Komárom visszatért.

A hagyomány szerint Komárom vidékén Szabolcs vezér telepe­

dett meg törzsével. Az ősök megszállták ezt a földet, megszerették,
halászó, vadászó, földmivelő és molnárnemzetségeket hagytak a későbbi
századokra és a Jókai Mór kedves, komáromi polgárait. A törzs, a
vérség összetartó szálai nem hamvadnak el. A hagyomány, a föld, a
víz, a nádas, az ősi foglalkozás, a családi ház, a rokonság, a temető
mind-mind összefog bennünket. Lehet ezeket a kötelékeket erőszak­
kal elvágni?
A trianoni bölcsek megpróbálták. Kettévágták a várost, szétzavar­
ták a testvéreket, megfelezték a'Dunát, más országba tolták át a
. •/ f*\
Szigetet, a Csallóközt, a Kisalföldét és elválasztották a vért a vértől.
Csak epizód lehetett. Tudtuk, hogy egyszercsak megrázkódik ez
a föld, lesöpri az idegeneket és felszabadít mindent, amihez szívünk,
lelkünk odatapadt. Tizenkilenc éven át bocsátottuk ki iskolánkból a
14-15 éves ifjakat és lányokat és az adott ismeretek mellé ezt a biztos
hitünket adtuk legfontosabb útravalóúl. Igaz, sokszor némi aggódással,
hogy fogott-e nevelésünk, megállják-e helyüket, nem tántorodnak-e
meg, ha más tájakról érkező szél csapja meg őket.
Nem csalódtunk. Ott voltak mind mint tisztek, altisztek, közkato­
nák, a dicsőséges bevonuláskor, szemük ragyogott, arcuk sugárzott az
örömtől s látszott rajtuk, hogy készek volnának életük feláldozásával
is bizonyítani, hogy Szabolcs utódai. A volt leánynövendékek mint
asszonyok, leányok hordták és szórták elibök a nagyszerű ősz pom­
pás virágjait.
Országraszóló, gyönyörű élmény volt újonnan feltámadt hadsere­
günknek ez a pompás bevonulása Ős-Komáromba. Hála érte a Minden­
hatónak, hogy megérhettük! Külön hála a szerény pedagógustól, hogy