Sík Ferenc rendez
a katonád dicsőséget is el­
érőben, a sérülékenyen és
sebzeitten hányódó m űvész-
leliket, az aszkétiikus és p a ­
zarló, a szám ító és kegyet­
len, de gyakran töredelm e­
sen bűnbánó serdülőt. így
áb rázolja ez a drám a a hi­
bás lángész jellem rajzát,
aki term ék e is, áldozata is
a történelem nek, akiben
ábrázolni leh et a zsarnoki
hatalom szom ját, ö náltatá-
sát és torzító h atásá n ak
egész kórképét. Nem egy­
szerűen a tö rténelem re fi­
gyel Veress D ániel drám á­
ja, hanem m indenekelőtt a
jellem re, a k it Szam osközy
István, a krónikaíró m á r
h ajdankoron ilyen pontos
diagnózissal fogalm azott
m eg: „Olyan végtelenül in ­
gatag lélek volt, hogy hol
férj, hol özvegy, hol szám ­
űzött, hol fejedelem szere­
tett volna lenni; m indezt
úgy váltogatta, m in t a r u ­
háit; ragaszkodott is há­
zasságához, és vele együtt
az uralom hoz, m eg n em is.
A zt sem tudta sohasem le-
F arády István
A véres farsang főszereplője
m érni, hogy m i m éltó R u ­
dolf császárhoz, m i előnyös
neki, m agának, m i üdvös
az országnak, így aztán m i­
közben a háborgó te n g er­
nél kiszám íthatatlanabbul
irányította a szerencse
tom bolása közepette a m a­
ga és m ások dolgait, hol
erre, hol arra, az országot
szörnyű pusztulásba sodor­
ta . . . M indezt m in t valam i
színész csinálta végig,
m intha azért jö tt volna,
hogy egy nagy színházban
elkom édiázzon. Csakhogy
ez a vígjáték ham arosan
vészes tragédiává vá lto ­
zott.’’
F eltehetően innen sz ár­
m azik a darab címe, a Vé­
res farsang, hiszen B átho-
ri Zsigmond egész u ra lk o ­
dása olyan volt, m in t egy
diabolikus, ő rü lt farsangi
kom édia, am elyben h itsze-
gések, törvénytiprások, sze­
repjátszások és rom an tik u s
álm odozások kavarogva
követték egym ást.
Sütő András a h ajd an i
ősbem utató m ű so rfü zeté­
ben azzal aján lo tta a néző
figyelm ébe V eress D ániel
m űvét, hogy „bízni lehet
abban, hogy e dém oni alak
eszelős tekin tetéb en tán
fö lism erjü k a sorsot, sor­
sunkat, am ely osztrák s tö ­
rök elnyom atás között,
uraink örökös viszá lyko d á ­
sában bennünket vég ü l is
a bölcsőből kipenderített.
M inden nagyratörő, nem es
szándék ellenére, legjobb­
ja in k virrasztó gondjának
és senkentéseinek ellenére,
tüzes trónjaink és k e ré k -
betörtjeink ellenére vo lt itt
valami, am inek szorításá­
ban hajlott vagy törött a
gerinc, ahol e föld n ép ei­
n ek szabadságvágyánál
csak a boldog hatalm asak
— pápák s császárok —
praktikái bizonyultak erő­
sebbeknek. A szolgaság
nem csak az ellenállásnak:
az újabb szolgaságnak is