Professional Documents
Culture Documents
tétel
A bölcsődei csoportba járó 3 éves Erika szülei válófélben vannak. Erika 1,5 éves kora óta
bölcsődés. 1 évvel ezelőtt édesapjának volt egy súlyos betegsége, amiből felépült, de az
édesanya nem érezte biztonságban a kislányát, ha csak az édesapjával volt. Ezért azt kérte a
kisgyermeknevelőktől, hogy az apának ne adják ki a gyereket. Az apa nagyon nehezményezte
ezt a döntést és tiltakozott ellene, amikor egyik délután a bölcsődében szembesült vele. Ettől
kezdve egyre romlott a kapcsolat a szülők között. Amikor az apa elköltözött a családtól, az
volt a megállapodás a szülők között, hogy egyik héten az anyánál, másik héten az apánál
tartózkodik a kislány. Erika mindkét szülőjéhez ragaszkodott, Örömmel volt velük. A szülők
hétfői napon, a bölcsődében cserélték a gyereküket. Ha előző héten anyánál volt, délután apa
jött érte, vagy fordítva. Nagyon sok konfliktus adódott ebből a helyzetből, amibe a
kisgyermeknevelők is bevonódtak. Sokszor a szülők velük osztották meg gondjaikat, rajtuk
keresztül próbáltak üzenni egymásnak.
Helyzetismertetés
Apa: súlyos betegségen esett át egy éve, amiből felépült, de megromlott házassága, mert
felesége nem érezte gyermeküket biztonságban a betegséget követően. Elköltözött a családtól,
heti váltásban feleségével közös felügyeletet gyakorolnak a gyermek felett.
Anya: férje betegsége óta nem érzi biztonságban gyermekét az apjával, ezért megkéri
bölcsődét, ne adják ki neki a gyermeket, ha ő jön érte. Az apa elköltözését követően is közös
felügyeletet gyakorolnak heti váltásban.
A válás során a szülőknek el kell jutni a konfliktus rendezés azon szintére, amikor belátják,
hogy a gyermek érdekében megállapodást kell kötniük, meg kell egyezniük, együtt kell
működniük bizonyos gyermek életét érintő kérdésekben, nevelési alapelvekben,
szabályokban, ami mindkét szülőnél következetesen be kell tartani.
A kisgyermeknevelő, a szülők konfliktusába való bevonódására nagyon oda kell figyelni és
tudatosan kell az állásfoglalástól, véleménynyilvánításról, a másik fél méltánylásától
tartózkodni. Viszont ebben a helyzetben nem lehet elutasító sem. Így az asszertív
kommunikációt kell megpróbálni alkalmazni, amiben a másik érzéseinek visszatükrözésére
kell törekedni, mint például:
- Igen látom, hogy nagyon nehéz ez a helyzet.
- Látom ez nagyon feldühít.
- Nagyon fontos lehet számodra, ha ennyire szomorú vagy emiatt.
Azonban a napi kommunikáció, nem teszi lehetővé, hogy hosszasan beszélgessünk a felekkel,
ezért lehetőséget kell biztosítani fogadóórán való találkozáshoz, ahol lehetőleg minden
érintett fél (kivéve gyermek) jelen legyen, így mind két kisgyermeknevelő is. Amire
törekedjünk:
legyünk megértőek a szülőkkel, de ne hagyjunk vitát kialakulni,
a gyermek érdekeit, szemszögét, helyzetét kommunikáljuk,
igyekezzünk megvilágítani, hogy miben észleljük, hogy a gyermek sérül ebben a
helyzetben, mik azok a szükségletei, amire nagyobb odafigyeléssel, figyelemmel
lehetnek,
értessük meg, hogy a gyermek érdeke az, hogy minél előbb meg tudjanak egyezni a
gyermekkel kapcsolatos együttműködési pontokban (gyermek napirendje, nevelési
elvek, egymás tisztelete),
amennyiben a szülők nem tudják a vitát elkerülni, és a beszélgetés fókusza nem
tartható a gyermeken és azon, hogy közösen mit tehetnek érte, akkor tisztelettel
rekesszük be a beszélgetést és jelezzük vissza, hogy a bölcsődei szakmai kereteken
túlmutat problémájuk, így szükséges lehet a bölcsőde pszichológus, vagy a Család- és
Gyermekjóléti Szolgálat pszichológusának, családterapeutájának, mediátorának
segítsége, aki tud velük tovább foglalkozni, amennyiben a szülők partnerek, adjuk
meg elérhetőségét
foglaljuk össze a szülőknek, hogy mi az, amiben segítséget várunk tőlük a gyermek
érdekében és mi az, amit a bölcsőde tud nyújtani számukra.