“Megkért, hogy amit elmondott, se a tanárainak, se

a szüleinek ne mondjam el”

Pszichológiai dilemma
A pszichológia jogi és etikai normái
Beadandó dolgozat

Márk Emese
2022.január
A pszichológusi etika, a pszichológus-kliens kapcsolat egyik alapvető kérdése a titoktartás,
amely kötelezi pszichológusokat, hogy bizalmasan őrizzenek minden olyan információt
emlékezetben vagy rögzített formában, amelyeket megtudnak klienseikről. Fontos részét képezi
a titoktartásnak a magánélet, személyes adatok, érzések és gondolatok védelme, így megóvható
a kliens sok zavarba ejtő, frusztráló helyzettől. A titoktartás által őrizhető meg a személyes,
bizalmas kapcsolat pszichológus és kliens között. A dilemmát az okozhatja, hogy a titoktartás
nem minden esetben megtartható vagy megtartandó.
A Megkért, hogy amit elmondott, se a tanárainak, se a szüleinek ne mondjam el című dilemmát
a Pszichológusi Etika 99 dilemma tükrében című könyvben osztotta meg egy
iskolapszichológus. Kezdő pszichológusként dolgozott egy általános iskolában, amikor egy
olyan esettel találkozott, ahol több tanár is felfigyelt arra egy diákkal kapcsolatban, hogy az
eddig jól tanuló, csendes, magatartási problémákkal nem jellemezhető fiúból lustának,
közönyösnek tűnő diák lett, akinek az osztályban megszakadt a kapcsolata a barátaival. Az
iskolapszichológussal a diák beszélgetései kezdetben igencsak közönyösen zajlottak, de egyre
inkább kezdett megnyílni. Kiderült több információ a családi hátteréről, hogy viharos
válófélben voltak a szülei, a fiú úgy érezte, nem törődnek vele, nem érdekli őket, hogy merre
járkál éppen, ezért igyekezett is minél kevesebbet otthon lenni. A régi barátaitól azért távolodott
el, mert úgy gondolta, ők nem érthetik meg a helyzetét, hiszen látszólag kiegyensúlyozott
családokból származnak. Egy új társaságba keveredett, ahol nem vetették meg a különféle
narkotikumokat sem. Még nem jutott el a függőségig, de teljesen kifordult magából, amit ő is
érzékelt saját magán, mégis arra kérte a szakembert, hogy ne meséljen erről tanárainak,
szüleinek. Az iskolapszichológus mégis úgy vélte, tennie kell valamit a fiú érdekében, nehogy
súlyosabbra forduljon a helyzet. Az Etikai Kódex kimondja, hogy kiskorú esetén köteles a
pszichológus megosztani a gondozóval, ha olyan információk birtokában van, amelyek negatív
hatással lehetnek a gyermek fejlődésére. Ugyanakkor úgy vélte, hogy direkt módon nem lenne
előnyös kimenetelű közölni a szülőkkel a fiú által elmesélteket, hiszen nem szerette volna, ha
haragudnának a fiúra, amiért nem hozzájuk fordult a problémáival. Úgy gondolta, hogy az lenne
a legcélravezetőbb, ha ahelyett, hogy közvetlenül közölné a szülőkkel a tényeket, inkább
rávezetné őket a problémára és annak forrására. A szülők felismerték, hogy valóban
elhanyagolták gyermeküket, arra is sikerült rávezetnie őket, hogy kábítószerekkel él. Tartott a
következményektől a pszichológus, hiszen előfordulhatott volna, hogy a fiú megharagszik,
amiért bevonta a szülőket, de szerencsés módon pozitív kimenetele volt a pszichológus által
választott alternatívának. A szülők elbeszélgettek a gyermekkel, a beszélgetés megértő és segítő
szándékú volt, s ez pozitívan hatott a fiú viselkedésére.
A legtöbb esetben sajnos nem mondható ilyen sikeresnek az iskolapszichológusi beavatkozás.
Nehéz helyzetben vannak a pszichológusok több tekintetben is. Az ehhez hasonló helyzetekben
úgy gondolom, hogy az a legkedvezőbb a pszichológus számára, ha a kliens maga hozza
nyilvánosságra egészségkárosító tevékenységét.
A dilemma ebben az esetben abban áll, hogy kötelessége a pszichológusnak kiskorú esetén
közölni a szerzett információt a szülővel, gondviselővel, ha az negatív hatással van a kiskorú
lelki és/vagy fizikális egészségére, ugyanakkor titoktartási kötelezettsége is van, melynek
értelmében bizalmasan szükséges kezelni a kliens által megosztottakat, tapasztaltakat. A
titoktartás csak erős indokoltsággal oldható, függeszthető fel. Ilyen esetek közé tartozik, amikor
a kliens önmagára vagy környezetére veszélyt jelent, abúzus veszélye áll fenn, ha szupervízión
adja elő egy kliens anyagát a pszichológus, vagy maga a kliens ad felmentést. A felvázolt
dilemma esetében negatív következményei lehettek volna a gyermek fejlődésére, ha nem
szereznek tudomást a szülők a gyermek helyzetéről. Amikor egy kiskorú megkéri a
pszichológust, hogy ne beszéljen az elhangzottakról a gondviselőnek, akkor etikusnak az lenne
mondható az Etikai Kódex értelmében, hogy ezt elutasítja, hiszen bármiféle foglalkozás, ellátás
feltétele lenne a gondviselői beleegyezés. A pszichológus akkor is nehéz helyzetbe kerülhet, ha
a szülő tudtára jutnak a pszichológussal történő találkozások, anélkül, hogy beleegyeztek volna
a gyermekkel való foglalkozásokba. Pszichológusként nem szabad átlépni azt a határt sem,
hogy szülői, gondviselői szerepbe lépjen az illető, ilyen módon nem védheti meg a gyermeket
a gondviselőkkel szemben. Az sem elhanyagolható, hogy sok esetben elveszíti a bizalmat a
megnyíló fél, úgy érezheti, hogy visszaéltek a kiszolgáltatott helyzetével. Bizalom kiépítése,
megléte nélkül nehéz eredményeket elérni a kliens problémáinak kezelésében, megoldásában.
A felnőttkorhoz közeledve önállósodni próbálnak a kamaszkorú fiatalok, ez a szülőről való
leválás természetes folyamata. A személyes problémáikat, magánéletüket már nem feltétlenül
kívánják megosztani a szülőkkel. Pszichológus segítségére lehet szükség, ha nincs meg a
gyermek életében az a „támogatói bázis”, legyenek azok például a barátok vagy szülők, akikkel
megoszthatja tapasztalatait, érzéseit, gondolatait. Problémát jelenthet, ha családon belüli
erőszak áll fenn, akár legyen szó verbális vagy fizikai bántalmazásról. Ilyen esetekben a
pszichológus köteles jelenteni a gyámhatóságnak fennálló helyzetet. Sokszor azonban nehéz
bizonyítani a bántalmazást, azonosítani annak körülményeit. A gyámhatósági eljárással olyan
negatív következmények is járhatnak, hogy nem feltétlenül kompetens személyek próbálnak
információkat szerezni a gyermektől és környezetétől.
Összefoglalva a leírtakat, fontos szem előtt tartani a titoktartási kötelezettséget minden esetben,
de lehetnek olyan helyzetek is, amikor az szolgálja a kliens javát, ha megszegésre kerül a
titoktartás. Véleményem szerint pszichológusként az egyik elsődleges szempont, hogy a kliens
érdekeit szolgálja a szakember, ugyanakkor nehéz megfelelő döntést hozni. A döntés
meghozatalában segítségére lehet a pszichológusoknak az Etikai Kódex mellett, ha kikérik
valamely kollégájuk vagy szupervízoruk véleményét.

Forrás:
Varga Katalin: Pszichológus etika 99 dilemma tükrében (Medicina, 2009)