Gyermek-gyászfeldolgozás

Támogatási lehetőségek, eszközök

 GYERMEKEK GYÁSZA
 

 HOGYAN LEHETSZ SZÜLŐKÉNT TÁMASZA

GYÁSZOLÓ GYERMEKEDNEK
 
 
Hogyan lehetsz szülőként támasza
gyászoló gyermekednek
Valósághű információk és nyílt beszélgetés

A gyermeknek érdemes elmondani a halálesetet mindjárt akkor, amikor az bekövetkezett. A

gyermek saját szülője természetesen a hozzá legközelebbi hozzátartozó, aki a történteket
elmondhatja. A halálesettel kapcsolatos alapvető dolgokat érdemes már a legelején nyíltan és
világosan elmondani, a gyermek fejlődési szintjének megfelelő nyelvezettel. Jó elkerülni az
absztrakt, valamint a túlságosan fogalmi és költői kifejezéseket. A halálról és az elhunytról
érdemes azok valóságos megnevezéseivel beszélni. Mivel a gyermek gondolkodásmódja
konkrét, nem szabad a halált pl. álomnak vagy utazásnak leírni. Egy kisgyermekben félelmet
válthat ki aludni menni vagy elutazni, hogyha a halált ezekhez a fogalmakhoz társítja.

Egy családtag haláleseténél a gyermek biztonságérzete mélyen megrendül, zaklatottá válik és

a haláleset elmondása után a gyermekben felerősödik a közelség és kontaktus szüksége.
Fontos, hogy a gyermek ne maradjon egyedül, hanem legyenek a közelében hozzá közelálló
felnőttek. Jó a gyermeket szóban is megerősíteni, hogy őt védik és róla gondoskodnak a hozzá
közelállók. A gyermeket jó ilyenkor gyakran ölbe is venni, átölelni és folyamatosan
elérhetőségében lenni.
Érdemes a gyermeket bátorítani, hogy beszéljen, kérdezzen a történtekről. A gyermek
gyakran ugyanazt kérdezi újból és újból, kérdéseire azonban türelmesen kell válaszolni. Bár
minden kérdésre nincsen válasz, de érdemes a gyermekkel megértetni, hogy a halálesettel
kapcsolatos dolgokat közösen is végig lehet gondolni és beszélni.

Fejlődési szintjéből eredően a gyermekben lehetnek különböző zavaros vagy téves

elképzelések a halállal kapcsolatban. Saját magát is hibáztathatja a történtek miatt. Ezeket a
dolgokat jó együtt átbeszélni a gyermekkel és egyértelművé tenni, hogy ami történt, annak ő
semmi esetre sem lehet oka.
Idő és alkalom a gyász kezelésére
Fontos, hogy a gyermeknek szabad legyen gyászolnia. Érdemes a gyermekben megerősíteni,
hogy szomorúságát kimutathatja és azzal nem kell egyedül megküzdenie. A gyermekre akkor
kell figyelmet és időt szánni, amikor ő hajlandó az ügyről beszélni. A történtek átbeszélésénél
mindenképpen érdemes a gyermek igényeihez igazodni. Lehet a beszélgetés akármilyen
rövid, akár csak egy-egy kérdés is.

A gyermek számára természetes, hogy a maga sajátos eszközeivel nézzen szembe a

veszteséggel: játszással, rajzolással, festéssel, történeteken és mesefigurákon, valamint zenén
és mozgáson keresztül. Fontos, hogy a felnőtt elismerje, elfogadja a gyászoló gyermek
játékait, rajzait és gondolatait, ugyanis a gyermek ezeken keresztül dolgozza fel a halált.

Ne támassz a gyászoló gyermekkel szemben elvárásokat és ne kívánj meg tőle túl sokat pl.
ilyen mondatokkal: „Most erősnek kell lenned”. Az ilyen elvárások meggátolhatják a
gyermeket gyászának kifejezésében. Minden gyermek egyéni módon gyászol, a testvérek
kifejezésmódjai lehetnek eltérők. Fontos, hogy elfogadjuk a különböző kifejezésmódokat és
ne viszonyítgassuk azokat.

A gyászolás a gyermeknél is időt és energiát vesz igénybe. Ahogy nő a gyermek, a

veszteséget is újraértékeli újabb és újabb fejlődési szintjének megfelelően. Fontos hát, hogy a
felnőttek készen legyenek arra, hogy a dolgot a gyermekkel még hosszú idő elteltével is újra
meg újra átbeszéljék.

A hétköznapi rutinok biztonságérzetet adnak

A gyászoló gyermek biztonságérzetét megerősíti az, ha a hétköznapi rutinok változatlanul
megmaradnak és a mindennapi élet a lehetőség szerint normálisan zajlik. A gyermek életét
érintő fölösleges változásokat érdemes elkerülni, az esetleges változásokat viszont előre
mondjuk el a gyermeknek. A családi szabályokat és a gyermek számára állított korlátokat
érdemes megtartani, úgyszintén elkerülni a szerfölött való aggódást és túlzásba vitt vigyázást.

A családban történt halálesetről érdemes tájékoztatni az óvodát, illetve iskolát, mielőtt még a
gyermek az eseményeket követően visszatér oda. Érdemes a családnak egyeztetni az
óvónőkkel és a pedagógusokkal, hogy mit és hogyan mondjanak el az esetről a gyermek
társainak. Az eset elmondása a felnőtt felelőssége. Ugyanakkor a felnőtt közvetítheti a csoport
számára a gyászoló gyermek kívánságát a hozzá való megfelelő viszonyulásról és azt, hogy
hogyan hathat a gyász a gyermekre. Az óvoda és az iskola pedagógusainak feladata továbbá,
hogy tájékoztassa a gyermek családjában történt halálesetről mindazokat, akik még a
gyermekkel foglalkoznak vagy akárcsak érintkeznek. Célszerű meg is állapodni egy a család
és az óvoda, illetve iskola közötti rendszeres és a szokottnál sűrűbb kapcsolattartásról.
Függetlenül a gyásztól a gyermeknek joga kell, hogy legyen gondtalan és örömteli
gyermekéletet élni. Érdemes is biztatni, bátorítani a gyermeket normális életvitelre, például
különfoglalkozásainak és hobbijainak folytatására, valamint baráti kapcsolatainak
fenntartására.

Bátorítás az érzések kifejezésére és kezelésére

A gyász a gyermekben különféle érzéseket ébreszt. A gyermeknek érdemes elmondani, hogy
a különféle érzések hozzátartoznak a gyászhoz és teljesen természetesek. A gyermeknek
fontos hallania arról, hogy megengedett érzés még a harag is. A gyermeknek nehéz tisztában
lennie a saját érzéseivel. A felnőtt segítségére lehet a gyermeknek az érzések tudatosításában,
kifejezésében és kezelésében. A gyermek számára minta a felnőtt gyászhordozása. A magunk
gyászát és az abból fakadó érzéseket ki lehet fejezni és meg lehet osztani a gyermekkel.

A gyermek félelmeit komolyan kell venni és a gyermekkel együtt kell kezelni. Együtt lehet
keresni megoldást és módot a szabadulásra. A gyermek beszélhet bűntudatáról is, világossá
kell azonban tenni számára, hogy az ő tettei és gondolatai nem lehettek hatással a halálesetre.

A halál a gyermeknél is gyakran hoz elő az élet alapkérdéseivel kapcsolatos gondolatokat. A

felnőtt megoszthatja a gyermekkel a halálról kialakított saját életszemléletét. Ugyanakkor
elmondhatja, hogy az emberek e téren többféleképpen vélekednek. A gyermek saját vigaszt
nyújtó vélekedéséhez tisztelettel kell viszonyulni. Ha saját életszemléletünk keresztyéni, a
gyermeket vigasztalhatjuk azzal, hogy a mennyországban jó lenni és szerettünkkel egyszer
majd újból találkozunk.
Segíts a gyermeknek a veszteséget valóságossá tenni és emlékezni
Érdemes a gyermeknek részt vennie a különböző gyászszertartásokon, úgymint az elhunyt
búcsúztatásán, temetésén és a megemlékezéseken. Ezek az események segítenek megérteni,
hogy mit jelent a halál, ugyanakkor megakadályozzák a különböző fantáziálások és félelmek
kialakulását. A különböző szertartások révén lehetőséget kap a gyermek a történteket érzelmi
szinten is feldolgozni és az egészet hozzátartozókkal megosztani. Jó, ha ezekre az alkalmakra
előre gondosan felkészítjük a gyermeket, elmondjuk, hogy mi fog rajtuk történni és
gondoskodunk arról, hogy a gyermek mellett mindig legyen ott egy biztonságot adó, közeli
hozzátartozó felnőtt személy.

Ha a gyermek úgy szeretné, megengedhetjük, hogy a halottat megnézze. Ezt megelőzően

azonban érdemes elmondani, milyen a halott, milyen helyen van, hogyan búcsúzhat el tőle a
gyermek stb. A búcsúzásra és annak utólagos átbeszélésére elegendő időt kell szánni. Részt
vehet a gyermek a temetés megtervezésében is, például virágok, énekek vagy versek
kiválasztásában.

Ki lehet alakítani saját emlékalkalmakat a gyermekkel együtt és különféle konkrét

gyászkifejezési módokat is. Lehet az elhunyt közeli hozzátartozóra fényképek nézegetésével
és közös emlékek megosztásával emlékezni. Az emlékeket össze is lehet gyűjteni egy külön
erre szánt könyvbe vagy dobozba. Fontos, hogy az elhunyt ott lehessen a hétköznapi
beszélgetésekben.

Gondoskodás a magunk egészségéről

A gyászoló gyermek látványa fájdalmas és támogatása különösen igénybe vevő, amikor
magunk is szeretett közeli hozzátartozónkat vesztettük el. A gyász mellett ugyanakkor
megmaradnak a hétköznapi és munkahelyi elvárások is. Jó emlékezni arra, hogy a magunk
hogylétéről való gondoskodás a gyermek egészségét is szolgálja. Jó, ha nem vagyunk
önmagunkhoz kegyetlenek, hanem hagyunk időt saját gyászunkra. Sem saját magunktól, sem
a gyermektől nem érdemes túl gyorsan és túl sokat várni.

A hozzátartozók által felkínált segítségeket érdemes elfogadni és átgondolni, hogy milyen

dolgokban kaphatnánk külső segítséget, mégpedig annak érdekében, hogy maradjon elég
erőnk a magunk és gyermekünk egészségéről való gondoskodásra a gyász közepette. Segíthet
külső segítség bevonása a háztartásba, a munkaidő lerövidítése és a sorstársi támogató
közösség. Szükség esetén bátran lehet kérni szaksegítséget is.
Haláleset után a gyermekekre könnyen ráterhelődik a szülő hogyléte felől való aggódás.
Érdemes a gyermeknek elmondani, hogy a felnőttnek is vannak támogatói, akiktől a felnőtt
segítséget kap, így a gyermeknek nem szükséges a szülő hogylétének gondját magára vennie.
Gyermekek gyásza

A GYERMEKEK GYÁSZA  
A veszteség reakciói a gyermekekben sokfélék. A gyermekek sokszor jóval
erőteljesebben és hosszabban reagálnak a közeli hozzátartozó elvesztéséhez, mint
azt a felnőttek gondolnák. Nem mindig beszélnek megtapasztalásaikról és
érzéseikről a felnőtteknek. A gyermek elrejtheti gyászát, ezzel megőrzi,
„megspórolja” a szülőt. Emiatt a felnőttek sokszor alulértékelik a gyermek gyászoló
képességét és a halállal kapcsolatos események felfogását.

A gyermek, ahogy fejlődik, újraértékeli és újraélheti gyászát, az újabb fejlődési

szintjének megfelelően

A gyermekek gyásza is sok időt és energiát vesz igénybe. Veszteségéhez történő

reagálása sok esetben késik, akár fél – egy év elteltével a halálesetet követően kezd
el gyászolni.

A gyermek lelkiállapota mindig összefügg a család / szülő lelkiállapotával.

A gyermeknek nehéz elviselnie a gyászt, épp ezért igyekszik elkerülni, kiküszöbölni a

fájdalmat. De ez nem jelenti azt, hogy a gyermek nem gyászolna, vagy esetleg már
túl lenne rajta.

A gyermeknek korlátolt eszközei vannak a gyász kezeléséhez. Az ismeretek kognitív

kezelése, a verbális kifejezés és a koncentrálás jóval szűkösebb a felnőttekéhez
képest.

Épp ezért egy kisgyermek egyszerre csak rövid percekig képes gyászolni, úgymond
„gyászolgat”.
Gyászának kezelésében nem a beszélgetés az elsődleges segítség, hanem sokkal
inkább a játék, az alkotás és a szimbólumok. Sokszor az „aktív” gyász csak a
játékokban és a rajzokban jelenik meg.

A GYERMEKEK GYÁSZÁNAK MEGNYILVÁNULÁSAI

A gyász a gyermeket összességében, teljes lényében befolyásolja. Viselkedésének

változásaiban, testi reakciókban nyilvánul meg, valamint különböző érzésekben és
gondolatokban.

 Érzésekben: félelem, düh, szomorúság, szégyen, szorongás, idegeskedés.

 Gondolatokban: képzeletek / emlékképek a halálról, nem lehet igaz, meghal-e a másik
szülő is, meghalhatok-e én is, az én hibám volt-e, mit jelent a halál…
 Testi reakciók: fáradtság, hasfájás, fejfájás, alvási nehézségek
 Viselkedésbeli változások: levertség, nehéz külön lenni a hozzátartozóktól, regresszív
viselkedés, visszahúzódás, magatartásbeli zavarok, koncentrálási nehézségek, tanulási
nehézségek, koraérés…
A GYERMEKEK GYÁSZÁRA HATÁSSAL VAN:  

Kit veszített el a gyermek: szülőt, testvért,

nagyszülőt, barátot, stb.
 A haláleset körülményei: betegség, öngyilkosság, bűncselekmény, baleset, stb.
  Hogyan informálták a gyermeket a történtekről: megtudta-e az igazat és mindent
elmondtak számára, vagy csak részleteket hallott?
 A halálesethez kapcsolódó rituálék és a temetés: részt vehetett-e a gyermek, vagy kívül
maradt?
 A családhoz és környezethez kapcsolódó tényezők: a felnőttek cselekvőképessége a
hétköznapi rutinfeladatokban, családi kölcsönhatások módja, érzelmi légkör, kellő támasz,
egyéb változások, stb
 A gyermekhez saját magához kapcsolódó tényezők: kor, halálfelfogás szintje,
személyiség, korábban megélt veszteségek, stb
A HALÁL MEGÉRTÉSÉNEK LEGFONTOSABB FOGALMAI
 A halál visszavonhatatlan (az elhunyt nem tér vissza)
 A holttest élettelensége (az elhunyt nem fázik, nem érez fájdalmat, stb)
 A halálnak oka van (valami okozta)
 A halál egyetemlegessége (egyszer mindenki meghal)
 Az élet valamilyenfajta folytatása a halál után (életfelfogás)
HOGYAN LEHET SEGÍTENI A GYÁSZLÓ GYERMEKNEK ÉS SERDÜLŐNEK
 Bátorsággal és képességgel jelen lenni a gyermek gyászában

 Biztonságérzet megerősítésével
 Rendkívüli jelenléttel, fizikai közelséggel és gondoskodással
 A hétköznapi élet folyamatosságáról és a gyermek szükségleteiről való gondoskodással
 A mindennapi rutinok megtartásával
 A szokásos tevékenységek bátorításával: játék, óvoda, iskola, különórák, hobbik
 Fontos a fölösleges változtatások elkerülése a gyermek életében – változásokról való
időben történő tájékoztatás
 Remény erősítésével az élet folytatásáról
 Engedni kell a gyermeket gyászolni, bátorítani kell arra, hogy merjen beszélni és kérdezni
 Megfelelő időt és helyet kell biztosítani a gyermeknek, amikor ő kész az aktív
beszélgetésre
 Őszinteséggel, valósághű ismeretek átadásával a történtekről
 A halál megértésében való támogatással, segíteni a gyermeket a tévhitek elengedésében
 A temetésen és a rituálékon való részvétel engedélyezésével, felkészítve a gyermeket
ezekre
 Bátorítással a veszteség és gyász sajátos módon történő kifejezésére –  alkotó,
funkcionális módszerekkel:
o   Rajzolás, festés, gyurmázás, meséltetés, bábozás, zenével, könyvekkel,
kártyajátékokkal, különböző feladatokkal

 A játékra való bátorítással, elfogadva azokat a játékokat, amelyeken keresztül a gyermek

feldolgozza a történteket
 A gyermek egyéni reakcióinak és gyászolásának tiszteletben tartásával
 Elvárások elkerülésével: „neked most erősnek és anya segítségének kell lenned”
 Minta adásával gyászviselkedésben
  A gyermek érzéseinek elfogadásával, megerősítve, hogy különböző érzések tartoznak a
gyászhoz és hogy azok normálisak
 Segíteni a gyermeket abban, hogy felismerje és kifejezze érzéseit
 A félelmek kezelésével és megoldások keresésével

 
Fontos a szaksegítség szükségességének felismerése illetve abban az esetben
annak felkeresése

Mikor kell szaksegítséget igénybe venni?

 Ha a gyermek nem a fejlődési szintjének megfelelő életet él: visszafejlődik, vagy
túlságosan koraéretten viselkedik
 Ha a gyermek erőteljesen önmagát hibáztatja a történtekért
 Ha a gyermek nem játszik, illetve ha a traumatikus játékaiban megreked
 Ha a kapcsolatai saját korosztályában szűkülnek, csökkennek
 Nyilvánvaló tünetekkel: olyan félelmek és agresszív viselkedés esetén, amelyek
hátráltatják, nehezítik a normális életvitelt
 Ha a gyermek viselkedése és személyisége drámaian megváltozik
 Ha a gyermek túlságosan pesszimistán áll saját jövőjéhez
 Ha saját magad aggódsz a gyermekért és támogatásra, tanácsra van szükséged
Hogyan működnek a veszteségfeldolgozó csoportok –
a csoportfoglalkozások jelentősége
Amikor a gyermek elveszíti valamelyik szülőjét, gyakran magában marad a gyászában. A
gyász mellé megtapasztalhat más, számára új érzéseket is, mint düh, harag, félelem, önvád,
valamint irigység társaival szemben, akiknek mindkét szülőjük él. A gyermek gyakran nem
mutatja ki érzéseit, nem beszél gyászáról otthon, mert félti és óvni szeretné megmaradt
szülőjét. A szülő ezáltal azt gondolhatja, hogy gyermeke „túljutott gyászán”. Kutatások
alapján azonban a feldolgozatlan gyász jóval később is okozhat problémákat, ezért nagyon
fontos, hogy a gyermek kezelhesse veszteségét, beszélhessen érzéseiről a családon kívül, pl.
csoportfoglalkozásokon.

Finnországban, ahol évente 2500 kiskorú gyermek veszíti el valamelyik szülőjét, közel húsz
évvel ezelőtt kezdtek el szervezni csoportfoglalkozásokat ilyen jellegű veszteséget átélt
gyermekek számára. Ennek mintájára indítottunk el Budapesten is hasonló
csoportfoglalkozásokat 2014-ben.

A gyermek számára vigasztalás, hogy fájdalmában, kérdéseivel nincs egyedül, más is járt
hasonlóan. A gyászoló gyermek gyakran érzi magát másnak, ezáltal magányosnak. A
csoportfoglalkozásokon a tapasztalatok egymással való megosztásával ezek az érzések
háttérbe szorulnak, így önbizalma erősödik. Olyan közösség segítségével, ahol mindegyik
csoporttag ismeri a gyászt, kifejezetten a gyermekgyászt.
A foglalkozásokon prevenciós jellegű támogatásról van szó, ahol nem zajlik sem terápia, sem
analizálás. Ugyanakkor ezek az alkalmak terápiás hatással bírhatnak. Ahhoz, hogy a gyermek
részt vegyen a csoportfoglalkozásokon, nem szükséges, hogy pszichikai vagy szociális
problémái legyenek. Ebben az esetben más segítési formát kell keresni, pl. egyéni terápiát. A
csoportfoglalkozásokon való részvételnek sokkal inkább feltétele, hogy a gyermek
veszteségfeldolgozása, gyászreakciói normális módon haladjanak.

A csoportokban a gyermek
 találkozik más gyerekekkel, akik hasonló veszteséget éltek át
 megtapasztalásait meg tudja osztani sorstársaival
 ismereteket szerez a gyászról és a halálról
 láthatóvá válik, a csoportban figyelnek rá
 meg tudja osztani gyászából eredő magányát és zárkózottságát
 szavakat talál érzéseihez és megtanulja ezeket kezelni
 játszik és használja képzelőerejét, fantáziáját
 bátorítást kap ahhoz, hogy megtaláljon egy újfajta viszonyulást elveszített
hozzátartozójához
 segítséget kap ahhoz, hogy megtalálja erőtartalékait és észrevegye élete pozitív dolgait,
melyek által megerősödik önbecsülése, önértékelése
Fontos, hogy olyan szakemberek vezessék a csoportokat, akiknek végzettsége és gyakorlata
van gyermekekkel való foglalkozásban, továbbá ismerete a gyermek érzelmi, lelki, illetve
haláltudatának fejlődéséről, valamint a krízis, a gyász fázisairól
A csoportfoglalkozások felépítése és folyamata

A csoportfoglalkozások adott tematikára épülnek, így egy foglalkozássorozat 6-8 vagy akár
10 alkalmas is lehet. A csoport hetente találkozik, azonos időpontban. Egy-egy foglalkozás
hossza pedig 1,5-2 óra.

A veszteségfeldolgozó csoportfoglalkozás-sorozat összes alkalma együtt alkot egy egységet.

Ezért rendkívül fontos, hogy lehetőség szerint mindegyik gyermek minden alkalmon részt
vegyen.

Az első alkalom játékos ismerkedésről szól, valamint nagyon fontos egy olyan légkör
megteremtése, amelyben a gyermek biztonságban érzi magát, így a további alkalmak során
könnyen megnyílik, szívesen beszél érzéseiről, emlékeiről.

A két utolsó foglalkozáson kifejezetten pozitív dolgokra kell összpontosítani, mint túlélési
technikák, jövőkép, tervek, vágyak.

Ugyanakkor egy-egy foglalkozásnak is megvan a szabályos felépítése: a kezdő és befejező

rutinfeladatok, játékok erősítik a gyermek biztonságérzetét. Nagyon fontos, hogy a nehéz
gyászmunka közben legyenek vidámabb játékok. A kreatív foglalkozások közben is célszerű
mozogni. A mozgás után a gyermek újból bír koncentrálni. Lényeges, hogy az alkalmakat
vidám játékkal fejezzük be, így a gyermek jó érzéssel indul haza a foglalkozásról.

Ezeket a foglalkozásokat az első alkalomtól az utolsóig meg kell tervezni. Olyan tematikával
és olyan kreatív technikákkal, amelyek a legalkalmasabbak az adott csoportba jelentkezők
számára. A kreatív technikák arra valók, hogy ezeken keresztül a gyerekek megnyíljanak és
elindulhassanak a beszélgetések.

A gyermekek foglalkozásaival párhuzamosan – természetesen külön helyiségben – a szülők is

részt vehetnek sorstársi közösségen alapuló csoporton, beszélgetésen, melyet szintén
csoportvezető vezet. A tematika hasonlít a gyermekek csoport-tematikájához, de szóba
kerülnek más, kifejezetten özvegy-családokat érintő témák, kérdések is.