következő képlet szerint számítják:

,
ahol
 Pm a fényelem által leadott maximális teljesítmény,
 E a napsugárzás energiája (W/m2),
 Ac a napelem felülete (m2)
 A hatásfokot a környezeti és a konstrukcióval összefüggő tényezők egyaránt
befolyásolják. A környezeti tényezők közül a hőmérséklet a legfontosabb, de ide lehet
sorolni a cella felületének tisztaságát, a megvilágítás erősségét is.
 A szilícium-fotoelem feszültsége félvezető zárórétegben a töltéshordozók
felszabadulása és szétválasztása révén keletkezik. A keletkező forrásfeszültség a
megvilágítás erősségével nő. A forrásfeszültség nagy megvilágításkor sem nagyobb
0,6 V-nál. A rövidzárási áram a fényerősséggel arányos. A szilícium fotoelemek
hatásfoka 10%. Max sugárzásnál kb. 10 mW/cm2
A hasznos hullámhossz tartományban a napcella energiaátalakítási hatásfoka () annál
nagyobb, minél kisebb a reflexiós tényező és ugyanakkor minél nagyobb az abszorpciós
tényező és az ún. kollekciós hatásfok (Q).
A kollekciós hatásfokot döntően a konstrukció, az alkalmazott technológia és anyagválasztás
befolyásolja. A 11.36. ábra (Pálfy, 2003) az egykristályos szilíciumból készült napelem
kollekciós hatásfokát mutatja a hullámhossz függvényében.
 193

1,0

0,8

0,6

Q (
0,4

0,2

0,4 0,6 0,8 1,0 1,2

m
11.36. ábra
Egykristályos szilícium kollekciós hatásfoka a hullámhossz függvényében

A napelemek gyakorlati elterjesztésének egyik nagyon fontos szempontja az elérhető

maximális mértékű energiaátalakítási hatásfok, amelyet az anyag- és villamos jellemzők
valamint a működési hőmérséklet egyaránt befolyásol. Az egy töltésszétválasztó réteggel
rendelkező napelemek elméletileg elérhető hatásfoka szobahőmérsékleten 27% körüli érték.
Többrétegű konstrukciók alkalmazásával napjainkban akár 60% fölötti hatásfokot is elérhető.

Napjainkban a legtöbb napelemet szilíciumból (Si) készítik. Ezek konstrukciójukat tekintve

lehetnek egykristályos, polikristályos és a vékony rétegű technológiával készülő amorf
kivitelűek. Hatásfokuk sorrendben 15-17%, 13-15% illetve 4-6%. Elterjedésben ezt követi az
ugyancsak vékonyrétegű technológiát alkalmazó kadmium-szulfid (CdS) alapanyag
felhasználása. Magas hőmérsékletű alkalmazásoknál általában gallium-arzenid (GaAs)
alapanyagot használnak. A kadmium-szulfid/kadmium-tellurid (CdS/CdTe) alapanyagú
napelemek előnye, hogy egyszerű, olcsó technológiával állíthatók elő.
Az egyedi napelemek villamos és mechanikai jellemzői általában nem elegendőek az ipari
méretű alkalmazásoknak, tekintettel arra, hogy például a kristályos szilícium napelemek
felülete 50-200 cm2, üresjárási feszültsége 0,55-0,65 V, teljesítménye pedig 13-17 mW/cm2
között van. A nagyobb feszültség és teljesítmény elérésére a napelemeket modulokba szerelik
össze. A modulokon belül az egyes napelemeket általában sorosan kapcsolják. Az így
kialakított modulok szokásos feszültsége 12 V. A modulok nagyobb méretű egységeké
állíthatók össze a felhasználási céloktól függően.
 194

Polikristályos foto villamos cellák Monokristályos szilícium cella

modulba építve
11.37. ábra
Polikristályos és monokristályos PV cellák

A polikristályos cellák gyártása olcsóbb, mint a nonokistályosoké, de kisebb a hatásfokuk is.

CELLA

MODUL,
PANEL

TÖMB

11.38. ábra
A foto villamos rendszer felépítése

A napelem modul teljesítménye jelentősen függ a működési hőmérséklettől. Ennek

illusztrálása látható egy szilícium napelem esetében a 11.39. ábrán.
 195

11.39. ábra
Szilícium napelem modul teljesítményének hőmérsékletfüggése

A kereskedelmi forgalomban kapható napelem modulok mérete és teljesítménye tág határok

között változik. A felső mérethatár néhány négyzetméter, a névleges teljesítmény pedig
néhány száz Wp nagyságrendben van. A napelemek általában műanyagba vannak beágyazva,
a modulokat pedig általában alumínium keretszerkezet határolja. Ez lehetővé teszi a
tartószerkezetekhez való rögzítést (tömbökké). A modulok villamos csatlakoztatása a
hátoldalon e célra kialakított csatlakozó dobozon keresztül történik. A napelem modulok
átlagos élettartama 30 év.
A villamos energia tárolása
A napkollektoroknál az energiatermelés és felhasználás egybeesési problémájával
kapcsolatban elmondott szempontok a napelemekkel megtermelt energiára is teljes egészében
vonatkoznak. Tehát a fotovillamos átalakítókkal megtermelt energiát is tárolni kell. Erre a
feladatra célszerűen akkumulátorokat alkalmazhatunk. A napelemes áramforrásoknál használt
akkumulátorokkal szemben azonban speciális igények fogalmazhatók meg (Pálfy, 2003):
- jó energiatárolási hatásfok,
- kismértékű önkisülés,
- mélykisütés tűrése,
- széles működési hőmérséklettartomány,
- karbantartás mentesség,
- hosszú élettartam.
A belső térben való alkalmazási igény esetén zárt felépítésű akkumulátorokat alkalmaznak.
Ezek tetszőleges pozicióban helyezhetők el, lényegében nem igényelnek karbantartást, de
ugyanakkor az áruk is magasabb.
Alkalmazások
A napelemek alkalmazása az 1970-es években indult. Napjainkban mind a gyártás mind pedig
az alkalmazás jelentős mértékben növekszik.
Mérő és adatgyűjtő és adattovábbító szélmérőállomásnál használt rendszer.
Példák a napelemek alkalmazására (11.40. ábrán).
 196

Forrás: Pálfy 2003 Forrás: www.pluginbayarea.org

11.40. ábra
Hordozható napelemes energiaforrású és mérőműszer és villamos autótöltő állomás

11.10. HMV rásegítés és medencefűtés (példa)

A ráckevei WELLNESS HOTEL tulajdonosa a hagyományos fosszilis tüzelőanyaggal
működő hőtermelő berendezések mellé napenergia-hasznosító rendszert épített (48 db
kollektor, 86 m2 felülettel). A napkollektoros rendszer a használati melegvíz (HMV) előállítás
során a hálózati hidegvizet előmelegíti. Így a meglévő földgáztüzelésű kazánokkal fűtött
tárolókba a hálózati hidegvíz helyett a szoláris rendszer által előmelegített, magasabb
hőmérsékletű víz kerül.
A medence esetén a napkollektoros rendszer a keringetett medence vizet külső hőcserélőn át
fűti. A rendszer kollektorait a 11.41. ábrán látható tetőfelületekre telepítették. A medencevíz
fűtésre . ábra szerinti tetőfelületre szerelt kollektorok szolgálnak.

D-Ny-i oldal (HVM termelés D-K-i oldal (medencefűtés)

+ 4 db PV panel)
11.41. ábra
Kollektorok a tetőre szerelve
3
A létesítmény 2100 m /év, 55-60C-os HMV mennyiségének a felmelegítéséhez ~150 MWh
hőmennyiség (~23000 m3 földgáz elégetése) szükséges. A napenergia-hasznosító rendszer
kialakításával a teljes évi HMV készítésre fordított földgáz mennyiségének 35-36 %-a, évente
mintegy 82000-85000 m3 földgáz elégetése takarítható meg. Ezzel megközelítőleg 18,7 t/év
CO2 kibocsátás csökkenést is eredményez. A beltéri medence vizének napkollektoros
fűtésrásegítése révén a földgáz megtakarítás 2600 m3/év, a CO2 kibocsátás csökkenés pedig
5,8 t/év. Így egyűttesen földgázfelhasználása évente ~11000 m3-el, míg a CO2 kibocsátása 25
t-val csökken.
 197

A HMV termelésre rásegítő napenergia-hasznosító berendezés tárolóinak térfogata 6000 liter,

amelyre az eltérő idejű vízfelhasználás miatt volt szükség (késő esti fürdés, vacsorát követő
mosogatás, stb.).

Hőközpont a melegvízes tárolókkal 1000 l-es tároló tartályok

11.42. ábra
Fűtőközpont a földgáz kazánokkal és a 6000lite meleg víztárolóval

Felszerelésre került egy fotovillamos rendszer is, amely a napkollektoros rendszerek

szabályozó elektronikáinak és a keringető szivattyúk szünetmentes áramellátására szolgál.
Ezzel a napkollektoros rendszerek esetén elkerülhetővé vált – az áramszolgáltatásban
bekövetkező kimaradás estén fellépő – nemkívánatos tulmelegedési üzemállapot.

Az uszoda rész keringtető szivattyúja A tartályok és kollektorok közötti

külső hőcserélő
11.43. ábra
Keringtető szivattyú és szigetelt külső hőcserélők
 198

11.44. ábra
Sikkolektoros rendszer vezérkő egység

11.45. ábra
A bemutatott (megvalósított) rendszer (közelítő) kapcsolási sémája
Forrás: http://www.solarkollektor.hu/
Az ábra jelei:
1. Napkollektorok
2. Kollektor-medence külső hőcserélő
3. Napkollektor-köri tágulási tartály
4. Kollektor-köri ürítő- és biztonsági szelep (max. 4 bar)
5. Napkollektor-köri keringető szivattyú
6. Egyirányú szelep
7. Napkollektor vezérlő egység
8. Napkollektor hőmérsékletérzékelő
9. Kazán-medence hőcserélő
10. Kazán
 199

11. Egyéb hőleadókhoz

12. Medence fűtés-köri keringető szivattyú
13. Tágulási tartály és biztonsági szelep
14. Kollektor-medence hőcserélő hőmérsékletérzékelő
15. Medence
16. Medence vízforgató (cirkuláltató) szivattyú
17. Medence vízszűrő
18. Medence túlfolyó
19. Medence hőmérsékletérzékelő
20. Medenceürítő

11.11. Növényházi napenergia-hasznosítás

Az üveg vagy fóliaborítású növényházak a napenergiát hőcsapdaként hasznosítják. Ez azt
jelenti, hogy a növényházi lefedés a beeső rövidhullámú sugárzást átengedi, de a növényzetről
illetve a talajról visszaverődő kisebb energiájú, nagyobb hullámhosszú sugárzást nem engedi
át a borításon. A napenergiának a növényház (főleg) éjszakai fűtésre való alkalmazásakor két
fontos feladatot kell megoldani, nevezetesen a sugárzási energia hővé alakítását, ill. ennek az
energiának a tárolását. Erre a célra alapvetően három különböző technikai megoldás
lehetséges (6.46-48. ábrák), amelyeket a következőkben tárgyalunk.
 Hasznosítás külső napkollektorokkal
 A növényház szerkezetébe integrált napkollektorok
 A növényház, mint napkollektor

11.12. Szolárhűtés
Az épületeinket hűteni akkor kell, amikor a napsütés intenzív, különösen nyáron.
Amennyiben napkollektorok működnek az épületen, a forró nyári hóhapokban már nem
képesek a megtermelt hőt hova leadni, mivel nyáron fűtésre nincs szükség, a HVM-et pedig
gyorsan elkészítik. A "feleslegesen" megtermelt napenergia (hő) abszorpciós hűtőgépet képes
működtetni az épületem hűtésére? Tehát külön klímaberendezéseket nem kell beépítenem és
működtetni.
A vákuumcsöves vizes napkollektor rendszerek kiválóan alkalmasak, a megfelelő
mennyiségű és hőmérsékletű meleg víz előállítására a szolárhűtés érdekében az abszorpciós
hűtőgép számára,
A könyvünkben szóltunk a (hasonló) nyári hűtés megoldására, a hőszivattyús aktív eljárásról,
valamint a geotermikus passzív hűtés lehetőségéről.
Az abszorpciós berendezésekben a hűtőfolyadék hő hatására történő kompresszióját (entalpia
növelését) egy speciális hűtő/szorbens eleggyel és hőenergia (szolárhő) közlésével oldják
meg, s ezáltal nincs szükség villamos energiára a mechanikus kompresszorok hajtásához. Az
alacsony hőmérsékletű hűtővíz előállításához általában H2O/LiBr oldat használatos. A
rendszerben a belső szivattyú keringteti a folyadékot (munkaközeget), aminek minimális az
energia igénye. A hőátadási (állapotváltozási) folyamatokat szabályozni kell, hogy elkerüljük
a H2O/LiBr oldat kristályosodását.
A forróvíz meghajtású hűtők hatékonyságának meghatározásában kiemelkedő szereppel bír a
teljesítmény tényező COP (Coefficient Of Performance), ami a hűtőkörből elvont hő és a
meghajtáshoz szükséges hőmennyiség hányadosa, tehát a
COPtermal = Qhütés / Qfűtés.
Ez nem azonos a hagyományos, elektromos kompresszoros hűtők COPW adatával, ahol
COPW = Qhűtés / Whajtás,
ahol W a hűtő által felhasznált elektromos energiát jelenti.
 200

A COPtermal együttható meghatározásánál (a jelentéktelen cirkulációs energiát elhanyagolva)

nem vesznek figyelembe semmilyen más külső energia felhasználást. Minél kisebb a COP,
annál nagyobb hőbevitelre van szükség, illetve annál több hőt kell eltávolítani a
hűtőtoronyban. Amennyiben a páratartalom szabályozására is szükség van, a lehűtött víz
hőmérsékletének általában 6 -9°C. Amennyiben csak hűtött levegő fújunk be , vagy a falban,
illetve mennyezetben keringtetünk hidegvízet, úgy elegendő a 12 -16°C, ami hatékonyabb
működést tesz lehetővé.
A hided energiát a hűtőfolyadék párologtatóban (evaporator) alacsony hőmérsékleten történő
párolgása biztosítja. Az abszorberben a vízpárát elnyeli a szorbens, miáltal a H2O/LiBr oldat
felhígul. Az abszorpció hatékonyságának növeléséhez az oldatot folyamatosan a generátorba
kell keringtetni, ahol a hőközlés (forralás) történik. A meghajtásukhoz szükséges forróvíz
hőmérséklete az egykörös rendszerek esetében 80°C körül van, amikor 0.6 - 0.8 COP érhető
el

11.46. ábra
A rendszer elvi felépítése
(IST Power az International Solar Technology)

A B
11.47. ábra
Abszorciós hűtőgép (A) és vákuumcsöves napkollektorok
(Freiburg, Németrország)
http://www.alternativ-energia.eu/
 201

11.13. Hidrogén előállítása napelemekkel

A nap által termelt villamos energiával hidrogént állítanak elő (pl. vízbontással), amelyet a
tárolóba vezetnek. Innét a szükséges időpontban a hidrogént (H2) üzemanyag cellákhoz
vezetik és villamos energiát állítanak elő. Ez a villamos energia a szükséges időpontban a
lakóház villamos hálózatába vezethető a közbeiktatott inverteren keresztül. A felesleg a
közüzemi villamos hálózatnak eldaható. Kisérleti berendezés 30 kW teljesítménybe több éve
működik az USA-ban.

11.48. ábra
„Hidrogén háztartás‖
(az eljárást lásd a 13. fejezetben)

11.14. A passzív hasznosítás eszközei

Az épületek hőháztartásának - napenergia-hasznosítással történő - optimálására számos
eszköz jöhet szóba. Ezek közül is kiemelhetjük a tájolást, a határoló felületek energiatudatos
formálását valamint réteges falszerkezetek kialakítását.
Alapvető tervezési szempont, hogy a lakóépületekben a legnagyobb fűtési igényű szobákat a
napsugárzásból nyerhető energia és fény miatt D-DK-K-i irányba tájoljuk. Ugyanakkor a
kisebb fűtési igényű helyiségekkel szigetelni, védeni célszerű a nagy fűtési igényűeket. A
ferdesíkú üvegezett felületek jelentős mértékben elősegítik az épület benapozását.
A határoló felületek energiatudatos kialakítására alapvetően kétféle szemlélet alkalmazható
(Zöld, 1999). Ezek egyike a defenzív tervezési szemlélet, aminek a lényege, hogy télen a
fűtési hőveszteség, nyáron pedig a szoláris hőnyereség csökkentésével szabályozzuk az épület
energiaigényét. Technikai eszközei a kis üvegezési arány, a jó légzárás és hőszigetelés. A
másik módszer, a szoláris szemlélettel tervezett épület esetében télen a szoláris hőnyereség,
nyáron pedig a hőveszteség - természetes szellőztetés révén - való növelését kívánja elérni. Ily
módon jelentős szerepe van a tájolásnak, benapozásnak, azaz nagy üvegezési arány és nagy
hőtároló tömegek a jellemzői.
A réteges falszerkezetek alkalmazásával mind a hőszigetelési, mind pedig a hőtárolási
követelmények is megoldhatók. A külső és a közbenső szigetelésű falazatok is eszközei ennek
a megoldásnak.
 202

A passzív napenergia-hasznosítás lényege, hogy a felsorolt eszközöket nem külön-külön,

hanem lehetőleg integrált módon használjuk fel.
KÉRDÉSEK
1. A napsugárzásból nyerhető energia jellemzése
2. Mit nevezünk globál sugárzásnak, hogyan határozzuk meg
3. A napenergia-hasznosítás fő formái, előnyök-hátrányok
4. A termikus vizes napkollektor rendszerek felépítése
5. Fotovillamos hasznosítás alapegysége, a fotovillamos rendszer felépítése
6. Sík-kollektorok elvi felépítése
7. A vákuucsőves renszer elvi felépítése, előnyök, hátrányok
8. A napkollektorok hatásfoka, a várható teljesítmény meghatározása
9. Szoláris hőtárolók és hőcserélők
10. A HVM előállítás alap kapcsolási vázlata, a méretezés elve
11. Koncentrátoros hasznosítás lényege, mit nevezünk naperőműnek
12. Komplex meleg víz előállító rendszer
13. Szolár hűtés, hidrogén előállítás
14. Mi a passzív hasznosítás
IRODALMAK
7. Kaboldy E.: 2003,Fototermikus rendszerek, Napenergia a mezőgazdaságban /szerk.
Farkas I./, Mezőgazda Kiadó, Budapest, 53-99. o.
8. Kaboldy E.: 1998.Melegvízkészítés napenergiával, Alternatív Energiák 4. füzet,
Fiorentini Hungary Kft., Budapest,
9. Pálfy M.: 1998.Fotovillamos áramellátás, Alternatív Energiák 6. füzet, Fiorentini
Hungary Kft., Budapest,
10. Pálfy M.: 1995 Környezetbarát villamosenergia-termelés lehetőségei Magyarországon
napenergiából napelemekkel, Magyar Energetika, 1995/2, 11-13. o.
11. Farkas I. /szerk./: 2003. Napenergia a mezőgazdaságban, Mezőgazda Kiadó, Budapest,
12. Farkas I.-Biró A.-Buzás J.: 1999,Napenergia növényházi hasznosítása,
Energiagazdálkodás, 40. évf., 1. sz., 11-14. o.
13. Farkas I.-Mészáros Cs.-Seres I.: 1997.Szoláris szárító áramlástani vizsgálata, Járművek,
Építőipari és Mezőgazdasági Gépek, 44. évf., 6. sz., 214-216. o.
14. Farkas I.-Bencsik T.-Buzás J.-Hegyi K-Seres I.: 1998Víztározóval kiegészített
fotovillamos energiatermelő rendszerek telepíthetősége, Magyar Energetika, VI. évf., /1.
sz., 25-29. o.
15. Sembery P.-Tóth L.: 2005. Hagyományos és megújuló energiák, Szaktudás Kiadó
Ház. Budapest, 522 p.
 203

12. A szélenergia hasznosítási lehetőségei

12.1. Bevezetés
Az energiagazdálkodás és ennek kapcsán a fenntartható energiaellátás a XXI. század
gazdaságának egyre inkább központi kérdésévé válik. Évtizedek óta folynak a fenntartható
fejlődéssel kapcsolatos nemzetközi kutatások és tárgyalások. A széleskörű együttműködés és
munka célja, hogy a fejlődő világ egy kíméletes kapcsolatot alakítson ki az őt körülvevő
természetes környezettel, a gazdasági növekedés fenntartása és az emberi életkörülmények
javítása mellett.
„Az energia felhasználása csak akkor fenntartható, ha egy széleskörű és tartós rendelkezésre
állást biztosít az alkalmazott energiaforrásokból és ezzel egyidejűleg a vele kapcsolatos
negatív hatásoknak korlátot szab.‖ (ENSZ Környezet és Fejlődés Konferencia (UN Conference
on Environment and Development) 1992. június)
Az iparosítás óta az emberiség energiafelhasználása sokkal gyorsabban nő, mint a népesség
létszáma. Miközben a világ lakosságának létszáma négyszeresére, 6,3 milliárdra nőtt, addig az
energiafelhasználás és ezzel együtt a fosszilis energiahordozók, a szén, az ásványi olaj és a
földgáz felhasználás a 60-szorosára. 2004-ben 450Exajoule (1EJ=1018J) (12.1.1 ábra).
A szél egyike azoknak a természeti energiaforrásoknak, amelynek szerepe az emberiség
története során többször is változáson ment át.
A szél mozgási energiája, mechanikai munkává alakítva többek között felhesználható
villamos generátorok hajtására. A technikatörténet során műszaki szempontból különféle
megoldások kerültek kialakításra, mégis mára a vízszintes forgástengelyű szélgenerátor vált a
legelterjedtebbé. Ennek oka a jelentős többlet villamosenergia termelés más műszaki
megoldásokhoz képest. Jelenleg a világ szélerőműkapacitása mintegy 240000 MW (12.1.2.
ábra)

12.1. ábra
A szélerőműkapacitás növekedése a világban (2001-2020)
,(forrás: WWEA, World Wind Energy Report 2009)
A szélerőművek hatásfoka függ a telepítés helyétől és az egymáshoz való elhelyezkedéstől.
Ezek figyelembevételével alapvetően két-két megoldás ismeretes: a tengeri és a szárazföldi,
valamint az egyedi és a csoportos telepítés. Magyarország viszonylatában a szárazföldi jellegű
erűművek közül az egyedi és a csoportos telepítés jöhet számításba. A szélerőmű lehet
 204

hálózati, vagy szigetüzemben, de a szélerőműpark, mint komplex energiatermelő egység is

megjelenhet. Az új konstrukciós aerodinamikai megoldások kialakításán keresztül a
számítástechnikai szoftverfejlesztésig minden műszaki terület dinamikus fejlődésnek indult.
Új lapátprofilok, nagyobb és jobb hatásfokú generátorok, magasabb tartó oszlopok, hosszabb
szárnylapátok, új anyagszerkezeti megoldások, könnyebb konstrukciók, hatékonyabb és
megbízhatóbb vezérlési megoldások a mai korszerű szélerőművek jellemzői.
Pontosabb mérőrendszerek és adatfeldolgozás. Az energiatermelést befolyásoló tényezők
egyre szélesebb körű figyelembe vétele.
A fejlesztések további pozitív eredménye, hogy azonos teljesítményű erőműveknek kisebb a
területigénye, tehát javul a területkihasználás. Dániában például az 1980-as évek 100000-es
szélgenerátor darabszámával szemben 2005-re már csak 5590 darab erőmű állt. Ezek a dán
villamosenergia felhasználás 20%-át biztosították a korábbi 10%-kal szemben.
A technológiai fejlődés lehetővé tette, hogy a 80-as évektől kezdődően, a tengerpartokról
egyre inkább a szárazföldek belseje felé telepítsék a generátorokat, oda ahol az
energiafelhasználás folyik. Ezáltal az energia szállítási-vesztesége és a létesítés költsége is
csökkent.

1. ábra
Szélerőművek teljesítményének alakulása
(2010 év: 7000 kW, 130m oszlop, 130 m rotor átmérő)

12.2.ábra
A szélgenerátorok fejlődési trendje
(forrás: Jos Beurskens, ECN 2005)
Szárazföldi körülmények között az úgynevezett másodosztályú szelek jellemzőek. Itt
jelentősebb a turbulencia, és a nagyobb energiatartalmú áramlatok csak nagyobb felszín feletti
magasságokban fordulnak elő. Éppen ezért a fejlesztések egy jelentős része az oszlopok
magasságának növelésére irányult.
Mivel szárazföldön műszaki szempontból az ipari létesítményekhez, villamos elosztó
berendezésekhez a lehető legközelebb építhetők fel a szélerőművek, számos hálózatfejlesztési
és hálózatterhelési probléma is megoldódott.
 205

12.2. A szélenergiahasznosítás elmélete

12.2.1. A szélről általában
A szél egyike azoknak a természeti energiaforrásoknak, amelynek szerepe az emberiség
története során többször is változáson ment át.
Keletkezése alapvetően arra épül, hogy a földfelszín által elnyelt napsugárzás nagyobb mértékű
az egyenlítőnél, mint a sarkoknál és leegyszerűsített megközelítéssel a légtömegek az
egyenlítőtől a sarkok felé áramlanak. Ezt a Föld forgása módosítja, s ezzel számos örvénylés
alakul ki mind az északi, mind a déli féltekén. A keleties szélövekben a légkör
impulzusmomentumot nyer, a nyugatias szélövben a légkör impulzusmomentumot ad le.
(12.3. ábra)

12.3. ábra
A globális impulzusmomentum mérleg
(forrás: Bartholy 2006)
A változó sebességgel áramló levegő mozgási energiája munkavégzésre képes. Ez a
munkavégző képesség a gázok áramlási törvényei alapján a sebesség harmadik hatványával
arányos. Éppen ezért rendkívül jelentős hatást gyakorol a villamosenergia-termelésre.

A globális széljárás
A Föld felszíne óceánokkal és szárazföldekkel tagolt, s ezek az eltérő felszínek
különbözőképpen befolyásolják a légtömegek áramlást, pl.:
- légnyomásváltozáson,
- a napsugárzás különböző fokú elnyelésén,
- eltérő csapadékmennyiségen keresztül.
Az óceánok szintén jelentős mértékben nyelik el a hőt. Az említett hatások mind
befolyással vannak a globális, és számos állandó helyi szélre is, mint például a monszunra.
Az állandó lokális szelek szezonális vagy napi rendszerességgel jelentkezhetnek, a helyi
felmelegedés és lehűlés váltakozásával.
A légáramlást az egyenlítő és a trópusok között, az úgynevezett Hadley - cirkuláció
irányítja. A légtömeg az egyenlítőtől száll felfelé a trópusokig. A lehűlt levegő kb. a 30-as
szélességi foknál ereszkedik le. A felszíni szél aztán visszatér az egyenlítőhöz keleti
irányból. Ezt hívjuk passzátszélnek, mely egész évben megfigyelhető.
Ezen a területen csak kis ingadozás tapasztalható a szélsebességben, mely általában elég
 206

nagy az energiatermeléshez.
A közepes szélességi fokoknál megfigyelhető áramlásokat az atmoszférában az úgynevezett
Rossby – hullámok irányítják, összekeverik a sarkok közeléből származó hideg levegőt a
trópusi, melegebb levegővel. A légáramlás ezen a területen jellemzően nyugati, de a
keveredések a szélsebesség nagy változékonyságához vezet, s frontok képződnek.
Az északi félgömbön a nagy vízfelületek és a kontinensek eloszlása hatással van a nyugati
áramlásra. A hegyvidékek részben lelassítják, részben el is terelik az áramló légtömegeket.
A sarki területeken a felszínt borító jég visszaveri a beérkező nyári napsugárzást, s a
folyamatos hűtő hatás állandó anticiklonos állapothoz vezet. Jellemzőek az igen erősek a
keleti szelek.

A szél változásai
A szél sebessége folyamatosan változik, ami jól érzékelhető bármely anemométeres
szélsebesség mérés során. Ha a hosszú távú szélsebesség-mérési eredményeket, mint
idősorokat átalakítjuk gyakorisági függvénnyé, akkor egyfajta energiaspektrumot kapunk,
vagyis megismerhetjük, hogy mely szélsebességek tartalmazzák a legtöbb energiát. Ez alapján
megbecsülhetjük a kinyerhető energia mértékét is.
A mérsékelt égövet két kiemelkedő érték jellemzi. Az egyiket a nagy időjárási rendszerek
elhaladása, a másikat pedig ezen áramlatokban lévő turbulencia okozza. Az utóbbi a
széllökésekben észlelhető. Hatása az energiatermelésre nem jelentős, de fontos a lapátokat, és
az oszlopokat érő dinamikus terhelés miatt. Az energiatermelés, a gyakori
szélirányváltozásoktól függően csökken, hiszen a turbina nem minden esetben áll közvetlenül
a szél irányában, és az irányba állási idő és az energiafelhasználás miatt a hatásfok csökken.
A várható energiatermelésben jó átlageredményt a szélgenerátorok nagy területen történő
csoportos elhelyezése jelent, ami által a helyi szélsebesség különbségek kiegyenlítődnek.
Természetesen még ekkor is előfordulhat, hogy egy-egy nagyobb anticiklon hatása miatt
napokon keresztül az egész térségben csak gyengén fúj a szél.

12.2.2. A szél mozgási energiája

A szél a légkör termikus egyensúlyának megbomlásából eredő légmozgás, azaz a levegő
áramlása.

12.4. ábra
Az energia kinyerés jellmzése

Az A keresztmetszeten, v sebességgel átáramló légtömeg tömegárama:

 207

m* = Av kg/s,
amelynek egy másodpercre vonatkozó mozgási energiája:
1 1
Pk    A  v   v 2    A  v 3 W,
2 2
Ahol:
 - a levegő sűrűsége [kg/m3],
A – a vizsgált (pl. generátoroknál a rotor által súrolt) felület [m2],
v - a zavartalan szél sebessége [m/s].
Az egyenlet három tényezőre is felhívja a figyelmet:
- A szélenergia arányos a levegő sűrűségével. Vagyis a magasabb hegységekben
ugyanahhoz a szélsebességhez kevesebb energia tartozik.
- A szélenergia a szélsebesség köbével arányos, ezért igen fontos a nagy átlagos
szélsebességű helyek kiválasztása. (10%-kal nagyobb szélsebesség 30%-kal több
energiát jelent.)
- A szélgenerátoroknál a szélenergia arányos a rotor által súrolt felülettel, vagy a rotor
átmérőjének a négyzetével.

12.2.3. A szélerőmű teljesítménye:

Minél több energiát hasznosít egy szélerőmű a szélből, annál inkább fékezi az áramlást.
Amennyiben az összes energiát hasznosítanánk, a rotor mögött nulla lenne a szélsebesség,
ami tulajdonképpen azt jelentené, hogy a szél nem is hagyná el a szélerőművet. Azonban
ebben az esetben egyáltalán nem tudnánk hasznosítani az energiát, mivel a szél a rotor másik
oldalára nem gyakorolna hatást.
A másik szélsőséges esetben fékezés nélkül áramoltatnánk át a szelet. Természetesen ebben
az esetben sem tudnánk energiát nyerni belőle.
Éppen ezért arra kell következtetnünk, hogy a két szélső helyzet között kell lennie egy olyan
állapotnak, amikor a szél fékezése által, hasznos mechanikai energiát állíthatunk elő. A
jelenség pontosabb vizsgálata során kiderül, hogy a megoldás egészen egyszerű. Az ideális
szélerőmű, a mindenkor uralkodó szélsebességet 2/3-ával csökkenti. Ennek megértésére az
aerodinamika alaptörvényeit kell a szélerőművekre alkalmazni.
A Betz törvény azt mondja ki, hogy egy szélerőmű a szél kinetikus energiájának legfeljebb
16/27-ed részét (59%) tudja mechanikai energiává alakítani.
Ezt a törvényt Albert Betz német fizikus 1919-ben alkotta. Egy szélerőmű elméleti maximális
teljesítménye az alábbi összefüggésel határozható meg:

16 1
Pvill    A    v3 [W]
27 2

ahol, Pvill = a szélerőmű elméleti maximális villamos teljesítménye [W]

A = a szélerőmű rotorjai által súrolt felület [m2]
ρ = a mindenkori levegő sűrűsége [kg/m3]
v = a levegő sebessége [m/s]
16/27 = a Betz féle maximum hatásfok tényező
 208

A turbina karakterisztikájától függetlenül a turbina energia-előállítási képességét a területen

mért szélsebességtől függő energiasűrűséggel fejezhetjük ki W/m2 – ben:

Szélsebesség (m/s) 5.0 10.0 15.0 20.0 25.0

Teljesítmény* 612. 206 490 957
76.6
(W/m2) 5 7.2 0.0 00.3
*Normál atmoszféránál, 1,225 kg/m3 – es légsűrűségnél.

Normál légköri nyomáson, 15°C hőmérsékleten a levegő sűrűsége 1,225kg/m3, viszont a

nedvességtartalom növekedésével ez az érték csökken.
Ezen kívül a hideg levegő sűrűbb, mint a meleg levegő. Nagyobb magasságokban, például a
hegyekben, alacsonyabb a légnyomás, ami által a levegő sűrűsége csökken. (12.2.1. táblázat)

Ennek bizonyítást kezdjük mindjárt egy ésszerű meggondolással, mely szerint a rotorfelületen
áthaladó közepes szélsebesség az érkező, tehát a rotor előtti v1 és a távozó, tehát a rotor
mögötti v2 szélsebesség számtani átlaga, azaz (v1+v2)/2. (Erre Betz egy bizonyítást készített.
Forrás: DAWIA, 2003)

A levegő sűrűsége, atmoszférikus nyomáson

12.1. táblázat:
A levegő sűrűsége atmoszférikus nyomáson
Hőmérséklet A száraz levegő sűrűsége
Legnagyobb nedvességtartalom kg/m3
[°C] kg/m3
-25 1,423
-20 1,395
-15 1,368
-10 1,342
-5 1,317
0 1,292 0,005
5 1,269 0,007
10 1,247 0,009
15 1,225 *) 0,013
20 1,204 0,017
25 1,184 0,023
30 1,165 0,030
35 1,146 0,039
40 1,127 0,051
*) A szélenergiahasznosítás területén, az atmoszférikus nyomáson 15°c-os száraz levegő,
tengerszintnél mérhető sűrűség-értékét tekintjük általánosan alkalmazott adatnak. (forrás:
DAWIA 2003)

A rotoron másodpercenként átáramló légtömeg:

v1  v2
m   * A*
2
ahol
m = az átáramló tömeg,
ρ = a légsűrűség,
A = a rotor által súrolt felület és
 209

v1  v 2
= a rotorfelületen átáramló közepes szélsebesség.
2
A rotor által az átáramló szélből nyerhető teljesítmény azonos a tömeg és a sebességek
négyzetének különbségéből képzett szorzattal.
1
P  * m * v12  v22 
2
Helyettesítsük be a tömeget a fenti összefüggéssel, akkor a következőt kapjuk.

P  * v12  v22 * v1  v2  * A
4
A rotor által súrolt felülettel azonos keresztmetszeten (A), zavartalanul átáramló levegő
teljesítménye a következő összefüggéssel határozható meg:

P0  * v13 * A
2
Hasonlítsuk össze a két teljesítményt, és képezzük az átlagukat. A kinyerhető és a szabad
áramlásban rejlő teljesítmény viszonya a következő módon alakul:
P 1   v2    v2 
2

 1    * 1  
P0 2   v1    v1 
 
A teljesítményviszony és a sebességviszony alakulása
P/P0
0,6

0,5

0,4

0,3

0,2

0,1

0
v2 /v1
0 0,1 0,2 0,3 0,4 0,5 0,6 0,7 0,8 0,9 1

12.4. ábra
A teljesítményviszony és a sebességviszony kapcsolata
(forrás: DAWIA 2003)
Most már P/P0 hányadost v2/v1 függvényében ábrázolhatjuk (12.2.6 ábra)
A függvényből kiolvasható, hogy v2/v1 = 1/3-nál éri el a maximumát és ez a szélből nyerhető
energia 59%-a, vagy másként 16/27 része az összes teljesítménynek.
Azaz egy D [m] átmérőjű rotorral, v [m/s] szélsebesség mellett kinyerhető teljesítmény értéke:

16  3 D 2    kg  m 2   N  m J 
Pmax   v 
27 2 4
 3 ,  s ,  s  , W 
 s     

Az adott generátorral termelhető villamos energia mennyiségét alapvetően a pillanatnyi

átlagos szélsebesség határozza meg.
A szélsebességet és a szélirányt az atmoszféra légcirkulációja, a helyi hőmérsékleti
viszonyok, és a domborzat tagoltsága együttesen befolyásolják. A szél jellegének változása az
 210

általános légcirkuláció hatására hosszabb-rövidebb időszak (órák, vagy napok) alatt megy
végbe. Hirtelen betörő meteorológiai frontok ezzel szemben pillanatok alatt képesek
megváltoztatni a teljes áramképet (2006. 08. 20., 2007.08.20, 2010.08.06.-09.).
A szélnek ez a változékonysága azonban a villamos áram termelésére is kifejti hatását. Éppen
ezért arra kell törekedni, hogy megfelelően választott mérési pontok és mérőrendszer
széladatbázisa segítségével, jó leírást adjunk, ezen változásokról.
A légkör termikus jellegétől és a domborzat tagoltságától függően kisebb-nagyobb
széllökések keletkeznek. Ennek hatására mind a szél sebességében, mind pedig irányában
pillanatnyi változások következnek be. Ezen a változások jól érzékelhetők, ha a szél
struktúráját úgy képzeljük el, mint különféle méretű, háromdimenziós örvények sorozatát a fő
áramlás mentén. Ezt nevezzük turbulenciának. A turbulenciának is van hatása az
energiatermelésre, de nem közvetlen módon, mivel a szélerőművek nem képesek a szél
sebességének, vagy irányának változására azonnal reagálni.

12.2.3. A szél időbeli változásának jellemzői

Egy terület szélenergetikai jellemzése során gyakran az éves átlagos szélsebesség értékét
adják meg. Egyetlen adat azonban elfedi a rövidebb ideig tartó változásokat. Mivel a
termelhető villamos energia a szélsebesség köbével arányos, az ilyen jellegű elhanyagolás,
illetve átlagolás jelentős eltérést okozhat az éves energiapotenciál becslésénél. E probléma a
széladatok részletes, éves adatfelvételével megszűntethető. Ezért az energetikai szélmérés
gyakorlatában 1-60 másodperces mintavétel átlagából képzett, 1-10 perces adatrögzítés terjedt
el. A mérés során minden szélirányban tárolni kell a szélsebesség nagyságát, és végül éves
szinten kell kiértékelni a kapott adathalmazokat. Így kapjuk az adott terület széljárásának
statisztikai leírását. A legjobb statisztikák készítéséhez a méréseket éveken át - tíz évig - kell
folytatni ahhoz, hogy az egyes évek közti eltéréseket is figyelembe tudjuk venni.
Számos statisztikai eloszlásfüggvényt próbáltak ki a szélsebesség leírásához. A
kétparaméteres Weibull-eloszlás bizonyult a leginkább alkalmasnak erre a célra azáltal, hogy
a legjobb pontossággal illeszkedik az adatsorokra.
k
k 1 v
k v  
f (v )     e c
[%]
c c
ahol: v = szélsebesség [m/s]
c = méret tényező [m/s]
k = alaktényező.
Ha k=2, akkor megkapjuk a Rayleigh-eloszlást, amennyiben k=1, akkor exponenciális
eloszlást kapunk. Ezek a Weibull-eloszlás speciális esetei. Észak-Európa nagy részén a k
tényező közel egyenlő kettővel. A c tényező értéke az adott átlagos szélsebesség értékével
egyezik meg.
A Rayleigh eloszlásfüggvény:

2
  v 
  
 v 4  vá 
f (v )  e 
%,
2  vá2

ahol vá = az átlagos szélsebesség.

A szélsebesség-eloszlás matematika leírása lehetővé teszi a szélerőmű teljesítmény-

jelleggörbéivel való összevetést. Így megkapható a szélerőmű éves energiahozama. Továbbá
 211

lehetőség nyílik olyan konstrukció kiválasztására, amely lehetővé teszi adott helyszínen, a
legnagyobb üzemi hatásfok elérését.
(forrás: Tóth-Horváth 2003)

12.5. ábra
A Weibull eloszlás alakulása különböző k értékek esetén
(forrás: Tóth 2005)

12.2.4. A szél, magasságtól való függése

A szélsebesség tetszőleges h magasságban számítható, ha adott hg ismert magasságban ismert

az értéke.
A szél magasságtól való függése, a korábban már leírtak szerint, exponenciális összefüggéssel
fejezhető ki:

v  h  (m/s)

v g  h g 
ahol:
v -a keresett szélsebesség (m/s), a h - magasságon (m)
vg - az ismert szélsebesség (m/s), a hg - mérési magasságon (m)
 212

12.7. ábra
A felszíni egyenetlenségek befolyásoló hatása a függőleges szélprofilra
(forrás: EWEA 2006)
A terep egyenetlensége, a beépítés sűrűsége, a meglevő építmények nagysága, valamint a
növényzet összetétele és jellege (ez utóbbi miatt az évszakok változása is) határozza meg az α
értékét (12.2.8 ábra). Az egyenetlenség nem az egyes akadályok hatásából, hanem számos
akadály összegződött hatásából származik (forrás:Davenport 1960).
Davenport vizsgálatai szerint az α kitevő értéke a felszín érdességétől függően a
következőképpen alakul:
Sík mező 0,12
Nyílt terep 0,16
Erdős síkság 0,28
Város alacsony épületekkel 0,35
Város magas házakkal 0,50
A nem homogén területekre a leírt törvények módosított változatai használhatók, ezekhez
táblázatok és grafikonok állnak rendelkezésre (Gasch 1991)

A szélsebesség és a domborzati magasság kapcsolata

A domborzat különösen meghatározó a felszín közeli szélviszonyokra.

12.8. ábra:
A domborzat enyhe változásának hatása

A 10-20%-nál kisebb domborzati meredekség változás, a mozgó légtömeg áramvonalainak

irányválktoztatásával és azok besűrítése által, jelentősen felgyorsítja a szélsebesség vektor
vízszintes irányú komponensét. Ezáltal kedvező áramlási feltételt teremt a szélerőművek
üzemeltetéséhez a dombtetőn. E miatt, a szélerőművek elhelyezésénél nagyon fontos a helyi
domborzati adottságok ismerete. Ez a kedvező hatás, a szélerőművek oszlopmagasságának
emelésével tovább növelhető.
 213

Bizonyos domborzati viszonyok, valamint a felületi érdességet meghatározó felszíni, tájalkotó

elemek hatása azonban már hátrányosan befolyásolja a légtömegek áramlását, akadályt
képeznek a szél útjában. Épületek, magas fák, a domborzat hirtelen változása, a 20%-nál
nagyobb lejtő, illetve emelkedő, turbulens hatást váltanak ki, valamint mögöttük jelentős
mértékben lecsökken a szél sebessége (12.9. ábra)

12.9. ábra
A sűrű növényzet hatásaára kialakuló turbulencia

Mivel a dombok ritkán szimmetrikusak, ezért egyes irányokból igen jó áramlási kép alakulhat
ki, míg más irányokból kifejezetten kedvezőtlen.

12.10. ábra
Hirtelen magasság-növekedésnél turbulencia lép fel.

12.11. ábra
A szélsebesség csökkenés százalékos mértéke, az akadályok mögött
 214

Számos numerikus modell van a domborzat hatásának elemzéséhez, de a legtöbb dombos

vagy hegyvidéki terület komplexitása igen megnehezíti a helyzetet. Az atmoszferikus
stabilitás gyakran szintén légmozgást okoz, melyet nehéz előre jelezni. Ezen okok miatt a
leendő telephely előzetes felmérése alapvető, meghatározó fontosságú feladat.

12.2.5 . A szél mérése

A szélirány, becsléssel történő megállapítására sok lehetőség nyílik. Alkalmas erre a célra a
kéményekből felszálló füst, amely igen érzékeny a szélirányváltozásokra. Felhasználhatjuk a
repülőtereken lévő szélzsákokat, a falevelek, ágak vagy a fák mozgását. Ezzel szemben a
felhők vonulási iránya nem ad megfelelő támpontot, mivel még alacsonyan mozgó felhők
esetén is az adott magasságban uralkodó szélviszonyok a földfelszín közeli adottságoktól
jelentős mértékben eltérhetnek.
A szél sebességének műszer nélküli becslése azon a hatáson alapszik, amit a különböző erejű
szelek a növényzetre, az épületekre és az emberre gyakorolnak.
Ezeknek a megfigyelésével készült a Beaufort-féle tapasztalati szélerő skála, amely eredetileg
a szélcsenden kívül 12 erősségi fokozatot különböztetett meg, de újabban 17 részre bővítették,
s ezzel a nagy trópusi viharokat is osztályozni lehet. Az egyes szélerő értékeket nehéz
pontosan elhatárolni egymástól. Az 1-2 fokozat gyenge, a 3-4 mérsékelt, az 5-6 erős szelet
jelöl, amit közönséges értelemben is szélnek nevezünk. A vihar a 7-es fokozattal kezdődik. A
fokozat megállapításánál sohasem a legerősebb széllökést figyeljük, hanem az átlagos
erősséget becsüljük meg.
Az említett összeállítás az egyes szél-fokozatokat szárazföldi használatra adja meg; a tengeren
való alkalmazására más hatások - elsősorban a szél által keltett hullámok alakja és mérete -
szolgálnak.
A szélsebesség sosem állandó, az idővel arányosan folyton változik. A széllökéseket és a
turbulencia mértékét a helyszín és az érdesség erősen befolyásolja. A kontinensek belseje felé
haladva és a nagyobb felületű sík vidékeken egyre inkább nyugodtak a szélviszonyok, mivel
itt a légtömegek szabadon áramolhatnak. A leginkább a tengerek, illetve az óceánok felett
válik egyenletessé a szél mozgása.
A szélsebesség mérésére szolgáló műszereket anemométereknek nevezzük, a szélsebességet
folytonosan regisztrálókat pedig anemográfoknak.

12.12. ábra
Különféle kialakítású kanalas anemométerek

A szélsebességmérők vagy az egységnyi felületre ható szélnyomást mérik, vagy a szél

időegység alatt megtett útját. A legegyszerűbb ilyen műszer az imént említett szélzászló fölött
alkalmazott nyomólap, amit a szél, nyugalmi helyzetéből kimozdít. A többi
szélsebességmérőnél az alábbi mérési elvek érvényesülnek:
 215

1. Forgókerekes (a szél okozta nyomás egy kereket forgat, melynek forgási sebessége a
szélsebességgel arányos)
2. Aerodinamikus (a szélsebességtől függő dinamikus nyomást mérik
3. Elektromos (a szél hűtő hatásán alapszik)
4. Akusztikus (például a Doppler-effektus alkalmazásával)

Forgókerekes (rotációs) szélsebességmérők:

Legelterjedtebb a forgókanalas szélsebességmérő. Ezek függőleges forgástengelyű műszerk.
A vízszintes síkban forgó kerék rendszerint három vagy négy küllőjére, műanyagból készült
félgömböt erősítenek. A szélnek kitett érzékelőrész forgásba jön, bármilyen legyen is a
szélirány, mert a kanalak homorú felületére a szél nagyobb nyomóerőt gyakorol, mint a
domborúra. A kanál-körülfordulások időegységre vonatkoztatott számából meghatározható a
közepes szélsebesség.

Abban az esetben, ha írókészülékkel kapcsoljuk össze a műszert, regisztrálásra is

felhasználható. Az idővonal mentén fölrajzolt jelek számából meg lehet határozni a
sebességet.
Az akusztikus szélmérő:

12.13. ábra
Az „akusztikus szélmérő‖ érzékelő teste
(forrás: Makra 1991)

A 12.12. ábrán egy „akusztikus szélmérő‖ érzékelő részének felépítését látjuk. A speciális
fémkereten 6 db kettős rendeltetésű (hangkibocsátó és érzékelő) mérőtest helyezkedik el. Az
egyes mérőtestek által kibocsátott hangimpulzusok a széliránytól és szélsebességtől függően
különböző időbeli eltéréssel jutnak el a többi mérőtesthez. Mindezt elektronikus berendezés
értékeli és a kapott jelek bonyolult halmazából rekonstruálja a szélvektor háromdimenziós
változásait.
 216

A SODAR:.

a) A SODAR mérési elve b) A 64 darab hanglokátor

12.14. ábra
A SODAR-működése (forrás Varga et al. 2005)

A SODAR (SOnic Detection And Ranging) egy olyan távérzékelési eszköz, amely a
hanghullámok segítségével méri a szél irányát és sebességét.
A mérés a légkörben állandóan jelenlévő mikroturbulenciák, örvények érzékelésén alapul. A
mikroturbulenciák szabálytalan változása határozza meg a szél pillanatnyi értékének
függőleges és vízszintes összetevőjét. Keletkezésük egyrészt az atmoszféra termikus
változásaiból ered, másrészt az áramló levegő útjában lévő természetes és mesterséges
akadályok okozzák. E hatások az atmoszférában különböző turbulens rétegeket hoznak létre.
Az atmoszférába kibocsájtott hanghullám találkozik, áthalad ezeken a turbulens rétegeken és
az energiája minden irányba szétszóródik. Habár a különböző termikus és mechanikus
turbulenciák elnyelik az energia egy részét, valamennyi visszajut a hangforráshoz. Ezt a
visszasugárzott energiát (az atmoszféra visszhangját) méri a monostatikus SODAR rendszer.
A monostatikus SODAR-nál a hangkibocsátó és fogadó antenna egy egységet alkot. Az
érzékelt örvény és a fogadóantenna által bezárt szög 180°. A visszasugárzott energia kizárólag
termikus turbulenciákról érkezik.
A Doppler jelenség következtében a kibocsátott és visszatérő jel frekvenciájában történő
változás mérése alapján meghatározható az örvény mozgása és helyzete. Amennyiben az
örvény a SODAR antennája felé halad akkor a visszaverődő jel frekvenciája magasabb lesz,
mint a kibocsátott jel frekvenciája. Következésképpen, ha az örvény távolodik a jelfrekvencia
gyengül.
Ezt a fizikai jelenséget használják fel a Doppler SODAR-nál az atmoszférikus szél és
turbulencia mérésére.
A visszatérő jel intenzitásának és frekvenciájának időarányos mérése alapján a kibocsátó
antennától különböző távolságra meghatározható a sebesség változása az atmoszférában.
A SODAR kiemelendő előnyös tulajdonsága, hogy a szélerőműrotor teljes üzemi szintjéből
szolgáltat a szélsebességre, szélirányra és a szélnyírásra vonatkozó adatokat.
 217

12.15. ábra:
Az anemométerek adatai alapján szerkesztett logaritmus profil (vα)
és a SODAR-ral rögzített (vp) szélprofil
A 12.16. ábra az átlagos szélprofilt szemlélteti, a kapott adatokat irányonként bontva, az
eltérés még markánsabb.

12.3. A szélerőművek rendszerezése

12.3.1. A szélgépek konstrukciós kialakítása, működése, a termelt energia hasznosítása

A szélerőgépek segítségével a szél kinetikai energiája alapvetően mozgási, vagy villamos
energiává alakítható át. Napjainkban e konstrukcióknál elsősorban a szivattyúk hajtása jöhet
számításba, amelyekkel víztárolókat töltenek fel, vagy légtartályokat feltöltő légsűrítő
berendezéseket hajtanak. Az így tárolt energiát a későbbiekben pl. olajmotorok, vízturbinák,
vagy különféle légmotorok hajtására lehet felhasználni.
Az 12.16. ábrán a jelenleg is gyártásban lévő vízhúzó változatok láthatóak. Ezek közül a
legnagyobb darabszámban az amerikai rendszerű sűrű lapátozású szélmotorokat gyártják.

12.166. ábra
Szivattyúkat hajtó szélmotorok
A) dugattyús szivattyú; B) membránszivattyú; C) csavarszivattyú; D) centrifugál szivattyú;
 218

E) többfokozatú centrifugál szivattyú; F) csigaszivattyú; G) kanalas láncos vízemelő;

H) mamutszivattyú (forrás: Tóth-Horváth, 2003)
A szélerőgépek másik változata a kinetikai, majd a mechanikai energiát villamos energiává
alakítja át. Ezeket a berendezéseket már szélerőműveknek nevezzük.
A jelenlegi korszerű szélerőművek vízszintes tengely elrendezésűek, mely megegyezik a szél
jellemző irányával. Csoportosításuk a vízszintes tengelyen lévő lapátok száma és elhelyezése
szerint is történhet (12.18. ábra).
Legegyszerűbb változatot képez az egylapátos kivitel, mely egyszerű szerkezeti kialakítást
takar, viszont nagyobb berendezéseknél akadályt jelent a lapát kiegyensúlyozása (különösen a
teljesítmény növelésénél).

12.18. ábra
A szélerőművek lapátozása
(forrás: Patay: A szélenergia hasznosítása)
A legjellemzőbb a 3 lapátos konstrukciós kialakítás, amely a világ szélgenerátor
állományának nagyobb hányadára és a legújabb típusokra is jellemző.
Másik jellemző csoportosításuk az alkalmazott generátor szerint történhet. Így
megkülönböztetünk szinkron és aszinkron rendszerű generátorokat.

12.3.2. A teljesítmény szerinti felosztás

Az alapvető kiviteleket három csoportra sorolhatjuk:
A kicsi, különálló turbinák csoportja, amelyeket akkumulátor töltésére, vagy fűtésre
használnak (10 kW tartomány alatt). Ezek, gazdaságosság szempontjából a villamos
hálózatoktól távol eső helyeken a legsikeresebbek (12.19. és 12.20. ábrák).
Alapkivitelben a generátorok akkumulátorokat töltenek és a tárolt energiát a későbbiek során
a célnak megfelelően alakítják át. A legegyszerűbb alkamazás, amikor a háztartási
berendezések közvetlen az akkumulátorok egyenfeszültségéről működnek (rádiók, televíziók,
hűtőszekrények, stb.). Előnyösebb lehet, ha a telepekben tárolt energiát invertereken keresztül
ismételten váltakozó feszültségű (a hálózatból nyert háztartási villamos energiához hasonló
feszültségű és periódusú) 50 Hz–es energiává alakítják át, s így a hagyományos háztartási
berendezések közvetlenül üzemeltethetők. Az így nyert energia költsége többszöröse lehet a
hálózatból nyert villamos energiának, vagyis olyan helyeken, ahol hálózati villamos energia is
rendelkezésre áll, kevésbbé gazdaságosak.
 219

12.19. ábra 12.20. ábra

5,0-10,0 kW teljesítményű generátor, rácsos 1,0-3,0 kW teljesítményű gyorsjárású
oszlopon generátor
(vitorlás hajókon is használatosak)

A második csoportba tartoznak a hibrid energiarendszerek közepes méretű szélturbinái (10 –

150 kW tartomány), amelyeket más energiaforrásokkal is kombinálnak, pl. fotoelektromos
panelekkel, vagy dízelgenerátorokkal.

12.21. ábra
Helyi villamos hálózat ellátása és akkumulátor töltése (5,0-15,0 kW)

A- vezérlő és szabályzó, B- fűtőegység, C- inverter, D- akkumulátorok, E háztartási

berendezések meghajtása, F vízszivattyú, G- TV, rádió, videó, stb.
A harmadik csoportba tartoznak a közép- illetve nagyméretű szélturbinák, melyek
teljesítménye a 80-as évek óta 100-ról 1500-3000 kW-ra nőtt. A tengeri kölülmények között
üzemelők teljesítménye meghaladja az 5,0MW-ot. A hálózatba kapcsolt szélgenerátorok
gyakran un. szélfarmon üzemelnek. Napjainkban a legelterjedtebbek a háromlapátos,
vízszintes tengelyű kivitelek, amelyek fix, vagy vezérelt fordulatszámmal működnek.
Kontinentális viszonyok között a változó fordulatszámú megoldások számos előnnyel
rendelkeznek. Egyre hatékonyabb alkalmazásukat a mikroelektronika nyújtotta lehetőségek és
a célraorientált szoftverek is segítik.
A szélerőművek üzemeltetéséből eredően közvetve, vagy közvetlenül számos más
energiahordozó állítható elő (12.22. ábra), mindezek közül az egyik legjelentősebb a villamos
energia előállítása.
 220

12.22. ábra
A szélerőművek üzemeltetéséből származó energiatermelési lehetőségek
(forrás: Tóth-Horváth, 2003)

Áramtermelés szélerőművek

A villamos energia előállítására alkalmazott szélerőművek alapvetően két generátor típussal

kerülnek kialakításra.
A szélerőművekben alkalmazott generátorok a hagyományos erőművekben alkalmazott
generátorokhoz képest jelentősen eltérő alkalmazást jelentenek. Itt ugyanis a forrás oldali
mechanikus energia folyamatosan változik, nagysága tág határok között ingadozik.
A nagyobb teljesítményű (150kW felett) szélgenerátorok általában háromfázisú áramot
állítanak elő 690V feszültségértéken. Ez a feszültség a szélerőműben, vagy a szélerőmű
mellett elhelyezésre kerülő transzformától segítségével, a helyi hálózati feszültség
függvényében 10-30 kV-ra lesz feltranszformálva.
A szélerőművekben alkalmazott generátorok lehetnek szinkron, vagy aszinkron üzeműek,
melyeket direkt, vagy indirekt csatlakoztathatunk a helyi villamos hálózatra.
 221

12.23
A szélerőmű felépítése

12.24. ábra
Közvetlen hajtás az Enercon E-70 típusú generátornál
1- lapát, 2- lapátforgató motor, 3- burkolat, 4- tengely, 5- csapágy, 6- szélsebesség- és
széliránymérő, 7- alkatrész daru, 8- tengely felfogása, 9- hűtőventillátor, 10- állvány,
11- generátor forgórész, 12- generátor állórész

Közvetlen kapcsolat abban az esetben hozható létre, amennyiben a szélerőmű a hálózati

feszültséggel azonosan szinkronizált háromfázisú feszültséget állít elő.
Közvetett kapcsolat esetén a szélgenerátorral előállított feszültség különböző elektronikai
egységeken keresztül kerül szinkronizálásra, majd ezt követően táplálják a hálózatba.
A szinkron üzemű generátorok, működési elvüknél fogva csak szinkron fordulatszámon
tudnak üzemelni. Szélerőművek esetén a változó szélsebességből eredő fordulatszám
 222

ingadozást a pólusszám változtatása segítségével kompenzálják. Ez azt jelenti, hogy nem a

legegyszerűbb, kétpólusú generátort alkalmaznak, hanem a póluspárok számának növelésével
érik el, hogy alacsony fordulatszámon is megfelelő szinkron feszültség indukálódjon.
Szinkron generátor alkalmazása esetén a villamos hálózati csatlakozás közvetett módon
történik. A változó számú rotor fordulat hatására indukálódó változó frekvenciájú feszültséget
először egyenirányítják, majd egy váltó-egyenirányító segítségével a hálózati feszültségnek
megfelelően alakítják. Így mechanikus áttételek alkalmazása nélkül, széles fordulatszám
tartományban tudják üzemeltetni a szinkron generátorral szerelt szélerőműveket.

12.25. ábra
A Vestas V90 típusú szélerőmű meghajtás kialakítása
(forrás: Vestas Wind Systems A/S)

Az aszinkron generátoroknál a szükséges fordulatszám tartását hajtómű alkalmazásával oldják

meg. E generátorok alkalmazásának két fő oka: a nagyfokú műszaki megbízhatóság és a
 223

kedvező költségarány. Továbbá olyan műszaki tulajdonságok (szlip, túlterhelhetőség), melyek

különösen előnyösek a szélerőművekben történő alkalmazásnál.
Az aszinkron generátor több nevezetes fordulatszámot ismerünk: üresjárási-, szinkron- és
üzemi fordulatszámot. Míg a szinkron generátorokban csak a szinkron fordulatszámon
indukálódik feszültség, addig az aszinkron generátorokban, ugyanezen a fordulatszámon nem
történik ez meg. Ennek oka a generátor működéséből adódik. Ahhoz, hogy az aszinkron
generátorban feszültség indukálódjék a szinkron fordulatnál nagyobb fordulatszámot kell
produkálni. A szinkron és az üzemi fordulatszám közötti különbség a szlip (mindössze 1%),
mely egy előnyös mechanikai tulajdonság, mivel a generátor a nyomaték változását (mely a
szélsebesség változásából ered) könnyen tudja követni. Ennek köszönhető, hogy az aszinkron
generátorokat (a szinkron generátorokkal ellentétben) szívesebben kapcsolják közvetlenül a
villamos hálózatra.

12.3.3. Az áramtermelő szélgenerátorok teljesítménye

vBe vN vMax vLe

12.26. ábra
A pitch lapátvezérléssel rendelkező szélerőművek
teljesítmény – szélsebesség és teljesítmény-tényező – szélsebesség diagramja

A szélgenerátorok leadott teljesítménye nem egy állandó érték. Ezt szemlélteti a 12.3.9. ábra,
amely pitch rendszerű szélerőmű esetében, a szélsebesség függvényében ábrázolja a
teljesítmény (P) és a teljesítmény-tényező (cp) értékének változását. Az egyes géprendszerek
teljesítmény tényezőit az un. gyorsjárási tényező függvényében: λ (= a lapátcsúcs kerületi
sebessége/szélsebesség) is megadják. Ez is jellemzi, hogy a legkedvezőbb a háromlapátos gép
teljesítmény kihozatala.
 224

12.27. ábra
Az egyes géprendszerek teljesítmény tényezőit a gyorsjárási tényező függvényében

A rotor forgása
A rotor forgása a bekapcsolási szélsebességnél indul el (vBe) , ekkor a leadott teljesítmény, a
diagramban jelölt szélerőműnél (Enercon E-82, 2000kW) 3,0kW. A bekapcsolási
szélsebesség értéke erőművenként eltérő, általában 2,0 – 4,0 m/s érték között változik. A
példában szereplő szélerőmű, a névleges teljesítményét 12,5m/s szélsebességnél éri el. Ekkor
a leadott teljesítmény 2000kW. A rotor forgása a lekapcsolási szélsebesség (vLe) eléréséig tart,
amikor a vezérlő rendszer leállítja az erőmű működését. Ez általában 25,0m/s szélsebességnél
következik be. A névleges teljesítmény eléréséhez tartozó és a lekapcsolási szélsebesség
közötti tartomány a névleges teljesítmény tartomány.
A szélerőműveket, működésük közben egy felügyeleti rendszer folyamatosan ellenőrzi és
feldolgozza a külső (környezeti) és a belső (rendszer) paramétereket. A begyűjtött és
kiértékelt adatok alapján tíz perces időintervallumokban megváltoztatja a rendszer beállításait,
amennyiben ez szükséges. Ennek eredményeként lehet elérni az adott külső feltételek mellett
a rendszer aktuális optimalizált állapotát. Ennek a szabályozásnak az eredménye az is, hogy a
névleges teljesítmény nem egy állandó érték. A névleges teljesítmény tartományban is kisebb
intervallumban változik az értéke.

12.3.4. Szigetüzemű alkalmazás

Szélerőművek szigetüzemű alkalmazásról akkor beszélünk, amikor a megtermelt energiát egy
helyi hálózatba tápláljuk, például egy családi ház, vagy egy üzem energiaigényének
kisegítésére.
 225

szabályzás

szigetüzemű akkumulátor
G hálózat töltő

szárnylapát
állítás

külső vezérlés

12.28. ábra
A szigetüzem vázlata
(forrás: Tóth-Horváth, 2003)
A rendszer megtervezésénél fő feladat a szélerőgép kiválasztása és a tárolókapacitás
meghatározása.
A tárolókapacitást a következő összefüggés segítségével kalkulálhatjuk:
n P
K  m   n  i [Ah]
A i U
i 1 n
ahol:
 m a tartaléknapok száma, azaz egy feltöltéssel elérhető üzemidő napokban,
P
 i az i. fogyasztó áramfelvétele [A]
U
n
 ni az i. fogyasztó napi üzeme [h]

Az energiaellátás biztonsága m helyes megválasztásán múlik. Ha a tárolókapacitás kicsi,

időszakonként ellátási problémák lehetnek. Ha túl nagy, a megtermelt energia egy r észe
veszendőbe mehet, mivel a feltöltött tárolókapacitás nem képes további energiát befogadni.
Az egyenfeszültségű hálózat és fogyasztók alklmazása energetikailag nem előnyös
megoldás. Kedvezőbb a váltóáramú hálózat kialakítása, normál váltóáramú fogyasztókkal. A
váltóáramú ellátást úgy oldhatjuk meg, hogy a hálózat és az akkumulátorok közé egy DC/AC
invertert (egyenáramú/váltóáramú átalakítót) építünk. Az átalakítás ugyan némi veszteséggel
és többletköltséggel jár, azonban hosszabb távon a befektetés megtérül és nem kell speciális
fogyasztókat beszerezni.
Ahol elektromos hálózat is rendelkezésre áll, a két rendszer kombináltan alkalmazható. Az
ellátást a villamos szélerőgép által megtermelt energiára alapozzuk, de szükség esetén (pl.
csúcsfogyasztás) a rendszert a hálózatról üzemeltetjük. A vegyes üzem intelligens áramköri
elemekkel könnyen megoldható.

12.3.5. Szélerőművek szabályozása

Az üzemeltetés legnagyobb kihívása, hogy a megtermelt energiát pillanatról-pillanatra
illeszteni kell a fogyasztók véletlenszerűen változó igényeihez. Egy szélerőmű a rövid időre
szükséges energiatárolást a kinetikus energia növekedése vagy csökkenése útján tudja
 226

megvalósítani. Azonban átmenetileg, akár a fogyasztók, akár a szélerőmű

teljesítményváltozásának hatására, megváltozhat a generátor szögsebessége, illetve
frekvenciája. A fogyasztók viszont joggal várják el, hogy az erőmű mind a frekvenciát, mind
a feszültséget állandó értéken tartsa. Ezt úgy oldják meg, hogy a szabályozás segítségével
megváltoztatják a generátor teljesítményét, úgy hogy állandósult állapotban a generátor
teljesítménye azonos legyen az úgynevezett tranziens teljesítménnyel. A meddő
teljesítményeknek szintén egyensúlyban kell lenniük. Azonban fontos kérdés, hogy ez az
egyensúly milyen feszültségértéknél jöhet létre. Ezt a második szabályozási feladatot
általában egy második, feszültségszabályozó hurok valósítja meg. Erre a célra különösen jól
megfelel egy feszültségszabályozott szinkron generátor.
Aszinkron generátor esetében a szabályozott meddő energiaforrásra is szükség van, hogy a
feszültséget állandó értéken tudjuk tartani.
Példaként először tételezzük fel, hogy a szélből az erőmű által kinyerhető teljesítmény
meghaladja az ellátott fogyasztók együttes pillanatnyi igényét. Ekkor a frekvenciát a
generátor fordulatszám szabályozójával, a feszültséget pedig a generátor gerjesztésével lehet a
kívánt értékre beállítani. Szinkron generátor esetén a feszültség és frekvencia egymástól
kölcsönösen függő változók, amelyeket célszerű két – többé-kevésbé függetlenített –
szabályozókörrel beállítani
Kontinentális viszonyok között üzemelő szélerőműveknél alkalmazott egyik szabályozási
mód a lapátszög szabályozás. Segítségével a rotor szögsebessége közel állandó értéken
tartható. A fő szabályozási kör a generátor kimenő teljesítményére épül. A szabályozás
lényege, hogy a teljesítmény szabályozó kimenő jelét korlátozza a fordulatszám szabályozó,
amelyik a kívánt értéken tartja a szögsebességet. A lapátszög szabályozás alárendelt sebesség
szabályozással rendelkezik, amely így megfelelő stabilitást kölcsönöz az egész körnek.
Aszinkron generátorok esetében feszültség szabályozó kondenzátor telepek ki- és
bekapcsolásával tartják a fogyasztó oldali feszültséget egy tolerancia-sávon belül. A
gyakorlatban 2 – 12 lépcsőben szokták megvalósítani az átkapcsolást.
Ha a fogyasztók pillanatnyi teljesítménye meghaladja a szélből kivehető maximális
teljesítményt, akkor a működés a következő intézkedések valamelyikével tartható fenn:
- a fogyasztók egy részének kikapcsolása,
- járulékos energiaforrás bekapcsolása.
 227

12.3.6. Szélerőművek telepítése

A szélerőműveket egyedileg, vagy csoportosan telepítik. Az egyedi telepítés egyik változata a
fent leírt szigetüzemű alkalmazás.

12.29. ábra
Szélerőművek vonalas telepítése
(forrás: AWP GmbH. Eisenstadt AT)

A szélenergia hasznosításban gazdasági előnyt jelent, ha az erőműveket csoportosan

telepítjük. Így viszonylag kis helyen erőműhálózat hozható létre, amely a fajlagos beruházási
és üzemeltetési költségeket jelentősen csökkenti, a szélből nyert villamos energia piaci
versenyképességét növeli.
A szélfarmokkal kapcsolatban meglehetősen sok tapasztalat gyűlt már össze elsősorban az
Egyesült Államokban (Kalifornia) és Nyugat Európában (Dánia, Anglia, Németország)
létesített erőműhálózatok révén. Az erőműtelepeket a jó széljárású, tengerparti vidékeken és
szeles fennsíkokon kezdték el telepíteni, ahol általában a lakosság gyér, a gépek telepítésére
szinte korlátlanul áll rendelkezésre hely.
Más a helyzet kontinentális viszonyok között, például Európa „belsejében‖. A viszonylagos
helyszűke miatt a csoportos telepítés helyszíneinek kiválasztása nagy körültekintést igényel.
A csoportos telepítés egyik alapvető kérdése a berendezések elhelyezésének maghatározása
úgy, hogy az erőművek ne zavarják egymás működését. A telepítési rend maghatározásához
tudnunk kell, hogy hogyan alakulnak az áramlási viszonyok az erőmű után.
 228

12.30. ábra
Térhálós telepítésű szélerőművek
(forrás: AWP GmbH. Eisenstadt AT)

Csoportos telepítésnél a telepítési rendet nagyon sok tényező befolyásolja (domborzat,

uralkodó szélirány(ok), természetes ill. épített objektumok stb.) melyek közül az egyik
legfontosabb a hatásukra, valamint a szélerőmű, mint áramlást módosító akadály hatására
kialakuló áramlási viszonyok.
Szélerőgépek telepítési rendje alapvetően kétféle lehet: vonalas, vagy térhálós. Vonalas
telepítés akkor előnyös, ha van igen határozott uralkodó szélirány (pl. tengerpartokon,
hegygerinceken). Ebben az esetben a gépeket sűrűn egymás mellé telepíthetjük ezzel is
csökkentve a kiszolgáló infrastruktúra (utak, elektromos hálózat) fajlagos költségeit.
Általános kontinentális viszonyok között a térhálós elrendezés a jellemző. Így könnyebben
hasznosítható a kettő, vagy több fő irányból érkező szél energiája.

KÉRDÉSEK

1. Jellemezze a szélenergia felhasználás fejlődési trendjét, fejlődési irányok

2. A szél fő jellemzői
3. Szélerőmű teljesítménye (mitől függ)
4. A szél mérése eszközei, jelentősége
5. A szélerőművek rendszerszerű csoportosítása
6. Hogyan szabályozzuk a gépek üzemét

IRODALOM
16. Tóth G. – Horváth G. – Tóth L. (2001): Energetikai célú szélmérés és széltérkép-
készítés. Kutatási és Fejlesztési Tanácskozás, MTA, SZIE Gödöllő, 2. Kötet 15-19.p.
17. Tóth L. – Horváth G. – Szlivka F. – Tóth G.: 2000.Computer adided planning of the
first Hungarian wind turbine installation
Gépészet 2000. Springer Orvosi Kiadó, Budapest 78-82 p.
18. TÓTH L. – SCHREMPF N. – TÓTH G. (2004): A villamos szélerőgépek működése
Áram és Technológia, III. évf. 5-6. szám, 32-36. p.
 229

19. TÓTH L. – SZLIVKA F. – BALLÓ B. – TÓTH G. – SCHREMPF N. (2004): Szélsebességmérők

kalibrálására alkalmas szélcsatorna fejlesztése; MTA AMB, K+F Tanácskozás Nr. 28
Gödöllő, 4. kötet 417-421 p.
20. Tóth L.-(2002)-Szélerőművek telepítése és üzembeállítása-Mérnök Újság-október-12-
14.p.
21. Tóth L.: 2006. Megújuló energiák szerepe a villamos energia ellátásban, fókuszban az
átvételi árak, Workshop, Institute of International Research (The Word’s Leading
Conference Campani), EnKon az IIR éves rendezvénye, Budapest, 2006.júni. 12-15.
Konferencia kiadvány 210 p. 4 p.
22. Tóth L.-Horváth G.: 2003.Alternatív energia. Szélmotorok, szélgenerátorok, Szaktudás
Kiadó Ház, Budapest,
23. Sembery P.-Tóth L.: 2005. Hagyományos és megújuló energiák, Szaktudás Kiadó
Ház. Budapest, 522 p.
 230

13. ENERGIA TÁROLÁS, MESTERSÉGESEN ELŐÁLLÍTOTT

TÜZELŐANYAGOK

13.1. Energia tárolása

A megújuló energiaforrások a fosszilis energiahordozókkal szemben technikai értelemben sok
hátránnyal (kis energia áramsűrűség, szakaszos rendelkezésre állás stb.) rendelkeznek. Ebből
fakadóan a megújuló energia felhasználásánál problémák adódnak, melyeket meg kell oldani:
 A megújuló természetes energiaforrások egy része, például a szél-, a nap-, az árapály-
energia csak szakaszosan áll rendelkezésre. A napenergiával működő napelem-telep
pl. csak nappal tud energiát leadni, a szélenergiával működő szélerőmű csak akkor tud
energiát leadni, ha fúj a szél stb. Szünetidőben hagyományos energiaforrásból, vagy ,
átmeneti tárolóból nyert energiára van szükség. Lényegében a rendelkezésre állási idő
alatt a megújuló energia egy részével energiatárolók tölthetők fel, amelyek a
szünetidőben energiaforrásként szolgálnak.
 A megújuló energiaforrások egy része a felhasználás helyétől távol, szélsőséges
körülmények között áll rendelkezésre, például a tengeri szél, amit szigetekre épített
szélerőművel hasznosítanak, vagy a fókuszált napenergia, amelyet a forró vidékeken,
sivatagban épített hevítő berendezéseknél hasznosítanak. Ekkor a termelt energiát a
helyszínen mesterséges energiahordozó előállítására használják. A mesterséges
energiahordozó energiatárolásra alkalmas anyag, amely az előállítás helyszínéhez
képest nagy távolságra szállítható.
 Az erőműveket állandó terheléssel a jó hatásfokú munkapontban célszerű üzemeltetni.
A változó energia-leadású üzemeltetés nem gazdaságos. Ezért jelentkezik az
energiatárolási igény a fogyasztásingadozások miatt is. Azokban az
időintervallumokban, amikor a fogyasztás lecsökken, a többletenergiát eltárolják és azt
a fogyasztási-csúcsok kiegyenlítésére használják.
A megújuló energiaforrások hasznosítása tehát elválaszthatatlan a termelt energia átmeneti
vagy hosszabb idejű tárolásától és szállításától.
Energiatárolásra sokféle megoldást dolgoztak ki. A könyv ezen fejezetében főként a megújúló
energia forrásokkal kapcsolatos tárolási kérdésekre koncentrálunk (nem azt jelenti, hogy ne
lennének alkalmasak az említett hálózati kiegyenlítésre is. A szakaszos üzemű
energiaforrásokhoz és erőművek terheléskiegyenlítésére helyi, átmeneti energiatárolókat,
akkumulátorokat alkalmaznak (13.1. ábra).

13.1. ábra
Energiatárolás szakaszos üzemű energiaforrásoknál

Amikor a megújuló energiaforrás rendelkezésre áll, és energia leadására képes, az

energialeadás folyamatát a folyamatos nyíl szemlélteti. A megújuló energiaforrás (szél, nap,
ár-apály stb.) hiánya esetén az energialeadás a szaggatott vonallal jelölt módon az
energiatárolóból történik.
 231

13.2. ábra
Energiatárolás energiahordozóval
A termelt energia nagy távolságú átvitele esetén más tárolási módszert alkalmaznak. A
megújuló energiaforrást úgy hasznosítják, hogy helyileg, jó energiatárolási képességgel
rendelkező mesterséges energiahordozókat előállítanak elő, amelyek gazdaságosan nagy
távolságra, a felhasználás helyére szállíthatók (13.2. ábra).

A sokféle energiatárolót jellemzőik alapján lehet összehasonlítani. Ezek közül néhány:

 az energiatároló tömegegységre vagy térfogategységre vonatkoztatott fajlagos
energiatároló képessége;
 a tárolás és szállítás során jelentkező veszteség, vagy ami ezzel összefügg, az
energiatárolás lehetséges időtartama, ill. a szállítás távolsága;
 a tárolásnál és üzemeltetésnél betartandó műszaki adatok (pl. hőmérséklet, nyomás);
 műszaki követelmények: biztonság, egyszerű kezelés, kevés karbantartási igény, stb.
A gyakorlatban alkalmazott energiatárolók néhány fajtája:
 mechanikai akkumulátorok;
 hőakkumulátorok;
 villamos és elektromágneses energiatárolók;
 elektrokémiai akkumulátorok;
 kémiai energiatárolók, energiahordozók.

Helyzeti energia formájában történő tárolására.

Felső tó
H
VV
Tra
ÜCS
ÜT

SZ és T M és G Alsó tó

13.3. ábra
Szivattyús tározó erőmű elvi rajza
SZ és T = szivattyú és turbina, M éa G = Motor és generátor, ÜT = üzemvíz cső, VV 7
villamos vezetékek, Tra = transzformátor (kétirányú), H = esésmagasság.
 232

A szivattyús tározós erőmű (SZET) ma egyelőre ez az egyetlen, nagyobb energetikai léptékű

tároló megoldás. A SZET egy alsó és felső tározó tóból áll, amelyek között elhelyezett
szivattyú feltárolja a vizet a felső tóba és vízturbinán keresztül eresztik vissza az alsó tóba,
vagy folyóba. A folyamatban a rendszer energiát fogyaszt (raktároz), majd villamos energiát
termel. Amikor a villamosenergia-rendszerben energiatermelési kapacitás többlet van (pl.
éjszakai mélyvölgyben, vagy sok szélerőmű működik), akkor ezen olcsó energiából fogyaszt a
berendezés, majd csúcsidőben, amikor a termelési kapacitások szűkében vagyunk,energiát
termelünk. A vízerőmű kialakítása megegyezik más vízerőművekkel. Nagy szintkülönbségnél
Pelton turbinát alkalmaznak, kisebb esésnél Kaplan turbinát. A gyakorlatban megépített
SZETek tipikus töltési (betározási) teljesítménye 100-1000MW, míg kisütése akár 3000 MW
teljesítménnyel is történhet. Az ilyen tárolók hatásfoka 70-85% között van, gyorsindításúak,
azaz kb. 3 perc alatt indíthatóak.
A fentiek miatt rendkívül jó eszközt jelentenek a rendszerirányító kezében a gyors
beavatkozást igénylő, a tervezett menetrendtől eltérő üzemi helyzetek kezeléséhez. Ilyen
helyzetek lehetnek: ha egy nagy fogyasztó, vagy fogyasztói körzet kiesik üzemmódtól
függően hirtelen felterhelés, vagy erőművek leterhelése helyett indítás szivattyús
üzemmódban. A hálózat gyors leterhelése szivattyúval, vagy szolgáltatás (felterhelés)
generátoros üzemmódban.
Adott esés és (m3/s) vízhozam esetén az elméletileg hasznosítható teljesítmény:
(W)
ahol:
m kg
g  9.81 2 és   1000 3 .
s m
A fogyasztásminimumok idején az erőmű által termelt villamos energia egy részét szivattyú
működtetésére használják, és vizet szivattyúznak (SZ) egy alacsonyan levő víztartályból egy
magasabban levő víztározóba (T). A M-jelű villamos gép ilyenkor motorként üzemel. A
villamos hálózat csúcsterhelési időszakaiban a szivattyú járókerék vízturbinaként
működtethető (T) a fenti tározóból lefolyó vízzel. A villamos gép ilyenkor generátorként
működik és szolgáltatja a csúcsterheléshez szükséges pótlólagos energiát. A mindkét üzemre
alkalmazható szivattyú-turbinát már az 1930-as években kifejlesztették. A tározó erőmű
megvalósítható két gépcsoporttal is, amelyből az egyik a szivattyú-motor, a másik a turbina-
generátor egység. A vízszintkülönbség létrehozásához általában a felszíni adottságokat
használják ki, esetenként az alsó víztárolót mélyen a földfelszín alá telepítik. Előfordul, hogy
mesterséges gátat építenek.

Mechanikai energiatárolás sűrített gázzal is megvalósítható, mely lehet levegő, vagy más
gáz halmazállapotú energiahordozó. A megújuló villamosenergia-forrás szünetidejében úgy
lehet a villamosenergia-ellátást folyamatossá tenni, hogy a sűrített levegővel gázturbinát
üzemeltetnek, amely egy villamos generátort hajt. Ehhez 50-100 bar nyomású levegő
szükséges.
A sűrített levegő tárolására kétféle módszer alakult ki. Kis mennyiségben a sűrített levegőt
általában tartályban tárolják. Ilyen tartályos energiatárolást valósítanak meg például a
szélerőművel működő farmoknál. Újabban folynak kísérletek tartályban tárolt sűrített
levegővel működő járművek kifejlesztésére is. Nagy mennyiségű sűrített levegő tárolására
bányaaknákat használnak. Például Ohióban 700 m mély bányaaknában hoztak létre
sűrítettlevegő-tárolót, Németországban és USA-ban pedig sóbánya üregeit használják
tárolásra.
 233

Példa: Az 1,0g tömegű sűrített gázból nyerhető (wmax) maximális energia a következőképpen
számolható:
wmax  RT / M ,
 R az egyetemes gázállandó, mely minden gázra: 8,34 J/(mol K);
 M a gáz moltömege g/mol-ban;
 T a Kelvin-fokban mért gázhőmérséklet.
Az összefüggésből következik, hogy minél könnyebb a gáz, annál nagyobb a kinyerhető
fajlagos energiája. Hidrogénre M = 2, így szobahőmérsékleten (T~300 K) a kinyerhető
fajlagos energia: 1247 kJ/kg, ami megfelel 0,346 kWh/kg-nak. Az egy m3 térfogatban tárolt
energia független a gáz fajtájától és számértékre egyenlő a gáz p nyomásával. Ha a nyomás
egysége Pa, akkor az energia mértékegysége J/m3, pl. az 1 m3 térfogatú, p = 5MPa nyomású
tetszőleges gáz legnagyobb teljesíthető munkája 5000 kJ (~1,4 kWh).

13.1.1. Mechanikai akkumulátorok

A mechanikai energia helyzeti vagy mozgási energia alakjában tárolható. A helyzeti energia a
Föld gravitációs terében vagy szilárd test rugalmas alakváltozásával tárolható. A mozgási
energia leggyakrabban lendkerék forgási energiájaként tárolható.

Lendkerekes energiatárolás a mozgási energiatárolás ismert módja. A lendkerekes

energiatároló tulajdonképpen egy igen nagy fordulatszámmal forgó tömeg. A lendkerékkel
tárolható mozgási energia:

Ahol:
 Θ = tehetetlenségi nyomaték
 ω = szögsebesség
A négyzetes összefüggés miatt a szögsebességet célszerű minél nagyobbra választani. A
fordulatszám növelésének az anyag mechanikai szilárdsága szab határt. Minden anyagra
jellemző egy, a szakítószilárdságával megszabott nagyságú maximális fordulatszám, és az
ehhez tartozó maximális fajlagos energia. A legnagyobb fajlagos energia az acélból és
üvegszálas műanyagból készült lendkerékkel tárolható. A tárolható fajlagos energia 10 000
kJ/kg (~2,8 kWh/kg) nagyságrendű, ami a fosszilis tüzelőanyagokban tárolt energiával
összemérhető. A lendkerekes tárolás előnye, hogy sokkal jobb (n~90%) hatásfokkal
átalakítható villamos energiává, mint a tüzelőanyag kémiai energiája. A mozgási energiát
használó energiatárolóknál a tárolás energiaveszteséggel jár, ami az energiatárolás időtartamát
jelentősen korlátozza. A lendkerekek veszteségének fő oka a csapágysúrlódás és a
légellenállás. Ezek csökkentésére a lendkereket vákuumban forgatják, és a szokásos
csapágyak helyett elektromágneses lebegtetésű csapágyakat alkalmaznak. Irodalmi adatok
szerint létezik 200000min-1 (w = 20 940 rad/s) fordulatszámú lendkerekes energiatároló,
amelynek éves vesztesége kisebb, mint 20%. A lendkerekes energiatárolás bonyolult és drága
megoldás, nagy beruházási költséget igényel.
Az energiatároláshoz a lendkereket fel kell pörgetni. A pörgetéshez turbinát, vagy villamos
motort használnak, melyek megújuló energiaforrásról működtethetők.
A 13.4./a ábra tároló szabályozott üzemű energia "feltöltését" mutatja. Az LK lendkerék
felpörgetéshez használt villamos gép motoros üzemben működik, ehhez a hálózatból villamos
energiát vesz fel. A 13.4./b ábra a lendkerekes tároló szabályozott üzemű energia "leadását"
mutatja. Ekkor az LK lendkerék által hajtott villamos gép generátorként működik és energiát
ad le a hálózat felé. A lendkerekes energiatárolás hátránya, hogy viszonylag hosszú a
 234

felpörgetési idő. Előnye, hogy a lendkerékben tárolt energia azonnal rendelkezésre áll, nagyon
gyorsan visszanyerhető, ha szükséges néhány másodperc alatt.

13.4. ábra.
Lendkerekes villamosenergia-tárolás
a) lendkerék felpörgetése; b) lendkerékben tárolt energia felhasználása, jobbra a kiviteli
formája

13.5. ábra
A működés energia folyamata

E tulajdonsága miatt jól használható rövid idejű csúcsteljesítmény leadására pl. szünetmentes
áramforrásokhoz a rövid idejű hálózatkiesés pótlására. Az elérhető maximális leadott
teljesítményt a jövőben 10-20 MWra becsülik, a tárolási időt pedig 25 perc nagyságúra. Az
energia-visszanyerés eredő hatásfoka 80-90%-os. Ismertebb lendkerékgyártók: Active Power,
AFS Trinity, Beacon Power, ASPES AG, Flywheel.
Járművekben a lendkerekes energiatárolásra mindig két egymással szemben forgó közös
tengelyű lendkereket alkalmaznak a precessziós hatás miatt fellépő iránytartási és stabilitási
problémák elkerülésére

13.12. Hőakkumulátorok
A hőakkumulátorok az energiát hőbevitellel halmozzák fel. A hőakkumulátorok két típusát
különböztetjük meg. Az elsőnél a hőmérséklet a hőbevitel során emelkedik, a másodiknál a
 235

bevitt hő valamilyen halmazállapot-változást (leggyakrabban olvadást) idéz elő. Az első

esetben a tárolt fajlagos energiát a tároló anyag hőkapacitása és a rá megengedhető
hőmérsékletváltozás, a másodikban a halmazállapot-változás rejtett hője határozza meg. A
hőakkumulátorok fajtája szerkezete és költsége főleg a tárolás kívánt időtartamától függ.
A hőtárolás olyan fűtési célra alkalmazott megújuló energiaforrásoknál szükséges,
amelyeknek az üzeme szakaszos, pl. napenergia fűtési célú hasznosításánál, ahol a betárolt
felesleges napenergiát hő formájában adja le, amikor szükséges. Ebben az esetben a hőtároló
az energiafogyasztási görbe kiegyenlítésére szolgál.
A hő energetikai értéke attól a hőmérséklettől függ, amelyen átadható. Ezért a hőt a lehető
legnagyobb hőmérsékleten kell tárolni, lehetőség szerint annak a hőforrásnak a
hőmérsékletéhez közel, amelynek az energiáját tárolni akarják. Minden test, amelynek a
hőmérséklete nagyobb a környezeténél, hőt ad le. Ez a hőveszteség hővezetéssel,
konvekcióval és sugárzással jöhet létre. A vezetési veszteséget hőszigeteléssel lehet
csökkenteni. Ma készülnek szálas és habanyagokból olyan jó hőszigetelők, amelyeknek a
hővezetési tényezője: 0,03-0,04 W/m°C , ami alig nagyobb a levegő hővezető képességénél.
Problémát jelent, hogy a hőszigetelő anyagoknak a szigetelőképessége növekvő
hőmérsékletnél romlik a hősugárzás miatt. Tökéletesebb, de sokkal drágább hőszigetelés a
kettősfalú tartály, a falak között vákuumszigeteléssel. Ez a megoldás gyakorlatilag
kiküszöböli a hővezetést, mert a kettős fal kevés helyen érintkezik, továbbá a konvekciót a
vákuum miatt. A hőszigetelés javításával csökken a hőveszteség, és nő a tárolt energia
megőrzésének időtartama. A hőakkumulátor napi, szélsőséges esetben heti tárolást tesz
lehetővé.
A kedvelt hőtároló anyag 100 °C-ig, a víz, melynek fajlagos hőkapacitása: c = 4,2 kJ/kg°C =
1,6 Wh/kg°C. A víz 100 °C feletti hőmérsékleten is alkalmazható. Ebben az esetben nyomás
alatt kell tárolni, ami bonyolítja és drágítja a hőtárolást. Felhevített anyagban tárolt hő
csővezetéken is szállítható nem túl nagy távolságra pl. hőerőműből szállított forró vízzel
történő távfűtés esetén.
Az egyszerű és olcsó hőtárolók szilárd szemcsés anyagot, szilícium-oxidot tartalmaznak,
melynek hőkapacitása kb. 1 kJ/kg °C és néhány száz °C-ig alkalmazhatók [80]. A hőtárolók
viszonylag alacsony fajlagos energiájuk folytán főként helyhez kötött, telepített
berendezésekben alkalmazhatók.

13.13. Villamos és elektromágneses energiatárolók

Kondenzátor, mint közvetlen villamosenergia-tároló elektrosztatikus energiát tárol. Egy U
feszültségre feltöltött C kapacitású kondenzátorban tárolható energia:

ahol
 r a szigetelő relatív permittivitása,
 0 = 8,85.10-12 F/m a vákuum permittivitása,
 A = a kondenzátor fegyverzetének felülete,
 ρ = a szigetelő vastagsága.
Minél kisebb ρ, annál jobb a fajlagos energiatárolási mutató, viszont értéke nem csökkenthető
adott ρmin alá, mivel további csökkentése villamos átütéshez vezet, és a kondenzátor
tönkremegy. Az Eát átütési szilárdság a villamos szigetelőanyagok jellemzője. Ezzel
megfogalmazva a kondenzátor működéséhez az szükséges, hogy a U/ρ< = Eát feltétel
fennálljon.
 236

Ha vonatkoztatási alapul a szigetelő, m = A ρ p tömegét választjuk, ahol p a szigetelőanyag

sűrűsége, akkor a síkkondenzátor maximális fajlagos energiatároló képessége alapján:

A kondenzátorok fajlagos energiatároló képessége viszonylag kicsi, és a tárolás időtartama

sem nagy. Ez utóbbi oka az, hogy a villamos ellenállása nem végtelen. Ezért a
kondenzátorban tárolt energia az idővel csökken.
A hagyományos kondenzátorok energiatároló képessége a legjobb polietilén szigetelőanyagra
is csak kb. 400 J/kg (0,1 Wh/kg). Az utóbbi idők egyik új és jelentős műszaki terméke az ún.
ultrakapacitás. Ez egy különleges kondenzátor, mely extra nagy csúcsteljesítmények
felvételére és leadására alkalmas.
Az ultrakapacitás speciális elektrokémiai technológiával készült óriási: 500-1500 F
kapacitású és kis veszteségű, nagy élettartamú elem. A fajlagos energiatároló képessége a
hagyományos kondenzátorokhoz képest sokkal nagyobb: 18 kJ/kg (5 Wh/kg). Egy-egy
szerkezeti elemre megengedett feszültség kicsi (3-5 V), ezért általában több sorba kapcsolt
elemből építik fel. Az ultrakapacitás fegyverzetei rétegelt síkalakúak, vagy tekercseltek. Az
elektródák közötti anyag a típustól függően: lehet karbon-fémrost kompozit, habkarbon,
aktivált szintetikus monolitikus karbon, polimer film karbon szövet, fém oxidréteg stb.. Az
elektródák közötti távolság igen kicsi, esetenként néhány angström (10-14 m). Ultrakapacitást
ma több cég gyárt pl.: ESMA, ELIT, NESS, PowerCache, SAFT.
Sok alkalmazásnál nem annyira az energiatároló képességét használják ki, hanem azt a
tulajdonságát, hogy az ultrakapacitás extra nagy csúcsteljesítmény leadására és felvételére
képes impulzusszerűen, azaz rövid ideig. A kondenzátor teljesítménye P=UI, ahol U a
feszültség, I a töltő- vagy kisütő-áram. Az ultrakapacitásra típustól függően akár 2,5 kW/kg
fajlagos teljesítmény is megengedhető pillanatszerűen. Ez azt jelenti, hogy pl. 1 kg tömegű és
2,5 V-ra feltöltött ultrakapacitáson 1000 A áram is megengedhető átmenetileg. Az áram
iránya az üzemtől függően lehet töltő, ekkor az ultrakapacitás teljesítményt vesz fel, és lehet
kisütő, ekkor teljesítményt ad le.
Az ultrakapacitás egyik fontos alkalmazási területe a villamos autó, ahol gyors
energiatárolásra és -leadásra alkalmazzák másodlagos energiatárolóként. Alkalmazásával
megkímélhető az akkumulátoros energiaforrás a lökésszerű igénybevételektől, ezáltal nő az
élettartama.
Az ultrakapacitás alkalmazását mutatja be a 13.6. ábra az akkumulátoros villamos autókban.
Folytonos vonal jelöli a menetüzemben érvényes áramirányt, szaggatott vonal a féküzemben
érvényes áramirányt. A fő energiaforrás az akkumulátor. Az ultrakapacitással és megfelelő
szabályozóval megoldható, hogy a gyors terhelésváltozásokból adódó lökésszerű
igénybevételt az ultrakapacitás az akkumulátortól átvegye.
Lökésszerű igénybevétel járművekben egyrészt gyorsításkor, másrészt fékezéskor jelenik
meg. Hatásos, energia-visszanyerő tulajdonságú villamos fékezést csak úgy lehet
megvalósítani, ha van olyan eszköz, amelyik gyors és nagy energia felvételre alkalmas. Ezt a
szerepet tölti be az ultrakapacitás. A féküzem alatt felhalmozott energiát a menetüzemben pl.
a legközelebbi gyorsításnál fel lehet használni. ,
 237

13.6. ábra.
Ultrakapacitás alkalmazása villamos autókban

Közvetlen elektromágneses energiatároló az árammal átjárt tekercs, ill. az így létrehozott

mágneses tér. A tárolt energia és az I tekercsáram közötti kapcsolat:

ahol L a tekercs induktivitása. A tekercsben tárolt energia az áram négyzetétől függ, és csak
akkor áll rendelkezésre, ha a tekercsen áram folyik.
Az áram a tekercs R ohmos ellenállásán RI2 energia veszteséget okoz. A tárolható energia
növeléséhez a tekercs áramát növelni kell. Az áram növelésével nő a tekercs melegedését
kiváltó Joule-veszteség. Az elektromágneses energiatárolók egyik megoldásánál, a tekercset
hűthetőre alakítják ki és a keletkező hőt felhasználják. A másik megoldás a tekercs radikális
hűtése cseppfolyós nitrogénnel.

13.14. Elektrokémiai akkumulátorok

Az elektrokémiai akkumulátorok a kémiai energiatárolók külön csoportját képezik,
amelyek kémiai reakció közvetlen eredményeként tárolják, adják le, vagy nyerik vissza
a villamos energiát. A reakció gyakran hőtermeléssel is együtt jár. Az akkumulátor
folyékony, zselé állapotú egyes megoldásoknál szilárd elektrolittal elválasztott elektródákból
épül fel. Az elektródák képezik az akkumulátor két villamos kivezetését. Az elektrolit és az
elektródák anyaga olyan kémiai reakciók létrehozására képes, amelyek villamos töltések
cseréjével is együtt jár. Az elektroncsere a cellán kívüli fogyasztói áramkörön jön létre.
Terhelésmentes állapotban az akkumulátor két villamos kivezetése között mérhető állandósult
feszültséget nyugalmi feszültségnek nevezik. A nyugalmi feszültség az akkumulátor típusra
jellemző érték-tartományú, és az elektrolit összetételétől, az akkumulátor hőmérsékletétől és
öregedési állapotától függ. Az akkumulátorban a kémiai reakció megindításához elegendő
zárni a külső villamos kört. Azt a folyamatot, amikor az akkumulátor villamos
energiaforrásként üzemel, kisütésnek nevezik. Kisütéskor a cellák aktív anyaga elfogy, vagy
kémiai állapota megváltozik. Teljes kisütésnek, vagy végkisütésnek nevezik, amikor már több
energia újratöltés nélkül a cellából nem vehető ki. Az eredeti kémiai állapot helyreállítása, a
kisütéshez képest fordított irányú kémiai folyamat. Ezt a folyamatot töltésnek nevezik. A
töltéshez, a kisütési irányhoz képest fordított áramlási irányú elektronáram szükséges. Ehhez
külső villamos energiaforrás kell. A töltéskor a cellák aktív anyaga kémiai reakcióval,
külső anyag hozzáadása nélkül, újra felépül.
Az akkumulátorok legfontosabb jellemzője az energiatároló képesség, ami a jelenleg kapható
akkumulátor típusoknál 30-170Wh/kg nagyságú. Gépkocsik 100km-es hatótávolságú
üzemeltetéséhez minimálisan kb. 15kWh/kg energia szükséges. Ez azt jelenti, hogy 50Wh/kg
energiatárolási képességgel rendelkező akkumulátorból 300kg-ot kell beépíteni.
Hagyományos felépítésű akkumulátorok;
 Magas hőmérsékletű akkumulátorok;
 Különleges akkumulátorok;
 238

 Újabb fejlesztésű akkumulátorok.

A hagyományos felépítésű akkumulátorokat és legfontosabb jellemzőiket a 13.1. táblázat

mutatja.
Hagyományos akkumulátorok néhány jellemző adata.
13.1. táblázat.

Akkumulátor típus Ólom akkumulátor Nikkel-fémhidrid

Üzemi hőmérséklet -10-55ºC -40-50ºC
Elektrolit Kénsav vizes oldata Lúg vizes oldata
Nyugalmi feszültség 2,1V 1,35V
Fajlagos energia 20-40Wh/kg 50-80Wh/kg
Fajlagos teljesítmény 80-120W/kg 200-250W/kg
Élettartam 400-750 ciklus 600-1000 ciklus

A felsorolt akkumulátorok normál légköri hőmérsékleten üzemeltethetők. Ez lehetővé teszi

általános célú felhasználásukat. Segédberendezés nélkül használhatók járművekben.

Az előbbiektől eltérőek az un. magas hőmérsékletű akkumulátorok. Az elektróda anyaga

könnyű elem, nátrium, lítium és ezeket nem lehet vizes elektrolittal építeni, mert reakcióba
lépnének a vízzel. Az ilyen akkumulátorokban az elektrolit vagy szilárd anyagú, vagy szerves
anyag, olvasztott sók keveréke. Ahhoz, hogy ilyen elektrolit kedvező vezetőképességű legyen,
magas hőmérsékleten kell üzemeltetni. A magas hőmérsékletű akkumulátorokat járművekben
nem alkalmazzák.
A különleges akkumulátorok felépítése a hagyományostól eltér. Az elektróda anyaga, a
kémiai reakcióhoz szükséges anyag a cellán kívül van. A cink-bróm akkumulátornál, pl. az
elektróda folyékony állapotú, és kívülről vezetik a cellába. A cink-levegő akkumulátornál,
pedig a reakcióhoz szükséges anyag a kívülről hozzávezetett levegő.
Az újabb fejlesztésű akkumulátorok lítium-ion és lítium-polimer akkumulátorok, amelyekkel
szemben nagy reményeket támasztanak.
Az intenzív fejlesztés ellenére sem sikerült eddig jelentős áttörést elérni, a hagyományos
akkumulátorok mutatóihoz képest.
A fajlagos teljesítmény az akkumulátorok tömegére vonatkoztatott jellemző, amely
megmutatja, hogy az akkumulátor pillanatszerűen mekkora fajlagos teljesítmény leadására,
illetve felvételére képes. Ebből az adatból, az akkumulátor feszültségének ismeretében,
közvetve következtetni lehet arra, hogy az akkumulátortípusra mekkora áram túlterhelhetőség
engedhető meg.
Az elektrokémiai akkumulátorok a megújuló energiaforrások energiatárolójaként csak
azoknál az energiaforrásoknál használhatók, amelyek közvetlenül villamos energiát állítanak
elő. Ilyen megújuló energiaforrás, például a napelem-telep. A napelem-telepes
energiaforrások, elektrokémiai akkumulátoros energiatárolóval együtt építve tipikus
üzemeltetési ciklus szerint működnek. Ha a napsugárzás intenzitása megengedi, akkor a
napelem-telep a fogyasztók villamos energiaellátásán túlmenően az akkumulátort is tölti.

13.15. Kémiai tárolók, energiahordozók

Az elektrokémiai akkumulátorok a kémiai energiatárolók külön csoportját képezik, amelyek
kémiai reakció közvetlen eredményeként tárolják, adják le, vagy nyerik vissza a villamos
energiát. A reakció gyakran hőtermeléssel is együtt jár. Az akkumulátor folyékony, zselé
állapotú, egyes megoldásoknál szilárd elektrolittal elválasztott elektródákból épül fel. Az
elektródák képezik az akkumulátor két villamos kivezetését. Az elektrolit és az elektródák
 239

anyaga olyan kémiai reakciók létrehozására képes, amelyek villamos töltések cseréjével is
együtt járnak. Az elektroncsere a cellán kívüli fogyasztói áramkörön jön létre. Terhelésmentes
állapotban az akkumulátor két villamos kivezetése között mérhető állandósult feszültséget
nyugalmi feszültségnek nevezik. A nyugalmi feszültség az akkumulátor típusra jellemző
értéktartományú, és az elektrolit összetételétől, az akkumulátor hőmérsékletétől és öregedési
állapotától függ.
Az akkumulátorban a kémiai reakció megindításához elegendő zárni a külső villamos kört.
Azt a folyamatot, amikor az akkumulátor villamos energiaforrásként üzemel, kisütésnek
nevezik. Kisütéskor a cellák aktív anyaga elfogy, vagy kémiai állapota megváltozik. Teljes
kisütésnek, vagy végkisütésnek nevezik, amikor már több energia újratöltés nélkül a cellából
nem vehető ki.
Az eredeti kémiai állapot helyreállítása a kisütéshez képest fordított irányú kémiai folyamat.
Ezt a folyamatot töltésnek nevezik. A töltéshez, a kisütési irányhoz képest fordított áramlási
irányú elektronáram szükséges. Ehhez külső villamosenergiaforrás kell. A töltéskor a cellák
aktív anyaga kémiai reakcióval, külső anyag hozzáadása nélkül újra felépül.
Az akkumulátorok legfontosabb jellemzője az energiatároló képesség, ami a jelenleg kapható
akkumulátor típusoknál 30-170 Wh/kg nagyságú. Gépkocsik 100 km-es hatótávolságú
üzemeltetéséhez minimálisan kb. 15 kWh/kg energia szükséges. Ez azt jelenti, hogy 50
Wh/kg energiatárolási képességgel rendelkező akkumulátorból 300 kg-ot kell beépíteni. A
másik fontos jellemző az energia-hatásfok, amely azt fejezi ki, hogy a betöltött energia hány
százaléka vehető ki az akkumulátorból.
Sokféle elektrokémiai akkumulátortípus létezik, és folyik újabbak kutatása. Az egyes típusok
többféle szempontból hasonlíthatók össze: fajlagos energia, energia -hatásfok, üzemi
hőmérséklet, élettartam, gyártási költségek, robusztusság, karbantartási igény szempontjából.
Az akkumulátorok egyik lehetséges csoportosítása a következő:
 hagyományos felépítésű akkumulátorok;
 magas hőmérsékletű akkumulátorok;
 különleges akkumulátorok;
 újabb fejlesztésű akkumulátorok.
A legismertebb és legrégebbi akkumulátorok a savas, vagy ólom akkumulátor és a lúgos
akkumulátorok közül a nikkel-vas és nikkel-kadmium akkumulátor. A vasúti célokra
korábban használt nikkel-vas (Ni-Fe) akkumulátor elavult típus, jelentősége lecsökkent. A
szerepét fokozatosan átvette a szintén lúgos elektrolitú nikkel-kadmium akkumulátor, ami
sokkal jobb tulajdonságokkal rendelkezik, mint a Ni-Fe akkumulátor. A nikkel-kadmium
akkumulátor használatát azonban újabban, a veszélyes hulladéknak számító kadmium miatt az
új környezetvédelmi intézkedések tiltják.
Hagyományos akkumulátorok néhány jellemző adata.
13.2. táblázat

További kutatás eredményeképpen kifejlesztették a nikkel-kadmium akkumulátorokhoz

hasonló tulajdonságú nikkel-fémhidrid (Ni-MH) akkumulátorokat. A felsorolt akkumulátorok
 240

normál légköri hőmérsékleten üzemeltethetők. Ez lehetővé teszi általános célú

felhasználásukat. Segédberendezés nélkül használhatók járművekben is.

Magas hőmérsékletű akkumulátorok néhány jellemző adata.

13.3. táblázat

A magas hőmérsékletű akkumulátorokat és legfontosabb jellemzőiket a 13.3. táblázat mutatja.

A magas hőmérsékletű akkumulátorok jellemzője, hogy az elektróda anyaga könnyű elem,
nátrium, lítium és ezeket nem lehet vizes elektrolittal építeni, mert reakcióba lépnének a
vízzel. Az ilyen akkumulátorokban az elektrolit vagy szilárd anyagú, vagy szerves anyag,
olvasztott sók keveréke. Ahhoz, hogy ilyen elektrolit kedvező vezetőképességű legyen, magas
hőmérsékleten kell üzemeltetni. A magas hőmérsékletű akkumulátorokat járművekben nem
alkalmazzák.
Különleges akkumulátorok felépítése a hagyományostól eltér. Az elektróda anyaga, a kémiai
reakcióhoz szükséges anyag a cellán kívül van. A cink-bróm akkumulátornál pl. az elektróda
folyékony állapotú, és kívülről vezetik a cellába. A cink-levegő akkumulátornál pedig a
reakcióhoz szükséges anyag a kívülről hozzávezetett levegő. Az újabb fejlesztésű
akkumulátorok lítium-ion és lítium-polimer akkumulátorok, amelyekkel szemben nagy
reményeket támasztanak.
A felsorolásból látható az akkumulátorok sokfélesége, és az, hogy az intenzív fejlesztés
ellenére sem sikerült eddig jelentős áttörést elérni, a hagyományos akkumulátorok mutatóihoz
képest jelentős javulást felmutatni.
A különböző akkumulátortípusok energetikai tulajdonságának összehasonlítására gyakran
használják a 13.7. ábrán látható Ragone-diagramot. A diagram a különböző akkumulátor
típusok fajlagos energiatároló képességét mutatja a típusokra jellemző fajlagos
teljesítménysűrűség függvényében.
A fajlagos teljesítmény az akkumulátorok tömegére vonatkoztatott jellemző, amely
megmutatja, hogy az akkumulátor pillanatszerűen mekkora fajlagos teljesítmény leadására,
ill. felvételére képes. Ebből az adatból, az akkumulátor feszültségének ismeretében, közvetve
következtetni lehet arra, hogy az akkumulátortípusra mekkora áram-túlterhelhetőség
engedhető meg.
Az elektrokémiai akkumulátorok a megújuló energiaforrások energiatárolójaként csak
azoknál az energiaforrásoknál használhatók, amelyek közvetlenül villamos energiát állítanak
elő. Ilyen megújuló energiaforrás például a szélenergia park. A szélerőművek az
 241

elektrokémiai akkumulátoros energiatárolóval együtt építve tipikus üzemeltetési ciklus szerint

működnek. Ha a szél intenzitása a szükségesnél nagyobb, akkor generátorok nem csak a
hálózatnak szolgáltatnak, hanem az akkumulátorokat is tölti (13.7. ábra).

13.7. ábra.
Elektrokémiai akkumulátortípusok összehasonlító diagramja

13.8. ábra.
Szélerőmű park elektrokémiai akkumulátoros tárolója (NaS akkumulátorok)
(C.E.C Corporation NAS Battery)
A szélenergia hiánya, ill. szélsebesség ingadozása esetén, a fogyasztó energiaigényét az
akkumulátor látja el a 13.9. ábra szerint. Az elektronikus kapcsolást és szabályozást úgy
választják meg, hogy a napelem-telep a lehető legjobb hatásfokkal tudjon működni, és az
árama folytonos legyen. A rendszer fajlagos tároló kapacitása 151kWh/m3, ill. 45 Wh/kg.
 242

13.9. ábra
Példa: Egy meglévő szélerőmű termelésének kiegyenlítése NAS Battery-vel

Japánban egy 50 MW teljesítményű parkot 35 MW tárolási teljesítményű elektrokémiai

akkumulátoros tárolóval egyenlítenek ki. Előny az azonnali készenlét a töltésre és a kisütésre.
Az USA-ban építés alatt van egy 500 MW teljesítményű szélpark rendszer kiegyenlítése 400
MW tárolókapacitással.

13.10. ábra
Kiegyenlítés kémiai tárolóval, üzemanyag cellás rendszerrel
 243

13.2. MESTERSÉGESEN ELŐÁLLÍTOTT TÜZELŐANYAGOK

Mesterséges energiahordozón, mesterséges tüzelőanyagon olyan anyagokat értünk, amelyek

egymással, vagy a környezetben található, általában szervetlen anyagokkal (levegő, víz,
szénsav) reakcióba lépve energiát képesek termelni. Az esetek többségében ezek a reakciók
megújulhatnak, vagyis szükséges energiaráfordítás árán az anyagok állapota visszatérhet a
kiinduló állapothoz.
Az ilyen mesterséges tüzelőanyagot energiahordozónak kell tekintenünk akkor is, ha
kevesebb energiát tudnak leadni, mint amennyi az előállításukhoz kell. Kémiai
energiahordozó mesterséges előállításának és felhasználásának elvi vázlatát a 13.11. ábra
mutatja.

13.11. ábra.
Mesterséges tüzelőanyag előállítása és felhasználása
(Vincze Gyuláné, 2005)
A mesterséges tüzelőanyagokat általános megnevezéssel élve, kémiai reaktorban állítják
elő. A kémiai reaktor bármely energiaforrással működtethető, ideális esetben megújuló
energiaforrással. A működéséhez felhasználhat a környezetből felvett anyagokat, például
levegőt, vizet. A reaktorban az előállított fő termék, a mesterséges tüzelőanyag mellett
melléktermék is keletkezhet, amelyek egy része ugyancsak hasznosítható.
A 13.11. ábrán látható folyamat fontos része az energiahordozó szállítása. A fogyasztás
helyszínére szállított tüzelőanyag kémiai energiáját a fogyasztó számára szükséges energiává
a helyszínen alakítják át. Ehhez az átalakításhoz szintén felhasználhatók kiegészítő anyagok a
környezetből. Az átalakításkor keletkező reakciótermékek vagy regenerálhatók, vagy a
környezetbe kerülnek. A rendszer anyagáramlási körfolyamata zárt, csak nagy távolságra
szállítás esetén a körfolyamat nem közvetlenül záródik, pl. az átalakításkor keletkező vizet
nem kell visszavezetni a reaktorhoz, felvehető a reaktor helyszínén is. A rendszer
energiafolyama veszteségeket is mutat. Például veszteséggel működik a reaktor, veszteséges a
szállítás, és az átalakítás is.
A mesterségesen előállított energiahordozók közül a legjelentősebbek a hidrogén, a
metanol és az ammónia.
 244

13.21. A hidrogén, mint energiahordozó

A hidrogén a fosszilis tüzelőanyagok, benzin, olaj, földgáz, szén kiváltására leginkább

alkalmas anyag.
Főbb jellemzői:
 A hidrogén energiatároló képessége a fosszilis energiahordozókra jellemző érték
többszöröse. A fajlagos energiatárolási képessége, tiszta oxigénnel elégetve a fűtőértéke
~120000kJ/kg (32,5kWh/kg), levegővel égetve ennél kisebb.
 A hidrogén normál légköri nyomáson és hőmérsékleten gáz halmazállapotú és
sűrűsége igen kicsi: 0,009kg/m3. Ebből az következik, hogy normálállapotban a térfogatra
vonatkozó fajlagos energiája kicsi.
 A hidrogén legelőnyösebb tulajdonsága az, hogy elégetésekor vízgőz keletkezik, ami a
környezetre veszélytelen. Ha az égetés levegővel történik, akkor a vízgőz mellett nitrogénoxid
és nitrogéndioxid is keletkezik, amelynek a légkörre való káros hatása ugyanúgy megjelenik,
mint fosszilis tüzelőanyagok égetésekor.
 A hidrogén hátránya, hogy nehezen cseppfolyósítható gáz. A cseppfolyósításához
nagyon alacsony, -252ºC hőmérséklet kell. A hidrogén cseppfolyósítása nagy
energiaráfordítást igényel és a cseppfolyós állapotban tartásához elég drága és bonyolult
kriosztát szükséges.
 A hidrogén hátránya a szivárgás- és robbanásveszély. Ezért a hidrogént tároló, szállító
és felhasználó berendezéseket fokozott ellenőrző és biztonsági berendezésekkel kell ellátni

A hidrogén előállítási módok:

 földgázból;
 vízből elektrolízissel;
 vízből termikus disszociációval;
 biogázból, illetve bomlástermékből;
 ammóniából.

Hidrogén - földgázból. Jelenleg a legtöbb hidrogént természetes gáz, metán átalakításával

állítják elő, vízgőz hozzáadásával. Az eljárást reformálásnak, és az így keletkező hidrogént
reformált hidrogénnek nevezik. Metánt felhasználva a reformálás során a hidrogén mellett
széndioxid is keletkezik a következő egyenlet szerint:
2H 2O  CH 4  CO2  4H 2
Hidrogén - vízből elektrolízissel, vízbontással. A vízbontási folyamatnál bemenő anyag a
víz, kimenő anyagok a hidrogén és az oxigén. Az elrendezés fő elemei az elektródák és az
elektrolit. Az átbocsátott elektromos áram hatására az elektródák egyikén (a katódon)
hidrogén, a másikon (az anódon) oxigén válik ki a következő egyenlet alapján:
2H 2O  2H 2  O2
A vízbontáshoz használt hagyományos berendezés vázlatos rajza a 13.12. ábrán látható.
 245

13.12. ábra.
Hagyományos vízbontó berendezés

Ennél az elrendezésnél az elektrolit, maga a felbontandó víz (a kémiai reakció elősegítésére

savas, vagy lúgos oldat), ebbe merül bele a két elektróda. Folytonos vonal jelzi a vízbontáshoz
szükséges áramirányt, illetve a szaggatott vonal az ennek megfelelő elektronáramlási irányt.
A magas üzemi hőmérsékletű, szilárd elektrolitú vízbontó berendezés, jobb hatásfokú, de
villamos energia és hő felhasználással működik (Hagenmuller P. 1997).
Az elektrolízishez villamos energia, magas hőmérsékletű vízbontáshoz villamos energián
kívül hőközlés is szükséges. Az elektrolízis energiaigényes eljárás, ezért keresik a leginkább
gazdaságos megoldásokat. Az elektrolízishez használható minden olyan megújuló
energiaforrás, ami villamos energiát állít elő, pl. a foto villamos panelek, a szélerőművek,
vagy a vízierőművek.
Hidrogén előállítható vízből termikus disszociációval, hőközléssel. Ehhez az eljáráshoz
előnyös minden olyan megújuló energiaforrás, ami hőt állít elő.
Hidrogén előállítható biogázból, illetve egyéb bomlás-termékekből származó gázokból. De
előállítható hidrogén szénhidrogén tartalmú biómasszából is hőközléssel, és elgázosítással. A
biogáz (ADG gáz) főként metán (CH4), széndioxid (CO2), hidrogénszulfid (H2S) és egyéb
gázok keveréke. A korábban bemutatott biogáz előállító technológia kiegészítésre kerül a
tisztító egységekkel, első a benne lévő víz kondenzálása és leválasztása, majd a H2S
redukciója (kálilúggal aktivált faszénnel, hidrogén kloriddal) levegő segítségével elemi kénre
és vízre.

A hidrogén tárolása és szállítása

A hidrogén tárolása és szállítása háromféle formában történhet:
 Nagynyomású gázként, gáztartályban, vagy csővezetéken;
 Kriotechnikai berendezéssel cseppfolyós alakban tárolva;
 Fémhidrid alakban, fémben elnyeletve.

A hidrogén gáz halmazállapotú tárolásához célszerű nagy nyomású tárolást alkalmazni

azért, mert légköri nyomáson és hőmérsékleten igen kicsi a sűrűsége. A gáztartályban tárolt
hidrogén szokásos tárolási nyomása 16-68MPa. A tartály anyaga rendszerint acél vagy
karbon-fiber bevonatú alumínium. A hidrogén a földgázhoz hasonlóan csővezetéken is
szállítható.
 246

13.13. ábra.
A hidrogén fizikai formái a hőmérséklet és a nyomás függvényében

A hidrogén cseppfolyós halmazállapotú tárolásához a hidrogént először cseppfolyós

állapotba kell hozni, amelyhez kriosztát szükséges. A hidrogén cseppfolyós halmazállapotba
hozásához atmoszférikus nyomáson 20,4K, azaz -253ºC hőmérséklet szükséges. A
cseppfolyós- és gáz-halmazállapot közötti fázishatár a nyomástól függ. A tipikus fázis-
diagram a 13.13. ábrán látható (Dunlap R. A. 1988)

A CP a kritikus határpont, amely azt a legmagasabb hőmérsékletet mutatja, amelyen a

cseppfolyós halmazállapot még létrehozható. A TP pont a három halmazállapot-fázis
találkozásában van. A BP-jelű pont a cseppfolyósításhoz szükséges hőmérsékletet jelöli
atmoszférikus nyomáson.
A hidrogén cseppfolyósításához a folyékony nitrogén nem elegendő. Kettős hűtőrendszerrel
működő kriosztátot kell alkalmazni folyékony nitrogén és hélium felhasználásával.(13.14.
ábra, Dunlap R. A. 1988).
A hidrogén cseppfolyós állapotban tartásához folyamatosan energiát kell felhasználni. Az
ehhez szükséges energia elérheti a tárolt energia 30%-át is!
A hidrogén fém-hidridben tárolásánál a fémötvözetek nagy mennyiségű hidrogént képesek
adszorbeálni. Ilyen fémötvözetek az alkáli alumínium szilikát, az un. zeolit. Az
adszorbeálható gáz mennyisége alacsony hőmérsékleten nagyobb, ezért a gáz elnyeletéshez a
zeolitot folyékony nitrogénnel hűtik (13.14. ábra).

13.14. ábra.
Adszorpciós berendezés
(Forrás: Dunlap R. A. 1988)
 247

A hidrogén molekulákat , szivattyú nyomja a zeolit felületére, hogy ott megkötődjenek. Az

eljárás végén a zeolit már szállítható.

13.22. Metanol, mint energiahordozó

A metanol (metilalkohol) (CH3OH) a hidrogénhez hasonlóan jól felhasználható tüzelőanyag.

A metanol hidrogén előállító anyagként is felfogható, mivel a kémiai folyamatokban általában
úgy vesz részt, hogy felbomlik hidrogénre és szénmonoxidra.
A metanol előnye a hidrogénhez képest az, hogy normál hőmérsékleten és nyomáson
folyékony állapotú, ezért tárolása, kezelése, töltése és szállítása sokkal egyszerűbb, mint a
cseppfolyós hidrogéné.
A metanol fajlagos energia tartalma ~ 20MJ/kg (5.55kWh/kg). Ez lényegesen kisebb, mint a
hidrogéné és kb. fele akkora, mint a benziné.
A metanolhoz hasonló tulajdonságú energiahordozó az ammónia (NH3), amelynek a fajlagos
energiatároló képessége kb. 16,7MJ/kg (4,65kWh/kg). Az ammónia felhasználható hidrogén
helyi előállítására, a disszociációhoz kb. 700ºC szükséges.
A mesterséges energiahordozók főbb felhasználási területei

A mesterséges energiahordozók közül a legjelentősebb a hidrogén, a metanol és az etanol. A

hidrogén és metanol, tüzelőanyagként háromféleképpen használható fel:
 Hőtermelésre;
 Belsőégésű motorok közvetlen üzemanyagaként;
 Tüzelőanyagcellák üzemeltetésére.

A tüzelőanyagcella a hidrogén és metanol egyik leggazdaságosabb hasznosítási módja. A

tüzelőanyagcella közvetlenül, hidrogén és metanol felhasználásával, viszonylag jó hatásfokkal
villamos energiát állít elő.

13.23. TÜZELŐANYAGCELLÁK
Az első folyamatos működésre képes tüzelőanyagcellát Francis Thomas Bacon készítette el
1957-ben. A tüzelőanyagcellák ipari megvalósítását célozó világméretű fejlesztési munka az
1960-as években, az űrprogramokkal egyidejűleg indult meg. Nagy lendületet vett - a kutatás
napjainkban is folyik - az alkalmazható elektrolit-, elektróda-, katalizátorok és tüzelőanyag-
féleségek kutatása, új eljárások fejlesztése.

13.23.1. A tüzelőanyagcellák általános jellemzői

A tüzelőanyagcella elektrokémiai áramforrás. Egyenfeszültségű villamos energiaforrásként
használható, és két villamos kivezetéssel rendelkezik. A tüzelőanyagcellás energiaforrás elvi
rajzát a 13.15. ábra mutatja.
 248

13.15. ábra.
A tüzelőanyagcellás energiaforrás elvi rajza

A két villamos kivezetés a tüzelőanyagcella belsejében levő két elektródához, az anódhoz és

katódhoz csatlakozik. Az elektródák közötti térben, vagy az elektródákat körülfogva
helyezkedik el az elektrolit. Az elektrolit anyaga lehet folyékony, vagy szilárd
halmazállapotú.

13.16. ábra
A fűtőanyag cella működési elve (egy cellaegység)
(Gibert J. 2006)

A tüzelőanyagcella az akkumulátorral összehasonlítva nem energiatároló, hanem

energiaforrás funkciót tölt be. A villamos energia előállításához folyamatosan tüzelőanyagot
használ fel. Az energiatárolási funkció szerepét a tüzelőanyag tartály látja el. A
tüzelőanyagcella működése a tüzelőanyag ionos elektrokémiai oxidációján alapul. A kémiai
reakciókhoz szükséges aktív anyag a tüzelőanyag és az oxigén. A működéshez fontos, hogy a
cella aktív anyagának egyik komponensére nézve az oxidáció és az elektrolitikus disszociáció
különböző elektródákon történjen. Ezzel lehetővé válik, hogy a kémiai reakcióval járó
elektroncsere, az elektronáram az akkumulátorhoz hasonlóan, a cellán kívüli villamos
áramkörön, a fogyasztón, keresztül jöjjön létre. Az elektródák anyaga hibamentes működés
közben nem fogy el, nem alakul át. A kémiai reakció fenntartható mindaddig, amíg az
elektródákhoz a tüzelőanyagot hozzávezetik. Az akkumulátor kisülési, illetve lemerülési
jelenségeihez hasonló problémák tüzelőanyagcelláknál nem lépnek fel.
A tüzelőanyagcellás energiaforrás tipikus terhelési jelleggörbéjét a 13.17.a. ábra mutatja.
 249

13.17. ábra.
Tüzelőanyagcella villamos jelleggörbéi
a./ terhelési jelleggörbe, b./ tehelésfelvétel időbeli lefolyása
(Vincze Gyuláné, 2005)
Növekvő terhelőáramnál a kapocsfeszültség nemlineárisan csökken. A legnagyobb
megengedhető áramnál az U0 üresjárási feszültséghez képest a feszültségesés mértéke a 40-
50%-ot és elérheti.

13.23.2. Tüzelőanyagcellás energiaforrások kialakítása

A tüzelőanyagcellák cellánként kiadható kapocsfeszültsége alacsony, U ≤ 1,0V tartományba
esik. Nagyobb feszültségű energiaforrás kialakításához nem ritka a több száz sorba kapcsolt
cellából álló elrendezés. A tipikus áram terhelhetőségük az aktív elektróda felületre
vonatkoztatva: 0,5-1,0A/cm2. A teljes elektróda felületnek az a része tekinthető aktív
felületnek, amelyen az elektronok kiválásához szükséges kémiai folyamatok ténylegesen
lejátszódnak.

13.23.3. A tüzelőanyagcellás energiaforrások üzemeltetési feltételei

Az energiaforrás a leírt villamos tulajdonságokkal csak abban az esetben rendelkezik, ha a
cella üzemeltetéséhez szükséges feltételek teljesülnek:
 A cella működtetéséhez szükséges megfelelő mennyiségű, minőségű, és nyomású
tüzelőanyag folyamatosan álljon rendelkezésre;
 Az elektrokémiai oxidációhoz álljon rendelkezésre megfelelő mennyiségű és nyomású
oxigén, illetve levegő;
 A cella működtetéséhez szükséges üzemi hőmérséklet biztosítva legyen;
 Megfelelő intenzitású elektrokémiai folyamattal biztosítani lehessen a szükséges
mennyiségű elektroncserét.
A felsorolt üzemi feltételek az energiaforrás üresjárási, azaz terhelésmentes állapotához is
szükségesek, a nyitott kapcsokon az U0 üresjárási feszültség csak a fenti feltételek teljesülése
esetén mérhető. Az energiaforrás terhelése a terhelés nagyságának megfelelő tüzelőanyag és
oxigénfogyasztással jár együtt, azaz folyamatos utánpótlásról kell gondoskodni. Az
üzemeltetési feltételek biztosításához a tüzelőanyagcellákat segédberendezésekkel és védelmi
berendezésekkel kell ellátni. Külön feladat a tüzelőanyagcella üzemének indítása. A
tüzelőanyag fajtája szerint különleges feladat a tárolt tüzelőanyag utántöltése, a tüzelőanyag
mennyiség, a fogyasztás folyamatos ellenőrzése.
A tüzelőanyagcellás energiaforrások üzemeltetéséhez szükséges segédberendezések:
 Tüzelőanyag ellátó rendszer;
 Oxigén ellátó rendszer;
 250

 Üzemi hőmérséklet szabályozó és hűtőrendszer;

 Indító berendezés;
 Teljesítmény szabályozás;
 Tüzelőanyag fogyasztás ellenőrzés.
A segédberendezésekre háruló konkrét feladatok a tüzelőanyagcellák típusától függően
nagyon eltérőek lehetnek.
A tüzelőanyagcellák hatásfoka a sokféle egyéb módon kialakított villamos energiaforrás
hatásfokához képest viszonylag magas, 50% körüli értéket is elérhet.

13.23.4. A tüzelőanyagcellákban felhasznált tüzelőanyagok

A tüzelőanyag megválasztása szerint a cellák feloszthatók:
 Direkt hidrogén-alapú tüzelőanyagcellák;
 Reformált hidrogénnel működő cellák;
 Direkt metanollal működő cellák;
 Egyéb tüzelőanyaggal működő cellák.
A hidrogén-alapú tüzelőanyagcella a leggyakoribb (Eggertson B. 2003). A hidrogén két
módon tárolható: tartályban, vagy fémhidrid ötvözetben elnyeletve, abszorbeálva (10.1.7.
fejezet). Gáz halmazállapotú hidrogén-tárolásnál a hidrogént, a térfogat jobb kihasználása
végett általában a légköri nyomás sokszorosára sűrítve (több száz bar nyomással) kell tárolni.
A tüzelőanyagcella közvetlen működtetéséhez a hidrogént gáz halmazállapotban használják,
az előbbihez képest lényegesen kisebb nyomással, néhány bar nyomásra redukálva
(Kishinevsky Y.2003).
Reformált hidrogénnel működő tüzelőanyagcelláknál a tartályban tárolt tüzelőanyag nem
hidrogén, hanem hidrogén előállítására alkalmas szénhidrogén tartalmú gáz, metanol, biogáz,
széngáz, természetes gáz stb. A reformer, olyan berendezés, ami reformált hidrogén
előállítására képes.

13.18. ábra
Reformált hidrogénnel működő tüzelőanyagcellák

A reformáló berendezéssel ellátott tüzelőanyagcella tulajdonképpen hidrogén-alapú cella, ami

helyileg előállított hidrogénnel működik.
Direkt metanollal működő tüzelőanyagcelláknál a tartályban tárolt tüzelőanyag folyékony
halmazállapotú metanol [9].
 251

13.23.5.1. A tüzelőanyagcellák fajtái

A 100ºC-nál kisebb hőmérsékleten üzemeltethető

tüzelőanyagcella típusok jellemző adatai.
13.4. táblázat.
Hagyományos cella PEM cella Cink-alapú cella

Elektrolit KOH oldat Polimer membrán KOH vagy polimer

membrán
Üzemi hőmérséklet 80-200ºC 80ºC 80ºC
Tüzelőanyag Hidrogén Hidrogén Cink
Oxidáló anyag Oxigén Oxigén Oxigén
Hatásfok 40-50% 40-50% 40-50%
Teljesítmény tartomány 0.1-20kW 0.1-100kW 0.1-20kW
Alkalmazás Kisfogyasztók Járművek, Járművek,
kisfogyasztók kisfogyasztók
Forrás: Ballard 2003. és Xcellsis: Gyártmány katalógus.
A 100ºC-nál nagyobb hőmérsékleten üzemeltethető tüzelőanyagcella-típusok néhány
jellemzőjét a 10.6. táblázat foglalja össze.

A 100ºC-nál nagyobb hőmérsékleten üzemeltethető

tüzelőanyagcella-típusok jellemző adatai.
15.5. táblázat
Foszforsavas cella, Olvadt karbonátos Cirkónium kerámiás
PAFC cella, MCFC cella, SOFC
Elektrolit Foszforsav Olvadt só Kerámia
Üzemi hőmérséklet 190-210ºC 650ºC 800-1000ºC
Tüzelőanyag Hidrogén Hidrogén Hidrogén,
szénmonoxid
Oxidáló anyag Oxigén Oxigén Oxigén
Hatásfok ≥50% ≥50% ≥50%
Teljesítmény ≥10MW ≥100MW ≥100MW
határérték
Alkalmazás Villamos erőművek Villamos erőművek Villamos erőművek

Nagyobb teljesítményű, jobb hatásfokú energiaforrásként általában a magasabb hőmérsékletű

tüzelőanyagcellák használhatók.

13,23,5.1. Alacsony hőmérsékleten üzemeltethető tüzelőanyagcellák

Hagyományos lúgos tüzelőanyagcella

A legismertebb, alacsony hőmérsékletű, hidrogén üzemanyagú cella a 13.5. táblázat első

oszlopában szereplő lúgos elektrolittal működő cella. Konstrukciója az egész világon hasonló.
A legegyszerűbb ilyen cella elvi rajza a 13.19. ábrán látható.
 252

13.19. ábra.
A hagyományos tüzelőanyagcella elvi felépítése

A hidrogén és oxigén porózus felületű csöveken áramlik. Az elektródákat képező csövek

kálium-hidroxid vizes oldatából képzett elektrolitba vannak merítve. A hidrogén elektrolitikus
disszociációval pozitív ionokra és elektronokra bomlik:
H 2  2H   2e 
A porózus felületű anód elektródán átjutva, a pozitív hidrogénionok egyesülnek az elektrolit
hidroxilgyökével, és víz keletkezik az alábbi egyenlet szerint:
H   OH   H 2O
A negatív töltések, azaz az elektronok, a negatív elektródán válnak ki, és a külső áramkörön, a
terhelésen keresztül a pozitív elektródához, a katódhoz törekszenek, ahol az oxigénnel
egyesülnek. Ennek eredményeként az RT terhelő ellenálláson keresztül elektromos áram
folyik. A keletkező vizet el kell vezetni a rendszerből.

Protonáteresztő membrános tüzelőanyagcella

Az angol elnevezés nyomán az ilyen cellákra a PEM cella (Proton Exchange Membran vagy
Polimer Electrolit Membran cella) rövidítés terjedt el. A PEM tüzelőanyagcella olyan szilárd
elektrolitú cella, amelyik alacsony hőmérsékleten, 70-90ºC-on képes üzemelni. Általános
műszaki adatait a 10.5. táblázat második oszlopa mutatja. Ez a tüzelőanyagcella a
hagyományoshoz hasonlóan hidrogén tüzelőanyaggal működik. Az elektrokémiai folyamat
eredményeként víz keletkezik. Az elektrolit szerepét a protonáteresztő tulajdonsággal bíró,
vízzel nedvesített, általában platina bevonatú, szilárd műanyag lemez, polimer membrán látja
el. A platina bevonat katalizátor szerepű. A protonáteresztő membrán alkalmazása nagy lépést
jelentett tüzelőanyagcellák továbbfejlesztésében. Ilyen membrán alkalmazása esetén
elhagyható a folyékony elektrolit és a hagyományos lúgos cellákhoz képest is alacsonyabb
üzemi hőmérsékleten működtethető. A PEM cella elvi rajza a 13.20. ábrán látható.
 253

13.20. ábra
Protonáteresztő membrános tüzelőanyagcella elvi felépítése
L – levegő. A – Porózus anód, E – elektrolit és a körülvevő protonáteresztő membrán
katalizátor, K – porózus katód, H2 – tüzelőanyag, (H2) - maradék

A hidrogént a porózus anyagból készült anódhoz, az oxigént a szintén porózus katódhoz

vezetik. Az anódon a hidrogén vízgőzzel segített elektrolitikus disszociációval pozitív ionra,
azaz protonra és elektronra bomlik. A hidrogénion, proton számára a membrán áteresztő
tulajdonságú, míg az elektronokat nem engedi át. Az elektronok a külső áramkörön a
fogyasztón keresztül (RT) kényszerülnek áramolni . Ha a külső kör zárt, a fogyasztón
elektromos áram jön létre (U, I).
A hidrogénionok a membránon átjutva reakcióba lépnek az oxigénnel úgy, hogy eközben
felveszik a külső körön átáramló elektronokat is:
2H   1 / 2O2  2e   H 2O
A folyamat végterméke víz. A keletkező víz egy részét a disszociációt megsegítő vízgőz
előállítására használják fel, egy része a folyamat közben elpárolog, egy részének az
elvezetéséről külön gondoskodni kell. A keletkező vízgőz egy részét használják fel a
reformálási folyamathoz is, ha a hidrogént helyi reformáló berendezéssel állítják elő.
A protonáteresztő membrános cellában megengedhető az, hogy 4-5bar nyomásúra sűrített
hidrogénnel és oxigénnel üzemeljen. Ezzel növelhető az energiasűrűség ugyanakkor
csökkenthető a tüzelőanyagcella feléledési ideje. A PEM cella felhasználói szempontból
legelőnyösebb tulajdonságai: az egyszerű felépítés és alacsony üzemi hőmérséklet, viszonylag
magas teljesítménysűrűség. E tulajdonságai miatt a villamos autókban és a villamos közúti
járművekben, ezt a tüzelőanyagcella típust alkalmazzák leginkább egyenáramú
energiaforrásként. A járműves alkalmazásnál egy nagy hátránya van, az, hogy a PEM cella
nem alkalmas villamos energia felvételére. Külön kiegészítő berendezés nélkül nem
valósítható meg vele energia visszatápláló fékezés.
Szakirodalmi adatok alapján (Gilchrist T. 1998) a PEM membrános tüzelőanyagcellával
elérhető teljesítménysűrűség a cella térfogatára vonatkozóan: 1000W/l, üresjárási feszültsége:
1,0V, névleges fajlagos áram terhelhetősége: 1A/cm2.
Proton áteresztő membrános tüzelőanyagcellával épített egyenáramú energiaforrások tipikus
felépítését a 13.21. ábra mutatja.
 254

13.21. ábra.
Nuvera gyártmányú tüzelőanyagcella
(100 sorba kapcsolt elemből álló egység 80 kW, 135 A, mérete: 250x180x550 mm)
(Gyári fotó)

Az energiaforrás több, egymás mellé szerelt, villamosan sorba kapcsolt cellából áll. Az
energiaforrás eredő kapocsfeszültsége az egyes cellák kapocsfeszültségének összege. Az
energiaforrás árama a cellák aktív elektróda felületének méretétől függ. Az egyes cellákat
bipoláris lemezek választják el egymástól, amelyeknek mindkét oldalán sekély,
szerpentinalakú mélyedések vannak. Ezeken a csatornákon keresztül áramlik, a bipoláris
lemezek között elhelyezkedő polimer membrán egyik oldal felületéhez a hidrogén, a másik
oldal felületéhez az oxigén. Az elválasztó lemezek bipoláris tulajdonságára azért van szükség,
mert a lemez egyik felülete az egyik cella anód kivezetése, míg a másik felülete a szomszédos
cella katód kivezetése. A villamos sorba kapcsolás így nagyon egyszerűen megvalósul.

13.22. ábra
Protoncserélő membrános tüzelőanyag (PEM) cellákkal működő hő- és villamos erőmű
(hidrogén bázison)
 255

Direkt metanolos tüzelőanyagcellák

A direkt metanolos táplálású tüzelőanyagcella a PEM cellákhoz hasonló felépítésű, szilárd
polimer elektrolittal készül, és alacsony hőmérsékleten, kb. 110ºC-on üzemeltethető. A direkt
metanolos cellák előnye, hogy olcsóbb katalizátorral készíthetők, mint a PEM-cellák, platina
helyett grafitpapír réteggel.

Cink-alapú tüzelőanyagcella
A cink-alapú tüzelőanyagcella különlegessége, hogy szilárd tüzelőanyaggal működik.
Tüzelőanyaga szilárd cinklemez, amely a cellában lejátszódó elektrokémiai oxidációs
folyamat végeredményeként cinkoxiddá alakul át. Az ilyen celláknál az elhasználódott
cinkoxidot ki kell emelni és helyette új cink lemezt, vagy cink rudat kell behelyezni. A fém
úgy alakul át fémoxiddá, hogy közben elektron keletkezik, ami a külső körben elektromos
áramot hoz létre (Gavine A. 2001).

13.23.5.2. Magas hőmérsékletű tüzelőanyag cellák

Foszforsavas elektrolitú tüzelőanyagcella

A szakirodalomban erre a cellatípusra a PAFC (Phosphoric Acid Fuel Cell) rövidített jelölést
használják az angol elnevezésnek megfelelően. A hagyományos lúgos tüzelőanyagcellához
hasonló működésű és hasonló műszaki adatokkal rendelkezik. Üzemi hőmérséklete kb. 190ºC.
A hagyományos lúgos tüzelőanyagcellához viszonyítva sokkal nagyobb teljesítményű
energiaforrás gyártását teszi lehetővé. A foszforsavas elektrolitú tüzelőanyagcellák
alkalmazhatók decentralizált erőművekben, csúcserőművekben, régi elavult erőművek
leváltására. Erőművek működnek 10-40MW teljesítménnyel az Egyesült Államokban és
Japánban (Imre L., Bitai A., Hecker G. 2000).

Olvadt karbonátos tüzelőanyagcella

A szakirodalomban erre a cellatípusra a MCFC (Molten Carbonate Fuel Cell) rövidítést
használják az angol elnevezésnek megfelelően. A tüzelőanyagcellák e csoportjának elektrolit
anyaga olvadt só, nátrium vagy kálium karbonát, lítium-alumínium oxidban (LiAlO2) tárolva.
Az elektrolitikus kémiai folyamatok ebben játszódnak le. Az ilyen cellákat két okból kell
magas hőmérsékleten üzemeltetni. Egyrészt, csak magas hőmérsékleten lehet fenntartani az
elektrolit folyékony halmazállapotát, másrészt csak magas hőmérsékleten lehet az elektrolit
villamos vezetőképességét oly mértékben javítani, hogy a cella hatásfoka jó legyen (η ≥ 50%).

Cirkónium kerámiás tüzelőanyagcella

A szakirodalomban erre a cellatípusra általánosan a szilárd-oxidos elnevezést használják, az
SOFC (Solid Oxid Fuel Cell) rövidítést bevezetve az angol elnevezésnek megfelelően. A
magas üzemi hőmérsékleten működő tüzelőanyagcellák közül nagy jelentőségű a cirkónium
kerámiával készült tüzelőanyagcella [17]. A kerámia magas, 800…1000ºC üzemeltetési
hőmérsékletet enged meg, ami jó hatásfokú elektrokémiai folyamatok lejátszódását teszi
lehetővé.
A cella tüzelőanyaga lehet tiszta hidrogén vagy szénhidrogén tartalmú gázból nyert hidrogén
és szénmonoxid keverék. Ha a tüzelőanyag tiszta hidrogén, akkor a cella üzemeltetése során
keletkező égéstermék víz. Ha a tüzelőanyag hidrogén és szénmonoxid keveréke, akkor az
égéstermék széndioxid és víz.
 256

Nagynyomású tüzelőanyagcella
Az egyik legismertebb nagynyomású tüzelőanyagcella a Bacon-cella. A cella elektrolitikus
folyamatai a hagyományos lúgos tüzelőanyagcelláéhoz hasonlóan játszódnak le, csak a cella
felépítése más (Roginszkij V. J. 1977).

13.23. ábra.
Bacon-cella elvi felépítése

A cella házán található 1-jelű nyíláson keresztül kb. 60bar nyomású hidrogént, a 3-jelű
nyíláson pedig oxigént préselnek be. A felesleges hidrogén a 2-jelű nyíláson át távozik. A 4-
jelű, oxigénnel átjárt pozitív elektróda porózus nikkelszivacsból készül, ide csatlakozik a
villamos kivezetés egyik sarka. Az 5-jelű, elektrolittal átjárt negatív elektróda ugyancsak
nikkelszivacsból készül, ide csatlakozik a villamos kivezetés másik sarka. Az elektrolit a
hagyományos cellákhoz hasonlóan lúgos, káliumhidroxid oldat, amely a két elektróda között
áramlik. Az elektrolit diffúzióját a gáz adagolási térbe, a hidrogén és az oxigén nagy nyomása
akadályozza meg.

13.23.5.3. A tüzelőanyagcellás és akkumulátoros energiaforrások összehasonlítása

Az akkumulátor üzemeltetése töltési és kisütési folyamatok váltakozásából áll. A töltéshez

felvesz, a kisütéskor lead villamos energiát. Az átmenet a töltési és kisütési folyamatok között
folytonos és időkésleltetés nélküli. Hasonlóan időkésleltetés nélküli az akkumulátor
dinamikus terhelésfelvétele. Az akkumulátoros energiaforrások a névleges terhelőáramhoz
képest sokszoros nagyságú, lökésszerű kisütőáramot is elviselnek. A töltőáramra nézve
hasonló tulajdonságot mutatnak. A névleges töltőáramhoz képest sokszoros töltőáram
használható gyorstöltés céljából. E tulajdonságai miatt az akkumulátorok nagyon előnyösen
használhatók munkavezeték nélküli villamos járművek energiaforrásaként.
A tüzelőanyagcellák energiaforrás funkciót töltenek be. Fordított energiaáramlásra, a
villamos energia felvételére általában nem alkalmasak, csak egyes cellatípusok. Ilyen például
a cirkónium kerámiás tüzelőanyagcella. A hidrogén tüzelőanyagú tüzelőanyagcellákban
lejátszódó elektrokémiai folyamathoz képest fordított folyamat az elektrolízis, azaz a
vízbontás. Járművek villamos energiaforrásaként csak úgy használható, ha kombinálják a
dinamikus terhelés felvételére, az energia átmeneti tárolására és leadására alkalmas
akkumulátoros, vagy kondenzátoros energiatárolóval.
A tüzelőanyagcellák élettartama az akkumulátorokéhoz viszonyítva sokkal hosszabb, mivel az
elektródák anyaga üzemszerűen a kémiai reakciókban nem vesz részt. A tüzelőanyagcellás
energiaforrás hátránya, hogy az üzemi feltételek fenntartásáról folyamatosan gondoskodni
kell, akkor is, ha a kimeneten villamos fogyasztás nincs. A tüzelőanyagcellára is jellemző,
 257

hogy energiaforrásként nem használható addig, amíg az üzemeltetési feltételek (üzemi hőfok,
nyomás) nem állandósulnak.
A hagyományos ólomakkumulátorok fajlagos energiatároló képessége: 20-40Wh/kg (60-
100Wh/l), de az új fejlesztésű akkumulátoroknál sem érnek el 100-150Wh/kg-nál nagyobb
energiatároló képességet.
Tüzelőanyagcelláknál a tárolt tüzelőanyag, például a tárolt hidrogén energiatárolási
képességét lehetne alapul venni. A hidrogén energiatároló képessége kb. 32,5kWh/kg, ami a
benzin és dízelolaj kb. 12,0kWh/kg energiatárolási képességénél is sokkal nagyobb érték.

13.23.5.3. Tüzelőanyagcellák alkalmazása

A tüzelőanyagcellák jellegzetes alkalmazási területei:

 Űrhajók, űrtechnikai, katonai berendezések energiaellátása;
 Közúti járművek villamos hajtásának energiaellátása;
 Helyi, szigetüzemi- vagy szükségáramforrások építése;
 Alternatív nagyteljesítményű energiaforrások, erőművek építése.

Közúti járművek villamos energia ellátása

A tüzelőanyagcellák alkalmazásának nagyon fontos területe a közlekedési eszközök

energiaellátása. A nagy mennyiségű szennyezőanyagot kibocsátó belsőégésű motoros
járművek kiváltásának egyik lehetséges módja az áttérés villamos hajtású közúti járművekre,
és villamos motoros hajtású autókra. Átmeneti megoldású járművek is születnek a villamos és
a belsőégésű motoros hajtás kombinált alkalmazásával (Bitsche O., Friedrich J., Noreikat K.
E. 2000). Ezek az úgy nevezett hibrid villamos járművek (HEV Hybrid Electric Vehicle),
amelyeknél a károsanyag kibocsátás csak mérsékelhető.
Károsanyag kibocsátásmentes villamos autó akkumulátoros, napelemes vagy
tüzelőanyagcellás energiaforrással készíthető. Egészen új próbálkozás a Ford által 2003.
júniusában bemutatott hidrogén tüzelőanyagú belsőégésű motorral épített hibrid villamos autó
(HHEV vagy H2EV Hydrogen Hybrid Electric Vehicle, Gilchrist T. 1998).

Az akkumulátoros villamos autó (BEV Battery Electric Vehicle) akkumulátorról táplált

villamos hajtással működik.
Az akkumulátoros energiaforrás alkalmazásának előnyei:
 Egyszerű felépítés;
 Túlterhelhetőség;
 Az energia visszatáplálásának lehetősége üzem közben;
 Jó hatásfokú üzem;
 Viszonylag kis üzemeltetési költség.
Az akkumulátoros energiaforrás villamosan sorba kapcsolt akkumulátorcellák halmazából áll.
A járművekben alkalmazott akkumulátorok általában külön segédberendezés nélkül
üzemeltethetők, karbantartást nem, vagy csak időszakosan igényelnek.
 258

13.24. ábra
Akkumulátoros villamos autó kapcsolási rajza
(Vincze Gyuláné, 2005)
A hagyományos autó kb. 14%-os eredő hatásfokához képest az akkumulátoros autó eredő
hatásfoka magasabb, kb.18%-os (Beuzit P. 1999). Az eredő hatásfok a villamos energia ipari
méretű előállítási, szállítási hatásfokát, és az akkumulátor töltési hatásfokát is figyelembe
veszi.
Az akkumulátoros járművek üzemeltetési költségének nagyon fontos összetevője az
akkumulátor élettartama. Ez szabja meg, hogy milyen időközönként kell kicserélni a teljes
készletet.
Az akkumulátoros energiaforrás alkalmazásának hátrányai:
 Viszonylag kis energiatárolási képesség;
 Kis hatótávolság;
 Gyakori töltés igény, a gyorstöltés megvalósítási nehézségei;
 Viszonylag rövid élettartam;
Az akkumulátoros autók jó tulajdonságait leginkább városi közlekedésben lehet kihasználni
Az akkumulátorok kis energiatárolási képessége miatt gyakran kell töltésről gondoskodni. A
töltési mód alapvetően kétféle: lassú, vagy gyorstöltés. A lassú töltés viszonylag egyszerű
berendezéssel a háztartási hálózatról megvalósítható. A gyorstöltés sokkal több problémát vet
fel. Ahhoz, hogy villamos autóknál a jelenlegi benzin vagy dízelolaj utántöltéshez hasonló
gyorsaságú akkumulátortöltés megvalósulhasson, több száz kW teljesítményű
töltőállomásokat kellene kiépíteni. Valamint a nagy teljesítménynek megfelelő biztonságról,
védelemről kellene gondoskodni. Léteznek már olyan töltőberendezések, amelyek a
feladatnak megfelelnek. A töltéshez szükséges energiát, a töltőberendezéshez villamos
kábellel csatlakozó, villamos töltőfejjel viszik át a járműre. A töltőfej alakja és kezelése a
benzin betöltéshez hasonló, csak hosszabb idejű.

Tüzelőanyagcellás villamos autó (FCEV Fuel Cell Electric Vehicle) sok fejlesztőmérnök
véleménye szerint a jövő autója (Chizek P. 2007, Crosse J. 2001, Daumler Chrysler kutatás
2001, Michel A. 1977). A tüzelőanyag a hagyományos belsőégésű motoros járművekhez
hasonlóan tartályban tárolható, és a jövőben a benzinkutakhoz hasonló töltőállomásokon
tölthető. Megoldották az életvédelmi szempontból biztonságos hidrogéntárolást, tűz és
robbanás elleni védelmet. Megoldották a korábban gondot okozó tüzelőanyagszint figyelést
is. Külön problémát jelent a tüzelőanyagcellás energiaforrás hideg állapotból történő indítása,
üzembe helyezése. A tüzelőanyagcellás energiaforrás nem működik csak akkor, ha az
üzemeltetéséhez szükséges összes feltétel fennáll.
A tüzelőanyagcellás energiaforrás feléledési ideje a jármű indításakor, gyorsításakor jelent
problémát. Mivel a tüzelőanyagcella szabályozásához és az új munkapont eléréséhez idő kell
(13.25. ábra), a motor árama csak késleltetéssel tudna kialakulni. Gyorsításhoz a járműhajtás
áramát és a szükséges teljesítményt ultrakapacitással és/vagy akkumulátorral kell előállítani.
 259

A kiegészítő energiatárolóval szemben támasztott követelmény a nagy fajlagos

teljesítménysűrűség, azaz képesség a nagy áramcsúcsok elviselésére.
A járművekben alkalmazott tüzelőanyagcellák fordított energiaáramlásra (vízbontásra) nem
használhatók. Kiegészítő ultrakapacitással és/vagy akkumulátorral az energia-visszatápláló
fékezés is problémamentesen megvalósítható. A fékezéskor felvett energiát a kiegészítő
energiatárolóval gyorsításkor hasznosítani lehet.
A ultrakapacitással kombinált tüzelőanyagcellás villamos autó kapcsolási rajza a 10.28. ábrán
látható.

13.25. ábra
Ultrakapacitással kombinált tüzelőanyagcellás villamos jármű kapcsolási rajza
(Vincze Gyuláné, 2005)
Ennél a kapcsolásnál a tüzelőanyagcella a fő energiaforrás, az ultrakapacitás a másodlagos
energiatároló. A kapcsolás a 13.26. ábrához hasonló, és hasonló az ultrakapacitás szerepe is.
Feltöltött állapotban az ultrakapacitás a jármű gyorsításához szükséges lökésszerű
terhelőáramot késleltetés mentesen képes szolgáltatni. Fékezéskor, pedig képes a fordított
irányú áramlökések felvételére, és az ilyenkor felvett energiát a legközelebbi gyorsításig
tárolni. A 10.28. ábra szerinti kapcsolás megvalósítható ultrakapacitás helyett akkumulátorral
is. Ilyenkor az akkumulátor az ultrakapacitással azonos szerepű. A 10.28. ábra szerinti
villamos táplálás nem küszöböli ki azt a problémát, hogy a tüzelőanyagcellás energiaforrás
kimenő feszültsége széles tartományban változik.
A tüzelőanyagcellás töltésű akkumulátoros villamos autó kapcsolási rajza a 13.26. ábrán
látható.

13.26. ábra
Tüzelőanyagcelláról töltött akkumulátoros villamos jármű kapcsolási rajza
(Vincze Gyuláné, 2005)

Ennél a kapcsolásnál az akkumulátor a fő energiaforrás, az tüzelőanyagcellás energiaforrás az

akkumulátor töltésének szerepét látja el. Az elrendezés hasonló a belsőégésű motor tengelyére
szerelt generátor által megvalósított akkumulátortöltéshez, vagy még inkább a soros hibrid
villamos autó felépítéséhez (Schmidt I., Rajki I.,Vincze Gy-né. 2002). A jármű villamos
hajtása az akkumulátor kapcsaira csatlakozik. Ez a főáramkör. A tüzelőanyagcellás
energiaforrás folyamatosan tölti az akkumulátort, közelítőleg a jármű átlagos terhelésének
 260

megfelelő árammal. Ez az üzem a tüzelőanyagcellás energiaforrás számára egyenletes

terhelést jelent. Az átlagos terheléstől eltérő áramigényt az akkumulátor szolgáltatja.

Tüzelőanyagcellás energiaforrások járművekhez

Járművek és egyéb fogyasztók táplálására ma már készen kaphatók komplett
tüzelőanyagcellás energiaforrások.
A hidrogén-alapú tüzelőanyagcellás energiaforrás teljes kiépítésének elemeit a 13.27. ábra
mutatja be.

13.27. ábra.
Hidrogén-alapú tüzelőanyagcellás energiaforrás teljes kiépítése
(Vincze Gyuláné, 2005)

A tüzelőanyag környezeti hőmérsékletű és magas nyomású (10bar) sűrített gáz

halmazállapotú hidrogén, tartályban tárolva.
A berendezés modulokból tevődik össze.
 A berendezés lelke a tüzelőanyagcella, amely 1-4 bar nyomáson és 70-85ºC
hőmérsékleten üzemel. A környezeti hőmérsékletre megengedhető tartomány: üzemeltetéskor
5-40ºC, tároláskor 10-40ºC. Nagyobb teljesítményű energiaforrásokra megengednek
szélesebb környezeti hőmérsékleti tartományt is pl. -20-40ºC-ot.
 Légsűrítő és légnedvesítő modul szolgál a tüzelőanyagcella működtetéséhez szükséges
levegő előkészítésére. A légsűrítő modul tulajdonképpen egy kompresszor, ami a beszívott és
szűrt levegőt a szükséges nyomásúra sűríti, mielőtt bekerül a légnedvesítőbe. Ez a modul
gondoskodik a tüzelőanyagcella által termelt víz egy részének visszanyeréséről is. A
visszavezetett víz a légnedvesítőt táplálja. A víz visszavezetéssel a légnedvesítő
vízfogyasztása gazdaságossá tehető. A légnedvesítő modul szolgál arra, hogy a hidrogén
tüzelőanyag és a sűrített levegő áramot nedvesítse a deionizált víz hűtőkörből vett vízzel.
Ezután kerül a hidrogén és a levegő a tüzelőanyagcellába, szabályozott mennyiségben
adagolva.
 Nyomásszabályozó modul szolgál arra, hogy a 10bar nyomáson tárolt hidrogén
nyomását a tüzelőanyag üzemeltetéséhez szükséges 1-4 bar értékre szabályozza. A nyomás
szabályozása és a tüzelőanyag áramoltatása a hidrogén visszavezetésével történik.
 A rendszer fontos eleme még a hűtőmodul, amely a tüzelőanyagcella
hőfokszabályozását végzi hűtőszivattyúval külső radiátoron átáramoltatott etilén-glikol
hűtőfolyadékkal.
 A rendszerhez tartozik még egy beépített feszültség szabályozó modul. A beépített
feszültség szabályozó egy DC/DC, azaz egyenfeszültség/egyenfeszültség átalakító, amelynek
 261

a szabályozott kimenőfeszültsége 10-16V. A DC/DC átalakítóról tölthető a segédüzemi

akkumulátor, valamint erről látható el esetlegesen, egy olyan közbenső hőcserélő, amely a
tüzelőanyagcella által termel hőt képes a jármű fűtésére hasznosítani.
Az egész rendszer mikroprocesszoros vezérlésű. Az információáramlást, az adatforgalmat és a
berendezés felügyeletét a központi mikroprocesszoros vezérlő látja el. A rendszer ezen
keresztül csatlakozik a jármű vezérlőhöz (Gilchrist T. 1998).
.
A metanol tüzelőanyaggal működő cellákból álló energiaforrás a hidrogén-alapú
tüzelőanyagcelláshoz képest kicsit más felépítésű. Ezt egy ugyancsak Xcellsis gyártmányú
rendszeren keresztül mutatjuk be. Metanol-alapú komplett tüzelőanyagcellás energiaforrás
teljes kiépítését a 13.28. ábra mutatja [36].

13.28. ábra.
Metanol-alapú tüzelőanyagcellás energiaforrás teljes kiépítése
(Vincze Gyuláné, 2005)

A tüzelőanyag a folyékony halmazállapotú metanol, tartályban, környezeti hőmérsékleten és

nyomáson tárolva.
A rendszert felépítő modulok és szerepük a következő:
 Levegő modul a hidrogén alapú tüzelőanyagcellás rendszerhez hasonlóan a cella
üzeméhez szükséges sűrített levegőt állítja elő. Különbség az, hogy itt a sűrített levegő egy
része a metanol gáz tisztításához kell, ezért kétfokozatú sűrítést alkalmaznak.
 Adagoló modul a tartályból vett metanolt a visszavezetett vízzel keverik és az
úgynevezett „forró modulban‖ levő gőzölögtetőbe injektálják olyan adagokban, ahogyan a
teljesítmény szükséglet ezt megkívánja.
 A „forró modul‖, tulajdonképpen a reformer és a gáztisztító berendezés. A tartályból
jövő metanolt a tüzelőanyag működése során keletkezett vízzel felgőzölik és átalakítják
hidrogén-dús gázzá. A folyamatban keletkező CO gázt oxidálják széndioxiddá.
 Perifériális modul látja el a maradék feladatokat. Például a tüzelőanyagcella
végtermékeként keletkező víz tárolását és egy részének a visszavezetését a gáztisztító felé.
Az egész rendszer vezérlése a hidrogén-alapú rendszerhez hasonlóan mikroprocesszoros.
 262

A terhelési és hatásfok jelleggörbe menete hasonló a hidrogén-alapú rendszerre érvényes

jelleggörbékhez.. A hatásfok azonban sokkal kisebb, mint hidrogén-alapú rendszernél,
maximálisan 40%, és névleges terhelés környékén 25%-ra csökken. Az XCS-ME-75 típusú
Xcellsis gyártmányú metanol-alapú tüzelőanyagcellás energiaforrás feléledési ideje 0-90%
terhelésugratásra 2s, azaz a hasonló teljesítményű hidrogén-alapú rendszerhez képest
kétszeresen lassúbb.

13.29. ábra.
XCS-ME-75 típusú tüzelőanyagcellás áramforrás

Tüzelőanyagcellás energiaforrással megvalósított jármű

Tüzelőanyagcellás városi buszból néhányat először 1998 márc. 16.-án helyeztek üzembe
Csikágóban. A Dbb Fuel Cell Engines-Ballard gyártmányú cellákkal üzemelő, 200kW
teljesítményű hajtással ellátott buszok nagynyomású hidrogén tartálya a busz tetején van
elhelyezve [15].
A világ első tüzelőanyagcellás személyautója a Daimler Benz által Frankfurtban 1997
szeptemberében bemutatott NECAR 3 (New Car) típusjelű jármű. A Mercedes Benz A-
osztály átépítésével készült jármű üzemanyaga cseppfolyós metanol. A tárolt metanolból
reformer állít elő hidrogént. A 40literes tankban tárolt metanollal a jármű hatótávolsága
400km. A folyékony tüzelőanyag gyors és egyszerű utántöltést tesz lehetővé és a párolgás is
kicsi. A tüzelőanyagcellás egység gyártója a Ballard Power Systems, Dbb Fule Cell Engines
GmbHNabern Germany.
A 2001-ben bemutatott NECAR 5 ugyancsak folyékony metanol üzemanyagú, Ballard Mk9
típusú 75kW-os, Xcellsis rendszerű tüzelőanyagcellával készült (440 sorba kapcsolt cella,
teljes terhelésnél 265V kimeneti feszültséggel). A járműhajtás inverterről táplált
aszinkrongépes villamos hajtás. A jármű legnagyobb sebessége 150km/h (Scarlett M. 2000).
A General Motors által kifejlesztett típus a Zafira [28]. A Zafira MPV’2000 cseppfolyós
kompresszált hidrogén-tárolású. Az 5kg folyékony hidrogén tárolására használt duplafalú és
vákuum-szigetelésű rozsdamentes acél-tartály súlya 95kg. A jármű villamos energiaforrása
200db sorba kötött PEM cella, amely 125-200V-on 80kW (maximálisan 120kW) leadására
képes. Ez 200V-on 600A-nek felel meg. A vontatásra felhasználható teljesítménye állandó
üzemben 55kW, rövididejű terhelés esetén 60kW (250-305Nm nyomaték).
 263

13.30. ábra
A General Motors által kifejlesztett Zafira MPV '2000

A Toyota autógyár hidrogén-alapú tüzelőanyagcellás energiaellátású villamos autóinak típusa:

FCHV-1-3. A beépített tüzelőanyagcella jó hatásfokú polimer elektrolitos PEM-cellákból
tevődik össze. A tápforrás kimenő teljesítménye: 90kW. A járműhajtó motor 80kW-os és
260Nm névleges nyomatékkal rendelkezik. Másodlagos, kiegészítő energiatárolóként nikkel-
fémhidrid (Ni-MH) akkumulátorokat alkalmaznak. A tüzelőanyagcella táplálására szolgáló
hidrogént fémhidrid ötvözetben adszorbeálva tárolják (Gilchrist T. 1998).
A Ford autógyár által kifejlesztett tüzelőanyagcellás autó jelölése: FOCUS FCV Chizek Ph.
2001, Crosse J. 2001). Két 41 literes hidrogén tankkal rendelkezik. A hidrogén tárolási
nyomásának maximális értéke 355bar, és minimális értéke a tank kifogyási határán 3,6bar. A
tüzelőanyagcella működéséhez szükséges szabályozott hidrogén nyomás 3bar. A Ford
biztonsági berendezései: 4 hidrogén érzékelő, ebből kettő a csomagtartóban, egy a
motorházban és egy az utastérben. Ha a detektor hidrogén szivárgást észlel, akkor jelez, 8 kis
ventilátor folyamatosan szellőztet, ha nem elég kinyitja a védelem az ablakot.

13.31. ábra
Ford Focus FCV
A Honda tüzelőanyagcellával üzemelő kísérleti járműveinek típusjele FCX-V. Az FCX-V1
aluminium ötvözetű lantán-metal-hidrid tankban tárolt folyékony hidrogénnel működik (1,4kg
lehűtött hidrogén, 200-245bar nyomással). A tüzelőanyagcella a Honda által továbbfejlesztett
PEM cella. A járműhajtás 49kW-os állandómágneses szinkron szervóhajtás. Az FCX-V2
metanollal és hidrogén reformálással és 60kW-os PEM cellával működik (Gilchrist T. 1998).
A Mazda Motor Corporation (Hiroshima) fémhidrides hidrogén tárolással, és másodlagos
energiatárolóként ultrakapacitás használatával kísérletezik (Gilchrist T. 1998).
 264

13.32. ábra
A hidrogén-autók német jövőjéről

KÉRDÉSEK

1. Az energiatárolás szükségessége, a fajlagos tárolóképesség

2. Ismertesse a mechanikus akkumulátorokat
3. Hőakkumulátorok
4. Villamos és elektromágneses energiatárolók
5. Elektrokémiai akkumulátorok, a legjellemzőbb felhasználási módok
6. Mesterséges tüzelőanyagok, a hidrogén jellemzői
7. A hidrogén előállítása, tárolása és szállítása
8. A tüzelőanyagcellák általános jellemzése, az energiaforrás elvi felépítése, üzemeltetési
feltételei
9. Protonáteresztő membrános tüzelőanyagcella felépítése
10. Protoncserélő tüzelőanyag (PEM) cellákkal működő hő- és villamos erőmű (hidrogén
bázison)
11. Tüzelőanyagcellák alkalmazása, hátránya a gépkocsikban
12. Az ultrakapacitás és jelentősége
13. A hidrogénnel működő tüzelőanyagcellás jármű felépítése

IRODALMAK

24. Beuzit P.: 1999.Fuel cell fever. Electic and Hybrid Technology pp. 14-21.
25. Bitsche O., Friedrich J., Noreikat K. E.: 2000. Electric drives for hybrid, fuel cell
and battery powered vehicles. Proceeding of ICEM. Espoo 2000. pp. 1317-1321.
26. Faragó, I., Inzelt, G., Kriston, Á., Kornyik, M., & Szabó, T. (2007). Tüzelőanyag-
elem Fejlesztés Magyar Szemmel. A Jövő Járműve - Járműipari Innováció, 3(1-
2), 62-65.
27. http://www.hidrogenplatform.hu/
 265

28. Hunyár M., Schmidt I., Veszprémi K., Vincze Gy-né: 2001. A megújuló és
környezetbarát energetika villamos gépei és szabályozásuk. (339 o.)
Műegyetemi Kiadó, Budapest. ISBN 963 420 670 0.
29. Inzelt G. (2004). Régi-Új Áramforrások: A Tüzelőanyag-elemek. Fizikai Szemle,
54 (8), 252
30. Kriston, Á., & Inzelt, G. (2007). Estimation of the Characteristic Parameters of
Proton Exchange Membrane Fuel Cells under Normal Operating Conditions.
Journal of Applied Electrochemistry, 38(3), 415-424
31. Kriston, Á., Gyepes, T., & Wieszt, D. (2009). Hidrogén Üzemanyagcellás
Erőművek. Energia fogyasztók lapja, 14(4), 10-12.
32. NAS Battery Application, 2010. Distributed Energy Storage An Alternative or
Supplement to Pumped Hydro, C.E.C. Corporation
33. Vincze Gyuláné. Szerk. Sembery P-Tóth L.: 2005. Hagyományos és megújuló
energiák, Megújuló energiák tárolása fejezet, Szaktudás Kiadó Ház. Budapest,
522 p.
34. Kádár P.: 2008. Szivattyús tározós erőmű modell a BMF KVK Villamos
energetikai Intézetében III. BMF Energetikai Konferencia 2008 http://conf.uni-
obuda.hu/energia2008/14_SzetModell.pdf
35. http://azaramara.blog.hu/2011/10/13/szivattyus_tarozos_eromu
 266

14. VÍZENERGIA HASZNOSÍTÁSA A NAGYVILÁGBAN ÉS

KÖRNYEZETÜNKBEN

A víz - amellett, hogy az élet egyik elengedhetetlen feltétele - a termelésnek is fontos

tényezője a mezőgazdaságban, az iparban és a közlekedésben is. Az ipari jellegű hasznosítás
egyike a vízerőhasznosítás, ami az energiatermelés során a vizet felhasználja, de el nem
fogyasztja és a minőségét, sem változtatja meg.

14.1. A vízenergia hasznosítás múltja

A víz volt az a legrégebbi erőforrás, amit arra használtak, hogy csökkentsék az emberi és
állati munkát. A hosszú fejlődés során kialakult vízikerekek közlőművek beiktatásával
munkagépek meghajtására használták.
A XVIII. század végére három vízikeréktípus volt használatban, amelyek a meghajtó víz
nyomómagasságában térnek el:
Alulcsapott vízikerék ennél a típusnál a lapátok belemerülnek az áramló folyóba, így szinte
minden áramló vízben lehet használni.

14.1. ábra
Alul és felül csapott vízikerék [15]

Felülcsapott vízikerék itt a zárt lappátokra felülről érkezik a víz, ezért maga a kerék sokkal
masszívabb mivel el kell bírnia a víz súlyát. Az áradások nem befolyásolják a működését,
mivel a víz egy csatornán keresztül érkezik a kerékre, amelyen egy zsilipkapuval
szabályozható a víz mennyisége.
Középen csapott vízikerék a víz itt is egy csatornán keresztül érkezik és kb. a keréktengelynél
folyik a kerék lapátjaiba. Előnye, hogy nem szükséges olyan nagy esésmagasság, mint a
felülcsapottnál, ahol a beáramló és kiáramló víz magasságkülönbségének legalább akkorának
kell lennie, mint a kerék átmérője.
Azonban megjelentek a gőzgépek, és így a vízenergia felhasználása az 1800-as évek végére
háttérbe szorult. A XIX században új távlatok nyíltak a vízenergia felhasználás előtt,
mégpedig elektromos áram termelése. Ezidőtájt találták fel a ma is használatos, igen jó
hatásfokú vízturbina típusokat.
A vízerőhasznosítás feladata a vízben rejlő helyzeti energia hasznosítása azáltal, hogy azt
villamosenergiává alakítja át. A vízerőművek lehetnek kis- és nagyesésűek, tározásosak és
tározás nélküliek. Különleges típusuk a szivattyús energiatározó. Ez nem is igazi vízerőmű,
mert az energiát nem termeli, csak átalakítja. Feladata, hogy az együttműködő
energiarendszer fel nem használt energiája segítségével vizet szivattyúzzon egy magaslati
 267

tározóba, majd a nagyterhelésű időszakban a vizet visszaengedve megint villamosenergiát

tápláljon a hálózatba. A vízerő hasznosítása lehet önálló, de műszaki és gazdasági okok miatt
egyre inkább összekapcsolják más vízhasznosításokkal. Az ilyen un. többcélú vízgazdálkodási
létesítményekkel a különböző igényeket gazdaságosabban lehet kielégíteni. A vízenergia
további felhasználási lehetősége az árapály erőmű, amely a folyami tározós erőműhöz
hasonlóan a víz helyzeti energiáját hasznosítja. Ausztrália partjai mentén telepítettek úszó
hullámerőmű rendszert. Ez utóbbi energiatermelési mód igen költséges. A fejezet fő témája a
folyami erőművek köré csoportosul. A vízenergia hasznosításának áttekintését főként a hazai
létesítményekre és lehetőségekre irányítjuk, de a világ egészének létesítményeit és
lehetőségeit is tárgyaljuk.

14.2. A víz, mint megújuló energiaforrás

Magyarországon a műszakilag hasznosítható vízenergia készlet kb. 1000 MW ezt teljes

kihasználtsággal számítva kb. 7.0-7.5 TWh energiát jelentene évente. Ennek az energiának
5%-nál kevesebb részét hasznosítjuk a meglévő vízerőműveinkkel, amely az ország összes
villamosenergia igényének alig 1%-át teszi ki. Ezen a téren van még mit behoznunk Európa
többi országához képest. Hazai folyóink műszakilag hasznosítható energiakészlete a folyók
között a következő megoszlást mutatja: Duna 72%, Tisza 10%, Dráva 9%, Rába Hernád 5%,
egyéb 4%. A Tisza energiakészletének hasznosítása jónak mondható a Tiszalöki és a Kisköre
vízlépcső révén. A Duna hasznosítása azonban igen rossz. Jelenleg a Bősi (Gabcsikovoi)
erőmű ad csak áramot, az is közös Szlovákiával. A Duna hasznosításában élenjáró Ausztria és
Németország állhat előttünk példaként.
A hajózható Dunán jelenleg már 34 vízlépcső üzemel. Árvízvédelmet - biztonságos, olcsó
teherszállítást - megújuló, jutányos, környezetkímélő energiát nyújtanak. Elkészült Bécs
belterületén a Freundenau vízlépcső a zöldek minden tiltakozása ellenére. A lakosság 72 %-a
szavazta meg a szükségességét. Ausztriában az összes villamos energia 3/4-e ered vízből. A 9
és fél osztrák dunai erőmű éves termelése 12 800 GWh, ami kb. negyede az ország igényének.
Kereken évi 3,2 millió tonna fűtőolajat váltanak ki dunavízzel a villany előállításában. Tőlünk
lefelé hajózva találjuk a Vaskapú I. óriás-vízlépcsőt. Hatalmas, messzenyúló víztározójával
végleg megoldotta a hajózás gondjait a szurdokokban. Románia és Jugoszlávia
szimmetrikusan építette meg. A 2050 MW teljesítményével, 11 500 GWh/a termelésével
Magyarország villamosenergia-igényének harmadát fedezhetné. Mivel célszerűen csúcsra
járatják, a kellemetlen vízszint-ingadozást küszöböli ki a valamivel lejjebb létesített, jóval
kisebb Vaskapú II. "puffer" azaz kiegyenlítő duzzasztó. A Vaskapuba már Bánki Donát is
tervezett óriási vízerőművet 1918-ban. A Dunára előirányzott 47 vízlépcső legalsó eleme
lenne a román Turnu Magurele és a bolgár Nikopol között. Megvalósítása valószínű, még
sokáig várat magára.
A jelenleg beépített hőerőmű és atomerőmű teljesítmény 8000 MW, ebből a Paksi
Atomerőmű 2000 MW . Az éves teljes energiafogyasztás kb. 36 TWh, ebből Paks ad 14 TWh
energiát évente.
A következő táblázatban a vízenergia lehetséges és ténylegesen felhasznált
energiakészletének megoszlását mutatjuk be kontinensekre lebontva. A táblázatban szereplő
egyes definiciókat a következő fejezetekben pontosítjuk.

A Föld vízenergia készlete és kihasználtsága kontinensenként [20]

14.1. táblázat
Elméleti Műszakilag Összes Vízenergia Vízenergia Műszaki
vízerő- hasznosítható villamos termelés aránya vízerőkés
készlet [TWh] energiatermelés [TWh] [%] zlet
 268

[Twh] [TWh] hasznosíto

ttsága [%]
Európa 4360 1430 2599 453 18 32

Észak- 6150 3120 3202 642 20 21

Amerika
Latin- 5670 3780 370 281 76 7
Amerika
Afrika 10120 3140 234 49 21 2

Ázsia 20430 7530 3475 564 16 7

Óceánia 1500 390 161 39 24 10

Összesen 48230 19390 10041 2028 20 11

Európa áll a legjobban a hasznosítás terén, mert itt átlagosan 32%-át hasznosítjuk a
műszakilag hasznosítható vízenergiának. Ezt követi Észak-Amerika 21%-al. Latin-Amerika
ugyan csak 7%-át hasznosítja a műszakilag hasznosítható készletnek, de összes
villamosenergiájának ¾-ed részét vízerőművek állítják elő.

A világ 5 nagy teljesítményű erőműve [20]

14.2. táblázat
Ütembehelyezés
Sorrend A gát neve Ország Kapacitás (MW) Kapacitás (MW)
éve
1989-ben Maximum
1 Turukhansk Oroszország 1994 - 20.000
Brazil/Paragua
2 Itaipu 1983 7.400 12.600
y
Grand
3 USA 1942 7.460 10.830
Coulee
Tucurui
4 (Raul G. Brazil 1984 7.460 7.960
Lhano)
5 Krasnoyarsk Oroszország 1968 6.000 6.000

Az Itaipu Vízerőmű távlati képét illetve a turbinák nyomócsöveit láthatjuk a következő képen.
A hatalmas duzzasztógát a 175 km hosszú, átlagosan 8 km széles tavat hoz létre, amelynek
vízfelülete kb. kétszerese a Balaton vízfelületének. Az erőmű teljesítménye egész
Magyarország villamosenergia szükségletét képes fedezni.
 269

14.2. ábra
Itaupu (Brazlia-Paraguay)Vízerőmű látképe és turbina nyomócsövei [18]

14.3. Vízienergia hasznosítás általános kérdései

A vízerőhasznosítás alapképlete

A vízerőhasznosításkor a vízben rejlő helyzeti energia azon része hasznosítható, amelyet nem
a mederellenállás legyőzésére kell fordítani, ezért a mederellenállás csökkentése folytán
felszabaduló energiát hasznosíthatjuk hasznos energiatermelésre. A mederellenálláskor
fellépő súrlódási energiaveszteség közelítőleg a víz sebességének köbével arányos, így a
mederellenállás leghatékonyabban a vízsebesség csökkentésével érhető el. A sebesség
csökkenése a vízszállításhoz szükséges esésnek a csökkentésével, és a meder
keresztszelvényének növelésével érhető el.
Az áramlási sebesség csökkenthető úgy, hogy megnöveljük a vízmélységet. Ez duzzasztómű
vagy völgyzárógát segítségével valósítható meg, s az így nyert H esést hasznosítjuk. Az 14.3
ábra egy duzzasztáskor kialakuló H esés elvi hasznosítási módját mutatja. A vízmélység
növelése után is fellép némi áramlási veszteség (h’), de ennek értéke töredéke a lassú áramlás
miatt, a duzzasztás előtti súrlódási veszteségeknek.
 270

DV h' á ra m lá s i v e s z te s é g
duz z asz tógát H le gna gy obb
h a s z n o s í th a tó e s é s

LKV

kihasz nált folyósz akasz

14.3. ábra
Folyószakasz hasznosítása duzzasztással

A vízszállításhoz szükséges esés csökkenthető úgy is, hogy a természetes vízfolyás vizét az
eredeti mederétől kedvezőbb hidraulikai és mederérdességi viszonyú oldalcsatornába
vezetjük, így kisebb esésveszteség mellett ugyanannyi vízmennyiség folyhat le, mint az
eredeti mederben. Az ennek következtében kialakuló vízszintkülönbség hasznosítható
energiatermelésre. A Bősi erőmű ilyen üzemvíz-csatornával oldja meg a Duna
vízenergiájának hasznosítását (ld.14.4. ábra). A hasznos energiatermelésre felhasznált hányad
az eredeti meder és az üzemvízcsatorna közötti vízmegosztás arányától függ. Ez a megosztási
arány az utóbbi időkben viták forrása Szlovákia és Magyarország között.
v íz s z int a z Ö re g D uná ba n

fe lv íz cs a torna ha s z nos ítha tó

H esés

a lv íz cs a torna
D una cs úny i
duz z a s z tóm ű
B ős i v íz e rőte le p

14.4. ábra
Bősi üzemvízcsatornás erőmű helyszínrajza [19]
 271

A súrlódás legyőzésére fordított munka 60-70%-a megtakarítható az előbbi módszerek

valamelyikével. Ahol a vízfolyás eredeti hidraulikai viszonyait megváltoztatjuk, azt a
vízenergia szempontjából kihasznált folyószakasznak nevezzük.
 m3 
Adott „ Hm ‖ esés és „ Q   ‖ vízhozam esetén az elméletileg hasznosítható teljesítmény:
 s 
P    g  Q  H W 
m kg
ahol g  9.81 2 és   1000 3 .
s m
Általában kW-ban szokásos az elméleti teljesítménynek a megadása, tehát
P  9,81  Q  H kW 
A valóságban ennek az energiának csak 75-80%-a hasznosítható, az erőmű turbináinak,
generátorainak és egyéb berendezéseinek veszteségei miatt.

A vízerőkészlet
A vízfolyásokban rejlő potenciális elméleti vízerőkészletnek a gyakorlatban csak egy része
hasznosítható, részben gazdasági okok miatt. Ezért amikor valamely vízfolyás, ország vagy
Föld vízerőkészletéről beszélünk, meg kell különböztetnünk elméleti, műszakilag
hasznosítható és gazdaságosan hasznosítható vízerőkészletet.
Elméleti vízerőkészleten valamely vízfolyás adott szakaszának egy évre vonatkozó
teljesítményét (E) értjük, amely az
E  365 24  P  8760 P (kWh)
képlettel számítható. Nemzetközi megegyezés szerint a „Q‖ vízhozamot a közepes, az 50%-os
és a 95%-os tartóssággal figyelembe véve beszélünk Pk P50 és P95 teljesítményekről, illetve
Ek, E50, E95 évi energia mennyiségekről.
Magyarország műszakilag hasznosítható vízerő-potenciálja kb. 1000 MW, amely
természetesen több mint az optimálisan hasznosítható energia. A megoszlás a következő:
Duna 72%, Tisza 10%, Dráva 9%, Rába Hernád 5%, Egyéb 4%

A teljes hasznosítás esetén kinyerhető energia 7,0-7,5 TWh/év, azaz 7000-7500 millió kWh
évente. A valóságban viszont:
 a Dunán a Bősi (Gabcsikovo) erőmű Szlovákiával közös 720 MW beépített
teljesítmény, amit napi 5 óra csúcsüzemre terveztek. A meg nem épült Nagymarosi
erőmű 160 MW teljesítményű lett volna.
 a Tiszán a Tiszalöki Vízerőmű és a Kiskörei Vízerőmű található 14,5 MW és 28 MW
teljesítménnyel
 a Rábán és a Hernádon, ill. mellékfolyóikon üzemel a hazai törpe vízművek többsége
 egyéb kisebb folyókon is működnek törpe erőművek

A teljesítménygörbe

A becslésszerű vízerőgazdálkodási terv készítéséhez szükséges: a hosszabb időszak (legalább

10 év) átlagos vízállás és vízhozamtartóssági görbéje, a jellemző vízszegény-, vízbő- és
átlagos vízjárású évek kiválasztása, és ezek alapján a vízállás és vízhozamtartóssági görbe
megszerkesztése a jellemző, valamint a hosszabb időszak teljesítményábrái.
Példaként nézzük Dunaújvárosnál mért adatokból szerkesztett (vízmagasság) gyakorisági
tartóssági görbét. Az ábra függőleges tengelyén az év (1972) során a vízmércéről leolvasott
vízmagasság van feltüntetve cm-ben. A vízszintes tengelyen a „‖0‖-tól jobbra az évben lévő
napok száma (365) és % van feltüntetve. A „0‖-tól balra pedig szintén napokban megadott
gyakoriság van feltüntetve.
 272

Azt a számot, amely megadja, hogy egy bizonyos vízállás és annál nagyobb vízállás hány
napon fordult elő az évben (vízállás) tartóssági görbének nevezzük. Szerkesztését a
gyakorisági görbéből állíthatjuk elő. Induljuk el a legnagyobb vízállásból. Ez a tartóssági
görbe kezdő pontja (420 cm). A 420-400 cm tartomány 3 nap fordult elő, így a görbe
következő pontját a 3 nap és a 400 cm koordinátájú pontba rajzoljuk. A 380-400 cm
intervallumon 1 nap tartózkodott a vízszint, így a 4+1 nap és a 380 koordinátájú pont lesz a
következő pont. És így haladunk egészen a 365 napig. A tartóssági görbe tulajdonképpen a
H min
gyakorisági görbe integrálja: Tartósság   gyakoriság  dH . Ez jelen esetben összegzés
H max
révén jön létre. A görbék között felfedezhetők a derivált függvényre jellemző tulajdonságok.

14.5. ábra
Gyakorisági és tartóssági görbe (vízállás) [8]
Amennyiben ismerjük a vízmérés helyén a folyó szelvényét, illetve a vízsebességet, akkor
meg tudjuk határozni egy aktuális vízszintből a folyó aktuális vízhozamát. Ezt mérésekkel és
számításokkal lehet elvégezni. Az adott mérési szelvényben rendelkezésünkre áll a
vízhozamgörbe, amelyet a 14.6. ábrán láthatunk.
 273

14.6. ábra
Vízhozam görbe [8]

Q m 
3
s

4000

DUNA, DUNAÚJVÁROS
3000

2000  
3
KÖQ (1972) = 1680 m s

1000

Vízhozam tartósság
0
0 50 100 150 200 250 300 350 365 nap

0 5 10 20 30 40 50 75 100 [%]
14.7. ábra
Vízhozam tartóssági görbe [8]

A ténylegesen termelhető energia kiszámításánál közelítésként figyelembe vesszük a turbinák,

a generátorok és egyéb berendezések hatásfogát is. Tehát:
t
E  9,81  t  m  Q  H  dt kWh
0
Ez jelen esetben teljes 359 napos (6 nap üzemszünet az árvíz miatt) kihasználtságot
feltételezve: 57 GWh. (Magyarország éves energiaigénye kb. 36 TWh =36000GWh, ennek
0,15 %-a ez az energia.)

14.4. Vízierőművek osztályozása

A hasznosítható esés szempontjából a kis-, közepes és nagyesésű vízierőműveket

különböztethetünk meg. Ha a
H  15m kisesésű
 274

15  H  50 m közepes esésű
H  50 m nagyesésű erőműnek nevezzük.
cs a torna fő
cs a torna fő
gépház
gé phá z ny om ócs ő
H H
H gé phá z
előcsatorna
ny om ócs a torna

14.8. ábra
Kis- közepes és nagyesésű vízerőművek vázlata

A kis esésű vízerőműveket általában a következők jellemzik:

a) a vízfolyás síkvidéki szakaszán, rendszerint laza üledékes talajon létesül;

b) a medret duzzasztóművel zárják el;
c) a termelési önköltség viszonylag nagy, mert a költségek elsősorban a hasznosított
vízhozamoktól függenek.

A nagy esésű vízerőmű:

a) a vízfolyás hegyvidéki szakaszán, rendszerint szilárd kőzeten épül ;
b) völgyzáró gáttal végzik a duzzasztást;
c) viszonylag kis vízhozamot hasznosít;
d) Francis- vagy Pelton-turbinával működik;
e) rendszerint jelentős vízmennyiséget tároz;
f) a termelési önköltség viszonylag kicsi.

A közepes esésű vízerőmű átmenetet képez a kis és nagy esésű vízerőművek között,
és jellemzői is ennek megfelelően alakulnak.
Magyarországon csak kis esésű vízerőművek létesítésére van lehetőség.
A kis esésű vízerőműveknek két fő típusa van:
a) A folyami (a vízfolyás medrében vagy átvágásában elhelyezett) vízerőmű, amely a
duzzasztással előállított esést hasznosítja.
b) Az üzemvízcsatornás vízerőmű, amely a duzzasztómű duzzasztásán kívül a
vízelvezetéssel nyert esést is hasznosítja: lényege, hogy a természetes folyómederből a vizet
egy mesterségesen épített elméletben esésnélküli üzemvízcsatornában vezetik az erőműhöz.
Ennek következtében a vízszintesés a csatorna végén nagyobb lesz, mint a természetes
folyómederben. A vizet energiájának hasznosítása után visszavezetik a természetes mederbe.
A teljesítmény (P) szerint is osztályozhatjuk az, erőműveket
 P  100 kW törpe
 100kW  P  10 MW kis
 10 MW  P  100MW közepes és
 P  100MW nagy teljesítményű vízerőműről beszélünk.
A Kiskörei vízerőmű a 25-30 MW teljesítőképességével a közepes kategóriába tartozik.
Egyéb szempontok szerint is csoportosíthatók az erőművek:
 275

 Energiagazdálkodás szempontjából lehetnek alap és csúcserőművek. A nagy

vízhozamú folyókra telepítetteket célszerű alaperőműként üzemeltetni, a berendezések
jobb kihasználása és az állandó vízszinttartás miatt. A kis vízhozamú folyók energiája
csak tárolóval nyerhető ki gazdaságosan, így ezeket csúcsra kell járatni.
 Szivattyús: ebben az esetben a vízszintkülönbséget szivattyúkkal hozzák létre.
Feladatuk, hogy a más erőművekben megtermelt energiát a csúcsfogyasztás idejére
tartalékolják. A beépített gépek két üzemmódban képesek működni. Éjjel motor-
szivattyúként, nappal turbina-generátorként
 Vízgazdálkodási szempontból lehetnek tározós és tározó nélküliek. A szezonális
tárolók az egy éven belüli ingadozásokat csökkenti. A nagy víztározóval több éves
ingadozásokat is lehet csökkenteni.

14.5. Folyami vízerőművek

A vízfolyás medrében vagy átvágásában épült vízlépcsőt - ha kizárólag vagy elsősorban az
energiatermelés céljára épült - összes műtárgyaival együtt folyami vízerőműnek nevezzük.

A folyami vízerőmű fő műtárgyai:

 a duzzasztómű és
 a vízerőtelep.
A vízerőmű szoros tartozékainak tekintjük még az un. járulékos létesítményeket is, pl. azokat
a műveket, amelyek a kihasznált folyószakaszt az elfajulástól megvédik.

14.9. ábra
Tiszalöki vízerőmű

14.6. A vízturbinák és teljesítményük

A reakciós vízturbinák (alkalmazható az Euler-turbinaegyenlet)

Az előző fejezetekben meghatározott vízhozam tartóssági és eséstartóssági görbékből egy

adott folyószakaszon kiszámítható, az elméletileg kinyerhető teljesítmény. Az energia
átalakulás főként a turbina járókerekében megy végbe.
 276

v2 u2 v1
w1
u1
w 1 u2
2  2
v2 w
2

Járókerék
Vezető kerék

14.10. ábra
Sebességi háromszögek Pelton-turbina járókerekén (Szlivka F. 2005)

A belépésnél figyelembe vettük, hogy a járókerék előtt a csigaházból érkező vizet a

vezetőkerekek megfelelő „perdülettel‖ látják el.
u1 u 2
  ,
r1 r2
a kerületi sebességek merőlegesek az adott ponthoz tartozó sugárra.
.Amennyiben a járókerékben az energia átalakulás tökéletes, nincs energia veszteség, akkor a
két energia különbsége hasznosul. ezt szokás elméleti esésnek is nevezni.
 v12 p1   v22 p 
2  g   h      h2  2   H e
ρ g   2  g ρ g 
1

Amennyiben a turbinán Q térfogatáram halad át időegység alatt, Akkor a turbina ideális
teljesítménye, a vízhozam göbéknél használt kifejezés szerint:
 v 2 p   v2 p 
Pe    g  Q  H e    g  Q   1  h1  1    2  h2  2  
 2  g   g  2  g   g 
Az elméleti esésmagasságot más közelítéssel is meg lehet határozni, amely gondolatmenettel
a kerékben lejátszódó folyamatokat vizsgálják (e gondolatmenet Eulertől származik).
A turbinák jellemző fordulatszámon alapuló csoportosítását a 14.11. ábra mutatja.
 277

Bánki-turbina

ns  70 ~ 140

Pelton-turbina

ns  10 ~ 30
Francis-turbina
v1

ns  100
las s ú
v1

ns  160
normál v1

ns  250
v1
gy ors

ns  300 v1

ns  420
v1

Kaplan- és

Cső-turbina
ns  450 ~ 900

Víz turbinák jellemz ő kialakítása és jellemz ő fordulatsz áma

14.11. ábra
Vízturbinák típusai
(Szlivka F. 2005)

Szabadsugaras (akciós) turbinák: a Bánki- és a Pelton-turbina

Turbinája kis és közepes esésű, valamint térfogatáramú folyóvizekre készült, egyes fejlődő
országokban jelenleg is használják. A berendezés jó hatásfokának igazolását halála előtt tette
közzé. Ezt a hidraulikus erőgépet az jellemzi, hogy az áramló víz a lapátcsatornákat teljesen
kitölti, de nem keletkezik vízduzzadás. Különlegessége, hogy a víz az energiáját úgy adja át a
keréknek, hogy közben kétszer halad át azon. Dob alakú járókerekében két tárcsa között
köríves (hengerfelületű) lapátok vannak. A vízsugár a szabályozó nyelvel ellátott
vezetőcsatornából, vagy vízszintesen, vagy függőlegesen a járókerék külső palástján lép be a
lapátok közé, majd a lapátokon túljutva belülről újból átömlik a lapátkoszorún. Elsősorban
törpe vízerőművekben alkalmazzák.
 278

turbina lá pá t
P e lton ka ná l

s z a b á ly o z ó
já róke ré k

fúv óka
s z a bá ly z ótű

14.12. ábra
Pelton-turbina vázlata

Másik, és elterjedtebb akciós turbinatípus a Pelton-turbina. A 14.13. ábrán egy Pelton-turbina

járókerekét látjuk. A Pelton-turbina a nagy sebességgel rálövelt vízsugár mozgási energiáját
alakítja mechanikai teljesítménnyé. Nyomásváltozás a lapát előtt és után nincs a sugárban
(akciós vízturbina). Viszonylag egyszerű számítással igazolható, hogy megfelelő
fordulatszámmal járatva a turbina kerekét a fúvókákon kilépő vízsugár majdnem teljes
mozgási energiáját át lehet alakítani a turbina hasznos teljesítményévé.
A kerékre érkező vízsugár (nagy) ( v1 ) sebességgel, ( A1 ) relatív (kicsi) keresztmetszettel és
(  ) sűrűséggel jellemezhető. A kerékről lelépő vízsugár (kis) ( v 2 x ) sebességgel, relatív nagy
( A 2 ) keresztmetszettel és változatlan (  ) sűrűséggel jellemezhető.

x
w 1= w 2=(v1 - u)
u
v2=(v1 -2 u)

I1 w2 v2
w1
v1 v1 u
u u
v2x x
I 2x
14.13. ábra 14.14. ábra
Impulzusváltozás a járókeréken Sebességviszonyok a lapáton
(Szlivka F. 2005)

Nyomásváltozás a lapát előtt és után nincs a sugárban (akciós vízturbina). A turbina "D"
átmérőjű járókereke "  " szögsebességgel forog.
Az ábrán szereplő jelölések:
v1 a kerékre lépő vízsugár abszolút sebessége,
u a kerék kerületi sebessége,
 279

w1 a kerékre lépő vízsugár lapáthoz képesti relatív sebessége,

v2 a kerékről lelépő vízsugár abszolút sebessége,
w2 a kerékről lelépő vízsugár lapáthoz képesti relatív sebessége
Ha u  0 és ha, u  v1 , akkor a teljesítmény zérus. A teljesítmény parabolikusan változik és a
maximuma u  v1 2 értéknél adódik.
A maximális teljesítmény :
v2
Pmax    A1 v1  1 .
2
A maximális teljesítménynél a vízben rejlő összes mozgási energiát felhasználja a turbina..

Francis turbinák

A kisebb esések hasznosítására a reakciós, vagy réstúlnyomásos turbinák alkalmasak. Ezek

egyik csoportja a Francis-turbina, amely többféle kialakítású lehet: lassú-, normál- és gyors
járású. 14.15. ábra mutatja az egyes típusok közötti alapvető különbséget. A víz rávezetése a
járókerékre más és más. A Francis turbinát közepes esésű, kiegyenlítetettebb vízjárású
vízfolyásokon építik.

v e z e tő l a p á t

c s i g a hv áe zz e t ő l a p
j áár tó k e r é k l a p á t

d iffú z o r

14.15. ábra 14.16. ábra

Francis-turbina vázlata Francis turbina szerelés alatt
(Szlivka F.2005)
 280

A Kaplan és csőturbina turbina

A legnagyobb jellemző fordulatszámú turbinák a propellerturbinák, amelyeknél a víz axiális
irányból érkezik és távozik is. A propellerturbinák egy különleges fajtája a Kaplan-turbina.

1
2
5 4 3

11 6 7

8
14
9 10
12

13

14.17. ábra
Kaplan-turbina szerkezete
1. vonórúd; 2. csőtengely; 3. turbinacsapágy; 4. generátor forgórész; 5. generátor állórész;
6. talpcsapágy; 7. szabályozó gyűrű; 8. támlapát; 14. vezetőlapát; 10. turbinafedél;
11. vezetőcsapágy; 12. járókerék; 13. szívócső; 14. csigaház

A Kaplan-turbina a változó esésű és vízhozamú vízfolyásokon épült vízerőtelepeknél

előnyösen használható. A Tiszlöki vízlépcsőbe ilyen turbinákat építettek be (ld. 10.12. ábra).
A sugárirányban érkező vizet a vezetőlapátok (9) terelik a turbina (10) felé. A turbina töltését
az állítható vezetőlapátokkal lehet szabályozni. A vezetőlapátokat rendszerint közös
szabályozó gyűrűbe (7) fogják és a gyűrűhöz kapcsolt hidraulikus mozgató berendezéssel
szabályozzák. A víz ezután a járókerekekre zúdul, melyek a turbina-agyba vannak fogva. A
szárnylapát vagy járókerék állítható. A szárnylapát és a vezetőlapát megfelelő állításával lehet
alkalmazkodni mind a vízhozam, mind az esés változásaihoz, így a turbinák mindig optimális
hatásfokkal működhetnek. A víz ezután a járókerekekre (10) zúdul, melyek a turbina-agyba
vannak fogva. A szárnylapát vagy járókerék állítható. A szárnylapát és a vezetőlapát
megfelelő állításával lehet alkalmazkodni mind a vízhozam, mind az esés változásaihoz, így a
turbinák mindig optimális hatásfokkal működhetnek.
A csőturbinás vízerőműveket a vízszintes tengelyelrendezésű turbinák közé sorolhatjuk. A
Kiskörei vízlépcsőben ilyen turbinákat építettek be (ld. 10.32. ábra). Előnyei között
említhetjük hagy a turbina járókerekére áramló víz csaknem egyenes, kisebb alapozási
mélységgel épülhet, sőt a műtárgy magassága is csökkenthető, a kisebb szerelőtér szükséglet
miatt. Maga a turbina, illetve a hozzákapcsolódó generátorok sok vonatkozásban hasonló
vagy egyező a Kaplan-turbináéhoz.
 281

14.7. Turbinák fontosabb üzemi jellemzőinek változása

A turbinák üzemi jellemzésére a szivattyúkhoz hasonlóan a jelleggörbék adnak megfelelő

tájékoztatást. A turbinák üzemi jellemzőinek változását a az „n‖ fordulatszám függvényében
szokás ábrázolni. Az egyik legfontosabb jelleggörbe a H=áll. esés mellett felrajzolt Q=f(n)
jelleggörbe, amely tájékoztatást ad arról, hogy a „H‖ esésre méretezett turbina az adott
fordulatszámon mennyi vízmennyiséget nyel.
Másik fontos jellemző a turbinák hatásfoka.

 [%]
100

90

80 Kaplan
Pelton n = 20 ns = 700
s
70
Francis
n = 250
60 s

Francis
50 n s= 400
Propeller

40

30

20

10

0
0,0 0,1 0,2 0,3 0,4 0,5 0,6 0,7 0,8 0,9 1,0 Q
Qn

14.18. ábra
A turbinák hatásfokgörbéi a víznyelés függvényében (állandó esés és fordulatszám mellett)

14.8. A szivattyús energiatározók

Nem beszéltünk még a vízerőművek azon fajtájáról, amelyeket szivatyús-tározós erőművek
névvel illetnek. A szivattyús energiatározók célja, hogy az erőművek kis kihasználtsága
idején, pl. éjszaka a termelhető és a fogyasztók által nem igényelt energia felhasználásával
vizet szivattyúzzanak egy magasan fekvő tározóba, ahonnan a csúcsfogyasztás idején a vizet
visszavezetve a vízerőtelepen villamos energiát termeljenek.
A 14.19. és 14.20. ábrák egy-egy magyarországi napi terhelési diagramot mutatnak. Az
energia ingadozás kiegyenlítésére, pl. a következő lehetőség volna szivattyús energiatározó
segítségével. Az éjszakai 11h-tól 06h-ig fogyasztási völgyben a szivattyús energiatározóba
szivattyúzzák az alsó medencéből a vizet. A fogyasztási csúcsban 17h-tól 22h –ig pedig,
turbinaüzemben visszatermel a hálózat számára energiát.
 282

turbina üz e m

s z iv a tty ús üz e m

14.19. ábra
Napi energiatermelés kiegyenlítése szivattyús energiatározóval

14.20. ábra
Napi energiatermelés kiegyenlítése a hazai rendszerben szivattyús energiatározóval
 283

A szivattyús energiatározó három típusát különböztetjük meg:

1. tiszta
2. a vegyes üzemeltetésű és
3. a vegyes rendeltetésű szivattyús energiatározót.
A tiszta szivattyús energiatározó energiát nem termel, hanem csak tároz és átalakít. A
vegyes üzemeltetésű szivattyús energiatározó nemcsak szivattyúzás révén tároz vizet,
hanem a tározóhoz tartozó vízgyűjtő területről gravitációsan is. Ez utóbbi növeli a
szivattyúzásból származó energiamennyiséget. Ez a típus gazdaságosabb is, mint az előbbi,
minthogy a gravitációs vízmennyiségből származó energiamennyiséget csak az egyszeres
energiaátalakításból származó veszteségek terhelik. A vegyes rendeltetésű szivattyús
energiatározó a hidraulikus energiatározáson kívül más célra (öntözés, vízellátás) is
szivattyúz vizet. A szivattyús energiatározó más használatos megnevezései: hidraulikus
energiatározó, szivattyús-tározós vízerőmű. A szivattyús energiatározók hálózati szerepét
röviden a következőkben foglalhatjuk össze:
a/ Turbinaüzemben a terhelési csúcsok fedezése.
b/ Szivattyúüzemben a kis terhelésű időszakban nagyfogyasztóként az alaperőművek
egyenletes ki
használásának biztosítása, az energia időbeli áthelyezése.
c/ Az energiarendszer rövid idejű tartalékának biztosítása váratlan kiesés esetén.
d/ Meddő-teljesítmény szolgáltatása.
e/ Az energiarendszer feszültség- és frekvencia viszonyainak állandó szinten tartása.
A világszerte egyre több szivattyús energiatározó épül. Ezek valójában egy völgykatlanban,
ill. elhagyott bányaüregekben kialakított mesterséges tavak, ahová vizet szivattyúznak fel
azokban az időszakokban, amikor az erőművek olcsón termelnek. A villamos energia
nagyipari méretekben ugyanis nem tárolható. A csúcsterhelések időszakában előnyös - a
gyorsan indítható tározós vízerőművi egységek - használata. A csúcs energiaigény
kielégíthető hőerőművekkel is, költsége mintegy 30-40%-kal nagyobb. A szivattyús
energiatározó előnye még, hogy rendkívül gyors az üzemkészsége. Amíg egy hőerőművet a
jelzéstől számítva 100-140 perc alatt lehet teljes üzemre állítani, addig a hidraulikus
energiatározó 2-10 perc alatt éri el teljes üzemkész állapotát.
Az energia a víz helyzeti energiájában tárolódik. Természetesen a szivattyús energiatározó a
vízemelés, majd a turbinán való átvezetés következtében csak mintegy 70-75% eredő
hatásfokkal rendelkezik. Ennek ellenére gazdaságos, mert a csúcsáram díja mintegy 3-5-
szöröse az átlagos áramköltségnek. A tározós vízerőmű turbógenerátorai két irányban
működnek. Éjszaka munkagépként a hálózatból felvett villamos energia felhasználásával vizet
szivattyúznak a magaslaton elhelyezett víztározóba. Nappal a csúcsterhelés időszakában a
tározóból lefolyó víz hajtja meg a hidrogenerátort és termel áramot. Így például
Luxemburgban a Viaden mellett megépített szívattyús energiatárolót éjjel feltöltik
Németországból vett olcsó villamosenergia segítségével, majd nappal vagy csúcsidőben -
természetesen nappali tarifával, azaz drágábban - újra eladják a tároló leürítésével nyerhető
villamos energiát
A Garda-tó vizét hasznosító Villa Gargano szivattyús energiatározó helyszínrajzát és
gépházának metszetét az 14. 21. ábra mutatja.
Mivel mind a szivattyúüzemnek, mind a turbinaüzemnek veszteségei vannak, a
szivattyúüzemben („töltéskor") felhasznált éjszakai villamos energiának csak mintegy 73%-a
nyerhető vissza, a turbinaüzemben („kisütéskor") termelt villamos energia formájában.
 284

14.21. ábra
A Villa Gargano hidraulikus energiatározó [8]

14.9. Hazai vízenergia hasznosítás néhány adata.

A hazai vízenergia hasznosítás két legnagyobb vízerőműve a Tiszán épült. A Tiszalöki
erőtelepen függőleges tengelyű Kaplan-turbinákat építettek be. Kiskörét a modernebbnek
számító vízszintes tengelyű csőturbinákkal szerelték fel. A következőkben összefoglaljuk a
különösebb kommentár nélkül a főbb műszaki adatait. [22]
TISZALÖK (Tisza I.) (10.30. és 10.31. ábra)
Üzembehelyezés:1954 duzzasztó;
H = 5,0 m esés; 300 m3/s térfogatáram , 12.500 kW teljesítmény; 45,0 millió kWh/a
3 db KAPLAN turbina függőleges tengelyű (Ø4,8 m; 75 ford/min; 100 m3/s)
Öntözés: 400e ha
Keleti Főcsatorna max. 60 m3/s

14.22. ábra
Tiszalöki vízerőmű helyszínrajza
 285

14.23. ábra
Tiszalöki vízerőmű főmetszete

KISKÖRE (Tisza II.) (10.32. és 10.33. ábra)

Üzem behelyezés: 1975
6,27 m esés; 560 m3/s vízhozam; 28 000 kW teljesítmény; 104,0 millió kWh/a (80 - 110)
4 db csőturbina (vízszintes, Ø4,3m átm; 107 ford/min; 140 m3/s; 7 MW).
Üzemelés 2,0 - 10,7 m esésnél
Transzformátor: 2 db 2,5 / 20 / 120 kV; 14 MVA + 2 db 2,5 / 0,4 kV
Duzzasztó: 5 db 24 m billenő szegmens. Hajózsilip: 1 db 12 × 85 m; Hordképesség: 1350 t
Tározó: 128 km2; 253 millió m3 (hasznos 132 millió)
Öntözés: 400 e ha
Nagykunsági Főcsatorna max. 80 m3/s
Jászsági Főcsatatorna max. 48 m3/s
Halvonuláskor halzsilip
 286

14.24. ábra
Kiskörei vízerőmű helyszínrajza

14.25. ábra
Kiskörei vízerőmű hosszmetszete

14.10. A vízenergia hasznosítás egyéb lehetőségei

Árapály erőművek
Az árapály változását a Hold vonzása okozza, s a tengervíz szintjének periodikus ingadozását
hasznosítják az árapály-erőművek. Az árapály mozgásából származó energiát több száz éve
használják már energiatermelésre. Európa partvidékén már a 18. században olyan malmok
sorakoztak, amelyek az árapálymozgást használták energiaforrásként. A dagálykor érkező
hullámokat nyitott zsilipeken keresztül tározókba vezették. Amikor az árhullám elérte
csúcspontját, a zsilipeket bezárták, és az apály ideje alatt a vizet a vízikerekeken keresztül
vezették vissza. A vízikerék mozgásba jött, és már rendelkezésre is állt az energia a malom
működtetéséhez. Megépítésük egyik feltétele, hogy az árapály amplitúdója megfelelően nagy
 287

legyen (8-20 méter), s legyen olyan öbölszakasz, melynek torkolatát viszonylag rövid gáttal el
lehet zárni.
Az alkalmas tölcsértorkolatba épített ár-apály erőművet úgy tervezik meg, a dagály és
az apályvízszint különbségét felhasználva energiát tudjanak előállítani, turbinák
segítségével. A potenciális energia a gát két oldala közötti vízszint különbségből fakad,
ami kinetikus energiává alakul, ahogy a víz átfolyik a turbinán. A turbina meghajtja a
generátort, ami elektromos áramot termel. az erőmű által termelt teljesítmény az ár és
az apály közötti vízszint különbség négyzetével egyenlő.
Két utas, egy medencés rendszerek. Ennek a rendszernek a működéséhez nagyobb és sokkal
drágább turbinák szükségesek, hiszen nem csak az apálykor a medencéből a tengerbe áramló
víz által lehet energiát termelni, hanem a dagálykor a medencébe áramló víz által is. Egy ilyen
típusú erőművet 1960-ban Franciaországban építettek. St. Malo-nál gátat emeltek a bretagne-i
Rance folyó tölcsértorkolatára és 24, mindkét irányban turbinaként használható géppel
szerelték fel. A dagály kezdetekor megvárják, amíg a gát tenger felőli oldalán a vízszint 1,5
méterrel a másik oldal fölé emelkedik, és csak ekkor engedik át a vizet a turbinákon, amelyek
működésük során elektromos energiát termelnek. Amikor az ár visszahúzódik, a turbinák
lapátjait ellentétes irányba fordítják, így a visszaáramló víz is termel energiát.
Víz alatti „szélerőmű‖
Tenger alatti árapály-minierőmű biztosítja egy norvég kisváros lakónegyedének
energiaellátását. A Hammerfest közelében felépített erőmű évente 700 ezer kilowattóra
áramot termel, amivel 30 lakás éves energiaigényét tudja biztosítani. Hátránya, hogy sokba
került, és a hagyományos vízierőműveknél háromszor drágábban állítja elő a villamos
energiát.

14.26. ábra
Tenger alatti árapály erőmű turbinái

Hullámerőművek
A tenger hullámzásának energiáját, már sokan szeretnék munkára fogni. Óriási energiát
tartalmaz, amely a bizonyos partszakaszokon a sziklák erózióját okozza.

Irodalomjegyzék:

[1] Barótfi, I. (1993): Energia Felhasználói Kézikönyv.Környezettechnikai Szolgáltató Kft.,

Budapest. 1003.p.
 288

[2] Füzy, O. (1991): Áramlástechnikai gépek és rendszerek. Tankönyvkiadó, Budapest. 715.p.

[3] Füzy, O. (1991): Áramlástechnikai gépek és rendszerek. Tankönyvkiadó, Budapest. 715.p.
[4] György István (1974): Vízügyi létesítmények kézikönyve. Műegyetemi Könyvkiadó, Budapest
1652. p.
[5] Hamvas F. (1997):Vízépítés. Műegyetemi Kiadó, Budapest 331. p.
[6] Kertai E. (1968): Vízfolyások III. Tankönyvkiadó, Budapest. 456.p.
[7] Kozák M. (1997): Vízfolyások rendezése és hasznosítása. Műegyetemi kiadó, Budapest,
192.p.
[8] Kontur I, Koris K, Winter J. (1993) Hidrológiai számítások, Akadémiai Kiadó.
[9] Nagy L. (1978): Vízgazdálkodás fejlődése. TIT Országos vízgazdálkodási Szakcsoport, Budapest
245 p.
[10] Szlivka F. (1999): Áramlástan, GATE, Gödöllő, 232.p.
[11] Szlivka F. (2003): Vízgazdálkodás gépei (szakmérnöki jegyzet). Földművelésügyi és
Vidékfejlesztési Minisztérium Vízgazdálkodási Főosztálya, Budapest-Gödöllő 212 p.
[12] Vermes L. (1997): Vízgazdálkodás. Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 395. p.
[13] Dr. Szlivka F.-Bencze F.-Kristóf G. (1998). Áramlástan példatár Műegyetemi kiadó 232
p.
[14] Szlivka F.: Szerk. Sembery P-Tóth L.: 2005. Hagyományos és megújuló energiák,
Vízerőművek fejezet, Szaktudás Kiadó Ház. Budapest, 522 p.
[15] http://waterpower.1-deals.com/waterwheels.shtml
[16] http://www.nepszabadsag.hu/Default.asp?DocCollID=13612&DocID=15166#15166
[17] http://www.brody-ajka.sulinet.hu/_er/vlepcsok/vlepcsok.htm
[18] home.tu-clausthal.de/.../Iguacu_F/ Itaipu-dam2_Peter.jpg
[19] http://www.eduvizig.hu/nagymutargyak/dunakiliti_duzz/dunakiliti_duzz.htm
[20] http://www.brody-ajka.sulinet.hu/_er/vlepcsok/vlepcsok.htm ]
[21] http://is1.eng.ku.ac.th/~irre/E10LARGE.HTM
[22] http://www.brody-ajka.sulinet.hu/_er/vlepcsok/vlepcsok.htm
[23] http://www.ibela.sulinet.hu/termtud/energia/ar-apaly%20energia.htm