GYÁSZ

A lelki egyensúlyvesztés egyik alapvető forrása az ember életében

a veszteségélmény. A gyász valamilyen veszteség következtében
létrejövő magatartási formák összessége. A mély fájdalom
szomorúsághoz és egyéb lelki problémákhoz vezethet, amik nagyon
hasonlítanak a klinikai depresszió képéhez.
Ugyanakkor Freud a Gyász és melankólia című művében már
elkülönítette egymástól a normál és patológiás gyászt.

A normál gyász

Általában a gyász fogalmát egy adott személy halálát követő

állapotra értjük, azonban nem szabad elfelejteni, hogy
gyászolhatunk más veszteségeket. Egy szeretett személy
elvesztése azonban sokkal intenzívebb választ vált ki. Az erre a
veszteségre adott reakciót meghatározza az elhunyttal való
kapcsolat jellege, a halál módja, a gyászoló életkora,
alapszemélyisége, előzetes életeseményei, korábbi betegségei,
aktuális pszichés állapota, kulturális környezete, vallásossága.

A gyász pszichológiai szempontból tekintve nem állapot, hanem egy

összetett és természetes folyamat. A különböző szakaszokat nem
lehet egymástól élesen különválasztani. Az első modellek
kezdetben három fázist állapítottak meg: az érzelmi sokkot, a
veszteség tudatosulását és a felépülést, az újraszerveződést
(Engel 1964.). A gyakorlat szempontjából azonban érdemes a
gyász folyamatát több stádiumon keresztül tárgyalni, hiszen egy
összetett jelenségről van szó
Anticipációs vagy megelőző gyász

Különböző életveszélyes helyzetekben (háború), vagy halálos

betegek kapcsán a hozzátartozók már előre foglalkoznak az
esetleges halál tényével. Ez sokszor könnyítheti a fájdalom
elviselését, de előfordulhat, hogy a rövid idő alatt kialakított mély
kapcsolat csak nehezíti a gyász feldolgozását.
Sokk

A halál hírére sok esetben az első reakció a hitetlenség és

lesújtottság. Gyakori az ilyenkor adott „nem hiszem el” válasz. A
teljes vagy részleges emocionális bénultság, az érzelmireakciókra
való képtelenség jellemzi. Funkciója a késleltetés, az ember így
igyekszik fokozatosan magához engedni a megrázkódtatást.
A sokk szakasza néhány perctől akár 1-2 napig is tarthat. A legjobb
segítség az, ha a környezet igyekszik külső nyugalmat biztosítani a
sokk oldódásához.
Kontrollált szakasz

Ekkor tudatosul a hozzátartozóban, hogy a halálesettel

kapcsolatban rengeteg a feladata. A hivatalos és egyéb intézni
valók egyrészt nagy megpróbáltatást jelentenek, másrészt a
különböző tevékenységek elterelhetik a figyelmet a halott
személyéről. Ebben a szakaszban erős önkontroll figyelhető meg,
ami sok esetben a temetés után megszűnik. A gyász feldolgozása
szempontjából nagyon fontos a temetésen való részvétel, hiszen a
temetési rítus segítségével külső keretek között van lehetőség
lezárni a sokk szakaszát, és elbúcsúzni az elhunyttól. A rítus
lehetővé teszi az érzelmek kimutatását, amihez elválaszthatatlanul
hozzátartozik a sírás.
Tudatosulás
A temetés utáni időszak a gyász legnehezebb időszaka. Míg
korábban a tennivalók feladatokkal látták el a gyászolót, addig
ezután csak az elhunyt hiányával való szembesülés marad.
Az érzelmek és a gondolkodás is kavalkádszerűen nyilvánulhatnak
meg. A hozzátartozó magatartására és másokkal fenntartott
kapcsolataira is sok esetben ambivalencia jellemző. A gyász kezdeti
időszakában gyakran jelennek meg testi tünetek is (torokszorítás,
fulladásérzet, légszomj, gyengeségérzet stb.).
Átdolgozás

Az eddigi fájdalmas emlékképek után egyre több lesz a szép emlék

is. A csapongó gondolatok helyét pedig egyre inkább a tudatosság
váltja fel. A gyászoló gondolatainak középpontjában ugyan még
mindig az elhunyt áll, a tünetek intenzitása csökken. A tudatosulás
és átdolgozás időszaka általában hónapokig is eltart. Az évfordulók
(születésnap, névnap), ünnepek azonban újra felerősíthetik a
negatív érzelmeket.
Adaptáció

Az adaptációs szakasz jellemzője, hogy a korábbi befelé fordulás

mellett, a gyászoló egyre inkább képes kifelé fordulni. Az elhunyttal
kapcsolatos élmények úgy élnek tovább a hozzátartozó életében,
hogy emellett képes már reális döntések meghozatalára, saját
életének irányítására és céljainak megvalósítására. A korábbi társas
kapcsolatok új erőre kapnak, és a gyászoló már bűntudat nélkül
képes örülni az élet szépségeinek.
A gyász 5 fázisa
Ebben lépegetek most. A sztori egy kissé ködös Erzsébet
napon kezdődött 2011 novemberében, amikor valaki (és itt
szándékosan nem használok jelzőt) úgy döntött betör hozzánk.
Természetesen a jó tolvaj fentről indul, így az idejébe pont az
fért bele, hogy az én laptopomat felkapja és vigye.
Valószínűleg mindenki érti, ha azt mondom, a laptop
személyes dolog. Fájt. Rohadtul. És megijeszt a gondolat,
hogy egy idegen a kertünkben, a házunkban járt, bement a
szobámba, látta a csajokkal közös és családi fotókat, hozzáért
a holmimhoz és volt akkora mocsok vadbarom, hogy elvitte a
laptopom. Kb az életem volt azon a gépen, egyébként
Lorettának hívták.
Emiatt értelemszerűen padlón vagyok és haladok a gyász 5
fázisában.
1.tagadás:határozottan idetartozik az a pillanat, amikor
berontok a szobámba és mérhetetlen dühömben és
fájdalmamban azt ordítom “NEM HISZEM EL,NEM HISZEM
EL,A …. ÉLETBE”,és “HOGY LEHET EZ????”,meg “NEM
IGAZ, HOGY EZ TÖRTÉNT,MOST MENTÜNK EL”.
2.harag:ez a fázis nagyon intenzív, valószínűleg ezért kezdtem
el a nyomozókra várva a kerítést rúgdosni, meg a barátnőknek
fogadalmakat tenni, hogy ha megtudom ki volt harapófogóval
tépkedem le az ujjait és megetetem vele meg a családjával is,
bár talán az utolsó mondatrészt nem kéne erőltetni, inkább
betudom a sok Criminal Minds számlájára. Jelenleg is tart.
3.alkudozás:ez a szakasz nálam nem olyan látványos,bár
kétségtelen,hogy elhangzottak a bármit megadnék,ha
visszakaphatnám/csinálhatnám kezdetű mondatok, de ennek a
helyét inkább fenntartom még a haragnak, mert abból aztán
van dögivel.
4.önsajnálat/depresszió:folyamatos. Komolyan. Onnantól,
hogy másnap reggel felkeltem és megláttam az asztalon az
üres helyet, az önsajnálat mardos, ami abban csúcsosodott ki,
hogy egész nap sírtam és feküdtem az ágyban magam elé
bámulva és kérdezgettem magamtól,hogy miért én, miért
velem történt, mit tettem, hogy ezt érdemeltem és mi lesz
ezután(plusz nem kellett volna elmenni,miért fikáztam le
Csikesz gépét,tuti ez a büntetés stb…)
5.elfogadás:lehetetlen. Nem tudom elfogadni, hogy ez történt
velem, elvette valaki lelkiismeret furdalás nélkül azt amit
imádtam, amire nagyon vigyáztam, amin minden rajta volt,
ami számomra fontos. Végszóként csak annyit mondanék,
hogy minden rosszat kívánok annak aki ezt tette. Rabolják ki,
feszítsék keresztre, bántsák a szeretteit (már ha van az
ilyennek), halljon meg kínok között  és akkor még jobban járt
mintha velem találkozna.