ITÁLIA ÉS RÓMA TÖRTÉNETE A KEZDETEKTŐL A

KÖZTÁRSASÁG KORÁIG
A földrajzi feltételek
A régebbi kutatás szinte kizárólag magára Rómára irányította a figyelmet, napjainkban viszont sohasem
tévesztik szem elől, hogy Róma sorsának alakulása nem választható el Itália helyzetétől, illetve az Appennin-
félszigetnek a Mediterráneumban

A római történelemnek különleges súlya van az egész ókori világ történetében, mert a Római Birodalom volt
az a politikai szervezet, amely az antik kultúra egyik fő hordozójaként s kétségkívül legfőbb
egységesítőjeként továbbörökítette e civilizáció hagyományait azon Európa számára, amely hosszú
évszázadokon át a világtörténeti fejlődés első számú letéteményese volt. Innen az a nyilvánvaló tény, hogy az
európaiság egyik félreismerhetetlen jele még napjainkban is a klasszikus antik örökséghez való ragaszkodás.
Éppen ezért fontos történeti szempontból annak a tisztázása, hogy miként, mikor és milyen feltételek között
fejlődött ki a Római Birodalom, hogyan is született meg Róma, a városállam, hogyan lett előbb Itália, majd
pedig egy hatalmas világhatalom fővárosa, miközben minden folyamatosság ellenére állandóan változott a
társadalom strukturáltsága, a politikai berendezkedés, a szellemi és az anyagi kultúra, beleértve a vallást is. A
jelen történeti áttekintésnek ezen első fejezete éppen ennek az átalakulási folyamatnak legkorábbi szakaszát
kívánja bemutatni, nem titkolva, hogy sok szempontból épp ennek a periódusnak a bemutatása a
legnehezebb, mert egyrészt a problematikus források, másrészt a rohamosan előrehaladó régészeti feltárások,
illetve az egyre tökéletesedő vizsgálati módszerek újra és újra szükségessé teszik az adott periódusról
kialakított történeti kép módosítását, pontosabbá tételét. Azt is le kell persze szögeznünk, hogy a történelem
során más sikeres hódító hatalmak is voltak, ám ezek legtöbbje csak három-négy nemzedéken keresztül tudta
megtartani nagyhatalmi helyzetét és szerepét, miközben Róma képes volt és maradt egy sok évszázados
irányító és összehangoló feladat betöltésére. Munkánk további része tehát arra is választ keres, miként volt
lehetséges, hogy ez a mediterrán államalakulat időben és térben úgy módosítsa és formálja át a maga poli -
tikai, társadalmi, gazdasági, katonai, kulturális és vallási intézményeit, hogy azok képesek legyenek egy
egész világtérség egy ezredéven is túlmutató összehangolt működésének végül is a teljes polgárjog
gyakorlásán alapuló biztosítására.
 Az Appennin-félsziget fejlődésének dinamikáját kedvezően befolyásolták a változatos domborzati
betöltött helyzetétől és szerepétől. Itália fekvése ugyanis sok szempontból igen kedvező. Egyrészt
viszonyok, a természetes munkamegosztást eleve segítő differenciált természeti feltételek is. Északon az Alpok
összekapcsolja a Földközi-tenger nyugati és keleti medencéjét, tehát szinte centrális helyet tölt be, másrészt
természet adta védővonal volt, anélkül azonban, hogy leküzdhetetlen akadály lett volna az európai kontinenssel
Európa felől mintegy természetes híd Afrika irányában. Ezek után csaknem magától értetődő, hogy Itália
való érintkezés szempontjából. Külön egység volt a Pó völgye, amely egészen más lehetőségeket adott a
gyakran és folyamatosan került a kultúrák áramlásának metszéspontjába, amit egyfelől a tenger irányából
gazdálkodásnak s az ehhez kapcsolódó termelési viszonyoknak, mint a félszigetet észak-déli irányban átszelő
többször is bekövetkező gyarmatosítás, másfelől pedig a szárazföld felől történő állandó beáramlás és
Appenninek hegyvonulata, amely mindenekelőtt a nomadizáló állattenyésztésnek kedvezett. Sajátos arculata
betelepülés jelez.
volt a déli, apuliai karsztos felföldnek is. Egész Itálián belül különleges jelentősége volt egyes tengerpart menti
szakaszoknak, illetve bizonyos folyóvölgyeknek, amelyek a védettséget sem mellőző nyitottságuk révén
általában gyorsabb és erőteljesebb fejlődésre voltak képesek, mint más környező területek.
Ma az Itália megjelöléssel az Appennin-félszigetnek ezt az öt természeti övezetből álló egységét szokás
illetni, azonban az ókor folyamán egyrészt használtak más rokon értelmű megjelöléseket is, mint amilyenek
például az Ausonia, Hesperia, Oinotria, Opiké, Saturnia tellus, Tyrrhénia elnevezések (ezek persze általában
szű- kebb értelemben is használatosak, mert a Saturnia tellus, azaz „Saturnus istenség földje" főképp Latiumra,
Oinotria viszont mindenekelőtt Itália délnyugati részére vonatkozott), másrészt pedig az Itália név tartalma is
időben nagyon sokat módosult. A szó eredeti alakja Vitelia lehetett, amelynek töve összefüggésében áll a latin
vitulus, „tinó" megjelöléssel, s ez nomadizáló állattenyésztést folytató dél-itáliai népességre utal. Ennek körében
szokásos volt az ún. ver sacrum, a „szent tavasz", amely abból állt, hogy járvány, éhínség vagy katonai veszély
esetén rituálisan felajánlották az istenségnek a következő tavasszal születendő gyermekeket, illetve állatokat. Az
utóbbiakat ténylegesen fel is áldozták, az előbbieknek pedig nagykorúságuk elérésekor el kellett hagyniuk
korábbi földjeiket, miközben gyakran egy szentnek tekintett bika (vitulus, vitalus, vitelus vagy bos) vezette őket,
hogy új telephelyet szerezzenek maguknak (innen a gyakori Bovianum, Bovillae városnév). Ezeket a dél-itáliai
nomadizáló népeket hívták a görögök totemállatukról Halóinak, s ebből alakult ki az Itália területmegjelölés,
amely a Kr. e. 6. században még csak az Appennin-félsziget- nek Terinától és Lagariától délre eső csücskét
jelölte.
Már egy későbbi időszakban, a nagy görög gyarmatosítás idején kezdték ezt az elnevezést a félsziget egész
déli részére vonatkoztatni, úgyhogy Campania körzetét is beleértették a megjelölésbe. Miután a rómaiak
elfoglalták a szó szorosabb értelmében vett Appennin-félszigetet, az Itália szóval a Magrától, illetve a Rubico
(talán a mai Fiumicino) folyótól délre eső területet kezdték illetni, s ez legkésőbb az első pun
Itália
háború őstörténete
befejezésétől kezdődően történt. Ezért kellett Kr. e. 49-ben még Caesarnak is a Rubicót átlépnie
(állítólag ekkor hangzott el híres mondása: Alea iacta est vagy esto - „A kocka el van vetve" vagy „legyen
PALEOLITIKUM
elvetve"), amikor Pompeiust megtámadva átlépte Itália határát. Caesar volt az is, aki Kr. e. 45-ben
kiterjesztette Itália határait, hozzákapcsolva az addig provincia, vagyis tartományi státust élvező Gallia
Még nem is olyan régen elterjedt volt az a vélemény, hogy - miként Ferenczy és a magam korábbi
Cisalpinát, amely hozzávetőlegesen a mai Olaszország északi részének felel meg. Itália ekkor nagyjából már
összefoglalásában is tapasztalható - Itália más európai területekhez viszonyítva meglehetősen későn, csak a
ugyanazt a területet fogta át, mint napjainkban: nyugaton a Varus zárta le, amely Nicaeánál (ma: Nice, Nizza)
neolitikum időszakától népesült be. Ma már azonban tudjuk, hogy - bár sűrűbb lakossággal valóban csak az
ömlik a tengerbe, északon az Alpok hegygerince volt a határ, keleten pedig az Istriai-félszigetet elválasztó
újkőkortól számolhatunk - az Appennin-félsziget már a paleolitikumtól kezdve ismert volt az ember előtt.
folyó, a Formio. Ezen a helyzeten Augustus már csak keveset változtatott akkor, amikor keleten a határt
Igaz ugyan, hogy az alsó paleolitikum időszakából egyelőre még nem kerültek elő emberi maradványok
hivatalosan az Arsia folyónál húzta meg. Egyidejűleg ugyanő 11 adminisztrációs körzetre, ún. régióra
Itália területéről, mégis a kb. Kr. e. 200 000-től, sőt egyesek szerint már Kr. e. 1 000 000-tól vagy 700 000-től
osztotta fel a félszigetet. Ezután Itália területe már nemigen változott, csak a szigeteket számítják rendszerint
felbukkanó kőeszközök, szakócák és kőpengék jelzik az ember jelenlétét ebben a körzetben. Ezek a leletek
hozzá Constantinus korától kezdődően.
részben Verona, részben Imola (a Pó-völgy déli része) környékéről ismeretesek, de előkerültek az Appenninek
keleti lejtőiről is, sőt tudjuk, hogy már a Római Császárkorban nagy tisztelettel gyűjtötték össze Capri szigetén a
kőbaltákat mint a „hérosok" fegyvereit. Feltártak egy ebből az időből származó telephelyet Róma közelében,
Torrimpietrában is. Az előkerült kő szerszámok a táplálékul szolgáló állattetemek feldarabolását célozhatták,
ismertek ugyanis az étkezésből származó állatcsontok, és találkozunk tűzhelymaradvánnyal is.
A középső paleolitikumban, megközelítőleg Kr. e. 60 000-tól, sőt talán már 100 000- től találkozhatunk a
homo (sapiens) Neanderthalis vagy Neanderthalensis itáliai előfordulásával. Leletei egyrészt Róma
közelében (Saccopastore), másrészt a fővárostól mintegy 103 kilométerre délkeletre (Monté Circeo) kerültek
elő. Eszközei tágabb értelemben vett moustérien típusú kovakaparók és - pengék voltak. Tápláléka
 A felső paleolitikumban, kb. Kr. e. 30 000 körül jelenik meg Itáliában az a talán negroid típusú homo
sapiens sapiens, amely Ázsiából, illetve Afrikából érkezhetett, s amely az Ibériai-félszigeten s a mai
Franciaország területén is megtalálható. Az aurignacien és gravettien jellegű eszközöket felmutató egykorú
itáliai kultúrák hordozóit gyakran mediterrán népeknek nevezik, megkülönböztetésül a későbbi indoeurópai
a gyökereken
népességtől. és bogyókon
Egyesek ezeknekkívül főképp hal és madár
a mediterránoknak volt, de csapdába
a leszármazottaiként csalt
tartják nagyobb
számon emlősöket
északon is (kecske,
a ligurokat, délen
szarvas, medve). A Neander-völgyi már törődött halottaival, akiket eltemetett, sírokat, temetőket
pedig a siculusokat, akik a történeti időkig fennmaradtak, mindezek azonban teljesen nyitott kérdések. Ezen alakítva ki,
ami esetleg a halál után további lét föltételezésére enged következtetni. A Monté Circeó-i
időszak fontos lelőhelye a szárazföldön a Mons Garganus (Pagicci-barlang Rignano Garganicónál). Az egykorú lelet valamiféle
koponyakultusz
ember meglétére is utalhat. Egyis,liguriai
átkelt a Messinai-(tenger)szoroson s nagybarlang
számbanagyagpadlója
telepedett két egykorúdeember
le ekkor, lábnyomát
a soron is
következő
megőrizte. A bimillenniumra készülő Rómában a Palatiumon ugyancsak előkerültek
mezolitikum folyamán is Szicíliában, mindenekelőtt a part menti körzetekben (pl. Conca d'Oro Palermoerre a korszakra utaló
leletek, rácáfolva
közelében). arra a korábbi
Bár a paleolitikus feltevésre,
művészetet hogy
jobban és az örök város
jelentősebb körzetétrévén
alkotások az ember csak a vaskorban
ismerhetjük meg Európavettemás
volna birtokába.
részein (pl. Hispániában: Altamira, Franciaországban: Lascaux), nem hiányzik Itáliából sem a paleolitikus
művészet. Levanzo szigetén, Szicília nyugati partjához közel, egy barlangban festett, illetve bekarcolt emberi és
állati alakokra bukkantak. 1953-ban az addaurai barlangrajzokat fedezték fel. A Palermo közelében lévő Monté
Pellegrino északi lejtőjének egyik barlangjában felrobbant a második világháború idején ott tárolt és ott feledett
hadianyag, s így kerültek elő az itáliai paleolitikus művészet legmozgalmasabb jelenetei. Az egyik például egy
rituális szertartást, illetve táncot ábrázol. A táncoló alakok kört alkotnak, amelynek közepén kitekert helyzetben
két megkötözött férfi hever a földön. Bár közülük az egyik megjelenítése vázlatos, mégis nyilvánvaló, hogy
mindkét figura ithyphallikus (vagyis férfitagja - talán a termékenységet jelképezendő - erősen eltúlzott).
Egyesek áldozati vagy kínzási jelenetnek magyarázzák, mások szexuális beavatási ceremóniaként értelmezik.
Igen élénk a körben táncoló (mélyen bevésett) alakok mozgása, ami szinte Matisse művészetét vetíti előre. A
figurák meztelenek, arcuk nem egyénített, egyes esetekben madárfejálarc fedezhető fel rajtuk. Ismert továbbá
egy vadászjelenet is: vadász üldöz egy lejtőnek fölfelé szaladó szarvast. Ezek a képek jó bepillantást engednek a
paleoliti- kus ember világába, még akkor is, ha sok részlet eléggé rejtélyes és nem interpretál ható egyértelműen,
illetve még a keletkezési idő is meglehetősen bizonytalan.
FOGALMAK
alsó paleolitikum homo (sapiens) középső paleolitikum
aurignacien Neanderthalis mezolitikum
felső paleolitikum homo sapiens sapiens neolitikum
gravettien ithyphallikus paleolitikum

KRONOLÓGIA
200 000 Az első kőeszközök Itáliában (esetleg 1 000 000)
60 000 A homo (sapiens) Neanderthalis megjelenése Itáliában (esetleg 100 000)
30 000 A homo sapiens sapiens megjelenése Itáliában