BABASTART Tanfolyam

- BABASTART Tanfolyam -
BABASTART Tanfolyam
túlélőtréning az első évekre
Írta: Vida Ágnes

Előszó a 3. kiadáshoz
Az első Babastart Tanfolyamra 2007. december-januárjában került sor. Ez volt az
első szülőknek szóló online tréning, amit tartottam és bizony nagyon izgultam
előtte, készültem rá hetekig. 6 év nagy idő. Azok a babák, akiknek a szülei akkor
résztvettek a tanfolyamon, mostanra ügyes nagycsoportos óvodások, néhányan már
iskolába mennek közülük.
Tanácsadó pszichológusként az azóta eltelt években több ezer anyukának adtam

tanácsot és sok száz esetben segítettem nem csak egyszeri válaszokkal, hanem
hosszabb tanácsadási folyamatban telefonon és személyes találkozók során is.
Ezekkel a tapasztalatokkal, tudással bővítettem most ki a Babastart Tanfolyam

egyébként is bőséges tudásanyagát, hogy mindazokat, akik hallgatják, olvassák a
tanfolyam leckéit még több információ segítse eligazodni a baba első másfél
évének legfontosabb kérdéseiben és nevelési problémáiban.
Jó tanulást és sok boldogságot kívánok :)
Vida Ági
babapszichológus
Tartalomjegyzék
1. A gyermeknevelés alapelve............................................................................................................. 4
2. Alvásproblémák megelőzése és megoldása ...................................................................................15
3. Az értelem fejlődése, mozgásfejlődés 0-36 hónapos korig .......................................................... 33
4. A kézügyesség, a társas készségek és a személyiség fejlődése .................................................... 53
5. Szoptatási és evési problémák megelőzése, megoldása ............................................................... 68
6. Unatkozás, nyűgösködés............................................................................................................... 84
7. Szeparációs szorongás és “elkapatás”........................................................................................... 97
8. Ismerd meg a babát! (játékos tesztek)......................................................................................... 101
9. Játék önállóan és együtt............................................................................................................... 110
10. Időmenedzsment és szervezés .................................................................................................. 116
1. A gyermeknevelés alapelvei
Furcsa belegondolni, hogy a gyermeknevelés már abban a pillanatban

megkezdődik, amikor az újszülöttet első alkalommal a kezedbe veszed. Mert
miről is van szó? Mi a “nevelés”? Egyfajta kölcsönhatás, kapcsolat kettőtök
között, egymásra hatás. A baba hat rád, te pedig hatsz őrá – akaratlanul is. A
hangulatodat, a feszültségedet vagy éppen nyugalmadat átveszi az a pici lény,
aki nemrégiben még a pocakodban volt. Alig pár héttel azután, hogy
megszületett, már utánoz, sőt, hatni akar a világra azáltal, hogy rádmosolyog.
Így lép kapcsolatba veled. Finomodik a sírása is: napról napra, hétről hétre
egyre pontosabban fejezi ki magát, más-más hanggal jelzi, ha éhes, ha álmos,
ha unatkozik. És nem csak te hatsz rá, hanem ő is szorgalmas “szülőnevelést”
végez: hat rád, hiszen a sírására, jelzéseire másként reagálsz. Megtanulod,
mikor fáj valamije, reakciók alakulnak ki benned, néha lélekszakadva rohansz,
mert a körülményekből azt hiszed vészhelyzet van, holott ő békésen játszik – az
ilyen és hasonló helyzetek is azt jelzik: hatással van rád az ő viselkedése.
Mi a nevelés célja? Fontos tisztázni ezt most az elején. A cél az, hogy a kicsi
szocializálódjon, megtanulja hogyan kell viselkedni a világban, abban a
környezetben, kultúrában, ahol él. Bár úgy tűnhet, a gyermek egyáltalán nem
ezt akarja, hanem mindennek éppen az ellenkezőjét, valójában ő is pontosan
ezt szeretné: szeretne beilleszkedni, mert a benne élő ösztönök azt diktálják,
ez a túlélés egyetlen módja. És ennek érdekében kezdettől fogva utánozza a
környezetében élők viselkedését. Mivel a legtöbb időt édesanyjával tölti, ezért
leggyakrabban az ő viselkedését utánozza, majd később, ahogy tágulnak a
kapcsolatai, a többi családtag, elsősorban az apa, viselkedését is utánozni
kezdi. A gyermeknevelés legegyszerűbb módszere tehát az, ha jó példát
mutatunk.
Ezzel itt most be is fejezhetném az írást: mutassátok mostantól azt a példát a

babának, amit szeretnétek viszontlátni és nem lesz semmi gond :) Csakhogy a
dolog nem ilyen egyszerű, mert a szülők többségének fogalma sincs arról, mit
szeretne átadni a csemetéjének, mit vár el tőle, hova szeretné vezetni őt,
éppen ezért nem tudja milyen példát mutasson. Sőt, továbbmegyek: sok
szülővel találkozom, aki éppen az ellenkezőjére szeretné nevelni a gyermekét,
mint amilyen példát ő mutat neki. A gyerek pedig ettől összezavarodik: most
akkor szabad vagy nem? Az a szülő képes tehát hitelesen példát mutatni a
gyermekének, aki
1. maga is tisztában van a céljaival, az értékrendjével, mindazzal, ahova

szeretné vezetni a gyermekét,
2. és hitelesen tudja közvetíteni ezt.
Nem elég azt mondani a kisgyereknek, hogy “állva nem eszünk”, ha néha apa is
állva eszik.
Nem lehet erőltetni az önálló evést, ha a kicsi soha nem eszik együtt a
családdal, ha evéskor “játszania kell”, hogy mindenki nyugodtan tudjon enni –
és éppen ezért nem volt rá soha módja, hogy megfigyelje, hogyan kell önállóan
enni.
Nem várhatom, hogy a gyermekem nyugodtan aludjon, egyedül játsszon és ne
okozzon semmi galibát, ha közben a család nyüzsgő és stresszes életvitele nem
biztosít neki nyugodt körülményeket a napirendhez, a zavartalan alváshoz és
elég figyelmet az önálló játék kialakulásához.
A gyermekneveléshez bizony elsőként jó szülőkké kell nevelődnünk. Meg kell

ismerni magunkat, hogy mi igazán fontos nekünk az életben, hogy mit várunk el
magunktól és miért, hogy mit várunk el a párunktól, a családunktól, hogy mit
szeretnénk megteremteni a családunkban. Jó hír, hogy soha nincs késő
változtatni azon, amit, ahogyan eddig csináltál. Agyerekek nagyon rugalmasak,
alkalmazkodóak. És tudnod kell azt is, hogy nincs tökéletes gyermeknevelés.
Ezt nem lehet mindig jól csinálni. Mindenki hibázik. Te is hibázol, a szüleid is
hibáztak, én is hibázok. De itt mindig van újrakezdés. És gyakran egyszerűbb,
mint gondolnád, egy ölelés, egy puszi, sok-sok testközelség és egymásra
figyelés a legtöbb problémára megoldást nyújt. Néha elegendő csak leülnöd a
gyermeked mellé és megfigyelned őt, hogy felismerd, mi a problémái forrása.
És tudnod kell azt is, hogy sok csecsemőkori probléma forrása nem a gyermek,
hanem a szülő maga. Bizony, az is lehet, hogy te vagy a gond. Ne ijedj meg,
nem azt jelenti, hogy elrontottál valamit! Azt jelenti, hogy félreértettél
valamit. Például azért, mert mások véleménye, tanácsa, tapasztalata
megzavart. Eljött hozzám egyszer egy anyuka, aki elmesélte, hogy a kisfia
rémesen viselkedik éjszaka, felébred, cumival visszaalszik, de 20 perc múlva
megint fent van és ez megy 3 órán keresztül. A kisfiú anyatejet kapott, de
napközben már a főzelékeket is kóstolgatta. Este 8-kor evett utoljára és sokáig
csak reggel 5-kor kelt legközelebb enni, ezért az anyukája, amikor felébredt,
csak a cumit adta neki oda, éhes nem lehet, hiszen korábban már átaludta az
éjszakát. Az anyuka nem tudta, hogy a baba súlyával együtt a tápanyagigénye
is nő. Délelőtt már kapott pépet, de attól nem lakott még igazán jól, hiszen az
első gyümölcsök nem olyan táplálóak, közben elkezdett mászni is, amivel még
nagyobb lett az energiaigénye. Ezért éjjel megint felébredt enni, de étel
helyett cumit kapott. Mivel még mindig éhes volt, 2-3 órán át sirdogált, de csak
a cumit kapta meg. Ő persze egyre elégedetlenebb, az anyukája egyre
kétségbeesettebb lett. Tanácsomra az első ébredésnél az anyukája megint
megszoptatta – a baba pedig visszaaludt és hajnali 6-ig a hangját sem hallották.
Nem a ti hibád hát, ha hibázol, mindenkivel megesik. A te feladatod nem az,
hogy tökéletes szülő legyél, akit mindenki megdicsér, milyen jó gyereke van,
hanem, hogy a gyermeked megbízható támasza legyél, amikor rád van
szüksége, és tudd elengedni, amikor a saját lábára akar állni.
Vezesd – de ne irányítsd!
Mutasd meg neki az utat – de ne akard helyette végigjárni!
Szeresd – és itt nincs de: egy gyermeket nem lehet túlszeretni!
Mielőtt nekifognánk a leggyakoribb nevelési problémák elemezgetésének és a

megoldások keresésének, fontosnak tartom összegyűjteni és elmagyarázni
azokat a gyermeknevelési alapelveket, melyeket én kezdettől fogva fontosnak,
és a baba fejlődése szempontjából lényegesnek tartok.
1. A baba mindig jo, nincsen benne rossz szandék, nem akar minket
kihasznalni vagy manipulalni.
Sokszor hallok olyan megjegyzéseket, hogy a baba „felkapatja magát”,

„nem igazából sír, csak hisztizik” (egy 3 hónapos!!!), „csak társaságban
szeret játszani”, „csak kézben van el”, „nem hagy semmit sem csinálni”
stb. Ezek a mondatok úgy hangzanak, mintha a baba vagy a kisgyermek
egy kis terrorista lenne, akinek az a feladata, hogy a család tagjait, de
leginkább az édesanyját rabszolgamunkára kényszerítse. Nyilván ez nem
így van. A baba igényeit természettől fogva ösztönök szabályozzák.
Osztönös az éhség, a szomjúság, az alvásra való igény, mint ahogyan a
fejlődésnek természetes része az önállósodára való törekvés, az akarat
érvényesítésére való törekvés, az, hogy szereti a kicsi a társaságot
(hiszen ott lesi el a legfontosabb szociális készségeket, a beszédről,
mimikáról, gesztusokról, társaságban való viselkedésről nem is szólva).
Számára a sírás az életbenmaradás eszköze az első hónapokban. Az első
életév környékén lehet elsőként felfedezni a kommunikációjában az
akaratosságot, amikor kezdi felismerni, hogy a sírásával, viselkedésével
hatással van rád. De még ez sem jelenti azt, hogy figyelmen kívül
lehetne hagyni a jelzéseit, a sírását.
Az ösztönös készségeket el kell fogadni és nem szabad úgy tekinteni

rájuk, mint felesleges nyűgre a nyakunkon, hanem el kell fogadni és
korlátozás helyett inkább csak óvatosan terelgetni, ügyesen formálgatni
szabad. Ez egyben a megelőzés fontos alaptörvénye is. Megelőzni a
problémákat sokkal egyszerűbb, mint hagyni a nyakunkra nőni őket.
2. Gondolataink predesztinaljak, befolyasoljak a felmerulo problémakat,
elore meghatarozzak, milyen lesz a gyermekunk, milyen problémak
merulhetnek fel vele kapcsolatban.
Soha ne mondjuk azt a babának, a kisgyermeknek vagy a gyermeknek,

hogy ő rossz gyerek, még dühünkben sem. Szavainknak teremtő ereje
van és mintegy belebeszéljük a gyerekbe, hogy ő valóban rossz, míg a
végén tényleg rossz lesz, mert elhiszi magáról, hogy ő rossz. Pedig, mint
az előző pontból tudjuk, a baba nem rossz, nem önző, hanem csak a
természetes ösztöneit követi.
Szavainkkal befolyásoljuk a gyermek viselkedését akkor is, amikor
ügyesen egyensúlyozza a poharat és utánaszólunk, hogy „nehogy kiöntsd
a vizet”. A gyerek nap, mint nap, annyi ehhez hasonló negatív tilalmat
hall, melyeknek lényege mindig az, hogy valami elromlik, tönkremegy
stb., hogy ezek a dolgok a legtöbbször valóra is válnak: a víz kiömlik, a
pohár összetörik, ha felmászik a székről, leesik róla. Ha mindenképpen
rá akarunk szólni a gyermekre, hogy tudja, óvatosnak kell lennie,
vigyáznia kell, akkor próbáljunk meg mindig pozitívan fogalmazni:
„vigyázz, hogy a víz bennmaradjon a pohárban”. Ezzel elérjük azt, hogy
azt fogalmazzuk meg számára, amit végeredményként szeretnénk és
nem azt, amit nem szeretnénk, ha bekövetkezne.
De nemcsak szavainkkal tudjuk befolyásolni a gyermek viselkedését,

hanem gondolatainkkal is. Tapasztalt körzeti doktornénink mondta
egyszer, hogy „látszik egy babán, ha a szülei kiegyensúlyozottak” és ez
fordítva is igaz: a folyton aggodalmaskodó, idegeskedő anyukák nagyon
gyakran folyton sírós, nyűgös csecsemőt kapnak a „sorstól”. És mivel a
baba folyton sír, az anya is többet idegeskedik, aggódik, emiatt
kevesebb lesz a teje, könnyebben nyúl tápszerhez, hamarabb próbálja ki
a különféle kényelmesnek tűnő megnyugtatási és altatási módszereket
és mivel ezek miatt további gondok adódnak, elhiszi, hogy a babával
valóban baj van, „ő ilyen sokemberes, problémás gyerek”. Ez a szerep
szélsőséges esetben akár a gyermek egész gyermekkorát, sőt az életét is
végigkísérheti.
Mindent el kell követni annak érdekében, hogy nyugodtan,

kiegyensúlyozottan bánjunk a babával, ez pedig a gyermeknevelésre
való alapos felkészülés révén lehetséges. Ez nemcsak azt jelenti, hogy
utánaolvasunk az egyes témáknak, esetleg bújod a szakkönyveket,
inkább arról van szó, hogy a világhoz való viszonyodnak, a
gondolataidnak rendezettnek kell lenniük. Nem szükséges minden apró
nevelési kérdésről határozott elképzeléseidnek vagy elveidnek lenni,
nem is igazán szerencsés, ha előre elhatározol dolgokat, hiszen a
gyermeknek vannak egyéni igényei is, azonban a pozitív hozzáállást
előre el kell határozni és tűzön-vízen keresztülvinni.
Ha tudod magadról, hogy eleve az az aggódós típus vagy, akkor érdemes

már a terhesség alatt gondolatban felkészülni arra, milyen magabiztos,
határozott anyuka leszel, ráhangolódni a kicsire, beszélgetni vele már a
pocakban, elmondani, milyen szép dolgokat fogtok együtt csinálni,
milyen jókat fogtok játszani, mi mindent szeretnél neki megmutatni a
világból.
Ha már megszületett a babád, akkor képzeld el magadban, milyen lesz,

amikor végre úgy viselkedik, mint amit szeretnél elérni, pl. amikor
átalszik egy éjszakát vagy egyedül játszik 20-30 percig. Képzeld el, hogy
mindez már valóra vált! Képzeld el, hogy amikor sír, panaszkodik,
nyűgösködik, akkor nem tehetetlenül állsz a helyzet előtt, hanem képes
vagy megoldani azt! Uzd el a negatív gondolatokat a fejedből és tedd
helyükre a pozitívakat! Ne arra gondolj, mi baja lehet a kicsinek, hogy
ilyen fájdalmasan sírj, hanem keresd meg a megoldást, nyugtasd meg és
hidd el magadról, hogy képes leszel megoldani a helyzetet.
3. Mielott fejvesztve probalgatnank mindenféle okos tanacsot
megfogadni vagy modszert alkalmazni a gyermekkel kapcsolatos
gondok megoldasara, mindig alljunk meg egy pillanatra és nézzuk
meg a gyereket: mit csinal? Mit érez? Milyen helyzetben van?
Bármit csinál a baba, amire reagálni szeretnénk, először mindig mérjük

fel a helyzetet, mielőtt cselekednénk. Állj meg és gondold végig, miért
teszi azt a baba, amit tesz!
• Mi lehet az oka?
• Miért sír?
• Miért hisztizik?
• Mik voltak az előzmények, amik kiváltották az adott helyzetet?
Igyekezz mindig külső szemlélőként is megnézni gyermekedet. Az ember hajlamos

rá, hogy túlságosan belelovalja magát a problémákba, és folyton akörül járjon az
agya, hogy „jaj, mi lesz a következő csapás, amit rám mér a gyerek”, s mint a
fentiekből már kiderült, ha gondolataink folyton a negatívumok körül járnak, azok
be is fognak következni.
Ha az állandó rágódás és belefásulás helyett megpróbálsz minden problémát

kívülről is megnézni, és mielőtt cselekednél, végiggondolni a lehetséges okokat,
akkor nagy eséllyel nem szoktatod majd rá a babát feleslegesen rossz dolgokra. Az
egészen kis csecsemők esetén is érdemes mindig tízig számolni és elemezni a
helyzetet, még mielőtt rohannánk kikapni őt az ágyból és a könnyebb utat
választani a helyzet megoldására.
„Mi az a könnyebb út?” Mi, szülők, hajlamosak vagyunk a könnyebb utat

választani, ha a baba sír és olyan eszközökhöz nyúlni, melyek azonnal
elhallgattatják. Például cumit teszünk a szájába, amihez aztán hozzászokik,
később, amikor pedig szerintünk már nem kell kínnal-keservvel leszoktatjuk róla,
elvesszük tőle. Pedig miért is szokott rá a cumira? De ugyanez vonatkozik a
ringatásra, babakocsiban altatásra, „csak úgy eszik, ha közben mesélek neki” és
egyéb a szülő számára igen fárasztó szokásokra. Nem azt mondom, hogy nem kell
megnyugtatni a síró kisbabát, sőt kifejezetten ajánlom, hogy mindig nyugtassuk
meg a babát, amikor sír, soha ne hagyjuk sírni csak azért, mert „hátha
abbahagyja”, azt tanácsolom azonban, hogy ne alkalmazzunk azonnali eszközöket,
inkább keressük meg a sírás okát és orvosoljuk azt!
Bármit is csinál a baba, majd később a kisgyermek, az önállósodás útján legjobban

úgy terelgethetjük, ha olykor félreállunk és megnézzük, miért teszi azt, amit, és
csak akkor cselekszünk, ha végiggondoltuk a helyzetet. Ez sokszor abban is segít,
hogy ne csapjunk kapásból a gyerek kezére és ne kiabáljunk vele, ha valami
veszélyeset csinál, hanem higgadtak tudjunk maradni.
4. A lustasag fél siker :)
A gyerek önmagában is elég energiaforrás, nem muszáj még nekünk is a saját

energiáinkat feleslegesen pazarolni. Ha a gyerek végre alszik, ne ébresszük fel.
Mindegy, ha emiatt úszik a napirend vagy félünk, hogy nem fog tudni este elaludni.
Hagyjuk, hogy kialakuljanak a saját szokásai, az alvásideje, a napirendje.
Ha a gyerek végre egyedül játszik csendben, ne akarjuk szórakoztatni és ne
nézegessünk folyton rá, hogy megnézzük mit csinál. Ha leülünk vele játszani, ne
akarjuk mindenáron megtanítani, hogyan kell az egyes játékokkal játszani,
hagyjuk, hogy maguktól fedezze fel őket. Akkor avatkozzunk közbe, ha látjuk
rajta, hogy frusztrált, mert nem ér el valamit.
Amikor kúszni-mászni kezd, nem kell folyton a nyomában lennünk. Ha egyáltalán

nem tudunk ránézni, használjunk járókát arra az időre, amíg a dolgunkat végezzük
vagy egy szobát tegyünk teljesen bababiztossá és szereljünk rá fel biztonsági
rácsot, hogy csak ott tudjon közlekedni. Amikor már biztosan mászik, kezd járni,
fokozatosan tüntessük el a lakásból a nagyon veszélyes holmikat, tegyünk minden
használaton kívüli konnektorba, elosztóba vakdugókat, a számára veszélyes
dolgokat tartalmazó szekrényekre tegyünk gyerekzárat, minden másra pedig
fokozatosan tanítsuk meg. De ne menjünk folyton utána, ne járjunk a nyomában
és ne segítsünk neki mindenben! Ha fel akar valahova mászni, akkor ne akarjuk
azonnal levenni, és ne tiltsuk meg neki. Először hagyjuk, hogy maga próbálkozzon,
utána pedig mutassuk meg neki, hogy tud biztonsággal háttal lemászni. Az ilyen
veszélyes foglalatosságok általában 1-2 hétig érdekesek, aztán leszokik róluk a
gyerek, ha viszont tiltjuk, ha nem nézheti meg, milyen fent a kanapén, vagy, hogy
mit tud elérni a konyhapulton a kisszékre állva, akkor hónapokig küzdeni fogunk
egymással emiatt.
Ne feledd: a kevesebb néha több, főként ha gyermeknevelésről van szó. Sok

kismamát ismerek, akik azért vannak állandóan a kicsi nyomában, azért játszanak
vele közösen, mert az a kép él bennük, hogy egy anyukának ez a dolga. A
környezetükben azt látják, hogy mindenki más is egész nap a szőnyegen ül a
gyerekkel és nincs ideje a házimunkára, hát ők is akaratlanul ezt a mintát követik.
Pedig a babával együtt töltött időnek nem kell feltétlenül abból állnia, hogy egész
nap a kicsit szórakoztatod. Ez már csak azért is teljesen felesleges, mert ő nem
ezt igényli.
5. Hagyjuk onallosodni a gyereket! Mar az elso naptol fogva tekintsuk kulon

egyéniségnek és mindig a koranak megfelelo modon osztonozzuk onallosagra
mindenben.
Engedj teret a gyerek ösztönös kíváncsiságának! Amikor végre az ember kezében

van az újszülött, szeretné babusgatni, szeretgetni egész napon át. Ráadásul a
lelkes nagymamák is azt a tanácsot adják, hogy legyen minél többet kézben a
baba. Pedig előfordulhat, hogy jóllakottan, de még nem túl álmosan inkább a
kiságyában nézelődne magában. Ahogy múlnak a hónapok és a baba egyre jobban
nyílik a világra, egyre többet lehet hagyni, hogy önállóan fedezze fel a
környezetét. Adjunk neki mindig a korának megfelelő játékokat és hagyjuk, hogy
egyedül fedezze fel őket! Ahogy a pici fejlődik mindig újabb dolgok iránt kezd
érdeklődni, ilyen pl. a már említett felmászás esete, vagy amikor megtalálja a
távirányítót, vagy amikor mindent a szájába töm: ezek a fejlődés elengedhetetlen
részei. Érdemes folyamatosan, a gyermek növekedésével párhuzamosan olvasgatni
a tanfolyam fejlődésről szóló fejezeteit, figyelembe venni, mit tud már a baba és
odafigyelni arra is, mi az, ami aktuálisan érdekli gyermekedet.
Például van egy dobálós korszak, amikor mindent kidobál a kiságyból,

babakocsiból, etetőszékből. Kíváncsi rá, hogy mi történik, ezáltal tanulja meg az
ún. tárgyállandóság fogalmát, azaz, hogy a tárgyak akkor is megvannak, léteznek,
ha nem látjuk őket, s mindeközben a reakciódra is kíváncsi. Ha ilyenkor mindig
elmondod neki, hogy nem szabad dobálni, és elveszel tőle mindent, amit
ledobálhat, akkor megreked a fejlődési folyamat és még hónapok múlva is dobálni
akar majd a kicsi. Ezzel szemben, ha engeded neki, hogy olykor ledobjon ezt-azt
és visszaadod neki a dolgokat, a kellemetlenségek ellen pedig úgy védekezel, hogy
pl. a játékokat belekötözöd a babakocsiba, hogy eldobni el tudja, de ne essenek le
a földre, azzal támogatod a fejlődését és pár hét alatt túl lesztek az egészen.
Hogyan csinald?
• Hagyd, hogy a gyerek irányítson. Ha új játékot kap, játsszon vele először ő

egyedül. Ha ismeretlen helyre mentek és megijed az idegenektől, ne
erőltesd a bemutatkozást, várd ki, hogy magától felengedjen. Ha új helyre
mentek, hagyd, hogy magától felfedezze. Ha segítséget kér, segíts neki, de
csak akkor, ha ő kéri.
• Ne jósold meg, mit akar a pici! Ha valamit csinálni akar, ne mond azt, hogy
„Ez neked úgyse megy még”, „Minek adjak egy kéthónaposnak játékokat,
amikor még nem tudja megfogni őket” (ha nem kap játékokat, nem is fogja
megtanulni), „Minek játsszak a 4 hetes babával, amikor ő még nem tud
játszani?” (pedig, ha ébren van, akkor miért ne) és „Ne adjál narancslevet
neki, úgyse fogja szeretni.” (már miért ne szeretné, kóstolja meg és döntse
el ő)
• Engedj teret neki! Ha folyton ledől a legótorony, amit épített, nem kell
neki azonnal megmutatni, hogyan lehet stabilan felépíteni, és a
formabedobóson sem kell megtanítgatni neki, melyik forma hova való.
Jöjjön rá ő magától! Kísérletezzen! Próbálkozzon! Ha nem megy, és emiatt
frusztrált lesz, sír, a segítségünket kéri, akkor segíthetünk neki, egyébként
meg maradjunk csak a háttérben.
• Ne hasonlítsd más gyerekekhez! A szomszéd kisfia már biztosan tud menni a

lábbalhajtós kismotorral, az unokatesó pedig elsőre össze tudta rakni a
Montessori-tornyot. A Te gyermekednek talán ez nem megy még, ő
bizonyára másban ügyesebb. A hasonlítgatás mögött mindig az a félelem
áll, hogy „jaj az én gyerekem lemarad a többiek mögött” és „nincs-e
valami baja”. Minden gyerek másként fejlődik, van aki már 1 évesen beszél
vagy 8 hónaposan jár, a vizsgálatok azt mutatják, hogy a gyerekek 3 éves
korukra mind ugyanazokra a dolgokra képesek, függetlenül attól, milyen
ütemben fejlődtek, hogy későbben van korábban kezdtek beszélni vagy
járni!
6. Soha ne cselekedjunk a baba osztonos viselkedésének ellenében!
A kicsinek vannak olyan ösztönei, amik a túlélését szolgálják. Ne akarjuk ezeket

meggátolni, így rengeteg kellemetlenségtől kíméljük meg magunkat, arról nem is
szólva, hogy ha erőszakos (értsd: sírni hagyós, nem a kicsi igényeit kielégítő)
módszerekkel átszoktatjuk valami másra, azzal megtörjük az ő világba, illetve
belénk vetett bizalmát (erről már korábban írtam). Ne próbáljuk tehát cumival
vagy figyelemeltereléssel rávenni, hogy 3 óránként szopizzon, sírni hagyni a
szobájában, hogy ne ébredjen fel éjszaka, rátukmálni az ételt, ha nem evett
annyit, amennyit mi ideálisnak tartanánk és a többi hasonló praktika.
Mely osztonok azok, amikre oda kell figyelnunk?
- Éhség, szomjúság,
- Elszakadástól való félelem (ha muszáj otthagynunk őt a nagymamánál egy időre,

akkor mindig beszéljük meg vele, mi történik, ne surranjunk ki az ajtón, így
hamarabb elfogadja a helyzetet, még, ha az első pár alkalommal ellenkezik is
ellene)
- Étvágy, ízlés (ha folyamatosan nem eszik a baba az baj, ilyenkor forduljunk
orvoshoz, de ha csak keveset eszik és közben kiegyensúlyozott, akkor nincs rá
szükség, hogy mindenáron rátukmáljuk az ételt, ha valamit nem szeret, egy
darabig ne kapja, később megint próbálkozhatunk vele, a gyerekek ízlése 6 éves
korig napról napra változik)
- Félelem az egyedülléttől, éjszakától, sötéttől (soha ne zárjuk be büntetésből a

szobába és tartsuk tiszteletben, ha egy ideig éjszakánként átjön hozzánk, erről
idővel magától leszokik majd)
- Ha valami baja van, segítséget kér, sír (ez az ösztön a baba túlélését szolgálja,
ha nem sietünk segítségére, amikor kéri, tanult tehetetlenségre tanítjuk, másfél-2
éves korban már sokszor műsírásra is képes, ilyenkor természetesen már
hathatunk az eszére is)
7. Ne kisérletezzunk a gyereken, ne probalgassunk ki osszevissza minden
modszert. A nevelés mindig atgondolt folyamat eredménye legyen.
Gyakran előfordul, hogy amikor kialakul a gyermeknél valami megoldhatatlannak

tűnő magatartási probléma, akkor a lelkes anyuka elkezd mindenhonnan segítséget
kérni, megbeszéli a problémát a játszótéri kismamákkal, a szüleivel, a
szomszédokkal, utánaolvas az interneten, aztán kiválaszt egy módszert és
kipróbálja. Ha nem válik be azonnal, akkor másnap másik módszerrel próbálkozik.
A végeredmény pedig az lesz, hogy a baba ugyanazt csinálja még hetek múltán is,
sőt a helyzet akár rosszabbodhat is, mert a kicsi nem érti meg, mit akarunk tőle,
mit is kéne csinálnia.
Mindig kell időt hagyni a babának, kisgyermeknek, hogy megszokja az új dolgokat,

megértse mit várunk el tőle és megtanulja az új viselkedésmódot. A
gyermeknevelésben nincsenek olyan csodamódszerek, amik egyik napról a másikra
hatnak. Éppen itt szoktak megbukni a különféle alvásra szoktatási csodamódszerek
is, hogy az anyukák már a könyv elolvasása utáni következő éjszakán szeretnének
nyugodtan aludni, a babának már napok, sőt akár 1-2 hét is kellhet ahhoz, hogy
megszokja az új módit.
Ha bármikor olyan problémával találkozunk a gyermek kapcsán, amit szeretnénk

megoldani, akkor nézzünk alaposan utána, milyen megoldások léteznek (általában
több is van), melyik felel meg leginkább gyermekünk személyiségének (akaratos
gyereknél pl. teljesen felesleges erőltetni dolgokat, náluk inkább a lassú
meggyőzés módszerével kell élni)és a kiválasztott módszert következetesen vigyük
végig. Soha ne várjunk azonnali eredményre, javulásra és készüljünk fel az
esetleges kellemetlenségekre is (pl. ha egyedül magárahagyjuk az ágyban a babát,
akkor sírni fog nagyon, ez akár órákon át is eltarthat és előfordulhat, hogy a
sírástól csatakosra izzad vagy elhányja magát)
8. Ne féljunk segitséget kérni!
Ha tudunk, kérjünk segítséget a nehéz időkben. Jó dolog, ha a család tud segíteni

a kicsi körül és elviszik néha egy órát sétálni, vagy vigyáznak rá, amíg kicsit
lazítasz, de ez nemcsak erre vonatkozik. Sokkal nagyobb problémát jelent, hogy
mikor érdemes szaksegítséget kérni. Egyes anyukák minden gyanús jelenségről
kikérik a védőnő vagy a gyermekorvos tanácsát, mások meg azon vacillálnak, vajon
nem lesz-e „ciki”, ha elmennek orvoshoz és kiderül, hogy feleslegesen. A kettő
között van arany középút is: kérdéses esetben először mindig tájékozódjunk az
internetről vagy akár ebből a könyvből, és a kapott információk alapján
mérlegeljük, hogy érdemes-e orvoshoz vagy éppen pszichológushoz, nevelési
tanácsadóhoz vinni a gyereket.
A kisgyermekkor gyakran olyan szélsőséges megnyilvánulásokkal járhat együtt,

amik ép ésszel valóban ijesztőek lehetnek, ezért különösen nehéz az ilyen
helyzetek mérlegelése. Gyakori például, hogy az anyukák nem értik, hogy tudja
magát kipihenni az a baba, aki egész éjjel félóránként felébredt és nappal is csak
20-30 perceket alszik. Ilyen esetekben mindig meg kell nézni a gyereket is: ha
nyugodt, kiegyensúlyozott, akkor neki elég volt ennyi, ha napközben is nyűgös,
fáradt, álmos és nem tud aludni, akkor érdemes segítséget kérni (bár sok esetben
egyszerű nevelési problémáról van szó, de akár szervi elváltozás is okozhatja az
ilyen mértékű alvászavarokat). De – hogy ne mindig csak az alvászavarokról
beszéljek- egy kiadósabb hiszti is nagyon ijesztő tud lenni, ha közben a gyerek a
földhöz csapkodja magát vagy más módon veszélyezteti saját testi épségét. Most
akkor normális az, hogy a kisgyerek a földön fekve üvölt, vagy forduljunk
szakemberhez?
Ilyen esetben mindig vizsgáld meg a helyzetet: végy elő egy papírt és válaszolj az
alábbi kérdésekre:
- Mik azok a körülmények, amik kiváltják belőle ezt a viselkedést? (hely, jelen levő
személyek száma, idegenek vagy ismerősök veszik körül)
- Mit csinál, mit mond a gyerek? - Ha változtatni akarsz a helyzeten, hogyan

reagál?
- Amikor nincs éppen az adott helyzetben (nem hisztizik, nincs a kiságyában, hogy
aludjon) hogyan viselkedik a gyerek? Kiegyensúlyozott? Nyűgös? Fáradt?
- Változott-e mostanában valami a kicsi környezetében? (otthoni veszekedés,

nyaralás, költözés, anya várandós lett vagy testvér született, a szülőket valami
miatt stressz érte, anyagi problémák, új programok miatt megváltozott a baba
napirendje stb.)
- Változott-e mostanában (elmúlt 1-2 hét) a kicsi mozgásfejlődésében valami

(megtanult mászni, járni stb.)? Nem fogzik-e, nincs-e valamilyen egyéb fájdalma?
(pl. fülfájás, torokfájás, afta is okozhat nyűgösködést)
Ha e kérdések megválaszolása után is úgy érzed, nem találod a helyzet okait és

megoldhatatlannak tűnik a dolog, akkor feltétlenül kérd szakember segítségét.
9. Mindig, minden életkorban igyekezzunk megtalalni az egyensulyt a gyermek

érdekei és a mi érdekeink kozott.
Sokat beszéltünk már a baba érdekeiről. Most következnek a mieink. Az

önfeláldozás szép dolog, de azért egy anyának is jár annyi, hogy nyugodtan
elmenjen pisilni, megegye a vacsoráját és a szellemi, illetve társas igényeiről se
kelljen teljes mértékben lemondania.
Vannak persze olyan helyzetek és életkorok, amikor a kicsi az első. Nem

szerencsés otthagyni a babát még 1-2 órára sem senkivel az első hat hétben, amíg
nem alakult ki a kiszámítható napirendje és még szopizik, mert ilyenkor a
cumisüvegből etetés teljesen megzavarhatja még őt is és a tejmennyiségre is rossz
hatással van. Nem szerencsés másra hagyni a kicsit, amikor beteg, hiszen ilyenkor
elsősorban az anyukájára van szüksége.
Ahogy hónapról hónapra fejlődik, önállósodik a kicsi, egyre nagyobb szabadságot

engedhetünk meg magunknak, ezt igyekezzünk maximálisan kihasználni a saját
céljainkra. Az én alapelvem az, hogy a házimunka csak nekünk munka, a
gyermeknek játék és a fejlődés kiváló eszköze, hiszen új tárgyakkal ismerkedik
meg, megismeri a mindennapi tevékenységeinket és azok utánzása által fejlődik a
mozgáskultúrája is. Nemrégiben hallottam egy riportot, melyben szakértők egy
csoportja azt fejtegette, hogy a házimunkában való részvétel a régebbi korok
gyermekeinek az élete részét képezte, ezáltal tanulták meg, mit hogyan kell
csinálni, mivel kell óvatosan bánni stb. és e tanulási folyamat kielégítette a
mozgásigényüket is (persze nyilván egy egyszobás panellakásban nem lehet
konyhakertet gondozni, de a főzésbe, mosogatásba, porszívózásba a kicsi is
besegíthet). Ameddig a baba még csak néhány hónapos, akkor kivihetjük a
konyhába magunkkal, megmutathatunk neki érdekes tárgyakat, beszélgethetünk
vele, a kezébe adhatunk eszközöket. Amikor mászik, adhatunk neki egy fiókot,
amiben érdekes háztartási eszközök vannak, melyeket kedvére ki-be rakodhat.
Adhatunk neki egy szivacsot, amivel törölget, ameddig mi törölgetünk. Ki és
bepakolhatja a mosógépet. Megkóstolhatja a nyers zöldségeket a konyhában.
Egy-másfél éves kor után bevonhatjuk a mosogatásba, egy saját lavórban

elmoshatja a műanyag edényeket, porszívózhat, saját kis ronggyal törölgetheti a
port, gyúrhatja a tésztát stb. Valamivel lassabban végzünk így a házimunkával, de
még mindig jobb, mintha a pici alvásidejét használjuk ki főzésre, takarításra, és
így egy perc szabadidőnk nem marad.
10. A gyermeknevelés az onismeretrol és az onuralomrol szol. Nem a gyereket

kell onuralomra tanitani, hanem sokszor nekunk kell visszafogni magunkat és
magunkba nézni, hogy megértsunk és megoldjunk egy helyzetet.
Amikor a kicsi rosszat csinál, könnyebb indulatból a kezére csapni, mint tízig
számolni és higgadtan megoldani a helyzetet. Pedig hosszú távon sokkal jobb
megoldás elmagyarázni, megértetni a dolgokat, mint kiabálással, csapkodással
idomítani a gyermeket. E módszerekkel nem utolsósorban azt is üzenjük a picinek,
hogy ha valami nem tetszik neki, ha ideges, akkor ő is agresszivitással válaszolhat,
hiszen anya is ezt teszi. Ha viszont a legnagyobb hiszti közepén is tudunk egy mély
levegőt venni és hideg fejjel megoldást találni, akkor a kicsi sokkal hamarabb
elhagyja a zavaró magatartásformát.
A kisgyerekek nagyjából 8 hónapos kortól 3 éves korig felfedezik akaratukat és

folyamatosan próbálgatják, mit lehet elérni általa. Egész kis eszköztárat
tesztelgetnek rajtunk az üvöltéstől a harapáson át a „kérem szépen-köszönöm
szépen”-ig. Kíváncsiak rá, az adott módszer mire jó, hogyan reagálnak rá mások és
mit lehet elérni vele. Ha azt látja, hogy próbálkozásai többségére agresszió a
válasz, abból azt tanulja meg, hogy agresszívnek lenni érdemes. Ha viszont a nem
kívánt viselkedésre úgy reagálunk, hogy kivesszük a gyereket a helyzetből, és
elmagyarázzuk neki, miért nem szabad, akkor hamar megérti, mely módszerek
működnek és melyek nem.
Nehéz megőrizni az önuralmat, ha a kicsi olyasmit csinál, amivel kárt tehet saját
magában. Ilyenkor is igyekezzünk azonban megőrizni hidegvérünket és ahelyett,
hogy a kicsi kezére csapnánk, abban a hitben, hogy ettől legközelebb nem fogja
piszkálni a konnektort, inkább igyekezzünk az életkorának megfelelően megoldani
a helyzetet:
- 1 éves kor előtt tegyünk mindent maximálisan biztonságossá, a konnektorokat

dugaszoljuk be, a törékeny, szúrós tárgyakat pakoljuk el stb. (az általa elérhető
fiókokban, szekrényekben se legyen ilyesmi).
- 1 éves kor után már elmagyarázhatjuk neki, hogy amit csinál az veszélyes, közel
vihetjük a sütőhöz és megmutathatjuk, hogy forró, elmagyarázhatjuk, mi az a
„bibi” és hogy milyen az, amikor fáj valami,
- 2 éves kor után már azt is megérti, ha valamire azt mondjuk, veszélyes.
Ne feledd: ha Te képes vagy uralkodni magadon, akkor a gyerek hamarabb

önuralmat tanul majd, mintha mindenféle trükkökkel és erőszakos módszerekkel
akarod önuralomra nevelni.
Nehéz elismerni, hogy egyes magatartási zavarok azért alakultak ki a gyermeknél,

mert az adott szituációban lusták voltunk megoldani a helyzetet, ilyenkor lép be a
képbe az önismeret. Ahhoz, hogy gyermekednek biztonságos lelki hátteret
biztosíts és a legoptimálisabb módon támogasd a fejlődését, neked is ismerned
kell saját magadat: Hol vannak tűrőképességed határai? Hogyan tűröd a
fáradtságot? A monotonitást? Képes vagy-e megálljt parancsolni indulataidnak?
Képes vagy-e egyszerre több dologra koncentrálni?
Közös életeteket úgy kell kialakítanod, hogy saját képességeidet, adottságaidat is

figyelembe kell venned. Ha például nem szeretsz egyszerre több dologgal
foglalkozni, akkor a közös házimunka helyett választhatod a kis etapokban való
házimunkát, azaz, hogy egyszerre mindig csak 10-20 percnyi munkát végzel el,
ennyit a baba is kibír egyedül játszva.
Vannak olyan tulajdonságok is, amiken változtatnod kell majd a nyugodt családi
élet érdekében. Mindenképpen szükséged lesz majd sok-sok türelemre és
tervezett életre, ezek azonban tanulható dolgok még akkor is, ha jelenleg
rendszertelen életet élsz. Baba mellett azonban csak úgy tudsz teljes életet élni,
ha rendszert viszel az életetekbe és némi türelmet gyakorolsz a baba érdekében,
jó hír azonban, hogy cserébe olyan szabadságot nyersz, amiben enélkül nem
lehetne részed.
Feladatok
A feladatok minden leckében olyan elgondolkodtató gyakorlatok, amik segítenek feldolgozni az

adott lecke anyagát. Általában kérdéseket találsz, amikre válaszolnod kell őszintén. Szánj minden
feladatra legalább 5-10 percet, gondold át és írd is le a válaszokat. Később, amikor nehéz
gyermeknevelési helyzetbe kerülsz, sokat segíthet, ha előveszed a megoldásokat és felhasználod
őket a helyzet elemzése során. Jó munkát!
1. Milyen félelmeid vannak a gyermekeddel kapcsolatban? Vajon honnan

erednek ezek a félelmek?
2. Hogyan hat rád a gyermeked sírása? Mit érzel olyankor, amikor sír? Volt-e
olyan helyzet az életetekben, amikor sírt és bármit tettél, nem hagyta abba?
Hogyan reagáltál akkor? Mit éreztél?
3. Mennyire érzed magányosnak magad a gyermeked körüli teendőkben?
Egyedül hozod meg a vele kapcsolatos döntéseket vagy a pároddal közösen?
Milyen arányban egyedül és milyen arányban közösen? Inkább magad próbálsz
mindent megoldani vagy mersz segítséget kérni? Mi az oka annak, ha nem mersz
segítséget kérni?
4. Érezted-e már úgy, hogy elkényezteted a babádat, ha sokat van kézben?
Honnan ered vajon ez az érzés?
5. Érezted-e már ezeket az érzéseket a gyermeknevelés kapcsán:
- harag,
- aggodalom,
- tehetetlenségérzés,
-bűntudat,
- alkalmatlanságérzés,
- frusztráció,
- szomorúság?
Milyen gyakran érzed ezeket? Írd le mindegyik mellé 1-1 mondatban, mi állhat
ezeknek az érzéseidnek a hátterében!
6. Mit érzel akkor, ha a babád sír és valaki tanácsot ad neked, hogyan kéne
megnyugtatnod? Hogyan reagálsz ilyenkor?
2. Alvasproblémak megelozése és megoldasa
Megelozés miért?
Kezdd úgy a gyermeknevelést, ahogy folytatni szeretnéd. Egyes magatartási

problémák csakis azért alakulnak ki, mert a szülők ötletszerűen nevelik a
gyereket, vagy olyan elavult tanácsokat alkalmaznak, amik nem válnak be. Jó
dolog ringatva elaltatni egy újszülöttet és közben nézni az aranyos kis pofiját,
ahogy alszik, de vajon lesz majd kedvünk ringatni a 10 kilós 1 éves csemetét is?
Jó, ha van időnk egész nap a csemetét az ölünkben tartva mindent megmutatni
neki és játszogatni, de akkor ki fog ebédet főzni? A legtöbb idegölő
viselkedésmódot, amit a gyermek kialakít és, ami aztán annyi bosszúságot okoz a
szülőknek, a szülők maguk okozzák. Sokkal nehezebb az alvászavart kezelni vagy a
folyton unatkozó gyereket önállóságra szoktatni, mint elébe menni ezeknek a
problémáknak és már kezdettől fogva a magunk irányítása alá vonni a dolgokat.
Ez nem azt jelenti, hogy ne hagynánk teret a gyermek természetes fejlődésének

vagy akaratának, csupán azt, hogy némi odafigyeléssel, ismerve a gyermek
fejlődésének menetét, a problémák hátterét olyan kereteket teremtünk közös
életünknek, melyben a baba és mi családtagok is jól érezzük magunkat. A babának
sem jó, ha csak babakocsiban tud elaludni, ha természetes kíváncsiságának
mindig korlátokat szabunk, ha az evésben nem leli örömét, mert minden etetés
arról szól, hogy anya próbálja rátukmálni az ételt.
Az ideális helyzet ezzel szemben az, ha pozitív, kiegyensúlyozott környezetben nő

fel a kicsi, az első naptól kezdve pontos elképzeléseink vannak arról, hogyan
alakítjuk a mindennapjainkat, és mindeközben a baba érdekei is maximálisan
érvényesülnek.
A legtöbb idegesítő és a szülő, valamint a baba életét egyaránt megnehezítő

szokás azért alakul ki, mert az első néhány hétben, hónapban úgy gondoljuk, még
tudjuk kezelni a helyzetet, próbáljuk a lehető legkényelmesebben megoldani a
dolgokat, abban a hitben, hogy a baba majd kinövi a rossz szokásokat. Rossz
hírem van: a baba nagyon lassan növi ki a rossz szokásokat! Az elalvás körüli
hercehurcák gyakran csak másfél-2 éves korra rendeződnek, de nem egy olyan
esetről hallottam már, amikor csak az óvodába menéskor vagy 5-6 éves korban
tudott végre átaludni egy éjszakát a kicsi, vagy csak eddigre volt hajlandó este
lefektetés után magától elaludni. És bizony nem ritkák azok a 6-7 éves gyerekek,
akik még mindig hisztivel szeretnék érvényesíteni akaratukat a szüleik előtt.
Az alábbiakban leírt módszereket érdemes már a baba születésétől fogva

alkalmazni, ha azonban később került a kezedbe ez a könyv, érdemes tudni, hogy
nagyjából fél éves korig kell az alapvető szokásokat elültetni a baba fejében,
ezután már sokkal nehezebb változtatni rajtuk. Vannak olyan szokások, mint
például a hiszti vagy az evés körüli gondok, amik később alakulhatnak ki, ezek
ellenében akkor kell fellépnünk, amikor az adott életkor elérkezik, erről majd az
adott témánál írok bővebben.
Honnan tudhatod, hogy a baba hason vagy háton szeret-e inkább aludni?
– ha leteszed háton, azonnal mozgolódni kezd és felébred: nyilván

hason szeret aludni,
– ha leteszed hason vagy háton és pár perc múlva felébred, nem
tud magától elaludni az adott testhelyzetben: válaszd a másikat,
– próbáld ki mindkét testhelyzetet, amelyiket jobban kedveli,
abban tovább fog aludni, mint a másikban.
Amikor már meg tud magától fordulni, akkor már önállóan választja
meg a testhelyzetet is, forgolódik álmában és nagyon sokszor már 8-9
hónapos korban oldaltfekve alszik a pici.
Amikor ébren van a pici, az első időkben inkább háton szeret lenni,
mert így mindent lát. Ha a kicsi hason alszik, a hason alvástól erősödik a
nyaka, így nem probléma, hogy ébren többségében hanyatt fekszik.
Nagyjából 2 hónapos kortól 5-10 percekre hasratehetjük éberen is, hogy
szokja és emelgesse a fejét. Ha nem tetszik neki, ne erőltessük, 1-1
percig hagyjuk úgy, majd fordítsuk vissza, de ezt rendszeresen
ismételgessük minden nap 3-4 alkalommal, így egyre tovább fogja bírni.
Ha háton alszik a kicsi, már az első héten fordítsuk éberen is hasra 1-1
percre, hogy fejlődjenek az izmai.
Mekkora a baba alvasigénye?
Az alábbi táblázatban átlagértékeket, illetve tól-ig értékeket láthatsz,

de ettől minden irányban lehetséges egyéni eltérés, hiszen nem
vagyunk egyformák Fontos tudni, hogy a nappali alvásoknál általában a
délelőtti alvásidő hamarabb következik el, míg az este felé haladva
egyre hosszabban tud fentlenni a baba.
Az, hogy mennyit tud fentlenni megint csak nagyon függ a baba
habitusától: vannak olyan babák, akik már újszülöttnek is élénkebbek és
olyanok, akik kezdetben szinte csak alvással töltik az időt. Az ébrenléti
időknél minden esetben azt az időtartamot veszem alapul a
táblázatban, amit éberen, jókedvűen tud fent tölteni a baba,
nyűgösködés és álmosság nélkül.
A baba éjszakai és a nappali alvásigénye jelentős mértékben összefügg

egymással: lehetséges, hogy a baba nappal sokat és jól alszik, de éjjel
csak az életkori minimumot teljesíti, míg ugyanez fordítva is igaz lehet:
az éjjel hosszan és jól alvó baba nappal csak keveset és röviden
aludhat.
Hol aludjon a baba?
Gyakori kérdés, hol aludjon a baba. A szülőkkel egy szobában?

Bölcsőben? Mózeskosárban? Egy ágyban a szülőkkel? A testvérrel együtt?
Véleményem szerint az első pár hónapban, érdemes a szülőkkel egy
szobában aludnia bölcsőben vagy mózeskosárban, de meggyőződésetek
szerint aludhat veletek egy ágyban is. Ezzel megspórolod magadnak,
hogy az éjszaka közepén 2-3 alkalommal ki kelljen szaladgálnod a
hálóból, szinte félálomban meg tudod etetni majd a babát, és nem
leszel annyira kómás, mintha minden ébresztőnél teljesen felébrednél.
Amikor már nagyobb lesz, 4-5 hónapos, elkezdi majd zavarni a zajotok,
a szuszogás, a ki-be mászkálás, többször ébred fel rá, ezért ilyenkor át
lehet tenni a saját szobájába. Én a testvérekkel még nem raknám
együtt az újszülöttet, mert az első időkben éppen elég megküzdeni egy
újszülött alvási szokásaival, mint hogy még a tesókat is felébressze és
őket is nyugtatgatni kelljen. Amikor már nagyobb, nem sír fel éjjel és
nem kell bemászkálni hozzá, akkor összeköltözhet a testvéreivel.
Az egy ágyban alvás nagyon jó dolog, aki emellett dönt, sok fárasztó
problémától kíméli meg magát és biztosítja, hogy folyamatosan legyen
elég teje, mindemellett nagyon szoros kapcsolatot, bizalmat is épít a
gyermekével már a kezdetektől fogva.
Ha viszont a külön szobában alvást választod, az is teljesen elfogadható, így

nagyobb mozgástered lesz este, miután a kicsi lefeküdt, kedvetekre élhetitek
felnőtt életeteket Apával, ennek is vannak előnyei.
Azt nem tudod elkerülni, hogy idővel 1-1 éjszakára ne kelljen beengedned a kicsit
a családi ágyba. Amikor már ki tud mászni a kiságyból vagy saját heverőn alszik,
elkerülhetetlen lesz, hogy olykor-olykor ne látogasson meg titeket hajnalban.
Másfél-2 évesen már fél a sötétben, álmodik, ilyenkor természetes, hogy nem
szeretne egyedül maradni. Akkor is jó szolgálatot tehet az együttalvás, ha valami
baja van a kicsinek, fogzik, lázas, beteg, ijesztő élmény érte, ami miatt szorong
stb. Gyakori, hogy ilyenkor felébred és nem tud visszaaludni, de ha ott van
melletted az ágyban, akkor a visszaalvás is könnyebben megy majd. Ha pedig
beteg, lázas, akkor meg neked könnyebb a dolgod, hogy ottvan melletted éjjel,
és csak a kezed kell kinyújtanod, hogy megnézd nem lázas-e, halljad, mennyire
van bedugulva az orra stb.
Sok anyuka csinálja, hogy határokat szab az együttalvásban, csak akkor, ha beteg,
ha hajnalban átjön visszateszi a saját ágyába: én azt mondom, ha a gyerek
igényli, akkor miért ne adnánk meg neki ezt a -számára igen fontos- éjszakai
biztonságot.
A nappali alvás helyszíne is sokszor kérdéses. Van, aki a járókában altatja a babát,
én azon a véleményen vagyok, hogy a kicsi aludjon csak a kiságyban, viszont ne
játsszon a kiságyban, az ágy csak az alvás színtere legyen, így a kicsi fejében az
alvás és az ágy egyet fog jelenteni. Nem gond, ha a baba olykor a babakocsiban, a
hordozóban, a teraszon egy utazóágyban vagy bárhol máshol alszik, a lényeg az,
hogy vagy csak egyedi esetek legyenek ezek, vagy ha rendszeresen a kiságyon
kívül akarjuk altatni, akkor abban legyünk következetesek. A babakocsiban altatás
pedig ne azért kerüljön be a napirendbe, mert csak ott tud elaludni a baba
(ismerek olyan 3 éves gyereket, akit még mindig babakocsiban kell elaltatni, ugye
Te nem akarsz így járni?)
Kezdetben aludhat a kicsi bölcsőben vagy mózeskosárban is, ez azért jó, mert a
szűk hely biztonságérzetet nyújt a számára.
Önallo elalvas
Mint mondtam, ideális esetben a baba szépen elalszik egyedül, amikor fáradt. De
a legtöbb újszülött nem mintababa és inkább sírdogál, de aludni nem akar. Ha
már tudjuk, milyen testhelyzetben szeret aludni, akkor mindig ugyanabba a
testhelyzetbe tegyük le alváshoz, így egyértelmű lesz számára, hogy most az alvás
jön. Kezdettől fogva bevezethetünk szertartást a nappali és az éjszakai alvás elé
is: egy kis csendes játék, énekelgetés, meseolvasás, este a vacsora, fürdés stb. E
szokások sorrendjét megtanulja, megszokja a baba, és felismeri, hogy utána az
alvás következik, de ennél több is történik, hiszen a kellemes fürdőzés,
meseolvasás és egyéb csendes tevékenységek során ő is lelassul, így nem fog
felpörgött állapotban az ágyba kerülni.
A legfontosabb, hogy már a kezdet kezdetén döntsük el, hogyan

szeretnénk elaltatni, mert ezen változtatni később már csak nehezen
lehet. Nagyjából fél éves korig még könnyebben lehet változtatni, de ezt
követően már csak sok órányi sírás árán sikerülhet megszabadulni a rossz
szokásoktól.
A legfontosabb alapelv az alvással kapcsolatban: a kicsi természettől fogva

pontosan tudja, mi a jó számára, hogyan jó neki elaludni, hogyan tud
kellőképpen ellazult állapotba kerülni, mikor álmos, mennyi alvásra van
szüksége. Nekünk nincs más dolgunk, mint ezt elfogadva támogatni őt
abban, hogy a kicsi természetes igényei kielégítésre találjanak.
A sikeres altatás alapszabályai:
– Ne akkor fektessük le a babát, amikor szerintünk aludnia kéne,

hanem amikor valóban álmos! Az álmosságnak jelei vannak: dörzsöli az
orrát, fülét, szemét, nyűgös, ásítozik.
– Legyen a babának napirendje, így többé-kevésbé pontosan meg

tudjuk mondani, mikor álmos, mikor szokott aludni. A napirendet nem
szabad ráerőltetni a picire, a jó napirend nem úgy szól, hogy „a baba
minden délután 3-tól 5-ig alszik”. Hanem, hogy „nagyjából 3-4 felé elalszik
és általában másfél-2 órát alszik”. A különféle életkorokban megvan az az
időtartam, amit kényelmesen, álmosság, nyűgösködés nélkül, jókedvűen
ébren tud lenni a baba, ezt követően kell figyelni rajta az álmosság jeleit
és lefektetni, amikor ezek jelentkeznek. Az első 4 hétben a babák
többsége szinte egész nap alszik (kivéve, amikor eszik, büfizik,
pelenkázzuk), de ebben nagy egyéni eltérések lehetnek.
Az újszülöttek kb. 1 órát tudnak ébren lenni az előző felébredés után,

ebbe nagyjából belefér egy etetés, ami ilyenkor még meglehetősen
hosszúra nyúlhat, egy pelenkázás, 10 perc büfi és kevés játék, míg végül a
baba megint elálmosodik.
Nagyjából 4 hetes kortól 1-1,5 óra lehet ez az időtartam. 2 hónapos korban

az esti elalvás előtti ébrenlét hosszabbra nyúlik, akár 3 óra is lehet. 3
hónapos korban 2-3 órát tart egy ébrenlét (tehát nagyjából 3 alkalommal
alszik a kicsi napközben). 4-5 hónaposan már általános a 3 órás ébrenlét,
fél éves kor után a 4 órás ébrenlét sem ritka. 8-9 hónapos korban a
legtöbb baba már csak kétszer alszik napközben. Ezek az értékek csak
megközelítő számok, ettől komoly eltérések is lehetnek!!! Mindig figyeljük
meg a babát,mielőtt bármit is ráerőltetnénk, figyeljük az általa adott
jeleket és pontosan tudni fogjuk, mikor álmos, mikor nem aludta ki magát
és mikor kipihent.
– Tartsuk tiszteletben a kicsi álmát: ne zajongjunk, mondván, majd

megszokja (egyrészt nem szokja meg, másrészt, nekünk se esne jól, ha
szeretnénk aludni és a szomszéd szobában teljes hangerőn szólna a tévé,
és hangosan beszélgetnének.)
– Alvó gyereket soha ne ébresszünk fel! (kivétel ezalól az újszülött az

első 1-2 hétben, ha az egész napot átaludná, éjszaka pedig folyton felkel,
és emiatt nem enne elegendő gyakorisággal, ilyenkor az legyen az
alapszabály, hogy nappal ne aludjon 3 óránál többet)
– Soha ne manipuláljunk a gyerek alvásával és ne akarjunk
elméleteket felállítani: ne ébresszük fel, mert szerintünk túl sokat alszik
napközben és ezért kel fel éjszaka (úgysem ezért ébred fel). Ne akarjuk
direkt módon befolyásolni, mikor aludjon, például felébreszteni, mert
most el kell menni valahova, de majd aludhat, ha hazaértünk (akkor már
nem fog). Nemcsak a felkeltéssel van a baj, sokszor tapasztalom azt is,
hogy anyukák nem hagyják elaludni a babát, mert még nincs itt az ideje,
ezzel szintén a kicsi természetes alvásritmusát bontjuk meg.
– Ha valami baja van a kicsinek, pl. beteg, bedugult az orra, idegen

helyen kell elaludnia, és nem tud elaludni, akkor tehetünk kivételeket és
megkönnyíthetjük az elalvását, mondjuk azzal, hogy kivételesen cicin
aludhat el, vagy babakocsiban alszik, de ez mindig csak 1-1 alkalomra
vonatkozzon.
– A babának alvási ciklusai vannak, ezt mindig vegyük figyelembe. A

kicsinek 20 perc kell az elalváshoz, ezért van az, hogy amikor 5 perc
ringatás vagy szopizás után megpróbáljuk letenni a kiságyba, szinte
azonnal felébred. Ha tehát letettük az ágyába, hogy önállóan elaludjon,
teremtsünk számára nyugodt környezetet az ellazuláshoz, ne zajongjunk
ebben a 20 percben, hogy tényleg mély álomba merülhessen.
Hogyan aludhat el a baba?
1. A legtöbb baba szívesen elalszik szoptatás közben, ez jó módja az

altatásnak, mert megelőzhetünk vele olyan későbbi gondokat, mint hogy
annyira túlpörög a gyerek, hogy nem tud elaludni és a nappali altatás is
egyszerűbb lesz általa. Hátránya, hogy nem fog egyhamar leszokni róla a
baba, általában másfél-2 éves kor az, amikor magától leszokik róla vagy
amikor már meg tudjuk értetni vele, hogy enélkül is el tud aludni.
2. Cumival is szívesen és könnyedén elalszanak a kicsik. Fő előnye,

hogy nem kell az altatással bajlódnunk, hátránya, hogy ameddig a
szoptatás első hónapjaiban cumizavarhoz vezethet, a baba elkezd
ügyetlenebbül szopizni, így kevesebb tej termelődik, aminek pótlás vagy
korai hozzátáplálás lehet az eredménye. Személyes véleményem és
tapasztalatom szerint, ha csak alváshoz adjuk oda a picinek a cumit és
nem dugjuk folyton a szájába, amikor valami miatt sír, akkor se túlságosan
rászokni nem fog, se cumizavar nem alakulhat ki nála, és idővel szépen
magától elhagyja ezt a szokást.
3. Az önálló elalvást már egészen kicsi korban cumi nélkül is meg

lehet tanítani a babának, akkor is, ha egyébként tiltakozik is az egyedül
ágyban elalvás ellen: leteszed az ágyba és ha sír, simogatod a hátát (vagy a
hátán tartod a kezed), amíg el nem alszik.
Kezdő szülők gyakran esnek bele abba a hibába, hogy

elképzeléseik vannak arról, mennyit kéne aludnia a gyereknek, a
kicsi pedig nem annyit és nem úgy szeretne aludni, ahogyan a
felnőttek azt elgondolták. Az újszülöttekről például mindenki azt
hiszi, az egész napot átalusszák és csak enni kelnek fel. Aztán
amikor a cicin békésen elszenderedő újszülöttet szeretnénk
letenni az ágyába, akkor szembesülünk vele, hogy ahogy ágyat
ér, azonnal felébred. Ilyenkor kezdődik az, hogy járkálunk vele
fel-alá a szobában, vagy babakocsiba tesszük és úgy ringatjuk,
szinte már az egész nap az altatásról szól. Ha ehelyett etetés
után alaposan büfiztetjük (ezzel a hasfájásnak is elejét
vehetjük), átpelenkázzuk (úgyis mindig evés közben kakilják
össze magukat), majd játszunk vele addig, amíg az álmosság fent
leírt jelei nem jelentkeznek, akkor sok fáradtságtól kímélhetjük
meg magunkat.
A másik alapvető félreértés, amikor a pici álmosságra utaló
nyűgösségét úgy értelmezzük, hogy csak unatkozik. Ilyenkor a
tapasztalatlan szülő új játékot ad a kicsinek, aki persze nagyon
megörül neki, elkezdi nézegetni, de pár perc múlva megint
nyűgös, újabb játékot kap és így telik el egy félóra, miközben a
baba átesik a holtponton és már tényleg nem fáradt.
Nappali alvas
A nappali altatás titka nagyrészt azon múlik, mennyire sikerül

megvalósítanunk az önálló elalvásról szóló részben leírtakat. A fő
alapszabály, hogy hagyjuk a kicsi nappali alvásigényét a saját
ütemében kialakulni és változni. Meg fogsz lepődni, amikor azt
tapasztalod, hogy 7-9 hónapos kor között gyakorlatilag
kevesebbet alszik a baba nappal, mint 1 évesen.
Az újszülöttek még egészen sokat alszanak napközben, 3 hónapos

korra nagyjából 3*1-1,5 óra a kicsik nappali alvásigénye (de
vannak olyan renitensek is, akik megelégszenek 30-45 perc
alvással is).
8-9 hónapos korban a babák többsége már csak kétszer 1-1 órát
alszik, de ez az a kor, amikor minden felborul, tehát
elképzelhető, hogy csak 1 vagy 2 alkalommal 30 percet alszik egy
csecsemő, majd amikor már profin mászik és ezzel alaposan
lefárasztja magát, áttér a kétszer másfél órás alvásra, majd a
járással a napi egyszer 3-4 órára!
A legtöbb aggodalom a nappali alvással kapcsolatban az szokott

lennie, hogy vajon eleget alszik-e a kicsi nappal, nem kellene-e
többet aludnia. Véleményem szerint a kezdettől fogva önálló
alvásra szoktatott baba, akit mindig akkor fektetnek le, amikor
álmos és tiszteletben tartják az alvását azzal, hogy nagyjából
csend van otthon és nem keltegetik fel fölöslegesen, bőségesen
fog aludni nappal is.
Ha nem aludta ki magát a pici annak jelei vannak. Ugy

gondolom, hogy azok a babák, akik beérik 20-30 perc alvással
napközben, nem alusszák ki magukat kellőképpen, hanem valami
miatt felriadnak, nem tudnak már visszaaludni.
Erre minden esetben gyanakodnunk kell, ha a kicsi nem jókedvűen, hanem

sírva, ijedten, nyűgösen ébred. Ilyenkor próbáljuk meg visszaaltatni a
megszokott altatási móddal vagy, ha nagyon sír, tehetünk némi
engedményt is, és pl. melléfekhetünk, hiszen amikor ilyenkor felriad
valami baja van és természetes igénye, hogy megvigasztaljuk. Persze
elképzelhető, hogy nem sikerül elaludnia már, de ha mégis, akkor
valószínűleg legközelebb már kipihenten ébred. Ha viszont elfogadjuk
tőle, hogy „ő ilyen röviden alvó, nyűgösen ébredős típus”, akkor azt
tanítjuk neki, hogy ez a normális és még akkor is fel fog kelni magától
rövid idő múlva, amikor már megszűnik a fájdalom vagy az ijedtség
forrása, ami miatt felébredt eredetileg.
A nappali alvásigény és az éjszakai alvás között nem igazán van sem

kapcsolat, sem egyenes arányosság, de még csak korreláció sem, tehát
nem igaz az az elmélet, hogy amelyik baba keveset alszik nappal, az sokat
és jól alszik éjszaka, kevesebbet ébred fel (habár vannak ilyen babák), és
az sem igaz, hogy ha nappal eleget alszik, akkor éjszaka is jól alszik majd.
Éjszakai ébredések
Akinek kisgyermekei vannak, az számíthat rá, hogy néha lesz éjszakai

ébresztő. Még a legnyugodtabb, jól alvó gyerekeket is megviselheti egy
betegség, nyaralás, az életükben bekövetkezett jelentős változás és a
csecsemők 65%-a rendszeresen felébred éjjelente. Az idegrendszer
fejlődésével, általában legkésőbb 2 éves korra minden baba elkezd
nagyobb időszakaszokat átaludni éjjelente.
Az újszülötteknek természetes igénye, hogy éjjel is felébrednek és enni

kérnek. Gyakori, hogy az újszülött alvásában ugyanazt a ritmust követi,
amit még pocaklakóként megszokott, ha tehát várandósságunk utolsó
heteiben mindig este 11 felé feküdtünk le, elképzelhető, hogy ő sem akar
majd este 8-kor ágyba bújni.
Fél éves korig teljesen normális és elfogadható, hogy a kicsi még éjszaka is
enni akar 3-4 óránkélnt, de gyakori, hogy 3 hónapos kor körül már legalább
5-6 órát egyben átalszik a baba, a csecsemők egy része pedig ebben a
korban átalussza az éjszakát. Mindez azonban semmit nem jelent a jövőre
nézve, hiszen fél éves és 1 éves kor körül igen nehéz időszak következik,
melyből a 7-10 hónapos kor közötti időszak általában a legkevésbé
kiszámítható: a baba életének második fél évében hol a fogzás, hol a
mozgásfejlődési ugrások, hol pedig az anyától való elszakadás miatti
félelmek zavarják meg a kicsi álmát.
Miért kel fel?
A legtöbb embernek még felnőtt korában is vannak olyan szakaszok az

éjszakai alvásában, amikor valami miatt felébred, majd pisil egyet, iszik
és visszaalszik, olykor pedig csak nagyon nehezen tud visszaaludni. A
bab ákn ál is ugyanez a helyzet, de miut án ők m ég szinte
magatehetetlenek, nem tudják önállóan oltani az éhségüket, szomjukat,
ezért segítséget kérnek.
A csecsemők 1 éves korig nagyjából 45-60 perces szakaszokban alszanak,

ebből 20 perces a már említett elalvási szakasz, amíg még éberebb a
baba, majd a mély alvás következik. Az egyes szakaszok végén mindig
felszínesebb, éberebb alvás következik, ha ilyenkor semmi nem zavarja
meg a kicsi álmát (éhség, szomjúság, bedugult orr, külső zaj, fogzási
fájdalom, saját mozgása stb.), akkor ismét mély álomba merül, ha viszont
valamilyen zavar támad, a baba felébred és visszaalszik magától vagy
segítséget kér.
Alapszabályok a nyugodt éjszakák érdekében
– Az első és legfontosabb a kiegyensúlyozott nappalok. Törekedni kell a

kiszámítható és rugalmas napirendre (lásd az időmenedzsmentről és napirendről
szóló leckében), arra, hogy a baba életében a dolgok kiszámítható sorrendben
történjenek.
– Az estéknek legyen egy rutin cselekvéssora, amit mindig ugyanúgy hajtunk

végre, amely lelassítja és megnyugtatja a babát, s amelyből egyértelmű a kicsi
számára, hogy most éjszaka és alvás következik.
– Az esti lefekvésnek sem kell mindig pontosan ugyanabban az időpontban

lennie. Mindig attól tegyük függővé ezt is – hasonlóan a nappali alvásidőpontokhoz
-, hogy előzőleg mikor ébredt fel a kicsi. A baba már nagyjából 3 hetes kortól
megismeri az éjszakákat, ezért az éjszakai alvás előtt huzamosabb ideig van
ébren, mint a többi alvási időpont között.
– Ha éjszaka felébred a kicsi, ne kapcsoljunk a közvetlen közelében lámpát

(valahol a lakás más pontján kapcsolhatunk, de ha nem muszáj, akkor ezt se
tegyük), ne beszéljünk hozzá és (hacsak nem ázott át a ruhája), ne pelenkázzuk
át. Éreztessük viselkedésünkkel, hogy most éjszaka van.
– Megelőzés: mint feljebb már említettem, a baba akkor kér tőlünk

segítséget, ha nem tud visszaaludni magától, ezen esetek számát azonban
ritkíthatjuk, ha felismerjük a kiváltó okokat és fellépünk ellenük. Gyakran például
azért kel fel a baba, mert túlságosan világos van a szobájában (mondjuk az utcai
lámpa fénye, vagy az üvegajtón át a nappali világítása zavarja), valamilyen
ismeretlen zajt hall (nálunk a WC-lehúzás volt sokáig a babaébresztő mumus :)), a
fogzás miatt nyűgös, túl sokat evett este, száraz a szoba levegője stb. ezek ellen
nagyrészt fel lehet lépni (fogzásra homeopátiás szereket adni, párologtatót
beszerezni, lehúzni a redőnyt stb.)
Három megoldás, melyeknek révén már a kezdetektől hosszabb etapokat (5-6

órára gondolok csak) átaludhat a baba:
1. A lefektetés időpontját igazítsd mindig a kicsihez, ha állandóan bealszik

este fél 8-kor és nem lehet felébreszteni, akkor fektesd este fél8-kor (ha ezt
túlságosan korainak találod, később, amikor már sokat van fent este, fokozatosan
későbbre tolhatjátok az időpontot), ha még 10-kor is kukorékol, fektesd este 11-
kor akár. Sőt, a mi gyermekorvosunk (aki egyébként maga is 3 gyermeket nevelt
fel és 40 éves praxis áll mögötte), azt tanácsolta, hogy fektessük este 11 körül a
babát, így pontosan tudni fogja, mikor van az éjszaka és hosszabb ideig alszik
majd egyhuzamban, és ez be is vált: az első naptól kezdve reggel 5-6-ig aludt
egyhuzamban!
2. Ha korábban fekszik le a baba, mint Te, akkor vedd ki az ágyból

félálomban még mielőtt lefeküdnél, és etesd meg, így előreláthatólag később lesz
ismét éhes, Te meg tovább aludhatsz. Ezt a módszert hívják álometetésnek.
3. Az éjszaka közeledtével gyakrabban eteted: ha napközben mondjuk 3

óránként kap enni, akkor az este közeledtével, beiktattok még egy étkezést az
elalvás előtt 1-2 órával, illetve annyit hagyhatod szopizni az utolsó nappali és az
éjszakai alvás között, amennyit csak szeretne, így várhatóan később lesz csak
éhes.
Tévedések az éjszakai ébredésekkel kapcsolatban:
– Ha mozgalmasabb napja volt a babának, akkor jobban fog aludni éjszaka:

néha talán bejöhet ez a trükk, de egy mozgalmasabb nap sokszor még inkább
felkavarja a babát, mint egy átlagos, így az is előfordulhat, hogy rosszabbul fog
aludni.
– Ha jól megtömöd este a pocakját, akkor jobban fog aludni: az első időkben
beválhat ez a módszer (álometetés), de fél éves kor után biztosan nem ez a baj.
– Azért nem alszik a baba, mert csak anyatejet kap: ez egy óriási tévedés,
léteznek olyan anyatejes babák is, akik kezdettől fogva átalusszák az éjszakát. A
jóllakottság persze fontos, éhesen ne fektessük le a picit, de ha nem lakott jól,
azt már rögtön az esti evés után tudni fogjuk.
– Ha éjszaka felkel és cicin altatod vissza (fél éves kor után), akkor rászokik
az éjszakai evésre és csak azért fog felkelni, hogy szopizhasson: ez is tévedés, a
baba mindig azt szokja meg, ahogyan reagálunk a felkelésére, ha cumisüveggel
altatjuk vissza, akkor erre „szokik rá”, de nem emiatt fog felkelni, hanem azért,
mert valami baja van.
– A baba akkor fog tudni magától visszaaludni, ha ugyanazt a környezetet

látja maga körül, mint ahogyan elaludt. Ha ez igaz lenne, akkor hogyan
lehetséges, hogy egyes babák simán elalszanak este cicin vagy kézben, és másnap
reggelig nem zargatják szüleiket. Ez azért van így, mert a baba nem hobbiból
ébred fel, hanem azért, mert valami bántja, valamilyen baja van, és segítséget
kér szüleitől.
– 3 hónapos kora után már át kell aludnia a babának az éjszakát: igen, ez

előfordulhat és az is lehetséges, hogyha átaludni nem is, de 3-4 hónapos kortól
valamivel nyugodtabban és jobban alszik majd a baba, a gond ott van, hogy
ekkoriban már megkezdődhet a fogzás, és máris borul minden.
Az „Aludj jól gyermekem!” és egyéb alvási, altatási módszereket leíró könyvek

mindegyike hangsúlyozza, hogy fontos éber állapotban letenni a babát az ágyba.
Habár én egyáltalán nem értek egyet ezeknek a könyveknek a szemléletmódjával,
de úgy tapasztaltam, hogy az éberen való lefektetés mindenképpen jó hatással
van az alvásminőségre. Próbáld meg éberen letenni a babát, hogy saját magát
ringassa álomba, ha jókedvű, egészségesen fáradt (tehát nem túlpörgött), jól érzi
magát, akkor el tud majd aludni magától is. Nem biztos, hogy rögtön első
alkalommal sikerülni fog, de érdemes többször is próbálkozni. Természetesen, ha
nem sikerül egyedül elaludnia, bevethetsz egyéb eszközöket is, segíthetsz neki
szopival ellazulni (gyakran az is elég, ha csak kicsit ellazultabb állapotba kerül a
baba, nem muszáj teljesen elaltatni), melléfeküdhetsz, ami csak jólesik, de
mindig tartsd szem előtt, hogy ezek csak 1-1 alkalomra vonatkozzanak, hiszen
amit most megszokik a baba, az hosszú hónapokig irányadó lesz nála.
Osszefoglalva tehát: Az alapfelállás tehát mindig az legyen, hogy az ellazult,

jóllakott, jókedvű, és kellőképpen álmos babát leteszed a kiságyba, hogy magától
aludjon el. Ha nem sikerül neki, kaphat cumit, cicit vagy simogathatod a hátát.
Ha így sem megy, akkor valószínűleg más baja is van, nem eléggé ellazult,
jókedvű (fáj a hasa, fogzik stb.), ilyenkor segíthetünk neki ellazulni: mese, ének,
szopizás, ringatás stb. Orvosolhatjuk a problémáit, fogzásra kaphat valamilyen
homeopátiás bogyót, hasfájására hasfájás elleni szert, ha szomjas, kaphat egy kis
vizet és így tovább.
3. Hogyan oldjuk meg a mar kialakult alvazavarokat?
Mit csinaljunk, ha éjszaka felkel?
Gyakori kérdés, hogy mit csináljunk a babával, ha éjszaka felkel és sír:

– “Hogyan nyugtassuk meg?”
– “Kapjon-e cumit?”
– “Szopizhat-e?”
– “Kaphat-e cumisüveget?”
– “Vagy inkább ringassuk?”
A kérdések hátterében az a tévhit áll, hogy amit csinálunk ilyenkor, arra a

baba rászokik és utána már azért fog felkelni. Nos, ez nem igaz! Ha a baba
elégedett, jóllakott és semmilyen testi (fájdalom) vagy lelki (szorongás)
oka nincs arra, hogy amikor éberebbé válik az éjszaka során, segítséget
kérjen, akkor nem fog sírni, hanem szépen visszaalszik, vagy fel sem kel. A
cumisüvegért nem fog felkelni, sem a szopizásért. Becsapós a dolog, mert
amikor a baba folyamatosan minden éjjel ugyanazokat az időpontokat
választja a felkelésre, akkor az anyukák azt hiszik, hogy azért, mert ezt
szokta meg. De nem ez az ok, hanem az, hogy a baba minden esetben
ugyanazokon az alvási ciklusokon megy keresztül: elalvás (kb. 20 perc),
mélyalvás, éber alvás (ilyenkor álmodunk). Ha az éber szakaszban valami
megzavarja felébred és segítséget kér, ha nem, akkor visszaalszik. Ezért
van az, hogy a kicsik többsége mindig pont ugyanazokban az időpontokban
ébred fel éjszaka.
Ahhoz, hogy tudjuk, mit érdemes ilyenkor tenni, tudnunk kell, mi okozta
az ébredést:
1. 0-4 hónapos korban általában az éhség az ok, ilyenkor etessük meg a

babát (szopi, tápszer). Gyanús, ha nem 3 vagy 4 óránként kér enni a pici,
bár 2-3 hónapos korig előfordulhat, hogy akár két óránként is megéhezik a
baba, ez történhet növekedési ugrások idején, ekkor csak pár napig tart,
de hallottam már olyan babáról, aki 3 hónapos koráig két óránként kelt
fel, ez azért fordulhat elő, mert hamarabb megemészti a tejet. Nyilván
tápszeres babáknál szigorúbbak a szabályok, őket nem szerencsés
kétóránként teletömni. Viszont az ő esetükben előfordulhat az is, hogy
szomjasak és ezért ébrednek 3-4 óránál hamarabb.
2. Ha azt tapasztalod, hogy a 0-3 hónapos kor közötti baba hajnalban

felébred, nem tud visszaaludni, többször fájdalmasan felsír, azt hasfájás,
emésztési nehézségek is okozhatják. A megfelelő homeopátiás szerrel,
hasfájás elleni cseppekkel orvosolható a dolog.
3. Gyakori, hogy nátha vagy a lakás száraz levegője miatt (főként fűtési
szezonban, de panelben egész évben előfordulhat) bedugul a baba orra és
azért nem tud aludni. Ilyenkor ajánlott párologtató beszerezni, vagy vizes
ruhával emelni a levegő páratartalmát. Ha náthás, lefekvés előtt kenjük
be a hátát valamilyen légzéskönnyítő kenőccsel (pl. Baby luuf)
4. 6 hónapos kor után a rendszertelen ébredések, éles felsírások oka

általában a fogzás (de előfordulhat ennél korábbi fogzás is), különösen, ha
ennek jeleit (nyálzás, nyűgösség stb.) nappal is tapasztaljuk. A
homeopátia és a borostyánlánc segíthetnek.
5. 6 hónapos kor körül (vagy kicsit már korábban is, ha gyorsan fejlődő típus a
baba) a mozgásfejlődési ugrások is okozhatnak éjszakai nyugtalanságot, ez
általában néhány napig tart és utána mindig megjelenik az új nagymozgás (pl.
kúszás, forgás, mászás stb.). Ilyenkor fontos, hogy megnyugtassuk a babát éjszaka
és újra az elalváshoz szükséges ellazult állapotba kerüljön, ami történhet
szoptatással, vagy simogathatjuk a hátát, adhatunk neki cumit.
6. Szintén fél éves kor körül van egy növekedési ugrás, amikor a babának már
nem elég a folyékony táplálék és meg kell kezdeni a hozzátáplálást, ez is
megzavarhatja a kicsi nyugalmát.
7. Egyes új ételek bevezetése is okozhat éjszakai nyugtalanságot. Ilyenkor a

gyanús ételt egy időre hagyjuk el, és pár hét múlva próbáljuk meg újra (kivéve az
allergének, mint a gluténtartalmú ételek és a tejtermékek, ha ezek okoznak
gondokat, akkor konzultáljunk orvossal!)
8. 8 hónapos kor körül a szeparációs szorongás, az anyától való elválás miatti

félelem jeleit tapasztalhatjuk a kicsin. Ennek nappal is szemmellátható jelei
vannak: a baba néha csak velünk akar lenni, ha más fogja a kezében, nyújtja
felénk a karját, ha meghallja a hangunkat, máris keresi anyát és azonnal
tudtunkra adja, hogy legyünk ott vele. Ha éjszaka megnyugtatjuk, esetleg 1-1
éjszakára magunk mellé vesszük és nappal is kielégítjük az anya iránti igényét,
akkor nem lesz sok gondunk emiatt.
9. A felállás, a mászás és a járás élménye különösen nagy változásokat hoz a baba

életébe. Olyan helyekre juthat el, olyan új perspektívából látja a világot, olyan
izgalmas és egyben ijesztő élményekben van része, melyek miatt szintén rosszul
aludhat, de ez sem elhúzódó, hanem inkább 1-2 hétig tartó dolog.
10. Betegség is okozhatja az éjszakai ébredést, például a torokfájás, fülfájás egy
lehetséges ok, de akár légzéskimaradás is lehet! Ebben az esetben érdemes
alváslaborhoz fordulni.
11. Ha felébred és vigasztalhatatlanul sír, semmilyen szokásos módszerrel nem

tudod megnyugtatni, mindig nézz bele a pelusába, hátha piros popsi, vagy fiúknál
húgycsőgyulladás is okozhatja a gondot. Ennél banálisabb okai is lehetnek a
vígasztalhatatlan sírásnak, például, hogy valami belement a szemébe, rosszat
álmodott (1 éves kor után), hirtelen, szokatlan zajra felriadt vagy a saját
mozgására riadt fel.
Mit tegyunk, ha éjszaka felébred?
1. Oldjuk meg a problémát! Ha tudjuk, mi zavarta meg a

baba álmát és tudunk javítani a helyzeten (pl. bekapcsoljuk a
párologtatót, megetetjük, adunk neki inni stb.) akkor először is
tegyük azt.
2. Segítsünk neki ellazulni és visszaaludni! A megszokott

módon altassuk vissza szoptatással, cumival vagy hátsimivel. Ha
nem tud visszaaludni, akkor bevethetünk más bevált
módszereket is (ha egyébként nem szokott ilyenkor, kaphat
anyamellet, ringathatod stb.), de ez mindig csak 1-1 ideiglenes
alkalomra vonatkozzon, nehogy hozzászokjon a baba.
Ha éppen le akarjuk szoktatni róla, hogy éjszaka folyton

felébredjen, akkor is nyugtassuk meg, ne hagyjuk sírni, majd
még éberen tegyük vissza a kiságyba. Annak ellenére, hogy
szeretnénk nagyon leszoktatni az éjszakai felkelésről, egy korty
vízzel ilyenkor is megkínálhatjuk, mert lehet, hogy szomjas.
Variaciok nemalvasra és megoldasok
1. “A babam még csak 2 honapos, éjjel 2-3-4 oranként

ébred”
Ez teljesen normális dolog, a baba éhes és enni kér, ha jóllakott

visszalszik.
2. “A 6 hetes babam éjjel felkel, eszik, de nem akar

visszaaludni”
Általában emésztési problémák, hasfájás okozhat ilyesmit. Pl.

nem tud kakilni, nehezen kakil, fáj a hasa, levegő szorult a
hasába. Ilyenkor kezeljük a tüneteket, hasfájást, a kakilást egy
kis tornáztatással, pocakmasszázzsal segíthetjük elő és máris
megoldódik a helyzet.
3. “A kisfiam nappal nagyon jol alszik, de az éjszakak... Éjfél

elott nem lehet letenni, és utana is féloranként-oranként fent
van.”
Erre szokták mondani, hogy összecseréli a nappalt az éjszakával.

Szép fokozatosan segíthetünk rajta, ha nappal felkeltjük, nem
hagyjuk 3 óránál többet aludni egyben és ügyelünk arra is, hogy
evés után ne aludjon rögtön vissza napközben, hanem játsszunk
vele, éjjel viszont nagyon szigorúan tartsuk be, hogy nincs
lámpagyújtás, pelenkázás, nem beszélgetünk vele, megetetjük
és visszatesszük aludni (persze, ha ilyenkor sír, vigasztaljuk meg,
de ne kezdjünk játszani vele, ne akarjuk elringatni, ne
járkáljunk vele stb.) Ha nagyon fáradtak vagyunk, fektessük át
mellénk az ágyba, így könnyebben visszaalszik. Pár nap alatt
ráérez, hogy mikor van a nappal és mikor az éjszak és megszűnik
a probléma.
4. “A kislanyom 4 honapos és nappal csak fél orat tud aludni

egyszerre.”
Ennek többféle oka lehet, ha szopival vagy ringatással altatod,

akkor általában a baba már a szopi, illetve a ringatás közben
alszik 20 percet, a fél órával együtt ez már 50 perc, ami
elegendő lehet. A másik gond, hogy ha altatod a babát, akkor
nagy a kísértés, hogy akkor is elaltasd, amikor még nem igazán
álmos, de már kicsit nyűgösködik és szerinted már jó lenne
aludnia. Ilyenkor van, hogy sikerül a babát álomba ringatni, de
fél óra múlva felébred, mert ennyi elég volt neki, hogy kialudja
magát. Egyébként vannak valóban kis alvásigényű babák, akik
tényleg beérik 30-40 perc alvással napközben, ezt el kell
fogadni. Ahogy egyre többet mozog a baba, gyakori, hogy egyre
hosszabban kezd aludni nappal, mert jobban elfárad.
5. “Elaltatom, de amikor le akarom tenni a kisagyba,

azonnal felébred.”
Ez azért van, mert még nem alszik elég mélyen. A babáknak 20

perc kell az elalváshoz, ezt követően merülnek mély álomba. Ha
nem várod ki ezt az időt, akkor felébred, amikor le akarod
tenni. Vannak olyan éberebb babák, akik annak ellenére
felébrednek a kiságyba tételkor, hogy már fél órája elaltattad.
Ilyenkor azonban általában még nem teljesen éber a baba, ezért
minimális jelzéstől, megnyugtatástól is vissza tud aludni. Pl. a
szájába teheted a cumiját, ráteheted a hátára a kezedet stb. Az
éber alvásnak lehetnek egyéb okai is: valamilyen zaj zavarja a
kicsit (kukásautó, kutyaugatás, tv stb.), valami baja van, amiért
nem tud mély álomba merülni (idegen helyen alszik, fogzás,
fájdalom stb.)
6. “Eddig minden este szépen elaludt a kisagyaban, most nem
akar elaludni, barmit is csinalok vele.”
Ez általában valamilyen időszakos probléma miatt van így. A

fogzás, illetve betegség, fájdalom, külső zajok, ingerek, fények
okozhatják, esetleg egy korábbi esemény felizgatta, a játék
során túlságosan felpörgött – ezek is okok lehetnek. Ilyenkor
próbáljuk más módon altatni kivételesen, majd a következő
alváskor visszatérni a szokásos módszerre.
Ha nagyon nem akar elaludni, akkor ne kínlódjunk az altatással,
inkább játsszunk még közösen fél-egy órát, meséljünk neki, és
amikor megint tapasztaljuk az álmosság jeleit, próbáljuk megint
lefektetni.
7. “Az éjszaka kozepén a kisfiam felkel, eszik, de nem tud

visszaaludni, le akar menni, jatszani akar, az agyaban csak
sir.”
Ennek a legtöbbször a fenti okok valamelyike az okozója,

azonban a legkellemetlenebb ilyen eset általában 8-12 hónapos
kor között fordulhat elő, amikor a kicsi már kellőképpen önálló,
éjszaka felkel és nem akar visszaaludni, játszani szeretne. Akár
2-3 órát is fentvan és csak azután alszik vissza. Ez meglehetősen
idegőrlő a szülőknek, akik viszont inkább aludnának. A jó
megoldás ilyenkor, ha először is megpróbáljuk a szokásos módon
visszaaltatni a kicsit, ha nem megy, akkor éreztessük vele, hogy
alvásidő van: mi maradjunk az ágyban, feküdjünk vissza. Ha ő
játszani akar, tegyük be a járókába, vagy hagyjuk, hogy
szabadon játsszon a lakásban (természetesen ott, ahol nem lesz
semmi baja), de mi ne játsszunk vele, ne menjünk utána és ne
gyújtsunk neki lámpát). Néhány alkalom után rá fog jönni, hogy
egyáltalán nem olyan érdekes hajnalok hajnalán egyedül játszani
a sötétben és nem fog ilyesmit kitalálni.
A másik amit tehetünk, hogy ilyenkor magunk mellé fektetjük,
így könnyebben visszaalszik.
8. “Barmikor fektetjuk, nem tudjuk elérni, hogy ne hajnali 5-
kor keljen fel.”
Korábban már írtam arról, hogy vannak olyan babák, akik alapból
szeretnek korán feküdni este és ilyenkor természetes, hogy
elkezdenek reggel is korán kelni. Álmainkban persze ott él az
éjjel 12 órát alvó gyermek képe, ez egészen jó lenne, hiszen
akkor este 8-tól reggel 8-ig aludna a baba, a gyakrabban
előforduló eset azonban az, hogy a baba 10 órát alszik és reggel
6-kor már fentvan. 5-6 hónapos koráig talán még előfordulhat,
hogy 12 órásak az éjjelek, de 6-12 hónapos kor között elkezd
csökkenni az éjszakai alvásidő, és 9-10 órásra csökkenhet.
Ilyenkor szép lassan el kell kezdeni kitolni az esti fektetés

idejét. Először csak 10 perccel, másnap 20 perccel és így tovább.
Arra ne számíts, hogy ettől azonnal reggel 7-kor kezd kelni a
baba, de ahogy fokozatosan hozzáalakul a napirendje nappal is
később megy aludni, este később lesz álmos, és egyszercsak
elkezd reggel is egyre később kelni.
9. “A kisfiam minden este lefektetés utan fél oraval

fajdalmasan felsir és ki kell venni.”
Ezt a leggyakrabban a fogzás okozza. Ilyenkor először is

nyugtassuk meg a babát, majd orvosoljuk a problémát, majd
fektessük vissza aludni.
10. “7 honapos kislanyom éjszaka féloranként -oranként

felkel, sir, és csak ringatva (cicin, kézben, hordozva stb.)
alszik csak vissza”
Az ilyen problémáknak mindig előzménye van. A baba általában

már kis korától kezdve csak segítséggel aludt el, amikor
elkezdett éjjel felkelni mindig azonos módon válaszoltunk rá
(ringatással, szopival stb.) reménykedve, hogy majd csak kinövi,
de nem nőtte ki, hanem egyre rosszabb lett a dolog, hiszen a
baba kinőtt abból a korból, hogy éhes lenne éjjel, most viszont
megkezdődött a többi probléma (fogzás, mozgásfejlődés stb.) így
szép lassan belenőtt az újabb problémákba, amik megzavarják
az álmát, felébred és csak a megszokott módon tud visszaaludni.
Az éjszakai problémákat súlyosbítja fél éves kor után, hogy a
baba akarata is elkezd kialakulni, így már nemcsak megszokásból
követeli a szokásos éjszakai menetrendet, hanem azért is, mert
élvezi anya közelségét és akaratát kipróbálandó ezt számon is
kéri rajtunk. Az ilyen típusú problémákon csakis lépésről lépésre
javíthatunk (tudom, holtfáradtan ezt nagyon nehéz, de sokkal
hatékonyabb így, mint valamilyen csodamódszerrel azonnali vagy
1-2 napon belüli éjszakai csendre bírni a babát, ezekről azonban
érdemes tudni, hogy később újra előjöhet az alvázavar, nem
végleges megoldásról van szó!!!).
11.“Nem akar elaludni, pedig almos”
Ez általában akkor következik be, amikor hagytuk a gyereket

túlpörögni. A teendő csupán annyi, hogy a fent leírt
módszerekkel kellőképpen ellazult állapotba hozzuk.
Főként 10 hónapos kor után jellemző, hogy a kicsi nekiáll este
húzni az időt, bármit megtenne, csak aludni ne kelljen. Akár 2-3
órás huzavonává is válhat, mire sikerül elaludnia. Erről úgy lehet
leszoktatni, ha korlátokat szabunk a számára, nem engedjük,
hogy még játsszon, még egy kicsit egyen, még egy kicsit
fürödjön. Először mindig hagyjuk, hogy maga vegye ki a részt a
dolgok menetéből (dugó kihúzása, fogmosás, öltözés, mesekönyv
előkeresése), de ha nem akarja, akkor csak minimális határok
között engedjünk neki (még 5 percet játszhat a kisautóval, de
utána menni kell lefeküdni)
Alvaszavarok megoldasa lépésrol lépésre, hogyan?
1. Zavaro tényezok kiiktatasa Először is próbáljuk

megszüntetni az okokat. Az ébredés okait. Külső zajok? Fogzás?
Betegség? Kényelmetlen pizsama? Rendszertelen napirend? A
fentiekben elég sok okot leírtam már.
2. Rendszeres esti program ÉS ellazulas Az estéknek

mindig legyen megszokott, kialakult menetrendje. Ez nemcsak
egy koreográfia, ennél többről van szó. A lefekvés előtti
cselekvéssoroknak mindig az legyen a lényege, hogy az amúgy is
álmos kicsit az elalváshoz ideális állapotba kerüljön. Nem
szerencsés tehát lefekvés előtt egy nagyot birkózni a kicsivel,
csiklandozni a kádban, aztán meg fogócskázni egyet még
pizsamában. Helyette egy közös vacsora, babamasszázs,
kellemesen meleg fürdő, csendes éneklés, meseolvasás (ezt akár
már 10 hónapos kortól bevezethetjük) legyen a lefekvés előtti
program.
3. Meg kell nyugtatni, ne sirjon! Amikor a baba felébred és

sír, vegyük ki az ágyból nyugtassuk meg, kaphat pár korty vizet
(de nem mindig, csak ha úgy gondoljuk, szomjas lehet), aztán
tegyük vissza az ágyba. Ha még éber, simogassuk a hátát, vagy
legyen rajta a kezünk a hátán, amíg el nem alszik. Ha sír,
tiltakozik, akkor megint vegyük ki, vigasztaljuk meg, tegyük
vissza az ágyba, Mindezt egészen addig, amíg el nem alszik.
Gyakori, hogy a baba már akkor zokogni kezd, amikor letesszük a
kiságyba, feláll, csapkod, hisztizik. Ezt nagyon nehéz látni,
ilyenkor simogassuk, nyugtassuk meg, ki is vehetjük, de amikor
megnyugodott, vissza kell tenni. Az első pár nap akár órákig
húzódhat ez az állapot, mire megadja magát a kicsi és elalszik.
Ha eltökélted magad rá, hogy megszünteted a folytonos éjszakai
felkelést, akkor bizony ki kell tartanod az első 1-2 napon,
különben nem javul a probléma egyhamar.
+1 Ha már hónapok óta nem aludtál rendesen, én azt javaslom,

mielőtt megpróbálnád megváltoztatni a kicsi alvási szokásait, 1-
2 éjszakát aludjatok együtt, így talán ő is jobban alszik majd és
Te is kipihentebb leszel, mintha holtfáradtan kezdesz bele az
alvásra nevelésbe.
Egyuttalvas
Az együtt alvás sokunk számára ijesztő alternatívának tűnik.

Hányszor hallottuk a fenyegetést, hogy “ha egyszer beengeded
az ágyadba, sosem fog kiköltözni onnan”. Nos, valójában a világ
számos országában, számos kultúrájában elfogadott szokásról
van szó. A baba számára ez a természetes, hiszen 9 hónapig
szoros testközelségben él veled, így érthetően a megszületése
után is ugyanerre a testközelségre vágyik. Azzal, hogy biztosítod
neki éjszaka is az összebújás lehetőségét, nem csak az alvásban
segítesz neki (és magadnak is), hanem olyan erős érzelmi
köteléket alakítasz ki, ami a későbbi életét is végigkíséri majd
(félreértés ne essék: ha úgy döntesz, nem alszol együtt a
babával, az nem azt jelenti, hogy ne tudnál szoros érzelmi
köteléket és kötődést kialakítani vele).
Az együttalvás nem feltétlenül azt jelenti, hogy a baba

beköltözik a franciaágyatokba, aludhatsz csak Te vele egy
matracon a szobájában. Nem, nem szokik rá, amikor nagyobb
lesz és már nem lesz szüksége rá, akkor magától fog elköltözni
mellőled. Az együttalvást a legtöbb szülő egyébként sem „ússza
meg”, mert a kicsik, amikor már ki tudnak mászni a kiságyból,
vagy saját heverőt kapnak, akkor általában néha megjelennek a
szülők ágyában.
Tulajdonképpen irtó kényelmes módszerről van szó, hiszen egy

csomó későbbi gondot elkerülhetsz vele: amikor félni kezd a
sötétben 2 éves kor körül, nem kell éjszaka nyugtatgatnod, mert
felriadt, a szeparációs szorongás vagy másfél éves kor körül a
fájdalmasan kibújó őrlőfogak sem fognak problémát okozni.
Az összebújás,a testi kapcsolat pedig olyan biztonságérzetet,

szeretetcsomagot nyújt a picinek, ami egész életére megmarad
majd.
Most Te jossz!
Az alvásproblémák nagyon megviselik a szülőket. Pár évvel ezelőtt

történt, hogy egy apa éjszaka teljesen elvesztette a kontrollt maga
felett, amikor a 10 hónapos kisfia újra és újra felébresztette a sírásával,
és az eset szörnyű tragédiával végződött. Ez a rettenetes történet azóta
sem megy ki a fejemből...
Elkeseredek és felháborodok rajta, ugyanakkor, aki tudja milyen

hónapokon át minden éjjel a sírásra ébredni és tehetetlenül kísérletezni
a kicsi visszaaltatásával, aztán napközben félholtan végezni a
teendőket, az bizonyára gyakran érez magában dühöt és
tehetetlenséget és elkeseredést. Ez teljesen normális dolog, ne
szégyenkezz miatta. Viszont ne hagyd, hogy a negatív gondolatok
megmérgezzenek, hogy egész nap azon járjon az agyad, mikor fog már
végre aludni, vajon most éjszaka milyen borzalmakban lesz részed.
Ha a nappali alvással küszködtök, ne idegesítsd magad rajta, inkább

játsszatok még fél-egy órát, sétáljatok egyet, és mire végeztek,
elálmosodik a kicsi is, Te pedig kicsit kikerültél a mókuskerékből. Ha
este nem tudod lefektetni az általad ideálisnak vélt időpontban, akkor
próbáld meg gondolatban elszakítani magad a helyzettől, viselkedj úgy,
mintha már lefeküdt volna a gyerek, nézd nyugodtan a kedvenc
sorozatodat, vagy beszélgess a pároddal, amíg a kicsi játszik, aztán
bújjatok együtt be a nagyágyba, mesélj neki, szeretgesd meg, ezt
minden kisgyerek szeretni szokta, az is lehet, hogy elalszik melletted,
aztán átteszed az ágyába.
A lényeg, hogy próbálj elvonatkoztatni az alvásproblémától, ne ez

járjon folyton az eszedben!
Ez a bosszantó, megoldhatatlannak tűnő probléma egész egyszerűen

elveszi a szülőktől az öröm egy részét, amit a gyermekükkel töltött idő
jelent. A legtöbb kismama egyáltalán nincs felkészülve az
alvásproblémákra és amikor szembesül vele, akkor annyiféle véleményt
hall, ahány embert megkérdez. Tény, hogy szüleink idejében még
teljesen normális volt a sírni hagyós módszer. Nekem is van hetvenes
évek-beli csecsemőgondozás könyvem, ahol leírják, hogy ha a baba sír
éjszaka akkor a teendő csupán annyi, hogy át kell kiabálni neki a
szomszéd szobából, hogy ne sírjon, most aludni kell, majd leszokik róla.
Az emberi alaptermészet azonban merőben ellentétes ezzel a
gyakorlattal. Az anyákat úgy tervezték, hogy reagáljanak a
csecsemősírásra, még a máséra is reagálunk, sőt még a férfiak is
reagálnak. Ezért tartják sokszor a babasírást olyan idegesítőnek, mert
alapvető ösztönünk, hogy ilyenkor cselekedjünk, segítsünk a kicsin. A
babáknak pedig az a dolguk, hogy sírjanak, különben nem tudnának
túlélni.
Szíved joga eldönteni, melyik altatási módszert választod, ebbe ne

engedj senkinek se beleszólást! Azt a megoldást kell választani, amelyik
mindkettőtöknek megfelel, ahogy mindketten tudtok aludni. Akárhogy is
döntesz, beszéld meg a babával. Mondd el neki, milyen megoldást
választottál, mesélj neki arról, mi lesz ezentúl éjszakánként, mit fog
csinálni anya. Ha idegeskedsz, feszült vagy, a kicsi átveszi a
feszültségedet és még rosszabbul alszik majd, mint előtte.
Feladatok
Az alvással kapcsolatos feladatokat lásd a Kisgyermekkori alvászavarokról szóló

bónusz lecke végén!
3. Az értelem fejlodése, mozgasfejlodés 0-36

honapos korig
1. Az értelem fejlodése
Az újszülött agya gyakorlatilag sima, nincsenek rajta bemélyedések, az első

pillanattól kezdve azonban, hogy a világra jön egyre több és több összeköttetés
alakul ki az agyban, és nagyrészt mi szülők is felelősek vagyunk érte, mennyi inger
éri a kicsit, mit tanul meg, milyen érzékszervei fejlődnek inkább. Az újszülött
agyában található összeköttetések akkor alkotnak hálózatot és akkor rendeződnek
rendszerré, amikor valami felkelti az érdeklődését. A pici annyiszor teszi meg ezt
a mentális erőfeszítést, valahányszor valamilyen inger éri, hangok, látványok,
szagok, érintések, ízek.
Az értelem kialakulásához az kell, hogy számos részfunkció összetalálkozzék és

egy irányba haladjon. Amikor például a kicsi megtanul járni egy egészen új világ
nyílik meg előtte. Hirtelen rohamos fejlődésnek indul a beszéde, egyre
komplexebb dolgokat ért meg a világból, melyeket a járás képessége nélkül nem
lenne képes érteni és értelmezni.
Újszulott
A baba már az első napon éber és hallja a hangunkat, a harmadikon már reagál rá,
ha szólunk hozzá, és tudatosan néz, azaz tudja, hova néz és miért. A kilencedik
napon a szeme a hang irányába fordul, a tizennegyediken már képes felismerni
édesanyját, 18 naposan pedig már egész testével a hang irányába mozdul. Alig 24
naposan már megfigyelhető, hogy hangadással válaszol anyja beszédére.
Hogyan támogassuk fejlődését?
• Minden jelzésére és hangadására válaszoljunk. Ugy tartsuk, hogy lássa

szájmozgásunkat és gesztusaink is legyenek egyértelműek. Udvözöljük
bólogatva, integetve. Ez bohóckodásnak tűnhet, de a baba számára
egyértelművé teszi szándékainkat.
• Az első hónapban a baba nagyjából 20-25 centiméterre lát élesen, ezért

ügyeljünk rá, hogy amikor játszunk vele, vagy beszélünk hozzá, arucnkat
nagyjából ebből a távolságból lássa, és a felé mutatott tárgyak is ilyen
távolságra legyenek.
• Beszéljünk és énekeljünk neki, öleljük magunkhoz és ringassuk!
4 hetes
A baba már érti a beszéd lényegét, azaz azt, hogy a szánkat kell mozgatni hozzá,
ezért ő is ezzel próbálkozik. Tisztában van egyes hanglejtések jelentőségével is.
Ha kedvesen és nyugodtan beszélünk hozzá, megnyugszik, ha kiabálunk vagy
durván szólítjuk meg, kétségbeesik.
• Énekeljünk neki bölcsődalokat!
• Mivel már érzi a ritmust, táplálhatjuk ritmusérzékét azzal, hogy dúdolva

beszélünk hozzá.
• Nevessünk rá, mosolyogva beszéljünk hozzá, ezzel ösztönözzük arra, hogy

visszamosolyogjon, ami legkésőbb 1-2 hét múlva be is következik majd, de
az is lehet, hogy már mosolyog a kicsi, ilyenkor fontos, hogy mi is
reagáljunk rá, lássa, hogy van értelme mosolyogni.
• Mozogjunk, táncoljunk vele! A közös mozgás az anyaméhre emlékezteti

majd, megnyugszik tőle, de emellett fejleszti az egyensúlyérzékét is.
6 hetes
A baba már ránkmosolyog, biccent fejével, ha beszélünk hozzá. Elkezd gőgicsélni

is, mégpedig nem öncélúan, hanem válaszképpen beszédünkre ad ki apró
hangokat.
• Igyekezzünk elkapni a pillantását! Hol egyik, hol másik oldalról szóljunk

hozzá, hogy érezze, a hangok különböző irányokból jönnek.
• A baba már intenzíven figyel minket és egyre jobban lát, ezért élénkebb
mimikával beszéljünk hozzá (megfigyelhető, hogy a felnőttek eleve élénk
mimikával és tagoltan beszélnek a csecsemőkkel, hogy megértsék őket)
• Kezd odafigyelni a játékokra, tárgyakra is, ezért most már nyugodtan

mutogathatunk neki különféle játékokat, letehetjük a játszószőnyegre,
vagy a kiságyban fölé lógathatunk különféle játékokat. Most még ezeket
megérinteni nem tudja, de nézegeti őket, ha pedig elérhető távolságban
vannak 2 hónapos kora körül már előfordulhat, hogy feléjük nyúl.
2 honapos
A baba most már egyre gyakrabban mosolyog. Érdeklődve szemléli környezetét. A

hang, a mozgás irányába néz, kitartóan figyeli a tárgyakat, az embereket, a
mozgást, ezért mostantól egyik kedvenc elfoglaltsága lesz, hogy szemlélődik.
• Tegyük érdekessé környezetét színes tárgyakkal, fölé lógathatós

játékokkal, játszóhíddal, amit hanyattfekve jól láthat, esetleg el is érhet!
• Beletehetjük babáknak való pihenőszékbe is, ahonnan jobban láthatja a

világot, mint hanyattfekve, ezt magunkkal vihetjük a lakás különböző
pontjaira, így onnan nézheti, ahogy a házimunkát végezzük, beszélhetünk
hozzá közben, így ő sem unatkozik és mi is haladhatunk a házimunkával.
• A kezébe adhatunk puha játékokat is, mutathatunk neki tükröt. Most még
nem képes tudatosan megfogni a játékokat, de feléjük nyúl és a
mutogatással ösztönözzük erre.
• Énekeljünk neki gyermekdalokat!

• Mutassuk meg neki a saját kezét, 1-2 hét múltán magától fogja nézegetni
majd!
3 honapos
A baba felfedezi saját testét, szándékosan nézegeti kezét, mozgatja ujjait. A

játékok után nyúl, de még nem tudja megfogni őket, mindig csak odébblöki.
Egyre határozottabban reagál beszédünkre. Biccentésekkel, mosollyal,
gőgicséléssel és általában az egész teste mozog, amikor beszélünk hozzá, vagy
amikor akar valamit tőlünk.
• A baba összes megnyilvánulását jutalmazzuk, dicsérjük meg, ha nevet,

gőgicsél, vagy gesztusaival reagál beszédünkre, illetve az egyes
történésekre, ezáltal arra ösztönözzük, hogy teremtsen kapcsolatot
másokkal!
• Mondjunk neki gyerekverseket és játsszuk is el őket kézmozdulatokkal.

Akár bábozhatunk is neki.
• Játsszunk vele egyszerű tornáztatós játékokat: hintáztassuk térdünkön,

finoman meg is lovagoltathatjuk, énekeljük neki, hogy „Aki nem lép
egyszerre...” és térdünkre ültetve lábaival meneteljünk hozzá.
• Adjunk kezébe különféle alakú és súlyú, de kicsi és szilárd játékokat.
4 honapos
Már érdeklik az új játékok, hangok, emberek, élmények. Felismeri az ismerős

tárgyakat és helyeket, megérti a rutin cselekvéssorokat. Az anyamellet vagy a
cumisüveget meglátva izgatottá válik, mert tudja mi következik. Van már
humorérzéke is, sokat mosolyog és az is előfordulhat, hogy már hangosan kacag
egyes élményekre reagálva.
• Mondjuk el neki, mit csinálunk éppen, mutassuk meg neki a tárgyakat,

eszközöket, amikkel dolgozunk, meséljünk az egyes tevékenységek
részleteiről!
• Figyeljük meg, mit talál szórakoztatónak, nevessünk vele együtt,

viccelődjünk, ezzel is fejlesztjük humorérzékét!
• Olyan játékokat tegyünk köré, amiknek mind más a mérete, anyaga,

formája, élvezni fogja ezt a változatosságot! Ekkor már nagyon kedveli a
hangot adó, zenélő játékokat is, ilyeneket is adhatunk neki, pillanatok
alatt rájön majd, hogyan tudja bekapcsolni őket.
5 honapos
Nagyon szeret játszani, beleértve a fürdővízben való pancsolást is. Egyre jobban
tud koncentrálni, egészen hosszú ideig képes vizsgálni a keze ügyébe kerülő
tárgyakat. Ha eléje tartunk egy tükröt, rámosolyog tükörképére. Fejét a hangok
irányába fordítja és kézzel-lábbal hívja fel magára a figyelmet.
• Ugy tanulja meg, hogy nem maradnak válasz nélkül kérései, ha reagálunk
az ő figyelemfelkeltő kísérleteire. Szóljunk hozzá, forduljunk felé, vegyük
fel vele a szemkontaktust, közeledjünk hozzá!
• Ne feledjük el, hogy minden idegent be kell mutatnunk a kicsinek. Vigyük

társaságba, közösségbe bátran, így nem fog félni majd az idegenektől, a
társaságtól és később is feltalálja majd magát.
• Kezd figyelni a saját nevére, ezért szólítsuk a nevén rendszeresen!
• Kedvenc játékai lehetnek ebben a korban a kukucskálós játék és az

„Elment vadászni...”
• Nevessünk vele együtt minél többet! A közös nevetés nem csak a
közérzetére lesz jó hatással, de a beszédfejlődést is elősegíti.
6 honapos
Figyelemfelkeltő hangokat ad, izgatott lesz, ha közeledést hall és emeli is

a karját, hogy vegyék fel. Beszél és mosolyog tükörképére, buborékokat
fúj. Az idegenekkel kezd szégyenlősebben viselkedni, megjelennek első
félelmei is. Az ételekkel kapcsolatos ízlése is kialakulóban van: egyes
ízeket szeret, másokat nem.
• Dobjunk le tárgyakat, majd adjuk vissza a babának! Ezáltal megtanulja,

hogy a tárgyak akkor is léteznek, ha nem látja őket.
• Élvezi a közös labdázást is. Fektessük hasra és gurítsuk felé a labdát.

Bíztassuk, hogy gurítsa vissza. Ha sikerül elgurítania, dicsérjük meg.
• Hívjuk fel figyelmét a dolgok működésére. Ha például elgurul a labda,

mondjuk neki: „Nézd, hogy gurul a labda!”, ha felkapcsoljuk a villanyt:
„Nézd, hogy világít a lámpa.” és így tovább. Ezáltal megérti, hogy a dolgok
működését mi is befolyásolhatjuk.
• Továbbra is ismételgessük neki a nevét.
• Reagáljunk rá, ha fel akarja kelteni a figyelmünket. Ha jelzi, hogy

szeretné, ha ottlennénk, induljunk felé egyértelműen és beszéljünk hozzá.
7 honapos
A baba most már maga kezdeményez beszélgetést és számos olyan hangot is ki

tud ejteni, amit felismerünk. Nagyjából fél éves kor után jelennek meg a
babanyelvben az anyanyelv hangjai, egészen addig minden baba nemzetiségtől
függetlenül univerzális nyelven gagyog. Ekkor már érti a saját nevét, nyújtja a
karját, hogy vegyük fel. Szeretne egyedül enni, bele akar nyúlni az ételbe, meg
akarja fogni a kanalat.
Az egyszerűbb dolgokat utánozza és várja, hogy megismételjük őket.
• Tartsunk tükröt elé és közben mondjuk, hogy ott van ő, a nevén nevezve,
ezzel segítjük kialakulni az éntudatát.
• A negatív dolgok bemutatására kezdjük el tudatosan használni a „nem” és

a „nem szabad” szót.
• Ismételgessük a baba hangjait, amiket mondani szokott. Ezt ő jó játéknak

tartja majd és nagyokat nevet rajta, miközben az utánzás művészetét
tanulja meg általa.
• Hagyjuk, hogy a kézbe vehető ételeket egyedül egye! Adjunk a kezébe

puffasztott gabonát vagy kiflicsücsköt, ösztönözzük, hogy megfogja az
itatót/cumisüveget és megpróbáljon önállóan inni belőle.
8 honapos
Már sok szót megért, például azt is, hogy „NEM”. Megszerzi a neki tetsző
játékokat, akkor is, ha nincsenek karnyújtásnyi távolságban: odakúszik,
mászik, vagy magához húzza szőnyeggel együtt. A játékszerek egyre inkább
lekötik, ha leejt egy játékot, megkeresi, valósággal kedvenc szórakozásává
válhat a dobálás. Kíváncsi, mi történik, ha valamit ledob. Ezt a szokását
pár hét múlva kinövi. Szívesen játszik velünk együtt.
• Hagyjuk önállóan játszani, ha nem tetszik neki az egyedül való játék,

bíztassuk önállóságra, tegyünk köré olyan játékokat, amikkel szívesen
játszik! Ebben a korban a kúszás-mászás kezdetével a baba nagyon szeret
felfedezni, egyedül nekiindulni a lakásnak, így ha hagyjuk önállóan jönni-
menni (persze biztonságos keretek között), akkor akár órákig képes
elfoglalni magát.
• Játszunk vele minél több testközelséget igénylő játékot: csiklandozás,
dögönyözés, ezzel enyhíthetjük a kezdődő szeparációs szorongás jeleit is.
• Hagyjuk hosszasan játszani a fürdőkádban, kapjon fürdőjátékokat! Néha

fürödjünk közösen is vele a nagykádban, ez segít, hogy még inkább
megkedvelje a vizet.
9 honapos
Felismeri a kedvenc versikéit és bennük a kedvenc sorait, a mondókáknál, közös

játékoknál, dalocskáknál is pontosan tudja mi következik és nevet rajta. A
mutogatós játékoknál felismeri a mozdulatokat és talán már megpróbálja
utánozni is őket. A nevét hallva odafordul hozzánk.
• Segítsünk neki megérteni a mindennapok menetét: amikor például enni

kap, mondjuk el neki mit csinálunk, mutassuk és magyarázzuk el a
hétköznapi teendőket. Ezáltal megtanulja a mindennapok menetét,
szabályait és ritkábban fog tiltakozni ellene.
• A kedvenc játékai mostanság azok, amit „csinálnak” valamit. Hangot

adnak, villognak, mozognak, ha még nincs ilyen játéka, feltétlenül
szerezzünk be neki egyet.
• Ebben a korban a baba már nagyon szeret pakolni. Néhány cipősdobozt

tölts meg érdekes tárgyakkal, játékokkal és helyezd el őket a szoba több,
általa is elérhető pontján, remekül eljátszik majd vele.
10 honapos
Egyre több szokást ismer: öltöztetésnél segít, tartja a karját, a lábát, búcsúzáskor
integet. Ismeri néhány tárgy elnevezését és a család tagjainak neveit is. Ha
megkérdezzük tőle: „Hol a kisautó?” vagy „Hol van Apa?”, akkor keresni kezdi és
meg is mutatja őket.
• Kapjon dobozokat, kis vödröt amikből maga rakodhatja ki a játékait!
• Dugjunk el szeme láttára egy játékot és hagyjuk, hogy megkeresse!
• Mutasd meg neki, hogyan tudja a sípoló állatkákat megnyomni!
• Labdázzatok közösen! Bíztasd, hogy gurítsa vissza a labdát és dicsérd meg

nagyon, ha sikerül neki!
• Nézegessetek együtt képeskönyvet!
11 honapos
Előfordulhat, hogy már van érthető szava. Szívesen nézeget képeskönyvet és ha

rákérdezünk egy-egy képre rá is tud már mutatni. Szereti dobálni a játékokat. Érti
a mutató névmásokat: itt, ott, kint, bent
• Olvasgassunk mesekönyveket! Mutasd meg neki a képeket és kérd, hogy

mutasson ő is rá. Dicsérd meg, ha sikerül neki!
• Meséljünk történeteket azokról a dolgokról, amikkel éppen játszunk,

ezáltal nő az összpontosító képessége.
• Tanítsuk meg tapsolni, játszunk „Borsót főztem”-et és „Süti-süti

pogácsát”!
• Építsünk építőkockából tornyot!
• Meséljük el, mikor mi történik! Ha például leborul a torony, mondjuk, hogy

„mind leesett”, ezáltal megérti az ok-okozati összefüggéseket.
• Tanítsuk meg neki az egyszerűbb testrészek neveit! Bíztasd, hogy mutassa
meg a szemét, száját, orrát, fülét! Dicsérd meg, ha sikerült neki!
1 éves
Tud puszit adni és meg tudja mutatni egyes testrészeit. Ez fontos része az éntudat
kialakulásának. Talán már 1-2 értelmes szót is ki tud mondani, de akkor se ijedj
meg, ha inkább csak “dadadázik” vagy babanyelven beszél. Felismeri a képeken
levő tárgyakat és megmutatja őket. Megérti az egyszerű kérdéseket, kéréseket is
(pl. tedd be a kisautót a dobozba)
• Meséljünk rövid meséket mindennapi történésekről, mint a séta,

kirándulás, főzés stb.! A mesék 1-2 percesek legyenek, hogy a kicsi meg
tudja jegyezni. Ezzel fejlesztjük az elvont gondolkodását és a kitartását is.
• Bíztassuk, hogy fejezze ki érzelmeit: adjon puszit, ölelje meg a testvérét

stb.
• Tanítsuk meg arra, mit mondanak az állatok, ez számára jó móka, és
megtanulja általa a beszédfejlődéshez nélkülözhetetlen utánzás
művészetét.
15 honapos
Már ismeri a testrészeit (meg tudja mutatni), a könyvben ábrázolt tárgyakat,

állatokat lelkesen mutogatja. Szívesen utánozza az állatok hangját. Egyre több
mindenbe lehet bevonni: szívesen pakol el (ha most hozzászoktatjuk, később is
szívesen csinálja majd). Egészen komplex fogalmakat is képes megérteni: például
érti, hogy az autó az nemcsak a kisautót, hanem a családi autót és a tévében
látott autót is jelenti.
• Vonjuk be a házimunkába, kapjon egyszerű feladatokat. Segítsen

teregetni, ki- be pakolni a mosógépet, rendet rakni, zoknit válogatni, a
kertben gereblyézni stb.
• Most kezd kialakulni a tulajdon fogalma, segítsünk neki ezt megérteni

azáltal, hogy megmagyarázzuk neki az összefüggéseket: „Ez a Te labdád.”
• Talán néhány szót ügyesen mond már, de még nem feltétlenül beszél
összefüggően. Osztönözzük mondókázással, ölbéli játékokkal, meséléssel,
bábozással és hangutánzós játékokkal!
18 honapos
Egyre többet utánoz. Felismerhetjük saját mimikánkat, mozdulatainkat rajta, és a

szavainkat is ellesi. Orömmel segít a mindennapi feladatokban, egyre jobban
élvezi a szerepjátékokat is: főzés, porszívózás, sepregetés, törölgetés – bármely
hétköznapi feladatból szívesen kiveszi a részét. Már olyan kéréseket is teljesíteni
tud, amelyekhez a felmérés képességére és emlékezetére is szüksége van. „Menj
és hozd ide a mackódat" — mondjuk, és ő megteszi.
• Az emlékezetét fejleszthetjük azáltal, ha mindent többször elismétlünk

neki és folyamatosan beszélünk hozzá, amikor valamit csinálunk.
• Tanítgassuk formák felismerésére, a formaillesztős játékokon!
• Hagyjuk, hogy segítsen nekünk, ezzel sikerélményt okozunk neki! Bárhova

megyünk, adjunk kisebb feladatokat! Bevásárlás közben pl. levehet
dolgokat a polcról, hozhatja a kosarat, cipelheti a vizespalackot.
• Legyetek minél többet a szabad levegőn! Gyűjtsetek kavicsot, falevelet,

homokozzatok! Jó időben akár egész nap kint lehettek a szabadban.
Menjetek játszótérre, parkba, erdőbe! Figyeljétek meg a bogarakat, a
csigákat, a kutyákat, cicákat! Rossz időben is legalább fél órát próbáljatok
meg levegőzni.
21 honapos
Már tud kérni ételt, italt, játékot, és talán már szólni is tud, ha rá kell ülnie a
bilire. Néhány egyszerű kérést is teljesít, sőt a bonyolultabbakat is kezdi érteni.
Ha azt akarja, hogy figyeljünk rá, a kezünknél fogva húz minket, vagy valamilyen
más gesztussal hívja fel magára a figyelmet.
• Mutassuk be a dolgok vagy élőlények tulajdonságait. Pl. mondjuk el, hogy a

madár és a repülőgép repül, az autó azt „mondja", hogy brrrr, a ragasztó ragacsos.
• Mondjuk el mindenről, hogy milyen színe van! Ismertessük meg az ellentét

fogalmával, pl. mi rücskös, mi sima.
• Használjuk a számokat! Számoljuk meg az ujjakat, először a saját

kezünkön, majd a gyerekén. Ha mutatunk valamit a gyereknek, mondjuk el, hogy
az a valami puha-e vagy kemény, milyen a színe, stb.
• Gyurmázzunk só-liszt gyurmával! Rajzoljatok zsírkrétával!

2 éves
Szókincse napról napra nő. Az ismerős tárgyakat már tudja jellemezni és

azonosítani. A bonyolult utasításokat is követni tudja. Megtalálja azt a tárgyat,
amivel korábban játszott. Sokat beszél, és kérdez.
• Mutassuk meg neki, hogyan kell az olyan egyszerű szerszámokat használni,

mint az ásó vagy a kalapács!
• Ismertessük össze más gyerekekkel, de ne erőltessük, hogy játsszék is

velük!
• Adjunk a kezébe ceruzát és festéket, biztassuk, hogy rajzoljon!
• Most már hosszabb és bonyolultabb történeteket és tündérmeséket is

olvashatunk neki.
• Keltsük fel az érdeklődését a zene iránt. Énekeljünk együtt, és hallgassunk

gyerekeknek való kazettákat.
• Játsszunk egyszerűbb kirakós játékokat! Például szétvághatunk egyszerűbb

képeket 2-3 darabra, amiket ő összeilleszthet.
2 és fél éves
Már a részletekkel is törődik, pl. azzal, hogy a lónak hosszú farka van. Ismer egy-
két gyerekverset, és megtalálja őket a könyvében. Egyre több színt ismer, elsorol
néhány számot, és talán már háromig is elszámol. Tudja a nevét. Elkezdi a „miért"
kérdések végtelen sorát, és gyakran használja a “nem” szót.
• Olyan játékkészleteket adjunk neki, amelyek sok kis darabból állnak,

pl.egy falusi udvart és számoljuk meg, hány tehén, csirke, malac és birka
van benne.
• Biztassuk, hogy rajzolja le az ismerős tárgyakat. Vegyük észre, hogy egyre

több részletet ábrázol.
• Ujra és újra beszéljük meg az egyes eseményeket, élményeket!
• Csempésszük bele a számokat mindenbe! Számoljuk meg, hogy miből

mennyit vásárolunk a boltban, hány zoknit húzunk a lábára stb.
3 éves
Megállás nélkül kérdezgeti, hogy „Mit?", „Hol?", „Hogyan?", „Miért?". Tízig számol
és az építőkockákból bonyolult szerkezeteket épít. Fel tudja öltöztetni a babáját,
és szívesen játszik a „valódi életet" utánzó játékokat. El tudja mesélni a múltbeli
dolgokat. Tudja, hogy ő fiú vagy lány.
• Fejlesszük az emlékezetét azzal, hogy elmondjuk neki, mit csináltunk

együtt a közelmúltban!
• Ha valamit nehéznek talál, ajánljuk fel a segítségünket, de mutassuk meg

azt is, hogyan boldogulhat maga is.
• Találjunk ki olyan történeteket, amelyekben ő maga a főszereplő!
• Egyre több könyvet és történetet olvassunk fel neki! És meséljünk fejből

is. Különösen fogja élvezni azokat a történeteket, amiknek a szereplőit ő
maga találhatja ki.
• Segítsük, hogy minél önállóbb legyen, és kialakuljon az önbizalma! Vonjuk

be az egyszerű döntésekbe: pl. válassza ki maga, hogy mit akar aznap
felvenni.
2. Mozgasfejlodés
A mozgasfejlodés menete
1. honaposan Fényre, hangra odafordítja a fejét. 1 hónaposan a fejét képes 1-2

másodpercre megtartani.
2. honaposan A mozgásokat a szemével követni tudja, megmarkol tárgyakat.

Képes arra, hogy megfogjuk a kezét és hanyatt fekvő helyzetből ülésbe felhúzzuk.
3. honaposan A fejét hason fekve képes megemelni. Tárgyakat képes

akaratlagosan megmarkolni. Vagy legalábbis tudatosan odanyúl érte. Ha a feléje
nyújtott tárgyat nem akarja megfogni, akkor várjunk még 1-2 hetet vele, de ha
még 4 hónaposan sem képes erre, mindenképpen mutassuk meg szakembernek.
Ha ölbe vesszük, felemeljük már valamennyire tartja a fejét, de még nem elég
stabilan.
4. honaposan Képes a hátáról az oldalára fordulni. Határozottan nyúl a

tárgyakért. A nagyobb, dundibb babák és a lustábbak még nem fordulnak meg
ebben a korban, és az is gyakori, hogy csak egyetlen egyszer produkálja az
átfordulást vagy oldalra fordulást a baba, aztán hetekig hónapokig nem csinálja.
Ilyenkor ne aggódjunk, majd később ha szüksége lesz rá, újra be fogja mutatni ezt
a képességét. A lényeg, hogy meg tudja csinálni.
5. honaposan Egyre összetettebb, határozottabb mozdulatokkal pakolássza a

játékait. Megtámasztva meg tud ülni, hason magasra emeli a fejét és a kezére
támaszkodik. Ha még mindig nem hajlandó az oldalára fordulni vagy átfordulni,
ne aggódjunk.
6. honaposan Ebben a korban jön el az ideje az első komolyabb helyváltoztató

mozgásoknak. A legtöbb csecsemő hasról hátra és hátról hasra fordul, lábujját
rágcsálja, és az első kúszó-mozdulatokat gyakorolja. Gyakori, hogy ez csak
hátrafelé vagy körbe-körbe sikerül, de pár hét gyakorlatozás után már
kommandós stílusban is képes közlekedni a kicsi. Egyes gyerekek a kúszás helyett
az oldalrafordulás tudományát fejlesztik profi szintre és gurulva közlekednek,
mások az első kúszómozdulatok után rögtön áttérnek a mászás gyakorlására.
7. honaposan Egyedül ül, a kezével tartja magát. A legtöbb baba még csak körbe-
körbe kúszik, vagy gurul, az ügyesebbek már előrefelé is haladnak. Olykor
négykézláb állásba is feltornássza magát, de mászni csak a nagyon ügyes babák
kezdenek még ebben a korban. Ha nem tud még önállóan, kezével megtámasztva
magát, ülni, ne aggódj miatta és a mászás elkezdése is odébb van még. Ha 7
hónaposan még egyetlen alkalommal sem fordult át, fordulj orvoshoz.
8. honaposan A legtöbb baba még csak a kúszást próbálgatja, az ügyesebbek már

mászni is kezdenek. A kezedbe kapaszkodva fel tud ülni. Ha még nem mászik 8
hónaposan, de már képes helyváltoztatásra, kúszik, vagy gurul, akkor ne aggódj,
idővel a mászás korszaka is elkövetkezik majd.
9. honaposan Legkésőbb ebben a korban elkezd kúszni, a gyorsabban fejlődő

babák már másznak és felállnak. Ha a hónap végére sem kezd el kúszni, fordulj
orvoshoz.
10. honaposan A kúszásból fokozatosan mászni kezd, majd önállóan felül és

feláll. Ha a hónap végére sem kezd el mászni, kérdd orvos segítségét.
11. honaposan Olykor 1-1 pillanatra kapaszkodó nélkül is megáll, de előfordulhat,

hogy ez csak 1 éves korban vagy azután következik be. Kapaszkodva képes járni a
bútorok mentén oldalazva. Képes lépcsőn négykézláb lemenni és a kanapéról is le
tud mászni szabályosan háttal, ha megtanítjuk neki. Az első kapaszkodva megtett
lépések láttán sok szülő örülni kezd és kézenfogva járni tanítja a kicsit, de ez
teljesen szükségtelen: a pici magától is megtanul majd járni, ha eljött az ideje. A
kicsik persze élvezik az efféle foglalkozást, de teljesen szükségtelen járni
tanítani, sokkal értékesebbek azok a tapasztalatok, amiket a saját erejéből
szerez meg.
12. honaposan A legtöbb baba már rájön, hogyan kell kapaszkodó nélkül
felállni és az ügyesebbek már el is indulhatnak egyedül, de a babák többségénél
ez csak 12 hónapos kor között következik be. A kicsik előszeretettel kapaszkodnak
valami tologatható játékba (pl. kis bevásárlókocsi, műanyag kerti szék, babakocsi)
és így sétálnak.
13. honaposan A csecsemők általában ekkorra jutnak el oda, hogy megteszik első
önálló lépteiket. A baba léptei picik és bizonytalanok, a kezével próbálja tartani
az egyensúlyát. Az új mozgásformával járó élmények olyan nagy hatással vannak
rá, hogy legszívesebben egész nap ezt gyakorolná, hirtelen nincs kedve enni, nem
játszik a játékaival, egész nap csak menne, miközben az új mozgásforma lelkileg
is megviselheti: nem akar aludni, éjszakai alvása nyugtalanabb lehet. Ez az
állapot általában 1-2 hét alatt elmúlik. A járás minden babánál máskor kezdődik
el, az első önálló lépések megtétele akár 18 hónapos korig várathat magára, ha
ezután sem jár a kicsi, feltétlenül konzultáljunk szakemberrel!
Hogyan tamogassuk a baba mozgasfejlodését?
Újszulott
Az újszülöttek testtartása jellegzetes: fejük egyik oldalát szívesebben fektetik le,

mint a másikat; függetlenül attól, hogy hanyatt vagy hasra fektettük őket, arra a
bizonyos oldalra fordítják a fejüket. Végtagjaikat szorosan behúzzák a testükhöz.
Gyakran kucorodnak össze magzati pózba. Még nem tudják kontrollálni a
testmozgásukat, gyakran kalimpálnak a végtagjaikkal és akár magukat is
megüthetik.
• Hogy egyre érettebb helyzeteket vehessen fel a baba, végezzünk vele

lábgyakorlatokat, azaz finoman hajlítsuk be, majd nyújtsuk ki a lábát.
• A baba feje a testéhez képest viszonylag nagy, teljes hosszának

egynegyedét teszi ki. Ezért kezdetben túl nehéz ahhoz, hogy a nyak- és
hátizmai segítségével fel tudja emelni.
• Naponta háromszor végezzünk el vele egy izomerősítő gyakorlatot: tegyük

a két kezünkre hason és emeljük fel arccal lefelé, hogy a nyakát
kimerevítse.
• Tisztábatevéskor hajlítsuk be és nyújtsuk ki a lábát, hogy mielőbb más

testhelyzeteket is felvegyen, mint amilyenben a magzati életet töltötte.
4 hetes
A gyerek nyakizmai még mindig gyengék, ha nem támasztjuk meg a fejét, előre-
vagy hátrahanyatlik. Hason fekve néhány másodpercre fel tudja emelni az állát a
lepedőről. Ha ülő helyzetben tartjuk, lehet, hogy egy teljes percen át megtartja a
fejét.
• Mozgassuk az ujjainkat, egy játékot vagy valamilyen érdekes tárgyat a

baba előtt, így próbáljuk meg rávenni, hogy kövesse a fejével.
• Míg hason fekszik, mozgassuk felfelé az ujjainkat, vagy húzzunk el előtte

valamilyen színes tárgyat, hogy szemével és fejével kövesse
mozdulatainkat.
6 hetes
A baba most már 45 fokra emeli a fejét az ágyáról. A feje se inog már annyira, ha
felhúzzuk ülésbe. Ha arccal lefelé tartjuk meg, már néhány percig a törzsével egy
szintben tudja tartani a fejét. A térde és a csípője is sokkal erősebb, és sűrűbben
tartja a lábát nyújtva.
• Tegyünk élénk színű tárgyakat a baba elé úgy, hogy kicsit meg kelljen
emelnie a fejét ahhoz, hogy lássa őket!
• Hogy a lábizomzata erősödjék, játsszunk lábnyújtogatós játékokat a

pelenkázások alkalmával!
• Tegyünk egy élénk színű játékot a baba fejéhez közel úgy, hogy ha látni
akarja, fel kelljen emelnie a hason fekvésből a fejét!
2 honapos
Már álló és ülő helyzetben, illetve hason fekve is meg tudja tartani a fejét, persze
még nem hosszú ideig. Ha úgy emeljük fel, mintha hason feküdne, akkor a fejét
egy szintben tartja a testével.
• Az egyensúlyérzékét növelhetjük a “repülőzéssel” és azzal, ha játék

közben néha függőleges helyzetbe emeljük és így hintáztatjuk.
• Ahogy elkezdi érdekelni a környezete, rövid ideig megtámasztva ültessük

fel, és „mutassunk be" neki néhány érdekes, puha és élénk színű tárgyat.
• Tegyünk a keze ügyébe olyan tárgyakat, amelyekért „érdemes" nyúlkálnia!

A legnagyobb sikerélményt az okozza, ha az ágya fölé egy madzagon vagy
játékhídon olyan magasságban lógatsz játékokat, amiket gond nélkül elér.
• Megtámasztva ültessük fel a babát, és biztassuk, hogy ütögesse az eléje

tartott puha, színes tárgyakat!
3 honapos
Hason fekve már folyamatosan felemelve tartja a fejét. Akár felültetjük, akár
feltámasztjuk, alig-alig fordul elő, hogy meginog a feje.
• Hogy tovább erősítsük a baba nyak- és vállizmait, időnként húzzuk fel

hanyattfekvésből ülő helyzetbe!
• Tegyünk köréje puha tárgyakat, amikor lefektetjük. Ezzel sikerül

rávennünk, hogy az érdekes dolgok után nyúljon. Naponta 5-6 alkalommal
tegyük hasra és így is játsszunk vele. Ez ösztönzi arra, hogy hason fekve
felemelje a fejét és arra tanítja meg, hogy fél karjára helyezze a
testsúlyát, mivel a másik ahhoz kell, hogy a kiszemelt dolgot elérje. Most
még nem biztos, hogy sikerülni fog neki, de néhány hét gyakorlás után már
menni fog.
• Ha nem szeret hason lenni, segíthetünk neki azzal, hogy félig fekvő
helyzetbe helyezkedünk, a mellkasunkra fektetjük hason és mosolygunk rá,
ezt jó mókának fogja tartani és közben emeli a fejét.
4 honapos
Amikor felhúzzuk ülésbe, a feje egy-egy pillanatra meginog, de még nem szabad
megtámasztva sem ültetni. Egyenesen tudja már tartani a nyakád, de hirtelen
mozdulatra bizony megdöccen. Ha lefektetjük a hátára, egyenesen ránk néz. Az
ügyesebb babák már határozottan nyúlnak a játékok után, a többség azonban még
csak most kezd el igazán ügyesedni.
• A baba törzsizmainak erősítésére úgy játsszunk vele, hogy ide-oda kelljen

fordulnia: feküdjünk le mellé és mosolyogva bíztassuk! Vagy tegyünk
mindkét oldalára színes, zenélős vagy hangot adó játékokat!
• Tegyünk a közelébe néhány puha játékot, hogy utánuk nyúljon, és így

egyedül egyensúlyozzon!
• Játsszuk azt, hogy hanyatt fektetjük a babát, majd finoman felhúzzuk ülő
helyzetbe. Közben beszéljünk is hozzá.
• Fejlesszük egyensúlyérzékét: Vezessünk be néhány új dimenziót a

„bújócska"-játékba, például úgy, hogy oldalról szólunk hozzá, ezért el
kelljen fordítania a törzsét, hogy meglásson bennünket. Játszhatunk
kukucska játékot is így!
5 honapos
A baba már tökéletesen megtartja a fejét, akkor sem inog meg, ha ülésbe húzzuk
vagy hintáztatjuk.
Hogyan támogassuk fejlődését!
• Az egyensúlyérzék fejlődéséhez a legjobb játék a hintáztatás. Kézben is

hintáztathatjuk, de vásárolhatunk neki babahintát is.
• Jó hatású az is, ha együtt táncolunk és ölbéli játékokat játsszunk!
• Tegyük sokat hasra! Minden nap legalább 5 alkalommal 4-5 percet töltsön
hason akkor is, ha nem igazán szereti. Ha sír, erőlködik, feküdj le mellé
ilyenkor és szórakoztasd, mókázz vele, bábozz neki!
6 honapos
Mostanra már eléggé megerősödtek a baba izmai ahhoz, hogy súlyának nagy
részét áthelyezze az alkarjára; úgy ül, hogy a maga elé kitett kezével
támaszkodik. Felénk nyújtja a karját, hogy emeljük fel. Már nagyon szeretne ülni,
talán fel is húzza magát a babakocsiban vagy a hordozóban, de még nem képes
támaszték nélkül ülni, idővel elfárad és előre dől, ami később gerincferdüléshez
vezethet, ezért nem szabad megtámasztva sem ültetni.
A legtöbb baba 6-7 hónapos kor között kezd el átfordulni. Kúszni az ügyesebbek
már próbálkoznak, de még nem kell tudnia se kúszni, se mászni.
• Játsszunk vele sok ugrálós-rugózós játékot!
• Hogy a mászásra felkészüljön, fel kell emelnie a hasát a földről. Játsszunk

vele „repülőgépest": feküdjünk le hason egymás mellé, emeljük fel a
karunkat és a törzsünket is a földről. De természetesen a levegőben
repülős játékot is játszhatjuk tovább.
• Szerepeljen játékainkban az a mozzanat, hogy ő nyújtja felénk a karját, és

erre mi felvesszük.
• Segítsük elő, hogy elbírja saját súlyát. Állítsuk az ölünkbe, és finoman

rugóztassuk. Ezzel gyakorolja, hogy elbírja a saját súlyát, azaz segítünk
neki felkészülni a járásra.
7 honapos
A baba a hasán fekve már fél kézzel is meg tudja tartani magát, támaszkodás
nélkül ül, hátán fekve magától emelgeti a fejét. Ha tartjuk, kiegyenesíti a lábát
és a csípőjét, és ráhelyezi az egész testsúlyát. Már rutinosan fordul át. Néhány
baba gurulva közlekedik, vagy kúszik, de még egyiket sem kötelező tudnia ebben
a korban. Ha van sok helye és ideje szabadon gyakorolni, idővel kifejleszti a saját
helyváltoztatási technikáját.
• Azzal tudjuk rávenni a gyereket, hogy hanyatt fekvésben felemelje a fejét,

ha valamilyen érdekes tárgyat nyújtunk feléje, és elég távol tartjuk ahhoz,
hogy ne érje el fektében.
• Gyakoroljuk vele az olyan játékokat is, amelyekben teljes súlyával a saját

lábára kell nehezednie.
• Biztassuk, hogy emelgesse a fejét: Tartsunk eléje egy színes vagy sípoló
tárgyat úgy, hogy éppen ne tudja elérni. Erre ő biztosan megemeli a fejét.
• Fektessük hasra és tegyünk köré érdekes tárgyakat úgy, hogy ne érje el. A
körbe-körbe kúszást azzal ösztönözhetjük, ha köré játékokat helyezünk
úgy, hogy elérje őket és az egyiktől a másikig körbe kelljen kúsznia.
8 honapos
A baba megpróbál „közlekedni": addig nyújtózik, amíg el nem éri a kiszemelt

játékot. Lehet, hogy négykézláb előre-hátra rugózik. A csípője és a térde
megerősödött, és ha a karjánál fogva megtartjuk, rugózik, ugrál.
• Bíztassuk, hogy a fenekén úszkálva, illetve araszolva „közlekedjék". Nagy

élményt jelent számára, hogy nincs helyhez kötve. Ettől megnövekszik az
önbizalma, és megindul az önállósulás útján. Ugy üjünk le tehát, hogy ha
kinyújtjuk karunkat a gyerek felé, éppen ne érjen el bennünket. Erre
megpróbál majd közelebb jönni.
• Olyan játékokat játsszunk, melyekben lábra állítjuk a gyereket, ő a

segítségünkkel rugózik, ugrál. Jó szolgálatot tehet egy rugós hinta is.
• Vegyük rá, hogy mozogjon: üljünk egy picit távolabb a babától, és nyújtsuk
ki feléje a karunkat. Biztassuk, hogy jöjjön hozzánk közelebb: szólítsuk a
nevén, és nyújtsunk feléje egy kedves játékot.
9 honapos
A baba súlyát már megtartja a saját lába, de még segítségre van szüksége ahhoz,
hogy meg tudjon állni. Tíz percig is megül egyhuzamban. Ha ül, oldalra és előre
tud hajolni, s nem veszti el az egyensúlyát. Megpróbál gurulni vagy mászni. Álló
helyzetből leülni azonban még nehéz feladat a számára.
• Ha már magától felül, segíthetünk neki abban, hogyan kell megtartania az

egyensúlyát üldögélés közben: úgy tegyük le a játékait, hogy hajolgatva
kelljen megszereznie őket.
• Ha már magától feláll, könnyítsük meg neki az állásból leülést: ha szeretne

leülni, de mindig elesik, hajlítsuk be a térdét, így érezni fogja, mit kéne
csinálnia, hogy ne essen el.
10 honapos
A baba egyre mozgékonyabb, négykézláb már ügyesen közlekedik. Fel tud

húzódzkodni, és élvezi, hogy hol fekszik, hol meg ül. Törzsének oldalsó izmai is
egyre erősödnek, ülve már ide-oda forgatja a törzsét.
• Tartsuk oda neki az ujjunkat, hogy kezünkbe kapaszkodva felhúzza magát

ülésbe, majd állásba. Ez persze nagy vitézség a részéről, valószínűleg ő
maga is el lesz ragadtatva a dologtól. Ne felejtsük el alaposan
megdicsérni!
• Amikor ül, tegyünk egy játékot a háta mögé - ezzel rá tudjuk venni, hogy
törzsfordítást végezzen.
• Biztassuk, hogy másszék oda hozzánk! Uljünk le tőle kicsit távolabb. Ha a

karunkat nyújtjuk feléje, odamászik hozzánk. Ismételjük a nevét, és
várjuk egy szép játékkal.
11 honapos
Ulő helyzetben már teljesen mozgékony a gyerek, és bárhová elmászik, ahová

csak akar. Amikor áll, emelgeti a lábát. A baba a bútorokba kapaszkodva,
oldalazva jár. Előrefelé csak akkor, ha járás közben mindkét kezét fogják.
• Tegyük mászó helyzetbe, és biztassuk, hogy kisebb távolságokat

„átszeljen"!
• Hogy a törzsét forgassa a baba, tegyünk a háta mögé egy játékot úgy, hogy
csak elfordulva tudja megszerezni magának. Amikor fordul, támasszuk meg
a törzsét!
• Ha már feláll, segítsünk neki állni. Tartsuk oda az ujjuunkat, hogy belé
kapaszkodva fel tudja magát húzni állásba. Dicsérjük meg és mosolyogjunk
rá! Fontos, hogy büszke legyen a saját teljesítményére.
1 éves
Ha ül, már úgy tud oldalra fordulni, hogy közben nem veszíti el az egyensúlyát.
Most már elég, ha csak az egyik kezét fogjuk. Nem térden csúszva mászik, hanem
négykézláb, valahogy úgy, mint a medve.
• Ugy helyezzük el a szobában a bútorokat, hogy mindenhol legyen a

babának mibe kapaszkodnia, és két bútordarab között ne legyen nagyobb
távolság, mint amekkorát ő egyetlen oldalazó lépéssel át tud hidalni. így a
baba szabadon mozoghat.
• Ha már próbálgat kapaszkodás nélkül felállni, adjunk neki egy nagy labdát,
amit felemelve tartani tudja az egyensúlyérzékét, amíg feláll!
• Egy műanyag kisszéket vagy járássegítőt adjunk neki, amit maga előtt
tolva szabadon sétálgathat. Nagyon fogja élvezni :)
• Engedjük szabadon „cirkálni". A bútorok egy oldalazó lépés távolságra

álljanak egymástól, s ne legyen köztük borulékony. Biztassuk, hogy
sétáljon a szobában!
• Ugy bátorítsuk az önálló lépkedésre, hogy „cirkálás" közben menjünk a

közelébe, és kérjük meg, jöjjön oda hozzánk. Azzal vehetjük rá, hogy
nagyobb távokat szeljen át, hogy az eddig egymáshoz közel tett bútorokat
kissé nagyobb távolságra helyezzük egymástól.
• Hívjuk magunkhoz! Mialatt a baba éppen kapaszkodik valamelyik

bútordarabba, nyújtsuk k a karunkat felé, és játsszuk azt, hogy „ki jön a
házamba?"
13 honapos
A baba egyedül áll, és lehet, hogy megtette első önálló lépeseit is. Nem kell
megijedni akkor sem, ha még inkább csak mászik, vagy ha még egyáltalán nem
jár: erre 18 hónapos koráig van még ideje. Sok baba a járás mellett egy darabig
megtartja a mászást is, mert úgy biztonságosabban tud közlekedni. A járás
elsajátítása és sok-sok gyakorlás után a mászás lassan kikopik az eszköztárából.
• Ha sikerül kapaszkodó nélkül megállnia, vagy megtennie 1-2 önálló lépést,

bíztassuk és dicsérjük meg!
• Legyenek olyan stabil nagy játékai, amikben megkapaszkodhat.

Előfordulhat, hogy mielőtt önállóan kezdene járni, először ezeket kezdi
tologatni.
• A lakásban ne adjunk rá cípőt, a járástanulás időszakában inkább mezítláb

járjon otthon. Ha félünk, hogy elcsúszik, kapjon csúszásgátlós zoknit a
lábára.
• Hagyjuk, hogy gyakorolja a járás művészetét, de azért legyen rajta a

szemünk, mert nagyokat eshet!
15 honapos
A gyerek már térdelni is tud, és segítség nélkül ereszkedik le ülésbe. Fel tud állni,
jár, felmászik a lépcsőn. Lépései még magasak és egyenetlenek, az egyik lépés
hosszabb, mint a másik, és nem is mindig ugyanabba az irányba viszi.
• Hogy egyre többet gyakorolja a térd- és csípőhajlítást, olyan kis

karosszéket vegyünk neki, amelyikbe maga is beleülhet anélkül, hogy
kiesne belőle. Ha nem szereti az etetőszéket, már vehetünk neki kis széket
és kis asztalt, ahol önállóan ehet.
• Állandóan figyeljük a babát, amint járkál vagy mászik a lépcsőkön, hogy

elkerüljük a baleseteket.
• A lábmozgások finomítására vegyünk neki egy nagy puha labdát. Focizzunk

vele!
• Nagyon szeret ki-be mászni a székébe. Ezzel azt is gyakorolja, hogyan kell
nyújtani és hajlítani a lábát. Vegyünk neki stabil gyerekszéket vagy
kisfotelt, amelyik biztosan nem borul fel.
18 honapos
A gyerek már segítség nélkül mássza a lépcsőket. Az egyes lépcsőfokokra mindkét

lábával váltakozva rálép. Járása egyenletesebb, nem emeli olyan magasra a lábát,
mint eddig. Tud szaladni, hátrafelé menni, és csak ritkán esik el.
• Segítsünk, hogy tökéletesítse a csípő- és térdhajlítás tudományát. Erre

számos mozdulatsor jó kivitelezéséhez van szüksége, például ahhoz, hogy
„megtanuljon" elesni.
• Játék közben vegyük rá, hogy gyakorolja a hátrafelé járást.

• Hogy sokféle mozdulatot végezzen, vegyünk neki olyan játékokat,

amelyeket tologatni vagy maga után húzni kell.
• Vegyünk neki lábbal hajtós motort!
• Edzzük a csípő- és térdizmait: Guggoljunk le vele, és kezét fogva játsszuk:

„Sétálunk, sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk" vagy „Nyuszi ül a
fűben".
21 honapos
Tárgyakat emel fel a földről anélkül, hogy felborulna. Könnyedén lépked hátrafelé
is. Felmegy a lépcsőn úgy, hogy a lépcsőfokokra mindkét lábával rálép, de közben
már nem kapaszkodik. Hirtelen meg tud állni, és a sarkokon is könnyen befordul.
Sokkal folyamatosabban képes már olyan játékokat játszani, mint amilyen pl. a
futball.
• Annak érdekében, hogy az összes eddig megtanult mozgásfajtát jól

begyakorolja, biztassuk, hogy vegyen részt minden tevékenységünkben:
kertészkedjünk, sétáljunk, menjünk motorozni, lépcsőzzünk,
fogócskázzunk, táncoljunk!
• Szélesítsük ki tevékenységi körét! Egy gyereknek minden nagyon érdekes,

amit mi csinálunk, szinte minden mozdulatunkat utánozni akarja. Vonjuk
be tevékenységeinkbe!
2 éves
Ritmikusabban mozog, és élvezi a tánchoz hasonló mozgást. Jól szalad, de

lelassítani és a sarkon irányt változtatni még nem tud. Könnyen leguggol.

• Hogy alkalma legyen ritmikusan mozogni, táncoljunk együtt vele, lehetőleg
zenére. Közben tapsoljunk, énekeljünk, és a „koreográfiába" vegyük bele
azt is, hogy mindketten letérdelünk, meg azt, hogy meghintáztatjuk őt.
• Mindennap sétáljunk, menjünk játszótérre, parkba, kirándulni! A kisgyerek

szívesen mászik fel mindenhová, tanítsuk meg, hogyan kell biztonságosan
mászókázni, kapaszkodni, lemászni.
• Rossz időben, amikor nem lehet kimenni, otthon is tornásszunk,

táncoljunk, építsünk székekből alagutat, ahol négykézláb kergethetjük
egymást.
2 és fél éves
A gyerek mostanra már páros lábbal ugrál, lábujjhegyen jár, és elég biztosan áll a
lábán ahhoz, hogy törékeny tárgyakat is ide-oda vigyen.
• Most már a pedálos járművet is képes hajtani, mint amilyen pl. a tricikli.
• Biztassuk a fürgébb mozgásra! Olyan játékokat játsszunk vele, amelyekben

lábujjhegyen kell járnia, és alkalma adódik ugrálni is.
3 éves
Sokkal fürgébb már a gyerek. Váltott lábbal megy fel a lépcsőn, vagyis mindegyik
lépcsőfokra csak egyet lép. Lefelé jövet leugrik az utolsó lépcsőfokról. Egy
másodpercig már megáll fél lábon is; járás közben úgy lendíti előre-hátra a
karját, mint a felnőttek. A háromkerekű biciklivel is ügyesen elboldogul.
• Játsszunk vele ugróiskolát, vagy fogjuk meg a kezét, és szökdécseljünk

együtt féllábon.
• Gyakoroljuk a karlengetést úgy, hogy zenére menetelünk.
• Pótkerekes biciklivel már ügyesen megy. A biciklizéstől megerősödik a

bokája, hajlékonyabbá válik a lába is.
• Segítsük elő, hogy magabiztosan használja a mozgó játékszereket: a

hintát, a mérleghintát és a csúszdát.
• Játsszunk ugrálós játékokat! Az ugróiskolát és a hasonló játékokat nagyon

élvezi a gyerek. Ezek arra is jók. hogy levezesse vele felesleges energiáit.
Feladatok

1. Hogyan alakult a te mozgásfejlődésed gyermekkorodban? (faggasd ki a

szüleidet, mire emlékeznek!)
2. Milyen elvárásaid vannak a gyermeked mozgásfejlődésével kapcsolatban?
Túl gyorsnak tartod? Túl lassúnak? Mi az, ami aggaszt? Mi az, amitől félsz?
3. Milyen a kapcsolatod a mozgással? Te szoktál rendszeresen mozogni?
Szívesen mozogsz? Vagy inkább szükséges rossznak tartod?
4. Gyermekkorodból milyen emlékeid vannak a mozgással kapcsolatban?
Mennyit mozogtál? Mi volt a kedvenc mozgásos játékod? Vannak-e kellemes
élményeid a mozgással kapcsolatban? És vannak-e kellemetlen élményeid,
amikor pl. ügyetlen voltál, kicsúfoltak a mozgással kapcsolatban?
5. Mennyire vagy verbális típus? Mennyire fontos neked a beszéd?
6. Mennyire értetted meg a babád kommunikációját, testbeszédét az első
napokban? És mennyire értetted meg fél éves korában? Zavar-e, hogy nem
szavakkal fejezi ki magát? Vannak-e elvárásaid a beszédével kapcsolatban?
7. Sokak szerint az a gyerek okos, aki sokat beszél. A nem beszélő
gyerekekre kevesebb felnőtt mondja azt, hogy “milyen okos kisgyerek” - Mit
gondolsz erről? Hogyan vélekedsz erről a saját gyermeked tekintetében?
4. A kézugyesség, a tarsas készségek és a

személyiség fejlodése
1. A kézugyesség fejlodése
Ujszülött
A baba szinte állandóan ökölbe szorítva tartja a kezét. Ha odatartjuk az ujjunkat,
az ún. „fogóreflexnek" köszönhetően szorosan megmarkolja. Ha azonban
valamilyen hirtelen hangos zaj vagy erőszakos mozdulat megzavarja, akkor egy
másik reflex miatt ujjai szétnyílnak, karjait széttárja.
• Mielőtt bármit is akarattal meg tudna fogni a baba, ki kell nőnie a

fogóreflexet. Kipróbálhatjuk, hogy mennyire halványult már el ez a reflex,
ha megfogatjuk a babával a két mutatóujjunkat, és megnézzük, mennyire
tudja így kinyújtani a kezét, mialatt kapaszkodik.
• Ha megfogta a mutatóujjunkat, próbáljuk ki, milyen magasra tudjuk

emelni a kezét. Az első hetekben a fogóreflex egyre gyengül.
4 hetes
A baba fogóreflexe már gyengébb, de még mindig többnyire ökölbe szorítva tartja
a kezét.
• Olyan játékokat játsszunk vele, mint pl. „Ez elment vadászni", azaz
egyenként finoman nyitogassuk az ujjait. Ugyanezt a lábujjaival is
megtehetjük, nagyon fogja élvezni :)
6 hetes
A baba fogóreflexe mostanra már majdnem tökéletesen eltűnt. Az idő legnagyobb
részében kinyújtja az ujjait.
• Játsszuk továbbra is az eddigi játékokat, csiklandozzuk a tenyerét és az

ujjhegyeit valami puha vagy szőrös dologgal. Finoman dörzsölgethetjük és
masszírozhatjuk a kezét.
2 honapos
A baba keze egyre lazább, és lassan már kezd tudatában lenni annak is, hogy van
keze.
• Ismertessük meg a tapintási ingerek eltérő fajtáival. Különböző anyagból

készült tárgyak megfelelnek erre a célra.
• Ha beleteszünk valamit a baba tenyerébe, akkor keresztbe, azaz

tenyérvonalainak irányába tegyük. Ne feledjük, hogy az ujjhegyek a baba
kezének legérzékenyebb pontjai. Ennek ellenére kezdetben a tenyerével
próbálja megfogni a tárgyakat úgy, hogy második lépésben zárja rájuk az
ujjait.
3 honapos
Ilyenkorra már általában eltűnik a baba fogóreflexe. Nyitva tartja és már nézegeti
is a kezét. Ha kezébe adjuk a csörgőjét, ő is tartja, egyelőre csak néhány percig.
Ugy tűnik, mintha meg akarná fogni a tárgyakat.
• Vegyünk neki csörgőt, hogy egyre tökéletesebben tudjon fogni!

• Játsszunk a baba ujjaival, amikor épp hanyattfekszik, és így közben
„tanulmányozhatja" őket.
• Adjunk neki nézegetnivalót, amiért „érdemes" utánanyúlnia. Tegyünk az

ágya fölé mozgó játékot és akasszunk keresztbe a kiságyán vagy a kocsiján
egy „babatornáztatót", hogy legyen mit ütögetnie!
• Folytassuk a tapintási „gyakorlatokat": pacskoljuk meg az ő kezével a

fürdővizet, simogassunk meg különböző felületeket, pl. textilt,
műanyagot, fát, bőrt stb.
4 honapos
A baba lassan megtanulja irányítani a keze és a lába mozgását: együtt mozgatja

őket, az egyik lábát ráteszi a másik térdére, a talpát a matracra. A kezébe tett
csörgőt most már maga is rázza, de egyedül még nem tudja felvenni. A ruháját
játszásból ráhúzza az arcára.
• Tegyünk köré érdekes tárgyakat, hogy utánuk nyúljon, akár fekve, akár
amikor megtámasztva üldögél.
• Ugyeljünk arra, hogy hozzájusson a kiszemelt tárgyhoz akkor is, ha

melléfogott. Amikor sikerül megfognia valamit, nevessünk rá. Ő is velünk
nevet, és nagyon meg lesz magával elégedve.
• Adjunk neki többféle csörgőt, hangokat adó, zörgő játékot, hogy

mindenféle hangot csiholhasson ki a tárgyakból.
• Mutassunk neki valami érdekes dolgot, bíztassuk, hogy fogja meg! Ha

mellényúl, adjuk azt a valamit a kezébe.
5 honapos
A baba felfedezi saját lábujjait, és szájába tudja venni az öklét, sőt az

ügyesebbek már a lábujjaikat is kóstolgatják. Persze gyakorlatilag mindent a
szájába vesz. Két kézzel nyúl a nagyméretű tárgyak után, és mindent megfog,
amihez csak hozzáfér. Nagyon szeret papírdarabokat gyűrögetni.
• Késztessük, hogy nyissa ki a tenyerét, és engedje el, amit megfogott. Ezt

úgy gyakorolhatjuk, ha adok-kapok játékot játszunk vele.
• Tegyük a saját lábujjait a szájába, hogy megismerje őket. Amikor szabadon

van a lába, és látja, mit csinálunk, játsszunk a lábujjaival „Ez elment
vadászni"!
• Adjunk a kezébe színes selyemkendőt vagy valami hasonlót, hogy játsszék

vele (felügyelet mellett természetesen).
• Játsszuk azt, hogy beleteszünk valamit a kezébe, majd finoman

kinyitogatjuk az ujjait, és kivesszük belőle.
6 honapos
Már sokkal finomabbak a baba mozdulatai, és arra is képes, hogy az egyik kezéből
áttegyen egy tárgyat a másikba. Ha tele van a keze, és egy másik dolog kelti fel
az érdeklődését, akkor az elsőt egyszerűen elengedi, és nyúl a következő után.
Elveszi a cumisüveget, itatópoharat, és meg is tudja tartani.
• Hogy egyre finomabb mozdulatokra legyen képes az ujjaival, adjunk a

kezébe kekszet, almát!
• Hogy finomodjon a fogása, tanítsuk, hogy maga kanalazza ételét. Mutassuk

meg neki, hogyan kell egyik kezéből a másikba átvenni egy tárgyat.
• A konyhai eszközök, kanalak, fakanál ideális tárgyak ahhoz, hogy rajta a

baba a fogás művészetét gyakorolja.
7 honapos
Már ügyesebben és biztosabban fogja meg a tárgyakat, és az ujjaival nyúl értük.

Könnyen teszi át egyik kezéből a másikba a megfogott dolgokat, és akkor is fogva
tartja, ha a szabakezével egy másik után nyúl. Csapkodja az asztalt a játékaival.
Egyre pontosabban talál célba, amikor egyedül eszik a kanalával. A kézbe vehető
ételeket, mint amilyen pl. a babapiskóta, már egyedül is meg tudja enni.
• Vegyük rá, hogy egyedül egyék: tegyük eléje az ételt és hagyjuk ott.
Hadhasználja kezdetben az ujjait, aztán a kanalát. Adjunk neki sok kézbe
vehető ételt. Kockázzunk fel neki vajaskenyeret, adjunk puffasztott
kölest, bulátát, amarantot golyó vagy kukac formájában. Adjunk a kezébe
kiflicsücsköt vagy kenyérhéjat, hogy rágcsálja!
• Tegyük eléje egy tányéron az ételét, és melléje a kanalát, aztán hagyjuk,

hogy maga boldoguljon vele!
8 honapos
Nagyon élvezi a baba, ha összeütögeti a játékait, és azok hangot adnak. Most már
annyira kifinomultak a mozdulatai, hogy apró darabokra tudja tépni a papírt, a
tárgyakat pedig szilárdan tartja az ujjai között.
• Adjunk neki kanalakat, fedőket vagy játékdobot, hogy kedvére

ütögethesse őket.
• Tanítsuk meg, hogyan kell felvenni egy építőkockát, és próbáljuk meg

rárakatni vele a következőt az első tetejére. Két kockából maga is tornyot
tud építeni, de leginkább még lerombolni szereti.
• Ulj le vele szemben és bíztasd, hogy gurítsa vissza a labdát!
9 honapos
Egyre ritkábban veszi a dolgokat a szájába. Talán már sikerül a mutatóujjával

rámutatni a dolgokra. Előre tud hajolni, könnyen felveszi az apró tárgyakat. A
kezében lévő építőkockákat közelíti egymáshoz, mintha össze akarná hasonlítani
őket. Lehet, hogy a mutató és a hüvelykujjával már sikerül felvennie borsó
nagyságú tárgyakat is.
• Mutassuk meg a babának, hogy az építőkockák egyforma nagyok. Tegyük

őket egymásra, majd egymás mellé. Bíztassuk, hogy utánozza!
• Játsszunk olyan játékokat, amelyekben ujjal egymásra és magunkra kell

mutogatni.
• Naponta legalább egy étkezésnél felszedegethető ételt kapjon.
10 honapos
Az apró tárgyakat a mutató és a hüvelykujjával csippenti fel. A mutatóujjával

rámutat azokra a dolgokra, amelyek kellenek neki, és szándékosan el is tudja
engedni a kezében tartott tárgyakat. Most már majdnem elég érett ahhoz, hogy
két kockából tornyot építsen.
Aktívan vizsgálja a zajt adó tárgyakat, pl. a csengő nyelvét piszkálgatja.
• Rakjuk körül olyan tárgyakkal, amit kidobálhat az ágyából vagy a

járókájából ezzel gyakoroltassuk vele, hogy engedje el a dolgokat. Ha
akarjuk, oda is köthetjük őket az etetőszék oldalához. Ha valamit elenged,
fejezzük ki tetszésünket tapssal is, ezt idővel ő is utánozni fogja.
• Biztassuk, hogy gurítsa oda hozzánk a labdát. Ha ül, gurítsuk vissza a két
lába közé.
• Mutassuk meg neki, hogyan kell egy kis vödörből vagy dobozból kibe
rakosgatni a tárgyakat. Ha utánozni kezdi, ne felejtsük el megdicsérni.
11 honapos
Most már könnyen el tudja engedni a kezében tartott tárgyakat. Hosszú időt tölt
azzal, hogy kibe rakosgatja a dolgokat. Ha nyújtjuk a kezünket valamiért, azonnal
átadja nekünk. Szeret tapsolós játékokat játszani.
• Hogy könnyedén elengedjük a kezünkben tartott tárgyat, meglehetősen

bonyolult feladat az agy számára. Ezért sokat kell gyakorolnia a babának.
Adjunk neki jó sok apró tárgyat, amit ki-be rakosgathat a dobozába vagy a
vödrébe.
• Játsszuk azt, hogy mindenfélét odaadunk egymásnak, majd finoman

elvesszük a babától, amit tart.
• Játsszunk olyan játékokat, amelyek során ritmikusan lengetjük,

hintáztatjuk.
1 éves
A baba szándékosan el tudja dobni a tárgyakat. Már abbahagyta, hogy mindent,
ami a keze ügyébe kerül, azonnal a szájába vesz. Azzal is megpróbálkozik, hogy
egy kézzel két építőkockát fogjon egyszerre.
• Hogy gyakorolni tudja, hogyan kell egyszerre két kockát fogni egy kézzel,
mi magunk tegyük a két kockát a kezébe.
• Biztassuk rá, hogy az étel nagy részét kanállal egye meg!
• Inkább darabos ételeket adjunk neki „önálló fogyasztásra".
• Adjunk a kezébe tompa ceruzát vagy zsírkrétát, és sok-sok olcsó papírt,

hogy kedvére firkálhasson. Aztán ha készen van a mű, „állítsuk ki" úgy,
hogy ő is láthassa.
15 honapos
Fel tudja venni a bögréjét, iszik belőle, majd újból leteszi anélkül, hogy közben
túl sok kiömlene belőle. Egyedül eszik kanállal. Három kockából tornyot épít, a
könyvben megpróbál lapozni, és egyes ruhadarabjait maga akarja felhúzni.
• Építsünk minél gyakrabban tornyot!
• Tanítsuk meg a kemény lapokból álló könyvet lapozni!
• Legyünk türelmesek, amikor egyedül próbál öltözni. Mutassuk meg, hogyan

kell felhúzni a zokniját és a cipőjét, és hogyan kell feltenni a kalapot vagy
a sapkát.
• Zenéljünk együtt, egyszerű hangszerekkel: tamburinnal, dobbal,

játékzongorával!
18 honapos
Egyéb finom mozdulatok mellett egyszerre két-három lapot lapoz odébb egy
rendes könyvben. A cipzárak, kapcsok és hasonlók rendkívüli módon érdeklik.
Tökéletesen egyedül eszik, beleértve a bögrehasználatot: már nem lötyköli ki a
tartalmát. Élvezi, ha firkálhat vagy az ujjaival festhet.
• A csavarás olyan mozdulat, melynek kivitelezése mind az agy, mind az

izmok számára nehéz feladatot jelent. Olyan apró tárgyakat tegyünk
köréje, amelyekkel finom ujjmozgásokat végezve lehet játszani. Ilyen a
szerszámos táblajáték, amelyen gombok, emelők és tárcsák vannak. Olyan
könyvet is készíthetünk, amelynek lapjaira ruhagombokat, cipzárakat,
tépőzárat és szegecseket erősítünk fel.
• Adjunk neki sok papírt, színes ceruzát vagy zsírkrétát! Jó móka az

ujjfesték is, ami vizes alapú és szabadon a kezével festhet vele a kicsi.
• Gyurmázzunk együtt só-liszt gyurmával!
• Vonjuk be a főzésbe: kavargathat, gyúrhat, de szívesen szedi szét a

káposztát vagy a salátát is leveleire.
• Az elfordítás, hajlítás, csavarás, tekerés mozdulatait be kell gyakorolnia.

Találjunk ki olyan játékokat, ahol ezeket gyakorolhatja (pl. mossunk
vízben babaruhát és utána csavarjuk ki belőle a vizet)
2 éves
A kisgyerek már egyesével lapoz a könyvben, és egyedül felhúzza a zokniját, a

cipőjét és a kesztyűjét. El tudja fordítani az ajtó gombját, le tudja csavarni a
befőttesüveg lazán rátett tetejét, le-fel húzogatja a cipzárat. A ceruza is sokkal
inkább engedelmeskedik neki. Négy kockát egymásra rakva tornyot épít.
• Ha egyedül öltözik, számos finom mozdulatot kell elvégeznie. Hagyjuk,

hadválassza ki, hogy mit vesz fel, és aztán gyakorolja, hogy hogyan kell
egyedül felöltözni és levetkőzni. Viszont egyelőre ne adjunk olyan
nadrágot a gyerekre, amelynek cipzáras a slicce.
• Az összeillesztendő részekből álló játékok további alkalmat adnak a finom

mozgásokra és a kézizmok edzésére. Ilyen például a Lego.
• Biztassuk, hogy egyedül öltözzön és vetkőzzön! Ha hagyjuk, hogy egyedül

öltözzön és vetkőzzön, az remek lehetőség a finom ujjmozdulatok
begyakorlására.
2 és fél éves
A gyerek már gyöngyöt fűz, és az „alkalmas" helyen lévő gombot is be tudja

gombolni, feltéve ha a gomblyuk nem nagyon szoros. Ezért aztán egyedül is leveti
és felhúzza a nadrágját, a bugyiját, alsóingét, sőt esetleg az ingét is. A rajzai
egyre inkább azt ábrázolják, aminek készültek. Akár nyolc kockából álló tornyot is
tud már építeni.
• Biztassuk a gyereket, hogy egyre bonyolultabb szerkezeteket építsen a

konstrukciós játékokból.
• Készítsünk neki festőállványt vagy táblát, és tegyünk rá rengeteg papírt,

melléje pedig mindenféle rajz és színezőeszközt.
• Fejlesszük a mozgását! Olyan összerakható játékokat kapjon, amelyek

összeillesztésével, egymásba pattintásával és nyomásával gyakorolhatja a
finom mozdulatokat.
3 éves
A gyerek már felismerhető képeket rajzol. Egyedül be és ki tudja gombolni a

ruháit, tehát az öltözéshez és vetkőzéshez nincs szüksége segítségre. Kísérletezik
az ollóhasználattal — ez pedig óriási lépést jelent az agy és az izmok közötti
együttműködés és a kézügyesség fejlődésében.
• Olyan feladatokat adjunk a gyereknek, amelyekhez bizonyos fokú

rugalmasság, alkalmazkodás szükséges.
• Adjunk neki kifestőkönyvet, hogy színezze és fesse ki. Vigyázzon, hogy ne

fusson ki a szín a figura körvonalából.
• Mutassuk be, hogyan kell az ujjaira húzott bábukkal játszani.
• Olyan feladatokat adjunk neki, amelyek összehangolt mozdulatokat

igényelnek. Ilyen pl. a terítés.
2. A tarsas készségek fejlodése
Újszulott
A baba azt szereti, ha nézegethet, hallgathat bennünket, és reagálhat a

kezdeményezéseinkre. Bólint, biccent, mozgatja a száját, nyújtogatja a nyelvét,
és meg-megrándul a teste is.
• Adjunk sok alkalmat arra, hogy a baba bőre érintkezzék a miénkkel. Ez

ugyanis alapvető jelentőségű a kötődés kialakulása szempontjából. ü
V álaszoljunk minden gesztus ára, hogy folyamatos legyen a
„párbeszédünk". Ezzel biztathatjuk, hogy újra és újra „válaszoljon".
• A szem és bőrkontaktus a születés pillanatától fogva elősegíti a kötődést.
3 honapos
A baba a hangunk irányába fordítja a fejét, és üdvözlésképpen ránk mosolyog. Ha

tetszik neki valami, mosolyog, rugdal a lábával és lengeti a karját.
• A gyerek az etetés során szerzi a világról való benyomásainak nagy részét,

akár szopik, akár üvegből etetjük. Etetés alatt végig nézzünk a szemébe, hogy az
evés adta kellemes érzést összekösse a társas kapcsolat adta élménnyel. A baba
megtanulja, hogy „kifizetődő dolog" kedvesnek és barátságosnak lenni, ha
érdeklődéssel, szeretettel válaszolunk az ilyen megnyilvánulásaira, ha
megölelgetjük, simogatjuk, és megnyugtató hangon beszélünk hozzá vagy
énekelünk neki. Az a gyerek, akire rámosolyognak, maga is visszamosolyog, és
mosolyogva fogad bennünket.
4 honapos
A baba ránéz és rámosolyog azokra, akik foglalkoznak vele. Ismeri családjának

tagjait. Sír, ha magára maradt. Ha odamegyünk hozzá, abbahagyja a sírást, és már
előre izegmozog, várja, hogy odaérjünk.
• Ahányszor csak tehetjük, vegyük fel vele a szemkontaktust. Lehet, hogy

teátrálisnak érezzük a dolgot, de mégis jó, ha arckifejezéseinket és
gesztusainkat „eltúlozzuk", amikor vele beszélgetünk.
• Mindent utánozzunk ismét eltúlzott formában , amit csak a baba csinál.
• Játsszunk vele annyit, amennyi csak az időnkből futja. Ha ritmikus énekes

játékokat játszunk vele, azzal őt is arra biztatjuk, hogy hangokkal
„válaszoljon".
• Túlozzuk el reakcióinkat: Széles gesztusainkból érzékelheti, hogy a

reakciónk személy szerint neki szól.
5 honapos
A baba már kifejezi, ha szégyenlős. Ilyenkor elfordítja az arcát és a testét. Az

ismerős emberekre viszont rámosolyog. Sírással, hangokkal, arckifejezéssel és
gesztusokkal kommunikál. Különbséget tud tenni a barátságos és a haragos hang
között.
• Utánozzuk a baba összes hangját, mégpedig úgy, hogy a mi „változatunk"

más hangerővel és más hangmagasságon szóljon.
• Ha a baba inkább „hallgató" típus, keltsük fel a figyelmét a finomabb

hangok iránt halk zenével, morzsoljuk szét a papír zsebkendőt, rázzunk
meg egy kis csengőt.
• Minden látogatót mutassunk be a gyereknek, hogy hozzászokjon az

idegenekhez.
6 honapos
A baba mind nyíltabban és agresszívabban kezdeményez. Ránk ütöget,

megsimogat, de lehet, hogy ebből a paskolásból kisebb pofon, a simogatásból
pedig karmolás kerekedik. Azzal fejezi ki érdeklődését, hogy hosszan
tanulmányozza az arcunkat — ez szolgálhat a „köszönés" helyettesítőjeként is.
Most már fél az idegenektől, és azt is kimutatja, hogy mi az övé vagyunk.
Kapaszkodik a “szoknyánkba”, és nem engedi el.
• Ha a baba már sokféle gesztussal él, mutassunk neki újakat. Amikor éppen
megyünk feléje, hogy felvegyük, nyújtsuk ki a karunkat, és ő ezt
leutánozza.
• Nagy, széles gesztusokat használjunk, és a hangunk magasságát is igazítsuk

hozzájuk.
• Továbbra is mutassunk be neki minden látogatót, és hagyjunk időt, hogy

hozzájuk szokjon.
• Biztassuk új gesztusokra! Az ő gesztusaira azok különböző változataival

válaszoljunk, így szélesedik gesztuskészlete.
8 honapos
A baba már ránéz a többi gyerekre, utánuk nyúl, sőt meg is érinti őket. Ő is részt
akar venni az olyan játékokban, mint a „Süti-süti pogácsát". Alaposan megdolgozik
azért, hogy „megértsék:" köszörüli a torkát, morog, kiált, sikkant, buborékot fúj a
nyálából.
• Szeretetünket testi jelekkel is fejezzük ki. Juttassuk sok érintéssel

kapcsolatos élményhez, és játsszunk olyan játékokat, amelyek keretén
belül meg kell érintenünk egymást. Ha a baba sokat gügyög, próbáljuk meg
utánozni az ő hangjait különböző variációkkal. Miután ily módon
„megmondtuk a magunkét", várjunk a válaszára.
• Biztassuk önállóságra. Hagyjuk, hogy egyedül egyék, és minden „kísérletét"

fogadjuk örömmel.
• A „nem" szót hangsúlyozva mondjuk ki előtte, hogy megértse a tagadást.

• Adjunk neki sok szeretetet: Használjunk ki minden alkalmat arra, hogy

megérintsük a babát, és hagyjuk, hogy ő is viszonozza.
8 honapostol-1 évesig
Már tudja a nevét, és megérti azt is, hogy „nem". Van humorérzéke, és nagyon
örül, ha meg tud bennünket nevettetni. Odabújik hozzánk, tud „pápát" integetni
és puszit adni. Ha elveszik a játékát, méregbe gurul.
• 1 nevetéssel jelezzük, hogy helyeseljük, amit csinál. A játékokat és a

meséket nevetéssel és viccekkel tarkítsuk, hogy a társas helyzetekben is
kialakuljon humora.
• Ismertessük össze hasonló korú gyerekekkel, és időnként hagyjuk

bébiszitterre vagy olyanokra persze csak rövidebb ideig , akiket nem ismer
olyanjai. Ha nincs körülötte más azon az egyetlen emberen kívül, aki
általában a gondját viseli, akkor túlságosan függő helyzetbe kerül, és az
elválás igen megviseli.
• Mutassuk be neki a szociális rítusokat: búcsúzáskor mindig adjunk neki

puszit, és integessünk pápát.
1 évtol - 15 honapig
A gyerek élvezi a társas összejöveteleket, és figyeli beszélgetéseinket. A

szünetekben maga is „megszólal". Lehet, hogy egykét olyan szót is mond, aminek
értelme is van — kér valamit, jelzi, hogy köszöni, amit kapott, és ha valamire azt
mondjuk, hogy „nem", akkor azt abbahagyja. Nyugodtan viheted gyerekek közé is,
de lehetséges, hogy egyelőre még tartani fog tőlük és inkább csak az öledben ülve
figyelgeti őket. Az is lehet, hogy nem fél tőlük, de néha agresszíven reagál rájuk,
megüti, megcsípi őket. Ennek az az oka, hogy a többi gyerek jelenléte stresszt
okoz benne, feszültté teszi őt. Ilyenkor vedd ki kicsit a közösségből, vonuljatok
félre, játsszatok kicsit együtt, kevésbé mozgalmas játékot, mielőtt újra a
gyerekekkel kezd játszani.
• Ultessük le, hogy ő is lássa, mi folyik körülötte. Tegyük etetőszékét az

asztalhoz, a járókáját a szoba közepére. Az autóban is jó, ha a többiek
között ül persze a maga babaülésén.
• Lehet, hogy már fél az idegenektől, legalábbis kifejezi a nemtetszését.

Szoktassuk hozzá mások társaságához ezzel segítjük, hogy önállóvá váljék.
• Tanítsuk a „köszönöm"-re!
• Mindig fogjuk a kezét, és ha szüksége van rá, támogassuk!
• Legyen a középpontban: amibe csak lehet, vonjuk bele, és gondoskodjunk

arról, hogy „az első sorból" lássa az eseményeket.
15-18 honapos
A gyerek egyre többet segít, akár házimunkáról, akár az öltözésről-vetkőzésről

van szó. Kimutatja, hogy szereti a család tagjait, a család állatait és a saját
mackóit, babáit. Egyre jobban érdeklik a felnőttek, utánozni akarja őket. Élvezi a
társas összejöveteleket. Eljátszik egy másik gyerek mellett, de ez még nem
számít közös játéknak.
• Adjunk neki könnyű feladatokat, hogy tudjon segíteni nekünk.
• Hagyjuk, hogy egy-egy ruhadarabot egyedül vegyen fel és vessen le!
• Gyakran hozzuk össze más gyerekekkel. Biztassuk, hogy mutassa ki

szeretetét a családtagok, rokonok, barátok, a babái, játék állatai és a ház
állatai iránt.
• Biztassuk rá, hogy fejezze ki a szeretetét!
• Ha kedves a környezetéhez, dicsérjük meg érte!
18 honapos
Lehet, hogy figyelemkeltés céljából ránk üt, tiltott dolgokat csinál, és sokszor
nem hajlandó engedelmeskedni. A többi gyerekkel viszont egyre inkább
együttműködik. Már nem annyira önző, és alkalmazkodik a társához.
• Ahányszor csak tudjuk, hozzuk össze más gyerekekkel, hogy együtt

játsszék velük. Adjunk mindenféle játékszert a kezükbe, ezzel is
megkönnyítve a társas érintkezést.
• A versengés elkerülése érdekében dicsérjük meg minden teljesítményét.

Ezzel segítjük elő, hogy jó legyen az önértékelése.
• Dicsérjük meg akkor is, amikor megosztja a többiekkel a játékait.
• Segítsük a közös játékban! Játsszunk csoportos játékokat, amelyekben a

játékszereket közösen használják a gyerekek.
2 éves
Valószínűleg nehezére esik megosztania a játékait másokkal, és azt is kimutatja,

hogy féltékeny a többiekre. Megpróbálja ráerőltetni az akaratát a játszótársaira.
A tekintély érvényesítésére dührohammal reagálhat legjobban tesszük, ha ezt
észre sem vesszük.
• Támogassuk erőfeszítéseit, kudarcait ne vegyük észre.
• Tanítsuk jó modorra és a magántulajdon tiszteletére. A megszeghetetlen

szabályokhoz, a biztons ági int ézkedésekhez k övetkezetesen
ragaszkodjunk.
• Legyünk mindig sportszerűek és következetesek. A túlzott fegyelmezés

viselkedési problémákhoz vezethet, a túl kevés fegyelem pedig
antiszociális viselkedést eredményezhet.
• Tanítsuk az adás gesztusára: Kezdeményezzünk olyan játékokat,

amelyekben oda kell adnia egyes dolgokat a játszótársának.
3 éves
Már könnyebben veszi fel a kapcsolatot a többi gyerekkel, egyre önzetlenebb és

szilárbarátságokat alakít ki. Kimutatja az együttérzését, ha valakit bajban lát, és
lehet, hogy jó szívvel odaadja saját tárgyait.
• Az önzetlenség abból fakad, hogy az ember egy csoport tagjának érzi

magát. Biztassuk tehát a gyereket arra, hogy a családnak is egyenértékű
tagja legyen.
• Amikor csak okot ad rá, ismerjük el és dicsérjük meg!

• Mindig jutalmazzuk meg, ha igazat mond, akkor is, ha éppen valamilyen

rossz fát tett a tűzre, és ezt vallja be. Ilyenkor az igazmondást
jutalmazzuk, és az a bizonyos „rossz fa" várhat, legközelebb majd azt
tárgyaljuk meg. SOHASE büntessük meg a gyereket az igazságért.
• Biztassuk közös játékra! Teremtsünk alkalmat arra, hogy a gyerek —

amennyit csak lehet találkozzék más gyerekekkel is.
3. A személyiség fejlodése
0-8 honaposig
A babának már születése pillanatától fogva önálló személyisége van. Hogy ez

milyen, arra az alapvető tevékenységeiből következtetnek a szülők. Lehet, hogy
csak ritkán sír, akkor se nyafog, ha fáradt, általában szelíd és boldog. Az is lehet,
hogy figyelmet követel magának, azonnal tudatja velünk, ha éhes, fáradt vagy
unatkozik, általában aktív és elszánt.
Etetéskor az egyik gyerek könnyen nekilát az evésnek, akár szoptatják, akár

üvegből etetik, jól szopik és megelégedett. A másik csak nehezen kezel enni, alig
szopik egy percet, és sírni kezd. Ezzel persze kihoz bennünket a sodrunkból. Van,
aki jól tűri az éhséget, türelmes és nyugodt etetés alatt, a másik türelmetlen, és
jó részét kibukja annak, amit megevett.
Az egyik végigalussza a napot, és csak ritkán zökken ki békés hangulatából, a

másik órákon át fent van, és már nagyon korán leszokik az ebéd utáni alvásról.
Ilyenkor társaságra van szüksége, nem engedi, hogy egyedül hagyják, még akkor
sem, ha mondjuk csak néhány hetes.
• A bizalom, a melegség és a társaságkedvelő beállítódás az első néhány

hónap során alakul ki. Ez az az idő, amikor meg kell tanítanunk a babának
az emberi kapcsolatok alapformáit. Ezért az a legfontosabb, hogy minden,
amit teszünk, azt sugallja, hogy elfogadjuk őt, és mindent nyíltan
fejezzünk ki. A mosoly a legfontosabb eszköze annak, hogy kimutassuk
örömünket, tetszésünket, szeretetünket. A hang a második legfontosabb
eszköz. A babák igen érzékenven reagálnak a szerető, örömteli és helyeslő
hangnemekre, hangmagasságokra. Jól reagálnak a megnyugtató, vigasztaló
hangokra. Kerüljük az éles, negatív színezetű hangokat!
• A testi kontaktus testünk melege, közelsége és szaga, az érintések és a

szeretet fizikai úton való kimutatása, mind fontos a baba számára. Folyton
biztassuk, gyakran jutalmazzuk, állandóan dicsérjük, fejezzük ki
helyeslésünket, és mindig szeretetteljes kontextusban mondjuk ki a baba
nevét. Minél gyakrabban mondjuk neki, hogy szeretjük. Mindig reagáljunk
rá, ha felhívja magára a figyelmünket. Ha ezt nem tesszük meg, hamar
kialakul a gyerekben az a nézet, hogy ő nem fontos, és felhagy a
próbálkozásaival. Tartsuk fenn vele a szemkontaktust, forduljunk vele
szembe, és gesztusokkal, érintésekkel fejezzük ki, milyen értékes ő a
számunkra. Sose legyünk elutasítók. A baba ellenkezését úgy győzzük le,
hogy eltereljük a figyelmét.
8 honapostol 18 honaposig
Most már sokkal inkább önmaga, mint eddig volt. Kimutatja, hogy komoly,
érzékeny, önálló, társaságkedvelő, önfejű, elszánt és koncentrálni is képes,
kíváncsi, türelmetlen stb. Egyéves kora körül már jól látszik, milyen elszánt,
határozott és független ember, ugyanis átmegy egy dacos fázison, amelyben
türelmetlen, nehezen kezelhető, pukkancs lesz, rosszalkodik, és úgy tűnik,
mintha nem szeretne bennünket. 15 hónapos korában azonban új szakasz
következik, és hirtelen szinte új gyerek válik belőle: törődik másokkal, segítőkész.
Vágyik rá, hogy helyeseljük, amit tesz, és nagyon elkeseredik, ha ennek az
ellenkezője következik be.
• Legyünk mindenben rugalmasak, ne alkalmazzunk erőszakot. Ne

kritizáljuk, ne legyünk ellenségesek vele. Nagyon vigyázzunk, hogy ne
féljen tőlünk. A saját türelmünkkel tanítsuk arra, hogy toleránsán
viselkedjék másokkal. Sohase nevessük ki, ne szégyenítsük meg, ne tegyük
féltékennyé, mert igen hamar megtanulja, hogy mi az a bűntudat.
• Fogadjuk el olyannak, amilyen, és ő majd megtanul szeretni. Ha

megdicsérjük, ő is értékeli, ha kifejezzük az egyetértésünket, ő is szeretni
fogja saját magát. Ha elismerjük erőfeszítéseit, kitűzi maga elé a saját
céljait. Ha sportszerűen viselkedünk vele, számára is értékké válik az
igazságosság. Ha igazat mondunk neki, ő is megtanul becsületesnek lenni.
Ha biztonságot nyújtunk neki, ő is bízni fog saját magában és másokban.
18 honapostol 2 évesig
Lehet, hogy már szeret másoknak segíteni, és mindent egyedül csinálna, de ennek
az ellenkezője is igaz lehet. Lehet, hogy figyelmetlen, de az is előfordulhat, hogy
óvatos. Lehet, hogy nagy képzelőereje van, de az is lehet, hogy két lábbal áll a
földön. Lehet, hogy könnyen fogadja a kritikát, de előfordulhat, hogy a legkisebb
megjegyzésre sírva fakad. Lehet, hogy született vezető, de lehet, hogy inkább
követő típus.
• Mutassuk meg neki, hogyan kell a problémákat kezelni. Fogadjuk el a

döntéseit aggodalmaskodás és vitatkozás nélkül. Fokozatosan egyre
nagyobb felelősséggel ruházzuk fel. Hagyjunk időt rá, hogy
koncentrálhasson a dolgokra, és el tudja végezni a kapott feladatokat, de
ha segítséget kér, mindig álljunk a rendelkezésére. Ha frusztráció éri,
tereljük el a figyelmét.
• Hagyjunk időt a közös játékra. Legyen a napunknak egy olyan szakasza,

amikor mindig vele játszunk. A nehézségeivel, fájdalmaival kapcsolatban
mutassuk ki az együttérzésünket.
• Biztassuk nagylelkűségre. Használjuk ki azt, hogy ki szeretné vívni

elismerésünket, tanítsuk meg jószívűnek lenni. Például vegyük rá, hogy
nekünk is adjon a fagylaltjából, és ha adott, akkor kínálja meg a család
többi tagját is.
• Ha egyke a gyerek, akkor féken kell tartanunk azt a vágyát, hogy mindent
megkapjon, amit csak akar, és hogy teljes figyelmünket birtokolja. Meg
kell tanulnia, hogy nem lehet állandóan ő a középpont.
2 évestol 3 évesig
Mostanra világosan kirajzolódott a gyerek személyisége. O is egyéniség, önálló

ember, családtag, és önérzete is egyre nagyobb. Bármit csinál, azzal saját magát
vizsgáztatja, figyeli a saját teljesítményét, képességeit és készségeit. Aszerint
ítéli meg saját magát, hogy milyen sikeres, milyen fizikai, kommunikációs,
kézügyességbeli, gondolkodásbeli és ügyességi teljesítményekre képes. A
készségek, napi feladatok és saját maga irányítása szempontjából alapvető
fontosságú számára a siker.
• A személyiség fejlődésére a siker hat a legpozitívabban, segítsük, hogy

sikerüljenek a dolgai. Segítsük a gyereket abban is, hogy képes legyen
szembenézni újabb és újabb kihívásokkal. Biztassuk azokra a dolgokra,
amelyeket megoldva, elvégezve nő az önbizalma, a bátorsága, csökken a
félénksége, és képessé válik arra is, hogy vállalja a felelősséget a
kudarcaiért.
• Növeljük igényszintjét, vegyük rá, hogy „tegye magasra a mércét". Építsük

ki benne azt a tudatot, hogy megbízhat saját magában, segítsük, hogy
pozitív legyen az énképe is. Mindezt persze úgy lenne jó elérni, hogy ez ne
menjen a vidámság és a boldogság rovására. Tanítsuk meg bocsánatot
kérni, és arra is, hogy tisztelje mások jogait!
• Félelmeit csökkentsük a minimumra! Ha kimegyünk a szobából, mondjuk

meg, mikor jövünk vissza. Beszéljük meg a félelmeit, és vigasztaljuk meg.
Minden félelmét együttérzéssel, és főleg gyorsan kell kezelni. Sohase
nevessük ki azért, mert fél valamitől! Magyarázatra és együttérzésre van
szüksége.
Feladatok

1. A társas készségekkel kapcsolatosan a saját szokásaink, másokhoz való

hozzáállásunk, nyitottságunk vagy éppen zárkózottságunk a legfontosabb minta
a gyermek számára. Sokan azért szeretnék sokat társaságba vinni a
gyermeküket, mert ők maguk visszahúzódó gyerekek voltak, és a gyermeküknek
jobb sorsot szánnak. Ha azonban a gyermek veleszületetten visszahúzódó, akkor
ezek a törekvéseink nem fognak sikerrel járni. Elsőként tehát magadban kell
feltérképezned, milyen a társasághoz való viszonyod. Melyik igaz rád inkább?
Befelé forduló vagy, vagy társaságkedvelő?

Szívesen vagy egyedül, vagy kifejezetten zavar a magány?
Szereted a nagy, nyüzsgős összejöveteleket, vagy inkább a csendes programokat
kedveled?
Csapatjátékos vagy, vagy inkább egyedül szereted megoldani a dolgokat?
Sok barátod van, vagy inkább csak 1-2, de azok nagyon jók?
2. A baba személyiségének vannak veleszületett jegyei. Ezek: az aktivitás

szintje (aktívabb vagy inkább passzívabb, csendben szemlélődő a baba), a
barátságosság (szívesen ismerkedik új emberekkel vagy inkább tartózkodó) és az
érzelmi beállítottság (laza vagy inkább szorongó). Ezek örökölt jellemzők, amik
már újszülött-korban felismerhetőek a babán. Te vajon tapasztaltad őket?
- A babád keveset aludt és nagyon aktív volt az első napokban? Vagy inkább
sokat aludt, ébrenlétben pedig csendben nézelődött?
- Hogyan viselte az első pár hétben, ha emberek vették körül? Nyugodt volt és
nem zavarta vagy inkább nyugtalan, sírós lett?
- Nyugodt, mosolygós baba volt kezdetektől, vagy inkább sírós, mindenért
reklámálós típus?
5. Szoptatasi és evési problémak megelozése,

megoldasa
1. Szoptatas
A szoptatás első ránézésre talán nagyon bonyolult dolognak tűnhet, pedig

egyáltalán nem az. Egyes kismamák mégis nagyon komplikáltnak tartják, míg
vannak anyukák, akik akár 2-3 éves korig is gond nélkül szoptatnak és ezt tartják
a világ legtermészetesebb dolgának. A valóság az, hogy a szoptatás tényleg a világ
legegyszerűbb dolga: a baba pontosan tudja, mi a tennivalója, csak az anyukák
számára nem teljesen világos, egyszerűen azért, mert a mai modern
társadalmakban túlmisztifikálják ezt az egyébként egészen egyszerű
tevékenységet. Ennek több oka is van: az 1960-as évektől kezdve a nevelési
irányvonal az volt, hogy időre érdemes etetni a babát, azaz 3, majd később 4
óránként napközben. Mivel az anyák hamar visszamentek dolgozni, a babákat
hamar elválasztották, de igen gyakran már néhány hét után magától elfogyott a
tej, köszönhetően az időre szoptatásnak és a teáztatásnak, ami szintén ennek a
kornak a találmánya (azt gondolták, hogy az anyatej csak étel, és valamit innia is
kell a babának, valamint, hogy ha 3 órán belül lesz éhes a baba, akkor biztosan
csak szomjas lehet, ezért megitatták). Mondani sem kell, hogy ez szintén a
szoptatás kudarcához vezetett, kialakult az ún. cumizavar (a baba rájön, hogy az
üvegből gyorsabban folyik az ital és nincs türelme az anyamellhez, ahol többet
kell „dolgoznia”).
A fentiek miatt a mi édesanyáinknak, és sok esetben még nagyszüleinknek is rossz

tapasztalatai vannak a szoptatással kapcsolatban, általában rövid ideig szoptattak
és kínlódásként élték meg az egészet, melynél sokkal egyszerűbb volt, amikor a
baba már 2- 3 hónaposan elkezdett kanalas táplálékot kapni (ennek az volt az
oka, hogy a korabeli tápszerek nagyon kezdetlegesek voltak még, ezért inkább
gyümölcspépet adtak a babának, valamint higított tehéntejet). Felmerülhet
benned a kérdés, miért nem csináljuk még mindig így, miért jobb az anyatej: erre
a válasz az, hogy a fél éves kor előtt adott mindenféle tehéntej-származék (tej,
tejpor, tejpép, nem hipoallergén tápszer), valamint a gyümölcsök-zöldségek adása
növeli az ételallergiák kialakulásának kockázatát.
Kimutatták, hogy a korán hozzátáplált korosztály, azaz a mai 20-40 év közötti
generáció sokkal magasabb arányban küzd különféle ételallergia okozta
panaszokkal, tejérzékenységgel, gluténérzékenységgel, és ez nagy részben
megelőzhető, ha fél éves kor előtt nem kap mást a baba, mint anyatejet.
Emellett az anyatej kiváló immunerősítő hatással bír. Az anyatejes babák
ritkábban lesznek betegek, az első évben szinte egyáltalán nem vagy csak nagyon
rövid időre és gyenge lefolyással, miközben az A tápszeres babáknál már eléggé
közismert, hogy sokkal gyakoribbak a megbetegedések, mivel az
immunrendszerüknek egészen más a fejlődése, ennek rövid és hosszútávú hatásai
is vannak, tehát rövid- és hosszútávon is gyakoribbak a megbetegedések. Ezek
nemcsak néhány százalékos kockázatnövekedést jelentenek, hanem a
mesterségesen táplált babák körében többszöröse mind a rövid- , mind a
hosszútávon előforduló betegségeknek. A tápszeres
Egy csepp anyatejben négyezer élő sejt van, és azon kívül olyan ellenanyagok is
vannak az anyatejben, amit nem lehet mesterségesen pótolni. A nagyon divatos
origoszaharidoknak, amiket beletesznek mostanában a tápszerekbe, egy-két
fajtáját használják fel ehhez, holott 130 féle van az anyatejben ezekből.
Ez az oka annak, hogy a szoptatást támogató szervezetek (LaLercheLiga, azaz

LLL, valamint a Szoptatásért Magyar Egyesület), illetve WHO és a kismamáknak
szóló újságok is az elmúlt 15 évben a fél éves korig való kizárólagos szoptatás
mellett kardoskodnak.
Hogyan műkodik a szoptatas?
A tejet az anyai mellben levő tejmirigyek termelik. A tej termeléséért a prolaktin

nevű hormon, a tej leadásáért pedig az oxytocin nevű hormon a felelős. Mindkét
hormon az agyalapi mirigyben termelődik és a csecsemő szopása - a mellbimbó
idegvégződéseinek ingerlése - indítja el elválasztásukat. Ennek köszönhetően
minél többet szopik a csecsemő, annál több tej lesz.
Éjszaka több prolaktin termelődik, ezért több éjszaka a tej. A prolaktin hormon
relaxáló hatású, segít visszaaludni a babának és az anyának is, és emiatt
tapasztalhatod majd azt, hogy szoptatás közben akár napközben is képes lennél
elaludni. A prolaktin késlelteti a peteérést, ezzel magyarázható a szoptatás
fogamzásgátló hatása.
A tejleadó reflex jó működése szükséges ahhoz, hogy a csecsemő hozzájusson az

anyatejhez. Az anyai érzelmek, gondolatok serkenthetik, illetve gátolhatják az
oxytocin- reflex (tej-leadó reflex) működését. Ezért fontos, hogy az újszülött
állandóan az anya közelében lehessen, az anya megérinthesse, reagálhasson a
kisbaba jelzéseire. A csecsemő közelsége az anyában pozitív érzelmeket vált ki és
ez segíti a tejleadást. Ha fejned kell valami miatt és közben a babára gondolsz,
többet tudsz lefejni, mintha nem.
A tejbelövellést követően a kereslet-kínálat szabályozza a tej mennyiségét. Ha az
anyai mellet a csecsemő kiüríti, vagy fejéssel mesterségesen kiürítjük, ismét
megtelik tejjel. Minél többet kiveszünk, annál több lesz benne. Ezért téves az az
elképzelés, hogy "hagyok egy kis tejet a következő szoptatásra". Ha a tej benne
marad az emlőben egy inhibitor faktor megakadályozza a további termelést.
A csecsemő szopásához három reflexnek kell jól működni:
• Kereső reflex: Ha megérintjük a kisbaba arcát, az érintés irányába fordul,

keresi az anyai mellet
• Szopó reflex : Ha megérinti valami a kisbaba szájpadját elkezd szopni.
• Nyelő reflex : Ha a csecsemő szája megtelik tejjel, lenyeli azt.
Az elso orak fontossaga
A baba már az anyaméhben szopja az ujját, azaz rendelkezik a kereső- és

szopóreflexszel. Ha szülés után azonnal az anya hasára helyezik, magától
felkúszik az anyamellhez és szopizni kezd, ehhez elegendő a testkontaktus. Az
első szoptatások igen fontosak. Az anyamellben már ilyenkor is van tej, mégpedig
az igen értékes, immunanyagokban gazdag előtej, amelyből néhány csepp is
elegendő a babának, viszont megóvja őt a kórokozóktól, fertőzésektől.
„Az elso ket ora nagyon erzekeny idoszak az ismerkedes, a kotodes

szempontjabol. Jo lenne, ha semmi es senki nem zavarna meg. Nincs olyan
feladat, amit ne lehetne egy kicsit kesobbre halasztani - beleertve a sulymerest,
furdetest, elso orvosi vizsgalatot stb. Termeszetesen a szuloszoban tartozkodo
szemely figyelemmel kiseri az ujszulott alkalmazkodasat a mehen kivuli elethez,
anelkul, hogy hozzaerne a gyermekhez. Az elso ket ora zavartalansaga megilleti
az ujszulottet es szuleit. Az egeszseges csecsemok tobbsege mar a szuloszoban
hajlandosagot mutat a szopasra. Gyengeden segitsunk nekik. Ha turelemmel
probalkoznak, a mellretetel rendszerint jol sikerul. Hagyjuk, hogy a csecsemo
mar az elso orakban kedvere szopjon.” (Forrás: a Szoptatásért Magyar Egyesület
honlapja)
Szoptatas az elso napokban
Az első napokban a szoptatás nagyon fontos, az újszülött akár 8-12 alkalommal is

szophat napközben. Előfordulhat, hogy a kórházban azzal győzködnek, hogy
felesleges még szoptatni, mert úgy sincsen még tej. Nos, ez nem igaz, a kicsinek
ilyenkor bőven elég az a néhány csepp előtej, ami van. Cumit, cumisüveget,
csőrös pohárból vagy kiskanálból vizet, teát adni nem szabad, erre nincs szüksége,
másrészt kialakulhat a cumizavar, mivel a kicsi még nem elég rutinos a
szopizásban és ez könnyen a szoptatás kárára válhat, valamint a kicsi rosszul fogja
bekapni az anyamellet, ami emiatt kisebesedhet.
Hogyan tedd mellre a babat?
Fordítsd magad felé a babát, a hasatok érjen össze. Ha a baba feje a jobb kezed
felé van, akkor fektesd rá a jobb karodra úgy, hogy a feje a könyökhajlatba essen.
A bal kezeddel fog meg a melledet és a bimbóudvartól kicsit távolabb csípd össze
úgy hogy bele tudd tenni a kicsi szájába. A baba ilyenkor bekapja a melledet és
buzgón szopizni kezd. Akkor jó, ha érzed ahogy a vákuum beszívja a melledet és a
kicsi nyelve dolgozik a melleden. A baba először gyorsan szopizik, majd pedig
lassabb tempóra tér át, ilyenkor látjuk, hogy szívja és nyelni be a tejet. Az első
hetekben gyakori, hogy a tejleadó reflex hatására ilyenkor a másik mellből is
elkezd folyni a tej, ezért érdemes melltartóbetétet használni.
Többféle szoptatási testhelyzet létezik, az első napokban kezdőként általában a

fekve-szoptatás szokott beválni, mivel ilyenkor még kényelmetlen sokáig ülni a
kismamának.
Az első néhány szoptatás még fájdalmas lehet, mert a mellbimbó nem

kellőképpen edzett, de ez pár napon belül rendeződik, ha jól teszed mellre a
babát. Ha azt tapasztalod, hogy a pici csak a bimbót veszi a szájába, ha lazán
szopizik, nem érzel vákuumot (könnyen ki tudod venni szopizás közben is a
szájából a mellet), akkor próbálkozzatok megint a mellretétellel. Ha ugyanis
hagyod sokat csak a bimbót szopizni, akkor kisebesedik a melled. Ha a baba
cumit, cumisüveget kap akkor, amikor még nem kellőképpen rutinos szopó (az
első 4-6 hétben), akkor elkezdi a mellbimbót szopni, emiatt lassabban jut a
táplálékhoz, nem ingerli kellőképpen a mellet, ezért egyre kevesebb tej
termelődik, a tej lassabban folyik, a baba türelmetlenné válik, fejlődése lelassul,
a te melled pedig állandóan érzékeny és sebes lesz, mert a kicsi nyelve kidörzsöli.
Ha mégis kisebesedik a melled (az első napokban akkor is gyakori, ha sikerült jól
mellretenni a babát, mert a nyál kiáztatja a mellet), akkor Bepanthen kenőccsel
vagy más erre szolgáló kenőccsel kenegetheted. Ezek a kenőcsök
rajtamaradhatnak a mellen, nem kell őket mindig lemosni. Fontos, hogy a
kisebesedett mellbimbó minél többet legyen szabad levegőn, hogy gyorsabban
gyógyuljon, hagyjuk rászáradni az anyatejet, mert az is sebgyógyító hatású. Nem
szabad szopizás előtt-után megmosni a mellet, pláne szappanos vízzel, a baba
semmi olyan káros baktériumot nem fog összeszedni a melledről, amit le kéne
mosnod róla, viszont a kisebesedés kockázatát növeled ezzel, nem is szólva arról,
hogy a kicsi a szappanos ízű mellet veszi a szájába, és a szappanban található
illatanyagok miatt szopási sztrájk léphet fel.
Ha érzékeny a melled, felmerülhet, hogy esetleg ne használj-e bimbóvédőt. Én

ezt semmiképpen nem javaslom: a bimbóvédő használata cumizavart okoz, alatta
a mell bepálik, akár be is gombásodhat.
Az érzékeny mellbimbó gyorsan meggyógyul, ha a szopási technikát

megváltoztattuk és a csecsemő nem a bimbót dörzsöli a nyelvével. A lapos, vagy
befelé forduló mellbimbó esetén sem a bimbóvédő a megoldás. Hátrányai: kevés
inger éri az idegvégződéseket a bimbó környékén, a kisbaba cumi-módjára szívja
és nem tanulja meg a helyes szopást. A csecsemők emlőszopók és nem
bimbószopók. Szakszerű segítséggel bimbóvédő nélkül is megy a szoptatás.
Honnan tudod, hogy éhes az ujszulott?
• A szájával szopizik
• A szájával cuppog, szopó hangokat hallat
• Kezét a szájához viszi
• Alszik, de gyors szemmozgások észlelhetők a csukott szemhéj mögött
• Nyűgös, sír (ha a korábbi jelzéseket nem vetted észre, akkor a sírásból
azonnal következtethetsz rá, hogy éhes a baba)
Az első napokban a baba 8-12 alkalommal szopizik, éjjel és nappal egyaránt.

Mindig etesd meg, amikor éhes. Ilyenkor még szinte mindig csak azért sír, mert
anyai közleségre, anyamellre van szüksége, tehát ne higyjél azoknak, akik azt
mondják, ne etesd meg, mert biztos nem éhes, hanem melege van, fázik, bekakilt
stb. Ezek a problémák majd csak később jelentkeznek. Egy újszülöttnek
mindenekfelett anyatejre, anyai testkontaktusra van szüksége. Mindig hagyd
annyi ideig szopizni, ameddig csak akar. Az első hetekben ez végeláthatatlannak
tűnhet, de általában 4- 6 hetes korra már jelentősen csökken a szoptatások
időtartama. A baba az első időkben általában 10-15 percig szopizik aktívan, utána
pedig „cumizik” az anyamellen. Ezt hagyni kell neki, nem szabad elvenni tőle a
mellet, mert a szopómozgás megnyugtatja, valamint ennek a révén számos
későbbi probléma elkerülhető: nem fog fogszabályzásra szorulni, mert az
arcizmok optimálisan fejlődnek, ritkább az ujjszopás, a cumizás.
Ha nagyon unatkozol szoptatás közben, nyugodtan tévézhetsz, olvashatsz míg a

baba szopizik Mindig készíts oda kézközelbe egy szendvicset, egy kis vizet, így
legalább szoptatás közben lesz időd enni-inni és legalább nem lesz probléma,
hogy eleget iszol-e. 1-1 szoptatás akár 40-60 percig is elhúzódhat, légy türelmes,
ha hagyod hogy a baba kedvére ellazuljon utána valószínűleg aludni fog a
következő szoptatás kezdetéig. Vannak élénkebb babák is, akik 10-15 perc alatt
végeznek már az első napokban is, őnáluk csak az okozhat problémát, hogy
gyorsan megtelik a pocakjuk és emiatt hasfájósabbak lehetnek.
Ha a baba nem ébred fel magától legalább 3-4 óránként (napközben), akkor
keltsük fel. A felkeltést mindig nagyon finoman végezd: vedd kis az ágyból,
dédelgesd meg, ettől lehet hogy már fel is ébred. Halkan beszélj hozzá, kezdd el
átpelenkázni, ettől valószínűleg teljesen fel fog ébredni. Én annak a híve vagyok,
hogy éjjel ne ébresztgessük a babát, ha magától nem kel fel, akkor csak hadd
aludjon, amennyit jólesik. Természetesen kis súllyal, idő előtt született
újszülötteknél más a helyzet, őket éjszaka is fel kell kelteni.
Egy mellbol vagy két mellbol?
Az első napokban, amíg a kereslet-kínálat egyensúlya és a szoptatások gyakorisága

ki nem alakul, mindig két mellből szoptass, amikor ez már kialakult, áttérhetsz az
egy mellből való szoptatásra, ami azt jelenti, hogy az egyik szoptatásnál az egyik,
a másiknál a másik melledből szoptatsz. Ezzel csökkented a hasfájás
valószínűségét is. Ha azonban azt tapasztalod, hogy a baba nem lakik jól az egyik
mellből, akkor kínáld meg mindig a másikból is. Vannak, akik csak két mellből
tudnak szoptatni, van, akinek gond nélkül megy egyből is, mint ahogyan a babák
között is vannak olyanok, akiknek semmi bajuk nem lesz a két mellből
szopizástól, mások meg túleszik magukat vagy hasfájósak lesznek. A szopásokat ne
korlátozzuk, addig hagyjuk rajta a mellen, amíg a csecsemo szopik. Az elso
mellen a csecsemo fejezze be a szopást, büfiztessük meg és tegyük át a másik
mellre. Ha elfogadja jó, ha nem fogadja el, ne eroltessük. Legközelebb a második
mellre tegyük rá.
Az éjszakai szoptatás -bár kezdetben nagyon fárasztó-, nagyon fontos, ekkor

ugyanis több tej termelődik. De akkor sincsen gond, ha a baba jó alvó és magától
átalszik 6-8 órát éjszaka, ilyenkor azonban reggelre túltelítődhet a mell tejjel,
ami akár annyira zavaró is lehet, hogy legszívesebben inkább felkeltenéd a babát.
Én ezt azonban nem javaslom, helyette inkább fejjél le kézzel néhány cseppet,
így kevésbé feszül majd a melled. Ha a baba csak néha alszik ilyen jól, akkor 1-1
alkalomtól biztosan nem lesz kevesebb a tejed, ha pedig minden éjszaka jól
alszik, akkor a szervezeted hozzászokik ehhez a rendszerhez. Soha ne felejtsd el
éjszakára melltartóbetétet tenni a melltartódba, különben csúnyán elázhatsz
reggelre.
Ha úgy érzed, hogy az éjszakai szoptatás számodra fárasztó, amikor felébred a
baba éjszaka, ne ülve szoptasd, hanem fektesd magad mellé az ágyba, így
kényelmesebb és közben jobban tudsz pihenni. Ha elaludt, visszateheted az
ágyába, de akár együtt is aludhattok, az első pár hétben még nem szokik rá, ha
már jól alszik éjszaka, visszaköltözhet az ágyába. Megoldást jelenthet az is, ha a
kicsi ágya kezdetben a ti szobátokban van, így nem kell annyit gyalogolni, lámpát
kapcsolgatni, ha felébred.
A gyakori szoptatás előnyei:

• hamar beindul a tejtermelés és nem lesz olyan fájdalmas a tejbelövellés
• hamar elegendő tejhez jut a baba, ezért nem fog annyit veszíteni a
születési súlyából (sőt
optimális esetben máris hízásnak indulhat)
• az anyamell mindig kiürül, nem telítődik túl, kevesebbet kell fejni
• az anyai colostrum (előtej) bevonja a bél nyálkahártyáját
immunanyagokkal (secretoros IgA) és megakadályozza a
kórokozók áthatolását a bélfalon.
• meglazítja a meconiumot (szurok székletet) és hashajtó
anyagai révén segíti a kiürülést.
• ezáltal megelőzi az újszülöttkori sárgaság kialakulását.
• szinten tartja a vércukrot.
• A szoptatás közben beindul a méhösszehúzódás, hatására
hamarabb húzódik vissza a
méh eredeti állapotába.
Miért jo a szoptatas a babanak?
Agy: A szoptatott gyermekeknek magasabb az IQ-juk. Az

anyatejben lévő koleszterin és más zsírfajták segítik az
idegszövet növekedését.
Szem: A látásélesség jobb az anyatejjel táplált babák esetében.
Fül: A szoptatott csecsemők körében ritkábbak a fül fertőzéses

betegségei.
Száj: Az egy évnél tovább szoptatott gyermekek esetében
ritkábban van szükség fogszabályozásra.
Az arcizmok a szopásnak köszönhetően jobban fejlődnek. Az
anyatej ízének finom változásai előkészítik a kisbabát, a szilárd
ételek széles választékának elfogadására.
Torok: A szoptatott gyermekek esetében ritkábban van szükség a

mandula eltávolítására. Légzőrendszer: A kutatások kimutatták,
hogy a szoptatott csecsemők körében ritkábban és kevésbé
súlyos formában fordulnak elő felsőlégúti fertőzések,
nehézlégzés, tüdőgyulladás és influenza.
Szív és keringés: Az elvégzett vizsgálatok azt mutatják, hogy

azoknak a felnőtteknek, akiket csecsemőkorukban szoptattak, a
koleszterin szintjük alcsonyabb. A szoptatott csecsemők
szívverése lassúbb.
Emésztőrendszer: A szoptatott kisbabák között ritkábban fordul

elő hasmenés és gyomor- bélrendszeri fertőzés. A legalább hat
hónapig tartó kizárólagos szoptatás csökkenti az ételallergia
kockázatát. A szoptatás a felnőttkori Crohn-betegség és colitis
ulcerosa kockázatát is csökkenti.
Immunrendszer: A szoptatott csecsemők jobban reagálnak az

oltásokra. Az anyatej segíti a kisbaba saját immunrendszerének
érését. A szoptatás csökkenti a gyermekkori rák kockázatát.
Endokrin rendszer: Kisebb a cukorbetegség kockázata.
Vese: Mivel kevesebb sót és kevesebb fehérjét tartalmaz, az

anyatej kevésbé terheli a kisbaba veséjét.
Vakbél: Azok a gyermekek, akiket nem szoptattak, gyakrabban

kerülnek vakbélgyulladással kórházba.
Húgyutak: Szoptatott csecsemőknél kevesebb a húgyúti fertőzés.

Ízületek és izmok: A fiatalkori reumatoid arthritis kevésbé

gyakori azoknál a gyermekeknél, akiket szoptattak.
Bőr: A szoptatott csecsemők körében ritkább az allergiás

ekcéma.
Növekedés: A szoptatott kisbabák karcsúbbak egyéves korukban,

és későbbi életükben is kevésbé valószínű, hogy elhíznak.
Széklet: Ritkább a székrekedés. A szoptatott kisbabák széklete

kellemesebb illatú. (Forrás: LLL)
A tejbelovellés
Ha a baba megszületésétől kezdve folyamatosan és zavartalanul

szopizhat, akkor nagyjából a szülés utáni harmadik napon
megtörténhet a tejbelövellés, ez császáros anyukáknál is így
történik, tehát ha ők is folyamatosan szoptatnak a szülés után,
amikor a baba csak kéri, akkor náluk is beindul a tejbelövellés,
ez ugyanis nem a szülés típusától függ, hanem kizárólag attól,
hogy a kicsi mennyit kerül mellre. Még az örökbefogadó anyák
mellében is beindul a tejtermelés, ha elég inger éri (náluk ez kb.
2 hétig tart), pedig ők előtte nem is voltak terhesek, tehát nem
kezdődött el az előtej-termelés.
A tejbelövellés nagyon fájdalmas tud lenni, de 1-2 nap alatt

javul a helyzet. A tejbelövellés tulajdonképpen azt jelenti, hogy
a mell reagált az ingerre, azaz a baba szopizására, a tejmirigyek
megduzzadnak és elkezdenek tejet termelni, mivel nem tudják
még pontosan mennyit kell, ezért nagyon sokat termelnek,
sokkal többet, mint amennyit egy újszülött pocakja képes
befogadni, ezért az első napokban fejni kell. A kézi fejők (pl.
Avent) is jók lehetnek az első napokban, de az igazán
hatékonyak a gépi fejők (pl. Medela), amikkel feleannyi idő alatt
tudod lefejni a felesleget. A fájdalmas, duzzadt mellet meleg
vizes borogatással borogathatod, ez különösen fejés előtt
hasznos, mert a melegvíz hatására könnyebben jön majd a tej. A
tejbelövellés utáni időszakban a baba még csak 10-20-30
grammokat eszik, a mell viszont akár 200 grammokat is
termelhet, így a felesleget feltétlenül le kell fejni.
A tejbelövellés utáni néhány napban van csak szükség fejésre, mivel ha igény
szerint szoptatod a babát, akkor néhány nap alatt beáll a kereslet-kínálat
egyensúlya, azaz éppen annyi tej fog termelődni, mint amennyire a kicsinek
szüksége van. Régebben úgy gondolták, a szoptatás után bentmaradt tejet ki kell
fejni, azonban -hacsak nincs szükséged lefejt tejre, pl. mert néha más vigyáz a
babára-, akkor ez teljesen felesleges. Nagyjából 1-2 hét után, amikor a baba már
akkora adagokat szopizik, hogy szoptatás után már nem feszül a melled, a fejést
el lehet hagyni.
Mennyit evett a baba?
Azt, hogy mennyit evett a baba egy szoptatás alatt, aszerint mérik, hogy az adott
szoptatás után, mekkorát nőtt a baba súlya, azaz grammokban. Ha a baba súlya
50 grammot nőtt, akkor 50 grammot evett, ha 100 grammot, akkor 100 grammot
evett stb.
Nincs recept arra, hogy a babának mennyit kellene ennie 1-1 szoptatás
alkalmával, az azonban általánosságban elmondható, hogy a mennyiségek a korral
és a baba méretével együtt nőnek, tehát hónapról hónapra nő a a baba tejigénye,
viszont ezzel párhuzamosan egyre kevésbé lesznek teltek a mellek, ami nem azért
van, mert kevesebb bennük a tej, hanem azért, mert a kezdeti ödéma megszűnik.
Az is univerzális alapelv, hogy reggel eszik a legtöbbet a baba és ilyenkor nagyobb

a tejmennyiség, mint este, viszont az este elfogyasztott tej laktatóbb, zsírosabb.
Eleget evett-e a baba?
Ha jókedvű, jóízűen alszik, naponta 6-7 alkalommal van pisis-kakis pelenkája,

akkor biztosan eleget eszik. Ez az elv természetesen az első hónapokra igaz,
később egyre kevesebb a kicsi széklete,de a pisimennyiségből még ekkor is
következtethetünk rá. Az éjszaka átalvásának semmi köze nincs ahhoz, hogy a
baba eleget evett-e, ha 1-1 szoptatás után képes 1-2 órát aludni, akkor biztosan
nem lehet éhes.
Kezdő mamák méricskélhetik mérleggel a babát, de felesleges sokat izgulni

amiatt, hogy 1-1 alkalommal kevesebbet evett: a baba pontosan tudja, hogy
mikor éhes és, hogy mennyi tejre van szüksége. Neked nincs más dolgod, mint
hogy biztosítsd számára, hogy eleget szopizhasson, mégpedig akkor, amikor éhes.
Igény szerinti szoptatas
A régebbi korok anyukája, de talán még a védőnő és a gyermekorvos is óva

inthetnek az igény szerinti szoptatástól, ők ugyanis még időre szoptattak (ami sok
esetben a szoptatás idő előtti befejeztét is jelentette). Nem igaz, hogy az igény
szerint szoptató anyukáknak káoszban telnek a napjaik. Az első időkben a legjobb,
amit tehetsz, hogy a babát, minden nyűgösködésre, sírásra mellre teszed, ezzel
biztosítod legjobban a fejlődését és az elegendő tejet. Néhány héten belül
kialakul a baba saját ritmusa, hogy mikor kér enni, és Te is fel fogod ismerni a
sírásából, hogy éhes vagy pedig valami más igénye, baja van. Ha felismered, hogy
mikor álmos és nem szeretnéd mellen elaltatni, akkor beteheted a kiságyába, ha
unatkozik, akkor játszhatsz vele stb. Az első 1-2 hétben azonban leginkább csak
testközelséget és biztonságot szeretne a baba, ezt pedig a szoptatás révén
megadhatod neki. Az első 6 hét egyébként is az összeszokás időszaka, ha ilyenkor
igény szerint szoptatsz és figyeled a baba jelzéseit, akkor 4-6 hét múlva magától
áttér a rendszeres 3, később a 4 óránkénti evésre a baba.
2. Szoptatasi problémak
Hasfajas
A szoptatás halálát és a tápszerezés kezdetét nagyon gyakran a hasfájás szokta

jelenteni. Ha a baba hasfájós lesz, gyakran azt mondják az anyukának, hogy
szoptasson ritkábban, ne szoptasson olyan sokáig, mert túleteti a babát. Gyakran
adják azt a tanácsot is, hogy ne etessen 3 óránál gyakrabban, mert akkor
összekeveredik a megemésztett és emésztetlen tej. Mindegyik elmélet teljes
badarság.
A hasfájásnak két típusa van:
1) Az első típus az emésztéssel függ össze, azaz a baba akkor sír, amikor elkezd
enni, illetve közben vagy utána. Ennek az az oka, hogy a picinek az emésztése
akkor indul be, amikor eszik, azaz szopizás közben szeretne kakilni is, de ez nem
sikerül. Emellett az evés közben levegőt is nyel, a légbuborék nyomja a pociját és
ez fájdalmat okoz. Ha mindemellett még enni is szeretne, mert éhes, de nem
tud, folyton abbahagyja, mert közben a nyomásra és a pocifájásra is figyel, ettől
egyre idegesebb lesz és egyre jobban sír. A megoldás ilyenkor az, hogy evés
közben is meg kell büfiztetni, ha látjuk, hogy kakilni készül, masszírozhatjuk a
pocakját (a köldöknél az óramutató járásával megegyező irányban körbe-körbe),
ezáltal megszabadul a zavaró tényezőktől és tovább tud enni, most már
nyugodtan.
2) A második típusnál nincs köze a sírásnak és az etetés időpontjának

egymáshoz. A baba tekereg, felhúzza a térdét. Ennek több oka lehet: az anyuka
evett valamit ami nem jó a babának vagy az előző etetésnél légbuborék maradt a
pici pocijában. Ilyenkor sokszor egy kis masszírozás elegendő, hogy egy jókora
puki távozzon, és minden etetésnél érdemes odafigyelni, hogy a pici rendesen
kibüfizze magát. A helyes büfitechnika az, ha a babát arccal hátrafelé a vállunkon
átvetjük úgy, hogy a karjai a hátunk irányába lógjanak lefelé. Ekkor a váll nyomja
a pocit, így könnyebben kijön a légbuborék.
Mit lehet enni és mit nem?
Ebben a témában eléggé megoszlanak a vélemények. Egyes védőnők és orvosok

szerint a szoptatás első heteiben (vagy az első félévben) tilos a tej és tejtermék
fogyasztása, mert az hasfájást és tejallergiát okozhat a babánál, mások szerint a
zöldségekkel vagy éppen a gyümölcsökkel kell vigyázni, megint mások a “K”-betűs
ételek fogyasztását nem javasolják, mint amilyen a káposzta, karfiol, karalábé
stb.
Véleményem és személyes tapasztalatom szerint mindent lehet enni, de oda kell

figyelni rá, mire érzékeny a babánk. Ha a baba sír és a többi kategóriába nem
sorolható a helyzet, akkor végig kell gondolni mit ettél és kihagyni az
étrendedből, esetleg 1-2 napig csak kímélőbb ételeket enni, hátha attól javul a
dolog. Nagyon gyakran a szoptatós teák okozzák a hasfájást, ilyenkor érdemes pár
napra abbahagyni a teaivást.
Kevés a tej? Miért lesz kevés?
A legritkább az az anya, akinek a mellében kevés vagy egyáltalán nincs tejmirigy,

ezért nem (vagy csak kevés) tejet képes termelni. Sokkal gyakoribb az az eset,
hogy az anyuka az első 1-2 hét sikerei után másokra hallgatva cumit ad a
babának, néha cumisüvegből megitatja, megpróbálja időre etetni, ha pedig
esténként vagy a 4-6 hetes korbna bekövetkező növekedési ugráskor úgy
tapasztalja, hogy kevés a tej, elkezd pótlást adni a picinek.
Honnan tudhatom elég-e a tej?
Ha a baba naponta 1-2-szer kakil (az első hónap után ez ritkul és a heti 1 kaki is
normálisnak számít), és legalább 6-7 alkalommal pisil (pelenkacserekor nedves a
pelus), akkor nem lehet gond, hiszen, ami ki tud jönni az be is ment... Emellett a
havi szinten folyamatos hízás még a fő ismérv (nem a heti szinten hízás!!! és a
mértéke is csak a fentiekben leírtak szerint számít). Mindemellett, ha a baba
nyugodt, kiegyensúlyozott, akkor nem biztos lehetsz benne, hogy nem éhezik.
Anyatej-serkentés
A legjobb anyatej-serkentő maga a baba: ha úgy tapasztalod, nem elég neki az

anyatej, kezdd el gyakrabban szoptatni, vagy egy darabig szoptasd két mellből!
Egy szoptatáson belül többször is váltogasd a melleket, mert a tej szoptatás
közben termelődik.
Ha sokat mászkálsz, leterhel a házimunka, lassíts egy pár napra!
Fontos az is, eleget egyél-igyál. Nem kell mértéktelenül enni, de a

szénhidrátszegény étkezés és a napi 2 liternél kisebb folyadékbevitel gondot
okozhat.
Ha még így se nő meg 2-3 nap alatt a tejmennyiség, akkor próbálj egy napot
teljes nyugalomban tölteni csak a babával kettesben, csak rá koncentrálva, minél
többször megszoptatva.
Kipróbálhatsz tejserkentőket is. Ezeket akkor érdemes alkalmazni, ha tényleg

kevés a tej, felesleges már a szülés után rögtön elkezdeni a használatukat.
Tejserkentők:
- Laktoherb tea (napi 1-2 csésze elég, nem kell literszám inni) - Fitolac és egyéb
más tejserkentő teák (ezek is teljesen jók) - egy házilag készíthető teakeverék:
citromfü, kakukkfü, csalánlevél, édeskömény, kecskeruta, kamillavirág. Másfél
liter felforralt vízbe 6 teáskanálnyit kell tenni, majd 20 perc múlva leszűrni. A
napi folyadékszükséglet nagy részét is fedezi, amellett, hogy tejserkentő. Az
alapanyagokból azonos mennyiséget kell összekeverni (tehát egy másfél literes
adaghoz 1-1 teáskanálnyit mindenből)
- homeopátiás bogyók: Urtica Urens D6 - napi 3×5 golyó szedhető, 7 nap után 2
nap szünetet kell tartani, aztán, ha még mindig nem elég a tej, újabb kúra
kezdhető. Alfa Alfa D9 - szopi előtt 15-20 perccel 3-4 szemet lehet bevenni. Ennél
is 7 nap után 2 nap szünet következik. Előnyez az Urticával szemben, hogy attól
megfájdulhat a baba hasa, ettől viszont nem.
A teákat is érdemes kúraszerűen fogyasztani, azaz akkor inni belőlük, amikor

kevés a tej, és amikor beállt a kívánt mennyiség, abbahagyni a teaivást. Általában
a tejmennyiség ezután is fenn szokott maradni.
Szoptatas betegen
Betegen, lázasan is tovább folytatható a szoptatás, a baba az anyatejen keresztül

nem kapja el a vírusokat, baktériumokat és az sem igaz, hogy lázasan nem
megfelelő minőségű tejet termel az anya. Léteznek szoptatás mellett is
beszedhető vény nélküli lázcsillapítók (pl. a Rapid Max) és Algopyrint is lehet
szedni. Néhány betegség, ami mellett nem szoptathatsz:
• HIV fertőzés (a tiltás csak a fejlett országokra vonatkozik, és az újabb
kutatási eredmények ismeretében változhat.) Előzetes fagyasztás vagy
* A terhesség mellett szedhető gyógyszerekről itt tudsz tájékozódni hatóanyag alapján: http://e-lactancia.org
pasztőrözés után megkaphatja a baba édesanyja tejét.
• HTLV-1 (humán t-sejtes leukémia vírus) fertőzés
• Kemoterápia
• Immunszuppresszív terápia
• I. típusú hiperlipoproteinémia.
A szoptatas relativ ellenjavallatai:
• ha az anya közérzete olyan rossz, hogy nem tud szoptatni

• kétoldali streptococcus okozta mellgyulladás esetén a kezelés megkezdése
után 24-48
órával már lehet szoptatni
• Hepatitis C mellett lehet szoptatni, ám ha HIV vírus fertozéshez társul,
akkor nem
• Az anya citomegália (CMV) vírus fertőzése esetén a koraszülött csak
pasztőrözve kaphatja
az anyatejet, mindaddig, amíg negatív nem lesz a leoltás. A korlátozás
érett újszülöttekre
nem vonatkozik.
• Herpes Simplex: csak abban az esetben, ha a herpesz közvetlenül a
mellbimbón helyezkedik el.
• Bárányhimlő, ha az anyán a szülés előtti öt napon belül tör ki a
betegség.
• Hepatitis B: lehet szoptatni, de csak akkor, ha az újszülött aktív és
passzív oltóanyagot
tartalmazó oltást kap. (Forrás: Szoptatásért Magyar Egyesület)
Mellgyulladas
Ha egy terület elnyomódik a mellen (pl. a melltartó megnyomja, ütés éri a

mellet, alvás közben elnyomódik) az adott részről nem tud megfelelően
ürülni a tej, ezért itt kézzel is tapintható göb képződik, majd a pangó tej
miatt a terület begyullad, fájdalmas lesz, és felette a mellen piros folt
látható. Ez még nem mellgyulladás, hanem az azt megelőző állapot. Ha
ilyet tapasztalunk, a gyulladt területet meleg vízzel borogassuk és
próbáljunk meg olyan testhelyzetben szoptatni, hogy a baba ezt a
területet ürítse ki (pl. hónaljtartásban – ilyenkor a baba fejét az egyik
kezeddel tartod, a feje a másik hónaljad alatt van, ez a módszer kiválóan
alkalmas arra, hogy a hónalj alatti területeket kiürítsd). A mellgyulladás
sosem egyik percről a másikra alakul ki, mindig van valamilyen előzménye,
általában a csomók a mellben, amik kezdetben nem fájdalmasak, ezért,
ha ilyen csomókat észlelsz, azonnal gondoskodj róla, hogy a elzáródott
csatornák kiürüljenek. Masszírozni, nyomkodni a csomókat nem szabad,
meleg vizes borogatás, szoptatás és fejés révén szabadulhatunk meg tőlük.
A mellgyulladást általában bakteriális fertőzés okozza. A gyulladt,

fájdalmas csomókon kívül jellemzője még a magas, akár 40 Celsius fokos
láz, a végtagfájdalom, hidegrázás. Lázcsillapítót ilyenkor szedni kell és
lehet, és kifejezetten ajánlott a gyulladáscsökkentőt is tartalmazó
lázcsillapítók használata. A szoptatást nem szabad abbahagyni a szoptatás
ideje alatt, mert a baba képes a legjobban kiüríteni a mellet. Szoptatás
előtt mindig borogassuk meleg vizes borogatással a mellet. Nagyon ritkán
előfordulhat, hogy a baba elutasítja az anyamellet a tej megváltozott íze
miatt a mellgyulladás alatt, ilyenkor fejéssel ürítsük ki a melleket és
szoptatásbarát módszerrel (kiskanálból, csőrös pohárból) tápláljuk a
babát, ameddig nem hajlandó ismét elfogadni az anyamellet.
Mellgyulladás gyanúja esetén mindig forduljunk orvoshoz, mert

előfordulhat, hogy a gyulladást streptococcus fertőzés okozta, ami csak
antibiotikummal orvosolható, és emiatt 24 órán át szünteltetni kell a
szoptatást a kúra miatt.
Mellgyulladás esetén szigorú ágynyugalomra van szükség. A szoptatást
mindig a gyulladt mellel kezdjük, hogy a baba kellőképpen kiüríthesse. A
láz miatt fontos a folyadékutánpótlás.
Nem hizik a baba, kevés a tej?
Ha a baba sokat sír, nem gyarapodik az orvos vagy a védőnő által elvárt értékben,
nem jó alvó, akkor mindenki úgy gondolja, hogy bizonyára kevés a tej, tápszeres
pótlásra van szükség. A valóság azonban az, hogy a sírásnak számos más oka is
lehet, az alvásproblémákat soha nem az éhség okozza, a gyarapodás mértéke
pedig minden babánál más: alacsony, vékony testalkatú szülők babája általában
lassabban hízik, mint a magasabb, termetesebb szülők gyermeke.
Ha kevés a tej, onnan lehet tudni, hogy a baba keveset pisil és ritkán kakil
(anyatejes babáknál a heti egyszeri széklet is teljesen normálisnak számít, ezért a
pisi és kaki mennyiséget együttesen kell nézni), a súlya egy hónapon át stagnál
(fél éves kor előtt igaz) vagy fogy.
Ha úgy gondolod, kevés a tejed, akkor nem a pótlás a megoldás, hanem ilyenkor
lehet elkezdeni inni a szoptatós teákat (ha visszatért a tejmennyiség maximum 1
hét után elhagyhatod), szedni a homeopátiás bogyókat (Agnus Castus, Urtica
Urens), illetve változtatni a szoptatási szokásaitokon:
• néhány napra lassítani és csak a babával foglalkozni, ezalatt sokat lenni

testközelben, hogy a baba igény szerint szophasson,
• elhagyni a cumit, cumisüveget, bimbóvédőt, vízzel (teával) itatást,

pótlásnak adott tápszert, tejpépet.
Ettől néhány nap alatt megnő a tej mennyisége, ha mégsem, akkor

ajánlott szoptatási tanácsadót felkeresni, ilyen tanácsadókat találhatsz a
www.lll.hu honlapon.
Ha mégis tapszerre van szukség...
Ne legyen lelkiismeretfurdalásod! A szoptatás csodálatos dolog, az előnyei

azonban nem azt jelentik, hogy a tápszeres babák hátrányban lennének bármiben
is. Ameddig csak lehet tápláld a babád a saját tejeddel is, és pótold ki a hiányzó
mennyiséget tápszerrel, ha pedig valami miatt teljesen el kell hagynod a
szoptatást, vagy teljesen elapadna a tejed, ugyanúgy etetheted szeretetteljesen
összebújva cumisüvegből is a babádat, mintha szoptatnád.
3. Hozzataplalas
Mikor kezdd el?
A WHO a 6 hónapig tartó kizárólagos anyatejes táplálást ajánlja. Miért? Mert 6

hónapos kor előtt a csecsemő emésztőrendszere még éretlen az anyatejen kívül
más táplálék feldolgozására. Ez abból is látszik, hogy ha egy fél évesnél fiatalabb
babának gyümölcsöt, más kanalas ételt adunk, akkor a székletében szinte egy az
egyben megjelennek az ételdarabok. A tápszeres kiegészítés, a mesterséges
táplálásra való átállás és a szilárd táplálék korai bevezetése következtében
gyakrabban alakulnak ki felsőlégúti megbetegedések, középfülgyulladás,
hasmenés, húgyúti fertőzések, ekcéma, asztma, allergia. Az allergiára hajlamos
családokban az anyatejes baba érzékennyé válhat a tehéntejfehérjére, ha az
újszülöttosztályon az első három nap során akár egyetlen üveg tápszert is kapott
(véletlen, szükségtelen vagy szándékos kiegészítés során).
De akkor mégis: mikor kezdd el a hozzataplalast?
A hivatalos ajánlások szerint az első falatok ideje 6 hónapos korban következik el.
Ez persze nem jelenti azt, hogy napra pontosan ki kéne várnod a fél éves kort és
azt sem, hogy ha nem tetszik a babának a kanalazás, akkor ne kezdhetne el akár
10-12 hónaposan enni. Ami a 6 hónapos kor mellett szól az az, hogy ennyi idős
korra a szervezet vasraktárai kiürülnek, szükség van utánpótlásra, valamint a
legtöbb csecsemő ebben a korban már igen mozgékony, így szüksége van
táplálóbb ételekre, szilárd táplálékra.
Valójában a hozzátáplálás megkezdését a 4-6 hónapos közti időszakra tehetjük:

amikor a baba már megtámasztva stabilan ül, meg tudja fogni a kanalat és
odahúzni a szájához, a nyelvével nem tolja ki az ételt, amikor már aktívan
érdeklődik a mi ételeink, az evés iránt, akkor jön el az ideje az első falatoknak.
Fontos, hogy bízzunk a pici ösztöneiben: pont akkor lesz nyitott az evésre, amikor
már tényleg szüksége van rá! Nem szabad erőltetni a dolgot, ha nem ízlik neki az
étel, sír, ha kitolja az ételt a nyelvével, akkor még nincs szüksége az
anyatejen/tápszeren kívül más táplálékra. Ilyenkor annyi a teendőd, hogy vársz,
és pár nap múlva ismét próbálkozol.
A hozzátáplálásnak 4-6 hónapos kor előtt nem lehet indoka az, hogy a baba nem
hízik kellő tempóban vagy felkel éjszaka, tehát biztosan éhes, nem elég már neki
az anyatej, a tápszer! Ha a baba jókedvű, elégedett, nyugodt, napi 5-6
alkalommal pisil vagy kakil, akkor biztosan nem éhes.
Ha aggódsz emiatt, szoptasd meg gyakrabban. Ha tápszeres a baba, akkor

érdemes sűrűbb tápszerre váltani, esetleg az 1-es kezdő tápszerről áttérni a
sűrűbb, laktatóbb 2- es tápszerre (4 hónapos kor után) vagy bevezetni az
étrendbe a tejpépet (szintén 4 hós kortól).
Milyen jelei vannak, hogy a kisbaba megérett az anyatejen kívül más táplálék
befogadására is?
– elmúlt a baba 6 hónapos,
– stabilan tud ülni,
– a szájába bevitt étel befelé megy, lenyeli, nem tolja ki a nyelvével,
– váratlanul gyakrabban szeretne szopizni, mint akinek sosem elég, és ez
nem rendeződik gyakoribb szoptatással pár nap alatt, mint egy növekedési
ugrásnál,
– stagnál a gyarapodása,
– van foga, képes rágni,
– képes a kezével megfogni és a szájába tenni az ételt.
Önallo evésre szoktatas
Az önálló evésre tanítás akár már az első alkalommal elkezdődhet:

ha azt akarja, megfoghatja a kicsi a kanalat (és hogyne akarná hiszen végre egy
érdekes izgalmas dolog, amit legálisan tömhet a szájába) Fontos, hogy az
étkezéseknek mindig legyen egy kerete: ültesd etetőszékbe (vagy ha még nincs a
hordozóba vagy pihenőszékbe) a kicsit, kapjon előkét. Hagyd, hogy a maga
tempójában egyen, ne akard gyorsan megtömni. Engedd, hogy maga kísérletezzen
a kanál megfogásával, később, hogy a tányérból maga vehesse ki a falatot.
Általában onnan tudod meg, hogy eleget evett, hogy már nem tátja a száját,
illetve, amikor már nagyjából maga kanalaz, elkezd maszatolni, játszani az
étellel. Ezt egy bizonyos fokig hagyhatod, mert ezzel sokat tanul, de
felállíthatsz bizonyos szabályokat például, hogy nem szabad a földre ledobálni az
ételt, a kanalat stb. Közös étkezésekhez már kezdettől fogva a saját
asztalotokhoz ültetheted, ehettek közösen, ha érdeklődik ételeink iránt,
nyugodtan megkóstolhatja az életkorának megfelelő falatokat. Az se baj, ha csak
nézelődik vagy játszik az etetőszékben ülve, miközben ti esztek: közben figyeli
mit csináltok, és elsajátítja a mozdulataitokat.
Előbb-utóbb minden gyerek megtanul önállóan enni. Persze sokkal gyorsabb és

kényelmesebb lehet gyorsan megtömni a babát, és túllenni az etetésen, de ha
néhány hétig türelmesek vagy, és hagyod, hogy maga kísérletezzen, akkor
hamarosan megszabadulhatsz az etetés terhétől, mert a kicsi javarészt önállóan
fog enni.
Az önálló evésre szoktatás fontos tényezője az is, hogy a kicsi mielőbb kapjon
darabos ételt. Elsőként megpróbálkozhatsz a kiflivel, amit szívesen csócsál a
baba, majd következhet a szeletekre vágott banán, a puffasztott köles vagy
buláta, amit könnyen meg tud fogni és ha nem rágja meg megfelelően akkor is
elolvad a szájában. Amikor már szépen rág, tegyél a tányérjára kis falatkákat, a
kenyeret, a gyümölcsöt kockázd fel, és hagyd, hogy ő csipegesse fel. Azon se
háborodj fel, ha a darabos főtt ételeket kézzel eszi, bizonyos szintig hagyni kell,
hogy belenyúlhasson az ételbe, ez is elősegíti az önállóságot.
A baba izlése
A babák általában ösztönösen tudják, mennyi és milyen ételre van szükségük. Az

ízlésük folyamatosan változik, ezért lehet, hogy ami egyik nap nem ízlik, a másik
nap már a kedvencük lehet, ezért a kóstoltatásban nem szabad már az első
alkalommal kizárni bizonyos ételeket, hanem ha valamit nem evett szívesen a
baba, néhány nap vagy hét múlva ismét meg kell próbálni. A gyerekek ízlése 5-6
éves korig folyamatosan változik, olykor napokon át csak egyféle ételt enne a
kicsi, aztán visszatér a megszokott rendre. A lényeg, hogy már kezdettől fogva
változatos és egészséges étrendhez szoktasd, és azokat az ízeket is ismertesd meg
vele, amikért egyébként nem különösebben rajongsz. A babák általában
szívesebben eszik az édesebb ízeket, mivel az anyatej is édes, de nem szabad
túlságosan a kicsi kedvében járni és csak az édes ételeket, gyümölcsöket adni
neki, hanem a zöldségeket, húsokat változatosan elkészítve, zöldfűszerekkel
ízesítve kaphatja.
Nagy kihívás a kész bébiételek kínálata mellett csukott szemmel elmenni, és nem
következtetéseket levonni abból, hogy mit látunk a polcokon: a babapiskóták,
kekszek, édes pépek, joghurtok, pudingok kínálata azt az érzetet kelti, hogy a
babának erre szüksége van, hogy már most nyalánkságokkal kell tömni. Pedig a
sok édességgel, édes rágcsálnivalóval, 1 éves kor után a kakaóztatással éppen azt
érjük el, hogy a kicsi később is szívesebben rágcsál majd ilyen ételeket, csak
akkor azok már nem ártalmatlan bébitételek lesznek, hanem csoki, cukorka,
sütemény, és sajnos igen gyakori, hogy 2-3 éves korra már csak a nyalánkságokat
hajlandó megenni a gyerek. Nem azt mondom, hogy ne adj soha csokit, édességet
a gyereknek, de ráér ezekkel később is találkozni, 2-3 éves korban, addig
édességnek megteszi a gyümölcs, a gyümölcslé, aszalt gyümölcs, a háztartási
keksz, a nem cukrozott felületű babapiskóta is.
Eleget eszik? Keveset eszik?
A babák általában pont annyit esznek amennyire szükségük van. Előfordulhat,

hogy nem ízlik neki egy újfajta étel, és csak keveset eszik belőle, de ha éhes,
akkor ebből is eszik valamennyit. Ilyen esetekben kaphat valamilyen más ételt,
olyat, amit már ismer, szívesen eszik.
Soha nem szabad erőltetni az evést, mindenféle trükkökkel, figyelemeltereléssel

rávenni az étvágytalan gyereket arra, hogy egyen és felesleges folyton
kérdezgetni, hogy nem éhes-e, rátukmálni 1-1 falatot. Ha egy baba vagy
kisgyermek lassan hízó, általában étvágytalan, érdemes kivizsgáltatni, hogy nincs-
e valamilyen szervi ok a háttérben, de általában nem erről szokott szó lenni,
egyszerűen csak kisétkű gyerekkel állunk szemben. Semmiképpen ne add alább az
ételek színvonalát csak azért, mert étvágytalan gyermeked jobban szeret csokit
és chipset enni, mint főzeléket és húst: gyakori hogy az anyukák inkább mindig a
kedvenc rágcsálnivalókat teszik a kicsi elé, mert abból többet eszik, azonban a
kicsi optimális fejlődéséhez elengedhetetlen vitaminokat nem a nassokból szerzi
meg. Ha a gyerek azt látja, hogy az evés kellemes, társasági tevékenység, amiben
családtagjai is sok örömet lelnek, akkor idővel az ő étvágya is meg fog jönni.
Szemben az evéssel, az ivás mértékére nagyon oda kell figyelni. Már az első
kanalazástól kezdve, minden alkalom után meg kell kínálni a babát egy korty
vízzel, amit adhatunk rögtön pohárból, így hamarabb megtanul majd pohárból
inni a baba. Ha így teszel, idővel maga fog tudni inni szelepes itatóból és minden
másból is, nem kell még 3 évesen is a cumisüveggel bajlódni.
Honnan tudod, hogy eleget evett? Ha eltolja a kezével a kanalat, vagy becsukja a
száját és többé egy falatot sem fogad el, akkor már biztosan nem éhes.
Érdekes viselkedések evés kozben: dobal, nyűgos, csapkod, turja az ételt
Nagyjából 8 hónapos kor körül a baba elkezd dobálózni az étellel, a kanállal.

Ennek az az oka, hogy most jött rá, hogy a tárgyakat nemcsak megfogni lehet,
hanem el is ejteni, és az etetőszék kiváló terep ennek gyakorlására. Kíváncsi a
reakcióidra is: mit szólsz, hogyan reagálsz a mutatványára, vajon felveszed-e amit
ledobott.. Leszoktatni nem lehet erről, néhány hét alatt kinövi ezt az időszakot
és már kevesebbet fog dobálózni.
Ha a baba nyűgos az evés kozben, sír, előfordulhat, hogy túlságosan fáradt,

esetleg a fogzás miatt érzékenyebb az ínye az ételre, vagy pedig szomjas. Az is
előfordulhat, hogy túl lassan adod az ételt és emiatt reklamál, vagy pedig
egyáltalán nem éhes.
Ha evés kozben forgolodik, tekereg, akkor elképzelhető, hogy a evés miatt

elindult az emésztése és éppen kakilni próbál. Várd ki, amíg túljut rajta és utána
folytasd az etetést.
Ha evés kozben kiabal, csapkod, akkor jó eséllyel az evés sebességével van baja,
túl lassan vagy túl gyorsan adod az ételt vagy pedig már nem éhes.
Ha az ételt akarja turni, mindenáron bele akar nyúlni, az a kíváncsiság jele. Ne

hagyd, hogy túl nagy koszt csináljon, de néha engedd meg neki, hogy belenyúljon
a tálba. Ha mindenáron el akarja venni tőled a kanalat, adjál neki is egy kanalat,
amivel próbálkozhat.
Ha nem akar szilard ételt enni Próbálkozz rendszeresen a szilárd étel adásával,
falatkákkal. Mindig olyasmit adjál szilárd ételként, amit az ínyével is gond nélkül
össze tud nyomni: főtt zöldséget, banánt, puffasztott gabonát. A főzelékét ne
turmixold össze teljesen, inkább hagyjál benne kicsi darabokat, vagy törd össze
villával, így fokozatosan megszokja majd a szilárd ételt. Általában egy kifli, amit
csócsálhat meg szokta hozni a szilárd ételek iránti kedvet.
Ha egyaltalan nem akar kanallal enni A hozzátáplálás kezdetén gyakori, hogy a

baba szinte semmit nem akar enni, az első falatoktól kezdve fintorog. Ilyenkor
légy kitartó és másnap próbálkozz meg ismét egy kiskanálnyi gyümölccsel. Légy
türelmes: a legkitartóbb babák is általában pár hét alatt el szokták fogadni a
kanalas táplálási módot és megkedvelik az új ízeket is.
Ha valogat Ha a gyerek válogat bizonyos keretek között légy kitartó. Nem gond,
ha nem eszi meg az aznapi ebédet, de helyette más ételt választ, ha az a más
étel nem valamilyen rágcsálnivaló. Ha nem kér egy ételt, de éhes, akkor
felajánlhatsz helyette valami mást. A válogatás természetes része a kicsi
fejlődésének, gond csak akkor van vele, ha a kicsi leszokik a rendes ételekről és
már csak a finomságokat fogadja el, valamint, ha a válogatást a követelőzés egy
eszközének használja fel, hogy a szülei figyelmét magára irányítsa.
Feladatok
A baba etetésével kapcsolatos feladatokat a Hozzátáplálás FAQ című bónusz

leckében találhatod.
6. Unatkozas, nyűgoskodés
Amikor első gyermekem megszületett, az első 3 hétben egészen jó alvókája volt,

szinte egész nap csak evett és aludt. Aztán a harmadik héten valamikor egy késő
délutáni etetés után már nem akart visszaaludni, hanem élénken nézelődött, de
azért betettük a kiságyba (járókánk akkor még nem volt). Nagyjából 20 perc után
megunta a kiságyat és ennek hangot is adott, de visszaaludni nem akart, ezért
kivittük a nappaliba magunkhoz. Onnantól kezdve minden este ott volt velünk,
kapott egy pihenőszéket és abból nézelődött. Ez már tetszett neki, mert így volt
látnivaló. Persze idővel ő is élénkebbé, mozgékonyabbá vált és már nem akart
csak a fotelben csücsülni, 2-3 hét múlva pedig már napközben is többet volt fent,
ekkor ismertük meg igazán, mi a különbség az „éhes vagyok”, „álmos vagyok”
vagy „fáj valami”, illetve az „unatkozom” tartalmú sírások között.
„Az újszülöttnek minden vicc új”, sőt továbbmegyek: neki az egész világ új, és
olyan az alaptermészete, hogy egyre többet és többet akar megismerni belőle.
Éppen ezért a baba remekül elvan egyedül is, ahhoz, hogy az unatkozását
kezeljük, csupán meg kell ismernünk, nagyjából mennyi ideig képes magát
valamivel elfoglalni, milyen tevékenységek kötik le inkább, az adott életkorban
nagyjából mire képes, valamint fel kell ismerni azokat a zavaró tényezőket, amik
elvonják a figyelmét, amik miatt nincs kedve játszani. A pici számára minden
érdekes, az egész világ játék, éppen ezért úgy tudjuk a legjobban megszervezni
közös életünket, ha az önállóan játszó időszakokat váltogatjuk a közös
tevékenységekkel. Ez az anyukától némi önuralmat és türelmet igényel, hiszen
nyilván sokkal egyszerűbb és gyorsabb egyedül kiteregetni, főzni, takarítani, mint
gyerekkel, azonban ha már egészen kicsi kortól a babát is bevonjuk ezekbe a
tevékenységekbe, számos hasznos tapasztalattal tesszük őt is gazdagabbá. Sőt:
szakemberek kimutatták, hogy azok a gyerekek, akiket nemcsak úgy letesznek
játszani, hanem tevékenyen részt vesznek a házimunkában már kis kortól,
azoknak sokkal nagyobb a kézügyességük, ügyesebben mozognak és kreatívabbak,
valamint kevesebb köztük a hiperaktívnak vagy diszlexiásnak nyilvánított gyerek.
Az újszülött agya még nem olyan barázdált, mint ahogyan azt az agyról készült
képeken láthatjuk, hanem egészen sima a felülete és a tanulási folyamatok során
lesz egyre strukturáltabb. Minél több ingerrel, élménnyel találkozik a baba már
kicsi korában, minél több természetes inger éri (séta a szabadban, sokféle
anyagú, formájú tárgyat foghat meg, sokféle természetes hangot hallhat stb.),
annál jobbak lesznek később is a tanulási képességei, jobban teljesít majd az
iskolában is, és ő maga is nyitottabb lesz a tudás iránt, szívesen és könnyen tanul
majd.
Ha a baba eleget játszhat, sokoldalúan kipróbálhatja magát, soha nem fog

unatkozni.
Gyakori tévedés az, hogy a kicsi unatkozását összetévesztik azzal, hogy valami
más problémája van és azért nem akarja elfoglalni magát egyedül. Fogzás idején
gyakori, hogy a pici egész nap csak nyűglődik, ilyenkor napközben adhatunk neki
homeopátiás szert,ettől általában javulni szokott a dolog, vagy elvihetjük sétálni
- ez is szokott segíteni. De egészen kicsi korban a hidegfront, frontátvonulás,
szelesebb napok is okozhatnak problémákat, és oltások után vagy betegségek
előtt is gyakori, hogy egész nap nem tud mit kezdeni magával a pici, de erről
majd a nyűgösködésről szóló részben részletesebben írok majd.
Önallo jatékra tanitas – hogyan?
Mint azt már a bevezetőben említettem, ha a baba jóllakott, kipihent, akkor

fogékony az agya minden újra és csak úgy szippantja befelé a sok információt.
Minden érdekli, mindent megnéz, korának megfelelő módon kipróbál, nekünk csak
az a dolgunk, hogy kellőképpen változatos környezetet biztosítsunk a számára.
Nézzük végig korok szerint, hogyan taníthatjuk önálló játékra a babát!
Újszulott
Az újszülötteknek még nem túlságosan jó a látásuk, és igénylik a testközelséget,

ráadásul náluk nagyon sok a zavaró tényező, ami miatt kellemetlenül érezhetik
magukat, és ami miatt nem feltétlenül vannak el éberen, egymagukban. Ha 6
hetes kornál fiatalabb babád nem csak eszik és alszik, hanem a kettő között ébren
is van, és teljesen elégedett, jókedvű, akkor leteheted a kiságyba, felhúzhatod
neki a zenélő forgót, beteheted a hordozóba és magaddal viheted mindenfelé a
lakásban, így tud nézelődni és ráteheted játszószőnyegre is, ahol játékhíd van,
valószínűleg szívesen nézegeti majd a színes játékokat. Ha nincs játékhidad, a
hordozó fogantyújára vagy a kiságyban egy keresztbefeszített madzagra is
felfűzhetsz neki színes állatkákat, képeket. A kicsik ebben a korban előszeretettel
nézegetik a fekete-fehér tárgyakat, képeket is. Egy zebrás fotóval vagy egy
fekete-fehér reklámújsággal nagy örömet szerezhetsz neki. Ha nem túl fáradt,
jóllakott, jókedvű, akkor elképzelhető, hogy akár 30-40 percet (vagy még tovább)
is elnézelődik magában.
Ha megunja a játékot, vedd kézbe, dédelgesd meg és figyeld, nem álmos-e már
(dörzsöli szemét, fülét, arcát a válladba fúrja), ilyenkor fektesd le aludni.
Nagyjából 4-6 hetes korig, ha evés után fél órát ébren volt a baba, akkorra
nagyjából el is fárad már, szóval, mire elunja magát, addigra valószínűleg már
álmos is.
6 hetestol -3 honapos korig
Ebben a korban már jól lát a baba és szívesen, sokáig nézelődik. A napirendet úgy
érdemes szervezni, hogy alvás után egyen, és ezt kövesse a játékra szánt idő.
Ilyenkor 30-60 percet is képes elnézelődni a játékai között, ha van mit nézni. A
játszószőnyeg, a babatornászó már most előkerülhet, ezek ugyanis ösztönzik arra,
hogy a játékok után nyúljon, s ha már 4-6 hetesen megkapja, előfordulhat, hogy 2
hónapos kora körül már a játékok után kezd nyúlni, 3 hónaposan pedig már ügyes
megfogja a játékokat, így egyre inkább képes lesz az igazi játékra is. Ha megunja
a játékot, figyelheted nem álmos-e már, ha nem, akkor átviheted egy másik
helységbe, játszhattok közösen, mondókázhattok, tornáztathatod, énekelhetsz
neki, vagy ha házimunkád van, kiviheted magadhoz a konyhába hordozóban vagy
pihenőszékben és ott beszélhetsz hozzá, énekelhetsz, elmesélheted neki mit
csinálsz, ha már tud fogni, a kezébe adhatsz ártalmatlan konyhai eszközöket (pl.
fakanál).
3-6 honapos korig
A baba igazán igényli a változatosságot. Nagyjából fél óráig elvan egy helyen,
aztán más játékot vagy másik helyszínt igényel. Ugy tudod a legjobban beosztani
az idődet, hogy amikor kipihent, jókedvű, leteszed játszani a kedvenc játékaival,
ha megunta, játszotok kicsit közösen és átviszed egy másik helyiségbe. Minél
álmosabb, annál rövidebb ideig lesz el, de ha az önálló játékot és a közös
tevékenységeket váltogatod, akkor jól fogja érezni magát.
6-8 honapos korig
Ez az időszak a legnehezebb: a kicsi fogzik, kúszni még nem igazán tud, ami
nagyon bosszantja, emiatt sokat unatkozik. Sok mindent tud már a világról,
többet, mint amit el tud érni, meg tud valósítani, és ez nagyon zavarja. Az
alvásában is problémák adódhatnak, nem piheni ki magát rendesen, emiatt
gyakran nyűgös, rosszkedvű. Az önálló és közös játékokat gyakran 20-30
percenként váltogatva, sok szabadlevegőn való sétával kombinálva és a fogzást a
megfelelő szerekkel kezelve juthatsz túl ezen az időszakon, ami egészen addig
tart, amíg a baba meg nem tanul kúszni.
8-12 honapos korig
Amikor a kicsi megtanul kúszni, majd mászni, később pedig fel is áll, hirtelen
elkezdi magát nagyon jól elfoglalni. Inkább az okozhat gondot, hogy most viszont
Te akarod majd mindig rajtatartani a szemed, mert a lakásban való portyázásai
során számos veszélyhelyzet leselkedhet a picire. Ebben a korszakban ismeri fel
azt is, hogy Anya és ő két különálló személy, ezért előfordulhat, hogy nem szeret
magában játszani a szobában, miközben Te a házimunkát végzed, viszont remekül
elvan, ha egy helyiségben lehettek és Te a látóterében vagy.
12-18 honapos korig
A járástanulás időszakában nem szokott gond lenni az önállósággal, a kicsi egész

nap fel-alá rohangászik, inkább a biztonsági kérdések szoktak fontosak lenni.
Emellett a járás során felfedezett sok élmény megriaszthatja a kicsit és lehetnek
olyan időszakok, amikor 10-20 percnyi nyüzsgés után anya ölében akar
megpihenni. Ilyenkor foglalkozz vele nyugodtan egy kicsit, ez számára is
megnyugtató, biztonságérzetet nyújtasz a számára és nem fog túlpörögni sem.
18 honapos kortol
Amikor a baba már tud beszélni és ki tudja fejezni magát gyakran előfordulnak
olyan időszakok, hogy játék közben valamit szeretne megmutatni veled és
szólongat, később egyre gyakrabban megy majd oda hozzád, megfogja a kezedet
és húz, hogy menjél vele játszani. Ezzel párhuzamosan azonban egyre ügyesedik,
és mivel előszeretettel utánozza a mindennapi tevékenységeket, be tudod vonni a
házimunkába, így ő is jól szórakozik és Te is haladhatsz a feladataiddal. Közös
főzés (ő gyúrhatja a tésztát, keverheti az ételt, törheti fel a tojást stb.), közös
mosogatás (ő is kap egy saját edényt, amiben a saját műanyag edényeit moshatja
el), közös takarítás (örömmel csiszatol majd a saját szivacsával és seprűjével) –
mind olyan tevékenységek, amiket nagyon lelkesen végez majd.
Onállóan is szívesen játszik, ha olyan tevékenységet végezhet, amiben el tud
mélyülni. Most már pontosan megérti, ha azt mondod neki: „most nem érek rá, de
ha kiteregettem, jövök”.
Alapszabalyok:
1. Elvalas konnyedén Ha a gyerek a szobában játszik, neked pedig sürgős

elintéznivalód van, már a kezdet kezdetétől mindig mondd el neki, hogy hova
mész és mikor jössz vissza. Ha leteszed a kiságyba, járókába vagy később
otthagyod a legóhalom közepén, akkor is mondd el neki számára érthető módon,
hogy most elmész megkavarni a rántást, betenni a mosnivalót, lemosni az ablakot
és utána jössz vissza (ne azt mond, hogy 10 perc múlva, mert azt se
kiscsecsemőként, se 3 évesen nem fogja megérteni majd). Amikor már ügyesen
elfoglalja magát egyféle tevékenységgel, megbeszélhetitek azt is, hogy építsen
fel egy nagy várat, amíg Te a dolgodat végzed és a végeztél megnézed, milyen
szépet épített.
2. Biztonsag Vannak olyan korszakok, amikor a nagymozgások fejlődnek, a kicsi

egy újabb mozgásformát fedez fel, ilyenkor nehezebb arra bírni (és nem is kell),
hogy egy helyben csücsüljön és biztonságban játsszon, amíg Te nem tudsz rá
figyelni. 1 éves kor alatt jó szolgálatot tehet a járóka, amire szerintem érdemes
már egészen kicsi kortól (4-6 hetesen) rászoktatni a babát. Ha olyan játékokat,
tárgyakat adsz neki oda a járókában, amik lekötik a figyelmét, kúszó-mászó
korában is jól ellesz benne. Nálunk a zenélős játékok váltak be főként, ezekkel
30-40 percet is szórakoztatták magukat a gyerekek. A járóka előnye, hogy amikor
már fel tud állni a pici, akkor itt van neki bőven kapaszkodó, tud gyakorolni. A
hálós járóka nem igazán jó, kevés kapaszkodót nyújt és könnyen felborul, inkább
a hagyományos fa járókát javaslom. A járókát akár a nappaliban vagy a konyhában
is felállíthatod olyan helyen, ahol a baba rádlát, így a szeparációs szorongás
időszakában is gond nélkül ellesz benne. Ha nem akarsz járókát használni, akkor is
jó szolgálatot tehet egy ajtóra szerelhető kis gyermekrács, így a kicsi a
biztonságosra berendezett szobában garázdálkodhat, és neked nem kell aggódnod
miatta, amíg a házimunkát végzed. Ez egészen 3-4 éves korig alkalmazható
megoldás és szabad mozgást tesz lehetővé a kisgyermeknek is.
3. Megtalalni a helyes aranyokat Gyakori hiba, amit a szülők elkövetnek, hogy

amikor a baba unatkozik azonnal, szinte gondolkodás nélkül a kezébe nyomnak
egy másik játékot, átviszik másik helyiségbe stb. Ilyenkor a baba egy ideig
elhallgat, mert érdekli az új dolog, aztán pár perc múlva megint rákezdi. Ugy
tűnhet, bármilyen játékot adunk a kezébe, nem elégedett vele, unatkozik. A
valóság az, hogy ilyenkor általában valami más baja van: fáradt, fáj valamije,
vagy csak a mi testközelségünket igényli. A baba alapetően szociális lény,
szüksége van társas kapcsolatokra, és – noha azt mondják 3 éves kor alatt a
gyerekek nem játszanak még társaságban – igényli a közös játékot is. Mivel a
gyerekek utánzással tanulnak a közös játék során sok mindent elles tőled, ha
valamit megmutatsz neki, ha nem is rögtön, de pár nap múlva biztosan
viszontlátod majd tőle. Testvérek között figyelhető meg a legjobban, hogy a kicsi
már egészen hamar (abban a pillanatban, hogy már ő is ügyesen tud fogni) elkezdi
utánozni a nagyot, megpróbálja ugyanazt csinálni, mint ő, így jóval hamarabb
tanulja meg ugyanazokat a játékokat játszani.
Igyekezz tehát megtalálni a helyes arányt az állandó közös játék és aközött, hogy
a baba egész nap csak egyedül játszik. Fontos az is, hogy felismerd, gyermeked
mit szeret jobban: akkor játszik hosszabban önállóan, ha előtte együtt is
játszottatok, vagy pedig először hosszasan eljátszik egyedül és csak később igényli
a közös tevékenységet.
4. Ne akard neki megmutatni! Hagyni kell a babát, hogy maga fedezze fel a
játékokat és, hogy mit lehet velük csinálni. Ha új játékot kap (vagy éppen a
régivel játszik) soha ne mutasd meg neki, mit kell csinálni vele, és amikor
magától elkezdi felfedezni, ne mondj olyanokat, hogy „nem úgy kell játszani
vele”, „gyere, megmutatom, hogyan kell ezt csinálni”. Először mindig ő maga
fedezze fel az új tárgyat, Te csak akkor avatkozz be, ha a kicsi kéri vagy, ha dühös
amiatt, hogy nem képes megfelelően használni az adott játékot.
Ha olyan játékot kap, pl. egy kirakóst, dominót, amivel meghatározott szabályok
szerint kell játszani, még a kibontás előtt elmesélheted neki, mire való az adott
játék, de ebben az esetben is hagyni kell, hogy maga próbálgassa összerakni. Soha
ne akard tanítani a picit! A legtöbb dologra (még a furmányos logikai játékokra is)
rájön magától és ebből többet tanul, mintha csak „bemagolná”, hogyan kell
csinálni.
5. Legyen valtozatossag a jatékok tipusaban is! Ha megunta az építőkockát vagy

a kisautót, akkor ne másik építős játékot vagy kisautót vegyetek elő, hanem
keressetek teljesen már típusú játékot. Már néhány hetes kortól lehet a közös
játék meseolvasás, mondókázás, képeskönyv-nézegetés, énekelgetés. 6-7 hónapos
kortól lehet közösen dobolni, hozzá mondókázhattok, az énekléshez előbb
közösen, majd 10-12 hónapos kortól már maga is tud tapsolni.
A jatékok és az unalom
A mai világban hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy sok játék kell a babának és
akkor majd elfoglalja magát. A valóság az, hogy a kicsi egyszerre 2-3 játékkal tud
játszani, ezért felesleges játékhegyekkel körülvenni, hátha úgy tovább elfoglalja
magát. A másik fontos tényező, hogy a baba és a kisgyerek számára a kor
előrehaladtával egyre kevésbé fontosak a játékok és egyre jobban szeretne a
háztartásban fellelhető eszközökkel játszani, utánozni, amit Te csinálsz. Ezzel
kapcsolatban néhány ötlet:
1. Az apró játékokat, tárgyakat szortírozd szét cipősdobozokba, amikor az

egyiknek megunta a tartalmát, elővehetsz egy másik doboz játékot. Ha ügyesen
osztod szét a holmikat, nagyjából hetente egyszer fog 1-1 játék előkerülni, de
még jobb, ha kéthetente egyszer.
2. Amikor már mászik a kicsi, előszeretettel pakolászik a fiókokban. Általában a

legalsóban, mert azt könnyen eléri. A szobában vagy a konyhában jelölj ki neki
egy fiókot, ide csoportosítsd át az ártalmatlan háztartási eszközöket. A többi
fiókot és szekrényt, amiben veszélyesebb holmik vannak, gyerekzárral zárd el (én
az öntapadósat javaslom, azt gyorsan fel tudod szerelni). A kicsi örömmel veti
majd bele magát a pakolásba, remek móka ez neki, ami hosszú időre leköti majd.
3. Mindig vannak olyan kedvenc játékok, amikkel bármikor szívesen játszik a

baba, amit soha nem un meg, ezeket tartsd kézközelben, hogy bármikor
bevethetőek legyenek. Ha megunja őket a baba, tedd el pár hétre, 1-2 hónap
múlva újra elővéve, megint szívesen játszik majd vele.
Mennyi jatéka legyen a babanak?
Felesleges tizenezer Forintos multifunkcionális zenélős játékok tucatját

beszerezni, inkább a változatosság fontos. Az egyes életkorok játékairól 9.
leckében írok majd, most az unatkozás és önálló játék szempontjából
megközelítve a kérdést, annyit mondok el, hogy többféle játékkal érdemes
megtölteni a polcokat. Legyen 1-2 drágább sokattudó zenélős-villogós játék is, de
inkább az apró, könnyen kézbefogható játékok domináljanak. Amikor a kicsi eléri
a „pakolós” korszakot, akkor értékelni fogja ezeket, csak egy doboz vagy egy
táska kell és máris hosszadalmasan elfoglalja majd magát a ki-be pakolással.
Sokan vannak azon a véleményen, hogy ha sok játéka van a gyereknek, akkor
folyton unatkozni fog, de ez egyáltalán nem így van. Akkor unatkozik folyton a
baba vagy a kisgyerek, ha állandóan magára hagyják a sok játékkal a szülei és
elvárják, hogy foglalja el magát, hiszen olyan sok játéka van. De ez nem igaz! A
játék tanult dolog, az önálló játék pedig még inkább. Ha a fentiekben leírtak
szerint az önálló felfedezést és a közös játékot váltogatva, változatos játékokat,
tárgyakat és környezetet biztosítunk a babának, nem fog állandóan unatkozni
gyermekként sem.
Ki a szabadba!
Sok anyuka úgy tekint a sétára, mintha az csak a kötelező napi 1 órából állna, a
többi időt a lakásban kellene kötelezően eltölteni. Ezzel szemben én úgy
gondolom, a tavaszi-nyári időszakban, vagy ősszel-télen a szebb napokon is, minél
többet kell kimenni a babával (a mozgékony kisgyermekkel meg különösképpen!).
Nyáron akár az egész napot a szabadban lehet tölteni.
Vigyetek magatokkal egy piknikkosarat! A mászós baba egy fűre leterített takarón
(sőt a fűben is szívesen mászik majd). Hagyd, hogy maga ismerkedjen meg a
falevelekkel, a hangyákkal, amikor már tud járni, szívesen gyűjtögeti majd a
kincseket, kavicsokat, tobozokat, leveleket egy kis kosárba. A természetnél
változatosabb környezet nincs a kicsi számára, megfigyelhető, hogy tavasszal és
nyáron ugrásszerűen fejlődnek a gyerekek!
Amit nehéz kezelni: nyűgoskodés
A babák, kisgyermekek olykor nyűgösek, sok úgy tűnik egyes babák szinte
állandóan nyűgösek valami miatt. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ha már
evett és aludt a baba, és tisztába lett téve, már nincs oka a panaszra, pedig
ilyenkor is számos oka lehet a nyűgösködésre.
Lassuk hat az okokat!
Alapveto okok Az éhség, szomjúság, eldugult orr, betegség, kakis pelenka stb.
mind nyűgösséghez vezethetnek, egészen kis korban emiatt még keservesen sírhat
a baba, de nyugodtabb babáknál, illetve fél éves kor után az is lehet, hogy csak
csendesen nyöszörög, panaszkodik, nyűgös.
Alkalmazkodasi nehézségek A születés utáni 3. hónapig a világhoz való

hozzászokás, az erős fények, hangok, ízek, szagok lehetnek többek között a
nyűgösség okai. A kicsi gyakran az általunk észre sem vett, vagy általunk már
megszokott zajokat is zavarónak, erősnek élheti meg. A háttérben folyamatosan
szóló tévé, az utca zaja, a tévé fényei, a szoba világítása mind-mind
kellemetlenek lehetnek a számára.
Hasfajas Szintén 3 hónapos korig jellemző, hogy a hasfájás, illetve az evés után a
pocakban bennmaradt légbuborék miatt nyűgös a baba, erre a legjobb megoldás
az alapos büfizetetés és hasfájás elleni szerek használata. Az emésztési
problémák, pl. a fájdalmas székelés is gyakori a kicsiknél.
Idojaras A csecsemők általában nehezen viselik a szelet, hidegfrontot, a viharos

időt, ilyenkor általában nyugtalanok. Ez akár másfél-két éves korig is
megmaradhat náluk, a frontérzékenység pedig még tovább is. Ilyenkor érdemes
türelmesen várnunk, sok testközelséget adni a babának, kedvére való
foglalatosságokkal elterelni a figyelmét, hiszen csak 1-1 napról van szó, másnapra
általában elmúlik a nyűgösség, de gyakori az is, hogy a délutáni alvás után már
újból jókedvű a baba.
Fogzas A fogzás időszakában napokig nyűgös lehet a baba. Ez a nappali

viselkedésében és az alvási szokásainak megváltozásában is megmutatkozik.
Ilyenkor érdemes napközben is adni a különféle fogzás elleni szereket (elsősorban
a homeopátiásakat, mivel az ibuprofen és paracetamol alapú fájdalomcsillapítók
csak napi 4 alkalommal és csak 4 napon át adhatók folyamatosan, valamint
kikezdhetik a kicsi érzékeny gyomrát is).
Rendszertelenség A rendszertelen életvitel, az álladó jövés-menés, a napirend

hiánya, az össze-vissza alvás is megzavarhatja a babát. Ha kialakult rendszeres
napirendje van, akkor sokkal zökkenőmentesebben viseli el ha 1-1 alkalommal
másként történnek a dolgok (pl. elutazunk, más vigyáz rá, költözünk), mintha
minden napja más és más. Az igény szerint szoptató anyukák gyakran esnek abba
a hibába, hogy minden mukkra cicire teszik a babát, ami egészen kicsi korban
még jó lehet, de később egyre finomodik a baba nyelvezete is, egyre inkább
megérted, mikor mit szeretne, ilyenkor nem a cici az egyetlen megoldás, előbb
mindig el kell gondolkodni rajta, milyen más problémája lehet a babának és azt
orvosolni és csak akkor felkínálni a cicit, ha más nem segített.
A baba folyamatosan az állandó pontokat, a biztonságot keresi a

mindennapokban, ebből tanulja a legtöbbet, hiszen így ismeri meg először a
szűkebb majd a t ágabb k örnyezet ét, a t ársadalmilag elfogadott
viselkedésformákat, a napok ritmusát (az éjszaka, reggel, nappal, este változásait
is, és ezáltal lesz jó evő, jó alvó, hiszen így tanulja meg, hogy mit kell csinálni
nappal, mit kell csinálni éjszaka, mit csinálunk ebédidőben stb.). Neki szüksége
van az állandóságra, a kapaszkodókra, ha nem az általa elvárt dolog történik a
nap egy adott szakaszában, az teljesen felborítja az életét.
Éppen ezért a napirend kialakításának legfőbb szempontja az legyen, hogy az

egyes tevékenységek mindig adott sorrendben történjenek. Az nem gond, ha 3 óra
helyett csak kettőt alszik, de mindig az ébredés után legyen az étkezés.
Félreértjuk egymast Ahogy a baba egyre inkább kapcsolatot teremt velünk és

fejlődik az akarata, egyre gyakrabban fordul elő, hogy ő szeretne valamit, Te meg
nem érted meg, mit akar. Nyűgös, mert éhes, szomjas, álmos, veled szeretne
lenni egy kicsit, Te pedig azt hiszed, hogy unatkozik, fogzik vagy más baja van.
Leginkább saját megérzéseidre és folyamatosan alakuló tapasztalataidra érdemes
hallgatnod azügyben, hogy mit mond, mit akar a baba, de az alapokat
megtalálhatod e lecke végén a mellékletben is.
Akarja, de nem tudja Gyakran azért nyűgös a baba, mert szeretne csinálni
valamit, de nem sikerül neki, nem tudja, vagy nem az történik, amit várt. Emiatt
nyűglődik, sírni kezd. Ilyenkor segíthetsz is neki, megmutathatod hogyan kell az
adott dolgot csinálni, de ha ez nem használ, akkor egyszerűen tegyétek el a
gondot okozó játékot és adj neki oda valami mást helyette.
Mast akar 8 hónapos kortól nem ritka eset, hogy a babának pontos elképzelései
vannak arról, mit kéne csinálni, mi jöjjön most, meglátja a poharát és szeretne
inni vagy azt látja mások esznek és ő is enne, kinéz egy játékot, de te nem azt
adod oda neki. Ilyenkor elkezd nyűgösködni, esetleg sírni.
Mozgasfejlodési frusztracio Fél éves kor körül gyakori, hogy a baba már szellemi
fejlődésében jóval túlhaladja a mozgásfejlődését, ezért szeretne csinálni
dolgokat, elérni őket, de nem tudja, mert még nem tud odamenni, ez a nehéz
időszak néhány hétig tart, és sok türelemmel, változatos programokkal
segíthetjük a babát, valamint jó szolgálatot tehet egy rugós hinta, amiben
szabadon mozoghat a kicsi, fejlődik az egyensúlyérzéke és erősödnek a kúszáshoz-
mászáshoz szükséges izmai is.
Valtozasok a csaladban, kornyezetben, feszultebb napok Magad is tapasztalni
fogod, amikor otthon vagy a babával, hogy vannak nehezebb napok, amikor
valami miatt Te is feszültebb vagy. Ezeket a feszültségeket a baba is érzi, ilyenkor
ő is nyűgösebb. A családi viták, feszültségek is kihatnak a kicsi hangulatára, nem
véletlenül mondják azt, hogy kiegyensúlyozott szülőknek kiegyensúlyozott
gyermekeik vannak. A családi változások, költözések is nyűgösebbé tehetik a
gyereket, ilyenkor a jól kialakított napirend sokat javíthat a helyzeten.
Feszültebb napokon ajánlott sokat szabad levegőre menni, ez neked és a kicsinek
is jót tesz majd.
Hattérzajok, hattértévézés A folyamatosan járó tévé, háttérzene, a zajos utca

nektek talán már fel sem tűnik, a kicsinek viszont hosszú távon túlterheli az
idegrendszerét és végső soron nyűgösebbé teszi, hamarabb kifárad.
Faradt A nyűgösség oka lehet az is, hogy a kicsi egész egyszerűen elfáradt. Amikor
felfedez egy új mozgásformát, általában fáradhatatlanul gyakorolja azt, de
hamarabb el is fáradhat, elképzelhető, hogy ilyenkor többet és gyakrabban kíván
aludni, vagy legalábbis pihenni, mint az új mozgásforma megjelenése előtt.
Hogyan éld tul a nehéz napokat?
Vannak olyan problémák, amikre nincsen azonnali megoldás, a kicsi egész nap
nyűgösködik, panaszkodik. Ez általában 1-1 napot szokott tartani. Ha nem sikerül
megoldani a problémát, és a kicsi még mindig nyűgös, érdemes az adott napot
„beáldozni” és csak a kicsivel tölteni. Hidegben is minél többet kimenni a szabad
levegőre, ha a babakocsi nem tetszik neki, kenguruban vagy hordozókendőben
viheted a babát, ettől biztosan megnyugszik majd és jobban is fog aludni.
Amikor ilyen nehezebb napok vannak és nem lehet változtatni rajta, fogadd el,
hogy ez most ilyen, ne akarj küzdeni ellene és ne is bosszankodj rajta, igyekezz
inkább mindkettőtök számára könnyebbé tenni a helyzetet. A nagymosást és a
bonyolult ételek elkészítését hagyd máskorra, inkább üss össze valami egyszerűbb
ebédet és legyetek minél többet együtt, menjetek csavarogni egyet, így kevésbé
fogod bezárva érezni magad és kevésbé frusztrál az állandó panaszkodó sírás.
Hogyan kommunikal a baba?
Az újszülöttek akár napi 2 órán keresztül is képesek sírni. A nyűgösebbek

általában a kora esti-késő délutáni időszakot szeretik kiválasztani egy kis látszólag
indokolatlan sírásra. A sírás tulajdonképpen nagyon hasznos eszköz a kisbaba
kezében (illetve szájában :)), mivel jó hangos, így biztosan meghallja valaki és
tudósok bebizonyították, hogy a felnőttekben van egy késztetés, hogy azonnal
reagáljnak a csecsemősírásra, a szülés után az anyukákban pedig egy hormon
kifejezetten ösztönzi ezt. A sírásnak mindig oka van, és ha odafigyelünk, hamar
rájöhetünk mi a gond.
Miért sír a baba?
Éhes Az első, amire mindig gondolnunk kell, hogy éhes a pici. Ujszülötteknél és
akár 3 hónapos korig bármikor előfordulhat, hogy a baba akár 2 óránként is enni
szeretne. Ha tápszeres, akkor előfordulhat az is, hogy szomjas és inni kér. Ha
egyébként nem lenne etetési idő, mégis éhes a baba, annak lehet az oka egy
növekedési ugrás, ami általában 3, 6 és 12 hetes korban szokott bekövetkezni, de
máskor is előfordulhat.
Hasfajas Az első 6 hétben ilyenkor érdemes hasfájásra, emésztési problémára

gondolni. Például kakilnia kell, és kellemetlen, fájdalmas a nyomás a számára,
vagy levegőt nyelt szopizáskor és ez nyomja a gyomrát. Egy alapos büfiztetés,
pocakmasszázs (mindig a köldök körül az óramutató járásával ellentétes irányban
körbe-körbe), a térdeknek a pocakhoz való felhúzása segíthet a gondon. Ha ez
nem oldja meg, akkor hasfájás elleni szerekkel segíthetünk, mind a Mecsek tea,
Infacol, Gripe Water vayg az Espumisan.
Valami faj Ha például játék közben eltalálja magát a csörgővel, vagy akár a saját
kezével megcsapja magát, akkor sírni kezd. Előfordulhat ennél kevésbé
egyértelmű helyzet is, pl. amikor valami a szemébe megy, előfordulhat, hogy
keserves sírásba kezd. Ha nagyon fájdalmasan sír a baba, és nem tudod mitől van,
érdemes belekukkantani a pelusába, mert sokszor ott a probléma forrása: kicsípte
a popsiját a kaki, valamilyen játékot vagy ételt beletornászott (ez teljesen
komoly, már többször láttam ilyet! :)), vagy fiúknál a húgyúti betegségek
kezdődnek sokszor azzal, hogy a péniszük pirosra dagad.
Fajhat még a foga is, ha fogzik, ilyenkor napközben lehet Dentinoxal kenegetni
és rágókát adni neki, ez rövidtávon enyhíti a kellemetlenségeket (az alvás közbeni
fogzásgondokról majd később írok)
Teli pelus Szüleink idejében ez még egy egyértelmű indok volt, manapság az
eldobható pelenkák idejében már igen ritka, hogy a nedvesség vagy a kaki zavarja
a babát és emiatt sírvafakad. Az viszont elképzelhető, hogy a kaki kicsípi a
popsiját és amiatt sír.
Unatkozik Már az első napokban el lehet különíteni egymástól a „valami bajom

van” típusú és az unatkozós sírást, ami sokkal inkább nyafogás, mint valódi sírás.
Egyes babák örömmel elnézelődnek magukban, mások igénylik a foglalkozást, a
társaságot és a változatosságot. Őket legjobban úgy lehet elfoglalni, hogy
folyamatosan új játékokat, tárgyakat adunk nekik, és ösztönözzük őket önálló
tevékenységekre, pl. úgy, hogy csak odaadjuk neki a játékot, nem állunk le
megmutatni hogyan működik, erre magától kell rájönnie.
Almos Ha álmos, akkor nemcsak sír, hanem más jeleket is ad: szemét dörzsöli,
fülét húzogatja, belefúrja az arcát a válladba. Amikor az álmosság jeleit
tapasztaljuk, fektessük le a kicsit. Ne várjuk meg, amíg átlendül a holtponton és
újra teljes erőbedobással játszani kezd.
Beteg Az is lehet, hogy már mindent kipróbáltunk, de a kicsi még mindig nyűgös,
ilyenkor elképzelhető, hogy hamarosan beteg lesz.
Miért ne hagyjuk sirni a babat?
Ha a baba sír, igyekezzünk azonnal orvosolni a problémát. Ne próbálkozzunk olyan

„nevelési” módszerekkel, melyeknek alapja a sírni hagyás. Ettől nem fog
megváltozni semmi, viszont a babát arra tanítjuk vele, hogy nem érdemes
segítséget kérni, mert úgysem jön senki. Ezzel a világba, az emberekbe és
közelebbről nézve, a velünk, a szüleivel kapcsolatos bizalmát is aláássuk. Rövid
távú problémának tűnik ugyan, és ha sírni hagytuk, talán másnap, harmadnap nem
látjuk jelét a babán, hogy ez gondot okozott volna nála, de később, óvodásként,
iskolásként, kamaszként, de legkésőbb felnőttkorban meglátszik majd a dolgokhoz
való viszonyán, viselkedésén:
• nem fog bizalommal fordulni hozzánk, nem osztja meg velünk legmélyebb
gondolatait, érzéseit,
• más emberekkel szemben is bizalmatlan lesz,
• önzővé válhat,
• nem vagy csak nehezen tud társat találni magának,
• nehezen illeszkedik be a közösségbe és talál mély barátságokat,
• felületes kapcsolatokat alakít ki, nem tud (nem mer) mélyen kötődni
senkihez,
• hűtlen, könnyen elhagyja a párját, a barátait.
Lehet, hogy abban a pillanatban, amikor úgy döntünk, sírjon csak a gyerek, azt
gondoljuk, ez csak egy aktuális probléma gyors megoldása, de valójában nem az.
A megoldhatatlannak tűnő problémákat, melyek általában az alvási gondokban
szoktak kicsúcsosodni sosem szabad negligálással, azaz „hagyom sírni, majd
abbahagyja és elalszik” módszerrel megoldani.
Egyszer olvastam egy érdekes eszmefuttatást, mely szerint nem véletlen, hogy
napjainkban ennyire sok a válás, a fiatalok nehezen találnak párt maguknak és
könnyen elhagyják partnerüket, hiszen a 60-as 70-es években a szakkönyvek
többségében azt javasolták a szülőknek, ha a baba nem alszik, hagyni kell sírni,
nem szabad felvenni, mert ezzel csak elrontjuk. Ráadásul egészen a kilencvenes
évek közepéig „divat” volt az időre etetés, azaz már megszületése napjától
próbálták a piciket arra szoktatni, hogy 3, majd 4 óránként egyenek. Ha a kicsi
korábban akart enni, akkor hagyták sírni vagy cumisüveget, cumit kapott. Ezáltal
gyakorlatilag már az első naptól arra nevelték, hogy nem bízhat a szüleiben, a
környezetében, nem segítenek neki, még az alapvető szükségleteit sem elégítik
ki!
Az sem megoldás, hogy csak 1-1 percre hagyjuk sírni a kicsit, aztán bemegyünk
hozzá (ez az ún. Ferber módszer, a késleltetett válasz elve), és elmagyarázzuk
neki, hogy most aludni kell, de nem vesszük ki az ágyból. Ezzel ugyanúgy
tehetetlenségre és bizalmatlanságra neveljük, mintha egyáltalán nem mennénk
be hozzá. A babának teljesen mindegy, bemegyünk-e a szobába, és
elmagyarázzuk-e neki, miért kell most aludnia, ha nem vesszük ki. A csecsemők
számára a szó semmit nem jelent még, nagyjából másfél éves korban képesek már
valamennyire megérteni és elfogadni egyes magyarázatokat, de igazából csak 2-
2,5 éves korban lehet már igazán az értelmükre hatva elmagyarázni, miért nem
szabad valamit megcsinálni, vagy miért kell éjszaka aludni, nem pedig játszani.
Nekik a bőrkontaktus, az odabújás, az ölelés és a szopizás adja meg a nyugalmat
és a biztonságot, ezt szavakkal nem lehet pótolni.
A bemenős, elmagyarázós módszer, melyet az Aludj velem! és az Aludj jól

gyermekem! című könyvekben olyan meggyőzően leírnak tulajdonképpen csak az
anya lelkiismeretfurdalását enyhíti. „Csak 1-2 percig hagytam sírni a babát, csak
annyit, mint amennyit egy rövid zuhanyozás alatt sírt volna” „Bementem hozzá és
megnyugtattam, gondoskodtam róla” Felnőtt fejjel úgy tűnhet, hogy valóban
megtettünk mindent az ügy érdekében, hiszen elmondtuk a babának, hogy mi
történik, mit kell tenni, és valóban „csak” 1-2 percre hagytuk magára, csakhogy a
baba szemszögéből nézve órákat hagytuk magára, bementünk hozzá, ő arra
számított, felvesszük és megnyugtatjuk majd, ennek híján folyamatos
bizonytalanságban kínlódik, nem érti, mi történik, hogy az ő szerető anyukája, aki
napközben babusgatja, szeretgeti, most miért nem veszi fel és enyhít a bánatán.
Egészen már az a helyzet, amikor kiszaladunk az ajtóba, mert valaki becsöngetett

és a baba pont aközben elsírja magát, és így sír 1-2 percet, és az, amikor látja,
hogy ottvagyunk és segíthetnénk, de nem segítünk. Ilyenkor tulajdonképpen
cserbenhagyjuk a saját gyermekünket.
Ha unatkozik a baba, és tulajdonképpen nem is sír, hanem csak panaszkodik,
akkor viszont nem kell azonnal a segítségére sietni. Érdemes kitapasztalni, hogy
mikor hogyan és miért adja jelét az unalomnak és csak akkor közbelépni, ha
szükséges.
Gagyogas
A baba élete első évében leginkább még csak gagyog és nem beszél. Nagyon
hamar, már az első 4 hétben rájön arra, hogy a beszéd milyen fontos, de mivel
maga még nem képes érthető szavakat formálni, gagyogással adja tudtunkra
véleményét. Nála a gőgicsélés még nem a tudatos verbális kommunikáció része,
hanem a non- verbális kommunikációt, azaz mozdulatait, gesztusait, mimikáját
egészíti ki vele, így közli mondandóját. Nagyjából 8-9 hónapos korban már
némelyik gőgicsélő hang már kezdhet hasonlítani valamelyik szóra, 1 éves kor
körül pedig már egyértelműen használhat bizonyos szavakat, gyakorta ezek
hangutánzó szavak (erről az 1.5. fejezetben írtam részletesebben)
A gőgicsélés hangjai lehetnek magasak, mélye, halkak és hangosak, erősebbek és

gyengébbek annak függvényében, mit szeretne kifejezni a baba. Ahogy fejlődik a
baba egyre hangosabban és változatosabban képes kifejezni magát. Persze
mindezt gyakorolni kell, ezért sokszor játék közben is a saját kedvére beszélget.
Nagyjából fél éves korban már tudatosan használ bizonyos „szavakat”, hangokat.
Például, amikor örül, mindig ugyanazokat a hangokat hallatja.
6-8 honapos kora kozott már azonos hangokat használ azonos helyzetekre és
próbálja megértetni magát a babanyelv által, amit még mindig heves
gesztikulációval kísér.
9 honapos kor utan már következetesen használja a hangokat és egyre

gyakrabban fedezünk fel érthető hangokat a beszédében. Szeret a szótagokkal is
játszani. A dada, mama, papa gyakorta használt szavai és néha nemcsak az
értelmüknek megfelelően használja őket, hanem felismerve azt, hogy mennyire
örülünk első szavainak, megpróbál mindent ezekkel elmagyarázni számunkra.
A baba utánzással tanul, tehát minél többet beszélünk hozzá, annál hamarabb
tanul meg ő is beszélni. De nem csak ezt tanulja meg. Azáltal, hogy reagálunk
bababeszédére, gagyogására, megtanítjuk arra is, hogy nem kell sírnia ahhoz,
hogy elérje céljait. Reakcióink alapján finomítja ő is közléseinek mikéntjét,
elsajátítja mimikánkat, gesztusainkat, mozdulatainkat, melyeket megjegyez és
idővel utánozni kezd.
Fontos, hogy babánk nyugodt légkörben nőjön fel és tanulja a kommunikációt. Ha

ő kiegyensúlyozott, ha nemcsak úgy kapkodva foglalkozunk vele, hanem leülünk
és közösen játszunk, mesélünk, beszélgetünk vele, akkor ő is jobban tud figyelni a
beszédre, a versikékre, dalokra és gyorsabban tanul. És minél hamarabb
megtanulja, hogy a szavaknak is „varázsereje” van, a szavak is képesek
megnyugtatni őt, elmagyarázni neki valamit, vagy megóvni őt a veszélytől, annál
kiegyensúlyozottabb lesz a pici is, ritkábban fog sírni. Ha nyugodt légkört
teremtünk tehát, a baba is egyre nyugodtabb lesz lesz majd.
A gagyogás mellett a mimika is fontos kifejezőeszköze a piciknek. Tudósok

megfigyelték, hogy a babáknak még nagyon kicsi a mimikai eszköztáruk, emiatt
azonban sokkal könnyebben meg tudjuk fejteni arckifejezésüket. Ők még nem
képesek megjátszani arckifejezésüket, mindig spontán módon és természetesen
reagálnak. Sokan mondják, hogy a csecsemő képes manipulálni a szüleit, hisztizni,
de ez nem igaz. Nagyjából 1 éves korig ugyanazokkal a mimikai elemekkel kíséri a
baba az egyes helyzeteket. Ezt követően fokozatosan újabb arckifejezéseket
sajátít el, de még nagyon sokáig nem beszélhetünk arról, hogy tudatosan képes
lenne irányítani ezeket és ezáltal „rosszindulatúan” elérni céljait.
Ha boldog, örül valaminek, azonnal szélesen mosolyog, szeme csillog. Lába és

keze élénken mozog, rugdalózik.
Ha nyugodt, elégedett kevésbé szélesen mosolyog, karjai, lába pihen,

mozdulatlanul, arcán megelégedettséggel szemlélődik.
Ha egy étel nem izlik neki, a szája és szeme körüli izmok megfeszülnek, fintorog.
Ha fajdalom éri, szintén a száj és szem körüli izmok feszülnek meg és élesen,
fájdalmasan felsír. Száját kicsire húzza össze, ajkát lebiggyeszti.
Ha megijed, szemei tágra nyílnak, kezeit kinyitja, hátát ívben megfeszíti, ajkát
lebiggyeszti. Az első hónapokban még az ijedtségtől elsírja magát, de 5-6 hónapos
kor után már ilyenkor az arcunkat kezdi fürkészni, és ha rámosolygunk, látja,
hogy mi nem ijedtünk meg, akkor nem sírja el magát az ijedtségtől. Általában a
hirtelen zajoktól, fényektől, egyéb környezeti változásoktól ijed meg a baba.
Ha fél valamitől szemeit tágra nyitja, a szája körüli izmok megfeszülnek, a száj
zárva marad. A babák nagyjából 3 hónapos kortól éreznek félelmet, hiszen
eddigre már van annyi tapasztalatuk a világról, hogy tudják, mi az, amitől félni
kell.
Szemeit tágra nyitja, a szája zárva van, de merev. A kutatások szerint a kisbabák
három hónapos koruktól éreznek félelmet. A hirtelen környezeti változások
megijeszthetik a kisbabákat.
Ha duhos, szemeit szűkre zárja, szája enyhén nyitott, de ajkait feszesen tartja és
rendszertelenül, nem túl erősen sír, panaszkodik.
Ha szomoru, szája zárt, szemei nyitva, szemöldökét ráncolja. Hasonló

arckifejezést láthatunk akkor is, ha álmos, de olyankor általában nyűgösködéssel
is jelzi, mi a problémája. Ha szomorú, mereven néz maga elé, ilyenkor
előfordulhat az is, hogy valamilyen betegség bújkál benne. Egy kis szeretgetéssel,
babusgatással jókedvre deríthetjük.
A baba testbeszédével is ügyesen kommunikál:
Ha szeretné, hogy felvegyuk, kinyújtja a kezét felénk. Ez a jelenség általában 6-

7 hónapos kortól figyelhető meg.
Ha elégedetlen valamivel, csapkod, izeg-mozog, miközben hangosan

méltatlankodik, sírás-szerű hangokat hallat.
Ha nem ér el egy jatékot, vagy nem sikerül neki valami, kezét előrenyújtva
„repülőzik”, próbálja elérni a játékot, de egyben azt is jelzi, hogy elege van az
egészből. Látszik rajta az erőlködés.
Ha nem akar enni, kiüti a kanalat a kezünkből vagy becsukja a száját és

elfordítja a fejét.
Ha nem izlik neki az étel, de már a szájába került kicsorgatja, kitolja nyelvével,
vagy hangos berregő hangot hallatva kiköpi azt.
Feladatok

1. Volt-e olyan gyermekkori élményed, amikor nagyon megdicsértek, amikor a

szüleid azt mondták, büszkék rád? Hogyan érezted magad akkor?
2. Volt-e olyan játékod gyermekkorodban, amire nagyon vágytál és amit nem

kaptál meg? És volt-e olyan, amit megkaptál? Mit éreztél? Mik voltak a kedvenc
játékaid gyermekkorodban? Hogyan emlékszel vissza rájuk, milyen érzés volt
velük játszani?
3. Mennyire fontos számodra, hogy a gyermeked teljesítményt érjen el? Van-e a

fejedben valamilyen elvárás azzal kapcsolatban, milyen foglalkozást válasszon,
milyen képzést szeretnéd, hogy kapjon?
4. Gyermekkorodban hogyan játszottál: egyedül? A szüleiddel? Testvérrel?

Melyikre emlékszel leginkább?
5. Játszottak veled a szüleid? Mik voltak a kedvenc közös játékaitok? Szerettél

velük játszani? A saját gyermekeddel is szívesen játszod ezeket?
6. Hogyan érzed magad, amikor a gyermekeddel játszol? Könnyű vagy nehéz a

számodra együtt játszani vele?
7. Mit érzel akkor, amikor a gyermeked:
- nem örül egy ajándéknak/játéknak, amit tőled kapott?
- valami nem sikerül neki, próbálkozik, de nem jár eredménnyel?
- tud valamit, mégis hibát vét benne, elrontja?

7. Szeparacios szorongas és “elkapatas”
1. „Elkapatas”
Az “elkapatás” vagy „felkapatás” egy mítosz, ami tulajdonképpen nem létezik.

Félreértések sorozata vezet oda, hogy a baba végül állandóan valakinek a
kezében, ölében van és nem lehet letenni, mert különben sírni kezd. Ez a
jelenség teljes félreértés. A probléma általában ott szokott kezdődni, hogy az
újszülött sokat nyűgös, fáj a hasa, és általában kézben, ölben megnyugszik. A
valódi problémáját nem oldja meg senki, inkább felveszik, mert kézben csöndben
van. Ez a szokás aztán megmarad, és ha a kicsi sír, mindig valaki kézbeveszi,
ahelyett, hogy a gondjaira keresnének megoldást, mert nem az a fontos, hogy ne
fájjon a baba hasa, vagy kapjon inni, ha szomja, hanem, hogy ne sírjon. Ezzel
gyakorlatilag ugyanazt érik el a szülők, mintha a baba minden mukkanásra
anyamellet kapott volna, vagy cumit toltak volna a szájába.
A helyzet megoldása és megelőzése tehát nagyon egyszerű: ha valami baja van a
babának meg kell azt oldani (erről a korábbi fejezetekben már sokat írtam), nem
pedig valamilyen, sőt akármilyen módon elcsendesíteni.
Ez nem azt jelenti, hogy ha a baba sír, akkor ne vegyük kézbe, sőt: ha sír a baba
mindig nyugtassuk meg, vegyük fel, hiszen igényli a testközelségünket, azonban
ne ez legyen minden problémára a megoldás, ez csak az első lépés legyen, utána
keressük meg a probléma valódi megoldását.
Ugyanebben a helyzetben a cumit sem tartom jó megoldásnak, hiszen az is csak
elhallgattatja a csecsemőt, de nem oldja meg a kicsi sírásának az okát. A cumi
használatát olyan helyzetekben tartom elképzelhetőnek, amikor nem tudod a
kicsit megnyugtatni, pl. autóban, ha Te vezetsz, fogzáskor, vagy hasfájásnál, ha
egyik szer sem hat, illetve elalváshoz, amennyiben nem akarod cicin altatni a
babát és magától nem akar elaludni.
A cicin való megnyugtatás az első hetekben jól működik, amíg nem ismered a
baba nyelvét, nem tudod megítélni, mikor éhes és mikor álmos, vagy csak a hasa
fáj, ilyenkor kényelmes megoldás a síró babát szopizással megnyugtatni és jót
tesz a tejtermelésnek is, ami az első hetekben döntő fontosságú. Ahogy múlik az
idő azonban és felismered, mikor sír más miatt a baba és mikor éhes, szomjas,
fokozatosan érdemes a problémamegoldásra koncentrálni és nem azonnal mellre
tenni a babát, így ugyanis nem tudtok rendszerességet napirendet kialakítani,
hiszen az anyamellen a baba legtöbbször elszunyókál, kicsit pihen, megszokja,
hogy rövideket alszik napközben és sosem tanul meg önállóan elaludni. Attól,
hogy nem teszed minden síráskor mellre a babát, hanem inkább a problémáit
oldod meg előbb, még igény szerint szoptatsz, hiszen a kicsi fő tápláléka továbbra
is az anyatej marad, amikor éhes megkapja, amikor másként megoldhatatlannak
tűnő gondja akad, akkor is megnyugodhat az anyamellen és ez jól is van így. Azzal
azonban, hogy amikor már felismered a jelzéseit, azokra válaszolsz és nem
szopizni kap rögtön, megtanítod arra, hogy a különféle helyzetekben másként
fejezze ki magát.
Ha hagyod, hogy a szoptatás mindvégig ösztönösen működjön, a baba a maga

tempójában szopizzon, akkor magától fogja fokozatosan elhagyni az egyes
szoptatási alkalmakat és végül teljesen elválasztani magát.
A cicin való megnyugtatásról szóló részben már említettem egy fontos gondolatot:
azzal, hogy nem minden esetben ugyanúgy reagálsz a kicsi jelzéseire, megtanítod
arra, hogy hatékonyabban kommunikáljon, azaz másként sírjon, ha éhes és
másként, ha unatkozik, ebből a késztetésből alakulnak majd ki az első szavak,
mondatok is. Persze ezt a baba magától is tudja és másként csinálja, számodra
azonban sokszor nehéz lehet megkülönböztetni a különféle sírások és gagyogások
célját.
Gyakori kérdés, hogy engedjük-e a nagyszülőknek, rokonoknak, hogy babusgassák,

ölben tartsák a babát. Nem fogja-e magát emiatt felkapatni, nem szokik-e hozzá
túlságosan, hogy mindig kézben van. Szerintem ez egyáltalán nem gond. Egy
délután alatt a baba nem szokik hozzá, hogy állandóan kézben van. Gond abból
adódhat, ha a baba már szeretne kúszni-mászni, a rokonok meg inkább
ölelgetnék. Ilyenkor valóban problémák léphetnek fel, mert a babának esze
ágában sem lesz megülni egy helyben, amikor jönni-menni is lehet.
A baba igényli a testközelséget. 9 hónapig az anyaméhben volt, ahol nagyon jól

érezte magát, nem érzett éhséget, azonos volt a hőmérséklet, a magzatvíz és a
szívdobogás révén állandó morajlást hallott, az anya mozgása pedig elringatta.
Nem véletlen, hogy az újszülött megnyugszik, ha a szíved fölé teszed és hallhatja
a szívverésedet, ha átöleled vagy hordozókendőbe teszed, ahol állandó
testmelegben lehet, és a mozgásoddal együtt ringatózik. Tévedés azt hinni, hogy
ezt megszokja a baba és állandóan kézben, kendőben akar majd lenni. Az első 6-8
hét a legsírósabb babáknál is a kritikus időszak, ekkor előfordulhat, hogy valóban
csak így tudnak megnyugodni, de legkésőbb a 2.-3. hónap között a pici elkezdi
felfedezni a világot és egyre többet és többet szeretne egyedül nézelődni,
próbálkozni, kísérletezni a világ dolgaival, míg végül egyszer csak azt veszed
észre, hogy már lenyugodott, nem sír többet, és csak akkor kell felvenni, amikor
tényleg valami látható baja van.
A testközelségre való igény azonban nem múlik el az első 2 hónap után sem,
gyakorlatilag az egész kisgyermekkor folyamán jelen van. A 2 éves gyermek, ha
megijed épp úgy igényli az ölelést (vagy a szoptatást), mint a csecsemő, és még
4-5 éves korban sem ritka, hogy a kicsi szeretne odabújni hozzád, ha valamilyen
sérelem éri.
Csalóka lehet az az időszak, amikor a baba rájön, hogy tudja jelezni a számodra,
hogy szeretné, ha felvennéd. Általában 6-8 hónapos kor között érkezik el ez az
időszak és csupán néhány hétig tart. Nagyjából egybeesik a szeparációs szorongás
kezdetével is, valamint majdhogynem az első jele annak, hogy a baba
kommunikálni akar a külvilággal, tudatni szándékait. Kérésére mindig reagálj
pozitívan, ezzel erősíted benne, hogy érdemes elmondani, amit akar: ha nyújtja a
karját vedd fel, szeretgesd meg, majd tedd le, hogy tovább játszhasson. Talán
megint fel akarja magát vetetni rögtön, ez sem baj, vedd fel megint, ezt a
korszakot hamar kinövi, ha választ kap kéréseire, és később már csak akkor
alkalmazza ezt az eszközt, amikor valóban szüksége van a segítségre.
2. Szeparacios szorongas
René Spitz 1967-ben publikált Az első életév című könyvéből ismerhette meg a
világ a „nyolchónaposok szorongásának elnevezett” jelenséget, melynek lényege,
hogy a baba szorongani kezd, amikor édesanyja nincs vele és megnyugszik, ha
ismét a látóterébe kerül. Spitz ezt azzal magyarázta, hogy a baba számára az
anya távolléte kellemetlen élmény, szorongást idéz elő. De vajon miért lép fel ez
a jelenség?
Az ok oda vezethető vissza, hogy a csecsemő számára kezdetben nincsen én és
nem-én. Kezdetben a saját kezének látványát épp úgy éli meg, mint édesanyjáét,
nem tesz különbséget aközött, hogy a keze tűnt el a látóteréből vagy édesanyja.
Idővel azonban felismeri, hogy a kezét ő képes irányítani, meg tudja fogni vele a
tárgyakat, közelíteni és távolítani tudja arcától és sok gyakorlás során arra is
rájön, hogy ha keze eltűnik a látómezőből, akkor akarata révén vissza is tudja
hozni azt oda.
A mozgásfejlődés is ebből a fontos felismerésből kezd el alakulni: ha „én vagyok

az, aki a lábamat emeli, akkor én képes vagyok megszerezni azt a játékot 2
méterre tőlem”. Azt a folyamatot, aminek során a baba megismeri saját testét és
fokozatosan megtanulja irányítani azt, testsémának nevezzük, míg van az éntudat
fejlődésének egy másik vezérfonala is: az a folyamat, ahogyan a baba ráeszmél a
társas kapcsolatok jelentőségére. Ez a jelenség elsőként úgy jelenik meg, hogy a
kicsi elkezdi utánozni mimikánkat vagy mozdulatainkat. 6 hónapos kor körül pl.
már meg tudja tanulni, hogyan nyújtsa ki a nyelvét, ha megmutatjuk neki. Ekkor
kezdi el felismerni, hogy van ő, és vannak „mások”. Aztán hirtelen ráeszmél, hogy
Anya is más, nincs mindig ott vele, néha elmegy és ez szorongást kelt benne.
Egyik napról a másikra a nyugodtan játszó kisbaba, ha elhagyod a szobát, azonnal

sírva fakad. Ha már tud kúszni-mászni, utánad megy, állandóan ott akar lenni
veled. Ez nem azt jelenti, hogy a baba „elromlott” csupán felismerte, hogy Anya
nincs mindig velem, de a konyhában meg lehet találni. Bosszantó helyzet, de
ugyanakkor jó alkalom arra, hogy a babát bevonjuk a házimunkába.
Ha kimész a szobából és sír, vidd magaddal vagy hagyd, hogy utánadmenjen.

Legyen egy kis játszósarok a konyhában is, ahol letelepedhet, még jobb, ha a
járókát ki tudod vinni magaddal a konyhába és ott tud játszani a baba, miközben
téged is lát, de nem csinál semmi rosszat. Nem szabad erőltetni ebben az
időszakban az egyedüllétet, ha a kicsi nem akarja, hanem hagyni kell, hogy
megnézze a baba, hova mész, mit csinálsz. Amikor pedig valami leköti a figyelmét
és hagyja, hogy elhagyd a helyiséget nélküle, akkor tedd meg azt nyugodtan,
ebből megtanulja, hogy ha anya elment, majd vissza fog jönni.
A szeparációs szorongás első időszaka nagyjából 4-5 hét alatt végetér, utána a
kicsi számára fontosabb lesz a felfedezés, a kíváncsiság és önálló portyákra indul
a lakásban, legfeljebb csak „ellenőrizni” tér majd vissza hozzád, hogy megnézze
megvan-e még anya.
Az anyától való függés, a vele való kapcsolat azonban ezután is meghatározó a
kisgyermek számára. Amikor valami baja van, megijed, szorong, fél valamitől,
valamilyen sérelem éri, vagy idegenekkel találkozik, odaszalad hozzád, igényli az
odabújást, a megszeretgetést.
Ha ott kell hagyni valahol
Különösen nehéz lehet ebben az időszakban más gondjaira bízni a babát néhány
órára. 1-2 éves kor között pedig komoly sírások adódhatnak ebből. Fontos, hogy
ha más fog vigyázni a picire, mondd el neki előre, 1-2 órával az elválás előtt, mire
számíthat, készítsd fel rá, majd amikor el kell menned mindig búcsúzz el tőle,
mondd meg mikor jössz vissza (úgy hogy ő is értse, tehát: „Most el kell mennie a
maminak. Megeszitek szépen az ebédet, játszotok egy nagyot, és mire felébredsz
már itt is leszek.”). Idővel megérti és megtanulja majd, hogy amikor elmész,
vissza szoktál jönni.
Ugy tűnhet, az elválás könnyebb módja, ha csendben lelépsz, ezzel azonban azt
éred el, hogy a gyermek megijed, amikor rájön, hogy eltűntél és becsapva érzi
magát. Nehezebb dolgod van, ha a kicsi sír, mert el kell válnotok, de ha mindig
megbeszéled vele, mi történik és miért, akkor hamarabb megtanulja kezelni az
ilyen helyzeteket és ezzel megkönnyíted a későbbi bölcsődébe/óvodába való
beszoktatást is.
Fél az idegenektol
Sok babánál a szeparációs szorongás első jele, hogy a korábban mindenkire

barátságosan mosolygó baba, egyszer csak elkezd félni az idegenektől,
bizalmatlanná válik, elsírja magát. Ez a fajta bizalmatlanság még jó ideig
megmarad, 2-2 és fél évesen is oda fog szaladni hozzád, ha új emberek közé
kerültök és a „szoknyádba bújik”. Általánosságban elmondható, hogy azok a
gyerekek, akiket sokat visznek más emberek, gyerekek közé, játszótérre,
játszóházba (mászós kortól már nyugodtan lehet), babaúszásra, vendégségbe,
jobban átvészelik majd ezt az időszakot és könnyebben feloldódnak új emberek
társaságában is, mint azok, akik csak a szűk családdal érintkeznek nap, mint nap.
Érdemes tehát minél többet menni a babával, programokat szervezni, más
kismamákkal, babákkal találkozni, játszóterezni, szomszédolni stb.
Ha megijed egy idegentől vagy egy új helyzettől és odabújik hozzád, nyugtasd

mindig meg és hagyd, hogy a maga tempójában barátkozzék össze az új
emberekkel.
Feladatok

1. Milyen volt a kapcsolatod a szüleiddel? Mennyire kötődtél hozzájuk? Volt-e

olyan családtagod, akihez különösen kötődtél gyermekkorodban?
2. Milyen hamar kerültél közösségbe? Mennyire segítették a beszokásodat?
Hogyan érezted magad az óvodában, kisiskolás korodban a közösségben?
Onállónak érezted magad vagy inkább elveszettnek?
3. Milyen volt a kapcsolatod a szüleiddel kamaszkorodban? Mennyire kötődtél
hozzájuk? Mennyire mertél őszintén beszélni velük?
4. Volt-e gyermekkordban valamilyen nagyon kellemetlen, szélsőséges elválás a
szüleidtől vagy másoktól, akikhez kötődtél (pl. haláleset, örökbefogadás, hosszú
nyaralás táborban)? Mit éreztél akkor?
5. Mennyire várták el tőled a szüleid az önállóságot kisgyermekkorodban? Hogyan
érezted magad akkor?
6. Mit várnak el tőled a szüleid a saját gyermekedhez való kötődéssel
kapcsolatban? Ért-e már kritika az ő részükről, amiért elkényezteted a
gyermeket? Hogyan érezted magad ettől?
7. Vannak-e félelmeid a saját gyermeked hozzád való kötődésével kapcsolatban?
Érzed-e, hogy esetleg túlságosan kötődik vagy félsz-e attól, hogy esetleg nem
kötődik megfelelően? Miért gondolod ezt? Mit érzel pontosan ennek a kapcsán?
8. Mennyire kötődsz te a gyermekedhez? Mit érzel, amikor el kell válnotok
egymástól?
8. Ismerd meg a babat! (jatékos tesztek)
Bevezetés a tesztekhez
A szülő nagyon jó helyzetben van, ha a saját gyermekéről kell mesélnie, hiszen ő

(főként az anyuka) van egész nap együtt a babával, ezért, ha el kell mondania pl.
az orvosnak vagy védőnőnek, hogy mit tud már a kicsi, vagy esetleg mit nem tud
még, mi miatt aggódik, akkor általában elég részletes képet tud róla festeni.
Mégis, ha valamilyen fejlődésbeli kérdés miatt aggódsz, akkor az orvoshoz
fordulsz, aki csak néha-néha látja gyermekedet (rossz esetben akkor látja
először), így nem tud annyira pontos képet adni a dologról, mint mi magunk, akik
nap, mint nap együtt vagyunk a babával (kisgyermekkel).
Az alábbi tesztek célja egyrészt az, hogy ha valamilyen aggodalmad lenne a

gyermek képességeivel, fejlődésével kapcsolatban, akkor azokat eloszlassa, vagy
éppen felismerjed, hogy szükséges-e orvoshoz vinni a picit, másrészt, hogy
felismerd, mik gyermeked erősségei és mely területeken szorulhat fejlesztésre.
Gyakori, hogy az ismeretségi körben található gyerekek már tudnak valamit,

miközben a Te gyermeked még nem. Ez a hasonlítgatás meglehetősen káros, és
általában teljesen felesleges is – a tesztek révén meggyőződhetsz róla, hogy
gyermeked a korának megfelelő optimális fejlettségi szinten van-e vagy pedig
esetleg valóban lemaradt valamiben. A baba fejlődéséről szóló fejezetben
részletesen leírtam, mely korban hogyan segítheted képességei fejlődését, ezeket
az információkat a tesztek eredményeivel összevetve magad is képes leszel
támogatni gyermekedet a fejlődésben és felismerni azokat a helyzeteket, amikor
a „házi” megoldás már nem elég.
A fejlődési táblázatokról fontos tudni, hogy azok nem azt jelzik, pontosan mely
életkorban kell tudnia a babának valamit, hanem, hogy milyen állomásokon halad
végig, mire elér egy bizonyos készség megszerzéséhez. Éppen ezért egyéni
eltérések előfordulhatnak. Az azonban, hogy az állomások egyes pontjai
meglegyenek, egy egymás után sorban történjenek, feltétlenül szükséges! Ahhoz,
hogy a kicsi megtanuljon kúszni, először meg kell tanulnia hasonfekve megemelni
a fejét, és mivel ösztönös kíváncsisága hajtja előre a mozgásfejlődésben, feje
emelgetése által erősíti nyak- és hátizmait, majd fokozatosan a karjára
támaszkodik és így erősíti tovább ezeket a mozgáshoz igen fontos
izomcsoportokat. Az átfordulás által ismeri fel, hogyan mozoghat a térben, ami
arra sarkallja, hogy kúszni kezdjen, majd amikor a kúszás által már
megizmosodtak a combjai, és megtanulta az egyensúlyozás művészetét is, elkezd
mászni. És így tovább, következnek egymás logikus következményeiként a
mozgásfejlődés újabb és újabb állomásai.
Ha a tesztek alapján úgy találod, hogy gyermeked nem teljesít a korosztályának

megfelelően, akkor feltétlenül fordulj orvoshoz, szakemberhez, mert a korán
felismert hiányosságok, gyengeségek annál gyorsabban és nagyobb mértékben
orvosolhatóak, minél korábban ismerték fel őket!
• Mozgásfejlődési lemaradásoknál először a gyermekorvost keresd fel, majd

a korai fejlesztőhöz, a Dévény-Alapítványhoz, illetve több hasonló,
mozgásfejlesztéssel foglalkozó intézményhez fordulhatsz. A babaúszás is
jótékony hatású ilyen esetekben.
• A hallási, beszédfejlődési és IQ problémák háttere egészen sokféle lehet az
autizmustól a fülgyulladásig számos oka lehet, ebben az esetben is
mindképpen a gyermekorvossal konzultálj elsőként!
1. A mozgasfejlodés vizsgalata
A mozgékonysag vizsgalata
Ulj le közel a babához és nyújtsd felé a karodat! Kérd, hogy jöjjön oda hozzád!
Szólítsd a nevén, esetleg mutathatsz neki valamilyen játékot is a meggyőzés
érdekében.
32. hetesen már valamilyen módon (kúszva, mászva, gurulva) oda kell tudnia
menni hozzád. Ha erre még nem képes, de nyújtja feléd a karját, és próbál
elindulni, annak a jele, hogy megvannak benne a szükséges képességek, és
hamarosan képes lesz majd kúszni.
A nyak- és hatizmok erejének vizsgalata
Fektesd a babát a hasára és húzz el előtte egy színes tárgyat!
4 hetes koráig csak a szemével képes követni az adott tárgyat, 2 hónaposan már a
fejével is utánafordul. 12 hetesen fel is emeli a fejét egy időre. 24 hetesen már a
karjára támaszkodva nézi.
Az allas vizsgalata
Nyújtsd oda az ujjaidat a babának, és engedd, hogy felhúzza magát ülésbe vagy
állásba.
40 hetes korban már legalább ülésbe fel kell húznia magát. Nem számít, ha
bútorokba kapaszkodva még nem tud ebben a korban felhúzódzkodni, de a
kezünkbe kapaszkodva képesnek kell lennie erre. 44 hetesen (azaz kb. 11
hónaposan) már bútorba kapaszkodva is képesnek kell lennie megállni, akár
hosszabb ideig is. Kapaszkodó nélkül felállni nagyjából 14-15 hónaposan kell
tudnia (akkor, amikor már önállóan járni is elkezd)
A mozgaskultura vizsgalata
Mutassunk meg a kicsinek, hogyan kell ugrálni, táncolni, hátrafelé menni és

kérjük, hogy utánozza azt.
21 hónapos korban már képesnek kell lennie erre. Két és fél évesen már tud
lábujjhegyen járni, 3 évesen pedig már képes teljes biztonsággal féllábon ugrálni,
és akár ugróiskolázni is megtaníthatjuk.
2. A hallas vizsgalata
1 éves kor alatt a következő képességeket kell tudniuk a babáknak (ezek

hiányából következtethetünk arra, hogy valamilyen hallásprobléma állhat fent):
Az ujszulott
A hirtelen zajokra (pl. tapsolás, ajtócsapódás), összerezzen. Ezután pislog vagy
tágra nyitja szemét, esetleg elsírja magát.
1 honapos
A hosszan tartó hangokat felismeri így például megismeri a mosogép vagy a
porszívó hangját is.
4 honapos
Felismeri a családtagok hangját. Édesanyja hangját hallva megnyugszik, odafigyel
rá, elmosolyodik akkor is, ha nem látja őt. Hangot hallva odafordul fejével, vagy
szemével mozdul a hang irányába.
7 honapos
Ha meghallja bármely családtag hangját odafordul. Halk, de számára érdekes
zörejekre is reagál.
9 honapos
A jól megszokott, mindennapi hangokat örömmel hallgatja, ha valami olyat hall,
ami távolabbról jön, a hang irányába fordul, keresi a hang forrását. Orömmel
hallgatja és hangoztatja saját hangját is.
1 éves
Reagál a saját nevére és a számára ismerős szavakra. Megérti azt, hogy „nem”,
„pápá”, „anya”, „apa” stb. és valamilyen gesztussal vagy a saját szavaival
válaszol is rá.
TESZT
A babát ültesd az öledbe kb. egy méterre a faltól. Egy másik személyt kérj meg,
hogy álljon a baba látóterén kívül jobb- vagy baloldalra. 6 hónapos baba esetén a
fülétől 45 centiméterre, 9 hónaposnál idősebb baba esetén 1,8 méterre álljon a
másik személy, a baba fülével egy magasságba.
A következő sorrendben hallasson hangokat: emberi hang („OO" - alacsony; „PS" -

magas), csörgő, a csészéhez ütögetett kanál, papír zsebkendő, kézicsengettyű.
Mindegyik hangot mindegyik fülébe játsszuk be. Ha először nem reagál rá, akkor
várjunk két másodpercet, majd ismételjük meg.
Ha három kísérlet után sem ad választ, térjünk rá a következő hangra.

9 hónaposnál idősebb csecsemők általában azonnal a hang felé fordulnak, és

közben gyakran mosolyognak is. Az ennél kisebb gyerekek lassabban reagálnak.
Ha az öt bemutatott hang közül bármelyik háromra válaszol a gyerek, az azt
jelenti, hogy elég jól hall ahhoz, hogy meg tudjon tanulni beszélni. Ha ennél
kevesebbszer reagál, három hónapon belül ismételjük meg a vizsgálatot, és
azután beszéljünk az orvossal.
3. A beszédfejlodés vizsgalata
A korábbiakban már volt szó róla, de most részletesen leírom, melyik életkorban
mit kell tudnia a beszédfejlődés során a babának, illetve a kisgyermeknek. A
beszédfejlődés több részből áll, egyrész a nyelvi és logikai készségeknek,
másrészt a hallásnak kell megfelelő módon fejlődnie, de emellett a szociális
készségek fejlődése és a szövegértés fejlődése is nagy súllyal esik latba: az a
gyerek, aki nagycsaládban nő fel, sok embert lát maga körül, illetve nem első
gyermek a családban, jobban motiválva van a beszédre a kommunikációra, mint
azok a gyerekek, akik elsők a sorban, és egész nap kettesben vannak az
édesanyjukkal, aki akkor is megérti őket, ha a kommunikációnak csak a legkisebb
jeleit mutatják. A beszédfejlődés egyes állomásaiból következtethetsz arra is,
milyen módon tesztelheted az adott fejlettségi fok elérését, a 3. leckében pedig
megnézheted, hogyan segítheted a kicsit az egyes fejlődési fokozatokon.
A beszédfejlodés fobb allomasai:
3 honapos Ha szólunk hozzá, válaszképpen hangokat ad.

4 honapos Hangosan nevet, kacag
7 honapos Buborékokat fúj, képes utánozni a mimikát (pl. nyelvnyújtogatás)
9 honapos gügyög, élvezi a hangját
10 honapos Egyszótagosan gügyög (dadadada)
11 honapos többszótagosan gügyög
12 honapos Mama, papa, baba stb. kétszótagos szavak nem értelemszerű
használata
13 honapos Az egy részből álló utasításokat képes követni
14 honapos Mama, papa, baba stb. kétszótagos szavak értelemszerű használata
17 honapos az első nem „mama, dada, papa, baba” típusú szó
21 honapos rámutat a megnevezett tárgyakra (pl. egy képeskönyvben)
23 honapos 4-6 egyedülálló szó
24 honapos két vagy több kívánságát kimondja, kétszavas mondatokat használ
26 honapos kb. 50 szót használ
28 honapos az „én” és a „te” szavakat is használja
30 honapos a két részből álló utasításokat követi
34 honapos ragozva beszél, rövid párbeszédekben részt vesz, megmondja a
tárgyak neveit és hogy mire valók
36 honapos az „én” szó helyes használata, rámutat a használatával megnevezett
tárgyra
4. IQ tesztek
Az IQ tesztek ilyen kis korban még látszólag egészen másként épülnek fel, mint
ahogyan azt mi a felnőtteknek készített teszteknél megszokhattuk. Az alapok
azonban ugyanazok: a szóbeli, logikai és percepciós (megfigyelési) képességeket
vizsgálják a gyerekeknél is, azonban mindig az adott fejlettségi fokon.
Ne feledd: ha a tesztek alapján úgy találod, hogy gyermeked nem teljesít a

korosztályának megfelelően, akkor feltétlenül fordulj orvoshoz, mert a korán
felismert hiányosságok, gyengeségek annál gyorsabban és nagyobb mértékben
orvosolhatóak, minél korábban ismerték fel őket!
Az IQ teszt 1. része: a megfigyelési képességek vizsgálata
12 hetes korig
Jól láthatóan játsszunk egy gyűrűvel a baba előtt.
Ha a gyermek a megfelelő szellemi fejlettségi fokon áll, a gyűrű után nyúl. Ha
még 4 hónaposan sem nyúl a felé nyújtott játék után, akkor feltétlenül fordulj
orvoshoz!
8 honapos
Játék közben rejtsünk el egy játékot a kendő alá.
Ha a gyermek lehúzza róla a kendőt, akkor már megértette a térállandóság
fogalmát (azt, hogy a tárgyak nem tűnnek el akkor, ha kikerültek a látóterünkből),
amit ebben a korban már tudnia kell.
9 honapos
Vegyél elő egy kosarat vagy dobozt és kérd meg a babát, hogy pakolja bele az
építőkockákat (kisautókat, játékokat). Ha nem reagál, mutasd meg neki, mit kéne
tennie és közben mond is hangosan, hogy mit csinálsz.
Ebben a korban már bele kell tudnia tenni a kockákat a kosárba.
1 éves korban a 8 és 9 hónapos kor feladatait megismételhetjük, ilyenkor már

rutinosan és gyorsan oldja meg a feladatokat bármely átlagos képességű gyermek.
15 honapos
Adjunk neki 3 építőkockát és kérjük meg, hogy építsen belőlük tornyot.
Ebben a korban már gond nélkül fel kell tudnia építeni a tornyot úgy, hogy egyik
kocka se essen le (persze olyan kockából, amit már ismert korábban, és a kezéhez
való méret, nem túl kicsi)
Az IQ teszt 2. része: a szobeli készségek vizsgalata
Ebbe a csoportba több típusú feladat tartozik, melyeket akkor adhatunk a

kicsinek, amikor már képes ezek megválaszolására.
Általános információk: pl. Hol a szemed? (12. hónapos kortól) Általános

intelligencia: pl. Mit teszel a térdedre, ha elesel? (2 éves kortól) Számolás: Ez itt
két autó a kezemben, ha ideteszem ezt az autót is, akkor hány autó van a
kezemben? (4 éves kortól) Hasonlóságok: Miben hasonlít egymásra a körte és a
narancs? (5 éves kortól) Szókincs: Mi az a smaragd? (3 éves kortól)
Az IQ teszt 3. része: logikai feladatok
Képkiegészítés Mutassuk a gyereknek olyan ismerős tárgyak képeit, amelyekről

egy részt lehagytunk. Rá kell jönnie, hogy mi hiányzik a képről (pl. az itt látható
nyuszinak csak egy szeme van). (1 éves kortól)
Képrendezés Tegyünk a gyerek elé rossz sorrendben egy képes történetet. Rakja
helyes sorrendbe a képeket, és mondja el a történetet. (4 éves kortól)
Kódolás Tegyünk a gyerek elé két csillagot, rombuszt, háromszöget és kört. A
gyereknek az a dolga, hogy kiválassza az egyformákat. (2,5 éves kortól)
Mozaikpróba Vágjuk darabokra egy ismerős dolog fényképét - lehet ez egy arc
vagy egy ló stb. így egy egyszerű kirakós képet készítünk. A gyereknek minél
gyorsabban helyre kell illesztenie a részeket. (2 éves kortól 2-4 darabbal lehet
kezdeni)
Kockaillesztés Ehhez a feladathoz különleges kockakészlet szükséges (piros, fehér,

fele piros-fele fehér). Kérjük meg a gyereket, rakja ki ő is ugyanazt a mintát,
amit mi. Először csak négy kockát használjunk fel, majd ahogy nő a gyerek,
felmehetünk kilencig. Más játék kocka, dominó is megteszi. (1,5 éves kortól)
5. Az észlelést vizsgalo tesztek
Az észlelés vizsgálata azért fontos, mert egyrészt a látásproblémákat

(gyengénlátás, színvakság stb.) kiszűrhetjük általa, másrészt olyan rejtett
problémákra is fény derülhet, melyek egyébként csak jóval később az óvodában,
iskolában jönnének elő, és akkor már sokkal nehezebb lenne megfelelően kezelni
őket. Ilyen például a skizofrénia vagy az autizmus.
A percepciot vizsgalo tesztek
4 honapos
Rajzoljunk papírra egy nagy kört és föléje egy kicsit, majd mutassuk meg a
babának. Ezt a rajzot olyan kövesse, amin egy nagy és egy kis rombusz van. így a
baba látja, hogy milyen kapcsolat van a nagy és fölötte lévő kicsi forma között.
Most pedig mutassunk meg neki egy olyan „képet", ami egy nagy háromszöget
ábrázol, fölötte egy kicsivel. Ha a baba az előző két rajzról felfogta a nagy és
fölötte a kicsi fogalmát, akkor ez a kép egyáltalán nem fogja érdekelni. Ha
azonban olyan képet mutatunk neki, amelyen a kis háromszög van alul és a nagy
fölül, akkor ismét megújult érdeklődéssel fogja nézegetni a negyedik kártyát,
mivel ebben az elrendezésben a kép másnak, újszerűnek tűnik a számára.
6-9 honapos
Erre az időre már kialakult a baba mélységérzékelése. Ezt a következő módon
vizsgálhatjuk meg, gondoskodva arról, hogy biztonságban legyen, ne essen vagy
csússzon le a magasból.
Tegyük a gyereket egy kanapéra vagy asztalra, ami kb. 45 cm-re van a padlótól.
Álljunk mellette, hogy szükség esetén el tudjuk kapni, és hagyjuk, hogy hadd
„közlekedjék" szabadon ezen a felületen.
A baba odamászik az asztal vagy a kanapé széléhez, de ott megáll, és nem hajol
túl a bútordarab szélén. Nyilvánvaló, hogy látja, hogy az a felület, amin ő van és
a padló különböző magasságú, tehát ha tovább mászik a bútor szélénél, akkor
leesik.
9 honapos kortol
Erre az időre már kialakult a babában a tárgyállandóság fogalma. Ez azt jelenti,
hogy tudja, hogy egy illető tárgy akkor is létezik, ha ő azt éppen nem látja. Eddig
a korig semmijeiét nem mutatta annak, hogy keresné a látóteréből kikerült
tárgyat, mondjuk a játékát, ha épp leejtette a földre. 32 vagy 36 hetes korától
azonban már kihajol a székéből, és utánanéz a leesett tárgynak.
Először gyakoroljuk azt, hogy vegye fel az eléje tett tárgyat. Miután néhányszor
már utánanyúlt a dolognak, tegyük vissza a kiválasztott játékot oda, ahol volt, de
helyezzünk egy papírlapot a gyerek és a játék közé.
Ha minden rendben van, akkor ebben a korban a baba már megpróbálja elvenni a
papírt, amit közéje és a játéka közé tettünk. Meg akarja találni azt a valamit,
mert tudja, hogy még mindig ott van. Egészen addig keresi, amíg meg nem
találja.
18 honapos
Kb. 24 hetes korától a gyereknek már van saját ún.”befogadó stílusa", ami attól
függ, hogy milyen gyorsan és milyen alaposan vizsgálja meg az egyes tárgyakat és
helyzeteket. Ezt nevezik „fogalmi tempónak". A lassú tempóval „dolgozó" baba
nyugodtan marad és kitartó figyelemmel nézi meg a tárgyakat. Az ilyen gyerek
elmélkedő típusú. A gyors tempójú baba azonban izgalomba jön, gagyog, csapkod
maga körül a kezével, és rövid vizsgálódás után már valami másra irányítja a
tekintetet. Az ilyen gyerek lobbanékony típusú. gondoljuk, hogy meg tudjuk
változtatni a gyerek stílusát. Azonban ha elvégezzük a tesztet, akkor reálisabb
képet kapunk arról, hogy mit várhatunk el tőle. Például kimutatták, hogy az
elmélkedő gyerek valamivel könnyebben tanul meg olvasni. Ez azért van, mert
gondosabban vizsgálja meg a betűk alakját. Erre a gondos vizsgálatra van szükség
az olvasás tanulásának kezdeti fázisában. A hagyományos iskolai órákon több
„elmélkedésre" van szükség, ezért az elmélkedők iskolai teljesítménye valamivel
jobb, mint a lobbanékony gyerekeké.
Az elmélkedés azonban nem mindig jobb, mint az impulzivitás. Számos olyan
helyzet van ugyanis az életben, amikor gyorsan kell döntenünk. Amikor a gyerek
például lemegy az utcára, és gyakorolja, hogyan kell közlekednie, akkor gyors
döntéseket kell hoznia. Tudnia kell, hogy milyen a forgalom, milyen gyorsan
jönnek az autók, mikor számít üresnek az utca, mikor mehet át a másik oldalra.
Sokszor nagyon rövid idő alatt kell meghoznia ezeket a döntéseket. Lehet, hogy
az impulzív gyerekek ebben jobbak az elmélkedőknél. Vannak olyan helyzetek is,
amikor elég valahová csak egyszer odanézni. Az ilyen helyzetekben az impulzív
gyerekek némi előnnyel rendelkeznek az elmélkedőkkel szemben.
18 hónapos korában, ha elvégzünk vele egy egyszerű vizsgálatot, nagyjából

felmérhetjük, hogyan áll „elmélkedés és lobbanékonyság" dolgában:
Mutassunk a babának olyan kártyát vagy papírlapot, amin ugyanannak a képnek
valamelyest módosított változatai láthatók. A baba kiválasztja az alsó hat képből
azt, amelyik pontosan olyan, mint a legfelső kép.
Ha a gyerekünk elmélkedő gyerek, akkor alaposan megnézi az összes változatot,

mielőtt döntene, és ritkán hibázik. Ha impulzív a gyerek, akkor az összes képet
gyorsan végignézi, és választ egyet, ami az esetek nagy-részében nem pontos
mása a kezében lévő képnek. Az persze valószínűtlen, hogy a gyerek pontosan
beleillik az egyik vagy a másik kategóriába, ugyanis a gyors pontatlanok és a lassú
pontosak mellett vannak gyors pontos, és lassú pontatlan gyerekek is.
3 éves kortol
A „perceptuális stílus" dönti el azt is, hogy befolyásolja-e a gyereket a

háttérkörnyezet, vagy képes azt figyelmen kívül hagyni. Ezt mezőfüggésnek,
illetve mezőfüggetlenségnek nevezzük. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a fiúk
mezőfüggetlenebbek, és ezért könnyebben tudnak egy adott formát kiemelni egy
bonyolult környezetből, mint a lányok, akik viszont inkább mezőfüggőek. Ez
valószínűleg azért van így, mert a fiúknál sokkal korábban kialakul a térlátás
képessége, mint a lányoknál. Hogy mezőfüggő vagy mezőfüggetlen-e a gyerek, azt
azzal vizsgálhatjuk meg, hogy egy bonyolultabb képből ki tud-e emelni egyet
néhány egyszerű geometriai forma közül.
Mutassunk a gyereknek egy egyszerű geometriai formát, mint pl. a kör, a négyzet
vagy a háromszög. Kérjük meg, hogy keressen egy ugyanolyat egy összetettebb
képen.
Lehet, hogy a gyerek megtalálja a kért formát a képen. Ehhez figyelmen kívül kell
hagynia a rajzon látható többi dolgot, azaz a mezőt, és csak az elvont formákra
kell figyelnie. Általában ahogy nőnek a gyerekek, egyre mezőfüggetlenebbekké
válnak. A későbbiekben sokkal bonyolultabb formákkal is próbálkozhatunk -
például egy elrejtett állattal -, és a kép maga is sokkal összetettebb lehet.
Jó ha tudjuk, hogy mezőfüggetlen-e a gyerekünk. Ha az, akkor sokkal

sikeresebben tud az egyes tárgyakra vagy feladatokra koncentrálni. A mezőfüggő
gyerekek ezzel szemben inkább az emberekre figyelnek. Valószínűleg ezzel
magyarázható az is, hogy miért társaságkedvelőbbek a kislányok már a kezdetek
kezdetétől. Ha mezőfüggő a gyerek, akkor jobban figyel a külső jelekre,
ennélfogva a mi biztatásunkra is. Ezzel ellentétben a mezőfüggetlen gyerek -
éppen azért, mert jobban ki tudja emelni a részeket az egészből - általában
jobban teljesít azokban a gondolkodást igénylő feladatokban, amelyek nagyfokú
térlátást igényelnek. Ilyen feladat például a sakk.
A latas vizsgalata
Az ujszulott
Mozgassuk az ujjainkat baba arcától úgy, hogy kb. 30 cm-re húzzuk el a kezünket
20-25 cm távolságban a a fejétől jobbra és balra A babának a középvonaltól 15
cm-es távolságig kell követnie tekintetével a mozgó kezünket mindkét irányba.
1 honapos
Mozgassuk az ujjainkat 20-25 cm távolságban a baba arcától úgy, hogy a fejétől
jobbra és balra kb. 30 cm-re húzzuk el a kezünket. A babának 45-60 cm-es sávon
belül mindkét oldalirányban követnie kell mozgó ujjainkat.
3 honapos
Mozgassuk az ujjainkat 20-25 cm távolságban a baba arcától úgy, hogy a fejétől
jobbra és balra húzzuk el a kezünket. Most már végig követnie kell a kezünk
mozgását mindkét oldalra úgy, hogy a tekintete az egész 180 fokos látómezőt
bejárja.
Ha a baba 12 hetes korára sem tudja az ujjaink mozgását követni a fenti
mezőben, akkor beszéljünk az orvossal.
4 honapos
Az újszülötteknek általában külön mozog a két szeme. A binokuláris látásnak 16
hetes kortól kell kialakulnia. Ezen azt értjük, hogy a két szem együtt mozog, és
így három dimenzióban látja a tárgyakat.
Mutassunk a babának egy ismerős tárgyat, amiről feltételezzük, hogy utánanyúl
majd. Ha a tekintete rögzül, akkor az arcán is tükröződik az öröm, hogy látja azt
a tárgyat, és kíváncsivá teszi a játék.
Ha nem így reagál, amikor érdekes látnivalókat mutatunk neki, forduljunk
orvoshoz.
5 honapos
Nézzük meg, látja-e a baba a saját kezét. Fektessük a hátára. A baba szándékosan
figyeli a saját ujjmozgásait, és megpróbálja az ujjait összeérinteni.
6 honapos
Nézzük meg, válaszol-e a baba azokra a látási ingerekre, amelyek valamivel kívül
esnek tekintetének pillanatnyi irányán. Tegyünk mellé valamilyen játékot. A baba
úgy helyezkedik, hogy lássa az odatett tárgyakat, hátrahajol vagy lehajtja a fejét,
hogy jól lássa őket.
Ha nem így viselkedik a gyerek, beszéljünk az orvossal.
1 éves
Húzzunk át gyorsan mozgatva egy tárgyat a látóterén, hogy lássuk, reagál-e a
mozgásra. A baba fejét meg sem mozdítva, szemmel tartja a gyorsan mozgó
tárgyat.
Ha nem követi tekintetével a mozgó tárgyat, beszéljünk az orvossal.
9. Játék önállóan és együtt
A gyerek számára a játék és a tanulás nem sokban különbözik egymástól. Amíg mi

felnőttek a játékot szórakozásnak gondoljuk, addig a gyerek számára minden
hétköznapi tevékenység a játék kategóriájába tartozik és nemcsak egyszerűen
elvégzi azokat, hanem minden esetben tanul is belőlük. Ebből az alapvető
félreértésből erednek azok az irányzatok, trendek, amik tanítani kívánják a
gyereket, játékos tanulást ígérnek, miközben a kicsinek nincs szüksége „játékos
tanulásra”, inkább minél több játékra, kreatív játékra, sokoldalú hétköznapi
tevékenységre (segítés a házimunkában, kertben stb.), sok mesére, kreatív
feladatokra.
Manapság nagyon gyakori, hogy az anyuka telipakolja a szobát játékokkal, kiadja

a gyereknek, hogy „játsszál magadban, amíg én főzök”, majd pedig csodálkozik
rajta, hogy a kicsi már 5-10 perc után unatkozni kezd (erről már az unalomról
szóló fejezetben beszéltem). A gyerekek számára ugyanis nem a játékok a
legérdekesebbek, hanem már nagyon hamar elkezdenek érdeklődni a mindennapi
tárgyak, tevékenységek után és utánozni azokat. Éppen ezért teljesen felesleges
hatalmas összegeket költeni bonyolult és méregdrága játékszerekre, helyette
inkább egyre több háztartási eszközt, kreatív játékot adjunk a kicsi kezébe.
A modern játékszereknek is vannak azonban előnyei: általuk megismerhetjük a
baba egyes készségeit, képességeit. Pl. a gombnyomogatós játékok zenéjére
elkezdhet táncolni a kicsi, a zenélős járássegítő is jó szolgálatot tehet. A
legnehezebb talán az egészen kicsiket jól lekötni, számukra mindenképpen
ajánlott egy játékhidat, babatornászót vagy játszószőnyeget beszerezni, amire
különféle játékokat lehet rálógatni, melyeket nézegethet, majd lökdöshet. Egy
ilyen játék 6-7 hónapos koráig a kedvencei közé fog tartozni.
A játékok vásárlásánál fontos a változatosság is: felesleges gombnyomogatós

játékból 3-4 hasonlót venni, vagy 2 játéktelefont. Az a jó, ha többféle módon
használható, más-más hangú, más-más anyagú (fa, fém, műanyag, plüss) játékai
vannak a babának, így a tapintása is fejlődik.
Fontos, hogy ne csak a játékokat váltogassuk körülötte, hanem a környezete is
érdekes, változatos legyen. Amíg nem tud önállóan közlekedni a lakásban, vigyük
át másik szobába, ha unatkozni kezd. A játékokat cserélgessük, ne legyen mindig
minden elől, hanem egyes játékokat tegyünk el és pár hét múlva cseréljük ki őket
a többire.
Fontos az is, hogy legyen helye a gyereknek a játékra. Kezdetben a járóka is

bőven megteszi, később kapjon egy játszósarkot, egy kisasztalt és kisszéket, ahol
kényelmesen rajzolhat, ehet, főzhet, egy babasarkot, ahol lefektetheti a babáit
stb.
Milyen jatékokat vegyél?
A játékboltok hatalmas kínálata arra ösztönzi az embert, hogy minden jópofa, jó

ötletnek gondolt játékszert megvegyen a kicsire, noha ezek többségével nem
sokat fog a baba játszani. A felnőttek azt hiszik, hogy a jól megtervezett, színes
játékok elszórakoztatják majd a gyereket, akit viszont sokkal jobban vonzanak a
konyhai eszközök, a takarítószerek, az üres flakonok, Wc-papír gurigák,
szerszámok és az egészen egyszerű dolgok, mint például egy bot, amit a
fantáziája révén bármivé alakíthat, miközben egy boltban vásárolt hétnyelven
beszélő csodapuska csak puska lehet. Sőt, ha a gyerek netán kardozni kezdene
vele, még le is teremtjük, hogy ne tegye tönkre a drága játékot.
Ugyanez vonatkozik az előre meghatározott szerepet betöltő babákra, a csak
egyféleképpen összeszerelhető Lego-építményekre is.
A jól megtervezett játék az, ami ösztönzi a gyermeket az új dolgok felfedezésére,
ami sokoldalúan használható, és megmozgatja a kicsi fantáziáját is, ami sokkal
hamarabb elkezd fejlődni, mint mi azt gondolnánk. 1 éves kor körül már egészen
meglepő jeleit mutatja a baba, hogy emlékszik bizonyos dolgokra és szeretné
eljátszani azokat a rendelkezésére álló eszközökkel: pl. a fakanállal épp úgy
kever, mint anya, majd megfésülködik vele, mint anya :)
A játékvásárlás legfontosabb szempontjai:
1. Megfelel-e a gyermek életkorának?

Nem azt kell nézni, mi van a dobozra írva, vedd figyelembe azt is, mit tud már a
gyermeked. Sok kiszongorára vagy nyomogató telefonra az van írva, hogy 2-3 éves
kortól, miközben a 3 hónaposok már lelkesen játszanak vele.
2. Biztonságos-e a játék?
– A csörgő nem túl nehéz-e, ha megcsapja magát vele, nem fogja-e nagyon
megütni?
– A csörgő szára nem túl hosszú-e nem tudja-e a baba megsérteni vele a
lágyszájpadlását?
– A zsineges játékokon nem túl hosszú-e a zsineg?
– Nincs-e a játékon olyan kicsi lyuk, amibe beszorulhat az ujja?
– A plüss játékok moshatóak-e mosógépben? Nem ereszti-e a színét (mert ha
elkezdi rágni, akkor festéket nyelhet vele)?
– A festett játékokról nem jön-e le a festék?
– A ragasztott játékokon nem folyt-e túl sehol a ragasztó?
– A plüss állatkák varrása megfelelően erős-e, nem tudja-e belőle kivenni a
kicsi a vattabélést?
– A babák, plüss figurák apró részei erősen vannak-e rögzítve, nem tudja- e
a kicsi leszerelni és megenni őket?
– Nem csak a kisbabák, hanem a nagyobb gyerekek is hajlamosak arra, hogy
kíváncsiságból beletegyék az apróbb alkatrészeket a fülükbe, orrukba, szájukba!
Ezért nagyon fontos, hogy a játékok apró alkatrészei erősen legyenek rögzítve.
– A festékek, gyurmák ne készüljenek mérgező anyagokból!
– Olyan műanyagból készült játékokat vegyünk, amik nehezen és nem
szilánkosan törnek, különben a kicsi megvághatja magát és lenyelheti a letört
részeket.
– Az elemes játékok eleme ne legyen hozzáférhető (le legyen csavarozva).
– A kerti játékokat mindig fűre vagy puha alapra állítsuk fel, soha ne
betonra!
– A homokozót, ha használaton kívül van, mindig fedjük le alaposan, nehogy
rovarok, illetve egyéb állatok megtelepedhessenek benne, valamint a macskák,
kutyák belepiszkítsanak.
– Soha ne hagyjuk a gyereket a medencében egyedül fürdeni!
– A hintán, kisbiciklin legyen biztonsági öv, vagy legyen eleve bababiztos a
felépítése!
3. Az adott játék ösztönzi-e játékra a gyereket? Megvan-e a játékértéke? Azaz

sokoldalú-e, sokféle célra használható, és egy darabig együtt nő-e a gyerekkel,
azaz nem fogja pár hét után kinőni, megunni a játékot? Ilyen sokoldalú játék pl.
az építőkocka, a kisautó, a labda, vagy a baba, amit többféle életkorban is
örömmel vesz kezébe a gyermek.
4. Élvezetes-e? Az oktatójátékok nagyon hasznosak lehetnek, de nem biztos, hogy

a gyerek szeretne folyton Montessori toronnyal vagy kirakóval játszani. Persze
ilyenek is legyenek otthon, de olyan fajtákat érdemes beszerezni, amikkel mást is
lehet játszani (pl. ne mágneses számolásra okító táblát vegyünk, hanem inkább
egy kis pénztárgépet)
A haztartasi eszkozok, mint jatékok
Már egészen kicsi korban, 8-9 hónaposan észreveheted, hogy a gyermek sokkal
szívesebben játszik a háztartásban fellelhető holmikkal, mint a játékaival.
Huzamosabb ideig lekötik a műanyag edények, a kanalak, szívószálak és egyéb
ártalmatlan eszközök. Éppen ezért már ekkor érdemes egy dobozt vagy egy alsó
fiókot kijelölni a baba számára a konyhában, amiben kedvére matathat a nem
veszélyes háztartási eszközök között, miközben a veszélyes, szúrós, vágós
szerszámokat, vegyszereket, kozmetikumokat érdemes gyerekzárral ellátott
szekrénybe, vagy jó magasra tenni.
Érdemes tudatosan is gyűjtögetni az ilyen eszközöket, a joghurtos és
fagylaltospoharak, műanyag kanalak, kimosott műanyag palackok, lábosok,
cipősdobozok, később a gyufás-skatulyák és a kupakok a kedvenc játékszerek közé
fognak tartozni. Hiszen ezek homokozó vagy fürdőjátéknak épp úgy megfelelnek,
mint közös főzésre a konyhában, kreatív játékokhoz, festeni, ragasztani,
kiszínezni stb.
2 éves kortól adhatunk száraztésztát, babot, a gyereknek a játékhoz, ezt

előszeretettel borítja majd ki, ezért érdemes egy méretesebb újságpapírt
leteríteni a számára, ahol játszhat vele.
A babák nagy élvezik a különféle színes flakonokba tett bab, száraztészta, rizs
hangját, lelkesen zörgetik az így elkészített hangszereket.
Krumplinyomdát is készíthetünk kisebb krumplikból, póréhagymát felszeletelve

pedig csigákat festhetünk.
A WC-papír kartongurigájából bábot készíthetünk, vagy távcsövet.
De jó játék a tojástartó is, amiből barkácsolni is lehet, de pakolászhat is bele a

kicsi, pl. apró játékokat vagy labdákat.
Szamitogép, tévé
Szerintem nem káros, csak nem szabad túlzásba vinni. A számítógép kezelését
manapság már nagyon gyorsan elsajátítják a gyerekek, hiszen azt látják tőlünk,
hogy rendszeresen használjuk, a mindennapi élet részévé vált. A könnyű
kezelhetőség miatt már óvodás korban megtanulják irányítani a gépet, és ez
ösztönözheti őket a mielőbbi olvasástanulásra is. A számítógép-kezelése során a
gyermek megtanulja, hogyan tervezzen és oldjon meg problémákat, és erre a
különféle logikai játékok (pl. pacman) nagyon alkalmasak. Nincs korhatár, hogy
mikor kezdheti el a számítógépezést a gyermek, szerintem az óvodáskor már
alkalmas erre, de azt mindenképpen fontosnak tartom elmondani, hogy ilyen kicsi
korban még legalább napi 2 óra mozgásra szüksége van a gyereknek, a
számítógépezés-tévézés nem mehet ennek a rovására! Fél óránál tovább ne üljön
az óvodáskorú gyermek a monitor előtt, ez a szemére is káros! (még a legjobb
monitorok is rontják a szem fókuszálási képességét, mert mozdulatlanul egy
helyre kell néznie a gyereknek, ezért akaratlanul is kevesebbet pislog).
A tévézés is jó dolog tulajdonképpen és nem is szabad tőle eltiltani a gyereket,

hiszen a mai élethez már hozzátartozik a vizuális kultúra. Rossznak tartom
azonban azt a gyakorlatot, hogy a tévé egész nap megy a lakásban (ezzel
feleslegesen terheljük a kicsi idegrendszerét), és ha azt akarjuk, hogy a gyerek
végre nyugton maradjon, akkor valamelyik gyerekcsatornára kapcsolunk, ahol
válogatás nélkül mindent megnézhet. Ehelyett inkább csak a neki való meséket
nézze és, ha véget ért a kiválasztott mesefilm, kapcsoljuk ki a tévét. A legjobb
az, ha videókazettát vagy DVD-t teszünk be a gyereknek és olyan filmet, ami az ő
korosztályának való. Az, hogy a kicsi tátott szájjal néz egy krimit vagy más felnőtt
filmet, esetleg valamelyik felnőtteknek szánt mesefilmet (pl. Gyűrűk ura vagy
Harry Potter), nem azt jelenti, hogy az neki való, hogy nem ijeszti meg, nem fog
tőle rosszat álmodni, hogy képes is feldolgozni a látottakat. Egy rosszul
megválasztott mesefilmtől akár hetekig szoronghat a kicsi, még az egészen
ártalmatlannak tűnőektől is!!!
Nem szabad, hogy a gyermek órákon át tévét nézzen még akkor sem, ha beteg.
Ha fáradt, beteg, inkább olvassunk neki mesét, játszunk fekve, ágyban is
játszható játékokat, vegyük elő a diavetítőt, játsszunk árnyjátékot a falon!
Azok a szülők sem cselekszenek rosszul, akik egyáltalán nem néznek tévét otthon.
A gyermek emiatt nem fog lemaradni társaitól, hiszen egy csomó más témájuk is
lehet amiről beszélgethetnek, azonban nem szabad erőltetni és túlságosan
szigorúan eltiltani a gyereket a tévézéstől (annál jobban akarja majd). Ha
kíváncsi, szeretné kipróbálni, meg lehet engedni neki, később ő maga fogja
felismerni, hogy mire és milyen mértékben van szüksége. Az biztos, hogy
amennyiben nem engedjük nyakló nélkül tévézni, megszerettetjük vele az egyéb
változatos tevékenységeket, az olvasást, a könyveket, akkor nem fogja annyira
igényelni a filmeket és sokoldalú, olvasott, kreatív emberke lesz majd belőle.
Konyvek, olvasas
A legfontosabb dolog, amit egy gyereknek vehetünk, azok a könyvek. Már egészen
kicsi kortól elkezdhetünk neki könyveket mutogatni, könyveket olvasgatni
közösen, és -ha minket is sokat lát olvasni- ő is szívesen olvasgat majd. 11-12
hónapos korban már ügyesen lapozgatja a leporellókat, és figyelmesen hallgatja a
színesen, érdekesen, egyszerű szavakkal elmondott mesét.
Az első mesék a mindennapokról szóljanak, olyan tevékenységekről, amiket
mindennap csinál a baba: séta, bevásárlás. Majd következhetnek a bonyolultabb
történetek: állatkert, kirándulás stb. kezdetben olvashatunk képeskönyvből, de 2-
3 éves kor között bevezethetjük a fejből való mesélést is, ezt nagyon fogja
élvezni a gyerek és idővel ő is segít továbbírni majd a kitalált történeteket. A
klasszikus mesék kora 3-4 éves kor között jön el.
Vizsgálatok kimutatták, hogy komoly összefüggés van aközött, hogy a családnak

mennyi könyve van, és hogy a gyerek mennyit fog olvasni felnőtt korában. A
könyvek a mai digitális világban kevésbé fontosnak tűnhetnek, pedig a gyerek
belőlük tanulja meg, hogyan fejezze ki szavakkal érzelmeit, gondolatait. A
könyvek megmagyarázzák számára a világ összefüggéseit, kapcsolatait, leírják a
helyzeteket, személyiségeket, innen (is) megtudja, hogy az emberi léleknek,
személyiségnek mennyi oldala van, milyen mélységei vannak egy-egy embernek. A
könyvek lendületet adnak a kicsi játékának, gazdagítják a képzeletvilágát, és
mindemellett szórakoztatják is a gyermeket.
Hogyan vezesd be az olvasast a csaladba?
Egészen kicsi kortól (akár 4-6 hetes kortól) mondjál meséket, mondókákat,
dalocskákat a babának. 3-4 hónapos korban már olvashatsz neki könyvből,
élvezettel hallgatja majd a hangodat. 6-7 hónapos kortól az öledbe ültetve
leporellóból olvashattok, nézegetheti a képeket. Valószínűleg még nem fogja
sokáig hallgatni a mesét, de 2-3 percig biztosan leköti majd. Érdemes a nap
folyamán többször is beiktatni pár perces meséléseket. Ez azért is jó, hogy a kis
örökmozgó néhány percig nyugton maradjon, pihenjen.
10-12 hónapos korban már bevezetheted, hogy az elalvás előtt is mesélsz neki.
1 éves kortól minden nap olvassatok, lehetőleg mindig ugyanabban az időpontban.
Váljon az olvasás a mindennapok szerves részéve!
Amikor ismerős történetet olvastok, 2 éves kortól 1-1 alkalommal állj meg és
kérdezd meg a kicsit, mi fog történni a következő oldalon. Ez számára izgalmas
játék és a memóriát is fejleszti. 1-2 éves kor között nyugodtan mutogathatja a
képeket, megkérdezheted, mi hol van a képen. Gyakori, hogy kinéz egy képet és
nem akar onnan továbblapozni, ilyenkor várd ki, hogy kedvére nézegethesse az
adott lapot.
Jaték kozosen
Nagyjából 3 éves korig a gyerekek nem egymással, hanem egymás mellett

játszanak, ez azonban nem azt jelenti, hogy ne játszhatnánk közösen a
gyermekkel. Számára ugyanis az is játék, ha mellettünk játszva megfigyelheti,
mit csinálunk, és leutánozhatja azt. Ennek ellenére nem szabad folyton mutogatni
neki, mivel mit kell csinálni, először mindig hagyni kell, hogy magától fedezze fel
a játékokat és csak akkor beavatkozni, ha kéri vagy ha bosszankodik rajta, hogy
egy adott játékot nem tud megfelelően használni (pl. összeilleszteni két
legokockát, beletenni a formákat a formabedobóba stb.)
Nem érdemes színezőkkel, feladatokat tartalmazó füzetkékkel elhalmozni a

gyereket addig, amíg maga nem igényli azt (pl. mert iskolásat szeretne játszani).
Színezőt adhatsz neki, de ne akard irányítani, megmutatni, hogyan színezheti ki
maga „szépen” a képeket, csak akkor, ha ezt kifejezetten kéri. Ugyanez
vonatkozik a kreatív játékokra is. Azt megtaníthatjuk, hogyan kell bánni a kreatív
eszközökkel, hogy a ceruzával a papírra kell rajzolni és nem a falra, vagy hogy a
gyurmát nem szórjuk a földre, de az egyéb fortélyokat (színhasználat stb.) ne
akarjuk ráerőltetni. Ha kifejezetten csinálni akarunk valamilyen tárgyat
gyurmából, akkor megmutathatjuk neki a saját munkadarabunkon, mit csinálunk
és ő megpróbálhatja leutánozni.
A szóbeli játékok nagyon fontosak. Először nagyjából 3 éves korban kezd el

kérdezgetni: mi az, mi ez és miért? Ekkor kezdhetünk el igazán kommunikálni
vele. Válaszoljunk és mi is kérdezzünk vissza a játék során: pl. Mi ez a játék?
Hogyan működik?
A legjobb közös játékok a különféle kreatív játékok: gyurma, festés, zsírkréta,

ezeket már 14-18 hónapos korban bevezethetjük. Jó megoldás a méhviasszal való
gyurmázás, alkotás, mert nem koszol és újrafelhasználható. Tanítsuk meg sokféle
kreatív tevékenységre, hímezni, varrni, horgolni, gyöngyöt fűzni, készítsünk
ajándékokat karácsonyra, születésnapra! Ezáltal fejlődik a kicsi ízlése, szépérzéke
és ítélőképessége is. Fejlődik a kézügyessége és megszereti a szép dolgokat.
Ha sétálni megyünk, hagyjuk gyűjtögetni, a begyűjtött tárgyakból otthon bábuk,

játékok, képek készülhetnek.
Nézegessünk közösen képeket (pl. újságban) és beszélgessünk róluk: másfél éves

korban már meg tudja mutatni a gyerek, melyik arc a szomorú és melyik a vidám.
Beszélgessünk vele az érzelmekről: pl. miért szomorú a bácsi? Ezzel megtanítod
rá, hogyan fejezze ki szavakkal az érzelmeit.
Jó lehetőséget adnak a közös játékra a szerepjátékok, a jelmezek. A jelmez alatt

nem a boltban vásárolt kész maskarát kell érteni, hanem azokat a ruhadarabokat,
tárgyakat, melyek felvételével életre kelthet a kicsi bármilyen figurát. Egy
konyharuhát maga elé téve, lehet szakács vagy boltos néni, egy kalapot a fejére
téve rendőr stb.
A közös játék, bánásmód fontos része a humorérzék kialakulásának is. Minél

játékosabban bánunk a kicsivel már babaként, barátságos szavakkal kísérve,
simogatva csiklandozva öltöztetjük, huncutul kukucskát játszunk vele, annál
jobban fejlődik a humorérzéke, és kiegyensúlyozottabb, mosolygósabb lesz.
10. Idomenedzsment és szervezés
Napirend
Meglehetősen nehéz a feladata manapság az anyáknak, hiszen számos feladattal

kell egymaguknak megbirkózniuk a baba mellett. Valójában a babákat
nagycsaládos, többgenerációs életmódra tervezték, ahol nem volt kérdés az, hogy
mennyi ideig bírja ki egyedül, hiszen megoszlottak a házimunka feladatai is és
több ember jutott egy babára, mindig volt, aki ölben tartotta, dédelgette, ha
sírt, és a feladatok többségét sem az anyának egyedül kellett megoldania. A
többgenerációs család ráadásul változatos, ingergazdag környezetet biztosított a
kicsi számára. Ezzel szemben egy mai „átlag” család panellakásban lakik, az anya
naphosszat egyedül van otthon a kicsivel és leginkább a boltban találkoznak más
emberekkel. Ez a helyzet az anya számára igen megterhelő, a házimunka nagy
részét magának kell megoldania, segítség csak ritkán adódik, és a bab számára
sem ideális, hiszen egy lakás korántsem olyan ingergazdag, legyenek bár benne a
legmárkásabb játékok, mint egy régi parasztház vagy a természet. Ez a
kényszerhelyzet kényszermegoldásokat szül: a baba kénytelen megtanulni
tolerálni a magányt, az anya pedig kénytelen idejét összeegyeztetni a baba
érdekeivel. És az igazi időzsonglőrködés két gyereknél kezdődik csak el igazán!
Korábban már említettem és most sem tudok mást mondani: a babának szüksége
van napirendre. Nem arra, hogy mindig pont 3-kor legyen az uzsonna és pontban
este 8-kor menjen elaludni, hanem arra, hogy a napi teendők egymásutánisága
ugyanúgy történjék. A jó napirend rugalmas és figyelembe veszi a baba
bioritmusát is: ha nem szokott este 9-kor álmos lenni, akkor le lehet fektetni este
10-kor is, miért ne? Nem igaz az a mítosz, miszerint, amit a baba megszokik az
első hónapokban, később is megmarad, azaz ha este 10-kor fektetjük, akkor
óvodás korában sem lehet majd korábban ágyba dugni. Ez tévhit, a lefektetés
időpontja ugyanis lassan fokozatosan, 10-10 percenként haladva előrehozható,
amennyiben ez az óvodába járáshoz feltétlenül szükséges.
Hogyan alakitsunk ki napirendet?
Az első 4-6 hétben a baba látszólag össze-vissza él. Néha összecseréli a nappalt az
éjszakával, átalussza a napot, aztán éjjel meg éber, olykor este 7-kor már
holtfáradt és le kell fektetni aludni, máskor meg még este 11-kor is talpon van.
A napirend kialakításának első pontja az legyen, mikor fekszik le este a kicsi.

Figyeld meg, hogy mikor szeret lefeküdni este, mi az az időpont, amikor ha
lefekteted, utána valamivel hosszabban alszik. A legtöbb babánál ez este 10- fél11
szokott lenni, de vannak olyan kicsik is akik spontán álomba merülnek már este 7-
kor. Ez az időpont kezdetben nagyon kényelmes lehet, de a baba hamar áttér a
10-11 órányi éjszakai alvásra, így reggel túl korán kelne fel, ezért érdemesebb
inkább fokozatosan átállni a legkorábban este 8-as fektetésre. Amikor már
valamennyi időt ébren tölt a baba, húzhatod egy kicsit az időt este, hogy később
kerüljön ágyba. Az első éjszaka még valószínűleg nem fog tovább aludni, de a 2.-
3. éjjel már biztosan.
Az első hetek napirendje ideális esetben abból áll, hogy a kicsi eszik, majd
visszaalszik. Aztán jön az első probléma, hogy a baba eszik, szopizás közben
elalszik, de fél óra múlva felkel és sír. Persze még nem éhes, de már aludni sem
akar. Mit tegyél ilyenkor? A baba azért kel fel fél óra múlva, mert evés után
bealudt, neme tudta magát kellőképpen kibüfizni, és a gyomrában maradt
légbuborék, valamint a székelési inger miatt felkel. Ezen a ponton kell bevezetni
a napirend legfontosabb részét: a dolgoknak azonos sorrendben kell történniük.
Ez most kicsit ködösen hangozhatott, hiszen mi köze a hasfájásnak a napirendhez,

ezért elmagyarázom. A baba számára a napirend nyújt biztonságot. Ezen keresztül
ismeri meg a világot, ez adja neki a napok rendjét. Ilyen rend a felnőttek
életében is van, gondolj arra, hogy minden reggel kómásan kimész a konyhába,
megiszod a kávédat, aztán elvonulsz a fürdőszobába, felöltözöl, nagyjából
ugyanazzal töltöd a délelőttjeidet, este ugyanolyan rutinszertartással fekszel le
stb. A babának éppen ilyen és ilyen mértékű rendszerességre van szüksége ahhoz,
hogy jólérezze magát. Ha megfigyeled, Te sem kelsz mindig ugyanabban az
időpontban (magadtól) és este sem mindig percre pontosan ugyanakkor álmosodsz
el, de a megszokott cselekvések sorrendje nagyjából megegyezik. Ezeknek
köszönhető, hogy ha valami változik az életedben, új időpontban kell felkelned,
azt is gond nélkül viseled.
A baba életében is az a fontos, hogy a történések mindig ugyanabban a

sorrendben haladjanak:
1. Ha felkel utána egyen.
2. alaposan büfiztesd meg, akkor is ha elaludt, mert különben fájni fog a
hasa.
3. Utána tedd tisztába (akkor is, ha elaludt), mert általában szopizás közben
szokták nyakig összekakilni magukat a babák, így nem fog órákig, a következő
ébredésig ülni a kakiban a pici.
4. Ezután -mivel már úgyis felébredt a baba- ha nagyon álmos (még 1-2 hetes
korában) leteheted aludni. Ha nem álmos, hanem éberen nézelődik, hagyd először
magában játszani, nézelődni, majd a korábbiakban leírtaknak megfelelően
játszatok együtt is.
5. Ha elfáradt a játékban, fektesd le aludni!
Ez a napirendi sorrend biztosítja, hogy

– A baba mindig akkor feküdjön le aludni, amikor már tényleg álmos, fáradt.
– Ne keltse fel álmából a hasfájás (ha mégis, akkor különféle szerekkel
tehetsz ellene)!
– Megtanuljon elégedetten, önállóan elaludni! - Hónapokig kiszámítható
napirendetek legyen.
– Te is pontosan tudd, mikor jut majd időd magadra, illetve a házimunkára.
Hogyan alakuljon a napirend a baba koraval?
Ez a napirendi sorrend addig tartható, ameddig a kicsi nem tér át a napi egyszeri
alvásra.
Az elso honapban a baba napközben általában 4-5 alkalommal alszik 1-3 órát
(vagy még többet, de 4 óránál tovább ne hagyd napközben aludni).
3 honaposan háromszor 1-1,5 órát alszik, így nagyjából 3-4 óránként fog enni a
napirend szerint.
6-7 honaposan már csak napi kétszer alszik, azaz nagyjából 4 óránként fog enni.
De elképzelhető, hogy már ekkor olyan hosszasan fent tud lenni, akár 3-4 órát,
hogy már lefektetés előtt be kell vezetned egy étkezést. Ekkor felkelés után
pedig szopizhat vagy kaphat inni, mert olyankor általában szomjasak szoktak lenni
a babák.
Amikor áttér az egyszeri, délutáni alvásra, a napirend úgy módosulhat, hogy

reggel reggelizik felkelés után, 2-3 óra múlva kap tízórait, lefekvés előtt délben
ebédet, majd felkelés után uzsonnát, este, lefekvés előtt pedig vacsorát.
Hogyan jusson elegendo ido a hazimunkara is?
A fent leírt napirend azért jó, mert kiszámítható számodra is. A házimunkát
mindig akkor iktasd be, amikor a baba felébredt, evett és jóllakottan önálló
játékba kezd. Ha nem végzel a feladataiddal, mire ő elunja magát, odaviheted
magadhoz és bevonhatod a munkába. Amíg egészen kicsi a hordozóban csücsülve
figyelheti mit csinálsz, mesélhetsz neki róla, később ő is besegíthet. Ha mindig
akkor végzed a feladataidat, amikor a kicsi alszik, akkor egyrészt idegesíteni fog,
ha korábban felébred, kapkodni fogsz, mert be akarod fejezni, mire felébred, és
megfosztod őt egy csomó közös élménytől!
A házimunkát mindig úgy oszd be, hogy kisebb részekre taglald. Kisgyermek
mellett nem lehet egész napos nagytakarítást rendezni, inkább oszd el a
teendőket több napra. Egyik nap moss le csak két ablakot, másik nap még egyet
és így tovább. A főzést remekül lehet közösen csinálni, hiszen a konyha televan
játékokkal, műanyag edények, evőeszközök, fakanalak – mind az öröm forrásai
lehetnek már egészen kicsi korban. Amikor már hozzátáplálod, kaphat kóstolót is
a kicsi, nyers zöldségeket például. Ha nagyon nyűgös napja van a gyereknek és
nem akar se játszani, se a házimunkában részt venni, az sem baj, ilyenkor úgy
szervezd a napot, hogy amikor éppen elfoglalja magát pár percre akkor kis
részletekben csináld meg, amit muszáj. A nagyobb feladatokat hagyd másnapra.
A porszívózás, takarítás szokott még nehézkesen menni a babás családoknál. A

gyerekek általában szeretik a porszívót, de az újszülött még felsírhat tőle, míg
másokat meg egyáltalán nem zavar. A legideálisabb, ha olyankor porszívózol,
amikor a baba fentvan (így biztosan nem ébreszted fel) és éppen jókedvűen
játszik magában. Lehet olyan időszak, hogy sír, ha meghallja a porszívót, ilyenkor
hordozóban vidd őt is magaddal, úgy hogy lásson téged, ez megnyugtatja majd.
A házimunkát heti lebontásban is érdemes megtervezni, legyen mindig 1-2 nap,

amikor mosol, ilyenkor csak valamilyen kevésbé munkaigényes ételt főzzél. A
főzést lehet úgy is szervezni, hogy kétnaponta többfélét főzöl, így a köztes
napokon nem kell a főzés miatt aggódnod és foglalkozhatsz a mosással,
teregetéssel, rakodással, takarítással. Egy kisgyermekes családban nem lehet
maximális rendet és tisztaságot tartani, ezen felesleges is lenne aggódnod. Ne
törődj vele, ha nem csillog minden! Azt végezd el, amit a kicsivel közösen meg
tudsz csinálni, a fentmaradó időt, amikor a baba alszik, mindig fordítsd
pihenésre, olvasásra, mert ez legalább olyan fontos annak érdekében, hogy
kiegyensúlyozott tudj maradni és ne érezd úgy 1-2 év otthon töltött idő után,
hogy szellemileg teljesen leépültél.
A vasalás nehézkes lehet rohangászós, mászós gyermek mellett, aki bármikor

magára ránthatja az állványt, a forró vasalót. A gyermek ruháit vasalni 6 hetes
korig kell a fertőtlenítés miatt, utána csak a nagyon gyűrődőseket és a
tetrapelenkákat érdemes, de ezt sem muszáj. Valójában akkor jársz a legjobban,
ha tényleg maximum csak Apa ingeit vasalod át heti egyszer, azt pedig olyankor,
amikor a kicsi alszik, vagy ha még nem kúszik, akkor is csinálhatod, amikor ébren
van.
Mi van, ha borul a napirend?
Semmi. Vannak olyan napok, amikor a baba korábban ébred, nem akar aludni,
beteg, vagy éppen egész napos programotok van. Ha egyébként kiegyensúlyozott
napirendje van, akkor azt is jól fogja viselni, ha 1-1 napra megborul a megszokott
ritmus, és többet vagy kevesebbet alszik. Igyekezz azonban ilyenkor is nagyjából
betartani a dolgok sorrendjét.
Ha azt veszed észre, hogy a megszokott időpontban napközben nem akar elaludni,
akkor elképzelhető, hogy nem fáradt, illetve hogy át akar térni az eggyel
kevesebb alvásra. Ettől nem kell megijedni, a baba nagyjából 4-5 hónapos korától
3 órát alszik napközben és ez akár 2-3 éves koráig így is maradhat!!! Azonban
amíg 4-5 hónaposan 3x1 órát alszik, addig 8 hónaposan 2x1,5 órát, 12 hónaposan
pedig 1x3 órát. Lehetnek átmeneti időszakok is, amikor az egy alvás még nem
elég a kettő pedig már sok, ilyenkor előfordulhat, hogy délelőtt csak fél órát
alszik, délután meg két és felet, vagy az éjszakai alvását hosszabbítja meg fél
órával.
Hogyan egyeztessuk ossze érdekeinket?
Fontos, hogy rugalmasan kezeld az alvásidő és napirend kérdéseit. Ne tervezz

olyan ételt vagy házimunkát, amit elvégezni egyedül is 2-3 órán át tart, mert
biztosan nem lesz rá időd. Felesleges is a baba mellett ilyesmit erőltetni. Inkább
egyszerű egytálételeket, leveseket tervezz, a fürdőszobatakarítást oldd meg több
20 perces részletben. Ne feledd, hogy ha 20 perc után a kicsi elunja magát, még
mindig odaviheted magadhoz és további 15-20 percen keresztül végezheted a
munkádat a kicsivel együtt.
Lehetnek olyan helyzetek is, hogy ő sír, Te meg nem tudsz odamenni, mert éppen
a rántást kavargatod. Ebből ne csinálj problémát, 1-2 perc sírástól nem lesz
semmi baja, az viszont sokkal rosszabb, ha hagyod rángatni magad,folyton
idegeskedsz, kapkodsz, hogy be tudd fejezni a feladataidat.
Amikor már a kicsi is eszik, a legpraktikusabb, ha a ti ételeitekből kiveszed azt,
amit ő is ehet és azt adod neki, ahelyett, hogy neki pepecselnél a külön főzéssel.
Érdemes úgy megtervezni a menüt, hogy mindig legyen olyasmi az étlapon, amit a
baba is ehet: rizs, krumpli, répa, zöldség, hús, paradicsomszósz stb. Ezáltal ő is
hamarabb megszokja a hazai ízeket és megtanul önállóan enni, ami neked is
könnyebbséget jelent majd.
Ha vásárolni kell menni, azt érdemes az ébrenléti időre rögzíteni. Amíg még sokat
alszik, addig elképzelhető, hogy nem értek vissza alvásidőre, ilyenkor
gondoskodni kell róla, hogy a kicsi megfelelően aludhasson pl. babakocsiban, vagy
kenguruban, amíg ti vásároltok és legyen nálad étel, ital, hogy utána ehessen,
ihasson.
Idomenedzsment két vagy tobb gyerekkel
Mint már említettem az igazi időbűvészkedés két gyereknél kezdődik. Hogy csak
egy mindennapi esetet említsek: a nagyobbikat óvodába kell reggel vinni, de a
kisebbik reggel 8-kor még alszik... Most akkor keltsd fel a kicsit? Vagy késsen el a
nagy? És hogyan oldod meg az esti fektetést, vacsoráztatást két gyerekkel, amikor
a kicsi még baba? Rengeteg ilyen és ehhez hasonló kérdés merül még fel. A
házimunka sem egyszerű, hiszen itt már nem elég egyetlen gyereket magad mellé
ültetned, hanem jön a másik is, őt is le kell foglalni. Bonyolult helyzet ugye?
Nos, valójában nem az, az egész a napirenden és a rendszeren múlik. Abban a

pillanatban, hogy új gyermek érkezik a családba, el kell kezdeni a két gyereknek
közös napirendet kialakítani. Ez persze folyamatosan változni fog, ahogy a
gyerekek is nőnek, de néhány hétig nagyjából ugyanaz marad, majd apránként
változik tovább. A kicsinél a fent leírt sorrendet betartó napirendet kell
megvalósítani, a nagyobbikat pedig ehhez igazítani, hiszen ő már rugalmasabb.
Rossz megoldás az, hogy a kicsit rángatják a nagyok érdekében, ismerek olyan
családot, ahol a kicsit folyton felkeltik, mert a nagyokat óvodába, iskolába kell
vinni, aztán mire délután megint elaludna, megint felkeltik, ez nem jó gyakorlat.
Ehelyett úgy kell megoldani, hogy a gyerekek reggel nagyjából egyszerre keljenek
(ha a nagyok már óvodába, iskolába járnak), amíg a nagyok reggeliznek, addig a
kicsi is szopizhat (később pedig már velük ehet). A délelőtti alvásra már pont
hazaértek, és mire délben a testvérekért el kell indulni, a kicsi már felébred.
Ideális megoldás, hogy óvoda-iskola után közösen intézitek el a bevásárlást,
postát, kimentek a játszótérre, így a kicsi levegőztetése is meg van oldva és a
nagyokkal is tudtál foglalkozni, ők is kaptak valami pluszt.
Ha még otthon vannak a gyerekek, akkor amíg a kicsi sokat alszik, elmehettek
együtt sétálni, játszótérre, a baba pedig a babakocsiban aludhat, és vagy
hazaértek, mire felébred és éhes lesz, vagy a játszótéren is megszoptathatod.
Közvetlenül a szülés utáni időszakban a nagyobb testvér jobban igényli anya
figyelmét, ilyenkor érdemes úgy beosztani az időt, hogy amikor a kicsi alszik,
akkor csak a naggyal foglalkozz (a házimunkát is csinálhatjátok együtt, de sok
közös játék is legyen, érezze, hogy mennyi figyelem irányul most rá).
A fürdetés, lefektetés sorrendje is gyakran okoz gondot. Többféle variáció létezik,

mindegyik jó lehet, a gyerekektől függ, melyik válik be jobban:
1. Megfürdeted a picit, és amíg a nagy fürdik (feltéve, ha már egyedül lehet

hagyni a kádban), lefekteted.
2. Megfürdeted a kicsit, és amíg a kicsit fekteted, apa megfürdeti a nagyot.

3. Általában a nagyobbak tovább fent szoktak lenni, ezért azt is csinálhatod, hogy
lefekteted a kicsit és a nagyot akkor fekteted csak le, amikor elfáradt.
4. Amikor már a kicsi is biztonsággal ül, együtt is fürödhetnek. Ilyenkor először

mindig a nagyot érdemes kivenni a kádból fürdés után, gyorsan a fürdőszobában
felöltöztetni, majd a kicsit vinni öltöztetni, altatni.
Gratulálok! Ezzel a Babastart Tanfolyam végére értél! Remélem, az életben

is sikerül majd kamatoztatnod a megszerzett tudást. De az írásos leckék
még csak a kezdet. Ahhoz, hogy kiegészítsd a tudásodat, választ kaphass a
többi kérdésedre is, javaslom, hogy olvasd el a bónusz leckéket is, amelyek
az első másfél évben felmerülő speciális kérdésekben nyújtanak segítséget.

BABASTART Tanfolyam

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

BABASTART Tanfolyam

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

- BABASTART Tanfolyam -

Írta: Vida Ágnes

Tanácsadó pszichológusként az azóta eltelt években több ezer anyukának adtam

Ezekkel a tapasztalatokkal, tudással bővítettem most ki a Babastart Tanfolyam

Jó tanulást és sok boldogságot kívánok :)

Furcsa belegondolni, hogy a gyermeknevelés már abban a pillanatban

Ezzel itt most be is fejezhetném az írást: mutassátok mostantól azt a példát a

1. maga is tisztában van a céljaival, az értékrendjével, mindazzal, ahova

A gyermekneveléshez bizony elsőként jó szülőkké kell nevelődnünk. Meg kell

Mielőtt nekifognánk a leggyakoribb nevelési problémák elemezgetésének és a

Sokszor hallok olyan megjegyzéseket, hogy a baba „felkapatja magát”,

Az ösztönös készségeket el kell fogadni és nem szabad úgy tekinteni

Soha ne mondjuk azt a babának, a kisgyermeknek vagy a gyermeknek,

De nemcsak szavainkkal tudjuk befolyásolni a gyermek viselkedését,

Mindent el kell követni annak érdekében, hogy nyugodtan,

Ha tudod magadról, hogy eleve az az aggódós típus vagy, akkor érdemes

Ha már megszületett a babád, akkor képzeld el magadban, milyen lesz,

Bármit csinál a baba, amire reagálni szeretnénk, először mindig mérjük

Igyekezz mindig külső szemlélőként is megnézni gyermekedet. Az ember hajlamos

Ha az állandó rágódás és belefásulás helyett megpróbálsz minden problémát

„Mi az a könnyebb út?” Mi, szülők, hajlamosak vagyunk a könnyebb utat

Bármit is csinál a baba, majd később a kisgyermek, az önállósodás útján legjobban

4. A lustasag fél siker :)

A gyerek önmagában is elég energiaforrás, nem muszáj még nekünk is a saját

Amikor kúszni-mászni kezd, nem kell folyton a nyomában lennünk. Ha egyáltalán

Ne feledd: a kevesebb néha több, főként ha gyermeknevelésről van szó. Sok

5. Hagyjuk onallosodni a gyereket! Mar az elso naptol fogva tekintsuk kulon

Engedj teret a gyerek ösztönös kíváncsiságának! Amikor végre az ember kezében

Például van egy dobálós korszak, amikor mindent kidobál a kiságyból,

• Hagyd, hogy a gyerek irányítson. Ha új játékot kap, játsszon vele először ő

• Ne hasonlítsd más gyerekekhez! A szomszéd kisfia már biztosan tud menni a

6. Soha ne cselekedjunk a baba osztonos viselkedésének ellenében!

A kicsinek vannak olyan ösztönei, amik a túlélését szolgálják. Ne akarjuk ezeket

Mely osztonok azok, amikre oda kell figyelnunk?

- Elszakadástól való félelem (ha muszáj otthagynunk őt a nagymamánál egy időre,

- Félelem az egyedülléttől, éjszakától, sötéttől (soha ne zárjuk be büntetésből a

Gyakran előfordul, hogy amikor kialakul a gyermeknél valami megoldhatatlannak

Mindig kell időt hagyni a babának, kisgyermeknek, hogy megszokja az új dolgokat,

Ha bármikor olyan problémával találkozunk a gyermek kapcsán, amit szeretnénk

8. Ne féljunk segitséget kérni!

Ha tudunk, kérjünk segítséget a nehéz időkben. Jó dolog, ha a család tud segíteni

A kisgyermekkor gyakran olyan szélsőséges megnyilvánulásokkal járhat együtt,

- Mit csinál, mit mond a gyerek? - Ha változtatni akarsz a helyzeten, hogyan

- Változott-e mostanában valami a kicsi környezetében? (otthoni veszekedés,

- Változott-e mostanában (elmúlt 1-2 hét) a kicsi mozgásfejlődésében valami

Ha e kérdések megválaszolása után is úgy érzed, nem találod a helyzet okait és

9. Mindig, minden életkorban igyekezzunk megtalalni az egyensulyt a gyermek

Sokat beszéltünk már a baba érdekeiről. Most következnek a mieink. Az

Vannak persze olyan helyzetek és életkorok, amikor a kicsi az első. Nem

Ahogy hónapról hónapra fejlődik, önállósodik a kicsi, egyre nagyobb szabadságot

Egy-másfél éves kor után bevonhatjuk a mosogatásba, egy saját lavórban

10. A gyermeknevelés az onismeretrol és az onuralomrol szol. Nem a gyereket

A kisgyerekek nagyjából 8 hónapos kortól 3 éves korig felfedezik akaratukat és

- 1 éves kor előtt tegyünk mindent maximálisan biztonságossá, a konnektorokat

Ne feledd: ha Te képes vagy uralkodni magadon, akkor a gyerek hamarabb

Nehéz elismerni, hogy egyes magatartási zavarok azért alakultak ki a gyermeknél,

Közös életeteket úgy kell kialakítanod, hogy saját képességeidet, adottságaidat is

A feladatok minden leckében olyan elgondolkodtató gyakorlatok, amik segítenek feldolgozni az

1. Milyen félelmeid vannak a gyermekeddel kapcsolatban? Vajon honnan

2. Alvasproblémak megelozése és megoldasa

Kezdd úgy a gyermeknevelést, ahogy folytatni szeretnéd. Egyes magatartási

Ez nem azt jelenti, hogy ne hagynánk teret a gyermek természetes fejlődésének

Az ideális helyzet ezzel szemben az, ha pozitív, kiegyensúlyozott környezetben nő