A vér szerinti családból való kiemelést hivatali munkaidőben a gyámhivatali ügyintézők

végzik, de rendkívüli esetekben, például hétvégén, éjjel vagy ellenálló szülők esetében
gyakran a rendőrség veszi át ezt a korántsem irigylésre méltó feladatot, és viszi magával a
gyereket – az eljárással sok esetben további traumákat okozva. A gyerek attól függően, hogy
mennyi idős, több átmeneti gondozási helyre is kerülhet: a Befogadó Otthon azoknak a
gyerekeknek nyújt rövid ideig szállást, akiket sürgősséggel kellett kiemelni, és nem volt
lehetőség előkészíteni számukra egy állandó gondozási helyet. A csecsemők, kisgyerekek
csecsemőotthonba, illetve rögtön nevelőszülőkhöz kerülnek. A nevelőszülőnek gyakran
csupán egy telefonhívásnyi idő és nagyon kevés információ áll rendelkezésére (pl.: nem és
életkor), hogy átgondolt és felelősségteljes döntést hozzon arról, hogy a kisgyerek
belepasszol-e a családba. Nem tudni az előéletéről, az őt ért traumákról, így látatlanban
dönt, aztán viszi a hátán a következményeket.
A bekerülés közvetlen oka a gyermek elhanyagolása, veszélyeztetése, bántalmazása, a szülők
halála lehet, bekerülhet a gyerek a szülő vagy saját kérésére is. A cél az, hogy a gyermek
minél előbb visszakerüljön a vér szerinti családjába, ha ott rendeződnek a körülmények, vagy
ha ez nem sikerül, akkor örökbefogadókhoz. A gyakorlatban viszont sok gyerek éveket tölt a
nevelőszülőnél, akár nagykorúságáig, vagy még tovább is. Ha továbbtanul, a fiatal akár 25
éves koráig is maradhat a nevelőszülőnél utógondozottként.

Azzal, hogy egy gyermek ideiglenesen, rövidebb vagy hosszabb távra az ön nevelésébe kerül,
befogadja otthonába, életének része lesz és családja minden tagjával kapcsolatba kerül.
A nevelőszülőség problémákkal, feszültséggel járhat, így fontos, hogy támogató környezete
legyen, akikkel megoszthatja nehézségeit.
Fontos, hogy családja véleményét is kikérje, mielőtt belevág a feladatba, hiszen közvetlen
családtagjai, gyermekei kapcsolatban lesznek a nevelt gyermekkel, közös otthonban élnek
majd, meg kell osztaniuk vele / velük az otthonukat, az Ön idejét, ami mindkét oldalról
áldozatokkal jár.

Azzal, hogy egy gyermeket ideiglenesen befogad az otthonába, elkerülhetetlen, hogy a

gyermek az Ön családja többi tagjával is kapcsolatba kerüljön, így ők is az életének részei
lesznek. A nevelőszülőség feszültséggel is jár, ezért fontos, hogy legyen támogató környezet
Ön mögött, akivel, akikkel a nehézségeket megoszthatja. Ebben további támogatást
nyújthatnak a nevelőszülői hálózat nevelőszülő tagjai is.
Van olyan személy, akivel meg tudja osztani a nehézségeket? Mit gondol a környezete arról,
hogy Ön nevelőszülő szeretne lenni?

Fontos, hogy minden családtagja véleményét figyelembe vegye a döntésnél. A gyerekei

állandó kapcsolatban lesznek a nevelt gyermekkel, meg kell osztaniuk velük otthonukat,
esetleg a szobájukat, játékaikat, ami az ő részükről is áldozatokkal járhat, ezért fontos, hogy
pontosan értsék, hogy mit jelent a nevelőszülőség. A gyermekek hatással vannak egymásra,
így könnyen eltanulhatják egymástól a jó mellett a rossz dolgokat is.
Kész Ön arra, hogy kezelje az ebből adódó esetleges konfliktusokat?

A türelem, empátia és odafigyelés a nevelőszülői hivatás nélkülözhetetlen eszközei. A

gyermek általában nehéz helyzetből kerül nevelőszülőkhöz: ami távolról szörnyű helyzetnek
látszik, az a gyermekeknek addig a „normális” volt. Ebből adódóan sokszor nem a hála és a
boldogság az, amit az új környezetben éreznek. Gyakran érzelmi, fizikai bántalmazásnak
voltak kitéve, dühösek és szomorúak, és ezeket az érzéseiket a nevelőszülőn tudják
„levezetni”. Ezért rengeteg türelemre és szeretetre van szükség ahhoz, hogy a gyermek
otthon érezze magát az új környezetben.
Képes Ön ezeket a sértéseket úgy elviselni és kezelni, hogy azt ne a személye elleni sértésként
élje meg?

Nevelőszülősége során több személlyel is együtt kell működnie (pl. nevelőszülői tanácsadó,
gyermekvédelmi gyám, a gyermek családja) annak érdekében, hogy a gyermek visszakerüljön
a családjához vagy örökbefogadó családhoz kerülhessen. A szakemberek célja a gyermek
illetve az Ön nevelőszülői feladatainak a segítése, így fontos a velük való kommunikáció, és
hogy minden kérdését, problémáját meg tudja osztani velük.
Tudja vállalni, hogy időről időre szakemberek keresik fel otthonát?

Elkerülhetetlen a nevelőszülői család és a gyermek kötődése egymáshoz, így a búcsú is

nehezebb. A gyermek ragaszkodása és az, hogy bízik Önben, mindenképpen pozitív dolog,
ami hozzásegíti őt, hogy a jövőben is képes legyen erre más emberekkel kapcsolatban is.
Azonban fontos, hogy a nevelőszülő az elejétől tudatosítsa magában azt, hogy idővel el kell
engednie a gyermeket.

Ha egy gyerek örökbe adhatóvá válik, a nevelőszülő is jelezheti, hogy örökbe szeretné
fogadni, azonban nem biztos, hogy ezt engedélyezik is. Ilyenkor mérlegelik, mennyire erős a
kötődés a nevelőszülő és a gyerek közt, s mennyi esélye lenne a gyereknek más örökbe
fogadó szülőt találni. A jogi előírásoknak ilyenkor is eleget kell tenni, azaz a nevelőszülő is
csak akkor adoptálhatja a gyereket, ha teljesül a korkülönbség (napra!), és ha négy testvérből
csak egyet akar megtartani, azt nem fogják szeretni. Valamint akkor már késő jelezni az
örökbefogadási szándékot, mikor zajlik egy másik házaspár barátkozása a gyerekkel. Vannak
hálózatok, akik csak akkor indítják el a szülőkeresést, ha a nevelőszülő írásban nyilatkozott,
hogy neki nem kell a gyerek. Egyes megyék kimondják, hogy ha a nevelőszülő örökbe fogadja
a gyereket, nem dolgozhat nevelőszülőként többet. Szóval, nem garantált, hogy a nevelőszülő
megtarthatja a gyereket.

A biológiai szülők jó része megalázva, megkülönböztetve érzi magát a kiemelés miatt, ami
rengeteg feszültségnek lehet a kiindulópontja. A törvényileg lehetővé tett havi láthatások
alkalmával a rokonok sok esetben újabb traumákat okoznak a gyerekeknek, így a
nevelőszülők vérrel és verejtékkel elért eredményei egy pillanat alatt semmivé válhatnak.
Emellett a vér szerint szülők gyakran hívogatják, fenyegetik a nevelőszülőt, sokszor ellene
hangolják a gyereket. Ez pedig az esetek többségében mind reakció nélkül marad: sem a
gyámhivatal, sem a fenntartó, sem a nevelőszülő tanácsadó nem tesz semmit. Holott ezek
nem kirívó esetek, hanem mindennaposak a nevelőcsaládok döntő többségének az életében
Ez igaz is, ha normál körülmények között nevelkedő gyerekről van szó, akit egy óvodai vagy
iskolai közösségbe kell integrálni. Ezek a gyerekek azonban sajátosak, egyedi viselkedéssel és
reakciókkal felelnek az őket ért traumákra. Minden gyerek másképp traumatizálódott, ami
máshogy hatott a fejlődésére is, iskolapélda tehát nincs. Hiába vannak sémák, hogyan hathat
egy szerhasználó szülő függősége a gyerekre és annak idegrendszeri fejlődésére, de ez
nagyon más viselkedési mintákban mutatkozik meg minden gyereknél. Ez nemcsak abban
akadályozhatja meg őket, hogy megfelelően kötődjenek más emberhez, hanem azt is
megnehezíti, hogy hozzájuk kötődni lehessen.
A hivatásos nevelőszülők – akik itthon az év 365 napján megállás és szabadság nélkül végzik a
feladatukat – a tavalyi évben egy gyerek után havonta nyolcvanezer-ötszáz forintot kaptak,
amiből közel negyvenháromezer forint a gyerek ellátására fordítandó összeg. Ebből kell(ene)
megoldani azokat a helyzeteket is, amikor egy csecsemő esetén babakocsira, pelenkázóra,
kiságyra van szükség, vagy egy iskolaérett gyereknek táskát, felszerelést, íróasztalt, ruhát kell
venni. Magyarországon a nevelőszülők ilyen jellegű kiadásait maguknak kell megoldaniuk,

Egy kistestvér érkezése is megviseli a gyereket, hát még ha egyszerre több gyerek kerül be a
családba. A saját gyereket erre fel kell készíteni, menet közben foglalkozni vele, ugyanakkor
profitálhat is a helyzetből, szélesedhet a látóköre, jó testvéri viszony alakulthat ki a nevelt
gyerekekkel.

Rozika, aki egy gyorstalpalón képezte át magát nevelőszülői tanácsadóvá – esetleg még
gyereke sincs – nem biztos, hogy életszerű tanácsokat tud adni egy kötődési zavarokkal
küzdő, traumatizált gyerek neveléséhez, és ahhoz, hogy milyen szakemberhez kell fordulni
probléma esetén.

A nevelőszülős családdá válás történeteiben első állomásként beszélhetünk az elsődleges

családformáról. Ez az a családszerkezet, ami a nevelőszülői tevékenység megkezdése előtt
alakult ki.
A vizsgálatban szereplő családok körében a családtörténtek komplexitását a nevelőszülővé
válás motivációival összefüggésben lehet teljes mértékben megérteni. Többször számoltak be
arról, hogy a gyermek befogadása egy korábbi egyéni vagy családi ötlet eredményeként
született, melyben nagy szerepe volt annak, hogy a család egy-egy tagja/egész család több
gyermekre vágyott. Vagy valamilyen okból kifolyólag vér szerinti gyermek nélküli családok a
gyermekes életet szerettek volna élni.
Jellemző volt még, hogy a baráti, családi, ismertségi körben is voltak már nevelőszülős
családok, akik mintaként szolgáltak.
Gyakorlatiasabb okok is szerepeltek: a településen éppen indítottak tanfolyamot és
érdekelték őket, vagy munkanélkülivé vált és ajánlották neki ezt a lehetőséget. Ezek a külső
tényezőkhöz sorolhatók.
Az előző példák esetében a családi élet kiteljesedését jelentette a gondozásban lévő
gyermekek megjelenése a családban