Főoldal >  Szerelem és család >  Család >  Gyermeknevelés

Együtt alszol a babáddal? A pszichológus véleménye arról,

meddig egészséges
Írta:
Kovács Andrea, 2020.04.11.
Megtanultam, hogy az emberek elfelejtik, amit mondasz, és elfelejtik,
amit teszel. Az egyetlen dolog, amire emlékezni fognak az, hogy

Kép forrása: AllaSerebrina/depositphotos.com

Az együttalvással kapcsolatban rengeteg közhely, tévhit és félinformáció kering, pedig egyre

többen vallják, hogy ez egy természetes és a baba fejlődését elősegítő szokás lehet. Most Csaba
Eszterrel járjuk körbe a témát, aki amellett, hogy óvoda- és iskolapszichológus, egy hét hónapos
kisfiú anyukája is.

Tapasztalataid szerint jelenleg mi az általános vélekedés a kisbabák altatásával

kapcsolatban?
Első gondolatként kiemelném, hogy a fiatal pároknak a legnagyobb segítség az lenne a baba érkezése
előtt, ha a család vagy a védőnő nem az úgymond „kötelezően választandó” szokásokat ismételné el
nekik, hanem a lehetséges alternatívakat járnák körül – ez pedig igaz a kisbaba altatásának
kérdéskörére is.

Ez egy igen sarkalatos kérdés – érdemes viszont körüljárni a különböző lehetőségeket: együttalvás,
babaöböl (levehető oldalú kiságy közvetlenül a szülői ágy mellé téve), közös háló, de külön ágy vagy
külön szoba. A kérdés rendkívül összetett, de azt talán senki nem vitatja, hogy a gyermek születése után
jó ideig a szülők aktív fizikai és érzelmi jelenlétét igényli.

Milyen hatással van a baba fizikai-érzelmi fejlődésére és a szülő-gyerek kapcsolatra,

ha a kisgyermek együtt alszik a szüleivel?
Evolúciósan az egyed túlélése múlik azon, hogy időben és megfelelően reagálnak-e a szükségleteire
gondozói. Az együttalvás mellett praktikusan szól a rögtön elérhető táplálás, melegítés-hűtés,
megnyugtatás, elalvás segítése, illetve az újabb kutatások alapján a szülő jelenléte még az alapvető
szabályozási funkciók működésére (légzés, testhőmérséklet szabályozása) is hátassal van. Arról nem is
beszélve, hogy a szoptatás sikerességének is egyik alapköve az anya-gyermek egység támogatása a
fizikai közelséggel.

Elküldhetjük neked minden reggel a friss horoszkópodat Messengerben? Powered by

ManyChat
Az együttalvás rövidtávon természetesen a gyermek biztonságérzetet is növelheti, illetve a szülő-
gyermek kötődést is erősítheti, szigorúan abban az esetben, ha ez a szülőnek nem terhes, kellemetlen
vagy dühítő szituáció. Azon viszont nem szabad csodálkozni, hogy szüleink, nagyszüleink
generációjának az együttalvás furcsa lehet, hiszen a 20. század vívmánya a csecsemő minél korábbi
szeparálása. Azonban ha ennél régebbre tekintünk vissza, láthatjuk, hogy az elsődleges gondozóval való
együttalvás általános és természetes.

Akik még nem próbálták, általában attól tartanak leginkább, hogy esetleg ráfekszenek
a babára. Melyek a biztonságos együttalvás feltételei?
Ha a szülők úgy döntenek, hogy szívesen alszanak közös ágyban kisbabájukkal, néhány szabályt be kell
tartaniuk, illetve érdemes a részleteknek utánanézniük. Az együttalvást választó szülő ne dohányozzon,
soha ne legyen alkohol vagy drog hátasa alatt, amikor lefekszik. A közös fekvőhely matraca kemény
legyen, a babát ne fektessék a felnőtt párnájára, legyen saját takarója vagy hálózsákja, ahelyett, hogy
közöset használna a szülőkkel. Emellett azt is fontos tudni, hogy az együttalvás nem javasolt, ha a szülő
szélsőségesen kimerült, illetve ha a baba vagy a felnőttek egészségügyi állapota nem megfelelő.

Meg kell jegyezni, hogy egyes kutatások kifejezetten pártolják az együttalvást, mivel megfigyeléseik
alapján az anya érzékenyen reagál a gyermek állapotának változásaira (például spontán ébred, amikor a
baba is), illetve azt is dokumentálták, hogy az anyák testtartása alvás közben a baba számára óvó-védő
funkciót tölt be: akár egy keret, körülöleli a gyermeket. A fenti szabályokat azonban érdemes szigorúan
betartani, ugyanis a baleseteket sokszor a szülői ágyban tartott nagy párnák, takarók okozzák, illetve a
szülő nem megfelelő mentális vagy egészségi állapota.

Ugyanakkor sok esetben éppen az okoz gondot, hogy az anya nem alszik együtt a kicsivel, hanem
fotelben vagy heverőn szoptat, és elalszik a fáradtságtól, mielőtt a babát visszatenné az ágyába.
Érdemes tehát alaposan megfontolni, hogy milyen feltételek mellett választjuk az együtt - vagy a
különalvást.

Elküldhetjük neked minden reggel a friss horoszkópodat Messengerben? Powered by

ManyChat
Amikor kiderül, hogy a szülők a babával egy ágyban alszanak, sokak fejében felmerül
– néhányan rá is kérdeznek –, hogy a párnak onnantól kezdve nincs vagy lényegesen
leredukálódik a szexuális élete. Nyilván azzal mindenki tisztában van, hogy a szexhez
nem feltétlenül kell ágy, mégis összefüggésbe hozzák a kettőt. Szerinted ennek
mennyire van realitása?
Általában azok a szülők, akik saját meggyőződésükből, közösen döntöttek így, igen kreatívan meg tudják
oldani, hogy ne a közös ágy szolgáljon ezentúl az együttlétek színhelyéül, vagy legalábbis ne akkor,
amikor a baba is ott van. Sokan nőttek fel szoba-konyhás albérletekben, azokban az esetekben mégsem
kérdőjelezték meg a helyzet korrekt megoldását. Nyugodtan bízhatunk a szülők leleményességében, na
meg a család vagy a barátok segítségében, akik általában alig várják, hogy végre sétálni mehessenek a
kicsivel.

Véleményed szerint hány éves korig egészséges együtt aludni a kisbabával?

Az, hogy a gyermek mikor érik meg a különalvásra, teljesen egyéni kérdés. Ha van gyerekszoba, érdemes
ott is saját fekhelyet létrehozni, kis lakásban pedig egy önálló sarkot, kuckót kialakítani, ami a kicsi
sajátja.

Időről-időre érdemes felkínálni a lehetőséget a saját ágyban való pihenésre, mesehallgatásra, délutáni
alvásra, de az is könnyen előfordulhat, hogy azt maga a gyermek igényli egy idő után. Ezek az alkalmak
sűrűsödhetnek, vagy akár egyik pillanatról a másikra állandósulhatnak. Természetesen visszaesés
bármikor lehet, főképp a család életében történő kisebb-nagyobb változások esetén (betegség, költözés,
ovikezdés, kistestvér születése stb.) - mindez persze múlik a családtagok hozzáállásán is.

Egy idő után minden gyermek igényelni fogja a privát szférát, ugyanakkor, ha a szülőknek nincs
lehetősége vagy türelme ezt kivárni, átszoktathatják a gyermeket. Ez minden család egyéni döntése és
felelőssége kell, hogy legyen, külső nyomás nélkül.

Szélsőséges esetnek egyébként azt mondanám, amikor kiskamasz korban is együtt alszik szülő és
gyermek, bár ilyenkor sem szabad a háttér ismerete nélkül ítélkezni (például lehet az oka családi gyász
vagy más tragédia). Az együttalvás egy nagyon személyes dolog, ezért tehát az a legfontosabb, hogy
mindenki megtalálja a számára és a gyermeke számára legjobb és legkényelmesebb megoldást. 

Címkék: gyermek, gyermeknevelés, baba fejlődése, baba mama, együttalvás