You are on page 1of 7

A FIGYELMED ÉS AZ EMBERSÉGED A

LEGFONTOSABB GYERMEKVÉDELMI
ESZKÖZEID
EZT TEHETIK A FELELŐS FELNŐTTEK AZÉRT, HOGY A GYEREKEK
BIZTONSÁGBAN ÉREZZÉK MAGUKAT

2024. FEBRUÁR 27. | GYSZ | OLVASÁSI IDŐ KB. 7 PERC

Az elmúlt hetekben elképesztő nyomás nehezedett mindazokra, akik


gyerekekkel dolgoznak, hiszen minden attól hangos, hogy a gyerekeket
igazából nem tudjuk megvédeni, a rendszerek rosszul működnek, és a
bántalmazók mindenhol ott lehetnek. Úgy kellene szociális munkásoknak,
segítőknek, tanároknak, pszichológusoknak, rendőröknek, nevelőknek
ellátni a munkájukat, hogy közben szem előtt tartják: a gyerekek azon
jogos igénye, hogy biztonságban érezhessék magukat, most durván
felerősödött. Ráadásul az ártatlanság kora is elmúlt. Dr. Gyurkó Szilvia
gyerekjogi szakember írása.

Az ártatlanság kora elmúlt.

Már nem elég azt mondani a gyerekeknek, hogy


nyugodjanak meg, hogy higgyék el, hogy minden
rendben van. Szavakkal már nem fogjuk tudni
megvenni a bizalmukat.
Tettekre van szükség, meg egyfajta lelki, szakmai elsősegélyre, ami abban
segíthet, hogy jól tudjunk válaszolni azoknak is, akik nem érintettek a
bántalmazással, de elvesztették a biztonságérzetüket, és azoknak is, akik
az elmúlt hetek híreit, posztjait olvasva döbbentek rá, hogy érintettek.

Kutya nehéz dolga van most mindenkinek, aki gyerekekkel dolgozik, velük
beszélget. És persze a szülőknek is. Ezért néhány pontban megpróbáltam
összefoglalni azokat a tanácsokat, amelyek minden felelős felnőttet
segíthetnek ebben a kizökkent világban.

#1. Figyelj, és kérdezz!

„Hogy érzed magad? Hogy vagy? Hogy vannak a barátaid? Van olyan téma,
amiről szívesen beszélgetnél?”

Függetlenül attól, hogy milyen régóta ismersz egy gyereket és mennyit


tudsz róla, most fontos néhány alapkérdésre nagyobb figyelmet fordítani,
és lehetőséget adni a gyereknek arra, hogy megfogalmazza az érzéseit, a
saját kérdéseit. Arról is érdemes többet megtudni, hogy honnan szerzi az
információit. Milyen influenszereket követ, milyen portálokat olvas, milyen
barátokkal, felnőttekkel beszélget.

HIRDETÉS

Minden gyerek körül van egy háló. Ez lehet megerősítő és megtartó, de


lehet elbizonytalanító és romboló is. Lehet, hogy az a buborék, amiben a
gyerek létezik, teljesen kizárta a gyerekvédelemmel,
gyerekbántalmazásokkal kapcsolatos híreket, de az is lehet, hogy mélyen
beengedte, vagy adott esetben (félelemkeltően) torzította azokat.

Bármiben van is a gyerek, először arról érdemes


többet megtudni, hogy milyen információi, érzései,
saját kérdései vannak, és csak utána hozzuk be (arra
reagálva) azt, amit mi fontosnak gondolunk.
#2. A jelenléted, és a figyelmed nem „semmi”, hanem az egyik
legkomolyabb gyermekvédelmi eszközöd

Bármilyen viszonyban, helyzetben találkozik is valaki gyerekekkel ebben az


időszakban, elképesztően fontos lenne kilépni a megszokott mederből. Itt
az idő, hogy kicsit megálljunk, és ránézzünk, hogyan kapcsolódunk
egymáshoz a gyerekekkel, mennyire érzik a jelenlétünket, tényleg
elérhetők vagyunk-e számukra érzelmileg is, vagy csak fizikailag
tartózkodunk velük egy térben.

Lehet, hogy tanárként már régen a kétszikűekkel kellene foglalkozni,


viszont a gyerekek tele vannak feszültséggel – ha pedig nem lehet velük a
tananyagra fókuszálni, meg kell állni. Ilyenkor nem fogunk tudni
megoldást adni, vagy mindenkit megnyugtató válaszokat mondani. Nem is
az a cél. Egyszerűen csak annyit teszünk, hogy kifejezzük: „értjük, hogy
most nem könnyű, itt vagyunk, figyelünk, mert fontosak vagytok. Nem tudunk
mindent megoldani, de nem vagytok egyedül, itt állunk mellettetek.”

Ha minden oké, megnyugodhatunk. Ha vannak kérdések,


beszélgethetünk. Ha baj van, megoldást kereshetünk.

Sokszor azt hisszük, hogy a gyerekek kész válaszokat várnak tőlünk, ami
nagyon frusztráló érzés. Viszont ha ezt át tudjuk fordítani abba, hogy a mi
szupererőnk a jelenlétben, a figyelemben, a szeretetben rejlik, az valami
egészen csodálatos.

#3. Nem kell pszichológusnak vagy szuperképzett szakembernek


lenned ahhoz, hogy segíteni tudj

A gyerekek nem aszerint választják ki, hogy kivel osztanak meg egy
dilemmát, kérdést, problémát, hogy kinek milyen diplomája van. Nem
olvassák el az önéletrajzunkat, mielőtt ránk bíznak egy titkot, és nem
érdekli őket, hogy milyen szakmai kurzusokat végeztünk.

Ahhoz fordulnak tanácsért, segítségért és azzal osztják


meg a gondolataikat, akiben megbíznak, és akihez úgy
érzik, biztonságosan tudnak kapcsolódni.
Ezekben az esetekben fontos a lelki elsősegély biztosítása, és ha úgy látod,
hogy szükséges, akkor tudatosítsd a gyerekekben, hogy kitől kérhetnek
szakmai segítséget. A lelki elsősegély itt elsősorban azt jelenti, hogy nem
vonod kétségbe azt, amit a gyerek elmond, megerősíted őt abban, hogy
joga van az érzéseihez, azt képviseled, hogy ha bántották, az nem az ő
hibája, és hogy nincs egyedül azzal, ami történt. Nem kell diploma ahhoz,
hogy ezeket a gondolatokat ki tudjuk fejezni a gyerek felé.

Ezek után pedig azt kell mérlegelni: ha a gyerek bántalmazásról beszélt,


akkor valami olyat osztott meg, ami nem tartható titokban (mert ha
eltitkoljuk, az csak a bántalmazónak segít). Ilyen esetekben először neked,
majd utána a gyereknek is fontos, hogy legyen támogatása és
professzionális segítője – aki lehet, hogy pszichológus, de lehet szociális
segítő, gyermekvédelmi szakember, attól függően, hogy helyben ki
elérhető.

Az, hogy nem kell szakembernek lenned ahhoz, hogy segíts, nem jelenti
azt, hogy nem jó és hasznos, ha folyamatosan képzed magad. A jelenlegi
helyzettel kapcsolatban is vannak ingyenesen elérhető online kurzusok
(például a pedofíliáról), ami magabiztosabbá tehet annak eldöntésében,
hogy kell-e külső szakembert bevonnod egy gyerek vagy egy
gyerekközösség problémája kapcsán.

Online kurzus felnőtteknek


A Hintalovon Alapítvány február 28-án tart bárki számára ingyenesen
elérhető online kurzust, amelyen e cikk szerzője, dr. Gyurkó Szilvia Stáhly
Katával, az Alapítvány munkatársával tart képzést arról, mi a teendő akkor,
ha felmerül egy gyerekkel szembeni szexuális bántalmazás gyanúja, illetve
mit tehetünk annak érdekében, hogy a gyerekek minél nagyobb
biztonságban legyenek. A képzésről itt találsz bővebb információkat.

#4. Kapcsolódj!

Magadhoz. Másokhoz. Egy csapathoz, amiben meg tudod osztani, hogy a


gyerekek milyen dilemmákat, kérdéseket hoztak eléd. Ne maradj egyedül.
Legyél képben arról, hogy milyen támogatás, segítség érhető el helyben.
Ami csak látszólag egyszerű feladat, valójában komoly erőfeszítést igényel
a legtöbb településen – hogy valaki kinyomozza, milyen állami,
önkormányzati, civil és egyházi segítő szolgáltatások érhetők el a
gyerekvédelem, a gyerekbántalmazások megelőzése és kezelése
területén. A gyermekjóléti szolgálatoknál általában ismerik a helyi (nem
csak állami) szolgáltatókat. Erről érdemes többet megtudni, hogy ha a
gyereket elküldenéd egy helyre, ahol abban bízol, hogy professzionális
segítséget fog kapni, akkor biztos lehess benne, hogy még működnek, és
minőségi szolgáltatást nyújtanak.

#5. Nincsenek tökéletes megoldások

Albert Schweitzer mondta, hogy „a tiszta lelkiismeret az ördög


találmánya”. És valóban. Ha gyerekekről, gyerekvédelmi kérdésekről van
szó, a legritkább esetben beszélhetünk tökéletes megoldásokról, és
egészen kivételes adomány, ha azt a legjobb megoldást, amit
elképzeltünk, meg is tudjuk valósítani.

Ha gyerekekkel beszélgetsz, ha a gyerekvédelemről,


gyerekekkel szembeni bántalmazásokról kérdeznek,
tudni kell, hogy nagyon sok szép dolog van leírva,
amelyek gyakran köszönőviszonyban sincsenek a
valósággal. De ez nem azt jelenti, hogy semmit sem
tehetünk.
És ez a gondolat nekünk, felnőtteknek is segít. Ha jelen tudunk lenni, ha el
tudjuk fogadni, hogy hiába is várnánk a tökéletes megoldásokra, azok
valószínűleg sosem fognak eljönni, könnyebben tudjuk észrevenni azokat
a lépéseket, amiket már megtettünk, vagy amiket meg fogunk tudni tenni.
És ezek nem „semmik”.

#6. Egyszerre lásd az erőforrásokat és a problémákat!

Minden gyerek és minden gyerekközösség több, mint a problémái.


Felnőttként sokszor hajlamosak vagyunk csak azt észrevenni, amivel
„dolgunk van”, és elsikkadunk az erőforrások felett.

Annak a gyereknek, akinek a mostani felfokozott közhangulatban, egy


újságcikkből lett egyértelmű, hogy szexuálisan visszaéltek vele, nem lehet
a helyzetét pusztán úgy leírni, hogy ő „egy bántalmazott gyerek”.

Ő egy bátor gyerek, aki mert szólni. Ő egy okos és


önreflexív gyerek, aki felismerte a helyzetét. Ő egy
bizalmi kapcsolódásra képes gyerek, aki mert
odamenni hozzád. Ő egy megoldáskereső gyerek, aki
tenni akar valamit.
És még sok-sok erőforrást és pozitívumot lehet leírni, ami mind egy
irányba mutat: nagyon komoly felelősségünk van abban, hogy azt is
észrevegyük, mi mindenre képes, mennyi minden tudása és ereje van a
gyereknek, és ne ragadjunk le a bántalmazásnál. Sokszor ez az egyik
legfontosabb, amit felnőttként tenni tudunk: emeljük és erősítjük a gyerek
önbizalmát, segítünk neki, hogy úgy lássa magát, ahogy mi látjuk őt.
Bátornak, erősnek, többnek, mint egy túlélő.

Hosszan lehetne még sorolni a tanácsokat, de minden további (meg az


eddigi kilencezer karakter) is valójában egy mondatról, egyféle
hozzáállásról szól:

Minden, ami emberi, ami emberségből fakad, az


segít.
Tudom, hogy nagy a nyomás most a szakembereken, és elképesztő
elvárások vannak arra vonatkozólag, hogyan kellene dolgozni. Mindenki
fél, nehogy hibázzon, és mindenki elbizonytalanodott, hiszen könnyű rossz
döntést hozni, amivel szemben most nincs megbocsátás (legalábbis sokan
így érezzük). Miközben aki segítő szakmában dolgozik, sokszor
kényszerhelyzetben kell hogy döntést hozzon, nincs minden információ
birtokában, és nagy nyomás alatt dolgozik. Tehát hibázhat. Ezzel most
együtt kell élnünk, miközben keressük a megoldásokat, a saját
válaszainkat: milyen értékek alapján hozom meg a döntéseimet, mi olyat
tudok tenni, ami rajtam múlik, és ami magabiztosabb szakemberré tesz.

Ezek (folyamatos) egyéni útkeresések. És ahonnan én nézem, a legtöbb


esetben nem szakkönyvtárakba vezetnek, hanem befelé, a szívünk felé.
Ahol szeretet van, ott jobb dolgozni, ott jobb gyereknek lenni, és könnyebb
szakmai válaszokat találni a legnehezebb helyzetekre is. Úgyhogy az utolsó
tanácsom ez: figyelj magadra és a saját jóllétedre, hogy ne fáradj és fásulj
bele a mindennapokba, és maradjon erőd szeretni azt a gyereket, meg azt
a gyerekközösséget, ahol jelen vagy, és magadat meg a munkádat.

You might also like