Hogyan valósul meg a csoportomban, a mindennapi gyakorlatban?

1. Egyéni szükségleten alapuló hátrány

Csoportunkban a beíratkozást követően meglátogatjuk a gyerekeket otthonaikban, ahol átfogóbb

képet alakíthatunk ki a gyermek testi-lelki-szellemi fejlettségéről, szociális helyzetéről, a családi
kapcsolatokról. A szülőket kérjük egy átfogó anamnézislap kitöltésére, mely segíti munkánkat a
gyerekek alaposabb megismerése érdekében.

Az első óvodában töltött napok, hetek a gyermekek társas kapcsolatainak, játéktevékenységének

megfigyelésével zajlik, melyről feljegyzések készülnek.

Ezen megfigyelések alapján illetve a nevelési év során elvégzett vizsgálatok eredményei alapján
állapíthatjuk meg, hogy a gyermek szenved-e bárminemű hátrányban korosztályának átlagához
képest.

Megállapításra kerülhet, hogy a gyermek „Kiemelt figyelmet igénylő”, különös bánásmódot igénylő,
SNI, BTMN, HH vagy HHH-s vagy kiemelten tehetséges valamely területen.

A megfigyelések és a vizsgálati eredmények alapján minden gyermekre egyéni fejlesztési tervet

készítünk, melynek megvalósulásának eredményességét meghatározott időközönként ellenőrizünk,
ill. újabb tervet készítünk.

Célunk, hogy minden gyermek megkapja azt a minőségű és mennyiségű segítséget melyre
önmagához képest az optimális fejlődéshez szüksége van.

Igénybe vesszük gyógypedagógus, logopédus, fejlesztőpedagógus segítségét is

2. Méltányosság

Közhely, de igaz: nem vagyunk egyformák, a gyerekek sem. Ahhoz, hogy egyéni fejlődésükben
eredményeket tudjunk elérni egyénre szabott bánásmódban kell részesíteni mindenkit.
Csoportunkban is vannak olyan gyermekek, akik nevelésében nem feltétlenül vezet célhoz egy-egy
nevelési módszer, amit általában alkalmazunk a „többségnél”.

Meggyőződésem, hogy hogy a szeretet és a feltétel nélküli elfogadás eredményes lehet.

A gyerekek naponta látják csoportunk felnőtteitől, hogy örömmel, öleléssel és puszival várjuk
reggelente a gyerekeket, ha bánatuk van, ölünkben megvigasztalódhatnak, stb. Szeretnénk elérni,
hogy ez a közvetlenség és elfogadás a gyerekek számára is természetessé és igényükké váljon.
Második éve óvodások csoportunk gyermekei s már ők is gyakorolják ezt egymás iránt.
Természetesen vannak gyerekek, akik a testi közelséget nehezen tudják elfogadni, számukra a
verbális megerősítés, a pozitívumok kiemelése is ösztönzőleg hat empatikus viselkedésük
alakulásában.

3. Társadalmilag elfogadott normáktól eltérő kulturális szokás megismerése, megértése

Csoportunkba csak magyar gyermekek járnak, eltérések csak szociokulturális téren mutatkoznak.
Véleményem szerint ezeket a gyerekek még nem érzékelik olyan mértékben, mint pl. az iskolások.

A csoportban rendszeresen megdicsérjük a gyerekek csinos ruházatát és frizuráját, a szegényesebb

anyagi körülmények között élőkét is. Ha szükségesnek látjuk, akkor tapintatosan jelezzük a szülő felé
kéréseinket pl. a ruházat és testi higiéniára.
 4. Elfogadás (gyermek emocionális, szociális és szituális elfogadása)

Csoportunkban minden gyermeket arra nevelünk, hogy az óvodai szabályokat betartva, egymásra
vigyázva és saját testi épségüket megóvva játszanak, dolgozzanak. Ez olykor nem sikerül. Az
„okosabb” gyerekeket bevonjuk társaik nevelésébe, példát mutatnak nekik, segítik őket a helyes
viselkedésminta elsajátításában : „Segíts neki, mutasd meg…!”

5. Befogadás

A csoportba való befogadást mindig megelőzi egy személyes találkozás a gyerekek otthonában
családlátogatás formájában. Lehetőséget biztosítunk, hogy a nyár folyamán bejöjjenek az óvodába és
ismerkedjenek az óvodai környezettel, az itt dolgozó felnőttekkel. A csoportbeli beszokás
megkönnyítéséhez otthoni alvótársat, cimborát hozhatnak, mely az otthon biztonságának érzését
nyújthatja számukra. Az első napokban kérjük a szülőket, hogy ha lehetőségük van, jöjjenek a
délutáni pihenő után, mert a gyerekeknek hosszú az egész napos távollét a megszokott személyektől
és a megszokott környezettől.

Sokat énekelünk, mesélünk a gyerekeknek, akik igénylik, ölben ringatjuk, dajkáljuk őket.

6. Személyes és intézményi szocializáció

Tanulmányaimból arra emlékszem, hogy a szociális kompetencia fejlődésének menetét nagyban

meghatározza a gyermek érzelmi kompetenciájának fejlettsége. A kisebb gyerekek még „érzelmi”
síkon mozognak, ám a példamutatással, mesékkel fejlődik a másokhoz való pozitív viszonyulásuk.

Az érzelmek helyes kifejezése még nehézséget jelent számukra, ezért a meséket, dramatikus
játékokat, bábozást előszeretettel használjuk egy-egy (probléma)helyzet megoldásához. Vannak
kisgyerekek, akik saját érzelmeiket nem tudják kontrollálni többször kerülnek konfliktushelyzetbe
társaikkal.

Véleményem szerint az érzelmi és szociális kompetencia fejlődése nagyban függ a gyermek értelmi
kompetenciájától is.

A gyerekek számára olyan programokat szervezünk, melyek hozzásegítik őket érzelmeik, kapcsolataik
pozitív fejlődéséhez (Mesélő dallamok, bábszínház, hittan, tánc, foci)

7. Egyéni bánásmód

Nagyon nehéz feladat. Már a kisebb gyerekeknek is van véleményük, igazságérzetük.

Megfogalmazzák, hogy „neki miért szabad és nekem miért nem?”. Minden gyermek más-más
fejlettségi szinten van kognitív, emocionális és szociális téren. Lehetnek egészségügyi problémái (pl.:
ételallargia). A gyerekek csoportunkban is megértették és elfogadták, hogy ők mást esznek, sőt
egyesek már a felnőtteket is figyelmeztetik, hogy „nekik szabad-e…”. Az egyéni bánásmód
alkalmazását leginkább akkor tudjuk alkalmazni, ha a csoport létszáma, esetleg személyi feltételei ezt
lehetővé teszik. 