Átalakulások Tanulmánykötet 2019

Á TA L A K U LÁ SOK
A l i tu rgi kus te rek é s a m űem léki ér ték

ÁTALAKUL Á S OK
A liturgikus terek és a műemléki érték
Budapest, 2019
A kiadvány a 2019. február 28-án tartott konferencia előadásainak
bővített és szerkesztett változata
A kiadvány megjelenését támogatta a
Szerkesztette
Bardoly István – Haris Andrea
Olvasó- és technikai szerkesztő

Bertók Krisztina
Borítóterv
auri grafika
ISBN 978-615-00-4446-0
© Szerzők
© Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete
Kiadja a Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete

Felelős kiadó: G. Lászay Judit titkár
Nyomdai előkészítés: Martin Opitz Kiadó Bt.

Felelős vezető: dr. Tóth Csaba ügyvezető
Nyomta és kötötte: Pauker Nyomdaipari Kft.
Felelős vezető: Vértes Gábor ügyvezető igazgató
TARTAL OM
Az előszó helyén
Dávid Ferenc (1940–2019).............................................................................. 7
Marosi Ernő • Egyházi megbízók a műemlékvédelemben..................................... 11
Somorjay Sélysette • A II. Vatikáni Zsinat hatása a liturgikus terekre .................... 21
Sarkadi Márton • Szakrális műemlékek helyreállításának
támogatási rendszerei.................................................................................... 43
László Csaba • Adalékok a pannonhalmi bazilika belső felújításának
történetéhez.................................................................................................. 57
Dévényi Tamás • Divat a kortárs egyházi építészetben......................................... 73
Smohay András • Liturgikus tereket érintő változások
a székesfehérvári egyházmegyében............................................................ 87
Géczy Csaba • 15 év tapasztalatai
a Tiszántúli Református Egyházkerületben................................................. 105
Klaniczay Péter • Az utóbbi évtizedek templom-helyreállítási tapasztalatai
Pest megyében........................................................................................... 125
A kötet szerzői....................................................................................................... 155
5
A Z E LŐ SZ Ó H E LY É N
Nagyon fontosnak tartotta a RÉKE II. konferenciájának és a

hozzá kapcsolódó kötetnek témáját: a liturgikus terek szakrális
és építészeti megújulásának folyamatát. Mint mindig, most is
cselekvően vett részt a konferencia előkészítésében,
együtt kerestünk hathatós példákat és azok előadóit.
Egy, a pannonhalmi bazilika átalakításáról szóló írással,
előadással készült. Ennek megvalósítása − számos további
tervéhez hasonlóan − már nem adatott meg számára …
D áv i d Fe r e nc
1 9 4 0 – 2 0 19
Pályáját az 1960-as évek közepén kezdte: a magyar művészettörténet nagy gene-

rációjához tartozott. Szakdolgozatát középkori témából írta, és tanulmányait köve-
tően, Dercsényi Dezső és Entz Géza tanítványaként, útja az akkor felszálló ágba
került műemlékvédelembe vezetett. Az Országos Műemléki Felügyelőség sokáig
egyetlen vidékre helyezett művészettörténészeként a soproni városrekonstrukció
tudományos hátterének a biztosítása lett a feladata.
A munka 7–800 év minden korszakának ismeretét kívánta meg. A fiatal kuta-
tó olyan átfogó építészettörténeti ismeretanyag birtokába jutott, amelyből később
egyre szabadabban szemezgethetett: a középkor mellett a barokk és a 19. század
művészete történetének is rendkívül széles látókörű szakemberévé vált. Munkája
egyik helyszíne a városi levéltár lett – ennek településtörténeti hozadékát jelentet-
te a középkori zsinagóga kutatását bemutató kis kötetben a zsidók lakta Új utca
egységes mértékrendű, középkori telekosztásának meghatározása, jóval később
pedig a Sopron belvárosának házait és háztulajdonosait, a tulajdonviszonyok válto-
zásait a késő középkortól a II. világháború kezdetéig feltáró, háromszerzős munka
általa összeállított, az 1523 és 1734 közötti időszakra vonatkozó része.
A másik helyszínt maguk az épületek jelentették, amelyek az aprólékos vizsgála-
tok során saját történetük legmegbízhatóbb forrásának bizonyultak. A helyreállítan-
dó lakóházak megismerése során Dávid Ferenc lépésről lépésre munkálta ki annak
a műemléki-építészettörténeti kutatási folyamatnak (a munka összetett voltát nem
tükröző, de elterjedt nevén „falkutatás”-nak) a módszertanát, amelybe éppen olyan
tudatosan építette be a levéltári forrásoknak a helyszíni részletekkel való összeve-
7
Á TAL AKULÁSOK. A LI TURG I KUS TEREK ÉS A M Ű E M L É K I É R T É K
Dávid Ferenc helyszíni vezetést tart a soproni továbbképző konferencián, 1983

(Fotó: Ivicsics Péter)
tését, mint az egymásra rétegződő vakolat- és festésrétegek elkülönítését, az épí-

tőanyagok vizsgálatát, a stiláris elemzéseket. Ma is érvényes korai főműve a Sopron
gótikus lakóházait elemző tanulmánya. Az eredmények gyorsan meggyőzték volt
tanárait, hivatali főnökeit a módszer sikeres voltáról, de az igazi elismerést az je-
lentette, hogy munkatársai kezdtek az ő látásmódjával közelíteni a műemlékekhez.
Ennek során partnereknek bizonyultak az építészek – nem kis része volt abban,
hogy az 1960-as évektől a nyolcvanas évek közepéig terjedő mintegy két évtized
a magyar műemléki helyreállításoknak egyfajta virágkora volt. Példáját követték a
középkori templomok és várak kutatásával megbízott fiatal műemlékes régészek is.
A hetvenes évek végétől a műemléki szervezethez már az ő közreműködésé-
vel felvett, kezdő művészettörténészek egyenesen az összetett kutatási módszerbe
„születtek bele”, a minden új belépőnek Sopronban vagy Győrben „kijáró” közös
munka során. Az oktatás részét képezte a mód, ahogy partnereihez közelített: mes-
tere volt a tanácselnökökkel, egyháziakkal, levéltárosokkal, vállalatigazgatókkal,
építészekkel, meg persze a kivitelező munkatársakkal, falkutatási segéderőkkel
folytatott, mindig a kölcsönös megbecsülésen alapuló kommunikációnak. Tanul-
tunk tőle terepbejárás során, konferenciák világos okfejtésű város- vagy háztör-
téneti előadásain, a soproni kőfaragóműhelyben és a restaurátori állványokon,
tervtanácsokon és helyszíni szemléken. Kitűnően ismerte a vésőhasználat fogásait,
8
Az előszó helyén
és megmutatta, hogyan lehet kis kalapácsunkkal finoman lehántani a mészréte-

geket. Mindez felejthetetlen kedvességgel párosult. Az általa szervezett soproni
továbbképzések kezdetén ott állt az állomás peronján, és fülig érő szájjal és mo-
solygós szemmel örült minden érkezőnek. A soproni utcákon mindenki köszönt
neki, és mindenkihez volt egy-két szíves szava.
Pályája második szakaszát már nem Sopronban töltötte, az MTA Művészet-
történeti Intézetének lett a munkatársa, de a műemlékekkel való kapcsolata nem
szakadt meg. Részben már a rendszerváltás tette helyszíni kutatásai számára
szabaddá a gödöllői kastélyt, és ebben az időszakban nyílt meg előtte a fraknói
Esterházy-levéltár, hogy közlemények sorában tehesse közzé a fertődi kastély-
együttesre vonatkozó, új szemléletű eredményeit. Nevéhez fűződik több fontos,
mintát adó színházrekonstrukció művészettörténeti megalapozása.
Élete végén, iskolateremtőként végig kellett néznie iskolája szétverését. A ma-
gyar műemlékvédelem felszámolása életműve nem kis részének az eltűnésével járt.
Nem annyira műemléki munkáiról van szó – bár a műemlékjegyzék beharangozott
70–80%-os csökkentése ezzel is fenyeget –, hanem arról, hogy állami szervezet
nélkül elvész kutatási módszere szerves továbbvitelének, az újabb generációk szá-
mára történő átadásának lehetősége. Ezt felismerve és tanítványai kérésére vállalta
el az elnökséget a Régi Épületek Kutatóinak Egyesületében – hogy a civil szakmai
fórum legalább késleltetni tudja a szellemi pusztítást. A „RÉKE” havi rendszeres-
séggel rendezett ülésein még újra és újra részünk lehetett megalapozott, határo-
zott, gondosan felépített érvelésében.
Bölcs tanárunkat, kollégánkat, barátunkat vesztettük el január 21. hajnalán.1
Lővei Pál
A nekrológ megjelent: Élet és Irodalom 2019. jan. 25. 12.
9
E GY H Á ZI ME G B Í Z Ó K A MŰ E MLÉ K VÉ DE LE MB E N
Marosi Ernő
Nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a régi Pázmány Péter Tudományegye-
temen az 1949-es nagy fordulatig, a régebbi művészettörténet és régészet közös
ősét tanították a Keresztény Régészeti és Művészettörténeti Tanszéken, amelyet
Gerevich Tibor vezetett; sőt haláláig az Eötvös Lóránd Tudományegyetem immár
különvált művészettörténeti tanszékén is tanított még. Gerevich tanszékére rend-
szeresen küldtek papnövendékeket, és ezzel a kérdéssel a püspöki kar konferen-
ciái rendszeresen foglalkoztak. Ezek úgyszólván csak az alsó papság ismereteire
jellemző tények. Az egyházi személyiségeknek és méltóságoknak tudományos
működéséről, illetve műemlékvédelmi munkák donátoraként játszott szerepükről
nehezebb átfogó képet alkotni. Erről és a kérdés alapvető bibliográfiájáról legutol-
jára Lővei Pál közölt hasznos áttekintést.1 Lővei tanulmánya – eredetileg előadása
– egy 1992-ben rendezett „Egyháztörténet és Műemlékvédelem” című konferencián
hangzott el, amelynek célja nyilvánvalóan azoknak az új formáknak, illetve kezde-
ményezéseknek az áttekintése volt, amelyeket a hivatal és az egyházak együttmű-
ködésének a rendszerváltás után kínálkozó lehetőségeként tartottak számon.
Nyilvánvalóan ez az újrakezdés foglalkoztatta Entz Gézát is, aki talán utolsó, már
posztumuszként kinyomtatott tanulmányával járult hozzá a Magyar Egyháztörténet
Enciklopédia Alapítvány és az Országos Műemlékvédelmi Hivatal közös konferen-
ciájához. Előadása látszólag kevéssé ragaszkodott a címben (Egyház és műemlék-
védelem a két világháború között) megadott témához, valójában azonban Gerevich
Tibor, Lux Kálmán és Lepold Antal együttműködésében olyan ideális előképet lát-
tatott, amelyet a műemlékvédelem magyar iskolájaként folytatandónak mondott.
Megfogalmazása szerint az első világháború után Székesfehérvárott és Esztergom-
ban ismerhető fel „egy olyan koncepciózus és az új helyzethez alkalmazkodó tevé-
kenység, […] amely minden lényeges feladat további kiindulását meghatározta, és
egyúttal előkészítette azokat a törekvéseket, amelyek kibontakozása a II. világhá-
ború után minden nehézség ellenére a magyar műemlékvédelem számára, további
cselekvése szakmai vezérfonalaként értékelhető”. Nyilvánvaló, hogy Entz Géza a
két világháború között gyökerező hagyomány folytatása mellett érvelt, majd az elő-
dök tiszteletét kötötte kollégáinak lelkére: „Sit honor antecedentibus. Illesse tisztelet
1
Lővei Pál: Egyházi személyiségek a magyar műemlékvédelem történetében. Műemlékvédelmi Szemle 1993,
1, 77–83.
11
azokat, akik előttünk jártak.”2 Tudjuk, nem így történt. A folytatás a hagyománnyal
való szakítás kísérlete lett, és a modernizáció elvesztette társadalmi hátországát.
Nemcsak a politika vonta meg a műemlékvédelemtől azt a bizalmat és támogatást,
amelyet Dercsényi Dezső és Entz Géza éppúgy élvezett, mint Gerevich a maga
korában, hanem – amint ezt különösen az utóbbi időben keserűen tapasztaljuk –
Lepold Antal kanonoknak sem született olyan utódja, aki attitűdjét folytatta volna.
A pályáját – mégpedig a középkor-specialista művészettörténetit – bencés
szerzetesként kezdő, majd az egykori Országos Műemléki Felügyelőségben foly-
tató Levárdy Ferenc 1982-ben a Szent István Társulat kiadásában jelentette meg
Magyar templomok művészete című könyvét. A bevezetőben így írta le a munka
megírásakor követett célkitűzését, amelyet az Országos Műemléki Felügyelőség
akkori elnöke, Mendele Ferenc mintegy hivatalosan megerősített: „A könyvet nem
olyan közönségnek szánom, akiknek mindennapi kenyere a művészettörténet. El-
sősorban olyanoknak, akik mindennapos, eleven tevékenységük gyökérszálait,
megszentelt hagyományait, cselekvésük igazolását keresik, s új utakon járó kultikus
ténykedésük kialakuló formáihoz keresnek ösztönzéseket az elmúlt korok művészeti
tényeiben.”3
A könyv, amelynek első fejezete az ókeresztény korszaktól a korai középkorig
tartó művészettörténet áttekintése dióhéjban, és ezt követi hat fejezetben a ma-
gyar művészettörténet alapvetően katolikus nézőpontból ábrázolt vázlata, azoknak
a műemlékes vállalkozásoknak sorába tartozik, amelyekkel a műemlékes szak-
ma a 19. századi kezdetektől fogva igyekezett informálni és nevelni a papságot,
elriasztva azt a mindinkább kegyszeriparrá szerveződő álművészeti produkciótól
és ugyanakkor megnyerni is, mint a műemlékvédelem reménybeli ügyfelét. Nem
tudnám példáját említeni annak, hogy ennek az ízlésnevelő irodalomnak bármely
hatása lett volna a gipsz Szent Antalok és lourdes-i Madonnák mecénásaira, de
annak sem, hogy ilyen olvasmányélmények döntötték volna el, ha egy-egy vidé-
ki plébános végül a hivatalos szakemberekhez fordult volna. Amíg hivatalos mű-
emlékvédelem létezett Magyarországon, valamilyen módon a papnevelésben is
jelentkezett a művészeti nevelés valamilyen formája. Legalábbis mindenekelőtt a
katolikus teológiai szemináriumokban.
Amíg a magyar művészettörténet alapító személyiségeiként tisztelt nagyságok
meglehetősen vontatott ütemben és a tervezetthez képest hiányosan készítették el
2
Entz Géza: Egyház és műemlékvédelem a két világháború között. Műemlékvédelmi Szemle 1993, 1, 105–107.
3
Levárdy Ferenc: Magyar templomok művészete. Budapest, 1982, 16.
12
Marosi Ernő • Egyházi megbízók a műemlékvédelemben
1. kép. Genthon István, Lux Kálmán, Gerevich Tibor, Lepold Antal, ismeretlen, Nikássy Lajos
az esztergomi várkápolna helyreállítása közben, 1935 (Műemléki Fotótár)
13
a Műrégészeti kalauzt,4 Czobor Béla már 1879-ben kiadta Heinrich Otte kéziköny-
vének fordítását, mégpedig „a magyar viszonyokhoz alkalmazva”.5 Czobor ezu-
tán hamarosan A keresztény műarchaeologia encyclopaediaját is megjelentette.6
A stílustisztaság elve a bensőséges hangulat követelményével együtt jelenik meg
az egyházművészetnek abban az elgondolásában, amelyet a 20. század második
évtizedében Fieber Henrik hirdetett.7 A két világháború közötti időszakban mind a
hazai emlékanyag kutatásában, mind az egyházművészeti szempontok hangsú-
lyozásával kitűnt a pannonhalmi bencés, Mihályi Ernő.8 A katolikus művészettör-
ténet-írás jelentős alakja, Jajczay János Gerevich Tibor közvetlen környezetéhez
tartozott, és jelentős szerepet játszott a római iskola művészetének propagálásá-
ban is.9 Levárdy közvetlen elődje a győri kanonok Somogyi Antal, aki a modern
művészet népszerűsítésében játszott fontos szerepet:10 Levárdy 1982-ben kiadott
könyvének borítóján a budapesti városmajori templomának mennyezetfestmény
részlete, Aba Novák Vilmos műve, ebben a szellemben tanúskodik modern művé-
szeti orientációjáról. A munka az Országos Műemléki Felügyelőségnek a katolikus
Országos Egyházművészeti és Műemléki Tanáccsal való együttműködése kereté-
ben jelent meg. A kiindulópontot a II. Vatikáni Zsinat után szükségessé vált, a katoli-
kus templomok téralkotására és berendezésére vonatkozó egyházi iránymutatások
jelentették. Levárdy könyve előtt, 1971-ben, ugyancsak katolikus-protestáns együtt-
működésben adták ki az egyházi épületek és műtárgyak gondozásával foglalkozó
kötetet.11 Ezek a publikációk bizonyos egyházpolitikai fordulatot jeleztek: az egyhá-
zak iránti türelmesebb álláspontot és kulturális szerepüknek igénylését.
4
Rómer Flóris: Műrégészeti kalauz különös tekintettel Magyarországra. I. rész. Őskor. Pest, 1866; Henszlmann
Imre: Régészeti kalauz, különös tekintettel Magyarországra II. rész. Középkori építészet. Pest, 1866.
5
A középkori egyházi művészet kézikönyve. Otte Henrik nyomán a magyar viszonyokhoz alkalmazva kidolgozta
Czobor Béla. Budapest, 1879. – Előzménye: Blümelhuber Ferenc: Az egyházi művészet régészeti és gyakor-
lati kézikönyve. Esztergom, 1873.
6
Czobor Béla: A keresztény műarchaeologia encyclopaediája. Budapest, 1880–1883.
7
Fieber Henrik: Korszerű egyházi művészet. Budapest, 1913; A műemlék-restaurálás pszichológiája. Magyar
Iparművészet 15 (1912) 241–247, 290–296, 305; újranyomva: Műemlékvédelem 60 (2016) 289–303.
8
Mihályi Ernő: A magyar falu egyházművészete. Pannonhalma, 1934; Az egyházművészet megújhodása a litur-
gia szellemében. Pannonhalmi Szemle 15 (1940) 138–142; A liturgia és az egyházi építészet. Pannonhalmi
Szemle 17 (1942) 200–206.
9
Jajczay János: Mai magyar egyházművészet. Budapest, 1938. – Vö. Kállai Ernő recenzióját, amely eredetileg
Az eucharisztikus díszoltár kritikájának folytatásaként, a Korunk Szava 1938. június 15-i számában jelent meg,
A Szent István kiállítás című írással együtt: Kállai Ernő: Összegyűjtött írások 6. Magyar nyelvű cikkek, tanulmá-
nyok 1938–1944. Sajtó alá rend. Tímár Árpád. Budapest, 2004, 35–41.
10
Somogyi Antal: Vallás és modern művészet. Budapest, 1927; Uő.: Modern katolikus művészet. Budapest, 1933.
11
Egyházi épületek és műtárgyak gondozása. Főszerk. Cserháti József, Esze Tamás. Szerk. Levárdy Ferenc,
Arató Mikós. Budapest, 1971.
14
Levárdy a Magyar templomok művészetét nekem ezekkel a szavakkal dedikálta:

„Szeretném, ha a szükségszerű kiegészítést látnád benne, s nem a heretica pra-
vitást.” A latin kifejezés azt jelenti, hogy „eretnek gonoszság”, és alighanem egy
Levárdyt nyugtalanító problémára utal. Ő ugyanis – ellentétben a katolikus egyház
művészetről értekező elődeivel – katolikus templomokon kívül más keresztény val-
lások templomait és a protestáns vallások liturgiai gyakorlatának rövid ismertetését
is felvette a könyvbe. Innen a „magyar templomokról” szóló címadás, amelyet az-
után recenziómban bíráltam, és az ismertetés címével („Templomi művészet vagy
egyházművészet?”)12 is jeleztem, hogy a könyv fő kérdéséről van szó, ugyanis
az „egyházművészet” kifejezés érvényét erősen korlátozza, mihelyt a katolikus
egyházon kívül kívánjuk alkalmazni. Kifejezetten mulatságos, hogy az előszót író
Mendele Ferenc még kevesellte is Levárdy merészségét, és meglehetősen zilált
megfogalmazása szerint „Csak sajnálhatjuk, hogy a fundamentálisan igaz külön-
álló, tudatunkban mégis valahol-valahogy összetartozó »tektonikai« kérdésekre, a
helyenként dombbá szelidült (mohamedán), később halomra koptatott-gyúrt (izrae-
lita stb.) egyházakkal, azok történeti előzményeivel, rangos épületeivel és értékeivel
nem foglalkozott.” A mohamedán és zsidó „egyházak” feltételezése sajnos egybe-
esett a kor másik nevezetes intézményének, az Állami Egyházügyi Hivatalnak alap-
jául szolgáló elgondolással. Nincs mit sajnálnunk azon, hogy jelenleg nincs olyan
intézmény, amely hasonló ökörségre képes volna.
Levárdy dilemmája arról, hogy mi az egyházművészet és mit keresnek a műal-
kotások a templomban, 1990-ben, Belting Kép és kultusz című művének megjele-
nésekor nyert feloldást, abban a distinkcióban, amellyel a középkori képkultuszt
megkülönböztette a művészet újkori kultuszától. Ez utóbbit lehetne a templomi mű-
vészettel azonosítani. Az egyházművészetben pedig újkori jelenséget, nem a kö-
zépkori képkultusz egyenes folytatását, hanem a kép protestáns kritikájára válaszul
kidolgozott elméletet kell látni. A katolikus egyházművészetnek az a fogalma, amely-
nek irodalmi hagyományához Levárdy könyve kapcsolódott, historizáló elemet is
tartalmaz, amennyiben a beltingi „kép korára” utal vissza. Nemcsak képkultuszról
van szó, hanem benne és általa a világi reprezentáció jelenlétéről is. Levárdy köny-
ve egy, a korai középkori művészetnek szánt rövid fejezetet kivéve, magyarországi
fejleményekkel foglalkozik. Ebben az értelemben az egyházművészet a nemzet
állam reprezentációjára vonatkozik – és ugyanerre a politikai közös nevezőre hoz-
hatók a különféle egyházak önazonosságát kifejező művészeti formák is.
*
12
Marosi Ernő: Templomi művészet vagy egyházművészet? Levárdy Ferenc: Magyar templomok művészete.
Vigilia 49 (1984) 90–92.
15
A nyugati középkori keresztény gondolkodás nem fejlesztett ki képteológiát, és

nem alakított ki egyházművészetet sem. Mindez akkor vált szükségessé, amikor
– először a lutheri reformációban – kétségbe vonták a művészet liturgikus rendelte-
tését, és a művészet értékelése magánüggyé változott. Az egyházművészet újkori
fogalom, és – együtt a kép és a művészet kérdéseivel foglalkozó teológiai stúdiu-
mokkal – mindenekelőtt a reformációt követő katolikus egyházi reform során alakult
ki. Történeti, a középkori képkultuszon alapuló jellegéből következik, hogy az egy-
házi műemlékvédelmi kezdeményezések az egyházművészetbe tartoznak. Nem
a szubjektív hitvallásra (confessio), hanem az intézményes vallásosságra (religio)
vonatkoznak. Innen erednek a súrlódások és nézeteltérések a vallásos művészet
különböző formái között is: az érzelem magas hőfokát feltételező szubjektivitás, il-
letve a történeti megközelítés szociális racionalitása, az egymást kizáró kvalitásokra
hivatkozó viták a két alapforma dilemmáit jellemzik.13
A II. Vatikáni Zsinaton hozott intézkedések a liturgikus tér és művészet átala-
kítására mindenekelőtt a szubjektív confessio és az intézményes religio ellentéte
enyhítésének szándékával születtek – nem minden historizáló vonatkozás nélkül, az
ősegyház állapotaira hivatkozva. Ebben az értelemben következett be a liturgikus
tér (optikai és akusztikai) egységének helyreállítása. Ezekkel együtt valósult meg
az akció egysége is: mindenekelőtt az ókeresztény domus ecclesiae asztalközös-
ségének értelmében és a liturgikus tér hierarchikus tagolásának megszüntetésével.
A hajó és a szentély elválasztása, a papság elzárkózása megszűnik, és megszűn-
nek a közösségi liturgiával párhuzamos, egyéni vagy elit testületi ájtatosságokat
szolgáló kápolnák is. A fejlett középkori társadalomszerkezet magánkápolnák sorait
alakítja ki a templom körül (a párizsi Notre-Dame esetében már a 13. század fo-
lyamán, hasonló kápolnák Magyarországon a 14–15. században), ezek az oldal-
kápolnás barokk templomhajókon a testületi reprezentáció és a jámbor elvonulás
színhelyeivé váltak. A reformok során mindezek éppúgy értelmüket vesztik, mint a
szentélykorlátok és áldoztató rácsok, pultok. A theatrum sacrum késő középkori és
barokk passzív látványa ismét a hívők aktív részvételének és a templomtérben való
mozgásának ad helyet.
Mindennek megvalósítása azonban a középkori évszázadoktól kezdve a leg-
újabb időkig keletkezett műemlékek gondozását meglehetősen nehéz helyzet elé
állította. Az ókeresztény ideálokat követő liturgia historikus követelményei többnyire
ellentmondásban állnak mind a történeti értéknek a műemlékvédelemben szokásos
13
A terminológiához vö.: Bizzer István: A modern szakrális falfestészet „római” vonulata Magyarországon 1930–
1950. PhD értekezés. Kézirat. Budapest, 2009, 8. old 10. jegyzet – „Egyházművészet / egyházi művészet;
ellentéte: „világi”. „Vallásos művészet”: tematikai kritérium alapján – „szakrális művészet” funkcionális kritérium.
16
érvényesítésével, mind a ránk maradt állapot egyszerű konzerválásával. Közkeletű

az a vélemény, hogy a II. Vatikáni Zsinat a katolikus egyházat olyan helyzet elé
állította, amely vetekedik azzal a mozgalommal, amikor a protestáns használatba
került templomokat megtisztították a képektől.
Vannak azonban korábbi példái is a liturgikus változásoknak. Ilyen esetek a
templomok használatában bekövetkezett változások, amelyek szinte kísérleti esetei
azoknak a változásoknak, amelyek a 20. századi reform idején végbementek. Ilye-
nek a Magyarországon a 18. és a 19. században – és feltétlenül megjegyzendő:
újabb időkben is – székesegyházi rangra emelt, eredetileg általában plébániaként
épült templomok. A középkori esztergomi székesegyház ideálképét ábrázolja Hesz
János Mihálynak a klasszicista székesegyház főoltárára szánt, Szent István keresz-
telését és – régi történetírói hagyományt követően: esküvőjét is – ábrázoló oltárké-
pe, amelynek teljes kompozíciójáról a Balatonfüreden megmaradt kisebb variáns
tanúskodik.14 A keresztelés jelenete olyan gótikus architektúrában zajlik, amelynek
mintaképe a bécsi Stefansturm alatti Szent Katalin-kápolna volt. Az oltárkép Szűz
Máriáé, de mint Esztergomban is, a keresztelést a másik védőszent, Adalbert vég-
zi. A német-római császár és Gizella a szentélyben foglalnak helyet, a jelenet más
előkelő tanúi magasból, egy oratóriumból figyelik az eseményt. Ilyen a koronázás-
képek hagyományos kompozíciója, előbb Pozsonyban, majd Peter Krafftnak, I. Fe-
renc koronázását ábrázoló képén, Budán.15 E történeti eseményképek építészeti
kerete (kevésbé a liturgia, mint inkább az udvari etikett szellemében) megvalósult
a budavári Nagyboldogasszony-templom Schulek Frigyes-féle restaurálása során,
a szentélyhez északról csatlakozó királyi oratórium beiktatásával.16
Hasonlóan, a városi plébániatemplom székesegyházi rangra emelése is moti-
válta a Szent Erzsébet-plébániatemplom Steindl Imre-féle rekonstrukcióját Kassán.
A restaurálás néhány (szerencsére a főoltárt is magába foglaló) kivétellel, a temp-
lom barokk berendezési tárgyainak gazdag sorozatának kiiktatásával és középszerű
neogótikus stílusúakkal való helyettesítését is jelentette. A stílustisztaság követelmé-
nyének eleget tevő középszerű vagy rossz művek ugyanilyen problémája kísérte a
pozsonyi Szent Márton-templom szentélyében egy barokk főművet, Donner főoltárát
a helyén felváltó, kézikönyvek ábráit követő, Lippert József-féle középkorias oltárt
(valójában egy régészeti rekonstrukciót) és a szentély gótizáló stallumait.17 A tör-
14
A magyarországi művészet története 5/2. A magyar művészet a 19. században. Képzőművészet. Főszerk.
Sisa József. Budapest, 2018, 114–118. (Kerny Terézia).
15
Uo., 155–157. (Sinkó Katalin).
16
A királyi oratórium fényképe (Divald Kornél): Mátyás-templom. A budavári Nagyboldogasszony-templom év-
századai. Kiállítási katalógus. Szerk. Farbaky Péter et al. Budapest, 2015, 544.
17
Marosi Ernő: Lippert József pozsonyi főoltára. Ars Hungarica 22 (1994) 125–132, XXVIII. tábla.
17
téneti stílusok morfológiai és szerkezeti tekintetben egyaránt szakszerű követését

először a középkori stílusokon alapuló historizmus valósította meg. Középkori és sa-
ját kutatásokon alapuló formatörténeti kézikönyvek és mintalapok szolgáltak ennek
a történeti tudásnak alapjául, és a művész devóciójának tárgya gyakran a művészi
forma lett. Ennek a sajátos művészetkultusznak egyik legkövetkezetesebb megnyil-
vánulása és hatásos terjesztője a Rajna-vidéki keresztény művészeti mozgalom lett,
amelynek tanúi a kölni Organ für christliche Kunst közleményei a keresztény mű-
vészeti mozgalom magyarországi fejleményeiről,18 valamint az 1861-ben alapított
Szent László Társulat,19 amelyben vezető szerepet játszottak a művészettörténész-
ként is működő egyháziak: Ipolyi Arnold,20 Rómer Flóris, Czobor Béla.
Kiindulópontunk Levárdy 1982-ben kiadott műve volt: benne megkülönbözteten-
dő a (felekezetenként eltérően értelmezett) „művészet a templomokban” az „egy-
házművészettől”. A „művészet a templomokban” mindenekelőtt kvalitáskérdés: arra
vonatkozik, vajon a vallásos kultusz szolgálatába állított művészi produktumok meg-
haladják-e a sztereotíp sorozatművek esztétikai szintjét. A giccs és a mechanikus
gyári produkció vitatása és elvetése az egyházművészeti mozgalmak – és részben
az egyházi ítélkezés – feladatai közé tartoznak, tagadhatatlanul valamelyes ízlésren-
dészeti jelleggel. A fivére, Szmrecsányi Lajos egri érsek mellett egyházművészeti
kérdésekkel foglalkozó Szmrecsányi Miklós, 1932-ben Szőnyi Ottóhoz írt levelében
XI. Pius pápa 1924. szeptember 1-jei, az olasz püspöki karhoz intézett enciklikájá-
ra hivatkozva igényli a „vásári figurák”, „sablonművek” oltárra állításának illetve, a
márvány és fém „votív lapocskák” kiszögezésének tiltását. Az ízléstelenség ostoro-
zása és a világi hatóság intézkedésének sürgetése mellett fontos elveket is hirdet:
„Egyházi művészet csak transzcendentális felfogásúan bír jogosultsággal.”21 Ez az
érvelés másra vonatkozik, mint a historizáló „egyházművészet” alapjául szolgáló
egyháztörténeti és művészettörténeti ismeretanyag: arra a kérdéskörre vonatkozó
harmadik kategóriára, amelyet mint „vallásos művészetet” különböztethetünk meg.
Ezt a kifejezést használta Fülep Lajos 1913-ban publikált „Mai vallásos művészet
(Montecassinói följegyzések)” című terjedelmes tanulmányában, amelynek témája a
Montecassinóban, a beuroni bencések által kifestett kripta felszentelése alkalmával
tett látogatás tapasztalatainak összefoglalása. Fülep a szimbolizmus elégtelen meg-
18
Gierse, Ludwig: Berichte aus Ungarn im „Organ für Christliche Kunst” aus den Jahren 1853. 1873. Acta
Historiae Artium 31 (1985) 43. skk
19
Marosi 1994. i. m. 127.
20
Ipolyi Arnold: Beszéd az egyházi művészetek hazánkban emeléséről, 1867. szeptember 24, Uő: Kisebb
munkái II. Budapest, 1873, 222–223.
21
Szmrecsányi Miklós Szőnyi Ottónak, Eger, 1932. október 7. Budapest, az egykori műemléki hivatal irattára,
ltsz.: K 1753/12. – A forrás ismeretéért Bardoly Istvánnak tartozom köszönettel.
18
oldásaként jellemzi a beuroni bencések művét: „A beuroniaknak – eklekticizmusukon

és archaizálásukon kívül – még egy félrevezető szempontjuk van, s kétségkívül ez a
gyökere és eredete amazoknak is. […] Ők a szent Pál tanította spirituális testnek – az
üdvözültek materiális formájának vagy a föltámadáskor fölöltendő testnek – művészi
kifejezését keresik. Mindkettőt: „spirituális” és „test”, szigorúan szó szerint vették.
[…] Ami létrejön: félszellem, fél testben.”22 A beuroni művészet – elítélő – jellemzése
megfelel az „egyházművészet” fenti definíciójának, Fülep következetes elgondolá-
sa szerint az akadémikus historizmus egyik megnyilvánulására vonatkozó ítéletként.
Tanulmánya kezdetén a montecassinói kripta felszentelésének ünnepét, mint „két
véglet, a primitíven differenciálatlan vallásos érzés (szinte ösztönnek lehetne nevez-
ni) és a tudatos, tradíciós, gyakorolt, egyeduralmú kontempláció” („A parasztság s a
szerzetesség”) találkozásának alkalmát írja le.23 Végkövetkeztetése szerint „A diffe-
renciálatlan vallásos élményű primitív embernek legeslegelöl említett konfliktusát a
művészettel ma csak Cézanne oldotta meg: ez az ember, aki a maga differenciá-
latlan vallásos élményét bele tudta vinni a természet minden jelenségébe, a leg-
egyszerűbbe, legalázatosabba is.”24 A Montecassinóról szóló tanulmány, mint Fülep
korai, a szimbolizmus elméleti szerepére koncentráló munkásságának terméke és
ennek a sokáig jelentőségében fel nem ismert kutatásnak a végkövetkeztetése csak
az utóbbi időben, Gosztonyi Ferenc közleményeinek sorozatában nyerte el helyét a
művészettörténet historiográfiájában.25
A fent vázolt distinkciók és a rájuk vonatkozó újabb eredmények érvényesítése
nélkül nincs értelme az egyházi műemlékvédelem, mint az egyházművészet egy
sajátos területe áttekintésének. Mindenekelőtt a vallásos művészet fogalmának a
jelentősége megkerülhetetlen – mint Fülep Lajos példája jelzi: a modernség köve-
telménye értelmében is.
*
Az egyházi műemlékvédelem gyakorlatára, a benne részt vevőkre és elveikre
sajátos, egészükben nagyrészt felméretlen és kiaknázatlan források vonatkoznak.
Az egyházi műemlékvédelmi kezdeményezések keretét az egyházművészet szer-
22
Fülep Lajos: A művészet forradalmától a nagy forradalomig I. Sajtó alá rend. Tímár Árpád, Budapest, 1974,
523–547, az idézet helye: 544–546.
23
Uo., 528.
24
Uo., 545.
25
Gosztonyi Ferenc: A szimbolista Fülep (I.), A „primitív” Cézanne-tól a Magyar művészetig, „A feledés árja alól
új földeket hódítok vissza”. Írások Tímár Árpád tiszteletére. Szerk. Bardoly István, Sümegi György, Jurecskó
László. Budapest, 2009, 64–80; Uő: A szimbolista Fülep (II.), Legyen Ön is szimbolista! avagy „Le symbolis-
me en peinture: Paul Gauguin”. Enigma 16 (2009) No 61. 30–43; A szimbolista Fülep (III.). Fülep Lajos Monte
Cassinóban. Ars Hungarica 34 (2011) 52–64.
19
vezett, központosított irányítása biztosította. Ennek létrehozását Magyarországon

XI. Pius pápának az itáliai püspökökhöz intézett levele és szabályzata nyomán mint-
egy öt évnyi késéssel kezdeményezték. A szervezett és stiláris preferenciákat is
nyilvánító egyházművészeti mozgalom ügye Magyarországon hamarosan – a pápai
szándékok megismertetésében fontos szerepet játszó Gerevich Tibor26 révén – ös�-
szefonódott a Műemlékek Országos Bizottsága szervezetével. Gerevichet nemcsak
vállalt feladatköre, hanem korábbi munkássága is (így az esztergomi Keresztény
Múzeum fenntartása és anyagának feldolgozása) összekötötte a régi keresztény
művészeti mozgalommal és annak alapítóival (elsősorban mind a gyűjtő, mind a
művészettörténész Ipolyi Arnolddal). A beuroni művészetet, amelyet Fülep Lajos
szigorúan bírált, az egyházművészet ideális mintaképének tekintette.27 1930-ban
Gerevich alelnökként vállalt szerepet az Országos Egyházművészeti Tanács ve-
zetésében és a Szőnyi Ottó vezetésével létesített Központi Egyházművészeti Hiva-
tal irányításában. Ennek a hivatalnak első intézménytörténeti vizsgálatát – mintegy
magától értetődően a római iskola művészettörténeti feldolgozása keretében –
P. Szűcs Julianna végezte el, az MTA Művészettörténeti Kutatócsoportjához került
iratanyag alapján.28 Munkáját – ugyancsak a római iskola történeti kontextusában
– újabban Bizzer István folytatta.29 Ez a munka, amely az egyházi művészetfelfogás
és -pártolás ismeretéhez vezethet, az 1950-et követő időszakra nézve folytatásra és
történeti értékelésre vár. Szükséges lesz megismerni a Magyar Katolikus Püspöki
Kar 1967 utáni együttműködését az Országos Műemléki Felügyelőséggel, valamint
az 1990 utáni periódusban az Országos Katolikus Egyházművészeti és Műemléki
Tanács és az Országos Katolikus Gyűjteményi Központ tevékenységét. Mindez, is-
merve a műemléki hivatali szervezet és dokumentáció jelen állapotát, nem ígérkezik
könnyű feladatnak.
26
Gerevich Tibor: Egyházművészetünk jövője. Magyar Iparművészet 23 (1920) 27–31.; Uő.: A modern egy-
házművészet és a Szentatya legújabb egyházművészeti rendelkezései. Magyar Katolikus Almanach 1 (1927)
724–730.
27
Gerevich Tibor: A beuroni bencés művészet. Magyar Katolikus Almanach 3 (1929) 866–878.
28
P. Szűcs Julianna: A Központi Egyházművészeti Hivatal szerepe a kor magyar egyházművészetében 1930–
1940. Ars Hungarica 2 (1974) 159–188.
29
Bizzer 2009. i. m. 40–57.
20
A II . VAT I KÁN I Z S I N AT H AT Á S A A LITU R G IK U S T E R E K R E
Somorjay Sélysette
Elöljáróban
Közel ötven évvel a II. Vatikáni Zsinat bezárását követően feleslegesnek tűnhet a
liturgikus reformnak az építészeti terekre gyakorolt hatásáról beszélni. A kisebb
vagy nagyobb mértékben átrendezett szentélyek a történeti épületekben vizuálisan
megszokottá váltak, a változásokat pedig tudomásul vettük. A 20. század máso-
dik felében épült templomok számos és változatos építészeti javaslatot kínálnak
egy újonnan elgondolt egyházkép közvetítésére, amely által a pluralitás lehetősége
természetessé vált a kötött liturgikus keretek között is. A liturgikus reform teológiai
hátterét és eredményét – lelkiségi és egyházművészeti szempontból egyaránt –
meglehetősen nagy és polemikus irodalom tárgyalja. A zsinatnak a templomok
kialakítására gyakorolt hatásáról új megállapításokat tenni következésképpen nem-
igen lehet. Ha azonban a liturgikus terek műemléki értékeinek megőrizhetőségé-
ről gondolkodunk, akkor nyilvánvalóan megkerülhetetlen a II. Vatikánum, indokolt
tehát a témával ez alkalommal is foglalkozni. Úgy gondolom azonban, hogy – a
dokumentumokat nem mellőzve – figyelmünket érdemesebb lesz arra a folyamatra
irányítani, amelyet a témánkat közvetlenül érintő zsinati dokumentum, a szent litur-
giáról szóló konstitúció1 1963. december 4-ei aláírása elindított.
Két oka is van annak, hogy a megközelítés hangsúlyát a folyamatokra tegyük.
Egyrészt az építészeti és műemlékvédelmi szakirodalomból az a tapasztalat szűr-
hető le, hogy a szakrális terekkel foglalkozó írások szinte kivétel nélkül zsinati dön-
tésre visszavezetett kötelező érvényű előírásként kezelnek bizonyos, a liturgikus
reformmal kapcsolatos fogalmakat. Ilyen mindenekelőtt a pap versus populum po-
zíciója, amelyből szükségszerűen következő kívánalomnak tekintik az oltárok nép
felé fordítását. Másrészt sűrűn hivatkoznak arra a szemléletváltásra, amelyet a hívők
istentiszteletbe történő bevonása, „tevékeny részvétele” fejez ki. Ezt a partitipatio
actuosát különösebb megfontolás nélkül úgy értelmezik, mint olyan teológiai ala-
pú hangsúlyváltást, amely a zsinat által definiált új egyházkép rítusbeli kifejezése.
Ennek az új egyházképnek a közvetítését azonban a templomok tradicionális tér-
1
Sacrosanctum Concilium. Konstitúció a szent liturgiáról. In: A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai. Szerk. Diós
István. Budapest, 2000. Továbbiakban: Sacrosanctum Concilium paragrafus számmal.
21
struktúrája és liturgikus elrendezése – így szól az érvelés – akadályozza. Amiből

nyilvánvalóan következik, hogy az új egyházkép kifejezésére új építészeti formákat
kell létrehozni. Ez a gondolatmenet a liturgikus konstitúcióból kiindulva és arra hi-
vatkozva tételez egy teológiai értelmezést, amelyre kidolgoz egy építészeti választ.
Az időközben eltelt fél század azonban ennek az értelmezésnek a kritikáját is
kiérlelte, és ma azt látjuk, hogy vitatható, mi több ténylegesen vitatott, hogy a nyu-
gati kereszténység2 régi liturgikus tereit átformáló és átértelmező beavatkozások
indokoltak voltak-e. A teológiai kritika megjelenése új perspektívát nyit a műemlék-
védelemnek. Módot arra, hogy mintegy újranyissa a szakrális terek műemlékvé-
delmének dossziéját. Amikor a műemléki értékek védelmét olyan helyzetben kell
érvényesíteni, amelyben a műemléki érdek teológiai alapú kötelező előírások meg-
szegése nélkül nem érvényesíthető, akkor a mozgástér igen szűkös. A zsinat liturgi-
kus reformjával kapcsolatos újabb teológiai állásfoglalások azonban más helyzetet
teremtenek. Ez tehát a másik ok, amiért a folyamatok nagyobb figyelmet érdemel-
nek. A dokumentumok önmagukban olvasva egyoldalú, vagy éppen ellentétes kö-
vetkeztetésekre is vezethetnek.3 A zsinat általános célkitűzéseire és a reflexiókra
figyelemmel újraolvasva őket módosul a kép, és tér nyílik arra, hogy a szakrális
műemlékek védelmének ügyéről új párbeszéd induljon.4
A zsinat célkitűzése és a liturgikus reform

A műemlékvédelem szempontjából talán az okozhatja a legnagyobb nehézséget,
hogy a zsinat nem ad automatikusan alkalmazható szabálygyűjteményt a kezébe.
A tizenhat dokumentum kisebb része kötelező érvényű teológiai tanítás, nagyobb
része aktuális kérdések tárgyában megfogalmazott határozat vagy nyilatkozat.
Valamennyi összefügg egymással, és együttesen bontják ki a zsinat célkitűzését:
2
Bár a II. Vatikáni Zsinat bizonyos mértékű hatást a nem katolikus templomokra is gyakorolt, az elkövetkezők
csak a katolikus templomokra vonatkoznak.
3
A zsinattal kapcsolatos irodalomból kiviláglik az álláspontok sokfélesége és ellentmondó volta. A zsinatot
követő 25 év Walter Kasper bíboros 1994-es értékelése szerint „meglehetősen zavaros volt, szemben álló
nézetek ugyan arra a zsinatra hivatkoztak”. Kasper, Walter: Egyház, merre tartasz? A II. Vatikáni Zsinat mara-
dandó jelentősége. In: A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai negyven év távlatából 1962–2002. A zsinati doku-
mentumok áttekintése és megvalósulása. Szerk. Kránitz Mihály. Budapest, 2002, 19.
4
Az utóbbi időben – lényegében a pannonhalmi apátsági templom 2003-tól szóban forgó és 2012-re elkészült
restaurálását követően – több, jelentős szakrális emlék felújítására került sor. Ezek előkészítése során az volt
a tapasztalat, hogy a műemlékvédelmi megközelítés más szempontok mögé sorolódott, amelyek között „a
II. Vatikáni Zsinat utáni liturgiareform szellemének” való megfelelés olyan érv volt, amellyel szemben biztosan
vissza kellett vonulnia. A megjegyzés erre a magyarországi helyzetre vonatkozik, gondolva a pannonhalmi
bazilika, a szegedi és győri székesegyházak, újabban a bélapátfalvai ciszter templom vagy a budapesti fe-
rencvárosi főplébánia átfogó helyreállítására.
22
Somorjay Sélysette • A II. Vatikáni Zsinat hatása a liturgikus terekre
azt a gazdag tartalmat, amely a belső megújulásra, az egyházi intézményrendszer

átalakítására, és a keresztény egység előmozdítására irányult, mégpedig teljes
nyitottságban az egyházon kívüli világgal folytatott párbeszédre.5 Ez a hatalmas
teológiai építmény azonban nem merev. Megenged értelmezést, továbbgondolást
és teológiai polémiát is, mindez azonban nyilvánvalóan nem a műemlékvédelem
terepe. A műemlékvédelem nem fog állást foglalni abban, hogy a megváltozott ima-
irány nyomán átrendezett liturgikus terek, különösképpen az ideális középpontba
helyezett oltár és a köréje, mint középpont köré rendeződő istentiszteleti forma ha-
tásaként a keresztény közösség bezáródik-e, az eszkatológikus dimenzió elvész-e,
vagy sem. Abban sem, hogy a katolikus istentisztelet hangsúlya a keresztáldoza-
ton, vagy a húsvéti lakomán van-e; avagy abban, hogy milyen hatással vannak a
leegyszerűsített liturgikus öltözetek és új liturgikus terek a katolikus-protestáns pár-
beszédre.6 Azt azonban érzékeli, hogy a néha kifejezetten éles hangú vélemény
nyilvánítás éppen a körül forog, ami viszont a műemlékvédelmet már közvetlenül
érinti, mivel a teológiai elképzelések fizikai leképezése, a szakrális tér, műemlé-
kek esetében műemlékvédelmi érdekszféra is. Érdekeit csak a saját érvrendsze-
rével védheti, de hasznos látnia, hogy sem a zsinati dokumentumok, sem az azok
nyomán keletkezett különféle hivatalos megnyilvánulások nem nyújtanak olyan, a
gyakorlatban alkalmazandó szabályrendszert, amely érintetlen maradhatna az élő
teológiai gondolkodás nyomán árnyalódó álláspontok tükrében.
A II. Vatikánum teológiájában kiemelkedő szerepe van a liturgiának, mindene-
kelőtt az eucharisztia liturgiájának, mint ami a keresztény élet – és minden meg-
újulás – legfőbb kegyelmi forrása, az egyház életének pedig csúcspontja.7 Nem
véletlen, hogy a szent liturgiáról szóló konstitúció volt az első elfogadott dokumen-
tuma a zsinatnak. Ez azonban azt is jelentette, hogy ebben elővételezve jelennek
meg olyan fogalmak, amelyek csak később, más dokumentumokban kerültek bő-
vebb kifejtésre. A liturgikus téralakítás szempontjából például különösen fontos,
hogy milyen egyházképet lehet kiolvasni a liturgikus konstitúcióból, hiszen az egy-
házról külön dogmatikus konstitúció született, de csak egy évvel a Sacrosanctum
Concilium elfogadását követően.8 Ott külön fejezet szól az Isten népéről, az egyházi
hierarchiáról és a világi hívők szerepéről, és részletesen kifejtésre kerül a világi hí-
5
Sacrosanctum Concilium 1.
6
Richter, Klemens: Orte zum Handeln. Forderungen eines neuen Liturgieverständnisses an den katholischen
Gottesdienstraum. Kunst und Kirche 57 1994, 1, 4–8; az imairányra különösen: Lang, Uwe Michael: Az Úr
felé fordulva. A liturgikus imairány. Budapest, 2006.
7
8
Lumen Gentium. Dogmatikus konstitúció az Egyházról. In: A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai. Szerk. Diós
István. Budapest, 2000. A dokumentumot 1964. november 21-én írták alá.
23
1. kép. A rothenfelsi vár lovagterme. Rudolf Schwarz, 1924
vek és a hierarchia viszonya, valamint az általános papság kérdése, azaz minden

világi hívőnek a keresztség szentségével megkapott papi méltósága, amely azon-
ban lényegileg különbözik a felszentelt papságtól. Valamennyi olyan téma, amely a
liturgikus reformgondolat központjában áll és a liturgikus terek korábbi elrendezé-
sének megváltoztatásához érvéként szolgált.
Magától értetődő, hogy ha a zsinati teológia előtérbe helyezi a liturgiát, akkor a
liturgikus reform is kiemelt helyet foglal el abban a zsinati célkitűzésben, amelyet
úgy is nevezhetünk, mint egy „megújult látomás az egyházról”.9 XXIII. János pápa
szándéka szerint ezzel a tárggyal foglalkozott először a zsinat. A téma azonban
nem volt előzmények nélkül való, és minthogy ebben az írásban a folyamatok állnak
érdeklődésünk középpontjában, ezekre is érdemes röviden kitérni.
A liturgikus élet minősége 1962-ben, a zsinati munka megkezdésekor már jó
negyven éve élénk diskurzus tárgya volt az egyházban, amely minden bizonnyal
hozzájárult ahhoz, hogy a zsinat jól előkészített szöveggel kezdhette meg a mun-
káját.10 Az a szemlélet, amely az egyház megújulásának origóját már korábban is
a liturgikus megújulásban látta, a Liturgikus Mozgalomhoz kötődik, amelynek a mi
9
Kasper 2002. i. m. 23.
10
Szakos Gyula – Várnagy Antal: Sacrosanctum Concilium. Konstitúció a szent liturgiáról. Bevezetés. In:
A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai. Szerk. Diós István. Budapest, 2000, 26–27.
24
szempontunkból azért van különleges jelentősége, mert a Liturgikus Mozgalom

szellemisége építészeti kifejezést is nyert, mindenekelőtt Rudolf Schwarz ikonikus
rothenfelsi lovagtermében.11 A tér Schwarz és a 20. század egyik meghatározó
teológus egyénisége, Romano Guardini12 közös gondolkodásának eredménye.
Guardini-féle leírását sokat idézik, a szöveg jelentősége miatt azonban most sem
mellőzhetjük: „A terem bútorzata kizárólag a több száz feketére festett, kocka
alakú kis zsámolyból állt. Ez volt minden. Az építészeti keret egységesen fehérre
meszelve megőrizte tiszta befogadó állapotát. Minden egyebet, az élő teret, maga
a közösség alakítja majd, olyan formát adva neki, amilyet akar. Így nyitottuk meg
ténylegesen annak lehetőségét, hogy a közösség maga alkosson térformákat.”13
A „közösség által alakított” multifunkcionális teret az építész így magyarázta: „Ez a
tér volt a <kerete> mindannak, amit a közösség az ünnep terén igényel: beszé-
deknek, előadásoknak, plenáris üléseknek, közös énekléseknek, színdaraboknak
és táncbemutatóknak; végül pedig a legnagyobb liturgikus eseményeknek.”14 Li-
turgia alkalmával mozgatható oltárt hoztak a terembe és többféle elrendezéssel
is próbálkoztak, amelyek közül a legjobbnak az bizonyult, amelyben az oltárt az
egyik hosszanti fal előtt helyezték el, szembefordítva a három tömbben elrende-
zett székekkel.15 Az elrendezés ismerős a zsinat utáni szemnek. Érthető örömmel
írja Schwarz 1963-ban, azzal kapcsolatban, amit a zsinat a liturgikus életről mond,
hogy „mindennek igen nagy részét mi már kigondoltuk, kipróbáltuk, sőt alkalmaz-
tuk is Rothenfelsben”.16 A lovagteremnek a szakrális építészetre gyakorolt hatása
elfogadott tény. Schwarz kijelentése azonban azt sugallja, mintha a zsinat a liturgi-
kus élet megújításának ügyét összekapcsolná a liturgikus tér kialakításának kérdé-
sével. Ez az elképzelés azonban a zsinat dokumentumai alapján nem igazolható.
11
A Rothenfels vára a katolikus ifjúsági mozgalmak Quickborn egyesületének tulajdonában volt. Az egyesület
1913-ban alakult azzal a vággyal, hogy elősegítse az „igazi ifjúsági szellem és ifjúsági élet” kibontakozását és
terjesztését. 1919-ben Mainz közelében megvásárolta a rothenfelsi várat, ahol közösségi központot, orszá-
gos találkozóhelyet kívántak kialakítani. https://www.burg-rothenfels.de/auf-der-burg/geschichte [Utolsó letöl-
tés: 2019. január 21.]. Az építészeti feladatokra 1924-ben „Burgbaumeister”minőségben Rudolf Schwarzot
kérték fel. http://www.architektenlexikon.at/de/1401.htm [Utolsó letöltés: 2019. január 21.]. Rudolf Schwarz
építészetéről: Vámos Dominika: Katolikus modern: Rudolf Schwarz (1897–1961) építészeti szemléletéről.
Melléklet: Régi-Új Magyar Építőművészet 2008, 5. – Utóirat–Post Scriptum, 30–36.
12
Romano Guardini (1885–1968) 1920-ban, az egyesület második éves találkozója alkalmából járt először
Rothenfelsben, de hamarosan annak egyik meghatározó alakja, 1927-től pedig vezetője lett. A rothenfelsi vár-
nak az egyesület céljaira történő átalakításában aktív szerepet játszott. http://lexikon.katolikus.hu/G/Guardini.
html [Utolsó letöltés: 2019. január 21.]
13
Itt Debuyst, Frédéric: A hely szelleme a keresztény építészetben. Pannonhalma, 2005, 72. nyomán.
14
Uo., 71.
15
Uo., 73.
16
Rudolf Schwarz kiadatlan levelét idézi: Debuyst 2005. i. m. 76 .
25
Meglehet azonban, hogy Schwarz nem is annyira Rothenfels építészeti eredmé-

nyeire gondolt, mint arra a közösség képre, amelyet Frédéric Debuyst Guardini és
Schwarz közös eszményeként ír le, és amely majd – szerinte – „közvetlenül elvezet
bennünket a közösség elsőbbségéhez a liturgiában, amely a zsinaton akkora je-
lentőséghez jut majd.”17 Ebben a nem kevésbé merész értelmezésben az a felté-
telezés rejlik, hogy a liturgikus konstitúcióval a zsinat a Liturgikus Mozgalom egyes
tapasztalatait hagyta jóvá, ez esetben egy nagyhatású teológus és egy építész
kísérletekkel alátámasztott egyéni meglátását.
Mindennél azért látom szükségesnek hosszabban elidőzni, mert „a rothenfelsi
tapasztalat” fenti értelmezése ma is él a szakrális építészettel foglalkozó szakiro-
dalomban és hat a liturgikus terek (újak és régiek) alakítására, azt is mondhatjuk,
hogy az építészetelméleti kánon része lett. Romano Guardini és Rudolf Schwarz
együttműködése kétség kívül kiváltságos pillanat volt mind a Liturgikus Mozgalom,
mind pedig a szakrális építészet történetében. Az azonban már kérdéses, hogy ami
indokolt és koherens volt 1924 és 1939 között Rothenfelsben, az általános érvényű
igazságként kezelhető-e a II. Vatikán Zsinatot követően is. Különösképpen pedig,
hogy alkalmazandó-e (mégpedig imperatívuszként) műemlékek esetében.
Tény, hogy a Liturgikus Mozgalomnak jelentős hatása volt a zsinat liturgikus
teológiájára.18 Azt is mondhatjuk, hogy a köztudatban a mozgalom – és a zsinatra
gyakorolt hatása – erősen összefonódik Romano Guardini személyével: 1965-ben a
nagy tekintélyű Karl Rahner19 is úgy nyilatkozik, hogy „Közismert tény, a II. Vatikánum
liturgikus reformjának közvetlen előzménye a rothenfelsi tapasztalat volt.”20 Ebből
azonban nem következik, hogy a zsinat liturgiáról szóló tanítása azonos volna a Guar-
dini-Schwartz-féle „kísérlet” gondolati hátterével és annak későbbi interpretációival.
A Liturgikus Mozgalom eredeti célja az volt, hogy a hívőknek a liturgiában való
tudatos részvételét elősegítsék, ezáltal a hitéletet felvirágoztassák. A szándékot –
apostoli tekintéllyel – Szent X. Piusz pápa fogalmazta meg az egyházi zenéről szóló
levelében:21 „Minthogy a mi legforróbb óhajunk, hogy az igaz keresztény szellem
mindenképpen fölvirágoztassék, s minden hívőben megőriztessék [...], hogy ezt
17
Uo., 72.
18
Reid, Alcuin OSB: The Organic Development of the Liturgy. Farnborough, 2004, 63–133.: a könyv második
fejezetében részletesen tárgyalja a mozgalom képviselőit 1909-től a Mediator Dei kiadásáig.
19
Karl Rahner SJ (1904–1984), teológus, a II. Vatikáni Zsinat előkészítő bizottságának, majd a zsinat alatt Franz
König bíborosnak tanácsadója.
20
Hozza Reid 2004. i. m. 84.: 81. jegyzet: Tuzik, Robert L.: How Firm a Foundation: Leaders of the Liturgic
Movement. Chicago, 1990, 47–48. nyomán.
21
Tra le sollicitudien. 1903. november 22. Acta Sanctae Sedis XXXVI. 1903–1904, 329–331. Magyarul olvasható
a Magyar Egyházzenei Társaság és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzene Tanszékének honlap-
ján. http://egyhazzene.hu/wp-content/uploads/2013/01/motuproprio.pdf [Utolsó letöltés: 2019. január 23.]
26
a szellemet a legelső és elkerülhetetlenül szükséges forrásból merítsék, amely

nem más, mint a szent titokban s az egyház nyilvános és ünnepélyes imáiban való
tényleges részvétel.” Az „aktív részvétel” fontossága22 itt jelenik meg először, majd
kulcsszerepet kap a Liturgikus Mozgalomban, a kifejezés sokszor előfordul a zsi-
nat liturgikus dokumentumában, és folyamatosan hivatkozási alap a szakrális épí-
tészeti irodalomban. A fogalom jelentése a pápai dokumentum alapján egyértelmű.
A Liturgikus Mozgalom, amelynek kezdete Lambert Beauduin bencés szerzeteshez
és az 1909-es évhez köthető, a liturgikus megújulás Szent X. Pius által megfogal-
mazott alapelvét az egyház egész életére alkalmazta.23 Célja a liturgikus lelkiség
előtérbe helyezése volt, törekvéseit figyelemmel követte a Szentszék, és 1947-ben
ezek elismerését is jelentette XII. Piusz Mediator Dei kezdetű enciklikája.24 Eszköze-
iket tekintve kísérleteztek azt keresve, hogy hogyan volna lehetséges a 20. századi
ember liturgia iránti érzékenységét újra éleszteni, de a javaslatok a törvényes kánoni
keretek között maradtak, a változtatási szándék pedig legfeljebb a liturgia restaurá-
lására, nem pedig reformjára vonatkozott.25 Az ideális cél – a liturgikus lelkülettel áti-
tatott hétköznapok – azonban egy olyan keresztény társadalmat feltételeztek, amely
már nem létezett. A Liturgikus Mozgalomnak azzal kellett szembesülnie, hogy vagy
a világot változtatja meg, vagy a liturgiát. A vélemények e tekintetben megoszlottak.
„Guardini azon az úton indult el, amely – a liturgikus szövegek integritásának meg-
őrzése mellett – a liturgiát akarta úgy megváltoztatni, hogy az megfeleljen a modern
világnak.”26 A Liturgikus Mozgalom tehát a vallási élet liturgia központú megújításá-
nak sürgetése és ennek teológiai megalapozása tekintetében valóban előkészítette
a II. Vatikánumot. A mozgalmat azonban nem lehet annak egyik, Romano Guardini
által képviselt irányával azonosítani.
22
„Essendo infatti Nostro vivissimo desiderio che il vero spirito cristiano rifiorisca per ogni modo e si mantenga
nei fedeli tutti, è necessario provvedere prima di ogni altra cosa alla santità e dignità del tempio, dove appunto
i fedeli si radunano per attingere tale spirito dalla sua prima ed indispensabile fonte, che è la partecipazione
attiva ai sacrosanti misteri e alla preghiera pubblica e solenne della Chiesa.” A magyar szövegben használt
„tényleges részvétel” kifejezés jobban visszaadja a jelentés lényegét, mint a más fordításokban általánosan
elterjed „tevékeny részvétel”.
23
Reid 2004. i. m. 68. skk.
24
Mediator Dei. XII. Piusz pápa körlevele a liturgiáról. 1947. november 20.
25
A szent misztériumokba történő értő és gyümölcsöző bekapcsolódás érdekében fontosnak tartották a liturgia
magyarázatát, a szentmise szövegeinek laikusok számára készült kétnyelvű kiadását, és azt, hogy a liturgia
szabályai szerint a hívekre tartozó szövegrészeket ők ténylegesen imádkozzák is. Egyesek megítélése szerint
a jobb érthetőség érdekében hasznos, ha a pap a néppel szembe fordulva misézik, és mivel ezt az 1570-es
Szent V. Piusz-féle misekönyv megengedte, több lelkipásztor élt is ezzel a lehetőséggel. Magyarországon
Szunyogh Xaver Fernc OSB kiadásában: Magyar-latin misszále az év minden napjára a római misekönyv
szerint. Fordította, bevezette és magyarázatokkal ellátta… Budapest, 1933.
26
Reid 2004. i. m. 84.
27
A szakrális építészet tekintetében a fenti különbségtételnek van jelentősége.

Úgy tűnik ugyanis, hogy a Guardini–Schwarz-együttműködés kivételes momentu-
ma egyúttal a szakrális építészet új önálló útjának kezdetét is jelenti. Az út elején
kialakult egy karizmatikus teológus tekintélyével hitelesített „jelrendszer”, amelyet
aztán építészetileg tovább lehetett gondolni, mintegy teológiai felhatalmazás bir-
tokában tovább lehetett építeni. Az új építészeti formanyelv hamarosan felölelte a
forráskutatások (történeti és archeológiai) nyomán szaporodó, a keresztény ókorra
vonatkozó töredékes adatokra vagy kezdeti kutatási fázisban lévő hipotézisekre
épülő építészeti következtetéseket is.27 A 20. század második felében kiérlelt új
templomeszmény erőteljes formákkal hirdet egy egyházképet, amelynek hivatko-
zási pontja ma is a „II. Vatikáni Zsinat szelleme”, a „zsinat szellemével” foglalkozó
teológiai gondolkodástól azonban – s szempontunkból most ez lényeges – érintet-
len marad. Az építészet írja a teológiát.
A Guardini–Schwarz-féle téreszmény ma is hatásos. Ennek egyik oka az lehet,
hogy Romano Guardini érzékeny az esztétikumra, tisztában van az érzéki megta-
pasztalás hatásával és épít is rá. Ennek illusztrálására álljon itt egy másik, elősze-
retettel idézett részlet a „rothenfelsi tapasztalatból”: „A padokat négyzet alakba
rendeztük, és középen a bejárattól kicsit balra meggyújtottunk egy gyertyát. Kint
csillagok ragyogtak a völgy felett, a teremre lassan az éjszaka sötétje borult, bár-
milyen sokan voltunk is, egyként voltunk jelen. A gyertya meleg fénye őrizte szoro-
san egybegyűlt körünket.”28 A „tündérmesék éneklő hegyén” − ahogyan Guardini
Rothenfelsre visszaemlékezett29 − a romantikus környezet, a letisztult belső terek,
mindenekelőtt azonban a karizmatikus lelkipásztor30 személyisége együttesen hoz-
ta létre azt a varázslatot, amelyet Frédéric Debuyst évtizedek múltán is vágyakozón
és hatásosan ír le a keresztény hely szelleméről szóló könyvében. Ez az a mű,
amely a pannonhalmi átalakítás egyik ihlető forrása volt,31 és valóban a megvalósult
műben megtalálható a közösség által alakított tér eszménye éppúgy, mint a nemes
anyagok és fények összjátékára építő misztikum. Úgy tűnik, hogy ami a szakrális
27
Lang 2006. i. m. 81. skk.
28
Itt Debuyst 2005. i. m. 68. nyomán.
29
Uo., 69.
30
Ugyanezt az érzékenységet tapasztaljuk írásaiban is, például a liturgikus szimbólumok magyarázatakor: „A lép-
cső tetején lobog a láng, és ebből alakítja át a gyertya a maga tiszta testét meleg, sugárzó fénnyé. Ne fuss el
hivatásod elől. Légy állhatatos. Ne kutass mindig a miért, a minek után. Az élet legmélyebb értelme az, hogy
az ember feleméssze magát igazságban és szeretetben Istenért, miként a gyertya is fénybe és hőbe alakul
át.” A gyertya. Guardini, Romano: Örökmécs. Az 1983-ban megjelent magyar kiadás elektronikus változata.
https://regi.katolikus.hu/konyvtar.php?h=180.
31
Fehérváry Jákó: A pannonhalmi bazilika belső felújítása, átalakítása a bencés közösség szemszögéből. Régi-Új
Magyar Építőművészet 2008, 6. – Utóirat–Post Scriptum, 41–44. Debuyst könyvét alapműként említi.
28
építészetet illeti, a II. Vatikáni Zsinat liturgikus teológiája egyértelmű kifejezési for-
mát talált, amely töretlenül ível a Liturgikus Mozgalomtól napjainkig. A zavaró csak
az, hogy a teológiai diskurzusból ugyanez az egyértelműség nem olvasható ki.
A II. Vatikáni Zsinat kezdetén a liturgikus reform elvi irányát meghatározó szö-
veget óriási szavazattöbbség támogatta, ami „bátorító jele volt annak, hogy a meg-
újulási mozgalom erősebb, mint azt”32 remélni merték volna. Egy évvel a zsinat
lezárása után azonban ugyanaz a Joseph Ratzinger,33 aki a liturgikus mozgalom
hívének vallja magát és a zsinati reformteológusok közé számított, már aggodal-
mának adott hangot a meginduló folyamatok láttán,34 amely azt jelzi, hogy a zsinat
szándéka és a megvalósulás módja nem feltétlenül fedi egymást. Ennek hátteré-
ben eltérő teológiai irányvonalak állnak, amelyek ügyében a műemlékvédelemmel
foglalkozónak nem dolga állást foglalni. Azt a következtetést ellenben nyugodtan
levonhatjuk, hogy a II. Vatikáni Zsinat nyomán a műemlékekre háramló változtatá-
sok hátterében nem feltétlenül zsinati döntés, hanem esetenként csak egy teológiai
értelmezés áll. Ugyanakkor vitatott, hogy a liturgikus konstitúció szövegét hogyan
szükséges illetve lehetséges érteni, amint az is, hogy a Sacrosanctum Conciliumból
következnék az ún. új liturgikus terek kialakításának kényszere. A polémia teológiai
természetű, a műemlékvédelem ebben nem tud részt venni. Csak azt teheti, hogy
a dokumentumok szövegét a maga szempontjából olvassa, és az őt érintő pontok
esetében igyekszik tájékozódni a teológiai álláspontokról.
A Sacrosanctum Concilium
A dokumentum a bevezetést követően hét fejezetből áll, amelyek közül az első az
általános elvekkel, a második és a harmadik az Eucharistia misztériumával, illet-
ve a többi szentséggel, a negyedik a zsolozsmával, a hatodik és a hetedik pedig
a szakrális zenével, illetve művészetekkel foglalkozik. Ezek szerint a liturgikus te-
rekre vonatkozóan konkrétan az utolsó fejezetben találhatnánk utalást. A 122-től
130-ig tartó bekezdések elveket rögzítenek, és kimondottan nem térnek ki a régi
épületekre, azaz a műemlékekre, hanem általában a szent művészetek szerepéről
szólnak. Kiemeli a konstitúció, hogy az egyház mindig támogatta a művészeteket
és támaszkodott rájuk, hiszen a szent cselekményekhez szükségesek a méltón ki-
alakított tárgyak. Deklarálja a művészetek szabadságát (amennyiben nem sértik a
32
Ratzingert idézi: Reid, Alcuin: XVI. Benedek pápa liturgikus reformja. In: XVI. Benedek pápa és a szent liturgia.
Nemzetközi konferencia Budapest, 2008. augusztus 21–24. Szerk. Földváry Miklós István, Talmácsi József.
Budapest, 2011, 16.
33
Joseph Ratzinger (1927–) teológus, 1981-től a Hittani Kongregáció prefektusa, 2005–2013 között a katolikus
egyház feje.
34
Reid 2011. i. m. 15.
29
hitet, természetesen) és azt, hogy nincs stílus preferencia, de a „nemes szépség”

a cél, nem az „üres pompa”. A kortárs művészeteknek kifejezetten helyet kínál az
ars sacra területén. Külön paragrafus foglalkozik a szentek ábrázolásaival, finoman
utalva a mértéktartásra.
Két olyan pont van, amelyet a liturgikus térelrendezésre lehet vonatkoztatni.
Az egyik a liturgikus rendelkezések és könyvek felülvizsgálatáról szóló 128. bekez-
dés. Itt az áll, hogy különösen azokra a helyekre kell figyelemmel lenni, amelyek
a „templomok méltó és célszerű szerkezetét, az oltárok formáját és építését, a
szentségház méltóságát, elhelyezését és biztonságát, a keresztelőkút alkalmassá-
gát és méltó helyét” szabályozzák. „...mindazt, ami kevésbé felel meg a megújított
liturgiának meg kell változtatni vagy meg kell szüntetni, ami pedig előmozdítja, azt
meg kell tartani, vagy be kell vezetni.” A másik hely a 124. paragrafus, amelyben
az áll, hogy „a templomok építésénél ügyelni kell arra, hogy alkalmasak legyenek
a liturgikus cselekményekre, s tegyék lehetővé a hívek tevékeny részvételét”. A fe-
jezet nem tesz különbséget újonnan épülő templom és már álló épület között, tehát
egyáltalán nem rendelkezik a műemlékekről, de bármit megszüntetni vagy megtar-
tani nyilván csak már létező esetében lehet. Az egyházművészettel foglalkozó feje-
zetről ezért azt állapíthatjuk meg, hogy általános elveket fogalmaz meg az egyházi
művészettel kapcsolatban, illetve a meglévő liturgikus térszerkezet, berendezés
és felszerelés tekintetében a „megújított liturgia” szempontjainak megfelelő felül-
vizsgálatáról rendelkezik.
A másik, művészettel kapcsolatos fejezet (a hatodik) témája a musica sacra,
és a zene liturgiában betöltött szerepének fontosságát jelzi, hogy ennek önálló fe-
jezetet szenteltek. Bár itt semmi olyat nem találunk, amely a liturgikus téralakítás
szempontjából érdeklődésünket fölkeltené, a fejezetet átolvasva – amellett, hogy ez
is hangsúlyozza az „igazi művészet” fontosságát35 – mondhatni valamennyi bekez-
désből kiviláglik a tradíció fenntartásának igénye. Egyrészt hangsúlyozza a liturgi-
kus latin nyelv megőrzését és ismeretét a laikus hívek körében is,36 a gregoriánnak,
mint az egyház zenei nyelvének prioritását37 más zenei műfajokkal szemben, az or-
gona38 kiemelkedő és változatlanul megőrzendő szerepét, amely mellett más hang-
szer csak külön engedéllyel kaphat helyet a liturgiában, sőt a vallásos népénekek
gondos ápolását is.39 Általánosságban pedig – hasonlóan a szent művészetekről
szóló fejezethez – megkívánja az egyház évszázadokon át felhalmozott zenei kin-
35
36
Uo., 113.
37
Uo., 116.
38
Uo., 120.
39
Uo., 118.
30
csének gondos megőrzését40 és továbbadását a liturgikus képzéssel összekötött

zenei nevelés révén.41 A konstitúciónak ebből a fejezetéből egészen nyilvánvaló,
hogy a folytonosság, a tradíció töretlen továbbadása szándéka volt a zsinatnak
– hacsak nem feltételezzük, hogy ez a szándék kizárólag a zenei hagyomány fenn-
tartására irányult.
A megelőző fejezetek a liturgikus reform teológiai megokolását szolgálják. Ezek-
ben a hívek tevékeny részvétele, a szentmise áldozati, illetve lakoma jellege, a
hierarchia és a közösség viszonya, valamint a rítus megújítása azok a témák, ame-
lyek a liturgikus terek újrarendezése kapcsán fel szoktak merülni.42 Bár a liturgikus
térrendezést nem érinti, említést érdemel az anyanyelv és a latin nyelv jövőbeni
viszonya azért, mert az „oltárnak a nép felé fordítása” mellett a latin nyelv eltűné-
se a római rítusból a liturgikus reformnak a „rendszeres templomba járó számára
[…] a zsinat két legszembetűnőbb hatása”, idézhetjük Joseph Ratzinger bíborost,
a későbbi XVI. Benedek pápát. Majd azzal folytatja, hogy „akik elolvassák az ide
vonatkozó szövegeket megdöbbenve láthatják, hogy valójában egyikről sincs szó
a zsinati dokumentumokban.”43 Az anyanyelv korlátozott használatát megengedi,44
de amint arról a szent zenéről szólva említés történt, a liturgia hivatalos nyelvének
továbbra is a latint tekinti. Az oltárok nép felé fordításáról azonban egyáltalán nincs
szó a konstitúcióban. A többi, fentebb felsorolt téma vonatkozásában is azt látjuk,
hogy a gyakorlati alkalmazás során sokszor kiterjesztett értelemben hivatkoznak a
dokumentum megállapításaira.
A „tevékeny részvétel” az egyik legnépszerűbb gondolat az új típusú liturgikus
terek melletti érvelésben. A kifejezés sokszor feltűnik a dokumentumban, joggal te-
kinthető a reform központi gondolatának, ám kifejezetten, mint lelki attitűd: a liturgia
hatékonysága csak úgy valósulhat meg, ha „a hívek jól fölkészült lélekkel vesznek
részt a liturgiában […] és együttműködnek a mennyei kegyelemmel”.45 Amennyiben
az aktív részvételre történik utalás, az az istentisztelet során adandó válaszokra, a
nép részéről mondott imákra, énekekre vonatkozik.46 Az oltár centrális pozíciója
melletti egyik érv az új liturgikus terek kialakításakor az, hogy a reform a szent-
40
Uo., 114.
41
Uo., 115.
42
Jó áttekintéssel Lantos Edit: Három-négy egyszerű pasztellszín: a II. Vatikáni Zsinat rendelkezéseinek hatása a
templomokra és a templomba járókra. Régi-Új Magyar Építőművészet 2008, 6. – Utóirat–Post Scriptum, 42–46.
43
Joseph Ratzinger bíboros előszava. Lang 2006. i. m. 7.
44
45
Uo., 11.
46
Uo., 30. „gondot kell fordítani a nép akklamációira, feleleteire, zsoltározásra, antifónáira, énekeire, cselekmé-
nyeire, mozdulataira és testtartására.”
31
mise áldozati jellegével szemben az „eucharisztikus lakoma” aspektust helyezte

előtérbe. Ezzel szemben a Liturgia és az egyház fejezetben az „Eucharisztia isteni
áldozatáról” esik szó,47 a miséről szóló részben azt olvassuk, hogy „megalapította
testének és vérének eucharisztikus áldozatát […] az irgalom szentségét, az egység
jelét, melyet mint húsvéti lakomát veszünk magunkhoz”.48 A szentmise hatékony-
sága érdekében meghozott intézkedések kapcsán pedig: „a szentmise áldozata
külső szertartásait” is meg kell újítani. Ezek között a „külsőségek” között a liturgikus
tér átrendezésére azonban egyáltalán nem történik utalás, hanem csak a szertar-
tások egyszerűsítéséről és az anyanyelv használatáról esik szó (utóbbiról azzal a
megszorítással, hogy az állandó részek népre tartozó szövegeit a híveknek tudniuk
kell latinul is imádkozni).49
A hierarchia és a közösség viszonyával kapcsolatban sem találunk semmi olyat,
amely a liturgikus terek átrendezésének szükségességére utalna. Az általános el-
vek között azt olvassuk, hogy „a fő [Krisztus] és a tagok együtt teljes értékű nyilvá-
nos istentiszteletet mutatnak be”,50 ami amellett, hogy egyértelművé teszi a liturgia
istentiszteleti jellegét (a közösség eucharisztikus lakomájával szemben), valóban
kifejezi, hogy a papság és a laikus hívők együtt alkotják Isten népét. A dokumentum
ugyanakkor fenntartja és ki is emeli a pap és laikusok közötti különbséget, amikor
megosztott feladatokról beszél, amelynek kapcsán az egyes szereplők „csak azt
tegyék, ami a dolgok természete és a liturgikus szabályok szerint rájuk tartoznak.”51
A laikus hívők feladatait ugyanakkor meg kell jeleníteni a misekönyv utasításaiban,
a rubrikákban,52 ami jelzi, hogy a zsinat a tevékeny részvételnek milyen értelemben
tulajdonított jelentőséget.
Végül a rítus megújításával kapcsolatban a liturgikus szövegek megtisztításáról
és bizonyos, a történelem során elsikkadt elemek visszaemeléséről esik szó, ame-
lyet azonban úgy kell végrehajtani, hogy „az egészséges hagyomány sértetlen ma-
radjon és lehetőség nyíljék a törvényes fejlődés számára”. Mindenképpen „ügyelni
kell arra, hogy az új formák a már meglévő formákból szervesen nőjenek ki”.53
47
Uo., 2.
48
Uo., 47.
49
Uo., 50. és 54.
50
Uo., 7.
51
Uo., 28.
52
Uo., 31.
53
Uo., 23.
32
A liturgikus reform bevezetése

A reform helyes megvalósítása érdekében a Szentszék öt instrukciót bocsájtott ki,
amelyek közül az első 1964 szeptemberében, kevesebb, mint egy évvel a liturgikus
konstitúció elfogadása után kelt, az utolsó azonban csak 2001-ben jött ki.54 Abban
az 1965. januári levélben, amellyel részlegesen hatályba helyezi a Sacrosanctum
Conciliumot, VI. Pál pápa felhívja a figyelmet arra, hogy a reform keresztül vitele időt
és türelmet igényel. 55 Annál meglepőbb, hogy a részleges bevezetésre szinte azon-
nal sor került, amelyet aztán az egyes püspöki karok kérésére folyamatosan újabb
és újabb intézkedések követtek. Ez nem kevés zavarral és tanácstalansággal járt,
ezt legjobban abból a kérdéstömegből lehet érzékelni, ami a világ minden részéről
áramlott ahhoz a különbizottsághoz, amelyet a pápa az irányelvek kidolgozására
és az új liturgikus könyvek elkészítésére állított fel.56 A kérdések is és a válaszok
is megjelentek a Liturgikus Bizottság által indított havi folyóiratban, a Notitiae-ben,
amely így kiváló forrása a részletkérdésekre vonatkozó hivatalos álláspont alaku-
lásának. A reformintézkedések szinte a sietség látszatát keltő, gyors bevezetése
hátterében minden bizonnyal az a felgyülemlett és lelkes várakozás állhatott, amely
nyomásként nehezedett a Szentszékre. Az életbe léptető határozat tartalma például
kifejezett csalódást keltett. „Nem, valóban nem sok, amit ez a Motuproprio minden-
kinek, de elsősorban a türelmetleneknek nyújt. Azonban mégis annak a jele, hogy a
zsinat munkája, ha lassan is, és bizonytalan lépésekkel, de még mindig mozgásban
van” – idéz egy, az Osservatore Romano-ban monogrammal megjelent írást, az
ugyancsak csalódott Radó Polikárp.57
Utólag visszatekintve látható, hogy a rendezett és hatékony bevezetés két leg-
fontosabb intézkedése valójában megtörtént. Első helyen a szeminaristák liturgikus
54
„Instructio ….ad executionem constitutionis concilii vaticani secundi de sacra liturgia recta ordinandam” főcím
alatt: Inter Oecumenici 1964. szeptember 26.; Tres abhinc annos 1967. május 4.; Liturgicae instaurationes
1970. szeptember 5.; Varietates legitimae 1994. január 25.; Liturgiam authenticam 2001. március 20.
55
Sacram Liturgiam. 1964. január 25. https://w2.vatican.va/content/paul-vi/en/motu_proprio/documents/hf_p-
vi_motu-proprio_19640125_sacram-liturgiam.html. [Utolsó letöltés: 2019. január 20.]
56
Consilium ad exsequendem constitutionem de sacra liturgia (A liturgikus konstitúció végrehajtásának tanácsa,
a továbbiakban Liturgikus Tanács) 1964. január 25. és 1969. május 8. között működött önállóan, ekkor egye-
sítették az újonnan létrehozott Istentiszteleti Kongregációval, a mai Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció
elődjével. www.cultodivino.va/content/ cultodivino/it/dicastero/storia/consiliu [Utolsó letöltés: 2019. január
25.] Magyar résztvevője volt Kovács Sándor szombathelyi püspök. Erre lásd: Rétfalvi Balázs: Kovács Sándor
szombathelyi püspök a II. Vatikáni Zsinaton. In: Katolicizmus Magyarországon a II. Vatikáni Zsinat korában.
Tanulmányok és inventárium. Szerk. Török József, Tusor Péter, Tóth Krisztina Budapest, 2015, 27–123.
57
Radó Polikárp János OSB (1899–1974), liturgiatörténész. A Liturgikus Mozgalom egyik prominens képvise-
lőjének, Joseph Andreas Jungmannak tanítványa. A liturgia megújításának elrendeléséről, előzményeiről és
recepciójáról: Radó Polikárp: A liturgia megújításának elrendelése a zsinaton. Vigilia 29 (1964) 267–279.
33
képzését rendeli el a Motuproprio, hiszen, mint a konstitúció 14. bekezdése írja a

hívek „teljes és tevékeny részvételére […] semmi remény sincs addig, amíg először
magukat a lelkipásztorokat teljesen át nem hatja a liturgia szelleme és ereje, és
benne tanítómesterekké nem lesznek”. A második pont pedig az Országos Litur-
gikus Tanácsok felállításáról intézkedik (lehetőleg külön zenei és egyházművészeti
albizottsággal), amelyek a római nemzetközi testülettel együttműködve elősegítik a
reformot. A rövid dokumentum többi pontja olyan rendelkezéseket tartalmaz, ame-
lyeket az adott kánoni keretek között probléma nélkül be lehetett vezetni. A megúju-
lás lehetőségétől fűtött tenni akarás azonban ezt kevésnek ítélte, a reform látható
jeleit kívánta, és a lelkipásztori érvekkel szorgalmazott népnyelvi liturgia és a Litur-
gikus Mozgalomból kinövő új templomépítészeti nyelv ennek a célnak tökéletesen
megfelelt. A lelki megújulás zsinati célkitűzése – a külső szemlélő számára biztosan
– a szakrális terek reformjában nyilvánult meg.
A Liturgikus Tanács munkájának első eredménye az Inter Oecumenici instruk-
ció volt, amelynek ötödik fejezete foglalkozik a szakrális terekkel. A templomokkal
kapcsolatban a konstitúció 124. bekezdését ismétli meg. Az oltárra vonatkozóan
azt mondja, hogy „lehetőség szerint álljon szabadon, hogy körül lehessen járni, és
azon a nép felé fordulva lehessen celebrálni”. Rendelkezik a papi székről, mellék
oltárokról és a tabernákulumról (ami akkor is állhat az oltáron, ha a nép felé fordul-
va celebrálnak). Külön kitérnek arra, hogy a keresztelőkápolna kialakítása fejezze
ki a keresztség szentségének méltóságát.58
Az instrukció azonban úgy látszik, hogy egyrészt nem volt elég egyértelmű – erre
utalnak a Liturgikus Tanácshoz intézett kérdések –, másrészt túl tág teret engedett
az egyéni kezdeményezéseknek. A Liturgikus Tanács elnöke, Giacomo Lercaro bí-
boros több levélben is megkereste a püspöki karok elnökeit, és adott hangot az
újítások mértéke miatti aggodalmának. A versus populum celebrálásra több ízben
is kitér. 1965-ben megállapítja,59 hogy „a nép nyelvén végzett liturgia lelkipásztori
szempontból mindenképpen előnyös. Ez az önmagában helyes törekvés azonban
esetenként ízléstelen, ostoba és erőszakos megoldásokhoz vezetett.” A Liturgikus
Tanács már élt néhány nem hivatalos javaslattal, a hivatalos állásfoglalásig azon-
ban „hangsúlyozni kívánja, hogy a gyümölcsöző lelkipásztori tevékenységnek nem
elengedhetetlen feltétele az, hogy az egész misét a nép irányában celebrálják.
58
First Instruction on the orderly carrying out of the Constitution on the Liturgy (Prot. 0) Inter Oecumenici Sep-
tember 26, 1964. http://www.catholicliturgy.com/index.cfm/FuseAction/DocumentContents/Index/2/SubIn-
dex/16/DocumentIndex/378 [Utolsó letöltés 2019. 01. 17.]
59
Giacomo Lercaro 1965. június 30. 30. – Ez és a további Lercaro-levelek Johnston, William H.: Care for the
Church and Its Liturgy. A Study of Summorum Pontificum and the Extraordinary Form of the Roman Rite.
Minnesota, 2013, 153. nyomán.
34
A teljes Ige liturgiát, amelyben a dialógusok és énekek révén tágabb értelemben

megvalósul a tevékeny részvétel a nép felé fordulva végzik.” Ezért nem szabad
elhamarkodott és átgondolatlan átalakításokba fogni, a „megtartandó értékekben
jóvátehetetlen károkat okozva […] az átalakításokat mindennemű értékre figyelem-
mel kell elvégezni”.
Fél évvel később60 ismét kitér a celebrálás irányára. Most az aktív részvétel
szempontjából fejti ki, hogy „az oltárok nép felé fordítása nem feltétlenül szüksé-
ges a liturgiában való élő részvételhez. A teljes Ige liturgiát a papi széktől, vagy az
ambótól, azaz a nép felé fordulva végzik. Ami pedig az eucharisztikus részt illeti az
általánossá vált erősítő berendezések kellő mértékben segítik a részvételt.” A meg-
jegyzésből egyértelmű, hogy a versus populum pozíció melletti fő érv az érthetőség
volt. Azonban Lercaro bíboros szavait „kevéssé hallották meg a zsinat utáni eufóri-
ában”,61 és 1967-ben már azt írja a püspöki karoknak, hogy két év alatt a helyzet oly
mértékben romlott, hogy az a Szentatyát „keserűséggel és aggodalommal tölti el”.62
A Liturgikus Tanács elnöke ismételten kifejtett vélemény ismeretében nem lehet ál-
lítani, hogy az Inter Oecumenici előírta, vagy sugallta volna az oltárok kötelező nép
felé fordítását.63 A bizonytalanságot e kérdésben a Római Misekönyv VI. Pál által
megújított kiadása sem oszlatja el. Az általános rendelkezésekben – ami a konsti-
túció és az instrukció mellett a harmadik hivatkozási pillére a szakrális építészettel
foglalkozó irodalomnak – az oltárról szóló rendelkezés szinte szó szerint ismétli az
instrukció előírását. A papnak szóló utasítások (a rubrikák) azonban azt feltétele-
zik, hogy a szentmise áldozati részében a pap nem a néppel szemben áll, hanem
mindannyian azonos irányba, az oltár felé néznek, különben például az „Imádkoz-
zatok testvéreim” felszólításnál, vagy a béke átadásakor nem hangsúlyoznák, hogy
a „pap a nép felé fordulva […] így szól” vagy „mondja”.64
Az első években láthatóan kísérletezés folyt, nem csak a liturgiában, hanem a
liturgikus berendezések vonatkozásában is. „Sok hiba van az új oltárok arányaiban.
Láttunk már 3 méternél szélesebb oltárt is, amelyek nyilván a barokk kolostori és
némely neogót oltár hatására születtek. Az eredmény az, hogy <üzleti> vagy <bár-
pultok> benyomását keltik. Ezzel szemben úgy látszik, egyre inkább érvényesül az
a követelmény, hogy az oltár ne legyen hosszú, ugyanakkor azonban legyen szé-
60
Giacomo Lercaro 1966. január 25.
61
Notitiae 29 (1993) 245–249. – idézi: Lang 2004. i. m. 21.
62
Giacomo Lercaro 1967. június 21.
63
Lang 2004. i. m. 19.
64
Uo., 19–20., és 20. jegyzet az 1970-es Missale Romanum valamennyi vonatkozó pontjának megjelölésével.
35
les” – írja a bajor műemléki hivatal főkonzervátora 1966-ban. 65 A szentszéki doku-

mentumokkal ellentétben Dambeck kifejezetten a régi templomokban kialakítandó
új liturgikus berendezéssel foglalkozik. Az instrukcióra hivatkozva („megfeleljen a
zsinat liturgikus törekvéseinek”) kötelezőnek tekinti a liturgikus terek átalakítását, és
már 1966-ban (!) tapasztalatokat összegez. A középkori templomok téralkotásának
jobban megfelel a zsinati ajánlás – írja –, berendezésük 19. századi, nyugodtan
eltávolítható. A barokk templomok már problémát okoznak, mert ezek gazdag be-
rendezése összességében nyer értelmet, egyetlen elemük sem távolítható el az
eredeti koncepció sérelme nélkül. A barokk oltárokat ezért megtarthatónak ítéli, dí-
szítésük eltávolításával kell hatásukat tompítani. A barokk tabernákulum az egész
tér központja. „Ha eltávolítanak egy ilyen tabernákulumot, olyan a templom, mintha
megvakult volna. […] A kísérletek bizonysága szerint a barokk templomokban nem
lehet modern tabernákulumot felállítani.”66 A történeti berendezésekkel kapcsolatos
véleménye az, hogy megtartásuk mellett is – ahogy ő fogalmaz – „alkalmassá lehet
tenni” a templomokat az „új liturgiára”. Egyébként meglehetősen nagy teret szen-
tel az új liturgikus felszerelések kérdésének, hangsúlyozva az egyszerűséget, az
oltárkereszt és oltárgyertyák kis méretét. Kiemeli az oltár központi szerepét, amel�-
lyel kapcsolatban a korai keresztény gyakorlatot állítja előtérbe. Dambeck cikke
jól példázza, hogy a liturgikus téralkotás alapelvei már az első években rögzül-
tek, mégpedig a konstitúció egy olyan vélelmezett értelmezése mentén, amelyet a
szentszéki intézmények nem tettek kötelezővé. A Dambeck-cikk másik jelentősége
számunkra az, hogy ajánlásait szinte szó szerint átvette a magyar műemlékvéde-
lem,67 és ezt a szemléletet népszerűsítette a katolikus sajtó is.68
A liturgikus reform magyarországi bevezetésének sajátos körülményeit képezte
az adott politikai környezet. Egyrészt az információkhoz való hozzáférést a politikai
elzártság még nehezebbé tette, amely csak növelte az általános tanácstalanságot.
A Vigilia egy 1966. szeptemberi cikke, amely olvasói kérdésekre reflektálva ös�-
szefoglalja a zsinati rendelkezések bevezetésével kapcsolatos tudnivalókat, kése-
delmes válaszát azzal magyarázza, hogy a „külföldi katolikus sajtó első híradásai
[…] annyira zavarosak és részben ellenmondóak voltak, hogy a pontos helyzetkép
65
Dambeck, Franz (1903–1974) 1946-tól Landeskonservator, 1955-től Hauptkonservator a bajor műemlékvé-
delmi hivatalban. A Christliche Kunstblätter 1966. 3-as számában közölt cikke: Dambeck, Franz: Új liturgia
– Régi templomok. Mérleg 4 (1966) 267–272. A Mérleg szerkesztősége jelzi, hogy álláspontja „több min-
denben eltér a Notitiae (Cittá del Vaticano) 1966/21. megfogalmazottaktól”. 1966-ban 21–22. szám volt, a
tartalomjegyzék alapján nem sikerült azonosítani, hogy a szerkesztőség melyik közleményre gondolt.
66
Dambeck 1966. i. m. 272
67
Dümmerling Ödön: A katolikus egyház liturgikus refromjának műszaki vonatkozású problémái. Budapest, 1972.
68
Lőrincz Imre: A megújuló liturgia temploma. Vigilia 32 (1964) 81–88.
36
kialakításához meg kellett várnunk a már hitelesnek látszó tüzetesebb értesülése-

ket”.69 A politika pedig általában tanácstalan volt az egész zsinattal kapcsolatban,
nem tudván eldönteni, hogy „előnyös-e, ha [a magyar teológia fejlődése] a nemzet-
közi római katolikus irányzatok közül a legmodernebb irányzatot követi? Kívánunk-e
pezsgő katolikus szellemi életet?”70 A szélsőségektől mentes, középutas teológiai
irányt támogatta és jónéven vette, ha éppen el nem várta, hogy az egyházak dol-
gozzák ki az állam és egyház közötti együttműködés teológiai alapjait.71 Meglehet,
ez a klíma is közrejátszott abban, hogy a magyar műemlékvédelem és az egyház
− az Országos Egyházművészeti és Műemléki Tanács (OEMT)72 közbeiktatásá-
val – között igen hamar rendszeres együttműködés alakult ki. A műemlékvédelmi
szempontokat Dümmerling Ödön dolgozta ki a hivatalos dokumentumok alapján,
amelyek között figyelemre méltó módon különbséget tett aszerint, hogy melyek a
kötelező rendelkezések, és melyek az ajánlások. Hangsúlyozza például, hogy a
versus populum pozíció nem kötelező, ám a váci püspök azt mégis ajánlja; idézi
a püspökkari körlevélből, hogy „a régi templomok főoltárait, melyeknek történelmi,
művészi értéke van, ne bontsák szét”. Az esztergomi érsekség levelére hivatkozva,
hogy „a magyar múlt iránt tartozunk annyi megbecsüléssel, hogy azokat a művészi
értékeket, amelyek elődeink hitét és áhítatát tükrözik, s amelyeket a történelem vi-
szontagságai megkíméltek, sértetlenül megőrizzük”.73
1965 körül tehát valóban érzékelhető egy mérsékelt szemlélet, legalábbis, ami
a műemlékekkel való bánásmódot illeti. Nem sokkal később azonban az ICOMOS
harmadik, Budapesten megrendezett közgyűlésén Cserháti József pécsi püspök,
az OEMT elnöke sokkal radikálisabban nyilatkozott.74 1964. január 25-től – mond-
ja – múlt és jelen konfrontálásáról kell beszélni. A liturgikus reform lényegét úgy
magyarázza, hogy míg korábban a jelenlét volt fontos, amelyben „kétségkívül sze-
repelt […] az imádás, az áhítat és az elmélkedő elmélyedés”, ennek helyét most a
cselekvő részvétel vette át. Az új szemléletnek megfelelően a „a templom elsődle-
gesen nem szakrális tér”, hanem „az Isten szavának meghallgatására és az áldozat
bemutatására szolgáló gyülekezeti, találkozási hely”. Műemlékvédelmi konferenci-
69
Mihelics Vid: A zsinati határozatok végrehajtása. Vigilia 31 (1966) 622.
70
Hozza: Lénárd Ödön – Tímár Ágnes – Szabó Gyula – Soós Viktor Attila: Utak és útvesztők. Budapest, 2006,
273. – idézi: Gárdonyi Máté: Magyar teológusok útkeresése a szocializmus idején. Vigilia 72 (2007) 754. és
23. jegyzet.
71
Gárdonyi 2007. i. m. 750.
72
A tanácsot – összhangban a liturgikus konstitúció világi szakértők bevonását támogató rendelkezéseivel – a
Magyar Katolikus Püspöki Kar 1967. III. 17-i rendelkezésével hozta létre.
73
Dümmerling 1972. i. m. 2.
74
Cserháti József: Múlt és jelen az egyházi épületekben. In: Az ICOMOS magyar tagozatának kiadványai, 2.
Az ICOMOS 3. közgyűlése és kollokviuma, 1972. június 25–30. Budapest, 1974, 160–167.
37
án felszólalva a liturgikus reform végrehajtásának nehézségei között első helyen

említi, hogy „Az első követelmény a nép felé fordított új oltár felállítása. Ezzel együtt
jár a régi oltár eltávolítása, vagy használaton kívül való helyezése.” Nem valószínű,
hogy Cserháti püspök, amikor előadását megtartotta (vagy legalább, amikor az két
évvel később megjelenés előtt állhatott), ne tudott volna az Opera artis körlevél-
ről.75 A Klérus Kongregáció 1971-ben már szükségesnek tartotta, hogy felhívja a
figyelmet arra, hogy a szent művészet emlékei joggal tekinthetők az egész emberi-
ség örökségének. Az egyház mindig feladatának tekintette a művészeti emlékeinek
megőrzését, ezért a püspököknek, bármily elfoglaltak legyenek is, erre most is kü-
lönös gondot kell fordítaniuk. A levél ötödik bekezdése pedig kifejezetten azokat a
változtatásokat nehezményezi, amelyek az érvényes rendelkezések figyelmen kívül
hagyásával és a liturgikus reformra hivatkozva felbecsülhetetlen értékű műalkotá-
sok eltorzításához, vagy elvesztéséhez vezettek.76 Erre az iratra joggal hivatkoz-
hatott volna az ICOMOS konferenciáján. Felszólalása ezzel szemben a tradíció,
az örökölt értékek megőrzésének fontossága és integrálhatósága helyett a régi és
az új éles elválasztását hangsúlyozza. Pontosan ez az a momentum – organikus fej-
lődés versus purista rekonstrukció –, amely a liturgikus reform körüli teológiai viták
középpontjában áll, és ami közvetlenül érinti a műemlékvédelmet is.
A vitatott liturgikus reform

A liturgikus reform bevezetése két pólus között zajlott. Az egyik gondolatmenet
a reform szellemében alapvetően az örökölt tradícióra épített, restaurálni kívánta
a torzulásoktól megtisztított ősi liturgiát. A másik az új tudományos eredmények
fényében az eredetet kutatta és a „tiszta eredetit” részesítette előnyben. A purista
műemlék helyreállításokhoz hasonlóan akart tudós módon valami újat alkotni. Mind-
két megközelítés megjelenik már a Liturgikus Mozgalom idején, és természetesen
jelen van a zsinaton is. A zsinati határozatok szövegéből azonban nem olvasható ki
a purista szándék, annál több szöveghely utal a tradíció fenntartásának igényére.
A végrehajtás során ellenben nagyobb teret kapott a purista vonal. Ennek egyik
nagyon is kézenfekvő lehetséges okát fogalmazta meg az Istentiszteleti Kongregá-
ció hivatalos lapja: „az oltár irányának megváltoztatása és az anyanyelv használata
75
Opera artis. A Klérus Kongregáció körlevele az Egyház történeti és művészeti örökségének gondozásáról.
1971. április 11. www.catholicliturgy.com/texts/opera.txtv [Utolsó letöltés 2019. 01. 17.]
76
A 75. jegyzetben idézett dokumentum angol nyelvű szövege így hangzik: „Disregarding the warnings and
legislation of the Holy See, [5] many people have made unwarranted changes in places of worship under the
pretext of carrying out the reform of the liturgy and have thus caused the disfigurement or loss of priceless
works of art.”
38
olyan könnyen bevezethető intézkedés volt, mely pótolta a liturgia teológiai és spi-
rituális dimenziójába való behatolást”.77
A gyakorlat kritikája kezdetektől jelen volt, de csak akkor kapott nagyobb figyel-
met, amikor a hatvanas évek optimista hangulata már elpárolgott, és a hitélet re-
formoktól remélt fellendülése helyett inkább hanyatlás állt be, amiért egyre többen
és egyre hangosabban a zsinatot okolták. Ezekben a turbulens évtizedekben a
korszak egyik legnagyobb teológusa, Joseph Ratzinger konzekvensen kiállt a zsi-
nat mellett, hangsúlyozva, hogy valójában „még nem is kezdődött el annak hiteles
formában való befogadása. Dokumentumait azonnal eltemették a felületes vagy
egyszerűen pontatlan publikációk halmai.”78 Nézete szerint a liturgia az a terület,
ahol kiáltó ellentét mutatkozik a II. Vatikáni Zsinat hiteles szövege, és azon mód
között, ahogyan azt befogadták és alkalmazták.79 A liturgikus tévedések komo-
lyabb korrekcióját jelentette 2004-ben a Redemtionis Sacramentum megjelenése.80
A szakrális terek tekintetében különös jelentősége van a 38. bekezdésnek, amely
azt hangsúlyozza, hogy az „Eucharisztiának nem csupán lakoma, hanem mindene-
kelőtt áldozat természete is van” és helytelen ha „Megfosztván áldozati jellegétől a
misztériumot, úgy tekintik, mintha nem volna egyéb, mint egy testvéri összejövetel,
étkezéssel.” Tágabb értelemben azonban a laikus hívők részvételét tárgyaló fejezet
összességében módosítja a zsinat után e téren általánossá vált hangsúly eltolódá-
sokat. Amikor Joseph Ratzingert pápává választották, akkor a lehetőséggel élve
további lépéseket tett a „liturgikus béke” megteremtésére,81 aminek legnagyobb
visszhangot kiváltó eseménye az volt, hogy a II. Vatikáni Zsinat előtti, Szent V. Piusz
pápa által közzétett és Szent XXIII. János által újra kiadott Római Misekönyvet „tisz-
teletreméltó és régi használata következtében” a római rítus rendkívüli formájaként
újra bevezette.82 Az indoklásból kitűnik a nagyra értékelt (szent) hagyományhoz
való ragaszkodás, és az a szándék, hogy a zsinat utáni forrongó évek múltán az
egyházat újra az organikus fejlődés évszázados vérkeringésébe kösse. Az élénk
tiltakozás azok részéről, akik ebben a folyamatban és XVI. Benedek pápa intézke-
déseiben a zsinattól való elfordulást láttak, természetesen ezúttal sem maradt el.
77
Notitiae 29 (1993) 245–249. – idézi: Lang 2004. i. m. 21.
78
Ratzinger, Joseph: Beszélgetések a hitről Vittorio Messorival. Budapest, 1990, 18.
79
Uo., 53.
80
A megváltás szentsége. Az Istentisztelet és a Szentségi Fegyelem Kongregációjának instrukciója néhány do-
logról, melyeket meg kell tartani vagy kerülni kell a legszentebb Eucharisztiával kapcsolatban. https://regi.
katolikus.hu/konyvtar.php?h=242 [Utolsó letöltés 2019. 01. 17.]
81
Geffroy, Christophe: XVI. Benedek és a „liturgikus béke”. Budapest, 2011.
82
Summorum Pontificum. Motuproprio, 2007. július 7. https://w2.vatican.va/content/benedict-xvi/hu/motu_
proprio/documents/hf_ben-xvi_motu-proprio_20070707_summorum-pontificum.html [Utolsó letöltés: 2019.
január 21.]
39
Szempontunkból azonban elegendő volt arról meggyőződni, hogy azok a legfonto-

sabb érvek, amelyek a zsinat utáni liturgikus terek sémájának kialakításához alapot
szolgáltattak, nem vitán felül állók és egyáltalán nem kötelező érvényűek.
A műemlékvédelem és a II. Vatikáni Zsinat

A pannonhalmi bazilika „belső felújítása, illetve a II. Vatikáni Zsinat utáni liturgiare-
form szellemének megfelelő tér kialakításának vágya évtizedek óta” élt a templomot
használó bencés közösségben – olvassuk a felújítás gondolati hátterét ismertető
írásban. 83 Reményeim szerint a „zsinat szellemének” említésére az elmondottak
után legalábbis összerezzen az olvasó. A zsinat szelleme az, amit a liturgikus kons-
titúcióban leírva látunk, mert azt hagyta jóvá a zsinaton jelenlévő püspökök testü-
lete. Ebben a szövegben sehol nem találunk még csak utalást sem arra, hogy a
liturgia reformja bármely szempontból ilyen vagy olyan térformát igényelne. Belső
reformról beszél, a közösség lelki megújulásának feltételeit fejti ki, és ezek között
az épített térről csak annyiban szól, hogy a „templomok építésénél ügyelni kell arra,
hogy alkalmasak legyenek a liturgikus cselekményekre, s tegyék lehetővé a hívek
tevékeny részvételét”.84 (Új építkezésről van szó, azt fel sem tételezi, hogy már
meglévő templomok erre nem volnának alkalmasak.)
A bazilika felújított belső tere szép, erőteljes, otthon érezzük magunkat benne,
megfelel a 21. századi misztikus képzeteinknek. A vágytól a megvalósulásig ve-
zető út gazdag szempontrendszerét is megismerhetjük, első kézből, a szerzetesi
közösség interpretációjában. Egyetlen tényező nem szerepel ezek között: a mű-
emlékvédelmi, az a kérdés (ami fel sem merül), hogy mik ennek az ősi templom-
nak a különböző korokból fennmaradt, egymásra rétegződött értékei, és vajon
hogyan lehetne ezeket megőrizni úgy, hogy a régi-új szerzetesi használatnak meg
tudjon felelni. A vezérlő elv a saját vízió, a védőpajzs a II. Vatikáni Zsinat. A fel-
hozott szempontok között egyetlen olyan van, amelyen a műemlékvédelemnek el
kell gondolkodnia: az utolsó nagy, 19. századi helyreállítás alkalmával a templomot
nem szerzetesi templomnak, hanem a pannonhalmi egyházmegye „székesegyhá-
zaként” állították helyre. Ma ismét szerzetesi templomként használják. Ez klasszi-
kus, funkcióváltásból adódó feladat, ami a műemlékvédelemben nem szokatlan és
nem is ritka. Végül tehát a pannonhalmi helyreállítás során semmi olyan speciális
körülmény nem állt fenn, ami azért nehezítette volna az együttműködést, mert a vilá-
gi (műemlékvédelmi) szempontok egyházi előírásokkal ütköztek volna. Egy erős, a
Riegl-i értelemben vett jelenértéket előnyben részesítő és a II. Vatikáni Zsinat tekin-
83
Fehérváry 2008. i. m. 41.
84
40
télyére hivatkozó építtetői szándékkal szemben gyenge és eszköztelen műemlék

védelem állt. A kompromisszumos végeredmény az építtető számára fájdalmas
veszteséget jelentett, koncepciója rovására, a műemlékvédelem számára pedig
visszahozhatatlan értékvesztést. Ami létrejött, az esztétikailag igényes, az épület és
a magyarországi műemlékvédelem történetének is nyilvánvalóan fontos állomása,
és mint ilyen máris műemlékként volna kezelendő.
Az elmondottak tanulsága annyi, hogy a szakrális emlékek helyreállítása körüli
nagy vitáknak az esetek zömében nincs semmi más oka, mint a történeti kontinuitás
iránt érzéketlen, értéket egyedül az új alkotásban látó közgondolkodás. Némileg
meglepő, hogy ez a hullám pont akkor borította el egyházi műemlékeinket, amikor
a liturgikus teológiában a tradíció és az organikus fejlődés ideája – pápai tekintélyt
is maga mögött tudva – épp megerősödött.
Összegzés
Az elmondottakat összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a II. Vatikáni Zsinat doku-
mentumaiban és az értelmező hivatalos megnyilatkozásokban, amikor szakrális te-
rekről vagy művészetről van szó, akkor ezeken jellemzően új alkotásokat kell érteni.
2. kép. A pesti ferences templom „Benedek-oltára”. XVI. Benedek pápa ajánlja, hogy a
szembenéző oltárokon középre nagy, jól látható feszületet helyezzenek kétoldalt gyertyatartókkal.
Így különösebb újabb átépítések nélkül is kifejezésre jut az Egyház (klérus és nép) imájának közös
orientációja és a szentmise áldozati jellege. (Fotó: Somorjay Sélysette)
41
Műemlékekről szinte nem történik említés, egyrészt azért, mert az egyház meglévő
értékeinek védelméről általános érvénnyel nyilatkoznak, másrészt azért, mert felté-
telezik a világi törvényeket, amelyek gondoskodnak e javakról.85
A magyarországi helyzetre vonatkozóan meg kell fontolni, hogy a szakrális mű-
emlékek védelmének sem múltbeli, sem jelenlegi helyzetét nem lehet elszigetelten,
csak a liturgikus konstitúcióhoz kapcsolódó összefüggésekben nézni. Közvetlenül
a zsinat utáni időkben éppúgy, mint ma, befolyással volt a fejleményekre az egy-
házak általános helyzete és viszonyuk az államhatalomhoz. Ennek a bonyolult vi-
szonyrendszernek – amelyben a bűnös és mártírszerepek megítéléstől és pozíciótól
függően könnyedén felcserélődhetnek – a feltárása és reflexiója folyik.86 Könnyen
lehet, hogy annak a nagyfokú bizalmatlanságnak az oka, amely ma a műemlék
védelem irányában az egyház felől megmutatkozik, részben ezen a vonalon kere-
sendő. Ennek tisztázása talán segíthetne abban, hogy mindkét fél meglássa, hogy
fontos alapelveken osztoznak: az egészséges hagyomány mindkét oldalon eluta-
sítja az archeologizáló és hipotetikus purizmust, értékeli és őrzi a tradíciót, de nem
utasítja el a fejlődést, ha az törés nélkül épül a felismert értékekre.
85
Giacomo Lercaro 1965. június 30.
86
Gárdonyi 2007. i. m.
42
SZ A K R Á L I S MŰEML É K E K H E LY R E Á LLÍT Á SÁ NA K
T Á MO G ATÁ SI R E NDSZ E R E I
Sarkadi Márton
A Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete megtisztelő felkérésére az alábbi, vitaindító-

nak szánt áttekintés alapvetően az aktuális magyarországi helyzetet elemzi, habár
az értékeléshez és a célok elérését szolgáló ideális állapot megteremtéséhez a
Magyarországon létezett korábbi, és a külföldön jelenleg is működő szisztémák
alapos analízise is indokolt lenne.1
Elsőként érdemes a címet megvizsgálni. Három kérdéskört látszik indokoltnak
tisztázni, amelyek leszűkítik a téma tárgyalását (elfogadva, hogy az egyszerűség
kedvéért – jogi szempontból kissé idejétmúlt módon – műemléknek a közhiteles
nyilvántartásba vett, a Kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény
alapján általános védelem alatt álló műemléki értékeket tekintjük): mit értünk pon-
tosan szakrális alatt, mit tekintünk helyreállításnak, és mit támogatási rendszernek?
A továbbiakban – kissé önkényes módon – szakrális műemlék megnevezés alatt
a szakrális használatú, azaz jelenleg is egyházi kézben és használatban levő mű-
emlékeket értjük, kizárva a vizsgálódásból a templomromokat, kastélykápolnákat,
kulturális célra használt egykori zsinagógákat, és egyéb olyan emlékeket, amelyek
fenntartása, helyreállítása alapvetően nem a szakrális jellegüktől függ, hanem sok-
kal inkább tudományos, kulturális, illetve turisztikai jelentőségüktől. Ilyen módon
a fókusz egyértelműbbé válik, és jobban koncentrálhatunk arra a problémakörre,
amely az egyházak és az állam viszonyát állítja középpontba, és ennek függvé-
nyében tekinti át a műemlékek egy igen jelentős csoportjának sorsát befolyásoló
tényezőket.
A helyreállítás olyan gyűjtőfogalomként jelenik meg a műemlékvédelem történe-
tében, amelynek megítélése igen változó a különböző korszakokban. „Conservie-
ren, nicht restaurieren!” – emelte fel a zászlót 1882-ben Helmut Grotefend német
levéltáros, és nyomában egész mozgalom igyekezett megakadályozni a műemlé-
kek meghamisításával (is) járó purista helyreállításokat. E gondolatkör napjainkban
talán aktuálisabb, mint az elmúlt évszázad folyamán volt, ezért indokoltnak tűnik
rögzíteni, hogy milyen értelemben használjuk e fogalmat. Nem értjük bele a helyre-
1
A kézirat lezárva: 2018. november 25. – tehát értelemszerűen az ekkor nyilvános pályázati eredményekre
és egyéb adatokra támaszkodhattunk. A tanulmány képanyaga a projektek során megújuló épületek közül
válogatott illusztrációs célú anyag.
43
állítás tágabb értelmezését jelentő, inkább visszaállításnak nevezendő, némelykor

kétséges megalapozottságú munkálatokat, amelyek egy valamikor (talán) létezett,
vagy soha nem volt, de az épséget megidéző állapot (újbóli) elérését célozzák. Arra
kívánunk koncentrálni, hogy a szakrális műemlékek értékeinek feltárása, kibonta-
koztatása, fenntartása számára milyen források állnak rendelkezésre.
A harmadik kérdéskör azzal kapcsolatos, hogy mit tekintünk támogatási rend-
szernek? A támogatás szó olyasféle jelentéssel bír, amely legalább két szereplő
részvételét igényli. Az alapvetően az egyik fél által végzett tevékenységet valami-
lyen módon segíti egy másik szereplő. Tehát nem helyette végez el egy felada-
tot, nem vállalja át annak terheit, hanem közreműködik annak megvalósításában.
E segítség, közreműködés nem kizárólag pénzben nyújtott támogatás lehet, hanem
beleérthetünk különféle kedvezményeket, illetve természetbeni támogatásokat is,
így akár szakmai közreműködést is. A rendszerszerűség alapkövetelménye a ki-
számíthatóság, a folyamatosság, a széles kör számára elérhető, esélyegyenlőséget
biztosító mód. A továbbiakban tehát nem térünk ki az egyedi jellegű támogatások-
ra, amelyek mellőzik e kritériumokat, annak ellenére, hogy a szakrális műemlékeken
végzett munkálatok, köztük helyreállítási célú beavatkozások jelentős részének fi-
nanszírozása – főként a közelmúltban – ilyen egyedi támogatások révén vált lehe-
tővé. Az egyedi támogatások áttekintése, összegzése meglehetősen nehézkes és
biztosan jelentős tévedésekkel lenne terhes, hiszen ezekről nem található össze-
sítő nyilvántartás, habár rendkívül informatív és a teljes támogatási politikára, an-
nak irányultságára nézve fontos következtetésekkel járó lenne annak összevetése,
hogy milyen arányú az összes támogatáson belül az egyedi és a rendszerszerű
támogatások részesedése, és milyen preferenciák figyelhetők meg az egyedi tá-
mogatások esetében. Az egyedi, azaz célzott támogatásoknál a kedvezményezett
személyének és a célnak a meghatározása sokkal közvetlenebbül árulkodik a tá-
mogató szándékáról.
Mindezek után próbáljuk meg belehelyezni a mai magyarországi környezetbe
ezeket a vizsgálati szempontokat. Ennek során nem mellőzhető bizonyos mértékű
történelmi visszatekintés, részben annak érdekében, hogy a támogatások szüksé-
gességét, indokait, a létrehozásuk körülményeit górcső alá vegyük, részben pedig
azért, hogy fogadtatásuk, recepciójuk körüli jelenségeket értelmezzük.
Ebben az összefüggésben nem hagyhatók figyelmen kívül a szakrális mű-
emlékek állapotát, műszaki helyzetét meghatározó események, mindenekelőtt a
szocialista rendszer öröksége, amely többrétűen is befolyásoló, sőt inkább deter-
mináló jelentőségű mindkét vonatkozásban. Az egyházak anyagi helyzetét mind-
máig meghatározzák a második világháború utáni intézkedések, a szerzetesrendek
feloszlatása, az egyházi birtokok államosítása. Az egyházak anyagi veszteségei
44
Sarkadi Márton • Szakrális műemlékek helyreállításának támogatási rendszerei
a rendszerváltás során, majd azt követően előtérbe kerültek, és jól ismertek azok
a döntések, amelyek e vagyon sorsát a továbbiakban meghatározták. Szempon-
tunkból két lényeges vonatkozás emelendő ki: az első – talán kissé leegyszerű-
sítve – az, hogy az egyházak nem kapták vissza vagyonuk jelentős részét, éppen
azt a részét, amely jövedelemtermelő képességgel bír, ezáltal egykor az épületek
megépítését és – a bennük létrehozott intézményekkel együtt – a fenntartásukat
biztosította. A második pedig az, hogy visszakapták azokat az épületeket, amelyek
különféle szociális és oktatási intézmények működtetéséhez szükségesek. E két
döntés együttesen hosszú időre meghatározta az egyházak és az állam viszonyát,
különös tekintettel további, szintén jól ismert és sokat hangoztatott körülményekre.
A visszakapott épületek műszaki állapota többségében leromlott volt, az egyházak-
ra egy sor új intézmény megteremtésének, illetve régi intézmény visszaállításának
feladata várt, és a második világháború után mindvégig egyházi használatban ma-
radt épületek állapota is alapvetően rossz volt. Ismert tény az is, hogy a szociális
és oktatási intézmények működtetését, fenntartását nem fedezi az állami normatív
támogatás. Mindez együttesen három irányból is források mozgósítására késztetett:
külföldi egyházi segítség, az állam támogatása és a magyarországi hívek hozzájá-
rulása formájában. A külföldről érkezett egyházi anyagi segítség mértéke nehezen
becsülhető, valószínűleg megközelítőleges információk sincsenek nagyságáról.
A magyarországi hívek hozzájárulásáról sincsen megbízható összesítés – tekintet-
tel az egyházak korábbi fenyegetett helyzetére, az állami bevallásokkal szembeni
ellenérzésre és az adományozás módjára egyaránt –, de a feladatok léptékéhez ké-
pest minden bizonnyal sokkal kisebb jelentőséggel bír a másik két tételhez képest.
Az állami támogatás nem tekinthető új jelenségnek a rendszerváltást követően, és
– különösen a műemlékek ügyében! – nem is vált egyértelműen pozitív fogadta-
tásúvá az átalakuló helyzet. E kérdéskör elemzéséhez – szükségképpen erős le-
egyszerűsítéssel és csupán néhány szempontra fókuszálva – fel kell villantanunk a
szocialista állam, az egyházak és a műemlékügy viszonyát.
A műemlékek állami értékként, köztulajdonként való kezelése, a „nép” érde-
keinek érvényesítése címszavával az állami beleszólás kiteljesítése a szocialista
berendezkedés idején nem csupán megmagyarázható, hanem szinte magától érte-
tődő volt, bár ideológiája és gyakorlata ellentmondásoktól korántsem volt mentes és
a különböző szocialista országokban nem lehet egységes irányvonalról beszélni.
Éppen úgy belefért a műemlékek méltatlan hasznosítása, értékeik pusztítása, mint
– nyilván nem függetlenül egyes jó szándékú, művelt személyek tevékenységétől –
érdemi értékőrző munka, helyreállítás, konzerválás. A korabeli műemlékvédelem tör-
ténetét összefoglaló művek alaposan tárgyalják ennek eseményeit és eredményeit,
ezért csupán néhány szubjektív, inkább lélektani vonatkozásra szeretnék utalni,
45
amely máig hatóan érzékelhető egy-

házi környezetben a műemlékekhez
való viszonyulásban. Az állami beavat-
kozás, a műemléki értékek megóvásá-
ra irányuló törekvés erős elidegenítő
hatással (is) járt. Az állami erőszak-
szervezet előírásai, illetve ténykedése
a tényleges tulajdonos és használó,
fenntartó közösség számára a „nem
nekünk, hanem másnak fontos” érzé-
sét keltették. Mivel a munkálatok finan-
szírozója sok esetben maga az állami
műemlékvédelmi szervezet volt, idővel
elvárássá alakult a közvetlenül a mű-
emléki értékekre irányuló tevékenysé-
gek terhének elhárítása (kiváltképpen
a restaurálási és tudományos munkák
esetében). Természetesen e témakör
sok különféle esetet ölel fel, a szemé-
1. kép. Kisszelmenc (UA), lyes viszonyulás igen változatos, ezért
r. k. templom, nyugati homlokzat. A vélhetőleg egy rövid összefoglaló veszélyes álta-
középkori eredetű templom 2014-ben alapvető lánosításokat tartalmazhat, azonban a
statikai problémákkal küzdött, falai megrepedtek.
reakciókat általánosan meghatározó,
Toronysisakjának szerkezete teljesen tönkrement,
mérvadó hangulatról mindenképpen
összeomlás fenyegette.
(Fotó: Sarkadi Márton) beszélhetünk. A hozzáállás mélyre
ivódását jelzi, hogy a rendszerváltás-
tól – és ezzel a műemlékvédelem saját
forrásainak és lehetőségeinek a hatalmi ágak szétválasztását célzó alapvető átala-
kításától – emberöltőnyi távolságra is, szlogenszerű szemrehányásként jelenik meg
nem egyszer az intézményes műemlékvédelem irányában, hogy miért tétlenkedik,
és miért nem restaurálja a műemlékeket? E jelenség mellett természetesen nem
mellőzhető annak említése sem, hogy a szocialista diktatúra vallásellenessége az
egyházi közösségek összetartó erejét, paradox módon, olykor erősítette, és – külö-
nösen vidéken – a templomok fenntartására irányuló saját erőfeszítéseket ösztönöz-
te is. A műemlékvédelem állami előírásként való megjelenése a műemléki értékek
védelmét azonban nem tette szimpatikussá.
A rendszerváltás egyik legsúlyosabb következményekkel járó döntése és egyez-
sége volt talán az, amely szerint az egyházak nem kapták vissza birtokaikat és
46
2. kép. Kisszelmenc (UA), r. k. templom kelet felől, az elöregedett bádogtetővel, 2014

(Fotó: Sarkadi Márton)
egyéb jövedelmező vagyontárgyaikat. A sok rossz állapotú épület visszaszolgálta-

tásával és olyan intézmények el-, illetve újraindításával, amelyek fenntartási költsé-
ge meghaladja az állami kvótát, hosszú időre, minden bizonnyal évtizedekre függő
helyzetbe sodorta az egyházakat, de legalábbis a mindenkori kormány egyházi
értékelését jelentős mértékben az egyházakhoz való viszonyulás, az egyházaknak
juttatott támogatás függvényévé tette. A szakrális műemlékek helyreállítására nézve
ez a viszony alapvető fontosságú. Az egyházak saját forrásainak szűkössége, a
jelentős többletköltséget jelentő tudományos és restaurálási feladatok idegen ér-
dekként való feltűnése együttesen az állami támogatás szükséggé, sőt elvárássá
válását hozta magával. Alacsony szintű, szlogenszerű megfogalmazása e viszony-
nak: „ha az államnak fontos, jöjjön és állítsa helyre”, illetve „megengedem, hogy
kutassanak itt, de azt már igazán ne várják, hogy én fizessem”. Paradox módon ez
utóbbi viszonyulás olyan esetekben is kifejezésre jut, amikor állami támogatásból
folyik egy projekt. Ezért bír hatalmas jelentőséggel annak meghatározása, hogy
47
az állam milyen módon ad támogatást:

ki kapja a pénzt, milyen feltételekkel,
milyen elvárások társulnak a támoga-
táshoz.
Mindezek után nézzük meg, jelen-
leg milyen rendszerszerű támogatás
áll rendelkezésre szakrális műemlékek
helyreállítására.
Jelenleg hazánkban kifejezetten
a szakrális műemlékek helyreállításá-
ra egyetlen rendszerjellegű, minden
évben rendelkezésre álló támogatá-
si forma létezik. (Ide nem számítva
a változó célkitűzésű és alapvetően
nem műemlék-helyreállítást célzó le-
hetőségeket, például zarándokköz-
pont létesítését lehetővé tevő európai
uniós forrásokat, amelyek esetleges
módon, műemlékeken elvégzett, és
ennél vélhetőleg kisebb részhalmazt
alkotva, a műemléki érték nézőpont-
3. kép. Kisszelmenc (UA), r. k. templom. jából pozitívnak tartható munkákat is
A belsőt néhány évvel korábban felújították,
finanszíroznak.) Ez a támogatás az
az ablakokat műanyag nyílászárókra cserélték,
Emberi Erőforrások Minisztériuma
a padlót kerámialappal burkolták, a falakat
újrafestették, és új-barokk oltárt készíttettek, (EMMI) által minden évben meghir-
2014 (Fotó: Sarkadi Márton) detett kettős felhívás: Egyházi épített
örökség védelme és egyéb beruházá-
sok támogatása (EGYH-EOR), valamint Egyházak közösségi célú programjainak és
beruházásainak támogatása (EGYH-KCP). Egy egyházi szervezet egy évben a két
felhívásra egy-egy kérelmet adhat be. A második támogatási forma (EGYH-KCP)
keretösszege és az elnyerhető támogatások összege is csekélyebb az elsőnél, a
keret az EMMI megbízásából az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő honlapján hi-
vatalosan közzétett adatok szerint 2018-ban mintegy 300 millió Ft volt, a kérelmek
pedig 200 ezer és 5,0 millió Ft közötti összeget tehettek ki.2 Az első felhívás kere-
tösszege – szintén a minisztérium által megbízott Emberi Erőforrás Támogatáske-
2
Az adatok az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő szervezet honlapjáról (http://www.emet.gov.hu/felhivasok/
egyhazi_tamogatasok6/) 2018. november 20-án letöltve.
48
zelő honlapjáról származó adat szerint – csaknem 1,0 milliárd Ft volt 2018-ban, és
1,0-től 15,0 millió Ft-ig terjedő kérelmeket lehetett benyújtani. Mindkét felhívásra be-
nyújthattak magyarországi, illetve Kárpát-medencei szervezetek kérelmet. Az aláb-
bi táblázat foglalja össze a 2018-as keretből támogatott projektek megoszlását,
országok szerint.
Egyházak közösségi célú programjainak és beruházásainak támogatása 2018
teljes program
Magyarország
Horvátország
Szlovénia
Szlovákia
Románia
Ukrajna
Szerbia
Egyházak közösségi célú
programjainak és beruházásainak 301,75 138,25 101,7 21,0 27,7 12,1 1,0 0
támogatása (m Ft)
projektek száma (db) 95 48 20 17 7 1 0
egy projektre jutó átlag-
1,45 2,12 1,05 1,63 1,73 1,0 0
összeg (m Ft)
százalékos részesedés 45,8 33,7 7,0 9,2 4,0 0,3 0
Egyházi épített örökség védelme

937,4 350,4 333,5 118,6 84,9 50,5 6,5 0
és egyéb beruházások (m Ft)
projektek száma (db) 68 39 31 19 9 1 0
egy projektre jutó átlag-
5,15 8,55 3,83 4,47 5,61 6,5 0
összeg (m Ft)
százalékos részesedés 37,4 35,6 12,6 9,1 5,4 0,7 0
A felhívásban rögzítettek és a támogatáshoz kapcsolódó szabályok, valamint

a nyertes beadványok tárgyának elemzése szempontunkból sokatmondó. Amint
a felhívás címe is elárulja, a program nem kizárólag műemlékekre, sőt, nem is ki-
zárólag építési jellegű tevékenységekre irányul, korántsem tekinthető tehát tisztán
csak szakrális műemlékek helyreállítására szolgáló forrásnak. A nyertes projektek
listáját áttekintve sem könnyű eldönteni, melyek vonatkoznak műemlékekre, és még
kevésbé lehetséges azzal tisztába kerülni, hogy mely projektek célkitűzése egyez-
tethető össze a műemlékvédelmi elvekkel. A nyertes kérelmek tárgyának jelentős
része nem árulja el a kérelem valós célját (pl. „Melegből tudomány”), vagy alapvető
dilettantizmusról árulkodik (pl. „középkori freskók felújítása”), és csupán remélhet-
jük, hogy a megvalósítás során szakemberek is a projekt közelébe kerülnek majd.
A program gyengeségeit ugyanis a kérelmek tárgyának megfogalmazásában rej-
lő esetlenségek sajnálatos módon rendkívüli pontossággal jelzik. A kérelmek be-
49
nyújtásához a hazai projektek esetében egyházi elöljáró ajánlása és költségvetés

mellékelése szükséges, de érdemi szakmai részt (terveket, szakvéleményeket)
nem szükséges és nem is lehetséges csatolni, és egyébként ilyen munkarészek
értékelésére a Minisztérium Egyházi Kapcsolatokért (is) Felelős Helyettes Állam-
titkárságának aligha lenne szakértői kapacitása. Az egyházi elöljáró ajánlásának
fontosságát azonban jelzi, hogy a nyúlfarknyi hivatalos útmutatóban e kikötésre öt-
ször is felhívják a figyelmet. Kötelezően előírt önrész nincsen. A tervezett beruházás
megvalósításának feltételét jelentő hatósági engedély meglétéről nyilatkozni kell, de
amennyiben valamilyen előzetes tevékenységhez is szükséges hatósági engedély,
abban az esetben csupán annak az engedélynek a meglétét kell tanúsítani. Kön�-
nyű elképzelni olyan helyzetet, amelyben akár a műemlékvédelmi szempontokkal
ellentétes célkitűzésű beruházásra is megítélhet forrást a támogató, hiszen nem is
lehet tudatában annak, hogy a célkitűzések nem egyeznek a szakmai elvárásokkal:
ha például egy tulajdonos feltárási engedéllyel rendelkezik, nem szükséges építési
vagy örökségvédelmi engedéllyel bírnia. Amennyiben pedig állami támogatást kap
egy projekt, az igen erős kényszerítő erőt jelent a megvalósulását lehetővé tevő
engedélyek kiadására. Aligha valószínű, hogy a hatóság alapvetően más irányba
tudná fordítani a rossz irányba startolt projektet, részvétele legfeljebb kármentésre
lehet elegendő. Különös mértékben érvényes a támogató felelőssége a határon
túli projektek esetében, ahol – legalábbis egyes országok, mint Ukrajna esetében
– még kevésbé beszélhetünk érdemi hatósági tevékenységről, mint Magyarorszá-
gon. Ezekben az országokban rutinszerűen váltja fel műanyag ablak a régieket,
vagy greslap a kőpadlót. A támogató felelőssége tehát különösen nagy: amen�-
nyiben elhamarkodottan, nem megfelelően előkészített, vagy ráadásul alapvetően
elhibázott célra támogatást ad, annak megvalósulása előtt nem fog akadály állni,
nincs olyan erő, amely menet közben jó irányba kényszerítené a projektet. Az utó-
lagos ellenőrzésre, vagy legalább a tapasztalatok leszűrésére sem építettek be
érdemi eszközt a rendszerbe. Az ún. „szakmai” beszámoló a szakmaiság érdemi
kellékeit nélkülözi: nem szükséges benyújtani építési naplót, restaurátori vagy kuta-
tási dokumentációt, karbantartási tervet, megfelelőségi nyilatkozatokat és minőségi
tanúsítványokat tartalmazó dokumentációt.
Az egyházi államtitkárság által hirdetett felhívás mellett még egy valódi pályá-
zatot kell kiemelni, amely a rendszerelvűség kritériumainak megfelel: a Nemzeti
Kulturális Alap Örökségvédelmi Kollégiumának évente meghirdetett lehetőségét.
A szakemberek konferencián való részvételére, örökségvédelmi témájú kiadványok
megjelentetésére, valamint régészeti lelőhelyek feltárására meghirdetett pályázat
mellett rendszeresen megjelenik két olyan témában is felhívás, amelyeken szakrális
műemlékek is nyernek támogatást. Az első: a műemlék épületek és építmények
50
állagmegóvásának, részleges vagy teljes helyreállításának, felújításának, valamint

műemlékek elválaszthatatlan részét képező képzőművészeti alkotások restaurálá-
sának; a második: a veszélyeztetett helyzetű épített műemlékek veszélyelhárításá-
nak, állagmegóvásának, részleges helyreállításának támogatására szóló felhívás.
Az utolsó közzétett pályázati eredmény alapján a 2017. évben támogatásban ré-
szesült kérelmekről alkothatunk képet (pályázati cél megvalósításának időtartama:
2017. április 1. – 2018. december 31.).3 A felhívás nem kizárólag szakrális emlé-
kekre szól, tehát témánk szempontjából külön vizsgálandó, hogy a teljes keretös�-
szegből milyen arányban részesültek szakrális emlékek. Kizárólag Magyarország
közigazgatási területén belüli, közhiteles műemléki nyilvántartásban szereplő ingat-
lanok tulajdonosai, vagyonkezelői pályázhattak, tehát határon túli emlékre nem le-
hetett támogatást kérni. Az első téma keretösszege 2017-ben 200 millió Ft volt, 50%
önrészt kellett biztosítani, maximum 13 millió Ft támogatás volt nyerhető. A második
téma keretösszege 45 millió Ft volt, csupán 10% önrész volt szükséges, és legfel-
jebb 7 millió Ft támogatás volt kapható. Vizsgálódásunk szempontjából fontosak a
két témában meghirdetett felhívás szabályai: a kérelemhez benyújtandó egy örök-
ségvédelmi betétlap, amelynek tartalmaznia kell a tervezett tevékenység leírását
és egyéb adatokat, fotódokumentációt, engedélyezési szintű tervet, jogerős, illetve
legalább a szerződéskötésig jogerőre emelkedő (építési, restaurálási) engedélyt,
régészeti érintettség esetén feltárási engedélyt. A veszélyeztetett emlékeknél ha-
tósági kötelezés válthatja ki az engedélyt. A forrás építőipari kivitelezési, restau-
rálási költségekre, műszaki ellenőr díjazására, tervezői művezetésre, kapcsolódó
régészeti feltárásra fordítható, tehát nem fizethető ki belőle a projekt előkészítése, a
kutatási és tervezési költségek.
A bírálat közzétett szempontjai egyértelműen szakmai jellegűek: a pályázó és a
környezet rászorultsága, hátrányos helyzete, a program értéke és megvalósításá-
nak realitása, a projekt műszaki előkészítettsége, a vállalt/megpályázott műszaki
feladat szakmai indokoltsága és illeszkedése a műemlék állagmegóvásának, fel-
újításának komplex koncepciójához, a költségvetés realitása, a pályázat szakmai
megalapozottsága, igényessége. A veszélyeztetett kategóriában a veszélyeztetett-
séget mutató szempontokkal egészül ki a sor.
A támogatott pályázatokról szóló beszámolónak is érdemi szakmai részt kell tar-
talmaznia. Az elvégzett munka leírását, fotódokumentációt a megvalósítás előtti,
közbeni és utáni állapotról, karbantartási tervet, amely a program lezárását köve-
3
Az adatok a Nemzeti Kulturális Alap honlapjáról 2018. 11. 20-án letöltve (http://www.nka.hu/archivum/
palyazati_felhivasok/oroksegvedelem_170220, illetve http://www.nka.hu/archivum/tamogatasok/tamoga-
tott_palyazatok/oroksegvedelem/oroksegvedelem_170727).
51
tő 10 évre tartalmazza a támogatás-

sal megvalósított felújítás/restaurálás
karbantartásához/állagvédelméhez
szükséges intézkedéseket, az intézke-
dések tervezett ütemezését, valamint
a támogatott kötelezettségvállalási
nyilatkozatát arról, hogy a tervezett
intézkedéseket végrehajtja, építési
tevékenység esetén az építési napló
másolatát, valamint a kulturális örök-
ségvédelmi szakigazgatási szerv
képviselője, a tervező, az építtető, az
építtető műszaki ellenőre és a kivi-
telező állásfoglalását tartalmazó át-
adás-átvételi jegyzőkönyvet, a külön
jogszabályban előírt minőségi tanú-
sítványokkal, jótállási nyilatkozatokkal
együtt, restaurálás esetén a restaurá-
lási dokumentációt, valamint a kultu-
rális örökségvédelmi szakigazgatási
szerv képviselőjének állásfoglalását,
4. kép. Gálocs (UA), r. k. templom, főhomlokzat. régészeti érintettség esetén a kultu-
A templom fedése 2014-ben rossz állapotú volt,
rális örökségvédelmi szakigazgatási
az épületet a talajnedvesség súlyosan károsította.
szerv képviselőjének nyilatkozatát a
jelentés és a feltárási dokumentáció
hiánytalan leadásáról. A 2017. évi pá-
lyázat során a 200 + 45 millió Ft-os keretből összesen 66,8 millió Ft összeget fordí-
tottak szakrális emlékekre.
A Nemzeti Kulturális Alap pályázatáról összefoglalóan megállapítható, hogy a
pályázat szabályai tiszteletben tartják a szakmaiság kritériumait, a döntéshozatal
során érdemi információk állnak a bizottság rendelkezésére a beadvány céljáról,
előkészítettségének mértékéről. A zsűri megbizonyosodhat arról, hogy alapvető el-
lentmondás nincsen a pályázati cél és a műemlékvédelmi szempontok között, nem
csupán azért, mert hatósági engedéllyel rendelkezik a projekt, hanem – kapaci-
tásának függvényében – a tervek, fotódokumentáció stb. dokumentumok áttekin-
tésére is módja van. Maga a támogatási döntés tehát legalábbis jóhiszemű, még
ha a hibákat teljes mértékben kiküszöbölni nyilván nem is lehet képes. A csekély
keretösszeg és – ettől nyilván nem függetlenül – a viszonylag kis összegben meg-
52
5. kép. Gálocs (UA), r. k. templom szentély felőli nézete, 2014 (Fotó: Sarkadi Márton)
határozott maximális támogatás azonban sajnálatos módon korlátozza a pályázat

hatását. Az NKA rendszere kiérlelt, sok év tapasztalatát tükrözi.
Érdemes ezután egyetlen példa erejéig kitekinteni más országok gyakorlatára.
Németország Baden-Württemberg tartományában nagyságrendileg a hazai műem-
lékállományhoz hasonló számú műemlék áll a nálunk országos védelemként meg-
határozotthoz hasonló oltalom alatt. Évente mintegy 20 millió euró állami támogatást
kapnak az egyházi emlékek. Rendkívül tanulságos a támogatás odaítélésének
rendszere: a kérelmeket a területi felügyelő részvételével az egyházközség állítja
össze. A területi felügyelő a helyi önkormányzat alkalmazottja, általában helyben
lakó, az emléket jól ismerő személy. A kérelmekben szereplő beruházásoknak leg-
alább 30 ezer euró összeget el kell érniük, az ennél kisebb feladatok megoldása
az egyházközség terhe. Kizárólag a műemléki érték megőrzésére irányuló célki-
tűzések vehetők bele a kérelembe, tehát például restaurálási vagy olyan építőipari
munkák, amelyek ténylegesen a műemlékek állapotának javítására irányulnak. Nem
támogathatók a fűtési rendszer építésére irányuló vagy egyéb hasonló, a templom
használatával összefüggő beruházások. A teljes beruházási költség 33 százalékát
fizeti az állam, 33 százalékát az egyházmegye, a fennmaradó 33 százalékot pedig
az egyházközségnek kell állnia, illetve erre máshonnan még kaphat támogatást.
53
6. kép. Gálocs (UA), r. k. templom. A belsőt néhány évvel korábban felújították, műanyag
nyílászárókkal váltották fel a régieket, kerámialappal burkolták a padlót, 2014
A kérelmezőnek igazolnia kell a teljes beruházási költség rendelkezésre állását,

arra az esetre, ha a többi támogatástól menet közben elesne, ugyanis ebben az
esetben neki kell befejeznie a beruházást. A kutatási és tervezési munkákat meg
kell előlegeznie a kérelmezőnek, de utólag elszámolhatja a támogatás terhére.
A kérelmeket a központi hivatal összesíti, áttekinti, kiszűri a szabályoknak nem meg-
felelő célkitűzéseket, és a szakmai javaslattal együtt továbbítja a minisztériumnak,
ahol a rendelkezésre álló forrás szétosztásáról döntést hoznak. Meg kell említeni,
hogy nem csupán állami támogatást kaphatnak az egyházközségek, hanem két
fontos szervezettől, a Denkmalstiftung für Baden-Württembergtől és a Deutsche
Stiftung für Denkmalerntől is kérhetnek forrást. Az összes támogatás révén egyes
projekteknél akár 10%-ra is zsugorodhat az önrész.
Mindezt összefoglalva a következő megállapításokat tehetjük: Magyarországon
a szakrális műemlékek helyreállítását rendszerjellegűen segítő anyagi forrásoknak
csupán elenyészően csekély hányada esetén érvényesül törvényszerűen műemlé-
ki szemléletű döntéshozatali mechanizmus. Hozzá kell fűzni, hogy még e csekély
összeg egy része is olyan beruházásokra irányul, amelyek nem közvetlenül a mű-
54
emléki érték megőrzésével, fenntartásával kapcsolatosak, hanem az épület hasz-

nálatával, a bennük folyó tevékenység kényelmesebb, komfortosabb végzésével.
E fejlesztések áttételesen hozzájárul(hat!)nak a műemléki értékek fennmaradásá-
hoz, de ez korántsem vehető biztosra: elegendő a nyílászárók felújításával-cseré-
jével kapcsolatos polémiákra gondolnunk. Hogy mennyire csekély a fennmaradó
hányad, azzal kapcsolatban csupán homályos sejtéseink lehetnek, és a homályt az
Emberi Erőforrások Minisztériumának Egyházi Kapcsolatokért (is) Felelős Helyettes
Államtitkársága megbízásából az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő által közzétett
adatok elemzése csak növelheti.
A 2018-as EGYH-EOR és EGYH-KCP felhívásokról közzétett adatok alapján lát-
ható, hogy a hazai projektek részaránya valamivel több mint 30%, ennél valamivel
nagyobb az erdélyi (romániai) kérelmek részesedése (45,8, illetve 37,4%), a fenn-
maradó összeg pedig a kárpátaljai, szlovákiai és szerbiai kérelmezők között oszlik
meg. Horvátországi projekt nem volt a nyertesek között. A fő arányok egymáshoz
közel állnak mindkét támogatás esetében, tehát valószínűleg nem véletlen egye-
zésről van szó, hanem a támogató által meghatározott arányokról.
A korábbi években a határon túlra juttatott támogatás a teljes keretnek csupán
a harmada körül volt, az egyes támogatások összege a magyarországinak pedig
a töredékét tette ki. A közzétett adatok szerint azonban 2018-ban csak a romániai
egyházaknak juttatott támogatás jelentősen meghaladta a magyarországit, amely-
nek részesedése a közzétett adatok szerint a teljes keret egyharmada környékére
zsugorodott! Egyes – ellenőriz(het)etlen – információk szerint a felhívás eredmé-
nyeként szétosztott összeg valójában nem egy, hanem tízmilliárd forint körül volt.4
Amennyiben ez így van, akkor az adatok elemzése teljességgel felesleges, be
kell látnunk, hogy tiszta képet aligha kaphatunk a tényleges helyzetről. Annyi min-
denesetre megállapítható, hogy a szakrális műemlékeken az állam támogatásával
végzett beavatkozások nagy többségéről születő döntés során a műemlékvédelmi
4
2017 karácsonya és szilvesztere között záporoztak a kormányhatározatok, amelyek közt jó néhány egyházi
fejlesztéseket támogató döntés volt, például a 2071/2017. (XII. 28.) kormányhatározat hazai és határon túli
egyházi fejlesztések támogatásáról (2017–2020 között mintegy 11,87 milliárd Ft), vagy a 2062/2017. (XII. 27.)
kormányhatározat egyes egyházi célú támogatások forrásszükségletének biztosításáról (több mint 88,2 mil-
liárd Ft), továbbá a 2002/2017. (XII. 22.) kormányhatározat az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye egyes
fejlesztéseinek a 2020. évi budapesti Eucharisztikus Világkongresszussal összefüggő támogatásáról (2016
és 2019 között 24,654 milliárd Ft). Lehetséges, hogy az egyházi épített örökség megóvása és egyéb beru-
házások támogatása felhívás keretének emelése beleérthető e döntésekbe. Bizonyos döntések, például a
2061/2017. (XII. 27.) kormányhatározat határon túli, köztük jelentős részben egyházi fejlesztésekre irányoztak
elő jelentős támogatást (33,95 milliárd Ft), ami az egyházi épített örökség megóvása egyéb fejlesztések felhí-
vás adataiból felállított arányokat jelentősen módosítják, valamint jelzik az ott szereplő összegek és az egyéb
támogatások közötti viszonyt.
55
szempontok nem, vagy csupán esetlegesen játszanak szerepet, ugyanis a döntés-

hozatal során érdemi információk nem áll(hat)nak a döntéshozók rendelkezésére
azzal kapcsolatosan, hogy a tervezett szándékok összhangban állnak-e az egyéb-
ként szintén állami szándékot kinyilvánító műemlékvédelmi kritériumokkal. A szán-
dékok megvalósításával kapcsolatos buktatók már kevésbé tartoznak a támogatási
rendszer hatókörébe, de ezzel összefüggésben is érdemes megemlíteni, hogy a
beszámolók szakmai tartalmának meghatározása és tényleges kidolgozásuk, va-
lamint benyújtásuk megkövetelése erős eszköz a szakmai szempontok érvényesí-
tésére, ha más okból nem is, de legalább egy következő támogatás elnyerésének
reménye miatt mindenképpen.
A felvillantott németországi támogatási rendszerben rejlő megfontolások igen
tanulságosak: a projekt „kitalálásának” első pillanatától fogva részt vesz a folya-
matban műemlékes szakember, biztosítva, hogy olyan szándék ne is fogalmazód-
jon meg, illetve ne jusson az esetlegesen már „politikai” álláspontokat nagyobb
mértékben szem előtt tartó döntéshozók elé, amely műemlékvédelmi szempontból
hátrányos. Ennek révén elérhető, hogy ne a hatósági eljárás váljon ütközőzóná-
vá. Érzékelhetővé teszi továbbá a tulajdonosok számára, hogy a műemlékvédelem
szervezetének nem csupán korlátozó szerepe lehet, hanem – amennyiben lehető-
séget kap rá – képes operatív módon, segítő jelleggel közreműködni a műemlékek
fenntartásának gondjaiban és szakmai tudásával hozzájárulni ahhoz. Állami támo-
gatást, azaz közösségi pénzt olyan cél kaphat, amely teljes mértékben a közösségi
érdekekkel áll kapcsolatban; közösség alatt ez esetben nem az egyházközséget,
hanem az ország teljes népességét értve. Nem keveredik össze műemlékvédelmi
és hitéleti célú támogatás. A támogatott közösségnek jelentős önrészt kell vállalnia.
A saját erőfeszítéssel való hozzájárulás együtt jár az elért eredmény megbecsülé-
sével, biztosítva a jó karbantartást.
56
A D A L ÉK O K A PA NNO NH A LMI B A Z ILIK A
B EL S Ő F EL ÚJ Í T ÁSÁ NA K TÖ RT É NE TÉ H E Z
László Csaba
Előzmények, az 1970-es évektől

A pannonhalmi bencés monostor 1970-es évek elején megkezdett teljes körű felújí-
tási, rekonstrukciós munkálatait − az akkori tervek szerint − két ütemben kívánták
elvégezni. A megvalósult első ütemben megtörtént a monostor épületszárnyai-
nak fizikai megújulása, technikai korszerűsítése.1 A tervek szerint az 1985-ben in-
duló második ütemben került volna sor a bazilika belső és külső restaurálására.
Az előirányzott határidő 1995. december 31. volt, hogy a bencések magyarországi
jelenlétének 1996-os millenniumára minden elemében megújuljon az ősi monostor.
A bazilika felújításának előkészítéseként 1982-ben Levárdy Ferenc összeállította
a Pannonhalmi Főapátság műemléki tudományos dokumentációját. A dokumentá-
cióban a hangsúlyt a templom leírására, építéstörténetének felvázolására helyezte.
Az anyagot a történeti és képi források összegyűjtése tette teljessé. Levárdy, a mű-
emlékes gyakorlatnak megfelelően, javaslatot is tett a belső átalakítására. A zsinati
előírásoknak megfelelően az oltárnak a hívek közelében, az épület centrumában kell
állnia. Az egykori szerzetesi kórus, a planum területére javasolta az oltárt, az ambót
és a szerzetesek ülőhelyeit, míg a hívek padjait a templom nyugati harmadába tette.
1
A bazilika felújítása történetének felvázolása során fel kell idéznünk a monostor középkori kerengőjének, a
kolostorudvarnak és a templom déli homlokzatának 1961–1962-ben történt helyreállítását. (A kutatásról és
felújításról a résztvevők részletes beszámolóját lásd: Gergelyffy András – H. Gyürky Katalin – Kőfalvi Imre
– Sedlmayr János: A pannonhalmi kerengő és kolostorudvar helyreállítása. Arrabona 5 (1973) 121–169)
Az 1960-as évek végére az épületegyüttes egyes részen, süllyedést, alakváltozást észleltek. A szakvélemé-
nyek szerint a mozgások oka az elavult víz- és csatornahálózat, elsősorban annak épületen kívüli részeinek
állapota volt. A rekonstrukció során a külső csatornahálózatot – sajnálatos módon régészeti felügyelet nélkül
kiásott − közműalagutakba rejtették. A további rekonstrukciós munkák során került sor az épületszárnyak
belső korszerűsítésén túl – új vizesblokkok, liftek, konyha etc. – a homlokzatok felújítására is. A KÖZTI készí-
tette rekonstrukciós javaslat (1983. szeptember 30.), majd tervek alapján elvégezték a funkcionális alaprajzi
tisztázásokat is. Még a rekonstrukció első szakaszában, 1976–1977 között történt meg a torony helyre-
állítása, 4 millió Ft értékben. A munkálatok az OMF területi előadójának, Kriszt Györgynek az irányításával
folytak. A helyreállítások azon fázisában, mikor tudományos kutatóra volt szükség, bekapcsolódódott a mun-
kába Dávid Ferenc művészettörténész. A homlokzatok felújításának tervei, az architektúra lehetőség sze-
rinti 18. századi állapotának rekonstrukciója az általa 1984–1985-ben készített tudományos dokumentáció
alapján készültek. A kivitelezésre az évtized második felében került sor, amelynek során folyamatos kutatói
megfigyelésre volt módunk.
57
A szövegében merült fel először, a legutóbbi felújítás során is megismételt javaslat,

nevezetesen a toronyalj szintjének magasítása. A gimnázium növendékei a 19. szá-
zadi főoltár elbontásával (!) megnövelt területű főszentélyben kaptak volna helyet.
Máig érvényes mondatait idézve: „Az épület történeti változásai azonban azt iga-
zolják, hogy a rend növekedése és mindenkori szükségleteihez igazodó életforma-
változásai számos módosítást követeltek. Ezek a módosítások hol kíméletesebben
bántak az elhasznált és az új szükségletek kielégítésére már alkalmatlanná vált
épületrészekkel és berendezésekkel, hol pedig a felmerülő szükségletek szorítása
alatt kevesebb kíméletet tanúsítottak az elöregedett – bár egyébként műemléki, mű-
vészeti szempontból értéket jelentő – részletek iránt.” (1. kép)
A főmonostor megújítása második ütemének megkezdése előtt, a templombelső
megújulásával, részleges átalakításával kapcsolatban a tényleges tervezést meg-
előzően, szükség volt a rendi-liturgikus igények megfogalmazására, a tervezési
szempontok felvetésére. Ennek érdekében Szennay András főapát úr 1985 áprili-
sában felállította a Bazilika Felújítását Előkészítő Bizottságot.2 A Bizottság többszöri
ülése során megfogalmazott elvárásainak kiinduló alapja volt, hogy a bazilika el-
sődlegesen a vallási-rendi élet, a liturgia helyszíne. A II. Vatikáni Zsinat szellemé-
ben kérdésként merült fel: hol legyen a szembemiséző oltár, miként lehetne az oltár
és a környezetében lévő, addig mobil bútorzatú szerzetesi kórus és a hívek közötti
látás és hallás kontaktusát megteremteni? Az előbbi csupán a főhajóban valósítható
meg, a mellékhajóknál pedig a bazilika mérete, alaprajza okán csupán hangosítás-
sal jöhet létre az akusztikus kapcsolat. A szerzetesek és a hívek közötti kapcsolatról
a Bizottság – hasonlóan a 2000-es évek terveihez – alapvetően csak a főhajóban
gondolkodott. A zsolozsma helyére (a szerzetesi kórus) és a liturgia helyére (az
oltár) három variációt vázoltak fel. Az első variációban a korábban, a II. Vatikáni
Zsinatot követően a középkori kórus, a planum területére helyezett faoltár és a kör-
nyezetében egyszerű összecsukható székek megmaradtak volna a kettős funkció-
hoz, azonban ehhez a hely kevésnek bizonyult. A második lehetőségként mindkét
funkció a szentélybe került, ám a monostor szerzetesi közösségének itt ugyancsak
kevés lett a hely. A harmadik variációban a szentélybe került a kórus, eltávolítván a
19. századi főoltárt. Az új tömbkő oltárt a planum szintjére, a megrövidített lépcső
elé helyezték volna. Ennél az elképzelésnél a planum szintje − nyugat felé egy
pillérközzel meghosszabbítva − elegendőnek mutatkozott a hívők elhelyezésére.
Mindhárom variációnál szükségtelennek és eltávolítandónak tartották az eredeti
funkcióját vesztett Storno-féle szószéket. Az alaprajzi elrendezés megváltoztatása
mellett szükségesnek vélték a világítás, hangosítás, fűtés korszerűsítését. A bazilika
2
A Bizottság üléseinek emlékeztetőit néhai tagjai bocsátották egykor rendelkezésemre.
58
László Csaba • Adalékok a pannonhalmi bazilika belső felújításának történetéhez
1. kép. A bazilika felmérési alaprajza, 1992. Dimenzió Tervező Kft. Építész: Ottófi Rudolf
59
felújítási terveinek elkészítését az Or-

szágos Műemléki Felügyelőség (OMF)
vállalta, a rend által is elfogadott épí-
tész Sedlmayr János volt. (2. kép)
Mivel a bazilikában régészeti feltá-
rásra az ideig nem került sor, az OMF
1986 tavaszán a szerzőt jelölte ki a ku-
tatások irányítására. A folyamatosan
használatban lévő templomban több
esztendőn keresztül volt lehetőség
ásatásra. Az ásatások – falkutatásra
nem volt mód – eredményei alapján
felvázolhatóvá vált a templom közép-
kori építéstörténete.3
A kutatások ismeretében Sedlmayr
János 1988 őszére felvázolt egy kon-
cepcionális vázlattervet. Eszerint a
főszentély változatlanul maradna, a
planum lenne az oltár és a szerzetesi
kórus helye. A templom nyugati har-
madában az ásatással meghatározott
középkori márvány és mészkő pado-
2. kép. A planum és a szentély nyugat felől,
a rekonstrukció megkezdése előtt, 2011
zat a mainál 60 cm-rel mélyebben volt.
(Fotó: Hack Róbert) A planumra nyugat felől, a mellékha-
jókból vezetett fel kőfokos lépcső, míg
a főhajóban a két szint közötti különbséget támfalként funkcionáló kórusrekesztő
zárta. A kvadratúra folyosója feletti, Storno által kialakított teraszt és annak korlátját
felszámolva, Sedlmayr félnyeregtetőt tervezett és a bazilika déli mellékhajója feletti
tetősíkot a középkori állapotra állította volna vissza. Elképzelése szerint az északi
oldalon a gótikus sekrestye és a Szent Benedek-kápolna a főhajó párkánya alá futó
meredek, félnyeregtető alá került.
Az építésztervező, a rend és az OMF képviselői előtt 1988. november 23-án
ismertette a vázlattervet. A kompromisszumos megállapodás szerint a szentély
változatlanul maradt, miként a torony alatti rész is. Elképzelhetőnek vélték a hívek
részén a kétlépcsőnyi mélyítést, hogy a terület azonos szintre kerüljön a toronyalj-
3
A régészeti megfigyelések rövid összegzése: László Csaba: Régészeti adatok Pannonhalma építéstörténetéhez.
In: Mons Sacer 996–1996. Pannonhalma 1000 éve. Szerk. Takács Imre. Pannonhalma, 1996, I.: 143–169.
60
jal, azonban további tervvariációk kidolgozását látták szükségesnek. Az oltár és a

kórus helyeként a planumot határozták meg. A rend képviselői ismételten kérték
egy szószék nélküli alternatíva kidolgozását. Egyetértés volt ugyanekkor a bazilika
tetőidomainak megváltoztatásáról.
A pannonhalmi megbeszélést követően 1989. június 12-én Sedlmayr János az
OMF tervtanácsán ismertette a módosított helyreállítási programtervet. A jegyző-
könyv szerint a tervtanács a padozatsüllyesztésre vonatkozóan „a tervező javaslatát
nem kifogásolta”. A javaslat szerint a bazilika középső és keleti szakaszán, mind-
három hajóban, kétlépcsőnyi emeléssel visszaállítanák a középkori-barokk szintet,
míg a nyugati harmadban a két padsor közötti és mögötti területen a toronyalj járó-
szintjéig mélyítenék a belsőt. A főhajó tengelyében, az egykori oltár helyén, lépcső
vezetne a planumra. A 13. században a mellékhajók nyugat felől egy pillérközzel
rövidebbek voltak. Ennek bemutatására a mellékhajókban újabb két lépcsőfokkal
mélyülne a járószint, ahonnan a 13. századi lépcsők rekonstrukciói indulnának. Vita
bontakozott ki a feltárt lettnermaradványok bemutatása és a szószék elbontása kér-
désében. Végeredményként elfogadták a tervező által javasolt megoldást, a lett-
nermaradványok és a szószék együttes bemutatását.4 Ugyancsak jóváhagyták a
tetősíkokra vonatkozó változtatási szándékot.
Az 1989 nyarán megküldött programtervet Pannonhalmán nem fogadta egyön-
tetű helyeslés. Elsősorban a funkcionális szempontból kevéssé szerencsés számos
szintváltást, lépcsőt kifogásolták. Az OMF élén bekövetkezett vezetőváltás miatt
csak 1990. március 2-án került sor újabb helyszíni, magas szintű egyeztetésre. En-
nek során a Főapátság és az OMF vezetői – Szennay András főapát és Jékely Zsolt
főigazgató – megállapodtak, hogy mivel az „eddigi tervezések nem adtak olyan
megoldást, mely a rend funkcionális igényeit és az OMF műemléki szempontjait
együttesen kielégített volna, a bazilikabelső felújítását több évre elhalasztják”. Meg-
állapodtak ugyanekkor abban, hogy 1995 előtt el kell készíteni a tető és a homlokzat
felújítását, a belső falak „letakarítását” (nem restaurálás), az új oltárt, az ambót és az
új főkaput. A kutatásokat egyelőre szüneteltetik. A homlokzatok tervezése továbbra
is szerepelt az OMF 1990. évi feladattervében.5
1990 novemberének végén Szennay András főapát levélben fordult Jékely Zsolt
OMF-főigazgatóhoz. Sajnálattal állapította meg, hogy Sedlmayr János „amikor igye-
kezett olyan tervet alkotni, amely legalább közeledett a mi igényeinkhez – melyek
4
A jegyzőkönyv szerint: „Emellett szól az is, hogy a szószék elbontása, és máshol való felállítása erősen bizony-
talan elgondolás, mivel az jellegzetesen ide tervezett, így itt a helye.” Prófétai mondat!
5
A tárgyaláson felmerült egyéb témák – könyvtár, Hóman-bástya, kvadratúra homlokzati átalakítása etc. ismer-
tetése nem feladatunk.
61
a II. Vatikáni Zsinat szellemén alapultak – az OMF zsűrije mindig elutasító döntést
hozott”. 1991. február 19-én kelt válaszlevélben az OMF főigazgatója közölte, le-
mond a bazilika feltárásáról, és a tervezését is törli az OMF feladatai közül. Re-
ményét fejezte ki ugyanekkor, hogy „Sedlmayr terve a boldogabb jövőben közös
együttműködésünkkel” megvalósítható lesz.
Az 1990-es évek
1991-ben Várszegi Asztrik személyében új főapát került a bencés rend élére.6 Így
lehetőség nyílt a bazilikában további kutatásokra. A Főapátság és a műemléki fel-
ügyelőség – ekkor már Országos Műemlékvédelmi Hivatal (OMvH) – 1994. január
27-én megállapodott, hogy a templom eladdig még feltáratlan nyugati területén
március 15-ével bezárólag folytatódhatnak az ásatások. A segédmunkásokat – mi-
ként a korábbi ásatásoknál is – a Főapátság biztosította. Az első ütemben a déli
mellékhajó végében, majd ezután a főhajó padok mögötti területén és részben
a toronyaljban dolgoztunk. A főhajó végében feltártuk a legkorábbi pannonhalmi
templom nyugati altemplomát, apszisát. Az 1996-os millennium közeledte miatt el-
tekintettek a korai maradványok bemutatásától, csupán a visszarakott kőburkolat-
ban jelölték az apszis ívét, vonalát.
1994 tavaszán, a már három évtizeddel korábban felmerült ötlet, nevezetesen a
főszentélybe vezető lépcső megrövidítése, életre kelt. A rend kérésére, 1994 má-
jusa és júniusa közötti kutatás során megállapíthattuk, hogy a Storno kori – akkor
elbontásra került – lépcső alatt 15. század végi faltest, vélhetően lépcsőalapozás
van, amellyel elfedtek egy 13. századi falmagot. Azt már nem lehetett megállapíta-
ni, hogy az Oros apát kori – 13. század első harmada – faltest oltár, avagy a korábbi
szentélylépcső alapozása volt-e. A lépcsőt végül 1995 tavaszán a Storno kori álla-
potában állították vissza.
A templom északi oldalához a 15. század végén épített Szent Benedek-kápol-
nában 1995 februárjában végeztünk feltárást. Meghatároztuk az eredeti járószintet,
és dokumentáltam − a történeti források szerint − Tolnai Máté főapát nyughelyeként
azonosítható sírt.7 A bazilikában ezután további feltárásokra nem került sor. A falké-
6
Megváltozott a műemléki felügyelő személye is, Kriszt György helyett 1993 tavaszáig Martonné Szilas Kata-
lin képviselte a műemléki hatóságot, majd egy esztendei szünet után Németh Katalin vette át a műemlék-
felügyelői tevékenységet. A Főapátság megbízásából a győri DIMENZIÓ Tervező Kft. 1993. február végére
készítette el a bazilika addig hiányzó 1:50-es léptékű felmérési tervét. A bazilika és a csatlakozó kvadrum
homlokzati és tetőfelújításának tervezését Dercsényi Pált követően 1992-ben Török Ferenc vette át. A bazilika
külső homlokzati és tetőfelújítása Török Ferenc tervei szerint valósult meg.
7
Noha e rövid dolgozat a templombelső helyreállításának történetéhez szolgál adalékul, nem kerülhetjük meg,
hogy ne tegyünk említést az északi mellékhajó falában lévő 13. századi ún. Király-kapuról. Az Oros apát ide-
62
pek, kőfelületek restaurálása elmaradván, csupán a falak porszívózása, lemosása

történt meg.
1992-ben a Főapátság Bernard Ruel francia építészt kérte fel új koncepció-
tervek elkészítésére. Az 1994 októberére összeállított dokumentációban felvetett
gondolatok közül számos köszönt vissza a 2010–2012 közötti megvalósulásban.
Ruel eltávolításra javasolta a baldachinos főoltárt, megtartotta volna ugyanakkor a
szentély körablakának Szent Márton üvegképét. A torony alatti szintet megemelvén,
átvilágítható burkolat alkalmazásával tette volna bemutathatóvá a nyugati apszist,
és láthatóvá a planum faszerkezetű meghosszabbítása alatt a 13. századi kórus
rekesztőt, a lettnert. Az altemplomi lejárók feletti mellvéden lévő Szent István- és
Szent Benedek-szobrok eltávolítására tett javaslata a későbbiekben valósággá vált.8
Az 1996-ra, a monostor alapításának millenniumára elkészült az apátság majd-
nem teljes körű rekonstrukciója. Egyedül a Bazilika belső felújítása maradt hátra,
egyrészt anyagi okokból, másrészt a szerzetesi közösség által elfogadott program,
terv hiánya miatt.
A Bazilika Műhely és John Pawson

A 2000-es évek elején úgy tűnt, hogy jelentős pénzügyi források megnyílásával
megteremtődik a felújítás lehetősége. A rendi igények, szempontok csokorba ren-
dezésére, a felújítással és az esetleges átalakításokkal kapcsolatos funkcionális,
liturgikus és teológiai igények felvázolására Várszegi Asztrik főapát döntése nyo-
mán 2003. február 22-én megalakult a szerzetesekből álló Bazilika Műhely.9 Ke-
véssel utóbb, főapáti felkérésre 2003. március 26-án felállt a külső szakértőkből
álló Műemléki Tanácsadó Testület, tagjaitól a felújítás építészeti, művészettörténeti
szempontjainak megfogalmazását és a szerzetesközösséggel való együttgondol-
kodást kérve.10
A Bazilika Műhely által kidolgozott szerzetesi és liturgiai szempontok ismereté-
ben a Főapátság felkérte Peter Zumthor svájci építészt a belső tervezésére. A ne-
ves építész, hosszas tépelődés után, végül nem vállalta a munkát. Ezután kereste
meg a rend John Pawsont, aki elfogadta a megbízást. Noha a pénzügyi feltételek
hiányában a tényleges tervezés elmaradt, Pawson és a bencések közötti kapcso-
jében a korábbi hajófalba tört bélletes kaput a Szent Benedek-kápolna és a vele egy időben készült, egykor
gótikus boltozatú sekrestye építésekor falazták el. Az 1994–1995-ben végzett kutatás során kiderült, hogy a
kapu a vörösmárvány bélletoszlopok kivételével szinte sértetlenül maradt meg.
8
Bernard Ruel átalakítási tervét lásd: A pannonhalmi Bazilika átalakításának terve. Pannonhalmi Szemle 10
(2002) 135–138. A programterv részletesebb kidolgozására, műemléki egyeztetésére nem került sor.
9
A Bazilika Műhely vezetője 2007-ig Varga Mátyás volt, majd posztját Fehérváry Jákó vette át.
10
Tagjai: Dávid Ferenc, Fejérdy Tamás, Horler Miklós, László Csaba, Marosi Ernő, Takács Imre, Varga Kálmán.
63
lat nem szakadt meg. 2006-ban nyílt lehetőség, hogy a Norvég Alap keretében a
világörökségi területen történő felújításra pályázatot nyújthasson be a Főapátság,
majd 2007. március 27-én a rend megkötötte John Pawsonnal a tervezési szerző-
dést és a helyi építészeti feladatok elvégzésére Gunther Zsoltot (3h építésziroda)
bízta meg.
Pawson a Bazilika Műhely által összeállított szerzetesi és liturgikus szempontok,
a templom felmérése, majd a helyszín megismerése után 2007. május első felére
összeállította a tervezett beavatkozások mintegy kéttucatnyi tételt tartalmazó listá-
ját, és megküldte első vázlatait. John Pawson és munkatársa, Anna Schulenburg
2007. május 16-án mutatta be első tervsorozatát a meghívott tudományos tanács-
adóknak és a műemléki hivatal képviselőinek. Az első vázlat szerint a tervező −
a Bazilika Műhely által kidolgozott koncepció jegyében − az oltárt, a stallumokat
a szószéktől megfosztott planumra, a tabernákulumot az eltávolításra javasolt bal-
dachinos főoltár helyére helyezte. A tervvázlatok a boltozati festések teljes eltaka-
rását, a Storno-féle vakolatok eltávolítását, a boltozat és a falak egységes fehérre
festését, az altemplomi lejárók és mellvéd átalakítását, a szentély és mellékhajók
közötti középkori falak megnyitását is tartalmazták; az építtető által kívánt „meg-
tisztítás” jegyében. A szerzetesi kórus területének, a liturgia helyének megnagyob-
bítása érdekében, a planumot egy pillérközzel nyugat felé meghosszabbítván
lehetőséget teremtett a meglévő sekrestye 12. századi – de már a 13. században
elfalazott – kapujának megnyitásával a planum megközelítésére. A toronyalj és a
templom nyugati harmada közötti szintkülönbséget az előbbinél háromlépcsőnyi,
az utóbbinál egy lépcsőnyi szintemeléssel kívánta egy nívóra hozni. Az ünnepélyes
liturgia alkalmával a konvent és az asszisztencia öltözésére nem elégséges Szent
Benedek-kápolna melletti sekrestye kiváltására a középső és az alsó sekrestyeként
ismert tereket javasolták. A bevonulás a bazilikába így a toronyaljon át, a hívek két
sorba rendezett padjai között történt volna. A Műemléki Tanácsadó Testület tagjai
veszteségnek tekintették a főszentély funkcióvesztését és a liturgikus funkciókkal
össze nem függő 19. századi részletek, elemek eltávolítását. Az elméleti jellegű
megbeszélésen a közvetlen tervezési kérdésekről kevéssé esett szó.
Az elkövetkező hetekben több műemlékes szakemberrel, művészettörténésszel
– köztük a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) elnökével – konzultáltak a rend
képviselői. A vélemények többségükben azonosak voltak, vagyis a boltozati festé-
seket nem szabad eltakarni, megtartandó a cibóriumos főoltár, az altemplomi le-
járók és mellvédjük. A planumbővítést elfogadták, a szószék eltávolításának és a
Szent Márton-üvegkép kérdésében eltértek a vélemények. (3–4. kép)
A munka jelentőségére tekintettel a KÖH Felügyeleti Igazgatósága 2007. június
26-ára műemléki tervtanácsot hívott össze. Miként a meghívóban olvasható: „Az élő
64
4. kép. A szentély keleti végfalából kibontásra

került Szent Márton-üvegablak, 2011
(Fotó: Hack Róbert)
szerzetesi közösség liturgiája számá-

ra szűk középkori keretek és a temp-
lomnak a 19. század második felében
a korabeli igényeknek megfelelő Stor-
3. kép. A rekonstrukció során elbontásra került no Ferenc által tervezett, és a műem-
szószék, 2011 (Fotó: Hack Róbert)
lékvédelem első korszakának elveit
következetesen képviselő átalakítása,
nehezen egyeztethető össze a liturgiai megújulást építészeti eszközökkel is megva-
lósítani kívánó elképzelésekkel. A tervnek ezt a bonyolult feladatot kell megoldania
úgy, hogy a funkcionális szempontok minél teljesebb kielégítése egyrészt ne járjon
a meglévő értékek megszüntetésével, zárójelbe tételével, másrészt jelentsen egy
új, a meglévőt gazdagító formai réteget.” A meghívó a tervtanácsot a feladat nagy-
sága miatt valódi eszmecserét igénylő konzultáció jellegűnek jelölte meg. A Bazilika
Műhely titkára – Fehérváry Jákó OSB – megküldte a meghívottaknak a tanácsko-
zást előkészítendő szempontokként a Műhely által összeállított anyagot. Az anyag a
Műhely történetének, tevékenységének rövid összefoglalása után a felújítás célját,
teológiai alapjait és a javasolt megoldásokat is tartalmazta.
A tervtanács állandó tagjai és a külsős meghívottak a tervismertetés és Dávid
Ferenc opponensi véleményének elhangzása után hosszan, részletekbe menően
elemezték a tervet. A terv a korábban felvázolthoz képest annyiban változott, hogy
a szerzetesek bevonulására szolgáló bejárat a toronyaljból, az északi mellékhajó
65
végében lévő − a kutató által javasolt − ajtón át történne. A szintek emelése, a

planum meghosszabbítása, a szószék eltávolítása, a tér új anyaggal burkolása, új
bútorzat készítése változatlan részét képezte a tervnek. Jelentős módosítást jelen-
tett, hogy a szentélyben megmaradt a baldachinos főoltár és a szentélyburkolat,
illetve a bemutatott tervvázlat szerint a díszítőfestés a meglévő boltozati falképekkel
együtt eltakarás nélkül megőrzendők. A tervtanácsi összefoglaló – 2007. július 5. –
hangsúlyozta, hogy nagyra értékeli az előkészítő munka alaposságát és a megfon-
tolt tervezőválasztást. Támogatta a tervekben megjelenő építészeti szándékot, az
újraértelmezett templomi térhasználat letisztult világához vezető útkeresést, ugyan-
akkor ezt csakis az épület történetiségébe illesztve tartja elképzelhetőnek. Ennek
értelmében a bazilika utolsó jelentős periódusának tekintett 19. századi interieur ér-
tékei megőrzése mellett – azt továbbgondolva és nem felülírva – képzelhető el az új
szellemiségű téralakítás. A megállapításokat, javaslatokat részletezve támogatta a
szintek emelését, a planum bővítését, az új sekrestyei bejárat megnyitását. Egyetér-
tett az új berendezés – padok – beállításával, noha a tervekben azok részleteit még
nem ismerhette meg. Többségi véleménnyel elfogadta a szószék és más tárgyak
eltávolítását, azzal a megjegyzéssel, hogy azok felállítása, megőrzése a Főapát-
ság területén történjék.11 A toronyaljat és a hajót elválasztó hármas ív kibontását a
Tervtanács nem támogatta. A keleti körablak cseréje és a 17. századi mellvéden
lévő Szent István- és Szent Benedek-szobrok eltávolítása kérdésében a Tervtanács
nem foglalt állást. Összefoglalva: a terv továbbfejlesztését és ismételt tervtanácsi
bemutatását javasolta.
A tervtanácsot követően 2007 nyarán a felügyelet szakembere – Németh Kata-
lin – és a tervező képviselője – Anna Schulenburg – közötti konzultáció, egyeztetés
több kérdésben eredményesnek bizonyult. John Pawson elfogadta, hogy a Storno
kori boltozati falképek megmaradnak, csupán tisztításra és konzerválásra kerülnek.
Hasonlóképpen tisztítandók a gádorfalak, oldalfalak vakolatkváderei is. A szinteket
illetően a toronyaljban és a hajó nyugati részében megfontolják a tervezett feltöltés
mértékét, tekintettel a főbejárat, a népbejáró, a toronyfeljáró jelentős munkát igénylő
átalakítására. Az orgona alatti hármas ív esetében további vázlatokat készítenek a
végleges döntéshez. Elfogadták a főoltár megtartását, a három ablak közötti füg-
gönymotívum eltakarását, és a körablak cseréjét azonban továbbra is szükséges-
nek tartották. Az így körvonalazódott kompromisszum megnyitotta a lehetőséget,
hogy a főbb kérdések tisztázása után a továbbtervezés folytatódjék. (5. kép)
11
A rend a Millenniumi-kápolnában kívánta felállítani a szószéket, amelyhez Gunther Zsolt el is készítette – a
máig meg nem valósult – terveket.
66
5. kép. A szentély a baldachinos főoltárral, a rekonstrukció megkezdése előtt, 2011

(Fotó: Hack Róbert)
A 2007. augusztus 30-án Pannonhalmán tartott egyeztetésen ismételten felme-

rült a boltozati falképek eltakarásának igénye, noha a korábbi, június 26-i tervtaná-
cson bemutatott vázlat a falképek megőrzésével számolt. A kérdés eldöntésére a
hatóság új, helyszíni tervtanács összehívását javasolta. A 2007. szeptember 12-
én, Pannonhalmán tartott tervtanácson elhangzott tervismertetés szerint, a padozat
síkjának módosításától és a planum meghosszabbításától eltekintettek, és meg-
tartják az orgona alatti hármas ívet. Az oldalhajóban lévő padok helyett a templom-
tér új berendezésével összhangban lévő, fűtőberendezéseket is magukba foglaló
padokat terveznek. Ismételten javasolták a főoltár eltávolítását és boltozati falké-
pek elfedését. A tervtanács, hiányolva a részletes építészeti terveket, a követke-
ző megállapítással, javaslattal élt: a mellékhajókban lévő padok eltávolítása és a
többi berendezéssel összhangban lévő, a fűtés elemeit is magukba foglaló padok
elhelyezése elfogadható. Továbbra sem értettek egyet a festések eltakarásával.
A főoltár eltávolításával kapcsolatban – emlékeztetőül a terv júniusban még az oltár
megtartásával számolt – a tervtanács nem alakított ki álláspontot.
A felújítás pénzügyi fedezetét biztosító Norvég Pályázat beadásának feltétele
volt az érvényes építési engedély. A határidő közeledtével a Bazilika Műhely végül
67
a főoltár megmaradása és boltozati képek megőrzése mellett döntött. A Főapátság

2007. október 26-án kelt levélben kérte a KÖH-től a John Pawson és a 3h építész
iroda (Gunther Zsolt építész) által készített engedélyezési tervre az építési engedély
megadását. A KÖH Soproni Irodája december 21-én adta ki a tucatnyi kikötést tar-
talmazó – 2008. január 23-án jogerőre emelkedett – építési engedélyt. A feltételek
között szerepelt, hogy a kivitelezés csak a KÖH által jóváhagyott kiviteli tervek alap-
ján végezhető, folyamatos műemléki és kutatói felügyelet mellett. Külön engedély
alapján végezhetők a restaurátori munkák, a szószék bontása. A keleti körablak
Szent Mártont ábrázoló, Storno Ferenc által tervezett üvegképe csak a képzőművé-
szeti szakmai és műemléki zsűri által elfogadott új terv birtokában bontható. Műem-
léki kérésre az első tervekben még megtartandónak ítélt, Hefter László üvegművész
által készített, a nyugati főkapu feletti, néhány évvel korábban engedéllyel elhelye-
zett színes üvegablak helyére is új ónixlap került.
A kivitelezés
Sajnálatos módon a Főapátság elbukta a Norvég Pályázatot, és így a felújítás pénz-
ügyi fedezetét is. Ennek ellenére folytatódott a kiviteli tervek és a részlettervek ké-
szítése. A folyamat során a Bazilika Műhely, a tervezők és a műemlékes szakértők
között számtalan egyeztetés zajlott.12 Az egyeztetések, megbeszélések folyamán
nyílt lehetőség a tervezők számára a bazilika és történetének, az ásatási, kutatás
megfigyelések alaposabb megismerésére. Utóbbiak ismeretében számos, koráb-
ban felvetett építészeti ötlet vált okafogyottá. A kiviteli tervek készítésének ütemét
felgyorsította, hogy a szerzetesközösség 2009-ben megnyerte a Pannonhalmi
Főapátság komplex turisztikai fejlesztése és új látogató bejáratának kiépítésére a
pályázatot (NYDOP-2.1.1/D-09-2009-0021), így megnyílt a lehetőség a bazilika év-
tizedek óta tervezett megújítására is.13 A Bazilika Műhely, a tervezők – építészek és
szakági tervezők – a műemléki hatóság közötti egyeztetések sűrűbbé váltak.
A műemléki felügyelő kérésére, a toronyaljban tervezett szintemelést megmo-
dellezve kiderült, hogy a metszetrajzon még elfogadható belmagasság helyett
rendkívül nyomott arányú tér jönne létre, másrészt a klasszicista főkapu befelé nyí-
ló belső szárnyai igényelte pihenő mérete gyakorlatilag használhatatlanná tenné
a toronyaljat. A modellezést látva a szintemelés kérdése − a szerzetesek által is
elfogadottan − tárgytalanná vált.
12
Az egyeztetésekről a Bazilika Műhely készítette jegyzőkönyveket Várszegi Asztrik főapát úr szívességéből
ismerhettük meg.
13
A projekt második elemeként az új külső turistabejáró Czigány Tamás tervei szerint valósult meg.
68
A keleti körablak kérdésében, az építési engedély kikötésének megfelelően,

további egyeztetésre volt szükség. A kiviteli tervek készítése során a tervezők el-
jutottak ahhoz a fázishoz, hogy rajzokon, anyagmintákon is be tudták mutatni el-
képzeléseiket. Ennek érdekében 2010. december 15-re a KÖH Nyugat-Dunántúli
Irodája helyszíni egyeztetésre, műemléki konzultációra hívta össze a tervezőket, a
Bazilika Műhely és a Műemléki Tanácsadó Testület tagjait. A Pawson-iroda képvi-
seletében Stefan Gold ismertette a megbízói kérésnek megfelelően készített tervet.
A figurális ábrázolás helyett, a fénynek nagyobb szerepet kívánván adni, a körab-
lak üvegezését ragasztott, a középpont felé vékonyodó ónixlapokból tervezték.
Az osztásrend – történetileg indokolatlanul, hiszen akkor már nem léteztek a közép-
kori küllők – egy 1859-es állapot faszerkezetének osztását ismételte, az osztások
hiányát jelző fénycsíkkal. Az emlékeztető szerint: „Összességében a konzultáció
résztvevői elfogadják a Szent Mártont ábrázoló üvegablak cseréjét ónix kőlapokból
készült új üvegablakra, abban az esetben, ha az új ablak olyan minőségű, hogy ön-
magában is kortárs műtárgyként, képzőművészeti alkotásként értékelhető, valamint
a Storno Ferenc által tervezett üvegablak méltó helyét, lehetőleg a Főapátságon
belül, kijelölik.”
A bazilika megújulásához szükséges kőszobrász, fa- és festőrestaurátori mun-
kákra a hatósági engedélyeket 2011. január 17-én adták ki.14
A belső felújításra kiírt kivitelezési tender nyerteseként a munkaterületet a Rene-
szánsz Zrt., a megújított építési engedély birtokában, 2011. augusztus 1-jén vette
át. Első lépésként a farestaurátorok szétbontották a nyugati harmadban álló Storno-
féle padokat, majd felszedték a kelheimi lapburkolatot, a kőlépcsőket.15 A szószék
a következő hónapban került ki a templomból. A beállványozott főhajóban a festő
restaurátorok november végén kezdték meg a boltsüvegek, falak tisztítását.16 A
kivitelezés közben folyamatos egyeztetés zajlott a kivitelezők, a tervezők, a Bazi-
lika Műhely és a műemlékes szakértők között. Számos, korábban nem kidolgozott
részletről – így a padlóburkolat anyaga, a világítótestek helye és formája, fűtési
rendszer részletei etc. – ezeken megbeszéléseken született döntés. A munkála-
14
Jogszabályi változás miatt a műemléki hatósági szerepkör – személyében változatlan műemléki felügyelővel
– 2011. január 1-jével átkerült az újonnan felállított Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal Kulturális
Örökségvédelmi Irodájába, majd 2013-tól új műemléki felügyelő, Veöreös András végzi a hatósági munkát.
15
A padok a közeli tarjánpusztai bencés plébániatemplomba kerültek. Az oldalfalak mentén lévő padok közül
egy ekkor a Szent Benedek-kápolnába, a többi a miskolci görögkatolikus székesegyházba és a püspöki
palotába került.
16
A munka többszöri szakmai, restaurátori zsűri felügyelete mellett készült. A Szent Márton-üvegképet – meg-
őrzését az Iparművészeti Múzeum akkori főigazgatója, Takács Imre vállalta – a kiemelés után a múzeumba
szállították.
69
6. kép. A planum szintje a szentély felől, a rekonstrukció után, az új szembemiséző oltárral,

amboval és a szerzetesi stallumokkal, 2013 (Fotó: László Csaba)
70
7. kép. A bazilika a toronyaljból, az ott tengelyben elhelyezett keresztelőmedencével,

az akkor még álló baldachinos főoltárral, 2013 (Fotó: Bíró László)
71
tok során végzett folyamatos kutatói felügyeletről dokumentáció, majd publikáció

készült.17 A kutatói felügyeletnek az építéstörténet szempontjából mindenképpen
jelentős eredményei a már régóta kidolgozott koncepció részletmegoldásait nem
befolyásolták.
A megújult bazilikát 2012. augusztus 27-én szentelték fel (6–7. kép).
A Bazilika Műhely a templom használatbavételét követően is folytatta tevékeny-
ségét. A mindennapos használat során merült fel a világítás és a hangosítás fi-
nomításának igénye. Számos kisebb berendezési tárgy – húsvéti gyertyatartó,
perselyek, mécsesállvány etc. – tervezésére a felszentelést követően került sor.
A főoltár eltávolításának igénye már a felszentelést követő évben ismét előkerült.
A szentély újraértelmezése a Pannonhalmi Főapátság Bazilikájában című enge-
délyezési dokumentációt a korábbi tervezők – 3h építésziroda és John Pawson
– jegyezték. A szentély teljes kiüresítését, új, a hajóban lévővel egyező anyagú
padlóburkolat lerakását – és egy mondatban említve a cserét az altemplomi ablakok
ónixüvegezésére – tartalmazó tervre a Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal
Győri Járási Hivatal Járási Építésügyi és Örökségvédelmi Hivatala 2014. december
13-án kiadta az örökségvédelmi hatósági engedélyt. Az engedély számos feltéte-
le között szerepelt: hogy a padlóburkolat felbontása csak régészeti szakfelügyelet
biztosítása mellett történhet, el kell készíteni a padlófűtés kiviteli tervét, a baldachi-
nos oltár szétbontásának és felépítésének restaurálási tervét etc., továbbá, hogy a
kibontásra kerülő padlóburkolat és a baldachinos oltár újbóli összeállításáról egy
éven belül gondoskodni kell.18
A főoltár szétbontásával megvalósult a Bazilika Műhely által 2003-ban felvázolt
szerzetesi és teológiai program.
17
László Csaba: Kutatói megfigyelések a pannonhalmi bazilika belső felújításakor. Collectanea Sancti Martini.
A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 1 (2013) 249–273.
18
A győri múzeum által végzett régészeti felügyelet során érdemleges megfigyelésre nem került sor. Az oltár
összeállítására tudomásunk szerint még nem került sor.
72
D I VAT A K O RT Á R S EG Y H Á Z I É PÍT É SZ E TB E N 1
Dévényi Tamás
„Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen

benneteket bölcselettel és hamis tanítással,
ami emberi hagyományokon s e világi
elemeken alapul, nem pedig Krisztuson.”
[Kol 2,8]
Az „egyházmegyében a püspök körül, főleg a székesegyházban kibontakozó litur-

gikus életet mindenki igen nagyra becsülje. Legyen mindenki meggyőződve róla,
hogy az Egyház a legkiválóbb módon akkor lesz láthatóvá, amikor Isten szent népe
teljesen és tevékenyen részt vesz a közös liturgiában, mindenekelőtt az Eucha-
risztia ünneplésében, az egységes imádságban az egyetlen oltár körül, melynél
a közösség élén ott áll a papságától és segédkezőitől körülvett püspök. (41) […]
Mielőbb felül kell vizsgálni a liturgiával kapcsolatos […] jogszabályokat, [...] főként
azokban a kérdésekben, amelyek a templomok méltó és célszerű szerkezetét, az
oltárok formáját és építését, a szentségház méltóságát, elhelyezését és biztonsá-
gát, a keresztelőkút alkalmasságát és méltó helyét, a szentek képeit és szobrait,
díszítések és ruházat használatát szabályozzák: mindazt, ami kevésbé felel meg a
megújított liturgiának, meg kell változtatni vagy meg kell szüntetni, ami pedig elő-
mozdítja, azt meg kell tartani vagy be kell vezetni. (128) A püspököknek szigorúan
távol kell tartaniuk a templomoktól […] az olyan műalkotásokat, […] melyek a józan
vallásos érzést sértik akár azzal, hogy a formákat elcsúfítják, akár azzal, hogy mű-
vészi szempontból nem kielégítőek, középszerűek vagy utánzatok. […] Templomok
építésénél ügyelni kell arra, hogy alkalmasak legyenek a liturgikus cselekményekre,
s tegyék lehetővé a hívek tevékeny részvételét. (124)”2
A II. Vatikáni Zsinat (1962–1965) alaposan felforgatta a katolikus egyház addig
megváltoztathatatlannak tűnő világát. „Az egyház új hangot talált a hívő néppel” –
mondta Hamvas Endre kalocsai érsek 1966. január elsején.3 Az új rendnek a hívek
által azonnal észrevehető első jele – a magyar nyelvű istentiszteleten kívül – a szem-
1
A divat szót itt szélesebb, korstílus értelmében használjuk.
2
II. Vatikáni Zsinat, Sacrosanctum Concilium zsinati konstitúció, 1963. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia
szövegezése.
3
A Kalocsai Érsekség 100 esztendeje (1909–2009). Összeáll. Lakatos Andor. Pozsony, 2009, III. fejezet: A Ka-
locsai Főegyházmegye kronológiája (1945–1999). 1968. I. 1.
73
bemisézés bevezetése volt. Ez a szentélyek évszázados rendjét borította fel, mivel

a szembemiséző oltárnak még körüljárhatónak is kell lennie. A hatvanas–hetvenes
évek – a szocializmussal sújtott közép európai országokban – az építészeti mo-
dernizmus szálának újrafelvételéről szólt, és így a szentélyek átalakítása jobbára e
modernista elvek mentén valósult meg. Az akkori megoldások mai szemmel egy-
részt drámaian újszerűek voltak, másrészt a legkevésbé sem illeszkedtek a kialakult
enteriőrökhöz. 1968-ban például a Kalocsai Egyházmegye 82 plébániájából 45 he-
lyen miséznek már magyar nyelven, és 17 helyen állítottak fel szembemiséző oltárt.4
Ellenkezés jobbára az idősebbek részéről volt tapasztalható, még a népnyelv ellen
is. Az ellenkezések némileg lelassították a zsinati határozatok megvalósulását.
A későbbiekben is csak szórványos kísérletek voltak a kialakult új liturgikus
és egyben esztétikai rend visszafordítására. Megemlíthetjük a ságvári plébánián
történt „oltárrombolást” – komoly sajtója volt annak idején, 2007-ben5 –, amikor is
Simon Gábor veszprémi főegyházmegyei újmisés erre az egy alkalomra elmozdí-
totta az oltárt, majd utána vissza is helyezték eredeti helyére. Balás Béla kaposvári
megyéspüspök még a régi (1899) oltárkép visszahelyezését is a nyakába varrta
Simon Gábornak, amelyet még az új szembemiséző oltár elhelyezésével együtt
„nyugdíjaztak” 1978-ban, de azt a helyi plébános az elöljáróság egyetértésével
már korábban helyezte vissza a szentélybe. 2007. szeptember 3-án a kaposvári
megyéspüspök szétszedette a 2006-ban készült oltárt, és visszaállt a „rend”. Több
tridenti misét Simon Gábor egy darabig nem is tartott.6 Az új liturgikus elrendezés
elfogadottá és elterjedtté vált, bár a II. Vatikáni Zsinat sosem mondta ki, hogy köte-
lező előre misézni, mégis ma már ez az általános gyakorlat.
Modern templomok is épültek, amelyek világossá tették: az egyházaknak nincs
kiforrott elképzelése az új rend új esztétikájáról, és különösen nincs világos viszo-
nyuk a modern építészethez. Egyes épületek – hála a tehetséges építészeknek
– kitűnőek lettek, mint például az 1964–1967-ben Hollóházán felépült Szent László-
templom (építész: Csaba László)7; az 1977–1981 között épült Pécs, Postavölgyi Szent
László-templom (építész: Gettó József),8 az 1976–1986 között elkészült Halásztelek,
Árpád-házi Szent Erzsébet-templom (építész: Csete György)9 és az 1991-ben el-
4
Uo., 1968. III. 22.
5
A kaposvári megyéspüspök úr nyilatkozata az „oltárrombolás” ügyében. http://www.katolikus-honlap.
hu/0707/puspok.htm
6
„Noha többen felkértek, hogy ezt a rítust más alkalommal is celebráljam, kérésüknek nem tettem eleget, arra
hivatkozva, hogy a püspök Urat nem kívánom provokálni.” Uo.
7
Publikálva, pl.: https://szakralis.wordpress.com/2011/08/20/hollohaza-szent-laszlo-templom-1964-1967/
8
Publikálva, pl.: http://hg.hu/cikkek/varos/14547-az-isten-csigahaza
9
Publikálva, pl.: https://szakralis.wordpress.com/2009/09/15/halasztelek-arpadhazi-szent-erzsebet-templom-1979/
74
Dévényi Tamás • Divat a kortárs egyházi építészetben
készült Farkasréti temető ravatalozója (építész: Makovecz Imre).10 Túl sok jó példa
sajnos nem hozható fel, pedig közvetlenül a rendszerváltás előtt, majd utána egyre
több egyházi épület készült, és ez a tendencia napjainkban is tart.
Ezzel szemben a hívek az idők során egyre fogynak. Míg az 1930-as népszám-
lálás szerint a magukat katolikusnak mondók aránya 67% volt, ez 2001-ben 52%,
2011-ben 37%. A reformátusoknál ezek az adatok a következők: 21%, 16%, 11,5%;
az evangélikusoknál: 6%, 3%, 2%, és végül az izraeliták esetében: 5%, 0,1%, 0,1%.
Ezzel párhuzamosan a katolikus papok száma is drámaian, egyes adatok szerint
20%-kal csökkent.11 Ebben a helyzetben nem csoda, hogy az egyházak folyama-
tos lépéseket tesznek azért, hogy szorosabbra fűzzék kapcsolataikat híveikkel,
továbbá, hogy megszólítsák a templomba nem járó hívőket és a hit nélkül élőket
is. Az, hogy ez nem sikertelen, jól mutatja, hogy míg az szja egyházi 1%-áról az
adózók 12%-a intézkedett 2002-ben, 2006-ban ez az érték 17%, 2009-ben 20%,
2017-ben pedig 23% lett.
A szembemiséző oltárral a személyesség előtérbe került és ez jól megmutatko-
zik a ruházkodásban is. „Ugyanakkor a liturgikus ruhák másik funkciója az elfedés.
Ne a pap személye legyen az első, hanem a szerep. A pap a liturgiában „in persona
Christi” (Krisztus személyében) cselekszik, ezért lényeges, hogy el legyen fedve
a többi, rajta lévő ruha” – mondta Füzes Ádám római katolikus pap egy előadá-
sában.12 Évszázadokig nem volt alternatívája a papi reverendának. Ma már senki
sem lepődik meg egy, a gyerekekkel papi civilben, vagy akár farmerben–garbóban
futballozó katolikus pap láttán. Azonban ebben sincs közmegegyezés.13 A klerikális
öltözékeket internetes áruházak hirdetik.
Napjaink tárgybéli – hangsúlyozottan nem magyarországi – állapotait pontosan
leírja az, hogy a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeumban (Met) 2018. május
10. – október 8. között került megrendezésre a Mennyei Testek: a Divat és a Katolikus
Képzelet című kiállítás.14 Az öt hónap alatt elképesztően sokan, 1,7 millióan nézték
meg a Met kiállítását, amelyen sok, a Vatikánon kívül még sohasem látható papi és
10
Publikálva, pl.: https://makovecz.hu/utak/regiok/budapest-es-duna-kanyar/makovecz-ravatalozo-farkasreti-
temeto-budapest/
11
https://24.hu/belfold/2017/06/23/halottak-neve-is-szerepel-a-katolikus-papok-nyilvantartasaban/
12
https://www.magyarkurir.hu/hirek/fuzes-adam-tartott-eloadast-papi-oltozetrol
13
„Sajnos találkoztam már olyan pappal, aki hagyja magát sodorni a modernizmussal. Ennek egyik látható jele
a pulóverbe, garbóba bújás, nehogy kiderüljön, hogy pap az illető. Sajnos több száz, ezer ilyen pap van. Ne
csodálkozzunk azon, ha önazonosságuk teljesen megsemmisül. Itt az ideje ismét visszatérni a klasszikus
és a modernista elveket kizáró életformához, aminek egyik alapja, hogy a pap és szerzetes minden tekin-
tetben az legyen, aki: magaviseletben és öltözködésben egyaránt. Rev. PP ”http://romaikatolikus.blogspot.
com/2016/04/papok-hordjatok-reverendat.html
14
Heavenly Bodies, Fashion and the Catholic Imagination.
75
pápai ruházat mellett jobbára katolikus divattervező ikonok – például Chanel, Yves
Saint-Laurent, Jean Paul Gaultier – gyakran meghökkentő munkái voltak láthatók.
Csak az érdekesség kedvéért jegyzem meg, hogy a Metropolitan Museum of Art leg-
sikeresebb kiállításának eddig egy 1978-as Tutanhamon-tárlat számított, amelyet 1,3
millióan néztek meg. A Divat és a Katolikus Képzelet kiállítás adta a 2018-as Met gála
témáját, amelyen ezúttal is rengeteg híresség vett részt. A május elején tartott bálon
a celebek – Grimes, Katy Perry, Kim Kardashian, Madonna, Jeniffer Lopez, Rihanna
vagy Lana Del Rey – többsége a katolicizmus inspirálta kreációkban jelent meg. A
kevés főpap között megjelent Timothy Dolan, New York-i bíboros, érsek is, aki úgy
nyilatkozott, hogy „Mindenben Isten igazsága, jósága és szépsége tükröződik – még
a divatban is.”15 A belépődíj végösszege 7,8 millió forintnyi dollárra rúgott. A kiállítás
fogadtatása rendkívül szélsőséges volt. A nézőszám túloldalán a merev elutasítás is
jelen volt. A katolikus újságírók valahol középen foglaltak állást. Ross Douthat a The
New York Times-ban hit nélküli rajongásként aposztrofálta a kiállítást, és felvetette
azt, hogy mivel ez pont szembe megy a II. Vatikáni Zsinat új katolikus esztétikájával,
nem kellene-e a katolikus egyháznak ebből következtetéseket levonnia.16
Az új egyházi épületek legnagyobb kérdése az építtető részéről az alapkarakte-
rük. Abban közmegegyezés van, hogy egységes architektúra jöjjön létre, a katoliku-
sok többsége részéről abban is, hogy mindez az új liturgia szerinti elrendezésben
valósuljon meg.17 Azonban, hogy ez milyen legyen, abban már teljes bizonytalan-
ság tapasztalható. Az ok nyilvánvaló: a múltbeli építészet nem fejezi ki az óhaj-
tott modernitást, viszont a döntéshozók vizuális neveltetésének szinte teljes hiánya
miatti „von haus aus” esztétika nem nyújt biztos támpontot a döntéshez. Ebben a
tekintetben kivételnek számítanak a görögkatolikusok. Rendre épülnek a moder-
nizmust csak nyomokban tartalmazó templomaik. A Debrecen-Tócóskert lakótelepi
templom tervezésére kiírt tervpályázaton (2018) az I. és különösen a III. díjas terv
klasszikus tömegalakítással és architektúrával nyert.
A zsinati határozatnak megfelelően, ahhoz, hogy „Isten szent népe teljesen és
tevékenyen részt vegyen a közös liturgiában”, a katolikus templomok szentélyében
elhelyezett oltár az utóbbi években egyre több helyen helyet és formát változtat.
Ez a műemlék templomokban különösen kényes kérdés.
A templomok komfortja szintén régi téma. Mára a fűtött padok természetessé
váltak. A komfort további fokozásának igénye azonban már nem ennyire természe-
tes fogadtatású.
15
Mary Rezac: Outreach or outrage: Catholics react to Met Gala fashion. Catholic News Agency, 2018. 05. 9.
16
Ross Douthat: Make Catholicism Weird Again. The New York Times, 2018. 05. 8.
17
A kisebbség a tridenti rendszer visszaállításáért száll síkra.
76
Magyarországon a politikai kurzus, mint tudjuk, bőkezűen támogat egyes egy-

házakat. A sok esetben rendkívül jó helyre kerülő és jó szolgálatot tévő pénz ter-
mészetesen építészeti projektekben is megjelenik. E támogatás nem kis részben
az Európai Uniótól származó pályázati pénz, ezért a feladatkijelölés szorosan ös�-
szefügg a valós igényeken kívül a pályázati lehetőségekkel is. Így kerül elő, igen
gyakran, a „turisztikai attrakció” kifejezés, amely új irányt jelent az egyházi épületek
esetében is.
Esettanulmányok
1. Pannonhalma, Szent Márton-bazilika
Építész: John Pawson (Gunther Zsolt), 2012. (700 m Ft)18
A hajdani szerzetesi templom az 1870-es években Kruesz Krizosztom főapát alatt,
a Storno Ferenc által tervezte átalakítása során – az akkori bencés elképzeléseknek
megfelelően − gyakorlatilag plébániatemplommá / székesegyházzá vált. A 2012-
ben befejeződött átalakítás során újra szerzetesi templommá alakították át a bazili-
kát, a II. Vatikáni Zsinat szellemében.
A felújítás során egyrészt a templom szerzetesi karakterének visszaállítása volt
a fő szempont, hiszen a Bazilika az itt élő bencés közösség otthona, közös imád-
ságának helyszíne, a monostor szíve. A templomnak ez a szerzetesi jellege főként
a két stallumsorból álló szerzetesi kórusban érhető tetten, amelynek középpontja a
felolvasóállvány. Másrészt a templom történeti terének újraértelmezését magával
hozta a felújítás: a keletelt, felszálló dinamikával rendelkező megosztott tér a beava-
tás terévé változott a felújítás során, amelynek transzcendentális pontja a Krisztus
második eljövetelét elővételező keleti körablak. Ennek az ónixszal fémjelzett beava-
tási útnak az eredője a templom nyugati végében álló keresztkút – olvashatjuk a
főapátság honlapján.19
A tervező a tér vizuális tisztítását tűzte ki célul, ami a bencés Bazilika Műhely
elképzeléseivel mindenben találkozott. Pawson első elképzelése egy tiszta, fehér
tér volt. A műemléki értékek így nem kis része felesleges lett, mivel akadályává vált
a tervezett jövőképnek. Eltávolításra került szinte minden 19. századi tárgy: a soln-
hofeni (kelheimi) kőpadló, a szószék, a padok, a Szent István- és Szent Benedek-
szobor, a Szent Mártont ábrázoló körablak, az oltár, valamint – 2015-ben, amikor
már lecsillapodni látszottak a kedélyek – a baldachin is.20 A Storno-féle díszítőfes-
18
https://www.zaol.hu/cimlapon/keshet-a-pannonhalmi-bazilika-felujitasa-1410886/
19
https://bences.hu/cikk/szent_marton_bazilika.html
20
2017 októberében Gunther Zsolt, Pawson helyi partnere még úgy nyilatkozott, hogy: az utóbbi [a baldachinos
oltár] eltávolítása nem valósulhatott meg, így a koncepcióban szereplő, a kelet–nyugati tengelyt a szentély-
77
tés tompításra és homogenizálásra került. Az új berendezési tárgyak a tértisztítás

jegyében végtelenül egyszerűek lettek és még az ergonómia szempontokat is alig
vették figyelembe. Az összkép teljesen új,21 határozott, jól „olvasható” lett. 22 Az új
összkép építészeti minősége megkérdőjelezhetetlen. A szerzetesek számára ideá-
lis helyzet teremtődött. A kibontott műemléki értékek Bakonybéltől az Iparművészeti
Múzeum raktáráig vándoroltak.
A műemlékek eltávolítása a megfogyatkozott jogkörű műemlékvédői és egyes
egyházi körökben is nemtetszést váltott ki.23 Az ország egyik legfontosabb műem-
lékével történt ez meg, így precedens teremtődött. Sohasem fog kiderülni, hogy a
„jól olvasható” megoldáson kívül lehetett volna-e sikeres, integráló építészeti meg-
oldást találni.
2. Szeged, Magyarok Nagyasszonya székesegyház

Építész: Csillag Katalin, Gunther Zsolt, Váncza László, 2012–2015 (2100 m Ft +
1250 m Ft)
Ez az ország egyik legnagyobb temploma, amely a középkori-barokk Szent Demeter-
templom telkén épült fel Schulek Frigyes és Foerk Ernő tervei alapján, 1914–1926
között. Belső terében szinte teljesen építéskori állapotban megmaradt műemlék volt
2012-ig, bár a dóm liturgikus tárgyainak átépítésére, átalakítására már korábban
is voltak példák. „Az egyházmegye példaként említi a ruskicai mészkőből készült,
valamikori szentélyrekesztőt,24 amelyet a II. Vatikáni Zsinat után szétszedtek. Abból
készült a szembemiséző oltár és a szószék oldalán elhelyezett előkészítő asztal.
A fogadalmi templom legutóbbi átalakításakor ezekből az elemekből építették meg
az oldalsó, Szent Gellért-oltár szentélyrekesztő mellvédjét.”25
A hívek felé nyitás, „a teljes, aktív részvétel” – mint a II. Vatikáni Zsinat alapköve
– jegyében történt meg a templomtér átalakítása. Az oltár és a felette lévő balda-
ben lezáró, ún. „üresség tere” csak részben jöhetett létre. http://epiteszforum.hu/gunther-zsolt-a-pannonhal-
mi-bazilika-nem-rekonstrukcio-hanem-uj-entitas.
21
Gunther Zsolt szerint a pannonhalmi bazilika nem rekonstrukció, hanem új entitás. Uo.
22
A templom mostani átalakításával olyan építészeti, spirituális és liturgikus minőség jelenik meg a Baziliká-
ban, amely egyszerre formálja szerzetesi önazonosságunkat, liturgikus gyakorlatunkat, segíthet abban, hogy
elmélyítsük Istennel és egymással való közösségünket, és az ide látogatónak szavak nélkül is átad valamit
abból, amit élni és elérni szeretnének. https://bences.hu/cikk/a_bazilika_felujitasarol.html
23
Alácsi István János: Cum ira sed sine studio – a tervezett pannonhalmi átépítésekről. http://strigonium.blog-
spot.com/2011/09/cum-ira-sed-sine-studio-tervezett.html.
24
Az idézett szövegben a szentélyrekesztő alatt áldoztatórács értendő!
25
Dombai Tünde: Átépítik a dóm szentélyét. https://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/atepitik_a_dom_szente-
lyet/2461910/-
78
chin áthelyezése püspöki kezdeményezésre valósult meg.26 A tér szakrális fókusza

a szentélyből a négyezeti kupola alá került, hangsúlyozva a latin kereszt alakú tér
centrumát. Ehhez a legfőbb inspirációt a római Szent Péter-bazilika elrendezése
jelentette. A megoldásról részletesen beszámolt a Szeged-Csanádi Egyházmegye
püspöke, amely különösen zárómondata miatt idézendő: „A szentélyből az erede-
ti, háttal miséző oltár feletti baldachin átkerült a kupola alá. Így lehetőség nyílt a
szentélyben kialakítani egy szentségi kápolnát. A szentély végében található, háttal
miséző oltárba helyeztük vissza a tabernákulumot, vagyis az oltárszekrényt. A régi,
háttal miséző oltár az új funkcióhoz túlságosan nagy, sőt akadályozza a használa-
tot, a tömege túlzott, a négy lépcsőfok pedig túl magas. Elképzelésünk szerint a
jelenlegi, háttal miséző oltár két oldalsó részéből egy kisebb, a szentségi kápolna
méretéhez illő előremiséző oltár készülne, a középső, megmaradó részében pedig
továbbra is a tabernákulum kapna helyet. Azokat az elemeket, amelyeket nem épí-
tenek vissza, a dóm altemplomában, az egyháztörténeti kiállításban állítanánk ki.
Átalakítás után a tabernákulum már nem takarná ki a mögötte található, félkörben
elhelyezkedő reliefsort, és a szentségi kápolna léptékének megfelelő magasságba
kerülne. Az átépítéssel az a célunk, hogy a szentély a szertartásokhoz használha-
tóvá váljon. Műemlékvédelmi szempontból pedig, hogy úgy nézzen ki, mintha már
eredetileg is így készült volna.”27 (1–3. kép)
A Pannonhalmán is dolgozó Gunther Zsolt volt a projekt egyik tervezője, így
nem csoda, hogy az építészeti attitűd hasonló, mint ott. Váncza László szerint „a
tervezés során egyrészt visszaállítottuk az eredeti állapotot, másrészt a változta-
tások környezetében mai szemmel és tudással értelmeztük a templom egészét”.28
Mindenesetre az enteriőrbe gondosan megtervezett új ülőbútorok ugyanazt a de-
rékszögű szerkesztésmódot követik, mint Pannonhalmán. Mivel itt nem volt mód a
templomtér teljes átalakítására, 29 ezért gazdag és összetett maradt a belső tér, az
egyedi tervezésű oltárok sűrű, plasztikus felületdekorációt kaptak, függetlenül attól,
hogy kőből vagy fából készültek. A fogadalmi templom előtti tér átalakítása során
– noha ismert volt az előző, Rerrich-féle megoldás – a tervezők új, de a hajdani
26
Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök a legfontosabbként a baldachin áthelyezését említette,
amely a kupola alá került. Nagyon távol állt az oltár, messze volt a hívektől. Torma Tamás: Tiszta (tér) sor.
Interjú Csillag Katalin, Gunther Zsolt és Váncza László építészekkel. Octogon, 2016, 1, 50–53.
27
Uo.
28
http://szegedidom.com/blog/szegedi-dom/.
29
A következő 1,25 mrd Ft-os ütemben kicserélik a dóm padlóburkolatát is. https://www.delmagyar.hu/sze-
ged_hirek/folytatjak_a_fogadalmi_templom_felujitasat/2545230/
79
1. kép. Szeged, Magyarok 2. kép. Szeged, Magyarok Nagyasszonya-

Nagyasszonya-székesegyház, székesegyház, a négyezetbe előrehozott baldachinnal
a szentély és a négyezet építés kori (Fotó: Arnóth Ádám)
elrendezésben
római iskolára emlékeztető megoldást terveztek. 30 Ez elmozdulás a pawsoni mini-

malizmushoz képest, és a foerki–rerrichi 31 architektúra nyilvánvaló hatását mutatja.
A dóm felújítása egy nagyobb projektbe integrálódott, amely a „Szegedi Dóm
turisztikai vonzerővé fejlesztése” volt. Ennek következtében az addig alulhasznosí-
tott hatalmas pinceszinten idegenforgalmi látogatóközpont nyílt információs pulttal,
büfével, könyvesbolttal.32 Itt helyezték el az egyházmegyei gyűjtemény kincseit, az
érkező vendégek a tárlatokon megismerkedhetnek Szeged régmúltjával és a dóm
építéstörténetével is. Bejárhatóvá vált a Dömötör-torony, amelyben restaurálták
Aba-Novák Vilmos freskóit, visszakerült ide a keresztelőkút és látogathatóvá vált a
dóm nyugati tornya is.33
Az építkezés határidő betartása érdekében feltáratlan középkori falak estek ál-
dozatul a munkáknak.
30
http://www.bibl.u-szeged.hu/ha/muveszet/romai.html
31
Rerrich Béla (1881–1932), építész, kertépítész, a szegedi Dóm tér tervezője
32
Katedrális étterem és kávézó néven működik
33
Elkészült a szegedi Dóm felújítása. https://szeged.hu/archiv/28459/elkeszult-a-szegedi-dom-felujitasa
80
3. kép. Szeged, Magyarok Nagyasszonya-székesegyház,

a négyezetben kialakított új liturgikus térrel (Fotó: Arnóth Ádám)
3. Mátraverebély–Szentkút, Nagyboldogasszony-templom
Építész: Nagy Tamás, 2014 (2500 m Ft)
A híres búcsújáróhely teljes körű felújítása és fejlesztése 2014-ben készült el.
Az újonnan megvalósult épületek minőségi, kortárs architektúrájúak. Két – témánk
szempontjából fontos – beavatkozási pont volt: a kisbazilika (basilica minor) és a
szabadtéri oltár.
A templomban elbontásra került a diadalív két oldalán álló mellékoltár: az egyik
helyére visszakerült a korábban a hajóba áthelyezett szószék, a másik helyére pe-
dig a bazilika legkorábbi keresztje került. A főoltár átalakítását így indokolta a felújí-
tást vezető templomigazgató, Kálmán Peregrin OFM: „A barokk főoltár oltárasztalát
csak a 30-as évek elején építették, mára lehasznált munka lett belőle. A taberná-
kulum ugyancsak 19. század végi, másodlagos betoldás. Mivel előkerült a kegy
szobor barokk szekrénye, a szobor lentebb került a 19. századi állapothoz képest,
és így egy lehetetlen helyzet jött volna létre, hogy a tabernákulum kb. derekáig
takarta volna a szobrot. Ezért választottuk azt a megoldást, hogy visszaalakítjuk a
barokk teret, amit korábban pl. a felbetonozásokkal elpusztítottak az oltárépítmény
lábazatánál, engedjük kibontakozni a barokk oltárt, amit körülvesz a barokk szó-
81
4. kép. Mátraverebély-Szentkút, Nagyboldogasszony-templom szentélye az új liturgikus térrel

(Fotó: Arnóth Ádám)
szék és a megfeszített Krisztus 18. századi szobra. Az oltárépítmény predellájához

így még egy ezüst fogadalmi ajándékokat is vissza tudjuk helyezni egy üveg alá,
amit kipusztított a templomból a jozefinista racionalizmus”.34 Az oltár elé került a
kis méretű, tömbkő karakterű oltár és kétoldalt modernista, kárpitozott keményfa
karszékek állnak. Az összkép a II. Vatikáni Zsinat utáni szentélyátalakítások drámai
ellentétét idézi fel. (4. kép)
Az eredeti szabadtéri oltár 1932-ben, a palóc hívek adományaiból épült Lour-
des-i barlang volt. Az ügyetlen, kissé aszimmetrikus építményhez hosszú, széles
lépcső vezetett fel. Az idők során a lépcső középső része támfallá alakult át, és
eléje került a szabadtéri oltár, az ambó és egy feszület. A mostani átalakítás során a
Lourdes-i barlang és szobrai eltűntek – helyükre Marko Ivan Rupnik jezsuita szerze-
tes bizánci képtípusokat követő mozaikjai kerültek. A sötét barlang kivilágosodva új
ikongráfiát kapott: Szűz Mária megkoronázását látjuk és a támfalat díszítve további
34
Folytatódik a magyar szentélyrombolás, avagy Mátraverebély-Szentkút kibelezése. http://strigonium.blogspot.
com/2014/07/folytatodik-magyar-szentelyrombolas.html
Tanulságos levélváltás Mátraverebély-Szentkút kapcsán. http://strigonium.blogspot.com/2014/09/tanulsa-
gos-levelvaltas-matraverebely.html
82
5. kép. Mátraverebély-Szentkút, Nagyboldogasszony-templom, szabadtéri oltár az átépítés után

(Fotó: Arnóth Ádám)
mozaikok készültek Mária életéből vett jelenetekkel. Az építészeti beavatkozások

finoman mutatják az újmodernizmus jelenlétét: a jobb oldali tornyocskáról szám-
űzött erkélynek a nyomát is eltüntették, és a tornyok két kis körablakának is ez lett
a sorsa (5. kép).
Ebben az esetben is voltak nemtetszésüknek hangot adó hívek.35
4. Győr, Nagyboldogasszony-székesegyház szentélye

2017 (500 m Ft)
A román-gótikus-reneszánsz-barokk részletekkel ékeskedő székesegyház főszen-
télyét 1772-ben, Hefele Menyhért tervei alapján alakították át. Barokk eredetű stal-
lumai legalább három alkalommal kerültek módosításra, elhelyezésükhöz annak
idején meg kellett vésni a pilléreket és az átépítések miatt módosultak az oldalha-
35
Néhány megjegyzés a Mátraverebély-Szentkút szabadtéri ”oltárhoz” is. http://strigonium.blogspot.
com/2014/09/nehany-megjegyzes-matraverebely.html
83
6. kép. Győr, Nagyboldogasszony-székesegyház 7. kép. Győr, Nagyboldogasszony-

szentélye az átalakítás előtt székesegyház szentélye az átalakítás után
(Fotó: Arnóth Ádám) (Fotó: Bíró László)
jókban álló barokk mellékoltárok is. A szentély barokk padlóburkolatát 1938-ban

lecserélték, mára a barna festék lett a padló jellemző megjelenési formája.
A sajtóban megjelent magyarázat szerint a barokk állapot visszaállítása volt a
cél, a mai liturgikus elvárások figyelembevételével.36 Elbontásra került a padlóbur-
kolat, az áldoztatórács és a stallumok. Helyükre térdeplő nélküli támlásszékeket
helyeztek, és egy vetítővászon is megjelent. Az általában üres stallumok helyére
immár laikus hívek ülhetnek, a szembemiséző oltár közvetlen közelébe (6–7. kép).
Kritikus hangokat itt is szép számmal lehetett hallani.37
5. Cserépfalu, Református templom

2017 (10 m Ft)
Szilágyi Zoltán lelkipásztor a 13 tagú presbiteri testülettel együttesen úgy döntött,
hogy üvegfallal fűthető részt különítenek el az 1898-ban épült műemlék templom-
36
Kitágult a liturgikus tér, https://www.magyarkurir.hu/hirek/kitagult-liturgikus-ter-bemutatjuk-megujulo-gyori-
szekesegyhazat
37
Szentélyrombolás a győri székesegyházban. https://katolikusvalasz.blog.hu/2017/12/06/szentelyrombolas_a_
gyori_szekesegyhazban; https://katolikusvalasz.blog.hu/2017/12/17/szentelyrombolas_a_gyori_szekesegy-
hazban_ii; Kibelezték a győri katedrálist. https://mandiner.hu/cikk/20171214_kibeleztek_a_gyori_katedralist
84
8. kép. Vác, Irgalmasrendi kápolna az átalakítás után (Fotó: Klaniczay Péter)
ban, WC-t alakítanak ki a karzatfeljáró alatt és teakonyhát is létesítenek. Pokoli

munka – Szabad-e modernizálni Isten házát? – címmel a Népszava számolt be a
felzúdulást okozó tervről.38 A lelkipásztor szerint egyre kevesebben járnak temp-
lomba, ő pedig a közösség újjáépítését határozta el, amihez több fiatalt szeretne
bevonni. „Ifjúsági foglalkozásokat, beszélgetéseket tartunk a templomban, jogos
igény, hogy ilyenkor legyen egy vécé, s egy kicsi konyha is, ahol egy teát el lehet
készíteni vagy egy poharat elmosni. De a hangszigetelt üvegfallal elválasztott terek
arra is lehetőséget adnak majd, hogy amíg a lelkipásztor a szülőkkel beszélget, a
gyerekeikre az üvegfal mögött vigyázzon valaki.” A beruházás hamarosan indul,
ember azt már nem állíthatja meg! – mondta Szilágyi Zoltán.39
Ma már Gavrucza-Nagy Emese a lelkipásztor.40
6. Vác, Irgalmasrendi kápolna

2017–2018
A pápai jogú Betegápoló Irgalmas Rend tulajdonában álló, 1785-ben épült kápolna
belső díszítőfestését az 1930-as években készítette Lohr Ferenc. A mostani átalakí-
38
Népszava, 2017. 08. 11.
39
https://24.hu/belfold/2017/08/11/budi-lesz-a-templomban-kiakadtak-a-cserepfalviak/
40
http://cserepfalu.hu/cserepfalui-reformatus-gyulekezet/
85
tás során lemeszelésre került a falfelület egésze, eltávolították a díszítőfestés idejé-

ből származó oltárt, a szentségtartó és a papi székek helyet cseréltek, a padokat,
valamint a karzat festett mellvédjét elbontották. Lecserélték a solnhofeni (kelheimi)
padlóburkolatot is.
Az új, „kiürített” enteriőr a Pannonhalmán magas minőségben megvalósult át-
alakítás provinciális változata. Az eredetinél sápadtabb színű padlóburkolat, a régit
egyes formáiban utánzó üvegkorlát, a karzaton kiegészítve modernista berende-
zési tárgyakkal, elbizonytalanították az eddigi határozott összképet. Talán ez volt a
cél. Ezzel szemben Beer Miklós megyéspüspök a megnyitón így fogalmazott: „Na-
gyon vártuk már a kápolna megújulását, azt, hogy újra befogadóvá váljon. Örömmel
tölthet el bennünket a szemet gyönyörködtető végeredmény.”41 (8. kép)
A kápolna átalakítása ICOMOS Citrom-díjat kapott.42
Összetettség vagy (le)egyszerűsítés

A hívek és a papság számbeli csökkenése és a római katolikusok II. Vatikáni
Zsinat határozatai cselekvésre késztették a klérust, illetve a papságot. Miközben a
templomok túl nagyokká váltak, kiderült, hogy a pap és a hívek túl messze vannak
egymástól. A személyesség – nem köznapi értelemben – fontossá, meghatározóvá
vált. A római katolikus templomok szentélyének átrendezése a hatvanas évek óta
folyik, miközben sokan a tridenti zsinat szellemiségét tekintik ma is követendőnek.
Mindezeknek építészeti velejárói is vannak. A milyen legyen? – kérdésre a választ
végső soron az építészek adják meg; így a tehetség az eredmény szempontjá-
ból felértékelődik. Egyes példáink jól mutatják a tehetség hiányának súlyos követ-
kezményeit. Mégsem állítható, hogy a tervezők kiválasztásánál a tehetség lenne a
meghatározó. A kor reduktív tendenciái, amelyeknek közismert építészeti – belső
építészeti – dizájn területe a minimalizmus, karöltve a korai szerzetesi vagy a re-
formátus építészeti hagyományok hasonló, egyszerűségre törekvő tendenciáival,
mára az egyházi tereket is ilyenné kívánják formálni. Új épületek esetén csak az
erős egyházi előírások esetén (pl. görögkatolikus építészet) nem automatikus ez a
modernizmus. Műemlékek esetében, ahol az időbeli és térbeli összetettség a termé-
szetes, ez az új esztétikai értékvilág számára túl bonyolultnak és kiismerhetetlennek
tűnik. A korszellem a tehetséges tervezők javarészét is eltántorítja a nehezebb úttól.
A választóvíz tehát az összetettség és a (le)egyszerűsítés között húzódik. Az utóbbi
idők legjelentősebb munkái mind a redukció mellett törtek lándzsát.
41
https://www.magyarkurir.hu/megszentelt-elet/megaldottak-vacott-felujitott-irgalmasrendi-kapolnat
42
https://katolikusvalasz.blog.hu/2018/04/25/muemlekvedelmi_citrom-dijat_kapott_a_vaci_irgalmasrendi_ka-
polna_felujitasa
86
L I T UR G I K US T E R EK E T É R INT Ő VÁ LT O Z Á SO K
A S Z É K E S F E H ÉR V ÁR I E G Y H Á Z ME G Y É B E N 1
Smohay András
A II. Vatikáni Zsinat, 1963. december 4-én, VI. Pál által kihirdetett, majd 1964-ben
kiadott liturgikus konstitúciója, a Sacrosanctum Conciliumban megfogalmazott
rendelkezései,2 különösen az 1969-ben érvénybe lépett – a liturgikus térrendezés
szempontjából fontos bevezetővel, Instructio generalis – új Római Misekönyv nyo-
mán,3 az egész világegyházban, így Magyarországon is megkezdődött a templo-
mok liturgikus terének átalakítása.4
A liturgia reformját a Magyar Püspöki Kar fokozatosan vezette be. 1967. már-
cius 17-én tartott konferencián háromtagú püspökkari bizottságot hozott létre a
közvetlenebb kapcsolattartásra az Országos Műemléki Felügyelőséggel (OMF).
A konferencia elfogadta Cserháti József pécsi megyéspüspök javaslatát, hogy az
ordináriusok alapítsák meg egyházmegyéjükben az Egyházmegyei Egyházművé-
szeti és Műemléki Bizottságokat (EEMB). Ugyanebben az évben a fenti bizottság
vezetése alatt egyházi és világi szakemberekből – liturgikusokból, lelkipásztorok-
ból, építészekből, művészettörténészekből – álló Országos Egyházművészeti és
Műemléki Tanács (OEMT) létrehozása mellett döntött a konferencia. A tanács első
ankétját 1967. május 30-án tartotta.5 A tanács továbbképzések, előadások és rend-
szeres tanulmányi utak szervezése mellett kiadványok szerkesztésével is segítette
az ordináriusok és papok munkáját.6
1
A tanulmány Smohay András: Liturgikus terek változása a székesfehérvári egyházmegyében. Szakdolgozat.
Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kar Levelező Tagozat Hittanár Szak. Budapest, 2016. átdol-
gozott, szerkesztett változata. Köszönet dr. Kajtár Edvárd témavezetőnek hasznos észrevételeiért, tanácsaiért.
2
Concilium Oecumenicum Vaticanum II. Sacrosanctum Concilium. Acta Apostolica Sedis 56 (1964) 97–134.
– magyarul: Sacrosanctum Concilium. A II. Vatikáni zsinat tanítása. Budapest, 1975.
3
Missale Romanum ex Decreto Sacrosancti Oecumenici Concilii Vaticani II Instauratum Auctoritate Pauli PP. VI.
Promulgatum. Ordo Missae. Institutio Generalis Missalis Romani. Vatican, 1969. Magyarul: A miseliturgia teljes
megújítása. Az Apostoli Szentszék rendelkezései. Budapest, 1972.
4
Arató Miklós: Templomaink liturgikus tere. In: Teológiai évkönyv 1975. Szerk. Cserháti József, Keszthelyi Fe-
renc, Nyíri Tamás. Budapest, 1975, 391.
5
Arató Miklós: Az Országos Egyházművészeti és Műemléki Tanács (OEMT). In: Magyar Katolikus Almanach II.
A magyar katolikus egyház élete 1945–1985. Szerk. Turjányi László. Budapest, 1988, 458.
6
A katolikus egyház liturgikus reformjának műszaki vonatkozású problémái. Összeáll. Dümmerling Ödön. Bu-
dapest, 1967; A liturgikus berendezési tárgyak és eszközök művészete. Összeállította az OEMT titkársága.
Budapest, 1968; A liturgikus megújulás. Fotóalbum. Összeáll. Farkas Attila. [Budapest], [é. n.] – Székes-
87
1967-ben a Székesfehérvári Egyházmegye Egyházművészeti és Építési Bizottsá-

gának elnöke Angeli András, tagjai Neményi Lajos, Horváth Kálmán, Pásthy Antal,
Rajna Gyula, Füstös Antal, Balogh Gyula iparművész, Bicskei Karle János festőmű-
vész és Haáder István építészmérnök voltak.7 Az egyházmegyei körlevelekben a
székesfehérvári ordináriusok folyamatosan értesítették az egyházmegye papságát
a liturgikus terekre vonatkozó szabályok módosításáról, és többször felhívták a fi-
gyelmet alkalmazásuk fontosságára.8 Az 1983-ban végzett egyházmegyei felmérést
összesítő táblázat szerint 160 templom liturgikus terének rendezése 71 esetben vég-
leges, 74 esetében ideiglenes, míg 15-ről nem rendelkeztek adattal.9
Az igen mértéktartóan és általánosságban fogalmazó konstitúciót, még inkább a
miseliturgia teljes megújítását érő, még ma is érezhető nemzetközi teológiai bírála-
tok mellett, az elvégzett munkák hazai kritikája is megfogalmazódott. Írásomban egy
részegyház, a székesfehérvári egyházmegye néhány templomán keresztül ismer-
tetem a megvalósult jó és rossz gyakorlatokat. Elemzésem elsődleges szempontja
a liturgikus terek és az egyházi előírások viszonya, ezért a vizsgálat nem feltétlenül
művészettörténeti vagy esztétikai alapon történik. Az elmúlt közel fél évszázadban
megvalósult liturgikus térrendezési kísérletek elemzésének különös aktualitását
azoknak az utóbbi években egyre gyakrabban tapasztalható revíziójára vonatko-
zó igények adják, amelyek mögött általában a különböző minőségben megvalósult
munkák kritikája áll. Az utóbbi évtizedek tapasztalatai alapján szükséges lenne,
hogy lehetőséget biztosítsunk arra, hogy templomaink liturgikus terei a II. Vatikáni
Zsinat tanítása szerint „alkalmasak legyenek a liturgikus cselekményekre, s tegyék
lehetővé a hívek tevékeny részvételét”.10
A Liturgikus Konstitúció iránymutatása a liturgikus terek minőségére ma sem
vesztett érvényéből: „napjaink művészete, a maga remekléseivel csatlakozhassék
ahhoz a kórushoz, amelyben elmúlt évszázadok kiváló művészei zengték a katoli-
kus hit magasztalását.”11 Ebben pedig hiányosságok tapasztalhatók, annak ellené-
re, hogy betartásáról a zsinat egyértelműen fogalmaz: „A püspököknek szigorúan
fehérvár Püspöki és Székeskáptalani Levéltár [továbbiakban: SzfvPL], Fotótár, Ph. 2.; Képek és szobrok
alkalmazásának elvei. Günther Rumbold művészettörténész alapján. Magyar Kurír, 1969; Egyházi épületek
és műtárgyak gondozása. Szerk. Arató Miklós, Levárdy Ferenc. Budapest, 1971; Levárdy Ferenc: Magyar
templomok művészete. Budapest, 1982.
7
A Székesfehérvári Egyházmegye névtára az Úr 1967. esztendejében. Az egyházmegye alapításának 190.
évében, Püspök Atyánk negyvenéves főpásztori jubileumára. Székesfehérvár, 1967, 23.
8
Székesfehérvári Egyházmegye Körlevelei (Litterae Encyclicae Ordinariatus Dioecesis Alba-Regalensis) 1964/
VIII, 1965/II. 1–6; 1965/VI. 17.; 1968/VII. [20.]; 1969/VI. 15. és melléklet 9–11; 1971/III. 12., 14.
9
SzfvPL, 7406.
10
Sacrosanctum Concilium 1975. i. m. 124.
11
Uo., 123.
88
Smohay András • Liturgikus tereket érintő változások...
távol kell tartaniuk a templomoktól és más szent helyektől az olyan műalkotásokat,

melyek ellenkeznek a keresztény hittel, erkölcsökkel és jámborsággal; melyek a
józan vallásos érzést sértik akár azzal, hogy a formákat elcsúfítják, akár azzal, hogy
művészi szempontból nem kielégítőek, középszerűek vagy utánzatok.”12 Ezek szük-
séges elkerülése sokat tehet azért, hogy lehessen a „liturgia az a csúcspont, mely
felé az Egyház tevékenysége irányul; ugyanakkor az a forrás is, amelyből fakad
minden ereje”.13
A székesfehérvári egyházmegye jelenlegi 153 plébániatemplomának14 vizsgá-
lata szétfeszítené a dolgozat kereteit, ezért kiválasztottam hat templomot az alábbi
szempontok alapján: a) meglévő liturgikus terek átalakítása műemlék templomok-
ban; b) a liturgikus konstitúció kiadása után épült templomok; c) korábban megújult
liturgikus terek újabb átalakításai.
a) Meglévő liturgikus terek átalakítása műemlék templomokban

Székesfehérvár, Szent István király-székesegyház
IV. Béla (1235–1270) ifjú királyként építtette a királykoronázások alkalmával fontos
szerepet játszó Szent Péter és Pál-templomot, a latinok plébániatemplomát. En-
nek falait is magában foglalja a mai püspöki székesegyház.15 A 14–15. században
átépítették, a török hódoltság idején dzsámiként működött. A 17–18. században
készült ábrázolásokon gótikus templomként jelenik meg, eltérő magasságú tor-
nyokkal. A 18. század elején renoválták: 1702-ben Leonhard Sauer és Johann
Georg Schwicker mesterek a templom tetejét, tornyait és homlokzatát, 1706-ban
Jacobus Mayr építőmester a szentélyét újította meg. A török hódoltság után a vá-
rosi plébániát vezető jezsuiták a középkori épület bővítéséhez fogtak. A munká-
latokat Martin Grabner (1700–1763), majd fia, Johann Michael Grabner (1742–?)
építőmesterek irányítására bízták. A templom freskóit és oltárképeit Johann Ignaz
Cimbal (1722–1795) sziléziai származású festő készítette 1768-ban. A főoltár ar-
chitektúrája Franz Anton Hillebrandt (1719–1797) császári építész tervei alapján
készült Mária Terézia megbízásából 1772 és 1775 között. A főoltárképet Vincenz
Fischer festette Bécsben, 1775-ben.16 A templom 1777-ben, a székesfehérvári püs-
12
Uo., 124.
13
Uo., 10.
14
A Székesfehérvári Egyházmegye ünnepi névtára. Spányi Antal megyés püspök születésének 60. évében.
Székesfehérvár, 2010, 193–196. és http://www.szfvar.katolikus.hu/adattar/plebaniak [utolsó letöltés:
2018. 12. 03.]
15
Szarka Géza: A székesfehérvári belvárosi plébánia története. Székesfehérvár, 2003, 65.
16
Cs. Dobrovits Dorottya: Székesfehérvár, székesegyház. (Tájak – Korok –Múzeumok kiskönyvtára, 125.)
Budapest, 1993, 4–5.
89
pökség megalapításakor székesegyházi rangra emelkedett. Az épületet a 19. és

20. században több alkalommal renoválták: 1847–1848, 1866, 1894, 1935–1936,
1960,1983–1987.17
Az egyházmegyei, állami és önkormányzati forrásból, illetve adományokból
2015–2016 között megvalósult teljes külső felújítás után, 2017-től megkezdődött a
2022-ig prognosztizált szisztematikus belső restaurálás. A helyreállítást teljesség-
re törekvő művészettörténeti, restaurátori és épületfizikai kutatás, valamint alakhű
építészeti felmérés készítette elő 2016-ban.18 A műemléki értékleltár mellékleteként
elkészült műtárgylista alapján a Székesfehérvári Egyházmegye a restaurálást támo-
gató internetes böngészőben futó programot fejlesztett. A megrendelő a program
segítségével ellenőrizheti a restaurálás folyamatát és a munka minőségét. A resta
urálás során egy jelentős nagyságú, részben publikus, digitális adatbázis épül a
munkát folyamatában dokumentáló fotókból és szövegekből. A belső restaurálás
alapelve az épület történetiségének tiszteletben tartása, vagyis a különböző idő-
szakban készült minőségi alkotások szakszerű kezelése és szükség szerinti hely-
reállítása, azok eltávolítása vagy jelentős átalakítása nélkül. Ezért a felújítás után a
liturgikus tér 1988-ban kialakított szerkezete nem fog változni.
A székesfehérvári püspöki székesegyház liturgikus terének végleges rendezé-
sére, az 1965-től hosszabb ideig fennálló ideiglenes megoldás után,19 1988-ban, a
Szent István-emlékévben került sor. Arató Miklós, az Országos Egyházművészeti
Tanács (OEMT) alelnöke, a Székesfehérvári Egyházmegye művészeti tanácsának
17
Mózessy Gergely: A székesfehérvári székesegyház fél évszázada. In: Szarka 2003. i. m. 401–402.
18
Bartos György – Lángi József: Építéstörténeti dokumentáció. A székesfehérvári Szent István Székesegyház
építéstörténetének összefoglalása a korábbi szakirodalom, archív ábrázolások és levéltári források alapján.
Kézirat. Székesfehérvár, 2017; Gaylhoffer-Kovács Gábor: Székesfehérvár, Szent István király-székesegyház.
Műemléki értékleltár. Kézirat. Budapest, 2016–2017; Jeszeniczky Ildikó: A székesfehérvári Szent István-ki-
rály székesegyház, falképek és táblaképek. Festő-restaurátori kutatási dokumentáció. I–IV. Kézirat. Budapest,
2017; Szőnyi Zsuzsanna: Székesfehérvári Szent István király-székesegyház. Faszobrász-restaurátori kutatási
dokumentáció. I–III. kötet. Kézirat. 2017; Takácsné Szabó Marianne – Takács Zoltán: A székesfehérvári Szent
István király székesegyház márványozott felületei. Festő-restaurátori kutatási dokumentáció. Kézirat. Buda-
pest, 2017; Páhi Attila – Szabó János: Székesfehérvári Szent István székesegyház fém tárgyai. Restaurálási
kutatási dokumentáció. Kézirat. Budapest, 2017; Hering Zoltán: Székesfehérvári Szent István székesegy-
ház belső kőberendezések. Kőszobrász-restaurátori kutatási dokumentáció. Kézirat. Budapest, 2017; Nagy
Rebeka: Állapotfelmérési kutatási dokumentáció. A székesfehérvári Szent István Székesegyház szentélyét dí-
szítő textíliák restaurátori felmérése, készítéstechnikai leírása, állapotfelmérése. Kézirat. Székesfehérvár, 2017;
Horváth Zoltán: Faldiagnosztikai kutatási jelentés a Székesfehérvári Szent István Székesegyház restaurálási
kutatásához. Kézirat. Budapest, 2017.
19
1972 júniusában az ICOMOS, az UNESCO műemlékvédelmi világszervezete 270 fős küldöttsége látogatta
meg a székesegyházat. Tölgyes Kálmán plébános feljegyezte a Historia Domusban, hogy a műemléki szak-
emberek egyöntetűen dicsérték a szembemiséző oltárt: „Liturgicamente perfetto”. Mózessy 2003. i. m. 407.
90
tagja, 1988. március 22-én kelt levelében tájékoztatta Szakos Gyula megyés püs-
pököt, hogy aznap megtörtént hét szembemiséző oltár és két teljes elrendezési
terv zsűrizése. Arató Miklós beszámolt, a hivatalos jegyzőkönyv elkészülte előtt,
személyes benyomásairól: ismertette a tervezőket, így Pomozi Istvánt, Sedlmayrné
Beck Zsuzsát, valamint az általa felkért Lukácsovics Magdát és számára ismeretlen
négy tervezőt. H. Vladár Ágnes és Török Ferenc a meghívás ellenére nem válaszolt.
Az elbírálás három fő szempontja az alábbi volt: 1. a művészi megformálás igényes-
sége, 2. a műemléki környezetbe való illeszkedés, 3. a liturgia követelményeinek
való megfelelés. A zsűri hosszú elemzés után kialakított egyöntetű véleménye sze-
rint a legigényesebb és legjellegzetesebb művészi megformálást Sedlmayrné Beck
Zsuzsa terve mutatja. „Ugyanakkor e sajátos egyedi oltár a liturgia szempontjából is
alkalmas terv”– írja Arató. De figyelni kell rá, hogy olyan terítő kerüljön rá, amelynek
széle nem lóg le a menza lapjáról, hívta fel a püspök figyelmét a levél írója. Továbbá
Beck terve méltóbb a környezethez, mint a többi pályamű. Végül Arató Miklós kér-
te a püspököt, hogy „e nemes formájú, a mai építészet legjobb vonalához tartozó
művel tegye le a névjegyét a székesfehérvári bazilikában, melyet évszázadok épí-
tettek, és még évszázadok imádságos lelkülete fog megtölteni”.20
A tervbírálati jegyzőkönyv 1988. március 25-én készült el, Fejérdy Tamás, az
Országos Műemléki Felügyelőség (OMF) igazgatóhelyettese szignálta. A tervbírála-
ton Arató Miklóson és Fejérdyn kívül Hokkyné Sallay Mariann, az OMF Tudományos
Osztály vezetője, Schőnerné Pusztai Ilona, az Építészeti Osztály vezetője és Román
András, a Műemlékfelügyeleti Osztály vezetője vett rész. A terveket előzőleg Horler
Miklós, az OMF tudományos titkára véleményezte. A jegyzőkönyvben szereplő ér-
tékeléseket Arató fent idézett levelében már nagy vonalakban közölte, de érdemes
azokat részleteiben is megismerni. A bírálaton végül 7 pályaművet értékeltek. A bi-
zottság sikeresnek ítélte meg a pályázatot, annak ellenére, hogy egységes kiírás
hiányában nehézségekbe ütközött a benyújtott tervek összehasonlító értékelése.
A bírálati szempontok között lényeges volt a meglévő építészeti környezethez való
illeszkedés, az új berendezési tárgyak esztétikai kialakítása, valamint a funkcioná-
lis, liturgiai követelmények kialakítása. Ezeken felül figyelembe vették, hogy milyen
eszközökkel és milyen munkaigényességgel, mennyi idő alatt valósítható meg a
kivitelezés.
A nyertes terv, vagyis a 6. számú pályamű értékelése: „A pályamű lényeges ele-
me a liturgikus térnek, mint egységes egésznek a kezelése és ezen belül a meglévő
berendezési tárgyak egyértelmű megtartása. Az új berendezési tárgyak – oltár és
ambo merész és mozgalmas megfogalmazásúak, ugyanakkor megfelelő méltóság-
20
Arató Miklós levele Szakos Gyula megyéspüspöknek, 1988. március 22. SzfvPL, 7406.
91
gal illeszkednek a meglévő térbe, illetve majdani rendeltetésükhöz. A sárga siklósi

márványból készítendő tárgyak jól harmonizálnak a tér mai színvilágával. A tervező
által javasolt megoldás látszólagos bonyolultsága ellenére a legegyszerűbb, szob-
rászati munkát nem igénylő módon, kőfaragókkal elkészíttethető. A bíráló bizottság
e tervvel kapcsolatban a javasolt pódium kialakítását tartja szükségesnek, továbbá
a papi székek (mobilia) elrendezése tovább érlelendő. A bíráló bizottság úgy foglalt
állást, hogy ez az a terv, melynek megvalósítását a Püspökségnek javasolja.”
Az 1. számú pályamű bírálatában észrevételezték a hagyományos megfo-
galmazású tervben szereplő ambo és oltár nehézkességét és vonalvezetésének
esetlegességét. A 2. számú pályaművel kapcsolatban a bizottság jelezte, hogy a
térrendezés egészére nem tett javaslatot, és az egyszerűen megfogalmazott ele-
mek nem képviselnek megfelelő művészi színvonalat. A 3., 4. és 5. számú terveket
egységesen kezelendőnek nyilvánították, amelyeket az építészi és művészeti kér-
dések megoldatlansága, illetve aránytalanságuk miatt nem javasoltak kivitelezés-
re. A 7. számú pályamű a bizottság szerint nem vette figyelembe a székesegyház
adottságait, és a tervező sem elhelyezési, sem térrendezési javaslatot nem tett.21
Arató Miklós április 12-én kelt, Szakos Gyula megyéspüspöknek írt levelében
örömét fejezi ki, hogy az új liturgikus tér magas színvonalon megvalósulhat. Említi
az egységes szőnyegeket, és jelzi, hogy a tervezővel együtt gondoskodik a többi
kellékről is. Néhány gyakorlati tanács után a liturgikus térrel kapcsolatban az aláb-
biakat írta: Háger Ritta textilművésztől egy „hétköznapi”, egy „vasárnapi” és egy
„ünnepi” oltárterítőt rendel a tervezővel összhangban. Sedlmayrné Beck Zsuzsa
tervező az oltár anyagából variálható mennyiségű márvány gyertyatartót tervez.
Arató a tervezővel együtt az oltárra való lapos, finom virágtálat és egy nagyobb
padlóvázát vesz, vagy készíttet. Helyi feladat, hogy a mikrofoncsatlakozást tervez-
zék meg. Az ereklyék az oltár belső, kör alakú rátétje alá kerülnek, a körlapot csak
a szentelés után helyezik el véglegesen. A kőlapra rá kell vésni, hogy kiknek az
ereklyéit helyezték el az oltárban.22
Sedlmayrné Beck Zsuzsa tervéből végül nem valósult meg a 6 méter átmérőjű,
nyaktaggal bővített pódium, az oltárt is kisebb méretűre alakították. A sárga siklósi
„márvány” helyett az áldoztatórács és a Franz Anton Hillebrandt tervezte főoltár
architektúra színéhez hasonló tardosi vörös mészkőből készült az új oltár és az
ambo. Erre, az összhatás szempontjából szerencsés változásra, a sárga siklósi kő
mennyiségi hiánya miatt volt szükség. Az oltár végül csak 1988 decemberében
kerülhetett a helyére. Az oltárba Szent Gellért és a kassai jezsuita vértanúk ereklyéit
21
Tervbírálati jegyzőkönyv, 1988. március 25. SzfvPL, 7406.
22
Arató Miklós levele Szakos Gyula megyéspüspöknek, 1988. április 12. SzfvPL, 7406.
92
helyezték el, amelyeket Paskai Lász-

ló esztergomi érsek adományozott az
egyházmegyének. Az oltár benedi-
kálása 1988. december 17-én, ünne-
pélyes felszentelése 1993. november
25-én történt.23 A szentélyben meg-
tartották az 1940-ben Urbányi Vilmos
tervei szerint készült neobarokk stílusú
kanonoki stallumokat és szentélypa-
dokat, valamint a püspöki katedrát és
a papi sedest is.24
A liturgia szempontjából az épület
esztétikai, építészeti minősége magas
szintű, a belső tér emelkedett szépsé-
ge segíti az áhítatot és jól tükrözi az
ünnepelt misztériumok szentségét. A
presbitérium megfelelően tágas, ben-
ne az Eucharisztia méltó ünneplése
akadálytalanul végezhető. Az elmoz-
díthatatlan oltár és az ambo is kőből
készült. A püspöki katedra, a papi szék
és a celebránsok, valamint a többi 1. kép. Székesfehérvár,
szolgálattevő megfelelő elhelyezése a Szent István király-székesegyház szentélye
presbitériumban megoldott. Azonban (Fotó: Hack Róbert)
annak ellenére, hogy elrendezése vi-
lágosan tükrözi az egybegyűlt közös-
ség hierarchiáját, a hívek elhelyezése a presbitériumtól távol van, de ez a barokk
templomok térszervezésének köszönhető, és mint történeti adottság tiszteletben
tartandó, nem változtatható meg. Összefoglalva megállapítható, hogy a székesegy-
ház presbitériumának berendezése mind funkcionális, mind esztétikai szempontból
megfelel a hatályos rendelkezéseknek, illő a szent hely méltóságához, harmonizál
a templom korábbi berendezésével, megfelel az igazi művészet követelményeinek,
előmozdítja az áhítatot és az ünnepelt misztériumok szentségét. (1. kép)
23
Mózessy 2003. i. m. 408.
24
SzfvPL, Fotótár, Ph. 70. Székesfehérvár-Belváros.
93
Martonvásár, Szent Anna-plébániatemplom

A Brunszvik-kastély keleti szárnyával egybeépült egyhajós templom Jung József
tervei szerint 1774–1776 között készült el.25 Martonvásár Tárnok, majd 1749-től
Ráckeresztúr filiája volt, 1772-től a faluban lakó ferencesek pasztorálták, 1788-tól
lett önálló plébánia.26
Arató Miklós plébános, az Egyházmegyei Egyházművészeti és Építési Bizott-
ság tagja 1987. szeptember 21-én kelt levelében küldte el az Egyházmegyei Ha-
tóságnak a martonvásári templombelső berendezési tervét. A tervet Pomozi István
készítette, Arató jellemzése szerint „a környezetbe illően, magas művészi szinten,
egységes elgondolás következetes végigvitelével”. A bírálat szerint – esztétikai és
liturgiai szempontok figyelembe vételével – minden példaadóan került a helyére.
A tervező egységes szemlélete nemcsak a fő műtárgyak; oltár, ambo, papi szék
esetében, hanem a gyertyatartók, keresztelőkút, szenteltvíztartó, persely, új gyónta-
tófülke ajtaja, ministránsszékek tervein is megjelenik. „Ritkán találkozunk ilyen igé-
nyes és minden részletre kiterjedő tervezéssel, ami elismerésre méltó teljesítmény”
– írja Arató.
A templombelsővel kapcsolatos szakvélemény folytatásában a szakértő plébá-
nos a padokról írt. A tervező két tervváltozatot készített. Az első változat szerint az
elkorhadt barokk padokat rekonstruálnák – ezt egyébként a képviselőtestület is tá-
mogatná –, a másik változat a templom új berendezési tárgyainak stílusában készí-
tendő új padokat tartalmaz. Ez a terv az Országos Műemléki Felügyelőség kérésére
készült. Arató Miklós a döntés előtt a templomberendezés készítéséhez szüksé-
ges elvek tisztázását kérte. Hivatkozott az Országos Műemléki Felügyelőség és
az Országos Egyházművészeti és Műemléki Tanács közös kiadásában 1971-ben
megjelent Egyházi épületek és műtárgyak gondozása című könyvre: „Bármilyen
stílusban készült is eredetileg a templom s annak megmaradó művészi berendezé-
se, új tárgy csak modern stílusú, a mai formanyelvnek megfelelő alkotás lehet (ne
legyen valamely stíluskorszak utánzata vagy utánérzése).”27 A martonvásári temp-
lom barokk padjait Arató Miklós szakvéleménye nem tartotta értékes alkotásoknak.
Rossz állapotuk miatt azok eltávolítását javasolta, és másolatuk elkészítését sem
engedélyezte. A martonvásári templomban kialakult, fent leírt helyzetet, a szakvé-
lemény készítője azon kivételes lehetőségként értelmezte, hogy ezáltal a templom-
25
Hornyák Mária: Adalékok a martonvásári templom és kastély 18. századi történetéhez. Művészettörténeti
Értesítő 39 (1990) 198–203; Fejér megye művészeti emlékei. Szerk. Entz Géza Antal, Sisa József. Székesfe-
hérvár, 1998, 98;
26
http://www.szfvar.katolikus.hu/adattar/plebaniak/szent-anna-plebania-martonvasar [utolsó letöltés: 2018. 12. 03.]
27
Egyházi épületek és műtárgyak gondozása 1971. i. m. 95.
94
2. kép. Martonvásár, Szent Anna-plébániatemplom szentélye (Fotó: Lakata Pál)
belső egységes stílusban készíthető el. Fontos szempontnak látta, hogy az új padok
szélesebb ülőfelületük és felhajtható térdeplőjük miatt kényelmesebbek. „Egészen
bizonyos, hogy az egész templombelső a felújítás után megnyerő egységes képet
mutatna a teljességre való törekvéssel.”28
A templom berendezése egységes stílusú, egyszerű, nem hivalkodó, funkcioná-
lisan jól megfogalmazott és kialakított tárgyakból áll. A berendezés a liturgia és a
hívek igényét jól szolgálja, az egybegyűlt közösség hierarchikus jellegét megfelelően
tükrözi. A templomhajónál keskenyebb szentélyben lévő presbitérium tere szűkös,
azonban a berendezés ezt a hátrányt jól kezeli, annak lehetőségeit maximálisan kiak-
názza, nincsen benne semmi öncélúság. A fából készült, T formájú oltár elmozdítha-
tó, de a rendelkezéseknek megfelelően a faltól eltávolított és körüljárható. Díszítése
mérsékelt; a terítő alakja jól alkalmazkodik az oltárlaphoz, a gyertyatartók egyszerűek,
28
Dr. Arató Miklós plébános, az Egyházmegyei Egyházművészeti és Építési Bizottság tagjának szakvéleménye a
martonvásári templombelső berendezési tervéről és Dr. Pomozi István tervei. 1987. szeptember 21. SzfvPL,
7406.
95
a virágdísz visszafogott, a kereszt az oltár mellett áll. Az ambo, a papi szék és a szol-
gálattevők széke az oltárhoz hasonlóan, egyszerű kivitelű, fából készült.
A presbitériumban az ambóval átellenes oldalra került egy elektromos orgona,
amelynek mérete miatt az amúgy is szűkös tér még kisebb lett. Az orgona elhelye-
zésével kapcsolatban az általános rendelkezések csak annyit jegyeznek meg, hogy
annak az énekkar és az éneklő nép segítségét kell szolgálnia, és mindenki által jól
hallható legyen.29 Ennek a martonvásári példa ugyan megfelel, de egyéb, elsősor-
ban funkcionális okokból, megfontolandó annak elhelyezése a presbitériumból.
Összefoglalva megállapítható, hogy a martonvásári plébániatemplom berende-
zése funkcionális értelemben megfelelő, de a tárgyak magasabb minősége, igé-
nyesebb kialakítása, amelyek művészi színvonalukat tekintve jobban közelítenének
a templom eredeti barokk enteriőrjéhez, emelhetné a liturgia méltóságát. (2. kép)
b) A liturgikus konstitúció szellemében épült templomok

Halásztelek, Árpád-házi Szent Erzsébet-plébániatemplom
A budapesti agglomerációhoz tartozó Halásztelken 1945-ben alakult lelkészség.
1951-ig Tököl, majd Szigethalom filiája volt, 1999-től Csepel-Jézus szíve plébánia
látja el.30 2010-ben lélekszáma 2819 fő volt.31
Az 1980–1982 között épült templom tervezésére Szenderffy Ferenc plébá-
nos kezdeményezésére öt építész meghívásával ún. meghívásos pályázatot írtak
ki. A zsűri tagjai Pogány Frigyes Kossuth-díjas építészettörténész, Csaba László
Ybl-díjas építész és Vámossy Ferenc, az Iparművészeti Főiskola tanára voltak, akik
Csete György tervét támogatták.32
A félgömb alakú plébániatemplom épülete kétszintes. A földszinten a plébá-
niahivatal és a lelkészlakás, a második szinten pedig a templom helyezkedik el.
Az épületet spirálisan emelkedő földsáncszerű rámpa veszi körül. Két széles lép-
csősor visz fel a rámpára, ahonnan két – kitárt karhoz hasonlító – fahíd vezet a
templom két bejáratához. Ezzel eltávolítja a „földi” szférától, és felemeli azt, miköz-
ben a földrámpa eltakarja a földszintet. Az alsó szint építészeti karakterét egy moz-
galmasan megfogalmazott, beton tartóelemekből álló, tizenhatszögű kupoladob
29
A római misekönyv általános rendelkezései. A II. Vatikáni Egyetemes Szent Zsinat határozata szerint megújított,
VI. Pál pápa tekintélyével kiadott és II. János Pál pápa gondozásában felülvizsgált. Budapest, 2009, 313.
30
http://www.szfvar.katolikus.hu/adattar/plebaniak/arpad-hazi-szent-erzsebet-plebania-halasztelek- (utolsó le-
töltés: 2018. 12. 03.)
31
A Székesfehérvári Egyházmegye ünnepi névtára 2010. i. m. 132
32
Rév Ilona: Templomépítészetünk ma. Budapest, 1987, 87.
96
3. kép. Halásztelek, Árpád-házi Szent Erzsébet-plébániatemplom

(Fotó: Lakata Pál)
adja, a felső szint egy vas tartóelemekből álló, ragasztott faszerkezetű, vörösréz
burkolatú kupola.33
A templom belső terét határoló felületek, szerkezeti elemek, berendezési tárgyak
fából készültek, és sajátos akusztikájú, bensőséges hangulatú teret alkotnak. Ter-
mészetes fény a kupola tetején elhelyezett, üveggel fedett nyíláson keresztül jut a
templomba. A megvilágítás az évszakoknak és napszakoknak megfelelően, a fény
beesési szögétől függően, állandóan változik.34 A kupola szerkezete stilizált rózsa,
amely utalás a templom védőszentjére, Árpád-házi Szent Erzsébetre.35 A hajlított fá-
ból kialakított, stilizált fatönk alakú oltár a templom középpontjában, lapos, tizenhat
szögű pódiumon áll. Mögötte – a Csete Ildikó iparművész készítette öt, stilizált nap-
koronggal díszített zászlóból álló paraván előtt – helyezkedik el a két félgömbből
glóbuszt formáló, fából készült tabernákulum és a szintén fából készült ambo.36
33
Uo., 87–88.
34
Uo., 89.
35
Uo., 90.
36
Uo., 89–90.
97
4. kép. Halásztelek, Árpád-házi Szent Erzsébet-plébániatemplom, belső tér

A templom félgömb formája az építész tudatos választása volt, amellyel a koz-

mikus testek formájára és a csillagvizsgáló alakjára is utalt. A templomot úgy tájol-
ta, hogy december 21-én a két bejárat közötti távolság felezési pontja a napkelte
irányába néz. Az épület kupola formájával ősi, archetipikus, elementáris építészeti
nyelvre utal. A rámpa miatt a félgömb a földből kinövő jurta hatását kelti.37 Az épület
formaképzésével honfoglalás előtti alakzatot idéz, célja: „az európai civilizációtól
még nem érintett kulturális örökség felszínre hozása, az elfelejtett formaalakítási
anyanyelv megszólaltatása. Szemantikailag értelmezve a pogányság hagyománya-
ira utaló keresztény templom: jel, mely a néprajzi elemeknek a keresztény vallás-
ban való tovább élesére, kultúránk – minden kultúra – összetettségére, egymásra
rétegzettségére utal.”38 Louis Bouyer kritikája szerint a kerek alaprajzú templom,
amelyben az oltár, az ambo és a celebráns széke a középpontban foglal helyet, és
a hívek a középpont köré gyűlnek össze, azzal a veszéllyel jár, hogy saját magába
37
Uo., 90.
38
Uo., 92.
98
zárt közösség jön létre, ami a kultusz statikus felfogásának kedvezne. A keresztény
templomot egy közös tengely mentén kell elrendezni. Ezzel „a liturgia beleteste-
sül az egyik fókuszpontból a másikba történő átvonulásba: először Isten igéjének
felhívása, ezután az oltárhoz vonulás, majd a látható oltáron túl folytatódik evilági
utazásunk az eljövendő világig”.39
A halásztelki templom presbitériumának berendezése magas művészi színvo-
nalat képvisel, letisztult és stílusban tartott elemekből áll, tágan értelmezve a ha-
tályos rendelkezéseknek megfelel, azonban a templom eszmeisége távol áll az
egyház szándékától. A pogány, szinkretista gyökerek legitimálása zavart okoz, aho-
gyan a túlzott centrális elrendezés sem kedvez Krisztus áldozata közösségi ünnep
lésének. (3–4. kép)
Érdliget, Nagyboldogasszony-plébániatemplom
A székesfehérvári egyházmegye területén a 20. század második felében épült
templomok java része a budapesti agglomerációban helyezkedik el. Az érdligeti,
korábban diósdligeti körzet lelkigondozását az érd-ófalui plébánia kezdte meg.
1941-től lakott helyben lelkész, és 1943-ban vált önálló lelkészséggé. 1945-től hív-
ják Érdligetnek, 1950-től lett plébánia. A templom Szabó István tervei szerint 1978
és 1983 között épült, egy kultúrház átalakításával.40
A saroktelken elhelyezkedő téglalap alakú épület hosszanti oldalán található
az üvegfalból kialakított főhomlokzat. Az épület magasabb, középső része a tu-
lajdonképpeni templomtér, két oldalon pedig három, változó szögű tetővel fedett
egységben a kiszolgáló helyiségek kaptak helyet. Rév Ilona szerint a „szokatlan
elrendezésű, fekvő téglány alakú belső tér hatásában összefogott, az ornamen-
tális eszközök kezelésének következményeképpen centrumot és sodrást kap, di-
namikussá válik”.41 Ezt a hatást a padlón a bejárattól az oltárhoz, mint központhoz
futó fehér, vörös és fekete csíkozás adhatja, amely sugárirányba az oltár mellett
és mögött a falakra is felfut. Az oltár mögötti falon Mária életéből vett jeleneteket
ábrázoló kerámiafríz látható. A bejárat melletti két pillért kerámia domborművek és
zsoltáridézetek díszítik. A keresztelőkút talapzatát kerámia apostolfigurák, a szintén
kerámiából készült szószéket evangélisták, a húsvéti gyertyatartót imádkozó női
alakok gazdagítják. Az ajtók bronzból öntött fogógombjai magyar szentek alakját
formázzák.42
39
Bouyer, Louis: Építészet és liturgia. Szeged, 2000, 61–62.
40
http://www.szfvar.katolikus.hu/adattar/plebaniak/nagyboldogasszony-plebania-erdliget [utolsó letöltés: 2018. 12. 03.]
41
Rév 1987. i. m. 97.
42
Uo., 98–99.
99
5. kép. Érdliget, Nagyboldogasszony-plébániatemplom szentélye

(Fotó: Czimbal Gyula)
Az épület látható vasszerkezete, burkolatának szín és forma választása azon-

ban inkább sportcsarnokra emlékeztető, rideg, ipari hatást kölcsönöz az épület-
nek, amelyet a templom következetesen alkalmazott plasztikai díszei sem oldanak
fel. Sőt megkockáztatható, hogy Szőke Lajos rusztikus hatású, romanizáló modo-
rú kerámiadíszei fokozzák a templombelső barátságtalan hatását. A kortárs kritika
visszafogottan fogalmaz: „Az érdligeti templom mérlegeltebb, hűvösebb, mint az
ugyancsak Szabó István által tervezett Márkháza vagy Farkasrét templomépülete.
Nyugodt hatású, elegánsan megoldott alkotás.”43
A liturgikus tér funkcionális szempontból megfelelő. A presbitérium jól látható, ki-
emelt helyen van. Az oltár elmozdíthatatlan, kőből készült, és a fallal nem érintkezik.
Az ambo és a papi szék megfelelő minőségű, az oltáriszentséget külön helyiségben
őrzik. Mégis az egész épület karakteréből hiányzik a lélek, a vallásos áhítat, amely
miatt templom szerepét nehezen tölti be. (5. kép)
43
Uo., 99. Ezzel szemben a térszervezést és a díszítést elemezve annak sokoldalúságát emeli ki írásában Major
György építész, egyetemi docens. Major György: Építéstörténeti vázlat Szabó István érdligeti templomáról.
Magyar Építőművészet 18 (2018) 6. 71–73.
100
6. kép. Gánt, Szent Vendel apát-plébániatemplom szentélye

c) Korábban megújult liturgikus terek újabb átalakításai

Gánt, Szent Vendel apát-plébániatemplom
Gánt a 18. században Csákberény filiája volt. A faluban 1783-tól lakott lelkész, majd
1807-től plébánia lett. Mai temploma 1839 és 1841 között épült.44 Berendezése,
oltára, tabernákuluma, szószéke a templommal egykorú, a Szent Vendelt ábrázoló
oltárkép szintén a 19. század közepén készült.45
2013-ig a templomban egyszerű kialakítású, sötétbarna színű, téglatest formájú
szembemiséző oltár és vele formailag egyező ambo volt, amelyet megfelelő enge-
délyek nélkül cseréltek le.46 Az új oltár és ambo formailag és színezésben is követni
igyekszik a templom eredeti oltárának és szószékének kialakítását. Azonban sem
az új oltár stipesének formája, sem a rajta található tagozatok kiosztása, sem a
44
http://www.szfvar.katolikus.hu/adattar/plebaniak/szent-vendel-apat-plebania-gant- [utolsó letöltés: 2018.12.03.]
45
Fejér megye művészeti emlékei 1998. i. m. 80.
46
A Székesfehérvári Egyházmegyei Törvénykönyv 155 §-a szerint: „Templomépítés elkezdéséhez, felújításához
és a liturgikus tér megváltoztatásához az Egyházmegyei Hivatal írásbeli engedélye szükséges.”
101
felület márványimitációjú festése nem illeszkedik a korábbi oltárhoz. Ugyanez vo-

natkozik az ambóra is, amely formailag értelmezhetetlen megoldást követ, és ezért
idegen elemként áll a templom szentélyében.47
A presbitérium elrendezése az új oltár és ambo készítésével nem változott, az
a hatályos rendelkezéseknek megfelel; az elmozdítható oltár központ, amelyre a
hívek figyelme irányul,48 a szilárd anyagból készült ambo a hívek számára jól látható
helyen áll.49 Mégis a nem megfelelő esztétikai kivitel kérdésessé teszi a berendezés
alkalmasságát, hiszen előírás, hogy a „belső tér és az egész berendezés formája,
szépsége mozdítsa elő az áhítatot, és tükrözze az ünnepelt misztériumok szentsé-
gét”.50 (6. kép)
Perkáta, Kisboldogasszony-plébániatemplom
Perkátát 1752-ig a dunaföldvári ferencesek látták el, 1752-től vált önálló plébániá-
vá.51 A Kisboldogasszony-plébániatemplom 1757-ben épült. 1775 és 1779 között
Győry Ferenc, a templom kegyura, a szentélyt mai formájára bővítette és Rieder
János székesfehérvári építész tervei szerint tornyot emeltetett. A templom épüle-
tének következő jelentős bővítése szintén a kegyúr, gróf Győry családhoz köthető.
A szegedi Fogadalmi templomot is tervező Foerk Ernő építész tervei szerint, az
I. világháború alatt, 1914 és 1918 között gróf Győry Teréz mellékhajókkal bővíttette
a templomot, ezzel elnyerte mai formáját.52 A templom szentélyében és hajójában
található műtárgyak kiválóan reprezentálják négy évszázad magas színvonalú egy-
házművészetét, amely a perkátai hívek, a kitűnő plébánosok és a kegyurak, a gróf
Győry család jótéteményeinek köszönhető. Ezek a műtárgyak egytől-egyig magas
művészi színvonalat és értéket képviselnek.
A templomban 2014-ig az egykori perkátai zárda neogótikus stílusú oltárának
stipesét használták szembemiséző oltárként. A papi szék és a szolgálattevők szé-
kei különböző stílusúak voltak, a sedes előtt egy felolvasó állvány állt, és egy egy-
szerű, kubusos formájú ambót helyeztek el a hajótól két lépcsőfokkal megemelt
presbitériumban. Az egyházközség megrendelésére Baracza Szabolcs faszobrász-
restaurátor művész a főoltár stipesének mintájára új szembemiséző oltárt tervezett,
amelyet a templomban található barokk berendezések formakincse alapján kiala-
47
SzfvPL, 15-42/2013. (2013. június 25.)
48
A római misekönyv általános rendelkezései 2009. i. m. 299.
49
Uo., 309.
50
Uo., 294.
51
http://www.szfvar.katolikus.hu/adattar/plebaniak/kisboldogasszony-plebania-perkata [utolsó letöltés: 2018. 12. 03.]
52
Fejér megye művészeti emlékei 1998. i. m. 118.
102
7. kép. Perkáta, Kisboldogasszony-plébániatemplom, szembemiséző oltár

kított ambóval egészített ki.53 Később, a meglévő sedes mintájára, új szolgálattevői

székek is készültek. Az oltár és az ambo sötétbarna pácolást kapott.
Az új berendezési tárgyakkal a presbitérium átalakult, áttekinthető, rendezett
képet mutat. Az elmozdítható oltár valóban központ lett, amelyre a hívek figyelme
irányul.54 Az ambo – megszüntetve a korábbi kettőzött állapotot – a hívek számára
jól látható helyen áll.55 A papi széket a presbitérium jobb oldalán a néppel szemben
helyezték el, a kisebb méretű támla nélküli szolgálattevői székekkel együtt alkalmas
a pap, mint a közösség elöljárójának megkülönböztetésére.56 A tabernákulum meg-
maradt a korábbi főoltár közepén, szilárd és biztonságos anyagból készült, mellette
örökmécs világít.
53
Baracza Szabolcs: Engedélyezési terv a perkátai római katolikus templom szembemiséző oltárának és felolva-
sóállványának elkészítésére. Kézirat. Biatorbágy, 2013.
54
A római misekönyv általános rendelkezései 2009. i. m. 299.
55
Uo., 309.
56
Uo., 310.
103
Az 1970-es években megfo-

galmazott elvekkel ellentétben
− miszerint egy régebbi temp-
lomban új tárgy csak modern
stílusú, a mai formanyelvnek
megfelelő lehet, és ne legyen
valamely korábbi stíluskorszak
utánzata57 – a perkátai templom-
ban az új szembemiséző oltár
elkészítésénél szerencsés meg-
oldásnak bizonyult a korábbi
főoltár formakincsének igényes
kivitelű átültetése. A tervezőt és
az egyházközséget a munka
elkészítésére a bécsi ferences
templom presbitériumának új,
szintén a korábbi főoltár formája
és részletei alapján készült be-
rendezése bátorította. Javasolt
a templom eredeti barokk beren-
dezésének restaurálása után, az
eredeti színezés helyreállítását
követően, annak alkalmazása az
8. kép. Perkáta, Kisboldogasszony-plébániatemplom, új berendezésekre is a harmo-
ambo (Fotó: Lakata Pál) nikus vizuális egység elérésére.
Azonban meg kell említeni, hogy
az ambo formai megoldásai aránytalanok, a díszítései esetlegesek, ezek revideálása
szükséges lenne még a végleges felületkezelés kialakítása előtt. (7–8. kép)
A gánti és a perkátai presbitérium berendezésének összehasonlítása alapján
érzékelhető, hogy a liturgikus tér megfelelő funkcionális elrendezése és a tárgyak
funkcionális megfelelősége nem elégséges a szent hely méltóságának szolgálatára.
57
Egyházi épületek és műtárgyak gondozása 1971. i. m. 95.
104
1 5 É V TA PA S ZTA LATA I A T ISZ Á NT Ú LI
R E F O R MÁ T US E G Y H Á Z K E R Ü LE T B E N
Géczy Csaba
A kezdetek
2001. március 6-án a Felső-Tiszán, Tarpánál átszakadt a gát. A Tisza vízgyűjtő
területén leesett csapadék miatti árhullám a Felső-Tiszánál egybeesett a Szamoson
és Túron érkezett árhullámokkal, és a víz elöntötte a beregi térség falvait. Néhány
nappal később Debrecenből felhívott dr. Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református
Egyházkerület püspöke, a Magyarországi Református Egyház zsinatának elnöke
kérve, hogy az egyházkerület munkatársaként hivatalosan kapcsolódjak be a baj-
ba jutott templomok megmentésébe. Mivel 2000. november 30-ával az Országos
Műemlékvédelmi Hivatal (OMvH) javaslatára megszűnt a munkaviszonyom az Ál-
lami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központnál (ÁMRK), örömmel lettem
műemléki tanácsosként az egyházkerület alkalmazottja. Igaz, akkor még nem gon-
doltam, hogy Debrecenhez való kötődésem 15 évig tartó kapcsolattá válik.
Sűrű hónapok következtek, állandó rohanással, tárgyalással, intézkedéssel.
Az árvíz által érintett 18 műemléktemplom minden gondjával egyszerre kellett
foglalkoznom. A károk elsődleges felmérését a katasztrófavédelem munkatársai
végezték; a veszélyeztetett, sérült 5600 épület mellett több mint 200 összedőlt
ház szerepelt a listájukon, és természetesen az elöntött falvakban a templomok
is megszenvedték a betört víz pusztítását. A katasztrófavédelem munkatársainak
érdemben nem volt idejük részletesen foglalkozni a templomokkal, elfogadták az
egyház által készített kárbecslést és helyreállítási igényeket. Ez a szerencsés kö-
rülmény nyújtott számomra lehetőséget ahhoz, hogy az egyes épületekre akkora
fedezetet állítsunk be, amely a tényleges kárhelyreállításon túl az épület műemléki
értékeinek bemutatását is lehetővé tette. Nagyfokú önállósággal járhattunk el: az
általunk megjelölt tervezőkkel, kivitelezőkkel, restaurátorokkal a velünk kialkudott
összegért kötött szerződést a kijelölt generálkivitelező. Az elkészült munkákat is mi
vettük át, a számlák ellenőrzése és kifizetése maradt a generálkivitelezőre. Az árvíz
okozta épületkárok megszüntetésén túl Csarodán a teljes belső festett falfelületet
és a homlokzati töredékeket is újból restauráltatni tudtuk. Ugyancsak restauráltat-
tuk Márokpapin, a templom homlokzatán előkerült virágdíszes falfestést. Vámos-
atyán a megbillent harangtorony egyben való megemelése bravúros megoldás volt
a kivitelezőtől, az újonnan elkészített vasbeton rácsalapra ült vissza az építmény.
105
Túristvándiban folytatni tudtuk a gótikus templom több éve félbeszakadt helyre

állítását. Gulácson a statikai vizsgálat kiderítette, hogy a termetes torony támpilléreit
utólag építették. A megtévesztő középkori hatást keltő támpilléreket elbontottuk, a
talajszint alatt a tornyot vasbeton cölöpözéssel erősítettük meg, a hajó alapfalait
pedig vasbeton pánttal vettük körbe. Elvégezhettük a túrricsei középkori templom
részletes kutatáson alapuló teljes igényű helyreállítását, a festett famennyezetet és
a karzatmellvédeket a püspökség restauráltatta.
Az árvízi templomok körüli eredményes munkám nagyban hozzájárult ahhoz,
hogy a lelkészek körében megerősödjön a tekintélyem, és a püspökség befolyásos
képviselőjének fogadjanak el. Én is megtaláltam a helyem ebben a számomra isme-
retlen egyházi közegben, örültem az értelmes munka lehetőségének, ezért könnyen
elköteleztem magam a debreceni folytatás mellett.
Az elmúlt 15 évre visszatekintve milyennek látom „alulnézettből” a műemlék
védelem alakulását? Milyenek voltak a műemlékvédelem objektív és szubjektív felté-
telei? Milyennek ismertem meg, milyennek látom a tulajdonos református egyházat?
Tapasztalataimnál figyelembe kell venni, hogy a debreceni helyzetem nem átlagos,
inkább kivételesnek mondható, hiszen a püspök bizalmát élvezve, támogatását ma-
gam mögött tudva nagyfokú önállósággal járhattam el műemléki ügyekben.
Az egyházi háttér
A Magyarországi Református Egyházat alkotó négy egyházkerület közül − a refor-
mátusok számát tekintve − a legnagyobb a Tiszántúli Református Egyházkerület,
amelyhez több mint 400 gyülekezet tartozik. A debreceni székhelyű egyházkerü-
let élén a püspök áll. Az egyházkerületet 9 egyházmegye alkotja, élükön az espe-
ressel. Tiszántúlon a gyülekezetek számát tekintve a legerősebbek a Nyírségi, a
Szabolcs-Beregi és a Szatmári Egyházmegyék, amelyek súlya döntő az egyház-
kerületi tisztségviselők, így a püspök választásakor is. A középkori templomok
zöme itt található, ez a terület minden aspektusból, így hitéleti szempontból is az
egyházkerület a Magyarországi Református Egyház egyik legértékesebb része.
Működésem főleg ide, a középkori templomokban gazdag területre koncentráló-
dott. Az egyházközségek élén a gyülekezet által választott lelkipásztor áll, egyen-
rangú világi partnere a gyülekezet tagjai közül választott testület, a presbitérium,
élén a gondnokkal. A lelkipásztorok fizetését és javadalmazását is a gyülekezet
állapítja meg, tehát a lelkészek függő viszonyban vannak a gondnoktól és a pres-
bitériumtól.
Gyorsan rá kellett jönnöm, hogy nem elegendő a lelkész meggyőzése, egyet-
értésének megszerzése, fontos a gondnokkal, a presbitériummal való egyeztetés,
106
Géczy Csaba • 15 év tapasztalatai a Tiszántúli Református Egyházkerületben
kapcsolattartás. Célravezetőnek bizonyult az a gyakorlat, hogy a kutatás megkez-

dése előtt tisztáztuk a várható eredményeket és a következményeket a presbité-
riummal. Ugyanígy jártam el az építészeti tervek készítésekor és elfogadásakor,
legtöbbször a teljes gyülekezet számára tartottunk az építésszel tervbemutatót.
Egy-egy egyházközség elkötelezettségének és anyagi helyzetének ismeretében
lehetett eldönteni, hogy a templomuk esetében milyen mélységű műemléki beavat-
kozást érdemes szorgalmaznom. Volt, ahol meg kellett elégednem a tető rendbe-
tételével vagy az alapfalak szigetelésével, teljes mélységű műemléki helyreállítást
csak erre szellemileg felkészült, a nehézségeket vállaló egyházközséggel volt sza-
bad elindítani. Bereg, Szatmár összetartó egyházközségei erre alkalmasabbak vol-
tak. Az egyházközség anyagi helyzetére térve tudnunk kell, hogy a gyülekezetek
jogilag önállóak, az egyházi épületek a gyülekezet birtokában vannak. A templomu-
kért cselekedni kész gyülekezetek mellett látnom kellett, hogy sok helyen a pres-
biterek csak hangoztatják tulajdonosi jogaikat, de megfeledkeznek a tulajdonosi
kötelességekről. Az államosítás nyomán megszűnt a gyülekezetek kiegyensúlyo-
zott létét biztosító gazdasági háttér, a földtulajdon. A korábbi gazdasági szerke-
zet helyébe az államtól való anyagi függőség lépett. Ezt erősíti a lelkészi fizetés
állami kiegészítése, a hittantanítás költségeinek ellentételezése, az egyházi iskolák
többletfinanszírozása, esetenként a rendkívüli céltámogatások.
Az egyházi kárpótlás keretében azok a gyülekezetek jártak jól, amelyek a kár-
pótlás pénzbeli megváltását választották. A több millió forintos kárpótlás mobili-
zálható összeget jelenthetett a pályázatokhoz szükséges önerőhöz vagy tervek
készítéséhez. Néhány leleményes egyházközség a kárpótlási összegből szociális
vállalkozásba kezdett: öregek otthonát, szociális otthont vagy szociális étkezteté-
si rendszert hoztak létre. Az állam által megfelelően ellentételezett tevékenységek
anyagi hasznából akár már a templom felújítására is gondolhatnak. Az egyház-
községek zöme azonban kiszolgáltatott állapotban van. Nem csoda, hogy első-
sorban másoktól, a püspöktől, a polgármestertől, az országgyűlési képviselőtől,
az államtól várják a segítséget. Lehet, igazuk van, de a másoktól várt segítséggel
párhuzamosan tompul a közösség önfenntartó képessége, és nő a kiszolgáltatott-
sága. Az egyházkerület gyülekezeteinek pénzügyi helyzetét tekintve összességé-
ben megállapíthatjuk, hogy túlnyomó többségük képtelen önerőből a műemlékek
jó karbantartási kötelezettségének eleget tenni. Az egyházon belüli pénzügyi forrá-
sok közül az évente felosztásra kerülő úgynevezett rekonstrukciós alapból a zsinat
az ezredfordulót követően évente 40–100 millió forint közötti összeget biztosított
– javaslatunk alapján – az egyházkerületnek. A műemlékekre fordítható összeg ké-
sőbb, a 2010-es években, fokozatosan csökkent.
107
Pályázati formák, lehetőségek
Évenkénti rendszerességgel számíthattunk az úgynevezett, a mindenkori egyház-

ügyi államtitkársághoz köthető egyházi pályázatra. 2010 előtt a történeti egyházakra
felosztott keretből egyházkerületünkre évi 70–100 millió forint összeg jutott. Az egy-
szerűsített pályázatot a gyülekezeteknek a püspökségre kellett benyújtaniuk, ahol
rangsorolva a pályázatokat, a rendelkezésre álló összeg erejéig továbbítottuk ja-
vaslatunkat a zsinaton keresztül az államtitkárságra, amely azt lényegi változtatás
nélkül elfogadta. Később a püspöki ellenjegyzéssel eljuttatott javaslatok mellett a
nyertesek között szép számmal akadtak olyanok, amelyek a püspökséget kikerülve
jutottak el a minisztériumig. A történet befejező fázisában a pályázatokat már nem is
a püspökségre kellett benyújtani, hanem a zsinatra, végül az Emberi Erőforrások Mi-
nisztériuma (EMMI) önkényesen döntött és osztotta szét a reformátusoknak megítélt
keretet. Nyilvánvaló, ez az eljárás a gyakorlatban tovább erősítette a lelkészekben azt
a meggyőződést, hogy ügyeikben a hivatalos utat és hierarchiát megkerülő eljárás, a
„felmegyek a miniszterhez” magatartás a célravezető. Színesíti a képet, amikor a mi-
niszter eredendően református lelkész is, hiszen ez a körülmény azzal a megnyugtató
érzéssel jár a kijáró lelkipásztor számára, hogy nem az államhatalmat megtestesítő
miniszterhez megy kérincsélni, hanem a református testvérétől kér apró szívességet,
akinek testvéri kötelessége a segítségnyújtás. A kormányzattal szembeni alárendelt-
ségi érzés helyébe ekkor a látszólagos egyenlőség hamis tudata lépett. Elgondolha-
tó, hogy ilyen körülmények között az utolsó években mennyire kiszolgáltatottá vált a
műemléki tanácsos helyzete a pályázatok előkészítési folyamatában.
Nézzük, hogyan alakultak a műemlékvédelemre közvetlenül fordítható állami
pénzek. Az ezredfordulót követő években a „Műemléki Hivatal” (OMvH, KÖH, Fors-
ter Központ) rendelkezésére álló, helyreállításokra fordítható összegek csökkentek,
majd elapadtak. 2001-ben a hatósági munkát végző egységek sem rendelkeztek
már a korábbi évtizedekben hasznos segítséget nyújtó támogatási összegekkel.
A Tiszántúl református műemlékei közül még jórészt a Hivatal beruházásában és az
ÁRMK restaurátorainak közreműködésével fejeződött be a gyügyei templom utóbb
Európa Nostra-díjban részesült helyreállítása. Az utolsó támogatott a lónyai temp-
lom volt, ahol a gazdag falképek, a színes mennyezet és bútorzat restaurálását a
Hivatal az ÁMRK közreműködése révén támogatta. Az építészeti helyreállítás befe-
jezését, a környezet rendezését már az egyháznak kellett megoldania, a sekrestye
tervezett rekonstrukciója, a harangláb felújítása máig elmaradt. (1. kép)
Az ínséges időkben felértékelődtek a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) évente
megjelenő pályázatai. A 30%-os önerő igénye még elviselhető volt a pályázó szá-
mára, így akadt esztendő, amikor az egyházkerület öt fontos műemléke is a kedvez-
108
ményezettek között szerepelt. Az évek

múlásával az NKA pénzügyi kerete
egyre csökkent, a döntések korábbi
szakmai háttere megszűnt, és amikor
a 2010-es évek derekán 50%-osra nö-
velték a szükséges önerőt, e pályázati
típus érdektelenné vált a tulajdonosok
számára.
2004-től, az Európai Unióba való
belépést követően, a lassan bein-
duló pályázati rendszertől vártuk az
új források megnyílását. A SAPARD,
majd az AVOP, illetve a vidékfejlesz-
tési pályázatok műemlékektől idegen
szempont rendszeréhez igyekezett
mindenki kényszeredetten alkalmaz-
kodni. A SAPARD pályázatban például
csak a településkép javítását szolgáló
munkák: tető, homlokzat, kert szere-
pelhetett. A kiíró az odaítélt pályázati 1. kép. Lónya, református templom,
belső tér a helyreállítás után
összeg felhasználásának feltételeként
az egyházi épületre is jelzálogot kívánt
bejegyeztetni, de egy templom elzálo-
gosítása egyházjogi képtelenség. Az AVOP pályázatban már megjelenik – borzal-
mas pályázati kifejezésként – a turisztikai attrakciófejlesztés igénye. Noha nem az
egyházra volt szabva ez a pályázat, kellemes kivételként ennek eredményeként
tudtuk mintaszerűen helyreállítani a vajai templomot. A turisztikai vonzerő igényét a
kutatás nyomán hitelesen, de mai formanyelven rekonstruált sekrestye megépítésé-
vel, az ott megvalósított és a torony négy szintjén folytatott egyháztörténeti kiállítás-
sal elégítettük ki. (2–3. kép)
A 2007-ben elindult II. Nemzeti Fejlesztési Terv keretében − politikai ösztönzést
sem mellőzve − Nyírbátor Város Önkormányzata konzorciumi vezetésével nyert az
a vallási turizmus fejlesztéséért benyújtott projekt, amelynek keretében megvalósult
a nyírbátori református, egykori Szent György-templom, a nyírbátori római katolikus,
volt minorita templom felújítása, létrejött a két épületet összekötő várostörténeti sé-
tány, megújult a nyírbátori fürdő és a Máriapócsi Görögkeleti Bazilika a környezetével
együtt. A sokféle igény miatt a projektből a református templomra eső összeg nem
volt elegendő minden szükséges munka elvégzésére. Sajnos az épület kutatására
109
2. kép. Vaja, református templom kelet felől, a rekonstruált sekrestyével
sem jutott elég pénz, csak az építé-

szeti tervezés számára elengedhetet-
len információkat tudtuk beszerezni.
A 2010 januárjában indult kivitelezés
fő eredményei között tartom számon a
páratlan gótikus fedélszerkezet helyre-
állítását, a tető új, fekete kőpala fedését.
A fedélszék turisztikai bemutatható-
sága érdekében lift épült a toronyba,
ahonnan fémlemez hídra jutva tekint-
hetik meg a látogatók a tetőszerkeze-
tet. Fontos eleme a helyreállításnak a
sekrestye második szintjének vissza-
építése, a szentély eredeti emelt szint-
jének a visszaállítása, a reneszánsz
faragványok, a papi ülőpad és a szent-
ségház, továbbá a Báthori-síremlékek
kőszobrászati restaurálása, valamint a
3. kép. Vaja, református templom déli 18. századi, gazdag színvilágú, népies
homlokzata, a középkori részletek bemutatásával szószék restaurálása. (4–5. kép)
110
4. kép. Nyírbátor, református templom és harangláb a helyreállítás után
Kiemelt állami támogatásnak köszönhetően kezdhettük el 2009-ben a Debreceni

Református Kollégium felújítását. Az emblematikus épület túlzsúfolt, elavult, rossz ál-
lapotú volt: itt működött a Hittudományi Egyetem, a Nagykönyvtár, a Múzeum intéz-
ménye, az egyetemisták kollégiuma, a gimnázium és a gimnazisták internátusa. A
munka első fázisában a főhomlokzati épületszárny helyreállítására került sor. A 2010-
es kormányváltást követően kiemelt programmá vált a püspökséghez tartozó deb-
receni oktatási intézmények átfogó rekonstrukciója. Ennek eredményeként sikerült
egyes intézmények kiköltöztetésével tehermentesíteni a Kollégiumot, így a történeti
értékeit megőrző korszerűsített épületben sokkal jobb körülmények között működik
ma a Hittudományi Egyetem, a Nagykönyvtár és az Egyházkerületi Gyűjtemény.
A gyülekezetek többsége számára a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal
(MVH) kezelésében meghirdetett vidékfejlesztési pályázattal új támogatási rend-
szer vált pénzügyi forrássá. E pályázaton műemlékeinknek a településkép más,
fontosnak tartott, nem műemlék épületeivel kellett versenyezniük. A pályázat ér-
tékelési szempontjai között műemlékileg teljesen érdektelen kritériumok is szere-
peltek: például többletpontot ért, ha az épület több utcára nézett, ha a felújítás
eredményeként új munkahelyek jöttek létre, ha a munkába helyi vállalkozót vontunk
111
5. kép. Nyírbátor, református templom keleti homlokzatának kiviteli terve, 2009

Építész tervezők: Gál Tibor, Gerák Miklós, Lénárd Márton
be, vagy energiatakarékos eljárásokat alkalmaztunk. A pályázati értékhatár ugyan

50 millió forint volt, de gyakran az elnyerhető tényleges összeg 20–25 millió forint-
ra csökkent, hiszen mind a kiírónak, mind a helyi befolyásos tényezőknek a nyer-
tesek számának szaporítása állt érdekükben. További nehézséget jelentett, hogy
a pályázatokat csak az MVH saját költségvetési kódja szerint lehetett elszámolni,
amely helyenként jelentősen eltért az érvényes építőipari áraktól. Minden nehézség,
akár egy-egy pályázat többszöri átdolgozása ellenére is, ösztönöztük és segítséget
112
nyújtottunk a tulajdonosoknak a pályázaton való indulásukhoz és a nyertes pályázat

lebonyolításához. Hozzá kellett szoknunk, hogy egy-egy templom helyreállítását jó
esetben is csak több pályázat segítségével tudtuk megvalósítani. A nehézségek
dacára az MVH pályázatok több száz millió forintos anyagi támaszt jelentettek az
évek során munkánkhoz.
Tudomásul kellett vennünk, hogy a műemlék-helyreállítás értékközpontú cél-
ja helyébe a műemlékek idegenforgalmi, turisztikai célú felújítása lépett. A szor-
galmazott turisztikai attrakció fejlesztés talán váraknál, kastélyoknál könnyebben,
templomoknál csak erőltetetten valósítható meg. Északkelet-Magyarország apró-
falvas településeinek többségében megtekintésre érdemes értékekkel rendelkező,
szélesebb érdeklődésre számot tartó templomok rejtőznek. A református közös-
ségek és a lelkészek büszkén és szívesen mutatják be épületüket. Az értékekhez
képest gyér az érdeklődés és csekély gazdasági hasznú a térség számára az
idegenforgalom, pedig elterjedt vélekedés szerint a turizmus fejlesztése lehetne
a kitörési pont az egyéb gazdasági esélyek híján lévő területen. Ezt felismerve a
Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat szándékának megfelelően a Me-
gyei Területfejlesztési és Környezetgazdálkodási Ügynökség létrehozta a műemlé-
kek népszerűsítésére a „Középkori templomok útja” tematikus turisztikai útvonalat.
Az egyházi örökségre támaszkodva mára 62, többségében református templomot
érintő, az országhatáron is túlnyúló útvonal jött létre, különböző ajánlatokkal egy-
egy programcsomagban. Komoly hozadéka a nyertes turisztikai pályázatokkal
támogatott programnak a terület műemlékeinek alapos művészettörténeti feldolgo-
zása a Kollár Tibor szerkesztésében megjelenő hézagpótló kötetekben.
A református egyházat képviselve a programban − javaslatom nyomán − elértük,
hogy a magyar–román határon átívelő együttműködési uniós pályázatban (HURO)
a műemlékek tényleges kutatása, tervezése, helyreállítása szerepeljen. Az eredmé-
nyes pályázatban a Tiszántúli Református Egyházkerület, a Királyhágómelléki Refor-
mátus Egyházkerület és a megyei ügynökség vett részt. A pályázat eredményeként
Kisszekeresen, Szamosújlakon, Túrricsén a templom időszakos karbantartására
szorítkoztunk, míg három helyszínen átfogóbb beavatkozást végeztünk. A 15. szá-
zad végi vámosoroszi templom külső helyreállításán túl fontos eredménynek tartom
a belső falfelületek teljes feltárását, a szentélyben lévő Bűnbeesés-jelenet restaurá-
lását, a kőbordás hálóboltozat előkerült festésének rekonstrukcióját, a szentélyben
és a hajó délkeleti végfalán előkerült terjedelmes latin betűs bibliai idézetek restau-
rálását. A szószék gazdag, többszintes hangvetőjét és a Mózes-széket ugyancsak
restauráltattuk. A HURO folytatásából tervezzük az előbbi famennyezethez tartozó,
a nyugati karzataljba beépített további kazetták restaurálását és a 19. századi kar-
zatok felújítását. (6. kép)
113
Jelentős előrelépés, hogy a pályá-

zat keretében sikerült elindítani a mél-
tatlan állapotban lévő kölcsei templom
munkáit. A kutatás bebizonyította,
hogy 1460 után, egy építési perió-
dusban készült az épület. Az 1646-os
nagy átalakításkor bonthatták le a re-
formátus térhasználatot zavaró diada-
lívet, szüntették meg a szentély gótikus
boltozatát és bonthatták el a gótikus
nyugati kaput. Az északi homlokzat
megtámasztására ekkor új támpillére-
ket emeltek, ebbe befalazták a kapu
köveit. A támpilléreket elbontva – re-
mélhetőleg – a kövekből rekonstruál-
hatjuk a bélletes építményt. Egyelőre a
tető, az északi homlokzat helyreállítá-
sa készülhetett el. A festőrestaurátor-
kutatás eredményeként a szentély vég-
6. kép. Vámosoroszi, református templom falán előkerült figurális falképtöredéket,
szószék hangvetője a restaurálás után
a fiatornyos szentségfülkét, a famen�-
nyezetet és a berendezést, a templom
homlokzatait már egy következő pályázatból reméljük restauráltatni. (7. kép)
A kölcseihez hasonlóan a gacsályi templomot is elkerülte korábban a szervezett
műemlékvédelem figyelme. A vidék egyik legeldugottabb, szerény életfeltételeket
nyújtó településének lelkes egyházközsége 2006-ban a kárpótlásból félretett pén-
zéből biztosította a templom kutatási és tervezési költségeit. Több eredménytelen
próbálkozást követően csak 2014-től sikerült a HURO-pályázat révén maradéktala-
nul elvégeznünk az épület helyreállítását. Az eredeti tetőformát a nyugati oromfalon
lévő lenyomat alapján lehetett rekonstruálni. A megemelt oldalfalak eredményeként
visszaállt a tér eredeti arányrendszere. Mind a hajó északi, mind a szentély észak-
keleti falában nagy számban találtunk az épület második középkori periódusából
származó boltozati bordaköveket és boltindításokat, amelyek egy részét kibontottuk
és a karzat alatti kiállítótérben mutatunk be. Az 1759-ből származó kazettás fa-
mennyezet ránk maradt elemeit restauráltuk, és új kazettarendszerű mennyezetbe
helyeztük. (8–10. kép)
A HURO-pályázat eredményei közé tartozik, hogy közel húsz templomban ké-
szítettünk látogatóbarát fejlesztéseket, kiállításokon mutattuk be az egyes épülete-
114
7. kép. Kölcse, református templom északi homlokzata a helyreállítás után
ket, vagy a gazdag szakmai tartalommal feltöltött információs pultok segítségével

tájékoztatjuk a látogatókat a Középkori Templomok Útja műemléki helyszíneiről
és értékeiről. Előkészítettük a HURO-pályázat folytatását, amelyben többek között a
kölcsei, a tarpai és a csengeri templomok munkáit kívánjuk szerepeltetni.
Igen jelentős uniós forrás áll rendelkezésre a 2016-ban benyújtott Terület- és Te-
lepülésfejlesztési Operatív Program (TOP) pályázatainak finanszírozására. Hamar
kiderült, hogy a tiszántúli megyék közül egyedül Szabolcs-Szatmár-Bereg megyé-
ben van fogadókészség az egyházi témák szerepeltetésére. A pályázatok összeál-
lításában a megyei önkormányzatnak csak formális szerepe volt, az egyeztetéseket
a Nyírségben is az egyes kormánypárti országgyűlési képviselőkkel kellett félhivata-
losan lefolytatni. Az egyházi témajavaslatoknak a képviselőhöz tartozó terület rend-
kívül változatos ötleteivel, javaslataival kellett felvenni a versenyt. A megyében is
csak két képviselői körzetben tudtuk − a többszöri egyeztetések eredményeként − a
területre vonatkozó operatív programban műemlékeinket szerepeltetni. A Szatmár-
Beregi program keretében megkezdhető a Szatmár „kapujában” álló Fehérgyar-
115
8. kép. Gacsály, református templom déli homlokzata a helyreállítás után
mat késő román kori toronnyal bíró templomának helyreállítása. Szakmailag még
nagyobb jelentőségű a tarpai templom restaurálása. A gondosan megkutatott, átfo-
gó műemléki tervvel rendelkező helyreállítás célja a tetőszerkezet felújítása, a déli
és a nyugati homlokzat műemléki értékeinek feltárása és bemutatása, a koráb-
ban leégett toronysisak rekonstrukciója. A belső térben indokolt lenne a korábban
restaurált Szent László-falképciklushoz méltó környezet kialakítása. A HURO-
programban elvégzett munkák folytatásaként itt is szerepel a kölcsei templom hely-
reállításának második üteme, a vámosoroszi templom nyugati karzatába beépített
18. század közepi gazdag, virágdíszes kazetták restaurálása. Beregsurányban a
több mint tizenöt éve elvégzett kutatásra és elkészített tervekre támaszkodva na-
gyon időszerű a középkori templom helyreállításának megkezdése. A nagy turiszti-
kai vonzerőt jelentő csarodai templom közelében álló egykori református iskolában
látogatóközpontot és egyházművészeti kiállítóteret kívánunk létrehozni. A korábban
mintaszerűen helyreállított vámosatyai templomban egykor elmaradt a hajóban a
lemeszelt, reformáció kori virágdíszes falfestés feltárása és bemutatása. Most ezt
szeretnénk pótolni. Eredményesnek mondható, hogy a Nyírségi projektben sikerült
116
9. kép. Gacsály, református templombelső a toronyaljból, a helyreállítás után
megjelentetnünk Piricse középkori templomának felújítását, a nyírbátori templom

helyreállításából pénz hiányában kimaradt hatalmas gótikus ablakok restaurálását.
A programok összeállításának szakmai komolyságát kérdőjelezi meg a nyírmihály-
di eset, ahol a templom ugyan kifogástalan állapotban van, képviselői szándékra
mégis bekerült a pályázatba.
Megállapíthatjuk, gyakorlatilag ma a pályázatok jelentik a műemlékvédelemhez
szükséges pénzügyi háttér megteremtésének az egyetlen módját. Ezért lenne fon-
tos kiküszöbölni a jelenlegi pályázati rendszer hibáit. Alapvető probléma, hogy a
műemlék üres fogalomként, tényleges értéke, súlya nélkül jelenik meg a pályázatok
kiírásában, elbírálásában. A pályázatok elterjedésével kialakult a pályázatírók, -ke-
zelők, -értékelők sajátos nyelvet beszélő, egymást kiegészítő összehangolt rendje,
akikkel szemben a pályázó a teljes folyamat során alárendelt helyzetben van.
A pályázati folyamat egészére a bizonytalanság jellemző. Bizonytalan a beha-
rangozott pályázatok tényleges megjelentetésének időpontja, elhúzódik a pályáza-
tok értékelése, elbírálása, a döntés, a szerződéskötés, és gyakran a megvalósításra
jut a legkevesebb idő. Az előkészítő folyamat elhúzódása következtében sokszor
117
a pályázatban elfogadott anyagá-

rakból a valóságban már nem lehet
megvalósítani a munkát, a pályázat
elkerülhetetlen módosítása pedig vég-
telenül körülményes. A megvalósítás
ellenőrzése is lassú, az ellenőrzés
során a formai elemek dominálnak. A
körülményes bürokratikus elszámolás
a kifizetések elhúzódását eredménye-
zi, a kivitelezők nem jutnak időben a
pénzükhöz. Általános baj, hogy a
pályázati források nem biztosítanak
egyenletes kiegyensúlyozott munkát
a műszaki, kivitelezői vertikumnak. Az
ínséges években a kisebb kivitelezők
alig tudnak talpon maradni, a pályá-
zatok lökésszerű megjelenésének
időszakában viszont az építészek, ki-
vitelezők túlterheltsége rontja a meg-
valósítás színvonalát.
10. kép. Gacsály, református templom,
A pályázatok megvalósítói
mennyezeti kazetta a restaurálás előtt
A műemlék-helyreállítás anyagi hátte-
rének áttekintése után fontos sorra venni, hogy milyen emberi tényezőkre kell tekin-
tettel lennünk az eltervezett munkák megvalósítása során.
Az első lépéseként nélkülözhetetlen kutatás szükségességét a lelkészek és
gyülekezetek többsége tudomásul vette, elfogadta. Az 1970-es–1980-as évekhez
képest örömteli változás, hogy a lelkészek esetenként igénylik, hogy a falkutatás
eredményeként értékesebbé váljék templomuk. Nem egy helyen várták, hogy fal-
képet is találjunk, szerencsére elmúlt már az az idő, amikor a figurális ábrázolást el-
utasították a gyülekezetek, és mint Ópályiban, az előkerült falképet fehér vászonnal
kellett letakarnunk. Nem egy gyülekezeti megbeszélésen elhangzott az a kívánság,
hogy a kutatás és a restaurálás után legyen olyan szép a templomuk, mint a csaro-
dai. Másutt meg azt kérdezték: ha szép lesz a templomuk, akkor majd ők is kapnak
Európa Nostra-díjat? Ha az előkészítő megbeszélések során a gyülekezet tudomá-
sul vette a kutatás megkerülhetetlenségét, akkor joggal merült fel az a kérdés, hogy
mennyiért és milyen pénzből lehet azt megvalósítani. Ha belegondolunk a gyakorta
elöregedett, szegény településeken, alacsony nyugdíjból élő idős emberek anyagi
118
helyzetébe, nem csodálkozhatunk azon, hogy számukra a több százezer forintos

kutatási összeg igen nagy pénznek számít. Ezért nagy segítséget jelentett, hogy kri-
tikus helyzetekben magam mögött tudhattam a püspökség anyagi hátterét, amely
javaslatomra bizonyos esetekben átvállalta a kutatási költségeket. Mivel a kutatást
követően a munka folytatása bizonytalan, jogos igény, hogy a kutatás végeztével a
templom használható állapotban maradjon.
A pályázati gyakorlat szerint a pályázat benyújtásának feltétele a kutatáson ala-
puló építészeti tervezés és tervezői költségvetés. A templom folyamatos használ-
hatósága és a pályázati igény közötti ellentmondást úgy tudjuk feloldani, ha teljes
folyamatot indító kutatást legalább két ütemre bontjuk, és az első ütemben lehe-
tőleg csak megszondázzuk az épületet. A legszükségesebb adatok birtokában
már elkészülhet az olyan engedélyezési terv és költségvetés, amellyel a hatóság
is megelégszik, és megadja a pályázat benyújtásához szükséges engedélyt. Ha
a hatósági kolléga is a jövendő, eredményes műemlék-helyreállításra szerveződő
csapat tagjának érzi magát, akkor az előkészítő munka több ütemre bonthatósá-
ga érdekében az építési engedélyt is rugalmasan, több ütemre bontja. A kutatás
megszervezésével volt a legkevesebb problémám, hiszen az egykori ÁMRK volt
kutatóinak közreműködésére támaszkodhattam. Esetenként segítséget nyújtottak
a nyíregyházi Jósa András Megyei Múzeum és a debreceni Déri Múzeum mun-
katársai. Valamennyi kutatáshoz nélkülözhetetlen segítséget nyújtott Németh Péter
volt megyei múzeumigazgató. Az épület teljes körű megismeréséhez elengedhe-
tetlen festőrestaurátori kutatásokat az építészettörténeti kutatással egy ütemben
szerveztük meg, ahol erre lehetőségünk nyílt, faszobrász-restaurátori kutatások is
készültek. A gyülekezetek többsége a gyakorlatban is segédkezett a kutatásban,
Tornyospálcán például olykor 15–20 fős csapat szorgoskodott a templom körül.
Zárójelben egy gondolat a hatósági engedélyhez kötelező mellékletként benyúj-
tandó értékleltárok hasznosságára vonatkozóan. Megítélésem szerint a műemlé-
ki értékek pontos számbavétele állami feladat lenne (lett volna). Nem túl elegáns
dolog most az elkészítésének a terhét a tulajdonosokra, többek között a szerény
anyagiakkal rendelkező egyházközségekre hárítani. Ráadásul a kormányhivatal ha-
tósági munkatársai csupán az értékleltár elkészítését tudják formailag ellenőrizni,
az igazi baj azonban az, hogy a gyakran kampányszerűen készülő építészeti tervek
nem veszik figyelembe az értékleltár megállapításait. Így a hiánypótló tudományos
munkák a gyakorlatban olvasatlanul porosodnak a hivatali polcokon.
Véleményem szerint, az építésztervezőt már a kutatás megkezdésekor be kell
vonni a közös munkába. Helyes, ha az építész nyomon kíséri a kutatás alakulását,
kérdéseivel ráirányíthatja a figyelmet az általa fontosnak tartott részletekre, pon-
tosítási igényekkel léphet fel, vagyis a helyreállítás érdekében formálódó szakmai
119
csapat teljes jogú tagjaként vesz részt az együttgondolkodásban, a közös mun-

kában. Az egyházkerület szervezésében lebonyolított helyreállítások esetében az
építésztervező kiválasztásánál korábbi szakmai és emberi kapcsolataimra támasz-
kodhattam. Az építészek és a szakági tervezők elsősorban a műemléki hivatalban
iskolázódott, az ÁMRK vagy változatos elnevezésű utódszervezeteiben dolgozó volt
kollégák soraiból kerültek ki, akik változatlan felkészültséggel vettek részt többnyire
magántervezőként, parányi gazdasági egységekbe szerveződve a munkában.
A műemléki szaktervezők e csoportja mellett kapcsolatba kerültem néhány deb-
receni és nyíregyházi elismert és sokat foglalkoztatott építésszel. A többnyire min-
den feladatot vállaló építészirodákat vezető, jó nevű tervezők hangoztatták ugyan
a műemléki elvek fontosságát, használták a bevett műemléki szakzsargont, a va-
lóságban azonban alapvetően a problémamentes, minél gyorsabb megoldásban
voltak érdekeltek. A tervezők másik csoportját alkotó építész derékhad a debreceni
és nyíregyházi főiskolán szerezte diplomáját. A változatos felkészültségű tervezők
az esetenkénti műemléki munkákat csupán kenyérkereseti feladatnak tekintették.
Tervezői tevékenységük jobbára kimerült a csinos, a részleteket mellőző rajzok és
a problémákat mellőző műleírás elkészítésében. A tulajdonos egyházközségek szá-
mára általában ők jelentették az elfogadott, a biztos szakmai hátteret, és a munká-
jukért kért összegek még elfogadhatóak voltak. A legalacsonyabb színvonalat a
„falusi kismesterek” csoportja jelentette. Az ismeretlen végzettséggel rendelkező
tervezők egy-egy szűkebb földrajzi körben igen népszerűek, és faluhelyen gyakor-
latilag elvállalnak mindent, amelyhez építési engedély szükséges. Műleírásaik né-
hány sematikus mondatra szorítkozik, és náluk már az is eredménynek tekinthető,
ha méretarányos alaprajz és homlokzatrajz készül. Nagy kár, hogy ilyen színvonalú
tervek – merő jóindulatból – nem egy esetben hatósági engedélyt kaptak. Ha az így
„előkészített” munkához alkalmatlan kivitelező társult, csak a szerencse menthette
meg a gyülekezetet a botrányos végeredménytől.
A műemléki gyakorlatból tudjuk, hogy a kivitelezés során nem nélkülözhető az
építész folyamatos együttműködése, ellenőrzése, a tervezői művezetés. Sajnos a
tervezői művezetés fogalmát a pályázati rendszer egyszerűen nem ismeri, ezen
a címen nem számolható el költség, a terv átadásával, elfogadásával az építész
szerepe a pályázati logika szerint lezárul. Ez a gondolkodásmód szétszakítja a
munka egyes fázisait, a kutatót elválasztja az építésztől, mindkettőt a pályázatírótól,
majd a kivitelezőtől. E felfogás szerint kizárólag a műszaki ellenőr feladata a kivite-
lező ellenőrzése. A tervezői művezetés költségét többnyire a püspökség segítsé-
gével tudtam biztosítani.
A munkám során megismert kivitelezők szintén három csoportba sorolhatók.
Legkönnyebb helyzetben akkor voltam, amikor a műemléki kivitelezésben jártas,
120
az ezredfordulót megelőzően is a műemléki szervezet megbízásából dolgozó ki-

vitelezővel működhettem együtt. Két ilyen kisebb munkacsoport akadt, amelyhez
felnőtt egy-két ambiciózus, munkájukra igényes kivitelező. Őket megismerték és
elfogadták a kutatók, az építészek is. E körben a gyakorlatban megvalósíthattam
a kutató-építész-kivitelező csoportmunkát. Kapcsolatba kerültem néhány széles
alvállalkozói körrel dolgozó közepes vagy nagy kivitelezővel. Náluk elsősorban a
munka gazdaságossága számított, felkészültségük rendkívül különböző volt. Mun-
kájuk minőségét alapvetően meghatározta a foglalkoztatott szakmunkások, építés-
vezetők tudása, igényessége. Bizonyos értékhatár felett a kivitelező kiválasztása
közbeszerzési eljárás keretében történt. A közbeszerzés eredményét döntően két
szempont határozza meg: a megbízható pénzügyi háttér, illetve a bankgarancia és
a vállalási ár. A közbeszerzés kiírásakor, illetve az értékeléskor a munka elvárt szín-
vonalára vonatkozó szempontokat gyakorlatilag lehetetlen érvényesíteni. A műem-
lékekre szóló megkötés, a műemléki referencia semmit nem ér, könnyen kijátszható.
Bevett gyakorlat, hogy a nagy kivitelező konzorciumi partnerként maga mellé vesz
egy műemléki munkát már végzett kisebb kivitelezőt, és ketten együtt már jogosult-
tá válnak a munkára. Ha pedig elnyerte és elvégezte az adott műemlék-helyreállí-
tást, a jövőben – és ezzel örök időkre – már ő maga is alkalmassá válik a műemléki
munkára. A megrendelő a közbeszerzési eljárás során kiszolgáltatott pozícióban
van, így az eljárás végével ismeretlen minőségű portékát vásárol meg.
Az egyházkerület területén a legtöbb munkát a gyülekezetek által szívesen alkal-
mazott, mindenre vállalkozó helyi kismesterek végezték. A sógorság-komaság, az
olcsó vállalási ár, a „jó református megítélés” mind-mind vonzó volt a gyülekezetek
számára. Akadt közöttük, akiket könnyebben lehetett az igényesebb munkavégzés
irányába terelni, a többség azonban igen vegyes műszaki felkészültséggel rendel-
kezett. Jobb kőművessel, szerkezethez értő áccsal alig lehetett ebben a körben
találkozni.
Az aktív műemlékvédelem szereplőinek számbavételekor kiemelt hely illeti meg
a műemléki hatóság képviselőit. Munkám során szoros együttműködés alakult ki
a hatósági irodákkal, így közelről figyelhettem meg miként élték át az elmúlt idő-
szak változásait. A hivatal többszöri átalakulásának következményeként a központ
szakmai irányítása fokozatosan gyöngült, és ezzel egyidejűleg erősödött ugyan a
megyei irodák önállósága, biztonságérzetük azonban csökkent. Amilyen arányban
távolodtak a budapesti központtól, ugyanilyen arányban erősödött − a hátterüket
vesztő hatósági sejtekkel szemben − a regionális erők befolyása. A műemléki felújí-
tások központi anyagi támogatási rendszerének megszüntetésével az egyik legha-
tásosabb fegyverüket vesztették el a felügyelők. A pályázati rendszer belépésével
kiderült, hogy az örökségvédelem kormányzati szerepe megroggyant: a hivatalnak
121
semmilyen szerepe, ráhatá-

sa nem maradt a pályázatok
kiírásában, a műemléki szem-
pontok érvényesítésében,
a pályázatok elbírálásában.
A műemlék-tulajdonosok és
a tervezők hamar felismerték,
hogy a velük kapcsolatban álló
hatósági tisztségviselőknek
semmilyen pozitív szerepük
nincs a pályázati rendszerben.
Ezzel egyidejűleg a hatóság
eszköztelenségének ellensú-
lyozására megszaporodtak
az adminisztratív előírások, az
építési engedélyekhez követelt
mellékletek, szakvélemények.
A statikai, faanyagvédelmi, di-
agnosztikai szakvélemények
gyakran mechanikus bekéré-
se sokszor nem következett
11. kép. Nyírkáta, református templom, az épületen ténylegesen el-
belső tér az egykori diadalív jelzésével
végzendő munkákból, csak
növelték a tulajdonosok anyagi
terheit. A szaporodó szakvélemények azonban nem helyettesíthetik az önállóan gon-
dolkodó felügyelő szakmai magabiztosságát. A 2011-ben bekövetkezett változás a
megyei kormányhivatalokhoz rendelte a műemléki felügyelőket, akikből adminisztra-
tív hatósági ember lett (műemléki szakügyintéző). A korábban mögöttük felderengő
budapesti tudományos háttér elhomályosult, a központi tervtanácsra már alig kerül-
tek be ügyek. Az önálló épületük elvesztésével korábbi területi függetlenségük is
megszűnt, és a többszöri költözködés után belesimultak a kormányhivatal hierarchi-
ájába. A tárgyi munkafeltételeik romlottak, a területre alig tudtak eljutni, ráadásul új
főnökeik nem is értették, miért kellene az ügyeket a helyszínen intézni. A műemléki
helyreállítás gyakorlati folyamatából kiszorultak, jobbára adminisztratívan követik az
eseményeket. Érthető, hogy magukra hagyottan magatartásuk egyre inkább konflik-
tuskerülővé vált, az egyértelmű tiltás, elutasítás helyett inkább hiánypótlások beké-
résével igyekeznek engedélyezhetőbbé tenni a vitás ügyeket. Úgy érzik, helyzetük
bizonytalan a körülöttük lévő személyes kapcsolatokkal átszőtt világban.
122
12. kép. Kismarja, református templom, belső tér a helyreállítás után,

a Bocskai család kriptájának bemutatásával
Visszatekintés
Visszatekintve erre a 15 évre, jó érzéssel tölt el, hogy összesen 92 épület teljes vagy
részleges helyreállítását felügyelhettem vagy szervezhettem, 19 templomban folyt
kutatás, és 18 helyszínen készült festő-, fa- vagy kőszobrászati restaurálás. A ko-
rábban említetteken kívül többek között olyan örömteli eredmények születtek, mint a
berekböszörményi, a nyírkátai, a tornyospálcai középkori templomok restaurálása,
a kismarjai templomban a Bocskai családi kripta megtalálása és bemutatása, az
ökörirtófülpösi óparókia megmentése és helyreállítása, vagy a korábban példamu-
tatóan restaurált csengersimai, sonkádi, szamosújlaki, gyügyei, laskodi templomok
rendszeres karbantartása. (10–11. kép) Ugyanakkor 15 év alatt sem tudtam elérni
többek között az ópályi, a csengeri, a nagyari templomok munkáinak az elindítását,
a székelyi templom befejezését, vagy egy barokk példaként a hódmezővásárhelyi
Új-templomhoz a szükséges fedezet megszerzését.
Siker, hogy az Egyházkerületi Építési Szabályzat átdolgozásakor érvényesíteni
tudtam a műemléki szempontokat. Siker, hogy javaslatomra, meghatározott éves
kerettel, pályázati önerőalapot hozott létre a püspökség. Kudarc, hogy nem tud-
123
tam elérni, biztosítson a püspökség fedezetet az egyházkerület teljes épületállo-

mányának több évre tervezett felméréséhez. Nem sikerült bővíteni a műemlékekkel
foglalkozók létszámát, holott nyilvánvaló volt: egy személyben képtelenség a teljes
Tiszántúlon azonos színvonalon ellátni a feladatot. A Hittudományi Egyetemen tar-
tott néhány műemléki előadáson túl nem sikerült rendszeressé tenni a lelkészkép-
zésben igencsak hiányzó műemléki alapismeretek oktatását.
Be kell látnom, hogy a 15 éves, egyszemélyes, műemlékvédelmi tevékenysé-
gem nem gyakorolt tartós hatást a református egyházra. A tapasztaltak csak meg-
erősítették azt a meggyőződésemet, hogy megalapozott szakmai koncepcióra
támaszkodó, önálló, gazdag eszköztárral rendelkező komplex műemléki szervezet
nélkül sem ma, sem a jövőben nem lehet hatékony műemlékvédelmet csinálni.
Debrecenből való távozásom után két évvel a nyertes TOP-pályázatok munkái
még nem kezdődtek el, a magyar–román határon átnyúló pályázat folytatása nincs
napirenden. Magukra hagyott lelkész barátaimra és műemlékeikre gondolva, aggó-
dással figyelem a Tiszántúlról érkező híreket.1
1
Ezúton mondok köszönetet debreceni működésem során nyújtott értékes segítségéért Juan Cabello, Simon
Zoltán, Németh Péter régészeknek, Gál Tibor, Gerák Miklós, Hild Csorba Bernadett, Illés Laura, Kaló Judit,
Kralovánszky Réka, Oláh M. Zoltán, Oltai Péter, Szabó Zoltán, Partiné Samu Viktória, Tóth Tamás, Wittinger
Zoltán építészeknek, Vándor András statikus tervezőnek, Árvai Zsuzsanna, Szabadics Anita kertépítészeknek,
Kiss Margit, Bottyán Anikó farestaurátoroknak és Pintér Attila festőrestaurátornak. Külön köszönet Gerák Mik-
lósnak a nyírbátori, Oltai Péternek a további fényképekért.
124
AZ U T ÓB B I É V T I Z E D EK T EMPLO M-H E LY R E Á LLÍT Á SI
TA PA S Z TALATA I PE ST ME G Y É B E N
Klaniczay Péter
„Tisztelettel jelentem, hogy a nyár folyamán a kórnak [sic!] megfelelően kicseréltük

az ajtókat, ablakokat és egyéb berendezéseket”. Körülbelül ezekkel a szavakkal
írta le az érdi plébános a nyolcvanas évek közepén, a nyár során elvégzett munkát
abban a levélben, amely műemlék felügyelői pályafutásom kezdetén várt az akkor
már több hónapja megüresedett felügyelői pozícióban.1 Ez a gondolkodásmód volt
jellemző a korszak akkori egyházi beavatkozásaira, főként a nem kiemelten számon
tartott beavatkozások tekintetében, amelyből nagyon sok volt országszerte. Az ak-
kori állapotok ugyan már lényegesen jobbak voltak a korábbi évtizedekhez képest,
de továbbra is a pénztelenség és a még mindig létező pártállami gyanakvás2 nyomta
rá a bélyegét a tenni akarók munkájára, és csak a félve összegyűjtött adományokból
lehetett a kisebb és egyszerűbb felújításokat elvégezni. Ezek ellenőrzése a műem-
léki védelem alatt álló templomok esetében az OMF3 szakembereire volt bízva, akik
– anélkül, hogy itt most a csak fokozatosan kialakuló műemlék felügyeleti hálózat ka-
landos történetének ismertetésére sort keríthetnék – csak a nyolcvanas évek közepére
érték el azt a létszámot, hogy megyénként egy felügyelő legyen a megye „gazdája”,
vagy esetleg – kisebb megyék esetében – két megyét is felügyeljen egyszerre.4
1
1986. augusztus 16-ától vagyok Pest megye felügyelője, majd vezető felügyelője, kivéve 2002–2004 közötti
időszakot, amikor felügyeleti igazgatóhelyettesi megbízatásom miatt kicsit távolabbról kellett szemlélnem az
eseményeket. Ezt követően visszakerültem a megyébe, és azóta Pest megyének csak egy része tartozik
hozzám (a budai oldal az M1-es úttól észak felé, Dunakanyar, Szentendrei-sziget, Gödöllő és 2013-tól Dabas,
illetve esetenként egy-egy kiemelt emlék).
2
Az Állami Egyházügyi Hivatal Pest megyei referensével számos esetben találkoztam az 1980-as évek végén
egyes templomfelújításoknál. Lásd még: Zábori László: Egyházpolitika Pest megyében (1950–1989). Egyház-
történeti Szemle 5 (2004) 103–119.
3
Országos Műemléki Felügyelőség, amelyet a 63/1957 számú miniszteri utasítás alapján hoztak létre. Meg-
jelent a Magyar Közlöny 1957. június 9-i számában és Dercsényi Dezső: Tíz év magyar műemlékvédelme.
Magyar Műemlékvédelem 1 (1960) 12.
4
A felügyelők időbeli és területi működésének pontos adatait még nem állították össze, és egyre kevesebb a
remény, hogy valaha is erre sor kerülhet. Az első időszak adatairól tájékoztat: Dümmerling Ödön: Jelentés az
Országos Műemléki felügyelőség Igazgatási Osztálya 1961–62. évi működéséről. Magyar Műemlékvédelem
3 (1963) 261.
125
Nyilván ez a szisztéma addig maradhatott fenn, amíg a hatósági feladatokat át nem

vette az akkor már hivatallá alakult intézmény 1992-ben.5
A templomok háború utáni állapotával ugyan már foglalkozott néhány kisebb
tanulmány, de részleteiben ez a korszak még igencsak feltáratlan. A háborús ká-
rokról és azok helyreállításairól csak a református felekezet adott ki összefoglaló
művet,6 de ez inkább mennyiségi összesítésben ad látleletet, fényképes összeál-
lítás formájában. A háború utáni kezdeti időszakról átfogóbban Dercsényi Dezső
írt több alkalommal7 (esetenként idegen nyelven is), ahol részletesen ismertette
a műemlékekre vonatkozó 1949-ben kihirdetett új jogszabály8 miatti változásokat
és az ezt követően többször átalakuló intézményi hátteret, valamint az ennek nyo-
mán végzett igen összetett műemléki feladatokat. A gyakorlati munkák kapcsán az
egyházi emlékekről megjegyezte, hogy „aránylag kisebb sérülések érték a vidéki
városok, községek többnyire egyházi jellegű műemlékeit és ezek helyreállítása is
hamarabb megtörtént”. Ezt elsősorban azzal magyarázta, hogy „az első években
természetesen az ipar és a közlekedés helyreállítása volt legfontosabb feladatunk,
ezalatt vidéken folytak jelentős helyreállítási munkák, ahol kisebb közösségek saját
erejükre támaszkodva, hamarabb találták meg a segítés útját és módját”.9 Ebben
az időben néhány jelentősebb egyházi épület helyreállítása történt meg vidéken,
amelyek a háborúban komolyabb sérülést szenvedtek. Ezek közül is kiemelkedik
a szombathelyi székesegyház, amelynek a teljes boltozata és ezzel barokk freskók
is elpusztultak, de jelentős sérülés érte a debreceni református nagytemplomot, a
győri székesegyházat, a soproni Szent György-templomot, az esztergomi bazilikát,
egyes székesfehérvári templomokat is.10 Ezek helyreállítása általában állami segít-
séggel megtörtént, kivéve a szombathelyit, ahol a teljes felújítás az egyházmegye
és a hívek adományaiból folyt.11 A kisebb falvakat kevesebb kár érte, és így a sé-
rülések is enyhébbek voltak, de így is sok értékes templomban esett kár (keszthe-
lyi ferences templom, Lébény, Árpás plébániatemplomai).12 Jóval több volt viszont
5
1992. április 1-jétől vált hivatallá az OMF, Országos Műemlékvédelmi Hivatal néven, és ennek keretein belül
az elsőfokú hatósági ügyintézést (a műemlékek közvetlen felügyeletével együtt) az akkor hat területi egységbe
szervezett Műemlékfelügyeleti Igazgatóság látta el.
6
Bottyán János: Rombadöntött és felépített templomaink. Budapest, 1950.
7
Dercsényi Dezső: Magyar műemlékvédelem a felszabadulás után. Művészettörténeti Értesítő 1 (1952) 147–
154; Uő.: La tutela dei monumenti in Ungheria dopo la liberazione. Acta Historiae Artium 2 (1954) 99–134;
Uő.: Tíz év műemlékvédelme. Magyar Építőművészet, 4 (1955) 129–137.
8
13/1949 számú törvényerejű rendelet, kihirdetve a Magyar Közlöny 1949. évi november 16-i számában
9
Dercsényi 1955. i. m. 134.
10
11
12
126
Klaniczay Péter • Az utóbbi évtizedek templom-helyreállítási tapasztalatai...
az évtizedes elhanyagoltság miatti beavatkozás szükségessége. Ezek közül az

értékesebbek, − leginkább a középkori eredetűek − központi segítséggel, illetve
nagyobb szakmai részvétellel készültek (Sopronbánfalva, Hidegség, Szalonna, Ru-
dabánya).13 Többségükben az előkerült középkori festések helyreállítása is meg-
történt. Ugyanakkor jelentős barokk emlékek is sorra kerültek ebben az időben,
mint Sümegen a Maulbertsch-freskók letisztítása és konzerválása, vagy a szennai
és sajószentpéteri református templomok.14 A kevésbé jelentős és a csak „helyi”
segítséggel újból használhatóvá tett templomokról, illetve a konkrét károkról – saj-
nos csak a néhány megyére elkészült – műemléki topográfiákban15 történik említés
(röviden megemlítve a sérülést és annak kijavítását).
*
Pest megyében sem kímélte a háború és az évtizedes pénzhiány a templomo-
kat. Súlyos károk érték a pusztazámori remeteséget, amelynek stratégiai pozícióját
mindkét fél használta megfigyelőpontként, így tető nélkül, omladozó falakkal érte
meg a háború végét.16 A sors úgy hozta, hogy többszöri nekifutás ellenére is csak
az 1990-es évek elején lehetett helyreállítani, amikor a különleges kialakítású együt-
tesből már csak annyi maradt, mint egy középkori romból. Itt legalább a korábbi
állapot ismerete és részbeni dokumentáltsága, illetve az 1960-as évek eleji rom
állapot részletes felmérése is segítette a végleges helyreállítási terv kidolgozását.
A terveket kezdettől végig Istvánfi Gyula építész, műegyetemi professzor készítette,
és ez lett a magas minőség garanciája is.17
Nagyrészt elpusztult a hévízgyörki középkori templom, amelynek helyreállítása
szintén az 1980-as évek végére tolódott, de szerencsére itt is a gondos, hozzáértő
tervezés és nemkülönben Pálos Frigyes prépost állhatatos céltudatossága révén,
apránként teremtődött meg az újjáépítés, majd a belső berendezés újraalkotásának
anyagi feltétele.18 A templom már korábban is elhagyatott volt, mert 1923-ban egy
13
14
Uo., 154.
15
Topográfia – a háború előtti esztergomi kötetet kivéve – Budapesten kívül csak Sopron és környékére,
Nógrád megyére és Pest megyére még az 1950-es években, valamint jóval később Heves megyére és
Szabolcs-Szatmár megyére jelent meg.
16
Pest megye műemlékei. Szerk. Dercsényi Dezső. Budapest, 1958, I.: 680.
17
Istvánfi Gyula: A zámorhegyi remeteség helyreállítása. In: Koppány Tibor hetvenedik születésnapjára. Tanul-
mányok. Szerk. Bardoly István, László Csaba. Budapest, 1998, 161–174; Klaniczay Péter: Hitelesség és
rekonstrukció a műemlékvédelemben – harminc év műemlékfelügyeleti tapasztalatai. Transsylvania Nostra 11,
2017, 2. 31–32.
18
Pest megye műemlékei 1958. i. m. I.: 426–427.; Holnapy Dénes: A templom műemléki helyreállítása. In:
A hévizgyörki középkori templom. Egy XIII. századi romtemplom régészeti feltárása és műemléki helyreállítása.
Szerk. Asztalos István. Aszód, 1989, 83–127. Klaniczay 2017. i. m. 30–31.
127
vihar következtében a templom használhatatlanná vált, és már akkor elhatározták

egy új templom építését a falu központjában, amelyet végül csak a II. világháború
után fejeztek be. Ugyanígy járt az isaszegi öregtemplom is, amelyik a dombtetőn
álló temetőben árválkodott, miután a faluban új templom épült, 1937-ben.19 Isasze-
gen – mivel a templom kevésbé sérült a háborúban – végül hivatali segítséggel
elindult a fedélszék kijavításával és új fedéssel az öregtemplom felújítása, amely
régészeti kutatással is párosult.20
A megye középkori emlékei közül megsérült Ócsa premontrei, majd református
temploma és a zsámbéki templomrom is.21 Ez utóbbinál – mint az ország talán leg-
fontosabb romemléke – az egyik tornyon még meglévő, kőlapokkal fedett középkori
toronysisak kapott belövést, amelyet 1947-re kijavítottak.22 A szentendrei várdombi
templom esetében számos középkori részlet előkerülésével járt az 1950-es évek
végi nagy felújítás, ezt komoly szakmai előkészítés előzte meg. Részben a hiva-
tal nyújtott segítséget a faragott kőelemek bemutatásához. Az utólagos előcsarnok
elbontásával a gótikus bejárat helyreállíthatóvá vált.23 A helyi kivitelezés már nem
állt a helyzet magaslatán, és több eredeti vakolat- és festésrészlet a párkányoknál
megsemmisült.24
A főutak és harcászati szempontból fontos létesítmények melletti templomok
kiemelt célpontjai voltak a háborús eseményeknek. Így súlyos károk keletkeztek
– főként a fővárostól keletre – értékes barokk és klasszicista templomokban. Üllőn
leomlott a római katolikus templomtorony felső két szintje és a főhomlokzat egy ré-
sze, továbbá beszakadt a tetőzet is.25 Bagon a római katolikus templom tornyának
felső részét rombolták le.26 A pilisi evangélikus templom tornya és a főhomlokzat, a
mögötte lévő karzattal együtt pusztult el.27 Cegléden is megsérült a római katolikus
19
https://isaszeg.asp.lgov.hu/romai-katolikus-egyhazkozseg (utolsó megtekintés: 2019. 01. 26.)
20
Dümmerling Ödön – Détshy Mihály – Császár László – Kuthy Sándor: Egyházi műemlékek helyreállítása.
Magyar Műemlékvédelem 1 (1960) 99, 108.
21
22
Gerő László: Építészeti műemlékeink feltárása, helyreállítása és védelme. Budapest, 1958, 60.
23
Entz Géza: Az utolsó három év műemlékvédelme. Művészettörténeti Értesítő 4 (1956) 316, 317; Entz, Géza:
La tutela dei monumenti negli ultimi tre anni. Acta Historiae Artium 4 (1957) 1–26; Dümmerling–Détshy–Csá-
szár–Kuthy 1960. i. m. 106, 112; Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség jelentése a műemléki hivatal
1956. évi tevékenységéről. Műemlékvédelem 2 (1958) 130; Entz Géza: Jelentés az Országos Műemlékvé-
delmi Felügyelőség 1958. évi munkájáról. Műemlékvédelem 2 (1959) 70.
24
Cs. Tompos Erzsébet: A szentendrei plébániatemplom építéstörténete. Építőipari és Közlekedési Műszaki
Egyetem Tudományos Közleményei 5 (1959) 147.
25
Pest megye műemlékei 1958. i. m. II.: 233
26
Uo., I.: 241.
27
Uo., I.: 632.
128
templom tornya, amely egyszerűbb sisakot kapott.28 Tökölön is szinte megsemmi-

sült a Szent Anna-kápolna, és csak évtizedek után, 1985-ben sikerült helyreállítani.29
A faluban lévő középkori eredetű részekkel (torony és a hajó két fala) rendelke-
ző római katolikus templomnak éppen a régebbi részei sérültek meg súlyosan.30
Az akkori teljes kárlista és a helyreállítások mikéntjének részletes elemzése még
várat magára. A károk jelentős részét az 1950-es évek elejére – többnyire központi
segítség nélkül – kijavították. A budai oldalon is voltak veszteségek, mint a pátyi
római katolikus templom a temetőben, ahol a belső tér pusztult el a harcok során.31
*
Az 1950-es évek egyre nagyobb ütemű helyreállítási programjáról adott átfogó
képet az első műemlékvédelmi évkönyv emléktípusonként csoportosított tanulmá-
nya. Az egyházi műemlékekről szóló hosszú beszámoló −a már említett néhány
Pest megyei emléken túl − számos értékes, középkori és későbbi építésű templom
helyreállítását ismertette.32 A számos beavatkozásból nyert tapasztalat alapján, a
helyreállítások minőségével kapcsolatban alapos kritikát fogalmazott meg. A rossz,
szakszerűtlen tatarozásokat − az egyházművészeti tanácsok felbomlásának kö-
vetkeztében − az elvégzett munkákhoz szükséges műszaki és művészeti irányítás
elmaradásában látta. A még éppen alakulóban lévő műemléki hatóság sem tudott
érdemben ezen segíteni. Összefoglalta viszont a legfeltűnőbb hibákkal kapcsolatos
észrevételeket, és elemezte a kultikus rendeltetés megszűnésének további, rombo-
ló hatását. Már ekkor súlyos probléma volt a megfogyatkozott hívek miatt fenntartó
nélkül maradt szerb templomok és zsinagógák további sorsa.33 Ezek esetében új
funkció megtalálását szorgalmazta. A több száz éve romos egyházi épületek, az
ún. „holt” műemlékek további romlásának elkerülésére őrzést és hatósági intézke-
dést javasolt. Különös fontosságot tulajdonított a hiányzó nyilvántartások teljesebbé
tételének. S végül fontosnak ítélte olyan elvek kidolgozását, amelyek az egyházi
műemlékek speciális problémáira adnának megoldást. Hiába volt − már az 1950-
es évek elejétől hozzáférhető, elsősorban Gerő László nevéhez köthető − több ki-
28
Uo., I.: 297.
29
Pest megye műemlékei 1958. i. m. II.: 222; Bodor Imre: A tököli Szent Anna kápolna újjászületése. Műemlék-
védelem 59 (2015) 265–271. – tervezője: dr. Horváth Alice építészmérnök volt.
30
Pest megye műemlékei 1958. i. m. II.: 220.
31
Uo., I.: 603
32
Dümmerling–Détshy–Császár–Kuthy 1960. i. m.
33
Pest megyében a számos szerb templom esetében a közösség kis létszáma (pl. Lórév, Csobánka esetében)
okoz gondot, még ma is. Hasonlóképp nehéz helyzetben vannak Abony, Vác, Albertirsa még álló zsinagógái,
de már lebontásra került például a zsámbéki és a tápiószelei zsinagóga. A váci zsinagóga ismét a hitközségé
lett, míg Albertirsán a zsinagóga Művészetek Háza funkciót kapott 2017-ben.
129
advány és publikáció a műemlékek védelméről, ezek sajnos kevéssé mentek át a

köztudatba.34
Külön kitért a tanulmány a templombelsők helyreállítására, amelyből még to-
vábbi problémák adódhatnak. Elsősorban az ízléstelen tervek megvalósításától
óvta a megbízókat: amennyiben nincs elsőrendű művész, úgy a „sima, dekorá-
ció nélküli az architektúrát tónusokban követő színezésű festések” kivitelezését ja-
vasolta, és egyben a „vásári ízlésű berendezések és kegytárgyak” eltávolítását is
szorgalmazta. Külön felhívta a figyelmet a barokk „kelheimi” padlólapok cseréje
esetén a beszerzés nehézségére. Kitért az általánossá váló villamosítás kapcsán az
elektromos hálózat szerelésére és a megfelelő berendezések kiválasztására. Külön
hangsúlyozta, hogy tervező építész megbízása szükséges a tervezés és műveze-
tés szakszerűségének biztosítására. Általános érvénnyel hívta fel a figyelmet arra,
hogy „minden kor alkotása művészi értékének megfelelően egyaránt becsülendő”,
amelyet – mivel minden eset más és más – csak a megfelelő szakértelem tud kel-
lően mérlegelni.
A következő évekről készült jelentés további tapasztalatokról számolt be.35
A jobb építőanyag ellátás révén is nőtt az építőipari tevékenység, amely nagyobb
társadalmi aktivitással párosult, és a műemlékekre fordítható források is megnőttek.
Még mindig a nem kellően elmélyült tervezést tartotta a legfőbb hibának. Az egyházi
műemlékek terén javulás történt, ugyanis a felújításokat segítik a megalakult művé-
szeti tanácsadó szervek. A több mint száz templom felújítása mellett hangsúlyozta,
hogy az értékes középkori templomok esetében – főként ahol festett vakolatok és
feltárások vannak – nem megnyugtató az OMF szervezetén kívüli helyreállítás, és a
továbbiakban a felügyelőség szervezetén keresztül javasolta azokat elvégeztetni.
A sok példa között említésre került néhány rendbe hozott Pest megyei templom,
mint a ráckevei és a budaörsi plébániatemplom, valamint a tápiószentmártoni és a
nagybörzsönyi evangélikus templom. Erre az időszakra esett a szentendrei szerb
püspöki templom külső felújításának befejezése,36 és Szanyi József tervezésében a
ráckevei szerb templom homlokzatainak helyreállítása is.37
34
Gerő László: Megelőző műemlékvédelem. Budapest, 1950.; Gerő László: Műemlékeink védelme. Budapest,
1954. és Gerő 1958. i. m.
35
Détshy Mihály: Az Országos Műemléki Felügyelőség keretén kívül végzett 1959–1960. évi műemlék-helyreál-
lítások. Magyar Műemlékvédelem 2 (1964) 261–263
36
Entz Géza: Jelentés az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség 1959. évi munkájáról. Műemlékvédelem 4
(1960) 130; Entz Géza: Az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség 1960. évben végzett munkái. Műemlék-
védelem 5 (1961) 68–69.
37
Entz 1959. i. m. 70; Entz Géza: Az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség 1960. évben végzett munkái.
Műemlékvédelem 5 (1961) 45; Virág Lajos: Beszámoló jelentés az Országos Műemléki Felügyelőség 1961.
130
Az 1970-es évek közepéig viszonylag sűrűn, két-három évenként megjelenő

évkönyvek igazgatási, majd műemlék felügyeleti jelentései inkább összefoglalóan
kezelik a hatósági szakfeladatok alakulását, külön egyházi munkákról alig tesznek
említést.38 A szervezeti és jogi változások azonban minden esetben befolyásolták
az intézkedések hatékonyságát, és így az építtetőkkel és a tervezőkkel való szoro-
sabb kapcsolat kialakításának az igénye is felmerült. Az 1964-es építési törvény,39
majd az 1/1967-es miniszteri rendelet40 és azok kisebb módosításai újabb kere-
tet adtak a beérkező tervek elbírálásának és az elvégzett munkák ellenőrzésének.
A szigorúbb jogszabályok betartatása mellett a műemlékvédelem társadalmi bázi-
sának kiszélesítését szorgalmazták.
Eközben az 1960-as évek végére lezajlott a műemléki állomány – mintegy kilenc
évig tartó – nagyszabású felülvizsgálata, az ún. „Távlati Terv”,41 amely végered-
ményben – az akkori megítélés szerint – az alkalmatlan objektumok törlését javasol-
ta,42 de valójában sok értékes és még helyreállítható emlék listáből való eltávolítását
jelentette. Ez Pest megyében több száz tétellel csökkentette a műemlékállományt,43
és ezek között számos egyházi épület – templom, plébánia és kápolna – volt (turai,
alsódabasi, peregi római katolikus templomok, alsónémedi református templom,
gyóni evangélikus templom, pilisvörösvári kápolnák, ecseri, nagykátai, püspökhat-
vani, biatorbágyi, mogyoródi plébániaépületek stb.).44 Jellemzően ezek a döntések
egy rövid szemle alapján történtek, és általában csak az aktuális állapot alapján
leszűrhető vélemény került rögzítésre. Az egyes épületeket lehet, hogy korábban
szakszerűtlenül újították fel vagy alakították át, amelynek helyreállíthatóságát már
nem mérlegelték, és ez már elég indok volt sokszor a negatív megítéléshez és a
évi munkájáról. Műemlékvédelem 6 (1962) 131–132; Horler Miklós: Az Országos Műemlékvédelmi Felügye-
lőség építészeti helyreállításai (1963–1966). Magyar Műemlékvédelem 4 (1969) 239.
38
Détshy 1964. i. m.; Dümmerling 1966. i. m.; Borsos Béla: Az Országos Műemléki Felügyelőség igazgatási
munkája (1963–1966). Magyar Műemlékvédelem 4 (1969) 265–267; Császár László: A Műemlékfelügyeleti
(korábban Igazgatási) Osztály munkája 1967–1968. Magyar Műemlékvédelem 5 (1970) 391–393; Barcza
Géza: Műemlékfelügyeleti tevékenység 1969-ben. Magyar Műemlékvédelem 6 (1972) 437–440; Barcza
Géza: Műemlékfelügyeleti tevékenység 1970–1972. Magyar Műemlékvédelem 7 (1974) 367–370; Barcza
Géza: Az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség műemlékfelügyeleti tevékenysége 1973–1974-ben. Ma-
gyar Műemlékvédelem 8 (1977) 421–425.
39
Borsos 1969. i. m. 265.
40
Császár 1970. i. m. 391.
41
Dümmerling Ödön: A magyar műemlékvédelem távlati terve. Magyar Műemlékvédelem 2 (1964) 252–253.
42
Császár 1970. i. m. 391. az 1/1967 (I. 31.) ÉM. rendelet következményeit részletezi.
43
Barcza 1974. i. m. 367.
44
Birtokomban van Cs. Dobrovits Dorottya (később dr. Nagy Klárához került) 1960-as műemlékjegyzékének
Pest megyei kivonata, amely rögzíti a módosításokat az 1208/1971-es határozat alapján. Eszerint 33 temp-
lom, 21 kápolna, 19 plébániaépület törlése történt meg.
131
későbbi törléshez. Megjegyzendő, hogy mintegy húsz évvel később, az 1990-es

évektől, a korábban töröltek közül több épület, köztük kápolnák és templomok is-
mételt védésére is sor került Pest megyében.45
Az igazgatási, majd a felügyeleti munkát eleinte a tervezők végezték, de nyilván
az adminisztrációs feladatok szaporodásával a tervezésben már kevéssé tudtak
részt venni, bár a kezdeti években még több helyreállítási munkáról számoltak be a
jelentések. Így került sor többek között a villámsújtotta zsámbéki templomrom állag
megóvására és a váci piarista templom homlokzati munkáira 1963-ban, amelyet
Dümmerling Ödön irányított,46 illetve később, mások által végzett tervezési és mű-
vezetési munkára a nagykőrösi és az ócsai református templomoknál, továbbá Ver-
seg római katolikus templománál az 1960-as évek végén.47 Szentendre kiemelkedő
helyet foglalt el az 1960-as években az OMF feladatai között, elsősorban fontos
szerb emlékei miatt, de ezek homlokzati helyreállítása már külső tervezők bevo-
násával történt meg. A Pozsarevacska-templom toronysisakján kívül, Gazda Anikó
tervei alapján újították fel a Blagovesztenszka- és a Preobrazsenszka-templomot, 48
míg a Pozsarevacska-templom terveit Cs. Tompos Erzsébet készítette el.49
A másik fontos helyszín Nagybörzsöny volt, ahol a két, középkori templom tel-
jes helyreállítása vált szükségessé. A Szent István-templomot Erdei Ferenc tervei
alapján állították helyre 1965-re, ahol a végtelen egyszerűség emeli a templom kö-
zépkori hangulatát.50 Itt a nyers kőfalak bemutatásán túl, új oltárasztal készült egy
régi sírkő felhasználásával a szentély közepére, egy lépcsőfokkal a hajó szintje
fölé, amely már az új liturgikus elvek egyik legelső megnyilvánulása.51 A későbbi
karzat egyszerű szerkezetét is újjá kellett építeni.52 A Bányásztemplom megújítása
Sedlmayrné Beck Zsuzsa tervei alapján készült el 1967-ben, ahol igen komoly szer-
kezeti beavatkozásokra is szükség volt.53 Elbontották a toldalékokat, új tető és fö-
dém készült, bemutatták a középkori nyílásokat és a későbbi festést. A templomban
a II. Vatikáni Zsinat szellemében, az új liturgikus elveknek megfelelő liturgikus tér-
rendezés készült. Mezei Gábor egy új, művészi kivitelű pasztofóriumot tervezett, de
45
Kiskunlacháza Pereg római katolikus templom, pilisvörösvári kápolnák
46
Horler 1969. i. m. 234, 237.
47
Császár 1970. i. m. 393
48
Horler 1969. i. m. 237
49
Horler Miklós: Az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség építészeti helyreállításai 1967–1968. Magyar Mű-
emlékvédelem 5 (1970) 357.
50
Sedlmayr et al.: Erdei Ferenc. Műemlékvédelem, 31 (1987) 153; Erdei Ferenc Ybl díjas építész életműve.
Szerk. Deák Zoltán, Sedlmayr János, Császár László. Budapest, 1993.
51
A II. Vatikáni Egyetemes Zsinat rendelkezései a Szent Liturgiáról. Budapest, 1964.
52
Erdei Ferenc: A nagybörzsönyi bányásztemplom helyreállítása. Magyar Műemlékvédelem 6 (1972) 179–183.
53
Horler 1970. i. m. 356.
132
kérdéses, hogy a falban lévő középkori helyett szükség volt-e újabbra. Vélhetően a
jobb láthatóság miatt készült a térbe állított modern alkotás.54 A Bányásztemplom,
a magas színvonalú helyreállításért, nívódíjat kapott.55
Az 1970-es években még néhány Pest megyei középkori templommal foglalko-
zott a felügyelőség. A már korábban elkezdődött feltárások nyomán több, érdekes
középkori részlet és egy Árpád-kori rotunda alapfala került elő az isaszegi, gótikus
eredetű öregtemplom háromkaréjos, barokk szentélye alatt. A középkori részletek,
köztük két, kőkeretes bejárat bemutatása H. Nándori Klára tervei alapján 1972-re
megtörtént, viszont a belső tér átrendezésének igényes tervén a kivitelezés közben
több mindent módosítottak.56 A másik, szintén középkori emlék a kissé elfeledett és
kellően elhanyagolt budajenői temetőkápolna, amelynek helyreállítása Schőnerné
Pusztai Ilona nevéhez fűződik. A teljes épület külső-belső felújítása mellett új fe-
délszék és tető készült változatlan formában. Az oltárasztal és fakereszt javításán
túl, a tervezett új bútorzat sajnos nem készült el.57 Nem OMF-kivitelezésben, de az
OMF-ben dolgozó tervező, H. Nándori Klára tervei alapján valósult meg a kosdi
középkori eredetű római katolikus templom helyreállítása. Itt egy korábban nagy-
részt elpusztult és a lenyomatok alapján vélhetően kettős keresztboltozattal fedett
északi kápolna volt, amelynek fedéseként a korábbi bordák vetületének megfelelő
gerendázatú, nyitott fedélszék készült.58
Látható, hogy az OMF tevékenyen részt vett az egyházi emlékek megmentésé-
ben, mind az előkészítés, mind a tervezés, mind a megvalósítás során, vagy pénz-
ügyi támogatással kapcsolódott a munkákhoz.59 Ezek elsősorban a legértékesebb
középkori és jelentősebb rendi vagy felekezeti templomok, illetve székesegyházak
voltak, továbbá még egyes szobrászati és festészeti emlékek restaurálását vállalta
át a tulajdonosoktól a hivatal. Ezekről is csak elég rendszertelenül és olykor csak
felsorolásszerűen számolt be a hivatal; noha ezek a példák lehettek volna minta-
adók az építtetők és a szakemberek számára. Egyes, kiemelkedő esetekben, ala-
54
Sedlmayr János: Egyházi épületek helyreállítása In: A műemlékvédelem Magyarországon. Szerk. Császár
László. Budapest, 1983, 161, 162.
55
R. M.: Műemlékhelyreállítási nívódíjak kiosztása. Műemlékvédelem, 12 (1968) 254.
56
Beszámoló az Országos Műemléki felügyelőség 1968–1969 évben végzett munkáiról. Műemlékvédelem
14 (1970) 194; Sedlmayr János: Az Országos Műemléki Felügyelőség helyreállításai 1971–1972. Magyar
Műemlékvédelem 7 (1974) 300.
57
Koppány Tibor: Az Országos Műemléki Felügyelőség helyreállításai 1973–1974-ben. Magyar Műemlékvédelem
8 (1977) 337.
58
Sedlmayr János: Új módszerek és hazai példák elpusztult boltozatok érzékeltetésére. Műemlékvédelem 23
(1979) 171; Kozák Károly: Kosd, Plébániatemplom. Budapest, 1982. (Tájak, korok, múzeumok kiskönyv-
tára, 98.).
59
Lásd a Magyar Műemlékvédelem I–VIII. kötetét és a Műemlékvédelem folyóiratot.
133
pos publikációk révén, az emlékeken folyt beavatkozás ismertetése a szakemberek

számára fontos forrássá vált. Más a helyzet a hivatalon „kívül” folyó helyreállítások-
kal, amelyeket elsősorban a hivatal és a külső partnerek közötti együttműködési
keretek határoztak meg. Az OMF struktúrája, így a felügyelet is folyamatosan átala-
kult, szakmai és anyagi lehetőségei is korlátozottak voltak, ezért nem vált lehetővé
a szorosabb és magasabb színvonalú együttműködés a műemléki albizottságokkal
és az egyházművészeti tanácsokkal, a kielégítő szakmai színvonal érdekében.60
Az 1950-es évek segédletei, tájékoztatói, komoly szakkönyvei61 sem terjedtek
el kellően, még a szakemberek között sem, így a megbízók, történetesen az egy-
házközségek képviselői sem igen ismerték ezeket. Pont a legnehezebb kérdés,
a templombelső, a maga számos műszaki és művészeti-esztétikai-liturgiai problé-
májával nem vált igazán olyan témává, amelyet folyamatosan napirenden lehetett
volna tartani. Ugyan jól látta a hivatalvezetés, hogy az alacsony szakmai színvonal
és a dilettantizmus nem szül jó megoldásokat és ennek számos beszámolóban
hangot is adott, de a rendelkezésre álló pénz és kapacitás szűkössége miatt a
legkiemelkedőbb emlékek kivételével nem vállalhatta fel a számtalan kisebb helyi
igény kielégítését. Megjegyzendő, hogy Pest megye vonatkozásában csak egy-két
hosszabb ismertetés vagy tanulmány született a hivatal által helyreállított – nem túl
számottevő – emlékekről a kezdeti évtizedekben. A fentebb ismertetett középkori
emlékek62 és a kiemelkedően értékes barokk templomok63 kivételével alig történt
valami, talán egy tucatnyi templom külső felújításán kívül. Nem foglalkoztak olyan
fontos emlékekkel, mint a máriabesnyői kegytemplom vagy a fóti együttes − bár
akkor még a romantika nem volt annyira elfogadott stíluskorszak –, illetve a ceglé-
di református nagytemplom, amely az ország legnagyobb templomai között foglal
helyet.
Az 1960-as években a templomok műszaki-szerkezeti károsodásain túl, sokkal
lényegesebbek és problémásabbak voltak az olyan elvárások, mint az elektromos,
a fűtési és egyéb komfortigények (így például a mellékhelyiség) kielégítése, ame-
lyet megsokszorozott a padlóburkolatra, a festésre és a II. Vatikáni Zsinat hatá-
rozatai szerinti liturgikus elrendezésre vonatkozó megújítási igény. Megjelent az
1950-es évek végén − az akkori szakmai színvonalon − egy hasznos tanulmány
a templomok belső világításáról,64 de ezt nem követte hasonló írás a lehetséges
60
Dümmerling 1964. i. m.
61
Gerő 1950. i. m.; Gerő 1954. i. m.; Gerő 1958. i. m.
62
Isaszeg, Kosd, Szentendre, Nagybörzsöny templomai.
63
Szentendre, Vác barokk templomai.
64
Cseh István: Műemléktemplomok világítása. Műemlékvédelem 3 (1959) 173–178.
134
fűtési módokról, a nyílászárók korszerűsítési lehetőségeiről stb. Az 1960-as évek

közepén rövid – korábban egyházi vezetőknek rendezett találkozón ismertetett
– útmutatót65 tett közzé a Műemlékvédelem c. folyóirat a templomok védelmével
kapcsolatban a szükséges teendőkről és az alkalmazható megoldásokról, műszaki
és komfort szempontból, valamint külön a képzőművészeti és festészeti kérdések
helyes kezelését is ismertették.66 Néhány évre rá – látva, hogy a II. Vatikáni Zsinat
rendelkezéseinek „belső építészeti” értelmezése nehézkesen halad, és megoldási
kísérletei már sok kárt okoztak − megjelent Liturgikus reform és a műemlékvédelem
címmel egy rövid tájékoztató, a felmerülő kérdések megválaszolására.67 Mindezek
a szakmai tájékoztatók valószínűleg bizonyos körökben be is váltották a hozzájuk
fűzött reményeket, de a helyzet alig javult valamit, számos – vélhetően megfelelő
egyeztetés nélkül (hogy ne mondjam az engedély hiányát) – rossz és kevésbé rossz
megoldás született, tisztelet a kivételnek. Ezért is szorgalmazta 1969-ben a hivatal
az ún. Püspökkari Hármas Bizottsággal való rendszeres egyeztetést, hogy a már
évek óta fennálló bizonytalanságot tisztázza az új liturgiára való áttéréssel kapcso-
latban. Előadásokat tartottak az evangélikus és református lelkészeknek is a keze-
lésükben lévő műemlékek helyzetéről és szerepéről.68 Ezt követően döntöttek egy
közös, gyűjteményes kiadvány elkészítéséről, amely magában foglalja az összes
ismeretet, elvi útmutatást, és gyakorlati példákat ad a templomok belső tereinek
kialakításához.69 Noha a gazdagon illusztrált kiadvány vélhetően sok helyre eljutott,
és a Szent Liturgia szerint átalakítandó terekről bőséges információt tartalmaz, de a
bemutatott példák még arról tanúskodnak, hogy a történeti terek és az új megfogal-
mazású liturgikus elemek és jelképek még nagyon távol állnak egymástól, és a mű-
vészi igény ellenére a közös nyelv megtalálásához további kísérletezés szükséges.
Még egy sokszorosított kéziratot készített Dümmerling Ödön az Országos Egyház-
művészeti és Műemléki Tanács felkérésére a templomok homlokzati problémáiról
az 1960-as évek végén.70 A sokak számára emlékezetes nemzetközi konferencia,
az ICOMOS III. Közgyűlése, 1972-ben Magyarországon zajlott, és ekkor hangzott
el egyrészt Dr. Cserháti József püspök előadása „A múlt és jelen az egyházi épü-
65
Császár László: Egyházi műemlékek védelméről. Műemlékvédelem 9 (1965) 115–118, 163–165.
66
Entz Géza: Egyházi műemlékeink festészeti és szobrászati kérdései, Műemlékvédelem 9 (1965) 165–166.
67
Levárdy Ferenc: Liturgikus reform és műemlékvédelem. Műemlékvédelem 12 (1968) 108–110.
68
Barcza 1972. i. m.
69
Egyházi épületek és műtárgyak gondozása. Főszerk. Cserháti József, Esze Tamás. Szerk. Levárdy Ferenc,
Arató Miklós. Budapest, 1971.
70
Dümmerling Ödön: Egyházi épületek homlokzat helyreállítási problémái. Budapest, Egyházművészeti és
Műemléki Tanács, 1968.
135
letekben”,71 valamint Gaert Bekaert előadása „Korunk keresztény közösségei és az

egyházi műemlékek” címmel.72 Mindkettő rendkívül aktuális volt, és közérthetően
világították meg a Szent Misztérium és Liturgia lényegét, illetve gyakorlati nyelvre
fordították le a templomi terekre alkalmazandó instrukciókat.
*
Az 1970-es évek közepétől a korábbi, viszonylagos rendszerességgel megjele-
nő beszámolók, a műemléki évkönyv kiadásának elmaradásával már a hivatal saját
munkáinak a közreadását és szakmai eredményei mérlegelését is nehezítette, nem
is beszélve az országban folyó egyéb – nem csak – egyházi beavatkozások szak-
mai ismertetéséről. Hosszú időre sem megyei, sem műfaji bontásban nem készült
összefoglaló kiadvány, amely pedig rendkívül fontos lett volna, mind a szakmai
munka országos megoszlásának nyomon követéséhez, mind pedig a helyreállítá-
sok elvi-gyakorlati problémáinak kellő szintű elemzéséhez. Átfogó kép felrajzolá-
sára az 1983-ban kiadott „A műemlékvédelem Magyarországon” c. gyűjteményes
kötet vállalkozott, ahol az egyházi emlékekről – de itt is főként az akkori felügyelőség
szakemberei által tervezett és a saját kivitelezési gárda révén, sok esetben kiemel-
kedő minőségben megvalósított, elsősorban középkori emlékekről – részletesen
szól egy fejezet Sedlmayr Jánostól.73 A számos, főként 18–19. századi templom
felújításáról csak szűkszavúan jegyzi meg a szerző, hogy azok nem olyan bonyo-
lultak, és védelmük hatósági ellenőrzéssel megoldott. Megemlítette még a tervezés
és kivitelezés számos hiányosságát, főként a belső megoldások tekintetében, mert
a szűkös anyagi források és az alacsony szakmai színvonal miatti gyengébb kivi-
telezések születtek. Kitért a belsők festésére, illetve a liturgikus terek kialakítására
is, megjegyezve, hogy itt van a legnagyobb lemaradás országos szinten a nyugati
gyakorlathoz képest, amelynek okát az eklektikus-neobarokk szemlélet továbbélé-
sében látja, ezért modern hangvételű, a templom sítílusával harmonizáló megoldást
szorgalmaz, magas művészi színvonalon.
A műemlékvédelem Magyarországon című kötettel szinte egyszerre jelent meg
„A magyar templomok művészete” Levárdy Ferenctől, amely most már művészi
igénnyel, gazdag ábraanyaggal vezeti végig az olvasót a kereszténység több év-
ezredes történetén, kiegészítve a különböző korszakok és vallások liturgikus szo-
kásaival és előírásaival.74 Egy évre rá jelent meg a már régen várt újabb évkönyv,
71
Cserháti József: Múlt és jelen az egyházi épületekben. In: Az ICOMOS magyar tagozatának kiadványai, 2.
Az ICOMOS 3. közgyűlése és kollokviuma, 1972. június 25–30. Budapest, 1974, 160–167.
72
Bekaert, Geer: Korunk keresztény közösségei és az egyházi műemlékek. Uo., 152–159.
73
Sedlmayr 1983. i. m.
74
Levárdy Ferenc: Magyar templomok művészete. Budapest, 1983.
136
amely az 1975–1980 közötti időszakot ölelte fel.75 A korábban megszokott műfaji

bontás helyett a tanulmányok mellé már egy adattár is került. Ebben megyei bon-
tásban, az egyes helyiségekre és emlékekre vonatkozó, képekkel illusztrált szócik-
kek formájában ismertették az adott időszakban történt beavatkozásokat.76 A Pest
megyei jegyzék tizenkét egyházi épületet tartalmaz, az összes tételnek a kisebbik
felét, amely vélhetően kevesebb, mint az adott időszakban bármilyen beavatkozás-
sal érintett templomok száma. Megtudható, hogy több templomon jelentős munka
folyt, de volt olyan is, ahol inkább a szabálytalan munkavégzés miatti vesztesé-
get kellett regisztrálni. Szép eredmény született Budakeszin, ahol megvalósult a
római katolikus templom szentélyében feltárt díszítőfestés restaurálása, továbbá
új liturgikus térrendezés is készült, igényesen tervezett oltárasztallal, ambóval és
sedessel.77 Dabas-Sáriban, a tekintélyes méretű késő barokk templomban szintén
új liturgikus teret alakítottak ki, és új „hangvételű” oltár és ambo készült fából, rajta
rézdomborításokkal.78 Folytatódott a már évek óta tartó munka, a kosdi római kato-
likus templom feltárása és helyreállítása, középkori részletek előkerülésével és egy
új sekrestyekápolna felépítésével.79 A márianosztrai Kálvária-kápolna időszerű fel-
újításon esett át, míg Pátyon a temetőkápolna teljes felújítása történt meg.80 A pilis
szentkereszti római katolikus templomban szintén szembemiséző oltár készült.81
Tápiósüly − az ismertetés szerint − ékes példája a szabálytalan munkából fakadó
veszteségeknek, ugyanis a munka folyamán, a befalazott ablakok kibontása során,
az előkerült gótikus bordaköveket a kivitelező kidobta.82 A szentendrei Fő téri temp-
lomban − idegenforgalmi célból − a sérült stukkódíszeket és festést rögzítették.83
Sződön liturgikus térrendezés történt.84 A tököli Szent Anna-kápolna végre felépült
romjaiból.85 A váci piarista templom homlokzatát befejezték,86 és Zebegényben szi-
75
Magyar Műemlékvédelem 9 (1984)
76
Uo., 529–534.
77
Restaurátorok: Deák Klára, Görbe Katalin, Velekei Mária és Gyöpös Miklós, Rády Ferenc, építész: Kissné
Nagypál Judit, 1979, Sedes – papi szék, bővebben: Liturgikus lexikon. Szerk. Verbényi István, Arató Miklós.
Budapest, 1989.
78
Perczel Dénes tervezte 1981-ben.
79
Építész: H. Nándori Klára 1977-től régészeti feltárás
80
Szakértő dr. Gergelyffy András, egy faragott kő is előkerült a munkák során
81
Az új oltár Németh Aurélia tervei szerint készült.
82
Az akkori felügyelő Borkayné Kállai Ilona volt. A kellő ellenőrzés nélkül folyó munka közben a kőtöredékek
eltűntek (1974–1975).
83
A restaurátori munkát Bérczi László irányította.
84
Az új liturgikus tér elemeit 1981 készítették. Építész Cser Károlyné.
85
A kápolna szerkezeti része 1981-re Horváth Alice tervei szerint elkészült.
86
A homlokzat felújítását Dümmerling Ödön irányította, és 1981-re fejeződött be.
137
getelés, tető megerősítés és világításkorszerűsítés folyt.87 Látható, hogy ebben az

időszakban biztosan számos információ és lehetőség elveszett, ugyanis nehezen
hihető, hogy több mint öt év alatt csak ilyen kevés beavatkozás történt volna a me-
gyében egyházi építkezés vagy változtatás terén. A bezárt műemléki gyűjtemények
miatt csak rendkívüli erőfeszítéssel lehetne részben (!) rekonstruálni az erre az idő-
szakra eső felújítási kérelmeket.88
A következő nagy összesítésre több mint 10 évet kellett várni, amely az 1990-ig
terjedő időszakra vonatkozott.89 Ennek az évtizednek a második felétől már szemé-
lyesen is részt vettem a felügyeleti munkában, így ebből az időszakból már általá-
nosabb következtetést tudok levonni. Ekkor a Pest megyei adattárban mintegy 150
tétel volt az érdemleges és valamilyen szintig lezárt építkezés, illetve változás a
megye műemléki védettségű épületein vagy építményein. Ebből 68 esetben temp-
lomon vagy kápolnán folyt valamilyen munka. Az esetek túlnyomó részében római
katolikus templomot vagy kápolnát, 11 református templomot, 4 evangélikus temp-
lomot és 1 görögkeleti, szerb templomot érintettek a beavatkozások. Két esetben
(Ócsa református templom és Hévízgyörk római katolikus templom) átfogóbb újjá-
építés vagy kutatással egybekötött teljes szerkezeti megújítás volt a feladat. Teljes
külső és belső felújításra kilenc esetben került sor. Teljes külsőt, tetővel együtt négy
esetben, csak tetőt kettő esetben, míg csak homlokzatot 33 esetben újítottak meg.
Belső festés 12 esetben volt, s ebből egy terjedt ki a liturgikus tér megújítására is.
Oltárképfestés egy, faszobrászati restaurálás négy esetben volt. Gépészeti jellegű
beavatkozás egy helyen történt. Az összes munkákból kilenc esetben nem kértek
engedélyt, amelyekről gyakorlatilag semmilyen dokumentum nincs, és számolni kell
bizonyos szakszerűtlenséggel. Általában a szabálytalanság csak késve vált nyil-
vánvalóvá, így a munkák befejezését követően visszaalakítást vagy más konkrét
beavatkozást nem írtak elő. Ez még az 1/1967-es rendelet hatálya alá tartozó idő-
szakban történt, amikor az esetek többségében építési-hatósági engedélyezés el-
járás nem folyt. Szabálysértési eljárást kezdeményezhetett volna a hivatal, de ezek
− mint tudjuk − elég hatástalanok.
A II. Vatikáni Zsinat liturgiára és a templomi berendezések művészi kialakítá-
sára vonatkozó előírásai és megfontolandó javaslatai a kihirdetést követően csak
fokozatosan léptek életbe, az 1960-as évek második felében. Sok helyen viszont
nem eléggé megfontoltan − és nyilván a pénzhiány miatt is − egyszerűbb meg-
87
A kivitelezés vélhetőleg tervezői részvétel nélkül folyt.
88
Az egykori műemléki hivatal gyűjteményeit 2016 júniusától bezárták, és két és fél év után sincs egyelőre
semmilyen információ a kutathatóság újraindulásának idejéről.
89
Magyar Műemlékvédelem 10 (1996) 340–357.
138
oldásokat, és olykor szakszerűtlen elképzelést valósítottak meg. A háborús károk

kijavítása mellett az évtizedek óta elmaradt általános felújítások, tetőjavítások is
napirenden voltak. Így igazán komoly művészi beavatkozásokra csak kevés helyen
nyílt lehetőség a háború utáni két évtizedben. Sok esetben csak a templombelső
festése történhetett meg, olykor figurális díszítőfestéssel. Sokszor jobb is volt, ha a
belső festés minél egyszerűbben készült el, mert igazán jó templomfestő nagyon
kevés volt/van a pályán. Ezért is javasolta a hivatal az 1960-as években, hogy né-
hány egyszerű tónussal emeljék ki a tagozatokat, és ne ártsák bele magukat abba,
amelyhez nem értenek. A korai időszakról jó látleletet ad a színeket az új liturgia
szempontjaival összevető tanulmány.90 Nem elhanyagolható az az életmű, ame-
lyet a saját színrendszerének kidolgozása után Nemcsics Antal festőművész, mű-
egyetemi professzor alkotott mintegy ötven éven át, és készítette a legkülönbözőbb
színvilágú belső falfestéseket, falkép- és mozaikkompozíciókat, továbbá – a II. Vati-
káni Zsinat után – 68 templom liturgikus térrendezését.91 Pest megyében is számos
(közel 30 db) templom kifestését végezte el, illetve különböző technikájú (falkép,
kő, üveg, mozaik stb.) alkotásokat is készített az egyes templomokba.92 Alkotásai
egyes esetekben túlhaladottnak tűnhetnek, és meggondolatlanul már pusztulnak is,
esetleg egy művészileg kiforratlanabb és egyszerűbb kifestés kedvéért. Minden-
képpen kellő alázattal kell az olykor a templombelső egészére kigondolt, egységes
szemléletű alkotásokat felülvizsgálni, és kellő dokumentálás mellett, megfelelő vé-
delem (pl. felülfestés) szükséges ezeket a műveket megőrizni.
Örvendetes, hogy a korábbi, még az 1970–1980-as évekhez képest is, a rend-
szerváltás után fokozatosan megnőtt az egyházi épületek támogatása az egész
ország területén. Az 1990-es években ez még elsősorban az akkori, elsőfokú ható-
ság, a Műemlékfelügyeleti Igazgatóság javaslata alapján megyei bontásban került
meghatározásra,93 leginkább a megyék műemlékei számának arányában. Erre az
összegre a felügyelő tett javaslatot, és az esetek többségében azt az egyházi mű-
emlékek támogatására fordították.94 Akkor még sok helyen volt szerkezeti, állékony-
sági probléma, a tetőszerkezetek és fedések is elhanyagoltak voltak, de néhány
esetben belső felújításra is sor került már. Ez elsősorban a már régóta esedékes
90
Lantos Edit: Három-négy egyszerű pasztellszín: a II. Vatikáni Zsinat rendelkezéseinek hatása a templomokra
és a templomba járókra. Régi-Új Magyar Építőművészet 2008, 6. – Utóirat–Post Scriptum, 42–46.
91
Nemcsics Antal: Szín és szakralitás, színek–képek–templomok. Veszprém–Budapest, 2013.
92
A teljesség igénye nélkül Pest megyében színterveket készített Nagykáta, Bernecebaráti, Vácrátót, Taksony,
Tápiószele, Tápiószecső, Tápiószentmárton, Vámosmikola, Nagykőrös stb. plébániatemplomai számára
93
A Műemlékfelügyeleti Igazgatóságon Füle Istvánné támogatási referens végzett rendkívüli munkát az összes
támogatási kérdés kezelésével a kiértesítésektől az elszámolásig
94
Lásd Ivicsics Péter jelentéseit megyei bontásban a Műemlékvédelmi Szemle egyes számaiban
139
belső festés megújítását jelentette (Vác, piarista templom egyszerű festés néhány
tónussal, Zsámbék, római katolikus templom egyszerű festés néhány tónussal,
Cegléd, római katolikus templom régi festés megújítása, Galgahévíz, római kato-
likus templom régi festés megújítása, Ecser, római katolikus templom új, tervezett
kifestés).95
Az 1990-es években azonban volt néhány központi kezdeményezés is, amely
egyrészt a nagyegyházak, másrészt a kisegyházak nevű programot jelentette.
Ez Pest megyében csak néhány templomot érintett, történetesen első lépcsőben ide
sorolták a fóti római katolikus templomot (a tervezetben még a ceglédi református
nagytemplom is szerepelt, de a végleges anyagba már nem került bele). Fót is kiesett
a program elfogadásakor, viszont ennek ellenére az egyházközségek saját és más
forrásból, alkalmankénti hivatali támogatással, mégis elkezdték a kilátástalannak tűnő
munkát (közel egy évtizedig tartott mindkét helyen csak a külső homlokzatok megújí-
tása). A kisegyházak program alapján egyrészt a korábban (1974) már helyreállított
budajenői Árpád-házi kápolna96 kapott támogatást, illetve a későbbiekben, a hivatal
tervezői segítségével, elkészült a töki97 és az alagi98 templomrom konzerválása.
Az új műemlékvédelmi törvény elfogadásának évében, 1997-ben a tusnádi
konferencián99 Fejérdy Tamás és Farkas Attila referátuma szintén a meglévő egy-
házi értékek és az új liturgia szerinti átalakítások közötti összhang megtalálásáról
szólt.100 Ezt követően született meg az „ajánlás az egyházi építészeti örökség vé-
delmére”, amely egyértelműen és határozottan hitet tesz a történeti értékek meg-
őrzése mellett, egyben elmélyülten keresve a mindenkori liturgiának (is) megfelelő
megoldást.101
Az 1990-es évek végén – leginkább a műemléki törvény elfogadása után – meg-
szűnt a hatóság által közvetlenül megítélt anyagi támogatás, és így maradt a nem-
zeti kulturális alaphoz (NKA) benyújtott pályázatok alapján elnyerhető támogatások.
Ez meglehetősen szervezetlenül indult az elején, és a pályázati előírásoknak való
megfelelési kényszer miatt, sokszor kapkodó előkészítés során határozták meg a
95
Az ecseri templom belső festésének rekonstrukciós tervét, az elbontott boltozat lenyomata alapján Ivicsics
Péter tervezte, 1991-ben.
96
Tervező: Páva Mária (2000) a korábbi felújítást tervező Schőnerné Pusztai Ilona konzultációjával és jóváha-
gyásával.
97
Tervező: Móga Sándor ÁMRK (2000).
98
Tervezők: Máté Zsuzsanna és Jámbor Andrea.
99
„Egyházi építészeti örökségünk. A műemlékvédelem elméleti és gyakorlati kérdései” című konferencia.
100
Fejérdy Tamás: Egyházi műemlékek védelme ma. In: Tusnad 1997. A műemlékvédelem elméleti és gyakorlati
kérdései. Szerk. Benczédi Sándor. Sepsiszentgyörgy, 1998, 8–11; Farkas Attila: A keresztény templom litur-
gikus terének fejlődése. Uo., 32–35.
101
Ajánlás az egyházi építészeti örökség védelmére [Tusnád, 1994. március 22.]. Uo., 226–233.
140
soron következő tennivalókat, de ezek sem szakmailag, sem pénzügyileg nem vol-
tak megfelelően előkészítve. Az NKA eleinte csak olyan épülethez adott támoga-
tást, ahol még semmilyen munka nem folyt. Az évek során viszont látható volt, hogy
az NKA-támogatások összege az emelkedő építőanyag- és kivitelezői árakkal nem
tart lépést, és gyakorlatilag már egy komolyabb külső felújítás sem volt finanszíroz-
ható teljes egészében. Végül az utóbbi évtizedben gyakorlattá vált, hogy elhatá-
rolható munkarészekre is lehetett támogatást kapni, és a teljes felújítás megfelelő
szakaszolásával, akár több évre elosztva, kisebb összegek elnyerése is megfelelő
eredményt hozott.
Az uniós csatlakozás után, az egyházi épületek nagyobb összeghez csak kü-
lönböző uniós, fejlesztési programok révén juthattak. Ilyen volt például a LEADER
vagy a TÁMOP, ahol kistérségi, falufejlesztési, közösségi, illetve épített örökség
megóvása és turisztikai fejlesztés stb. programokba lehetett a templomok homlok-
zatának felújítását (pl. Vácrátót, r. k. templom), ritkán belső megújítását (Gomba,
ref. templom) bekapcsolni.
Az ezredforduló után felújított műemlékek, köztük a templomok szakmai sikerei-
nek bemutatására a szakmai és a szélesebb érdeklődő közönség számára csekély
lehetőség nyílik. A Műemlékvédelmi Szemle 2004-es, Magyar Műemlékvédelem
2011-es, majd az „Örökség” című tájékoztató újság 2011-es megszűnésével − a
jelenleg bizonytalan státusú Műemlékvédelmet is ideértve − minden lehetséges
fórum bezárult. Néhány évig a Mustra kiállítás, az eredmények országos szintű
bemutatása adott lehetőséget az anyag legalább kiállításon való megismerésére.
Szerencsésebb években kiadvány társult hozzá, amely némileg pótolta a hiányzó
információkat.102 Miután az egész hivatal darabjaira hullott, és 2011 után a felügye-
leti és a hatósági szerepkör a kormányhivatalokhoz került, az eredmények közös
bemutatására már semmi esély nem mutatkozott. Viszont Pest megye abban a sze-
rencsés helyzetben volt, hogy 2011 és 2017 között évenként meg tudott jelentetni
„Egy kis Mustra” címmel egy szűk megyei válogatást az aktuális eredményekből.103
Sajnos 2018-ban már ez sem sikerült. Viszont megemlítendő az az átfogó kiadvány,
amely első változatban még az egykori hivatal keretén belül készült, a 2000-es évek
elején. Ez az útmutató a teljes épített és tárgyi örökség miden részletét bemutat-
ta, elemezte épületszerkezetekre és anyagfajtákra lebontva, károsodásuk bemu-
102
A Mustra 2004, 2007, 2008, 2009. évi, 2005–2009 között megjelent kötetei Ghyczy Gabriella szerkesztésében.
103
Egy kis Mustra kötetei 2011–2017. Ebben az időszakban mintegy 80 Pest megyei templomon folyt valamilyen
külső vagy belső munka, illetve berendezési tárgy restaurálása. Az ekkor készült 23 templombelső közül hat
esetben a díszítőfestés részleges vagy teljes restaurálása is megtörtént (Budajenő, Fót, Telki, Szigetszentmár-
ton, Zsámbok, Nagymaros, Tinnye r. k. templomai és az albertirsai zsinagóga).
141
tatásával, és azok szakipari- vagy restaurátori módszerrel való helyreállításának

lehetséges módozataival.104 A kiadványnak egyik célja volt a határon túli egyházi
közösség szakmai ismeretekkel való ellátása, és minthogy az információk is vál-
toznak idővel, így egy újabb bővített kiadás is napvilágot látott 2017-ben. Nagyon
bízom benne, hogy a kiadvány az itthoni magyar érintettekhez is mind szélesebb
körben eljut a közeljövőben.
A műemlék-felügyelő élete nem egyszerű, először az adott témát kell alapo-
san megismernie, majd amikor a konkrét feladat körvonalazódik, akkor kerülnek
felszínre a megoldásra váró problémák. Minden feladat összetett, és újabban még
mindenféle adminisztrációs nehézség is terheli. A legújabb jogszabályok szerint
nem egyértelmű, hogy mi szerint bíráljon el egy tervet, egy elképzelést, sőt egyálta-
lán van-e még elbírálni való joga. Az egyházi műemlékek, főként a templombelsők
rendkívül összetett problémát jelentenek olykor. A műszaki kérdések általában meg-
oldhatók, egy fedélszék vagy egy homlokzat ugyan lehet problémás, de a szakma
szabályai szerint kezelhető, és olykor még az eredmény is megnyugtató. A bel-
ső tér megoldhatatlannak tűnő kérdéseket vet fel. Itt már sokkal inkább megnő a
szerepe a helyi közösség igényeinek, elképzeléseinek, vagy éppenséggel az egy-
házközség és a megye vezetőjének akarata érvényesül. Ritka az a helyzet, amikor
minden az elején kezdődik, vagyis a plébános, a lelkész vagy az egyházközség
tagjai előállnak azzal az igénnyel, hogy fel szeretnék újítani a belsőt, és ennek mód-
ját, feltételeit egyeztetik a felügyelővel. Általában nincs lehetőség az egész belső
egyidejű, mindenre kiterjedő megújítására, kivéve azokat az eseteket, ahol jelentős
kormányzati vagy uniós pénzforrás áll a háttérben. Az átfogó és mindenre kiterjedő
előkészítés ekkor is lehetséges − mint ahogy legutóbb a székesfehérvári székes-
egyházban folyó munka bizonyítja −, de inkább annak vagyunk tanúi, hogy a helyi
akarat mindenáron való keresztülvitele a fontos, olykor súlyos szabálytalanságok
árán is. Ennek sokszor részesei az előkészítésben és a végrehajtásban közreműkö-
dők. Az egyébként felkészült kutatók, restaurátorok és építészek is hajlanak olykor
olyan megoldásokra, amely a helyiek sajátos igényeit elégítik ki, mert a feladat ér-
dekességén túl nyilván a megbízásért járó összeg is csábító lehet, és ezért bizony
a szakma – mondhatni íratlan – szabályait is meg lehet szegni. Az esetek többségé-
hez rendelkezésre áll valamilyen hatósági vélemény vagy engedély, amely a járási
hivatalokba szétszórt és központi szakmai segítséget nélkülöző, kevésbé felkészült
vagy pályájuk elején lévő kollégáktól beszerezhető, vagy éppenséggel hozzá nem
értő vezetőjük felsőbb utasításra kényszerít ki belőlük. Sokszor csak a − egyébként
bizonytalan hátterű – jókarbantartás címén folynak bizonyos munkák, amely alatt
104
Útmutató épített és tárgyi örökségünk megóvásához. Szerk. Káldy Gyula, Várallyay Réka. Budapest, 2004.
142
természetesen mást ért a megbízó egyházi személy, és sajnos mást értenek alatta
a jogászok és a felügyelők.
2010 után elindult, az akkor még kultusztárcánál lévő egyházi államtitkárság
részéről, egy újabb egyházi támogatási forma, amely csak a költségek és a mun-
kanemek meghatározását írta elő a támogatás elnyeréséhez. Ez kb. 5 millió forint
volt egyházközségenként, amely saját forrással kiegészítve is csak csekély léptékű
feladatok elvégzésére volt elegendő, de az ezekhez szükséges előkészítő munka
szakszerű elvégzését nem tette lehetővé. Tisztelet persze a kivételnek, hiszen azért
volt olyan egyházközség, ahol elég alapos tervek születtek.105
*
Az utóbbi időben megsokasodtak az építészeti-művészettörténeti vizsgálódá-
sok és tanulmányok a liturgia és modern művészetek kapcsolatáról, illetve az új épí-
tészeti terekben betöltött szerepéről. Általában a „Tér”, a „Csend” és az „Üresség”
fogalmi értelmezése, a transzcendens átlényegülés megérzése és ennek épített
terekben való kibontakozása a mai útkeresés fő iránya.106 A tanulmányok viszont
megmaradnak az egyes vallások térigényének elemzésénél és mai fejlődési irá-
nyánál, vagy pedig a szakrális tér egyes irányzatok szerinti megfelelőjét keresik.107
A meglévő történeti terekben megjelenő transzcendens állapot és a hit kapcso-
latára már kevesebb utalás van az elmúlt időszak írásaiban, noha a még álló és
rendkívüli értéket képviselő történeti liturgikus tereink megújításához, az elvárások
szerinti átalakításához − a modern művészet eszközeivel −, csak a múlt formáinak
és tereinek lényegi ismerete során juthatunk el.108
105
Mint pl. a pomázi református templom esetében. Tervező: Kocsis Ágnes 2013. Egy kis Mustra 2013.
106
Schneller István: Csendesség. A csend szerepe a kortárs szakrális építészetben.
Régi-Új Magyar Építőművészet 2016, 3. – Utóirat–Post Scriptum, 63–66; Uő.: A kifejezhetetlen, a meg-
foghatatlan és a szakrális.Régi-Új Magyar Építőművészet 2017, 2. – Utóirat–Post Scriptum 74–78; Uő.: A
templom megtisztítása. Templomok alakváltozásai és megújításuk értelmezése a biblia alapján.Régi-Új Ma-
gyar Építőművészet 2018, 1. – Utóirat–Post Scriptum, 62–65; Kálmán Peregrin OFM: Az egyház szentélye.
Gondolatok a II. Vatikáni Zsinat utáni templomépítészet problémáiról, a szentélykialakításról. Régi-Új Magyar
Építőművészet 2008, 5. – Utóirat–Post Scriptum, 52–56; Katona Vilmos: Kortárs templomépítészet. Új Művé-
szet, 26, 2016, 1, 7–11. (Szakralitás a kortárs képzőművészetben c. melléklet).
107
Debuyst, Frédéric: A hely szelleme a keresztény építészetben. Pannonhalma, 2005.; Bouyer, Louis: Építészet
és liturgia. Budapest, 2000.; Vukoszávlyev Zorán: Hagyomány a kortárs szakrális építészetben. Régi-Új Ma-
gyar Építőművészet 2008, 6. – Utóirat–Post Scriptum, 17–20; Vámos Dominika: Katolikus modern: Rudolf
Schwarz (1897–1961) építészeti szemléletéről. Régi-Új Magyar Építőművészet 2008, 5. – Utóirat–Post Scrip-
tum, 30–36.
108
Granasztóiné Győrffy Katalin: A barokk templomi berendezések eredetiségének jelentősége és védelme.
Műemlékvédelmi Szemle 1993, 1, 87–95.
143
A közeljövőben várhatóan még további, értékes, történeti templombelső megújí-

tása kerül sorra, mivel – ahogy a médiából tájékozódni lehet – számos igény fogal-
mazódik meg, és ehhez több forrásból, kormányzati támogatás is érkezik.109 Egyes
egyházmegyékben vagy kolostoregyüttesekben nagyságrendileg több forrás vár-
ható a következő években, mint amellyel az elmúlt időszak rendelkezett. Ez felveti a
radikális felújítások és átalakítások veszélyét, amelyet már az elején komolyan kell
venni minden szereplőnek. Csak a meglévő terek és az új igények gondos elem-
zésével lehet értékorientált javaslatot képviselni, és lehetőség szerint elfogadtatni.
A nagyobb anyagi támogatás újabban nem is felújítás címén érkezik, hanem egy
komplex programcsomag részeként, mint például turisztikai attrakció, interaktív
rendezvénytér, funkciófejlesztés, látogatóközpont stb. Az egyházi épületek történeti
értékeinek megőrzését tehát az alkalmanként beígért teljes körű rehabilitáció, mű-
emlékvédelmi rekonstrukció, élményalapú interpretáció hangzatos vízióinak veszé-
lye mellett, s valószínűleg a még inkább előtérbe kerülő liturgikus követelmények
figyelembevételével kell biztosítani. Minden beavatkozás az összes körülmény mér-
legelésével magas művészi színvonalon úgy oldandó meg, hogy a korábbi korok
egyedi értékei tovább éljenek a megújított belső terekben. Ehhez olyan felkészült
szakemberek kellenek, akik mind művészettörténeti, mind liturgiai szempontból a
szakrális tér alakításában, művészi kiképzésében részt tudnak venni és a felmerülő
igényekre közös konszenzus alapján a megfelelő választ meg tudják adni. Emiatt
is szükséges egy komplex központi szervezet megléte, ahol a szakemberek a helyi
igényeket tágabb művészeti-esztétikai kontextusba helyezve tudják megfelelően ér-
tékelni és ezzel az illetékes döntéshozókat segíteni.
109
A 2017-ben megjelent kormányhatározat szerint 2 milliárd forintot kap a Bélapátfalva történelmi emlékhely
program, valamint a tihanyi apátság, illetve 570 milliót kap a váci ferences templom és 138 milliót a Vác
környéki plébániák.
144
1. kép. Alsónémedi, Szent Kereszt Felmagasztalása-templom (Fotó: Klaniczay Péter)
A képen látható belső festés helyett, új-barokk figurális kifestés mellett döntött az egyházközség.
A szakértők egyszerűsítést javasoltak, mivel a barokk berendezési tárgyakhoz képest hangsúlyossá
válna a tervezett szín-és formavilág. Ezt a megbízó és Velledits Lajos restaurátor nem fogadta el;
a megvalósítás folyamatban van.
2. kép. Aszód, Szent András-templom

(Fotó: Fehér Judit)
A korábbi egyszerű, a tagozatokat követő

színezés helyett a templomteret az 1990-
es években Tarr György restaurátor az általa
tervezett architektonikus motívumokkal és
barokkos színekkel látta el.
145
3. kép. Bénye, evangélikus templom

(Fotó: Klaniczay Péter)
A külső felújítását követően a templomteret

2012-ben újraburkolták és egységesen fehér
színnel festették ki. A szószékoltárt korábban
engedély nélkül újították fel.
4. kép. Budakeszi, Boldogasszony-templom (Fotó: Arnóth Ádám)
A barokk szentélyfestés restaurálása, a liturgikus térrendezéssel együtt, 1980–1981-ben történt

(tervező: Kissné Nagypál Judit). 1999–2000-ben a hajóban a korábbi díszítőfestést a tagozatokat
követő, barokkos színvilágú, új festés váltotta fel (Szendi Miklós díszítőfestő és Deák Klára
restaurátor), míg a mellékoltárok körüli festett oltárarchitektúrát Gedeon Péter restaurálta.
146
5. kép. Bugyi, Szent Adalbert-templom

A belső tér neobarokk kifestését 2012-

ben újította meg Tarr György restaurátor, a
szembemiséző oltár elhelyezése érdekében
a kőbaluszteres szentélyrekesztőt már jóval
korábban eltávolították.
6. kép. Ecser, Páduai Szent Antal-templom (Fotó: Arnóth Ádám)
A belső tér újrafestése 1991-ben, a feltárt boltozat lenyomatok és lizénák alapján történt (tervező:
Ivicsics Péter). A barokk berendezési tárgyak megújítása az 1990-es években folyt, engedély
nélkül. Jelenleg a templom szigetelését és a szentély figurális újrafestését tervezik.
147
7. kép. Érd, Szent Mihály-templom

Fotó: Arnóth Ádám)
A középkori eredetű templom kutatás utáni

helyreállítása a restaurált berendezéssel és
igényes építészeti részletekkel 2015-ben ért
véget. (tervezők: Krähling János, Gy. Balogh
Ágnes, Zsembery Ákos, restaurátor:
Schrett László, Derdák Éva). Megtartották
az 1965 után fából készült szembemiséző
oltárt és ambót, és tervezik az 1950-es
évekbeli kovácsoltvas szentélyrekesztő
visszahelyezését is.
8. kép. Hévízgyörk, Szent Márton-templom (Fotó: Arnóth Ádám)
A háborúban rommá lőtt, majd az 1980-as évek végén helyreállított templom archaikus belsejét
az egyszerű berendezés is hangsúlyozza (tervezők: Káldi Gyula, Holnapy Dénes).
148
9. kép. Pánd, református templom (Fotó: Arnóth Ádám)
A templom az egyik legszebb boltozott tér a megyében, a berendezés nagyrészt eredeti

formájában megőrződött, a szószék részben falazott, fát utánzó olajfestésével együtt. A templomot
1990-ben felügyelői konzultációval újították fel.
10. kép. Piliscsaba,

Szent Szűz születése-templom
A szentély 20. század eleji díszítőfestését

2005-ben részlegesen felújították.
A szembemiséző oltárasztal elhelyezésekor
a szentélyrekesztőt csak részlegesen
bontották el.
149
11. kép. Pilisszentkereszt,

Szent Kereszt megtalálása-templom
Az új szembemiséző oltárt és ambót Németh

Aurélia szobrászművész készítette 1981-
ben, a szentély hátfalát P. Kákonyi Asztrik
festette, az új-barokk architektonikus festés
a boltozaton és oldalfalon Tarr György
restaurátor elgondolása alapján,
1995-ben készült.
12. kép. Pusztazámor, remeteség (Fotó: Arnóth Ádám)
A háborúban súlyosan megsérült, majd csak 1992-re helyreállított együttes templomának új

berendezéseit Istvánfi Gyula építész vezetésével, neves művészek készítették, az új liturgia szerint.
150
13. kép. Sülysáp (Tápiósüly),

Szűz Mária születése-templom
A gótikus templom szentélyének átrendezése

és korszerűsítése az 1990-es években
történt, felügyeleti útmutatás alapján.
A burkolatcsere során új fűtéshálózat készült,
a szentélyben rejtetten.
14. kép. Szentendre, Szent Péter-Pál- (v. Csiprovacska-) templom (Fotó: Haris Andrea)
A szerb ortodox egyház a kiürített templomot 1944-ben a katolikus egyháznak adta el. 1990-től
kezdődött felújítás során, a teret mintaadó módon rendezték be az új liturgia céljára. A tervező,
Szuromi Imre mellett képző- és iparművészek vettek részt a berendezési tárgyak megalkotásában
(Kisléghi Nagy Ádám, Csíkszentmihályi Róbert, Szmetana Ágnes).
151
15. kép. Szigetszentmárton, Szent Márton-templom (Fotó: Arnóth Ádám)
Az új liturgikus tér elemeit Ágó Mátyás tervezte 1990 körül. A hajóba kitolt, az oltárnál egy
lépcsőfokkal magasabb ambót és a keresztelőmedencét lekerekített lépcsők kapcsolják a térhez.
Az elkoszolódott díszítőfestést 2014-ben átradírozva felújították Győri Lajos restaurátor vezetésével.
16. kép. Vác, Piarista-templom (Fotó: Klaniczay Péter)
A barokk templombelső kiképzése ma az 1990-ben készült egyszerű színezést mutatja. A díszes

főoltár elé az új liturgikus tér Dragonits Tamás tervei szerint készült.
152
17. kép. Visegrád,

Keresztelő Szent János-templom
A templombelsőt az 1960-as évek végén

modernista felfogásban festették ki
(Berecz Ferenc szerzetes festő Kákonyi
Asztrik festőművész tervei alapján). Ezt 2010
körül dokumentálás és konzerválás után
(Gedeon Péter) átfestették fehér színre, mivel
az egyház nem kívánta tovább fenntartani.
A fa szembemiséző oltár az 1970-es
években készült.
18. kép. Zsámbék,

Keresztelő Szent János-templom
A teljes templomot beborító díszítőfestést,

állapota miatt, 1989-ben egyszerű
színezéssel váltották fel. Az átrendezett
szentélyben új, szembemiséző oltárként egy
régi mellékoltár stipesét használják.
153
A KÖT E T SZ E R Z Ő I
Dévényi Tamás, okl. építészmérnök (devenyi@budapestimuhely.hu)
Géczy Csaba, az ÁMRK nyugalmazott igazgatója
Klaniczay Péter, okl. építészmérnök, műemlék-felügyelő (klaniczayp@freemail.hu)
László Csaba, régész (laszlo@index.hu)
Lővei Pál, művészettörténész, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont

(lovei.pal@btk.mta.hu)
Marosi Ernő, művészettörténész, MTA rendes tagja, professor emeritus

(marosi.erno@btk.mta.hu)
Sarkadi Márton, okl. építészmérnök (sarkadimarton@yahoo.com)
Smohay András, művészettörténész (smohay@szfvar.katolikus.hu)
Somorjay Sélysette, művészettörténész (somorjay.s@gmail.com)
155

Átalakulások Tanulmánykötet 2019

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Átalakulások Tanulmánykötet 2019

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Á TA L A K U LÁ SOK

A l i tu rgi kus te rek é s a m űem léki ér ték

A kiadvány megjelenését támogatta a

Olvasó- és technikai szerkesztő

Kiadja a Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete

Nyomdai előkészítés: Martin Opitz Kiadó Bt.

Nagyon fontosnak tartotta a RÉKE II. konferenciájának és a

Pályáját az 1960-as évek közepén kezdte: a magyar művészettörténet nagy gene-

Dávid Ferenc helyszíni vezetést tart a soproni továbbképző konferencián, 1983

tését, mint az egymásra rétegződő vakolat- és festésrétegek elkülönítését, az épí-

és megmutatta, hogyan lehet kis kalapácsunkkal finoman lehántani a mészréte-

A nekrológ megjelent: Élet és Irodalom 2019. jan. 25. 12.

Levárdy a Magyar templomok művészetét nekem ezekkel a szavakkal dedikálta:

A nyugati középkori keresztény gondolkodás nem fejlesztett ki képteológiát, és

érvényesítésével, mind a ránk maradt állapot egyszerű konzerválásával. Közkeletű

téneti stílusok morfológiai és szerkezeti tekintetben egyaránt szakszerű követését

oldásaként jellemzi a beuroni bencések művét: „A beuroniaknak – eklekticizmusukon

vezett, központosított irányítása biztosította. Ennek létrehozását Magyarországon

struktúrája és liturgikus elrendezése – így szól az érvelés – akadályozza. Amiből

A zsinat célkitűzése és a liturgikus reform

azt a gazdag tartalmat, amely a belső megújulásra, az egyházi intézményrendszer

1. kép. A rothenfelsi vár lovagterme. Rudolf Schwarz, 1924

vek és a hierarchia viszonya, valamint az általános papság kérdése, azaz minden

szempontunkból azért van különleges jelentősége, mert a Liturgikus Mozgalom

Meglehet azonban, hogy Schwarz nem is annyira Rothenfels építészeti eredmé-

a szellemet a legelső és elkerülhetetlenül szükséges forrásból merítsék, amely

A szakrális építészet tekintetében a fenti különbségtételnek van jelentősége.

hitet, természetesen) és azt, hogy nincs stílus preferencia, de a „nemes szépség”

csének gondos megőrzését40 és továbbadását a liturgikus képzéssel összekötött

mise áldozati jellegével szemben az „eucharisztikus lakoma” aspektust helyezte

A liturgikus reform bevezetése

képzését rendeli el a Motuproprio, hiszen, mint a konstitúció 14. bekezdése írja a

A teljes Ige liturgiát, amelyben a dialógusok és énekek révén tágabb értelemben

les” – írja a bajor műemléki hivatal főkonzervátora 1966-ban. 65 A szentszéki doku-

kialakításához meg kellett várnunk a már hitelesnek látszó tüzetesebb értesülése-

án felszólalva a liturgikus reform végrehajtásának nehézségei között első helyen

A vitatott liturgikus reform

Szempontunkból azonban elegendő volt arról meggyőződni, hogy azok a legfonto-

A műemlékvédelem és a II. Vatikáni Zsinat

télyére hivatkozó építtetői szándékkal szemben gyenge és eszköztelen műemlék­

A Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete megtisztelő felkérésére az alábbi, vitaindító-

állítás tágabb értelmezését jelentő, inkább visszaállításnak nevezendő, némelykor

amely máig hatóan érzékelhető egy-

2. kép. Kisszelmenc (UA), r. k. templom kelet felől, az elöregedett bádogtetővel, 2014

egyéb jövedelmező vagyontárgyaikat. A sok rossz állapotú épület visszaszolgálta-

az állam milyen módon ad támogatást:

Egyházak közösségi célú programjainak és beruházásainak támogatása 2018

Egyházi épített örökség védelme

A felhívásban rögzítettek és a támogatáshoz kapcsolódó szabályok, valamint

nyújtásához a hazai projektek esetében egyházi elöljáró ajánlása és költségvetés

állagmegóvásának, részleges vagy teljes helyreállításának, felújításának, valamint

tő 10 évre tartalmazza a támogatás-

határozott maximális támogatás azonban sajnálatos módon korlátozza a pályázat

A kérelmezőnek igazolnia kell a teljes beruházási költség rendelkezésre állását,

emléki érték megőrzésével, fenntartásával kapcsolatosak, hanem az épület hasz-

szempontok nem, vagy csupán esetlegesen játszanak szerepet, ugyanis a döntés-

Előzmények, az 1970-es évektől

A szövegében merült fel először, a legutóbbi felújítás során is megismételt javaslat,

felújítási terveinek elkészítését az Or-

jal, azonban további tervvariációk kidolgozását látták szükségesnek. Az oltár és a

pek, kőfelületek restaurálása elmaradván, csupán a falak porszívózása, lemosása

A Bazilika Műhely és John Pawson

4. kép. A szentély keleti végfalából kibontásra

télyére hivatkozó építtetői szándékkal szemben gyenge és eszköztelen műemlék

pökség megalapításakor székesegyházi rangra emelkedett. Az épületet a 19. és

Túristvándiban folytatni tudtuk a gótikus templom több éve félbeszakadt helyre